Lábjegyzetek:

[1] Az írás megjelent Umberto Eco Öt írás az erkölcsről c. kötetében, Dorogi Katalin fordításában. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2007.

[2] Forrás: Társadalmi helyzetkép, 2003 (KSH, 2004). Nők és férfiak Magyarországon, 2004. 13-14. o.

[3] Néha említjük csupán az USA-ban, illetve Ausztráliában végbemenő változásokat, jogalkotási eredményeket.

[4] Miként Eörsi Gyula nevezi a családjogi és öröklési jogi területeket. EÖRSI Gyula: Összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 344-345. o.

[5] Az élettársi kapcsolat kifejezést általánosságban használjuk, hogy elkerüljük a házasságon kívüli partnerkapcsolat vagy házasságon kívüli párkapcsolat terminológia gyakori alkalmazását - tudva azt, hogy nem szinonim fogalmakról van szó; az utóbbiak lényegesen szélesebb kört fognak át.

[6] Némely észak-európai országban, ahol az azonos nemű partnerek a házasság következményeihez erősen közelítő joghatásokat maga után vonó bejegyzett partnerkapcsolatban élhetnek, azt mutatják a tapasztalatok, hogy nem feltétlenül teszik ezt meg.

[7] Registrierte - eingetragene - Partnerschaft, illetve registrated partnership.

[8] Ezt a megkülönböztetést vázolja fel Martín-Casals egyrészről a factual, illetve cohabitation model, másrészről a formal, illetve partnership model között. MARTÍN-CASALS, Miquel: Mixing-Up Models of Living Together. "Opting-In", "Opting-Out" and Self-Determination of Opposite-Sex Couples in the Catalan and Other Spanish Partnership Acts. In: Martín-Casals, Miquel-Ribot, Jordi (eds.): The Role of Self-determination in the Modernisation of Family Law in Europe. Girona 2006. 292-296. o.

[9] Említhető a Tanács 2201/2003 rendelete, a Brüsszel IIA rendelet. Nem az uniós jogalkotás körébe tartozik, de említést érdemel az Európai Családjogi Bizottság (Commission on European Family Law - CEFL) tevékenysége.

[10] ANTOKOLSKAIA, Masha: Harmonisation of Family Law in Europe: A Historical Perspective. Antwerpen-Oxford 2006. 495. o.

[11] Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciójában, az általános kérdések között fogalmazódik meg. Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája. Magyar Közlöny különszáma 2003. február 10., 7. old.

[12] A Koncepció, illetve Tematika a holland Burgerlijk Wetboekot említi (7., illetve 19. o.), de a Szakértői Javaslat emellett a kanadai Qu?bec magánjogi kódexét is idesorolja (Szakértői Javaslat 57. o.).

[13] ANTOKOLSKAIA 493. és 495. o.

[14] Koncepció (2003). Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája. Magyar Közlöny különszáma 2003. február 10., 19. o.

[15] 2001 szeptemberében a családjogi tudományos élet néhány képviselője létrehozta az Európai Családjogi Bizottságot (CEFL), amely testület éppen harmonizációs célok érdekében európai családjogi alapelvek megfogalmazását tűzte ki célul. Azt a kérdést nem érintve, hogy ezeknek az elveknek milyen hatása lehet az egyes európai országok családjogi jogalkotására, az elvek megalkotása - meghatározott eljárás útján - lényegében folyamatosnak tekinthető. A bontási, volt házastárs tartására vonatkozó, valamint a szülői felelősségre irányadó elvek elkészültek, s bár a Bizottság következő nagy területként korábban éppen a házasságon kívüli partnerkapcsolatok, illetve az élettársak problematikáját jelölte meg, a döntésen módosítottak és jelenleg a házassági vagyonjogi elvek megalkotásának előkészítő munkálatai zajlanak.

[16] Ahogyan a Szakértői Javaslat említi: a lehető legszélesebb körben veszi figyelembe az élő jog anyagát. Szakértői Javaslat 57. o.

[17] Az Európai Családjogi Bizottság az alapelvek kidolgozása során figyelembe veszi az egyes nemzeti jogi megoldásokat, s nemcsak a jogszabályokba foglalt joganyagra tekintettel, hanem kifejezetten a valóságban érvényülő jogot figyelembe véve.

[18] Csak utalunk az új Polgári Törvénykönyv előkészületei során zajló vitára, amely azt a kérdést járta körül, hogy a polgári jog részét képezi-e a családjog, s a Polgári Törvénykönyvben szabályozandóak-e a családi jogi kérdések.

[19] Tóthné a hazai viszonyok korabeli értékelése során utal arra, hogy a társadalombiztosítási jog igyekszik leginkább méltányos szabályozást adni. TÓHNÉ FÁBIÁN Eszter: Az élettársi kapcsolat jellegéről és szabályozása mikéntjéről. In: Magyar Jog 1977. 8., 703. o.

[20] Utal erre Kreyenfeld és Konietzka is. KREYENFELD, Michaela-KONIETZKA, Dirk: Nichteheliche Lebensgemeinschaften - Demografische Trends und gesellschaftliche Strukturen. In: Scherpe, Jens M.-Yassari, Nadjma (Hrsg.): Die Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften. Tübingen, 2005. 45-75. o., 52. o.

[21] Az Eurobarometer Surveys felmérését közli Kiernan. KIERNAN, Kathleen: The Rise of Cohabitation and Childbearing Outside Marriage in Western Europe. In: International Journal of Law, Policy and the Family. 2001. 1., 4-5. o

[22] Ők azok, akik élettársi kapcsolatban élnek - cohabitation, illetve nichteheliche Lebensgemeinschaft.

[23] Ezzel reményeink szerint "lefedtük" a legjelentősebb európai modelleket és lehetővé tesszük az érdemi összevetést. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy nem lenne hasznos a kelet-, illetve kelet-közép-európai államok élettársi megoldásainak áttekintése, gondolva akár az egykori Jugoszlávia, illetve Szovjetunió számos utódállamának szabályozási rendszereire is. Jelenleg azonban a fenti összehasonlításra szorítkozunk.

[24] A kötet lezárásának időpontja 2010 márciusa. (A kötet alapjául szolgáló tudományos értekezés a 2008-2009. évek fordulóján készült el.) Az Alkotmánybíróság 2010 áprilisában hozott döntése (melyre később még utalunk) egyértelművé tette: a kodifikációs folyamat nem zárult le.

[25] MARTON Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve. Institúciók. Debrecen, 1943., 273. o.

[26] Idézi a házasság fogalmára utalva FÖLDI András-HAMZA Gábor: A római jog története és institúciói. Budapest, 2008., 253. o.

[27] KASER, Max-KNÜTEL, Rolf: Römisches Privatrecht. München, 2003., 353. o.

[28] Utal erre GLENDON, Mary Ann: The Transformation of Family Law. Chicago, 1989., 17. o. és BECKER, Hans-Jürgen: Die nichteheliche Lebensgemeinschaft (Konkubinat) in der Rechtsgeschichte. In: Landwehr, Götz (Hrsg.): Die nichteheliche Lebensgemeinschaft. Hamburg, 1978., 15. o.

[29] ANTOKOLSKAIA 56. o.

[30] KASER 354.

[31] A házasság először minden esetben manusos házasság, a XII táblás törvény előtt változik meg a helyzet, usus manus nélküli házasságot is eredményezhet. ZLINSZKY János: Állam és jog az ősi Rómában. Budapest, 1996. 106. A római jogszemlélet szerint a házasság csak hatalmi viszonyként fogható fel, mert a manus nélküli házasság csak bizonyos joghatásokkal járó tény volt, s míg a manusos házasság jogintézményi elismerésben részesült, addig a manus nélküli házasság nem. FÖLDI- HAMZA 250. o.

[32] Míg a confarreatio a patríciusok részére fenntartott kiváltságos házasságkötési módot jelentett, s szakrális szertartással járt együtt, addig a coemptio mancipatióval végbemenő - először tényleges, majd színlelt - adásvételi szerződés, melynél a férfi a nőt képzeletbeli vételáron megvásárolta; részletesen ismerteti HANUY Ferenc: A jegyesség és házasságkötési forma kifejlődése a Ne Temere Decretumig. Budapest, 1912., 20-24., BRÓSZ Róbert-PÓLAY Elemér: Római jog. Budapest, 1986. 152. o.

[33] HANUY erre következtet, bár történetileg nem véli bizonyíthatónak, 26. o.

[34] MARTON 278. o.

[35] MARTON 274. o.

[36] BRÓSZ-PÓLAY 152., 387. o.

[37] HANUY 27. o.

[38] A női beleegyezés fontossága a hatalmi elem háttérbe szorulását eredményezi. FÖLDI- HAMZA 252. o.

[39] HANUY 28-29. o.

[40] CSILLAG Pál: The Augustan Laws on Family Relations. Budapest, 1976. 81. Az utóbb említett, az élettársi kapcsolat szintjét el nem érő kapcsolatra Csillag a "passing adventures" kifejezést használja.

[41] Földi és Hamza az ágyasságot és a rabszolgák életközösségét házassághoz hasonló együttélési formákként tárgyalja. FÖLDI-HAMZA 253. o.

[42] CSILLAG 36. és köv. o.

[43] CSILLAG 77. o.

[44] BRÓSZ-PÓLAY 154. o., 393.

[45] WAGNER, Stephan: Das nichteheliche Zusammenleben aus rechthistorischer Sicht - eine Tour d'Horizon durch die Geschichte des Konkubinats. In: Scherpe, Jens M.-Yassari, Nadjma (Hrsg.): Die Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften. Tübingen, 2005., 18. o.

[46] WAGNER 19. o.

[47] WAGNER 19. o.

[48] BECKER 15. o.

[49] Ennek elkerülésére szolgált az, ha a partnerek nyilatkozatot tettek arra nézve, hogy melyik partnerkapcsolati formát választották. BECKER 16. o.

[50] MARTON 278. o. Ekkor a concubinatus nemcsak azzal a nővel tartható fenn, akivel nem lehetett volna rangszerű házasságot kötni.

[51] BECKER 16. o.

[52] KASER 366-367. o.

[53] A gyermekek örökölhettek apjuk után, bizonyos esetben tartási igényt támaszthattak vele szemben és törvényesítésükre is nyílt lehetőség. BECKER 16-17. o.; BRÓSZ-PÓLAY 152-153. o.

[54] MARTON 278. o.

[55] Legjelentősebb leges barbarorum, germán törzsi jogokat összefoglaló gyűjtemények az Edictum Theodorici és az Edictum Eurici a gótok számára, a Lex Romana Visigothorum, amely a Hispania és Acquitania területén élő volt római polgárok életét szabályozta, a svájci területen élőkre nézve hatályos Lex Romana Curiensis, a Lex Romana Burgundionum, amely a burgund királyságban lépett életbe. Ide sorolhatóak a frank gyűjtemények: a Lex Salica és a Lex Ribuaria, az Edictum Rothari (Edictum regum Langobardorum), amely a longobárd királyság területén élők szokásjogát foglalta össze, továbbá a Lex Alamannorum a 7. századból. HAMZA 25-29. o.; RUSZOLY József: Európa jogtörténete. Budapest, 1997., 25-28. o.

[56] DREW, Katherine Fischer: Law and Society in Early Medieval Europe. London, 1988. I. 34. o

[57] BECKER 19. o.

[58] REYNOLDS, Lyndon Philip: Marriage in the Western Church. The Christianization of Marriage During the Patristic and Early Medieval Periods. Leiden-New York-Köln, 1994., 71. o. Wagner utal arra, hogy az uralkodó nézet három házasságtípust különít el; a Raubehe nem kerül itt kategorizálásra. WAGNER 22. o.

[59] A nő, a későbbi feleség a szerződésnek nem alanya, csak tárgya. RUSZOLY 239. o.

[60] REYNOLDS a vételár, pénzösszeg átadását is külön szakasznak - dotatio - jelöli meg.

[61] Részletezi a szertartás ismert elemeit HANUY 44. o.

[62] BECKER 19. o. Ahogyan Becker és RUSZOLY is rámutat (241. o.), rendszerint nem ok nélkül kötöttek a partnerek mundiummentes házasságot. Igen gyakran erre került sor, ha a feleség magasabb társadalmi állású volt férjénél és nem óhajtotta magát annak mundiuma alá rendelni.

[63] Ennek okát több tényezőben jelöli meg az irodalom; a fennmaradt dokumentációk kevéssé kielégítő volta mellett az sem egyértelmű, hogy a lakosság körében követett gyakorlat ténylegesen megfelelt-e a joggyűjteményben foglaltaknak.

[64] REYNOLDS 74. o.

[65] REYNOLDS 110-112. o.

[66] RUSZOLY 241. o.

[67] A Kebse kifejezés jelentése valóban élettárs (Konkubine), ágyas, prostituált. BECKER 19. o.

[68] Ahogyan Reynolds utal erre, szabad nő szolga férfival nemcsak házasságot nem köthetett; nemi kapcsolatukat is szigorú megtorlás követte. REYNOLDS 74. o.

[69] BECKER 20. o.

[70] WAGNER 24. o.

[71] Ruszoly használja ezt a kifejezést a Friedelehét kötött nőkre a fridla jelentése (szabad nő, barátnő), RUSZOLY 241.

[72] BECKER 20. o.

[73] RUSZOLY 238. o.

[74] DREW VIII. 20. o.

[75] DREW VI. 66-67. o. Erre utal Wagner is a langobárd jog forrásai alapján: az Edictum Rothari különbséget tett filius legitimus és filius naturalis között, valamennyien rendelkeztek öröklési joggal, de az utóbbiak csak a törvényes gyermeknek járó rész felének megfelelő hányadra tarthattak igényt. WAGNER 26. o.

[76] ANTOKOLSKAIA 74. o.

[77] DREW V. 9. o.

[78] ANTOKOLSKAIA 74-75. o.

[79] Nem értve ide a római jog korábbi időszakát, amikor a házasságnak még szakrális jelentősége is van.

[80] Erre a következtetésre jut ANTOKOLSKAIA is 81. o.

[81] REYNOLDS részletesen foglalkozik a kérdéssel 156. o.

[82] Ez az időszak a második századtól a nyolcadik-kilencedik századig tartott.

[83] Az egyik jelenség, amely az egyház ellenzését kezdetektől kiváltotta, a házasság felbontásának - méghozzá akár a felek kölcsönös megegyezésén alapuló felbontásának - és az újraházasodásnak a lehetősége volt.

[84] REYNOLDS 121. o.

[85] RUSZOLY 241. o.

[86] HANUY 48. o.

[87] ERDŐ Péter: Egyházjog a középkori Magyarországon. Budapest, 2001., 224. o.

[88] Szent Ignácnak Szmirnai Szent Polikárphoz írott levelében kifejezetten szerepel az a szövegrész, mely szerint a keresztényeknek a püspök jóváhagyásával kell házasságot kötniük. Egyes források ezt kifejezetten arra hozzák fel például, hogy az egyház kezdettől fogva arra törekedett, hogy a hívek egyházi nyilvánossággal és áldással kössenek házasságot (HANUY 49. o.), míg Erdő álláspontja szerint ez lelkipásztori és nem joghatósági jellegű megnyilatkozás. (ERDŐ 224. o.)

[89] ERDŐ 225. o.

[90] RUSZOLY 240. o.

[91] ERDŐ 225. o.

[92] BECKER 17. o.

[93] BECKER 17. o. Reynolds részletesen elemzi Leó pápa álláspontját, aki nemcsak elfogadta a római jogi megközelítést arról, hogy csak az azonos státuszú személyek köthetnek érvényes házasságot, hanem ennek a tézisnek a helyességét egyházjogilag is indokolta. REYNOLDS 162. és köv. o.

[94] Hivatkozik rá BECKER 18. o. és ANTOKOLSKAIA is 89. o.

[95] BECKER 18. o.

[96] BECKER 18. o.

[97] Hanuy elemzi és ismerteti a különböző vonatkozó tanokat, HANUY 57. és köv. o.

[98] HANUY 69. o.

[99] HANUY idézi 73. o. Erdő a pápa leveléből kiindulva utal arra, hogy az egyház már a középkorban szükségesnek tartotta a házasság létrejöttéhez a felek beleegyezését.

[100] ANTOKOLSKAIA 97-98. o.

[101] 827-ben a Mantuai Zsinaton, 829-ben a Párizsi Zsinaton, 852-ben a Mainzi Zsinaton.

[102] BECKER 22. o.

[103] 852-ben (Mainz), illetve 895-ben (Tribur). WAGNER 24-25. o.

[104] ERDŐ 232. o.

[105] ANTOKOLSKAIA hivatkozik arra a megállapításra, amely szerint éppen a házassággal kapcsolatos kérdések kerültek igazán megkérdőjelezhetetlenül egyházi hatáskörbe, így a családjog jelentős része is. 104. o.

[106] ANTOKOLSKAIA 111. o.

[107] ANTOKOLSKAIA 110. o.

[108] BECKER 22-23. o.; hasonlóképpen WAGNER is ezt támasztja alá, 27-28. o.

[109] ANTOKOLSKAIA 111. o.

[110] A vitában két elméletet lehet élesebben kiemelni: a bolognai iskolát, melyhez a lombardiai iskola és az itáliai egyház is csatlakozott, s amely germán jogi alapokon a desponsatiótól (a vőlegény részéről történő ajándékozástól) az elhálásig terjedő teljes időszaknak és az ezalatt lezajló cselekményeknek jelentőséget tulajdonított, valamint a másik oldalról a párizsi iskola, amely a konszenzust tekintette házasságot létrehozó aktusnak. Részletezi HANUY 76. és köv. o.

[111] RUSZOLY 238-239. o., 242. o., ERDŐ 227. o.

[112] HANUY 85-87. o.

[113] HANUY 89. o.

[114] ERDŐ 231. o.

[115] HANUY 90. o.

[116] HANUY részletezi az így adódott helyzetet: nagyon sok zavar és jogsértés származott ebből, mert egyik fél tagadása esetén tanúkkal, okiratokkal lehetett bizonyítani a házasságkötést és a bírón állt, hogy a bizonyítékokat elégségesnek fogadja-e el. Mivel sok helyen otthon tartották meg a házasságkötést (illetve később ezt állították), gyakran megtörtént, hogy egy érvényes, de titkos házasságkötést a bíró nemlétezőnek nyilvánított, míg érvényes házasságnak tekintette az egyik félnek később mással ünnepélyes formában kötött házasságát. 109. o.

[117] ANTOKOLSKAIA 110-111. o.

[118] Emellett kimondták az előzetes kihirdetésének szükségességét a házassági akadályok bejelenthetősége miatt. RUSZOLY 243. o.

[119] RUSZOLY 244. o.

[120] ERDŐ 232. o.

[121] WAGNER 28. o.

