Végső előterjesztői indokolás a Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvényhez - Indokolások Tára 2019/21.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

(Az indokolás az Indokolások Tárában közzétételre kerül)

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 22. § (5) bekezdése alapján a Kormány a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatban foglaltak megalapozásához szükséges törvénymódosításokat tartalmazó törvényjavaslatot készít, amelyet úgy nyújt be az Országgyűlésnek, hogy az a központi költségvetésről szóló törvénnyel legalább egyidejűleg hatályba lépjen. A törvényjavaslat a Kormány ezen kötelezettségének teljesítéseként a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatban foglaltak megalapozásához szükséges törvénymódosításokat tartalmazza.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-3. §-hoz

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosításai alapvetően jogtechnikaiak: egyértelműsítik az informatikai fejlesztések forrásbiztosításának helyét, illetve lehetővé teszik a megváltozott munkaerőpiaci helyzethez igazodó programok indítását. Továbbá a foglalkoztatási helyzet javulásának következtében a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bevételei stabil és kiszámítható ütemben növekednek, erre tekintettel a törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény likviditási szintre vonatkozó előírását.

A 4. §-6. §-hoz és a 8. §-hoz

A § a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) közjegyzői szolgálat szünetelésére vonatkozó szabályait módosítja. A hatályos szünetelési okokon túlmenően a módosítás hatálybalépését követően a közjegyzői szolgálat szünetelhet akkor is, ha a közjegyzőt a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) alapján központi kormányzati igazgatási szervek és ezek területi szervei kormánytisztviselőjévé nevezik ki a Kit. szerinti kormányzati szolgálati jogviszonyának időtartama alatt, illetve politikai tanácsadóvá, politikai főtanácsadóvá és a kabinetfőnökké való kinevezése esetén a Kit. szerinti politikai szolgálati jogviszonyának időtartama alatt.

Annak érdekében, hogy a közjegyző székhelyén a közjegyzői szolgáltatás nyújtásának folyamatossága biztosított legyen, a közjegyző részére tartós helyettest kell kirendelni, tekintettel arra, hogy a szünetelés időtartama alatt közjegyzői tevékenységet nem végezhet. A közjegyzői szolgálat szünetelése alatt a közjegyző kamarai tagsága fennmarad, azonban nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat, és nem terhelik a kamarai tagságból fakadó kötelezettségek.

A javaslat emellett hézagpótló szabályt tartalmaz és rögzíti, hogy ha a tartós helyettes kirendelésének oka megváltozik, akkor azt a kamara hivatalból vagy bejelentésre észleli és gondoskodik a tartós helyettesítés folyamatosságáról, tekintettel arra, hogy ez kihathat a kirendelés időtartamára.

A módosítás továbbá a Kjtv. által előírt egységes ügykezelő alkalmazás mellett rögzíti a számlázó program kötelező használatát is a közjegyzők számára.

A módosítási javaslat az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) módosításával összhangban az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőség bejelentésének módját egy irányban teszi lehetővé a közjegyzői irodák esetén.

A 7. §-hoz

A Kjtv 17. § (1) bekezdés e) pontja a közjegyzői kinevezéshez szükséges feltételek körében nevesíti a legalább 3 éves közjegyzőhelyettesi gyakorlat igazolását. A Kjtv. 17. § (2) bekezdés b) pontja szerint a legalább három éves közjegyzőhelyettesi gyakorlatnak megfelel a jogi szakvizsga megszerzését követően központi közigazgatási szervnél közigazgatási vagy jogi szakvizsgához kötött munkakörben szerzett kormánytisztviselői, illetve köztisztviselői gyakorlat.

A Kjtv. módosítása a Kit. hatálybalépésére tekintettel - változatlanul a jogviszony típusa, nem pedig az adott szerv szervtípusa szempontjából - egyértelművé teszi, hogy a Kjtv. 17. § (2) bekezdésében használt központi közigazgatási szervnél szerzett kormánytisztviselői, illetve köztisztviselői gyakorlat alatt a Kit. 2. § (2) bekezdése szerinti központi kormányzati igazgatási szervnél valamint a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 2. §-a szerinti szervnél szerzett kormánytisztviselői, illetve köztisztviselői gyakorlat ismerhető el.

A 9. §-hoz

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 6/A. § (5) bekezdése módosításával a jogalkotó eleget tesz annak a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa ülésén kötött megállapodásnak, amely szerint a közalkalmazotti szakszervezeti reprezentativitás megállapítása egy évvel elhalasztásra kerül.

A 10. §-hoz és a 11. §-hoz

A § jogértelmezést segítő pontosítást tartalmaz.

A 12. §-hoz és a 108. §-112. §-hoz

A javaslat alapján az Erzsébet-program keretében közfeladatként a jövőben kifejezetten az ifjúsági és gyermekprogramokban való részvétellel, gyermek- és ifjúsági táborok szervezésével, valamint az ezekhez kapcsolódó szervezési és lebonyolítási teendők kerülnek ellátásra. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. CXVII. törvénynek a 2019. január 1. napjától kezdődően hatályos, az egyes meghatározott juttatásokra és a béren kívüli juttatásokra vonatkozó szabályai, illetőleg ezzel összefüggésben az Erzsébet-utalvány kibocsátásának megszüntetése miatt szükségtelenné vált az Erzsébet-utalvány fogalmának, illetve az abból származó bevételek felhasználásának a törvényi szintű szabályozása. Egyidejűleg megszűnik az Erzsébet-program keretében történő közfeladatok - a szociális üdültetés, a szociális étkeztetés, illetve a szociális és gyermekvédelmi támogatások Erzsébet-utalványban történő folyósításához kapcsolódó szervezési és lebonyolítási teendők - Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (a továbbiakban: MNÜA) részére történő előírása is. Az Erzsébet-utalvány forgalmazásának megszűnésére tekintettel a javaslat rendelkezik az MNÜA javára felajánlott vagyonról szóló 1992. évi LI. törvénynek az Erzsébet-utalványból származó bevételek felhasználására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezéséről is. A 2020. január 1-jei hatálybalépést az MNÜA által indított pályázatok lejárata, illetve a 2018. december 31-éig forgalomba hozott Erzsébet-utalványok beválthatósága miatt tartalmazza a javaslat. A gyermekvédelmi utalványok nyújtására vonatkozó kötelezettség tekintetében ez a körülmény nem áll fenn, ezért az erre vonatkozó rendelkezéseknek a törvény kihirdetését követő hatályba lépésének nincs akadálya.

A javaslat egyértelműen rögzíti továbbá, hogy az Erzsébet-program megvalósítása az állam által támogatottan történik.

A 13. §-hoz

A gyermekek otthongondozási díjához kapcsolódó szakértői vélemény díjának összegét - az emelt összegű ápolási díjhoz kapcsolódó szakértői díjhoz hasonlóan - minden évben az éves központi költségvetésről szóló törvény határozza meg. Ennek megfelelően a 2019. évi központi költségvetési törvényre való hivatkozást a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben módosítani szükséges.

A 14. §-hoz

Az ápolási díjhoz kapcsolódó szakértői vélemény díjának összegét minden évben az éves központi költségvetésről szóló törvény határozza meg, ennek megfelelően a 2019. évi költségvetési törvényre való hivatkozást módosítani szükséges.

A 15. §-hoz

A gyermekek otthongondozási díjának valamint az ápolási díj összegének a 2020-2022. években megvalósuló emeléséről szóló 1768/2018. (XII. 21.) Korm. határozat 2. pontja szerint az ápolási díj összege 2020-ban 5%-kal emelkedik. Az emelés úgy valósul meg, hogy az ápolási díj alapösszege, amelyet a központi költségvetésről szóló törvény határoz meg, 32 600 Ft-ról 39 365 Ft-ra emelkedik, amely az alapösszegű ápolási díj 2019. évi összegének 105%-a. Az emelt összegű ápolási díj az új alapösszeg 150%-a, a kiemelt ápolási díj annak 180%-a.

A 16. §-hoz

A javaslat alapján a falugondnoki szolgáltatás 2020. január 1-jétől nyolcszáz lakosnál kisebb településen működtethető, majd 2022. január 1-jétől a lakosságszám határ ezer főre emelkedik, tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban több hatszáz fő lakosságszámnál nagyobb település is jelezte a falugondnoki szolgáltatás szükségességét. A nyolcszáz - ezer fős kistelepüléseken is jelentkeznek azon hátrányok az intézményhiányból, vagy a közösségi közlekedés nehézségéből fakadóan, amelyek enyhítése a falugondnoki szolgáltatás feladata.

A hatályos szabályozás szerint a felnőtt drogterápiás/rehabilitációs intézmények 16 éves kortól fogadják az addiktológiai problémával küzdő fiatalokat. 2010 után az új pszichoaktív anyagok - designer drogok -megjelenése jelentősen átformálta a kábítószer-probléma hazai megjelenését. Mivel a fiatalkorúak körében is megjelent a designer drogok használata, és feltételezhető, hogy az első kipróbálás időpontja a 16 éves életkor alatti életkor felé tolódott el, ezért a javaslat ezt az életkort 12 éves korra módosítja, mivel az ilyen gyermekek megfelelő ellátása megoldást igényel.

A 17. §-22. §-hoz

A § a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) általános költségátalányra vonatkozó rendelkezését, valamint a végrehajtói szolgálat megszűnésére, illetve szünetelésére vonatkozó szabályait módosítja. Az általános költségátalányra vonatkozó rendelkezés módosítása következtében a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar által ellátandó megnövekedett feladatok megfelelő ellátásához szükséges források biztosításáról rendelkezik. Továbbá a végrehajtói szervezetrendszer reformja keretében létrehozásra kerülő új egységes integrált informatikai rendszer működtetéséhez, illetve az egyes végrehajtói irodáknak az ehhez szükséges technikai feltételeinek támogatásához is forrást biztosít.

A végrehajtói szolgálatra vonatkozó hatályos megszűnési okokon túlmenően a módosítás hatálybalépését követően a végrehajtói szolgálat megszűnhet akkor is, ha a végrehajtót helyi önkormányzati képviselőnek, illetve polgármesternek megválasztották. Továbbá a szünetelési okokon túlmenően a módosítás hatálybalépését követően a végrehajtói szolgálat szünetelhet akkor is, ha a végrehajtót a Kit. alapján politikai tanácsadóvá, politikai főtanácsadóvá és kabinetfőnökké kinevezik. Ebben az esetben a végrehajtó végrehajtói szolgálata szünetel a Kit. szerinti politikai szolgálati jogviszonyának időtartama alatt.

Annak érdekében, hogy a végrehajtó székhelyén a végrehajtói tevékenység ellátásának folyamatossága biztosított legyen, a végrehajtót állandó helyettes helyettesíti, tekintettel arra, hogy a szünetelés időtartama alatt végrehajtói tevékenységet nem végezhet. A végrehajtói szolgálat szünetelése alatt a végrehajtó kari tagsága fennmarad, azonban nem gyakorolhatja a kari tagságból eredő jogokat, és nem terhelik a kari tagságból eredő kötelezettségek.

A módosítási javaslat az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőség bejelentésének módját egy irányba teszi lehetővé a végrehajtói irodák esetén. Emellett a javaslat az Eüsztv. módosításának rendelkezéseivel áll összhangban.

A 23. §-hoz

A javaslatban szereplő, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) módosítása tartalmazza a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár) hatáskörében kialakításra kerülő önálló TAJ nyilvántartásban nyilvántartott adatok felsorolását. A nyilvántartási feladatok ellátása érdekében szükséges, hogy a Tbj. 40/B. § (2) bekezdésében felsorolásra kerülő adatokat a Kincstár megkapja a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból, ezért szükséges hogy a szabályozás az újszülött nemére vonatkozó adatot is tartalmazza. Figyelemmel arra, hogy az újszülöttekre vonatkozó adatokat a személyiadat- és lakcímnyilvántartás 2019. július 1-jétől nem fogja az egészségbiztosítási nyilvántartás számára továbbítani, hanem ezeket a Kincstártól fogja a NEAK megkapni, fontos, hogy a Kincstár számára eljuttatásra kerülő adatkör is tartalmazza a megfelelő adatokat.

A 24. §-hoz és a 25. §-hoz

A Tbj. módosítása tartalmazza a Kincstár hatáskörében kialakításra kerülő önálló TAJ nyilvántartásban nyilvántartott adatok felsorolását. A nyilvántartási feladatok ellátása érdekében szükséges, hogy a Tbj. 40/B. § (2) bekezdésében felsorolásra kerülő adatokat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő rendszeresen megkapja a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból.

A nyilvántartási feladatok ellátása érdekében szükséges, hogy a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervének rendszeres adatszolgáltatása is tartalmazza a Kincstár TAJ szám nyilvántartásában szereplő polgár állampolgárságának és nemének változására vonatkozó adatokat is.

A 26. §-hoz

A § a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. tevékenységével kapcsolatos ingatlannyilvántartási-eljárások díjmentességére vonatkozó pontosító jellegű módosítást tartalmaz.

A 27. §-hoz, 28. §-hoz, a 30. §-hoz, a 33. §-hoz, a 45. §-hoz, a 71. §-hoz és a 159. §-hoz

A társadalmi felzárkózással kapcsolatos feladatokat 2019. május 1-jétől a Belügyminisztérium vette át az Emberi Erőforrások Minisztériumától. A rendelkezések a társadalmi felzárkózásért való felelősség keretében a belügyminiszter feladatkörébe kerülő feladatoknak az emberi erőforrások miniszterének felelősségi körébe tartozó feladatoktól történő elhatárolását szolgálják.

E körben a módosítás a gyermekek napközbeni ellátása tekintetében a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben (a továbbiakban: Gyvt.) a társadalmi felzárkózásért való felelősség keretében a belügyminiszter feladatkörébe kerülő, tanoda szolgáltatással, Biztos Kezdet Gyerekházzal, Biztos Kezdet Alapképzéssel, összefoglalóan a gyermekek esélynövelő szolgáltatásaival kapcsolatos feladatoknak az emberi erőforrások miniszterének gyermekek és ifjúság védelméért való felelősségi körébe tartozó feladataitól történő elhatárolását szolgálják, azzal, hogy a módosítás a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter e felelősség keretében történő rendeletalkotásra való felhatalmazását is biztosítja, ezzel egyidejűleg pedig kiveszi az érintett tárgyköröket a gyermekek és ifjúság védelméért felelős miniszter rendeletalkotási jogköréből.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékosságüggyel összefüggő miniszteri feladatok címzettjeként a társadalmi felzárkózásért felelős minisztert nevesíti. Tekintettel arra, hogy a fogyatékosságügy a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter feladatkörében marad, ezt a módosítást szükséges átvezetni a törvényen.

A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény a jelnyelvi tolmácsszolgálatokkal összefüggő miniszteri feladatok címzettjeként a társadalmi felzárkózásért felelős minisztert nevesíti. Tekintettel arra, hogy a fogyatékosságügy a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter feladatkörében marad, ezt a módosítást szükséges átvezetni a törvényen.

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény felhatalmazó rendelkezése alapján felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az államháztartásért felelős miniszterrel, valamint a társadalmi felzárkózásért felelős miniszterrel egyetértésben a jelnyelvi tolmácsok díjazására vonatkozó szabályokat. Tekintettel arra, hogy a fogyatékosságügy a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter feladatkörében marad, az egyetértési jog gyakorlójának címzettjét szükséges módosítani a törvényben.

A rendelkezések a Gyvt.-ben továbbá oly módon módosítják a területi lefedettséget figyelembe vevő, finanszírozási rendszerbe történő befogadás jogszabályi feltételeit, hogy a fenntartóváltás befogadás-kötelessé válik.

A 29. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a családi bölcsőde és a munkahelyi bölcsőde működtetésére biztosított normatíva fajlagos összege jelentős mértékben emelkedik, így a szülőknek a gyermekneveléssel kapcsolatos terhei csökkenhetőek a szolgáltatás típusú ellátások esetén is. Ezért a Gyvt.-ben a munkahelyi bölcsőde és a családi bölcsőde tekintetében rögzítésre kerül az intézményi térítési díj legmagasabb összege.

A 31. §-hoz és a 32. §-hoz

A bölcsődei ellátásban jelen vannak egyházi fenntartók, továbbá a települési önkormányzatoknak lehetőségük van ellátási szerződés megkötésére egyházi fenntartókkal is, így nem idegen az ellátás rendszerétől az önkormányzati fenntartású intézmények egyházi fenntartóknak történő átadása. Figyelembe véve azonban az átadással érintett csekély számú önkormányzatot, az 5 éves megtérítési szabály eltörlése szakmai szempontok alapján indokolt, azzal, hogy a megtérítéssel érintett önkormányzatok a jogszabály hatályba lépésével egyidejűleg mentesüljenek az egyházi kiegészítő támogatás további megfizetése alól.

A Gyvt. hatálya alá tartozó rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság évente két alkalommal biztosított támogatási eleme fogyasztásra készétel, tanszer és ruházat vásárlására felhasználható "gyermekvédelmi" Erzsébet-utalvány formájában került biztosításra. 2019. évtől mind a papíralapú, mind az elektronikus Erzsébetutalványok forgalmazása megszűnt. Az utalványok kivezetésére tekintettel a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény keretében nyújtott juttatás biztosításának újraszabályozására került sor annak érdekében, hogy a soron következő, 2019. augusztusi támogatási ütem keretében a támogatás a jogosult gyermekek számára biztosítható legyen.

A 34. §-hoz

A javaslat a Tbj. 40. §-ának módosításával a társadalombiztosítási adatokat tartalmazó nyilvántartások sorába beemeli a TAJ nyilvántartást, egyúttal megnevezi a nyilvántartást kezelő szervet.

A 35. §-hoz

A TAJ létrehozásának az volt a célja, hogy az egészségügyi és egészségbiztosítási, a nyugdíjbiztosítási, a családtámogatási, a gyermekvédelmi, a szociális és a társadalombiztosítási ellátórendszerhez kapcsolódó egyéb nyilvántartások számára is rendelkezésre álljon a nyilvántartásokban szereplő természetes személyek adatainak informatikai rendszerekben történő kezelését megkönnyítő azonosító kód. A felsorolt nyilvántartások a különböző ellátások jogosultjait ennek az azonosító számnak a segítségével tarthatják nyilván. Az önálló TAJ nyilvántartásban a társadalombiztosítási és szociális ellátásokhoz, szolgáltatásokhoz kapcsolódó nyilvántartási feladatok ellátása és a hatósági ügyintézés során történő felhasználás és azonosítás céljából kerülnek nyilvántartásra a TAJ számmal rendelkező természetes személyek személyes adatai és azok változásai.

A Javaslat szerinti új Tbj. 40/B. § meghatározza az önálló TAJ nyilvántartás adatkezelőjét, az adatkezelés célját, a kezelt adatok fajtáit, valamint rögzíti, hogy a nyilvántartásban szereplő adatok meddig tarthatóak nyilván.

A 36. §-hoz

A javaslat szerinti új Tbj. 40/C. § az elkülönült TAJ nyilvántartás szabályozásának a mintájára, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) rendelkezéseinek megfelelő módon az egészségbiztosítási nyilvántartásra vonatkozó szabályozást rögzíti az adatkezelőnek, az adatkezelés céljának, a kezelt adatok fajtáinak a törvényi szinten történő meghatározásával, valamint az adatok kezelésének az időtartamára vonatkozó szabályozással.

A 37. §-hoz

A módosítás annak érdekében szükséges, hogy a törvényjavaslat által szabályozott társadalombiztosítással összefüggő nyilvántartások szempontjából rendezett legyen a társadalombiztosítási státusza azoknak a személyeknek, akik a Kormány törvénnyel létrehozott javaslattevő, véleményező és tanácsadó testületeinek tagjaként látnak el feladatot. A jelenlegi szabályozás alapján ugyanis nem állapítható meg egyértelműen a társadalombiztosítási jogállásuk.

A 38. §-hoz és a 39. §-hoz

A §-ok jogtechnikai pontosításokat tartalmaznak.

