917/B/2005. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 43. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 43. § (4) bekezdésének az Alkotmány 2. § (2) bekezdésére alapított alkotmányellenessége iránt előterjesztett indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 43. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Nézete szerint a támadott rendelkezés - amely a hivatali szerv vezetője számára "jogi garancia nélkül" teszi lehetővé, hogy a köztisztviselő besorolása szerinti alapilletményét a teljesítményértékelés alapján legfeljebb 30%-kal növelje vagy legfeljebb 20%-kal csökkentse - sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) és (2) bekezdését, 70/A. § (1) bekezdését és a 70/B. § (2) bekezdését.
Hivatkozása szerint a kifogásolt szabályozás folytán hátrányos helyzetbe kerültek a már több éve foglalkoztatott, kiváló minősítéssel vagy alkalmas értékeléssel rendelkező köztisztviselők a pályakezdő, új belépő köztisztviselőkkel szemben. Úgy véli, hogy a huzamosabb ideje köztisztviselőként dolgozók alapilletményét a Ktv. 2001. július 1-jén hatályba lépett módosítását követően a 100%-os szintről csökkentették, ezért ők jelenleg is alacsonyabb szintre vannak beállítva, míg a pályakezdő köztisztviselők alanyi jogon ezen bérbeállási szinttel (100%-kal) kezdik meg a közszolgálati jogviszonyt. Ezért - véli az indítványozó - a Ktv. 43. § (4) bekezdése sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, valamint az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében rögzített egyenlő munkáért egyenlő bér elvét.
Továbbá álláspontja szerint a szabályozás azzal, hogy lehetővé teszi "a korábbi plusz 20%-os jelenlegi plusz 30%-os alapilletmény" eltérést, az azonos munkát végzők között pozitív diszkriminációt eredményez.
Az indítványozó a jogállami jogbiztonságból fakadó normavilágosság elvének sérelmét látja abban, hogy a Ktv. támadott rendelkezése teljesen a hivatali szerv vezetőjének diszkrecionális hatáskörébe adja az illetmény növelésének vagy csökkentésének jogát, anélkül hogy jogszabály határozná meg, hogy milyen esetekben lehet eltérni a besorolási illetménytől, amely nézete szerint erősíti a munkáltatói szubjektivizmust. Érvelése szerint a Ktv., illetve más jogszabály nem határozza meg, hogy a kiválóan alkalmas, alkalmas, vagy részben alkalmas, illetve a nem alkalmas teljesítménykövetelmény esetében milyen kötelező - törvényi - alapilletmény beállási szintet kell követnie a hivatali szerv vezetőjének.
A fenti indokolás alapján hivatkozott továbbá a szerzett jogok sérelmére is.
Időközben a Ktv. indítványozó által támadott 43. § (4) bekezdését a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításáról szóló 2006. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: 2006. évi LXXII. törvény) 7. §-ának (6) bekezdése 2006. augusztus 10-i hatállyal módosította. Mivel a jogszabály - indítványozó által sérelmezett - tartalma a módosítás következtében nem változott, az Alkotmánybíróság az elbíráláskor hatályos jogszabályi rendelkezést vizsgálta.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga."
2. A Ktv. indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
"43. § (4) A hivatali szerv vezetője - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével -át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a 34. § (1) bekezdésben meghatározott teljesítmény értékeléstől függően a köztisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét - a hivatali szervezet vezetője esetében a kinevezésre jogosult, jegyző, főjegyző esetében a polgármester - legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg. A főjegyző, illetve a jegyző részére a polgármester - a teljesítményértékeléstől függően - személyi illetmény megállapítására is jogosult."
3. A Ktv. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:
"43. § (4) A hivatali szerv vezetője - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével -át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül szakmai munkája értékelése alapján a köztisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét - a hivatali szervezet vezetője esetében a kinevezésre jogosult, jegyző, főjegyző esetében a polgármester - legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg. A főjegyző, illetve a jegyző részére a polgármester - a teljesítményértékeléstől függően - személyi illetmény megállapítására is jogosult."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján először arra kereste a választ, hogy a Ktv. 43. § (4) bekezdése folytán van-e hátrányos megkülönböztetés a huzamosabb ideje közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselők és a pályakezdő köztisztviselők között az alapilletmény mértékének megállapítása szempontjából.
A köztisztviselők előmeneteléről a Ktv. 23. §-a rendelkezik, amely alapján a köztisztviselőt - a törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén főszabályként - iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. A nem pályakezdő köztisztviselő besorolására vonatkozó szabályokat a Ktv. 29. §-a rögzíti, melynek (1) bekezdése értelmében a nem pályakezdő köztisztviselőt kinevezéskor, áthelyezéskor a 23. § rendelkezésének megfelelően kell besorolni. A Ktv. 29. § (5) bekezdése alapján a nem pályakezdő köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján jogosult az előmenetelre. A fentiek szerinti besorolás jut kifejezésre a köztisztviselő díjazásában a Ktv. 42. §-ában. A Ktv. 42. § (2) bekezdése értelmében a közszolgálati jogviszony alapján a köztisztviselőnek járó illetmény egyrészt az alapilletményből, továbbá - a törvényben meghatározott feltételek megléte esetén - illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll. Az alapilletményre vonatkozó Ktv. 42. § (4) bekezdésében és a 43. § (2) bekezdésében rögzített szabályozás értelmében az alapilletmény meghatározása egyrészt az iskolai végzettséghez kötődő besorolási osztályhoz, valamint ezen belül az egyes osztályok fizetési fokozataihoz tartozó szorzószám és az illetményalap szorzataként kerül megállapításra.
Az Alkotmánybíróság 849/B/1992. AB határozatában (ABH 1996, 391.) -többek között a Ktv. 42. § (4) bekezdésével összefüggésben, a főiskolai és egyetemi végzettségű köztisztviselők azonos besorolási osztályba tartozása alkotmányellenességét állító indítvány kapcsán - vizsgálta a Ktv. alapilletményre vonatkozó szabályait. E határozatában a következő megállapítások találhatók: "A Ktv. a köztisztviselő alapilletményét iskolai végzettségére és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére figyelemmel határozza meg. Abból indul ki, hogy a közigazgatásban végzett munka - függetlenül a közigazgatás differenciáltságától és ebből adódóan az egyes közigazgatási munkakörök sokféleségétől - összemérhető és egy egységes besorolási rendszer segítségével biztosítható, hogy a közügyeket korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék a közigazgatás egész területén.
A törvényhozó a közszolgálati munkakörök betöltését iskolai végzettséghez, közigazgatási alap- és szakvizsgához, illetve ügykezelői alapvizsgához köti. Az iskolai végzettség és az alap-, illetve szakvizsga megkövetelése annak a biztosítéka, hogy a köztisztviselő rendelkezik a munkája elvégzéséhez szükséges szakmai ismeretekkel és joggal feltételezhető, hogy el tudja látni a munkaköre által támasztott feladatokat.
A köztisztviselői alapilletmény meghatározásának másik eleme a közszolgálatban töltött idő. A közszolgálatban eltöltött idő figyelembevétele közvetíti annak a sajátos tudásnak, tapasztalatnak az értékelését, amire a köztisztviselő azáltal tesz szert, hogy hosszabb ideje dolgozik a közigazgatásban. A közszolgálatban eltöltött idő tartama, az ezalatt felgyűlt tapasztalat olyan értéke a köztisztviselőnek, amelyről joggal feltételezhető, hogy munkája teljesítésének minőségét kedvezően befolyásolja." (ABH 1996, 392, 393.)
Az Alkotmánybíróság idézett megállapítását jelen határozata meghozatala során is irányadónak fogadta el.
Az indítványozó által támadott szabályozás a fentiekben ismertetett, a köztisztviselő illetményén belül az alapilletmény megállapítására vonatkozó főszabálytól - vagyis a Ktv. 42. §, 43. § (2) és (3) bekezdései - ad eltérési lehetőséget, amikor a Ktv. 43. § (4) bekezdésében lehetővé teszi, hogy a hivatali szerv vezetője [a Ktv. 43. § (5) bekezdésében foglaltak kivételével] - a hivatali szervezet vezetője esetében a kinevezésre jogosult, jegyző, illetve főjegyző esetében a polgármester - át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a köztisztviselő szakmai munkájának értékelése alapján a köztisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg.
Az indítványozó álláspontja szerint a Ktv. 43. § (4) bekezdése azért alkotmányellenes, mert a kifogásolt rendelkezés hátrányos helyzetbe hozza a nem pályakezdő, több éve az adott közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban álló, kiváló minősítéssel vagy alkalmas értékeléssel rendelkező köztisztviselőket a pályakezdőkkel szemben. Érvelésében hangsúlyozza, hogy a 2001. július 1-jei Ktv. módosítással a nem pályakezdők alapilletményét az addigi 100%-os mértékről csökkentették, míg a pályakezdők alanyi jogon 100%-os alapilletménnyel kezdik meg közszolgálati jogviszonyukat.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Állandó gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság e határozataiban kifejtette, hogy - bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen csak az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést -, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140. stb.].
A Ktv. 43. § (4) bekezdésének rendelkezése - a törvényjavaslat indokolása szerint- a köztisztviselői életpálya vonzóbbá tételét, a köztisztviselők teljesítménytől függő fokozott megbecsülését teszi lehetővé azzal, hogy a kiemelkedő teljesítményű köztisztviselők számára lehetővé teszi magasabb összegű alapilletmény, s ezzel a magasabb összegű illetmény, míg a gyengébb teljesítményt nyújtó köztisztviselők esetében pedig alacsonyabb összegű alapilletmény megállapítását. Az illetmény ilyen emelése vagy csökkentése minden esetben feltételhez kötött: kizárólag a köztisztviselő kiemelkedő vagy nem megfelelő teljesítménye alapján állapítható meg. Ennek alapja kettős, egyrészt - a köztisztviselő munkaköre és a közigazgatási szerv kiemelt céljainak figyelembevételével meghatározott teljesítménykövetelmények alapján - a köztisztviselő munkateljesítményének a munkáltatói jogkör gyakorlója által kötelezően készített éves írásos teljesítményértékelése [Ktv. 34. § (1), valamint (4) bekezdése], továbbá az értékelés másik módja - a rendszeresen elvégzett teljesítményértékelések alapján - a köztisztviselő minősítése [Ktv. 34/A. §], melyben a munkáltatói jogkör gyakorlója - legalább négyévente és minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt, vagy a köztisztviselő írásbeli kérelmére, ha az utolsó minősítése óta két év már eltelt, feltéve, hogy a minősítési időszakban a köztisztviselő legalább egy évig a minősítő irányítása alatt dolgozott - a köztisztviselő szakmai teljesítményét, a teljesítményét befolyásoló ismereteit, képességeit, személyiségjegyeit értékeli. A 2006. évi LXXII. törvény 1. § (6) bekezdésével - 2007. január 1-jétől - a Ktv. 34/B. §-ával beiktatott rendelkezése folytán a köztisztviselőt soron kívül kell minősíteni abban az esetben, amennyiben a 34. § (4) bekezdése szerinti teljesítményértékelése alapján megállapítható, hogy a teljesítménykövetelményeket nem vagy nagyon csekély mértékben, illetve alacsony színvonalon teljesítette. Megállapítható tehát, hogy az alapilletmény emelése vagy csökkentése a törvény alapján nem önkényes döntés, mert a köztisztviselő teljesítményértékelése és minősítése jogilag szabályozott eljárás, amelyben a minősített köztisztviselő észrevételt tehet, illetve bizonyos esetekben bírósághoz fordulhat. A köztisztviselő a hibás vagy valótlan tartalmú ténymegállapítást tartalmazó teljesítményértékelés ellen a Ktv. 34. § (7) bekezdése alapján közszolgálati jogvitát kezdeményezhet, illetve a minősítésben foglalt valótlan tényállítást vagy annak személyiségi jogát sértő megállapításainak megsemmisítését, a Ktv. 36. §-ában meghatározottak szerint, bíróságtól kérheti.
A Ktv. ismertetett magasabb, illetve alacsonyabb összegű alapilletmény megállapítását lehetővé tevő rendelkezése - szemben az indítványozó álláspontjával -valamennyi köztisztviselőre (tehát mind a pályakezdő, mind a huzamosabb ideje közszolgálati jogviszonyban állóra) nézve egységes szabályozást tartalmaz, nem differenciál a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő alapján, így az nem tartalmaz különbségtétel hiányában sem pozitív, sem negatív diszkriminációt. Mivel a magasabb vagy alacsonyabb összegű alapilletmény megállapítása a Ktv. szerint kizárólag a köztisztviselő teljesítményének értékelése alapján megengedett, így ennek feltételei a pályakezdő köztisztviselő esetében a közszolgálati jogviszony létesítésének időpontjától az első teljesítményértékelés elkészítésének időpontjáig nem állnak fenn. Ezért a Ktv. 43. § (4) bekezdése az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e tekintetben nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.
2. Az indítványozó szerint - a kifejtettel azonos érvek alapján - a Ktv. 43. § (4) bekezdése az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésével is ellentétes.
Az Alkotmány 70/B. §-ának (2) bekezdése rendelkezik az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvéről; ez az Alkotmány általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-ának a munka világára vonatkoztatott konkretizálása (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 456, 459.). Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmát vizsgálva a 43/B/1992. számú AB határozatában rámutatott, hogy személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon (ABH 1994, 744, 745.). A jogalanyok közötti megkülönböztetés pedig - az Alkotmánybíróság fentebb ismertetett álláspontja szerint - akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.).
Az Alkotmánybíróság az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvének vizsgálata kapcsán már többször kifejtette, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdéséből nem következik az, hogy az "egyenlő munkáért" kifejezés olyan, megegyező jellemzőkkel meghatározott, munkavégzés jellegű tevékenységeket foglalna magában, amelyekért a jogviszony személyi és tárgyi körülményeitől függetlenül, minden esetben azonos mértékű ellenszolgáltatás (munkabér) járna (1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 772.; 1014/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 780, 784.).
Mint azt az Alkotmánybíróság jelen határozata III. 1. pontjában már megállapította, a Ktv. 43. § (4) bekezdése a köztisztviselők munkavégzésének teljesítménybeli különbözőségét juttatja kifejezésre a kiemelkedő vagy épp kevesebb teljesítményt nyújtó köztisztviselők esetében az eltérő mértékű, magasabb, illetve alacsonyabb összegű díjazás megteremtésével. A szabályozás azzal, hogy az alapilletmény megállapításakor lehetővé teszi az adott köztisztviselő munkájának értékelését, épp a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelem biztosítását szolgálja. Ezért az indítványozó által kifogásolt javadalmazási rendelkezése összhangban áll az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésével.
Mindezek alapján az indítványt az Alkotmánybíróság ebben a részében is elutasította.
3.1. Az indítvány szerint a kifogásolt szabály megfogalmazása sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság követelményét. Az indítványozó a jogbiztonság sérelmét abban látja, hogy a Ktv. 43. § (4) bekezdése nem határozza meg, hogy pl.: kiválóan alkalmas, alkalmas stb. minősítés esetén "milyen kötelező - törvényi - bérbeállási szintet kell követnie a hivatali szerv vezetőjének", amely így teret adhat a munkáltatói túlkapásoknak.
Az Alkotmánybíróság a jogállamiság kérdésével több határozatában is foglalkozott. A 9/1992. (I. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csak az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvető-ek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák" (ABH 1992, 59, 65.). A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat mutatott rá arra, hogy a jogszabály értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalma is a jogbiztonságból fakadó követelmény (ABH 1992, 135, 142.). Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a nem kellő pontossággal megfogalmazott jogszabályi rendelkezés esetében sem állapítja meg automatikusan a jogbiztonság sérelmét, ha a törvényi rendelkezés a nem kellően szabatos megfogalmazásából adódó bizonytalansága a törvény alkalmazása során feloldható [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]. Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései annyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő (1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672-674.).
A Ktv. 43. § (4) bekezdése - a Ktv. 42. § (4) bekezdése és a 43. § (2), továbbá (3) bekezdésében foglalt - a főszabály ("tábla") szerinti meghatározott alapilletménytől eltérő, maximum 20%-kal csökkentett, vagy legfeljebb 30%-kal magasabb összegű megállapítását minden esetben a köztisztviselő szakmai munkájának értékeléséhez köti. Ennek az értékelésnek minden esetben a Ktv.-ben rögzítettek szerinti teljesítményértékelési szabályokon kell alapulnia [lásd jelen határozat indokolása III. 1. pontjában a Ktv. 34. § (1) és (4) bekezdésében, a Ktv. 34/A. §-ában, illetve 2007. január 1-jétől a Ktv. 34/B. §-ában foglaltakra vonatkozó ismertetést]. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az, hogy a vitatott rendelkezés szövegében önmagában nem jelenik meg a köztisztviselő konkrét teljesítményének minősítését tartalmazó fogalom, nem jelenti a rendelkezés értelmezhetetlen voltát. Ugyanis a köztisztviselő "teljesítmény értékeléstől függő", illetve a jogszabályváltozást követően a köztisztviselő "szakmai munkájának értékelése alapján" mint tényállási elem a jogalkalmazás során a konkrét ügyben az adott köztisztviselő teljesítményértékelése vagy minősítése alapján a jogalkalmazó által értelmezhető, ezért a Ktv. 43. § (4) bekezdésével összefüggésben a jogbiztonság sérelme nem állapítható meg.
3.2. Az indítványozó az eddigieken kívül a Ktv. 43. § (4) bekezdését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével - a szerzett jogok sérelme miatt is - ellentétesnek tartja.
Az Alkotmánybíróság több határozata szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált "jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása" [pl.: 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.]. A szerzett jogok védelme a jogállamban főszabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály. A kivételek elbírálása azonban csak esetenként lehetséges. Azt, hogy a kivételes beavatkozás feltételei fennállnak-e, végső fórumként az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 154.]. Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt továbbá arra, hogy "A jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni". [515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.; 1011/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1365, 1370.; 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1390.] Az Alkotmánybíróság a szerzett jogok tiszteletben tartására irányuló követelménnyel összefüggésben kimondta azt is: "Az alkotmányos védelmet élvező 'szerzett jogok' a már konkrét jogviszonyokban alanyi jogként megjelenő jogosultságok, illetőleg azok a jogszabályi 'ígérvények' és várományok, amelyeket a jogalkotó a konkrét jogviszonyok keletkezésének lehetőségével kapcsol össze. A jogszabályok hátrányos megváltoztatása így csak akkor ellentétes a 'szerzett jogok' alkotmányos oltalmával, ha a módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolyásában idéz elő a jogalanyokra nézve kedvezőtlen változtatást." (731/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 801, 805.)
Az Alkotmánybíróság jelen határozatában is osztja azon - a 833/B/2003. AB határozatában megfogalmazott - álláspontját, amely szerint a munkához való jog nem azt jelenti, hogy a köztisztviselőnek valamely konkrét munkakör betöltéséhez van jogosultsága, a jogviszony stabilitása csak az alapjog gyakorlásához kialakított, törvényben meghatározott feltételrendszerben értelmezhető. Ennek megfelelően a közszolgálati jogviszony ugyan relatíve stabil jogviszony más foglalkoztatásra irányuló jogviszonyokhoz képest, de ez nem jelent abszolút stabilitást (ABH 2004, 1775, 1784.).
A Ktv. 43. § (4) bekezdése azzal, hogy a köztisztviselő javadalmazását mindenkori teljesítményéhez köti, nem sért szerzett jogot, mivel a teljesítménytől független javadalmazás nem alanyi jog. A köztisztviselő (Ktv. 23. § szerinti) besorolása nem jelenti azt, hogy ez a besorolás akár az előmeneteli automatizmus mellett (a közszolgálati jogviszonyban eltöltött ideje, az iskolai végzettsége) a köztisztviselő teljesítményének a függvényében ne lenne változtatható. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében szintén elutasította.
4. Az indítványozó indokolás nélkül azt is állítja, hogy a Ktv. 43. § (4) bekezdése az Alkotmány 2. § (2) bekezdésével is ellentétes.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.). Az indítványozó ezzel szemben a Ktv. 43. § (4) bekezdésének az Alkotmány 2. § (2) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenességével kapcsolatosan a támadott szabály és az Alkotmány előbbiekben hivatkozott rendelkezése közötti összefüggést semmilyen érdemi vizsgálatra alkalmas érvvel nem támasztotta alá. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § d) pontja alapján - visszautasította.
Budapest, 2006.október 17.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró