32020R0741[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/741 rendelete (2020. május 25.) a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2020/741 RENDELETE

(2020. május 25.)

a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1) Az Unió vízkészleteire egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami vízhiányhoz és a vízminőség romlásához vezet. Különösen az éghajlatváltozás, a nem előrejelezhető időjárási viszonyok és az aszályok jelentősen hozzájárulnak az édesvíz elérhetőségével kapcsolatos, a városfejlesztés és a mezőgazdaság okozta problémákhoz.

(2) Az Unió jobban tudna reagálni a vízforrásokra nehezedő, erősödő nyomásokra a kezelt szennyvíz szélesebb körű újrafelhasználásával, a felszíni víztestekből és a felszín alatti víztestekből való kitermelés korlátozásával, a kezelt szennyvíz víztestekbe történő bevezetése okozta hatás csökkentésével és a víztakarékosságnak a települési szennyvíz többszörös felhasználása révén való előmozdításával, biztosítva ugyanakkor a környezet magas szintű védelmét. A 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) olyan kiegészítő intézkedések egyikeként említi meg a víz újrafelhasználását - a víztakarékos ipari technológiák és a víztakarékos öntözési technikák használatának előmozdításával kombinálva -, amelyet a tagállamok alkalmazhatnak ahhoz, hogy elérjék az említett irányelvnek a felszíni víztestek és a felszín alatti víztestek jó minőségi és mennyiségi állapotára vonatkozó célkitűzéseit. A 91/271/EGK tanácsi irányelv (5) előírja, hogy a kezelt szennyvizet, ha csak lehet, újra fel kell használni.

(3) A Bizottságnak az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről szóló, 2012. november 14-i közleménye szerint egy, a víz újrafelhasználására vonatkozó előírások uniós szintű szabályozására szolgáló eszközt kell létrehozni annak érdekében, hogy fel lehessen számolni azokat az akadályokat, amelyek ezen alternatív - konkrétan a vízhiány mérséklését és a vízellátási rendszerek sérülékenységének csökkentését segíteni képes - vízellátási lehetőség széles körű használata előtt állnak.

(4) A Bizottságnak az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló, 2007. július 18-i közleménye meghatározza a tagállamok által a vízhiány és az aszályok kezelése során figyelembe veendő intézkedések hierarchiáját. Kimondja, hogy azokban a régiókban, ahol minden megelőző intézkedés végrehajtására sor került a vízügyi hierarchia szerint, és ahol a vízigény még mindig meghaladja a hozzáférhető vízkészletet, egy kiegészítő vízellátási infrastruktúra képes lenne egyéb lehetséges módként, bizonyos körülmények között és a költség-haszon elemzés kellő figyelembevételével a súlyos aszály hatásainak enyhítését szolgálni.

(5) Az Európai Parlament az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalásában (6) emlékeztet arra, hogy a vízkészlet-gazdálkodás során keresletoldali megközelítésre lenne szükség, ugyanakkor úgy tekinti, hogy az Uniónak átfogó megközelítést kell alkalmaznia a vízkészlet-gazdálkodás során, kombinálva a keresletgazdálkodási intézkedéseket, a meglévő készletek vízcikluson belüli optimalizálását szolgáló intézkedéseket és az új készletek létrehozását szolgáló intézkedéseket, továbbá hogy e megközelítésnek integrálnia kell a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontokat is.

(6) A Bizottság az anyagkörforgás megvalósítása - a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2015. december 2-i közleményében számos fellépésre kötelezettséget vállalt a kezelt szennyvíz újrafelhasználásának előmozdítása érdekében, beleértve a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló jogalkotási javaslat kidolgozását. A Bizottságnak naprakésszé kell tennie cselekvési tervét, és a vízkészletet továbbra is kiemelt beavatkozási területként kell kezelnie.

(7) E rendelet célja elősegíteni a víz újrafelhasználásának elterjedését minden olyan esetben, amikor ez megfelelő és költséghatékony, és ennélfogva támogató keretet létrehozni azon tagállamok számára, amelyek élni kívánnak vagy élni kénytelenek a víz-újrafelhasználás gyakorlatával. A víz újrafelhasználása sokat ígérő lehetőség számos tagállam számára, azonban jelenleg csak néhányuk él a víz-újrafelhasználás gyakorlatával, és fogadott el nemzeti jogszabályokat vagy szabványokat e tekintetben. E rendeletnek kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a víz-újrafelhasználás folytatását, ugyanakkor biztosítsa a lehetőséget más tagállamoknak, hogy egy későbbi időpontban, amikor a víz-újrafelhasználás bevezetése mellett döntenek, alkalmazzák az említett szabályokat. A víz-újrafelhasználás gyakorlatának mellőzésére vonatkozó döntést az e rendeletben megállapított kritériumok alapján kellően meg kell indokolni, és azt rendszeresen felül kell vizsgálni.

(8) A 2000/60/EK irányelv biztosítja a tagállamok számára az ahhoz szükséges rugalmasságot, hogy az említett irányelvben meghatározott vízminőségi célkitűzések eléréséért tett erőfeszítések támogatása érdekében a tagállamok által elfogadott intézkedéscsomagok kiegészítő intézkedéseket is tartalmazzanak. A kiegészítő intézkedéseknek a 2000/60/EK irányelv VI. mellékletének B. részében foglalt nem kimerítő jegyzéke többek között víz-újrafelhasználási intézkedéseket is tartalmaz. Ezzel összefüggésben és a tagállamok által a vízhiány vagy az aszály kezelése céljából mérlegelhető intézkedések hierarchiájának megfelelően - amely a víztakarékosságtól a vízárazási politikáig és az alternatív megoldásokig terjedő intézkedéseket ösztönöz -, továbbá megfelelően figyelembe véve a költség- és haszonvonzatokat is, a víz újrafelhasználására vonatkozóan az e rendeletben megállapított minimumkövetelményeknek minden olyan esetben alkalmazandóknak kell lenniük, amikor települési szennyvíztisztító telepekről származó kezelt települési szennyvíz a 91/271/EGK irányelvvel összhangban mezőgazdasági öntözés céljára újrafelhasználásra kerül.

(9) A megfelelően kezelt, például települési szennyvíztisztító telepekről származó szennyvíz újrafelhasználása a megítélés szerint kisebb környezeti hatást fejt ki, mint más alternatív vízellátási módszerek, például a vízátvezetés vagy a sótalanítás. Azonban az ilyen víz-újrafelhasználást - amelynek révén csökkenthető lenne a víz pazarlása és víztakarékosság lenne megvalósítható - csak korlátozott mértékben gyakorolják az Unióban. Ez részben a szennyvíz-újrafelhasználási rendszerek jelentős költségeire, a víz újrafelhasználásával kapcsolatos közös uniós környezeti és egészségügyi előírások hiányára, illetve különösen a mezőgazdasági termékek vonatkozásában a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatokra és a visszanyert vízzel öntözött termékek szabad mozgásának lehetséges akadályaira vezethető vissza.

(10) A visszanyert vízzel öntözött mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos élelmiszer-higiéniára vonatkozó egészségügyi előírások csak akkor teljesíthetők, ha az egyes tagállamok között nincsenek jelentős különbségek a mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert vízre vonatkozó minőségi követelmények között. A követelmények harmonizálása emellett hozzájárulna a belső piac hatékony működéséhez is az ilyen termékek vonatkozásában. Ezért célszerű a minimális szintű harmonizáció bevezetése a víz minőségére és ellenőrzésére vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása révén. Az említett minimumkövetelmények közé kell tartozniuk a visszanyert vízre vonatkozó, a Bizottság Közös Kutatóközpontjának szakmai jelentésein alapuló és a víz újrafelhasználásával kapcsolatos nemzetközi előírásokat tükröző minimumparamétereknek, valamint egyéb, szükség esetén az illetékes hatóságok által meghatározott szigorúbb vagy további minőségi követelményeknek, a megfelelő megelőző intézkedésekkel együtt.

(11) A víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználása a körforgásos gazdaság előmozdításához is hozzájárulhat a visszanyert vízből való tápanyag kinyerése, valamint a tápanyagnak öntözéses tápanyagpótlási technológiák alkalmazásával a terményekhez való felhasználása révén. Így a víz újrafelhasználásával adott esetben csökkenthető az ásványi trágyák kiegészítő alkalmazása iránti igény. A végfelhasználókat tájékoztatni kell a visszanyert víz tápanyagtartalmáról.

(12) A víz újrafelhasználása hozzájárulhat a kezelt települési szennyvízben lévő tápanyagok visszanyeréséhez, a visszanyert víznek a mezőgazdaság vagy az erdészet területén való öntözési célú felhasználása pedig lehetőséget kínál a tápanyagok, például a nitrogén, a foszfor és a kálium természetes biogeokémiai ciklusokba való visszavezetésére.

(13) A víz-újrafelhasználás Unióban való elterjedtségének alacsony foka többek között a települési szennyvíztisztító telepek korszerűsítéséhez szükséges beruházások nagyságával és a víz-újrafelhasználás mezőgazdaságban történő gyakorlását célzó pénzügyi ösztönzők hiányával indokolható. Lehetővé kell tenni e problémák olyan innovatív programok és gazdasági ösztönzők előmozdításával történő orvoslását, amelyekkel megfelelően figyelembe vehetők a víz-újrafelhasználás költségei, valamint gazdasági-társadalmi és környezeti előnyei.