A 40. §-hoz és a 41. §-hoz

Magyarország Alaptörvénye XX. cikke szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. A jó egészség egyéni és társadalmi érték is egyben, továbbá egyéni és társadalmi erőforrás is, melynek megőrzése és fejlesztése nemzeti érdek. A lakosság egészségi állapota jelentősen meghatározza a nemzet sorsát és jövőre vonatkozó kilátásait. Ezen érték védelmének egyik eszköze a betegségek megelőzésére, kezelésére irányuló tevékenységek keretében a gyógyítás feltételeinek, a rendelkezésre álló szakmai tudás fejlesztésének elősegítése a képzési lehetőségek bővítésével.

Ahhoz, hogy az egészségi állapot lehető legteljesebb javítását megvalósítani képes, hatékonyan működő egészségügyi rendszer működjön Magyarországon, fontos a rendelkezésre álló tudományos, szakmai kapacitások teljesebbé tétele, melynek előrevivő eszköze lehet a jelen törvényjavaslattal megalapítani kívánt Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány).

Az egészségügyi ellátórendszernek a legnagyobb kihívást a krónikus nem fertőző betegségek, kiemelten a rosszindulatú daganatos megbetegedések okozta terhek jelentik, amelyek a betegek mellett érintik a hozzátartozókat és a társadalom egészét. A daganatos megbetegedések száma a világ valamennyi országában jelentős emelkedést mutatott az elmúlt évtizedekben. A daganatos betegségek hatékonyabb megelőzése és leküzdése érdekében nélkülözhetetlen a szakterület tudományos hátterének megerősítése, és ennek keretében a képzési lehetőségek szervezeti rendszerének bővítése, mind a megelőzés, mind pedig a kezelés területén alkalmazott eredményes módszerek, jó gyakorlatok megosztása, a regionális szintű kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység támogatása az onkológia jövőbe mutató és eredményeket hozó fejlődése érdekében. Az egészség védelme, a tudományos eredmények megbecsülése, a tudás továbbadása, az oktatás, kutatás támogatása, a nemzetközi szakmai együttműködés fokozott igénye olyan jelentőségű feladatokká váltak, amelyek joggal vetik fel egy erre a célra létrehozott alapítvány megalapításának szükségességét.

Az Alapítvány megalakítása biztosíthatja a szakma kiváló képviselői legteljesebb megbecsülésének kifejezését, és a szakterület méltó helyének megteremtését a tudományos közéletben. Az Alapítvány tevékenységével hozzájárul a kor tudásának megfelelő szintű daganatos betegségkezelés feltételei megerősítéséhez. Mindezen célok megvalósításához regionális szintű politikai és szakmai összefogás szükséges. Az Alapítvány az onkológia oktatásával, kutatásával, a kutatás támogatásával, az elért eredmények hazai és nemzetközi bemutatásával, az eredmények gyógyításban történő felhasználásával összefüggő országos közfeladatokat lát el a jövőben. A törvényjavaslatban foglaltak megvalósulásával az onkológiai képzés és ellátás minőségi átalakulása, végső fokon a daganatos halálozás számának csökkentése várható.

A fenti célok elérése érdekében a javaslat deklarálja az Alapítványt és közhasznú jogállását, valamint felhatalmazza a Kormányt annak létrehozására, továbbá meghatározza az Alapítvány közfeladatát és feladatait.

A 42. §-44. §-hoz

A §-ok jogtechnikai- és szövegpontosításokat tartalmaznak.

A 46. §-hoz

A törvényjavaslatban tételesen rögzítésre kerül, hogy a cégnyilvántartás, illetve a cégeljárásban és egyéb nemperes eljárásokban létrejövő adatok adatkezelője a céginformációs szolgálat. Az Infotv. szerint ugyanis az adatkezelő az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely - törvényben vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott keretek között - önállóan vagy másokkal együtt az adat kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, vagy az adatfeldolgozóval végrehajtatja. Ennek a céginformációs szolgálat felel meg.

A 47. §-hoz

A módosító javaslat újragondolja az állam által biztosított bárki számára elérhető ingyenes céginformációt, amely azt a célt szolgálja, hogy a céginformációt kérő megbizonyosodhasson arról, hogy a cég létezik, továbbá, hogy megismerhesse e cég legfontosabb adatait. A gyakorlati tapasztalatok szerint az ingyenes céginformációt biztosító állami szolgáltatást nem a szabályozási célnak megfelelően veszik igénybe, ezért a javaslat az ingyenes céginformáció biztosítása körében számos módosítást tartalmaz. Az ingyenes céginformáció a jövőben nem úgynevezett tárolt cégkivonat megismerését jelenti, hanem online, valósidejű céginformáció biztosítására kerül sor. Emellett taxatív módon kerül meghatározásra az ingyenes cégadatok köre.

Továbbá annak érdekében, hogy az internetről elérhető ingyenes céginformációs szolgáltatást ne lehessen visszaélésszerűen igénybe venni, a jövőben a céginformációt igénylő azonosítását követően igényel információt. Az ingyenes céginformáció igénybevételére havonta - végrehajtási rendeletben - meghatározott alkalommal kerülhet sor. A javaslat erre figyelemmel garanciális rendelkezésként egy hónapig teszi lehetővé a megismert személyes adatok kezelését. Az adatkezelés tehát arra szolgál, hogy a céginformációs szolgálat minden hónapban ellenőrizni tudja az adatigényléseket. A cégjegyzék adatai nyilvánosak, azonban elsődlegesen nem ingyenesen elérhető adatok, azok megismerésére - törvényben foglalt kivételekkel - ellenszolgáltatás mellett van lehetőség. Az ingyenes céginformáció az állam által biztosított olyan kedvezmény, amelyet korlátlanul nem lehet igénybe venni.

A módosítási javaslat továbbá egy új, ingyenes szolgáltatásként garantálja, hogy a cég minden cégjegyzékbe bejegyzett adatainak változásáról elektronikus értesítést kapjon cégbizonyítvány formájában, továbbá havonta egyszer elektronikus cégkivonatot kapjon.

A 48. §-hoz

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) kiegészítésével a korlátolt felelősségű társaság esetén a cégjegyzék tartalmazza az egyéni vállalkozó által alapított korlátolt felelősségű társaság esetén az alapító egyéni vállalkozó lényeges adatait.

A 49. §-hoz

A javaslat immár nem zárja el a céget attól, hogy egyes cégadat változásának időpontját a cég maga határozza meg. Újdonság lesz az, hogy a tőkefelemelés időpontjának változását a cég a jövőben megadhatja, így változása nem a cégbírósági bejegyzéssel hatályosul. Megjegyezhető egyébként, hogy épp a tőkeváltozások tényleges bekövetkezte, jogi bekövetkezte közötti különbségek a gyakorlatban nem kellően tisztázottak. Találkozni lehet olyan gyakorlattal, amely a társasági határozathozatal napjára visszamenőleges bejegyzést tesz lehetővé, és olyannal is, amely a cégbírósági végzés meghozatalának napját tekinti a változás napjaként. A tőkeemelés kérdése elsődlegesen gazdasági, gazdálkodási kérdés és nem jogkérdés, így a változás időpontja tekintetében nem lehet jelentősége annak, mely napon jegyezte be a változást a cégbíróság. A jegyzett tőke felemelése körében is igaz, hogy a cégbíróság a cégjogi, anyagi jogi feltételek meglétét ellenőrzi, vagyis nem arról dönt, hogy a tőkeváltozás megtörténhet-e vagy sem. E tekintetben tehát ezen adatváltozásnál sem konstitutív a cégbírósági döntés, hanem a bejegyzéssel a cégbíróság azt deklarálja, hogy a tőkeváltozásra vonatkozó eljárás szabályosan lefolytatásra került; a cég döntését (annak célszerűségét, gazdasági okát) azonban nem bírálhatja felül.

A javaslat ezért a tőkeemelés esetében lehetővé teszi, hogy a többi cégadat változásához hasonlóan a cég meghatározza a változás időpontját. Ebből következően nem kizárt a jövőben a Ctv. szabályai figyelembevétele mellett az előre bejegyzés lehetősége sem.

Az előzőekben ismertetett érvek jelentős részben igazak a tőkeleszállítás esetére is, azonban a tőkeleszállítás egyes eseteiben (különösen a kötelező tőkeleszállítás) a cég a működésére vonatkozó kötelező előírások betartása érdekében dönt a tőkeleszállításról, vagyis nem tisztán gazdálkodási megfontolásról van szó. Más esetekben a hitelezővédelmi szempontok felülírják a fenti érveket, ezért tőkeleszállítás esetén a javaslat a jövőben sem teszi lehetővé, hogy a cég megadja a változás időpontját (hatályát), hanem a változás időpontja továbbra is a tőkeleszállítás cégbíróság általi bejegyzésének napja lesz.

Fontos kiemelni azt, hogy az adat változásának feltüntetése a cég részéről nem kötelező eleme a kérelemnek, vagyis a cég dönthet úgy, hogy nem adja meg a változás időpontját. Ha a cég nem adja meg a változás időpontját, vagy azok ellenmondóak, a változás időpontja a változásról döntő határozat meghozatalának napja.

Az 50. §-hoz

A javaslat kiegészíti Ctv.-t a nyilvántartásba bejegyzett jog és tény törlése iránti vagyonrendezési eljárással, amelynek megfelelő megoldás már ismert a Ctv. rendszerében. Ugyanakkor e rendelkezésekben kimunkált nemperes eljárásnak a 2012 márciusa után lezárt végelszámolásokra tekintettel is helye van, továbbá, a rendelkezéseket általában a jogutód nélkül törölt céget megillető, közhiteles nyilvántartásban bejegyzett jogokra - a tulajdonjogot ide nem értve - és tényekre alkalmazni indokolt. E vagyonrendezési eljárás egyrészt azon tulajdonjogon kívüli jogosultságok sorsát hivatott rendezni, melyeket a jogutód nélküli megszűnési eljárásban elmulasztottak a nyilvántartásból törölni. Másrészt ezen eljárás a tulajdonjog védelmét is biztosítja azáltal, hogy eszközt teremt arra, hogy a vagyontárgy tulajdonosa a tulajdonjogát a valós viszonyoknak megfelelően, külső behatásoktól mentesen gyakorolhassa. A megszűnt és a cégjegyzékből törölt cég a jogalanyiságát elveszítette, így vonatkozásában jogképességről vagy perképességről nem beszélhetünk. A közhiteles nyilvántartásban szereplő vagyontárgy vonatkozásában a törölt cég tekintetében bejegyzett jog, vagy javára, illetve érdekében feljegyzett tény törlése a nyilvántartás "tisztasága" szempontjából kiemelt jelentőséggel bír, illetőleg a vagyontárgy tulajdonosának alapvető érdeke, hogy tulajdonjoga tekintetében a nyilvántartás a valós viszonyokat tartalmazza és tulajdonjogát más személy behatásától mentesen gyakorolja. Az eljárás iránti kérelmet tehát a vagyontárgy tulajdonosa nyújthatja be, akinek azonosítania kell a törölt céget, okiratokkal kell igazolnia, hogy a vagyontárgy tekintetében tulajdonjoggal rendelkezik, továbbá azt, hogy a törölt cég javára milyen jog vagy tény került a nyilvántartásba bejegyzésre. Ha a kérelem ezen kritériumoknak megfelel, a bíróság elrendeli e különleges vagyonrendezési eljárás lefolytatását. A bíróság bizonyítási eljárást folytat le.

A módosítás a bírósági vizsgálat során nagy hangsúlyt helyez a törölt cég tekintetében bejegyzett jog vagy tény esetleges átengedésének vizsgálatára. Ennek keretében a bíróság megvizsgálja a cég jogutód nélküli megszűnésével összefüggésben keletkezett iratokat, és ha nem áll közvetlen rendelkezésére, beszerzi azokat (levéltártól, harmadik személytől). Ha a szükséges okiratok alapján megállapítható, hogy a jog vagy tény átengedésre került, a bíróság a kérelmet elutasítja. Amennyiben nem került sor átengedésre, vagy annak ténye nem bizonyítható hitelt érdemlően, a bíróság a szerzett jog védelmének érvényesülése érdekében felhívást tesz közzé a Cégközlönyben. A javaslat 30 napos határidőt állapít meg az igénybejelentésre. A határidő jogvesztő, amiből következik, hogy igazolási kérelem benyújtásának nincs helye, illetőleg a követelés tekintetében az alanyi jogi jogosultság megszűnik. Ha a 30 nap alatt nem érkezik bejelentés, vagy hitelt érdemlően nem tudják bizonyítani a jog vagy tény jogszerű átszállását, a bíróság határozatot hoz, melyben megállapítja, hogy a bejegyzett jog mást nem illet meg, illetve a tény feljegyzéséhez más személynek érdeke nem fűződik. A bíróság által meghozott végzés alapozza meg a nyilvántartást vezető hatóság intézkedését, amely a törölt cég tekintetében fennálló bejegyzést a rá vonatkozó jogszabályoktól akár eltérően is e végzés alapján törli a nyilvántartásból.

A javaslat egy új különleges vagyonrendezési eljárást teremt, a végelszámolás lefolytatását követően törölt cég vagyonára vonatkozó kérelemre induló vagyonrendezési eljárást, amely a cég volt tagjainak érdekében korrigálni hivatott a végelszámolási eljárás során készült vagyonfelosztási javaslat hiányosságát, illetőleg kezeli azt a helyzetet is, ha a végelszámolónak az eljárása során tanúsított legnagyobb gondosság mellett sem volt tudomása egy adott vagyontárgyról, így azt a vagyonfelosztási javaslat nem is tartalmazhatta. Az eljárás tárgyát nem csak a tárgyiasult vagyontárgyak, hanem a bankszámlán nyilvántartott pénzeszköz is képezheti. A Ctv. nem határozza meg a vagyontárgy fogalmát, joggyakorlati problémaként merült fel, hogy a törölt céget megillető kötelmi jellegű bankszámlán nyilvántartott pénzkövetelés beleértendő-e a vagyontárgy fogalmába. A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:1. § (1) bekezdés 5. pontja szerint a vagyontárgy dolog, jog, vagy követelés lehet. A vagyontárgy fogalma elvileg lefedi a vagyoni javak körét, amibe beleérthető a pénz is, ugyanakkor ez a Ptk. egyéb vonatkozó szabályaiból nem feltétlenül levezethető. Lehetséges egy olyan értelmezése is a Ptk.-nak, amely szerint a pénz a vagyontárgyak körén kívül álló kategória. Erre tekintettel a javaslat egyértelművé teszi, hogy e különleges eljárás a már törölt cég bankszámláján nyilvántartott egyenlege tekintetében is megindítható. A jogutód nélkül megszűnt és törölt cég jogalanyisággal már nem rendelkezik, ugyanakkor a volt tagoknak (részvényeseknek) - tekintettel arra, hogy a társaság részére az alapításkor, illetve akár a társaság fennállása alatt is vagyoni hozzájárulást teljesítettek - érdekük fűződik ahhoz, hogy a törölt cég újonnan előkerült vagyontárgyából részesüljenek. Az ennek érdekében benyújtott kérelemben igazolni kell a törölt cég azonosító adatait, az érintett vagyontárgy tekintetében fennálló tulajdonjogi jogosultságot, és be kell mutatni a végelszámolás során elfogadott vagyonfelosztási javaslatot. A volt tagoknak (részvényeseknek) a kérelemhez csatolniuk kell legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt megállapodásukat a vagyontárgy felosztásáról. Mindez azt jelenti, hogy a volt tagok (részvényesek) a kérelem benyújtása előtt egyeztetnek a vagyontárgyból való részesedésük tekintetében. A javaslat e tekintetben nem határoz meg részletszabályokat, így a volt tagok (részvényesek) szabadon rendelkezhetnek a vagyontárgy felosztásáról: akár egykori vagyoni hozzájárulásuk arányában, vagy a cég legutolsó létesítő okiratában foglaltak szerint állapodhatnak meg a vagyontárgy megosztása tekintetében. A javaslat egyértelműen rögzíti, hogy a vagyontárgy nem értékesíthető, azt a volt tagoknak (részvényeseknek) természetben kell kiadni.

A módosítás továbbá a Ctv.-n belüli összhang megteremtését is szolgálja. A vagyonrendezési eljárás lefolytatására a törvényszékek rendelkeznek hatáskörrel, azonban a Ctv. 130. §-a szerinti eljárásra, amelynek célja egyezik a Ctv. 124/B. § szerinti eljárással, a cégbíróság jogosult. Ezen változtatni nem indokolt, így a 124/B. § (1) bekezdését kell pontosítani. Kiemelhető, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 83/C. §-ában rendezett, azonos célú eljárás és a Ctv. 124/B. § szerinti eljárás különös és általános szabályi viszonyban van egymással, tehát ha felszámolási eljárás lefolytatása előzte meg a cég törlését, a Cstv. szerint kell lefolytatni a vonatkozó eljárást.

Az 51. §-hoz és az 1. melléklethez

A Ctv. 1. számú mellékletének módosítása a változás-bejegyzési kérelem tartalma tekintetében.

Az 52. §-hoz és az 53. §-hoz

A Ctv.-t érintő további rendelkezések az Eüsztv. rendelkezéseivel való összhang megteremtését szolgálják. A számvitelről szóló törvény szerinti beszámoló közzététele kapcsán pontosításra kerül, hogy a cég a beszámolóját a hivatalos elérhetőségén keresztül köteles benyújtani, azaz megszűnik a korábbi gyakorlatnak megfelelő ügyfélkapuról történő benyújtás lehetősége. Az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvény (a továbbiakban: Átaltv.) módosítására figyelemmel a törvényjavaslat pontosítja az átalakulásra vonatkozó rendelkezést. Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evctv.) alapján a korlátolt felelősségű társaság bejegyzését megelőző nappal az egyéni vállalkozó jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik, ezért szükséges rendelkezni arról, hogy a cégbíróság a korlátolt felelősségű társaság bejegyzésének tényéről értesíti az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet.

Az Eüsztv. módosításával összhangban a javaslat az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőség bejelentésének módját egy irányban teszi lehetővé a cégek esetén.

Az 54. §-hoz és az 55. §-hoz

Magyarország az új típusú közfoglalkoztatási rendszer fejlődési fokozataként a kitűzött célokkal összhangban - meghatározott feltételek mellett - kiemelten preferálja a közfoglalkoztatás alapjain szerveződő szociális szövetkezetek alapítását és működésének hosszú távú fenntarthatóságát.

A közfoglalkoztatás alapjain megalakult szociális szövetkezetek önálló szövetkezeti típusként való nevesítését indokolja, hogy a szociális szövetkezetek között szabályozási szempontból is jól elkülöníthető csoportot jelentenek. Ezen szociális szövetkezetek funkciója, hogy annak keretei között továbbvitelre kerül a még élő vagy korábbi közfoglalkoztatási jogviszony alapján a közfoglalkoztató önkormányzat és annak közfoglalkoztatottjai által kialakított viszony, annak érdekében, hogy a korábbi közfoglalkoztatott személyek a piaci foglalkoztatás felé következő lépcsőt képviselő szociális szövetkezet keretein belül, de még a (korábbi) közfoglalkoztató önkormányzat közreműködése mellett részesülhessenek foglalkoztatásban.

Ezen szociális szövetkezetek közös jellemzője tehát, hogy annak alapításában és működtetésében részt vesz egyrészt a (korábbi) közfoglalkoztató önkormányzat, másrészt az önkormányzattal jelenleg is, vagy korábban közfoglalkoztatási jogviszonyban álló egy vagy több személy. Ezen jellemzők e szövetkezeteket jól körülhatárolhatóvá teszik, ezért annak érdekében, hogy az e szövetkezetek számára jellemzően kedvezményeket nyújtó ágazati szabályozásokban egyértelműen meghivatkozhatóak legyenek, indokolt, hogy ezen támogatásokat igénybe venni kívánó speciális szövetkezetek elnevezésükben is meg legyenek különböztetve más szociális szövetkezetektől.

A javaslat ezért előírja, hogy ezen szövetkezeteknek a nevében - a fő tevékenységére utaló megjelölés mellett -a "start szociális szövetkezet" megnevezést kell viselniük.

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 21/B. §-a határozza meg a start szociális szövetkezetnek a más szociális szövetkezetektől való elkülöníthetőségét meghatározó sajátos jellemzőit.

A rendelkezés alapján a start szövetkezet alapításában és működésében részt kell vennie egyrészt a közfoglalkoztatásra vonatkozó jogszabályok szerint közfoglalkoztatónak minősülő önkormányzatnak. Az önkormányzat alatt helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, illetve ezek jogi személyiségű társulása értendő - lásd a Sztv. hatályos 15. § (1) bekezdését, mely összhangban van a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott (önkormányzati) közfoglalkoztató fogalmával.

A szövetkezetben másrészt alapítóként részt kell vennie olyan személynek, aki az önkormányzattal közfoglalkoztatási jogviszonyban áll, vagy a tagsági jogviszonya keletkezését megelőző egy éven belül közfoglalkoztatási jogviszonyban állt.

A javaslat elkülöníti a szövetkezet alapítása, valamint az alapítást követő működtetése során érvényesítendő feltételeket. Eszerint az önkormányzat tagságának mind az alapításkor, mind a szövetkezet egész működése során fenn kell állnia, hiszen az önkormányzat feladata, hogy közreműködésével továbbra is támogassa az immár szövetkezeti taggá vált (volt) közfoglalkoztatottak munkaerőpiacra való visszatérését.

Ugyanakkor az alapítóként résztvevő közfoglalkoztatott tagot nem indokolt elzárni attól, hogy jobb munkalehetőség kínálkozása esetén később - szövetkezeti tagsága megszüntetésével - kilépjen az elsődleges munkaerőpiacra (illetve azt sem lehet kizárni, hogy ezen tag tagsága más okból szűnik meg), azonban az értelemszerű, hogy a start szociális szövetkezet elnevezést, és az e szövetkezetek számára az ágazati szabályozásokban kapcsolt kedvezményeket vagy támogatásokat csak olyan szociális szövetkezet részére indokolt biztosítani, mely szövetkezet továbbra is keretül szolgál a (volt) közfoglalkoztatottak, illetve hátrányos helyzetű személyek munkalehetőséghez juttatásához. A Javaslat az alapítást követően ezért csak azt követeli meg a szövetkezettől, hogy abban mindig legyen olyan tag, aki az önkormányzattal közfoglalkoztatási jogviszonyban áll (vagy a belépést megelőző 1 éven belül közfoglalkoztatottként ilyen jogviszonyban állt). Továbbá ha - elsősorban arra az esetre felkészülve, ha a közfoglalkoztatási programok remélt eredményei folytán lecsökkent közfoglalkoztatotti létszám következtében - a tagsági jogviszonyát megszüntető közfoglalkoztatott tagot nem lehetne pótolni más, az adott önkormányzat által a belépéskor vagy az azt megelőző egy éven belül foglalkoztatott közfoglalkoztatottal, a Javaslat a tagsági jogviszonyát megszüntető közfoglalkoztatott pótlását lehetővé teszi a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) szerinti álláskeresőnek minősülő személy felvételével is. [Az Flt. 58. § (5) bekezdés d) pontja értelmében álláskeresőnek az a személy minősül, aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, öregségi nyugdíjra nem jogosult, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban nem részesül, az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony kivételével munkaviszonyban nem áll, és egyéb keresőtevékenységet sem folytat, elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel együttműködik, és akit az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántart.]

A Javaslat a szövetkezet egész működése során közfoglalkoztatott vagy álláskereső taggal való rendelkezés biztosítására vonatkozó előírásával nemcsak az alapító tag helyébe lépő új tag felvételére, hanem ezt követően is minden olyan új tag felvételére vonatkozik, akit a szövetkezet működésének időtartama alatt fel kell venni a korábbi ilyen tag pótlása érdekében.

A Javaslat tekintettel van arra, hogy az új tag felvételét adott esetben nem lehetséges a korábbi tag jogviszonyának megszűnésével egyidejűleg biztosítani, ugyanakkor a visszaélések elkerülése érdekében egy három hónapos maximális időtartamot állapít meg arra, amely alatt a kieső tagot pótolni kell, vagyis amely időtartam alatt a szövetkezetnek nem kell rendelkeznie ilyen taggal.

Az átmeneti rendelkezés meghatározza, hogy a már korábban megalapított, és az Sztv. 21/B. §-ában foglaltaknak megfelelő (illetve az éppen cégbejegyzés alatt álló ilyen) szociális szövetkezeteknek meddig kell a cégnevüket "szociális szövetkezet" elnevezésről "start szociális szövetkezet" megnevezésre módosítaniuk.

Az átmeneti rendelkezés úgy fogalmaz, hogy e szövetkezeteknek a megnevezésről szóló rendelkezésnek [Sztv. 21/A. § (2) bekezdés] legkésőbb 2019. december 31, napjától kell megfelelniük. A megfelelésre utalás oka, hogy a cégnév olyan cégadat, melynek - alapszabály-módosítás is igénylő - változtatása esetén a cég meghatározhatja, hogy ezen változás a cégjegyzékbe mely időbeli hatállyal kerüljön bejegyzésre. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján ugyanis a változásbejegyzési kérelmet az alapul szolgáló döntéstől (jelen esetben az alapszabály-módosítás elfogadásától) számított 30 napon belül kell benyújtani, és a szövetkezet meghatározhatja, hogy a cégnévváltozás időpontja a döntés napja vagy valamely azt követő időpont legyen-e. Ennek annyi a korlátja, hogy ha a szövetkezet a változás időpontjaként a döntés napját követő napot jelöl meg, és ezen időpont a változásbejegyzési kérelem benyújtását követő időpont, akkor a változás időpontja legfeljebb 30 nappal lehet későbbi a kérelembenyújtás napjánál [Ctv. 30. § (4) bekezdés, 50. § (5) és (6) bekezdés].

A Ctv. ezen rendelkezéseit figyelembe véve tehát a szövetkezeten múlik, hogy mikor fogadja el az alapszabálymódosítást és azt mikor, és a cégnévváltozás milyen időbeli hatállyal való bejegyzésének kérelmezése mellett nyújtja be változásbejegyzési kérelemben a cégbírósághoz.

A névváltoztatásnak költségvonzata van, melynek fő elemei az alapszabály közgyűlési határozattal történő módosítása, a kötelezően igénybe veendő ügyvéd díja, és a cégbíróság felé való bejelentési kötelezettség 15 000 forint illetéke és 3 000 forint közzétételi költségtérítése [azzal, hogy a közhasznú jogállást is elnyert szociális szövetkezet teljes személyes illetékmentességben részesül; az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés m) pont, 45. § (3b) bekezdés, valamint a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 5. § (1) bekezdés].

Tekintettel arra, hogy a módosítás hátrányos helyzetű személyek által alapított szociális szövetkezeteket kötelez a névváltoztatásra, a Javaslat könnyítésként mentesíti ezen szociális szövetkezeteket a cégbírósági illeték és közzétételi költségtérítés megfizetése alól. Ha a szociális szövetkezet egyéb cégadatot érintő változást is bejelent, akkor ezen egyéb változás költségeit meg kell fizetnie.

Az 56. §-hoz

A módosítás lehetővé teszi, hogy azon magyar állampolgár családtagok, akik a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény átmeneti rendelkezései szerint nemzeti letelepedési engedély kiadását kérelmezik, azonban az eljárás alatt lejár a korábbi tartózkodási kártya vagy állandó tartózkodási kártya okmányuk, az eljárás idejére ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással kerülhessenek ellátásra.

A javaslat a magyar állampolgárok harmadik országbeli családtagjai tekintetében is biztosítja, hogy a bevándorolt, letelepedett vagy menekült státusszal rendelkező harmadik országbeli állampolgárokhoz hasonlóan az eltartott felmenők a nemzeti letelepedéshez szükséges három éves várakozási idő alól mentesüljenek, amennyiben a kérelmezést megelőző egy éve már családi életközösségben élnek a magyar állampolgárral. Emellett a harmadik országbeli állampolgárok házastársaihoz hasonló kedvezményeket is biztosítja a magyar állampolgár házastársainak is, amennyiben a házasságot már a kérelem benyújtása előtt két éve megkötötték.

Az 57. §-hoz

Az Alkotmánybíróság a 3/2018. (IV. 20.) AB határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvénnyel (a továbbiakban: Knyt.) nem biztosította a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott, közpénzekből finanszírozott alapítványok által természetes személyek számára nyújtott támogatások átláthatóságát. A módosítási javaslat az alaptörvény-ellenesség kiküszöbölése érdekében a Knyt. hatályát a Knyt.-ben nevesített személyek számára odaítélt támogatások mellett, az e személyek által létrehozott, vagy e személyek közvetlen vagy közvetett többségi tulajdonában lévő jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek számára odaítélt, természetben vagy pénzben juttatott támogatásokra is kiterjeszti.

Az 58. §-hoz

A javaslat a Kjtv. által előírt - jelen módosítás során számlázó programmal kiegészített - egységes ügykezelő alkalmazás eljárásjogi vonatkozásainak rögzítése érdekében módosítja az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvényt (a továbbiakban: Kjnp.). A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényhez (a továbbiakban: Fmhtv.) hasonlóan a javaslat előírja, hogy a közjegyzőnek a beadvány adatait haladéktalanul, de legfeljebb az érkezéstől számított 8 napon belül rögzítenie kell az alkalmazásban. Ez egyrészt lehetővé teszi a további elektronikus ügykezelést, másrészt lehetővé válik az is, hogy a közjegyzői ügyben keletkezett iratok - jogorvoslat esetén - elektronikus úton kerüljenek felterjesztésre a bírósághoz.

Az alkalmazás újdonsága, hogy a közjegyző a határozatait és más iratait az alkalmazáson keresztül is előállíthatja, illetve ha hagyományosan, papír alapon készíti el a közokiratot, akkor azt az alkalmazásban kell rögzíteni. Ezáltal az eljárás során elvégzett cselekmények nyomon követhetővé, a keletkezett iratok pedig elektronikus úton elérhetővé válnak, továbbá ez az ügyvédi folyamat számottevő technológiai korszerűsítését jelenti, és egyidejűleg csökkenti a papíralapú ügyintézéssel járó költségeket. A digitális másolatok alapjául szolgáló iratokat az érkezésüktől számított öt év elteltével selejtezni kell, ezáltal a papíralapú iratok megőrzésével járó kiadások is csökkennek.

A titoktartási kötelezettségre és az adatvédelmi előírásokra figyelemmel szükséges rögzíteni, hogy az alkalmazásban az egyes műveletek a közjegyző, illetve az alkalmazottja azonosítását követően végezhetőek el, továbbá törvényi szinten szükséges kimondani, hogy az alkalmazásban rögzített digitális másolatok, illetve az alkalmazásba bevitt adatok, valamint az ezen adatok alapján készített okirat közokirati bizonyító erővel bizonyítja, hogy azok tartalma az eredeti okiratéval megegyezik.

Szintén az Fmhtv.-ben foglaltakhoz hasonlóan a javaslat lehetővé teszi, hogy a közjegyző az iratokat belföldi kézbesítési címre az alkalmazáson keresztül is kézbesíthesse. Rögzíteni kell ugyanakkor, hogy ilyen módon nem kézbesíthető a közjegyzői okirat, annak hiteles kiadmánya, illetve hiteles másolata; valamint nem élhet ezzel a lehetőséggel a közjegyző akkor sem, ha az irat a jelenlévő félnek nyomban kézbesíthető, illetve ha az iratot az Eüsztv. rendelkezéseire tekintettel elektronikus úton kell kézbesíteni.

A közjegyző a fentiek szerint kézbesíthet az alkalmazásban előállított iratot, valamint olyan iratot is, amelyet az alkalmazástól függetlenül állított elő, de az alkalmazásban rögzített. E szabályozási megoldás kellő mozgásteret biztosít a közjegyzőnek az iratai elkészítése és kézbesítése tekintetében.

Törvényben szükséges rögzíteni, hogy az alkalmazáson keresztül előállított, illetve abban rögzített jegyzőkönyv (igazolás), iratanyag és határozat (értesítés, bizonyítvány, végrehajtási lap, végrehajtási záradék) központilag kinyomtatott kiadmánya ugyanúgy közokirat, mint a közjegyző által saját irodájában előállított és kinyomtatott irat.

A javaslat rögzíti továbbá az alkalmazásra vonatkozó naplózási szabályokat, illetve tekintettel arra, hogy az alkalmazás működése eljárási határidőket érinthet, az üzemzavarra vonatkozó rendelkezéseket.

A törvényjavaslat 58. §-a az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény módosításáról rendelkezik. A kamara és a közjegyzők - mint együttműködő szervek - közötti kapcsolattartás keretében fellépő üzemszünet, üzemzavar tekintetében az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény az előre tervezhető technikai tevékenység (üzemszünet) esetében előírja az együttműködő szervek mellett az Elektronikus Ügyintézési Felügyelet értesítését. A hirtelen fellépő, előre nem tervezhető üzemzavar esetében elegendő csak a szervek értesítése. Mivel a módosító javaslat az üzemzavar körébe sorolja az előre tervezhető karbantartást is, ezért javasolt feltüntetni a közjegyzők értesítése mellett a Felügyelet tájékoztatását is.

Az 59. §-hoz

Az Fmhtv. hatálybalépése óta a fizetési meghagyásos eljárás eljárási díjának mértékét meghatározó előírások nem módosultak. Az azóta eltelt idő alatt azonban a gazdasági viszonyok megváltoztak, az infláció nőtt, a közjegyzők kiadásai, illetve adminisztratív terhei pedig növekedtek. A törvényjavaslat ezen indokokra tekintettel módosítja a fizetési meghagyásos eljárásért fizetendő eljárási díj minimum összegét, valamint az eljárásban résztvevő felek száma alapján számítandó díj mértékét. A javaslat továbbá - ehhez igazodóan - módosítja a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesülő költségkedvezmények, a végrehajtási díj és a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem előterjesztéséért fizetett minimum összeg mértékét.

Az 60. §-hoz

Az egyéni vállalkozók nyilvántartásából történő adatigénylés - a személyes adatokra is tekintettel - szigorú szabályok szerint történik. A hatályos szabályozás szerint az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő teljes adatkör megismerésére szűk körben nyílik lehetőség, polgári peres eljárás során a bíróság, vagy folyamatban lévő büntetőeljárás során a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság jogosult adatigénylésre. Erre tekintettel indokolt az adatigénylők körének bővítése a nemzetbiztonsági szolgálatokkal, hiszen a nemzetbiztonsági szolgálatok eljárása során is felmerülhet adatigénylés az egyéni vállalkozók nyilvántartásából.

Az 61. §-hoz és a 62. §-hoz

A javaslat lehetővé teszi, hogy egyéni vállalkozó gazdasági tevékenységének folytatása céljából speciális módon, egyéni vállalkozói jogviszonyának megszüntetése mellett olyan egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapítson, amelyre vonatkozóan az Evectv. mind vagyoni viszonyai, mind pedig a vállalkozási tevékenységével összefüggő magánjogi viszonyai körében speciális jogutódlást állapít meg. A korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó általános szabályoktól eltérően a társaság előtársaságként nem működhet, alapításakor további cégiratok benyújtása kötelező, valamint a cégjegyzék rögzíti a speciális felelősség tényét, egyebekben azonban értelemszerűen a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó általános szabályozás vonatkozik a javaslat szerint alapított korlátolt felelősségű társaságra is. A javaslat rögzíti azt is, hogy az egyéni vállalkozó kizárólag egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapíthat, mivel ilyen formában lehet biztosítani a speciális jogutódlást. Nincs azonban akadálya annak, hogy a későbbiekben a társaságnak több tagja is legyen.

Figyelemmel arra, hogy a javaslat szerinti alapítás lehetősége gazdasági tartalmát tekintve az egyéni vállalkozói tevékenység továbbfolytatásának tekinthető, ezért rögzíteni szükséges a vállalkozó azon kötelezettségét, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggő vagyona leltározásra kerüljön, illetve, hogy a vállalkozó meghatározza, melyek azok az eszközök, amelyeket a társaság rendelkezésére bocsát vagyoni hozzájárulásként vagy egyéb átruházás keretében. A javaslat rögzíti továbbá, hogy ha az egyéni vállalkozói jogviszony egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapítására tekintettel szűnik meg, ezért az egyéni vállalkozói minőségben szerzett vagyontárgyak - az alapító eltérő rendelkezése hiányában - a korlátolt felelősségű társaságot illetik meg, valamint a természetes személynek az egyéni vállalkozói minőségében kötött szerződéseiből eredő jogok jogosultjává a korlátolt felelősségű társaság válik. Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozó teljes vagyonával felel vállalt kötelezettségeiért, a javaslat meghatározza, hogy korlátolt felelősségű társaság alapítása esetén az adott követelés elévülési idején belül az alapító egyéni vállalkozó és a korlátolt felelősségű társaság korlátlanul és egyetemlegesen felel. A törvény az egyéni vállalkozó gazdasági tevékenységének folytatása céljából teszi lehetővé a korlátolt felelősségű társaság alapítását, ezért annak érdekében, hogy az alapító egyéni vállalkozó felelőssége és helytállása ne legyen kiüresíthető, a szabályozás előírja, hogy az egyéni vállalkozó öt évig nem lehet gazdaság társaság korlátlanul felelős tagja és nem létesíthet újabb egyéni vállalkozói jogviszonyt. Meg kell előzni ugyanis, hogy a korlátolt felelősségű társaság alapítását követően az általános elévülési időn belül az egyéni vállalkozót egyszerre több magánjogi jogviszonyában terhelje korlátlan helytállási kötelezettség.

A javaslat az egyéni cégre vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan lehetővé teszi, hogy a hatósági engedélyek jogosultjává a szükséges feltételek fennállása esetén a korlátolt felelősségű társaság váljon. A speciális jogutódlás atipikus jellegére tekintettel a cégbíróságnak a korlátolt felelősségű társaság bejegyzését tartalmazó végzésében utalni kell az Evectv. speciális rendelkezéseire.

A javaslat rögzíti, hogy a korlátolt felelősségű társaság csak a cégbejegyzés napjával kezdheti meg a működését, ellenkező esetben átfedés lenne az egyéni vállalkozói tevékenység és a korlátolt felelősségű társaság működése között.

A 63. §-67. §-hoz

A törvényjavaslat az egyéni cég alapításakor is rendelkezik a vagyoni elemek felméréséről, és a speciális jogutódlási szabályokról, mivel nem indokolt lényeges különbséget tenni aközött, hogy az egyéni vállalkozó egyéni céget vagy korlátolt felelősségű társaságot alapít.

Emellett indokolt, hogy az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szerv az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésekor ne kizárólag az egyéni cég, hanem a korlátolt felelősségű társaság alapításának tényét is jegyezze fel a nyilvántartásba.

Az E-ügyintézési törvény módosításával összhangban a javaslat az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőség bejelentésének módját egy irányban teszi lehetővé az egyéni vállalkozók esetén.

A javaslat továbbá szövegpontosító jellegű módosításokat tartalmaz.

A 68. §-hoz és a 114. §-hoz

A javaslat rögzíti, hogy a nemzeti minősített adat védelmére vonatkozó fizikai és elektronikus biztonsági feltételeket 2021. december 31-ig kell megteremteni, valamint az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonsági feltételeinek történő megfelelés határideje további két évvel meghosszabbodik.

