737/B/2000. AB határozat

a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 25. § (4) bekezdése, továbbá a Budapest Főváros XV. Kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 26/2003. (VI. 30.) ök. rendelete 30. § (6) bekezdése, továbbá a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. § (2) bekezdése, végül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 324. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 25. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XV. Kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 26/2003. (VI. 30.) ök. rendelete 30. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 324. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XV. Kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 45/2000. (XII. 28.) ök. rendelete 5. § (5) bekezdés b)-c) pontjai és 39. § (1) bekezdés i) pontja tekintetében az eljárást megszünteti.

6. Az Alkotmánybíróság a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 25. § (4) bekezdésének nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatára és a Budapest Főváros XV. Kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 45/2000. (XII. 28.) ök. rendelete 2. § (1) bekezdés b)-e) pontjai, 2. § (2) bekezdése, 2. § (6) bekezdése, 5. § (4) bekezdés c) pontja, 13. § (1)-(3) bekezdései, valamint a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény 13. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat visszautasítja.

7. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó első beadványában a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 25. § (4) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az, hogy a felmondást nem kell előzetes felszólításnak megelőznie, ha a kifogásolt magatartás olyan súlyos, hogy a bérbeadótól a szerződés fenntartása nem várható el, ellentétes az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével, 8. § (1) bekezdésével, 15-18. §-aival, 54. § (1) és (2) bekezdésével, 55. § (1) bekezdésével, 57. § (1) és (5) bekezdéseivel, 59. § (1) bekezdésével, 67. § (1) bekezdésével, 70/A. § (1) és (3) bekezdéseivel, 70/D. § (1) bekezdésével, valamint 70/E. § (1) bekezdésével, továbbá sérti a jogbiztonság elvét is. Az indítványozó szerint a sérelmezett rendelkezés súlyos visszaélésekre ad lehetőséget, "hiszen bármikor, bárkinek azonnal fel lehet mondani úgy, hogy esetleg csak hosszú hónapok, évek alatt tisztázhatja, hogy a felmondási ok semmilyen szempontból, távolról sem volt alapos". A súlyos magatartás fogalmának meghatározása híján a felmondásra jogosult "teljesen alaptalan belátása szerint hosszú ideig az egzisztenciális kiszolgáltatottság peremén tarthat gyerekes családokat".

További beadványaiban az indítványozó a Budapest Főváros XV. Kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 45/2000. (XII. 28.) ök. rendelete (a továbbiakban: Ör1.) több rendelkezése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Az Ör1. 5. § (5) bekezdés b) pontja alkotmányellenességét az indítványozó abban látta, hogy "a végelkeseredésükben lakást önkényesen birtokba vevőket sújtja hátrányosan, s ez ellentétes az esélyegyenlőség, a család intézményének védelme, az élethez való jog alkotmányos elveivel". Az Ör1. 5. § (5) bekezdés - az indítványozó által d) pontként jelölt, tartalmát tekintve azonban - c) pontja "diszkriminál, mert lakástalanok esetén szab ki 5 éves kerületi lakhatást". Az Ör1. 28. § (6) bekezdését az indítványozó azért támadta, mert az - érvelése szerint - ellentétes az Alkotmánynak a magánlakás sérthetetlenségét kimondó 59. § (1) bekezdésével, és "diszkriminál, hiszen aki saját tulajdonú lakásban lakik, azt senki nem gátolhatja meg a lakásával való szabad rendelkezésben".

Az indítványozó szerint az Ör1. 39. § (1) bekezdés i) pontja sérti az Alkotmányban "alapjogként nevesített szabad mozgási, lakhely- és tartózkodási hely megválasztási jog"-ot és "a polgárok önrendelkezési jogát", továbbá ellentétes az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 2. Cikkével (tartalmilag helyesen: az Egyezményt kiegészítő negyedik jegyzőkönyv 2. Cikkével), amely szerint mindazokat, akik jogszerűen tartózkodnak egy állam területén, megilleti a mozgás szabadsága és a lakhely szabad megválasztásának joga.

Az Ör1. 2. § (1) bekezdés b)-e) pontjai, 2. § (2) bekezdése, 2. § (6) bekezdése, 5. § (4) bekezdés c) pontja, 13. § (1)-(3) bekezdései megsemmisítését viszont az indítványozó anélkül kérte, hogy megjelölte volna az Alkotmány - álláspontja szerint - megsértett rendelkezéseit.

Az indítványozó először alkotmányellenes mulasztás megállapítását indítványozta "amiért a törvényhozás nem állapított meg összeférhetetlenségi szabályokat a települési képviselőkre", majd indítványát akként módosította, hogy - az Alkotmány rendelkezéseinek megjelölése nélkül - a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Ökjt.) 13. §-át kifogásolta, amely a törvény hatálybalépésének napjaként a 2002. évi önkormányzati általános választások napját jelölte meg.

Az indítványozó szerint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Pt.) 5. § (2) bekezdése is alkotmányellenes, sérti ugyanis a tartózkodási hely megválasztásának szabadságát.

Az indítványozó "az ügyészi határozatok bíróság általi felülvizsgálatá"-nak kizártsága miatt kezdeményezte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (2) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését. Érvelése szerint a bíróság előtt megtámadható közigazgatási határozatok taxatív felsorolása a jogorvoslathoz való jog korlátozása folytán az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésébe, valamint 70/K. §-ába ütközik.

Az indítványozó az Lt.-vel és az Ör1 .-gyel összefüggésben - a megsértett alkotmányi rendelkezés(ek) megjelölése nélkül - "mulasztásos törvénysértés" megállapítását is kérte. Álláspontja szerint az "Országgyűlés nem szabályozta és nem nevesítette az eltérő ... lakásbérleti szerződéseket il[l]ető felmondási jogosultságok ... gyakorlóit", másrészt a "szociális bérlakásállomány különleges státuszának, társadalmi funkciójának megfelelő jogi környezet kiépítésének elmaradása miatt", valamint azért, mert az Ör1. - az indítványozó szerint - az Lt. 84. § (1) bekezdésével ellentétben "nem tartalmaz semmilyen utalást a létező lakásigénylések rendezésének módjáról".

Az indítványozó konkrét, folyamatban lévő lakásügyében alkotmányjogi panasz címén kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg alkotmányos jogai sérelmét és rendelje el a "lehetséges jogorvoslati intézkedéseket".

2. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor észlelte, hogy az Ör1.-et a Budapest Főváros XV. Kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 26/2003. (VI. 30.) ök. rendelete (a továbbiakban: Ör2.) 60. § (2) bekezdése 2003. július 1-jével hatályon kívül helyezte. A hatályos önkormányzati rendelet az Ör1. indítvánnyal érintett rendelkezéseinek egy részét már nem [Ör1. 2. § (1) bekezdés e) pontja, 5. § (5) bekezdés c) pontja, 39. § (1) bekezdés i) pontja], illetőleg módosított tartalommal [Ör1. 2. § (1) bekezdés c) pontja, 2. § (6) bekezdése, 5. § (5) bekezdés b) pontja, 13. § (2) bekezdése] tartalmazza. Ezért felhívta az indítványozót, tájékoztassa az Alkotmánybíróságot az indítványával kapcsolatos álláspontjáról. A végzésben megjelölt határidőn belül az indítványozó nem válaszolt. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a módosított vagy hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét főszabály szerint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés vagy az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.]. Ebben az ügyben az indítvány az Abtv. 1. § b) pontja alapján absztrakt normakontrollra irányul, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a hatályos önkormányzati rendelet (Ör2.) tekintetében végezte el.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető j ogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."

"15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.

16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.

17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.

18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez."

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.

55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.

58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is."

"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."

"67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."

"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

2. Az Lt. rendelkezése:

"25. § (4) A felmondást nem kell előzetes felszólításnak megelőznie, ha a kifogásolt magatartás olyan súlyos, hogy a bérbeadótól a szerződés fenntartását nem lehet elvárni. A felmondást a tudomásra jutástól számított nyolc napon belül írásban kell közölni."

3. A Pt. - indítvány elbírálásakor hatályos - rendelkezése:

"(5. § E törvény alkalmazása során:)

(2) A polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár otthonául használ, továbbá - a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével - az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy - amennyiben más lakása nincs - megszáll."

4. A Pp. rendelkezése:

"324. § (2) E fejezet alkalmazásában közigazgatási határozat a) az államigazgatási szervnek vagy államigazgatási ügy intézésére feljogosított más szervnek hatósági államigazgatási ügyben (1957. évi IV. törvény 3. §) hozott határozata,

b) a helyi önkormányzat törvényben meghatározott határozata, belső szabályzata, illetve egyéb döntése,

c) más szervnek az a határozata, amelynek felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény e fejezet alkalmazását rendeli."

5. Az Ökjt. rendelkezése:

"13. § E törvény a kihirdetését követő önkormányzati általános választás napj án lép hatályba."

6. Az Ör1. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A lakások és helyiségek feletti bérbeadói jogokat és kötelezettségeket

b) a Tulajdonosi, Vagyonkezelési és Vállalkozási Bizottság (a továbbiakban TVVB),

c) a Szociálpolitikai és Egészségügyi Bizottság (a továbbiakban SZEB),

d) a polgármester,

e) a kezelő szerv gyakorolja.

(2) Ahol a rendelet külön nem rögzíti a bérbeadói jogokat, illetve kötelezettségeket gyakorló szervet, ott ezen jogok és kötelezettségek gyakorlója a polgármester.

(6) Az Ltv. 24. § (1) bekezdés a)-d) pontjában szabályozott felmondási jogot a kezelő, az Ltv. 24. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott felmondást a polgármester kezdeményezi."

"5. § (1) Szociális (jövedelmi és vagyoni) helyzete alapján lehet a lakást bérbe adni annak a pályázónak, aki megfelel a FÖR. 1 .-ben meghatározott feltételeknek, és nem áll fenn vele szemben a (4) bekezdésben meghatározott kizáró ok.

(4) Nem lehet figyelembe venni azokat a személyeket,

a) akik más lakás ...

c) bérleti jogával rendelkeznek,

(5) A (2)-(4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén sem adható bérbe lakás, ha

b) önkényesen költözött bármely lakásba,

c) a pályázó nem rendelkezik a kerületben legalább öt éve lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, kivéve, ha hajléktalan vagy nagykorúsága előtt állami gondoskodásban nevelkedett,

d) öt éven belül volt beköltözhető önálló lakása, tulajdonjoga vagy eredményes pályázat útján bérbevételre lehetősége volt, amit önhibájából nem kötött meg."

"13. § (1) A polgármester javaslatára méltányosságból, kivételesen, pályázaton kívül bérlakás biztosítható annak a személynek, akinek szociális helyzete vagy egészségi állapota, vagy egyéb különösen méltányolható körülményei indokolttá teszik.

(2) Különösen indokolt esetnek minősül a bérbeadás, ha

a) a kérelmező, illetve családja hátrányos vagy veszélyeztetett helyzetű, vagy

b) az Önkormányzat által meghirdetett pályázaton részt vett, de lakáshoz nem jutott és rászorultsága egyértelműen bizonyított, vagy

c) a kerületben lakó család a Szociális Gondozási Központban nyert átmeneti elhelyezést és rászorultsága bizonyított, vagy

d) jogcím nélküli, ha három évnél régebb óta lakik a lakásban, fizeti a lakbért és a külön szolgáltatás díjait különösen, ha felújításokat is végzett a lakásban és kiskorú gyermeke van, vagy

e) családi vagy munkahelyi körülményei a lakáshoz jutást indokolttá teszik, piaci bérű lakásra méltányosságból bérlő kijelölhető, ha jövedelme és vagyoni helyzete miatt szociális feltételek alapján bérlőként nem jelölhető ki.

(3) Méltányosság alapján sem biztosítható lakás annak a személynek, aki az Ltv. hatálybalépését követően önkényesen költözött bármely lakásba, kivéve az (5) bekezdésben foglalt kivételes méltányosságot."

"28. § (1) Egy szobás lakás albérletbe nem adható, kivéve, ha a bérlő katonai szolgálata, gyógykezelése, külföldön teljesített munkavállalása, illetve egyéb rendkívüli, méltányolható ok ezt indokolttá teszi.

(5) A bérbeadó hozzájárulhat a lakás teljes egészében történő használatba adásához, ha a bérlő kiskorú, illetve cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll és nevelési, illetve gondozási helye máshol van és a lakás üres. A használat határozott idejű, illetve feltétel bekövetkeztéig tartó (a kiskorú állami gondoskodásának időtartamára szóló). A használat érdekében a kiskorú törvényes képviselője jogosult eljárni.

(6) Lakás teljes egészében - az (1) és (5) bekezdésekben említett eseteket kivéve - nem adható albérletbe, vagy használatba.