[122] Erre került sor a Bergeni Zsinat (1279), illetve a Nogareti Zsinat (1303) alkalmával is, az 1309. évi Pozsonyi Zsinaton pedig pénzbüntetéssel rendelték sújtani azokat az egyházi személyeket, akik a közösségben eltűrik az élettársakat. BECKER 24. o.

[123] Így különösen a házasságtörést jelentő kapcsolatokat. WAGNER 29. o.

[124] BECKER 24. o.

[125] Az élettársaknak fejenként öt schillinget kellett fizetniük, amennyiben egy évvel később is fennállt kapcsolatuk, újból a fenti összeget kellett kifizetniük, a harmadik évben azonban a büntetés mértéke drasztikusan megnőtt: a férfinak három vasárnapon le kellett feküdnie a templomajtó elé, a templomba járók ráléphettek és seprűvel ráüthettek, a nőnek pedig szintén a templom előtt kellett megjelennie úgy, hogy haját és a szoknyáját hátul levágták. Mindettől bizonyos pénzösszeg fizetésével megválthatták magukat. BECKER 25. o.

[126] Annyi azonban említésre szorul, hogy a növekvő számú tilalom rendszerint azoktól a testületektől eredt, amelyek annak érvényesítésére is jogosultak voltak. BECKER 24. o.

[127] BECKER 25. o.

[128] Így Mantovában 1303-ban, Tivoliban 1305-ben, Luccában 1308-ban, Lodiban 1390-ben. BECKER 26. o.

[129] BECKER 26. o.

[130] Hangsúlyozza a hasonlóságot BECKER 26. o.

[131] Az ilyen monogám kapcsolatban élő élettársat nevezték concubina retenta in domónak. Dillard 5. fejezet. DILLARD, Heath: Daughters of the Reconquest: Women in Castilian Town Society, 1100-1300. In: The Library of Iberian Resources Online. http://libro.uca.edu/dillard/dr5.htm

[132] BECKER 26. o.

[133] DILLARD 5. fejezet, Zamura városát említi.

[134] DILLARD 5. fejezet.

[135] Ezt az intézményt a XIII. században összeállított Jütisches Recht 1. könyvének 27. fejezete tartalmazza a következő cím alatt: Wie lange ein Mann eine Friedelfrau bei sich haben kann. A fejezet szövegét németül közli SEE, Klaus von: Wer eine Friedelfrau bei sich im Haus hat und geht offenkundig mit ihr schlafen, und sie hat Schloß und Schlüssel und ißt und trinkt offenkundig mit ihm drei Winter hindurch, da soll sie Ehefrau sein und rechtmäßige Hausfrau. SEE, 44. o. hivatkozik rá PEDERSEN is, 133. o.

[136] BECKER 27. o.

[137] SEE, Klaus von: Das jütsche Recht. Weimar, 1960., 174. o.

[138] Részletesen foglalkozik vele HANUY.

[139] William Hay 1530-ban készült kategorizálását idézi SMOUT, T. C.: Scottish Marriage, Regular and Irregular, 1500-1940. In: OUTHWAITE, Brian R. (ed.): Marriage and Society. Studies in the Social History of Marriage. London, 1981., 210 o.

[140] SMOUT 211. o.

[141] A handfasting nemegyszer mint próbaházasság fogalmazódik meg, így több értelmet is tulajdonítottak ennek a kifejezésnek. Részletesen ír róla SMOUT 210-213. o.

[142] A handfasting nemegyszer mint próbaházasság fogalmazódik meg, így több értelmet is tulajdonítottak ennek a kifejezésnek. Részletesen ír róla SMOUT 210-213. o.

[143] Antokolskaia utal arra, hogy ez az egységes jog elsősorban írott kánonjogként létezett, hiszen egyes európai országokban egészen vagy részben a kánonjogtól eltérő házasságkötési gyakorlat folyt. ANTOKOLSKAIA 135-137. o.

[144] A kánonjogi házassági szabályok számos esetben a római jogi gyökerekre hivatkoznak, ám míg a manus nélküli házasság a római jogban csak jogi tény, addig a kánonjogban jogintézménnyé válik. FÖLDI-HAMZA 267. o.

[145] ANTOKOLSKAIA 167. o.

[146] ERDŐ 233. o.

[147] ANTOKOLSKAIA 169-170. o. Hanuy Luthert idézi az alattomban kötött házasságok bizonyíthatóságának nehézségeivel kapcsolatban, HANUY 109. o.

[148] BECKER 29. o.

[149] BECKER 29. o.

[150] BECKER 30. o. Bár az élettárs és a gyermekek öröklési jogi jogosultsága egyes civiljogászok számára továbbra is vitatható kérdés.

[151] A Baseli Zsinaton elsősorban a klérus körében létesített élettársi kapcsolatokkal foglalkoztak, de a kiadott dekrétum ugyanúgy vonatkozott a világiak házasságon kívüli együttéléseire is. BECKER 27. o. Becker ebben a vonatkozásban külön kiemeli azt, hogy az általános vélekedéssel szemben nem a Tridenti Zsinaton kiadott dekrétum érintette először az élettársak elleni tilalmat - ez hamarabb megjelent.

[152] BECKER 30. o.

[153] WAGNER 34. o.

[154] HANUY 128-129. o. és 134. o.

[155] ANTOKOLSKAIA 167. o.

[156] ANTOKOLSKAIA 179. o.

[157] HANUY 154. o.

[158] Bár voltak olyan országok, amelyek engedményt kaptak ez alól - a XIV. Benedek pápa által először Hollandiának adott engedmény alapján ezek lettek az ún. benediktinás területek.

[159] Részletezi HANUY 168-178. o.

[160] HERGER CSABÁNÉ: A nővételtől az állami anyakönyvvezetőig. Budapest-Pécs, 2006. 50. o.

[161] HERGER CSABÁNÉ 50. o.

[162] IV. Henrik Blois-i Ordonnance-a tette kötelezővé a tridenti formát, ám emellett bizonyos változtatásokat vezettek be. COESTER-WALTJEN, Dagmar-COESTER, Michael: Formation of Marriage In: International Encyclopedia of Comparative Law. Volume IV. Persons and Family 1997., 7. o.

[163] BECKER 28. o.

[164] Wagner közli a német nyelvű szöveget. WAGNER 32. o.

[165] Grotius sem a felbonthatatlanságot, sem pedig az egynejűséget nem tekinti a természetjog alapján a házasság fogalmához tartozónak. GROTIUS, Hugo: A háború és a béke jogáról. Budapest, 1999., 227. o.

[166] BECKER 31. o.

[167] Így házasságnak kellene tekinteni a római contuberniumot, illetve a concubinatust is. GROTIUS 239. o.

[168] LOCKE, John: Of Civil Government. Two treatises. London, 1924., 155. o.; HERGER CSABÁNÉ részletezi a természetjogi tanok hatását a házasságfogalom alakulására, 35-36. o.

[169] ANTOKOLSKAIA 192-193. o.

[170] PUFENDORF On the Duty of Man and Citizen [Tully James (ed.)]. Cambridge, 1991., 120-123. o.

[171] Thomasius kiadványában kifejtett álláspontja számos választ vont maga után, amelyek akár pró, akár kontra, reagáltak véleményére. BECKER 32. o.

[172] Thomasius kiadványában kifejtett álláspontja számos választ vont maga után, amelyek akár pró, akár kontra, reagáltak véleményére. BECKER 32. o.

[173] Így Althusius vagy Carpzov. WAGNER 34. o.

[174] Idézi WAGNER 37. o. (Hasonló megfontolások, különösen a csecsemőgyilkosságokkal szembeni fellépés vezeti II. Frigyest és II. Józsefet a házasságon kívüli született gyermek társadalmi megbélyegzettségének megszüntetése irányába tett lépéseik során.)

[175] COESTER-WALTJEN-COESTER 72. o., CRETNEY-MASSON 5. o.

[176] INGRAM, Martin: Spousals Litigation in the English Ecclesiastical Courts c 1350 - c 1640 In: OUTHWAITE, Brian R. (ed.): Marriage and Society. Studies in the Social History of Marriage. London, 1981. 38-39. o.

[177] INGRAM 40. o.

[178] Cromwell vezette be, az intézmény mindössze nyolc évig volt hatályban, HERGER CSABÁNÉ 61. o.

[179] BECKER 34. o.

[180] BECKER 35. o.

[181] BECKER 35. o.

[182] ANTOKOLSKAIA 195. o.

[183] ANTOKOLSKAIA 228. o.

[184] ANTOKOLSKAIA 206. o.

[185] Ez bevezette ugyan a kötelező polgári házasság intézményét, de ez nem jelentette azt, hogy a házassági jog elvesztette volna egyházi jellegét. ANTOKOLSKAIA 216. o., HERGER CSABÁNÉ 57. o.

[186] ANTOKOLSKAIA 21. o.

[187] Említi HERGER CSABÁNÉ 55-56. o.

[188] 1868-tól a nem katolikusok ismét köthettek polgári házasságot. ANTOKOLSKAIA 215-216. o.

[189] HERGER CSABÁNÉ 61-62. o.

[190] A klandesztin házasságokat az ország számos lelkészségén megáldották, szolemnizációban részesítették. BROWN, Roger Lee: The Rise and Fall of the Fleet Marriages. In: OUTHWAITE, Brian R. (ed.): Marriage and Society. Studies in the Social History of Marriage. London, 1981. 117. o.

[191] A Fleet Prison és környéke adós-telepként történő, igen találó átültetése Ráth Végh Istvántól származik. RÁTH VÉGH István: Szerelem, házasság. Budapest, 1975., 361-362. o.

[192] BROWN 128-130. o.

[193] BROWN 134-135. o.

[194] Így a kvékerekre és a zsidókra, valamint - ettől függetlenül - a királyi család tagjaira. CRETNEY-MASSON 7. o.

[195] CRETNEY-MASSON 7. o.

[196] CRETNEY-MASSON 7. o.

[197] CRETNEY-MASSON 7. o.

[198] HALL, J. C.: Common Law Marriage. In: Cambridge Law Journal 1987. 3., 106. o.

[199] HALL ez utóbbit is sérelmezi. 106. o.

[200] Meister v. Moore ügyben 1877-ben hozott ítélet (idézi KINDREGAN) 434. o.

[201] SCHWENZER, Ingeborg: Restitution of Benefits in Family Relationships In: International Encyclopedia of Comparative Law. Volume X. Restitution - Unjust Enrichment and Negotiorum Gestio 1997. 4. o.

[202] BRADLEY, David: Regulation of Unmarried Cohabitation in West-European Jurisdictions - Determinants of Legal Policy. In: International Journal of Law, Policy and the Family. 2001. 1., 23. o.

[203] OSTNER, Ilona: Cohabitation in Germany - Rules, Reality and Public Discourses. In: International Journal of Law, Policy and the Family. 2001. 1., 92. o.

[204] Az eseteket példaként hozza fel SCHWENZER 4. o.

[205] GLENDON 252. o.

[206] KIERNAN 1. o.

[207] GLENDON 252. o. Ahogyan Glendon utal rá, amíg a házasságon kívüli partnerkapcsolatok zömében a szegényebb, faji vagy etnikai hovatartozás szempontjából kisebbségi rétegben jelentkeztek, a jog is inkább hagyta ezt a jelenséget figyelmen kívül. 253. o.

[208] KIERNAN 1. o.

[209] Trost az első csoportba tartozóakra a "marriage of conscience", a másik csoportra a "Stockholm marriage" kifejezést használja. Utal rá KIERNAN 2. o.

[210] OSTNER 97. o.

[211] Lord Devlin szavait BRADLEY idézi, 22. o.

[212] Antokolskaia ezt tekinti az első lépésnek, első igazi elmozdulásnak az élettársi kapcsolat elismerése felé. ANTOKOLSKAIA 370. o.

[213] Antokolskaia ezt tekinti az első lépésnek, első igazi elmozdulásnak az élettársi kapcsolat elismerése felé. ANTOKOLSKAIA 370. o.

[214] AGELL, Anders: The Swedish Legislation on Marriage and Cohabitation: A Journey Without a Destination. In: Scandinavian Studies in Law 1980., 22. o. Antokolskaia a semlegesség álláspontját mint pozitív lépést értelmezi. ANTOKOLSKAIA 370. o.

[215] BRADLEY 23. o.

[216] MARTIN, Claude-THÉRY, Iréne: The PACS and Marriage and Cohabitation in France. In: International Journal of Law, Policy and the Family. 2001. 1., 135. o.

[217] MARTIN-THÉRY 138. o.

[218] KIERNAN 3. o.

[219] HASKEY, John: Demographic Aspects of Cohabitation in Great Britain. In: International Journal of Law, Policy and the Family. 2001. 1., 55. o.

[220] Legalábbis összevetve a magyar szociológusok felméréseivel és az azokból levont következtetésekkel.

[221] BRADLEY 24-27. o.

[222] Ami a feminista hozzáállást és az egységes szabályozás lehetetlenségét illeti, ezekre Antokolskaia hívja fel a figyelmet áttekintésében. A konzervatívabb és liberálisabb attitűd általában említésre kerül, mihelyst az élettársi kapcsolat szabályozhatósága kérdéssé válik. ANTOKOLSKAIA 371. o.

[223] ANTOKOLSKAIA elemzi összefoglalásában 367. o.

[224] KIERNAN 1. o.

[225] KIERNAN 1. o.

[226] Roszner részletesen ismerteti a nővétel alakulását és fennmaradását, azzal, hogy a XIII. századot követően már nem marad fenn, elsősorban az egyház ellenzése miatt. ROSZNER Ervin: Régi magyar házassági jog. Budapest, 1887., 13. o.

[227] ROSZNER (31. o.) részletesen fejti ki a házasságkötés mint adásvétel jogi természetét, az eljegyzésre is tekintettel.

[228] BÉLI Gábor: Magyar jogtörténet. A tradicionális jog. Budapest-Pécs, 2000., 58. o.

[229] Tárkány Szücs hivatkozza Bodrogi Tibor házasságfogalmát, amely szerint a házasság intézményesített, társadalmilag elismert kapcsolat egy férfi és egy nő (egy férfi és több nő, egy nő és több férfi, több férfi és több nő) között, gazdasági együttműködés, szexuális érintkezés, valamint utódok létrehozása és felnevelése végett. Ezzel kapcsolatban utal arra, hogy még a hódoltsági területeken is megmaradt az egynejűség, pedig a "példa csábító lehetett". TÁRKÁNY SZÜCS Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, 2003. 250. o.

[230] ROSZNER 57-58. o.

[231] ROSZNER 85. o.

[232] Roszner szerint még a XVII. században is - ROSZNER 130. o.

[233] BÉLI 58. o.; ROSZNER részletezi 88. o.

[234] A magyar házassági jog így részben a kánonjog szabályait jelenti, részben más felekezetek egyházi házasságjogi szabályait, 1894-ig, a kötelező polgári házasság megteremtéséig.

[235] A fiatalok azzal a feltétellel éltek együtt, hogy ha meghatározott időn belül (rendszerint egy év) a leány gyermeket fogan vagy szül, házasságot kötnek, egyébként szakítanak egymással. Nálunk inkább a szeretőtartás lehetett általánosabb jelenség. TÁRKÁNY SZÜCS 266.

[236] TÁRKÁNY SZÜCS 253. o.

[237] A lakosság 8-10 ezreléke élt vadházasságban. Ez a szám egyes helyeken magasabb is lehetett, a Csongrád megyei Tápén 48, a Kolozs megyei Vistán 50 pár élt vadházasságban. TÁRKÁNY SZÜCS 266. o.

[238] BENEDEK Károly-VILÁGHY Miklós: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Budapest, 1965., 146. o.

[239] Ami az eltérő hangsúlyokat illeti, nem érdektelen, hogy Nyugat-Európában és a volt szocialista országokban a családjogi felfogásbeli és jogszabálybeli változások mennyiben voltak szinkronban. Erre vonatkozó vizsgálatok egy-egy kivétellel alig történnek. Khazova, Olga mutat rá közzétett tanulmányaiban, konferencia-előadásaiban az orosz - szovjet - majd ismét orosz, illetve más utódállamokbeli családjogi szabályok, gyakorlat, szokások vizsgálatával egyes - vagyonjogi - összefüggésekre.

[240] BENEDEK-VILÁGHY 147. o.

[241] BUKODI Erzsébet: Ki, mikor, kivel (nem) házasodik? Budapest, 2004., 22. o.

[242] PONGRÁCZ TIBORNÉ-SPÉDER Zsolt: Élettársi kapcsolat és házasság - hasonlóságok és különbségek az ezredfordulón. In: Szociológiai Szemle 2003. 4., 55. o.

[243] Forrás: Társadalmi helyzetkép, 2003 (KSH, 2004). Nők és férfiak Magyarországon, 2004., 13-14. o.

[244] Spéder közli a táblázat adatainak forrásait. 1970-ből, 1984-ből, 1990-ből, illetve 2001-ből származó adatokat dolgoz fel a 15-29 és 30-49 éves korcsoportokra tekintettel. SPÉDER Zsolt: Az élettársi kapcsolat térhódítása Magyarországon és néhány szempont a demográfiai átalakulás értelmezéséhez. In: Demográfia 2005. 3-4., 190. o.

[245] Pongráczné és Spéder arra utalnak a 2001-2002-ben végzett vizsgálat értékelése során, hogy az adatok összevetésével megállapítható: az élettársi életforma hosszabb-rövidebb ideig sokkal több embert érintett/érint, mint az a 2001-2002-ben fennálló helyzet alapján látszik. PONGRÁCZNÉ-SPÉDER: 69. o.

[246] KAMARÁS Ferenc: Családalapítás és gyermekvállalás az 1990-es években és az ezredfordulón. In: Demográfia 2001. 1-2., 44. o.

[247] SPÉDER Zsolt: Gyermekvállalás házasságon kívül - egy terjedő magatartásminta összetevői. In: Századvég 2004. 1., 84. o.

[248] SPÉDER (2004) 97. o.

[249] Vissza kellett emlékeznie az adatvétel során arra, hogy mikortól meddig élt egyedül, élettársi kapcsolatban, illetve házasságban, továbbá, hogy mikor és milyen okból szűntek meg a partnerkapcsolatai. Spéder nem annak a gyanújának ad hangot, hogy az adatközlők utólagosan szándékosan megmásítják életük eseményeit, de azzal álláspontja szerint mindenképpen számolni kell, hogy a visszaemlékezést, a kapcsolat utólagos megítélését alapvetően befolyásolja az, hogy az esemény és az adatközlés közötti időben milyen változások történtek az érintettek partnerkapcsolataiban. SPÉDER (2004) 86. o.

[250] SPÉDER (2004) 85-86. o.

[251] CSERNÁK JÓZSEFNÉ: Élettársi kapcsolatban élő nők néhány társadalmi, demográfiai jellemzője Magyarországon. In: Csernák Józsefné-Pongrácz Tiborné-S. Molnár Edit: Élettársi kapcsolatok Magyarországon. A KSH Népességtudományi Kutató Intézetének kutatási jelentései 46. Budapest, 1992., 26. o.

[252] SPÉDER (2004) 84. o.

[253] PONGRÁCZNÉ-SPÉDER: 55. o.

[254] "a két változat kölcsönkapcsolatának átrendeződése", ahogyan Spéder megfogalmazza. SPÉDER (2005) 201. o.

[255] PONGRÁCZNÉ-SPÉDER: 56. o.

[256] CSERNÁK JÓZSEFNÉ 26. o.

[257] 2001-2002 folyamán 16 364 18 és 74 év közötti személyt kérdeztek meg az egyéni életút és családi életciklus legfontosabb eredményeinek áttekintése céljából. A vizsgálat az Életünk fordulópontjai című társadalmi-demográfiai panelvizsgálat elnevezést viselte.

[258] SPÉDER Zsolt: Kutatási koncepció. In: Kapitány Balázs (szerk.): Módszertan és dokumentáció. Életünk fordulópontjai sorozat. Műhelytanulmányok 2. Budapest 2003., 20. o.

[259] Így Pongrácz Tiborné és S. Molnár Edit - hivatkozza SPÉDER Zsolt: Az európai családformák változatossága. Párkapcsolatok, szülői és gyermeki szerepek az európai országokban az ezredfordulón. In: Századvég 2005. 3. 14. o.

[260] A 2. kérdés úgy szólt: "Mi az Ön családi állapota?" A következő variációk közül lehetett választani: 1. nőtlen, hajadon, 2. házas és együtt élnek, 3. házas, külön élnek, 4. özvegy és 5. elvált. A 3. kérdés az alábbi volt: "Van-e Önnek élettársa vagy partnere?" Következő variánsok közül választhattak az adatközlők: 1. igen, élettársa van, 2. partnere van, de nem élnek együtt, 3. nincs se élettársa, se partnere. Kapitány Balázs: A kutatás adatbázisáról és a kérdőívről. In: KAPITÁNY Balázs (szerk.): Módszertan és dokumentáció. Életünk fordulópontjai sorozat. Műhelytanulmányok 2. Budapest 2003. 93. o.

[261] Pongrácz Tiborné és Spéder használja a fenti kifejezéseket. PONGRÁCZNÉ-SPÉDER 56. o.

[262] Szemben a nyugat-európai országokkal, ahol a házasság nélküli együttélést elsősorban a magasabb iskolai végzettségű fiatalok választják, magyar viszonylatban az élettársi kapcsolatban élők valamivel csekélyebb iskolázottságúak, mint a házasságban élők. PONGRÁCZNÉ- SPÉDER 58. o.

[263] Az alkalmazotti, önálló, munkanélküli, öregségi, illetve özvegyi nyugdíjas, gyesben, gyedben, gyetben részesülők, háztartásbeliek, tanulók, egyéb inaktívak csoportjait különböztették meg. PONGRÁCZNÉ-SPÉDER: 59. o.

[264] PONGRÁCZNÉ-SPÉDER 59-60. o.

[265] SPÉDER (2005) 187. o.

[266] Pongrácz Tiborné és Spéder a 2001-2002-ben végzett felmérés során abból indult ki, hogy a valláshoz való viszonyból, a vallásosság meglétéből vagy annak hiányából bizonyos mértékig értékrendbeli eltérésekre is lehet következtetéseket levonni. A kérdezők arra kértek választ, hogy vallásosnak tartják-e magukat az érintettek, milyen módon, illetve egyházi-szertartási vallásosságuk megjelenik-e és miként. PONGRÁCZNÉ-SPÉDER 61-63. o.

[267] SPÉDER (2005) 202-203. o.

[268] SPÉDER (2005) 204. o.

[269] PONGRÁCZNÉ-SPÉDER 64. o. Kovács Eszter és Pikó Bettina a középiskolások párkapcsolattal kapcsolatos attitűdjét vizsgálva lényegében ugyanerre az eredményre jutott. (KOVÁCS Eszter-PIKÓ Bettina: Válságban a család? Középiskolások párkapcsolati preferenciái. In: Demográfia 2007. 2-3., 282. o.)

[270] A 2001-2002-ben a vizsgálat elvégzése során a következő kérdésre kellett válaszolni: Ön mit tanácsolna fiatal nőknek és férfiaknak? Milyen életformát válasszanak? PONGRÁCZNÉ- SPÉDER 63. o.

[271] A konkrét kérdés úgy hangzott, hogy "A házasság vagy az élettársi kapcsolat biztosítja-e jobban a(z) 1. anyagi biztonságot, 2. gyermekvállalást, gyermek jövőjét, 3. kapcsolat tartósságát, 4. konfliktusok rendezését, 5. egyéni célok megvalósítását, 6. szülők, rokonság rokonszenvét?" "Inkább a házasság" vagy "inkább az élettársi kapcsolat" vagy "mindegy, nem a jogi formától függ" PONGRÁCZNÉ-SPÉDER 67. o.

[272] Dolgozatunkban nem vizsgáljuk hangsúlyozottan az élettársi kapcsolaton belüli szülő-gyermek viszony jogi vonatkozásait, azért sem, mert ez kevésbé okoz problémákat, mint a vagyoni kérdések, továbbá rendezettebb is, mint számos más európai országban. Ugyanakkor nem érdektelen aspektusa az élettársi kérdéskörnek a házasságon kívüli gyermekvállalás; nem abból a szempontból, hogy a gyermek apai jogállása miként kerül megállapításra, hiszen a házasságból származó és házasságon kívül született gyermek jogállása közötti különbségtétel szinte teljesen eltűnt jogunkból; hanem inkább a kapcsolat esetlegesen nagyobb bomlékonysága miatt.

[273] PONGRÁCZNÉ-SPÉDER 65. o.

[274] Emellett azonban említésre méltó, hogy a hat kérdésre adott válaszaikban a válaszadók csekély arányban tartották az élettársi kapcsolatot előnyösebbnek, mint a házasságot.

[275] SOMLAI Péter-TÓTH Olga: A házasság és a család változásai az ezredforduló Magyarországán. In: Educatio 2002. 3., 340. o.

[276] SPÉDER Zsolt: Párkapcsolatok és gyermeksorsok. In: Korfa 2006. 1., 2. o.

[277] Anélkül, hogy értékelni vállalkoznánk ezt az arányt, utalunk arra, amelyre Pongrácz Tiborné és Spéder felhívja a figyelmet a kapcsolat minőségének értékelésére vonatkozó válaszok kapcsán. A legtöbb megkérdezett igen elégedett volt partnerkapcsolatával, függetlenül attól, hogy házasságban vagy élettársi kapcsolatban élt. Minthogy az elégedettségnek ez a szintje messze nem áll összhangban a válások magas számával (s az élettársi kapcsolatok sem tartósabbak), megállapítják, hogy a magánszféra érzékeny sávjáról van szó. Aligha lehet a jelen esetben is elvonatkoztatni ettől. PONGRÁCZNÉ-SPÉDER 67-68. o.

[278] Pongráczné és Spéder arra is utal ugyanakkor, hogy a középkorúak is megengedően gondolkodnak, amely lényeges lehet, hiszen egyfajta közösségi kontrollt biztosítanak a fiatalabb korosztály számára. PONGRÁCZNÉ-SPÉDER 64. o.

[279] PONGRÁCZNÉ-SPÉDER: 58. o. Az adatok azt is jelzik, hogy a tanulók körében sem szokásos tartós partnerkapcsolat létrehozása. Ami azt illeti, hogy nem divatos, "felülről terjedő" életformáról van szó, sőt inkább az alacsonyabb iskolázottságú réteg körében kedvelt, az jól mutatkozik meg egy 1998-ban végzett felmérésből: a válaszadók többnyire elfogadták az élettársi kapcsolatot, iskolai végzettségre tekintet nélkül, de a szakmunkásképzőt végzettek fogadták a legnagyobb lelkesedéssel. UTASI Ágnes: Tradicionális család individuális értékpreferenciákkal. In: Spéder Zsolt-Tóth Pál Péter (szerk.): Emberi viszonyok. Budapest 2000., 150. o.

[280] KOVÁCS-PIKÓ 290. o.

[281] KOVÁCS-PIKÓ 290. o.

[282] KOVÁCS-PIKÓ 291. o.

[283] SPÉDER 2002. 78. o.

[284] Valamint családcentrikusságát és gyermekközpontúságát - TÓTH Olga-DUPCSIK Csaba: Családok és formák - változások az utóbbi ötven évben Magyarországon. In: Demográfia. 2007. 4. 430-431. o.

[285] TÓTH-DUPCSIK 431-432. o. A szerzők tanulmányukban nem válaszokat, "csupán" kérdéseket fogalmaznak meg, ezek azonban az élettársi kapcsolat társadalmi és jogi megítélését tekintve igen fontosak és válaszra várók.

[286] SPÉDER Zsolt: Családi életformák és az életpályák szakaszolódása az 1990-es évek Magyarországán. In: Pongrácz Tiborné-Spéder Zsolt (szerk.): Népesség - értékek - vélemények. Budapest 2002. 75. o.

[287] SPÉDER (2005) 204. o.

[288] SPÉDER (2005) 204. o.

[289] 2001-2002. évi adatok szerint Európában a 20-34 éves nők körében már nem tekinthető alacsonynak a látogatókapcsolatban élők aránya: Finnországban 11,9%, Németországban 16,6%. SPÉDER, Századvég (2005), 13. o.

[290] SÖRGJERD, Caroline: Neutrality: The Death or the Revival of the Traditional Family? In: Boele-Woelki, Katharina (ed.): Common Core and Better Law in European Family Law. Antwerpen-Oxford, 2005., 340-341. o.

[291] SÖRGJERD, Caroline: Neutrality: The Death or the Revival of the Traditional Family? In: Boele-Woelki, Katharina (ed.): Common Core and Better Law in European Family Law. Antwerpen-Oxford, 2005., 340-341. o.

[292] A bírósági gyakorlatot Agell elemzi részletesen: AGELL, Anders: Cohabitation Without Marriage in Swedish Law. In: Eekelaar, John-Katz, Sanford (eds.): Marriage and Cohabitation in Contemporary Societies. Toronto, 1979., 247-248. o.; AGELL, Anders: The Swedish Legislation on Marriage and Cohabitation: A Journey Without a Destination. In: Scandinavian Studies in Law 1980., 26. o. Részletezése és összefoglalása magyar nyelven: SZEIBERT Orsolya: Élettársi kapcsolat és regisztrált partnerkapcsolat Svédországban, Norvégiában és Dániában - Együttműködés az északi jogkör országai között. In: Polgári Jogi Kodifikáció 2006. 2., 12-13. o.

[293] AGELL, Anders: Die schwedische Gesetzgebung über nichteheliche Lebensgemainschaften. In: FamRZ 1990., 818-819. o.

[294] A jogszabály - Lag om sambors gemensamma hem; Cohabitees Joint Homes Act - 1988-ban lépett hatályba.

[295] AGELL (1990) 819. o.

[296] Agell kifogásolta a "házassághoz hasonló együttélés" kívánalmát, tekintve, hogy többen - akikre egyébként a törvény hatálya kiterjed -, éppen azért nem kötnek házasságot, mert élettársakként - jogilag egyedülállókként - és hangsúlyozottan nem házastársakként óhajtanak együttélni. AGELL (1990) 820. o.

[297] SPINDLER, Christoph: Aktuelle Neuregelungen des Rechts der nichtehelichen Lebens-gemeinschaft in Sweden. In: FamRZ 1988. 12., 914-915.; AGELL (1990) 819-820. o.; SZEIBERT 12-14. o.

[298] Lag om homosexuella sambor. Megalkotásának előzményeit illetően: SAVOLAINEN, Matti: The Finnish and the Swedish Partnership Acts - Similarities and Divergencies. In: Boele-Woelki, Katharina-Fuchs, Angelika (eds.): Legal Recognition of Same-Sex Couples in Europe. Antwerpen-Oxford, 2003., 24. o.

[299] A törvény címében is eltér a korábbiaktól: Sambolagen.

[300] SAVOLAINEN 29. o.

[301] 2003-ban hatályba lépett a regisztrált partnerkapcsolatról szóló törvény azon módosítása, amely lehetővé tette idegen gyermek közös örökbefogadását is, majd 2005-ben újabb változtatásokra került sor, amelyek alapján mesterséges megtermékenyítésre irányuló eljárásban is részt vehetnek a női partnerek. JÄNTERÄ-JAREBORG, Maarit: Sweden: Lesbian couples are entitled to assisted fertilization and to equal rights of parentage. In: FamRZ 2008. 18., 1329-1330. o. Magyar nyelven lásd SZEIBERT Orsolya: Azonos neműek házasságát, regisztrált partnerkapcsolatát érintő változások Európában. In: Családi Jog 2006. 4., 35-36. o.

[302] A svéd Igazságügyi Minisztérium által kiadott tájékoztató anyag konkrétan megjelöli, hogy továbbra is alapvető feltétel a közös használat céljából történő szerzés. Cohabitees and their joint home. Fact sheet. Regeringskansliet. Ministry of Justice, Sweden. August 2003.

[303] JÄNTERÄ-JAREBORG, Maarit: Das neue schwedische Gesetz über die nichteheliche Lebensgemeinschaft. In: FamRZ 2004. 18., 1431-1432. o.

[304] JÄNTERÄ-JAREBORG (2004) 1431-1432. o.

[305] Cohabitees and their joint home. Fact sheet.

[306] Cohabitees and their joint home. Fact sheet.

[307] RYRSTEDT, Eva: Legal status of Cohabitants in Sweden. In: Scherpe, Jens M.-Yassari, Nadjma (Hrsg.): Die Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften. Tübingen, 2005. 419. o.

[308] Ennek megfelelően a törvény alapján nem támaszthatnak vagyoni igényt a közös háztartásban élő családtagok, így együttélő testvérek, illetve a nagykorú gyermekkel együtt élő szülő. A törvény előkészítése során felmerült az az elképzelés, hogy ezekre a kapcsolatokra is kiterjesszék a jogszabály hatályát, ám végül ezt nem tették, azzal a megokolással, hogy ott nincs szükség az élettársak - legalábbis a gyengébb fél - által igényelt speciális törvényi védelemre. Sörgjerd álláspontja szerint a döntéshozatal során nem mérlegelték megfelelően valamennyi érdeket, tekintve, hogy vidéken nem ritka a felnőtt testvérek együttélése, s éppen ők azok, akik - az élettársakkal ellentétben - sem házasság, sem regisztrált partnerkapcsolat útján nem rendezhetik viszonyukat és szerezhetnek jogokat. SÖRGJERD 337-338. o.

[309] Közli Agell. AGELL (1990) 820. o.

[310] JÄNTERÄ-JAREBORG (2004) 1431. o.

[311] A bíróság hangsúlyozta ítéleteiben, hogy annak a ténynek, hogy a kapcsolat véget ért, a külvilág számára egyértelműen meg kell jelennie. RYRSTEDT 420. o.

[312] Cohabitees and their joint home. Fact sheet; továbbá SÖRGJERD 338. o.

[313] RYRSTEDT 425. o.

[314] RYRSTEDT 429. o.

[315] LUND-ANDERSEN, Ingrid: Legal Status of Cohabitants in Denmark. In: Scherpe, Jens M.- Yassari, Nadjma (Hrsg.): Die Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften. Tübingen, 2005., 456. o.

[316] A dán regisztrált partnerkapcsolat intézményéről részletesen WACKE, Andreas: Die Registrierung homosexueller Partnerschaften in Dänemark. In: FamRZ 1990. 4., 347. és köv. o., magyarul az összefoglalása Szeibert 21. és 22-24. o.

[317] Pedersen ismerteti a vonatkozó bírósági gyakorlatot a nyolcvanas évek elejéig. PEDERSEN, Inger Margrete: Features of Danish Law concerning Property Rights and Obligations of Unmarried Cohabitants In: Scandinavian Studies in Law 1981., 133., 136-150. o.

[318] PEDERSEN ismerteti az 1959-ben elbírált esetet (137. o.), s hozzáteszi, hogy a bíróságok még abban az esetben is elismerik a szerződés érvényességét, ha egyik partner még házasságban (tipikusan már külön, de még kötelékben) él.

[319] Az élettársak tíz évet meghaladóan éltek együtt, a nő jövedelmének nagy részét a háztartás fenntartására fordította, míg a férfi az egyéb felmerülő kiadások fedezése mellett jelentős vagyonra tett szert, s a per tárgya a két - férfi nevén lévő - ingatlan berendezésének tulajdonjoga volt. Az eljáró bíróság a fenti tényállás alapján nem látta indokoltnak a közös tulajdon megállapítását, a fellebbviteli fórum azonban az együttélés hosszú tartamára tekintettel elrendelte a bizonyítás felvételét.

[320] Az ügy (1980) alapjául szolgáló tényállás szerint a felek nem egészen öt évig éltek élettársi kapcsolatban, a nőnek már volt egy gyermeke korábbi kapcsolatából. Két év együttélést követően a férfi partner nevére vettek a felek egy házat kifejezetten azzal a céllal, hogy abban folytassák együttélésüket. Annak, hogy a házvételi szerződésben csak a férfi nevét tüntették fel, többek között az volt az oka, hogy így kevesebb adót kellett fizetniük. Az új közös otthon és a háztartás költségeit együttélésük alatt közösen fedezték, majd a kapcsolat megszakadását követően a férfi partner jelentős haszonnal értékesítette a házat. A felperes (nő) közös tulajdon címén a vételár felét követelte, amelyet az elsőfokú bíróság meg is ítélt részére, s a vételár felénél csekélyebb összeg megtérítését rendelte el a felperes javára; az összeg megállapítása során figyelembe vették az élettársi viszony időtartamát, azt a tényt, hogy az ingatlant családi otthonként használták, továbbá a felek jövedelme közötti különbséget.

[321] LUND-ANDERSEN 461. o.

[322] NIELSEN, Linda: Danish Family Law - matrimonial property and cohabitant's property. In: Henrich, Dieter-Schwab, Dieter (Hrsg.): Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im europäischen Vergleich. Bielefeld, 1999. 42. o.

[323] PEDERSEN 149. o.

[324] LUND-ANDERSEN 462. o. Ezt alátámasztja a Legfelsőbb Bíróság 1984-ben hozott ítélete: jelentős mértékű kompenzációt ítéltek meg annak az önálló jövedelmet nem szerzett nőnek, aki tizenhat évig élt élettársi kapcsolatban egy sikeres, komoly üzleti vagyont szerző férfival és - a partnerével egyetértésben kialakított munkamegosztás alapján - ellátta a háztartási teendőket és nevelte három közös gyermeküket. A bírói tanács erőteljesen megosztott volt, ugyanakkor a többségben lévők úgy vélekedtek, hogy a felperesnek a közös otthon létesítéséhez és fenntartásához való hozzájárulása nagyon jelentős volt, s ennek révén hozzájárult partnere vagyonszerzéséhez is. A nőt egyösszegű kompenzációban részeltették, miután megállapították, hogy a tényállás alapján jogszerű a felperes azon elvárása, hogy a kapcsolat megszűnésekor ne váljon teljesen vagyontalanná.

[325] DAHL, Borge-MELCHIOR, Torben-TAMM, Ditlev (eds.): Danish Law in a European Perspective. Koppenhága, 2002., 194. o.

[326] Legalábbis egy 1986. évi döntés alapján.

[327] Amennyiben nincs gyermek, ez csak különösen indokolt esetben lehetséges. LUND-ANDERSEN 466. o.

[328] LUND-ANDERSEN 2005., 466. o.

[329] Noack utal arra, hogy a döntés egyébként csekély többséggel született meg, többek között arra is tekintettel, hogy a kérdéses rendelkezést ténylegesen nem alkalmazták. NOACK, Turid: Cohabitation in Norway: An Accepted and Gradually More Regulated Way of Living. In: International Journal of Law, Policy and the Family 2001. 1., 105. és 107. o.

[330] A bizottsági jelentés részleteit ismerteti STR?M BULL, Kirsti: Non-marital Cohabitation in Norway. In: Scandinavian Studies In Law 1986., 31. (31-40.) o.

[331] STROM BULL 32. o.

[332] A javaslatot részletesen ismerteti Asland 296-300. o. - ASLAND, John: Legislation on Informal Cohabitation in Norway. In: Boele-Woelki, Katharina (ed.): Common Core and Better Law. Antwerpen-Oxford, 2005. -, illetve SZEIBERT 18-19. o.

[333] Asland utal arra, hogy a javaslat megtétele idején a legtöbb hatályos jogszabály kétéves együttélést ismert el - egyéb feltételek mellett - élettársi kapcsolatnak, így többek között a továbbiakban is említésre kerülő 1991. évi törvény is. A kétéves időtartam helyénvalóságát és indokoltságát Asland statisztikai adatokkal támasztotta alá. ASLAND 296-297. o.

[334] Ez utóbbi lenne a housewife co-ownership, illetve husmorssameie.

[335] Részletesen bemutatja Frantzen. FRANTZEN, Torstein: Einführung der gleichgeschlechtlichen Ehe im norwegischen Recht. In: FamRZ 2008. 18., 1707-1708. o.

[336] Az örökbefogadást, a mesterséges megtermékenyítésre irányuló eljárásban való részvételt, a kapcsolat létrehozatalát és "felbontását" tekintve.

[337] FRANTZEN 1707. o.

[338] ASLAND 295. o.

[339] RYRSTEDT 440-441. o.

[340] ANTOKOLSKAIA 381. o.

[341] RYRSTEDT 443. o.

[342] ASLAND, John-HAMBRO, Peter: New Developments and Expansion of Relationships Covered by Norwegian Law. In: Atkin, Bill (ed.): The International Survey of Family Law 2009 Edition. Bristol, 2009., 379-384. o. Magyarul: SZEIBERT Orsolya: Törvényes öröklés a házasságon kívüli partnerkapcsolatokban. In: Kisfaludi András (szerk.): Liber amicorum. Studia L. Vékás dedicata 2009. Budapest, 2009., 280-282. o.

[343] RYRSTEDT 445. o.

[344] RYRSTEDT 446. o.

[345] NOACK 110. o.

[346] MARTIN, Claude-THÉRY, Iréne: The PACS and Marriage and Cohabitation in France. In: International Journal of Law, Policy and the Family. 2001. 1., 136. o.

[347] MARTIN-THÉRY 142-146. o.

[348] Ezt a döntést 1997-ben megerősítették.

[349] Ismerteti MARTIN és THÉRY 147. o.

[350] A javaslatok általános jellemzőit ismerteti és összefoglalja MARTIN és THÉRY 147. o., részletesebben veszi sorra a szabályozási kísérleteket Ferrand. FERRAND, Frédérique: Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im französischen Recht In: Henrich, Dieter - Schwab, Dieter (Hrsg.): Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im europäischen Vergleich. Bielefeld, 1999., 102. és 105. o.

[351] FERRAND, Frédérique: Die Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften in Frankreich. In: Scherpe, Jens M.-Yassari, Nadjma (Hrsg.): Die Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften. Tübingen, 2005., 214. o.

[352] MARTIN-THÉRY 148. o.

[353] Ezt hangsúlyozza MARTIN és THÉRY 146. o.

[354] Erre utalt Ferrand is. FERRAND, Frédérique: Pacte Civil de Solidarité and Legal Status of Cohabitants in French Law - konferenciaanyag 2004., Hamburg

[355] MARTIN és THÉRY 150. o.

[356] BRADLEY, David: Regulation of Unmarried Cohabitation in West-European Jurisdictions - Determinants of Legal Policy. In: International Journal of Law, Policy and the Family. 2001. 1., 33. o.

[357] MARTIN és THÉRY 150. o.

[358] FERRAND, Frédérique: Das französische Gesetz über den pacte civil de solidarité. In: FamRZ 2000. 9., 521. o.

[359] BRADLEY 33. o.

[360] FERRAND (2000) 521. o.

[361] FERRAND - (2000) 522. o. - kifejezetten hangsúlyozza, hogy a házasság esetén meghatározó vagyonjogi rendszertől való eltérést az indokolja, hogy ne lehessen a Pacs intézményét valamiféle "házassághelyettesítő"-nek tekinteni, mint ahogyan ez az ellenzők részéről érvként sokszor elhangzott.

[362] 515-2 § Code civil.

[363] BRADLEY - 33. o. - ezt tekinti a házassággal szemben az egyik legjelentősebb elvi eltérésnek, hiszen míg a Pacs kötelékében élők nem köthetnek újabb élettársi szerződést, házasságot igen.

[364] 515-1 § Code civil.

[365] FERRAND (2000) 522. o.

[366] A szerződés vizsgálatának hiányára utal MARTIN és THÉRY 150. o.

[367] 515-4 I § Code civil.

[368] MARTIN és THÉRY (149. o.) erre azok között a változtatások között utal, amelyet a törvényjavaslaton annak érdekében valósítottak meg, hogy "ne is kerülhessen sor a Pacs és a házasság összehasonlítására".

[369] 515-5 § Code civil.

[370] Az említett jogok szempontjából a francia jogi rendezés kétféle elvet követ: egyes jogosítványok vonatkozásában olyan helyzetet garantál az élettársaknak, mint a házastársaknak, más esetekben speciális, csak rájuk vonatkozó, a házasságban élőkétől eltérő szabályokat ad, rendszerint úgy, hogy a jog megszerzéséhez bizonyos időtartamnak el kell telnie - adójogban akár két, illetve három évnek is. MARTIN - THÉRY 151. o.

[371] DOPFFEL, Peter-KÖTZ, Hein-SCHERPE, Jens M.: Rechtsvergleichende Gesamtwürdigung und Empfehlungen. In: Basedow, Jürgen-Hopt, J. Klaus-Kötz, Hein-Dopffel, Peter (Hrsg.): Die Rechtsstellung gleichgeschlechtlicher Lebensgemeinschaften. Tübingen, 2000., 399. o.

[372] Hivatkozik erre BRADLEY is - 34. o. -, hangsúlyozva, hogy az eltérés ugyanolyan célkitűzésként jelentkezett, mint a szerződés megkötése, melyet igyekeztek kevésbé szimbolikus, sokkal inkább adminisztratív eljárássá tenni.

[373] Az új rendelkezések - amelyeknek célja a bontójog modernizálása volt - 2005 januárjában léptek hatályba.

[374] FERRAND, Frédérique: Aktuelles zum Familienrecht in Frankreich. In: FamRZ 2004. 18., 1425. o.

[375] 515-8 § Code Civil.

[376] FERRAND (2000) 523. o.

[377] BRADLEY 34. o.

[378] "Die Reform des Pacte civil de solidarité" - FERRAND, Frédérique-FRANCOZ-TERMINAL, Laurence: Entwicklungen im französischen Familienrecht 2006-2007. In: FamRZ 2007. 18.,1501. o.

[379] "Die Reform des Pacte civil de solidarité" - FERRAND, Frédérique-FRANCOZ-TERMINAL, Laurence: Entwicklungen im französischen Familienrecht 2006-2007. In: FamRZ 2007. 18.,1501. o.

[380] FERRAND-FRANCOZ-TERMINAL 1501. o.

[381] Code civil 515-4 § - aide mutuelle et matérielle

[382] Jelenleg: vie commune, aide matérielle et assistance réciproques

[383] FERRAND (2000) 522. o.

[384] FERRAND-FRANCOZ-TERMINAL 1501. o.

[385] RICHARDS, Claudina: The legal recognition of same-sex couples - the French perspective In: International and Comparative Law Quarterly 2002. ápr., 311. o.

[386] RICHARDS 321. o.

[387] MARTIN-THÉRY 142. o.

[388] Az ítéleteket részletesen ismerteti Ferrand és Francoz-Terminal, hangsúlyozva azt, hogy a Cour de Cassation nem tért le a korábbi útról. FERRAND-FRANCOZ-TERMINAL 1499. o.

[389] PINTENS, Walter: Partnershaft in belgischen und niederländischen Recht. In: FamRZ 2000. 2., 74. o.

[390] PINTENS (2000) 74-75. o.

[391] Nem kérdés, hogy elsődleges cél az azonos nemű párok részére a házassághoz hasonló, ahhoz közelálló jogi helyzet megteremtése volt. Dopffel, Kötz és Scherpe utalnak arra, hogy Hollandiában a geregistreerd partnerschap különneműek előtti megnyitásában erőteljes szerepet játszhatott az egyenlő bánásmód elvének szem előtt tartása, továbbá az a tény is, hogy nyilvánvalóan könnyebben vihető át az a törvényjavaslat, amely nem kifejezetten a homoszexuális társadalmat célozza meg, hanem általában az együttélő partnereket. (DOPFFEL-KÖTZ-SCHERPE). Hasonlóképpen, az egyenlőség elvét emeli ki Boele-Woelki is (BOELE-WOELKI, Katharina-SCHRAMA, Wendy M.: The Legal Position of Non-marital Cohabitation in the Netherlands (konferenciaanyag 2004., Hamburg).

[392] Az erre irányuló törvényjavaslatot 2000 decemberében fogadták el. A regisztrált partnerkapcsolatról már megalkotása idején úgy vélekedtek, hogy csupán megtették az első lépést az azonos neműek házassága felé.

[393] Míg a különnemű személyek házassága a házasságból született gyermek vonatkozásában meghatározó jelentőségű és megteremti a gyermek, illetve a szülők családi jogállását, addig azonos nemű személyek házassága ilyen joghatást nem von maga után. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a holland jog ne ismerné el azt a lehetőséget, amikor a két szülő azonos nemű. Erre nyújt lehetőséget az örökbefogadás. Az örökbefogadás fogalmi körének kiterjesztésére az azonos nemű házassággal egyidejűleg, egy törvény keretei között került sor, s így alapvetően megváltozott a holland családjog. Ezt az alapvető változást fogalmazza meg Nijgatten és Graaf úgy, hogy a házas állapot - értve ezalatt a tradicionális, különnemű házasságot - és a nemi irányultság nem tekinthető többé meghatározó kritériumoknak abból a szempontból, hogy miként teremthető meg a gyermek számára a nevelkedéséhez legjobb környezet. (NIJGATTEN, Carolus van-GRAAF, de Willem: The legal management of (social) parenthood: adoption and Dutch family policy JSWFL 2002. 3., 270. o.)

[394] A bejegyzett partnerkapcsolatra vonatkozó új rendelkezések 1998 januárjában léptek hatályba.

[395] Pintens utal erre - PINTENS (2000) 75. o. -, hiszen a regisztrált partnerkapcsolat ugyanúgy a Burgerlijke Wetboek I. könyvében kapott helyet, mint a házasságra vonatkozó rendelkezések.

[396] BRADLEY 28. o.

[397] BREMHAAR, Willem: Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im nieder-ländischen Recht in: Henrich, Dieter-Schwab, Dieter (Hrsg.): Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im europäischen Vergleich. Bielefeld, 1999., 175. o.

[398] BREMHAAR, Willem: Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im nieder-ländischen Recht in: Henrich, Dieter-Schwab, Dieter (Hrsg.): Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im europäischen Vergleich. Bielefeld, 1999., 175. o.

[399] PINTENS (2000) 75. o.

[400] BREMHAAR 175. o. BRADLEY (29. o.) utal arra, hogy bár ünnepélyes ígéret, eskütétel nem része az eljárásának, a felek tehetnek ilyen nyilatkozatot, s ezek a tapasztalatok szerint nagyon népszerűek a párok körében.

[401] A névviseléssel kapcsolatban indokolt megjegyezni, hogy bár kevéssé mutatkozik igazán lényeges jogkövetkezménynek, az Európai Bíróság, az Európai Emberi Jogi Bíróság ilyen tárgyú ítéleteinek puszta ténye, sőt a hazai ítélkezési gyakorlat is azt mutatja, hogy a névhasználat, az adott név viseléséhez való jog nem elhanyagolható kérdés a partnerek számára.

[402] A tartást illetően a holland jogalkotó is azt a kiindulópontot fogadja el - mind házasság, mind bejegyzett partnerkapcsolat esetén -, hogy a feleknek a kapcsolat megszűnése után elsősorban maguknak kell gondoskodniuk tartásukról, s csak konkrétan meghatározott feltételek esetén tarthatnak igényt erre.

[403] Ez a törvényes házassági vagyonjogi rendszer - a vagyonközösség - pedig igen széleskörű szolidaritási kötelezettséget ró a felekre, ahogy Pintens megjegyzi. PINTENS (2000) 76. o.

[404] BREMHAAR 167. o.

[405] BURGHT, van der Gregor: Shortcomings of the legislator of a self proclaimed progressive country (konferenciaanyag) - 2003 ISFL European Regional Conference Working Paper.

[406] Azóta jelentősen módosultak a szülői jogállás keletkezésére vonatkozó rendelkezések.

[407] Pintens utal arra is, hogy bár először azt célozták, hogy a bejegyzett kapcsolat bírósági megszüntetésére is csak akkor kerüljön sor, ha a kapcsolat megromlott, ezt mégsem tartalmazza a törvény. Arra az álláspontra helyezkedtek ugyanakkor, hogy megfelelően alkalmazni kell a házassági bontójogi szabályokat, azaz, ha a másik fél ellenkérelemmel él, bizonyítani kell a partnerkapcsolat megromlását. PINTENS (2000) 76. o.

[408] PINTENS (2000) 76. o.

[409] Amennyiben a felek nem értenek egyet minden kérdésben, nem tudnak megállapodni, csak a bírósági utat választhatják. DOPPFEL-KÖTZ-SCHERPE 414. o.

[410] Az angol nyelvű szakirodalom is a conversion kifejezést alkalmazza erre a lehetőségre.

[411] BOELE-WOELKI, Katharina-CHEREDNYCHENKO, Olga-COENRAAD, Lieke: National Report. The Netherlands. In: Boele-Woelki, Katharina-Braat, Bente-Sumner, Ian (eds.): European Family Law in Action Volume I: Grounds for Divorce. Antwerpen-Oxford, 2003. 124. o.

[412] SUMNER, Ian: Dissolution of Registered Partnership. In: International Family Law 2004. 11., 231.o.

[413] Boele-Woelki-Cherednychenko-Coenraad utalnak arra, hogy igen sok vitát váltott ki ez az új intézmény, illetve annak fent taglalt következménye, különösen azért, mert túlságosan megkönnyítheti a bontást. Ez elsősorban azzal a veszéllyel jár, hogy a felek meggondolatlanul lépnek, amellyel különösen közös gyermekük érdekét sérthetik. BOELE-WOELKI- CHEREDNYCHENKO-COENRAAD 125. o.

[414] BOELE-WOELKI-SCHRAMA 311. o.

[415] Niet-huwelijkse samenleving - az alábbiakban élettársi kapcsolatnak nevezzük.

[416] SCHRAMA, Wendy M.: General Lessons for Europe Based on a Comparison of the Legal Status of Non-Marital Cohabitants in The Netherlands and Germany. In: Boele-Woelki, Katharina (ed.): Common Core and Better Law in European Family Law. Antwerpen-Oxford, 2005., 265. o.

[417] SCHRAMA 266. o.

[418] BOELE-WOELKI-SCHRAMA: 337. o.

[419] Az élettársi kapcsolatnak megközelítőleg tizenöt eltérő megfogalmazását tartalmazzák a magánjogi, illetve közjogi jogszabályok. SCHRAMA 258. o.

[420] Schrama hivatkozik egy 1970-es években hozott ítéletre, amelyben a bíróság első fokon a házassági vagyonjog szabályait alkalmazta az élettársi kapcsolatban élő pár vagyoni viszonyaira. A döntés éles visszhangot, kritikát váltott ki. SCHRAMA 264. o.

[421] SCHRAMA 265. o.

[422] SCHRAMA 268. o.

[423] Különösen akkor születnek igen méltánytalan döntések, ha a bíróságok nem veszik figyelembe a házasságon kívüli informális partnerkapcsolat tényleges társadalmi funkcióját, s csak a megoldandó vitás helyzetet tartják szem előtt, anélkül, hogy figyelemmel lennének arra a speciális kontextusra, amelyben az kialakult. SCHRAMA 268. és 271. o.

[424] BOELE-WOELKI-SCHRAMA-konferenciaanyag.

[425] BOELE-WOELKI-SCHRAMA-konferenciaanyag.

[426] PINTENS 2005. 278. o.

[427] PINTENS 2000., 69-70. o.

[428] PINTENS 2005., 279. o

[429] PINTENS 2005., 280. o.

[430] 2003-ban nagyobb mértékben módosították, átalakították a belga örökbefogadási rendkelezéseket, de az örökbefogadó szülőkkel szemben továbbra is fenntartották a különneműség kritériumát. 2006 májusában azonban lehetővé tették azt, hogy azonos nemű házastársak ugyanolyan feltételek mellett fogadhassanak közösen örökbe gyermeket, mint a különnemű párok. Azt megjegyezzük, hogy a különneműség kritériumának eltörlése nemcsak azt a következményt vonta maga után, hogy a házasságban élő azonos nemű személyek örökbefogadhatnak gyermeket, hanem azt, hogy azonos nemű párok általában a különnemű párokkal azonos módon fogadhatnak örökbe gyermeket. PINTENS, Walter: Entwicklungen im belgischen Familien- und Erbrecht. In: FamRZ 2004. 18., 1420. o.; PINTENS, Walter: Reformen im belgischen Familienrecht. In: FamRZ 2006. 18., 1312. o.

[431] PINTENS (2005) 281. o.

[432] Hangsúlyozza PINTENS (2005) 280-281. o.

[433] PINTENS (2005) 286. o.

[434] PINTENS (2000) 72. o.

[435] PINTENS (2004) 1420. o.

[436] PINTENS (2004) 1420. o.

[437] Az 1978. évi Alkotmány kétszintű kormányzati modellt hozott létre.

[438] TOBÍO 74. o.

[439] A fenti lépéseket Tobío különösen fontosnak értékeli az élettársi kapcsolat mai spanyolországi elfogadottságának szempontjából. TOBÍO 74. o.

[440] A Polgári törvénykönyv 21/1987. évi törvénnyel történő módosítása alkalmával.

[441] MARTÍN-CASALS (1999) 293. o.

[442] MARTÍN-CASALS (1999) 294. o.

[443] TOBÍO 75. o.

[444] Martín-Casals és Ribot kiemelik, hogy a spanyolországi választásokat követően vált elodázhatatlanná több családjogi vonatkozású ígéret betartása, így a házasság intézményének megnyitása azonos neműek számára. MARTÍN-CASALS, Miquel-RIBOT, Jordi: Ehe und Scheidung in Spanien nach den Reformen von 2005. In: FamRZ 2006. 18., 1331. o.

[445] MARTÍN-CASALS-RIBOT (2006) 1331-1332. o. Magyar nyelven SZEIBERT: Azonos neműek házasságát, regisztrált partnerkapcsolatát érintő változások Európában. In: Családi Jog 2006. 4., 31-32. o.

[446] ANTOKOLSKAIA 489. o.

[447] A Tribunal Supremo 2003 decemberében hozott döntését idézi Martín-Casals és Ribot - MARTÍN-CASALS, Miquel-RIBOT, Jordi: Neue Entwicklungen im Bereich des Familienrechts in Spanien. In: FamRZ 2004. 18. 1434. o.

[448] A 2005 szeptemberében hozott ítéletet ismerteti Martín-Casals és Ribot. MARTÍN-CASALS- RIBOT (2006) 1334. o.

[449] A szerzők - s különösen a katalán jogirodalomban - hangsúlyosan szembeállítják a spanyol jogalkotói késlekedést és a tartományi jogalkotók gyorsaságát. MARTÍN-CASALS-RIBOT (2004) 1433. o.

[450] MARTÍN-CASALS (2006) 289. o.

[451] MARTÍN-CASALS (1999) 295. o.

[452] A 10/1998. törvény a tartós partnerkapcsolatokról rendelkezik, míg a 19/1998. törvény a kölcsönös támogatásra épülő együttélésekről.

[453] Stable pair relationships & Cohabitation situations for mutual assistance. Generalitat de Catalunya. Barcelona, 2000., 7-8. o.

[454] A törvény angol fordítása a "matrimonially cohabit" kifejezést használja.

[455] MARTÍN-CASALS (2006) 290. o.

[456] Stable pair relationships & Cohabitation situations for mutual assistance 10. §.

[457] Stable pair relationships & Cohabitation situations for mutual assistance 11. §.

[458] A törvény 13., 14. és 16. §-ai értelmében. Stable pair relationships & Cohabitation situations for mutual assistance 13-14. o.

[459] Stable pair relationships & Cohabitation situations for mutual assistance 18. §.

[460] Az azonos neműek öröklését rendezi a törvény 34. szakasza. Részletezi TOBÍO 75. o.

[461] Castilla-La Mancha tartományban 2000-ben, Castilla-León tartományban 2002-ben hozták létre a nyilvántartást. GONZÁLEZ-BEILFUSS, Cristina: Spanien und Portugal. In: Scherpe, Jens M.-Yassari, Nadjma (Hrsg.): Die Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften. Tübingen, 2005., 249-250. o.

[462] MARTÍN-CASALS, Miquel (2006) 288. o. Martín-Casals ezzel szemben emeli ki azt, hogy nemzeti szinten évekig eredménytelenül folytak a viták és egyeztetések a Pacs spanyol megfelelőjének tekinthető szerződéses megoldásról.

[463] MARTÍN-CASALS-RIBOT (2006) 1333. o.

[464] GONZÁLEZ-BEILFUSS 251. o.

[465] GONZÁLEZ-BEILFUSS 252. o.

[466] A különböző fogalmi megnevezések között szerepel az uniones estables de pareja, a parejas estables no casadas, a parajes estables, a parejas de hecho, illetve az uniones de hecho elnevezés is. GONZÁLEZ-BEILFUSS 254. o.

[467] Ide sorolható Valencia, Madrid, Extremadura, a Baleári-szigetek és Baszkföld szabályozása.

[468] GONZÁLEZ-BEILFUSS 255-256. o.

[469] A különneműek kapcsolatát tekintve Katalónia, s mellette Aragónia, Navarra és a Kanári-szigetek.

[470] Erre példa az aragóniai szabályozás.

[471] Így például Asztúriában.

[472] Az affectio maritalis követelményének hiánya kifejezetten politikai okokkal magyarázható; sem politikailag, sem társadalmilag nem mutatkozott vállalhatónak - különösen az azonos neműek partnerkapcsolata esetén - a házasságszerű együttélés hangsúlyozása és a házasságon kívüli partnerkapcsolatnak a házassághoz történő ilyen jellegű közelítése. GONZÁLEZ-BEILFUSS 257. o.

[473] GONZÁLEZ-BEILFUSS 257. o.

[474] MARTÍN-CASALS-RIBOT (2006) 1333. o.

[475] GONZÁLEZ-BEILFUSS 260-261. o.

[476] GONZÁLEZ-BEILFUSS 261. o. Problémát jelent, így a jogirodalomban is vitatott annak elfogadhatósága, ha a felek szerződésükben a házassági vagyonjogi rendelkezések alkalmazását kötik ki.

[477] Így - többek között - Valencia, Madrid, Asztúria és Andalúzia sem rendelkezik ezen a téren jogalkotási hatáskörrel.

[478] GONZÁLEZ-BEILFUSS 262. o.

[479] Hasonló rendelkezéseket tartalmaznak Navarra, a Baleári-szigetek, illetve Baszkföld törvényi rendelkezései is. GONZÁLEZ-BEILFUSS 263. o.

[480] Többek között Valencia, Madrid, illetve Asztúria.

[481] GONZÁLEZ-BEILFUSS 264. o.

[482] A Código Civil 97. §-ának alkalmazására nézve a bírói gyakorlat kialakította a mérlegelés szempontrendszerét, azt, hogy milyen tényezőket kell figyelembe venni a kompenzációs, illetve tartási igény elbírálása során. GONZÁLEZ-BEILFUSS 264. o.

[483] GONZÁLEZ-BEILFUSS 269. o.

[484] GONZÁLEZ-BEILFUSS 271. o.

[485] WINGEN, Max: Nichteheliche Lebensgemeinschaften. Osnabrück-Zürich, 1984., 9. o.

[486] Ez összhangban áll a szociológusok megközelítésével. A szociális jogalkotás a közös háztartás tényéből, a háztartás közös fenntartásának költségeiből és a közös jövedelemből indul ki, így nem a jogi köteléknek van jelentősége, hanem a tényleges együttélésnek. OSTNER 96. o.

[487] Utal erre Schulz is. SCHULZ, Werner: Vermögensauseinandersetzung der nichtehelichen Lebensgemeinschaft. In: FamRZ 2007. 8. 594. o.

[488] A Berlini Bíróság hozta azt az ítéletet, amelyben ez határozottan megfogalmazást nyert. Ismerteti röviden OSTNER 8. o.

[489] OSTNER 11. o.

[490] BVerfG 1. Senat, Urteil v. 17. 11., 1992. FamRZ 1993. 2., 164-169.

[491] FamRZ 1993. 2., 164, 168.

[492] OSTNER 98. o. Arra mutat rá, hogy míg a korábbi értelmezések inkább az objektív elemeket hangsúlyozták és ennyiben a jogalkalmazók feladatainak ellátását segítették - így a közös gyermek léte, illetve a vagyonkezelés módja -, addig az 1992-es ítélet a szubjektív elemeket hangsúlyozta.

[493] BVerfG 2. Kammer des 2. Senats, Beschluss v. 22. 1. 1999. FamRZ 1999. 16., 1053.

[494] 2004 tavaszán a hamburgi Max-Planck Intézet adott otthont annak a konferenciának, amely a házasságon kívüli partnerkapcsolatok rendezésével, azon belül is az informális élettársi kapcsolatokkal foglalkozott, különös tekintettel a német jogi szabályozás reformjára. Lásd még MARTINY, Dieter: Rechtsprobleme der nichtehelichen Lebensgemeinschaft während ihres Bestehens nach deutschem Recht. In: Scherpe, Jens M.-Yassari, Nadjma (Hrsg.): Die Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften. Tübingen, 2005., 99. o. Ezzel szemben Schwab annak a határozott véleményének adott hangot 2006 őszén a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által szervezett családjogi kérdésekkel foglalkozó konferencián, hogy egyelőre a német jogban ebben a kérdésben változás nem várható. Lásd még SCHWAB, Dieter: Familienrecht. Regensburg, 2005., 398-399. o.

[495] "Gesetz zur Beendigung der Diskriminierung gleichgeschlechtlicher Gemeinschaften: Lebenspartnerschaften"

[496] DETHLOFF, Nina: Reform of German Family Law - a Battle against Discrimination. In: European Journal of Law Reform. 2001. 3. 240. o.

[497] DETHLOFF, Nina: Reform of German Family Law - a Battle against Discrimination. In: European Journal of Law Reform. 2001. 3. 240. o.

[498] Erre az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelemre utal Schwab, hiszen a törvényről adott első ismertetések és jogi értékelések megjelenésekor még nem lehetett tudni, hogy a törvény egyáltalán hatályba lép-e augusztusban. (SCHWAB, Dieter: Eingetragene Lebenspartnerschaft, ein Überblick. In: FamRZ 2001. 7., 385. o.)

[499] A módosításokról részletesen beszámol Stüber. STÜBER, Stephan: Gesetz zur Überarbeitung des Lebenspartnerschaftsgesetz. In: FamRZ 2005. 8., 574-578.

[500] SCHULZ, 594. o.

[501] Erre utal közvetlenül a törvény elfogadását követően, SCHWAB (2001) 385. o.

[502] SCHWAB (2005) 417. o.

[503] SCHWAB (2005) 417. o.

[504] GRZIWOTZ, Herbert: Rechtsprechung zur nichtehelichen Lebensgemeinschaft. In: FamRZ 1999. 7., 413. o.

[505] GRZIWOTZ, Herbert: Rechtsprechung zur nichtehelichen Lebensgemeinschaft. In: FamRZ 2003. 19., 1418.

[506] SCHWAB (2005) 402. o.

[507] SCHWAB (2005) 403-404. o.; WELLENHOFER, Marina: Rechtsprobleme bei Auflösung der nichtehelichen Lebensgemeinschaften - unter Lebenden und im Todesfall In: Scherpe, Jens M.-Yassari, Nadjma (Hrsg.): Die Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften. Tübingen, 2005., 109. o.

[508] WELLENHOFER ennek a gyakorlatnak az életszerűségét és indokoltságát a BGB 1360. §-ával magyarázza, amely szerint házasság esetén sem érvényesíthet a vagyon elszámolásakor az a (volt) házastárs visszatérítési igényt, aki az életközösség fennállása alatt a másik félnél többet fordított a közös életvitel fenntartására; emellett pedig szinte lehetetlen feladat lenne a bíróságok számára az együttélés évei alatt teljesített ilyen kiadások pontos rögzítése és fele-fele arányú elosztása.

[509] WELLENHOFER 109. o.

[510] LÜDERITZ, Alexander-DETHLOFF, Nina: Familienrecht. München, 2007., 222. o.

[511] SCHWAB (2005) 404. o.; WELLENHOFER 110. o.

[512] GRZIWOTZ (1999) 419.

[513] A dolgozat határain messze túlmutató probléma az, hogy milyen védelemre szorul(hat) az egyik házastárs, ha a felek magukra nézve a teljes vagyonelkülönítő házassági vagyonjogi rendszer szabályait kötötték ki.

[514] DÖRNER, Heinrich-EBERT, Ina-ECKERT, Jörn-HOEREN, Thomas-KEMPER, Rainer-SCHULZE, Reiner-STAUDINGER, Ansgar: BGB Handkommentar. Baden-Baden, 2001. 795. o.

[515] SCHULZ 594. o.

[516] BGB Handkommentar 799. o. - hangsúlyozza azt, hogy a ráutaló magatartás csak egyértelmű esetekben ad alapot a társaság megállapítására és az alapján történő pénzbeli kiegyenlítésre, s ilyen lehet az, ha a felek közösen vezetik a vállalkozást.

[517] XII. Zivilsenat, Urteil v. 28. 9. 2005. - FamRZ 2006. 9. 607. o.

[518] SCHULZ 595. o.

[519] WELLENHOFER 112. o.

[520] BGB Handkommentar 798. o.

[521] SCHULZ 595. o.

[522] LÜDERITZ-DETHLOFF 223. o.

[523] WELLENHOFER 120. o.

[524] MÖSCHL 5. o.

[525] DEIXLER-HÜBNER, Astrid: Die nichteheliche Partnerschaft. Rechtswirklichkeit und Forderungen an den Gesetzgeber. In: Gaisbauer, Hubert (Hrsg.): Lebenspartnerschaft. Wien, 2003., 34-35. o.

[526] MÖSCHL 20. o.

[527] DEIXLER-HÜBNER (2008) 275. o.

[528] FERRARI 1708. o.

[529] DEIXLER-HÜBNER (2008) 276. o.

[530] MÖSCHL 20. o.

[531] Ami a "triászt" illeti [DEIXLER-HÜBNER (2003) 35. o.], az eredeti megfogalmazásban Wohn-, Wirtschafts- und Geschlechtsgemeinschaft szerepel - idézi MÖSCHL 21. o.

[532] Ezt emeli ki jelenleg aktuális problémaként Deixler-Hübner, utalva az Európai Emberi Jogi Bíróság egyik Ausztriát érintő döntésére, amely elmarasztalta Ausztriát, miután azonos nemű élettárs számára partnere halála után nem tette lehetővé a bérleti jog folytatását, annak ellenére, hogy különnemű élettársak esetén ez lehetséges. DEIXLER-HÜBNER (2008) 230. o.

[533] MÖSCHL 22. o.

[534] MÖSCHL 22. o.

[535] MÖSCHL 23. o.

[536] Möschl az Oberster Gerichtshof 1991-ben hozott ítéletére hivatkozik. MÖSCHL 23. o.

[537] MÖSCHL 24. o.

[538] MÖSCHL 25. o.

[539] DEIXLER-HÜBNER (2008) 228. o.

[540] DEIXLER-HÜBNER (2003) 35. o.

[541] MÖSCHL 28. o. Ugyenezen oknál fogva a jegyesek együttélése sem minősül - tipikusan legalábbis nem - élettársi viszonynak.

[542] A jóerkölcs követelménye olyan módon sérülhet, amely független a partnerkapcsolat jellegétől. Így nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik az a megállapodás, amelyben a felek egyike hűségre vagy arra vállal kötelezettséget, hogy gyermektelen marad. A példákat idézi DEIXLER-HÜBNER (2003) 40. o.

[543] DEIXLER-HÜBNER (2003) 36. o.

[544] MÖSCHL 68-70. o.

[545] Erwerbsgesellschaft bürgerlichen Rechts, ABGB 1175. §.

[546] MÖSCHL 79. o.

[547] KERSCHNER, Ferdinand: Bürgerliches Recht Band V. Familienrecht. Wien-New York 2000. 64. o.

[548] Deixler-Hübner idézi az esetet - DEIXLER-HÜBNER (2008) 264. o.

[549] DEIXLER-HÜBNER (2008) 264. o.

[550] MÖSCHL 79. o.

[551] Amennyiben a felek egyike nem rendelkezik beleszólási joggal a munka alakulásába, nem lehet polgári jogi társaságról beszélni, ebben határozott a bírósági gyakorlat. DEIXLER-HÜBNER (2003) 38. o.

[552] DEIXLER-HÜBNER (2008) 264. o.

[553] ABGB 1435. §.

[554] Részletesen KOZIOL, Helmut-WELSER, Rudolf: Bürgerliches Recht Band II. Wien 2001., 275. o.

[555] DEIXLER-HÜBNER (2003) 38. o.

[556] MÖSCHL 46. o.

[557] DEIXLER-HÜBNER (2008) 238., 241. o. és MÖSCHL 54. és 59. o.

[558] Az alábbiakban az angolszász megoldás cím alatt nem Nagy-Britanniát értjük, hanem elsősorban Anglia és Wales szabályozási modelljét, ugyanakkor jelen dolgozat keretei között nem foglalkozunk a tengerentúli common-law megoldásokkal - maradunk európai keretek között. Nagy-Britanniát illetően Skócia és Észak-Írország önálló jogalkotással rendelkezik.

[559] Erről számol be Haskey (HASKEY, John: Demographic Aspects of Cohabitation in Great Britain. In: International Journal of Law, Policy and the Family. 2001. 1., 52. o.), továbbá Barlow és James (BARLOW, Anne-JAMES, Grace: Regulating Marriage and Cohabitation in 21st Century in Britain. In: Modern Law Review 2004. 2., 161. o.).

[560] A kutatás Nagy-Britanniában készült, de a szerzők, Barlow és James az eltérő skót jogrendszerre tekintettel csak az Angliában és Walesben történő adatfelvétel eredményeit vették figyelembe. Ami az idézett eredményt illeti, az élettársi kapcsolatban élő megkérdezettek között még magasabb volt azoknak az aránya, akik hittek abban, hogy kapcsolatuk jogilag lényegében házasságnak minősülhet. BARLOW és JAMES 154. és 161. o.

[561] PROBERT, Rebecca J.: A Review of Cohabitation: The Financial Consequences of Relationship Breakdown, Law Com. No. 307 (HMSO 2007) In: Family Law Quarterly 2007. 3., 521-522. o.

[562] A Court of Appeal döntésére (1959) mint jellemző példára SCHWENZER is hivatkozik 5. o.

[563] Ez összefüggésben áll azzal is, hogy a kilencvenes évek elején a jogi reformokat irányító, alakító Jogi Bizottságnak nincs külön családjogi csoportja, s a Property and Trust Law team foglalkozik a kérdéssel. PROBERT 522. o.

[564] Mr. Fitzpatrick és azonos nemű partnere több mint húsz esztendeig éltek együtt az utóbbi bérleményében szeretetteljes, monogám párkapcsolatban. Mr. Fitzpatrick partnere halála előtt nyolc évvel olyan súlyos balesetet szenvedett, amely miatt élete végéig ápolni kellett, s ezt a 24 órás ápolást Mr. Fitzpatrick teljesítette. A halál bekövetkezését követően a lakásbérletről szóló jogszabály alapján kérte annak megállapítását, hogy bérlőként a lakásban maradhasson, ám ehhez vagy azt kellett bizonyítania, hogy házastársakként éltek együtt, vagy azt, hogy családtagként éltek a bérleményben. A Lordok Háza elutasította az előbbi megállapíthatóságát, de elismerte azt, hogy Mr. Fitzpatrick mintegy családtag jelent meg az elhunyt családjában.

[565] WELSTEAD, Mary: Reshaping Marriage and the Family - the Gender Recognition Act 2004 and the Civil Partnership Act 2004. In: Bainham, Andrew-Rwezaura, Bart (eds.): The International Survey of Family Law. 2006 Edition. Bristol 2006., 195. o.

[566] WELSTEAD 2006., 196. o.

[567] A kijelentés, amely szerint annak állítása, hogy a perbeli férfi és nő mintegy férjként és feleségként családot alkottak, az angol nyelv megerőszakolása lenne (s gyermekük nem volt, amely "bonyolíthatta volna a helyzet megítélését" - tette hozzá az eljáró bíró) a Gammans v Ekins perben [1950] 2 KB 328, CA hangzott el. Idézi DOUGLAS, Gillian: Marriage, Cohabitation, and Parenthood - from Contract to Status? In: Eekelaar, John-Katz, Sanford-Maclean, Mavis (eds.): Cross Currents: Family Law and Policy in the US and England. Oxford, 2000. 219. o. Douglas ennek a felfogásnak az egyik mai megjelenéseként említi a Fitzpatrick ügyet (482 lj.).

[568] Ezt emeli ki Barlow és James is. BARLOW-JAMES 145. o.

[569] HASKEY 53. o.

[570] A Crake v Supplementary Benefits Commision esetben hozott ítéletet - [1982] 1All ER 498. BARLOW és JAMES ismerteti - 146. o.

[571] BARLOW-JAMES 146. o.

[572] DOUGLAS 220. o.

[573] A Davis v Johnson [1979] AC264. ügyet Douglas idézi, Douglas 220. o. Hasonlóan megengedő 1981-ben az Adeoso v Adeoso ügyben hozott döntés a partnerek "élettársakként" történő minősítését illetően, DOUGLAS 221 o.

[574] Az 1996. évi Family Law Act IV. része.

[575] A Re Watson Deceased ügyre [1999] 1 FLR 878 és a bírói megközelítésre ("in the opinion of a reasonable person with normal perceptions") hivatkozik BARLOW és JAMES 146. o.

[576] A Kotke v Saffarini [2005] 2 FLR 517. ügyet részletesen ismerteti WELSTEAD, Mary: Who are my family? In: Atkin, Bill-Banda, Fareda (eds.): The International Survey of Family Law. 2007 Edition. Bristol 2007. 81. o.

[577] WELSTEAD 2007., 81-82. o.

[578] LOWE, Nigel: The English Approach to the Division of Assets upon Family Breakdown. In: Henrich, Dieter-Schwab, Dieter (Hrsg.): Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im europäischen Vergleich. Bielefeld, 1999. 47-48. o.

[579] Az 1973. évi Matrimonial Causes Act részben rendezi a fenti kérdéseket. A jogbiztonság hiányát emeli ki a Lordok Háza utóbbi években hozott döntéseire tekintettel is SCHERPE, Jens M: Englisches Familienrecht: Miller und McFarlane - Das House of Lords entscheidet erneut über Güteraufteilung nach Ehescheidung. In: FamRZ 2006. 18. 1314. o.; továbbá LOWE 51 o.

[580] Utalva a Law Commission megállapításaira. Law Commission, Cohabitation: The Financial Consequences of Relationship Breakdown: A Consultation Paper (2006), Consultation Paper No. 179.; SCHERPE, Jens M.: Nichteheliche Lebensgemeinschaften in England und Wales. In: FamRZ 2008. 18., 1690. o.

[581] CRETNEY-MASSON 246. o.

[582] Lord Denning álláspontja határozta meg ebben az időszakban mind a házasság, mind az élettársi viszony felbontása esetén érvényesíthető vagyoni igények sorsát, meglehetősen megengedő módon, nem egy esetben olyannak ítélve az élettárs(nő) tevékenységét, mint aki sokkal többet tett a partnerért, a közös otthonért és a családért, mint számos feleség tett volna. SCHWENZER 56. o.

[583] Burns v Burns [1984] Ch 317.

[584] Utal a házasságszerű együttélés határozott bizonyítékára LOWE 56. o.

[585] SCHERPE 2008., 1691. o.

[586] A nem értékelhető egyúttal azt is jelenti: értéktelen ("wertlos")? - kommentálja Scherpe. SCHERPE 2008., 1691. o.

[587] BARLOW-JAMES 149. o.

[588] Részletezi CRETNEY és MASSON 247. o.

[589] CRETNEY és MASSON például erre is a Burns esetet hozza, 248-249. o.

[590] LOWE 52. o.

[591] Stack v Dowden [2007] UKHL 17.

[592] PROBERT 529. o.

[593] Layton v Martin and Others [1986] 2 F. L. R. 227.

[594] CRETNEY és MASSON 248-249. o.

[595] Bár ezzel kapcsolatban megjegyzi Cretney, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközése mint érvénytelenségi ok, nehezen védhető álláspont azokban az esetekben, ahol a feleket őszinte érzelem kötötte össze. CRETNEY-MASSON 250. o.

[596] PROBERT 522. o.

[597] Ninth Programme of Law Reform (2005); Report No. 307., Cohabitation: The Financial Consequences of Relationship Breakdown (2007).

[598] "… any contribution arising from the cohabiting relationship which is made to the parties' shared lives or to the welfare of members of their families."

[599] Probert illeti részletes kritikával a jelentésben foglaltakat. PROBERT 528-533. o.

[600] KŐNIG Endre: Házasságon kívüli jogviszonyok. Budapest, 1930.

[601] KŐNIG 5-6. o. .

[602] KŐNIG 8. o.

[603] TRÓCSÁNYI József: Erkölcstelen ügyletek. Budapest 1909., 99. és 101 o.

[604] TRÓCSÁNYI 104. o.

[605] "Akárhányszor bensőlegesebb, szeretetteljesebb, odaadóbb életközösséget alkotnak azok egész a sírig, mint a külsőleg legkorrektebb házasság." TRÓCSÁNYI 106. o.

[606] Az élettársak kifejezést használjuk az alábbiakban, azzal, hogy az élettárs kifejezés mögötti tartalom némiképp átalakult azóta; a lényeg változatlan.

[607] Nem foglalkozunk az ajándékok visszakövetelésének kérdésével, bár a korabeli bírósági gyakorlatban merültek fel ilyen ügyek.

[608] KŐNIG 32. o. A konkrét esetben a Kúria az elhunyt férfi örököseit kötelezte arra, hogy a házvezetőnő fizetését 10 évre visszamenőleg megtérítsék.

[609] KŐNIG 34. o.

[610] KŐNIG 35-36. o.

[611] KŐNIG 38. o.

[612] KŐNIG a két esetet külön említi, de később, az ötvenes években Bajory felveti, hogy az milyen jogi bonyodalmakat szülne, ha az egyik élettárs - tipikusan (tegyük hozzá), nő - részben díjazást követelne az elvégzett munka alapján, részben pedig a közösen szerzett vagyonból is részesedést. BAJORY Pál: Az élettárs és az élettársi viszony a polgári ítélkezésben In: Magyar Jog 1959. 7., 213. o.

[613] KŐNIG 39. o.

[614] KŐNIG 40. o. Mindenképpen figyelemreméltó, hogy a tulajdonképpeni - mai terminológiával élve - vagyonmérleg-készítés módszerét vázolva Kőnig kifejezetten utal a házastársak közötti vagyonmegosztás módjára, arra, hogy az élettársi közös szerzemény megosztása a házassági közszerzemény megosztásához hasonlatos: el kell különíteni a különvagyont. A különbséget abban emeli ki, hogy míg a házastársaknál fele-fele arányú a közös vagyonból történő részesedés, addig élettársaknál nem ez a szabály irányadó.

[615] Ez utóbbi esetekben az ígéret érvényessége attól függött, hogy a kötelezettségvállalás, a vagyoni előny juttatása a viszony létesítésére vagy további fenntartására irányult-e. Ha ez megvalósult, akkor azt erkölcstelennek kellett tekinteni. KŐNIG 50. o.

[616] KŐNIG 57. o.

[617] Törvénytelen származásúnak kellett tekinteni azt a gyermeket, akinek anyja a gyermek fogantatási idejében nem élt házasságban, illetve a törvényes származás vélelmét perben megdöntötték. SZLADITS Károly: A magyar magánjog vázlata II. Budapest 1933., 383. o.

[618] Részletesen ismerteti a vonatkozó gyakorlatot KŐNIG 60. és azt követő oldalakon.

[619] A 3.982/1916 M. E. sz. rendelet fogalmazta meg először, majd az 1925:VIII. törvénycikk törvényi szintre emelte.

[620] Nizsalovszky részletezi a törvény megalkotásának körülményeit és legjelentősebb rendelkezéseit, különösen összevetve a Csjt. szabályaival. NIZSALOVSZKY Endre: A család jogi rendjének alapjai. Budapest 1963., 252-262. o.

[621] A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet, a Ptké. 2. § (1)-(2) bek.

[622] A Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsának határozatai (Nizsalovszky Endre szerk.) Budapest, 1951.

[623] A jóerkölcsbe ütköző szerződéseket vizsgálva, a nemi kapcsolat létesítése körében emeli ki Menyhárd a korábbi ágyassági szerződések eltérő megközelítését. MENYHÁRD Attila: A jóerkölcsbe ütköző szerződések. Budapest, 2004., 119-120 o.

[624] NIZSALOVSZKY 63. és 67. o.

[625] Bajory hangsúlyozza azt, hogy sem a vadházasság, sem az ágyasság nem megfelelő kifejezés az élettársi kapcsolat megnevezésére. BAJORY 208. o.

[626] RAKVÁCS József: Az élettársi viszony és az ebből eredő vagyonjogi viták rendezése In: Magyar jog és külföldi jogi szemle 1969. évi 3., 160. o.

[627] RAKVÁCS 160. o. és TÓTHNÉ 705. o.

[628] NIZSALOVSZKY 62. o.

[629] NIZSALOVSZKY 67. o.

[630] BAJORY 208. o.

[631] BAJORY 209. o.

[632] RAKVÁCS tanulmánya néhány ével később születik, a bírósági gyakorlat is alakul, változik addig, így az eltérő szemlélet magyarázata nemcsak az eltelt években lelhető fel, hanem abban a tényben is, hogy a bíróságok is más attitűdöt tanúsítottak a házasságon kívüli együttélést folytatókkal szemben.

[633] RAKVÁCS 161. o.

[634] P. 23536/1955. BH 1956. 6. 1338.

[635] Legf. Bír. Pf. I. 21144/1962. BH 1963. 6. 3592.

[636] Utalva arra az MT-rendeletre, amely elismerte a meghalt bérlő élettársának a bérleti jogviszony folytatására való jogosultságát, s hasonlóképpen arra, hogy az élettársat partnerének halála után az 1958. évi 40. sz. tvr. alapján özvegyi nyugdíj is megillette.

[637] Lásd lejjebb, a vagyonjogi kérdések tárgyalásánál.

[638] BENEDEK-VILÁGHY teszi közzé a 117. § alatt, 84-91. o.

[639] BACSÓ-RÁDY-SZIGLIGETI 172-173. o.

[640] Ennek okát azonban Nizsalovszky is határozottan nem a vélelem gyengeségében, hanem abban látja, hogy a házasságon kívüli életközösség nem regisztrált kapcsolat, különösen a házasság közhitelű nyilvántartásához képest. NIZSALOVSZKY 72. o.

[641] BACSÓ-RÁDY-SZIGLIGETI 173. o. A Legf. Bír. Pf. VI. 20.550/1953., III. 20.367/1953., IV. 20.766/1953. és a 20.808/1953. eseteket említi.

[642] PAP Tibor: Magyar családjog. Budapest 1979., 234. o.

[643] BENEDEK-VILÁGHY teszi közzé a 200. § (2) bekezdéséhez kapcsolódóan - 142-149. o.

[644] BACSÓ-RÁDY-SZIGLIGETI 136. o.

[645] NIZSALOVSZKY 71. o.

[646] BH 1962. 8.

[647] RAKVÁCS 162. o.

[648] NIZSALOVSZKY 66-67. o. Rámutat arra, hogy a magyar gyakorlat később nem tekintette a munkaviszonyból, amellett keletkezett nemi kapcsolatot a díjazási kötelezettséget megszüntető tényezőnek, így az elvi határozat feleslegessé, tárgytalanná vált.

[649] BAJORY 212. o.

[650] Legfelsőbb Bíróság P. 20956/1958. számú törvényességi határozata, elemzi részletesen BAJORY 212-213. o.

[651] Ezt hangsúlyozza NIZSALOVSZKY 69. o., és BAJORY is 213. o.

[652] NIZSALOVSZKY és BAJORY egyaránt ezt az álláspontot foglalja el.

[653] Hivatkozik rá BAJORY 203. o.

[654] RAKVÁCS 163. o.

[655] BACSÓ-RÁDY-SZIGLIGETI 136. o.

[656] BH 1956. évi 4. sz., 87. o.; 1958. évi 11. sz., 331. o.

[657] Ez az ötvenes évek gazdaságaira vonatkozik.

[658] P. 23920/1955., BH 1956. 3. 1237. BAJORY is idézi 211. o.

[659] Az idézett határozat nemcsak a házasságon kívüli - élettársi - együttélésre tartja alkalmazandónak ezt a szabályt, hanem egyéb együttélésékre is, így szülő és gyermek együttélésére és szerzésére.

[660] A törvényességi határozat erre hozza fel példának azt, amikor a felek egyike huzamosabb időn át támogatta a vele együttélő másik felet betegségében, de ez utóbbi fél nem végzett olyan munkát a közös boldogulás érdekében, amely "az igazságosság és méltányosság szerint indokolttá tenné a helyzet kivételes megítélését".

[661] RAKVÁCS 162. o.

[662] RAKVÁCS 162. o.

[663] BAJORY 212. o.

[664] BENEDEK-VILÁGHY 91. o.

[665] BENEDEK-VILÁGHY teszi közzé a 117. §-hoz kapcsolódóan, 84-91. o.; az élettársi kapcsolat megítélését illetően érintettük a 2. pont alatt.

[666] BENEDEK-VILÁGHY 90-91. o.

[667] A 290. számú elvi határozat kimondta, hogy a házasságon kívüli együttélés, az ágyassági viszony nem teszi érvénytelenné a felek közötti halál esetére szóló szerződéseket.

[668] BAJORY utal arra, hogy emögött a következő megfontolás állt: a Csjt. hatálybalépése előtt a házassági jogra az 1894. évi Házassági törvény volt irányadó, s mivel az a vétkességi elvet követve nem tette lehetővé a házasság vétkes fél kérelmére történő felbontását, számos esetben a felek azért kényszerültek élettársi kapcsolatra, mert a jog nem adott lehetőséget másik személlyel fennálló halott házassági kötelékük felbontására. A Csjt. hatályabalépése után ugyanakkor a jogalkalmazók elvárhatták, hogy a fennálló házasság felbontását követően az élettársak kössenek házasságot.

[669] A kormányrendelet 80. §-ának (4) bekezdése.

[670] A kérdéssel kicsit részletesebben foglalkozunk, mint azt - esetleg - a kutatási anyag indokolná vagy kívánatossá tenné, de olyan problémáról van szó, amely nemcsak az élettársi kapcsolatot, de a házasságot, a férfi-női viszonyrendszert, egyenjogúságot is érinti. Ezt a kérdést és a körülötte kialakuló vitákat, vitatott álláspontokat Weiss részletesen ismerteti az öröklési jog nézőpontjából. WEISS Emilia: A túlélő házastárs öröklési jogi jogállása történeti kialakulásában és fejlődési tendenciáiban. Budapest 1984., 228-230. o.

[671] Ha egyáltalán beszélhetünk státuszról.

[672] Az utólagos érdemtelenség nem öröklési jogi, hanem családjogi alapon korábban is kivételes intézménynek számított. BERNÁTH Zoltán: A házastárs özvegyi haszonélvezeti joga házasságon kívüli életközösségre lépés esetén. In: Magyar jog 1964., 12. 545. o.

[673] A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve Budapest 1963. (Indokolás) 659. o.

[674] Bernáth emeli ki a Legfelsőbb Bíróság 2763/1960 BH ítéletét mint olyat, amely meghatározó volt az ítélkezési gyakorlat alakulása szempontjából. BERNÁTH 545. o.

[675] BERNÁTH 546. o.

[676] BERNÁTH 548. o.

[677] BERNÁTH 547. o.

[678] Bakó József és Módos József hozzászólásai (BAKÓ József-MÓDOS József: Két hozzászólás "A házastárs özvegyi haszonélvezeti joga a házasságon kívüli életközösségre lépés esetén" című vitacikkhez. In: Magyar Jog 1965. 3. 120-124.) differenciáltabban közelítették meg ezt a kérdést, érvelésükkel a vitacikk írójával ellentétes, illetve részben ellentétes következtetésre jutottak.

[679] VILÁGHY Miklós: Özvegyi jog és házasságon kívüli együttélés. In: Magyar Jog 1965. évi 4., 165-169. o.

[680] VILÁGHY 167. o.

[681] VILÁGHY 168. o.

[682] "A törvénytelen - "vad" - "házasságban" élőt sem illetheti több jog, mint a törvényes házasságban élőt", de "a házasságon kívüli együttélést és a törvényes házasságot nem lehet […] közös nevezőre hozni, és nem lehet […] a törvényt kijátszani célzó vadházasságra az új házasságkötés [...] következményét kiterjeszteni, mert a vadházasság sui generis erkölcs- és törvényellenesség." SZELÉNYI Dezső: Megjegyzések a Polgári Törvénykönyv tervezetének öröklési jogi részéhez. In: Magyar Jog 1958. 3., 87. o.

[683] Ahogyan Weiss utal rá, a reális jelentőségénél nagyobb figyelmet kapva a jogtudományban. WEISS 228.

[684] WEISS 231.

[685] BH 1965. 8.

[686] A 94. sz. állásfoglalás indokolását a 369. számú polgári kollégiumi állásfoglalás érintette ugyan, de tartalmában nem módosította.

[687] Az 1977. évi IV. törvény indokolása a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről. Általános indokolás.

[688] A Ptk. Kommentárja szintén lényegében az állásfoglalás szövegét közli. EÖRSI Gyula - GELLÉRT György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata III. kötet. Budapest 1981.

[689] A Polgári Törvénykönyv magyarázata III. kötet. Hivatkozik a Legf. Bír. P. törv. II. 21.145/1973/2., illetve a Pf. II. 20.821/1975. határozatokra.

[690] RAKVÁCS 160-161. o.

[691] TÓTHNÉ 706-707. o.

[692] ABH 1995. 82.

[693] ABH 1995. 82., 86.

[694] KOVÁCS Katalin: A hátrányos megkülönböztetés tilalma, in: Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok, Budapest, 2003. 411. o. Utal arra, hogy a szexuális orientáció miatti hátrányos megkülönböztetés tilalma irányába az Alkotmánybíróság az első lépést éppen ezzel a határozattal tette meg, amikor védelemre méltónak ismerte el az azonos neműek élettársi kapcsolatát.

[695] HALMAI az azonos neműek házasságkötésének tilalmát reális alkotmányossági problémának nevezi, amellyel 1995-ben az Alkotmánybíróság gyakorlatilag nem foglalkozott, arra alapítva a döntést, hogy a házasság hagyományosan nő és férfi kapcsolat, így nem is foglalkozott egyenlőségi problémákkal. Ezt a kérdést "szőnyeg alá söpört" problémának nevezi, amely megvitatásának gátja éppen a közfelfogás volt (in: Halmai Gábor [szerk.]: Család, tulajdon és emberi jogok, Budapest, 1999., 49. o.) Az érvelés és indokolás mélységét hiányolja JUHÁSZ Géza is (Juhász Géza: Egyenlő bánásmód és a jog megbízhatatlansága. In: Halmai Gábor [szerk.]: A hátrányos megkülönböztetés tilalmától a pozitív diszkriminációig. A jog lehetősége és korlátai, Budapest, 1998., 107. o.)

[696] ABH 1995. 82., 84.

[697] CSIKY utal arra, hogy a házasságot illetően a Csjt. fogalommeghatározástól való tartózkodása is szerepet játszhatott abban, hogy az Alkotmánybíróság foglalkozott az egyneműek házasságkötésének kérdésével. (Jelzi ugyanakkor azt is, hogy ha a Csjt. e helyütt nem is, később kifejezetten nagykorú férfi és nő házasságáról tesz említést, s hasonlóan megfogalmazza a különneműség követelményét az anyakönyvi jogszabály is.) (Csiky Ottó: A magyar házassági jog néhány kérdése. In: Halmai Gábor [szerk.]: Család, tulajdon és emberi jogok, Budapest, 1999. 11. o.)

[698] Ezt a különbségtételt emeli ki KOVÁCS 390. o.

[699] ABH 1995. 82., 84.

[700] Példa erre a BH 2002. 268., illetve a BH 2004. 280. Ez utóbbi ügy kapcsán a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy bár az élettársakat tartási kötelezettség nem terheli, az élettársi kapcsolat fogalmi elemei az élettársak egymással szembeni kölcsönös támogatási kötelezettségét is feltételezik. Még ha a felek kötnek is tartási szerződést, szerződéses tartás teljesítéséről csak akkor beszélhetünk, ha az eltartó által nyújtott szolgáltatások értéke meghaladja az élettársi jogviszonnyal együtt járó és társadalmilag elfogadott mértékű tevékenység szintjét.

[701] Az Európai Családjogi Bizottság (Commission on European Family Law) által kidolgozott Európai Családjogi Alapelvek (Principles of European Family Law) a házasság felbontása utáni házastársi tartásra vonatkozó alapelvek sorában első elvek egyikeként azt fogalmazták meg, hogy a bontást követően mindkét házastársnak gondoskodnia kell a saját tartásáról. A magyarázat utal arra, hogy ez a megközelítés azt a jelenleg érzékelhető tendenciát jelzi, melynek megfelelően a bontás után a házastársak függetlenségének erősítésére kell törekedni. (BOELE-WOELKI, Katharina-FERRAND, Frédérique-GONZÁLEZ BEILFUSS, Cristina-JÄNTERÄ-JAREBORG, Maarit-LOWE, Nigel-MARTINY, Dieter-PINTENS, Walter: Principles of European Family Law Regarding Divorce and Maintenance Between Former Spouses. Antwerpen- Oxford, 2004., 77-78. o.) Mind a magyarázat, mind González Beilfuss hozzáteszi, hogy ezt az elvet rugalmasan kell értelmezni, figyelemmel a többi, tartást szabályozó elvre, melyek tekintetbe veszik a szolidaritás követelményét és házassággal kapcsolatos vagyoni hátrányokat is - GONZÁLEZ BEILFUSS, Cristina: CEFL's Maintenance Principles: The Conditions for Maintenance. In: Boele-Woelki, Katharina (ed.): Common Core and Better Law in European Family Law, Antwerpen-Oxford, 2005. 87. o.

[702] A Ptk. idézett rendelkezéseit az 1996. évi XLII. törvény módosította az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően.

[703] A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény 6. §-a módosította a Ptk. 685/A. §-át.

[704] A 2009. évi XXIX. törvény 9. §-ának (2) bekezdése módosította a Kjnp-t, kiegészítve azt a 36/E-36/G. §-okkal. Szintén 2010 januárjában lépett hatályba a 2009. évi XXIX. törvény 9. §-ának (4) bekezdése. Ezen bekezdés felhatalmazása alapján született meg a 83/2009 (XII. 30.) IRM rendelet az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántarrtásának vezetéséről, az abból történő adatszolgáltatás szabályairól, valamint az egyes kapcsolódó rendeletek módosításáról.

[705] A 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos 143-146. §-ai csak a feleség, illetve a nő élettárs (élettársnő?) javára állapítottak meg özvegyi nyugdíjra való jogosultságot, s az Alkotmánybíróság a 10/1990. (IV. 27.) AB határozattal ezen szakaszokat a férfi és női egyenjogúság megsértése miatt alkotmányellenesnek ítélte.

[706] Legf. Bír. Pfv. II. 21.744/2004.

[707] Ez a forma az utóbbi években valóban megjelent hazánkban (is) TÓTH Olga-DUPCSIK Csaba: Családok és formák - változások az utóbbi ötven évben Magyarországon. In: Demográfia 2007. 4., 430. o.

[708] Az ilyen esetek előfordulására mutat rá Hegedűs Andrea is. HEGEDŰS Andrea: Az élettárs fogalma és a kifejezés tartalmi vonatkozásai. In: Családi Jog 2007. 4., 12 o.

[709] RAKVÁCS József: Az élettársi viszony és az ebből eredő vagyonjogi viták rendezése In: Magyar jog és külföldi jogi szemle 1969. évi 3. sz.

[710] A 827. sz. állásfoglalás - ahogyan arról a fentiek során már szó volt - a hatvanas évek felülvizsgálata alkalmával 94. sz. állásfoglalás lett, majd 1977-ben beemelésre került a Ptk.-ba.

[711] Tóth Aladárné utal a Legfelsőbb Bíróság ezen a téren követett gyakorlatára, így a Legf. Bír. Pf. II. 21.149/1988. sz döntésére. TÓTH ALADÁRNÉ: Élettársak és a közös háztartásban élők jogviszonyai. In: Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve II. kötet Budapest, 2000. 699-700. o.

[712] TÓTH ALADÁRNÉ 699. o.

[713] "…tehát olyan vagyontárgy - folytatja az ítélet indokolása -, a) amely az élettársi kapcsolat kezdetekor már megvolt, b) amelyet az élettársak valamelyike az élettársi kapcsolat tartama alatt öröklés jogcímén szerzett meg vagy ajándékba kapott, c) amely az élettársak valamelyikének a személyes használatára szolgáló és szokásos mértékű, illetve mennyiségű vagy d) az említett különvagyontárgyak értékén szerzett vagyontárgynak minősül".

[714] Ptk. 685. § E törvény alkalmazásában b) közeli hozzátartozók: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.

[715] A rendelkezést a 2009. évi XXIX. törvény 5. §-ának (3) bekezdése fogalmazta meg.

[716] Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény.

[717] Utal a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1951. évi 30. sz. törvényerejű rendeletre, amely elismerte a női élettárs özvegyi nyugdíját, amennyiben a férfival annak halálát megelőzően legalább egy éven át együtt élt és az együttélésből gyermek származott, és a férfi az apaságot elismerte vagy azt a bíróság jogerős ítélete megállapította. Hasonlóképpen utal a családvédelmi indítékú társadalombiztosítási juttatásokra, amelyek az élettársi kapcsolat alapján is biztosítanak bizonyos juttatásokat, így özvegyi járadékot, házastársi pótlékot az élettárs után. Mind az özvegyi járadék, mind az özvegyi nyugdíj akkor hatályos szabályozása akkor tette lehetővé a nő számára ennek igénylését, amennyiben vagy tíz évig tartó élettársi kapcsolatot tudott igazolni, vagy egyéves együttélést, amennyiben gyermek is származott a kapcsolatból. TÓTHNÉ 702. o.

[718] 14/1995. (III. 13.) AB határozat.

[719] BESENYEI Lajos: Az élettársi viszonyról. In: Bérczi Imre Emlékkönyv. Acta Iuridica et Politica Tomus LVIII. Fasciculus 1-41. Szeged 2000., 30. o. Lásd még: BESENYEI Lajos-GAÁL Sándor: Az élettárs öröklési jogának kérdése az új Ptk.-ban. Kézirat. Szeged, 2000. 15. o.

[720] Lásd részletesen BESENYEI 30-34. o., illetve BESENYEI-GAÁL 15-21. o. Noha nagy azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek nem egy esetben a túlélő partner részére történő juttatások körében azonos helyzetet teremtenek a házastárs és az élettárs számára, nem minden kapcsolódó jogszabály tette meg ezt a lépést. A BH 1998. 403. sz alatt közzétett esetben a felperes kárpótlás és nemzeti gondozási díj megállapítása iránt nyújtott be kérelmet. Miután a kérelmet arra hivatkozással utasították el, hogy a kérelmező nem tekinthető özvegynek, mert a közte és partnere közötti házasságot a néhai férj halálát megelőzően felbontották, a felperes azt kérte figyelembe venni, hogy a bontást követően élettársi kapcsolatban továbbra is együttéltek, s a Ptk. mind a házastársat, mind az élettársat hozzátartozónak tekinti. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy mivel a vonatkozó jogszabályok kizárólag az özvegy számára állapítanak meg igényjogosultságot, ezt nem lehet kiterjesztően értelmezni.

[721] A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény.

[722] A társadalombiztosítási törvény 45. §-ának (2) bekezdése.

[723] Ennek ellenkezőjére példa az élettársi kapcsolatot követő házassági életközösség, amikor a házasság felbontásakor a vagyonközösség kezdő időpontjának nem a házasságkötés időpontját tekintik, hanem az élettársi kapcsolat kezdetét.

[724] A "fontolva haladás" kifejezést Kőrös András a családjogi munkacsoport vezetője alkalmazza. KŐRÖS András: "Fontolva haladás" - az új Ptk. Családjogi Könyve 1. Rész: Az élettársi jogviszony szabályozásának szakértői javaslata" In: Családi jog 2005. 2., 1. o.

[725] Az új Polgári Törvénykönyv koncepcióját a Kodifikációs Főbizottság 2001. november 8-án elfogadta, s a Kormány a 1009/2002. (I. 31.) Korm. Határozattal rendelte el a koncepciónak a Magyar Közlönyben történő közzétételét. Erre a 2002. évi 15. szám II. kötetében került sor (2002. január 31.). Ez az anyag mint a készülő Polgári Törvénykönyv családjogi könyvének a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által elfogadott koncepciója a Polgári Jogi Kodifikáció 2001. évi 4-5. számában (is) közzétételre került. WEISS Emilia: Családjog 21-40. o.

[726] Az élettársak vagyoni viszonyai. Magyar Közlöny 2002. évi 15. szám II. kötet 52-53. o.

[727] Magyar Közlöny 2002. évi 15. szám II. kötet (2002. január 31.). A Koncepciónak ez a része közzétételre került a Polgári Jogi Kodifikáció 2001. évi 6. számában is. WEISS Emilia: A Ptk. öröklési jogi könyvének koncepciója. 16-28. o.

[728] Magyar Közlöny 2002. évi 15. szám II. kötet (2002. január 31.) 186. o.

[729] Magyar Közlöny 2002. évi 15. szám II. kötet (2002. január 31.) 197. o.

[730] Amelyet a Kormány 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozattal fogadott el és a határozat mellékleteként közzétételre került a Magyar Közlöny 2003. évi. 8. számában, illetve a Tematikával együttesen a Magyar Közlöny 2003. évi Különszámában.

[731] VÉKÁS Lajos: Előszó. In: Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája. Magyar Közlöny 2003. Különszám, 3. o.

[732] Magyar Közlöny 2003. Különszám, 14. o.

[733] A kodifikációs alapanyag Tematika melletti másik része. Közzétéve a Magyar Közlöny 2003. évi Különszámában.

[734] Tematika. Magyar Közlöny 2003. évi Különszám, 50-51. o.

[735] Tematika. Magyar Közlöny 2003. évi Különszám, 50-51. o.

[736] Tematika. Magyar Közlöny 2003. évi Különszám, 135. o.

[737] A kodifikációs folyamat állomásait, a Szerkesztőbizottság tagjait lásd Vékás Lajos Előszavában In: VÉKÁS Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. 2008.

[738] A Javaslat 3:86. §-a, melynek értelmében élettársi jogviszony áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége vagy élettársi kapcsolata és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri (féltestvéri) kapcsolatban.

[739] A 3:87 § az élettársi jogviszony létrejötte és megszűnése cím alatt rendezte ezt a kérdést, kifejezetten utalva arra is, hogy az élettársi kapcsolat a házasságkötéssel is megszűnik, noha ez magától értetődik, hiszen annak kimondását sem proponálta a Javaslat, hogy a halállal történő megszűnést rendezzék, ahogyan ez a házasság megszűnésének továbbra is egyik "hagyományos" és természetes módja.

[740] "Az élettársi jogviszony családjogi hatásai" címet viselő 3:89 § (1) bekezdése szerint az élettársak a kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni.

[741] 3:90. § (1) bek., 3:91. § (1)-(2) bek., 3:92. §, 3:93. §.

[742] 3:90. § (1) és (2) bekezdése értelmében az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani (rászorultság), feltéve, hogy a) az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy b) az életközösség legalább egy évig fennállott és az élettársak kapcsolatából gyermek született. A bíróság indokolt esetben az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottnál rövidebb időtartamú élettársi kapcsolat esetén is megállapíthatja a tartási kötelezettséget.

[743] Az élettársi kapcsolat bizonyos időtartamhoz kötöttsége természetesen eltérést jelent a házastársi tartás szabályozásának rendszerétől, ugyanakkor a Javaslat a házastársi tartásra való jogosultság körében a 3:30. § (3) bekezdésében ezt a jogot is korlátok közé szorította annak kimondásával, hogy ha az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és nem született a házasságból gyermek, a volt házastársat legfeljebb - főszabályként - az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg tartás.

[744] A 3:95 § vezeti be az élettársi vagyonjogi szerződés fogalmát. 3:95. § (1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés érvényességéhez annak közokiratba foglalása szükséges. (2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést tehetnek, amely - akár szerződés, akár a törvény alapján - a házastársak között érvényesülhet. (3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott.

[745] Ezt tartalmazza a Javaslat 3:96. § (1)-(4) bekezdése.

[746] A klasszikus közszerzeményi rendszer mint vagyonközösségi rendszer a vagyonszaporulatból való egyenlő arányú részesedést vonja maga után.

[747] A 3:97. § értelmében az élettársak a közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére közokiratba foglalt szerződéssel rendezhetik akár a kapcsolat létrejöttekkor, akár később; ettől a szerződéstől a bíróság nem térhet el.

[748] Az élettársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezéséről a 3:99. § rendelkezik. A 3:99. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát is figyelembe veszi, ha az élettársi kapcsolat megszűnése esetén az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról dönt.

[749] A lakáshasználat rendezésének módja ez esetben elsősorban megosztott, kivételesen kizárólagos használat is lehet a 3:100. § (2)-(3) bekezdései alapján. Kizárólagos használat akkor rendelhető el a nem tulajdonos, illetve nem haszonélvező élettárs javára, ha a közös kiskorú gyermek felett szülői felügyeleti joggal rendelkezik és a gyermek lakáshasználata másként nem biztosítható.

[750] T/4411. számú törvényjavaslat a javasolt törvény szövegével, indokolással és részletes indokolással.

[751] Az indítványt négy, a Szabad Demokraták Szövetségéhez tartozó képviselő jegyezte: http://www.mkogy.hu/irom37/16349/16349.pdf

[752] 1. § (1) bekezdés.

[753] 1. § (2) bekezdés.

[754] A 14. § rendeli el az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. módosítását.

[755] Anyakönyvi tvr. 26/G. § (1) bekezdés.

[756] Anyakönyvi tvr. 26/G. § (3) bekezdés.

[757] A törvény 17. §-ának (1) bekezdése.

[758] A törvény 4. § (2) bekezdés c) pontja értelmében meg kell egyezniük a tartás, a közös lakás használata, valamint az élettársi közös vagyon megosztása kérdésében (nem értve ide az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését), azaz ugyanazokban a vagyoni viszonyokat érintő járulékos kérdésekben, mint amelyekben a házastársaknak kell megegyezniük, amennyiben közös megegyezés alapján kérik a házasság - bíróság általi - felbontását.

[759] A törvény 13. §-a módosította a Csjt. 7. §-ának (1) bekezdését, a 17. § (2) bekezdése pedig a Csjt. 7. §-ának (2) bekezdését.

[760] A törvény 17. §-ának (2) bekezdése módosította a Csjt. 22. §-ának (2) bekezdését.

[761] A törvény 17. §-ának (2) bekezdése módosította a Csjt. 60. §-ának (1) bekezdését.

[762] Ami az apasági alapvélelmet illeti, a törvény 17. §-ának (2) bekezdése módosította a Csjt. 35. §-ának (1) bekezdését. A "mögöttes apaság" kérdését a törvény 13. §-ának (3) bekezdése rendezi, amely a Csjt. vonatkozó 35. § (3) bekezdésének új szövegét határozza meg.

[763] A törvény 13. §-ának (4) bekezdése határozza ezt meg.

[764] VÉKÁS Lajos: Előszó. In: VÉKÁS Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. 2008.

[765] KŐRÖS András-MAKAI Katalin: Harmadik Könyv. Családjog. In: Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Budapest, 2008., 465-479. o.

[766] Nem téveszthető természetesen szem elől, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény esetén elsődleges szempontunk az volt az összehasonlítás során, hogy rendelkezései miként viszonyulnak a jelenleg hatályos házassági jogi rendezéshez; a Szakértői Javaslat bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályai nem magukban állnak - ott csak a Szakértői Javaslat többi szabályozási javaslatához indokolt viszonyítani, mind a házasság, mind az élettársi kapcsolat esetén.

[767] KŐRÖS-MAKAI 468. o.

[768] Ideértve a tartást, a közös lakás használatát és egyéb vagyoni viszonyaikat. KŐRÖS -MAKAI 469. o.

[769] VÉKÁS Lajos: Hatodik Könyv. Öröklési jog. In: Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Budapest, 2008. 1172. o.

[770] KŐRÖS-MAKAI 470. o.

[771] VÉKÁS 1175.

[772] http://www.parlament.hu/irom38/05949/05949.pdf

[773] Harmadik rész 3.87. §-3:90. §

[774] Ezeket a feltételeket sorolja fel a Törvényjavaslat "A házasság közjegyző általi megszüntetése" címet viselő 3:25. §-ának (1) bekezdése.

[775] 3: 89. § (1) bekezdés b) pont.

[776] Így a Hatodik Könyv 3. címén belül a törvényes öröklés általános rendjét szabályozó I. fejezet 6:58. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben is: Leszármazók hiányában az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa örököl. Az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog).

[777] Negyedik rész 1-4. cím, 3:91. §-3:104. §

[778] Két alkotmánybíró párhuzamos indokolása és egy alkotmánybíró különvéleménye mellett. 154/2008. (XII. 17.) AB határozat

[779] Ennek a megállapításnak a körülhatárolatlanságát tekinti aggályosnak Kiss László párhuzamos indokolásában.

[780] A 14/1995. (III. 13.) döntésben foglaltakat megerősítették a 65/2007. (X. 18.) és 75/2007 (X. 18.) határozatok is (ABH 2007., 940. és 943. o.).

[781] Bragyova András alkotmánybíró is ezt a kérdést feszegeti különvéleményében.

[782] A 2009. évi XXIX. törvény 5. §-ának (5) bekezdése módosította a Csjt. 62. §-ának (1) bekezdését.

[783] Magyar Közlöny 2009. évi 165. szám (2009. november 20.). 2010. február 15-én fogadta el a Parlament a Ptké.-t, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 2010. évi XV. törvényt, amelyet 2010. március 23-án hirdettek ki. [Magyar Közlöny 2010. 30. szám (2010. március 1.)] A Ptké. értelmében a Ptk. Első és Második Könyve - bizonyos kivételekkel - 2010. május 1-jén lépett volna hatályba, míg a többi Könyv hatálybalépésének időpontja 2011. január 1-je lett volna. A kötet lezárása után, 2010. április 26-án született meg az Alkotmánybíróság 436/B/2010 AB határozata, amely - többek között - a Ptké. 1. §-ának (1) bekezdését is alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. Így a 2009. évi CXX. törvény egyetlen könyve sem létpett 2010 májusában hatályba.

[784] Ezt fogalmazta meg a Javaslat (2006) 3:1. §-a, a Törvényjavaslat 3:1. §-a, illetve a Szakértői Javaslat 3:1 §-a. A Javaslat (2006) kifejezetten utal az élettársakra, a Törvényjavaslat a bejegyzett élettársakra és az élettársakra.

[785] A Javaslat (2006) és a Szerkesztői Javaslat ezt az alapelvet a házastársakra tartotta fenn, a Törvényjavaslat a 3:3. § (2) bekezdésében megállapítja, hogy az egyenjogúság (1) bekezdésben deklarált elvét megfelelően alkalmazni kell a bejegyzett élettársakra és az élettársakra is.

[786] 32/2010 (III. 25.) AB határozat.

[787] ABH 2008, 1203, 1224-1225.

[788] 3:90. § [Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése] (1) Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással vér szerinti leszármazáson vagy örökbefogadáson alapuló egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban. (2) Az élettársi kapcsolat az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek vagy az életközösségük véget ér.

[789] 3:91. § [Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai] (1) Az élettársak a kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni. (2) Az élettárs a kapcsolat megszűnését követően a törvényben meghatározott esetekben volt élettársától tartásra, a volt élettársával közösen használt lakás használatának és vagyoni viszonyaiknak a rendezésére tarthat igényt.

[790] 3:92. § [Az élettársi tartásra való jogosultság] (1) Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki arra rászorult, mert magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy a) az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy b) az életközösség legalább egy évig fennállott és az élettársak kapcsolatából gyermek született. (2) A bíróság kivételesen indokolt esetben az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottnál rövidebb időtartamú élettársi kapcsolat esetén is megállapíthatja a tartási kötelezettséget. (3) Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet. 3:93. § [A tartásra való érdemtelenség] (1) Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs, a) akinek súlyosan kifogásolható életvitele, magatartása járult hozzá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez, vagy b) aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított. (2) Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó volt élettárs magatartását is. 3:94. § [A tartási képesség] Nem köteles volt élettársát eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné. 3:95. § [A tartás sorrendje az élettárs és a házastárs között] A tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal és a volt házastárssal egy sorban jogosult. 3:96. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása] A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára, ezek megváltoztatására, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az élettársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb élettársi kapcsolatot létesít vagy házasságot köt.

[791] 3:97. § [Az élettársi vagyonjogi szerződés] (1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. (2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést tehetnek, amely - akár szerződés, akár a törvény alapján - a házastársak között érvényesülhet. (3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába felvették vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy harmadik személy a szerződésről és annak tartalmáról tudott. (4) Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. 3:98. § [Élettársak közti törvényes vagyonjogi rendszer] (1) Szerződés eltérő rendelkezése hiányában az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén azonban bármelyik élettárs vagy örököse követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, ami házastársak esetén különvagyonnak minősülne. (2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben, valamint - eltérő megállapodás hiányában - a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül. (3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha az bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene. (4) Az élettárs a vagyonszaporulatból őt megillető részesedésre elsősorban természetben tarthat igényt.

[792] 3:99. § [A lakáshasználat szerződéses rendezése] (1) Az élettársak az élettársi kapcsolat létrejöttekor vagy annak fennállása alatt a közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére szerződéssel rendezhetik. A szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. (2) A lakáshasználat szerződéses rendezése esetén a gyermek lakáshasználati jogával kapcsolatban a házastársi közös lakás használatának rendezésével kapcsolatos, a gyermek lakáshasználati jogának figyelembevételére vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadóak. 3:100. § [A lakáshasználat bírói rendezése] A lakáshasználatra vonatkozó szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs kérheti a bíróságtól az élettársak által közösen használt lakás további használatának rendezését. 3:101. § [Az élettársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezése] (1) Az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról a bíróság a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának rendezésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával dönt. (2) A bíróság a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát is figyelembe veszi, ha az élettársi kapcsolat megszűnése esetén az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról dönt. 3:102. § [Az élettárs feljogosítása a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatára] (1) Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a bíróság a volt élettársat - kérelmére - feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás további használatára, ha a) az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy b) az életközösség legalább egy évig fennállott, és az élettársak kapcsolatából származó kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt. (2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az adottságainál fogva arra alkalmas lakásnak elsősorban az osztott használatát rendelheti el. (3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a volt élettársat a másik élettárs kizárólagos tulajdonjoga vagy haszonélvezeti joga alapján használt lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult közös kiskorú gyermek vagy legalább a gyermekek egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a volt élettársat illeti meg, és a kiskorú gyermek lakáshasználata másként nem biztosítható. (4) A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos használatot meghatározott időre, vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja. (5) A lakás kizárólagos használatára feljogosított volt élettársat a bérlő jogállása illeti meg azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással csak megfelelő cserelakás felajánlása esetén szüntethető meg. (6) Nem tarthat igényt a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás osztott vagy kizárólagos használatára az a volt élettárs, akinek más beköltözhető vagy egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása van. 3:103. § [A lakáshasználat újrarendezése] (1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el vagy a tulajdonos (haszonélvező) élettársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik volt élettárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra való hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás miatt a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogos érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt élettársnak azt a jogát, hogy a használat megosztását követően volt élettársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését külön törvény bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.

[793] 6:62. § [Az élettárs öröklése] Az örökhagyó élettársát az örökhagyóval közösen lakott lakáson és az ahhoz tartozó szokásos berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó használati jog illeti meg, ha az életközösség közötte és az örökhagyó között legalább tíz évig folyamatosan fennállott, és az öröklés megnyíltakor is fennáll.

[794] 3:107. § [Nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolaton alapuló vélelem] (1) Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állt házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolatban élt. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt több férfival élt nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolatban.

[795] Indokolás - A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet és miniszteri indokolása. Budapest, 1960. 4-5. o.

[796] TÓTHNÉ 702. o.

[797] Ennek a meggyőződésének ad hangot Tóthné is - TÓTHNÉ 706. o.

[798] E helyütt csak a tényleges élettársi kapcsolatot érintő alkotmánybírósági döntéseket érintjük.

[799] ABH 1990. 42., 44-45.

[800] Az általános személyiségi jogot az Alkotmánybíróság olyan szubszidiárius alapjogként definiálja, amelyre az egyén autonómiájának védelme érdekében minden olyan esetben lehet hivatkozni, amikor az adott tényállásra kifejezetten nevesített alapjogok nem alkalmazhatóak.

[801] A magánszférához való jog a 46/1991. (IX. 10.) AB határozatban, illetve a 56/1994. (XI. 10.) AB határozatban szintén hangsúlyozottan mint az emberi méltósághoz való jog része jelenik meg.

[802] ABH 1993. 438. Az indítványozó ez esetben azt kifogásolta, hogy a Rendőrség Szolgálati Szabályzata arra kötelezte a rendőrt, hogy mind házasságkötéséhez, mind élettársi kapcsolat létesítéséhez kérjen illetékes elöljárójától engedélyt.

[803] ABH 1993. 438., 439.

[804] RAKVÁCS 161. o.

[805] TÓTHNÉ 706-707. o.

[806] TÓTHNÉ FÁBIÁN Eszter: Javaslat a házassági vagyonjog újra szabályozására. A házastársak és az élettársak vagyonjogi szerződései. Kézirat. Szeged, 2000. BENKŐ Csilla: A házastársi és az élettársi lakáshasználat családjogi és polgári jogi kérdései. Kézirat. Budapest 2000.

[807] TÓTHNÉ, kézirat 56. o.

[808] WEISS Emilia: A családjogi munkacsoport 2000. december 7-i üléséről. In: Polgári Jogi Kodifikáció 2001. 1., 35. o.

[809] BENKŐ, kézirat 74-78. o.

[810] WEISS Emilia: A családjogi munkacsoport 2000. november 9-i, november 16-i és december 12-i üléséről. In: Polgári Jogi Kodifikáció 2001. 1., 34. o.

[811] Példa erre a korábban nem utaltak közül Sopovné álláspontja. SOPOVNÉ BACHMANN Katalin: Gondolatok a Ptk. módosítása koncepciójához, a házassági jog és az élettársi kapcsolat viszonyrendszerében. In: Magyar Jog 2003. 1.

[812] BESENYEI-GAÁL, kézirat.

[813] BESENYEI Lajos: De lege ferenda gondolatok az öröklési jog köréből. In: Emlékkönyv dr. Szabó András egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, 1998. 42. o.

[814] BESENYEI Lajos: Az élettársak öröklési jogi helyzete. In: Közjegyzők Közlönye 2001. 1., 12. o.

[815] WEISS Emilia: Az öröklési jogi munkacsoport 2000. június 19-i és július 3-i üléséről. In: Polgári Jogi Kodifikáció 2000. 3. 35. o. A regisztráció és az élettársak törvényes öröklési jogi helyzete közötti kapcsolatot tárgyalja Hegedűs Andrea. HEGEDŰS Andrea: Az élettársi kapcsolatok regisztrálása és annak hatása az élettársak öröklési jogi viszonyaira. In: A magánjogi kodifikáció eredményei. Miskolci konferenciák 2006-2007. Miskolc, 2008.

[816] WEISS Emilia: A Polgári Törvénykönyv Öröklési Jogi Könyvének kodifikációja elé. In: Kiss Daisy-Varga István (szerk.): Magister Artis Boni et Aequi. Studia In Honorem Németh János. Budapest, 2003. 985. o.

[817] WEISS Emilia: A családjogi munkacsoport 2000. november 9-i, november 16-i és december 12-i üléséről. In: Polgári Jogi Kodifikáció 2001. 1. 34. o.

[818] WEISS Emilia: Néhány gondolat a családjog folyamatban levő kodifikációs munkálataihoz. In: Családjog 2003. 1. 8. o.

[819] Tóth Ádám részletesen elemzi azt, hogy a Besenyei-Gaál tanulmányban foglalt javaslat előnyei miként kopnak el a munkacsoport ülésén, s eredményeznek egy megszorítóbb változatot, hogy az azután még szűkebb formában kerüljön megfogalmazásra a 2002. évi Koncepcióban. TÓTH Ádám: Az élettársak jogainak bővítéséről. In: Családi Jog. 2003. 2., 16-17. o.

[820] WEISS (Emlékkönyv 2003) kiemeli a megszokott környzetben maradás jelentőségét. 985. o.

[821] WEISS Emilia: Néhány kérdés a készülő Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve koncepciója köréből. In: Gyekiczky Tamás (szerk.): Ami a múltból elkísér. A Családjogi törvény ötven éve. Budapest, 2005., 21. o.

[822] Mind a Szakértői Javaslat, mind a Törvényjavaslat ennyit kíván a házastársaktól is - hűséget nem. A parlamenti vita során ez került a módosító indítványok kereszttüzébe, mellyel kapcsolatban kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy részben a hűség törvényi rögzítése aligha több, mint jámbor óhaj, s talán nem ez a családjog legkiemelkedőbb problémája.

[823] KŐRÖS András: "Múlt s jövendő tán együtt van" - megőrzendő és új elemek a családjogban az új Ptk. kodifikációja során. In: Gyekiczky Tamás (szerk.): Ami a múltból elkísér. A Családjogi törvény ötven éve. Budapest, 2005., 14. o. A Javaslat 2006-ban történő megfogalmazása előtt a tartási, illetve lakáshasználati igény alapjául szolgáló időtartamot közös gyermek nélküli élettársi kapcsolat esetén tíz évben, közös gyermek esetén öt évben tervezték meghatározni.

[824] Tóthné négy évet javasol, Tóth Ádám öt évet tart elfogadhatónak. TÓTHNÉ 707. o., TÓTH Ádám 17. o.

[825] Ismét hangsúlyozzuk, hogy ez a 2008 végi állapot szerinti Szakértői Javaslat és Törvényjavaslat.

[826] Erre a határozott álláspontra jut Antokolskaia is a családjog különböző területeit vizsgálva. ANTOKOLSKAIA, Masha: Harmonisation of Family Law in Europe: A Historical Perspective. In: Antokolskaia, Masha (ed.): Convergence and Divergence of Family Law in Europe. Antwerpen-Oxford, 2007., 18-19. o.

[827] Sorra veszi, elsősorban tengerentúli példákkal illusztrálva Lind, Göran. LIND, Göran: Legislation for the Surviving Cohabitant from a Comparative Perspective. In: Boele-Woelki, Katharina-Sverdrup, Tone (eds.): European Challanges in Contemporary Family Law. Anwerpen- Oxford-Portland, 2008., 251. és köv. o.

[828] Azokban az amerikai államokban, ahol megszüntették a common law marriage elismerését, feminista csoportok követelték visszaállítását. LIND 251-252. o.

[829] LIND 254. o.

[830] LIND 257-258. o.

[831] Dániában 2006-ban elsősorban erre hivatkozva utasították el azt a javaslatot, amely az élettársaknak bizonyos öröklési jogi pozíciót indítványozott biztosítani. LIND 260. o.

[832] Javaslat (2006) Családjogi Könyv. Harmadik Rész. Az élettársi jogviszony. Bevezetés.

[833] Javaslat (2006) ugyanott.

[834] LIND idézi, 261. o.

[835] Ez egyszerűsített képlet napjaink családi viszonyai között, ahogyan arra több helyütt a szociológusok, demográfusok is rámutatnak.

[836] Az indokolatlan szűkszavúságot illeti kritikával FICZERÉNÉ SIRKÓ Alexandra: A házassági-családi viszonyokból eredő jogok és kötelességek alkotmányos szabályozása. In: Magyar Jog 1995. 8. 476. o.; elégtelenségét emeli ki LÁBADY Tamás: A magánélet alkotmányos védelme. In: Acta Humana, 1992. 6-7. 76. o.; s kiindulópontként szintén a szűkszavúságra hivatkozik SÁRI János: Alapjogok. Budapest, 2003. 224. o.

[837] ABH 1991. 634.

[838] Az emberi reprodukcióra irányuló eljárásban való részvételt korábban a 12/1981. (IX. 29.) EüM rendelet szabályozta, jelenleg az 1997. évi CLIV. törvény. Később lehetővé vált, hogy ne csak házastársak, hanem különnemű élettársak is részt vegyenek ebben az eljárásban.

[839] ABH 1991. 236.

[840] LIND 263. o.

[841] Azok, akik kételkedtek abban, hogy a tényleges élettársi kapcsolatban élők helyzetére alkalmazható és szerintük adekvátnak tekinthető szabályozás hiánya nem okoz problémát azzal a jelszóval, hogy az élettársak maguk választották helyzetüket, akkor hallatták inkább hangjukat, amikor a meleg-szervezetek élénk lobbitevékenységbe fogtak.

[842] LIND 244. o.

[843] RIJAVEC, Vesna "Außereheliche Gemeinschaft im slowenischen Recht" címmel tartott erről a kérdésről előadást a Pannon Jogászok szimpóziumán Jennersdorfban 2009 júniusában.

[844] HLAČA, Nenad: Neuerungen im Familienrecht der Republik Kroatien. FamRZ 2008. 18., 1702-1703. o.

[845] Így említi Antokolskaia is. ANTOKOLSKAIA 386. o.

[846] A magyar és jugoszláv szabályozás ismertetésére külön fejezetben kerül sor, amelynek nem terjedelmi okokból van jelentősége, hanem az önálló értékelés szempontjából. ANTOKOLSKAIA 383. o.

[847] Részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel Schwenzer idézett munkája. Antokolskaia egyébként azt is megjegyzi, hogy Magyarország nemcsak az úttörők, hanem a gyakran elfelejtett úttörők egyike. Ezzel összhangban Schwenzer az önálló élettársi szabályozások áttekintése során említi ugyan a korábbi Jugoszláviát, az ausztrál Új-Dél-Wales de facto élettársakról szóló jogszabályát, egyes kanadai tartományok megoldását, a dél-amerikai Paraguayt és Venezualát, majd végezetül Svédországot, ám Magyarországot nem. SCHWENZER 17-19. o.

[848] WEISS (2003) 8. o. Igaz, azt is hozzáteszi a fent idézettnél kicsit megengedőbb tartalmú kijelentése mellé, hogy nyilván annak elősegítése sem lenne szerencsés, hogy az élettársak azért válasszák házasság helyett ezt a kapcsolatot, mert ez éppen kedvezőbb jogokat biztosít számukra.