45/2006. (X. 5.) AB határozat
a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 33/A. § (7) bekezdése, Somlószőlős Önkormányzat Képviselő-testülete 76/2002. (X. 7.) sz. határozata alkotmányellenességének, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására rányuló indítványok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés és állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány, valamint - hivatalból eljárva - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság - hivatalból eljárva - megállapítja: mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet keletkezett amiatt, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 33/A. § (7) bekezdése általánosságban kizárja a bíróság döntése elleni jogorvoslat lehetőségét. Ennek következtében abban az esetben sem lehet a döntés ellen jogorvoslattal élni, ha a polgármester összeférhetetlenségének és megbízatása megszűnésének kimondására irányuló eljárásban az első érdemi döntést nem a képviselő-testület, hanem a bíróság hozta.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2007. június 15. napjáig tegyen eleget.
2. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 33/A. § (7) bekezdésének utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság Somlószőlős Önkormányzat Képviselő-testülete 76/2002. (X. 7.) sz. határozatának a "kültagként, személyes közreműködés nélkül" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára irányuló indítványt terjesztett az Alkotmánybíróság elé. Indítványában egyrészt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 33/A. § (7) bekezdés utolsó mondata, másrészt Somlószőlős Önkormányzat Képviselő-testülete 76/2002. (X. 7.) sz. határozata (a továbbiakban: Öh.) "kültagként, személyes közreműködés nélkül" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
Az Ötv. 33/A. § (7) bekezdésének kifogásolt utolsó mondata szerint a polgármester összeférhetetlenségének megállapításával kapcsolatos bírósági döntés ellen további jogorvoslatra nincs lehetőség. A jogorvoslat kizárása - az indítványozó szerint - ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, azaz a jogorvoslathoz való alapjoggal. Az indítványozó arra hivatkozott, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdése értelmében a jogorvoslati jogot csak a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, s csak azzal arányosan lehet korlátozni. A jogorvoslat kizárása azonban "nem tekinthető arányosnak ahhoz a sérelemhez képest, amit a törvénysértő határozat eredményezhet a felekre nézve".
Az indítványozó állította továbbá, hogy az Ötv. 33/A. § (7) bekezdés utolsó mondata az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. és 13. cikkével is ellentétes.
Az indítványozó az Öh. "kültagként, személyes közreműködés nélkül" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alkotmány 9. és 13. §-ára, illetve a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régiGt.) 102. §-ára való hivatkozással kezdeményezte. A helyi önkormányzat képviselő-testülete az indítványozó által kifogásolt feltétellel járult hozzá ahhoz, hogy a polgármester a saját gazdasági társaságában vezető tisztségviselői funkciót gyakoroljon. Az indítványozó azzal érvelt, hogy az Ötv. 33/A. § (2) bekezdésének bb) pontja az összeférhetetlenségi okot a vezető tisztségviselői funkció betöltésében jelöli meg. Az Ötv. 33/A. § (4) bekezdése továbbá lehetőséget ad arra, hogy a képviselő-testület hozzájáruljon az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fenntartásához. Az indítványozó szerint ugyanakkor a kültagként való közreműködés nem szerepel az Ötv.-ben meghatározott összeférhetetlenségi okok között. A kültagként való közreműködés a gazdasági társaságban való tulajdoni részesedésre vonatkozik. Ennek következtében a helyi önkormányzat a tulajdont érintő körülmény fenntartásáról nem rendelkezhet. Egy ilyen kitétel ugyanis tulajdonkorlátozásnak minősül. A tulajdont korlátozó képviselő-testületi döntés pedig az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 9. és 13. §-ával. A vezető tisztségviselői funkciónak kültagként való ellátása továbbá a régiGt. 102. §-ával sem volt összeegyeztethető.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. Az Ötv. érintett rendelkezései:
"33/A. § (3) A polgármester az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától, illetve az összeférhetetlenségi ok felmerülésétől számított 30 napon belül köteles megszüntetni.
(4) Ha a polgármester a (3) bekezdésben foglalt kötelezettségének nem tett eleget, bármely képviselő indítványára a száznál kevesebb lakosú község kivételével a képviselők közül választott háromtagú bizottság javaslata alapján - a képviselő-testület a következő ülésén, legkésőbb az összeférhetetlenség megállapításának kezdeményezését követő 30 napon belül határozattal megállapítja az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fennállását, és kimondja az összeférhetetlenséget, illetőleg dönthet a hozzájárulás megadásáról, ha e törvény ezt lehetővé teszi. A képviselő-testület határozatát az ülést követő munkanapon a polgármesternek kézbesíteni kell.