(7) A lakás engedély nélküli albérletbe vagy használatba adása esetén a kezelő a bérleti szerződést felmondja."

"39. § (1) A lakásbérlet megszűnik:

a) a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntetik,

b) a lakás megsemmisül,

c) az arra jogosult felmond,

d) a bérlő meghal és nincs a lakásbérleti jog folytatására jogosult személy,

e) a bérlő a lakást elcseréli,

f) a bérlőt a Magyar Köztársaság területéről kiutasították,

g) a bérlő lakásbérleti jogviszonyát a bíróság megszünteti,

h) a bérlő lakásbérleti jogviszonya hatósági határozat folytán szűnik meg,

i) ha a bérlő - a bérbeadó hozzájárulása nélkül - lakását elhagyja (kiköltözik), vagy úgy költözik el, hogy lakását átengedi más személynek, függetlenül attól, hogy az fizeti helyette a közüzemi díjakat és a lakbért."

7. Az Ör2. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A lakások és helyiségek feletti bérbeadói jogokat és kötelezettségeket:

b) a Tulajdonosi, Vagyonkezelési és Közbeszerzési Bizottság (a továbbiakban TVKB),

c) a Lakásgazdálkodási Bizottság (a továbbiakban LGB),

d) a polgármester gyakorolja.

(2) Ahol a rendelet külön nem rögzíti a bérbeadói jogokat, illetve kötelezettségeket gyakorló szervet, ott ezeknek a jogoknak és kötelezettségeknek gyakorlója a polgármester.

(6) A bérleti jogviszony felmondással történő megszüntetését, az Ltv. 24. § (1) bekezdés a)-e) pontjai alapján a vagyonkezelő kezdeményezi."

(4) Nem lehet figyelembe venni pályázati eljárás során azokat a személyeket, akik más beköltözhető lakás:

c) bérleti jogával

rendelkeznek.

(5) A (2)-(4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén sem adható bérbe lakás, ha:

b) önkényesen költözött bármely lakásba, kivéve az e rendelet 13. § (5) bekezdésében foglalt, kivételes méltányosságot,

c) öt éven belül volt beköltözhető önálló lakása, tulajdonjoga vagy eredményes pályázat útján bérbevételre lehetősége volt, amit önhibájából nem kötött meg."

(2) Különösen indokolt esetnek minősül a bérbeadás, ha:

a) a kérelmező, illetve családja hátrányos, veszélyeztetett helyzetű,

b) az Önkormányzat által meghirdetett pályázaton részt vett, de lakáshoz nem jutott és rászorultsága egyértelműen bizonyított,

c) a kerületben lakó család a Szociális Gondozási Központban nyert átmeneti elhelyezést és rászorultsága bizonyított,

d) jogcím nélküli, ha három évnél régebb óta lakik a lakásban, fizeti a használati díjat és a külön szolgáltatás díjait különösen, ha felújításokat is végzett a lakásban és kiskorú gyermeke van,

e) családi, munkahelyi körülményei a lakáshoz jutást indokolttá teszik, piaci bérű lakásra méltányosságból bérlő kijelölhető, ha jövedelme és vagyoni helyzete miatt szociális feltételek alapján bérlőként nem jelölhető ki,

f) a méltányos elbírálást kérő esetében a (2) bekezdésben foglalt a)-e) pontok közül bármelyik megvalósul, és a kérelmező vállalja, hogy olyan leromlott műszaki állapotú lakást újít fel, amely lakhatóvá tételének költségeit a kezelő gazdaságtalannak minősítette,

g) a bérlő a lakást ismételten bérbe kívánja venni, de szociális rászorultság alapján a lakásbérletre már nem jogosult, a bérleti joga piaci alapú bérletre változik, számára pályázati eljáráson kívül piaci bérű lakás biztosítható,

h) a bérlő piaci alapú bérlakását szociális helyzete miatt nem tudja ismételten bérbe venni, de a bérleti idő lejárta előtt kéri szociális bérlakásba történő elhelyezését, bizonyítja szociális helyzetének romlását és szociális bérlakásra való rászorultságát, akkor részére pályázati eljáráson kívül szociális alapú bérlakás biztosítható az eredeti bérleti idő lejártáig.

(5) Azt a személyt, aki használati díjat fizet és 1999. január 1-jét megelőzően költözött a lakásba:

a) több kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, vagy

b) állandó ápolásra, gondozásra szoruló beteg családtagja ellátását biztosítja, kivételes méltányosságból az LGB javaslatára a Képviselő-testület az általa lakott, vagy más lakás bérlőjéül határozott időre kijelölheti."

"30. § (1) Egy szobás lakás albérletbe nem adható, kivéve, ha a bérlő katonai szolgálata, gyógykezelése, külföldön teljesített munkavállalása, illetve egyéb rendkívüli, méltányolható ok ezt indokolttá teszi.

(6) Egyszobás lakás, vagy lakás teljes egészében - az (1) és (5) bekezdésekben említett eseteket kivéve - nem adható albérletbe vagy használatba.

(7) A lakás engedély nélküli albérletbe vagy használatba adása esetén a kezelő a bérleti szerződés felmondását kezdeményezi.

(8) E paragrafus tekintetében a bérbeadói jogokat az LGB gyakorolja."

"41. § (1) A lakásbérlet megszűnik, ha:

a) a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntetik,

b) a lakás megsemmisül,

c) az arra jogosult felmond,

d) a bérlő meghal és nincs a lakásbérleti jog folytatására jogosult személy,

e) a bérlő a lakást elcseréli,

f) a bérlőt a Magyar Köztársaság területéről kiutasították,

g) a bérlő lakásbérleti jogviszonyát a bíróság megszünteti,

h) a bérlő lakásbérleti jogviszonya hatósági határozat folytán szűnik meg,

i) a költségalapú bérlakás 20 év bérleményként történő használat után értékesíthető."

III.

Az indítványok megalapozatlanok.

1. Az indítványozó elsősorban az Lt. 25. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Alkotmány számos rendelkezésébe ütközik az a szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a bérbeadó a szerződést - előzetes felszólítás nélkül - a tudomásra jutástól számított nyolc napon belül írásban felmondhassa, ha a bérlő vagy a vele együtt lakó személyek olyan súlyos, jogellenes magatartást tanúsítottak, hogy a bérbeadótól a szerződés fenntartását nem lehet elvárni.

1.1. Az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt, a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog tartalmát. Az 1115/B/1995. AB határozatában megállapította:

"A magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog az emberi méltósághoz való jog, mint általános személyiségi jog alkotó elemeinek egyik, az Alkotmány által nevesítetten biztosított alakzata, amely a magánszféra egyik jelentős összetevőjének sérthetetlenségét alapozza meg. Ez az alapjog egyaránt kapcsolódhat a tulajdonos, a birtokos és más jogos lakáshasználó, így pl. a lakásbérlő, a társbérlő, az albérlő stb. valamely konkrét lakást érintő jogához. A magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog - mint a negatív jellegű alapjogok általában - ... a védett tárgykörben a kívül állók bizonyos zavaró, beavatkozó, sértő megnyilvánulásaitól való mentességre és a mentesség állami védelmére jogosít" (ABH 1996, 551, 552.).

A lakásbérleti szerződés a bérleti szerződések között speciális jelentőséggel rendelkezik, ezért az egyéb ingatlanok, illetőleg ingó dolgok bérletére vonatkozó általános polgári jogi szabályoktól eltérő, elsősorban a bérlők érdekeit védő szabályokat állapít meg az Lt. Ugyanakkor a bérbeadók jogait és érdekeit is védenie kell a szabályozásnak. A lakásbérleti szerződés esetében a bérbeadó kikerül a lakás birtokából. Tulajdonjogának védelme érdekében ezért megilleti az a jog, hogy a lakás állagát ellenőrizze és a rendeltetésellenes használat ellen fellépjen. Ennek egyik eszköze az azonnali hatályú felmondási jog. Ezen alakító jog csak rendkívüli körülmények esetén gyakorolható, s arra hivatott, hogy a szerződő fél - jelen esetben a bérbeadó - jogait és érdekeit megóvja. A súlyos következményekre tekintettel a bérlő érdekében a legtöbb esetben előzetes felszólításnak kell megelőznie a felmondást. Bizonyos kirívóan súlyos esetek azonban szükségessé teszik az előzetes felszólítás mellőzését. A bérlőket védendő az azonnali felmondás az Lt. 25. § (5) bekezdése alapján csak az adott hónap utolsó napjára szólhat. További garanciális szabály, hogy a felmondási idő 15 napnál rövidebb nem lehet. Írásba foglalására minden esetben szükség van, a felmondási ok tudomásra jutásától számított nyolc napon belül. Így előzetes felszólítás hiányában sem eredményezi azt az Lt. rendkívüli felmondásra vonatkozó szabályozása, hogy a bérlő egyik napról a másikra "az utcára kerülhetne". A lakásbérleti szerződés felmondását követően a bérbeadó a lakás kiürítése iránt indíthat pert, amelyben a bíróság a felmondás jogszerűségét megvizsgálja. A bérlőnek szintén módjában áll - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének megfelelően - bírósághoz fordulni annak megállapítása iránt, hogy a bérleti jogviszonya fennáll, mivel a felmondás kellő alap nélkül történt. A Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 64. §-a értelmében pedig a lakás bérlőjét mindaddig megilleti a birtokvédelem, amíg a lakás kiürítését elrendelő jogerős határozatot végre nem hajtják.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az Lt. 25. § (4) bekezdésében szabályozott rendkívüli felmondás és az Alkotmány 59. §-ában deklarált magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. A lakásbérleti szerződéses jogviszonyban gyakorolható jogok - ekként a rendkívüli felmondás jogának - gyakorlása nem minősül olyan zavaró, sértő, beavatkozó magatartásnak, amelytől való védelmet az Alkotmány 59. § (1) bekezdése garantálj a. A fentiekben kifejtettek alapján ezért az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének és az 57. § (1) bekezdésének a sérelme sem állapítható meg.

1.2. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz fűződő jogbiztonság sérelmét abban látta, hogy az Lt. 25. § (4) bekezdése nem határozza meg a felmondást megalapozó súlyos magatartás fogalmát. Az Alkotmánybíróság már az 55/2001. (XI. 29.) AB határozatában rámutatott, hogy a jogszabályok világossága, áttekinthetősége érdekében az életviszonyok folytonos alakulása, változásai miatt nem célszerű azon helyzetek teljes körű felsorolása, melyekre az adott rendelkezést alkalmazni kell. Önmagában tehát nem alkotmányellenes, ha a törvényhozó általános fogalmakat használ és a jogalkalmazóra bízza annak esetenkénti mérlegelését. "Az esetleges jogalkalmazói önkénynek ... hatékony garanciák beiktatásával lehet elejét venni" (ABH 2001, 442, 461.). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Lt. - az 1.1. pontban részletezett bírói út biztosításával - megfelelő garanciális rendelkezéseket tartalmaz. A jogbiztonság sérelme tehát nem állapítható meg.

1.3. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a támadott rendelkezés nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 15-18. §-aival, 54. § (1) és (2) bekezdéseivel, 55. § (1) bekezdésével, 57. § (5) bekezdésével, 59. § (1) bekezdésével, 67. § (1) bekezdésével, 70/A. § (1) és (3) bekezdéseivel, 70/D. § (1) bekezdésével, valamint 70/E. § (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.].

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Lt. 25. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2. Az indítványozónak az Lt. végrehajtására szolgáló önkormányzati rendeleti szabályozással kapcsolatos érdemi elbírálásra alkalmas indítványa - eredetileg

az Ör1. 28. § (6) bekezdésére - az indítvány elbírálásakor az Ör2. 30. § (6) bekezdésére vonatkozott, amely szerint önkormányzati bérlakást teljes egészében albérletbe adni csak igen szűk keretek között lehet. Ez a szabály az indítványozó szerint a magánlakás sérthetetlenségéhez való joggal ellentétes, továbbá diszkriminatív a saját tulajdonú lakásokhoz képest.

2.1. A magánlakás sérthetetlenségéhez való jog 1.1. pontban kifejtett értelmezése alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör2.-nek az indítványozó által sérelmezett rendelkezése és az Alkotmány 59. §-ában deklarált magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog között nincs az indítványban megfogalmazott kifogás szempontjából értékelhető összefüggés. A magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog, ahogyan az Alkotmánybíróság fent már idézte, "mint a negatív jellegű alapjogok általában ...a védett tárgykörben a kívül állók bizonyos zavaró, beavatkozó, sértő megnyilvánulásaitól való mentességre és a mentesség állami védelmére jogosít" (1115/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 551, 552.). Az Lt. 33. § (1) bekezdése értelmében a bérlő - a bérbeadó hozzájárulásával - a lakás egy részét albérletbe adhatja. A 33. § (3) bekezdése pedig önkormányzati rendeleti szabályozási tárgykörbe utalja a bérbeadói hozzájárulás feltételeinek meghatározását. E két rendelkezés alapján nem vitatható az önkormányzatnak az a joga, hogy kizárja az egyszobás lakás vagy lakás teljes egészében - bizonyos kivételekkel - történő albérletbe adását. Az Alkotmánybíróság rámutat: a törvényi felhatalmazáson alapuló, annak megfelelő tartalmú, a használatot szabályozó tulajdonosi rendelkezés - ebben az esetben önkormányzati rendeleti előírás - nem érinti a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő alkotmányos jogot.

2.2. A diszkrimináció tilalmával kapcsolatban az Alkotmánybíróság már a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában rögzítette, hogy ez nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos, a tilalom arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.). A 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (ABH 1990, 73, 78.) az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a megkülönböztetés tilalmába az ütközik, ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, kivéve, ha az eltérésnek alkotmányos indoka van. A diszkrimináció vizsgálatánál tehát központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.]. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben azt állapította meg, hogy a tulajdonjog részjogosítványát jelentő rendelkezési jog szempontjából a lakás tulajdonosa és lakás bérlője nem tartozik azonos csoportba. Az eltérő jogalanyi körre eltérő rendelkezések megállapítása pedig nem minősül alkotmányellenes megkülönböztetésnek.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az Ör2. 30. § (6) bekezdése vonatkozásában is elutasította.

3. A Pt. indítványozó által támadott, az 5. § (2) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezése a lakóhely fogalmát határozza meg. A lakóhely definíciója nem tartalmaz olyan előírást, amelyből a polgárokra nézve jogok, illetve kötelezettségek keletkeznének, csupán azt határozza meg, hogy a Pt. alkalmazása során mi minősül lakóhelynek. Ez a rendelkezés tehát - az indítványozó állításával ellentétben - nem alkalmas arra, hogy bármely személyt tartózkodási helyének szabad megválasztásában korlátozzon. Mivel a Pt. ezen értelmező rendelkezése nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében garantált, a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogával, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.] a Pt. 5. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

4. Az indítványozó a Pp. 324. § (2) bekezdését amiatt tartja alkotmányellenesnek, mert az tételesen meghatározza a közigazgatási perekben felülvizsgálható határozatokat és e körből kizárja az ügyészi döntéseket, határozatokat.

Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatával. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy "az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadhatóságának alkotmányos szükségessége a bíróságoknak az Alkotmány 50. § (2) bekezdésében írt feladatköréből, valamint a 70/K. §-ban gyökerező hatásköréből [15/1993. (III. 12.) AB hat., ABH 1993, 112, 119.] fakad" (953/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 432, 434.). "A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatáról szóló alkotmányi rendelkezés a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyának rendezése érdekében szabályozza a bíróságok funkcióját a közigazgatás ellenőrzésében" (953/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 432, 434.; 829/E/1993. AB határozat, ABH 1996, 427, 431.; 968/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1159, 1160.).

Az Alkotmánybíróság az ügyészség alkotmányos közjogi helyzetével, jogállásával kapcsolatban a 3/2004. (II. 17.) AB határozatában rámutatott: az "ügyészség önálló szervezet, amely - a bíróságokkal szemben - bár nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos szervezet. ... Az Alkotmány jelenlegi szabályai szerint a legfőbb ügyész és az ügyészségi szervezet nincs alárendelve más alkotmányos szervnek. ... Az ügyészség független és csak a törvénynek, a jogszabálynak van alárendelve" (ABH 2004, 48, 58.). "Az ügyészség ... három fő tevékenységi - büntetőjogi, törvényességi (vagy másként közigazgatási jogi) felügyeleti, valamint magánjogi felügyeleti - körben lát el feladatokat. ... [A]z ügyészség és a legfőbb ügyész független, tevékenysége, eljárása során kizárólag az Alkotmánynak és más jogszabályoknak van alárendelve, nincs másik olyan szerv, amely felügyeleti, ellenőrzési, irányítási vagy utasítási jogot gyakorolhatna felette" (ABH 2004, 48, 57, 63.).

Mindezekre, valamint arra figyelemmel, hogy az ügyészség nem közigazgatási szerv és döntése sem közigazgatási határozat, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban felvetett, az ügyészi döntések bírósági felülvizsgálatának hiányát sérelmező kifogás szempontjából nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés a Pp. közigazgatási határozatokat megállapító 324. § (2) bekezdése és az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében deklarált bírósághoz fordulás alapjoga, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog, továbbá az Alkotmánynak az alapjogsérelem miatt keletkezett igények bíróság előtti érvényesítését biztosító 70/K. §-a között, ezért az indítványt elutasította.

5. Az Alkotmánybíróság a módosított vagy hatályon kívül helyezett rendelkezés helyébe lépő új szabályozást akkor vizsgálja, ha az "azonos rendelkezési környezetben szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést" (831/B/1997. AB határozat, ABH 2003, 986, 988.). Tekintettel arra, hogy az indítvány benyújtását követően az Ör1. 2. § (1) bekezdés e) pontja, 5. § (5) bekezdés c) pontja, 39. § (1) bekezdés i) pontja hatályát vesztette, az Ör1. 2. § (1) bekezdés c) pontját, 2. § (6) bekezdését, 5. § (5)bekezdés b) pontját, 13. § (2) bekezdését pedig az Ör2. módosított tartalommal szabályozza, az Alkotmánybíróság a tárgytalanná vált indítványok tekintetében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja értelmében az eljárását megszüntette.

6.1. Az indítványozó szerint az Lt. 25. § (4) bekezdése az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével is ellentétes. A jogszabályi rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát - az Abtv. 1. § c) pontja és 21. § (3) bekezdése alapján -csak az arra jogosult indítványozhatja. Ebben az ügyben azonban az indítványozó nem tartozik a törvényben meghatározott jogosulti körbe, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 7. §-ának sérelmére hivatkozó indítványi részt az Ügyrend 29. § c) pontjára is figyelemmel, visszautasította.

6.2. Az Ör1. több [2. § (1) bekezdés b)-e) pontjai, 2. § (2) bekezdése, 2. § (6) bekezdése, 5. § (4) bekezdés c) pontja, 13. § (1)-(3) bekezdései] rendelkezésével, valamint az Ökjt. 13. §-ával kapcsolatban az indítványozó nem jelölte meg, hogy azokat az Alkotmány mely rendelkezéseivel tartja ellentétesnek. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint "az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem ezen belül azt a konkrét rendelkezést, amelyet az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart" [440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 1390/B/1995. AB végzés, ABH 1996, 904, 905.; 1487/D/1995. AB határozat, ABH 1999, 543, 545.; 818/B/1998. AB végzés, ABH 2000, 1067, 1069.; 287/B/1999. AB végzés, ABH 2000, 1161, 1162.; 574/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1658.; 346/D/1998. AB határozat, ABH 2003, 1054, 1058.; 31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 352, 370.; 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 398, 420.]. "Az Alkotmánybíróság eljárásában tehát az vizsgálható, hogy az indítványban megjelölt és megsemmisíteni kért jogszabály ellentétben áll-e az indítványban felhívott alkotmányi rendelkezéssel" [12/1998. (IV. 17.) AB határozat, ABH 1998, 123, 124.; 346/D/1998. AB határozat, ABH 1161, 1162.]. Mivel az indítványozó nem jelölte meg, hogy milyen okból és az Alkotmány mely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tartja az Ör1. és az Ökjt. említett rendelkezéseit, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján - mint érdemi eljárásra alkalmatlant visszautasította.

7.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a jogorvoslati eljárást megelőzően, a folyamatban lévő ügyében kérte "alkotmányjogi panasz" címén az Alkotmánybíróságtól alkotmányos jogai megsértésének megállapítását és a "lehetséges jogorvoslati intézkedések" elrendelését. Az Alkotmánybíróság az Abtv. előírásainak meg nem felelő indítványt visszautasította.

7.2. A "mulasztásos törvénysértés" megállapítására irányuló indítvánnyal összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 1. § e) pontja és 49. §-a alapján kizárólag az alkotmányellenességet eredményező mulasztás megszüntetése tartozik a hatáskörébe, ezért az indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja értelmében visszautasította.

Budapest, 2005. június 14.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

737/B/2000. AB határozat

INDOKOLÁS

I.

II.

III.

Tartalomjegyzék