(14) A víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményeknek való megfelelésnek összhangban kell lennie az Unió vízpolitikájával, és hozzá kell járulnia az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje fenntartható fejlesztési céljainak és különösen a 6. célkitűzésnek az eléréséhez, hogy biztosítani lehessen mindenki számára a vízhez és a szanitációhoz való hozzáférést és a fenntartható vízgazdálkodást, valamint globálisan jelentős mértékben növelni lehessen a víz újrahasznosításának és biztonságos újrafelhasználásának mértékét, hozzájárulva ezzel az ENSZ fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. fenntartható fejlesztési céljának eléréséhez. E rendeletnek célja továbbá biztosítani az Európai Unió Alapjogi Chartája környezetvédelemről szóló 37. cikkének alkalmazását is.

(15) Egyes esetekben a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői a vízvisszanyerő létesítmény távozási pontján túl is szállítják és tárolják a visszanyert vizet, mielőtt azt átadják a folyamatban soron következő szereplőknek, azaz a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjének, a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjének vagy a végfelhasználónak. Annak egyértelművé tétele érdekében, hogy hol ér véget a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének felelőssége, és hol kezdődik a folyamatban soron következő szereplőé, meg kell határozni a megfelelőségi pontot.

(16) A kockázatkezelésnek a kockázatok proaktív azonosításából és kezeléséből kell állnia, és azt az elvet kell követnie, amely szerint a visszanyert vizet az egyes felhasználási módok esetében előírt egyedi minőségben kell előállítani. A kockázatkezelésnek alapvető kockázatkezelési elemeken kell alapulnia, és e folyamat során azonosítania kell a környezet, illetve az emberi és állati egészség megfelelő védelméhez szükséges további vízminőségi követelményeket. E célból a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terveknek biztosítaniuk kell a visszanyert víz biztonságos használatát vagy kezelését, továbbá azt, hogy ne alakuljanak ki kockázatok a környezetre, illetve az emberi vagy állati egészségre nézve. E kockázatkezelési tervek kidolgozásához fel lehet használni a meglévő iránymutatásokat és szabványokat, például az ISO 20426:2018 szabványt (Útmutató a nem ivóvíz-minőségű víz újrafelhasználásával összefüggő egészségügyi kockázatok értékeléséhez és kezeléséhez), az ISO 16075:2015 szabványt (Útmutató a tisztított szennyvíz öntözési célra történő felhasználásához), illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatásait.

(17) Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségére vonatkozó követelményeket a 98/83/EK tanácsi irányelv (7) rögzíti. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy a víz újrafelhasználására irányuló tevékenységek ne vezessenek az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének romlásához. Ennek okán a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben különös figyelmet kell fordítani az emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használt víztestek és az érintett védőövezetek védelmére.

(18) A vízvisszanyerésben részt vevő különböző felek közötti együttműködésnek és interakciónak előfeltételül kell szolgálnia ahhoz, hogy az egyedi felhasználási módokra vonatkozó követelmények szerint lehessen kialakítani a visszanyerési kezelési eljárásokat és a végfelhasználói igényekkel összhangban lehessen tervezni a visszanyert vízzel való ellátást.

(19) A környezet, illetve az emberi és állati egészség hatékony védelme érdekében a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek kell az elsődleges felelősséget viselniük a visszanyert víz minőségéért a megfelelőségi ponton. A vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek az e rendelet által megállapított minimumkövetelményeknek és az illetékes hatóságok által meghatározott további feltételeknek való megfelelés érdekében ellenőrizniük kell a visszanyert víz minőségét. Ezért célszerű megállapítani az ellenőrzésre vonatkozó minimumkövetelményeket, amelyek kiterjednek a rendszeres ellenőrzések gyakoriságára, valamint a hitelesítő ellenőrzések időzítésére és teljesítménycéljaira. A rendszeres ellenőrzésre vonatkozó bizonyos követelményeket a 91/271/EGK irányelv határozza meg.

(20) E rendelet hatálya alá az olyan visszanyert víz tartozik, amelyet gyűjtőrendszerben gyűjtöttek, a 91/271/EGK irányelvvel összhangban települési szennyvíztisztító telepen kezeltek, és az e rendelet I. mellékletében foglalt paramétereknek való megfelelés érdekében települési szennyvíztisztító telepen vagy vízvisszanyerő létesítményben tovább kezelnek. A 91/271/EGK irányelvvel összhangban a 2 000 lakosegyenértéknél (LE) kisebb agglomerációknak nem kell gyűjtőrendszerrel rendelkezniük. A 91/271/EGK irányelvvel összhangban azonban a 2 000 LE-nél kisebb agglomerációkból származó és gyűjtőrendszerbe vezetett szennyvizet édesvízbe vagy torkolatokba történő bevezetése előtt megfelelően kezelni kell. Ezzel összefüggésben a 2 000 LE-nél kisebb agglomerációkból származó szennyvíz csak akkor tartozik e rendelet hatálya alá, ha valamely gyűjtőrendszerbe vezetik és azt települési szennyvíztisztító telepen kezelik. E rendelet hasonlóképpen nem vonatkozik a 91/271/EGK irányelv III. mellékletében felsorolt iparágakhoz tartozó telepekről származó, biológiailag lebontható ipari szennyvízre sem, kivéve, ha az ilyen telepekről származó szennyvizet valamely gyűjtőrendszerbe vezetik és azt települési szennyvíztisztító telepen kezelik.

(21) A kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználása piacvezérelt tevékenység, amely a mezőgazdasági ágazat igényein és szükségletein alapul, különösen bizonyos olyan tagállamokban, amelyek vízhiánnyal néznek szembe. A vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek és a végfelhasználóknak együtt kell működniük annak biztosítása érdekében, hogy az e rendeletben megállapított minőségi minimumkövetelményeknek megfelelően előállított visszanyert víz minden terménykategória vonatkozásában megfeleljen a végfelhasználók igényeinek. Amennyiben a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői által előállított víz minőségi osztályai nem egyeztethetők össze a kiszolgált területen megtalálható terménykategóriával és az ott már használatban lévő öntözési módszerrel, például kollektív ellátórendszer esetén, a vízminőségi követelményeket - egy következő szakaszban - több vízkezelési eljárás önmagában vagy a visszanyert víz kezelését nem tartalmazó módszerekkel együtt való alkalmazásával, a többakadályos megközelítés elvével összhangban kell teljesíteni.

(22) A települési szennyvízforrások optimális újrafelhasználásának biztosítása érdekében a végfelhasználókat képzésben kell részesíteni annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő minőségű visszanyert vizet használjanak. Amennyiben egy adott terménytípusnak ismeretlen vagy több rendeltetési helye van, a legmagasabb minőségi osztályú visszanyert vizet kell használni, kivéve, ha az előírt minőség elérését lehetővé tevő megfelelő akadályokat alkalmaznak.

(23) Biztosítani kell, hogy a visszanyert víz felhasználása biztonságos legyen, ösztönözve ezzel a víz uniós szintű újrafelhasználását és erősítve a nyilvánosság eziránti bizalmát. A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz előállítása és szolgáltatása ezért csak a tagállamok illetékes hatóságai által kiadott engedély alapján történhet. Az uniós szintű harmonizált megközelítés, a visszanyert víz nyomonkövethetősége és az átláthatóság biztosítása érdekében az ilyen engedélyekre vonatkozó anyagi jogi szabályokat uniós szinten kell megállapítani. Az engedélyezési eljárás részleteit - például az illetékes hatóságok kijelölését és a határidőket - ugyanakkor a tagállamoknak kell meghatározniuk. A tagállamok számára lehetővé kell tenni már meglévő engedélyezési eljárások alkalmazását, amelyeket az e rendelet által bevezetett követelmények figyelembevételével ki kell igazítani. A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terv kidolgozásáért felelős felek, valamint a visszanyert víz előállítására és szolgáltatására feljogosító engedély kiadására illetékes hatóság kijelölésekor a tagállamoknak gondoskodniuk kell az összeférhetetlenség elkerüléséről.

(24) Ha szükség van a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjére, illetve a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjére, lehetővé kell tenni annak megkövetelését, hogy az ilyen üzemeltetők engedéllyel rendelkezzenek. Ha az engedélyre vonatkozó valamennyi követelmény teljesül, a tagállam illetékes hatóságának olyan engedélyt kell kiadnia, amely megfelel a víz-újrafelhasználásra vonatkozó kockázatértékelési tervben megállapított valamennyi szükséges feltételnek és intézkedésnek.

(25) E rendelet alkalmazásában lehetővé kell tenni, hogy a szennyvíztisztítási műveletekre és a települési szennyvíz visszanyerésére irányuló műveletekre ugyanazon a fizikai helyszínen kerüljön sor, ugyanazon létesítmény vagy különböző, egymástól különálló létesítmények igénybevételével. Emellett lehetővé kell tenni, hogy a szennyvíztisztító telep és a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője ugyanaz a szereplő legyen.

(26) Az illetékes hatóságok kötelesek ellenőrizni, hogy a visszanyert víz megfelel-e a vonatkozó engedélyben szereplő feltételeknek. Meg nem felelés esetén az említett hatóságoknak kötelezniük kell a felelős feleket a visszanyert víz megfelelésének a biztosításához szükséges intézkedések megtételére. Amennyiben a meg nem felelés jelentős kockázatot jelent a környezetre, illetve az emberi vagy állati egészségre nézve, fel kell függeszteni a visszanyert víz szolgáltatását.

(27) E rendelet rendelkezéseinek célja az egyéb uniós jogszabályok követelményeinek kiegészítése, különösen a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatok tekintetében. A környezetet, illetve az emberi és állati egészséget fenyegető lehetséges kockázatok kezelésére szolgáló holisztikus megközelítés biztosítása érdekében a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek és az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az egyéb vonatkozó uniós jogszabályokban - különösen a 86/278/EGK (8) és a 91/676/EGK (9) tanácsi irányelvben, a 91/271/EGK, a 98/83/EK és a 2000/60/EK irányelvben, a 178/2002/EK (10), a 852/2004/EK (11), a 183/2005/EK (12), a 396/2005/EK (13) és az 1069/2009/EK (14) európai parlamenti és tanácsi rendeletben, a 2006/7/EK (15), a 2006/118/EK (16), a 2008/105/EK (17) és a 2011/92/EU (18) európai parlamenti és tanácsi irányelvben, valamint a 2073/2005/EK (19), az 1881/2006/EK (20) és a 142/2011/EU (21) bizottsági rendeletben - megállapított követelményeket.

(28) A 852/2004/EK rendelet általános szabályokat állapít meg az élelmiszeripari vállalkozók számára, és az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítására, feldolgozására, forgalmazására és forgalomba hozatalára vonatkozik. Az említett rendelet az élelmiszerek egészségügyi minőségével foglalkozik, és egyik alapelve, hogy az élelmiszer-biztonságért az elsődleges felelősséget az élelmiszeripari vállalkozó viseli. Az említett rendelet részletes iránymutatásokon alapul. E tekintetben különösen fontos a Bizottság közleménye a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséről szóló útmutatóról. Az e rendeletben a visszanyert vízre vonatkozóan meghatározott minimumkövetelmények nem zárják ki, hogy az élelmiszeripari vállalkozók a 852/2004/EK rendeletnek megfelelő vízminőséget - egy következő szakaszban - több vízkezelési eljárás önmagában vagy vízkezelést nem tartalmazó módszerekkel együtt való alkalmazásával érjék el.

(29) A kezelt szennyvíz újrahasznosítása, illetve újrafelhasználása nagy lehetőségeket rejt magában. A víz-újrafelhasználás előmozdítása és ösztönzése céljából az e rendeletben meghatározott egyedi felhasználási módok feltüntetése nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy lehetővé tegyék a visszanyert víz más célokra történő felhasználását, beleértve az ipari, rekreációs és környezeti - a nemzeti körülményekkel és igényekkel összhangban szükségesnek tekintett - célokat is, feltéve, hogy biztosított a környezet, illetve az emberi és állati egészség magas szintű védelme.

(30) Az illetékes hatóságoknak - információcsere révén - együtt kell működniük más érintett hatóságokkal a vonatkozó uniós és nemzeti követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében.

(31) A víz újrafelhasználásába vetett bizalom fokozása érdekében tájékoztatni kell a nyilvánosságot. A víz újrafelhasználásával kapcsolatos egyértelmű, átfogó és naprakész tájékoztatás várhatóan nagyobb fokú átláthatóságot és nyomonkövethetőséget tesz lehetővé, és emellett különösen hasznos lehet más olyan érintett hatóságoknak, amelyek számára következményekkel jár a víz adott újrafelhasználása. A víz újrafelhasználásának ösztönzése érdekében és azzal a céllal, hogy felhívják az érdekelt felek figyelmét a víz újrafelhasználásának előnyeire, és ezáltal előmozdítsák az elfogadottságot, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a víz újrafelhasználásának mértékéhez igazított tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat dolgozzanak ki.

(32) A megelőző intézkedések végrehajtásának és fenntartásának elemeként elsődleges fontosságú a végfelhasználók oktatása és képzése. A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben konkrét, az emberi expozíciót megelőző intézkedéseket - például egyéni védőeszközök használatát, kézmosást és személyes higiéniát - kell mérlegelni.

(33) A 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) célja biztosítani a tagállamokban a környezeti információkhoz való hozzáférés jogát, mégpedig a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménnyel (23) (Aarhusi Egyezmény) összhangban. A 2003/4/EK irányelv számos kötelezettséget állapít meg a környezeti információk kérésre történő rendelkezésre bocsátásával és az ilyen információk aktív terjesztésével kapcsolatban. A 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) a térinformációk megosztásával foglalkozik, beleértve a különböző környezeti témákkal kapcsolatos adatkészleteket is. Fontos, hogy ennek a rendeletnek az információkhoz való hozzáféréssel és az adatmegosztással kapcsolatos rendelkezései kiegészítsék az említett irányelveket, és ne teremtsenek különálló jogi keretet. Ezért e rendeletnek a nyilvánosság tájékoztatásáról és a végrehajtás nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelkezései nem sérthetik a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelvet.

(34) A tagállamok által szolgáltatott adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Bizottság ellenőrizni és értékelni tudja e rendeletet a benne kitűzött célok elérése tekintetében.

(35) A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (25) (22) bekezdése értelmében a Bizottságnak értékelnie kell ezt a rendeletet. Az értékelést öt szempont (hatékonyság, eredményesség, relevancia, koherencia és uniós hozzáadott érték) alapján kell elvégezni, és ennek kell képeznie a lehetséges további intézkedésekkel kapcsolatos hatásvizsgálatok alapját. Az értékelésnek figyelembe kell vennie a tudományos fejlődést, különösen az aggodalomra okot adó anyagok lehetséges hatásai tekintetében.

(36) A kezelt települési szennyvíz biztonságos újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelmények a rendelkezésre álló tudományos ismereteket és a víz-újrafelhasználásra vonatkozó, nemzetközileg elismert normákat és gyakorlatokat tükrözik és szavatolják, hogy az ilyen víz biztonságosan felhasználható legyen mezőgazdasági öntözés céljára, biztosítva ezáltal a környezet, illetve az emberi és állati egészség magas szintű védelmét. Az e rendelet értékelése során kapott eredmények, valamint szükség szerint az új tudományos eredmények és a műszaki haladás fényében a Bizottság számára lehetővé kell tenni annak megvizsgálását, hogy szükség van-e az I. melléklet 2. szakaszában foglalt minimumkövetelmények felülvizsgálatára, és adott esetben a Bizottságnak az e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot kell benyújtania.

(37) A kockázatkezelés alapvető elemeinek a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a kockázatkezelés e rendeletben meghatározott alapvető elemeinek módosítása céljából. A környezet, illetve az emberi és állati egészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében a Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek a műszaki előírások megállapításával kiegészítik a kockázatkezelés e rendeletben meghatározott alapvető elemeit. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(38) E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a tagállamok által szolgáltatandó, e rendelet végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozó információk formátumára és bemutatására, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által készítendő uniós áttekintés formátumára és bemutatására vonatkozó részletes szabályok elfogadása tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (26) megfelelően kell gyakorolni.

(39) E rendelet célja többek között a környezet, illetve az emberi és állati egészség védelme. Amint arra a Bíróság több alkalommal emlékeztetett, az irányelveknek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikke harmadik bekezdése által elismert kötelező erejével összeegyeztethetetlen lenne annak elvi szinten történő kizárása, hogy az érintett személyek egy irányelvben előírt kötelezettségre hivatkozhassanak. Ez a megfontolás érvényes egy olyan rendelet tekintetében is, amelynek célja annak biztosítása, hogy a visszanyert víz biztonságos legyen mezőgazdasági öntözés céljára.

(40) A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(41) Mivel e rendelet céljait - nevezetesen a környezet, illetve az emberi és állati egészség védelmét - a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(42) Elegendő időt kell biztosítani a tagállamok számára az e rendelet alkalmazásához szükséges adminisztratív infrastruktúra felállítására, illetve az üzemeltetők számára az új szabályok alkalmazására való felkészülésre.

(43) A megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználásának a lehető legnagyobb mértékű fejlesztése és előmozdítása érdekében, valamint hogy jelentős mértékben javítani lehessen a megfelelően kezelt szennyvíz megbízhatóságát és a megvalósítható felhasználási módszereket, az Uniónak az Európai horizont program keretében támogatnia kell a kutatást és fejlesztést ezen a területen.

(44) E rendelet célja a víz fenntartható használatának ösztönzése. Ezt a célt szem előtt tartva a Bizottságnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy uniós programokat, köztük a LIFE programot használ a megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználását magukban foglaló helyi kezdeményezések támogatására,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és cél

(1) Ez a rendelet a visszanyert víz integrált vízgazdálkodás keretében megvalósuló biztonságos felhasználása céljából a víz minőségére és ellenőrzésére vonatkozó minimumkövetelményeket, valamint a kockázatkezelésre vonatkozó rendelkezéseket állapít meg.

(2) E rendelet célja biztosítani, hogy a visszanyert víz biztonságosan felhasználható legyen mezőgazdasági öntözés céljára, és ezáltal biztosítani lehessen a környezet, illetve az emberi és állati egészség magas szintű védelmét, elő lehessen mozdítani a körforgásos gazdaságot, támogatni lehessen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a vízhiánynak, valamint az abból fakadóan a vízkészletekre nehezedő tehernek az Unióban koordinált módon való kezelése révén hozzá lehessen járulni a 2000/60/EK irányelv célkitűzéseinek megvalósításához, és mindezzel hozzá lehessen járulni a belső piac hatékony működéséhez is.

2. cikk

Hatály

(1) Ez a rendelet minden olyan esetben alkalmazandó, amikor a 91/271/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével összhangban a kezelt települési szennyvíz újrafelhasználására kerül sor az e rendelet I. melléklete 1. szakaszában meghatározott mezőgazdasági öntözés céljából.

(2) A tagállamok határozhatnak úgy, hogy egy vagy több vízgyűjtő kerületükben vagy annak részein nem megfelelő a kezelt települési szennyvizet mezőgazdasági öntözés céljából újrafelhasználni, figyelemmel a következő kritériumokra:

a) a kerület egészének vagy részeinek földrajzi és éghajlati adottságai;

b) az egyéb vízkészletek terhelése és állapota, ideértve a felszín alatti víztestek 2000/60/EK irányelv szerinti mennyiségi állapotát;

c) azon felszíni víztestek terhelése és állapota, amelyekbe a kezelt települési szennyvizet bevezetik;

d) a visszanyert víz és egyéb vízkészletek környezeti és erőforrásköltségei.

Az első albekezdés alapján hozott bármely határozatot az említett albekezdésben említett kritériumok alapján kellően meg kell indokolni és továbbítani kell a Bizottságnak. Az említett határozatot szükség szerint felül kell vizsgálni, különösen figyelembe véve az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzéseket és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó nemzeti stratégiákat, és a felülvizsgálatra legalább hatévente sort kell keríteni a 2000/60/EK irányelv alapján létrehozott vízgyűjtő-gazdálkodási tervekre figyelemmel.

(3) Az (1) bekezdéstől eltérve a vízvisszanyerő létesítményekkel kapcsolatos kutatási, illetve kísérleti projektek mentesülhetnek e rendelet alkalmazása alól, amennyiben az illetékes hatóság megállapítja a következő kritériumok teljesülését:

a) a kutatási vagy kísérleti projektre nem a 2000/60/EK irányelvvel összhangban kijelölt, emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestben vagy egy érintett védőövezetben kerül sor;

b) a kutatási vagy kísérleti projektet megfelelően ellenőrizni fogják.

Az e bekezdés szerinti bármely mentesség legfeljebb ötéves időszakra vonatkozhat.

Az e bekezdés alapján mentességben részesülő kutatási, illetve kísérleti projektekből származó termények nem hozhatók piaci forgalomba.

(4) E rendelet alkalmazása nem érinti a 852/2004/EK rendeletet, és nem akadályozza az élelmiszeripari vállalkozókat abban, hogy az említett rendeletnek való megfeleléshez szükséges vízminőségre tegyenek szert azáltal, hogy egy következő szakaszban több vízkezelési eljárást alkalmaznak önmagában vagy vízkezelést nem tartalmazó módszerekkel együtt, vagy hogy alternatív vízforrást használnak mezőgazdasági öntözésre.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. "illetékes hatóság": egy tagállam által a visszanyert víz előállítására vagy szolgáltatására irányuló engedélyek kiadásával, a kutatási vagy kísérleti projektek e rendelet alkalmazása alóli mentességével, valamint a megfelelőség ellenőrzésével összefüggő, az e rendelet szerinti kötelezettségek végrehajtására kijelölt hatóság vagy szerv;

2. "végfelhasználó": olyan természetes vagy jogi személy, köz- vagy magánjogi jogalany, aki vagy amely visszanyert vizet használ mezőgazdasági öntözés céljára;

3. "települési szennyvíz": a 91/271/EGK irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott települési szennyvíz;

4. "visszanyert víz": a 91/271/EGK irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelően kezelt, majd egy vízvisszanyerő létesítményben az e rendelet I. mellékletének 2. szakaszával összhangban további kezelésen átesett települési szennyvíz;

5. "vízvisszanyerő létesítmény": olyan települési szennyvíztisztító telep vagy egyéb létesítmény, amely a 91/271/EGK irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelő települési szennyvíz további kezelésével foglalkozik olyan víz előállítása céljából, amely megfelel az e rendelet I. mellékletének 1. szakaszában meghatározott valamely felhasználási módnak;

6. "a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője": olyan köz- vagy magánjogi jogalanyt képviselő természetes vagy jogi személy, aki vagy amely vízvisszanyerő létesítményt üzemeltet vagy ellenőriz;

7. "veszély": olyan biológiai, vegyi, fizikai vagy radiológiai hatóanyag, amely károsan hathat emberekre, állatokra, terményekre vagy növényekre, az egyéb szárazföldi élővilágra, a vízi élővilágra, a talajra vagy általában a környezetre;

8. "kockázat": az azonosított veszélyek általi károkozás valószínűsége egy meghatározott időkereten belül, beleértve a következmények súlyosságát;

9. "kockázatkezelés": olyan szisztematikus irányítás, amely következetesen biztosítja a víz egy adott kontextusban történő újrafelhasználásának biztonságosságát;

10. "megelőző intézkedés": olyan célszerű cselekvés vagy tevékenység, amellyel megelőzhető, megszüntethető vagy elfogadható szintre csökkenthető egy egészségügyi vagy környezeti kockázat;

11. "megfelelőségi pont": az a pont, ahol a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője a visszanyert vizet átadja a folyamatban soron következő szereplőnek;

12. "akadály": minden olyan eszköz, többek között fizikai vagy a folyamathoz kapcsolódó lépés vagy felhasználási körülmény, amely csökkenti vagy megakadályozza az emberi fertőzés veszélyét azáltal, hogy megakadályozza, hogy a visszanyert víz kapcsolatba kerüljön emberi fogyasztásra szánt termékekkel és a közvetlenül kitett személyekkel, illetve minden olyan egyéb eszköz, amely például csökkenti a visszanyert vízben található mikroorganizmusok koncentrációját, vagy megakadályozza, hogy ezek a mikroorganizmusok tovább éljenek az emberi fogyasztásra szánt termékekben;

13. "engedély": valamely illetékes hatóság által kiadott írásos felhatalmazás a visszanyert víznek az e rendelettel összhangban, mezőgazdasági öntözés céljára történő előállítására vagy szolgáltatására;

14. "felelős fél": a víz-újrafelhasználási rendszerben szerepet betöltő vagy tevékenységet végző fél, beleértve a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjét, a települési szennyvíztisztító telep üzemeltetőjét, amennyiben az eltér a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjétől, a kijelölt illetékes hatóságtól eltérő érintett hatóságot, a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjét, illetve a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjét;

15. "víz-újrafelhasználási rendszer": a visszanyert víz előállításához, szolgáltatásához és felhasználásához szükséges infrastruktúra vagy egyéb technikai elemek; ide tartozik minden olyan elem, amely a települési szennyvízkezelő telep bemenete és azon pont között található, ahol a visszanyert vizet mezőgazdasági öntözésre használják, beleértve adott esetben a vízelosztó és -tároló infrastruktúrát is.

4. cikk

A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjére háruló és a visszanyert víz minőségére vonatkozó kötelezettségek

(1) A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének biztosítania kell, hogy az I. melléklet 1. szakasza szerinti, mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz a megfelelőségi ponton megfeleljen a következőknek:

a) a víz minőségére vonatkozóan az I. melléklet 2. szakaszában megállapított minimumkövetelmények;

b) a vízminőséggel összefüggésben a 6. cikk (3) bekezdése c) és d) pontjának megfelelően az illetékes hatóság által a vonatkozó engedélyben meghatározott bármely további feltétel.

A megfelelőségi ponton túl a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője már nem felelős a víz minőségéért.

(2) Az (1) bekezdéssel összhangban történő megfelelés biztosítása érdekében a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője a következőknek megfelelően köteles ellenőrizni a víz minőségét:

a) az I. melléklet 2. szakasza;

b) az ellenőrzéssel összefüggésben a 6. cikk (3) bekezdése c) és d) pontjának megfelelően az illetékes hatóság által a vonatkozó engedélyben meghatározott bármely további feltétel.

5. cikk

Kockázatkezelés

(1) A visszanyert víz előállítása, szolgáltatása és felhasználása céljából az illetékes hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terv készüljön.

Egy víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terv vonatkozhat egy vagy több víz-újrafelhasználási rendszerre is.

(2) A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervet a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének, a más felelős feleknek és adott esetben a végfelhasználóknak kell elkészíteniük. A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervet elkészítő felelős feleknek egyeztetniük kell minden más érintett felelős féllel és adott esetben a végfelhasználókkal.

(3) A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervnek a II. mellékletben foglalt valamennyi alapvető kockázatkezelési elemen kell alapulnia. A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben meg kell határozni a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének és más felelős feleknek a kockázatkezelési feladatait.

(4) A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben különösen:

a) meg kell határozni, hogy a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője az I. mellékletben meghatározottakon túl a II. melléklet B) pontjával összhangban milyen követelményeknek köteles megfelelni a megfelelőségi pont előtti kockázatok további csökkentése érdekében;

b) azonosítani kell a veszélyeket, kockázatokat, a megfelelő megelőző intézkedéseket és/vagy a II. melléklet C) pontjával összhangban a lehetséges korrekciós intézkedéseket;

c) azonosítani kell a víz-újrafelhasználási rendszerben fennálló további akadályokat, és meg kell határozni a megfelelőségi pontot követő szakaszra vonatkozó, a víz-újrafelhasználási rendszer biztonságának biztosításához szükséges további követelményeket, ideértve adott esetben az elosztási, tárolási és felhasználási feltételeket is, továbbá azonosítani kell az említett követelmények teljesítéséért felelős feleket.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy - a II. mellékletben foglalt alapvető kockázatkezelési elemeknek a műszaki és tudományos fejlődéshez való igazítása érdekében - a 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet módosítására vonatkozóan.

A Bizottság továbbá felhatalmazást kap arra, hogy - a II. mellékletben foglalt alapvető kockázatkezelési elemekre vonatkozó műszaki előírások meghatározása érdekében - a 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítésére vonatkozóan.

6. cikk

A visszanyert vízzel kapcsolatos engedélyre vonatkozó követelmények

(1) Az I. melléklet 1. szakaszában meghatározott, mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz előállítása és szolgáltatása engedélyhez kötött.

(2) A víz-újrafelhasználási rendszerben a felelős feleknek, ideértve adott esetben a nemzeti jognak megfelelően a végfelhasználót is, egy engedély kiállítása vagy egy meglévő engedély módosítása érdekében annak a tagállamnak az illetékes hatóságához kell benyújtaniuk az engedély iránti kérelmet, amelyben a vízvisszanyerő létesítmény üzemel vagy a tervek szerint üzemelni fog.

(3) Az engedélyben meg kell határozni a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjére és adott esetben bármely más felelős félre háruló kötelezettségeket. Az engedélynek a víz- újrafelhasználási kockázatkezelési terven kell alapulnia, és többek között a következőket kell meghatároznia:

a) a visszanyert víz minőségi osztálya vagy osztályai és az a mezőgazdasági felhasználási mód, amelyre az I. melléklettel összhangban a vízvisszanyerési engedély vonatkozik, a felhasználás helye, a vízvisszanyerő létesítmények, valamint az előállítandó visszanyert víz becsült éves mennyisége;

b) az I. melléklet 2. szakaszában foglalt vízminőségi és ellenőrzési minimumkövetelményekkel kapcsolatos feltételek;

c) a víz- újrafelhasználási kockázatkezelési tervben a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjére vonatkozó további követelményekkel kapcsolatos bármely feltétel;

d) a környezetet, illetve az emberi és állati egészséget fenyegető elfogadhatatlan kockázatok kiküszöböléséhez szükséges bármely egyéb feltétel, annak érdekében, hogy a kockázatok elfogadható szintűek legyenek;

e) az engedély érvényességének ideje;

f) a megfelelőségi pont.

(4) Az illetékes hatóságnak a kérelem értékelése céljából konzultálnia kell és meg kell osztania a vonatkozó információkat más érintett hatóságokkal, különösen a vízügyi és egészségügyi hatóságokkal, amennyiben azok nem azonosak, az illetékes hatósággal, valamint az illetékes hatóság által érintettnek ítélt bármely más féllel.

(5) Az illetékes hatóságnak késedelem nélkül határoznia kell arról, hogy kiadja-e az engedélyt. Amennyiben az illetékes hatóságnak a kérelem összetettsége miatt a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számítva több mint 12 hónapra van szüksége ahhoz, hogy határozatot hozzon arra vonatkozóan, hogy kiadja-e az engedélyt, tájékoztatnia kell a kérelmezőt a határozatának várható időpontjáról.

(6) Az engedélyeket rendszeresen felül kell vizsgálni és azokat szükség esetén, legalább az alábbi esetekben, naprakésszé kell tenni:

a) a kapacitásban jelentős változás következett be;

b) a berendezéseket korszerűsítették;

c) új berendezéseket vagy eljárásokat vezettek be; vagy

d) a felszíni víztestek ökológiai állapotát jelentősen befolyásoló éghajlati vagy egyéb körülményekben változások következtek be.

(7) A tagállamok előírhatják, hogy a visszanyert víz tárolását, elosztását és felhasználását a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben meghatározott, az 5. cikk (4) bekezdésében említett további követelmények és akadályok alkalmazására vonatkozó külön engedélyhez kössék.

7. cikk

A megfelelőség ellenőrzése

(1) Az illetékes hatóságnak ellenőriznie kell az engedélyben foglalt feltételeknek való megfelelést. A megfelelőségi ellenőrzéseket a következő módokon kell lefolytatni:

a) helyszíni ellenőrzések;

b) a különösen az e rendelet értelmében szerzett ellenőrzési adatok;

c) egyéb megfelelő módok.

(2) Az engedélyben foglalt feltételeknek való meg nem felelés esetén az illetékes hatóság köteles felszólítani a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjét, és adott esetben a más felelős feleket, hogy haladéktalanul tegyék meg a feltételek teljesüléséhez szükséges intézkedéseket, és azonnal tájékoztassák az érintett végfelhasználókat.

(3) Amennyiben az engedélyben foglalt feltételeknek való meg nem felelés jelentős kockázatot jelent a környezetre, illetve az emberi vagy állati egészségre nézve, a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője vagy bármely más felelős fél köteles azonnal felfüggeszteni a visszanyert víz szolgáltatását mindaddig, amíg az illetékes hatóság meg nem állapítja, hogy az a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben meghatározott eljárásokat követően, az I. melléklet 2. szakaszának a) pontjával összhangban a feltételeknek ismét megfelel.

(4) Az engedélyben foglalt feltételeknek való megfelelést befolyásoló esemény bekövetkezte esetén a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének vagy bármely más felelős félnek haladéktalanul tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot és az esetlegesen érintett egyéb feleket, és közölnie kell az illetékes hatósággal az ilyen esemény hatásának értékeléséhez szükséges információkat.

(5) Az illetékes hatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell, hogy a felelős felek megfelelnek-e a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben foglalt intézkedéseknek és feladatoknak.

8. cikk

A tagállamok közötti együttműködés

(1) Ha a víz-újrafelhasználás határokon átnyúló vonatkozással bír, a tagállamok kapcsolattartó pontot jelölnek ki a más tagállamok kapcsolattartó pontjaival és adott esetben illetékes hatóságaival való együttműködés céljából, vagy a nemzetközi egyezmények alapján létrejött meglévő struktúrákat használják.

A kapcsolattartó pontok vagy meglévő struktúrák feladata, hogy:

a) segítségnyújtás iránti megkereséseket fogadjanak és továbbítsanak;

b) megkeresés esetén segítséget nyújtsanak; és

c) koordinálják az illetékes hatóságok közötti kommunikációt.

Az illetékes hatóságoknak az engedély kiadása előtt információt kell cserélniük a 6. cikk (3) bekezdésben foglalt feltételekről annak a tagállamnak a kapcsolattartójával, amelyikben a visszanyert vizet fel kívánják használni.

(2) A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül válaszolnak a segítségnyújtás iránti megkeresésekre.

9. cikk

Tájékoztatás és figyelemfelkeltés

Azokban a tagállamokban, ahol a visszanyert vizet mezőgazdasági öntözésre használják, általános figyelemfelkeltő kampányokat kell folytatni a víz újrafelhasználásából eredő víztakarékosság témájában. Az ilyen kampányok magukban foglalhatják a víz biztonságos újrafelhasználása kínálta előnyök népszerűsítését is.

Az említett tagállamok a végfelhasználókat célzó tájékoztató kampányokat is szervezhetnek, hogy biztosítsák a visszanyert víz optimális és biztonságos felhasználását, ezzel biztosítva a környezet, illetve az emberi és állati egészség magas szintű védelmét.

A tagállamok ezeket a tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat a víz újrafelhasználásának mértékéhez igazíthatják.

10. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

(1) A 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelv sérelme nélkül, azon tagállamok, amelyekben a visszanyert vizet e rendelet I. mellékletének 1. szakaszában meghatározottak szerint mezőgazdasági öntözésre használják, biztosítják, hogy a nyilvánosság számára online vagy más módon megfelelő és naprakész információk legyenek nyilvánosan elérhetők a víz újrafelhasználásával kapcsolatban. Ezen információknak magukban kell foglalniuk a következőket:

a) az e rendelettel összhangban szolgáltatott visszanyert víz mennyisége és minősége;

b) a tagállamban e rendelettel összhangban szolgáltatott visszanyert víz százalékos aránya a kezelt települési szennyvíz teljes mennyiségéhez képest, amennyiben ez az adat rendelkezésre áll;

c) az e rendelettel összhangban kiadott vagy módosított engedélyek, beleértve az illetékes hatóságok által az e rendelet 6. cikke (3) bekezdésének megfelelően megállapított feltételeket;

d) az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban folytatott megfelelőségi ellenőrzések eredménye;

e) az e rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban kijelölt kapcsolattartó pontok.

(2) Az (1) bekezdésben említett információkat kétévente naprakésszé kell tenni.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban hozott bármely határozat online vagy más módon nyilvánosan elérhető legyen.

11. cikk

A végrehajtás nyomon követésével kapcsolatos információk

(1) A 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelv sérelme nélkül, azon tagállamok, amelyekben a visszanyert vizet az e rendelet I. mellékletének 1. szakaszában meghatározottak szerint mezőgazdasági öntözésre használják, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével:

a) 2026. június 26-ig létrehoznak és közzétesznek, majd ezt követően hatévente tesznek naprakésszé egy olyan adatkészletet, amely az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban folytatott megfelelőségi ellenőrzés eredményeire vonatkozó, valamint egyéb, e rendelet 10. cikkével összhangban online vagy egyéb módon közzéteendő információkat tartalmazza;

b) létrehoznak, közzétesznek, majd ezt követően évente naprakésszé tesznek egy olyan adatkészletet, amely az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban gyűjtött, az engedélyben foglalt feltételeknek való meg nem felelésre, valamint e rendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban hozott intézkedésekre vonatkozó információkat tartalmazza.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a Bizottság, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ hozzáférjen az (1) bekezdésben említett adatkészletekhez.

(3) Az (1) bekezdésben említett adatkészletek alapján az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a tagállamokkal konzultálva rendszeresen vagy a Bizottság felkérésére uniós áttekintést készít, tesz közzé és naprakésszé. Az említett áttekintés adott esetben az e rendelet outputjaival, eredményeivel és hatásaival kapcsolatos mutatókat, térképeket és tagállami jelentéseket tartalmazza.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja az (1) bekezdéssel összhangban nyújtott információk formátumára és bemutatására, illetve a (3) bekezdésben említett uniós áttekintés formátumára és bemutatására vonatkozó részletes szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 14. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5) A Bizottság 2022. június 26-ig, a tagállamokkal folytatott konzultációt követően iránymutatásokat határoz meg e rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében.

12. cikk

Értékelés és felülvizsgálat

(1) A Bizottság 2028. június 26-ig elvégzi e rendelet értékelését. Az értékelésnek legalább a következőkön kell alapulnia:

a) e rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatok;

b) a tagállamok által a 11. cikk (1) bekezdésével összhangban létrehozott adatkészletek és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által a 11. cikk (3) bekezdésével összhangban elkészített uniós áttekintés;

c) a releváns tudományos, elemzési és epidemiológiai adatok;

d) műszaki és tudományos ismeretek;

e) a WHO ajánlásai, ha rendelkezésre állnak, vagy más nemzetközi iránymutatások vagy ISO-szabványok.

(2) Az értékelés elvégzése során a Bizottság különös figyelmet fordít a következő szempontokra:

a) az I. mellékletben foglalt minimumkövetelmények;

b) a II. mellékletben foglalt alapvető kockázatkezelési elemek;

c) az illetékes hatóságok által a 6. cikk (3) bekezdésének c) és d) pontja alapján meghatározott további követelmények;

d) a víz újrafelhasználásának a környezetre, illetve az emberi és állati egészségre gyakorolt hatása, ideértve az aggodalomra okot adó anyagok hatását is.

(3) Az értékelés részeként a Bizottság megvizsgálja a következők megvalósíthatóságát:

a) e rendelet hatályának kiterjesztése a további felhasználási célokra szánt visszanyert vízre, ideértve az ipari célokra történő újrafelhasználást is;

b) e rendelet követelményeinek kiterjesztése a kezelt szennyvíz közvetett felhasználására.

(4) A Bizottság az értékelés eredménye alapján, illetve az új műszaki és tudományos ismeretek fényében megvizsgálhatja az I. melléklet 2. szakaszában foglalt minimumkövetelmények felülvizsgálatának szükségességét.

(5) A Bizottság adott esetben e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot nyújt be.

13. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak az 5. cikk (5) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2020. június 25-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (5) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) Az 5. cikk (5) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

14. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a 2000/60/EK irányelvvel létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

15. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok e szabályokról és intézkedésekről 2024. június 26-ig tájékoztatják a Bizottságot, és tájékoztatják a Bizottságot az e szabályokat érintő minden későbbi módosításról.

16. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2023. június 26-tól kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2020. május 25-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

D. M. SASSOLI

a Tanács részéről

az elnök

A. METELKO-ZGOMBIĆ

(1) HL C 110., 2019.3.22., 94. o.

(2) HL C 86., 2019.3.7., 353. o.

(3) Az Európai Parlament 2019. február 12-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2020. április 7-i első olvasatban elfogadott álláspontja (HL C 147., 2020.5.4., 1. o.). Az Európai Parlament 2020. május 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(5) A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.).

(6) HL C 9. E, 2010.1.15., 33. o.

(7) A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.).

(8) A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.).

(9) A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveinek és követelményeinek meghatározásáról, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 183/2005/EK rendelete (2005. január 12.) a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról (HL L 35., 2005.2.8., 1. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete (2005. február 23.) a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) (HL L 300., 2009.11.14., 1. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/7/EK irányelve (2006. február 15.) a fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2006.3.4., 37. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve (2006. december 12.) a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről (HL L 372., 2006.12.27., 19. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 348., 2008.12.24., 84. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.).

(19) A Bizottság 2073/2005/EK rendelete (2005. november 15.) az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól (HL L 338., 2005.12.22., 1. o.).

(20) A Bizottság 1881/2006/EK rendelete (2006. december 19.) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról (HL L 364., 2006.12.20., 5. o.).

(21) A Bizottság 142/2011/EU rendelete (2011. február 25.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 54., 2011.2.26., 1. o.).

(22) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).

(23) HL L 124., 2005.5.17., 4. o.

(24) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve (2007. március 14.) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról (HL L 108., 2007.4.25., 1. o.).

(25) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(26) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

I. MELLÉKLET

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK ÉS MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

1. szakasz

A visszanyert víz felhasználási módjai

Mezőgazdasági öntözés

A mezőgazdasági öntözés a következő terményfajták öntözését jelenti:

- nyersen fogyasztandó élelmezési célú termények, vagyis nyersen vagy feldolgozatlan állapotban emberi fogyasztásra szánt termények,

- feldolgozandó élelmezési célú termények, vagyis kezelést (például főzést vagy ipari feldolgozást) követően emberi fogyasztásra szánt termények,

- nem élelmezési célú termények, vagyis nem emberi fogyasztásra szánt termények (például legelők és takarmánynövények, rostnövények, dísznövények, vetőmagkultúrák, energianövények és gyepnövények).

A környezet és az egészség területére vonatkozó más releváns uniós jogszabályok sérelme nélkül, a tagállamok egyéb célokra is felhasználhatják a visszanyert vizet, például:

- ipari víz újrafelhasználása céljából, valamint

- rekreációs és környezetvédelmi célokra.

2. szakasz

Minimumkövetelmények

A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert vízre vonatkozó minimumkövetelmények

A visszanyert víz minőségi osztályait, valamint az egyes osztályok esetében engedélyezett felhasználási és öntözési módokat az 1. táblázat ismerteti. A vízminőségre vonatkozó minimumkövetelményeket az a) pontban található 2. táblázat tartalmazza. A visszanyert víz minimális ellenőrzési gyakoriságát és a teljesítménycélokat a b) pontban található 3. táblázat (rendszeres ellenőrzés) és 4. táblázat (hitelesítő ellenőrzés) tartalmazza.

Egy adott kategóriába tartozó terményeket az 1. táblázatban foglalt, minimumkövetelményként meghatározott vízminőségi osztályokba sorolt visszanyert vízzel kell öntözni, kivéve, ha az 5. cikk (4) bekezdésének c) pontjában említett olyan további akadályokat használnak, amelyek az a) pontban található 2. táblázatban foglalt minőségi követelményeknek való megfelelést eredményezik. E további akadályok alapulhatnak a II. melléklet 7. pontjában vagy bármely más egyenértékű nemzeti vagy nemzetközi szabványban, például a 16075-2 ISO-szabványban említett megelőző intézkedések indikatív jegyzékén.

1. táblázat - A visszanyert víz minőségi osztályai és az engedélyezett mezőgazdasági felhasználási és öntözési módok

A visszanyert víz minimális minőségi osztálya Terménykategória (*1) Öntözési módszer

A. Valamennyi nyersen fogyasztandó élelmezési célú termény, amelyek ehető része közvetlen kapcsolatba kerül a visszanyert vízzel, valamint a nyersen fogyasztandó gyökérnövények Valamennyi öntözési módszer

B. Nyersen fogyasztandó élelmezési célú termények, amelyek ehető része a föld felett terem, és nem kerül közvetlen kapcsolatba a visszanyert vízzel, feldolgozandó élelmezési célú termények és nem élelmezési célú termények, beleértve a tej- vagy hústermelő állatok takarmányozására használt terményeket is Valamennyi öntözési módszer

C. Nyersen fogyasztandó élelmezési célú termények, amelyek ehető része a föld felett terem, és nem kerül közvetlen kapcsolatba a visszanyert vízzel, feldolgozandó élelmezési célú termények és nem élelmezési célú termények, beleértve a tej- vagy hústermelő állatok takarmányozására használt terményeket is Csepegtető öntözés (*2) vagy egyéb olyan öntözési mód, amely nem eredményezi a termény ehető részének a visszanyert vízzel való közvetlen kapcsolatba kerülését

D. Ipari növények, energianövények, vetőmagkultúrák Valamennyi öntözési módszer (*3)

a) A víz minőségére vonatkozó minimumkövetelmények

2. táblázat - A visszanyert víz minőségére vonatkozó követelmények mezőgazdasági öntözés esetében

A visszanyert víz minőségi osztálya Tájékoztató jellegű technológiai célkitűzés Minőségi követelmények

E. coli

(egyedszám/100 ml) BOI5

(mg/l) Összes lebegőanyag

(mg/l) Zavarosság

(NTU) Egyéb

A. Másodlagos kezelés, szűrés és fertőtlenítés ≤ 10 ≤ 10 ≤ 10 ≤ 5 Legionella spp.: < 1 000 cfu/l, amennyiben fennáll az aeroszolizáció veszélye

Bélrendszeri fonalférgek (bélféregpeték): ≤ 1 pete/l legelők vagy takarmánynövények öntözésénél

B. Másodlagos kezelés és fertőtlenítés ≤ 100 A 91/271/EGK irányelvvel összhangban

(I. melléklet, 1. táblázat) A 91/271/EGK irányelvvel összhangban

(I. melléklet, 1. táblázat) -

C. Másodlagos kezelés és fertőtlenítés ≤ 1 000 -

D. Másodlagos kezelés és fertőtlenítés ≤ 10 000 -

A visszanyert víz akkor tekintendő úgy, hogy megfelel a 2. táblázatban foglalt követelményeknek, ha az említett visszanyert vízre vonatkozó mérések megfelelnek valamennyi következő kritériumnak:

- az E. coli, a Legionella spp és a bélrendszeri fonalférgek esetében a mért értékek a minták legalább 90 %-ában megfelelnek a feltüntetett értékeknek; a mintákban mért egyetlen érték sem haladja meg a feltüntetett értékeket több mint 1 log egységgel (maximális eltérési határérték) az E. coli és a Legionella spp. esetében, illetve 100 %-kal a bélrendszeri fonalférgek esetében,

- a mért értékek a minták legalább 90 %-ában megfelelnek a BOI5, az összes lebegőanyag és a zavarosság esetében az "A" osztály vonatkozásában feltüntetett értékeknek; a mintákban mért egyetlen érték sem haladja meg a feltüntetett értékek 100 %-ában meghatározott maximális eltérési határértéket.

b) Az ellenőrzésre vonatkozó minimumkövetelmények

A vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek rendszeresen ellenőrizniük kell, hogy a visszanyert víz megfelel-e a víz minőségére vonatkozóan az a) pontban foglalt minimumkövetelményeknek. A rendszeres ellenőrzésnek a víz-újrafelhasználási rendszerre vonatkozó ellenőrzési eljárás részét kell képeznie.

A megfelelőségi ponton a mikrobiológiai paramétereknek való megfelelés ellenőrzésére használt mintákat az EN ISO 19458 szabvány vagy más, egyenértékű minőséget biztosító nemzeti vagy nemzetközi szabvány szerint kell levenni.

3. táblázat - A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz rendszeres ellenőrzésének minimális gyakorisága

Minimális ellenőrzési gyakoriság

A visszanyert víz minőségi osztálya E. coli BOI5 Összes lebegőanyag Zavarosság Legionella spp.:

(adott esetben) Bélrendszeri fonalférgek

(adott esetben)

A. Hetente egyszer Hetente egyszer Hetente egyszer Folyamatosan Havonta kétszer Havonta kétszer vagy a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője által meghatározott gyakorisággal a vízvisszanyerő létesítménybe beérkező szennyvízben jelen lévő peték száma alapján

B. Hetente egyszer A 91/271/EGK irányelvvel összhangban

(I. melléklet, D. szakasz) A 91/271/EGK irányelvvel összhangban

(I. melléklet, D. szakasz) -

C. Havonta kétszer -

D. Havonta kétszer -

Hitelesítő ellenőrzést kell végezni az új vízvisszanyerő létesítmények üzembe helyezése előtt.

Mentesülnek az említett hitelesítő ellenőrzésre vonatkozó kötelezettség alól az olyan vízvisszanyerő létesítmények, amelyek 2020. június 25-én már üzemben vannak és megfelelnek az a) pontban található 2. táblázatban foglalt, a visszanyert víz minőségére vonatkozó követelményeknek.

Hitelesítő ellenőrzést kell azonban végezni minden esetben a berendezések korszerűsítése, illetve új berendezések és eljárások bevezetése esetén.

A hitelesítő ellenőrzést a visszanyert víz minőségére vonatkozó legszigorúbb követelményeket előíró osztály, az A. osztály tekintetében kell elvégezni annak ellenőrzésére, hogy teljesülnek-e a teljesítménycélok (log10 nagyságrendű csökkenés). A hitelesítő ellenőrzés részét képezi az egyes patogéncsoportokhoz, nevezetesen a baktériumokhoz, a vírusokhoz és protozoonokhoz kapcsolódó indikátor-mikroorganizmusok ellenőrzése is. A patogén baktériumok esetében az E. coli, a patogén vírusok esetében az F-specifikus colifágok, a szomatikus colifágok vagy a colifágok, a protozoonok esetében pedig a Clostridium perfringens spórák vagy a spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok a kiválasztott indikátor-mikroorganizmusok. A kiválasztott indikátor-mikroorganizmusok hitelesítő ellenőrzésére vonatkozó teljesítménycélokat (log10 csökkenés) a 4. táblázat tartalmazza, és ezeknek a megfelelési ponton kell teljesülniük, figyelemmel a települési szennyvíztisztító telepre érkező kezeletlen szennyvíz koncentrációjára. A hitelesítésre szolgáló minták legalább 90 %-ának el kell érnie vagy meg kell haladnia a teljesítménycélokat.

Ha egy biológiai indikátor nincs jelen elegendő mennyiségben a kezeletlen szennyvízben a log10 csökkenés teljesítéséhez, e biológiai indikátor visszanyert vízben való előfordulásának hiánya azt jelenti, hogy teljesülnek a hitelesítési követelmények. A teljesítménycélnak való megfelelés megállapítható analitikai ellenőrzéssel, az egyes kezelési fokozatokhoz a bevett standard eljárásokra vonatkozó tudományos bizonyítékok, például tesztelési jelentések közzétett adatai vagy esettanulmányok alapján megítélt teljesítmény összeadásával, illetve - innovatív kezelés esetében - ellenőrzött körülmények közötti laboratóriumi teszteléssel.

4. táblázat - A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz hitelesítő ellenőrzése

A visszanyert víz minőségi osztálya Indikátor-mikroorganizmusok (*4) Teljesítménycélok a kezelési láncban

(log10 csökkenés)

A. E. coli ≥ 5,0

Összes colifág/F-specifikus colifágok/szomatikus colifágok/colifágok (*5) ≥ 6,0

Clostridium perfringens spórák/spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok (*6) ≥ 4,0 (a Clostridium perfringens spórák esetében)

≥ 5,0 (a spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok esetében)

Az elemzés módszereit az EN ISO/IEC-17025 szabványnak vagy más, egyenértékű minőséget biztosító nemzeti vagy nemzetközi szabványnak megfelelően kell hitelesíteni és dokumentálni.

(*1) Ha az azonos típusú öntözött termény az 1. táblázat több kategóriájába is tartozik, a legszigorúbb kategória követelményeit kell alkalmazni.

(*2) A csepegtető öntözés olyan mikroöntözési módszer, amely kis átmérőjű műanyag csövekből álló csepegtetőkkel ellátott rendszer, a vízcseppeket vagy apró vízfolyásokat nagyon lassan adagolva juttatja a növényekhez (2-20 liter/óra) a talajon vagy közvetlenül a talajfelszín alá.

(*3) A permetszerű öntözési módszerek esetében különös figyelmet kell fordítani a munkavállalók és a közelben tartózkodók egészségének védelmére. E célból megfelelő megelőző intézkedéseket kell alkalmazni.

(*4) A javasolt indikátor-mikroorganizmusok helyett a hitelesítési ellenőrzés keretében a Campylobacter, a Rotavírus és a Cryptosporidium is használható referenciapatogénként. Ez esetben a következő log10 csökkenési teljesítménycélok alkalmazandók: Campylobacter (≥ 5,0), Rotavírus (≥ 6,0) és Cryptosporidium (≥ 5,0).

(*5) Legmegfelelőbb virológiai indikátorként az összes colifág került kiválasztásra. Ugyanakkor, ha az összes colifág elemzése nem végezhető el, legalább az egyik colifágot (az F-specifikus colifágot vagy a szomatikus colifágot) elemezni kell.

(*6) Legmegfelelőbb protozoon-indikátorként a Clostridium perfringens spórák kerültek kiválasztásra. Ugyanakkor, ha a Clostridium perfringens spórák koncentrációja nem teszi lehetővé a kért log10 csökkenés hitelesítését, alternatív indikátorként a spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok is használhatók.

II. MELLÉKLET

A) Alapvető kockázatkezelési elemek A kockázatkezelésnek magában kell foglalnia a kockázatok proaktív azonosítását és kezelését annak érdekében, hogy biztosított legyen a visszanyert víz biztonságos használata és kezelése, és a visszanyert víz ne jelentsen kockázatot a környezetre, illetve az emberi vagy állati egészségre nézve. Ebből a célból víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervet kell készíteni, amelynek a következő elemeken kell alapulnia:

1. A teljes víz-újrafelhasználási rendszer leírása a szennyvíznek a települési szennyvíztisztító telepre érkezésétől a felhasználás helyére történő eljutásáig, beleértve a szennyvíz forrásait, a kezelési fokozatokat és a kezelési technológiákat a vízvisszanyerő létesítményben, az ellátási, elosztási és tárolási infrastruktúrát, a tervezett felhasználást, a felhasználás helyét és időtartamát (például ideiglenes vagy ad hoc felhasználás), az öntözési módszert, a terményfajtát, többféle forrásból származó vizek összekeverése esetén az egyéb vízforrásokat, valamint a szolgáltatandó visszanyert víz mennyiségét.

2. A víz-újrafelhasználási rendszerben részt vevő valamennyi fél azonosítása, valamint feladataik és felelősségi köreik egyértelmű leírása.

3. A lehetséges veszélyek, különösen a szennyező anyagok és patogének jelenlétének, valamint a lehetséges veszélyes események, - például kezelési hibák vagy nem szándékolt átszivárgások, illetve szennyeződés a víz-újrafelhasználási rendszerben - azonosítása.

4. A kockázatoknak kitett környezet és populációk, valamint az azonosított lehetséges veszélyekre vonatkozó expozíciós utak azonosítása, figyelembe véve az olyan konkrét környezeti tényezőket, mint a helyi hidrogeológia, topológia, talajtípus és ökológia, valamint a terménytípusokkal és a gazdálkodási és öntözési gyakorlattal kapcsolatos tényezők. A víz visszanyerésének lehetséges visszafordíthatatlan vagy hosszú távú negatív környezeti és egészségügyi hatásainak figyelembevétele és tudományos bizonyítékokkal való alátámasztása.

5. A környezetet, illetve az emberi és állati egészséget fenyegető kockázatok értékelése, figyelembe véve az azonosított lehetséges veszélyek jellegét, a tervezett felhasználási módok időtartamát, az ilyen veszélyek kockázatának kitett környezetet és populációkat, a veszélyek lehetséges hatásainak súlyosságát - szem előtt tartva az elővigyázatosság elvét -, valamint valamennyi vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályt, iránymutatást és minimumkövetelményt az élelmiszer- és takarmánybiztonság, illetve a munkavállalók biztonsága tekintetében. A kockázatértékelés a rendelkezésre álló tudományos elemzések és adatok áttekintésén is alapulhat. A kockázatértékelés a következő elemekből áll: A kockázatértékelés végezhető minőségi vagy szemi-kvantitatív kockázatértékelés útján is. Mennyiségi kockázatértékelést kell alkalmazni, ha elegendő alátámasztó adat áll rendelkezésre, illetve olyan projektek esetében, amelyek potenciálisan magas kockázatot jelentenek a környezetre vagy a közegészségre nézve. A kockázatértékelés során figyelembe kell venni legalább a következő követelményeket és kötelezettségeket:

a) a környezetre gyakorolt kockázatok értékelése, beleértve a következők mindegyikét:

i. a veszélyek jellegének meghatározása, beleértve adott esetben a becsült hatásmentes szintet;

ii. az expozíció lehetséges mértékének értékelése;

iii. a kockázatok jellemzése;

b) az emberi és állati egészséget érintő kockázatok értékelése, beleértve a következők mindegyikét:

i. a veszély jellegének meghatározása, beleértve adott esetben a dózis-reakció viszonyt;

ii. a dózis vagy expozíció lehetséges mértékének értékelése;

iii. a kockázatok jellemzése.

a) a vizek nitrátszennyezésének csökkentésére és megelőzésére vonatkozó, a 91/676/EGK irányelv szerinti követelmény;

b) az emberi fogyasztásra szánt víz előállítása céljából védett területeknek a 98/83/EK irányelvben szereplő követelményeknek való megfelelésére vonatkozó kötelezettség;

c) a 2000/60/EK irányelvben foglalt környezetvédelmi célkitűzéseknek való megfelelés követelménye;

d) a felszín alatti vizek szennyezésének megelőzésére vonatkozó, a 2006/118/EK irányelv szerinti követelmény;

e) a 2008/105/EK irányelvben foglalt, az elsőbbségi anyagokra és egyes más szennyező anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásoknak való megfelelés követelménye;

f) a 2000/60/EK irányelvben foglalt nemzeti vonatkozású szennyező anyagokra, nevezetesen a vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásoknak való megfelelés követelménye;

g) a 2006/7/EK irányelvben foglalt fürdővízminőségi előírásoknak való megfelelés követelménye;

h) a környezet és különösen a talaj védelmére vonatkozó követelmények, amikor a mezőgazdaságban szennyvíziszap felhasználására kerül sor a 86/278/EGK irányelvnek megfelelően;

i) a 852/2004/EK rendeletben, valamint az "Útmutató a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez" című bizottsági közleményben meghatározott élelmiszer-higiéniai követelmények;

j) a 183/2005/EK rendeletben meghatározott takarmányhigiéniai követelmények;

k) a 2073/2005/EK rendeletben meghatározott mikrobiológiai kritériumoknak való megfelelés követelménye;

l) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeire vonatkozó, az 1881/2006/EK rendelet szerinti követelmények;

m) az élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékére vonatkozó, a 396/2005/EK rendelet szerinti követelmények;

n) az 1069/2009/EK és a 142/2011/EU rendeletben meghatározott állategészségügyi követelmények.

B) A kiegészítő követelményekkel kapcsolatos feltételek

6. Amennyiben szükséges és célszerű a környezet, illetve az emberi és állati egészség megfelelő védelmének biztosításához, olyan vízminőségi és ellenőrzési követelmények megfontolása, amelyek kiegészítik az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott követelményeket, illetve szigorúbbak azoknál, különösen, ha egyértelmű tudományos bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a kockázatok a visszanyert vízből, nem pedig más forrásból fakadnak. Az 5. pontban említett kockázatértékelés eredményétől függően az ilyen további követelmények különösen a következőkre vonatkozhatnak:

a) nehézfémek;

b) növényvédő szerek;

c) fertőtlenítési melléktermékek;

d) gyógyszerek;

e) egyéb, aggodalomra okot adó anyagok, beleértve a mikroszennyező anyagokat és a mikroműanyagokat is;

f) antimikrobiális rezisztencia.

C) Megelőző intézkedések

7. A már alkalmazott, illetve meghozandó olyan megelőző intézkedések meghatározása, amelyek a kockázatok csökkentésére irányulnak, hogy ezáltal valamennyi azonosított kockázatot megfelelően lehessen kezelni. Különös figyelmet kell fordítani az emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használt víztestek, valamint az érintett védőövezetek védelmére. Az ilyen megelőző intézkedések közé tartozhatnak a következők: A lehetséges specifikus megelőző intézkedéseket az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat - Specifikus megelőző intézkedések

a) a hozzáférés szabályozása;

b) további fertőtlenítő vagy szennyező anyag-eltávolító intézkedések;

c) olyan speciális öntözési technológia, amely csökkenti az aeroszolizáció kockázatát (például csepegtető öntözés);

d) az esőztető öntözésre vonatkozó egyedi követelmények (például maximális szélsebesség, az esőztető berendezés és az érzékeny területek közötti távolság);

e) a mezőgazdasági földterületekre vonatkozó egyedi követelmények (például lejtés, víztelítettség és karsztterületek);

f) a patogének elpusztításának elősegítése a betakarítást megelőzően;

g) minimális biztonsági távolság meghatározása (például a felszíni víztől való távolság, beleértve az állattenyésztés vízforrásait is, illetve az olyan tevékenységektől való távolság, mint az akvakultúra-tevékenységek, a haltenyésztés, a külső vázas ehető vízi gerinctelenek tenyésztése akvakultúrában, az úszás és az egyéb vízi tevékenységek);

h) jelzőtáblák elhelyezése az öntözött területeken, jelölve, hogy visszanyert vizet használnak, amely ivóvíznek nem alkalmas.

A visszanyert víz minőségi osztálya Specifikus megelőző intézkedések

A.

- Sertések nem kerülhetnek kapcsolatba visszanyert vízzel öntözött takarmánnyal, kivéve, ha elegendő adat tanúskodik arról, hogy a konkrét esetben kezelhetők a kockázatok.

B.

- A nedves öntözött vagy leesett termékek betakarításának tilalma.

- A tejelő tejmarhák kizárása a legelőről a legelő felszáradásáig.

- A takarmányt a csomagolást megelőzően meg kell szárítani vagy silózni kell.

- Sertések nem kerülhetnek kapcsolatba visszanyert vízzel öntözött takarmánnyal, kivéve, ha elegendő adat tanúskodik arról, hogy a konkrét esetben kezelhetők a kockázatok.

C.

- A nedves öntözött vagy leesett termékek betakarításának tilalma.

- A legelő állatok kizárása a legelőről az utolsó öntözést követő öt napon keresztül.

- A takarmányt a csomagolást megelőzően meg kell szárítani vagy silózni kell.

- Sertések nem kerülhetnek kapcsolatba visszanyert vízzel öntözött takarmánnyal, kivéve, ha elegendő adat tanúskodik arról, hogy a konkrét esetben kezelhetők a kockázatok.

D.

- A nedves öntözött vagy leesett termékek betakarításának tilalma.

8. Megfelelő minőség-ellenőrzési rendszerek és eljárások, beleértve a visszanyert víz releváns paraméterek alapján való ellenőrzését, valamint a berendezésekre vonatkozó megfelelő karbantartási programokat is.

A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének ajánlott az ISO 9001 vagy azzal egyenértékű szabvány szerint hitelesített minőségbiztosítási rendszert bevezetnie és fenntartania.

9. Környezeti monitoringrendszerek, amelyek biztosítják a visszajelzést, valamint azt, hogy minden folyamatot és eljárást megfelelően hitelesítsenek és dokumentáljanak.

10. Megfelelő rendszerek az incidensek és vészhelyzetek kezelésére, beleértve az összes érintett félnek az ilyen eseményekről való megfelelő tájékoztatására vonatkozó eljárásokat is, valamint a veszélyhelyzet-elhárítási terv rendszeres naprakésszé tétele.

A tagállamok a veszélyek szisztematikus azonosításához, a kockázatok értékeléséhez és kezeléséhez - amelyeknek a teljes folyamatra (a települési szennyvíz újrafelhasználást célzó kezelésétől a víz mezőgazdasági öntözés céljából való továbbításán és felhasználásán keresztül a hatások ellenőrzéséig) alkalmazott priorizálási megközelítésen célszerű alapulniuk -, valamint a helyszíni specifikus kockázatértékeléshez alkalmazhatják a meglévő nemzetközi iránymutatásokat és szabványokat, például az ISO 20426:2018 szabványt (Útmutató a nem ivóvíz-minőségű víz újrafelhasználásával összefüggő egészségügyi kockázatok értékeléséhez és kezeléséhez), az ISO 16075:2015 szabványt (Útmutató a tisztított szennyvíz öntözési célra történő felhasználásához), az ezekkel egyenértékű, nemzetközi szinten elismert egyéb szabványokat, illetve a WHO iránymutatásait.

11. A különböző szereplők közötti koordinációs mechanizmusok létrehozásának biztosítása, a visszanyert víz biztonságos előállításának és felhasználásának biztosítása érdekében.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32020R0741 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32020R0741&locale=hu A dokumentum konszolidált változatai magyar nyelven nem elérhetőek.

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére