A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló T/18199. számú törvényjavaslat indokolása

(2005. évi CLXXII. törvény)

Általános indokolás

I. A hatályos közbeszerzési szabályozás felülvizsgálatának indokai

Az új közbeszerzési törvényt az Országgyűlés 2003 decemberében fogadta el, azután, hogy a törvénytervezet több mint egy éves előkészítő munka, majd intenzív és széles körű szakmai viták során formálódott; és az Európai Bizottság szakembereivel folytatott konzultációk keretében is megerősítést nyert, hogy az megfelel a jogharmonizációs követelményeknek.

Az új közbeszerzési törvény, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) főszabályként 2004. május 1-jén lépett hatályba.

Közismert, hogy a hazai közbeszerzési szabályozás 2003. évi felülvizsgálatával, az új közbeszerzési törvény kidolgozásával egyidejűleg a közösségi közbeszerzési szabályozás is felülvizsgálatra került. Sajnálatos módon csak 2004 márciusában, vagyis az új közbeszerzési törvény elfogadását követően került sor az új közösségi közbeszerzési irányelvek elfogadására, illetve kihirdetésére, így nem volt lehetőség arra, hogy a magyar közbeszerzési szabályozás a csatlakozásra való felkészülés keretében már az új közbeszerzési irányelvekhez igazítva kerüljön kialakításra. Ez viszont egyben azzal a következménnyel jár, hogy a Kbt.-t röviddel annak hatálybalépése után - az új közösségi közbeszerzési irányelveknek való megfelelés céljából - felül kell vizsgálni. (Megjegyzendő az is, hogy arra sem volt valódi lehetőség, hogy a Csatlakozási Szerződés aláírásától a csatlakozásig aktív megfigyelői státuszban levő tagjelölt országok - így Magyarország - érdemben és alakítóan hassanak az új irányelv-javaslatokban foglaltakra, tekintettel a közösségi döntéshozatali folyamat akkor már előrehaladt voltára.)

A közösségi jog felülvizsgálatának eredményeként két új irányelv született, amely felváltotta a korábbi, a közbeszerzési törvény kidolgozása idején hatályban lévő közbeszerzési irányelveket. Az új, 2004. március 31-én elfogadott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat 134. szám) 2004. április 30-án kihirdetett irányelvek a következők:

- az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/17/EK irányelve a vízügyi, az energia-, a közlekedési és a postai ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásainak összehangolásáról;

- az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelve az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatás megrendelésre irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról.

Az új irányelvek végső átültetési határideje: 2006. január 31. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak legkésőbb 2006. január 31-ig kell azokat átültetni és az irányelveknek megfelelően "kiigazított" nemzeti szabályozás alkalmazását biztosítani. Az irányelvek által előírt végső átültetési határidőre tekintettel kiemelkedően fontos, hogy az Országgyűlés legkésőbb a 2005-ös esztendő végéig elfogadhassa a Kbt. módosítására irányuló törvényjavaslatot. A Kbt. módosításáról szóló törvényjavaslat szerepel az Országgyűlés 2005. II. félévi törvényalkotási programjában is.

A Kbt. jelenlegi módosításának célja tehát egyrészről a fenti irányelvekből fakadó jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítése. Az új közösségi követelményeknek való megfeleléssel párhuzamosan azonban - a közbeszerzési törvény hatályosulásával összefüggő gyakorlati tapasztalatok, problémák begyűjtése, feldolgozása és értékelése alapján - a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célul tűzi ki a szükséges kiigazítások elvégzését is.

Látni kell ugyanakkor azt is, hogy e két cél nem választható el egymástól élesen. Egyrészről a jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítése is bizonyos gyakorlati problémák kiküszöbölésére irányul, hiszen a 2004. évi új közösségi közbeszerzési irányelvek kidolgozásával és elfogadásával a közösségi jogalkotó egyik célkitűzése éppen a korábbi közösségi közbeszerzési szabályozás egyszerűsítése, modernizációja, bizonyos új jogintézmények bevezetésével rugalmasabb szabályozás kialakítása volt. Mindez egyben azt is jelzi, hogy a felülvizsgálat két célkitűzése és egyben iránya, vagyis a közbeszerzési szabályozás hazai jogalkalmazási tapasztalatok alapján történő kiigazítása és az új irányelvek szerinti jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése nem áll messze egymástól, sőt e két célkitűzést együtt, egymásra tekintettel kell, illetve lehet megvalósítani: jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése egyben a közpénzfelhasználás átláthatóságának, nyilvánosságának erősítését is eredményezi.

II. A Kbt. módosításai a hatálybalépése óta eltelt időszakban

Mint ismeretes, a Kbt. 2004. május 1-jén történt hatálybalépése óta eltelt időben többször is módosításra került, több alkalommal országgyűlési képviselők által benyújtott képviselői önálló indítvány alapján. A törvény hatálybalépése óta eltelt időszakban a következő törvények módosították kisebb terjedelemben a Kbt.-t:

a) A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény, valamint a közbeszerzéssel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 2004. évi XCVII. törvény, amely módosította

- az Európai Unióból származó támogatásokhoz kapcsolódó közbeszerzési kötelezettségre vonatkozó szabályokat [22. § (2) bekezdés b) pont: az Európai Unióból származó támogatásokhoz kapcsolódó közbeszerzési kötelezettségre vonatkozó szabályok módosításának lényege, hogy csak az olyan támogatásokból megvalósuló közbeszerzések esetén kötelező a Kbt. alkalmazása, ahol az EU- és a hazai forrásból származó támogatások együttes mértéke, vagy az EU-forrásból származó támogatás mértéke a közbeszerzés értékének 50%-át meghaladja];

- az ingatlanbeszerzésre vonatkozó szabályokat [257. § (3) bekezdés: amennyiben csak egy meghatározott ingatlan alkalmas a közbeszerzés céljának megvalósítására, nem kell legalább három ajánlattevő részére ajánlattételi felhívást küldeni, hanem elegendő az adott ingatlan tulajdonosának ajánlattételi felhívást küldeni, és vele lehet tárgyalni]; valamint

- a külképviseletek beszerzéseire vonatkozó szabályokat [299. § (2) bekezdés: a külképviseletek számára történő közbeszerzések szabályainak kiigazítása az egyszerű közbeszerzési eljárásban]

2004. évi XCVII. törvény módosította továbbá :

- az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 22. és 23. §-át a Kbt.-vel való összhang megteremtése érdekében;

- a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt kimondva azt, hogy közbeszerzési eljárást kell lefolytatni a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztása, illetve a hulladékkezelési közszolgáltatási szerződés megkötése érdekében; valamint

- a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt, megszüntetve az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítására és működtetésére irányuló tevékenység koncessziós törvény hatálya alá tartozását.

b) A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló 2005. évi IX. törvényt képviselői önálló indítvány alapján fogadta el az Országgyűlés. A törvény mentesítette a tankönyvjegyzéken szereplő tankönyveknek az iskolai tankönyvellátás keretében - a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint történő - beszerzését a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége alól a nemzeti rezsimben és az egyszerű közbeszerzési eljárási rendben [Kbt. 243. § (2) bekezdés és 296. § j) pont].

c) A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény és az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi XXIX. törvényt szintén képviselői önálló indítvány alapján fogadta el az Országgyűlés. Ez a módosítás az ún. házon belüli beszerzés tényállását illesztette be a Kbt.-be, és ehhez kapcsolódóan kiigazította az Áht. 95/A. §-át. A törvénymódosítás alapján nem minősül a Kbt. alkalmazásával járó szerződésnek az ún. házon belüli beszerzés tényállása keretében kötött megállapodás. Ez a megoldás nem újabb kivételt teremt a Kbt. hatálya alól - nem is a kivételeket tartalmazó 29. §-t módosítja -, hanem meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az adott jogviszony, szerződés a Kbt. értelmében nem minősül két egymástól független fél közötti visszterhes szerződésnek, és így nem is kell a szerződés megkötése érdekében közbeszerzési eljárást lefolytatni [Kbt. 2/A. §].

d) A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2005. évi LXVIII. törvény a Kbt. 61. §-a (1) bekezdésének b) pontja által szabályozott kizáró okot módosította. A módosítás célja a Kbt. és a versenytörvény (a továbbiakban: Tpvt.) közötti összhang biztosítása. A 2005. évi LXVIII. törvény ugyanis hatályon kívül helyezte a Tpvt.-nek a Kbt. 61. §-a (1) bekezdésének b) pontja által is hivatkozott 11. §-a (2) bekezdésének e) pontját, így viszont szükségessé vált a Kbt. hivatkozott rendelkezésének módosítása is. A tárgybeli kizáró ok továbbra is fennmarad, ugyanakkor a törvénymódosítás a Kbt. szerinti jogkövetkezmény alkalmazását a Tpvt. 11. §-a egészének megsértéséhez kapcsolja, feltéve, hogy a jogsértést versenyeztetési eljárással kapcsolatban követték el, és a jogsértés megállapítása mellett bírság is kiszabásra került. Egyúttal - a közösségi jog egyenértékű védelmének közösségi jogi elvéből következően - a módosítás a szabályt kiterjeszti az EK-Szerződésnek - a Tpvt. 11. §-ával tartalmilag azonos - 81. cikkére. (A módosítás 2005. november 1-jén lép hatályba.)

e) Az építőipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXVI. törvény a Kormány 100 lépés programja keretében az ún. feketemunka elleni fellépés jegyében

- bővítette a kizáró okok körét [a Kbt. 60. §-ának (1) bekezdését új g) ponttal egészítette ki: 5 évig sem ajánlattevőként, sem alvállalkozóként nem indulhat közbeszerzési eljárásban az a személy, szervezet, amely a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére, bejelentésére vonatkozó és a külföldiek foglalkoztatásával összefüggő kötelezettségekkel kapcsolatban - jogerős határozatban megállapított - jogszabálysértést követett el, és emiatt bírsággal sújtották];

- módosította az alvállalkozókra vonatkozó szabályokat [egyrészről kötelezővé tette építési beruházás vagy építési koncesszió esetén a Kbt. 22. §-a (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti szervezet, azaz az államháztartás központi alrendszerébe tartozó szervezetek számára az ajánlattevők felé történő előírását annak, hogy ajánlatukban (részvételi jelentkezésükben) jelöljék meg az általuk a közbeszerzés értékének 10%-át meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozókat, másfelől kiegészítésre került a Kbt. 304. §-a (2) bekezdésének második mondata, amely szerint a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a nyertes ajánlattevőként szerződő félnek kell teljesítenie, és kizárólag az ajánlatban megjelölt alvállalkozók működhetnek közre a szerződés teljesítésében. Az egyértelmű törvényértelmezés elősegítése és a joggyakorlat ezirányú megerősítése érdekében kimondásra került az a - korábban hatályos szabályozásból is következő - rendelkezés, amely szerint az alvállalkozó sem vehet igénybe teljesítési segédet].

A 2005. évi LXXVI. törvény másrészről az Európai Unióból származó forrásból támogatott közbeszerzések tekintetében

- módosította az ellenszolgáltatás teljesítésére megállapított főszabály szerinti harminc napos határidőt hatvan napra, mivel e projektek esetében a kifizetések előtti pénzügyi ellenőrzések időigénye nem tette lehetővé, hogy az ajánlatkérő a szerződés teljesítésétől számított harminc napon belül teljesítse az ellenszolgáltatást szerződéses partnerének [305. § (1) bekezdés], továbbá

- pontosította az előzetes összesített tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség szabályait [43. § (6) bekezdés és 182. § (7) bekezdés].

f) A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) hatálybalépéséből következően a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására vonatkozó egyes szabályokat módosítja. (E módosítások - a Ket. hatálybalépésével egyidejűleg - 2005. november 1-jén lépnek hatályba, és az ezt követően kérelmezett, kezdeményezett vagy hivatalból indított jogorvoslati eljárásokra kell alkalmazni.)

g) A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló 2005. évi XCIV. törvény képviselői önálló indítvány alapján a gyermekotthonok - ideértve a lakásotthonokat is -, valamint a lakóotthonok árubeszerzéseit és szolgáltatásmegrendeléseit mentesíti a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége alól a nemzeti és az egyszerű rezsimben [243. § (3) bekezdés és 296. § k) pont].

Megemlítendő még a Btk. legutóbbi módosítása is. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények módosításáról szóló 2005. évi XCI. törvény egy új tényállást illesztett be a Btk.-ba, amely büntetni rendeli azokat a versenykorlátozó megállapodásokat, amelyek által a versenytársak a koncessziós vagy közbeszerzési eljárás eredményét akarják tisztességtelenül befolyásolni.

Ezt a módosítást egyrészt a piacon való működés jogszabályba ütköző volta, vagyis a kartelltilalom megszegése, másrészt pedig a közbeszerzési és koncessziós eljárások tisztaságának és befolyásolástól mentes lefolytatásának védelme indokolta. A törvény a koncessziós pályázatokhoz és a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó versenykorlátozó megállapodásokra - ideértve az összehangolt magatartásokat és a vállalkozások társadalmi szervezete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet döntéseit is - vonatkozó bűncselekményi tényállást a tisztességes piaci magatartást és a verseny tisztaságát érintő tényállások között, önálló tényállásként fogalmazza meg.

Összegzés: A Kbt. fentiekben ismertetett módosításainak egy része (elsősorban a képviselői önálló indítványok alapján elfogadott módosítások) a Kbt. hatálya alóli kivételek körének bővítésére, a Kbt. hatályának szűkítésére és ezáltal a jogalkalmazók helyzetének "egyszerűsítésére" irányult. A módosítások egy másik része viszont a Kbt. "szigorítása" jegyében fogant (pl.: fekete munka elleni fellépés keretében új kizáró ok meghatározása, bizonyos körben az alvállalkozók kötelező megjelölésének előírása). Végül volt olyan módosítás is, amely más törvénnyel (így elsősorban a Ket.-tel, illetve a versenytörvénnyel) való összhang megteremtése érdekében módosította a Kbt.-t.

A fentiekből is kitűnik, hogy a Kbt. elmúlt fél év folyamán történő módosításaival a felvetődött feladatok egy része már megvalósult, bizonyos kérdések már beépültek a törvénybe (pl.: Európai Uniós forrásból származó támogatások felhasználásával megvalósítandó közbeszerzések egyes nehézségei).

Az elmúlt egy év törvénymódosításai által érintett kérdésekben (pl.: alvállalkozók kérdése) a Javaslat - a gyakori és ezáltal követhetetlen jogszabály-módosítás elkerülése érdekében - nem kíván újabb módosításokat javasolni.

III. A javaslat kidolgozása során irányadó szabályozási alapelvek, szempontok

a) A Javaslatban szereplő módosítások kialakítása során - a közösségi joggal való összeegyeztethetőség megteremtése és fenntartása mellett - alapvető szempont volt a közpénzfelhasználás átláthatóságának biztosítása, illetve további növelése, a garanciális jellegű - az ajánlattevők esélyegyenlőségét, a verseny tisztaságát, nyilvánosságát biztosítani hivatott - rendelkezések fenntartása. A Kbt. kogens szabályozási jellegén sem kíván változtatni a módosítás, tekintettel arra, hogy e kogens szabályozási módszerrel biztosítható, hogy az "állam" közpénzekből történő vagy az állam piaci beavatkozása révén kizárólagos helyzetben gazdálkodók szerződéses kötelezettségvállalásai - a köz érdekében - előnyösek, kiszámíthatók, átláthatók legyenek, továbbá a jogi szabályozás kogens jellege teszi lehetővé az ajánlattevők esélyegyenlőségét a közbeszerzésre irányuló szerződések elnyerése tekintetében. E célkitűzések egyben a deregulációs szándékok korlátját is jelentik.

A fenti szempont helytállóságát alátámasztja a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2004. január 1. és december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről az Országgyűlés részére készített - és az Országgyűlés 2005. szeptember 19-i ülésnapján elfogadott - Beszámoló is: "A közbeszerzési szabályozásban tehát változatlanul központi kérdéssé kell tenni az állami pénzek nyilvános és ellenőrizhető elköltését biztosító, versenyeztetésre épülő mechanizmusokat.

A nyilvánosság eszközei (a hirdetményekre, egyes nyilvános eljárási cselekményekre, illetve az eljárás alapján megkötött szerződések közérdekűségére vonatkozó szabályok) a jogalkotói célok érvényesülésének egyik biztosítékát jelentik. Az új Kbt. az átláthatóság növelése érdekében további szabályokkal bővült - pl. közbeszerzési terv készítése, vagy a szerződés teljesítéséről és módosításáról hirdetmény megjelentetése -, így rendelkezései általánosságban megfelelő visszatartó erőt jelentenek a közbeszerzések tisztaságát sértő cselekményekkel szemben. Noha bizonyos szempontból joggal vetődnek fel az eljárások egyszerűsítését célzó törekvések, a törvény általános és egyedi rendelkezéseitől nem lehet teljes egészében eltekinteni az átláthatóság és a tisztességes versenyfeltételek biztosítása érdekében, valamint a jogsértések változatlanul magas száma miatt."

b) A Javaslat előkészítése során alapvető szempont volt az is, hogy a korrupció elleni küzdelem, a közpénzfelhasználás mind nagyobb fokú átláthatóságának biztosítása érdekében szükséges "szigorúság", illetve adott esetekben a részletekbe menő szabályozás összhangban álljon a gazdasági racionalitással, a beszerzések hatékonyságával, és egyben ne jelentsen aránytalan és adott esetben indokolatlan mértékű bürokratikus terhet a közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezett szervezetek számára.

A Közbeszerzések Tanácsa Beszámolója is alátámasztja ezt a személetet: "A korrupciós jelenségek visszaszorítása céljából azonban csak akkor érdemes további törvényi rendelkezéseket beépíteni, ha az nem jár a beszerzések ellehetetlenítésével. A hibás pályáztatás visszaszorítására a jogszabályok következetes érvényre juttatásával a versenyben érintettek, illetve az ellenőrzésre hivatott szervek közreműködésén keresztül reális lehetőség van egy kevéssé kötött jogi környezetben is. A Közbeszerzések Tanácsa különböző nemzetközi fórumokon szerzett tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy az ellenőrzés rendszerében a magyar modell példaértékűnek számít. Mind az eljárás megkezdését megelőzően, mind az eljárás folyamatában és végül annak lezárását követően is találhatók ellenőrzési elemek. A hatékonyság növelése terén különösen az érintett szervek (ÁSZ, KEHI, GVH, Közbeszerzési Döntőbizottság, nyomozó hatóságok, bíróságok) közötti intenzívebb együttműködés, illetve ajánlattevői oldalon a jogsértések és a tiltott megállapodások feltárását előmozdító ösztönzők jelenthetik a jövő lehetséges irányait."

A Javaslat kidolgozói abból az álláspontból indultak ki, hogy a közbeszerzések szabályozása során figyelembe kell venni azt a szempontot, hogy a közbeszerzési eljárások és a közbeszerzéssel összefüggő más feladatok olyan mértékben legyenek összetettek, sokrétűek, amennyire ezt az elérendő cél - a közpénzek felhasználásának átláthatósága és gazdaságossága - megkívánja. Ha e célt a Kbt. 2003-ban elfogadott szabályainál egyszerűbb szabályozással is el lehet érni, akkor a Javaslat a Kbt. vonatkozó rendelkezéseinek módosítására tesz javaslatot.

A módosítások előkészítése során továbbá egyfajta rugalmasságra törekvés is cél volt. Az államháztartási forrásokból lebonyolított beszerzések átláthatóságának fokozása, az esélyegyenlőségen alapuló tiszta verseny megvalósulásának szempontjain túl cél volt az is, hogy a módosítások révén a közbeszerzési törvény továbbra is ésszerű mozgásteret biztosítson az ajánlatkérők számára közbeszerzéseik megvalósításához.

c) A jogbiztonság alkotmányos követelményét sem lehetett figyelmen kívül hagyni a Javaslat előkészítése során. A jogbiztonság, a jogi szabályozás stabilitása megkívánja, hogy a jogszabályok csak akkor és annyiban változzanak meg, amennyiben arra feltétlenül szükség van. Ez az általános követelmény a közbeszerzésre vonatkozó jogi szabályozás tekintetében is irányadó. Erre tekintettel a Javaslat - a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítéséből eredő szükségszerű módosításokon túl - alapvetően azoknak a szabályoknak a módosítására tesz javaslatot, amelyek alkalmazása vagy értelmezése a gyakorlatban valódi nehézségeket, vitákat okozott. Egy törvény gyakori és jelentős módosítása megnehezíti annak alkalmazását, így nincs összhangban a jogbiztonság követelményével. Ezért a jelen módosítás során a Javaslat a Kbt. olyan rendelkezéseit nem módosítja, amelyek változtatását kizárólag a szabatosabb megfogalmazás gyakran csak vélt igénye indokolná, arra is tekintettel, hogy ezek adott esetben csupán újabb értelmezési nehézségeket, kérdéseket vethetnek fel.

A módosítások kizárólag a ténylegesen fennálló jogértelmezési nehézségeket, továbbá a Kbt. egyes rendelkezései között, vagy a Kbt. és más jogszabályok közötti ellentmondásokat kívánnak orvosolni. A közbeszerzési szabályozás számos ponton összefügg más jogágakba tartozó normákkal, azzal együtt, hogy a Kbt. szektorsemleges szabályozást kíván megvalósítani. A módosítás előkészítése során kifejezett törekvésként jelentkezett a más ágazati jogszabályokkal való összhang követelményének érvényre juttatása.

Ezzel kapcsolatban még az is hangsúlyozandó, hogy a Javaslat nem alakítja át radikálisan a hatályos jogszabály szerkezetét, illetve az irányelvek átvételéből fakadó szabályokat nem egy új közbeszerzési törvény létrehozásával, hanem a hatályos Kbt. módosításával valósítja meg. Ennek indoka az, hogy egy új közbeszerzési törvény rövid időn belül újabb tanulási folyamat elé állítaná a közbeszerzési eljárásban résztvevőket, ami jelentős terhet jelentene a jogalkalmazók számára, és így több kárt okozhat, mint amennyi előny származna belőle.

E kérdés kapcsán a Közbeszerzések Tanácsa Beszámolója a következő megállapításokat tartalmazza: "Az új törvényt érintő azon kritikával kapcsolatban, hogy a szabályozás komplexitása, részletessége és szigorúsága a beszerzések hatékonyságát rontja, szintén mélyebb elemzésre van szükség. A hazai szabályozás ellenpéldájaként szokás felhozni más államok közbeszerzési kódexeit is, bizonyítandó, hogy a magyar jogszabályok többet követelnek meg, mint ami a nyugati országokban elvárás.

A Tanács általánosságban nem osztja ezt a véleményt. Az egyes országok közbeszerzési joganyagának összehasonlítása mindaddig felületes marad, amíg nem képezi a vizsgálat tárgyát a teljes jogi környezet, beleértve a kulturális és gazdasági adottságokat. A felelősségi szabályok és az ellenőrzési mechanizmusok például sok esetben egyéb jogszabályokban jelennek meg, így a puszta törvény-összehasonlítás félrevezető következtetésekre vezet. Nemzetközi tapasztalatok alapján bizton állítható továbbá, hogy a nyugati közbeszerzési kultúra rigorózus törvényi előírások hiányában is magas szinten áll. Ismeri és alkalmazza azokat az intézményeket is, amelyek a magyar Kbt.-nek részét képezik, bár a közösségi irányelvek nem szabályoznak (pl. bírálóbizottság, összeférhetetlenség, elbírálási módszerek és képletek, az eljárás folyamatának teljes auditja, stb.). Az Európai Bíróság kiterjedt joggyakorlata sem jelenik meg a legtöbb esetben az egyes országok jogszabályainak szintjén, de ettől függetlenül érvényesítendő a mindennapi gyakorlatban.

Közbeszerzési rendszerünk több évtizedes késéssel történő kialakulása és ennek okán a megfelelő rutin hiánya eredményezi azt, hogy rugalmas keretszabályok helyett nálunk az eljárások lefolytatásának lépésről-lépésre történő rögzítésére került sor. Ez a merev szabályrendszer a későbbiekben várhatóan enyhíthető, és nagyobb mozgástér biztosítható az ajánlatkérők számára. A közbeszerzési szabályozásnak mindenkor olyan egyensúly megtalálására kell törekednie, amelyben a ráfordítások arányban állnak az eljárások tisztaságával szemben támasztott követelményekkel. (Megjegyezzük, az Európai Unió közbeszerzési politikája jelenleg abba az irányba tart, hogy korábban nem szabályozott kérdésekre igyekszik kiterjeszteni a közösségi normák hatókörét, ellenben az új irányelvek sok tekintetben rugalmasabb megoldásokat is kínálnak.)"

d) Szempont volt a szabályozás közérthetőségének és egyértelműségének biztosítása is. A közérthetőség önmagában olyan előny, amely megkönnyíti a Kbt. alkalmazását, így a módosítás során a közérthetőség, a szabályozás áttekinthetőségének javítására törekvés is célként fogalmazódott meg. Ugyanakkor sem az eljárások, feladatok áttekinthető szabályozására való törekvés, sem a közérthetőség igénye nem járhat a jogbiztonság sérelmével. (Lásd ezzel kapcsolatban a c) pontban írottakat is.)

e) Fontos szempont volt továbbá annak megvizsgálása is, hogy melyek azok a szolgáltatás jellegű tevékenységek, amelyek esetében érdemes a felekre bízni annak eldöntését, hogy az adott állami szolgáltatást igénybe kívánják-e venni. Tipikusan ilyennek tekinthető a Közbeszerzések Tanácsa Titkársága keretében működő, a Közbeszerzési Értesítő szerkesztésével kapcsolatos feladatokat ellátó Szerkesztőbizottság által végzett ún. hirdetményi ellenőrzés. Közismert, hogy az új közbeszerzési szabályozás fenntartotta a közbeszerzési hirdetmények ellenőrzésének korábbi rendjét. Eszerint a Közbeszerzések Tanácsa (Titkárságának Szerkesztőbizottsága) az ajánlatkérő által megküldött hirdetményt - annak közzététele előtt - megvizsgálja abból a szempontból, hogy megfelel-e a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályoknak. A Kbt. felhatalmazása alapján a részletes szabályokat kormányrendelet tartalmazza [34/2004. (III. 12.) Korm. rendelet a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályairól, a hirdetmények ellenőrzésének rendjéről és díjáról, valamint a Közbeszerzési Értesítőben történő közzététel rendjéről és díjáról].

A jogalkotó célja a hirdetmények ellenőrzésére vonatkozó rend fenntartásával elsősorban az ajánlatkérők segítése volt, hiszen a jogszabályba ütköző módon kitöltött és közzétett hirdetmény nem vezethet jogszerű és eredményes eljáráshoz, ráadásul teljesen új hirdetménymintákat alkalmazva kellett a közbeszerzési eljárással kapcsolatos felhívásokat, tájékoztatókat elkészíteni. A közbeszerzési hirdetmények tartalmának jogszerűsége végső soron ugyanakkor mindenesetben az ajánlatkérő felelőssége, ezért indokolt számára döntési szabadságot biztosítani abban, hogy a jogszerűség biztosítása érdekében igénybe kíván-e venni külső segítséget. A Javaslat a Szerkesztőbizottság által kifejtett ellenőrzési tevékenység kötelező jellegének megszüntetésére tesz javaslatot, arra is tekintettel, hogy valójában az állam által nyújtott szolgáltatást jelent ez az ellenőrzési tevékenység, amelynek igénybevételéről, illetve mellőzéséről szóló döntés meghozatalára indokolt az ajánlatkérőket feljogosítani.

f) A módosítás alapvető szempontját jelenti a közbeszerzési szabályozásunk közösségi joggal való összhangjának megőrzése, illetve biztosítása. Ezzel kapcsolatban külön is felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új közbeszerzési irányelvekben megtestesülő közösségi közbeszerzési jogi szabályozás célkitűzése változatlan.

Az Európai Közösség közbeszerzési szabályozásának elsődleges célja változatlanul az egységes belső piac megteremtésének keretében a valódi verseny biztosítása, valamint ezáltal a hatékony és átlátható közpénzfelhasználás elősegítése (erre kifejezetten utal például a 2004/18/EK irányelv preambulumának 2. bekezdése). Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mivel az irányelvekben található részletszabályok is e célok, alapelvek tükrében értelmezhetőek, illetve a hazai jogba történő átültetés során is e célkitűzéseket leginkább megvalósító, az alapelveket messzemenően tiszteletben tartó megoldásokra kell törekedni.

Azt is látni kell, hogy az EK közbeszerzési irányelvek nem szabályozzák, nem is szabályozhatják a közbeszerzések témakörét teljes terjedelemben és mélységben, két okból sem. Egyfelől a közösségi szabályozás célja elsődlegesen a közös (egységes) piac megteremtésének és működésének biztosítása, ennél fogva nem terjed ki az irányelvek hatálya például az alacsonyabb értékű beszerzésekre vagy bizonyos beszerzésekre. Másfelől az irányelvek szándékoltan csak keretjellegű szabályozást tartalmaznak, mivel a közösségi célok eléréséhez nem szükséges és indokolt a közbeszerzési eljárások egyes részleteit közösségi szinten szabályozni. Ebből azonban nem következik az, hogy az irányelvek által nem szabályozott kérdésekben ne lenne szükség, illetve lehetőség a nemzeti szabályozásra. Ezzel szemben viszont kifejezetten szükséges bizonyos - a közösségi jog által nem szabályozott - kérdések belső jogban történő szabályozása, mivel e belső jogi szabályozás hiányában eleve nem folytatható le egy közbeszerzési eljárás. A nemzeti szabályozási hagyományok döntik el egyrészt a szabályozandó kérdések körét, másrészt a szabályozás mélységét és irányát.

Ugyanakkor fontos azt is hangsúlyozni, hogy azokban az esetekben, amelyekre az irányelvek hatálya nem terjed ki (pl. a közösségi értékhatárok alatti értékű közbeszerzések) vagy csak részben terjed ki (bizonyos szolgáltatások, pl. jogi szolgáltatások, szociális szolgáltatások), szintén megfelelően érvényesítendőek az EK-Szerződésben és az esetjogban foglaltak, így mindenekelőtt az áruk, a szolgáltatások szabad áramlása, a letelepedéshez való jog, a diszkrimináció tilalma, az egyenlő elbánás elve és az átláthatóság. Az átláthatóság követelményét az Európai Bíróság joggyakorlata (C-275/98, C-324/98, C-59/00 sz. ügy) alakította ki, kimondva, hogy szükséges a beszerzések meghirdetése és a pártatlan, objektív eljárás biztosítása. Ebből következően nem elégséges ezen elvek alkalmazását anélkül elvárni, illetve kimondani, hogy ne lennének az elveket eljárási szabályokká lebontó rendelkezések. Érdemes azt is kiemelni, hogy az irányelvek által nem érintett eljárási kérdéskörök tagállami szabályozása önmagában még nem jelent "szigorú(bb)" szabályozást.

A módosítások kidolgozása során szabályozási elvként jelentkezett az is, hogy az egyes tételes jogi előírások nem csupán önmagukban, hanem azokhoz a célokhoz és alapelvekhez viszonyítva értelmezendők, amelyek az EK közbeszerzési jogának a megalkotását szükségessé tették.

Érdemes egyértelművé tenni, hogy az új közösségi közbeszerzési irányelvek közül a 2004/18/EK irányelv az ún. klasszikus ajánlatkérők közbeszerzéseire vonatkozó korábbi irányelveket váltja fel (a 92/50/EGK, 93/36/EGK, 93/37/EGK, 97/52/EK irányelveket, de a jogorvoslati irányelvet nem érinti); így immár magában foglalja az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatás megrendelésére irányuló közbeszerzési eljárások szabályait. A 2004/17/EK irányelv pedig a 93/38/EGK irányelv és az azt módosító 98/4/EK irányelv helyébe lép (úgyszintén nem érintve a kapcsolódó jogorvoslati irányelvet), és a vízügyi, az energia-, a közlekedési és a postai ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásait szabályozza.

A két új irányelv valójában "régi-új" irányelvnek tekinthető: "régi" annyiban, hogy nem volt célkitűzés a korábbi irányelvek új alapokra helyezése, érdemben történő teljes megváltoztatása; "újnak" tehát egyrészt formálisan nevezhetőek az irányelvek az újrakodifikálás eredményeként, másrészt azonban számos olyan módosítást, illetve új szabályt tartalmaznak a régebbi irányelvekhez képest (és az esetjog alapján), melyek jelentősebb modernizációt jelentenek. E tárgykörben kiemelendő az elektronikus eszközök használatának, illetve az ún. e-közbeszerzés alkalmazásának előmozdítása.

A két irányelv kidolgozása és elfogadása az Európai Bizottság által már 1996-ban kidolgozott ún. Zöld Könyvben foglaltakhoz nyúlik vissza; ebben a dokumentumban a közösségi közbeszerzési szabályozás egyszerűsítését és modernizációját tűzték ki célul. E szabályozási reformelképzelések első nagyobb lépése valósult tehát meg az említett irányelvek elfogadásával. A szükséges reformok mellett az új irányelvek preambuluma és szabályozása továbbra is megerősíti az Európai Közösséget létrehozó szerződésben (EK-Szerződés) foglalt elvek maradéktalan érvényesítését, úgymint: az áruk, a szolgáltatások szabad áramlása; a letelepedés szabadsága; az egyenlő elbánás elve, a diszkrimináció tilalma; a kölcsönös elismerés elve; az arányosság; az átláthatóság (transzparencia). Ezek az elvek azonban nemcsak a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű beszerzésekre vonatkoznak, hanem - mint ahogyan az kiemelésre kerül immár az irányelvekben is - a közösségi értékhatárok alatti értékű beszerzésekre is.

Az új irányelvek számos új jogintézményt, eljárási technikát szabályoznak, amelyek nemzeti jogba történő bevezetése ugyanakkor nem kötelezettség, hanem csupán lehetőség. Az egyes tagállamok döntési kompetenciájába tartozik annak eldöntése, hogy nemzeti jogukba bevezetik-e az adott eljárási technikát.

g) Végül hangsúlyozandó, hogy a Kbt. javasolt módosítása nem jellemezhető úgy, hogy az szigorítja a közbeszerzési eljárás hatályos szabályait, épp úgy ahogy tévedés volna a hatályos törvény "lazításáról" beszélni. A cél az, hogy a közbeszerzési szabályozás megfelelő kereteket biztosítson a közpénzek ésszerű, átlátható és ellenőrizhető felhasználásához, a közbeszerzési eljárások megfelelő lebonyolításához, valamint, hogy egyensúlyban tartsa az ajánlatkérői, ajánlattevői érdekeket és a közérdek szempontjait.

IV. A javaslat legfontosabb rendelkezéseinek ismertetése

1. Személyi hatály

1.1. Köztestületek

A Javaslat a Kbt. 22. §-a (1) bekezdése e) pontjának hatályon kívül helyezésére tesz javaslatot, mivel a közösségi irányelvekből nem vezethető le a köztestület és az országos sportági szakszövetség sui generis ajánlatkérő léte. A módosítás következtében a köztestület, aköztestületi költségvetési szerv, és az országos sportági szakszövetség nem szerepelne nevesítve az ajánlatkérők között, ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy adott köztestület, köztestületi költségvetési szerv, illetve országos sportági szakszövetség, amennyiben a 22. § (1) bekezdésében szereplő pontok valamelyikében előírt feltételeknek - így különösen az állam vagy a közjogi szervezet fogalmi elemeinek - megfelel, ne tartozna a Kbt. hatálya alá, és így ne kellene közbeszerzési eljárást lefolytatnia.

A javasolt módosítás tehát, amennyiben ezek a szervezetek nem felelnek meg a 22. § (1) bekezdésének pontjaiban meghatározott feltételeknek, a köztestületre, köztestületi költségvetési szervre, illetve az országos sportági szakszövetségre bízná annak eldöntését, hogy gazdálkodása átláthatóságának biztosítása érdekében alkalmazza-e önkéntes alapon a Kbt. szabályait.

1.2. A releváns ágazatok, illetve tevékenységek változása a közszolgáltatók körében: postai ágazat, elektronikus hírközlési ágazat

A postai ágazatban tevékenykedő, meghatározott postai szolgáltatásokat nyújtó szervezetek - összhangban a 2004/17/EK irányelv 6. cikkével - a Kbt. hatálya alá kerülnek. Ugyanakkor a távközlési, elektronikus hírközlési piacon végbement liberalizáció következtében az elektronikus hírközlési ágazatban tevékenykedő szervezetek kikerülnek a közbeszerzési törvény hatálya alól. A Javaslat a releváns tevékenység körét - az irányelvvel összhangban nem csupán az egyetemes postai szolgáltatás nyújtására irányuló tevékenységben határozza meg, hanem idetartoznak, bizonyos, az egyetemes postai szolgáltatás körén kívül eső postai szolgáltatás nyújtására irányuló tevékenységek is. Fontos azonban megjegyezni azt, hogy ez a változás nem zárja ki az ajánlatkérő által végzett releváns tevékenységgel (postai szolgáltatás, illetőleg postai szolgáltatást nyújtó szervezetek esetében postai szolgáltatástól eltérő szolgáltatás nyújtása) közvetlenül össze nem függő közbeszerzések vonatkozásában ezen szervezetek klasszikus ajánlatkérők körébe tartozását. Tehát továbbra is előfordulhat, hogy ezen szervezeteknek egyes közbeszerzési eljárásaikat a klasszikus eljárási rend szabályai alapján kell majd lefolytatniuk, feltéve, hogy folytatnak egyáltalán olyan tevékenységet, amely nem tartozik az V. fejezet hatálya alá. Más szavakkal: amennyiben egy ajánlatkérő kizárólag az V. fejezet hatálya alá tartozó postai szolgáltatást végez, akkor ez kizárja a IV. fejezet szerinti eljárás lehetőségét.

2. Tárgyi hatály

2.1. Ingatlanbeszerzés

A Javaslat pontosítja az ingatlanbeszerzésre vonatkozó szabályokat: a Kbt. ingatlanbeszerzésre vonatkozó hatályos szabályai ugyan fennmaradnak, de bizonyos pontokon pontosításra kerülnek. A Kbt. hatálya alá tartozó klasszikus ajánlatkérők továbbra is kötelesek közbeszerzési eljárást lefolytatni ingatlan tulajdonjogának vagy használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzése érdekében, egyben továbbra is lehetőség lesz hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazására. Ugyanakkor kimondásra kerül, hogy a Kbt. hatálya alól kivételt képez a kisajátítást megelőző ingatlan adásvétel, az ingatlanok cseréje, és az az eset, amikor törvény (például az államháztartási törvény) az ingatlan tulajdonjogának, használatára, illetve hasznosítására vonatkozó jognak az átengedését versenytárgyalás, versenyeztetés vagy nyilvános pályázat útján rendeli el.

2.2. Kivételek körének változása

A távközlési/elektronikus hírközlési piacon végbement liberalizációs folyamatokra tekintettel az új irányelvek megszüntették azt a korábbi kivételi lehetőséget, amelynek értelmében nem kellett közbeszerzési eljárást lefolytatni a távbeszélő, a telex-, rádiótelefon, személyhívó és műholdas szolgáltatás megrendelése esetében. E változásnak megfelelően a Javaslat is a Kbt. 29. § (2) bekezdése d) pontjának és 174. §-a c) pontjának ("távbeszélő, telex-, rádiótelefon-, személyhívó és műholdas szolgáltatás") hatályon kívül helyezésére tesz javaslatot, vagyis e szolgáltatások a közbeszerzésköteles szolgáltatások közé kerülne

A Javaslat a Kbt. 29. §-a (2) bekezdésének b) pontja és 174. §-a b) pontja által szabályozott kivételi lehetőség (a pénzügyi szolgáltatások meghatározott körére vonatkozó kivételi lehetőség) újraszabályozására tesz javaslatot, a közösségi jog e területen bekövetkezett változására is tekintettel. A Javaslat a Kbt. hivatkozott pontjait úgy módosítja, hogy egyrészről egyértelművé teszi, hogy a kivétel alkalmazása szempontjából a pénzügyi szolgáltatás kifejezés alatt a Kbt. 3. mellékletének 6. csoportjába tartozó szolgáltatásokat kell érteni, másrészről a pénz- és tőkeszerzésre irányuló ügyletek tekintetében felsorolja azokat a célokat, politikákat, amelyek megvalósítása érdekében a tranzakció kivételt képez a Kbt. hatálya alól. (Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy az irányelvek és a Kbt. hatálya főszabályként kiterjed a pénzügyi szolgáltatásokra, és csak egy meghatározott körük képez kivételt a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége alól. Az irányelvek több rendelkezése is megerősíti a pénzügyi szolgáltatások irányelvek hatálya alá tartozását.) A Javaslat előkészítése során problémaként merült fel, hogy szükséges-e, illetve lehetséges-e közbeszerzési eljárás lefolytatása a nemzetközi fejlesztési intézmények (NFI-k), vagy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), illetve hasonló szervezetek által nyújtott kedvezményes, nem piaci alapú hitelek igénybevétele esetén. Az ilyen hitelek - mint jogszabály alapján fennálló kizárólagos jog alapján nyújtott szolgáltatások - tekintetében indokolt lehet a Kbt. 29. § (2) bekezdésének h) pontjának alkalmazása. Az MFB esetében jellemzően akkor kerülhet erre sor, ha az adott hitelt kizárólag az MFB-től lehet igénybe venni, pl. a Vízközmű Beruházási Hitelprogram esetén.

A Javaslat a Kbt. 29. §-a (1) bekezdésének egy új f) ponttal történő kiegészítésére is javaslatot tesz ugyancsak a közösségi jogban újonnan megjelent kivételi lehetőség hazai jogba történő bevezetése érdekében: nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni olyan beszerzésre, amelynek kizárólagos rendeltetése az, hogy lehetővé tegye az ajánlatkérő számára egy vagy több nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását, illetve nyilvános elektronikus hírközlő hálózat rendelkezésre bocsátását vagy igénybevételét.

A nemzeti rezsimben a külügyi segélyezés keretében humanitárius segítségnyújtás céljából, válságkezelés során történő beszerzések kikerülnek a törvény hatálya alól, tekintettel arra, hogy a válságkezelés sürgőssége ilyen esetekben nem teszi lehetővé a Kbt. alkalmazását. A Javaslat alapján azonban a Kbt. rendelkezéseitől való ilyen eltérésre a nemzeti rezsimben, az Országgyűlés illetékes bizottságának előzetes döntése alapján nyílik csak lehetőség. (Mivel az európai közösségi jog nem ismer ilyen kivételi lehetőséget a közösségi rezsim kivételi köre nem kerül kiegészítésre ezzel az új kivételi okkal. Az ilyen értékű beszerzéseknél a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazása megfelelő megoldást nyújt.)

3. Az új közösségi közbeszerzési irányelvek által szabályozott új jogintézmények hazai jogba történő bevezetése

3.1. Versenypárbeszéd

A Javaslat a 2004/18/EK irányelv által szabályozott versenypárbeszéd jogintézményének bevezetését javasolja, jóllehet az irányelv alapján e jogintézmény bevezetése csupán lehetőség, és nem kötelezettség. A versenypárbeszéd egy olyan sajátos közbeszerzési eljárás, amely során az ajánlatkérő már beszerzési igényét is tárgyalás, párbeszéd útján határozza meg, konkretizálja. Az eljárás során az ajánlatkérő az eljárásba jelentkező és alkalmas összes résztvevővel párbeszédet folytat annak érdekében, hogy kialakítsák, meghatározzák a beszerzési igényeknek leginkább megfelelő egy vagy több alternatív megoldást, közbeszerzési műszaki leírást, egyéb szerződéses feltételeket, amelyek alapján aztán sor kerül a végső ajánlattételre.

Ez az eljárás valójában egy olyan "tárgyalásos eljárásnak" tekinthető, amelyben a tényleges tárgyalásra nem az ajánlattételi szakaszban kerül sor, hanem azt megelőzően, és a párbeszéd alapvetően a megadott beszerzési igény szerinti legmegfelelőbb megoldás, illetve megoldások megajánlására, meghatározására terjed ki.

A Javaslat - garanciális szempontokból és a közbeszerzési szabályozás alapelveinek érvényre juttathatósága érdekében - a versenypárbeszéd törvényi szintű szabályozását látja indokoltnak. Mind a közösségi, mind a nemzeti értékhatáros rezsimben biztosítja a klasszikus ajánlatkérők számára a versenypárbeszéd lefolytatásának lehetőségét. Ez utóbbi esetben ugyanakkor előírja a hivatalos közbeszerzési tanácsadó eljárásba való bevonásának kötelezettségét (főszabályként ugyanis csak a közösségi rezsimben kötelező a hivatalos közbeszerzési tanácsadónak a közbeszerzési eljárásba való bevonása.) Megemlítendő még, hogy a közszolgáltatókra vonatkozó irányelv nem szabályozza ezt az eljárásfajtát, így a versenypárbeszéd intézményének bevezetésére eleve csak a klasszikus ajánlatkérők esetében kerülhet sor a hazai közbeszerzési jogban is.

Új, jogalkotási előzmények nélküli jogintézményről lévén szó, a Kormány - a Javaslat alapjául szolgáló kormány-előterjesztés elfogadásával párhuzamosan - feladatként írta elő a versenypárbeszédre vonatkozó rendelkezések gyakorlati alkalmazásának folyamatos figyelemmel kísérését. A Kormány előírta, hogy e rendelkezések hatálybalépésétől számított egy év elteltével jelentést kell készíteni az összegyűlt tapasztalatokról a Kormány részére, és szükség esetén javaslatot kell tenni a vonatkozó szabályok módosítására.

3.2. Keret-megállapodás

A Javaslat a keretmegállapodás intézményét, a keretmegállapodás megkötésének lehetőségét a klasszikus ajánlatkérők közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzései esetében is bevezetni javasolja. Jóllehet az irányelvek alapján a tagállamok számára nem kötelezettség, csupán lehetőség a keretmegállapodás és az ezzel kapcsolatos eljárás szabályozása, - a rugalmasság és az ésszerűség jegyében - indokolt e lehetőséget a közösségi értékhatáros rezsimben is biztosítani a klasszikus ajánlatkérők számára. A vonatkozó irányelvi rendelkezésekre tekintettel ugyanakkor a Javaslat a klasszikus ajánlatkérők (Kbt. IV. és VI. fejezet) esetében teljesen más eljárásrendet vezet be, mint a közszolgáltatók (Kbt. V. és VII. fejezet) esetében jelenleg érvényesülő szabályrendszer.

A Kormány a keretmegállapodásra vonatkozó új eljárásrenddel kapcsolatban is előírta a vonatkozó rendelkezések gyakorlati alkalmazásának monitoringját, és azt a kötelezettséget, hogy a hatálybalépéstől számított egy év elteltével jelentést kell készíteni az összegyűlt tapasztalatokról a Kormány részére, és szükség esetén javaslatot kell tenni a vonatkozó szabályok módosítására.

3.3. Dinamikus beszerzési rendszer

Az irányelvek új jogintézményként szabályozzák a dinamikus beszerzési rendszert. A dinamikus beszerzési rendszer alapvető újdonsága az, hogy teljes egészében elektronikus rendszer: mind a felállítása során, mind a konkrét beszerzési igény realizálására irányuló szerződések megkötése során kizárólag elektronikus eszközöket alkalmazhat az ajánlatkérő. A "dinamikus beszerzési rendszer" (fő szabály szerint legfeljebb négy évre kiterjedő) alkalmazásának lényege: a rendszerbe bármely alkalmas és kizárással nem érintett ajánlattevő folyamatosan bekerülhet a követelményeknek megfelelő ún. előzetes ajánlattétellel (indikatív ajánlat, amely folyamatosan javítható).

A konkrét közbeszerzési igényeket, szerződéskötéseket megelőzően az ajánlatkérőnek egyszerűsített hirdetményt kell közzétennie (felhívás a rendszerben való részvételre a konkrét ajánlatkérések előtt), majd ajánlattételi felhívást kell küldenie a rendszerben résztvevő összes ajánlattevőnek az adott szerződéskötés tekintetében az előzetes ajánlatukhoz képest a végső ajánlatuk megtételére.

A Javaslat a rugalmasság és a kellő mozgástér biztosítása érdekében a dinamikus beszerzési rendszer bevezetésére tesz javaslatot. (Az irányelvek alapján bevezetése csupán lehetőség, de nem kötelezettség.) Ugyanakkor a Javaslat nem szabályozza törvényi szinten a dinamikus beszerzési rendszerrel kapcsolatos eljárási kérdéseket, azokat alacsonyabb szintű szabályozás keretében javasolja szabályozni. Az e-közbeszerzés kérdéskörét, így különösen az egyes eljárási cselekmények elektronikus úton történő gyakorlásának részletes szabályait ugyanis eddig is alacsonyabb szintű jogszabályra, kormányrendeletre utalta a Kbt. Ezt indokolja egyrészről az elektronikus technikákból eredő gyakoribb módosítási igény.

Másrészről új jogintézményről van szó, így a gyakorlati tapasztalatok függvényében újabb és újabb szabályok megalkotásának szükségessége vetődhet fel. A szabályoknak a felmerült igényekhez történő hozzáigazítása viszont könnyebb, amennyiben azok alacsonyabb szinten, azaz kormányrendeleti, és nem törvényi szinten kerülnek elhelyezésre.

Törvényi szinten indokolt ugyanakkor rendelkezni a következőkről (és a Javaslat ennek megfelelően e kérdések szabályozására javaslatot is tesz): az eljárási technika általános alkalmazhatósági lehetőségének kimondása, továbbá a dinamikus beszerzési rendszer fogalmának meghatározása. Egyben a Kbt. megadja a szükséges felhatalmazást a részletszabályok kormányrendeletben történő meghatározására. Az alacsonyabb szintű szabályozás biztosítja, hogy kellően rugalmas szabályozás kialakítására kerülhessen sor.

A dinamikus beszerzési rendszerrel kapcsolatban további kérdésként vetődött fel a jogintézmény bevezetésének időpontja. Az elektronikus közbeszerzés területén nem pusztán a jogi szabályozás területén szükséges előrelépés, hanem a megfelelő informatikai háttér kialakítása tekintetében is. A szükséges rendszer, műszaki háttér kialakításának, illetve a rendszer működtetése személyi, tárgyi feltételeinek hiányában nem történhet előrelépés ezen a területen. Erre is tekintettel a Javaslat a dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó rendelkezéseknek a törvénymódosítás főszabály szerinti hatálybalépéséhez képest későbbi időpontban - 2007. január 1-jén - történő hatálybalépésére tesz javaslatot.

3.4. Elektronikus árlejtés

Az irányelv ugyancsak új jogintézményként az elektronikus árlejtést is szabályozza, így a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az ajánlatkérők és az ajánlattevők a közbeszerzések meghatározott körében ezt a technikát is alkalmazhatják. Az elektronikus árlejtés az irányelv értelmében egy olyan ismétlődő folyamat, amelynek során - a nyílt, a meghívásos vagy meghatározott tárgyalásos, illetve egyéb eljárásban benyújtott ajánlatok előzetes és teljes értékelését követően - elektronikus úton történik az újabb árajánlatok, illetve egyéb számszerűsíthető ajánlati feltételek megtétele, amelyek automatikus módon kerülnek rangsorolásra. Egyes szolgáltatásnyújtásra és egyes építési beruházásra irányuló szerződések, amelyek tárgya szellemi teljesítmény, például építési terv, nem képezhetik elektronikus árlejtés tárgya.

A Javaslat - hasonlóan a keretmegállapodásos eljáráshoz, a versenypárbeszédhez és a dinamikus beszerzési rendszerhez - a rugalmasság és a kellő mozgástér biztosítása érdekében az elektronikus árlejtés bevezetésére tesz javaslatot. Indokolt ugyanakkor, hogy az elektronikus árlejtés is alacsonyabb szinten kerüljön szabályozásra. Az alacsonyabb szintű szabályozás indokai megegyeznek a dinamikus beszerzési rendszer esetében kifejtettekkel (a jogintézmény újdonságából és a technikai fejlődésből eredő gyakoribb módosítási igények). A Javaslat azonban törvényi szinten definiálja az elektronikus árlejtés fogalmát, továbbá kimondásra kerül, hogy az ajánlatkérő milyen eljárásfajták esetében alkalmazhat elektronikus árlejtést.

A Javaslat értelmében - az előkészítés során beérkezett észrevételekre tekintettel - az elektronikus árlejtésre vonatkozó rendelkezések 2006. július 1-jén lépnek hatályba.

A Kormány az elektronikus árlejtéssel kapcsolatban is előírta a vonatkozó rendelkezések gyakorlati alkalmazásának folyamatos figyelemmel kísérését, és azt a kötelezettséget, hogy a hatálybalépéstől számított egy év elteltével jelentést kell készíteni az összegyűlt tapasztalatokról a Kormány részére, és szükség esetén javaslatot kell tenni a vonatkozó szabályok módosítására.

4. Építési koncesszió

Az építési koncesszióra vonatkozó szabályokat kisebb mértékben javasolja módosítani a Javaslat. Egyrészről az új irányelvi rendelkezéseknek megfelelően kimondásra kerül a hirdetmények elektronikus feladásához kapcsolódó határidő-rövidítési lehetőség.

Másfelől meghatározásra kerülnek azok az esetkörök (kiegészítő építési beruházás szükségessége), amikor az ajánlatkérő az építési koncessziót elnyerő ajánlattevővel, vagyis a koncessziós jogosulttal újabb közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül köthet szerződést.

5. Egyes horizontális (környezetvédelmi és ún. szociális) szempontok érvényesíthetősége a közbeszerzésekben

A Javaslat az új irányelvek által e téren bevezetett újdonságok hazai közbeszerzési jogba történő bevezetésére tesz javaslatot. Az irányelveknek egy nagyon fontos reformeleme ugyanis az, hogy nagyobb és szabályozottabb terepet adnak más közérdekű célok érvényesíthetőségének, így különösen a környezetvédelmi és egyes szociális szempontoknak. Ez a szabályozási megközelítés az irányelvek több pontján, illetve a közbeszerzési eljárás több elemében is tetten érhető, így különösen a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató védett műhelyek számára "fenntartott szerződésekre" vonatkozó új rendelkezésekben, a szerződések teljesítésére vonatkozó sajátos feltételek meghatározása tekintetében előírt új rendelkezésekben, a műszaki leírásra, az alkalmasságra, a bírálati szempontra, az irreálisan alacsony árra vonatkozó irányelvi szabályokban.

A Javaslat bevezetni javasolja e lehetőségeket a hazai közbeszerzési jogba. Így újraszabályozza a közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó rendelkezéseket. Ehelyütt azt fontos kiemelni, hogy a közbeszerzési műszaki leírás definíciójában megjelenik a környezetvédelmi teljesítmény színvonalának, illetőleg a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőségnek a szempontja, továbbá általános követelményként kimondásra kerül, hogy a műszaki leírást lehetőség szerint a fogyatékos emberek számára a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés szempontjának figyelembe vételével kell meghatározni.

Környezetvédelmi szempontból jelentős újítása a Javaslatnak, hogy a közbeszerzési műszaki leírás a jövőben teljesítmény- vagy funkcionális követelmények meghatározása alapján is megadható lesz. Ez utóbbi környezetvédelmi jellemzőket is tartalmazhat. Amennyiben az ajánlatkérő környezetvédelmi jellemzőket is megállapít, akkor az európai vagy nemzeti (illetve nemzetközi) ökocímkék vagy bármely más ökocímke által meghatározott részletes leírásokat, vagy szükség esetén azok egy részét is használhatja.

A szociális szempontok minél szélesebb körben való érvényre juttatása szempontjából bír kiemelkedő jelentőséggel, hogy a Javaslat a védett foglalkoztatók részére fenntartott közbeszerzések körét is szabályozza, azzal azonban, hogy a részletes szabályozás kormányrendeleti szinten történő kialakítására tesz javaslatot, de az e körbe bevonandó "műhelyeket" - a magyar jogi szabályozás fogalmaira építve - a törvény szövegében kívánja megadni.

A közbeszerzési eljárás alapján megkötésre kerülő szerződés teljesítésére vonatkozó sajátos feltételek meghatározása tekintetében - nevesítve a figyelembe vehető releváns szociális szempontokat - a módosítás példálódzó felsorolást ad, ezzel is elősegítve az ajánlatkérők tudatosabb magatartását. Így az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy a nyertes ajánlattevővel kötendő szerződés teljesítését védett foglalkoztató, védett szervezeti szerződést kötött szervezetnek a teljesítésbe való bevonásához; vagy álláskeresők, munkanélküliek foglalkoztatásához; vagy gyermekgondozási segélyben, valamint gyermeknevelési támogatásban részesülő személynek, terhességi-gyermekágyi segélyben és gyermekgondozási díjban részesülő személynek részmunkaidőben történő foglalkoztatásához köti.

Szintén a szociális szempontoknak a közbeszerzési eljárásban történő fokozottabb érvényesítése szempontjából jelent előrelépést az, hogy, lehetővé válik az, hogy építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetében az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírja, hogy az ajánlattevő - többek között - tájékozódjon az akadálymentesítésre vonatkozó olyan kötelezettségekről, amelyeknek a teljesítés helyén és a szerződés teljesítése során meg kell felelni.

6. A közbeszerzési műszaki leírás

A Javaslat - a közösségi jog e téren bekövetkezett változására is tekintettel -újraszabályozza a közbeszerzési műszaki leírást. A legfontosabb változást az jelenti, hogy a közbeszerzési műszaki leírás megadása során az új szabályok alapján teljesítmény- vagy funkcionális követelmények meghatározása is lehetséges. Sőt, a funkcionális követelmények körében környezetvédelmi jellemzők is előírhatóak. Megjegyzendő az is, hogy a két új irányelv a közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó rendelkezéseket azonos módon szabályozza (szemben a korábbi differenciált szabályozással), ennek megfelelően a Javaslat is azonos módon szabályozza újra a közbeszerzési műszaki leírást a két ajánlatkérői csoport esetében.

7. Eljárási határidők

Az új közösségi közbeszerzési irányelvek az ajánlattételi és a részvételi határidő minimális tartamára vonatkozó rendelkezések tekintetében alapvető változásokat hoztak a hirdetmények elektronikus úton történő feladásához kapcsolódó határidő-kedvezmények (ajánlattételi, részvételi határidő rövidítésének lehetősége) tekintetében; a Javaslat bevezeti e lehetőségeket a hazai közbeszerzési jogba.

Ennek megfelelően a nyílt eljárás esetében az ajánlattételi határidő legkevesebb ötvenkét napos, illetve harminchat napos, a meghívásos és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás, valamint a versenypárbeszéd esetében a részvételi határidő harminchét napos időtartamát legfeljebb hét nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlati/részvételi felhívást tartalmazó hirdetményt elektronikus úton adja fel az ajánlatkérő. Nyílt eljárásban az ajánlattételi határidő legkevesebb ötvenkét, illetőleg harminchat napos időtartamát, illetve meghívásos eljárásban az ajánlattételi határidő legkevesebb negyven napos időtartamát legfeljebb öt nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlatkérő a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelmében közvetlenül elektronikus úton az ajánlattevők számára hozzáférhetővé teszi a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény közzétételének napjától, és a hirdetményben megadja a hozzáférés adatait. Ezeket a határidő-rövidítési kedvezményeket együttesen is alkalmazhatja az ajánlatkérő.

8. A hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárás újabb esetköre

A rugalmasabb szabályozás kialakítása jegyében a klasszikus ajánlatkérők esetében az új irányelv a hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárás újabb esetkörét is szabályozza (pontosabban a már meglévő jogcímet kiterjeszti az árubeszerzésekre is). A 30. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás alkalmazható, "kivételesen, amennyiben az építési beruházás, az árubeszerzés, illetőleg a szolgáltatás természete vagy az ahhoz kapcsolódó kockázatok nem teszik lehetővé az ellenszolgáltatás előzetes átfogó (mindenre kiterjedő) meghatározását." Az új irányelvi rendelkezésnek megfelelően a Javaslat kiigazítja a Kbt. 124. §-a (2) bekezdésének b) pontját, és árubeszerzés esetén is lehetővé teszi a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás alkalmazását az ellenszolgáltatás előzetes átfogó (mindenre kiterjedő) meghatározásának lehetetlensége esetén.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy az új irányelv nem hozott további változásokat a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetkörei tekintetében, nem bővítette azokat, így a hazai szabályozás sem bővítheti a Kbt. 124. §-ának (2) bekezdése által felsorolt esetköröket. (A közszolgáltatók esetében ugyanakkor továbbra is indokolt a rugalmas szabályozási megközelítés a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárások esetében.)

9. A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás új esetkörei

A klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó új irányelv a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás új esetköreit is szabályozza, ugyancsak a rugalmasabb eljárási lehetőségek biztosítása jegyében. Így az új rendelkezések értelmében az ajánlatkérő hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat árubeszerzés esetén, az árutőzsdén jegyzett és beszerzett áru esetében, továbbá az árunak kivételesen kedvező feltételekkel, fizetésképtelenségi eljárás, végelszámolás, bírósági végrehajtás vagy az érintett szervezet személyes joga szerinti hasonló eljárás során történő értékesítés keretében történő beszerzése esetében. Ezek a lehetőségek a magyar közbeszerzési jogban is megjelennek [Kbt. 125. §-a (4) bekezdésének kiegészítése].

A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás hivatkozott jogcímei a nemzeti rezsimben is bevezetésre kerülnek. A közszolgáltatók esetében viszont már jelenleg is szabályozottak.

A Javaslat a nemzeti rezsimben - tekintettel arra, hogy a közösségi jog szabályai e körben nem érvényesülnek kényszerítőleg - a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásnak egy további esetkörrel való bővítésére tesz javaslatot.

Lehetőséget biztosít arra, hogy az ajánlatkérő akkor is alkalmazhasson hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást, amennyiben a beszerzés nyilvánosan közzétett, bárki által igénybe vehető és kivételesen kedvező feltételei csak rövid ideig állnak fenn, és e kedvező feltételek igénybevétele más eljárás alkalmazása esetén meghiúsulna. (Ezt a jogcímet a régi közbeszerzési törvény is tartalmazta.) Ez a jogcím megoldást jelenthet számos olyan gyakorlati problémára, amikor éppen a közbeszerzési törvényben foglaltak miatt esnek el bizonyos kedvezményes beszerzési lehetőségektől a törvény alkalmazására kötelezettek

10. Gyorsított eljárás szabályainak újragondolása

A Javaslat a gyorsított eljárás szabályait rugalmasabbá teszi. A javasolt módosítás lényege, hogy a gyorsított eljárás alkalmazására - a hatályos szabályozástól eltérően - nem csak "rendkívüli sürgősség", hanem általában a "sürgősség" eseteiben kerülhet sor, valamint elhagyásra kerülnének a hatályos Kbt. által előírt szubjektív feltételek (rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények nem az ajánlatkérő mulasztásából erednek). A gyorsított eljárást ugyanakkor az ajánlatkérők csak akkor vehetik igénybe, ha - a sürgősség miatt - nem lennének tarthatóak az egyes eljárásokra előírt eljárási határidők, és ezt mindenesetben indokolniuk is kell. A javasolt módosítás megjelenítené a törvény szövegében is - összhangban az Európai Bizottság 1564/2005/EK rendeletével megállapított hirdetménymintákkal - a gyorsított eljárás alkalmazásának indokolási kötelezettségét. Ugyanakkor változatlanul továbbra is csak a meghívásos és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetében lesz lehetőség gyorsított eljárás alkalmazására. (Nyílt eljárás esetében e lehetőség továbbra sem lesz biztosított.)

A gyorsított eljárásra vonatkozó szabályok módosításának másik fontos eleme az eljárást megindító felhívást tartalmazó hirdetmény elektronikus feladásához kapcsolódó - a főszabály szerinti tizenöt napos határidőnél - rövidebb (minimum tíz napos) részvételi határidő előírásának lehetővé tétele, valamint az, hogy az eljárás lefolytatásának gyorsaságából fakadóan - hasonlóan a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásnak a rendkívüli sürgősségen [125. § (2) bekezdésének c) pontja] alapuló esetéhez - a részvételre jelentkezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy nem tartozik a kizáró okok hatálya alá, illetve egyes kizáró okok hiányával kapcsolatos hatósági igazolásokat elegendő, ha legkésőbb a részvételi szakasz eredményének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül csatolja. Így az eljárás lefolytatásának gyorsasága nem zárja ki a szükséges igazolások beszerzését, és ezáltal a verseny sem sérül.

A Kormány az újraszabályozott gyorsított eljárással kapcsolatban is előírta a vonatkozó rendelkezések gyakorlati alkalmazásának folyamatos figyelemmel kísérését, és azt a kötelezettséget, hogy a hatálybalépéstől számított egy év elteltével jelentést kell készíteni az összegyűlt tapasztalatokról a Kormány részére, és szükség esetén javaslatot kell tenni a vonatkozó szabályok módosítására.

11. Egyszerűsített közbeszerzési eljárás

A Javaslat az egyszerűsített eljárás megindításával kapcsolatban a közvetlen ajánlattételre való felhíváshoz kötődő taxáció megszüntetésére tesz javaslatot, és az ajánlatkérő döntésére bízza, hogy hirdetményt tesz közzé vagy közvetlen ajánlattételi felhívást küld az ajánlattevők részére. Ezzel párhuzamosan megszűnik a Közbeszerzési Döntőbizottság felé fennálló tájékoztatási kötelezettség is (kivéve a rendkívüli sürgősség esetét). Az egyszerűbb értelmezés érdekében a Javaslat lábjegyzettel egészíti ki a Kbt. 4. mellékletének 27. kategóriáját (egyértelművé téve, hogy mi tartozik az "Egyéb szolgáltatás" kategóriájába).

12. Egyszerű közbeszerzési eljárás

A Javaslat az egyszerű közbeszerzési eljárásra vonatkozó rendelkezések módosítására is javaslatot tesz. Egyrészről a Javaslat újraszabályozza az egyszerű közbeszerzési eljárás hatálya alá tartozó személyi kört, amellyel kapcsolatban arra tesz javaslatot, hogy a támogatásból megvalósítandó árubeszerzés és szolgáltatás megrendelés esetén az egyszerű értékhatáros rezsimben ne kelljen közbeszerzési eljárást lefolytatnia a támogatásban részesített szervezeteknek. A Javaslat ugyanakkor nem terjeszti ki a kivételt a támogatás felhasználásával megvalósítandó építési beruházásra, mivel annak értéke, illetve jellege indokolja a közbeszerzési eljárás lefolytatása kötelezettségének fenntartását.

A Javaslat továbbá az egyszerű közbeszerzési eljárás tárgyi hatálya tekintetében is módosítást javasol: a Kbt. 4. melléklete szerinti szolgáltatások megrendelését, a központi költségvetési szervek esetében is a kivételi körbe javasolja emelni (jelenleg csak a nem központi költségvetési szervek esetében képez kivételt e szolgáltatási kör), valamint az ajánlatkérő alaptevékenysége ellátásához szükséges irodalmi (szakirodalmi, tudományos) mű létrehozására, tanácsadói vagy személyi tolmácsolási tevékenység végzésére irányuló szolgáltatás megrendelését - az egységes megközelítés jegyében - a nem központi költségvetési szervek esetében is be kívánja vonni a kivételi körbe.

Végül néhány eljárási szabály tekintetében is pontosításra kerülnek az egyszerű közbeszerzési eljárás szabályai: ilyen különösen a Kbt. hatályos 300. §-ának (1) bekezdése szerinti újbóli ajánlattételi felhívás közzétételének, illetve közvetlen megküldésének, mint követelménynek az eltörlése, továbbá a 300. § (6) bekezdésében szereplő hivatkozás pontosítása.

A Javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy a szerződés módosításáról és teljesítéséről szóló - a Kbt. 307. §-ának (1) bekezdése által szabályozott - tájékoztatót csak akkor kell közzétenni, amennyiben a szerződéskötést megelőző közbeszerzési eljárás hirdetménnyel indult, egyéb esetekben azonban megszűnne ez a kötelezettség.

Az egyszerű közbeszerzési eljárás szabályainak újragondolásához kapcsolódik, hogy a 2006. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárának jelentősebb mértékű felemelését javasolja.

13. Az előzetes összesített tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség

A Javaslat - összhangban a közösségi jog változásával - az előzetes összesített tájékoztató, illetve időszakos előzetes tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség megszüntetésére is irányul. A tájékoztató közzétételének lehetősége ugyanakkor továbbra is fennmarad, és így az ajánlatkérők a hozzá kapcsolódó határidő rövidítési lehetőséggel is élhetnek.

14. Összeférhetetlenség

A Javaslat az összeférhetetlenségi szabályok gyakorlati alkalmazásának megkönnyítése érdekében több pontosítást is javasol. Kimondja, hogy nem minősül - az összeférhetetlenségi szabályok alkalmazása szempontjából - a közbeszerzési eljárás előkészítésébe bevont személynek (szervezetnek) az olyan személy (szervezet), akitől (amelytől) az ajánlatkérő az adott közbeszerzéssel kapcsolatos helyzet-, illetőleg piacfelmérés, a közbeszerzés becsült értékének felmérése érdekében a közbeszerzés megkezdése időpontjának megjelölése nélkül, kizárólag a felmérés érdekében szükséges adatokat közölve kért tájékoztatást, továbbá akitől, illetőleg amelytől a támogatásra irányuló igény (pályázat) benyújtásához szükséges árajánlatot kapott, feltéve, hogy ezek során nem jutott a többi ajánlattevőnél több információhoz.

Kimondásra kerül az is, hogy amennyiben az ajánlatkérő nevében az érdekelt gazdálkodó szervezetben a tulajdonosi jogok gyakorlását és a közbeszerzési eljárás előkészítése vagy lefolytatása során történő döntéshozatalt törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott önkormányzati rendelet alapján az ajánlatkérő ugyanazon testülete végzi, vagy olyan testületei, amelynek tagjai részben azonosak, nem kell a 10. §-t alkalmazni, ha a közbeszerzési eljárással kapcsolatos - az eljárást lezáró döntés meghozatalán kívüli - tevékenységekben nem vett részt olyan személy, aki jogosult a tulajdonosi jogok gyakorlására.

A módosítás továbbá az összeférhetetlenségi nyilatkozatra vonatkozó szabály pontosításával a nyilatkozattal kapcsolatban kialakult bizonytalan jogalkalmazási gyakorlatra is igyekszik megoldási javaslatot adni.

15. Hiánypótlás

A Javaslat továbbra is az ajánlatkérőre bízza, hogy biztosít-e hiánypótlást a közbeszerzési eljárásban (kivétel ez alól az Európai Unióból származó forrásból támogatott közbeszerzésekre irányuló eljárások köre, mivel ezekben az eljárásokban egy alkalommal kötelező hiánypótlást tartani), ugyanakkor a hiánypótlás szabályait pontosítani javasolja. Ilyen pontosítás például az, hogy az ajánlatkérő meghatározhatja a felhívásban, hogy milyen körben biztosít hiánypótlást (pl. rendelkezhet úgy, hogy az alkalmasság igazolásával kapcsolatos hiányokat nem lehet pótolni), továbbá annak a kérdésnek a rendezése, hogy az ajánlatkérő akkor jogosult újabb hiánypótlást elrendelni, ha a korábbi hiánypótlási felhívás(ok)ban nem szereplő hiányt észlelt. Garanciális szabályként kimondásra kerül, hogy az ajánlattevő a hiánypótlási felhívásban nem szereplő hiányokat is pótolhat, valamint az is, hogy hiánypótlás keretében nincs lehetőség új közös ajánlattevő (részvételre jelentkező), illetve alvállalkozó megjelölésére, korlátozott körű hiánypótlásnál pedig olyan hiányok pótlására sem, amelyek az ajánlatkérő által meghatározott körön kívül esnek. Az ajánlatkérő oldalán kötelezettségként jelentkezik annak vizsgálata, hogy az ajánlatok (részvételi jelentkezések) hiánypótlással nem érintett tartalma megegyezik-e az eredeti tartalommal. Eltérés esetén, vagy ha a hiánypótlást nem, vagy nem megfelelően teljesítették, csak az eredeti példányt lehet figyelembe venni az elbírálás során.

16. Igazolás

A Kbt. hatályos szabályozása alapján az igazolásokat csak eredeti vagy hiteles másolati okiratban lehet benyújtani a közbeszerzési eljárás során. Egyes kizáró okok igazolása (pl.: korábbi közbeszerzési eljárásban történt hamis adatszolgáltatás, korábbi közbeszerzési eljárás alapján vállalt szerződéses kötelezettségek megszegése) közjegyző előtt tett nyilatkozattal teljesíthető. A hiteles másolat, valamint a közjegyző előtt tett nyilatkozat ugyanakkor jelentős mértékben megdrágítja az ajánlattevők részvételét a közbeszerzési eljárásban, így közvetve az ajánlatkérők számára is megdrágítja a közbeszerzési eljárás útján történő beszerzést. E problémát is orvosolni kívánja a Javaslat, amely differenciált szabályozásra tesz javaslatot. Az egyszerű rezsimben az igazolások egyszerű másolatban történő benyújtását javasolja, azzal a megkötéssel, hogy azok hiteles másolatban történő benyújtását az ajánlatkérő egyáltalán nem követelhetné meg az ajánlattevőktől. A közösségi, valamint a nemzeti értékhatáros rezsimben is főszabályként az egyszerű másolat benyújtását teszi lehetővé a Javaslat, azzal azonban, hogy az ajánlatkérőnek lehetősége van arra, hogy hiteles másolat benyújtását írja elő.

17. A hivatalos közbeszerzési tanácsadó

A Javaslat továbbra is fenntartja a hivatalos közbeszerzési tanácsadó bevonására vonatkozó általános kötelezettséget a közösségi rezsimben, ugyanakkor a hivatalos közbeszerzési tanácsadó intézményével kapcsolatban a gyakorlatban felmerült módosítási igényekre tekintettel változtatásokat javasol a szabályozásban.

A javasolt módosítás alapján a jövőben az ajánlatkérők jogosultak lesznek a velük munkavégzésre irányuló jogviszonyban (pl. munkaviszonyban, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszonyban) álló személyeket igénybe venni hivatalos közbeszerzési tanácsadóként, ha az ilyen személy szerepel a hivatalos közbeszerzési tanácsadók Közbeszerzések Tanácsa által vezetett névjegyzékében. Az ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személynek nem kell felelősségbiztosítással rendelkeznie és nem a Ptk., hanem az ajánlatkérővel fennálló jogviszonyára vonatkozó jogszabály alapján felel az okozott kárért. Az ilyen személy ugyanakkor csak az őt bejelentő és a névjegyzékben szereplő ajánlatkérő számára végezhet hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet. (A tanácsadóvá válás szakmai feltételei azonban esetükben is ugyanazok, mint az egyéb hivatalos közbeszerzési tanácsadók esetében.)

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadónak a Kbt. 8. § (3) bekezdése szerinti három szakértelem - a pénzügyi, a közbeszerzés tárgya szerinti, illetve közbeszerzési szakértelem - közül a közbeszerzési szakértelemmel (mely a közbeszerzési eljárás lefolytatására vonatkozó előírások ismeretét és ebben szerzett gyakorlatot jelenti) kell rendelkeznie és ezt kell biztosítania a közbeszerzési eljárás során.

Noha a hivatalos közbeszerzési tanácsadónak nem kell biztosítania a közbeszerzési eljárásban a beszerzés tárgyára vonatkozó szakértelmet, felmerült az az igény, hogy az ajánlatkérők a névjegyzékről annak ismeretében is tudjanak hivatalos közbeszerzési tanácsadót választani, hogy az közelebbről milyen beszerzési tárgyak vonatkozásában rendelkezik beszerzési gyakorlattal. Ezért a Javaslat előírja, hogy a névjegyzéken szerepeljenek azok a közbeszerzési feladatok, amelyeket a hivatalos közbeszerzési tanácsadó korábban ellátott, így az ajánlatkérő következtetni tudjon arra, mely beszerzési tárgyak (pl, informatikai termékek, szolgáltatások, építési beruházások, mely áru vagy szolgáltatás fajták) beszerzésében szerzett már gyakorlatot. A gyakorlatára vonatkozó adatok kiegészítését a hivatalos közbeszerzési tanácsadó évente kérheti az újabb - általa ellátott feladatok - bejelentésével és igazolásával.

A hatályos Kbt. nem szab határt a hivatalos közbeszerzési tanácsadói jogosultság időtartamának, noha számos - a szakértőkről szóló - jogszabály a névjegyzékekbe történő bejegyzés időtartamára korlátot szab és a gyakorlat újbóli igazolását írja elő. Indokolt ez a hivatalos közbeszerzési tanácsadók vonatkozásában is, ezért a Javaslat így rendelkezik, a bejegyzés időtartamát három évre korlátozva, azzal, hogy az időközben bejelentett és igazolt gyakorlatot az ismételt bejegyzési kérelemkor nem kell újra igazolni.

18. Közbeszerzési eljárással kapcsolatos hirdetmények megküldésének rendje

A Javaslat a Közbeszerzési Értesítő Szerkesztőbizottsága általi hirdetményellenőrzés kötelező jellegének megszűntetésére tesz javaslatot. Ugyanakkor amennyiben valamely ajánlatkérő azt igényli, - meghatározott összegű díj fizetése ellenében - igénybe veheti.

E változtatás azonban nem a törvénymódosítás főszabály szerinti hatálybalépésének időpontjában, hanem később, a Javaslat szerint 2007. január 1-jén lép hatályba, tekintettel többek között arra is, hogy új hirdetményminták kerültek elfogadásra az Európai Unióban, és az ezek alkalmazására való felkészülés elősegítése érdekében indokoltnak tűnik a hirdetményellenőrzés rendjének egy meghatározott átmeneti időre történő fenntartása.

A közösségi rezsimben a hirdetményeknek a Közbeszerzések Tanácsán keresztül történő feladása tekintetében a Javaslat a Közbeszerzések Tanácsán keresztül történő hirdetményküldés kötelező jellegének megszüntetésére, és közvetlen küldés lehetőségének megteremtésére tesz javaslatot, azzal azonban, hogy a Közbeszerzések Tanácsán keresztül történő küldés lehetősége továbbra is fennmarad. (Azonban e változtatás sem a törvénymódosítás főszabály szerinti hatálybalépésének időpontjában, hanem később, a Javaslat szerint 2007. január 1-jén lép hatályba.)

19. Az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárás során elkövetett hiba korrigálása

A Javaslat az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárás során elkövetett hiba javítása érdekében arra tesz javaslatot, hogy az ajánlatkérő a szerződéskötésig egy alkalommal, de legfeljebb az eredményhirdetéstől számított tizenötödik napig jogosult legyen az eljárás eredményét és az írásbeli összegezést módosítani, ha az ajánlatkérő az eredményhirdetést követően észleli, hogy a kihirdetett eredmény törvénysértő volt és a módosítás a törvénysértést orvosolja. A módosított eredmény kihirdetésének időpontjáról az ajánlatkérő az újabb eredményhirdetést legalább két munkanappal megelőzően köteles egyidejűleg írásban az összes ajánlattevőt tájékoztatni.

20. A kérelemre indult jogorvoslati eljárásokban fizetendő igazgatási szolgáltatási díj

Indokolt, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság előtti jogorvoslati eljárásban az igazgatási szolgáltatási díj mértéke bizonyos mértékben arányos legyen a közbeszerzés értékével. A Javaslat ezért a közösségi rezsimben lefolytatott közbeszerzési eljárások vonatkozásában indított jogorvoslati eljárás igazgatási szolgáltatási díjának kilencszázezer forintra történő emelésére tesz javaslatot, míg a nemzeti és egyszerű eljárási rezsimekben lefolytatott közbeszerzési eljárások tekintetében annak mértéke változatlan maradna (százötvenezer forint). Az igazgatási szolgáltatási díj emelése nem terjedne ki arra az esetre, amikor a jogorvoslati kérelem az eljárást megindító felhívás ellen irányul. E kivétel célja az, hogy az ajánlattevőket (és egyéb eljárás indítására jogosultakat) az eljárás minél korábbi szakaszában történő jogorvoslati eljárás indítására ösztönözze, hiszen az esetleges jogsértések reparálhatóságának annál nagyobb az esélye, minél korábban indul a jogorvoslati eljárás.

21. A teljesítési biztosíték szabályozása

A Kbt. hatályos szabályai nem rendelkeznek arról, hogy az ajánlatkérő és az ajánlattevő között kötendő szerződésben milyen szerződési biztosítékokat lehet kikötni, a törvény ezt a kérdést - a szerződési szabadság elve alapján - a felekre bízza. A gyakorlatban jellemző, hogy az ajánlatkérők egy meghatározott pénzösszeg befizetését követelik meg biztosítékként a szerződő ajánlattevőtől, vagy bankgaranciát kérnek, ugyanakkor nem teszik lehetővé más, az előbbi két biztosítékkal egyenrangú biztosítéki forma igénybevételét az ajánlattevőként szerződő fél számára.

Ennek kapcsán felmerült, hogy az ajánlattevő számára az adott esetben olcsóbb, könnyebben megszerezhető lehet biztosítási szerződés alapján kiállított - készfizető kezességvállalást tartalmazó - kötelezvény formájában nyújtani a biztosítékot, amely a bankgaranciához hasonló szintű védelemben részesítené az ajánlatkérőt. Ugyanakkor, ha az ajánlatkérő nem írja elő ezt a biztosítéki formát, a hatályos szabályok szerint a szerződő ajánlattevő nem élhet vele. A Javaslat a fentiekre tekintettel a következő szabály bevezetését javasolja. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban továbbra is előírhatja, hogy milyen szerződési biztosítékot vár el. A szerződő ajánlattevő azonban választhat, hogy a biztosítékot az ajánlatkérő által megadott formában, vagy a törvény által meghatározott más módon kívánja teljesíteni. A törvény minden esetben módot ad a szerződési biztosíték teljesítésére az előírt pénzösszegnek az ajánlatkérőként szerződő fél bankszámlájára történő befizetésével, bankgarancia biztosításával vagy biztosítási szerződés alapján kiállított - készfizető kezességvállalást tartalmazó - kötelezvénnyel.

Ez a szabály lehetővé teszi azt, hogy a szerződő ajánlattevők rugalmasabban és az adott estben olcsóbban teljesíthessék a szerződési biztosítékot, ugyanakkor tekintettel van arra is, hogy az ajánlattevőnek biztosított alternatívák az ajánlatkérőknek mindig megfelelő szintű védelmet jelentsenek. Azzal, hogy a szerződő ajánlattevő mindig választhatja az ajánlatkérő által tetszőlegesen előírt biztosítéki formát, továbbra is megjeleníti a törvényben a szerződési szabadság elvét, és lehetővé teszi, hogy a közbeszerzési gyakorlatban megjelenjenek a szerződési biztosítékok változatos, a gyakorlat által is alakított formái.

22. Egyes gyakorlati problémák orvoslása

A Javaslat néhány, a Kbt. gyakorlati alkalmazása során felvetődött kisebb jelentőségű eljárási kérdésekben is pontosítani javasolja a hatályos szabályozást. Így például:

- A kiegészítő tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések kiegészítésével egyértelművé teszi a Javaslat, hogy a helyszíni bejárásra, illetve a helyszín megtekintésére is a kiegészítő tájékoztatás általános szabályai alkalmazandóak, így az ezzel kapcsolatos határidőket is az erre vonatkozó rendelkezésekre tekintettel kell megállapítani.

- A gyakorlatban problémát okozott, hogy közös ajánlattétel, illetve részvételi jelentkezés közösen történő benyújtása esetén elegendő-e, amennyiben csak a közös ajánlattevők, illetve a részvételi jelentkezést közösen benyújtók egyike vásárolja meg, illetve veszi át a dokumentációt. Mivel a hatályos Kbt. nem rendezi ezt a kérdést, az ajánlatkérők gyakran - indokolatlanul és az ajánlattevői oldalnak plusz költségeket okozva - előírták, hogy közös ajánlattétel, illetve a részvételi jelentkezés közösen történő benyújtása esetében nem elegendő egyetlen dokumentáció megvásárlása illetve átvétele, hanem külön-külön kell a dokumentációt átvenni, megvásárolni.

- A Javaslat a tárgyalásos eljárás során készítendő jegyzőkönyv ajánlattevők általi aláírására előírt határidők pontosítására is javaslatot tesz, lehetőséget adva arra, hogy a tárgyalás következő fordulójának megkezdéséig, egyetlen vagy utolsó tárgyalási forduló esetén a tárgyalás befejezését követő két munkanapon belül kell aláírnia a részt vevő ajánlattevőknek a jegyzőkönyvet.

- A Javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy az egybeszámítási szabályok alkalmazása során - az egy költségvetési évben történő beszerzés megítélése szempontjából - a közbeszerzés megkezdésének az időpontját (és nem például a kötelezettségvállalás időpontját) kell figyelembe venni.

- Az építőipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXVI. törvény kibővítette a kizáró okok körét: a Kbt. 60. §-ának (1) bekezdését egy új g) ponttal egészítette ki. A Javaslat a kizáró ok alkalmazásával kapcsolatos bizonytalanságra tekintettel - a kizáró ok tartalmának módosítása nélkül - pontosítja a megfogalmazást, és egyben a Javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy e kizáró okot kizárólag a 2005. augusztus 4-e, vagyis a Kbt. 60. §-a (1) bekezdése hivatkozott g) pontjának hatálybalépését követően elkövetett és munkaügyi bírsággal vagy befizetésre kötelezéssel sújtott jogszabálysértések kapcsán kell alkalmazni. A Javaslat egyben a kizáró ok fenn nem állására benyújtandó hatósági igazolás három hónapos érvényességi idejére vonatkozó rendelkezés Kbt.-be történő beiktatásával biztosítja, hogy az ajánlattevőknek ne kelljen mindenegyes közbeszerzési eljárásban való részvételhez újabb és újabb igazolást beszerezniük.

23. Az igazolások elektronikus úton, egyablakos rendszerben való beszerzése

A közbeszerzési eljárásokban az ajánlattevőknek, különösen a kis- és középvállalkozásoknak nagy terhet jelenthet az eljárásokban benyújtandó különféle igazolások beszerzése. Ezen a téren távlatilag érdemi változás következhet be az Országgyűlés által szintén az idén elfogadandó új Cégtörvény hatálybalépésével, amely szerint az Igazságügyi Minisztérium Cégszolgálatán keresztül - külön törvényben meghatározott módon - lehetőség nyílik az igazolások elektronikus úton, egyablakos rendszerben való beszerzésére. Ez a rendelkezés - a szükséges jogszabályi és technikai háttér megalkotása után - jelentősen csökkentheti az ajánlattévő kis- és középvállalkozások közbeszerzéssel kapcsolatos adminisztratív terheit.

24. Közbeszerzési értékhatárok

Jóllehet nem a Javaslat tartalmazza a 2006. évre irányadó közbeszerzési értékhatárokat, a közbeszerzési szabályozástól elválaszthatatlan kérdés az irányadó közbeszerzési értékhatárok kérdése. A magyar közbeszerzési jog a közpénzek felhasználásának átláthatóságát ugyanis - számos más rendelkezésén túl - az ún. közbeszerzési értékhatárok meghatározásán keresztül is biztosítani kívánja. Tekintettel arra, hogy az európai közösségi értékhatárok nagyságrendileg magasabbak a hatályos hazai közbeszerzési értékhatároknál, a jogalkotó az új közbeszerzési törvény előkészítése során továbbra is indokoltnak tartotta a közösségi közbeszerzési értékhatárok meghatározása mellett az ún. nemzeti értékhatárok fenntartását.

A Javaslat a nemzeti közbeszerzési értékhatárok - és az ahhoz kapcsolódó eljárási rend - további fenntartására tesz javaslatot. E kérdésben külön is kiemelendő, hogy a (közérdek szempontjainak, az ajánlatkérők és az ajánlattevők érdekeinek kifejezésére és képviseletére hivatott) Közbeszerzések Tanácsa, valamint az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal különösen fontosnak tartja a nemzeti értékhatárok további fenntartását.

A nemzeti értékhatárok fenntartása nem öncél, hanem ezen keresztül kívánja biztosítani a jogalkotó, hogy a közpénzek felhasználásával megvalósított beszerzések minél nagyobb hányadában kelljen a versenyeztetést és a nyilvánosságot biztosító közbeszerzési szabályok szerint eljárni, ezzel is elősegítve az említett célok - a közpénzek felhasználása átláthatóságának, az államháztartási kiadások hatékony felhasználásának - megvalósítás

A nemzeti értékhatárok és a hozzájuk kapcsolódó eljárásrend meghatározásának gyakorlata az Európai Unió többi tagállamában sem ismeretlen. A legtöbb tagállam tart fenn nemzeti közbeszerzési értékhatárokat, és ehhez kapcsolódóan kialakított valamilyen versenyeztetési eljárást, sőt az is gyakori, hogy a közösségi rezsimben érvényesülő eljárásrend alkalmazását rendeli el a nemzeti közbeszerzési értékhatáros rezsimben is. (2005 márciusában a közbeszerzési rendszerét megreformálni készülő - Hollandia végzett egy felmérést a tagállamok körében - a Közbeszerzési Hálózaton (Public Procurment Network) keresztül - a közösségi értékhatárok alatti értékű beszerzések szabályozásáról. E felmérés azt mutatja, hogy valamennyi tagállam a közösségi értékhatárokat el nem érő értékű beszerzések esetében is kötelező jelleggel közbeszerzési eljárás lefolytatását írja elő.)

A közbeszerzési értékhatárok meghatározásánál ugyanakkor figyelembe kell venni azt a szempontot is, hogy azok - különös tekintettel a közbeszerzési eljárások lefolytatásának időszükségletére és a szükséges erőforrás-ráfordításra - ne jelentsenek aránytalan terhet a közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezett szervezetek számára, mivel ez végső soron a közbeszerzési fegyelem lerontásával járhat.

A közbeszerzési értékhatárok meghatározása során a fenti szempontok közötti egyensúly megteremtése a cél. A közbeszerzési értékhatárok nagyobb mértékű emelése - és ezáltal a közpénzek felhasználása meghatározott hányada felhasználásának közbeszerzési kötelezettség alóli mentesítése - akkor fogadható el, amennyiben ettől a közbeszerzés hatékonysága, illetve a közbeszerzési fegyelem erősödése várható.

A nemzeti közbeszerzési értékhatárok kisebb mértékű, az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatára tekintetében pedig jelentősebb mértékű emelésre kerül sor, azzal azonban, hogy ezek nem a Kbt.-ben, hanem a Magyar Köztársaság 2006. évi éves költségvetéséről szóló törvényben jelennek meg (lásd: a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló T/17700. számú törvényjavaslatot).

