T/... számú törvényjavaslat indokolással - a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről

1977. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről

Indokolás

Általános indokolás

I.

Az Országgyűlés 1959-ben alkotta meg a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényt (Ptk.). A szocialista jogrendszer kiépítésében a Ptk. megalkotása kiemelkedő jelentőségű volt, mert ez volt hazánkban a polgári jog első egységes kódexe. A polgári jog egységes törvénykönyvének megalkotását már az 1848. évi XV. törvény feladatként tűzte ki, megalkotásával egy évszázadon át eredménytelenül kísérleteztek.

A Ptk. a megalkotásakor fennállott társadalmi, gazdasági viszonyok alapján, de a további szocialista fejlődés követelményeit is figyelembe véve szabályozta a polgári jogi viszonyokat, elősegítette a szocializmus sikeres építését. A társadalmi fejlődés igényei és követelményei időközönként indokolttá tették egyes rendelkezéseinek módosítását, a jogi szabályozás korszerűsítését. E módosítások azonban nem érintették a Ptk. rendszerét és főbb elveit.

Az elmúlt közel két évtized során felhalmozódott tapasztalatok, az egységes szocialista jogrendszer fejlődése és a korszerű jogi szabályozás iránti igények alapján kerül most sor a Ptk. átfogó módosítására.

A társadalom életében bekövetkezett változások nem indokolják új törvénykönyv megalkotását. Bár a javasolt módosítás elég széles körű és több új jogintézményt hoz létre, illetőleg új szabályozást ad, a Ptk. túlnyomó része változatlanul alkalmas arra, hogy a polgári jog eszközeivel elősegítse a fejlett szocialista társadalom építését. A módosításokat a törvény nem érintett rendelkezéseivel egységes szerkezetbe foglalja a javaslat. Ezzel kifejezésre jut a Ptk. egysége és a társadalmi viszonyok, valamint azok polgári jogi szabályozásának folyamatossága is.

II.

A módosításra irányuló javaslat a következő célokat tartja szem előtt:

a) Elvi és gyakorlati megfontolás alapján fenntartja azt az elvet, hogy a Ptk. a vagyoni viszonyok egységes kódexe. Ennek megfelelően a magánszemélyek és a jogi személyek legfontosabb polgári jogviszonyait, személyi és vagyoni jogait a Ptk.-ban kell szabályozni. Ezért az eddig alacsonyabb szintű jogszabályokkal rendezett ilyen viszonyok alapvető kérdései a Ptk.-ba kerülnek.

b) Kifejezésre juttatja a jogok és kötelezettségek egységét, a különféle érdekek lehető legjobb összehangolásának követelményét a magasabb érdek elsődlegessége alapján. Biztosítja a jogok és törvényes érdekek következetes védelmét.

c) A tulajdoni viszonyok szabályozásával a társadalmi tulajdon minden formájának további erősítését és fejlesztését szolgálja; biztosítja a különféle formák egyenrangúságát és fokozott oltalmát. Az Alkotmány által elismert körben biztosítja a személyi és a magántulajdon rendeltetésszerű birtoklását és használatát.

d) A gazdasági élet minden területén elősegíti a termelés, a forgalmazás és elosztás szocialista elvei érvényesítésének erősítését annak érdekében, hogy a különféle szerződések jól töltsék be szerepüket és a gazdálkodó szervezetek tevékenységében azok a tervszerű gazdálkodás hatékony eszközei legyenek, továbbá, hogy a szükségletek magasabb színvonalú kielégítését biztosítsák. Erősíti a szerződési fegyelmet, hathatós védelmet biztosít a szerződések nem megfelelő teljesítésével szemben.

e) Kifejezésre juttatja az állampolgárok alkotmányos jogvédelmének sokoldalú követelményét; ehhez megfelelő jogi garanciákat ad, neveli az állampolgárokat a törvények tiszteletben tartására, a szocialista együttélés erősítésére, összhangban a fejlett szocialista társadalom építésének igényeivel és követelményeivel.

Részletes indokolás

ELSŐ RÉSZ

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

(1-7. §)

1. A Ptk.-nak a törvény személyi hatályára vonatkozó rendelkezését a javaslat teljes körűvé teszi. Így az állampolgárok, az állami, gazdasági és társadalmi szervezetek mellett feltünteti az egyéb személyeket (mint pl. a különféle munkaközösségek, egyesületek stb.) is a polgári jog alanyai körében. Kifejezésre juttatja a javaslat, hogy a törvény - társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában - a fejlett szocialista társadalom építését szolgálja (1. §).

A javaslat - az előbbiekkel összhangban - aláhúzza a vagyoni és a személyhez fűződő alkotmányos jogok és érdekek védelmét (2. §).

2. A gazdálkodó szervezeteknek kiemelkedő szerepük van a népgazdaság tervszerű fejlesztésében. Tevékenységük keretében széles körűen felhasználják a polgári jogi kapcsolatokat. Követelményként kell kimondani ezért, hogy e szervezeteknek a polgári jogi kapcsolataikban is a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének követelményével összhangban kell eljárniuk.

A gazdálkodó szervezetek számára jogszabályokban biztosított önállóság és az eredményes gazdálkodásra való törekvés nem egyeztethető össze a tisztességes gazdálkodást sértő magatartásokkal. Az ilyen tevékenységet jogszabályok ma is tiltják, s ahhoz különböző szankciókat fűznek. Így tilos a monopolhelyzetet létesítő, jogtalan piaci vagy anyagi előnyt biztosító megállapodás, a tisztességtelen haszonszerzés, a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes és így a társadalmi érdeket sértő tevékenység. A tisztességtelen gazdálkodás és a tisztességtelen haszon szerzése a polgári jog területét is érinti. A Ptk.-ban azonban eddig erre nem volt szabály. A javaslat ezért az alapelvek körében kimondja tisztességtelen gazdálkodás általános tilalmát. A tisztességtelen gazdálkodás körében külön is kiemeli a gazdasági, erőfölénnyel való visszaélésnek, és a tisztességtelen haszon szerzésének tilalmát. A részletes szabályok megállapítását külön jogszabályra utalja, mert a törvény részletekbe nem bocsátkozhat.

A javaslat a felek eljárására vonatkozó szabályok módosításával és kiegészítésével - az együttműködési kötelezettségre, a szocialista együttélés követelményeire történő hivatkozás mellett csak általános mércét ad a felek eljárására (4. §).

A javaslat a "gazdálkodó szervezetek" megjelölést használja a Ptk. által "szocialista szervezetek" fogalma alá vont jogi személyek megnevezésére.

Ez a megjelölés ma már a köznyelvben és a jogszabályokban is általánosan használt fogalom. A gazdálkodó szervezetek körét külön rendelkezésben (685. §) határozza meg.

MÁSODIK RÉSZ

A SZEMÉLYEK

I. Cím

Az ember mint jogalany

(8-25. §)

1. Az emberre mint jogalanyra vonatkozó rendelkezések körében a javaslat legfontosabb változtatása, hogy az életkortól függő cselekvőképtelenség korhatárát a jelenlegi 12. évről 14. évre emeli.

A polgári jogi cselekvőképtelenség korhatárának a javaslat szerinti felemelését a jogrendszer más ágaival való összhang megteremtése indokolja.

A kötelező általános iskolai oktatás a gyermekek tizennegyedik életévéig tart. Az ennek keretében megszerzett ismeretek szintjét lehet általánosan elfogadni a magatartás irányításához és mérlegeléséhez, a belátási képességhez elengedhetetlen feltételként.

A Munka Törvénykönyve a tizennegyedik életév betöltése után teszi lehetővé munkaviszony létesítését; a szövetkezeti jogszabályok tagsági viszony létesítéséhez ugyancsak ilyen alsó korhatárt állapítanak meg; a Büntető Törvénykönyv a büntethetőséget is ettől az életkortól kezdve állapítja meg. Ezek a jogintézmények a korhatár meghatározásánál közös alapon nyugszanak: a személy megfelelő értelmi és erkölcsi képességét kívánják meg, s ezt azonos életkorban határozzák meg.

A szocialista országok többsége is a javaslat szerinti megoldást követi, és ez a gyakorlatban jól bevált.

A korhatár felemelése természetesen csak a polgári jogi forgalomban való részvételre vonatkozik. Ez a kiskorúakat az iskolai tanulóközösségi, úttörőmozgalmi stb. részvételükben nem gátolja, a közösségi életben őket megillető jogokat nem korlátozza (12., 15. §).

2. A Ptk. széles körben írja elő a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének nyilatkozatához a gyámhatóság jóváhagyását. Ezt a szabályozást a társadalmi fejlődés túlhaladta. A gyámhatóságokat szükségtelenül terheli tömeges eljárásokkal, amelyek éppen ennek következtében gyakran formálisak.

A javaslat a törvényes képviselők iránti bizalom erősítésével - a gyakorlat igényeit is szem előtt tartva - szűkíti a gyámhatósági jóváhagyást igénylő törvényes képviselői jognyilatkozatok körét. Mellőzi a gyámhatósági jóváhagyás általános előírását az ingatlanok elidegenítésére, megszerzésére vagy megterhelésére vonatkozó jognyilatkozatok esetében. Ha a szülők vásárolnak ingatlant gyermeküknek, sokszor formális a gyámhatóság szerepe. Ha a törvényes képviselő kivételesen a képviseltre nézve sérelmes jognyilatkozatot tesz, a gyámhatóság beavatkozhat, és a hátrány megszüntetésére intézkedést tehet. Erre a gyámhatóságot a Családjogi törvény feljogosítja. Az ingatlan megszerzése egyébként is hatósági engedélyezés alá esik. A nagyobb értékű vagyontárgyakra vonatkozó jognyilatkozatok a törvény felhatalmazása alapján megállapításra kerülő értékhatár szerint továbbra is gyámhatósági jóváhagyásra szorulnak.

3. A javaslat az öröklési jog körében az eddiginél szélesebb körben engedi meg az örökség részleges visszautasítását. A részleges visszautasítás lehetőségét a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személyek esetében sem indokolt korlátozni. Ilyen megfontolásból a javaslat lehetővé teszi a részleges visszautasítás minden megengedett esetében az örökség visszautasítását a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személy számára is. A gyámhatóság, illetőleg a bíróság vagy a közjegyző ellenőrzése biztosíték arra, hogy ilyen nyilatkozat következtében se érje hátrány a visszautasítót (20. §).

II. Cím

Az állam mint jogalany

(26-27. §)

A polgári jogviszonyban közvetlenül résztvevő állam képviseletét a pénzügyminiszter látja el, aki ezt a jogkörét - a hatályos szabályozás szerint -más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy más állami szervre is átruházhatja. A javaslat ezeket a rendelkezéseket kiegészíti azzal, hogy jogszabály eltérően rendelkezhet. Ez utóbbi kiegészítés a jelenlegi jogi helyzetet foglalja a Ptk.-ba (pl. a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. tvr. 78. §-a szerint az államot a végrehajtási igényperekben az Igazságügyi Minisztérium képviseli) (27. §).

III. Cím

A jogi személyek

(28-74. §)

1. A Ptk.-nak a jogi személyek jogképességét megállapító jelenlegi szabálya a jogalkalmazásban sok problémát okoz. Ez a szabály a polgári jogi kapcsolatokban bizonytalanságot eredményezett. A jogi személlyel szerződő féltől elvárta, hogy vizsgálja azt is: a vele polgári jogi kapcsolatba kerülő fél jogképessége milyen terjedelmű, tevékenységi köre mire terjedhet ki. A jogalkalmazó szervek részéről is jelentkező igényeknek tesz eleget a javaslat annak kimondásával, hogy a jogi személy jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nemcsak az embert illetik meg. A javaslat e szabálynak kimondásával nem érinti a tevékenységi kör túllépésének nem polgári jogi következményeit (fegyelmi felelősség, gazdasági bírság stb.), ezeket továbbra is alkalmazni kell. Sőt ezek alkalmazása hatékonyabb lehet, mint a relatív jogképesség polgári jogi szabályának alkalmazása. A javaslat lehetőséget ad arra, hogy a jogképesség általános szabálya alól jogszabály kivételt tegyen. Jogszabály tehát - az eddigi helyzethez hasonlóan - bizonyos tevékenységet, bizonyos jogi személyek tekintetében megtilthat. E körben szerződést sem lehet kötni. A tevékenységi kör jogszabályba ütköző gyakorlásának polgári jogi következményeit, a semmis szerződésekre vonatkozó szabályokat e vonatkozásban továbbra is alkalmazni kell (28. §).

2. Az aláírási jogosultságról a Ptk. csak az egyes jogi személyekre vonatkozólag tartalmaz rendelkezéseket, valamennyi jogi személyre kiterjedő általános szabálya azonban nincs. A javaslat az állami vállalatra és a szövetkezetre vonatkozó hatályos szabályozást általánosítja: kimondja, hogy a jogi személy nevében képviselője ír alá, a bankszámláról való rendelkezéshez azonban minden esetben két képviselő személy aláírása szükséges. Ha nem a képviselő az aláíró, és jogszabály írásbeliséget ír elő a jognyilatkozat érvényességéhez, akkor az írásbeli jognyilatkozat megtételéhez arra feljogosított két személy együttes aláírása szükséges. A javaslat fenntartja az ettől eltérő jogi szabályozás lehetőségét (29. §).

3. A Ptk. jogszabályra, alapító határozatra vagy okiratra bízta annak szabályozását, hogy a jogi személy szervezeti egységének vezetője mennyiben képviselheti a jogi személyt. A szervezeti egység vezetőjének képviseleti jogköre egyértelműbb szabályozást követel. Egyébként számos jogi személy esetében maga a Ptk. is adott erre szabályt (állami vállalatokra, egyesületekre). A javaslat a gyakorlat igényeire figyelemmel az utóbbi szabályokat általánosítja valamennyi jogi személyre vonatkozólag, lehetőséget ad azonban arra, hogy jogszabály, alapító határozat vagy okirat eltérően rendelkezzen (30. §).

4. Az állami vállalatnak a népgazdaságban betöltött kiemelt szerepét juttatja kifejezésre a javaslat új szövege. Az állami vállalat gazdálkodó szervezet. A javaslat a társadalmi szükségletek kielégítését szolgáló tevékenységének gazdaságosságát, a népgazdasági célkitűzések megvalósítását, továbbá a vállalat társadalmi feladatait emeli ki (31. §).

Az állami vállalat - törvényben meghatározott módon és felelősséggel - önállóan gazdálkodik a a rábízott vagyonnal. Gazdálkodásának biztonságát és önállóságát erősíti az eszközelvonást és eszközátcsoportosítást változatlanul tiltó általános rendelkezés, valamint az - a gyakorlati követelményekkel számot vető - új szabály, hogy a vállalati gazdálkodás körébe tartozó eszközök elvonásának feltétele a tevékenységi kör módosítása, egyes részlegeknek más vállalathoz való átcsatolása. Az elvonásnak más módját csak jogszabály állapíthatja meg (33. §).

A javaslatnak az állami vállalat megszüntetésére vonatkozó rendelkezése tartalmilag azonos a Ptk. hatályos rendelkezésével. A javaslat a részletes szabályok megállapítását külön törvényre tartja fenn (37-38. §).

A trösztre vonatkozó hatályos jogi szabályozást ma az állami vállalatról szóló minisztertanácsi rendelet tartalmazza. A tröszt több vállalatot fog össze szoros gazdasági együttműködésre és segíti elő azok tervszerű, gazdaságos tevékenységét. A tröszt mint gazdálkodó szervezet, maga is alanya lehet polgári jogi viszonyoknak, ezért a reá vonatkozó alapvető szabályok megállapítása e törvényben is szükséges. A trösztre vonatkozó részletes szabályokat is külön törvény állapítja meg (39. §).

5. A javaslat a hatályos szövetkezeti jogszabályokkal összhangban fogalmazza meg a szövetkezetek fogalmát, feladatait, működési elveit (43. §).

A szövetkezetekre vonatkozó szabályozás eddig kiterjedt több olyan belső működési, szervezeti kérdésre is, amelyeknek a polgári jogi kapcsolatokban jelentősége nincs. Ilyen részletes szabályozásra a Ptk. keretein belül ma már azért sincs szükség, mert az egységes szövetkezeti törvény és az ahhoz kapcsolódó szövetkezeti ágazati jogszabályok komplex szabályozást tartalmaznak. A szabályozásba ezért csak azokat a kérdéseket vonta be, amelyek a szövetkezetre, mint polgári jogi kapcsolatba lépő jogi személyre vonatkoznak (43-56. §).

6. A gazdálkodó tevékenység gazdaságossága és hatékonysága emelésének, a termelés korszerűsítésének egyik eszköze a gazdálkodó szervezetek által létrehozott társulás. A gazdasági társulások további elterjesztésére igény van. Igény jelentkezik arra is, hogy a társulásban részt vehessenek gazdálkodó szervezeteken kívül más jogi személyek is.

A jogi szabályozásnak is elő kell segítenie a társulások alakítását. A javaslat ebből kiindulva szabályozza a gazdasági társulásokat, mégpedig - a jogi személyekre vonatkozó fejezetben - az önálló jogi személyként működő gazdasági társulásokat. A jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társulásokról a javaslat az egyes szerződések körében (568-574. §) rendelkezik.

a) A javaslat a jogi személyek számára lehetővé teszi, hogy egymással kötött társulási szerződéssel önálló jogi személyként működő gazdasági társulást hozzanak létre. Meghatározza egyben a gazdasági társulás legfontosabb ismérveit: a társulást a tagok közös gazdálkodó tevékenység folytatására vagy - enélkül is - gazdasági érdekeik előmozdítására, együttes tevékenységük összehangolására hozhatják létre. Minden formánál közös, hogy a társulás nyereségén és veszteségén közösen osztoznak.

b) A javaslat szerint a jogi személyként működő gazdasági társulások - a hatályos jogi szabályozástól részben eltérően - a betéti társulás, közös vállalat és egyesülés. A betéti társulás a társulók által rendelkezésre bocsátott, meghatározott összegű vagyonnal alakul meg. A társulás kötelezettségeiért a tagok csupán betétjük összegéig felelnek, kivéve ha jogszabály eltérően nem rendelkezik. A közös vállalat működéséhez a tagok biztosítják a mindenkori működéshez szükséges vagyont; meghatározott, lekötött vagyona a társaságnak nincs. A társulás kötelezettségeiért azonban a tagok kezesként felelnek. Az egyesülés a tagok gazdasági érdekeinek előmozdítására és tevékenységük összehangolására létesített, önálló - de nem meghatározott összegű - vagyonnal rendelkező szervezet, amelynek tagjai ugyancsak kezesként felelnek az egyesülés kötelezettségeiért.

A javaslat elismeri - a jogszabályban meghatározott - gazdasági egyesülés önálló jogi személyiségét. Ez arra figyelemmel történt, hogy az ilyen egyesülés a társulási szerződésben meghatározott céljával és tevékenységével összefüggésben a polgári jogi forgalomban önállóan is részt vehessen. Ez azonban az egyesülésnek irányítási funkciót nem ad, ehhez jogot nem biztosít. Az egyesülések közül a jövőben csak azok működhetnek ebben a formában, amelyeknek célja, tevékenysége ezt indokolttá teszi (pl. agráripari egyesülések). A jelenlegi egyesülések közül azok, amelyeknek működéséhez önálló jogi személyiségre most sincs szükség (pl. egyes ipari kényszeregyesülések), a továbbiakban a javaslat 568. §-ának (2) bekezdése szerinti koordinációs társaságban egyesülve működhetnek tovább.

A javaslat a gazdasági társulásra vonatkozó részletes szabályozást külön jogszabályra utalja, és azt egyéb társulási formák megállapítására is felhatalmazza (57-61. §). Ez a jogszabály határozza majd meg részletesen a társulások belső viszonyait, a tagvállalatok részvételét és annak módját a társulás ügyeinek intézésében, a külföldiek esetleges részvételét a gazdasági társulásokban. E jogszabály keretében kell korszerűsíteni a részvény-társaságra és a korlátolt felelősségi társaságra vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket is.

7. Az alapvető állampolgári jogok körének bővülésével együtt jár az egyesülési jog szélesebb körű gyakorlása, s ez a szabályozás tekintetében is új társadalmi igényeket támaszt.

A javaslat az egyesületekre vonatkozó szabályokat a gyakorlati igényeknek megfelelően módosítja, amikor lehetővé teszi, hogy az egyesületnek - ha az alapszabály ezt megengedi - jogi személy is tagja lehet (65. §).

A javaslat szerint az egyesület az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv hozzájárulásával vállalatot alapíthat. Egyes egyesületek jelenleg is végeznek olyan gazdálkodó tevékenységet, ami vállalati keretek között gazdaságosabban folytatható. Társadalmi szervezetek számára ezt a jogot a Ptk. már korábban is biztosította (70. §).

Számos egyesületben a tagok nagy száma nehézkessé teszi a közgyűlés összehívását és megtartását. A jogi szabályozás ezen a területen is korszerűsítésre szorul. A javaslat több szabály módosításával szolgálja ezt a korszerűsítést. Az egyesület státuskérdéseiben változatlanul fenntartja a közgyűlés kizárólagos hatáskörét. Az alapszabályt feljogosítja azonban arra, hogy az évi költségvetés megállapítását és az ügyintéző szerv éves beszámolójának megtárgyalását a közgyűlés helyett más szervre bízza. E kérdésekben eddig kimondott kizárólagos közgyűlési hatáskör tette leggyakrabban szükségessé - évente legalább egyszer - a közgyűlés összehívását. Ha az alapszabályok élnek a felhatalmazással, a közgyűlés évenkénti összehívása általában nem szükséges. Ehhez kapcsolódik az a módosítás, hogy a közgyűlést azonban szükség szerint, de legalább háromévenként össze kell hívni (68-69. §).

A Ptk. csak az országos egyesületeknek engedte meg csoportok szervezését. Ez a megszorítás indokolatlan. Csoportok szervezésére éppen úgy szükség merülhet fel nagy létszámú helyi egyesületeknél is. A javaslat minden korlátozás nélkül, valamennyi egyesület részére megengedi ezt. Kiszélesíti az egyesületek jogát közös szövetségekbe tömörülésre is (72. §).

Az egyesületi életet kívánja segíteni a javaslatnak az a rendelkezése is, amely - az alapszabály rendelkezése alapján - nagy taglétszámú helyi egyesületeket is feljogosít küldöttközgyűlés tartására, illetőleg, amely a részközgyűlés intézményét rendszeresíti. Ez utóbbihoz is az alapszabály rendelkezése szükséges (68. és 72. §).

IV. Cím

A személyek polgári jogi védelme

(75-87. §)

Szocialista társadalmunk és államunk széles körűen biztosítja az állampolgárok személyiségének szabad kibontakoztatását. Az állampolgárok alapvető jogait és ezek érvényesítésének hatékony eszközeit fogalmazza meg Alkotmányunk is. A javas-lat megfelel ezeknek a követelményeknek,

1. A személyhez fűződő jogoknak és e jogok védelmének ad nyomatékot azzal a közvetlen paranccsal, hogy a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani és ezek a jogok törvényes védelem alatt állanak.

A személyhez fűződő jogok jellegüknél fogva szélesebb körben illetik meg a magánszemélyeket mint a jogi személyeket, A javaslat ezért - a korábbihoz hasonlóan - a magánszemélyhez fűződi jogokat veszi alapul a szabályozásnál. Az e jogok

védelmére vonatkozó szabályokat azonban általános rendelkezéssel kiterjeszti a jogi személyekre is, kivéve, ha a jog jellegénél fogva csak magánszemélyt illethet meg. Ilyen megoldás mellett is tartalmaz néhány, kizárólag a jogi személyre vonatkozó rendelkezést.

A személyhez fűződő jogok védelmének fontosságát emeli ki és konkretizálását jelentik a 76. és a további §-okban részletezett rendelkezések, összhangban az Alkotmány előírásaival. Ezek közül is kiemelkedik a magánszemélyek megkülönböztetésének tilalma, azok neme, faja, nemzetisége, vagy felekezete szerint. De tilos az alapvető emberi jogok sérelmével járó olyan magatartás is, amely a személyes szabadság jogellenes megsértését jelenti, vagy a lelkiismereti szabadsághoz, az élethez, a testi épséghez, az egészséghez, valamint a becsülethez és emberi méltósághoz való jog sérelmével jár.

2. A javaslat a névviseléshez való jog védelmét - a gyakorlati tapasztalatok alapján - kiterjeszti a tudományos, irodalmi és művészeti vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenység körében a felvett névre is. A tudományos, irodalmi és művészeti tevékenység körében az összetévesztés-re alapot adó névhasonlóság esetén az ilyen tevékenységet korábban folytató személynek a tevékenysége révén ismertté vált nevéhez fűződő jogát védi a javaslat azzal, hogy kérelmére a később nyilvánosságra lépő személyt kötelezi nevének megkülönböztetésre alkalmas módosítására még akkor is, ha neve nem felvett név. A társadalmilag elismert alkotótevékenység hatékonyabb védelme indokolja, hogy a szerző, a művész e tevékenysége körében ismertté vált nevét - ha felvett név is az - változatlanul viselhesse. A saját név viseléséhez fűződő jogot is védi azonban a javaslat azzal, hogy csupán az összetévesztést kizáró módosítás követelésére ad lehetőséget. Ez nem foglalja magában a teljes vagy részleges névcserét, a változtatás történhet a név bővítésével vagy rövidítésével.

A javaslat a már működő jogi személyek névviseléshez való jogát is védi, s tiltja, hogy a megalakuló új jogi személy olyan nevet viseljen, amely már korábban létező jogi személy nevének össze-tévesztésére ad alapot (77. §).

3. A személyiség hatékonyabb védelmét szolgálja a javaslat a jó hírnevet sértő magatartások pontosabb megfogalmazásával (78. §).

A javaslat a sajtóhelyreigazítási eljárásnak a Pp-ben adott eljárási szabályaihoz ad alapot azzal, hogy a helyreigazítás anyagi jogi szabályait a Ptk.-ba foglalja (79. §).

A képmással és hangfelvétellel való bármilyen visszaélés tilos. A képmás és a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát általában csak az érintett személy hozzájárulásával engedi meg. Nincs szükség hozzájárulásra nyilvános közszereplés esetén. A javaslat nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből lehetővé teszi, hogy a hatóság engedélyével az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről rendelkezésre álló fényképet (hangfelvételt) felhasználják. Eltűnt személyen értendő a büntető eljárás alá vont körözött személy is (80. §).

A javaslat a levéltitoknak eddig is biztosított védelmét kiterjeszti a magántitokra, az üzemi és az üzleti titokra. Ez utóbbi kettőnek kiemelt védelmét főleg a gazdálkodó szervezetek érdekei indokolják (81. §).

4. A Ptk. megalkotásakor a számítógépek alkalmazása még nem terjedt el. A számítógépek széles körű alkalmazása az adatnyilvántartásban indokolja a személyhez fűződő egyes jogok védelmének kiterjesztését. A javaslat elsősorban a népességnyilvántartásban szereplő személyek számára biztosít védelmet. A védelem kétirányú: egyrészt a nyilvántartott, feldolgozott adatokról illetéktelen személyeknek nem adható tájékoztatás; másrészt a valótlan adatok és tények helyesbítését lehet kérni. A tájékoztatás csak akkor tagadható meg, ha az nyomós társadalmi érdeket sértene, ami lehet állami vagy közbiztonsági érdek. A számítógéppel végzett népesség-nyilvántartásra és adatfeldolgozásra vonatkozó szabályok kiemelése nem jelenti a védelemnek ilyen körre való leszűkítését. Adott esetben a más módszerrel végzett nyilvántartás és adatfeldolgozás keretében is megvalósulhat a személyhez fűződő jogok sérelme, és igénybe vehetők a védelem megfelelő eszközei (83. §).

5. A személyhez fűződő jogok védelmének hatékonyságát szolgálja a javaslatnak az az új rendelkezése is, amely a jogsértés valószínűsítése esetén ideiglenes intézkedés megtételére, ennek keretében a jogsértés eszközének bírósági zár alá vételére is feljogosítja a bíróságot. A személyhez fűződő jogok megsértése esetén a hatályos szabályok szerint a jogsértőt a megsértett személy anyagi kárának megtérítésére is lehet kötelezni. A kártérítés összegében azonban nem mindig jut kifejezésre az a társadalmi rosszallás, amelyet a súlyosabb jogsértés kivált. A megsértett személyek hatékonyabb védelmét célozza a javaslatnak az a rendelkezése, amely - a szerzői jogról szóló törvény bevált megoldásának megfelelően - közérdekű célra fordítandó bírság kiszabására is feljogosítja a bíróságot, ha jogsértés esetén a kártérítés nem áll arányban a jogsértés súlyával (84-85. §).

6. A Ptk. külön jogszabályokra tartotta fenn az egyes szellemi alkotásokhoz fűződő jogok védelmének szabályozását. A javaslat sem lép fel az ezekre vonatkozó részletes szabályozás igényével. E jogok védelmének jelentőségét - s az előzőekben tárgyalt személyhez fűződő jogoktól való eltérő sajátosságait - emeli ki azzal, hogy külön cím alatt foglalja össze az alapvető szabályokat. Általános rendelkezésével védelem alá helyez minden szellemi alkotást. Ennek különösen a még közkinccsé nem vált alkotásokkal és a jogi személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki ismereteivel és tapasztalataival kapcsolatban van jelentősége, mert jelenleg ezeknek nem nyújtanak védelmet külön jogszabályok.

A javaslat biztosítja annak lehetőségét is, hogy a jogosult az ilyen alkotáshoz fűződő jogának megsértése esetén az ebből származó vagyoni eredményt egészben vagy részben követelhesse. A helyes arányt - figyelemmel az esetek sokrétűségére, bonyolultságára - a bírói gyakorlatnak kell megfelelően kialakítania (86-87. §).

HARMADIK RÉSZ

A TULAJDONJOG

I. Cím

A tulajdonjog általános szabályai

(88-171. §)

A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában a Ptk.-nak a tulajdonjogra vonatkozó szabályai már nem mindenben felelnek meg a követelményeknek. Az Alkotmány, más törvények és a Ptk. közötti összhang megteremtését is szolgálják a javaslat rendelkezései.

1. A törvény a szocializmus alapjai lerakásának időszakában a termelési eszközök zömének társadalmi tulajdonban állását mondotta ki. A népgazdaság fejlődésének jelenlegi időszakában azonban a termelési eszközök döntő többsége társadalmi tulajdonban van. A javaslat ezt most kifejezésre juttatja, a tényleges helyzet kodifikálásával (88. §).

2. A társadalmi tulajdon körében helyzeténél és rendeltetésénél fogva a szocialista állami tulajdonnak kiemelkedő jelentősége van, mert annak társadalmasítása a legmagasabb fokú és a szocialista tervgazdálkodás legfontosabb alapja és biztosítéka. E jellegét emeli ki a javaslat, amely szerint a szocialista állami tulajdon az egész nép vagyona; a népgazdaságban meghatározó szerepe van (89. §). Ezeknek az alapvető tételeknek a tulajdonjog keretein túl az egész polgári jogra kihatása var

A társadalmi tulajdon másik fontos formája a szövetkezetekbe társult állampolgárok csoportjának tulajdona. E tulajdon szocialista jellegét erősíti a javaslat, amikor - más jogszabályokkal összhangban - kimondja annak oszthatatlanságát (90. §).

A javaslat a gazdálkodó szervezetek jogi személyiségű társulásainak tulajdonát külön is szabályozza. Elvi jelentőségű, hogy a gazdálkodó szervezetek az állami és szövetkezeti tulajdont a jogi személyiséggel rendelkező társulás útján egyesíthetik. A gyakorlatban az ilyen jellegű társulások esetében ma ez történik. E gyakorlat jogalapját I most megteremti a javaslat (91. §).

3. A szocializmus építésének sikerei a dolgozó emberek életszínvonalának rendszeres emelkedésében is kifejezésre jutnak. Ez a tény a személyi tulajdon körének bővülésében, gyarapodásában jelentkezik. A személyes szükségletek mellett a családi szükségletek kielégítésének felvétele a javaslatba kifejezésre juttatja a tényleges helyzetet. A szocialista állam természetesen a munkából származó személyi tulajdont ismeri el és támogatja, mint az életszínvonal további emelkedésének és a kulturáltabb életkörülmények megteremtésének egyik tényezőjét. A jognak az is feladata, hogy őrködjék azon, hogy a személyi tulajdon valóban csak személyes és családi szükségletek kielégítésére szolgáljon. Ezért elkerülhetetlenek azok a korlátozások, amelyek a nem kívánatos irányú terjeszkedésnek szabnak gátat. Ennek részletes szabályozását a javaslat más jogszabályra utalja (92. §).

4. A szocializmus építésének folyamatában a lakosság szükségleteinek kielégítésében az állam elismeri a kisárutermelők hasznos tevékenységét és az ezt szolgáló magántulajdonát. E magántulajdon a közérdeket nem sértheti, nem válhat kizsákmányolás és spekuláció forrásává. Ezt biztosítja a javaslat, amikor kimondja, hogy a magántulajdon korlátozható és meghatározható annak mértéke és nagysága (93. §).

5. A javaslat alapjaiban fenntartja azt az általános szabályt, hogy a föld és a rajta levő épület tulajdonjoga ugyanazt a személyt illeti meg. Több vonatkozásban azonban szűkíti ennek az elvnek érvényesülési körét. Felmerült igényeket kíván kielégíteni azzal, hogy az eddiginél sokkal szélesebb körben teszi lehetővé a föld és az épület tulajdonjogának elkülönülését. Ezt a tartós földhasználat intézményének bevezetése is indokolja: az állami és a szövetkezeti tulajdonban álló építési telkeknek építkezés céljára való felhasználása a jövőben nagyrészben földhasználati jog létesítésével történik. Ez az új intézmény szükségképpen a föld és az épület tulajdonjogának elválását eredményezi. Jogi személyek és más személyek esetében is indokolt az általános szabály alóli kivétel megengedése. A hatályos szabályok szerint az építkező csak akkor szerezheti meg az általa épített épület tulajdonjogát, ha az építkezés befejezése előtt állapodott meg ebben a földtulajdonossal. A javaslat szerint ez a megállapodás nincs határidőhöz kötve, viszont a megállapodás írásba foglalása érvényességi kellék (97. §).

6. A folyóvizek és természetes tavak, valamint ezeknek medre állami tulajdonban állnak. A Ptk. megalkotása után a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény a vizekkel, ezek medrével való rendelkezést az állam részére tartotta fenn, ezeknek használatát a vízügyi hatóság engedélyéhez kötötte. A parti tulajdonos mederhasználati joga ezzel lényegében államigazgatási jogintézménnyé vált. Erre tekintettel a Ptk. eddigi 107. §-ának rendelkezései meghaladottakká váltak, a javaslat ezeket mellőzi.

7. Tulajdonjogi korlátozásról a Ptk.-n kívül több jogszabály is rendelkezik. Ezek fő szabályainak a Ptk.-ba való beépítése indokolt, mivel a tulajdonjog alapvető szabályai e törvényre tartoznak. Ilyen tulajdonjogi korlátozás esetére a javaslat kártalanítási kötelezettséget ír elő. Ha pedig a korlátozás nagymérvű, az ingatlan megvásárlásának vagy kisajátításának kérésére jogosítja fel a tulajdonost. Ezeknek részletesebb feltételeit a külön jogszabályok tartalmazzák (108. §).

8. A túlépítésre vonatkozó jelenlegi szabályozás részben hiányos, részben túlságosan merev és nem tartalmaz egyértelmű rendelkezéseket a viták eldöntésére.

A javaslat ennek a hiányosságnak és merevségnek kiküszöbölésére törekszik. Választási jogot biztosít a szomszédnak, hogy a beépített földért kártalanítást kérjen, vagy kérhesse a beépített föld megosztható részének megvásárlását. Az utóbbi esetben a túlépítő természetesen csak akkor szerzi meg a megosztott föld beépített részének a tulajdonjogát, ha a megosztáshoz hatósági engedélyt adnak (109. §).

A javaslat feljogosítja a bíróságot, hogy a túlépítés következményeit a szomszéd választásától eltérően rendezze azzal a korlátozással, hogy olyan megoldást a bíróság sem alkalmazhat, amely ellen mindkét érdekelt tiltakozik (111. §).

9. A polgári jogban általánosan elfogadott elv, hogy a tulajdonjogból eredő igények nem évülnek el. Ennek a Ptk.-ban egyes tulajdonjogi igények-hez kapcsolt kimondása alapot adott olyan értelmezésre, hogy a tulajdonjogi igényeknek Csupán a kiemelt csoportja nem évül el. A javaslat a szabályt egyértelműen fogalmazza meg, és azt a tulajdonjog védelme körében önálló szabályként tartalmazza (115. §).

10. A vagyonelkobzásra vonatkozó és más jogszabályok - szűkebb körben - eddig is megállapították az állam felelősségét a tulajdonába került vagyontárgyak értéke erejéig a volt tulajdonosnak jogszabály, bírósági (hatósági) határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személyekkel szemben fennálló kötelezettségéért [1962. évi 10. tvr. 27/A. §, 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 5. §-a]. A javaslat ezt a megoldást általánossá teszi minden olyan esetre, amikor az állam bírósági vagy más hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdonjogot. Az állam felelőssége a fennálló - akár már lejárt, akár a jövőben esedékessé váló - kötelezettségért áll fenn a tulajdonába került vagyon erejéig. A jóhiszeműen szerzett jogok védelmének a polgári jogban általánosságban érvényesülő szabályát fogalmazza meg a javaslat állami tulajdonszerzés esetére is (120. §).

11. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy az ingatlan egy részének birtoklása a tulajdonjog megszerzésére csak akkor vezethet, ha az ingatlan megosztásához megkívánt engedélyt megadják. A Ptk. azonban erre nem tartalmaz rendelkezést. A javaslat ezt pótolja. (121. §).

12. A Ptk.-nak a ráépítésre vonatkozó szabályai

- a túlépítésre vonatkozó szabályokhoz hasonlóan

- módosításra, korszerűsítésre szorulnak. A javaslat összhangot teremt a túlépítésre vonatkozó szabályokkal, s e vonatkozásban is szélesebb körben engedi meg a föld és az épület tulajdonjogának szétválását.

A javaslat jóhiszemű ráépítés esetén a földtulajdonos kérelmére annak bírósági megállapítását is lehetővé teszi, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerzi meg. A javaslat abból indul ki, hogy a földtulajdonos és a ráépítő jogviszonyának rendezésénél a föld és az épület elváló tulajdonjoga sok esetben a legmegnyugtatóbb megoldást nyújthatja (pl., amikor a ráépítő a föld forgalmi értékének megtérítésére nem képes, vagy amikor a földtulajdonosnak ehhez nem fűződik érdeke). A föld és az épület elváló tulajdonjoga maga után vonja a földön használati jog megállapítását. Erre az esetre kellett kimondani, hogy a ráépítő a föld használati jogáért köteles ellenértéket fizetni a földtulajdonosnak. A használati jog keletkezésénél is irányadó az a szabály, hogy ha a föld megosztható, a használati jog csak az épülethez tartozó földrészletre áll fenn.

Ha a ráépítő az egész föld tulajdonjogát megszerzi, köteles a földtulajdonosnak a föld forgalmi értékét megtéríteni. Ilyen esetben a földtulajdonosnak további igénye nincs. Ha viszont a ráépítő a földnek csupán egy részére szerez tulajdonjogot, vagy a föld tulajdonjoga helyett földhasználati jogot állapít meg a bíróság, a föld megfelelő részének forgalmi értékén, illetőleg a földhasználatért járó kártalanításon felül jelentkezhet a földtulajdonos oldalán a ráépítés következtében értékcsökkenés is. Ez a ráépítés következménye, ezért - a túlépítésre is vonatkozó szabály szerint - a ráépítő köteles kártalanítást fizetni.

Állami tulajdonban álló föld tulajdonjogának átruházását a jogszabályok általában kizárják. Ezzel áll összhangban a javaslatnak az az új rendelkezése, amely ráépítéssel sem egészben, sem részben nem engedi meg tulajdonjog szerzését állami tulajdonban álló ingatlanon. A szövetkezeti tulajdon védelmében is így rendelkezik a javaslat.

Az eddigi szabályozás nem tartalmazott rendelkezést arra - a gyakorlatban sokszor felmerülő -esetre, amikor a ráépítés olyan földön történik, amelyen épület állott már a ráépítés előtt is. A javaslat erre az esetre a bírói gyakorlatban kialakított megoldást veszi át; közös tulajdon keletkezését mondja ki azzal, hogy a ráépítő tulajdoni hányadát ilyenkor az általa ráépített részre eső érték arányában kell megállapítani. Ennek a szabályozásnak elvi alapját a 134. § (1) bekezdésében megfogalmazott tétel adja. A közös tulajdon keletkezésének nem akadálya az sem, hogy a ráépítőt kisebb értékű tulajdoni hányad illeti meg az egészből.

A javaslat - a szabályozás részletes megismétlése helyett - a nem szabályozott kérdésekben a túlépítésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását rendeli. Ennélfogva alkalmazásra kerülhet az egész föld megvásárlásának követelésénél a 109. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezés, és a 111. § (1) bekezdésében foglalt szabály. Ez utóbbi keretében találhat a bíróság olyan megoldást a ráépítés következményeinek rendezésénél, amely tulajdonszerzési korlátozásokat és egyéb hatósági előírásokat tartalmazó jogszabályoknak és mindenekelőtt a felek méltányos érdekeinek megfelel (137-138. §).

13. A közös tulajdonra vonatkozó szabályok módosításánál a javaslat a bírói gyakorlatban kialakult megoldásokat is figyelembe veszi. Ezeknek megfelelően mondja ki, hogy

- a birtoklás és a használat kérdésében is szótöbbséggel határoznak a tulajdonostársak;

- ha a szótöbbséges határozattal eldöntendő kérdésben nincs határozat, bármelyik tulajdonostárs kérelmére a bíróság határoz;

- a tulajdonostársat elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jog csak a tulajdonostársak körén kívül álló személlyel szemben illeti meg.

A bírói gyakorlat megoldását veszi alapul a javaslat a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezések módosításánál is.

A javaslat a természetbeni megosztás elsődlegességének fenntartása mellett másodsorban - a gyakorlatban felmerült igényeknek megfelelően - azt a megosztási módot állapítja meg, hogy a bíróság a közös tulajdon tárgyait megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adja. E megszüntetési mód feltétele a tulajdonjogot szerző társtulajdonos beleegyezése. Ennek az az indoka, hogy általában senkit sem lehet kötelezni akarata ellenére tulajdonszerzésre. Ez alól egyetlen kivételt tesz a javaslat: az ingatlanban lakó tulajdonostársnak beleegyezése nélkül is tulajdonába adható a közös ingatlan vagy annak egy része. Ennek a szabálynak gyakorlati jelentőségét növeli, hogy a válások következtében gyakori a személyi tulajdonban levő lakásban visszamaradó volt házastárs.

Végül a gyakorlatnak megfelelően tartalmazza a javaslat azt a szabályt is. hogy a bíróság nem alkalmazhat olyan megszüntetési módot, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik (140-148. §).

A külön jogszabályokban biztosított elővásárlási jogok (a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló 1967. évi IV. törvény 32. §-a,

továbbá a 36/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 31. § (2) bekezdése, valamint az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló 32/1969. (IX. 30.) Korm. számú rendelet 5. §-a) megelőzik a tulajdonostársat megillető elővásárlási jogot. Ezek a rendelkezések eddig nem voltak összhangban a Ptk. rendelkezéseivel. A javaslat ezt az összhangot megteremti (145. §).

14. A magánerőből történő lakásépítés jelentős része társasházi lakásépítés útján valósul meg. A társasház-tulajdon jelentőségét juttatja kifejezésre a javaslat azzal, hogy annak alapvető szabályait a Ptk.-ba beépíti. A társasház-tulajdon alapításához írásba foglalt alapító okiratot és a társasház-tulajdonnak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzését írja elő.

Széles körben jelentkező igénynek megfelelően lehetővé teszi a javaslat, hogy a közös tulajdonnak társasház-tulajdonná való átalakítását bírói ítélet is kimondhassa. A javaslat változatlanul nem lép fel a részletes szabályozás igényével, azt külön jogszabályra tartja fenn (149. §).

15. 1977. január 1. napjától megszűnt a társas és csoportos lakóházzal, valamint üdülővel beépíthető állami és szövetkezeti földek elidegenítésének lehetősége. Ezeket az ingatlanokat a jövőben csak tartós földhasználat formájában lehet akár jogi személyek, akár magánszemélyek rendelkezésére bocsátani. A jelentőségében megnőtt földhasználat intézményét szabályozta újra a tartós földhasználatról szóló 1976. évi 33. tvr., amely egyúttal hatályon kívül helyezte a Ptk. 150-154. §-ait.

A javaslat a tartós földhasználatról szóló tvr. és a Ptk. közötti összhang megteremtése érdekében beépíti a törvénybe a tartós fölhasználat intézményét. A javaslat a hatályos szabályozás tartalmát nem érintve a tartós földhasználatra vonatkozó és a polgári jog körébe tartozó legalapvetőbb szabályokat tartalmazza (150-154. §).

A földhasználatnak olyan formája is ismert, amely nem tartozik a tartós földhasználat fogalma alá. A nem állami és nem szövetkezeti tulajdonban álló földön emelt épület tulajdonosát külön megállapodáson, illetőleg - ráépítés esetén - bírói ítéleten alapuló földhasználat illetheti meg (155. §).

16. Az ingatlantulajdont korlátozó jogok körében a Ptk. nem rendelkezett az állami szervek javára államigazgatási határozattal létesíthető használati jogról. Ilyen használati jog létesítését külön jogszabályok engedik meg, és állapítják meg annak részletes szabályait. Így pl. az 1962. évi IV. tv. 1960. évi III. tv, 1969. évi VII. tv, illetőleg ezek végrehajtási jogszabályai. A javaslat meghatározza, hogy közérdekből, az állami szerv javára, kártalanítás ellenében ilyen használati jogot lehet alapítani. A javaslat használati jog alapításának és a kártalanításnak részletesebb szabályozását külön jogszabályra utalja (171. §).

II. Cím

A társadalmi tulajdonra vonatkozó külön szabályok

(172-186. §)

Az állami és a szövetkezeti szocialista tulajdonjogra vonatkozó rendelkezések körében a javaslat új rendelkezései a hatályos külön jogszabályok alapján kiegészítik a Ptk.-t.

1. A Ptk. az állami szervek kezelésébe adott vagyontárgyak átcsoportosítására és újrafelosztására korlátozás nélkül lehetőséget ad. A javaslat jogszabály keretei között engedi ezt meg. A javaslat az állami vállalatra rábízott vagyontárgyak elvonására a 33. §-ban tartalmaz rendelkezést (175. §).

Az állami tulajdont kezelő szervnek a kezelésébe adott állami vagyontárgyakkal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit a javaslat a Ptk. jelenlegi szabályaihoz képest részletesebben fogalmazza meg. Kimondja, hogy a kezelő állami szerv, illetőleg állami vállalat polgári jogi kapcsolatokban - a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően - a tulajdonost megillető jogokat gyakorolja, és a tulajdonost terhelő kötelezettségeket teljesíti.

A Ptk. nem rendelkezett az állami szerv és állami vállalat kezelésébe adott vagyontárgyak kezelői jogának átengedéséről sem, erről külön jogszabályok szóltak. A javaslat rendelkezik a kezelői jog átengedéséről, részletes szabályozást azonban nem ad, hanem utal a külön jogszabályok rendelkezéseire (176. §).

A javaslat az állami szocialista tulajdon védelme körében mellőzi az állam javára vélelmet kimondó rendelkezést, amelyet a gyakorlat eddig sem alkalmazott. A vélelem - megdönthetősége miatt - nem is bizonyult védelemre alkalmas eszköznek.

2. A javaslat a hatályos szövetkezeti jogszabályokkal összhangban határozza meg, hogy szövetkezeti tulajdonban lehetnek mindazok a termelési eszközök és más vagyontárgyak, amelyekre a szövetkezetnek tervszerű gazdálkodása és tagjai jólétének növelése érdekében szüksége van (184. §). Ez a rendelkezés nem érinti a sajátos szövetkezeti tulajdoni formákat (pl. lakásszövetkezeti tulajdon), amelyre külön jogszabályok tartalmaznak rendelkezést.

III. Cím

A birtok

(187-197. §)

A birtokvédelem szabályai körében a javaslat a bíróságok gyakorlata során szerzett tapasztalatok felhasználásával módosít néhány rendelkezést.

1. A Ptk. kifejezett rendelkezéssel nem biztosított birtokvédelmet a birtokot időlegesen más részére átengedő birtokosnak azzal szemben, akinek részére a birtok átengedése történt. E hiányosság a jogalkalmazásban problémát okozott, amelyet a javaslat most segít megoldani (188. §).

2. A Ptk. új jogintézményként rendszeresítette a tanács szakigazgatási szerve előtti birtokvédelmi eljárást. Csaknem két évtizedes gyakorlat tapasztalata alapján megállapítható, hogy a birtokvédelemnek ez a módja bevált. A birtokviták eldöntésénél jelentős helyi ismeretekkel rendelkező szakigazgatási szervek az ügyek többségében megnyugtatóan rendezték a birtokvitát, az eljárás gyors lefolytatásával általában gyorsan intézték az ügyeket. E kedvező tapasztalatok mellett jelentkeztek azonban problémák is.

A javaslat - ha az ügyben a tényleges birtokláson kívül a birtokláshoz való jog is vitás - bírósági hatáskörbe utalja az ügyet. A birtokláshoz való jog kérdésének elbírálása ugyanis általában túlnő a szakigazgatási szerv feladatán, ezért célszerűbb az eljárást mindjárt a bíróságnál kezdeni.

Közvetlen bírósági utat enged a javaslat akkor is, ha a birtoksértés elkövetése óta egy év eltelt. E módosítás indoka az, hogy a huzamosabb időn át fennálló birtoksértés esetén már rendszerint elkerülhetetlen a birtokláshoz való jog vizsgálata. A szakigazgatási szerv előtti eljárást indokló gyorsasághoz fűződő érdek ilyenkor már egyébként sem döntő.

Minden más esetben változatlanul a szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozik a birtokvédelmi eljárás. Lényeges módosítás, hogy a szakigazgatási szerv a nála előterjesztett kérelem tárgyában harminc napon belül köteles határozatot hozni. (191-192. §).

NEGYEDIK RÉSZ

A KÖTELMI JOG

I. Cím

A szerződés

(198-338. §)

A Ptk. megalkotásakor a polgári szabályozás jellemzője az volt, hogy a gazdálkodó szervezetek rendelkezési jogának általában szűk teret engedett. Széles körű volt a szerződéskötési kötelezettség. A törvény azonban az általa megállapított szabályoktól eltérő szabályozásra is lehetőséget adott. Ilyen okok miatt alakult ki az a helyzet, hogy a gazdálkodó szervezetek szerződéses viszonyait túlnyomó részben alacsonyabb szintű jogszabályok szabályozták.

A gazdaságirányítási rendszer azon követelménye, amely a központi irányítás hatékonyságának fokozását és a vállalati önállóság optimális összehangolását írja elő, megnövelte a termelésben, az elosztásban és a forgalomban a polgári jogi szerződések szerepét. Ezzel szükségképpen együttjár az időtálló, magasabb szintű jogi szabályozásra irányuló igény. Ennek az igénynek kielégítését megkönnyíti a jogi szabályozás eddigi fejlődése. Az elmúlt tíz év alatt ugyanis a gazdasági életben kialakult a gazdálkodó szervezetek szerződéseinek jól bevált és időtálló rendszere. Az alacsonyabb szintű jogszabályok megoldásai - a szükséges összhang megteremtésével - adják a javaslat szerinti magasabb szintű jogi szabályozás tartalmát.

A javaslat a szerződésekre vonatkozó általános szabályokat a gazdálkodó szervezetekre és az állampolgárokra egyaránt kiterjedően állapítja meg. Az "egyes szerződések" cím alatt a gazdálkodó szervezetek egymás közötti kapcsolataiban kialakult legjelentősebb szerződéstípusokat is bevonja a szabályozás körébe.

A gazdálkodó szervezetek szerződéses kapcsolatai azonban - elsősorban a népgazdasági tervet szolgáló szerepük és a gazdálkodó szervezetekkel szemben támasztható fokozott követelmények miatt - több vonatkozásban eltérnek a magánszemélyek szerződéses kapcsolataitól. Ezért elkerülhetetlen egyes kérdéseknek differenciált szabályozása. A javaslat a szerződések általános és az egyes szerződések külön szabályainak egyes tételeihez kapcsolja a gazdálkodó szervezetekre irányadó, eltérő rendelkezéseket.

Ez a megoldás biztosítja a polgári jogi szabályozás egységességét és összhangját, ugyanis a minden jogalanyra egyaránt vonatkozó általános szabályok alól kevés számú az indokolt és fenntartandó kivétel.

1. A felek együttműködési kötelezettségének követelményét már a bevezető rendelkezések is kiemelik. A javaslat ezt a követelményt támasztja a szerződéskötést megelőző tárgyalások során is. Az együttműködési kötelezettség lényegét határozza meg azzal, hogy a felek a szerződést érintő minden lényeges kérdésről egymást tájékoztatni kötelesek. E szabály a gazdálkodó szervezetekre és a magánszemélyekre egyaránt vonatkozik. Szerződéskötési kötelezettség körében még szorosabb és tartalmasabb együttműködésre kötelezi a feleket: szerződési nyilatkozataik eltérése esetén az eltérő álláspontjaikat kötelesek egyeztetni (205. §).

2. A szerződéskötési kötelezettség körében a javaslat - a gazdálkodó szervezetekre irányadó hatályos szabályokkal egyezően - feljogosítja a bíróságot a szerződés létrehozására és tartalmának megállapítására, ha a felek nem állapodnak meg. Ez a szabály magánszemélyekre is kiterjed, mivel szerződéskötési kötelezettség ott is előfordulhat.

A javaslat nem ad lehetőséget arra, hogy a nyilatkozattétel elmulasztása a szerződés automatikus létrejöttét eredményezze. A hatályos jogszabályok szerint jelenleg erre lehetőség van [pl. 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 12. § (2) bekezdés, 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 16. § (3) bekezdés]. Ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem váltak be és ezért további fenntartásuk nem indokolt.

A szerződéskötési kötelezettség sem eredményezheti, hogy a bíróság létrehozza a szerződést, ha a kötelezett fél a teljesítésre nem képes, vagy ha a szerződés teljesítése népgazdasági érdeket sértene. Tartalmában ehhez hasonló rendelkezéseket tartalmaznak a gazdálkodó szervezetek szerződéseire vonatkozó egyes hatályos jogszabályok [pl. 10 1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 24. §, 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet 6. § (3) bekezdés].

A javaslat a szerződéskötési kötelezettség körében lehetőséget ad népgazdasági érdekből a szerződés módosítására, megszüntetésére, felbontására, vagy éppen a hatályában fenntartására is (206. §).

3. A Ptk. nem ismeri az előszerződés intézményét. A tervszerződések körében azonban külön jogszabályok az előszerződéshez hasonló szerződések megkötésére lehetőséget adnak [a 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 60. §-a a kapacitáslekötési szerződést, a 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet 43. §-a pedig a kapacitásfoglalási szerződést szabályozza]. E szerződések a gyakorlatban nem mindenben váltották be a hozzájuk fűzött elgondolást. Azok alapján bírósági úton nem volt kikényszeríthető a tervbe vett konkrét szerződések megkötése. Ezért olyan jogintézményt kell létrehozni, amely a hosszabb távú, tartós gazdasági kapcsolatok szervezésének hatékony eszköze lehet, és amelyre a gazdálkodó szervezetek terveiket is reálisan alapozhatják. A magánszemélyek kapcsolataiban is felmerült az előszerződés iránti igény (pl. házépítés, tatarozás stb.). A javaslat ezért lehetővé teszi ott is előszerződés megkötését, amelynek alapján a felek későbbi időpontban kötelesek egymással végleges szerződést kötni.

Az előszerződés alapján szerződéskötési kötelezettség keletkezik mindkét félre. Ha a szerződést nem kötik meg, a bíróság bármelyikük kérelmére létrehozhatja azt. A szerződés létrehozásánál a bíróságnak a vitás tartalom tekintetében a felek megállapodását pótló és azt módosító jogkört is biztosít a javaslat. Ha az előszerződés nem tartalmazza a megkötendő szerződés lényeges tartalmát, a bíróság ezt is megállapíthatja, feltéve, hogy az eset körülményei alapján a tartalom meghatározható. Ha pedig a szerződésnek az előszerződésben már rögzített tartalma népgazdasági érdeket vagy a felek különös méltánylást érdemlő érdekét sértené, a megállapodásban foglaltakat módosíthatja is a bíróság. Erre kivételesen kerülhet sor, minthogy a felek szerződési szabadságát korlátozó lehetőségről van szó.

Az előszerződés megkötése után a szerződés megkötésére meghatározott időpontig hosszabb-rövidebb idő telik el. Ez alatt az idő alatt a felek körülményeiben olyan változások következhetnek be, amelyeknek előzetes ismeretében az előszerződést nem kötötték volna meg, és amelyek miatt méltánytalan lenne az előszerződés alapján szerződéskötésre kényszeríteni őket. Indokolt a szerződéskötés megtagadását megengedni olyan esetekben, amikor az előszerződés megkötésekor célba vett rendeltetését a megkötendő szerződés már nem tudja betölteni. A javaslat idesorolja az olyan változásokat, amelyek miatt a megkötött szerződéstől is el lehetne állni, illetőleg azt fel lehetne mondani. Az előszerződés semmiképpen nem jelenthet tehát nagyobb kötöttséget, mint maga a szerződés. Az előbbi esetekben ezzel indokolható a szerződéskötés megtagadásának megengedése. Nem lenne értelme a szerződéskötés kikényszerítésének akkor sem, ha fél a megváltozott körülmények miatt a szerződés teljesítésére nem képes. Ezen túlmenően a javaslat akkor is megengedi a szerződéskötés megtagadását, ha a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértené. A bevezető rendelkezésekben megfogalmazott tételből [4. § (4) bekezdés] következik viszont, hogy a szerződéskötést nem tagadhatja meg az a fél, aki a változásokat felróható magatartásával maga idézte elő (208. §).

4. Jogi személyek, főleg széles körű állampolgári szükségleteket kielégítő szolgáltatásokat végző gazdálkodó szervezetek, gyakran tömegesen kötnek szerződéseket a fogyasztókkal. A szerződést rendszerint az általuk egyoldalúan elkészített szerződéstervezet felhasználásával kötik meg. E gazdálkodó szervezetek többnyire kizárólagosan foglalkoznak a szolgáltatás nyújtásával. Ez a helyzetük egyoldalú előnyök kikötésére ad lehetőséget a velük szerződő fél hátrányára (pl. felelősség korlátozása, kizárása indokolatlanul magas ellenszolgáltatás kikötése). Az állampolgárok a bonyolultan megszövegezett szerződési feltételeken gyakran el sem tudnak igazodni, olykor pedig a gazdaságilag erőfölényben, monopolhelyzetben levő jogi személlyel szemben védtelenek. Az ilyen eljárással szemben a szolgáltatásra rászoruló állampolgárok és jogi személyek védelmét biztosítani kell.

A javaslat új jogintézmény bevezetésével kívánja elejét venni ilyen helyzetek létrejöttének, illetőleg kívánja orvosolni a létrejött sérelmes helyzetet. Ha az általános szerződési feltételek egyoldalú előnyt biztosítanak a jogi személyek részére, azokat a külön jogszabályban meghatározott szerv a bíróság előtt megtámadhatja. Az "indokolatlan egyoldalú előny" fogalmának tartalommal való kitöltése a bírósági gyakorlatra vár. Ez a meghatározás eltér a "feltűnően nagy értékkülönbség" vagy a "feltűnően aránytalan előny" fogalmától, ezeknél kisebb érdeksérelem veszélye esetén is megállapítható a megtámadás alapossága. Az említett szervek nem a konkrét szerződéseket, hanem az általános szerződési feltételeket támadhatják meg, és a megtámadás alapossága esetén a bíróság is ezek sérelmes kikötéseinek érvénytelenségét -és nem a konkrét szerződések érvénytelenségét - állapítja meg. A megállapítás viszont mindenkivel szemben hatályos. Ezzel szemben az általános szerződési feltételek szerint már megkötött egyedi szerződéseket a sérelmet szenvedő fél támadhatja meg, az ügyész ilyen esetben a Pp 2/A. §-a alapján indíthat pert.

Nem állapítható meg az indokolatlan egyoldalú előny olyan általános szerződési feltételek esetében, mely megfelel a központi állami szerv által kellő formában jóváhagyott szabályzatnak (pl. pénzintézeti szabályzat, állami biztosító szabályzata). A megtámadás eredményessége esetén egyedi szerződések esetében a jogkövetkezményeket a 237-239. §-ok tartalmazzák (209. §).

5. A javaslat a szerződéskötési kötelezettség körében a szerződéskötést megelőző nyilatkozatok megtételére az általánostól eltérő külön szabályokat tartalmaz. E külön szabályok lényegében megegyeznek a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó egyes külön jogszabályokban foglalt rendelkezésekkel. A javaslat célszerűségi szempontból jogszabályt és annak engedélyével a feleket is feljogosítja, hogy az ajánlattételre való felhívási és hiánypótlási határidőket eltérően állapítsák meg. Ha szerződés ilyen módon nem jön létre, akkor a 206. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni (212. §).

6. Gazdálkodó szervezetek egymásközti kapcsolataiban a hatályos jogszabályok lehetőséget adnak a megrendelői pozícióban levő félnek, hogy a szerződés létrejöttéig nyilatkozatát visszavonja. Ennek következménye viszont a másik fél részéről felmerült költségek viselése. A javaslat ezt a szabályt átveszi (214. §).

7. Az áruk eladásával vagy egyéb szolgáltatások nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személyek szervezeti egységei tömegesen kötnek szerződéseket. A szerződéskötésnél a jogi személy dolgozói (tagjai) járnak el. A Ptk. nem tartalmaz rendelkezést az ilyen alkalmazottak (tagok) képviseleti jogköréről, e vonatkozásban a régi kereskedelmi törvény rendelkezései adnak iránymutatást. A javaslat kimondja, hogy az egységeknek az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben foglalkoztatott alkalmazottakat (tagokat) a jogi személy képviselőinek kell tekinteni, ha a körülményekből más nem következik, vagy jogszabály eltérően nem rendelkezik. A forgalmi élet jogi biztonsága követeli meg annak kimondását, hogy az alkalmazott (tag) jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben semmis, kivéve, ha arról harmadik személy tudott vagy tudnia kellett volna. Az előbbi rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a magánkereskedők és magánkisiparosok alkalmazottaira is (220. §).

8. Nincs elvi akadálya annak, hogy jogszabály a hatálybalépése előtt már megkötött szerződések tartalmát megváltoztassa. A jogszabály ilyen rendelkezése az eredetihez képest lényegesen terhesebbé teheti a szerződést valamelyik, esetleg mindkét fél számára. A javaslat a jogszabályalkotóra irányadó követelményként rögzíti, hogy a már megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtassa meg. Ha a jogalkotó él ezzel a lehetőséggel, és a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél jogos érdekeit sérti, jogot kell biztosítani - ha ezt jogszabály nem zárja ki - a szerződéstől való elállásra vagy a szerződés bírósági úton történő módosítására.

Ez a rendelkezés nem vonatkozik a hatósági árak jogszabályi megváltoztatására. Az ezekre vonatkozó szabályokat a Ptk. 366. § (2) bekezdésében és az árszabályozásra vonatkozó jogszabályokban foglaltak általánosításával tartalmazza a javaslat. Az időközi hatósági árváltozásra vonatkozó szabály lényege, hogy - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az új áron kell teljesíteni a szerződést. Szerződéskötési kötelezettség hiányában csak akkor ad elállásra jogot a javaslat, ha az új áron a felek a szerződést nem kötötték volna meg. Érvényesülhet a felek által kikötött ár akkor, ha az utóbbi hatályba lépett jogszabály már nem tartalmaz hatósági árat. Természetesen a felek a szabaddá vált árat közös megegyezéssel módosíthatják.

A Ptk.é 60. §-ának rendelkezését jelentőségénél fogva a törvénybe építi be a javaslat. A külkereskedelmi szerződések, valamint az ehhez kapcsolódó belföldi szerződések körében a hatósági ár azonban nem kötelező, kivéve ha jogszabály eltérően nem rendelkezik (226. §).

9. A Ptk. hatályos 231. § (4) bekezdése a pénztartozás értékállandóságának biztosítására irányuló kikötésekre tartalmazott korlátozó rendelkezéseket. A világgazdaságban és a kapitalista országok valutarendszerében bekövetkezett változások miatt e korlátozás ma már nem indokolt, a "lebegő" árfolyamok mellett pedig nem is alkalmazható, ezért a javaslat a rendelkezést mellőzi.

10. Elsődlegesen a gazdálkodó szervezetek viszonyait tartva szem előtt mondja ki a javaslat, hogy szerződéses viszonyokban a pénztartozás után kamat jár. Kivételként fogalmazza meg a magánszemélyekre vonatkozó eltérő szabályt. Eszerint magánszemélyek szerződéses kapcsolatában kamat csak kifejezett kikötés esetén jár (232. §).

11. A bírósági gyakorlat alakította ki azt a szabályt, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül, bármikor hivatkozhat. A javaslat - jelentőségénél fogva - ennek megfelelően egészíti ki a törvényt (234. §).

A semmis és a megtámadható szerződések következményeit a Ptk. több külön rendelkezésben szabályozza. A javaslat egyetlen szakasz keretében ad átfogó szabályozást. Alapjaiban a szabályozás a hatályos rendelkezéseket veszi át. Valamennyi érvénytelen szerződésre, így pl. az uzsorás szerződésre, a feltűnő értékaránytalanság miatt érvénytelen szerződésekre egységesen mondja ki, hogy az érvénytelenség okának megszüntetésével a bíróság a szerződést érvényessé nyilváníthatja, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető. A javaslat példaszerűen sorolja fel azokat az eseteket, amikor az érvénytelenség oka megszüntethető. Ezeken kívül, más esetben is érvényesül a szabály (pl. jogszabályban megkívánt hatósági engedély nélkül kötött szerződés esetén az engedély utólagos megadása). A javaslat egybefoglalt szabályozást ad az uzsorás, az egyéb okból semmis, illetőleg a megtámadás folytán érvénytelen szerződések esetében az állam javára szóló marasztalásra is (237. §).

A javaslat az érvénytelen szerződésnek érvényessé nyilvánítása folytán a szerződésszegésnek a következményeit ugyanúgy rendeli alkalmazni, mint a kezdettől fogva érvényes meg nem támadható szerződések esetében (238. §).

A részleges érvénytelenség következményeinek szabályozásánál a javaslat a gazdálkodó szervezetekre és a magánszemélyekre részben eltérő rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a hatályos jogi rendelkezésekkel tartalmilag megegyeznek (239. §).

12. A gazdálkodó szervezetek egymásközti szerződéseire vonatkozó külön jogszabályok kifejezetten is rendelkeztek arról, hogy a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése akkor is követelhető, ha kötbérigényt nem érvényesítettek. Magánszemélyek szerződéseire vonatkozólag az ítélkezési gyakorlat következetesen ugyanezt az elvet juttatta kifejezésre. A javaslat ezekkel egyezően tartalmazza az általános szabályt.

A javaslat kifejezett rendelkezést tartalmaz arra is, hogy jogszabály kötbér kikötését kötelezővé teheti, és annak legkisebb mértékét is meghatározhatja. Ez a rendelkezés eddig csak közvetetten volt levezethető a Ptk. szabályaiból (246. §).

A Ptk. a tervszerződések körében rendelkezett a kötbérigény elévülési idejéről [408. § (1) bekezdés]. A javaslat az elévülési határidőket a 326. §-ban szabályozza a kötbérigényre kiterjedően is. Erre tekintettel a kötbérre vonatkozó szabályok között a szükségtelenné vált külön rendelkezést mellőzi.

13. A Ptk. a jótálláson alapuló felelősség lényegét, annak tartalmát nem határozza meg. A javaslat szerint a jótállás mind jogszabályon, mind szerződésen alapulhat. A javaslat meghatározza a jótállás lényegét is, amikor kimondja, hogy a jótállás alapján a kötelezett a szerződésszerű teljesítésért a törvényben előírtnál szigorúbb felelősséget vállal. Ez mind a kötelező, mind a szerződéses jótállásra vonatkozik (248. §).

Külön szabályozza a javaslat az ún bankgaranciát: a bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek bekövetkezése esetén meghatározott időben és összeg erejéig fizetést fog teljesíteni (249. §).

14. Kézizálogjog létesítése esetén a feleknek ilyen megállapodása alapján arra is van lehetőség, hogy a zálogtárgyat állami vagy szövetkezeti kereskedelem útján értékesítsék, és így elégítsék ki a jogosultat. Ezt a rendelkezést egészíti ki a javaslat azzal hogy a záloghitel megnyújtásával üzletszerűen foglalkozó állami és szövetkezeti szerv maga is jogosult értékesítésre és kielégítésre (260. §).

15. Az együttműködési kötelezettség a szerződés teljesítési szakaszában különösen jelentős. Teljesítésnél az együttműködési kötelezettséget általánosságban megfogalmazó rendelkezésen felül a javaslat további szabályokat is tartalmaz: a kötelezett a jogosultat a szolgáltatás lényeges tulajdonságairól, mindkét fél egymást a teljesítést érintő minden lényeges körülményről tájékoztatni köteles. Ez utóbbi körbe tartozik az akadályok közlése is (277. §).

A javaslat a gazdálkodó szervezetek egymásközti szerződéseinél teljesítési helyként a jogosult székhelyét (telephelyét), illetőleg az általa megjelölt helyet határozza meg, egyben eltérő szabályozásra ad lehetőséget (278. §).

16. A kötelmi jog körében az egyik legjelentősebb kérdés a hibás teljesítés következményeinek a rendezése. A Ptk. szabályozása - a bírósági gyakorlat tapasztalatai szerint - túlságosan merev, a fogyasztók érdekeinek hatékony védelmét kielégítő módon nem tudja biztosítani, ezért módosításra szorul.

A javaslat szerint hibás teljesítés a kölcsönös szolgáltatásra irányuló szerződések körében akkor fordul elő, ha a szolgáltatás nem felel meg a szerződésben vagy a törvényben előírt tulajdonságoknak. A kötelezett a szolgáltatott dolog ilyen tulajdonságaiért felel, szavatol.

A szavatossági jogok bonyolult, nehezen áttekinthető jelenlegi rendszerét a javaslat egyszerűsíti. A javaslat lényege:

a) Bármilyen szolgáltatás esetén a jogosult által választható szavatossági jogok a kijavítás és az árleszállítás. Fajta és mennyiség szerint meghatározott szolgáltatás hibája esetén kicserélést is kérhet a jogosult kivéve, ha a kijavítás a jogosult érdekeinek sérelme és a szolgáltatás értékcsökkenése nélkül rövid idő alatt, megtörténhet. Az elállási jog akkor illeti meg a jogosultat, ha megszűnt a teljesítéshez fűződő érdeke. Az érdekmúlás főbb eseteit a javaslat maga is meghatározza.

b) A javaslat megadja a kötelezettnek azt a lehetőséget, hogy kijavítás vagy árleszállítás helyett a dolgot kicserélhesse, de csak abban az esetben, ha ez a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges.

c) A javaslat az észlelt szavatossági hiba haladéktalan közlését írja elő azzal, hogy a késedelmes közlésből eredő kárért a jogosultat terheli e felelősség. A jogosultat kicserélés vagy kijavítás választása esetén az ellenszolgáltatás arányos részének visszatartására is feljogosítja.

d) Változatlanul fenntartja a javaslat a jogosultnak azt a jogát is, hogy a hibát a kötelezett költségére maga javítsa ki, illetőleg mással kijavíttathassa, ha a kötelezett megfelelő határidőre azt nem vállalja vagy nem végzi el.

e) Megengedi a javaslat a választott szavatossági jogról más jogra való áttérést is. de ilyen esetben a jogosult a kötelezettnek köteles megtéríteni az ebből eredő kárát. Erre sem köteles azonban,

ha az áttérés indokolt volt, vagy pedig éppen a kötelezett magatartása adott arra okot. Az áttérés indokoltsága nyilvánvalóan objektív alapon állapítható csak meg (306-307. §).

A Ptk.-nak a szavatossági jogok érvényesítési határidejére vonatkozó rendelkezései sem biztosították a kívánt mértékben a fogyasztók érdekeit. A szavatossági nyilatkozat megtételére megállapított, a szolgáltatás megvizsgálásának befejezésétől számítandó nyolc napi, majd a keresettel való érvényesítésre az utóbbitól számítandó hat hónapi határidő különösen azért hátrányos a fogyasztókra, mert a hibák sokszor e határidők eltelte után észlelhetők.

A gazdálkodó szervezetek egymásközti szerződéseire vonatkozó külön jogszabályok - a Ptk. 405. § (3) bekezdésében adott felhatalmazás alapján - a szavatossági jogok érvényesítését eltérően szabályozzák. Jogvesztő határidők helyett elévülési határidőket írnak elő és annak időtartamát általánosan hat hónapban, alkalmatlan szolgáltatás esetében pedig három évben határozzák meg.

A javaslat a gyakorlatban jelentkező igények és a gazdálkodó szervek szerződéseire vonatkozó szabályozás tapasztalatai alapján egyszerűbben, egységesen és szigorúbban állapítja meg a szavatossági jogok érvényesítésének határidőit. Az érvényesítési határidő tartamát hat hónapban határozza meg. Ha a hatósági előírásban, szabványban, vagy más kötelező műszaki előírásban meghatározott legkisebb alkalmassági idő ennél rövidebb, ez az irányadó határidő. Ezek a határidők objektíve megállapítható időponttól, a teljesítéstől számítanak, elévülési jellegük lehetővé teszik a 326. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek esetén a szavatossági jog későbbi érvényesítését is. A forgalmi élet biztonsága azonban megkívánja végső határidő megállapítását is, amelyen túl szavatossági igényt már nem lehet érvényesíteni. Ezt a javaslat általában egy évben, tartós használatra rendelt szolgáltatás esetében pedig három évben határozza meg. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági, műszaki előírás vagy szabvány határozza meg, és ez három évnél hosszabb, úgy ez a hosszabb határidő az igény érvényesítésének végső jogvesztő határideje (308. §).

A szavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésével összefüggésben felmerülő költségek a kötelezettet terhelik. Ennek kimondása azért indokolt, mert a gyakorlatban olykor ezeket kártérítés címén ítélték meg, holott ezeknek a költségeknek viselése az objektív szavatossági felelősséghez tapad (309. §).

A hibás teljesítésből eredő kár megtérítésére irányuló igény érvényesítési határidejét a javaslat nem korlátozza. (310. §).

A javaslat szerint, ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, úgy a hibás teljesítésre irányadó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szavatossági jog az eddigi rendelkezésekkel összhangban a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el. A jogvesztő határidők erre az esetre is vonatkoznak (311. §).

17. A javaslat - a szerződésszegés közös szabályait kiegészítve - az életet, a testi épséget és az egészséget károsító szerződésszegésért való felelősség kizárását is érvénytelennek nyilvánítja. E kiegészítést a személyhez fűződő jogok fokozottabb védelme indokolja.

A jogi személyekkel szemben a szerződésnek megfelelő teljesítés körében is érvényesülő fokozott követelmény alapján tiltja a javaslat, hogy a jogi személy a szerződésszegésért való felelősséget kizárja vagy korlátozza. Ez alól indokolt kivétel az, amikor a jogi személyt megillető ellenszolgáltatás csökkentése vagy más előny kiegyenlíti a korlátozásból eredő hátrányt. A javaslat felhatalmazást ad a külkereskedelmi szerződéssel kapcsolatos szerződésekre vonatkozó jogszabályban a szerződésszegésnek és következményeinek eltérő szabályozására, azzal a megszorítással, hogy az (1) bekezdésben kiemelt magatartásokért a felelősséget kizárni ezeknél sem lehet (314. §).

II. Cím

Felelősség szerződésen kívül okozott károkért és jogalap nélküli gazdagodásért

(339-364. §)

1. A javaslat a bevezető rendelkezések között tartalmazza a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmát. Az ilyen tevékenység is vezethet károkozásra. Károkozás veszélyére a 341. §-ba foglalt szabálynak kifejezett kiterjesztése indokolt a tisztességtelen gazdálkodás esetére is. Különösen indokolja ezt az a körülmény, hogy a tisztességtelen gazdálkodás rendszerint tetemes összegű kárt okozhat, illetőleg a fogyasztók széles körét károsíthatja (341. §).

2. Az emberi élet, a testi épség és az egészség fokozott védelme indokolja, hogy az ezekben okozott károkozásért való felelősség ne legyen korlátozható vagy kizárható (342. §).

3. Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény már kimondja, hogy az emberi környezetet veszélyeztető tevékenység folytatója a polgári jognak a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint felel az okozott kárért. A javaslat a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkra vonatkozó felelősségi szabályokat ennek megfelelően kiegészíti (345. §).

4. A Ptk. az alkalmazottak (a szövetkezeti tagok) által harmadik személynek okozott kárért a munkáltatóval, illetőleg a szövetkezettel egyetemlegesen az alkalmazottak (tagok) felelősségét is megállapítja, ha a kárt szándékosan, bűncselekménnyel okozták. A károsult harmadik személy érdekeinek védelme nem indokolja e kivételes szabály fenntartását. A munkáltató, illetőleg a szövetkezet vagyona sokkal nagyobb fedezetet nyújt a kártérítési követelés kielégítésére, mint az alkalmazottnak, illetőleg a tagnak vagyona. A teljesítés elmaradása esetén a munkáltatóval, illetőleg a szövetkezettel szemben a végrehajtás is gyorsabban, eredményesebben lefolytatható. A javaslat ezért mellőzi az alkalmazottnak, illetőleg a tagnak közvetlen felelősségét megállapító rendelkezést (348. §).

5. Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításának feltételei ma túlságosan szigorúak. A szabályozás nem alkalmas arra, hogy államigazgatási jogkörben elkövetett kötelességszegés károsultjait indokolt védelemben részesítse, de arra sem, hogy az államigazgatási munkában a kötelességszegések megelőzésére neveljen.

A személyek jogainak és törvényes érdekeinek hatékonyabb védelme, az államigazgatási tevékenység törvényességének fokozott biztosítását szolgáló intézkedések indokolttá teszik e szabályok módosítását. A javaslat a felelősség megállapításának feltételei közül mellőzi az eljáró alkalmazott fegyelmi vagy büntető felelősségének előzetes megállapítását.

A javaslat szerint a felelősség megállapításának feltétele - az alkalmazott részéről az általános szabályok szerinti felróható és jogellenes magatartás mellett - a károsult részéről a rendes jogorvoslati lehetőségek sikertelen igénybevétele. A bírósági gyakorlatra vár annak kialakítása, hogy az alkalmazott magatartásának felróhatósága körében hogyan kell értékelni a munka jellegével együttjáró jogszabályértelmezési tévedéseket, továbbá az ügyintézési eljárásban esetleges késedelmeket (349. §).

6. A Ptk. nem rendelkezik a nem vagyoni kár megtérítéséről. A bíróságok gyakorlata egyre inkább jelezte a nem vagyoni kárért való felelősség szabályozásának indokoltságát. A Ptk. 358. § (1) bekezdésének kiterjesztő értelmezésével igyekeztek anyagi kárpótlást nyújtani a pénzben ki nem fejezhető hátrányokért. A károsultat ért nem vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költségek fogalma alá vonta a nem vagyoni károk enyhítéséhez, könnyebb elviseléséhez szükségesnek vélt kiadásokat.

A javaslat abból indul ki, hogy a károkozó cselekmény a károsult érdekeit úgy is sértheti, hogy vagyoni káron kívül nem vagyoni hátrányt is von maga után, amely kihatásában súlyosabb is lehet az előbbinél. Méltánytalan lenne az ilyen súlyos hátrányt szenvedőt kárpótlástól, elégtételtől elzárni csupán azért, mert kára vagyoni mértékkel nem mérhető. A pénzbeli kárpótlás alkalmas lehet arra, hogy a nem vagyoni kár enyhítésére szolgáljon. A javaslat ezért lehetővé teszi nem vagyoni kár megtérítését is. Erre azonban csak a súlyosabb esetekben kerülhet sor, amikor a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, ille-tőleg - akár azzal együtt, akár külön - életét tartósan vagy véglegesen megnehezíti. A javaslat tehát a károsultnál jelentkező következményeket írja elő feltételként. A javaslat "károkozóra" utal. Ehhez képest a felelősség más eseteinél megkívánt feltételek (jogellenesség, felróhatóság) megléte esetén lehet csak megállapítani a nem vagyoni kárért való felelősséget is. Nem korlátozza a javaslat a felelősséget a testi épség és az egészség sérelmének eseteire, bár a körülírt következmények jellegüknél fogva elsősorban a testi épség és az egészség károsodásához tapadnak, de egyéb személyhez fűződő jognak (pl. a jóhírnévnek) megsértése is maga után vonhatja a javaslatban írt következményeket. Jogellenes és felróható magatartás jogi személynek is okozhat vagyoni kárban nem mérhető hátrányt. A javaslat ilyen esetben is lehetőséget ad kárpótlásra nem vagyoni kár címén (354. §).

A nem vagyoni kárért való felelősség folytán értelemszerűen kiegészíti a javaslat a kártérítés mértékéről szóló rendelkezést [355. § (4) bekezdés].

7. A Ptk.-nak a felelősség módjára és a kártérítés mértékére vonatkozó szabályait a javaslat csupán annyiban érinti, hogy a Ptk.é 58. és 59. §-ainak rendelkezéseit, továbbá a Legfelsőbb Bíróság 45., 46. és 47. számú állásfoglalásaiban adott iránymutatásokat beépíti a Ptk.-ba.

III. Cím

Egyes szerződések

(365-597. §)

1. Az adásvétel szabályai körében a javaslat a következő módosításokat tartalmazza:

a) A hatósági árra vonatkozó rendelkezéseket a javaslat a szerződésekre vonatkozó általános szabályok között helyezi el (226. §), ezért azokat az egyes szerződésekre vonatkozó szabályok között már mellőzi.

b) Mellőzi az állatok adásvétele esetére vonatkozó szavatossági szabályokat, minthogy azok a szerződésre vonatkozó általános szabályok között szerepelnek.

2. A gazdálkodó szervezetek termékforgalma egymás között rendszerint szállítási szerződések útján bonyolódik le. A szállítási szerződések részletes szabályait az elmúlt időszakban több jogszabály módosította. Ezeknek a szabályoknak a többsége a gyakorlatban bevált. Sem a gazdasági életben, sem a bírósági gyakorlatban nem merült fel igény a szabályozás tartalmának szélesebb körű megváltoztatására. A javaslat ezért azokat az alapvető szabályokat, amelyek polgári jogi kódexben való elhelyezést igényelnek, általában módosítás nélkül építi be a szállítási szerződésre vonatkozó részbe. Számos rendelkezés - általános jellegénél fogva - a szerződésekre vonatkozó általános szabályok közé került, ezeknek a szállítási szerződések körébe való felvétele ezért szükségtelen.

a) A szállítási szerződés lényegéhez tartozik, hogy az abban meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban kell szolgáltatni. Ebből következik, hogy a teljesítési idő megállapítása a szerződés lényeges tartalmához tartozik. A szállítási szerződések körében indokolt annak megengedése, hogy bármelyik fél kérelmére a bíróság megállapíthassa a részletekben történő teljesítés időpontjait, ha a felek közötti szerződésben ezt nem határozták meg. A szerződés tartalmának hiányosságából adódó bizonytalanság kiküszöbölését célozza az a rendelkezés, hogy részletekben történő teljesítésnél részletenként azonos mennyiséget kell szolgáltatni, ha a mennyiségről a felek nem rendelkeztek; a bíróság a részteljesítések mennyiségét eltérően is meghatározhatja (380. §).

b) A javaslat - a hatályos szabályokkal egyezően - a megrendelőt határidő nélkül feljogosítja elállásra, kötelezi azonban a szállító kárának megtérítésére. Az elállás - az általános szabály szerint - a szerződést felbontja, ennek következtében megkötésének időpontjára visszamenő hatály-lyal szűnik meg a szerződés és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Szállítási szerződéstől való elállás esetén ezeknek a szabályoknak merev alkalmazása nem kívánt eredménnyel járhat. A javaslat ezért feljogosítja a bíróságot, hogy bármelyik fél kérelmére elállás esetén is csak a jövőre nézve szüntesse meg a szerződést, ha a már nyújtott szolgáltatások nem téríthetők vissza, illetőleg, ha a népgazdasági vagy egyéb nyomós érdek ezt indokolja. Kimondja viszont, hogy a megrendelő kártérítési felelőssége ilyenkor is fennáll (381. §).

c) A szállító felelősségét emeli ki a javaslat azzal a rendelkezéssel, hogy a megrendelő nem köteles meggyőződni a teljesítés megfelelő voltáról, ha a szállítótól átvett árut eredeti csomagolásban a szerződésben meghatározott rövid időn belül harmadik személynek elküldi. A fokozott együttműködési kötelezettséget kiterjeszti ilyenkor az árut átvevő harmadik személyre is: kötelességévé teszi, hogy az észlelt hibáról haladéktalanul értesítse mind a szállítót, mind a megrendelőt (384. §).

d) A javaslat a szerződésekre vonatkozó általános szabályok körében nem biztosít lehetőséget arra, hogy nyilatkozattétel elmulasztása szerződés automatikus létrejöttét eredményezze. A hatályos szabályozástól eltérően a szállítási szerződések esetében sem engedi ezt meg.

3. A közszolgáltatásokra (víz, gáz, villany stb.) vonatkozó hatályos jogi szabályozás nem egységes. Néhány szabályozás a szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezet közhatalmi jellegét domborítja ki, s a szolgáltatást mint igazgatási kapcsolatot szabályozza. A közszolgáltatások köre egyre bővül, jelentősége növekszik. A közszolgáltatásoknak, mint szerződéses kapcsolatnak alapvető szabályozását a Ptk.-nak kell tartalmaznia.

A javaslat a közszolgáltatási szerződést külön szerződésként szabályozza. A szabályozás a szerződésnek csak a legalapvetőbb kérdéseire terjed ki. E szabályozás körében biztosítja a felek egyenjogúságát, a szolgáltatásban kiküszöböli a szolgáltató gazdálkodó szervezetek közhatalmi jellegű jogosítványait. Ez utóbbit szolgálja a javaslatnak több rendelkezése (pl. csak jogszabályban meghatározott esetekben tagadhatja meg a szolgáltató a szerződés megkötését, mondhatja fel a szerződést, szüneteltetheti, korlátozhatja a szolgáltatást) (387-388. §).

4. A Ptk.-nak a vállalkozási szerződésre vonatkozó szabályai általában csak a magánszemélyek szerződéses kapcsolataiban voltak alkalmazhatók. A vállalkozási jellegű egyes szerződéseket alacsonyabb szintű, külön jogszabályok szabályozták (pl. a vállalatok vállalkozási szerződéseiről szóló 44/ 1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet, az építési szerződések alapfeltételeinek közzétételéről szóló 5/1968. (IV. 6.) ÉVM számú rendelet, a tervezési szerződések alapfeltételeiről szóló 10/1968. (X. 10.) ÉVM-KGM-NIM számú együttes rendelet). E külön jogszabályok hatálya alá tartozó szerződésekre a Ptk.-nak a rendelkezései csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben a külön jogszabályok nem tartalmaznak rendelkezést.

A gazdálkodó szervezeteknek a vállalkozás körébe tartozó szolgáltatásokra egymással kötött szerződéseit szabályozó külön jogszabályokban - a szállítási szerződéshez hasonlóan - bevált, időtálló megoldások alakultak ki. E szerződéseknek népgazdasági szempontból kiemelkedő jelentősége indokolja, hogy alapvető rendelkezéseiket is a Ptk. tartalmazza. A javaslat figyelembe veszi, hogy a vállalkozási jellegű szerződések körében olyan típusok alakultak ki, amelyek egymástól részben eltérő szabályozást igényelnek. Ezért a javaslat azt a szerkezeti megoldást követi, hogy a vállalkozási típusú szerződéseknek általános szabályai mellett külön-külön szabályozza az egyes vállalkozási jellegű, vagy ahhoz legközelebb álló szerződés-típusokat.

a) A vállalkozási szerződés általános szabályai körében a javaslat a Ptk. szabályait kiegészíti a gazdálkodó szervezetek egymásközti vállalkozási szerződéseire vonatkozó hatályos szabályozással, ezeket egységes rendszerbe foglalja, néhány vonatkozásban továbbfejleszti a szabályozást.

A vállalkozási szerződések keretében a feleknek

- ideértve a jogosan igénybevett alvállalkozókat is

- együttműködési kötelezettsége különös jelentőségű. A vállalkozónak a munka gazdaságos és gyors befejezésére kell törekednie. Ennek érdekében az ugyanazon a létesítményen egyidejűleg tevékenykedő vállalkozók kötelesek a munkavégzést összehangolni, a megrendelő pedig köteles ennek feltételeit biztosítani. A javaslat a munka megszervezésének hiányossága következtében okozott kárért felelőssé teszi a mulasztót. A felek anyagi érdekeltségének lehetővé tételével is elősegíti az együttműködés hatékonyságát: az együttműködés módját és feltételeit meghatározó megállapodásukban arról is rendelkezhetnek, hogy a munka összehangolása révén elérhető megtakarításokat, egyéb előnyöket, az egyes feleknél felmerülő esetleges többletköltségeket hogyan osztják meg (393. §).

A javaslat változatlanul megengedi, hogy a megrendelő a szerződéstől bármikor elálljon a vállalkozó kárának megtérítése mellett. A javaslat a vállalkozási szerződéstől való elállásnál is feljogosítja a bíróságot, hogy a szerződést csak a jövőre nézve szüntesse meg, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet helyreállítani a már nyújtott szolgáltatások visszajuttatásával, vagy ha ezt népgazdasági vagy egyéb jelentős érdek indokolja. A megrendelő azonban ilyen esetben sem mentesül az elállással okozott kár megtérítési kötelezettsége alól (395. §).

Ugyancsak az együttműködési kötelezettséget fejleszti tovább a javaslat, amikor előírja, hogy a felek a szolgáltatás átadásakor a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükséges, szakmailag szokásos és indokolt próbákat közösen kötelesek elvégezni, továbbá a vállalkozót kötelezi az átadott létesítmény használatához, fenntartásához szükséges tájékoztatás megadására (396. §).

b) Az építési szerződés szabályait a javaslat ugyancsak a hatályos külön jogszabályok és a gyakorlat figyelembevételével állapítja meg. E szerződések tartalmánál különös jelentősége van a műszaki terveknek, műleírásnak és költségvetésnek.

Ezek szolgáltatására külön rendelkezéseket tartalmaz a javaslat.

Az építési-szerelési munka elvégzéséhez rendszerint különböző hatósági engedélyek beszerzése is szükséges. Az engedély beszerzésének kötelezettségéről is külön rendelkezik a javaslat: jogszabály eltérő rendelkezése hiányában ez általában a megrendelő feladata (403. §).

c) A javaslat "szerelési szerződés" cím alatt tartalmaz rendelkezéseket a technológiai szerelési munkára irányuló vállalkozásról (407. §).

d) A tervezési szerződésnek legalapvetőbb szabályait a javaslat a hatályos külön jogszabály tartalmával egyezően állapítja meg (408-411. §).

e) Korunkban a tudományos-technikai fejlődést elősegítő kutatási tevékenységnek népgazdasági szempontból is kiemelkedő jelentősége van. A kutató polgári jogi szerződés alapján is vállalkozhat kutató munka végzésére. Az ilyen tevékenység végzésére irányuló szerződés - a kutatási szerződés - a szolgáltatás jellegénél fogva a vállalkozási szerződés általános szabályaitól részben eltérő szabályozást igényel.

A vállalkozási szerződés általában valamely eredmény létrehozására irányul, és a díj csak ennek ellenében jár. A kutatási szerződésnél a kutató is eredmény létrehozására vállalkozik, azonban a munka jellegénél fogva a felek megállapodhatnak abban is, hogy a munka eredménytelen befejezése esetén is jár a kikötött díj (412. §).

A kutatási munka sokkal inkább személyhez kötött tevékenység, mint az egyéb vállalkozási jellegű tevékenység. Ez indokolja azt a rendelkezést, hogy a vállalkozó csak a megrendelő hozzájárulásával vehet igénybe alvállalkozót. Ha azonban a vállalkozó eredmény létrehozására vállalkozott, nem indokolt ilyen korlátozás. A kutatási munka jellege indokolja azt a további rendelkezést is, hogy a vállalkozó szolgáltatását a megrendelő csak a szerződésben meghatározott célra használhatja fel, és nem hozhatja nyilvánosságra. Végül ugyancsak a kutatási munka jellege igényli a jogszavatosság kérdésének szabályozását, a kötbér kikötésének és a kártérítési felelősség korlátozásának lehetővé tételét (413. §).

f) Az állampolgárok belföldi és külföldi utazásaikhoz általában az utazási irodák szolgáltatásait veszik igénybe. Az utazásokkal kapcsolatos szolgáltatások polgári jogi szerződésen alapulnak Az ilyen szerződéseket sem a Ptk., sem külön jogszabályok nem szabályozzák. E szerződések számuknál és jelentőségüknél fogva is igénylik a Ptk.-ban való szabályozást. A javaslat "utazási szerződés" keretében állapítja meg az ezekre vonatkozó alapvető szabályokat.

Az utazási szerződés alapján a vállalkozó utazást, az ilyen jellegű utazással rendszerint összefüggő egyéb szolgáltatást (szállást, étkezést stb.) nyújt, a megrendelő pedig ennek ellenében díjat fizet. Az ilyen utazások lebonyolításánál gyakran előforduló hibás teljesítés esetére ad szabályozást a javaslat: a megrendelő a díj csökkentését és kárának megtérítését követelheti, ha a vállalkozó csak a szerződés tartalmától eltérően tud teljesíteni (415. §).

g) A vállalkozás keretében szabályozott építési, szerelési, tervezési, kutatási és utazási szerződés részletes szabályainak megállapítását a javaslat külön jogszabályokra utalja.

5. A Ptk.-nak a termékértékesítési szerződésre vonatkozó szabályai a gyakorlatban jól beváltak. A javaslat ezeket fenntartja, egyben a gyakorlatban felmerült igényeknek megfelelően továbbfejleszti.

A szolgáltatás tárgya - termény, termék; állat - más szolgáltatásoktól általában abban is eltér, hogy ezek átadásának időpontját a leggondosabb eljárás mellett sem mindig lehet előzetesen - a szerződéskötéskor - meghatározni. Népgazdasági érdek viszont, hogy a szerződéssel lekötött szolgáltatás rendeltetésének megfelelően kerüljön felhasználásra, aminek feltétele az átadásra kész szolgáltatás haladéktalan átvétele. E sajátosságokra tekintettel indokolt annak megengedése, hogy a termelő a szerződéses teljesítési határidő, illetőleg határnap előtt is teljesíthessen. Köteles viszont a megrendelőt olyan időben értesíteni a teljesítés megkezdéséről, hogy az átvételre felkészülhessen (421. §).

A javaslat új rendelkezéseket tartalmaz a több évre szóló szerződésekről. Az ilyen szerződésekben a felek közös kockázatviselést is vállalhatnak a termelésre, feldolgozásra és értékesítésre és megállapodhatnak e tevékenységek során elért nyereség megosztásában is. Több évre szóló szerződésben az árban való megállapodás azonban nem kötelező (422. §).

A termékértékesítési szerződés részletes szabályainak megállapítását a javaslat változatlanul külön jogszabályra utalja.

6. A javaslat a lakásbérletre vonatkozó szabályok módosításával a Ptk. és a lakásügyi jogszabályok összhangját biztosítja. A módosítás érdemi változtatást nem jelent.

A lakásbérleti jognak vagyoni értékét a lakásügyi jogszabályok elismerik. Ez jut kifejezésre a lakásépítési hozzájárulás, illetőleg lakáshasználatba vételi díj, a közös lakásból távozó házastárs részére megítélhető kárpótlás intézményében is. A kölcsönös szolgáltatások egyenértékűségének követelményével összhangban rögzíti a javaslat, hogy a lakásbérleti jogért a külön jogszabály szerint ellenértéket is ki lehet kötni (434. §).

Ezzel függ össze a javaslatnak az a szabálya, hogy a lakásbérleti jogviszonyáról lemondó bérlő a bérleti jog ellenértékének megtérítésére tarthat igényt (446. §). Jogszabály ettől a rendelkezéstől azonban eltérhet.

A bérmegállapítás a lakásbérleti szerződésnek lényeges tartalmához tartozik. A Ptk. ennek ellenére nem tartalmaz a bér összegére rendelkezést, erről külön szabályok rendelkeznek. Ezekkel egyezően mondja ki a javaslat, hogy a felek a bér összegét a jogszabályokban meghatározott keretek között állapíthatják meg, a feleknek ettől eltérő kikötése a szerződés részleges semmisségét vonja maga után (435. §).

A felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályok módosítása az érdemet nem érinti: a bérbeadó, illetőleg a bérlő kötelezettségeinek rendezését az épület és lakás, valamint tartozékainak karbantartásával, kijavításával, pótlásával és felújításával kapcsolatban külön jogszabályra utalja a javaslat (437. §).

Egyértelműbben fejezi ki a javaslat azt - az ugyancsak hatályos - szabályt, hogy a bérlő a bérbeadó előzetes hozzájárulásával nemcsak a lakás átalakítására, hanem korszerűsítésére is jogosult; általános szabályként ilyen esetekben a bérbeadó megtérítési kötelezettségét mondja ki, és mellőzi a bérlő saját költségén végezhető munkák körének meghatározását. A megtérítési kötelezettség körének és mértékének korlátozására a javaslat felhatalmazása alapján külön jogszabály tartalmaz részletes szabályokat (438., 440. §).

7. A fuvarozási szerződésre vonatkozó szabályok módosításával a javaslat a szerződések általános szabályaival nagyobb összhangot biztosít a szabályozásban, és gyakorlati igényeket elégít ki.

Indokolatlan az az általános szabályoktól eltérő rendelkezés, hogy a küldemény átvétele a fuvarozás elvállalását jelenti. A javaslat mellőzi ezt az előírást. Ha a fuvarozási szerződések meghatározott körében mégis indokolt ilyen szabály, azt - a javaslat felhatalmazása alapján - jogszabály kimondhatja (488. §).

A fuvarlevél tartalmának részletes meghatározása nem igényel törvényi szintű szabályozást. A javaslat mellőzi ezt is, lehetővé teszi viszont, hogy jogszabály egyrészt fuvarlevél kiállítását kötelezően előírja, és meghatározza annak alakiságát és tartalmát (489. §).

A fuvareszköz késedelmes kiállítása következtében nemcsak a küldemény elveszése vagy megsemmisülése, hanem értékcsökkenése (megrongálódás, áruromlás) is bekövetkezhet. A javaslat ezért a fuvarozó felelősségét erre is kiterjeszti (492. §).

A fuvarozási szerződéstől való elállást a Ptk. a fuvarozás megkezdése előtt a megrendelő részére biztosítja, nem tartalmaz azonban a kár megtérítésére rendelkezést. A javaslat az indokolatlanul mellőzött rendelkezést pótolja (496. §).

A javaslat a küldemény hiányos csomagolása miatt keletkezett kár viselésére vonatkozó szabályokat - a gyakorlati igényeknek megfelelően - kiegészíti azzal, hogy a feladót terheli kártérítési kötelezettség, ha írásban utasította a fuvarozót a hiányos csomagolású küldemény átvételére (505. §).

Országhatáron túli továbbításra létrejött fuvarozás esetén nemzetközi szerződésen és szabályon kívül nemzetközi egyezmény is tartalmazhat a törvénytől eltérő rendelkezést. A kiegészítést ez indokolja (506. §).

8. A Ptk. a szállítmányozási szerződés létrejöttét állapította meg - a megbízás elfogadása hiányában is - akkor, ha az állami vállalat által adott megbízásra a szállítmányozó két nap alatt nem válaszolt. A szerződésekre vonatkozó általános szabályok szerint a szerződési nyilatkozat elmulasztása szerződés létrejöttét automatikusan nem eredmé-nyezi. A szállítmányozási szerződés jellege sem indokolja ennek megengedését. A javaslat szerint -az általános szabályokkal összhangban - csak a megbízás elfogadásával jön létre a szállítmányozási szerződés is (514. §).

9. A pénzintézetek szerepe a szocialista népgazdaságban nagy jelentőségű. A gazdálkodó szervezetek pénzforgalmukat általában bankszámlán bonyolítják le. A népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósításában jelentős gazdasági szabályozók általában a bankok közvetítésével hatályosulnak. A gazdálkodás pénzügyi ellenőrzésében is kiemelkedő a bankok feladata. A pénzintézetek szerepe jelentős részben a polgári jog által szabályozott bank- és hitelviszonyok keretében valósul meg.

A pénzintézetek jelentőségét domborítja ki a javaslat azzal, hogy a bank- és hitelviszonyok szabályozásánál nem az állampolgárok egymás közötti kölcsönviszonyait, hanem a gazdálkodó szervezetek bank- és hitelviszonyait veszi alapul. Ugyanez jut kifejezésre abban is, hogy a gazdálkodó szervezetek bankhitelszerződéseinek eddig alacsonyabb szintű jogszabályban [37/1967. (X. 12.) Korm. számú rendelet] foglalt és bevált szabályait a törvényi szabályozás körébe vonja (522. §).

A kölcsönszerződés szabályai körében a javaslat a kölcsönt nyújtó pénzintézetekre külön - a magánszemélyek egymás közötti kölcsönszerződéseitől részben eltérő - rendelkezéseket tartalmaz.

A javaslat a betétszerződésre vonatkozó általános rendelkezésekkel kiegészíti a szabályozást, a takarékbetétszerződésre vonatkozó szabályozást pedig kibővíti.

A javaslat a jelenlegi jogszabállyal egyezően kimondja a takarékbetétek titkosságát: a takarékbetétes hozzájárulása nélkül a betét adatairól tájékoztatás nem adható. Ez alól külön jogszabály eddig is tett kivételt. Vagyonelkobzást kimondó, valamint az állam javára kártérítési kötelezettséget megállapító bírói ítélet esetén a takarékpénztár a bíróság megkeresésére köteles volt tájékoztatást adni a takarékbetét adatairól. A javaslat e kivételek mellett kimondja, hogy a hagyatékkal kapcsolatos eljárásban a bíróság, illetőleg a közjegyző megkeresésére az örökhagyó takarékbetétjének adatairól a pénzintézet köteles tájékoztatást adni. Közömbös, hogy az örökhagyó takarékbetétjéről kiállított betétkönyvet, illetőleg okmányt ki tartja birtokában. A javaslat által megállapított újabb kivételt elvi megfontolások és a gyakorlatban felmerült igények indokolják. Ma csak valamennyi örököstárs hozzájárulása esetén adható tájékoztatás a takarékbetét adatairól. A takarékbetétről kiállított könyvet vagy egyéb okmányt birtokában tartó, azt elrejtő vagy felmutatni nem hajlandó örököstárs meghiúsíthatja a hagyaték megállapítását és a jogos örökösök részére annak átadását. Az örököstársnak ilyen magatartása örököstársainak hátrányára, saját maga részére pedig illetéktelen előny biztosítására irányul. Ehhez a jog segítséget nem adhat (534. §).

10. Jogi személyek nemcsak jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásokat hozhatnak létre, hanem társasági szerződés alapján is folytathatnak közös gazdasági tevékenységet. A népgazdaságban növekvő számban alakult ki a gazdasági szervezeteknek ilyen együttműködése. Az együttműködés lehetőséget nyújt olyan gazdasági célkitűzések megvalósítására, amelyre - megfelelő anyagi források hiányában - a gazdálkodó szervezetek külön-külön nem képesek. A feladatok koordinálására - esetleg közös vagyon nélkül - alakult társaságok népgazdasági szempontból fontos tevékenységet végezhetnek, ezért ösztönzésük népgazdasági érdek.

A jogi személyek jogi személyiséggel nem rendelkező társulásait a Ptk. még nem szabályozta, mert azok főleg a mezőgazdaság szocialista átszervezése utáni időben alakultak. Külön jogszabály -legutóbb az 1970. évi 19. törvényerejű rendelet - tartalmazott ezekre rendelkezéseket. A külön jogszabály többnyire a Ptk. polgári jogi társaságra vonatkozó szabályainak alkalmazását mondta ki. A polgári jogi társaság eddigi szabályai azonban elsősorban a magánszemélyek gazdasági jellegű együttműködését tartják szem előtt, így e szabályok nem alkalmasak arra, hogy a jogi személyeknek sajátos, ilyen jellegű együttműködését is rendezzék.

A javaslat a társaságra vonatkozó szabályozás körében elsősorban a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokat állapítja meg. A továbbiakban külön szabályozza a polgári jogi társaságot, továbbá a társaságnak egyik sajátos típusát: az építőközösséget, végül a közös háztartásban élők vagyoni viszonyait.

a) A javaslatnak a gazdasági társaságra vonatkozó szabályozása felöleli az egyszerű társaságra vonatkozó hatályos rendelkezéseket (1970. évi 19. törvényerejű rendelet 5-7. §) és a Ptk.-nak a polgári jogi társaságra vonatkozó, azokat a szabályait, amelyek a jogi személyek sajátos gazdasági együttműködésére is alkalmazhatók. (568-572. §).

b) A polgári jogi társaság szabályait a javaslat a hatályos szabályokkal egyezően állapítja meg, azt csupán azzal a rendelkezéssel egészíti ki, hogy a polgári jogi társaság is működhet közös név alatt. Ebben az esetben a társasági szerződéshez külön alakiságot ír elő (573. §).

Minthogy a javaslat - eltérő rendelkezés hiányában - a gazdasági társaságra vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő, az előbbivel kapcsolatban már felvett szabályokat külön nem ismétli meg.

c) Lakásépítési programunk célkitűzéseinek megvalósításában a magánerőből történő társas- és csoportos lakóházépítéseknek nagy szerepe van.

Ennek a gyakorlatban jól bevált formája az építkezőknek építőközösségben való társulása. A Ptk.-nak a polgári jogi társaságra vonatkozó szabályai nem alkalmasak az építőközösség sajátosságait figyelembe vevő rendezésre. Indokolt tehát, hogy az építőközösség alapvető szabályait a Ptk. külön szabályozza.

A javaslat általában épület felépítésére létesült építőközösségre tartalmaz részletesebb szabályokat, de gyakorlati jelentőségénél fogva a társasházépítésre irányuló közösségre külön is tartalmaz rendelkezést.

A javaslat építőközösségi szerződés érvényességéhez írásbeli alakot ír elő, meghatározza a szerződés tartalmát, szabályozza a költségek viselésének, az építőközösség képviseletének kérdéseit.

Az építési tevékenység csak a tagok szoros együttműködésével valósítható meg. Bármelyik tagnak a társasági szerződést sértő súlyos magatartása veszélyeztetheti az építőközösség céljainak megvalósítását. A javaslat ezért feljogosítja a tagokat, hogy többségi határozattal kizárják az építőközösségből az építést jelentősen veszélyeztető tagot. A javaslat rendelkezései megfelelően biztosítják az építőközösség és a kizárt tag jogos érdekeit is.

Az építőközösségi tagsági viszony felmondására vonatkozó szabályokat a gazdasági társulásra irányadó szabályoknak megfelelően állapítja meg a javaslat. Más kérdésekben pedig - a szabály megismétlése helyett - utaló rendelkezést tartalmaz (575-577. §).

d) Gyakoriságánál és jelentőségénél fogva a közös háztartásban élők vagyoni viszonyainak sajátos szabályozása is indokolt. A házastársakra, a szülők és a kiskorú gyermek kapcsolatára a Családjogi törvény rendelkezései vonatkoznak, egyéb személyekre jogi szabályozás nincs.

Közös háztartásban együttélés leggyakrabban élettársak között jön létre. Az élettársak vagyoni viszonyait a javaslat lényegében a bírósági gyakorlatban kialakult elvnek megfelelően rendezi. Ennek a szabálynak az alkalmazását rendeli a javaslat a házastársak körén kívül álló más hozzátartozók együttélése esetén is a vagyoni viszonyok rendezésére (578. §).

11. A Ptk. hatályos szabályai szerint tartási szerződésben a fél saját háztartásában való eltartásra vállalhat kötelezettséget. E szabályból az is következik, hogy az eltartást vállaló fél csak magánszemély lehet. A tartási szerződéssel elérni kívánt cél maradéktalanul megvalósulhat akkor is, ha az eltartott nem él közös háztartásban az eltartóval. A közös háztartás ugyanis nem mindig feltétele a tartási szerződés tárgyát jelentő gondozás, gyógyíttatás, ápolás és eltemettetés teljesítésének, még kevésbé feltétele az ellátásnak. A gyakorlatban jogi személyek - főleg mezőgazdasági termelőszövetkezetek - részéről is merült fel igény tartási szerződés megkötésére. A jogi személy alkalmazottai, tagjai útján ugyanúgy képes a szerződésből eredő kötelezettségeit teljesíteni, mint a magánszemély.

A javaslat mellőzi a közös háztartást, mint a tartási szerződés egyik feltételét, és kifejezetten rendelkezik arról, hogy tartási szerződést kötelezettként jogi személy is köthet (586. §).

ÖTÖDIK RÉSZ

AZ ÖRÖKLÉSI JOG

I. Cím

Általános szabályok

(598-606. §)

1. Az öröklés megnyílásakor az örökhagyóval életközösségben nem élő házastárs az örökhagyó után - szűkkörű kivételtől eltekintve - sem törvény, sem az életközösség megszakadása előtt alkotott végrendelet alapján nem örökölhet. E szabályhoz nem kapcsolódott annak kimondása, hogy kik hivatkozhatnak ennek alapján a házastársnak az öröklésből való kiesésére. A hagyatéki eljárásokban sokszor az örökhagyónak olyan hozzátartozói támadták a házastárs öröklési jogát, akik maguk a házastárs kiesése esetén sem lehettek volna örökösök. A törvényi szabályozás hiányosságát pótolja a javaslat az érdemtelenség esetére a 602. § (3) bekezdésében, a végrendelet megtámadása esetére a 653. §-ban adott szabály azonos tartalmú beiktatásával: a házastárs kiesésére is csak az hivatkozhat, aki a házastárs kiesése esetén maga örökölne, vagy végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy egyéb tehertől mentesülne (601. §).

2. Nem volt egyértelmű annak a szabálynak a megfogalmazása, hogy az érdemtelenséget megbocsátás esetén nem lehet figyelembe venni. Az erre vonatkozó szabály megszövegezése alapot adhatott olyan értelmezésre, hogy mind az örökhagyó, mind a 602. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személyek csak az ellenük irányuló magatartást bocsáthatják meg. A közjegyzői és a bírósági gyakorlatban ez bizonytalanságra vezetett. A javaslat egyértelműbb szövegezéssel mondja ki azt a szabályt, hogy az örökhagyó bárki ellen irányuló, érdemtelenségre vezető magatartást joghatályosan megbocsáthat, míg más személyek csak az ellenük irányuló magatartás megbocsátására jogosultak. (602. §).

II. Cím

A törvényes öröklés

(607-622. §)

1. A törvényes öröklés körében jelentősebb változás, a házastársat törvényes örökösként megillető haszonélvezeti jogra vonatkozó szabály módosítása. Amikor a Ptk. évszázados jogintézményként a haszonélvezeti jogot fenntartotta a házastárs öröklésének egyik formájaként, a kisárutermelő, elsősorban a kisparaszti gazdálkodás körülményeire figyelemmel tette ezt. Ebben az időben a föld volt a legjelentősebb - és egyben leggyakoribb - tárgya a hagyatéknak, amelynek haszonélvezete gyakran kizárólagos megélhetési alapja volt a magára maradt házastársnak. Ma már a hagyaték tárgyai egyre inkább a házingatlanok (lakástulajdon), a tartós használati tárgyak, a készpénzvagyon (takarékbetét) köréből kerülnek ki.

A hagyaték szokásos tárgyain fennálló haszonélvezeti jog alapvetően más tartalmú, mint korábban volt. A mezőgazdasági ingatlan hasznot hajtott, a haszonélvezet folytán értékét nem vesztette, és az örökös a haszonélvezet megszűnése után teljes értékben hozzájutott ahhoz; ezzel szemben a tartós használati tárgyak haszonélvezete gyakorlatilag a puszta használatban merül ki, e tárgyak a haszonélvezet fennállása alatt elhasználódnak, megsemmisülnek vagy értékükben jelentősen csökkennek; a pénzvagyon haszonélvezete pedig csak a kamat felvételéhez való jogot jelenti.

A házastárs haszonélvezeti joga tehát általában sem a haszonélvező, sem az örökösök számára nem előnyös; a házastárs a haszonélvezet tárgyával nem rendelkezhet, nagyobb költséggel járó szükségleteinek kielégítéséhez azokból fedezetet nem szerezhet; az örökös pedig a haszonélvezet megszűnése után vagy nem kap semmit, vagy csak értékében jelentősen csökkent tárgyakat, gyakorlatilag tehát elesik attól, amit örökölt.

A megváltozott körülmények között a házastársi haszonélvezetre vonatkozó szabályok módosítása indokolt. A házastársi haszonélvezet mellőzése és más öröklési formával való pótlása nem lenne helyes. Az öröklés területén az emberek tudatának, a megszokotthoz való ragaszkodásnak nagyobb a jelentősége, és ezt a jogi szabályozásnál is figyelembe kell venni. A házastársi haszonélvezetnek mai viszonyaink között is van általánosan elismert, helyeselt rendeltetése, mégpedig a házingatlanon (lakástulajdonon) és a lakás szokásos berendezési tárgyain fennálló haszonélvezet esetében. Ez biztosítja a házastárs részére, hogy az örökhagyóval közösen használt lakásban, a megszokott környezetben maradhasson. Éppen ezért a haszonélvezet intézményének megszüntetése nem lenne helyes. Fenn kell tehát tartani a házastársi haszonélvezetet, azonban az előbbiekben kiemelt hátrányait kell megszüntetni, illetőleg csökkenteni.

A javaslat ebből kiindulva a haszonélvezet megváltásának intézményét rendszeresíti. A szabályozás lényege az, hogy a házastárs és az örökösök általában kérhetik a haszonélvezet megváltását. A házastárs által lakott lakáson, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezet megváltását azonban sem a házastárs, sem az örökösök nem kérhetik. A haszonélvezet megváltása a haszonélvező jogainak és méltányos érdekeinek figyelembevételével történhet. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a házastárs és az örökösök szerződéses megállapodással e vagyontárgyakon fennálló haszonélvezetet is megszüntessék. Mind a házastárs, mind az örökösök a haszonélvezet megváltására való jogukat a hagyaték átadásáig, hagyatéki eljárás hiányában pedig az öröklés megnyíltától számított egy éven belül érvényesíthetik. A megváltást minden esetben -tehát hagyatéki eljárás hiányában is - a közjegyzőnél kell kérni. A haszonélvezet megváltása természetben vagy pénzben történhet, és annak mértéke a hagyaték olyan hányada, amelyet a házastárs mint leszármazó örökös kapna. Egy leszármazó örökös esetén tehát a megváltott vagyontárgy fele értéke, három leszármazó esetén egynegyed részének értéke. Ági vagyon esetén az arányt a törvény a vagyon egyharmadában határozza meg (616. §).

A javaslatnak az a megoldása, hogy a haszonélvezet megváltása esetén a megváltás alá eső hagyatéki tárgyaknak az egy gyermekre eső hányadát, illetőleg egyharmadát kapja a házastárs, közelítést jelent a szocialista országok öröklési jogi szabályozásához. A legtöbb európai szocialista ország öröklési joga leszármazók esetén is meghatározott vagyon megszerzését biztosítja a házastársnak, és annak mértékét egy gyermekrészben -egyes országok joga pedig a gyermekek számától függetlenül legalább egynegyed részben - határozza meg.

2. A hatályos öröklési jogi szabályok szerint az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vérszerinti szülői után. Ha az örökbefogadott után sem az örökbefogadó, sem annak rokona nem örököl, törvényes örökösök az örökbefogadott vérszerinti rokonai. E szabályok -kétségtelen jószándékuk ellenére - túlhaladottak és részben ellentétben állnak a Családjogi törvény rendelkezéseivel. Az örökbefogadás folytán az örökbefogadott beilleszkedik az örökbefogadó családjába, vérszerinti rokonaival kapcsolata meg-

szakad. Az örökbefogadókat az örökbefogadott vérszerinti szülőiként jegyzik be az anyakönyvbe. A törvény lehetővé teszi az örökbefogadás titkosságát is. A jelenlegi öröklési szabályok ellentétben állnak az örökbefogadás titkosságával, és zavarják az örökbefogadott, gyermek beilleszkedését az örökbefogadó családjába. Vérszerinti felmenők halála esetén ugyanis ma vizsgálni kell, van-e más által örökbefogadott leszármazójuk. Ha az örökbefogadott a vérszerinti rokonok után ingatlanvagyont örököl, az örökbefogadással megváltoztatott nevét be kell jegyezni az ingatlannyilvántartásba is, ami az örökbefogadás titkosságát hiúsítja meg, ugyanez a helyzet, ha az örökbefogadott után öröklésre jogosult vérszerinti hozzátartozóit kell felderíteni.

A javaslat a Családjogi törvény és az öröklési jog összhangjának biztosítása végett kimondja, hogy titkos örökbefogadás esetén az örökbefogadott és vérszerinti rokonai között az örökbefogadás fennállása alatt nincs törvényes öröklési kapcsolat, vagyis titkos örökbefogadás esetén sem az örökbefogadott nem örökölhet vérszerinti rokonai után, sem azok nem örökölhetnek utána (618. §). A titkos örökbefogadás eseteit az életbeléptető jogszabály határozza meg.

Nem titkos örökbefogadás esetén (ha pl. az örökbefogadó házastársának, vagy rokonának gyermekét fogadja örökbe) az öröklésre változatlanul a hatályos rendelkezések az irányadók (617. §).

3. Az osztályrabocsátás (hagyaték értékéhez hozzászámítás) szabályai körében a javaslat a leszármazó részére nemcsak a közös háztartásban természetben nyújtott ellátást, hanem minden -akár közös háztartásban, akár azon kívül, akár természetben, akár pénzben - nyújtott tartás osztályrabocsátását zárja ki az örökhagyó kifejezett kikötése ellenére is (619. §). A jelenlegi szabály szerinti megszorításnak nincs sem elvi alapja, sem indokoltsága. Ennek megfelelően módosul a 667. § (1) bekezdés d) pontja is.

4. Az öröklési szerződés és a tartási szerződés tartalma közötti kapcsolatra tekintettel az örökhagyóval öröklési szerződést - a tartási szerződéshez hasonlóan - jogi személy is köthet (655. §).

IV. cím

A kötelesrész

(661-672. §)

1. A kitagadási okokat meghatározó 663. § (1) bekezdés b), c) és f) pontjának szövegét a javaslat a Büntető Törvénykönyv fogalommegjelölésével összhangban módosítja.

2. A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat szabályozására a Ptk.é 74. §-a ad szabályozást. Az örökbefogadott gyermeknél az örökbefogadás időpontját veszi irányadónak, tehát különbséget tesz az örökbefogadó vérszerinti - házasságból vagy azon kívül született - gyermeke és az örökbefogadott gyermek jogállása között. Ez a különbségtétel szintén ellentétben áll a Családjogi törvény rendelkezéseivel. A javaslat egyrészt - jelentőségénél fogva - a Ptk. szabályai közé építi be a szabályozást, másrészt megszünteti a vérszerinti és az örökbefogadott gyermek közötti indokolatlan különbséget (667. §).

V. Cím

Az öröklés jogi hatásai

(673-684. §)

A hatályos szabályozás az örökségnek csak teljes visszautasítását teszi lehetővé, kivétel csupán a mezőgazdasági ingatlan és felszerelés visszautasítása olyan személy részéről, aki nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel. A gyakorlatban - főleg a személyi tulajdont korlátozó rendelkezések folytán - igény merült fel a részleges visszautasítás lehetőségének kibővítésére. A személyi tulajdont korlátozó jogszabályok általában ugyan lehetővé teszik öröklés útján a megállapított mértéket meghaladó vagyontárgyak megszerzését, azonban záros határidővel értékesítési kötelezettséget írnak elő a többlettulajdonra. Ezekre kiterjedően is indokolt a részleges visszautasítás megengedése. A javaslat ezért lehetővé teszi az ilyen vagyontárgyak öröklésének külön visszautasítását is (674. §).

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

A javaslat a törvény új hatodik részében az értelmező és a hatálybalépéssel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza.

A javaslat szerint a törvény alkalmazásában jogszabályok alatt csak törvényt, törvényerejű rendeletet, minisztertanácsi rendeletet és határozatot lehet érteni. E korlátozás indoka, hogy a polgári jog törvénybe foglalt szabályait, amelyek a polgári jog alanyainak jelentős jogait és kötelezettségeit érintik - még a törvény felhatalmazása esetén is - csak magasabb szintű jogszabályok egészíthessék ki, illetőleg rendelkezhessenek eltérően. A kifejezetten megjelölt esetekben egyéb - alacsonyabb szintű - jogszabály is tartalmazhat polgári jogi tartalmú rendelkezést. Ez utóbbi esetek körében a viszonylag kisebb jelentőségű és változó szabályozást gyakrabban igénylő kérdések tartoznak (685. § a) pontjaj.

A hozzátartozóknak és a közeli hozzátartozóknak

a Ptk. által használt fogalmát a Ptk.é 2. §-a határozza meg. A javaslat változatlan tartalommal veszi át a hatályos szabályozást (685. § b) pontjaj.

A gazdálkodó szervezetek körét a javaslat meghatározza, ezeket a szervezeteket zártan határolja körül. Az ezen kívüli állami és társadalmi szervekre is a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő gazdálkodó tevékenységükkel összefüggő polgári jogi kapcsolatokban (685. § c) pontjaj.

A Ptk. és a javaslat az építményekkel kapcsolatban általában csak az épületekre tartalmaz rendelkezést. Az épületekre vonatkozó rendelkezések azonban megfelelően irányadók egyéb építményekre is (686. §).

A javaslat számos olyan módosítást tartalmaz, amelyek átmeneti rendelkezések megállapítását teszik indokolttá. Ezek jelentőségére tekintettel a törvény hatálybalépéséről is rendelkező törvényerejű rendelet számára ad felhatalmazást az átmeneti rendelkezések megállapítására (687. §).