(5) A polgármester az összeférhetetlenségét, illetőleg a megbízatás megszűnését megállapító képviselő-testületi határozat felülvizsgálatát kérheti - jogszabálysértésre hivatkozással - a határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül a fővárosi, megyei bíróságtól.
(6) A fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője a fővárosi, megyei bíróságnál kezdeményezheti a polgármester összeférhetetlenségének a kimondását, ha a képviselő-testület nem dönt az összeférhetetlenségről vagy döntése jogszabálysértő.
(7) A bíróság a kérelemről - annak beérkezésétől számított 30 napon belül - nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz. A bíróság a polgármestert, a keresettel megtámadott határozatot hozó képviselő-testület képviselőjét, illetőleg a kereset előterjesztőjét meghallgathatja. A bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs."
3. Az Öh. érintett rendelkezése:
"Somlószőlős Önkormányzat Képviselőtestülete hozzájárul ahhoz, hogy Menyhárt Tibor főállású polgármester gazdasági társaság (Vulkán 98. BT) vezető tisztségviselője legyen, kültagként, személyes közreműködés nélkül."
III.
Az indítvány - az alábbiak szerint - részben megalapozott.
1.1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában, sokféle szempontból foglalkozott már a jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalmával. Az indítvány szempontjából meghatározó elvi tételek az alábbiakban összegezhetők: "a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.]. Az Alkotmány a különböző eljárásokra vonatkozó törvényi szabályozásrabízza a jogorvoslati formák megjelölését, a jogorvoslatot elbíráló fórumok megállapítását, valamint annak meghatározását, hogy hány fokú jogorvoslati rendszer érvényesülhet (1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454.) . A jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 68.].
A jogorvoslathoz való alapjog biztosítását jelenti, ha az eljárásban a törvény garantálja az érintett számára, hogy ügyét az alapügyben eljáró szervtől különböző szerv bírálja el (513/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 734.) . Mindenjogorvoslat lényegi eleme a "jogorvoslás" lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát [23/1998. (VI. 9.) AB hat. ABK 1998. június-július 286, 288.]." [49/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 372, 382.]
"Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a "törvényben meghatározottak szerint" fordulatot használja a jogorvoslathoz való jog deklarálása során. Az Alkotmánybíróság erre vonatkozó értelmezése szerint ezen alkotmányi rendelkezés nemcsak a jogorvoslathoz való jog korlátozhatóságának jogforrási szintjét jelöli, hanem egyben a joggal való élés feltételeinek törvényi szabályozására, a jogorvoslathoz való jognak - az Alkotmány keretei közötti - tartalmi kor-látozhatóságára is utal. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben - többek között - megállapította: az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a jogorvoslathoz való alapjogot határozza meg, azonban ez az alapjog sem korlátozhatatlan. Ez az alkotmányi rendelkezés ugyanis a jogorvoslat jogát a "törvényben meghatározottak szerint" biztosítja, amely utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre, arra, hogy a különböző eljárásokban a jogorvoslatnak eltérő formái lehetnek. [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.] Az Alkotmánybíróság egy más határozatában kimondta, hogy az Alkotmány e rendelkezése a jogorvoslathoz való jogot jelöli meg alapjogként és nem az egyes jogorvoslati formákat, illetve azok fórumrendszerét. Ahhoz, hogy valamely jogorvoslati forma funkcióját alkotmányosan betölthesse, a feleknek meghatározott feltételekhez kötött alanyi joggal kell rendelkezniük arra, hogy az általuk állított jogsérelmet a jogorvoslati fórum érdemben és rájuk kiható hatállyal elbírálja [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]." (799/E/1998. AB határozat, ABH 2001, 1011, 1014.)
"Az Alkotmánybíróság fent hivatkozott határozatai alapján megállapítható tehát, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog lényegi tartalmát a "jogorvoslás" lehetősége képezi, azaz, hogy a jogorvoslat - az adott konkrét szabályozás keretein belül -mind fogalmilag, mind pedig tartalmát tekintve tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát. Ezt meghaladóan az Alkotmány a különböző eljárásokra vonatkozó jogorvoslati formák meghatározását, a jogorvoslati fórumrendszer megállapítását - ideértve annak a szabályozását is, hogy hány fokú jogorvoslati rendszer érvényesül az adott szabályozáson belül - a jogalkotóra bízza. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a jogorvoslathoz való jogot részesíti tehát alkotmányos védelemben, nem pedig - az egyes eljárásokban is eltérő és változatos formát mutató -jogorvoslati formákat, illetve ezek - egyes eljárási fajtánként ugyancsak eltérő - fórumrendszerét." (667/B/2002. AB határozat, ABH2003, 1531, 1535-1536.)
1.2. Az Ötv. 33/A. § (3)-(7) bekezdése határozza meg a polgármester összeférhetetlenségének megállapításával kapcsolatos eljárást. Az Ötv. e rendelkezései szerint a polgármester mindenek előtt maga köteles az összeférhetetlenséget megszüntetni. Amennyiben a polgármester e kötelezettségének nem tett eleget, akkor a képviselő-testület dönt az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fennállásáról, az összeférhetetlenség megállapításáról, bizonyos esetekben pedig hozzájárulhat az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények további fenntartásához. A polgármester a képviselő-testületi határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezheti.
Az Ötv. 33/A. § (6) bekezdése szerint ugyanakkor lehetőség van arra, hogy amennyiben a képviselő-testület egyáltalán nem dönt az összeférhetetlenségről vagy döntése jogszabálysértő, akkor a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője (a továbbiakban: hivatalvezető) bíróságnál kezdeményezze a polgármester összeférhetetlenségének kimondását.
Az Ötv. 33/A. § (7) bekezdésének - az indítványozó által kifogásolt - utolsó mondata egységesen úgy rendelkezik, hogy a bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Ennek következtében, ha a polgármesteri összeférhetetlenséget a képviselő-testület állapítja meg, akkor a határozat ellen a polgármester, illetve a hivatalvezető bírósági felülvizsgálatot kérhet, s a bírói döntés ellen kizárt a további jogorvoslat. Az Ötv. 33/A. § (7) bekezdésének utolsó mondatából következően teljesen kizárt azonban a jogorvoslás lehetősége akkor, amikor a hivatalvezető a képviselő-testületi döntés hiányában fordul bírósághoz. Az utóbbi esetben a polgármester összeférhetetlenségével kapcsolatban az első érdemi döntést a - hivatalvezető kezdeményezésére eljáró - bíróság hozza meg, és ez ellen az első érdemi döntés ellen is kizárt más szervhez, illetve magasabb fórumhoz való fordulás lehetősége. Az utóbb ismertetett esetben tehát csak egyetlen fórum járhat el, s a polgármester összeférhetetlenségének kimondásával szemben kizárt a jogorvoslás lehetősége.
A fentiekben hivatkozott alkotmánybírósági gyakorlat szerint a jogorvoslathoz való alapjog lényeges tartalma az érdemi határozatok tekintetében a jogorvoslás, vagyis a más szervhez, magasabb fórumhoz való fordulás lehetősége, a jogsérelem orvosolhatósága. A jogorvoslathoz való alapjog lényeges tartalmát sérti, ha az első érdemi döntést követően kizárt a további jogorvoslás lehetősége. A képviselő-testületi döntés elmulasztása alapján kezdeményezett eljárásban a polgármesteri összeférhetetlenség bíróság által történő megállapítása jelenti az első érdemi döntést. Az Ötv. 33/A. § (7) bekezdésének utolsó mondatából következően ez ellen az egyetlen érdemi döntés ellen is kizárt a jogorvoslás lehetősége. Ez a helyzet az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alapjog lényeges tartalmának korlátozásához vezet.
Az alkotmányos alapjog korlátozhatóságára az Alkotmány 8. § (2) bekezdése irányadó, mely szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság megállapította azonban, hogy az alkotmányellenes helyzet nem önmagában abból fakad, hogy a jogalkotó kizárta a bíróság döntése elleni további jogorvoslat lehetőségét. A polgármester összeférhetetlenségének kimondására irányuló eljárás zárt rendszert képez, amely eljárás során az első érdemi határozatot a képviselő-testület hozza. A fővárosi, megyei bíróságtól a polgármester-jogszabálysértésre hivatkozással - kérheti az összeférhetetlenséget, illetőleg a megbízatás megszűnését megállapító képviselő-testületi határozat felülvizsgálatát. A bíróság ez esetben - a korábban idézett 49/1998. (XI. 27.) AB határozatnak megfelelő - jogorvoslati fórumként jár el, és az e minőségében hozott döntése ellen nincs helye további jogorvoslatnak. Ezt a zárt eljárási rendet töri át az Ötv. 33/A. § (6) bekezdésének első fordulatában szabályozott eset, amikor is a közigazgatási hivatal vezetője azért kezdeményezi a bíróság eljárását, mert a képviselő-testület - az Ötv. 33/A. (4) bekezdését megszegve - elmulasztotta meghozni a szükséges határozatot. A polgármester összeférhetetlenségéről és megbízatásának megszűnéséről az első érdemi határozatot kizárólag ebben az esetben hozza a bíróság.
Tekintettel arra, hogy az Ötv. 33/A. § (7) bekezdésének utolsó mondata nem önmagában, hanem csak az Ötv. 33/A. § (6) bekezdésének első fordulatában szabályozott, atipikus esettel összefüggésben veti fel az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének sérelmét, az Alkotmánybíróság az ezen indokból történő alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt elutasította.
1.3. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Alkotmánybíróság e hatásköréhez kapcsolódó gyakorlatát a következőkben foglalta össze:
"Az Abtv. 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat (... ABH 1998, 132, 138.) ]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul." [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 56-57.]
Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy - az Indokolás III. rész 1.2. pontjában kifejtettek szerint -alkotmányellenesség, az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdését, valamint 8. §-ának (2) bekezdését sértő helyzet keletkezett azáltal, hogy nem biztosított a jogorvoslat az Ötv. 33/A. § (6) bekezdésének első fordulatában szabályozott esetben (amikor a polgármester összeférhetetlenségének és megbízatása megszűnésének ügyében az első érdemi döntést - a közigazgatási hivatal vezetőjének kezdeményezésére - a bíróság hozta) . Az Alkotmánybíróság erre tekintettel - hivatalból eljárva - megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet áll fenn, és felszólította az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2007. június 15. napjáig tegyen eleget.
Mivel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének sérelme miatt az Ötv. 33/A. § (7) bekezdésének utolsó mondatához kapcsolódóan a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet megállapította, -állandó gyakorlatát követve - nem vizsgálta, hogy az indítványozó által felhívott további rendelkezések sérelme megállapítható-e a megsemmisített rendelkezéssel összefüggésben. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 6/2005. (III. 11.) AB határozat, ABH 2005, 70, 75.]
2.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság hatásköre jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára terjed ki.
Az állami szervek és a helyi önkormányzatok jogalkotó hatáskörét az Alkotmány és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) szabályozza. A Jat. határozza meg azt is, hogy az állami szervek és a helyi önkormányzatok aktusai közül melyek minősülnek jogszabálynak, és melyek azok, amelyek az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé tartoznak.
Az 52/1993. (X. 7.) AB végzésben az Alkotmánybíróság megállapította: "Önmagában véve (...) az, hogy valamely aktust olyan elnevezés alatt bocsátanak ki, amelyet a Jat. a jogszabályok vagy az állami irányítás jogi eszközei megjelölésére használ, még nem szükségképpen alapozza meg az adott aktus felülvizsgálatára nézve az Alkotmánybíróság hatáskörét. A hatáskör vizsgálatánál nem az aktus elnevezése, hanem a benne foglalt rendelkezések jogi jellege az irányadó." (ABH 1993. 407, 408.)
Az Alkotmány és a Jat. rendelkezései alapján a helyi önkormányzatok határozatai nem minősülnek jogszabálynak. A Jat. 46. § (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzatok határozatban szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a saját működésüket, és állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket. A Jat. 46. § (2) bekezdése szerint ez a rendelkezés nem érinti a helyi önkormányzatoknak az egyedi határozatok meghozatalára vonatkozó jogát. A Jat. 46. § (1) bekezdése által megállapított szabályozási tárgykörben alkotott helyi önkormányzati határozatok az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé tartoznak. A helyi önkormányzatok egyedi, a fenti tárgykörbe nem tartozó határozatait viszont a Jat. 46. § (2) bekezdése kifejezetten kizárja az állami irányítás egyéb jogi eszközei köréből.
2.2. Az Alkotmánybíróságnak hatásköre vizsgálata során tehát abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Öh., illetve annak támadott szövegrésze minősíthető-e a Jat. 46. § (1) bekezdése alapján az állami irányítás egyéb jogi eszközei körébe tartozó határozatnak.
A vizsgált határozatban Somlószőlős Önkormányzat Képviselő-testülete ahhoz járult hozzá, hogy a főállású polgármester gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen. Az Öh. a képviselő-testületnek az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fenntartásával kapcsolatos egyedi döntését rögzíti. A képviselő-testület erre vonatkozó egyedi döntése tartalmából nem következik, hogy az önkormányzat normakénti követés céljából, meghatározott alanyi körre kötelező általános magatartási szabályokat fogalmazott volna meg. Az Öh. tehát normatív tartalommal nem bír. Ennek megfelelően a támadott határozat nem tekinthető az állami irányítás egyéb jogi eszközének.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt határozat, illetve annak szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására nincs hatásköre. Ezért az indítványt az Abtv. 1. § b) pontja és az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065.) 29. §-ának b) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
A határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 220/B/2006.