A 69. §-hoz és a 70. §-hoz

A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvény módosításával lehetővé válik a köztulajdonban álló gazdasági társaságoknál a belső kontrollrendszer kialakítása. Az Állami Számvevőszék legfrissebb, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok 2018. évi integritás helyzetéről szóló tanulmánya (a továbbiakban: ÁSZ tanulmány) is alátámasztja a köztulajdonban álló gazdasági társaságok belső kontrollrendszerére vonatkozó szabályozás kialakításának szükségességét. Az ÁSZ tanulmány megállapítja, hogy a "nagyobb vállalati méret szinte mindig együtt jár az integritási veszélyek gyakoribbá válásával, de a magasabb kontrollszint megteremtése nem automatikus, az tudatos intézkedést igényel. Fontos megállapítás, hogy "a kontrollok kiépítése elsősorban nem a külső körülményektől, hanem a társaság menedzsmentje integritás iránti elkötelezettségétől függ." Azonban az ÁSZ tanulmány azt a következtetést is levonja, hogy "az integritás erősítését nem célszerű teljesen a társaságok menedzsmentjére bízni, a legfontosabb kontrollok esetében indokolt a kontroll kiépítésének előírása a köztulajdonú társaságok számára a tulajdonos által vagy jogszabályban."

A javaslat új szabályozás hatálya alá tartozó gazdasági társaságok egy része kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetként jelenleg a költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről szóló 370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet] hatálya alá tartozik, azonban ez a kormányrendelet az új törvényi szabályozás hatályba lépéséig módosulni fog, ezzel kiküszöbölve a hatály összeütközését, megteremtve a törvényi és rendeleti szabályok alkotmányos összhangját. A tervezett szabályozás nem terjed ki a köztulajdonban álló gazdasági társaságok teljes körére. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok nagyon heterogének a tevékenységi körük, a forrásaik és méretük tekintetében. Az új szabályozás hatályának megállapítása során a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény szerinti mikrovállalkozások mérlegfőösszeg határérték, míg a foglalkoztatotti létszám esetében a 100 fő került figyelembevételre gazdasági méret megállapítása kapcsán, ami indokolja a szigorúbb szabályozást. A költségvetési szerveknek is 100 fő átlagos statisztikai állományi létszám felett kell önálló gazdasági szervezettel rendelkezni, ezért a belső kontrollrendszer és a belső ellenőrzési rendszer meghatározott feltételek szerinti kialakítás is ezen határértékhez került hozzáigazításra. A kialakított határértékek kialakításakor a szabályozás kapcsán lefolytatott egyeztetések során beérkezett javaslatok, valamint az ÁSZ tanulmány következtetésein alapulnak. A javaslat alapján azon gazdasági társaságokra terjed ki a szabályozás, amelyekre a gazdasági erejük alapján az e törvényben és e törvény szerinti végrehajtási rendeletben meghatározott követelmények nem rónának aránytalan terhet. Ez nem jelenti azt, hogy ennél kisebb gazdasági társaságok esetében nem kell belső kontrollrendszert kialakítani, csak annyit, hogy a méretük nem indokolja a belső kontrollrendszerük jogszabályi szintű előírását.

Tekintettel a Magyar Nemzeti Bank alkotmányos helyzetére a tervezett új szabályozás nem terjed ki a Magyar Nemzeti Bankra, továbbá nem terjed ki azon köztulajdonban álló gazdasági társaságokra, amelyek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény, illetve a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény hatálya alá tartoznak, mivel e jogszabály már szektorspecifikusan, egységesen tartalmazza a belső kontrollrendszer kialakítására vonatkozó előírásokat. Ennek megfelelően a párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében ezen köztulajdonban álló gazdasági társaságokat szükséges kivenni a most alkotandó jogszabályi rendelkezések hatálya alól.

A köztulajdonban álló gazdasági társaságok belső kontrollrendszerére vonatkozó szabályozás megalkotásának célja, hogy elősegítse a köztulajdonban álló gazdasági társaságok szabályszerű működését, valamint hozzájáruljon Magyarország polgárainak az állami szférába és különösen az állami tulajdonú gazdasági társaságok hatékony működésébe vetett bizalmának erősítéséhez. Az előterjesztésben szereplő új szabályozás a belső kontrollrendszer kiépítésére vonatkozó keretszabályokat tartalmazza a nemzetközi belső kontroll standardokra épülően (COSO, INTOSAI GOV 9001), a köztulajdonban álló gazdasági társaságok működési környezetére átültetve.

Összhangban az ÁSZ tanulmány következtetésével - miszerint "a köztulajdonú társaságok integritása szempontjából nagy előrelépést jelentene, ha általánossá válna a független belső ellenőrzés, a kockázatkezelés, a kontrolling, valamint az összeférhetetlenség szabályozása" - a törvényjavaslat kötelező elemként írja elő a belső ellenőrzési funkció kialakítását és működtetését, valamint meghatározza a belső ellenőrzés hatékony működéséhez elengedhetetlen, a belső ellenőrzés függetlenségét biztosító garanciális szabályokat. Ennek egyik kiemelt eszköze, hogy a gazdasági társaság első számú vezetője a belső ellenőrzést szakmailag nem irányíthatja csak adminisztratívan, ami azt jelenti, hogy a belső ellenőrzés, mint szervezeti egységhez kapcsolódó irányítási feladatokat láthatja el. (például munkavégzés feltételeinek biztosításával, munkáltatói jogkörök gyakorlásával kapcsolatos irányítás).

A belső ellenőrzési funkció megfelelő színvonalú ellátása érdekében a törvény hatálya alá eső köztulajdonban álló gazdasági társaságnál az a természetes személy végezhet belső ellenőrzési tevékenységet, aki - teljesítve a külön jogszabályban meghatározott képzettségre és szakmai tapasztalatra vonatkozó követelményeket - szerepel az államháztartásért felelős miniszter által a belső ellenőrzési tevékenység folytatására jogosult személyekről vezetett nyilvántartásban. A nyilvántartásba vétel feltételeit - a köztulajdonban álló gazdasági társaságok sajátosságainak figyelembevételével - a 370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet, valamint költségvetési szervnél belső ellenőrzési tevékenységet végzők nyilvántartásáról és kötelező szakmai továbbképzéséről, valamint a költségvetési szervek vezetőinek és gazdasági vezetőinek belső kontrollrendszer témájú továbbképzéséről szóló 28/2011. (VIII. 3.) NGM rendelet határozza majd meg. A módosítás továbbá tartalmazza a köztulajdonban álló gazdasági társaságok belső kontrollrendszerének részletszabályainak megalkotásához szükséges felhatalmazásokat.

Az említett felhatalmazó rendelkezések tekintetében szintén a 370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet módosítása rendezi a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetekre vonatkozó szabályok közötti kollízió feloldását.

A javaslat továbbá lehetővé teszi a 7/J. § szerinti belső kontrollrendszer alkalmazását, működtetését az olyan, köztulajdonban álló gazdasági társaságok számára is, amelyek ugyan nem felelnek meg a 7/J. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, de a felügyelőbizottság ajánlása alapján mégis alkalmazni kívánják e szabályokat.

A módosítás a belső ellenőrök és a megfelelési tanácsadó feladatellátásához szükséges törvényi szintű előírást is magában foglal a minősített adatok, üzleti titkok, személyes adatok megismerésére és kezelésére vonatkozóan, hogy ezek esetében a célhoz kötöttség megalapozott legyen.

A 72. §-hoz

A hagyatéki eljárásban a közjegyzői nemperes eljárás. szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a hagyatéki eljárásról szóló törvény kifejezetten így rendelkezik, ezért a hagyatéki eljárásról szóló törvényt ki kell egészíteni a közjegyzői nemperes eljárás rendelkezéseire való utalással.

A 73. §-hoz

A büntetőeljárásról szóló törvény 58. § (4) bekezdése alapján "a költségvetést károsító bűncselekmények, valamint az állam sérelmére elkövetett más bűncselekmény esetén a jogszabályban meghatározott szerv a büntetőeljárásban egyéb érdekeltként részt vehet." A rendelkezés deklarálja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) mint egyéb érdekelt részvételét a vonatkozó büntetőeljárásokban.

A 74. §-hoz

A módosítás indoka a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatalának (a továbbiakban: NAIH) jelzése, mely alapján indokolt pontosítani a hivatkozott jogszabályhelyt az adatkezelő pontos megjelölésével, a figyelemfelhívó jelzésre és az adatkezelési tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések egyértelmű elhatárolásával, az adatok zárolását lehetővé tevő rendelkezések megjelenítésével.

Az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) az adatkezelés jogalapját is érintő változásokat vezetett be, így például a kötelező adatkezelési jogviszonyok vonatkozásában a "készíthet", "jogosult kezelni", a "kezelhet" és más, hasonló normatív tartalmat kifejező feltételes módok használata kerülendő, hiszen az adatkezelés vagy valamely jogi kötelezettségen, vagy valamely közfeladat végrehajtásán alapul, következésképp az tipikusan nem az adatkezelő döntésének, mérlegelésének a függvénye, e mérlegelést maga a jogalkotó végezte el, illetve kell, hogy elvégezze. Így a feltételes mód alkalmazása helyett a kötelezettséget és a kezelendő adatfajták zárt taxációját kifejező nyelvi forma alkalmazása szükséges.

A 75. §-hoz

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetői struktúrájában a szakmai helyettesek feladatköre, és ezzel megnevezése is változott. Ennek maradéktalan átvezetése érdekében szükséges a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény módosításának pontosítása is. A javaslat ezáltal a szervezeti változásokhoz kapcsolódó szövegcserés módosításokat tartalmaz.

A 76. §-hoz

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését tartalmazza.

A 77. §-hoz

Egyes külföldről érkező tartásdíj-fizetések tekintetében nehézséget jelent, hogy az érintett külföldi állam szabályozása miatt csekken érkezik a tartásdíj, a magyarországi bankok azonban üzletpolitikai okokból az érintett államból érkező csekkeket nem váltják be. A külföldi hatóságok a behajtott összegeknek a magyarországi kérelmezőknek közvetlen banki átutalással történő megfizetésétől, belső jogukra hivatkozva elzárkóznak. Ezáltal a külföldön behajtott tartásdíj nem tud eljutni a magyarországi jogosultakhoz, ami veszélyezteti az érintett magyarországi gyermekek tartását.

A behajtott tartásdíjaknak a tartásdíj jogosultjai részére történő eljuttatásának alternatív módja lenne, ha a külföldi hatóságok a magyar központi hatóságnak küldenék meg a tartásdíjat banki átutalással, majd a magyar központi hatóság továbbítaná azt a kérelmezőnek. Ennek megvalósíthatóságához azonban szükséges, hogy a központi hatóság jogosultsággal rendelkezzen e pénzeszközök fogadására és az egyes kérelmezők részére történő továbbítására. Ennek megfelelően egészítené ki a javaslat a határon átnyúló tartási ügyekben a központi hatósági feladatok ellátásáról szóló törvényt annak figyelembevételével, hogy a központi hatóság útján történő továbbítás csak azon esetekben lenne alkalmazható, ha a tartásdíj közvetlenül nem küldhető meg külföldről a kérelmezőnek.

A 78. §-hoz

A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról szóló 2017. évi CCI. törvény a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Nektv.) 53. § (1) bekezdésének 2015. január 1-je óta hatályos szövege szerint "A választáson választó, aki a nemzetiségi névjegyzékben szerepel. A nemzetiségi névjegyzékbe kérelmére fel kell venni azt a magyar állampolgárt, aki..." 2014. december 31-ig azonban felvételre kerültek a nemzetiségi névjegyzékbe a helyi önkormányzati választásokon választójogosult, de nem magyar állampolgárságú választópolgárok is. A Nektv. 160. § (2) bekezdése átmeneti rendelkezést is megállapít arra készülve, hogy a nem magyar állampolgárok törlésre kerülnek a nemzetiségi névjegyzékből: "A nemzetiségi önkormányzati képviselők 2015. január 1-jét megelőzően kitűzött választásán mandátumot szerzett nem magyar állampolgár választópolgárok mandátuma a nemzetiségi névjegyzékből magyar állampolgárságuk hiányára tekintettel történt törlése következtében nem szűnik meg." A törlést előíró szabályozás azonban nem született meg, így mindeddig nem került sor a 2015. január 1-je előtt nemzetiségi névjegyzékbe vett nem magyar állampolgárok nemzetiségi regisztrációjának hivatalbóli törlésére, így szükséges ezt pótolni.

A 79. §-hoz

A Nektv. 64. § (2) bekezdés a) pontjának módosítása szerint "A választópolgár a települési nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán az 51. § (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben legfeljebb három, az 51. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben legfeljebb öt települési képviselőjelöltre szavazhat." Ugyanakkor nem került megemelésre az 51. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testületének létszáma négyről öt főre, így a javaslat e rendelkezés korrekcióját végzi el.

A 80. §-hoz

Az Eüsztv. módosításával összhangban a javaslat a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvényben az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőség bejelentésének módját egy irányban teszi lehetővé a gazdálkodó szervezetnek minősülő civil szervezetek esetén.

A 81. §-hoz és a 82. §-hoz

A javaslatban foglalt rendelkezések egyértelművé teszik, hogy több gazdálkodó szervezet számára milyen módon nyílik lehetőség arra, hogy erőforrásai közös felhasználásával ágazati képzőközpontként kapcsolódjon be a duális szakképzés gyakorlati képzésébe. Ezzel a javaslat lehetővé teszi ágazati képző központok megalakulásának lehetőségét, tényleges támogatásukat. Továbbá a gyakorlati képzés színvonalának erősítése mellett a képzést folytató szervezetek körének bővítését is szolgálja, amely lényeges pontja a szakképzés 4.0 stratégia beavatkozásainak, a duális képzés új megvalósítási formájának kialakításának. A javaslat hatályvesztést tartalmazó rendelkezése a szabályozási célhoz igazodó technikai jellegű változtatást jelent.

A 83. §-85. §-hoz

A törvényjavaslat a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényt (a továbbiakban: Mötv.) egy új 108/C. §-sal egészíti ki, ami lehetővé teszi az önkormányzat tulajdonában álló ingóság tulajdonjogának ingyenes átruházhatóságát, amely kérdés nem kerülne a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörébe. A 2019. január 1-jétől hatályos rendelkezése indokolatlanul korlátozza a z önkormányzatot abban, hogy egyes ingó vagyontárgyai átruházását esetlegesen szerveire delegálja. Az Mötv. eredeti rendelkezései az ingó vagyon átadásáról, illetve átvételéről szóló döntés átruházását nem korlátozták. A módosítással elválik a egymástól az Mötv. 108. §-ában szabályozott vagyoni kör, amely az állam, az egyház és az önkormányzat közötti ingatlan vagyon ingyenes átadására vonatkozik, míg az új 108/C. § az ingó vagyon egyéb szerv részére történő átadásának lehetőségét teremti meg. Az átruházás korlátja egyfelől az, hogy az átadás nem veszélyeztetheti az önkormányzat feladat-ellátását, illetve az, hogy a képviselő-testület az önkormányzati rendeletben határozza meg normatív módion azt az értéket, amely fölött a képviselő-testületnek kell döntenie. Ezzel összefüggésben a javaslat az ingó vagyon ingyenes átruházására vonatkozó önkormányzati rendelet megalkotása érdekében felhatalmazó rendelkezéssel egészíti ki az Mötv. érintett szakaszát.

A 86. §-hoz

A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gst.) módosítása az önkormányzati adósságot keletkeztető ügyletek előzetes engedélyezése során úgy bővíti újabb szempontokkal a Kormány által vizsgálandó engedélyezési kritériumokat, hogy azok egyértelműen megfelelnek az Alaptörvény 34. cikk (5) bekezdése szerinti szabályozási felhatalmazásnak, így a költségvetési egyensúly megőrzése céljának. Ezáltal jobban kiszűrhetővé válnak azok az ügyletek, amelyek költségvetési egyensúly megőrzését veszélyeztetik.

A 87. §-hoz

A törvényjavaslat a Gst. módosításával megteremti annak a lehetőségét, hogy egy, már megkötött ügylet kapcsán ne kelljen új engedély iránti kérelmet benyújtani, ha a hitelösszeg lehívásának ütemezésén (jellemzően, ha korábban kívánja lehívni az adósságot a tervezettnél) kíván a helyi önkormányzat változtatni. Ilyen esetben elegendő lesz módosítás iránti kérelem beadása.

A 88. §-hoz

A módosítás célja, hogy a közvetetten vagy közvetlenül 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok kis összegű (összeszámítva éves szinten 50,0 millió forint alatti) adósság ügyletei - az önkormányzati kis összegű ügyletekhez hasonlóan - kormányzati engedély nélkül megköthetőek legyenek. A 2017. és 2018. évek összesített adatai alapján a 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok 50 millió forint alatti ügyletei a teljes ügyletek 30%-át képviselték. A módosítás az adminisztráció csökkenését eredményezi a közigazgatásban, és gördülékenyebb pénzgazdálkodást tesz lehetővé a társaságok működésében.

A 89. §-hoz

A helyi önkormányzatok adósságot - többek között - akkor keletkeztethetnek, ha az adósság visszafizetéséből eredő fizetési kötelezettségük nem haladja meg saját bevételük felét. Az európai uniós vagy nemzetközi szervezettől elnyert támogatások megelőlegezésére felvett hitelekből eredő fizetési kötelezettségeket jelenleg sem kell figyelembe venni a számítás során. Indokolt e rendelkezés kiegészítése a hazai költségvetésből kapott támogatások megelőlegezésére felvett hitelekből eredő fizetési kötelezettségekkel is, hiszen ezen ügyletek visszafizetésére sem a saját bevételekből, hanem a folyósított támogatásokból kerül sor.

A 90. §-hoz

A módosítás célja, hogy a nemzetközi szerződésben meghatározott, a Magyar Állam hitelfelvételét tartalmazó finanszírozási konstrukcióban megvalósuló, kizárólagos állami tulajdonú vagyon fejlesztését szolgáló beruházás megvalósítása érdekében 100%-os állami tulajdonú gazdasági társaság részére nyújtott támogatás kikerüljön a költségvetési támogatás fogalma alól annak speciális finanszírozási jellegére tekintettel, mivel az ilyen ügylet jelentősen eltér az államháztartás központi alrendszeréből ellenérték nélkül, pénzben nyújtott támogatástól.

A 91. §-hoz

A törvényjavaslat a központi költségvetési törvény éves rendelkezései helyett általános jelleggel írja elő, hogy a tulajdonosi ügyleteket a kijelölt tulajdonosi joggyakorlók esetében is a kifejezetten állami vagyongazdálkodásra vonatkozó költségvetési fejezetekkel egyezően kell elszámolni.

A 92. §-hoz

A módosítás előírja, hogy a Kormány egyedi határozatban a szabad előirányzatot meghaladó mértékű vagy tárgyévi előirányzattal nem rendelkező közfeladathoz kapcsolódó kötelezettségvállalást a forrásbiztosítás végső határidejének megjelölésével engedélyezhet. E rendelkezés célja az, hogy ütemezett módon kerülhessen sor a központi tartalékok felhasználására.

A 93. §-hoz

A Kit. már nem tartalmazza a főosztályvezető-helyettes besorolását, ezáltal a módosítás az ezzel való összhang megteremtésére irányul, továbbá a költségvetési felügyelőkre vonatkozó rendelkezéseket egészíti ki a költségvetési felügyelő helyettesítésére vonatkozó szabályokkal.

A 94. §-hoz és a 95. §-hoz

A javaslat a jogtalanul igénybe vett állami támogatások kapcsán hozott kúriai ítéletekre figyelemmel szűkíti a Kincstár felülvizsgálati hatáskörét, és ehhez kapcsolódóan pontosítja a visszafizettetési jogkörének kereteit. A Kúria ítéletei szerint a jogtalanul igénybe vett állami támogatás Kincstár általi visszavonása vonatkozásában az arányosítás, mérlegelés irányába mozdítaná el a Kincstár jogkörét. Emellett a Kúria párhuzamot vont e körben a Kincstár általi visszafizettetés és az ágazati jogszabályok által biztosított bírságolási jogkör között, amelynek a jogértelmezésben történő elterjedése, esetleg ilyen jellegű joggyakorlat kötelező kialakítása az állami támogatások visszafizettetése szempontjából nem lenne szerencsés. Szintén újonnan jelentkező kúriai iránymutatás a visszafizettetési kötelezettség előírásának mérlegelés szerinti mellőzése és a működést engedélyező részére történő hatósági jelzés alkalmazása.

A 96. §-hoz

Az államháztartásért felelős miniszternek a belső ellenőrzési tevékenység folytatására jogosult személyekről vezetett nyilvántartással kapcsolatos eljárás jogkövetkezményeit törvényi szinten kell szabályozni, ezért az Áht. 70. § (7) bekezdésének kiegészítése indokolt, mivel a jogszabályban meghatározott feltételek vagy a továbbképzési kötelezettség elmulasztása esetén a belső ellenőr eltiltásra kerül a tevékenység gyakorlásától és törlésre a nyilvántartásból. Továbbá ugyanezen bekezdésből törölni szükséges a miniszteri rendelet alkotására való előírást, tekintettel arra, hogy az erre való felhatalmazást részletesen tartalmazza az Áht. 109. § (1) bekezdés 17. pontja, illetve (3) bekezdés 4. pontja.

A 97. §-hoz

A módosítás az Áht. 79. § (2a) bekezdése szerinti felmentéssel rendelkező kincstári körön kívüli számlatulajdonosokra is kiterjeszti a fejlesztési célú támogatások kincstári számlán való kezelésének lehetőségét.

A 98. §-hoz

Az átalakítással érintett költségvetési szervnek jelenleg a törzskönyvi nyilvántartásból való törlésére, vagy az alapító okiratának módosítására irányuló kérelmet, a jogutód költségvetési szerv bejegyzésre irányuló, vagy a jogutód költségvetési szerv alapító okiratának módosítására irányuló kérelmével egyidejűleg kell a Kincstár részére benyújtania. Az ügyintézés gördülékenységének és időigényének figyelembevételével indokolt az ügyintézési határidő megindulásának napjaként valamennyi - az eljárás lefolytatásához - szükséges kérelem beérkezésének napját tekinteni. A törzskönyvi nyilvántartással kapcsolatos, kérelemre induló, "egy szereplős" eljárásoknál a korábbi szabályok szerint is a kérelem beérkezésének napján indult az eljárás, így ebben a tekintetben a módosítás változást nem okoz. A módosítás a Kincstár adminisztratív terheinek további csökkentését eredményezi, valamint a törzskönyvi nyilvántartás közhitelességét erősíti.

A 99. §-hoz

A javaslat alapján a törzskönyvi nyilvántartásba történő bejegyzésre, törlésre, vagy változás-bejelentésre irányuló kérelem benyújtására vonatkozó kötelezettségét elmulasztó, vagy késedelmesen, hibásan, illetve valótlan adattartalommal teljesítő szervvel szemben a Kincstár a jövőben a Kormány rendeletében meghatározott mértékű bírságot köteles kiszabni, szemben a jelenleg hatályos rendelkezéssel, amely csak lehetőséget biztosít a Kincstár számára a bírság kiszabására. A javaslat a törzskönyvi nyilvántartás naprakészségét, közhitelességét erősíti azáltal, hogy a Kincstár felé történő adatszolgáltatás határidőben és pontos adattartalommal történjen. Emellett a javaslat lehetővé teszi a Kincstár számára, hogy a bírságot korlátlanul enyhítse, ha a törzskönyvi jogi személy a kötelezettségét a bírságot kiszabó határozat közlését követő 8 napon belül teljesíti.

A 100. §-hoz

A § egyértelműsíti az adatszolgáltatási bírság azon esetkörét, amikor az adatszolgáltatásra kötelezett adatszolgáltatási kötelezettségét nem, vagy késedelmesen teljesíti. A módosítás révén az adatszolgáltatásra kötelezett abban az esetben mentesül bírságfizetési kötelezettség alól, ha az adatszolgáltatási kötelezettségét a Kincstár érdekkörében felmerülő ok, vagy körülmény következtében nem, vagy késedelmesen tudja teljesíteni. Ez esetben a bizonyítás a Kincstárt terheli.

A 101. §-hoz

A módosítás az Áht. felhatalmazó rendelkezéseit módosítja annak érdekében, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény előírásainak megfelelően a költségvetési szervek belső kontrollrendszerére és a belső ellenőrzésére vonatkozó eljárási szabályok a jogforrási hierarchia megfelelő szintjén kerüljenek meghatározásra.

A 102. §-hoz

Az Áht. átmeneti rendelkezéseként rögzíti, hogy a jogtalanul igénybe vett állami támogatások Kincstár által végzett felülvizsgálati eljárása során az új rendelkezéseket a folyamatban lévő hatósági eljárásokban is alkalmazni kell.

A módosítás a közpénzfelhasználás hatékonyságának elősegítése érdekében előírja, hogy az Áht. 79. § (2a) bekezdése szerinti felmentéssel rendelkező kincstári körön kívüli számlatulajdonosok a kereskedelmi banknál vezetett számláin tárolt, ötvenmillió forintot meghaladó, uniós támogatásokat kötelesek lesznek átutalni a Kincstárnál megnyitott számlákra, és azon kezelni azokat. Lényeges, hogy a kedvezményezettek szerződéses jogait és kötelezettségeit a változás érdemben nem érinti, hiszen a kincstári számla számlatulajdonosa is a kedvezményezett lesz, a Kincstár továbbra is az ő rendelkezése alapján teljesít arról kifizetést.

A javaslat továbbá megteremti annak a törvényi feltételét, hogy a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvényben foglaltakhoz képest a Magyar Állampapír Plusz értékpapírok esetén a kamat jóváírása nem másodpiaci ügyletként, hanem a kamatjuttatás tőkésítése formájában is megvalósulhasson.

A 103. §-hoz

A jogrendszeren belüli koherencia megteremtése érdekében a Kit. által bevezetett új fogalmak szükségessé teszik az Áht. érintett rendelkezéseinek módosítását.

A módosítás a Beruházás ösztönzési célelőirányzat tekintetében eltörli az éven túli kötelezettségvállalásra vonatkozó felső korlátot.

A módosítás következtében a Nemzeti Földalapba sorolt vagyon, valamint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. rábízott vagyoni körébe tartozó vagyon szerinti fejezet központi kezelésű előirányzatai tekintetében is alkalmazható lesznek az Áht. 36. § (4a) bekezdése szerinti éven túli kötelezettségvállalás szabályai.

A § egyértelműsíti továbbá, hogy a központosított beszedési számlára történő beszedési kötelezettségre vonatkozó rendelkezés kizárólag az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek által beszedett bírságokra és egyéb központosított bevételekre terjed ki.

A 104. §-hoz

A módosítás a Beruházás ösztönzési célelőirányzat tekintetében eltörli az éven túli kötelezettségvállalásra vonatkozó felső korlátot.

Az Áht. 108. § (8) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazására nincsen gyakorlati lehetőség, tekintettel arra, hogy a Kincstár az adatszolgáltatási bírság összegét a nettó finanszírozás keretében az Áht. 83. § (1) bekezdése alapján annak esedékességekor levonja, ezért a rendelkezés hatályban tartása már nem indokolt.

Továbbá pontosítja azon szervezetek körét, akiknek 2018. szeptember 30-áig kereskedelmi banknál vezetett számláin tárolt uniós támogatási előlegeiket a Kincstárnál megnyitott számlákra kellett átutalnia, és akinek ezt követően ezen pénzeket kincstári számlán kell kezelniük.

A 105. §-hoz és a 106. §-hoz

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) számos olyan tényállást tartalmaz, amely alkalmas az élelmiszerbiztonságra fenyegetést jelentő magatartásokkal szembeni büntetőjogi fellépésre. E tényállások közül a rossz minőségű termék forgalomba hozatala kifejezetten alkalmas a termékhamisítás büntetésére, a gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt igazolják, hogy a rossz minőségű termék forgalomba hozatalának tényállásában szereplő "rossz minőségű termék" fogalmának értelmezésében jelentkeztek bizonytalanságok. Így nem teljesen egyértelmű, hogy a Btk. 415. § (6) bekezdésének azon kitétele, amely a termék rendeltetésszerűen nem használhatóságáról, illetve használhatósága jelentős mértékű csökkenéséről szól, megfelelően alkalmazható-e az élelmiszerlánc körébe tartozó termékekre. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) meghatározza azon magatartásokat, amelyek élelmiszerhamisításnak tekinthetők, ezek közül a legsúlyosabbak tekintetében indokolt egyértelművé tenni, hogy azok megvalósítása esetén keletkező termék a Btk. szerinti rossz minőségű termék fogalmi kategóriájába beletartozik-e.

A fentiekre figyelemmel a rossz minőségű termék forgalomba hozatalának, valamint a fogyasztók megtévesztésének tényállásai módosításra kerülnek, melyek révén a rossz minőség meghatározása a korábbiaknál egyértelműbbé válik, valamint a hamisított termék Éltv. 14/A. § (2) bekezdés i) pontja szerinti tényállása is megjelenik a szabályozásban. A definíciók bővítésének célja, hogy az immár világosan lefedje azon legsúlyosabb esetköröket is, amelyek esetén az Éltv. szerint hamisított termék jön létre.

A 107. §-hoz

A Btk. a többes bűnelkövetési alakzatot három fogalomba sorolja: csoportos elkövetés, bűnszövetség és bűnszervezet.

A törvényi szabályozás szintjén mindhárom fogalom elkülöníthető egymástól, hiszen a jogkövetkezmények tekintetében is jelentős különbségek vannak. Tekintettel arra, hogy a bűnszervezetben történő elkövetés a legsúlyosabb többes elkövetői alakzat, jogpolitikai cél az, hogy ehhez az alakzathoz legyenek rendelve a legsúlyosabb szankciók. Ezért a hatályos törvény a büntetési tételkeret felső értékét a kétszeresére emeli és a terheltet lényegében megfosztja a büntetési rendszerünk valamennyi kedvezményétől (pl. végrehajtás felfüggesztése, feltételes szabadságra bocsátás). Az így megemelt büntetési tétel, a büntetéskiszabás során alkalmazott középmérték szabály és a kedvezmények alkalmazásának tilalma még a közepesen súlyos bűncselekmények esetén is az indokoltnál hosszabb végrehajtandó szabadságvesztéshez vezet.

A bűnszervezet ma is hatályos fogalma 2002. április 1. napja óta van hatályban, így több eseti döntés, elvi döntés és jogegységi határozat is érintette az értelmezését. A Legfelsőbb Bíróság 4/2005. számú büntető jogegységi határozata a joggyakorlat egységesítése érdekében értelmezte a bűnszervezet fogalmának elemeit, így kiemelve azt, hogy a bűnszervezet hierarchikus jellegének nincsen jelentősége, az összehangolt működés pedig csak a cselekvő személyek egymást erősítő hatásában nyilvánul meg. A BH 2016.9.234. számon közzétett eseti döntésében a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hierarchikus kapcsolat 2002. április 1. óta nem feltétele a bűnszervezet megállapíthatóságának. Példa lehet a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24. számú határozata, amely tovább egyszerűsítette a bűnszervezet kritériumrendszerének jogalkalmazási vizsgálatát, amely a jelenlegi joggyakorlatot is jól tükrözi. A bűnszervezeti formában történő elkövetés megállapításához a jelenlegi egyszerűsítő gyakorlat szerint elegendő, hogy három személy legalább kettő, legalább ötévi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követ el, már fél-egy éves időtávon. Az ítélkezési gyakorlat szerint ezzel kimeríthetik a bűnszervezet hatályos fogalmának azon fogalmi összetevőit, hogy legalább három személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport jöjjön létre.

A fentiekben ismertetett joggyakorlat törvényrontó, ugyanis nem tükrözi vissza a jogalkotó szándékát a szervezett bűnelkövetői alakzatok közötti különbségtétel tekintetében, így a módosítás szükségessé válik. Az elkövetők közötti olyan szervezett elkövetésre, amely több bűncselekmény elkövetésére irányul, de a szervezett bűnözésre jellemző alá-fölé rendeltségi viszonyt, munkamegosztást, konspiratív kapcsolatrendszert nem tartalmaz, a hatályos törvény a bűnszövetség fogalmát rendelné alkalmazni. A bűnszövetségben történő bűnelkövetés, mint minősítő körülmény a különös részi tényállásoknál megjelenik, súlyosabb büntetési tételt rendelve, ugyanakkor teljeskörűen meghagyva a bírói büntetéskiszabás teljes eszköztárát.) A jelenlegi joggyakorlatnak a nem kívánt hatása, hogy a bűnszervezet és a bűnszövetség fogalma között nem tesz tartalmi különbséget és a bűnszervezet jogkövetkezményeit alkalmazza azon esetekre is, amelyek a jogalkotó szándéka szerint a bűnszövetségben elkövetett bűncselekményként lennének büntetendőek, egyúttal a bűnszövetség fogalmát kiüresítve.

A jelen módosítás célja, hogy reagálva a jelenlegi, nem megfelelő joggyakorlatra, élesebben határolja el a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetség fogalmától, egyúttal támpontot adjon a jogalkalmazás számára a bűnszervezetben történő elkövetés megállapíthatósága tekintetében. Ezért a hatályos meghatározás kiegészül a hierarchia és a konspiráció fogalmi elemeivel:

A bűnszervezet akkor állapítható meg, ha a szervezettség a hosszabb időtávon túlmenően a hierarchia jegyeit is mutatja. A hierarchikus szervezeti felépítés azt jelenti, hogy az elkövetők alá-fölérendeltségi viszonyban vannak, az egyes "döntési szintek" elkülöníthetőek egymástól, tehát a szervezeti felépítésnek vertikális jellege van. A hierarchiában lévő személyek együttműködése a feladatok megosztásán alapul. E két tartalmi feltétel együttes megvalósítása minőségi többletet jelent a bűnszövetség szervezettségi szintjéhez képest.

A módosítás a csoport működése tekintetében a korábban használt összehangoltságot, mint fogalmi elemet felcseréli a konspiratív működési jellegre. Úgy tűnik, hogy az összehangolt magatartást a jogalkalmazás nem a jogalkotói szándéknak megfelelően értelmezte, vagy egyes esetekben az értelmezését elmulasztotta. Pedig az összehangoltság szintén minőségi többletet kívánt érzékeltetni a bűnszövetség szervezettségéhez képest.

Az összehangoltság jelentette volna az elkövetők közötti koordinációt, a lebukás megelőzése érdekében tett - több esetben önálló bűncselekményként büntetett - lépéseket, a bűncselekményből származó előny szervezett elosztását, a bűncselekmények elkövetésének feladatmegosztáson alapuló tervszerűségét. A már hivatkozott jogegységi határozat azonban az összehangoltság tartalmi jelentését leegyszerűsítette, a gyakorlat pedig el is mulasztotta az alkalmazását, bizonyítás felvételét. Ezért a módosítás a fogalmat felcseréli a konspiratív jelzőre, ezzel visszatérítve a fogalmat az eredeti jogalkotói szándékhoz. A konspiratív jelleg jobban kifejezi az említett jellegzetességeket, elvárva azok bizonyítását a bűnszövetségtől való elhatárolás érdekében.

A 113. §-hoz

A területi és országos nemzetiségi szavazatokat bizonyos esetekben a helyi választási bizottságok számlálják meg, és a számlálás eredményéről kiállított jegyzőkönyvet a hatályos törvényi rendelkezés alapján a szavazást követő napon, hétfőn 10 óráig kell a területi választási irodához eljuttatni. Ez azonban a gyakorlatban - különösen a nagyobb számú, illetve több nemzetiséghez tartozó nemzetiségi közösséggel rendelkező településeken, fővárosi kerületekben - nem teljesíthető elvárás, így szükséges a vonatkozó határidő meghosszabbítása.

A 115. §-hoz

A módosítás célja a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló 2011. évi CLXX. törvény, valamint a Nemzeti Eszközkezelő Programban részt vevő természetes személyek otthonteremtésének biztosításáról szóló 2018. évi CIII. törvény és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény közötti összhang megteremtése.

A 116. §-hoz és a 131. §-hoz

A §-ok a szociális temetés jogintézményének hatálybalépési időpontjával kapcsolatos jogtechnikai pontosításokat tartalmaznak.

A 117. §-hoz

Az Átaltv. módosításának egyik lényegi eleme, hogy csak a legszükségesebb körre tartja fenn az átalakuláshoz, egyesüléshez, szétváláshoz szükséges számviteli dokumentumok könyvvizsgáló általi ellenőrzését. A jövőben csak azoknak a jogi személyeknek az átalakulása során kell a vagyonmérleg-tervezeteket és a vagyonleltár-tervezeteket független könyvvizsgálóval ellenőriztetni, amelyek a számvitelről szóló törvény alapján könyvvizsgálatra kötelezettek. A számviteli standardokból az következik, hogy ezen esetekben a jogi személy csak független könyvvizsgálót alkalmazhat. A rendelkezés az egyesülés, szétválás esetén is megfelelően alkalmazandó. A nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesülésének esetében ahol szintén megmarad a független könyvvizsgálói jelentés követelménye.

Erre tekintettel a javaslat az Átaltv. 4. § (5) bekezdése helyébe azt az egyébként a társasági jogi szabályokból is következő rendelkezést illeszti, hogy a vagyonmérleg-tervezeteket és vagyonleltár-tervezeteket a felügyelőbizottsággal ellenőriztetni kell, ha a jogi személynél felügyelőbizottság működik. A könyvvizsgálatra vonatkozó rendelkezések a 4. § (6) bekezdésében kerülnek elhelyezésre.

A 118. §-hoz

A törvényjavaslat racionalizálja a jogelőd jogi személy cég törlésének, a jogutód jogi személy bejegyzésének jelenlegi gyakorlatát. Jelenleg a jogi személyt nyilvántartásból ugyanazzal a napi hatállyal törlik a jogelődöt és jegyzik be a jogutódot. Ez azonban aggályos abból a szempontból, hogy nem létezhet egyszerre ugyanazon a napon a törölt és a bejegyzett jogi személy is. Annak érdekében, hogy a jogelőd törlése, a jogutód bejegyzése és az átalakulás napja igazodjon a számviteli elvekhez, szükséges, hogy a cégjogi, magánjogi szabály ne a jogutód bejegyzéséhez, hanem a jogelőd törléséhez kösse az átalakulás napját. Erre figyelemmel a javaslat az átalakulás napjaként a jogelőd törlésének napját jelöli meg.

Az egyesülésnél már alkalmazott megoldással a javaslat az átalakulás és a szétválás esetére is biztosítja azt, hogy ha a szükséges döntéshozó szervi határozatok megszületnek, akkor a nyilvántartó bírósághoz való benyújtandó okiratok aláírása tekintetében se történhessen fennakadás. Utalva az Átaltv. 18. § (5) bekezdés módosításához fűzött indokolásra, kiemelhető, hogy ha az átalakuló társaságnak van olyan tagja, aki az átalakulási döntések alól magát kivonja, akkor egymaga képes megakadályozni az egész átalakulást azon formai előírás miatt, hogy a létrejövő jogi személy létesítő okiratát minden tagnak alá kell írnia. Bár jogi értelemben valóban új jogi személy kerül bejegyzésre, az átalakulási folyamat belső dinamikája mégis a minősített többséggel elfogadott döntéshozatalra épül; a Ptk. nem követeli meg az egyhangú döntéshozatalt. Ebből következően olyan megoldást kell találni az létesítő okirat formai követelményére is, amely az átalakulás eljárási elveihez igazodik.

A törvényjavaslat általánossá teszi minden konstrukció esetében azt a gyakorlatot, amelyet egyesülés esetén már jelenleg is tartalmaz a hatályos Átaltv., miszerint az erre kijelölt vezető tisztségviselő írja alá a jogutód létesítő okiratát.

A 119. §-hoz

Pontosításra kerül az Átaltv. 10. § (3) bekezdés nyitó szövegrésze. A joggyakorlatban a bekezdés nyitó szövegrésze alapján az átalakuló, egyesülő, szétváló jogi személyek a létrejövő jogi személy pénzügyi, vagyoni helyzetére, a hitelezők biztosítékkal ellátottnak minősített helyzetére hivatkozva mellőzik sok esetben a közzététel során a hitelezői felhívást. Erre azonban a bírói gyakorlat szerint sincs mód. Ennek oka, hogy mind a jogutód pénzügyi, vagyoni helyzete, mind a hitelező biztosítékkal való ellátottsága nem az átalakuló, egyesülő, szétváló jogi személy megítélésén múlik. A hitelezők a korlátozott tagi felelősség mellett működő átalakuló, egyesülő, szétváló jogi személy esetén jogosultak arra, hogy biztosítékot követeljenek. A 10. § (3) bekezdésében foglalt pontok már indokul szolgálhatnak a biztosítékadás megtagadására, azonban vita esetén azok fennállásáról a bíróság fog dönteni. Az átalakuló, egyesülő, szétváló jogi személy azonban nem jogosult a hitelezői felhívást mellőzni, a hitelezők biztosítékkövetelési jogát már eleve kizárni a közleményében.

A 120. §-hoz

A módosítás racionalizálja a jogelőd jogi személy cég törlésének és a jogutód jogi személy bejegyzésének jelenlegi gyakorlatát. Jelenleg a jogi személyt nyilvántartó nyilvántartásból ugyanazzal a napi hatállyal törlik a jogelődöt és jegyzik be a jogutódot. Ez azonban aggályos, hiszen nem létezhet egyszerre a törölt és a bejegyzett jogi személy, továbbá számviteli szempontból is gondot okoz, hogy a cégjogi szabályozás nincs összhangban a számviteli elvekkel. Erre figyelemmel a rendelkezés egyértelműen kimondja, hogy a jogelőd jogi személy törlése és a jogutód jogi személy bejegyzése nem eshet azonos napra, hanem a jogutód bejegyzésének hatálya csak a törlést követő nap lehet. Ezzel megszünteti a jelenlegi jogi problémát és az átalakulás napjának meghatározását is a számvitelről szóló törvényhez igazítja.

A 121. §-hoz

Az Átaltv. 13. § (2) bekezdésének pontosítása értelmében, ha az egyesülésben részt vevő jogi személy esetén a 4. § (6) bekezdése alapján egyébként kötelező a vagyonmérleg-tervezetek, vagyonleltár-tervezetek könyvvizsgáló általi ellenőrzése, akkor az egyesülésben részt vevő valamennyi jogi személy vagyon-mérleg és vagyon-leltár tervezetét könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni. Erre azért van szükség, mert az ún. nyitó vagyon-mérleg tervezetet is könyvvizsgálóval kellene ellenőriztetni, amely azonban nem végezhető el, csak akkor, ha valamennyi ún. záró vagyon-mérleg tervezetet is könyvvizsgáló ellenőrizte. A jövőben is lehetséges azonban, hogy egy könyvvizsgáló járjon el.

A 122. §-hoz

A gyakorlatban komoly kockázatot hordoz, és az átalakulás, egyesülés, szétválás meghiúsulásához vezethet, ha akár csak egy tag is kivonja magát a szükséges döntéshozatalokból. A Ptk. 3:42. § (1) bekezdése szerint a tagsággal rendelkező jogi személy tagjai az átalakulási terv közlésétől számított harminc napon belül nyilatkozhatnak arról, hogy nem kívánnak az átalakulással létrejövő jogi személy tagjaivá válni. Az Átaltv. e szabályt annyiban részletezi tovább, hogy az 5. § (2) bekezdésében kimondja, hogy ilyen nyilatkozat hiányában úgy kell tekinteni, hogy a tag a jogutód jogi személy tagjává kíván válni. A tag azonban a jogi személy által pótlólagosan biztosított határidőig, ennek hiányában az átalakulásról véglegesen döntő szavazás megkezdéséig nyilatkozhat úgy, hogy nem kíván a jogutód jogi személy tagjává válni, illetve korábbi nyilatkozatát visszavonhatja. Ez a megoldás az átalakulás, továbbá egyesülés esetén az egyesülő jogi személy tagjával való teendőkre választ ad, hiszen mindig egy jogutód jön létre, így értelmezhető ezen helyzetekre az 5. § rendelkezése. Szétválás esetén azonban nincs megfelelő jogi megoldás, hiszen ezen esetekben legalább két jogutódnak minősülő jogi személy jön létre (a továbbműködő, fennmaradó társaság is jogutódnak minősül). Ezekben az esetekben jelenleg a szétváló jogi személynek előbb a nyilatkozatot nem tevő taggal kapcsolatos helyzetét kell rendeznie, azonban lehet, hogy az nem lehetséges vagy igen időigényes megoldással lehetséges (például tagkizárás), és emiatt meghiúsultnak kell tekintenie a szétválást. Ezekre az esetekre biztosít megoldást a jövőben a javaslat az Átaltv. 18. § (4) bekezdésének módosításával. Kiválás esetén megjelöli, hogy a döntéshozatalban részt nem vevő, vagy egyébként nem nyilatkozó tag (a továbbiakban: nem nyilatkozó tag) annak a jogi személynek marad a tagja, amelyből a kiválás történik. E megoldás azzal az előnnyel jár, hogy ebben az esetben a vagyonmérleg-tervezetek átdolgozására nincs szükség a taggal való elszámolás miatt.

Különválás esetén, mivel a jogalkotó nem dönthet abban a kérdésben, hogy melyik létrejövő jogi személy tagjává váljon a nem nyilatkozó tag, a javaslat az Átaltv. 5. §-ától eltérve arról rendelkezik, hogy ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a nem nyilatkozó tag egyik jogutód jogi személynek sem kíván a tagja lenni. Ebben az esetben tehát a vagyonmérleg-tervezetek átdolgozása válhat szükségessé a taggal való elszámolás miatt. A 18. § (4) bekezdése csak a szándéknyilatkozat elmaradása kérdésében tér el az 5. §-tól, vagyis a tag az esetleges pótlólagos határidőig, ennek hiányában a különválásról véglegesen döntő szavazás megkezdéséig nyilatkozhat arról, melyik jogi személy tagja kíván lenni.

A 123. §-hoz

A módosítás a törvényt új rendelkezésekkel egészíti ki, annak érdekében, hogy egyértelművé váljon, hogyan kell a szétválás során a jogelőd jogi személy törlésére és a jogutód jogi személy bejegyzésére vonatkozó szabályokat alkalmazni. Kiválás, beolvadásos kiválás esetén ugyanis nincs olyan jogi személy, amelyet törölni kell a nyilvántartásból, beolvadás, beolvadásos különválás esetén pedig nincs bejegyzendő új jogi személy. A rendelkezések alapja szintén az, hogy megállapítható legyen melyik az az utolsó nap, amikor az érintett jogi személyek a szétválás előtti állapotban vannak, és melyik az a nap, amikor már a szétválás szerinti új formában működnek.

A 124. §-hoz és a 125. §-hoz

A társasági jog egyes vonatkozásairól szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az egyesülésekre és szétválásokra vonatkozó rendelkezéseit Magyarország tekintetében az nyrt.-k szabályozásában kell érvényesíteni. A szétválás tekintetében az irányelv utal rá, hogy a rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, ha a tagállami jog lehetővé teszi ezen társasági forma esetében a szétválást. A Ptk. 3:321. § (1) bekezdése kizárja az nyrt. szétválását, így az irányelv rendelkezéseit nem kell a hazai jogba átültetni.

Az egyesülésre nyrt. esetében mód van. A hatályos hazai szabályozás az irányelvi kötelezettségen túlmenően a zártkörűen működő részvénytársaságokra is előírja az irányelvi eredetű szabályok alkalmazását. Erre azonban nincsen szükség, mert a hazai szabályozás is kellő garanciákat biztosít. Fontos hangsúlyozni, hogy a zártkörűen működő társaság nincs elzárva attól, hogy a jövőben az egyesülésére, a szétválására vonatkozóan további ellenőrzéseket, jelentéseket írjon elő a társasági szervek számára, azonban törvényi szinten szükségtelen a zártkörűen működő részvénytársaságok egyesülését, szétválását elnehezíteni.

Erre figyelemmel hatályon kívül helyezésre kerül az Átaltv. 7. alcíme. A jövőben tehát a zártkörűen működő részvénytársaságokra is a gazdasági társaságokra előírt szabályokkal egyező feltétek vonatoznak. A 6. alcím átalakításra kerül, hogy az kizárólag az nyrt.-re vonatkozzon.

A 126. §-hoz

A § átmeneti rendelkezést tartalmaz, és meghatározza, hogy a módosított rendelkezéseket a hatálybalépés után elhatározott átalakulások, egyesülésekre, szétválásokra lehet alkalmazni. Figyelemmel arra, hogy lehetőség van egy ülésen is dönteni, a törvény hatálybalépésekor már előkészítés alatt álló átalakulási, egyesülési, szétválási folyamatok is módosíthatóak úgy, hogy a törvény rendelkezéseinek figyelembevételével szükség szerint módosított dokumentumokra a döntéshozó szerv - formálisan újra megindítva a folyamatot, gyakorlati értelemben azonban csak lezárva azt - egy ülésen határoz.

A 127. §-hoz

A módosító javaslat - az elmúlt időszakban elfogadott ún. kodifikált társasági jogi irányelvre tekintettel - pontosítja az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló törvény jogharmonizációs záradékát.

A 128. §-hoz

A módosító rendelkezések az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló törvény tekintetében a kötelező könyvvizsgálat megszüntetésével állnak összefüggésben.

A 129. §-hoz és a 130. §-hoz

A törvényjavaslat a Városliget megújításához és fejlesztéséhez kapcsolódó beruházások megvalósítása körében egyes ingatlanok vagyonkezelőjeként az Opera Vagyonkezelő Korlátolt Felelősségű Társaságot nevesíti, valamint hatályon kívül helyezi a Városliget megújításáról és fejlesztéséről szóló törvény azon rendelkezését, amely a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. tekintetében a tulajdonosi joggyakorlót törvényi kijelölte, mivel annak törvényi szintű rögzítése nem indokolt.

A 132. §-hoz

A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény - a nemzetiségi önkormányzati választások kitűzésének napján hatályba lépő - 314. § (3) bekezdése szerint "A nemzetiségi önkormányzati képviselők általános választásán - valamint a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek egész településre kiterjedő időközi választásával azonos napon tartott időközi nemzetiségi önkormányzati választáson - és a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán egy szavazóköri névjegyzéket kell használni." Ez a szabályozás azt a veszélyt hordozza magában, hogy - az országgyűlési választásokon több esetben is előfordult szavazólap-összecserélési hibákhoz hasonlóan - megnő a kockázata, hogy a nemzetiségi választópolgárok nem a megfelelő szavazólapokat fogják megkapni, így szükséges a rendelkezés hatályba nem lépéséről rendelkezni.

A 133. §-135. §-hoz

A központi beszerző szervezetek tekintetében a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 31. § (4) bekezdése eddig is lehetőségeket adott a kormányzati informatikai beszerzések tekintetében a külön jogszabályban meghatározott esetben központosított eljárás lefolytatására. A módosítási javaslat az eltérés lehetőségét egyértelműsíti, mind a kormányzati informatikai, mind a kormányzati kommunikációs feladatok esetében. Emellett a javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy a kormányzati kommunikációs feladatokhoz képest a kormányzattal kapcsolatos rendezvényszervezés köre eltérő jellegű feladat, ahol a feladat specialitása biztosítása érdekében önálló beszerzési szabályok szükségesek.

A 136. §-hoz és a 137. §-hoz

Az Alkotmánybíróság a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 10. § (6) bekezdésével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról szóló 10/2019. (III. 22.) AB határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a helyi önkormányzat általi felmondással megszüntetett jogviszonyokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a szerződő felek között a szerződés jogszerű megszüntetésére tekintettel alkalmazandó elszámolási szabályokat.

A javaslat célja e jogalkotói kötelezettség teljesítése. A törvénymódosítás az Alkotmánybíróság által szabott keretek között azt rögzíti, hogy a szerződő felek közötti elszámolás során a kéményseprő közszolgáltató csak a közszolgáltatási szerződés megszűnése miatt a szerződés megszűnésének időpontjában felmerült és meg nem térült, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény alapján nem érvényesíthető, igazolt és a szerződéssel közvetlenül összefüggő tényleges kára megtérítését igényelheti a helyi önkormányzattól. Az elmaradt vagyoni előny tehát nem követelhető. A módosítás a felek közötti elszámolás során fennmaradt követelés bíróság előtti érvényesítésére a törvénymódosítás hatálybalépésétől számítva egy esztendőt biztosít.

A 138. §-hoz és a 139. §-hoz

Az Eüsztv. rendelkezése szerint a gazdálkodó szervezet ügyfél - törvény eltérő rendelkezése hiányában -a nyilvántartásba vételét, vagy ha nyilvántartásba vétele nem kötelező, létrejöttét követő nyolc napon belül köteles bejelenteni az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségét a rendelkezési nyilvántartásba. Az Eüsztv. ugyanakkor azt is lehetővé tette, hogy a gazdálkodó szervezet az őt nyilvántartó szerv részére jelentse be az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségét, és a nyilvántartó szerv adja át a rendelkezési nyilvántartásnak az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőséget. A rendelkezési nyilvántartás és az ágazati nyilvántartás folyamatos szinkronban tartása számos problémát vet fel, ezért indokolt egy olyan irányú módosítás, melynek értelmében a gazdálkodó szervezet hivatalos elérhetőségét a rendelkezési nyilvántartásba jelenti be és a rendelkezési nyilvántartás szolgáltat adatot az adott gazdálkodó szervezetet nyilvántartó szerv részére.

Az informatikai fejlesztési és beszerzési tervek rendszerének átalakítása miatt a módosítás alapján csak a kormányzati szférára terjed ki a bejelentési, illetve engedélyeztetési kötelezettség, új, a törvényhez képest rugalmasabb és a közbeszerzéshez jobban kapcsolódó szabályok szerint. Mindez szükségtelenné teszi a jelenlegi törvényi szabályok és az ehhez kapcsolódó felhatalmazó rendelkezések megtartását.

Az egyéni vállalkozó jelenleg a KÜNY-tárhelyet használja hivatalos elérhetőségként, ebből kifolyólag a gazdálkodó szervezetek között az egyéni vállalkozók helyzete speciális. Figyelemmel arra, hogy az egyéni vállalkozó jelenleg kizárólag annak a tényét tudja bejelenteni a nyilvántartásba, hogy rendelkezik-e hivatalos elérhetőséggel, rendeleti szinten szükséges szabályozni az egyéni vállalkozókra vonatkozó eltérő rendelkezéseket, figyelemmel az adminisztrációs terhek ésszerű megállapítására is.

A 140. §-148. §-hoz

Az állami projektértékelés eddigi tapasztalatai alapján vannak olyan felhívások, melynek értékeléséhez speciális szaktudás szükséges. Ilyen kivételesen indokolt körülmények kezelését javasolja a módosítás oly módon, hogy az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter felmentést adhat - megfelelő indoklás mellett - az állami projektértékelői rendszerben történő értékelés alól. Azokat a felhívásokat, amelyekhez olyan speciális szaktudás vagy speciális előismeret szükséges, ami az adott tématerületet ismerő, általános szaktudással rendelkező értékelő számára nem ismert, az irányító hatóság tud beazonosítani a felhívás tartalma alapján. Ezen - feltehetőleg -kisszámú értékelések esetén javasolt biztosítani, hogy az irányító hatóság közvetlenül tudjon fordulni az állami projektértékelésért felelős tárca vezetőjéhez a célból, hogy előzetesen mentesítést adhasson ilyen esetben az állami projektértékelés keretében történő értékelés alól. Ezáltal biztosítható, hogy ezen speciális projektek értékelése is a lehető legmagasabb szakértelem mellett valósuljon meg az irányító hatóság munkatársai által, akik alapvetően is végeznek projektértékeléseket azon felhívások esetében, amelyek nem standard eljárásrendűek a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak vagy helyi, vagy területi önkormányzatoknak meghirdetett felhívásokhoz kapcsolódnak.

Mentesítés esetén az Irányító Hatóság belső értékelés keretében fogja leértékelni a támogatási kérelmeket, amely az állami projektértékelés mellett jelenleg is alkalmazott módszer egyes felhívások támogatási kérelmeinek elbírálására. Az objektív, átlátható, piactól független értékelés ekkor is megvalósul, illetve az Irányító Hatóság megfelelően el tudja látni így is az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendeletében (az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről) meghatározott feladatait.

Emellett a törvény alkalmazása alóli konkrét kivételek köre szűkítésre kerül, valamint a javaslat pontosítja az alapjogviszony fogalmát.

A javaslat továbbá a büntetlen előéletet igazoló hatósági bizonyítvány benyújtása helyett a büntetlen előéletről szóló nyilatkozat benyújtásáról rendelkezik a törvény az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 Rendelete (a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről) (a továbbiakban: általános adatvédelmi rendelet) szerinti célhoz kötött adatkezelés, adattakarékosság és korlátozott tárolhatóság elvének megfelelően. Ellenőrzés keretében az Innovációs és Technológiai Minisztérium (a továbbiakban: ITM) alátámasztást kérhet a büntetlen előélet igazolásához.

Az Infotv. 5. § (3) bekezdése értelmében az általános adatvédelmi rendeletben meghatározott kötelező adatkezelés esetén a kezelendő adatok fajtáit, az adatkezelés célját és feltételeit, az adatok megismerhetőségét, az adatkezelő személyét, valamint az adatkezelés időtartamát vagy szükségessége időszakos felülvizsgálatát az adatkezelést elrendelő törvény, illetve önkormányzati rendelet határozza meg. Az Infotv. hivatkozott jogszabályi előírásainak megfelelően a jelenleg kormányrendeleti szinten szabályozott adatkezelési rendelkezések törvényi szintű szabályozására kerül sor.

A módosítás lehetővé teszi, hogy a jogszabály felhatalmazás alapján az állami projektértékelői jogviszony azonnali hatállyal megszüntethető abban az esetben is, ha az értékelő esetében utólagos ellenőrzés során összeférhetetlenség kerül megállapításra.

Tekintettel arra, hogy a gyakorlatban számos esetben megtörténik, hogy az állami projektértékelők elmulasztják jelezni, hogy alapjogviszonyuk megszűnt, illetve hogy már nem felelnek meg az állami projektértékelői jogviszony létesítésével kapcsolatos előfeltételeknek (pl. büntetlen előélet), továbbá elhalálozás esetén szükséges, hogy az alapjogviszony szerinti munkáltató tájékoztassa az ITM-et az értékelők kapcsán felmerült változásokról.

A visszakereshetőség, ellenőrizhetőség miatt a módosítás megteremti az összhangot az állami projektértékelői törvény és a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló a 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet között a 2014-2020 programozási időszakra vonatkozó dokumentum- és adatmegőrzési előírásai tekintetében, figyelemmel arra, hogy többségében az állami projektértékelői rendszerben történik a 2014-2020 programokhoz kapcsolódó uniós támogatásból finanszírozott projektek értékelése.

Az állami értékelés gyakorlati tapasztalatai, illetve felmerült észrevételek alapján a módosítás lehetővé teszi, hogy az állami felsőoktatási intézményekben oktatói vagy tudományos kutatói munkakörben munkavállalóként foglalkoztatottakkal is állami projektértékelői jogviszony létesíthető tekintettel arra, hogy a jelzett munkakörökben olyan tudás válik elérhetővé, amellyel tovább bővíthető az állami projektértékelésekhez szükséges szakértői kör. Mindez elősegítené, hogy az állami projektértékelések továbbra is magas színvonalon valósulhassanak meg.

Az informatikai rendszer elmúlt időszakban történt fejlesztéséből adódóan az állami projektértékelés keretében elrendelt feladatok ellátása (feladatelrendelés, teljesítésigazolás, képzés) elektronikusan történik. Ezzel összhangban a kapcsolódó jogszabályi pontok aktualizálását javasoljuk.

Az irányító hatóságok és az állami projektértékelők visszajelzései alapján 7 napról 3 napra változik az értékelések megkezdése előtti felkészülési idő. Az értékelésekre fordítható időtartam nem fog változni, mert a felkészülési idő rövidülése mellett az értékelések elvégzésére több napra kerül majd meghatározásra, amelyet a sorsolás alkalmával lehet megadni. Így az értékelőnek lehetősége nyílik arra, hogy már három napot követően meg tudja kezdeni az értékelést, ha felkészült. Amennyiben a felkészüléshez több időre van szüksége az értékelőnek, ezt megteheti három napon túl is, tekintettel arra, hogy az értékelések időtartama nem változik, tehát nem kötelező három napot követően azonnal megkezdeni az értékelést.

A 149. §-hoz

Az egyértelmű jogértelmezés érdekében szükséges polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 58. §-ának javaslat szerinti kiegészítése azokra az esetekre, amikor az ügyész absztrakt közjogi jogalanyként jár el. A Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezésre tekintettel kimondja, hogy mindazokban a perekben, amelyek megindítására törvény jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet ellene kell indítani, vagyis amelyekben az ügyész mint absztrakt közjogi jogalany félként szerepel, az ügyészre a jogi képviselővel eljáró félre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a perben a jogi képviselet nem kötelező. A Pp. 75. § (2) bekezdése nevesíti azokat az eseteket, amikor maga a fél rendelkezik olyan szakértelemmel, amely felmentést ad a Pp. 72. § (1) bekezdésében előírt jogi képviselet követelménye alól, mert magára a félre kell úgy tekinteni, mintha jogi képviselővel járna el. Ennek egyik fordulata, amikor az ügyész absztrakt közjogi jogalanyként eljárva a fél jogait gyakorolja. Ilyen esetekben ügyészként az illetékes ügyészi szerv jár el, amely eljárási szakaszonként változhat. A Pp. 75. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést tehát el kell határolni a Pp. 75. § (1) bekezdésétől, mert az azt a személyi kört határozza meg, akiket a fél eljárásra jogosult jogi képviselőjének kell tekinteni kötelező jogi képviselet esetén, azaz a Pp. 75. § (1) bekezdése a jogi képviselőnek minősülő személyeket nevesíti. A javaslat az egyértelmű jogértelmezést kívánja elősegíteni, mert a Pp. 75. § (2) bekezdésének b) pontja tekintetében kialakult olyan értelmezés, amely azt kizárólag olyan perekben tekintette alkalmazandónak, amelyekben a jogi képviselet kötelező. A gyakorlat másik része a Pp. 75. § (2) bekezdésének b) pontja tekintetében a "többen a kevesebb" elvet alkalmazva azokban a perekben is jogi képviselővel eljáró félként tekint az ügyészre, ahol a jogi képviselet nem kötelező. A javaslat nem érinti a Pp. 75. § (1) bekezdésében foglalt eseteket, mivel az abban felsorolt, jogi képviselőnek minősülő személyek tekintetében a Pp. 244. § (1) bekezdésének utaló szabálya alapján egyértelműen jogi képviselőnek kell tekintetni a járásbíróság előtti perben is.

A 150. §-hoz

A Pp. nyelvhasználatra vonatkozó szabályainak kiegészítése az Alaptörvény XXIX. cikk (1) bekezdése nemzetiségek nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésének végrehajtását célozza. A Pp. 113. § (3) bekezdésének módosítása minden Magyarországon élő, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben elismert nemzetiség tagja számára biztosítja, hogy nemzetiségi nyelvét a regionális vagy kisebbségi nyelv használatára vonatkozó nemzetközi egyezményben foglaltaknak megfelelően használhassa.

A 151. §-hoz

A Pp. 178. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél visszautasítása esetén a keresetlevél előterjesztésének joghatásai fennmaradnak, ha a felperes az ügy előzményére hivatkozással, a visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra előterjeszti, vagy igényét egyéb úton szabályszerűen érvényesíti. Ez a szabály azonban nem érvényesülhet a keresetet tartalmazó irat előterjesztésének hiányosságai miatti eljárás megszüntetés esetében, mivel a Pp. 256. § (1) bekezdése szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél előterjesztésének. Ebből következik, hogy ha a fizetési meghagyásos eljárással indult perben a keresetet tartalmazó irat hiányosságai miatt az eljárás megszüntetésére kerül sor, úgy a felperesnek ismételten fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet kell előterjesztenie. Annak érdekében, hogy a keresetet tartalmazó irat hiányosságai orvosolhatóak legyenek, a javaslat rögzíti, hogy az eljárás megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha azt megelőzően a bíróság a felperest hiánypótlásra hívja fel, és azt a megadott határidőben a felperes nem teljesíti.

A 152. §-hoz

A személyi állapotot érintő eljárások hatékonyságát szolgálja, hogy e perek jelentős részében hivatalbóli perindítási joggal felruházott gyámhatóság félként történő részvétele esetén eltérhessen a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára rendszeresített nyomtatványok használatától. Ennek indoka, hogy a személyi állapottal kapcsolatos perek sajátosságaira, a felek személyére tekintettel az ezekben a perekben rendszeresített nyomtatványok tartalma úgy került kialakításra, hogy az a laikus - elsősorban természetes személy - fél perindítását segítse. A gyámhatóságokra vonatkozó ágazati jogszabályok a gyámhatóság részvételével zajló perekre számos további kötelező többlet tartalmi elemet határoznak meg az egyes beadványok tekintetében, amelyek indokolttá teszik, hogy a gyámhatóság eltérhessen a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára rendszeresített nyomtatványok használatától perindítás esetén, vagy olyan perben, amelyet ellene kell megindítani. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a gyámhatóság az erre rendszeresített nyomtatványokat használja akár felperesi, akár alperesi pozícióban, de az számára nem kötelező.

A 153. §-hoz

A személyi állapottal kapcsolatos perek sajátosságaira tekintettel indokolt a Pp. általános szabályai szerint az írásbeli ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló 45 napos és az alperes meghosszabbítás iránti kérelemére elrendelhető további legfeljebb 45 napos határidő lerövidítése. Ezekben a perekben gyakran változnak a felek életviszonyai, körülményei, az időmúlásnak is jelentősége lehet, ezért e perek speciális tárgyára, a személyi állapotra tekintettel a szóbeliség érvényesülésének fokozottan kell érvényesülnie. A felek személyes meghallgatása, személyes nyilatkozattétele meghatározó jelentőségű, melyek megtételét a perfelvételi tárgyalás biztosítja, ezzel összefüggésben indokolt az ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidő lerövidítése.

A Pp. általános rendelkezései szerint az alperes a felperes ellen az ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló vagy a bíróság által az ellenkérelem előterjesztésére meghosszabbított határidőn belül terjeszthet elő viszontkeresetet írásban viszontkereset-levéllel. A személyi állapotot érintő perekben a per tárgyát képező jogviszonyok körében a per folyamán bekövetkező változásokra tekintettel indokolt a viszontkereset előterjesztésére nyitva álló határidő meghosszabbítása a perfelvételi szak végéig. A javaslat értelmében az alperes az írásbeli ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt követően a viszontkeresetet írásban a perfelvétel lezárásáig terjesztheti elő vagy azt szóban a perfelvételi tárgyaláson is előadhatja a viszontkereset-levélre vonatkozó szabályoknak megfelelő tartalommal. A javaslat emellett arról is rendelkezik, hogy az ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt követően akár írásban, akár szóban előadott viszontkereset közlésére, az azzal szembeni felperesi nyilatkozatra, a tárgyalás elhalaszthatóságára a Pp. 213. § (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.

A 154. §-hoz

Nem egységes a joggyakorlat a tekintetben, hogy a Ptk.-ban meghatározott a megegyezés alapján történő házasság felbontásának feltételéül meghatározott járulékos kérdésekben a felperesnek kell-e a keresetlevélben nyilatkozatot tenni, keresetet előterjeszteni vagy elegendő az érvényesíteni kívánt jog körében utalni arra, hogy kéri a házasság felbontását. A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása (2018. május 2-3.) 5. számú állásfoglalásában megerősítette, hogy "a házasság közös kérelmen alapuló felbontása iránti perben a Ptk. 4:21. § (3) bekezdése szerinti járulékos kérdésekkel kapcsolatos "felperesi álláspont" a keresetlevélnek nem kötelező tartalmi eleme, ezért arra irányuló hiánypótlási felhívásnak nincs helye." A járulékos kérdések tekintetében keresetek előterjesztésére nincs lehetőség, mert ha ezek tekintetében kereseteket kellene előterjeszteni, akkor azokra a Pp. 170. § (4) bekezdése szerint a keresethalmazatra vonatkozó rendelkezések értelmében a Pp. 170. § (2) bekezdésében foglaltakat keresetenként kellene teljesíteni. Ezt azt jelentené, hogy a felperesnek a bíróság döntését kellene kérnie az egyes járulékos kérdésekben, meg kellene határoznia az érvényesíteni kívánt jogot, tényállításokat, jogi érvelést és bizonyítási indítványokat kellene tennie, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékait be kellene csatolnia. Ez a megoldás ellentétes lenne a Ptk. szabályozásával, amelyik a bontás önálló formájaként nevesíti a házastársak megegyezésén alapuló bontást, ahol a feleknek nem kell feltárniuk a házasság megromlásához vezető okfolyamatot, továbbá a Ptk. 4:21. § (3) bekezdésében meghatározott kérdésekben a házastársaknak kell megállapodniuk, és nem a bíróságnak kell dönteni az ott meghatározott kérdésekben. Ha az eljárási szabályok kereset előerjesztését írnák elő a járulékos kérdésekben, azzal lényegében valamennyi bontóperre a tényállásos bontás szabályait tennék alkalmazandóvá, amely ellentétes lenne a Ptk. idézett szabályozásával. A Ptk. a házastársak megegyezését tekinti a bontás feltételének, amit nem helyettesíthet a járulékos kérdések tekintetében a felperes által a keresetlevélben tett egyoldalú nyilatkozat, mert az nem tekinthető a házastársak közös álláspontjának. A házassági perben a felek személyes jelenléte, a szóbeliség erősítését célzó rendelkezések, a bíróság anyagi pervezetése arra szolgálnak, hogy a házastársak közös álláspontját, konszenzusát előmozdítsák a járulékos kérdésekben, lehetővé téve a házasság megegyezés alapján történő felbontását. Ez a keresetlevél benyújtásakor még gyakran nem véglegesedik, csak a házastársak szándéka áll fenn a közös kérelmen alapuló bontásra vonatkozóan.

A joggyakorlat egységesítése érdekében a javaslat egyértelművé teszi, hogy nem kell a felperesnek nyilatkozatot tenni vagy keresetet előterjeszteni a Ptk. 4:21. § (3) bekezdésben meghatározott járulékos kérdésekben, ezért azt írja elő, hogy amennyiben a keresetlevél előterjesztésekor a házastársak között a járulékos kérdések tekintetében már kialakult a közös álláspont, és megtörtént ennek írásba foglalása is, akkor az erre vonatkozó okiratot be kell csatolni a keresetlevél mellékleteként. Ha ilyen megállapodás a házastársak között még nem jött létre, akkor értelemszerűen ilyen melléklete sem lehet a keresetlevélnek, és ennek hiánya sem a keresetlevél visszautasításához, sem hiánypótláshoz nem vezethet. Megegyezéses bontás esetén a keresetlevélben mindenképpen utalni kell arra, hogy a felperes a Ptk. 4:21 § (2)-(3) bekezdés alapján kéri a házasság felbontását. A javaslat egyértelművé teszi, hogy amennyiben a felek egyező akaratnyilatkozattal kérik a házasság felbontását, az alperes részéről akkor sem mellőzhető az ellenkérelem előterjesztése. A megegyezéses bontóper sajátosságaira tekintettel indokolt a Pp. általános szabályai szerint az írásbeli ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló 45 napos és az alperes meghosszabbítás iránti kérelemére elrendelhető további legfeljebb 45 napos határidő Javaslat szerinti lerövidítése. Ha maga az alperes is egyetért a házasság ilyen módon történő felbontásával, a felperes kérelmét nem ellenzi, elegendő a Pp. 199. § (6) bekezdés szerinti nyilatkozatot tartalmazó ellenkérelem előterjesztése. Ennek mielőbbi előterjesztése elősegíti a perfelvételi tárgyalás határnapjának kitűzését.

A 155. §-hoz

A Pp. 459. § (2) bekezdése új elemként vezeti be a házassági perben hozott ítélet rendelkező részének kötelező tartalmi elemeként a házassági életközösség fennállása időtartamának meghatározását, kezdő és záró időpontjának rögzítését, amely az ítélet jogerőre emelkedésével ítélt dologgá válik, és egy későbbi vagyonjogi perben nem tehető vitássá. A normaszövegben való megjelenítését az indokolja, hogy döntő jelentősége van a házastársak vagyonjogi rendezésénél, mert ehhez az időtartamhoz kapcsolódik a vagyonközösség fennállása, és ezáltal a közös vagyont képező vagyonelemek köre. A gyakorlatban kialakult olyan jogértelmezés, amely arra a következtetésre jutott, hogy a házassági életközösség kezdő időpontja nem lehet korábbi, mint a házasság megkötésének időpontja. Annak ellenére alakult ki ez az értelmezés, hogy a Ptk. 4:35. § (1) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy "a törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell." Az aggálymentes jogértelmezés biztosítása értelmében a javaslat a házassági életközösség kifejezés helyett az életközösség fogalmát használja a továbbiakban.

A 156. §-hoz

A módosítás célja az egyértelmű jogértelmezés elősegítése, annak rögzítése, hogy a kiskorú gyermek tartására irányuló kereset a gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti keresettel kapcsolható össze. Ezzel a javaslat egyértelművé teszi, hogy a rendelkezés a két keresettípus összekapcsolhatóságát teremti meg, amelyből következik, hogy egy keresetlevélben több gyermek tartása iránti igény is előterjeszthető, ha annak egyébként az anyagi jogi és eljárásjogi feltételei fennállnak.

A 157. §-hoz

A módosítás célja egyrészt annak egyértelművé tétele, hogy a személyi állapotot érintő perekben, az a rendelkezés, amely szerint a perben a nem ügyvéd vagy ügyvédi iroda részére adott meghatalmazáson a fél aláírását, illetve kézjegyét közjegyző által hitelesíttetni kell, kizárólag a természetes személy által adott meghatalmazás esetén alkalmazandó. A módosítás célja másrészt, a Pp. 459. § (2) bekezdésének módosításához fűzött indokokra tekintettel a "házassági életközösség" fordulat helyett az "életközösség" fordulat alkalmazása.

A 158. §-hoz

A szövegrész hatályon kívül helyezésének indoka, hogy a Pp. házassági perben nem teszi lehetővé részítélet hozatalát, ami lehetőséget teremtene arra, hogy abban az esetben, hogy, ha a gyermek származásának megállapítása a bontóperhez kapcsolt más kereset, például a szülői felügyelet gyakorlása rendezésének előkérdése, akkor az elkülöníthető és eldönthető legyen ilyen módon. Erre tekintettel indokolt a házastársak gyermekének származására vonatkozó kereset előterjesztése lehetőségének kizárása az anyagi és eljárásjogi szabályokra figyelemmel.

A 160. §-164. §-hoz

A módosítás célja, hogy olyan jogi szabályozást teremtsen, amellyel a 100%-os állami tulajdonban álló, turisztikai szempontból hasznosítandó, illetve fejlesztendő ingatlanok, vagyonelemek hasznosítását a feladatai megvalósítása érdekében - szükség esetén a tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó, 100%-ban állami tulajdonban álló egyéb társaságok útján -, az állam egyes gazdasági társaságai közfeladatként végezhessék.

A hatályos turisztikai térségek állami feladatairól szóló 2016. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Tur. tv.) szabályozása szerint ugyanis a turisztikai desztinációk területén jelenleg vagyonkezelőként kizárólag a tényleges turisztikai fejlesztést megvalósító beruházók jelölhetőek ki, ugyanakkor a nemzetgazdasági szempontból előnyösebb lenne, hogy a turizmus szempontjából kiemelt fontosságú ingatlanok turisztikai vagyonkezelője mind az Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. (a továbbiakban: MTÜ), mind a tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó egyéb, 100%-ban állami tulajdonban társaság is lehessen, ezáltal biztosítva ezen ingatlanok egységes szemléletű, turisztikai szempontú hasznosítását, üzemeltetését, fejlesztését. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy a turisztikai szempontú vagyonkezelés ne csak a desztinációk területén, hanem pontszerűen, az ország bármely turisztikailag jelentős ingatlanán, vagyonelemén megvalósulhasson.

A Tur. tv. fogalmai közé két új fogalom kerül bevezetésre. Az egyik az egyéb kiemelt turisztikai jelentőségű állami ingatlan, vagyonelem olyan az állam 100%-os tulajdonában álló ingatlan, vagyonelem, amelynek turisztikai célú hasznosítása és fejlesztése kiemelt jelentőséggel bír, elhelyezkedésénél fogva alkalmas arra, hogy turisztikai fejlesztés helye legyen, vagy annak tárgyát képezze, valamint kodifikációs pontosításként a Tur. tv. által jelenleg is alkalmazott, tág értelemben használt ingatlan fogalma kerül rögzítésre.

A javaslat az új, pontszerű ingatlanokon történő turisztikai célú ingatlankezelést nevesíti az állam feladatai között.

A Tur. tv. 4. § (1) és (1a) bekezdésében pontosításra kerül, hogy a kiemelt állami turisztikai beruházások végrehajtása, az egyéb kiemelt turisztikai jelentőségű állami ingatlanon beruházás megvalósítása és mindkét esetben azok üzemeltetése, fenntartása és hasznosítása vagy új gazdasági társaságok létesítésével, vagy meglévő 100%-os állami tulajdonú és az MTÜ tulajdonosi joggyakorlása alatt álló gazdasági társaság meghatározásával történhet, azzal, hogy a Tur. tv. 3. § (5) értelmében ezen feladatokat közvetlenül a MTÜ is elláthatja, amennyiben ezt a Kormány rendeletében kimondja.

Az új rendelkezés alapján a vagyonkezelési feladatokat rugalmasabban lehet ellátni: az adott ingatlan esetében az adott szituáció ismeretében, a mindenkori turisztikai szempontok figyelembevételével mérlegelhető, hogy az ingatlan fejlesztéséhez, vagyonkezeléséhez szükséges-e új társaság létrehozása, vagy a feladatot elláthatja az MTÜ, vagy annak tulajdonosi joggyakorlása alatt álló más társasága.

A Tur. tv. új 4. § (3) bekezdése értelmében - összhangban a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.) 11. § (1) bekezdésével - a vagyonkezelés vagyonkezelési szerződéssel jön létre. Az érintett területek vagyonkezelésének turisztikai szempontú érvényesítése biztosítása érdekében a Kormány meghatározza azon társaságokat, amelyek e szempontoknak megfelelően, a Tur. tv. szerint az ingatlan vagyonkezelői lehetnek.

Ezzel a vagyonkezelői jog az Nvt. szerinti vagyonkezelési szerződés megkötésével jön létre.

Fontos kiemelni, hogy a szabályozással elérni kívánt cél az, hogy a Tur. tv. szerinti vagyonkezelést kizárólag olyan gazdasági társaság láthassa el, amely alkalmas arra, hogy az adott turisztikai szempontokat érvényesítse a vagyonkezelés során, így biztosítva az ingatlanok, egyéb vagyonelemek turisztikai szempontból megfelelő fejlesztését, illetve hasznosítását.

Rögzítésre kerül, hogy a Kormánynak az e törvény alapján kiadásra kerülő rendeleteiben szükséges annak megjelölése is, hogy a vagyonkezelés tárgyát képező ingatlanok aktuális állapota okán a vagyonkezelés beruházási, fejlesztési jellegű vagy ugyancsak az érintett ingatlanok, vagyonelemek jellemzői, adottságai okán fenntartó, hasznosító célú. A Kormány dönthet úgy is, hogy a vagyonkezelő mind a beruházó, mind a fenntartói feladatokat is ellátja, azaz a beruházót illető jogosultságok azt a fenntartót is megilletik, amely a vagyonkezelési szerződés megkötésekor olyan műszaki színvonalú ingatlanokat, vagyonelemeket vett vagyonkezelésbe, amelyek állapota beruházás nélkül közvetlenül is alkalmas a turisztikai szempontú használatra, hasznosításra és csak a jövőben válik esetlegesen szükségessé ezeket érintő beruházás.

A vagyonkezelési szerződés mielőbbi megkötésének érdekében kimondásra kerül, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés szerinti előzetes egyetértésről, valamint a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 44. § szerinti jóváhagyásról a feladatkör szerint érintett miniszter a - ha jogszabály előírja a véleményének beszerzését - vagyonkezelési szerződéstervezetet is magában foglaló megkereséstől számított 15 napon belül nyilatkozni köteles. A határidő elmulasztása esetén a jóváhagyást megadottnak kell tekinteni. A védettség jellege szerinti miniszteri hozzájárulás intézményének szabályozására tekintettel [más kifejezést használ a Kötv. és a 254/2007. (X. 4.) Korm. r.] - az egyértelműség érdekében - javasolt a szerződés érvényességi és hatályosssági feltételeként előírni jóváhagyást.

A vagyonkezelés mielőbbi biztosítása érdekében rögzítésre kerül, hogy a vagyonkezelési szerződés megkötésekor fennálló jogviszonyok tekintetében a bejegyzett vagyonkezelő, tulajdonosi joggyakorló helyébe a bejegyzett vagyonkezelő vagyonkezelésében, a tulajdonosi joggyakorló közvetlen kezelésében lévő ingatlanok vonatkozásában általános és egyetemleges jogutódként a vagyonkezelő lép.

A turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló 2016. évi CLVI. törvény 2019. szeptember 1-jén hatályba lépő módosítása alapján kialakításra kerül egy, a szálláshelyet igénybe vevők és a szálláshely egyes adatait - kötelezően alkalmazandó szoftver használatával - rögzítő és tároló rendszer. A vendégadatokat a szálláshely-szolgáltató a Kormány által kijelölt tárhelyszolgáltatónál kell, hogy rögzítse.

A NAIH jelzése alapján - figyelemmel az Európai Parlament és a Tanács a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/679 rendeletének (GDPR) 28. cikkére - mivel az egyes szálláshely-szolgáltatók és a tárhelyszolgáltató között nem kerül sor külön adatfeldolgozási szerződés rögzítésére, jogszabályban kell rögzíteni az adatfeldolgozás részleteit. Erre figyelemmel jogszabályban szükséges rögzíteni a tárhelyszolgáltató és a szálláshely-szolgáltatók közötti adatfeldolgozási jogviszony részleteit. A javaslat az ezzel kapcsolatos kormányrendeleti felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazza.

A 165. §-hoz

A bírósági peres és nemperes eljárásokra adott általános meghatalmazások közhiteles nyilvántartásáról szóló törvény módosítása során - egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében - indokolt rendezni azt, hogy ha a központi államigazgatási szervnek címzett hatáskör gyakorlójaként a szerv vezetője jár el félként a bírósági eljárásban, akkor az általános meghatalmazások nyilvántartásában a központi államigazgatási szervet és annak vezetőjét milyen módon és milyen adattartalommal kell feltüntetni.

A 166. §-hoz

A módosítási javaslat egyértelműsíti azt, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az érvénytelenítést követően folytatódó eljárásban a felek nem kötelezhetők további, a választottbírósági tanácsot megillető díj, valamint adminisztrációs költség megfizetésére. Ezzel a szabályozás az egyes tanácstagoknak járó díjak mértékének meghatározását a választottbíróság hatáskörébe utalja anélkül, hogy plusz adminisztrációs terhet keletkeztetne.

A 167. §-hoz

A törvényjavaslat a választottbírósági ítélet érvénytelenítését követően folytatódó eljárás díjának meghatározását, valamint a választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az adott ügyben eljáró választottbírósági tanács vagy tanácsok díjazásával összefüggő részletszabályok megállapítását a Kereskedelmi Választottbíróság eljárási szabályzata körébe utalja.

A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbtv.) javaslat szerint módosuló 57. § (2) bekezdése szerint a választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az érvénytelenítést követően folytatódó eljárásban a felek a választottbírósági tanácsot megillető díj, valamint adminisztrációs költség fizetésére nem kötelezhetők. A Vbtv. ugyancsak módosuló 62. § (1) bekezdés e) pontja szerint az elnökség az eljárási szabályzatban állapítja meg a választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az adott ügyben eljáró választottbírósági tanács vagy tanácsok díjazásával összefüggő részletszabályokat. Ugyanakkor a Vbtv. alapján más esetekben is elfordulhat olyan díj-, vagy költségigény megtérítésének igénye, amely közvetlenül az eljárásban részt vevő felek befizetéseiből nem feltétlenül fedezhető [kizárási eljárás - Vbtv. 14. §; választottbírói megbízatás megszűnésének egyéb esetei - Vbtv. 15. §]. Erre tekintettel indokolt a Kereskedelmi Választottbíróság elnökségének feladatává tenni, hogy eljárási szabályzatában írja elő elkülönített tartalékalap képzését, a felek által meg nem térítendő díjak és költségek fedezetének biztosítása céljából. Az elkülönített tartalékalap felhasználásával kapcsolatos döntési jogkört is indokolt az elnökséghez telepíteni, amelynek eljárásrendjét a szabályzatban célszerű meghatározni. Ha azonban az indokolt kifizetések a rendelkezésre álló képzett tartalék összegét meghaladják, a szükséges kifizetések teljesülését a Kereskedelmi Választottbíróságot működtető jogi személynek (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) kell mögöttesen biztosítania.

A 168. §-hoz

A módosítás a választottbírósági joggyakorlat megismerhetőségének, kutathatóságának biztosítását szem előtt tartva, de a szükségtelen adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a választottbírósági ítéletek mellett kizárólag azon végzések esetében írja elő az anonimizált formában történő közzétételt, amelyek a választottbíróság hatáskörére vonatkoznak, vagy egyéb szempontból érdemi, releváns tartalommal bírhatnak.

A 169. §-hoz és a 170. §-hoz

Az Eüsztv. módosításával összhangban a javaslat az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőség bejelentésének módját egy irányban teszi lehetővé az ügyvédi irodák és egyéni ügyvédek számára is.

A 171. §-hoz

A hitelnyújtók jövedelemadat lekérdezési lehetőségének elektronikus úton történő biztosítása érdekében az adózás rendjéről szóló törvényben javasolt módosítás, amely 2020. február 1-jén lép hatályba.

A 172. §-hoz

A hitelnyújtók jövedelemadat lekérdezési lehetőségének elektronikus úton történő biztosítása érdekében szükséges felhatalmazó rendelkezés, annak érdekében, hogy a részletszabályok kormányrendeleti szinten megalkothatóak legyenek.

A 173. §-hoz

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény módosítása egy olyan speciális jogintézményt hoz létre, amelynek keretében az érintett egyéni vállalkozó vállalkozói jogállása megszűnik, és a tevékenységét jogfolytonosan korlátolt felelősségű társaság formájában folytatja tovább anélkül, hogy a két jogalany között jogelőd-jogutód kapcsolat keletkezne. E módosításhoz kapcsolódó adóigazgatási tárgyú jogszabály módosítást tartalmazza a javaslat, amely kimondja, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység egyszemélyes gazdasági társaság keretében történő továbbfolytatása esetén is alkalmazni kell a törvény jogutódlásra vonatkozó szabályait.

A 174. §-hoz

A módosítás annak érdekében szükséges, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy az állami adó- és vámhatóság által működtetett elektronikus felületen csak állandó meghatalmazás bejelentésére van lehetőség. A módosítás megteremti a törvényi szintű szabályozás és az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló kormányrendelet összhangját, amely alapján a gyakorlatban már most is csak állandó meghatalmazás bejelentésére van mód az állami adó- és vámhatóság által működtetett elektronikus felületen. A módosítás továbbá biztosítja a helyi adóalany állandó meghatalmazottjának az állami adóhatóság útján történő bejelentését.

Az egyes ügyintézési folyamatok egyszerűsítéséről szóló törvény alapján az egyéni vállalkozóknak és más természetes személyeknek a rendelkezési nyilvántartást adóügyekben nem kell alkalmazni 2020. december 31. napjáig. Ezzel összefüggésben az adóigazgatási rendtartás módosítása is szükséges annak érdekében, hogy az Eüsztv. módosult előírásaira figyelemmel határozza meg azokat a lehetőségeket, ahogyan adóügyekben meghatalmazást lehet adni.

A 175. §-hoz

Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvényben (a továbbiakban: Air.) szövegcserés módosítások:

1. A módosítás annak érdekében szükséges, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy az állami adó- és vámhatóság által működtetett elektronikus felületen csak állandó meghatalmazás bejelentésére van lehetőség. A módosítás megteremti a törvényi szintű szabályozás és az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló kormányrendelet összhangját, amely alapján a gyakorlatban már most is csak állandó meghatalmazás bejelentésére van mód az állami adó- és vámhatóság által működtetett elektronikus felületen.

2. Az Eüsztv. rövidítést az Air. 15. § (3) bekezdése bevezeti, a bevezetést a 36. § (1) bekezdéséből indokolt elhagyni.

3. Mivel az Eüsztv. 15. §-a speciális kézbesítési szabályokat fogalmaz meg, szükséges az Air. kézbesítési szabályainál a hivatkozott jogszabályhely (1)-(4) bekezdéseire is utalni.

4. Az adóhatóságok közzétételi kötelezettsége kizárólag a vélelmezett kézbesítéssel érintett iratokra fog vonatkozni.

5. Annak érdekében, hogy az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó ügyek elektronikus intézésének szabályai tekintetében is legyen lehetőség részletszabályok kormányrendeleti szinten történő előírására, pontosítani szükséges az Air. felhatalmazó rendelkezéseit.

A 176. §-hoz

A § a rendelkezési nyilvántartásra hivatkozó szövegrészek hatályon kívül helyezését tartalmazza.

A 177. §-hoz

A megkeresésre folytatott végrehajtások során a gyakorlatban felmerült probléma, hogy a megkeresésekben az adósra vonatkozó azonosító adatok pontatlanul kerülnek kitöltésre. A behajtást kérőktől elvárható, hogy az általuk fizetésre kötelezett személyek azonosító adatait ismerjék, vagy előzetesen intézkedjenek azok beszerzése iránt.

A módosítás eredményeként az adóhatóság végzésben elutasíthatja a megkeresést, amennyiben azonosító adatok és az adóhatóság nyilvántartásai alapján az adós személye nem beazonosítható.

A behajtási feltételek vizsgálata kiterjed a jövőben az esetleges elévülésre is, és ennek fennállása esetén az adóhatóság visszautasíthatja a megkeresést.

A 178. §-hoz

Annak érdekében, hogy az állami adó- és vámhatóság eljárása a bíróságok függetlenségének elvébe ne ütközzön, került kimondásra, hogy a korábban a törvényszéki végrehajtók által végrehajtott követelések esetében a fizetési kedvezményi kérelmeket nem az állami adó- és vámhatóság bírálja majd el, hanem a behajtást kérő.

A 179. §-hoz

A törvényszéki végrehajtóknál folyamatban lévő, illetve az ügyviteli befejezéssel érintett ügyeket a törvényszékeknek 2020. január 1. és 2020. január 31. napja közötti időszakban kell átadni az adóhatóságnak.

A 2019. január 1-jétől hatályos szabály szerint valamennyi iratot digitalizált formában kell csatolni az átadásra rendszeresített elektronikus laphoz, azonban ez a törvényszékek számára hatalmas ügyterhet jelentene. A törvényszékeken jelenleg 146 000 db folyamatban lévő és mintegy 614.000 db ügyviteli befejezéssel érintett törvényszéki végrehajtási ügy van. Ezen ügyek fenti határidőre történő digitalizálása és átadása lehetetlen, amelyre figyelemmel a törvény meghatározza, hogy az ügyviteli befejezéssel érint ügyeket csak 2020. december 31-éig kell a törvényszékeknek digitalizálniuk és átadniuk.

A törvényszéki végrehajtásba tartozó ügyek NAV részére történő átadásakor indokolatlan az elévült és a behajthatatlanná tett ügyek NAV részére történő átadása. A jogalkotó törvényben teszi lehetővé ezen ügyek kapcsán, hogy azokat a NAV-nak végrehajtásra átadni nem kell.

A 180. §-hoz

Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) módosításhoz kapcsolódó átmeneti rendelkezést fogalmaz meg.

A 181. §-hoz

Az Avt.-ben szövegcserés módosítások:

1. Az adók módjára behajtandó köztartozások esetében a hatályos szabályozás alapján az adóhatóság a követelések elévülését nem állapíthatja meg, az eljárást kizárólag akkor szüntetheti meg, amennyiben a behajtást kérő hatóság azt jelzi felé, hogy a követelés végrehajtásához való jog elévült. A végrehajtáshoz való jog elévülése megállapíthatóságának kizárólagos joga a behajtást kérőt illeti meg, az adóhatóságot nem. Az officialitás elvére tekintettel azonban az adóhatóság a jövőben hivatalból vizsgálhatja az adók módjára behajtandó köztartozások elévülést. Ha tehát van elévülési időre vonatkozó ágazati jogi rendelkezés, a végrehajtási jog elévülését hivatalból figyelembe kell vennie az adóhatóságnak. Ekkor a végrehajtási jog elévülési határidejének eltelte után előterjesztett kérelemre nem lehet végrehajtást elrendelni, és a már elrendelt végrehajtást nem lehet folytatni.

2. A módosítás célja az egyes igazságügyi és rendészeti meghatározott cselekmények végrehajtását szabályozó törvényi rendelkezések egyértelmű alkalmazhatóságának megteremtése. Az Avt. módosítása kiküszöböli a Vht. párhuzamos alkalmazásából fakadó problémákat.

A 182. §-hoz és a 183. §-hoz

A szálláshely-szolgáltató egy erre a célra kialakított kliens szoftverrel szolgáltat adatot - ezt 8 szoba, 16 fő kapacitás alatt ingyen kapja az MTÜ - egyébként a funkcionalitást neki kell biztosítania. A törvény szabályaiban megjelenő informatikai modell klasszikus kliens-szerver kapcsolatot mutat be, a törvény szerinti tárhelyszolgáltató nem a fizikai (hardver alapú) adatkiszolgálásért felel, hanem a szerver szoftver alkalmazásüzemeltetője: azaz felel a rendszer működéséért és az abból történő adatszolgáltatások megvalósulásáért (tartalmáért nem). Az általa biztosított szoftver az, ami biztosítja a keresési lehetőség a rendőrség és az egyéb erre jogosult szervek irányába, illetve kiszolgálja az idegenrendészeti hatóság adatigényét. Az adatkezelő az adatszolgáltatások teljesítéséhez szükséges központi és kliens szoftvert biztosítja, de személyes adatba nem tekinthet bele (adatfeldolgozó, a lekérdezésre jogosult először célzottan kereshet adott személyt, de találat esetén közvetlenül az adatkezelőtől kell kérnie adatokat.

A módosítás továbbá - szintén a NAIH javaslatára - az adatok titkosításával garantálja, hogy a vendégadatok átadása tekintetében a szálláshely-szolgáltató az adatkezelő, a tárhelyszolgáltató csak technikai felület, így az idegenrendészeti szerv az adatokat jogilag a szálláshely-szolgáltatótól veszi át.

A fentieken túl a technikai felkészültség biztosítása érdekében a vendégadatok rögzítésének kötelezettsége 2020. január 1-jére módosul.

A 184. §-hoz és a 185. §-hoz

A 2019. január 1. napján hatályba lépett, a Nemzeti Eszközkezelő Programban részt vevő természetes személyek otthonteremtésének biztosításáról szóló 2018. évi CIII. törvény (a továbbiakban törvény) alapján a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (a továbbiakban: Társaság, "NET Zrt.") vagyonkezelésében álló ingatlanok bérlői kedvezményes egyösszegű vételáron, illetve részletvételi konstrukcióban visszavásárolhatják ingatlanaikat.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés u) pontja alapján a magánszemély lakásvásárlása mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, amennyiben arra a törvényben meghatározott egyösszegű vásárlás vagy részletvétel keretében kerül sor. Az Itv. 91. § (5) bekezdése szerint ugyanakkor a magánszemély ingatlanvásárlókat akkor is terheli az ügylet kapcsán a a NAV) felé történő bejelentési kötelezettség, ha az illetékmentes vagyonszerzésre vonatkozik. A bejelentés a NAV által rendszeresített un. B400-as nyomtatvány vevői aláírásával történik meg. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény vonatkozó rendelkezése szerint, a vevő által kitöltött nyomtatványt a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges ingatlannyilvántartási kérelemmel együtt kell megküldeni az illetékes földhivatal részére, mely hatóság a bejegyzési határozattal együtt továbbítja azt a NAV szervezeti egységének.

A törvény alapján részletvétellel történő vásárlás esetén a bérlők nyilatkozata szerint a tulajdonjog 2019. október 1. napjával keletkezik. A törvény 7. §-a értelmében az ingatlan-nyilvántartási eljárás kezdeményezéséről a NET Zrt.-nek kell gondoskodnia. Indokolt, hogy a NET Zrt. rendelkezzen törvényen alapuló képviseleti joggal a visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó bejelentési kötelezettség teljesítése, a B400-as nyomtatványok kitöltése tekintetében.

Emellett a módosítás pontosítja a törvény alapján létrejövő részletvétel ingatlannyilvántartásba történő bejegyzésének alapjául szolgáló okiratra vonatkozó előírásokat.

A 186. §-190. §-hoz

A törvényjavaslat pontosítja az állami magasépítési beruházások megvalósításáról szóló törvény hatályát, valamint szintén pontosítást fogalmaz meg arra az esetre, amely során a magasépítési beruházáshoz szükséges ingatlan megállapodás alapján az állam részére biztosított. A rendelkezések kiegészítik a jelenlegi törvényi szabályozást: a hatályos szabályozás szerint az érintett beruházások megvalósítója a Beruházási Ügynökség, így a törvény kormányzati magasépítésre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni e beruházásokra vonatkozóan a javaslat. A beruházás során létrejött vagyonelemek ebben az esetben eltérő megállapodás hiányában az ingatlan tulajdonosát térítésmentesen illetik meg.

Tekintettel arra, hogy a Beruházási Ügynökség nem csupán megvalósítói, hanem a Kormány erre irányuló döntése esetén magasépítési beruházás-előkészítői feladatokat is elláthat, a javaslat összhangba hozza ezen elvárással a Beruházási Ügynökség működésére, gazdálkodására vonatkozó szabályokat is. Továbbá javaslat megteremti az előirányzat átcsoportosítás helyett fizetési számlák közötti átutalással biztosított költségvetési fedezet felhasználásának lehetőségét.

A 191. §-hoz

A § a törvény hatálybalépéséhez szükséges rendelkezéseket állapítja meg.

A 192. §-hoz

A § átmeneti szabályt fogalmaz meg a rendelkezési nyilvántartás és a gazdálkodó szervezet nyilvántartását vezető szerv közötti feladatok tekintetében. A korábban felmerült, rendelkezési nyilvántartás és ágazati nyilvántartások közötti adateltérés miatt szükséges szabályozni ugyanazon adattípusra vonatkozó nyilvántartásba vétellel kapcsolatos szabályokat.

A 193. §-hoz

A § a törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek a sarkalatosságára utal.

A 194. §-hoz

A § a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9-10. cikkének, valamint a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja, tekintettel arra, hogy ezen irányelvnek megfelelve a köztulajdonban álló gazdasági társaságok egy része az Áht. alapján kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetnek minősül.