A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata [Jpe.II.60.050/2023/7.]
jogegységi panasz elutasításáról
Rendelkező rész
A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.000 (hatvanezer) forint költséget.
A 70 000 (hetvenezer) forint jogegységi panasz eljárási illeték az állam terhén marad.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2021. augusztus 4-én kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben az alperesi érdekelt tulajdonában álló, kivett közút megnevezéssel nyilvántartott, a kérelemben megjelölt ingatlanok tekintetében az ingatlan-nyilvántartás tényleges állapotnak történő megfelelősége kivizsgálását és az ingatlan-nyilvántartásnak a valóságnak megfelelő tartalommal való kiigazítását kérte. Az alperes a benyújtott kérelemre tekintettel 2021. augusztus 5-én eljárást indított és 15 napos határidővel hiánypótlási felhívást bocsátott ki, amelyet a felperes 2021. augusztus 19-én vett át. A hiánypótlási felhívásban megadott határidő letelte előtt, az alperes a 2021. augusztus 25. napján kelt 17.130/2021. számú végzésével az eljárást az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 47. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette. Indokolása szerint egyrészt a felperes a hiánypótlási felhívásban megjelölt iratokat nem csatolta, másrészt az eljárás hivatalbóli folytatásának jogszabályi feltételei nem álltak fenn, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja a művelés alól kivett területek tekintetében tiltja, hogy az ingatlanügyi hatóság kivett terület művelési ág változtatását hivatalból vezesse át az ingatlan-nyilvántartásban.
[2] A felperes a végzés 2021. augusztus 31-én történő átvétele napján az eljárás hivatalbóli lefolytatását kérte azzal, hogy az Ákr. 2-6. §-aiban foglalt alapelvek értelmében a hatóság hivatalból köteles intézkedni a tudomására hozott művelési ág változás ingatlan-nyilvántartási átvezetése iránt.
[3] Az alperes a papír alapon 2021. augusztus 25-én kelt és elektronikusan 2021. szeptember 15-én kiadmányozott 17.130-4/2021. számú végzésével az eljárást megszüntető végzésének az indokolását módosította. Elismerte, hogy az eljárást megszüntető végzését a hiánypótlásra megadott 15 napos határidő eltelte előtt hozta meg. A hiánypótlásra nyitva álló határidőben a felperes által benyújtott beadványt figyelembe véve megállapította, hogy a felperes a hiánypótlásban foglaltakat nem teljesítette, sem az ingatlantulajdonostól származó meghatalmazást, sem a közút megszüntetését engedélyező útügyi hatósági engedélyt, sem térképet, változási vázrajzot nem csatolt. Tekintettel arra, hogy az Inytv. 27. § (3) bekezdés a) pontja szerint a felperes nem nyújthat be kivett területre művelési ág változás iránti kérelmet, továbbá arra is, hogy az Inytv. 28. § (1) bekezdése szerint az útügyi hatóságnak az út megszüntetését engedélyező határozatát nem csatolta, ezért az eljárás megindításának jogszabályban meghatározott feltételei hiányoztak, emiatt az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az eljárást meg kellett szüntetnie. Kifejtette továbbá, hogy a közútra vonatkozó művelési ág változás iránti eljárás, mivel az művelés alól kivett területet érint, az Inytv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján hivatalból nem folytatható le.
[4] A felperes közigazgatási pert indított, támadva mind az alap-, mind a módosító végzést. A jogegységi panasz eljárás szempontjából lényeges kereseti érvelése szerint kérelemre indult eljárásban az eljárás csak abban az esetben szüntethető meg, ha a kérelmező felhívásra nem nyilatkozik (Kúria Kf.37.444/2019/7.). Az eljárás során a hiánypótlásnak eleget tett, az eljárás megszüntetésének nem volt helye. A hatóság a módosító végzésben nem indokolta meg, hogy a hiánypótlás miért nem volt megfelelő. Álláspontja szerint az alperesnek hivatalból kellett volna eljárnia. Egyrészt azért, mert más ügyekben más hatóságok hivatalból határszemlét rendeltek el a művelési ág változások bejelentésére vonatkozó előírások teljesítésének ellenőrzésére, ezért a jelen ügyben is a kérelme alapján bekövetkezett hivatalos tudomásszerzés folytán hivatalból el kellett volna járni. Másrészt azért, mert ha az ingatlantulajdonos nem tesz eleget a művelési ágban bekövetkezett változás bejelentésének, a hatóságnak hivatalból kell eljárást lefolytatnia. Kifejtette, hogy jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartás a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazzák.
[5] A Veszprémi Törvényszék a 2.K.701.263/2021/23/II. számú ítéletével az alperes eljárást megszüntető végzését és az azt módosító végzését megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletében kifejtett álláspontja szerint a módosító végzés meghozatalának időpontja a papír alapon és elektronikus úton kiadmányozott példányokon feltüntetett időpontok eltérése okán nem volt joghatás kiváltására alkalmas, továbbá az alperes az indokolási kötelezettségét is megsértette, mert az indokolásban nem adott számot arról, hogy a hiánypótlásra benyújtott okiratok miért nem voltak elfogadhatóak.
[6] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Sérelmezte, hogy a bíróság a pergátló akadályt - a felperes ügyféli jogállásának és perindítási jogának hiányát - nem vizsgálta, a keresetet érdemben elbíráló döntés ezért a Kfv.37.612/2015/9. számú közétett határozattól eltér, emiatt jogsértő. Felülvizsgálati kérelmében az ügy érdemét érintően kifejtett érvei szerint az ítéletben foglalt megállapításokkal ellentétben jogszabálysértést nem követett el, az indokolási kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú bíróság jogsértő módon járt el, amikor a módosító végzés és az eljárást megszüntető végzés indokolását összemosva indokolási hiányosságot állapított meg. A felperesnek az a kérelme, hogy hivatalból folytassák le az eljárást, nem teljesíthető, mert az eljárás csak ügyfélnek minősülő jogosult kérelmére indítható meg. A felperes nem minősült ügyfélnek. Ezen túlmenően az Inytv. 27. § (2) bekezdés a) pontja az eljárás hivatalbóli indítását ki is zárja. Kifogásolta, hogy a bíróság nem egyszerűsített perben járt el.
[7] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy az alperesnek a kérelmét visszautasító végzését indokolnia kell. Ügyfélnek minősült, mert bejelentést tett, illetve kivizsgálási kérelmet nyújtott be.
[8] Az alperesi érdekelt észrevételt nem tett.
A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata
[9] A Kúria jogegységi panasszal támadott Kfv.37.099/2023/8. számú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Rámutatott, hogy a keresettel támadott közigazgatási végzés és az azt módosító végzés egységes egészet képez, annak jogszerűségét a maga egységes egészében kell vizsgálni. A művelési ág változás ingatlan-nyilvántartási átvezetésére irányuló kérelem benyújtására - az Inytv. 27. § (3) bekezdés a) pontja értelmében nem bárki, hanem a jogszabályban meghatározott személy - így az ingatlan tulajdonosa, az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv vagy a vagyonkezelő, illetőleg a földhasználó - jogosult. Nem volt vitatott, hogy a felperes e jogosulti körbe nem tartozik bele, egyik ingatlan vonatkozásában sem rendelkezik az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjoggal, jogilag jelentős ténnyel, a földhasználati nyilvántartásban nem földhasználója ezen ingatlanoknak. Mindezekre tekintettel a felperes nem minősül ügyfélnek. Kérelmet legfeljebb a kérelem előterjesztésére jogosult, jelen esetben az ingatlantulajdonos meghatalmazottjaként nyújthatott volna be, de ilyen meghatalmazással nem rendelkezett. Mivel a kérelemmel érintett ingatlanok mindegyike kivett közút, a kérelem teljesítéséhez a közút megszüntetését engedélyező végleges hatósági határozat is szükséges lett volna. Mindezekre tekintettel az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja szerint a hatóság az eljárást megszüntethette, mert a kérelem visszautasításának lett volna helye és annak oka az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására.
[10] A felperesnek az anyagi jogszabályok szerint ügyféli jogosultsága nem volt, de mivel az ő kérelme tárgyában hozott eljárásjogi alapon döntést a hatóság, ezen döntéssel szemben a felperest megillette az ügyféli jogállás, a perindítási jog. Pergátló akadály mindezekre tekintettel nem állt fenn, az alperes által hivatkozott eseti döntéstől való eltérés az ügyféli jogállás eltérő alapon való fennállása okán nem volt megállapítható.
[11] Megállapította továbbá, hogy a módosító végzés kiadmányain szereplő eltérő időpont nem eredményezett az ügy érdemére kiható eljárási jogsértést, a felperes jogorvoslati jogát nem nehezítette el. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog alkotmánybírósági értelmezésére hivatkozva vizsgálta az indokolási kötelezettséget, megállapítva, hogy az elsőfokú bíróság jogsértően járt el, továbbá tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes az indokolási kötelezettségét megsértette.
[12] Az új eljárásra előírta az egyszerűsített per szerinti eljárás és az általános szabályokra való áttérés feltételeinek vizsgálatát és annak megfelelő eljárás lefolytatását, továbbá a kúriai végzésben foglaltak figyelembe vételével a kereset ismételt elbírálását.
A jogegységi panasz
[13] A Kúria döntése ellen a felperes (a továbbiakban úgyis mint panaszos) élt jogegységi panasszal, amelyben kérte a végzés hatályon kívül helyezését, emellett másodlagosan a Kúria eljáró tanácsának új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[14] Jogegységi panaszát a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdésére alapítva állította, hogy a jogegységi panasszal támadott végzés eltért a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett Kfv.37.424/2011/4. számú határozattól, amely kimondta, hogy az ingatlan adatainak változását az ingatlantulajdonost terhelő bejelentési kötelezettség alapján az ingatlanügyi hatóságnak át kell vezetnie (Inytv. 27. § (1) bekezdése, 28. § (3) bekezdése), a nyilvántartott adatoknak a tényleges állapottal való egyezőségét az ingatlanügyi hatóság hivatalból is ellenőrizheti. A jelen ügyben az alperesi érdekelt mint ingatlantulajdonos a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, ennek ellenére nem hívták fel a bejelentési kötelezettsége teljesítésére. A közzétett határozat szerint az alperesnek hivatalbóli ellenőrzési kötelezettsége van, nem a hatóság dönti el indít-e hivatalból eljárást, mert ez esetben sérül az Ákr. 2. § (2) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elve, a megkülönböztetés tilalma, továbbá sérül az Ákr. 3. §-a. Az Inytv. 27. § (2) bekezdése, 28. § (3)-(4) bekezdése értelmében az alperest hivatalbóli eljárási kötelezettség terheli, a bejelentőnek nem kell ingatlantulajdonosnak lennie.
Téves ezért a közzétett határozatban foglaltakra tekintettel az a megállapítás, hogy csak az ingatlantulajdonos kérelmére indulhat meg az eljárás, nem tulajdonos bejelentésére nem folytatható le hivatalból művelési ág megváltoztatására irányuló eljárás.
[15] A felperes a Kfv.37.651/2011/9. számú ítélettől való eltérést arra alapította, hogy a közzétett precedenshatározat kimondta, hogy a nem erdő művelési ágban nyilvántartott, beerdősült földterületek vonatkozásában - az akkor hatályban volt -, az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Etv.) 73. § (2) bekezdése feljogosította az erdészeti hatóság bejelentése alapján az ingatlanügyi hatóságot a művelési ág változásának hivatalbóli átvezetésére. A panaszos álláspontja szerint az Inytv. 27. § (2) bekezdése, 28. § (3)-(4) bekezdése értelmében bejelentésre helye van hivatalbóli eljárásnak, akárcsak az előző precedenshatározat alapján is. Relevánsnak tekintette e körben a precedensként figyelembe nem vehető KGD 2005.170. számon közzétett eseti döntést is. Hangsúlyozta, hogy törvénysértően tekintették kérelmezőnek, mert bejelentést tett, bejelentése alapján hivatalból kellett volna eljárnia a hatóságnak.
[16] A Kfv.37.380/2021/5. számú ítélettől való eltérés a panaszos érvelése szerint abban áll, hogy a precedenshatározat kimondta: a hatósági ellenőrzési eljárás bejelentés alapján hivatalból indul, az ellenőrzés nyomán a levegőtisztaság-védelmi eljárás az Ákr. 100. § (2) bekezdés a) pontja alapján ugyancsak hivatalból indul. Mindezek alapján bejelentés alapján helye van hivatalbóli eljárás indításának. Utalt ennek kapcsán ugyancsak az Ákr. 3. §-ára, az Inytv. 27. § (2) bekezdésére, 28. § (3)-(4) bekezdéseire, hangsúlyozta a tulajdonos bejelentésének hiányában is az alperesnek a tudomásszerzés folytán el kell járnia. Előadta, hogy az Inytv. 27. § (3) bekezdés a) pontja alapján mint földhasználó - az utak használója - bejelentéssel élhet.
[17] A felperes a Kfv.35.629/2017/5. számú határozat elvi tartalmára ([19] bekezdés) hivatkozással állította, hogy az iratellenes tényállás folytán a bizonyítékokat a Kúria újraértékelhette volna. Az iratellenesség abban állt, hogy a bejelentését kérelemnek tekintették, melyből téves következtetésre jutottak.
[18] A Kfv.37.768/2022/7. és a Kfv.35.410/2016/4. számú közzétett határozatoktól való eltérésként a panaszos arra hivatkozott, hogy a bizonyítékok felülmérlegelésének szabályát a Kúria a jogegységi panasszal támadott végzésében megsértette, a felülmérlegeléshez nem álltak fenn a közzétett határozatokban írt feltételek, mert a tényállás nem volt hiányos, az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének, az elsőfokú ítéletben nem volt okszerűtlen következtetés vagy megállapítás.
[19] A panaszos álláspontja szerint a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapítottan is - állítása szerint - jogegységi panasznak van helye, mert a Kúria a jogegységi panasszal támadott határozatában megszegte a Kfv.35.395/2014/7., a Kfv.35.425/2015/7., a Kfv.35.286/2012/6., a Kfv.35.579/2012/5. számú határozatokban az indokolási kötelezettséggel kapcsolatban kifejtett jogértelmezést, ezért e határozatoktól való eltérés okán a jogegységi panasza megalapozott. Sérelmezte, hogy a Kúria a jogegységi panasszal támadott határozatában nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, mert nem indokolta meg, hogy miért nem alkalmazható az Inytv. 28. § (4) bekezdése, ezáltal eljárása sértette a jogbiztonságot és a jogegységet is. Az EBH2017. K.8. számú döntés értelmében ezek a közzétett döntések kimondják, hogy az indokolási kötelezettség olyan eljárási garanciát jelent, melynek minden esetben érvényesülnie kell. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) Kommentárjára utalással kifejtette, hogy a bíróságnak a keresetben hivatkozott valamennyi jogsértésről állást kell foglalnia. A "kereseti kötöttség" azt jelenti, hogy a keresetben vagy felülvizsgálati kérelemben hivatkozott valamennyi jogszabálysértésre ki kell térni a bírósági ítéletben. A Kúria ennek a jogegységi panasszal támadott határozatában nem tett eleget, az Inytv. 28. § (4) bekezdéssel kapcsolatos indokolás hiányzik a kúriai végzésből, ezért a végzés a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdésével is ellentétes.
[20] Kifejtette, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme formai szempontból hibás, hiányos volt, nem tartalmazta az alperesi érdekeltet, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadásának nem lett volna helye. Kérte költsége megállapítását azzal, hogy költségjegyzéket később csatol. A jogegységi panaszát tárgyalás tartása mellett kérte elbírálni. Jogegységi panaszához illetékmentességi nyilatkozatot csatolt.
Az ellenérdekű felek nyilatkozata
[21] Az alperes nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását indítványozta. Előadta, hogy a jelen ügyben a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapítottan jogegységi panasznak nincs helye. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapított jogegységi panaszt alaptalannak ítélte, mert közutakat érintő művelési ág változás átvezetésére hivatalból eljárás nem folytatható az Inytv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kivételszabály alapján. A felperes által felhozott esetek nem közutakra vonatkoznak, ügyazonosság nem áll fenn, így jogkérdésben való eltérés sem állapítható meg.
[22] Költsége megítélését kérte, azt költségjegyzéken felszámította.
[23] Az alperesi érdekelt nyilatkozatot nem tett.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[24] A jogegységi panasz alaptalan.
[25] A jogegységi panaszt a felperes egyrészt a Bszi 41/B. § (1) bekezdésére, másrészt a (2) bekezdésére alapítva terjesztette elő.
[26] A Jogegységi Panasz Tanács hangsúlyozza, hogy a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapítottan jogegysági panasz akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a BHGY-ben közétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést nem orvosolta. A jelen ügyben a felperes nem élt felülvizsgálati kérelemmel, az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelemben nem történt hivatkozás a Kfv.35.395/2014/7., a Kfv.35.425/2015/7., a Kfv.35.286/2012/6., a Kfv.35.579/2012/5. számú határozatokra, sem az EBH 2017.K.8. számú döntésre (Kfv.37.936/2015/8.), ezért a jogegységi panasz előterjesztése feltételeinek hiányában a Jogegységi Panasz Tanács a felperes által az e határozatoktól jogkérdésben való eltérést nem vizsgálta.
[27] A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panasznak akkor van helye, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül, úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróság határozatában nem került sor.
[28] A jogkérdésben való eltérés megítélésének vizsgálatakor a Jogegységi Panasz Tanácsnak a következőkre kell figyelemmel lennie: az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát (ratio decidendit) az azonos ügyekben követi (Jpe.I.60.002/2021/7. [18]).
[29] A Jogegységi Panasz Tanács már több döntésében (pl. Jpe.I.60.005/2021/5. [29], Jpe.II.60.030/2022/8. [40], Jpe.I.60.055/2022/10. [29]) elvi éllel fejtette ki, hogy a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál. Erre a bírósági eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok többirányú lehetőséget biztosítanak. A jogegységi panasz eljárás, mint ahogy a nevéből is tükröződik, a közzétett határozattól eltérés feloldását, a jogegység biztosítását célozza, nem pedig újabb jogorvoslati fórumot nyit a panaszosnak, a megelőző eljárások során szükségszerűen már érvényesített jog- és érdeksérelem orvoslására (Jpe.I.60.001/2021/2. [13]). Ugyancsak e körben mutatott rá a Jogegységi Panasz Tanács arra is, hogy a jogegységi panasz eljárás a Bszi.-n alapuló, rendkívüli, jogerő utáni, jogegységet célzó, sui generis eljárás. Más megfogalmazásban: a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz. Jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása. Nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését. Nem működhet továbbá kvázi "szuper-felülvizsgálatként" sem (Jpe.I.60.011/2021/3. [20]).
[30] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Jpe.I.60.002/2021/7. és a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozataiban azt is kifejtette, amit később a Jpe.II.60.027/2021/8. számú döntésében megerősített, hogy a jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Következésképpen - a jogegységi panasz eljárásokban eddig kialakult gyakorlatot követve - a jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység.
[31] A Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozat azt is rögzítette, hogy a jogegység követelménye megköveteli annak vizsgálatát, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti azonosság. Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, továbbá közigazgatási perben - a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt - a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit. Nincs ügyazonosság az eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén (Jpe.I.60.002/2021/7. [20]-[21]).
[32] A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi eljárásban az eljárás kereteire figyelemmel, jogegységi panaszban állított, jogkérdésben való eltérés(ek) vizsgálatát végzi, nem bírálja el az alapul fekvő ügyet, abban érdemben nem dönthet, ezért a fentiekben kifejtettek szerint nem vizsgálhatja a panaszosnak a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságával kapcsolatos kifogását.
[33] Mindezek előrebocsátása mellett a Jogegységi Panasz Tanács azt állapította meg, hogy a panaszos jogkérdésben való eltérés címén olyan kérdésben állított eltérést, olyan állítást tett, amely nem volt az alapul fekvő ügy tényállásának része, nem volt a per során vitatott tény, nem volt rá kereseti kérelem, sem féli állítás, ezért nem képezte a per tárgyát: jelesül a felperes az eljárás során kérelmező volt, ügyféli és eljárási (perindítási, kereshetőségi) jogait kérelmezői minőségére alapította. Keresetlevelében is az adta elő, hogy 2021. augusztus 2-án kivizsgálási iránti kérelemmel fordult az alpereshez, amelyben kérte a kérelemben megnevezett ingatlanok vonatkozásában az ingatlan-nyilvántartás tényleges állapotnak történő megfelelőségét vizsgálja ki és ezt követően a valóságnak megfelelően igazítsa ki annak tartalmát. Keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze arra az alperest, hogy az Inytv. 27. § (3) bekezdése alapján a felperesi kivizsgálási kérelemben foglaltaknak tegyen eleget. Ahogy arra a felperes is hivatkozott a jogegységi panaszában, a per kereteit, körét a kereseti kérelem szabja meg, a felperesnek a perben tett állítása az volt, hogy kérelmezőként járt el, kérelmére a hatóságnak a művelési ág megváltoztatását át kellett volna vezetnie az ingatlan-nyilvántartáson. Ha a felperes a peres eljárás során a keresetváltoztatásra nyitva álló időn túl olyan nyilatkozatot tesz, amely a keresetet alapjaiban változtatja meg (kérelmező helyett - nem kérelmezőként, hanem bejelentőként nyilatkozik), az tiltott keresetváltoztatás, érdemben nem bírálható el. A Kúria a jogegységi panasszal támadott végzésében a keresethez kötöttség elvéből következően csak a keresetben felhozott tényeket, adatokat, állításokat, jogsértéseket vizsgálhatta a felülvizsgálati kérelemhez kötötten. A Kúria ezért csak arról foglalhatott állást a pergátló kifogás kapcsán, hogy a felperes mint kérelmező rendelkezett-e ügyféli jogokkal és perindítási jogosultsággal vagy sem. A perindítási jog és a felperes ügyféli jogállása arra tekintettel nyert elismerést, hogy a kérelme tárgyában hoztak döntést. Más a kérelmező és más a bejelentő jogi státusza a perindítást, ügyféli jogokat tekintve. Mindezekre tekintettel a Jogegység Panasz Tanács a bejelentői státuszra alapított, jogkérdésben való eltérés vizsgálatát a Kfv.37.651/2011/9., a Kfv.37.380/2021/5., a Kfv.35.629/2017/5. számú határozatok kapcsán mellőzte. A Jogegységi Panasz Tanács a panaszosnak először a jogegységi panaszban állított, a földhasználatára alapított bejelentési jogosultságára alapozott eljárási jogosultságát sem vizsgálhatta.
[34] A Jogegységi Panasz Tanács a Kfv.37.768/2022/7. és a Kfv.35.410/2016/4. számú határozatokkal összefüggésben állított, a felülmérlegelés tilalmától mint jogkérdéstől való eltérést és így jogsértést nem állapított meg. Az a körülmény - hogy a jogegységi panasszal támadott határozatában a Kúria úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság törvénysértően döntött, amikor a módosító végzés kiadmányai közti eltérést lényegi eljárási jogsértésnek minősítette, továbbá tévesen foglalt állást az alperes indokolási kötelezettsége teljesítésének megítélésekor -, nem ütközik a felülmérlegelés tilalmába, nem jelent jogkérdésben való eltérést. Ha azonban a bizonyítékok, tények, adatok téves értékelésére kerül sor, az jogsértést eredményez, melynek következtében a bizonyítás felülmérlegelésének van helye, ezt a precedenshatározatok sem zárják ki.
[35] A panaszos által állított, a Kfv.37.424/2011/4. számú határozattól jogkérdésben való eltérés a Jogegységi Panasz Tanács szerint szintén nem állapítható meg a hivatalbóli ellenőrzési kötelezettség tekintetében. A panaszos által felhívott ügyben az ingatlantulajdonos nem tett eleget bejelentési kötelezettségének (az ingatlan szőlő művelési ágról gyümölcsösre változott), a hatóság a tudomásszerzést követően eljárt és az engedély nélküli változást átvezette az ingatlan-nyilvántartáson. A jogegységi panasszal érintett ügyben - eltérően a hivatkozott precedens-ügytől - eltérően kellett megítélni, hogy a hatóságnak hivatalból el kell-e járnia. A két ügy tényállása és a vizsgált jogkérdés nem azonos, mert a jelen ügyet érintően - szemben az általános szabály alá eső precedensügytől - a kivett közutakat érintő művelési ág megváltoztatásának átvezetésére hivatalból eljárás nem folytatható az Inytv. 27. § (2) bekezdés a) pontja kivételszabálya, és ennél fogva tiltó rendelkezése folytán.
[36] A fentiek alapján a Bszi. 41/B. § (1)-(2) bekezdése alapján jogkérdésben való eltérés nem állapítható meg, a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.
Elvi tartalom
[37] I. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapítottan előterjesztett jogegységi panasz nem bírálható el érdemben, ha a jogegységi panasszal élő fél felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be.
II. A jogegységi panasz eljárásban is érvényesül a keresethez kötöttség elvéből fakadóan, hogy csak a keresetben felhozott tények, állítások, adatok, jogsértések lehetnek a jogegységi panasz tárgyai, a panaszosnak először a jogegységi panaszban állított, új jogsértésre való hivatkozása érdemben nem bírálható el.
Záró rész
[38] A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panasz elbírálásához nem tartotta indokoltnak tárgyalás tartását, ezért a Bszi. 41/C. § (8) bekezdésére figyelemmel a panaszt tárgyaláson kívül bírálta el.
[39] A felperesi panaszos illetékmentességét igazolta, melyre figyelemmel a meg nem fizetett illeték a Bszi. 41/C. § (2) bekezdés i) pontja szerint alkalmazandó Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.
[40] Az alperes költséget igényelt, költségét felszámította. A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 41/C. § (2) bekezdés h) pontja folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése, 83. § (1) bekezdése, 82. § (3) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes jogegységi panasz eljárásban felmerült költsége megfizetésére, amelynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. § (1) bekezdése, 3. § (3) bekezdése alapján a felszámítottal egyező mértékben határozta meg. Az alperesi érdekeltnek költsége nem merült fel, ezért arról határozni nem kellett.
[41] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2023. január 22.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró,
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró,
Dr. Orosz Árpád s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró,
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró,
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró,
Dr. Szabó Klára s.k. bíró,
Dr. Stark Marianna s.k. bíró