V. A javaslat előkészítése

1.) A Javaslat elkészítését hosszú előkészítő munka előzte meg. A Javaslat előkészítésért felelős igazságügyi tárca a közbeszerzésre vonatkozó hatályos szabályozással kapcsolatos jogalkalmazási tapasztalatok összegyűjtése, a közbeszerzési szabályozás továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatok feltérképezése érdekében széles körben megkeresést intézett a közbeszerzési szabályok alkalmazásában valamilyen módon érintett szervezetekhez, intézményekhez 2004 őszén. E megkeresésre az érintettek eljutatták a törvény alkalmazásával kapcsolatos tapasztalataikat, észrevételeiket. A beérkezett észrevételeket, javaslatokat az Igazságügyi Minisztérium megvizsgálta, feldolgozta. Ezek között voltak olyanok, amelyek a közösségi jogi követelményekkel összeegyeztethetetlen szabályozásra tettek javaslatot, így eleve elfogadhatatlanok. A felvetések között továbbá voltak olyanok is, amelyek megvizsgálása alapján az igazságügyi tárca arra a megállapításra jutott, hogy azok nem igényelnek törvénymódosítást vagy egyéb jogszabályalkotást.

Az érintettek széles körben történő megkeresése mellett a közbeszerzési szabályozás felülvizsgálatával kapcsolatos munkára - az Igazságügyi Minisztérium vezetésével - Kodifikációs Bizottság felállítására is sor került.

Megemlítendő, hogy mind a Közbeszerzések Tanácsához, mind az Igazságügyi Minisztériumhoz számos állásfoglalást kérő levél érkezett, amelyekből további gyakorlati problémákat vagy értelmezési nehézségeket lehetett megállapítani. Az így szerzett tapasztalatokat is összegezve elmondható, hogy a hatályos törvénnyel kapcsolatos értelmezési, illetve gyakorlati problémák felszínre kerültek.

Az előkészületi munka keretében az új közösségi közbeszerzési irányelveket a korábbi közbeszerzési irányelvekkel és a hatályos magyar közbeszerzési szabályozással összehasonlító elemzések is készültek.

A Javaslat alapjául szolgáló kormány-előterjesztés tervezetének véleményezésébe - a közigazgatási és állami szerveken kívül - bevonásra került az Amerikai Kereskedelmi Kamarát, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Közbeszerzési Szakmai Bizottságát, a Budapesti Távhőszolgáltató Rt.-t, az Építési és Építésügyi Szakmai Testületet, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségét, a Felszámolók Országos Egyesületét, a Hivatalos Közbeszerzési Tanácsadók Országos Szövetségét, az Ipartestületek Országos Szövetségét, a Joint Venture Szövetséget, a Magyar Agrárkamarát, a Magyar Bankszövetséget, a Magyar Biztosítók Szövetségét, a Magyar Építész Kamarát, a Magyar Értékelemzők Társaságát, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát, a Magyar Könyvvizsgálói Kamarát, a Magyar Mérnöki Kamarát, a Magyar Olaj- és Gázipari Rt.-t, a Magyar Országos Közjegyzői Kamarát, a Magyar Önkormányzatok Szövetségét, a Magyar Posta Rt.-t, a Magyar Szabványügyi Testületet, a Magyar Ügyvédi Kamarát, a Megyei Jogú Városok Szövetségét, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségét, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövegségét, a Nemzeti Akkreditáló Testületet, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőséget, az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetségét, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségét, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségét, a Volán Egyesülést

2.) Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) 2005. október 21-ei plenáris ülése tárgyalta meg a Javaslat alapjául szolgáló kormány-előterjesztés tervezetét. Az OÉT plenáris ülésén mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldal a tervezet támogatásáról biztosította a Kormány által előkészített tervezetet. Kiemelték a tervezet előkészítésének és egyeztetésének példamutató jellegét, továbbá üdvözölték a tervezet által javasolt módosításokat, egyszerűsítéseket.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A Javaslat a Kbt. 2/A. §-át egy új (3) bekezdéssel javasolja kiegészíteni. A Kbt. 2/A. §-át a 2005. évi XXIX. törvény illesztette a Kbt. rendelkezései közé. A módosítás célja az ún. "házon belüli" (in-house) beszerzések kivétele volt a Kbt. hatálya alól. Az in-house beszerzés a közösségi jogban szigorúan körülhatárolt fogalom, és arra a beszerzésre vonatkozik, amikor az ajánlatkérő olyan ellenőrzési és irányítási jogokkal rendelkezik az ajánlattevő felett, amely alapján az ajánlattevő csak a "jogi látszat" szintjén rendelkezik önálló szerződéskötési akarattal, gyakorlatilag azonban az ajánlatkérő szervezeti egységének tekinthető. Ebben az esetben a két személy közötti szerződés közbeszerzési jogi szempontból nem minősül szerződésnek, és nem szükséges közbeszerzési eljárás lefolytatása.

Az Európai Bíróság a C-107/98. számú Teckal-ügyben az in-house tényállás megállapítását két, együttes feltétel meglétéhez kötötte:

- egyrészt az ajánlatkérő állami (önkormányzati) szerv valamely jogi személy felett olyan irányítási-ellenőrzési (kontroll) jogokkal rendelkezik, mintha az a része, részlege volna,

- másrészt hogy ez utóbbi jogi személy tevékenységének döntő hányadát az ajánlatkérő javára végezze.

A Bíróság a C-26/03. számú Stadt Halle-ügyben hozott határozatában a házon belüli beszerzéssel kapcsolatban egyértelművé tette, hogy a tényállás megvalósulását kizárja az, ha a kérdéses ajánlatkérő tulajdonában lévő társaság tőkéjében egy magánvállalkozás is részesedéssel rendelkezik (akár kisebbségi részesedéssel is).

Az idézett határozatokkal összhangban a 2/A. § (1) bekezdésének hatályos szabályai szerint közbeszerzési jogi szempontból nem minősülnek szerződésnek azok az ügyletek, ahol az ajánlatkérő százszázalékos tulajdonnal rendelkezik a megállapodásban részt vevő gazdálkodó szervezetben, és - egyébként az Áht. 95/A. §-ának (7) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően - teljes körű irányítási és ellenőrzési jogokkal rendelkezik a gazdálkodó szerv stratégiai és ügyvezetői döntéseiben. A kivétel alkalmazásának feltétele továbbá, hogy a gazdálkodó szervezet a szerződéskötést követő éves nettó árbevételének legalább 90%-a az ajánlatkérővel kötendő szerződés teljesítéséből származzon.

A Kbt. hatályos szövege alapján az ajánlatkérők számára nem volt egyértelmű, hogy alkalmazható-e az in-house tényállás abban az esetben, ha a gazdálkodó társaság feletti tulajdonjogot az állam gyakorolja, ugyanakkor ajánlatkérői oldalon nem az állam, hanem egy más, az állam nevében a tulajdonosi jogok gyakorlására jogosult jogalany áll. (Az állam tulajdonosi jogainak gyakorlásáról rendelkezik például az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 7. §-ának (4) bekezdése.) A törvényjavaslat az ilyen helyzetekre tekintettel pontosítani kívánja az in-house tényállást. A javaslat egyértelművé teszi, hogy a Kbt. 2/A. §-ának (1) bekezdése szerinti kivétel alkalmazandó az állam nevében a tulajdonosi jogokat gyakoroló jogalanyra is. Ha jogszabály a tulajdonosi jogok gyakorlását miniszterre vagy országos hatáskörű szerv vezetőjére bízza, akkor a 2/A. § (1) bekezdése szerinti feltételeket értelemszerűen az általa irányított minisztérium, illetve országos hatáskörű szerv, mint ajánlatkérő tekintetében kell vizsgálni.

A 2. §-hoz

A § a Kbt.-nek a fogalom-meghatározásokat tartalmazó 4. §-át javasolja kiegészíteni új fogalom-meghatározásokkal.

1.) A § (1) bekezdése egy új 2/A. ponttal javasolja kiegészíteni a Kbt. 4. §-át, megadva az ország alapvető biztonsági érdekével kapcsolatos beszerzés fogalmának definícióját. A hatályos Kbt. jelenleg nem definiálja az ilyen tárgyú beszerzéseket, amelyek egyébként a 29. § (1) bekezdésének a) pontja alapján kivételt képeznek a Kbt. hatálya alól (feltéve, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága a közbeszerzési törvény alkalmazását kizáró előzetes döntést hozott). A Kbt. felhatalmazása alapján, a Kbt. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja által szabályozott kivételi körre alkotott kormányrendelet, a 143/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet viszont definiálja az "ország alapvető biztonsági érdekével összefüggő beszerzés" fogalmat. A Kbt. gyakorlati alkalmazása során értelmezési bizonytalanságokat okozott, hogy az árvíz idején (a védekezési készültség időszakában) történő beszerzések bele tartoznak-e az "ország alapvető biztonsági érdekével összefüggő beszerzés" fogalomkörébe, és mint ilyenek kivételt képeznek-e a Kbt. hatálya alól. Erre tekintettel vetődött fel annak szükségessége, hogy a 143/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet szerinti, az "ország alapvető biztonsági érdekével összefüggő beszerzés" fogalom-meghatározást törvényi szintre kell felvinni, és egyben pontosítani is szükséges azt.

2.) Az (1) bekezdés a dinamikus beszerzési rendszer definiálására is javaslatot tesz (a Kbt. 4. §-ának új 2/C. ponttal történő kiegészítése). A közösségi irányelvek új jogintézményként szabályozzák a dinamikus beszerzési rendszert. A "dinamikus beszerzési rendszerek" irányelvi szabályozása lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy teret engedjenek ilyen rendszerek ajánlatkérői alkalmazására. A 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (6) bekezdése, illetve a 2004/17/EK irányelv 1. cikkének (5) bekezdése határozza meg - azonos módon - a dinamikus beszerzési rendszer fogalmát, míg a 2004/18/EK irányelv 33. cikke, illetve a 2004/17/EK irányelv 15. cikke tartalmazza az alapvető eljárási szabályokat.

Az irányelvi szabályok értelmében a dinamikus beszerzési rendszer olyan, gyakori beszerzések lebonyolítására szolgáló, teljes mértékben elektronikus folyamat, amelynek jellemzői - a piacon általában rendelkezésre álló formában - megfelelnek az ajánlatkérő által meghatározott követelményeknek, és amelynek működése határozott idejű. A rendszer érvényességi ideje alatt bármely olyan gazdasági szereplő (potenciális ajánlattevő) számára nyitott, aki, illetve amely megfelel az alkalmasság szempontjainak és benyújtotta a dokumentációnak megfelelő előzetes ajánlatát. A rendszer a szokásos árubeszerzések és szolgáltatás megrendelések teljesen elektronikus módon való lebonyolítását jelenti, amelynek során a nyílt eljárás szabályait kell alapvetően követni a sajátosságokból eredő eltérésekkel.

A "dinamikus beszerzési rendszer" (fő szabály szerint legfeljebb négy évre kiterjedő) alkalmazásának lényege: a rendszerbe bármely alkalmas és kizárással nem érintett ajánlattevő folyamatosan bekerülhet a követelményeknek megfelelő ún. előzetes ajánlattétellel (indikatív ajánlat, amely folyamatosan javítható). A konkrét közbeszerzési igényeket, szerződéskötéseket megelőzően az ajánlatkérőnek egyszerűsített hirdetményt kell közzétennie (felhívás a rendszerben való részvételre a konkrét ajánlatkérések előtt), majd ajánlattételi felhívást kell küldenie a rendszerben résztvevő összes ajánlattevőnek az adott szerződéskötés tekintetében az előzetes ajánlatukhoz képest a végső ajánlatuk megtételére

Ez a beszerzési módszer lehetővé teszi az ajánlatkérő számára, hogy a már kiválasztott ajánlattevők jegyzékének létrehozásával és az új ajánlattevőknek a csatlakozásra adott lehetőséggel - a rendelkezésre álló elektronikus eszközök segítségével - az ajánlatok különlegesen széles választékához jusson hozzá, és a széles körű verseny révén biztosítsa a pénzeszközök optimális felhasználását.

A jogintézmény nevében szereplő "dinamikus" jelző arra utal egyrészről, hogy a rendszerhez folyamatosan lehet csatlakozni (szemben a keretmegállapodással, amely esetében az ajánlatkérő csak a megkötött keretmegállapodásban részes ajánlattevőkkel kötheti meg a konkrét beszerzési igényét realizáló szerződést), másrészről a benyújtott ajánlatok is folyamatosan javíthatóak, vagyis az ajánlat tartalma is változhat.

A dinamikus beszerzési rendszer alapvető újdonsága az, hogy teljes egészében elektronikus rendszer: mind a felállítása során, mind a konkrét beszerzési igény realizálására irányuló szerződések megkötése során kizárólag elektronikus eszközöket alkalmazhat az ajánlatkérő.

A hatályos Kbt. nem ismeri és nem is szabályozhatta ezt az intézményt, hiszen a korábbi közösségi irányelvek sem szabályozták azt. Jóllehet az új irányelvek alapján sem kötelezettség ugyanakkor bevezetése, hanem csupán lehetőség, a Javaslat a rugalmasság és a kellő mozgástér biztosítása érdekében a dinamikus beszerzési rendszer hazai bevezetését indokoltnak tartja. A Javaslat ugyanakkor nem szabályozza a dinamikus beszerzési rendszerrel kapcsolatos valamennyi eljárási kérdést részletesen, hanem a részletszabályok tekintetében az alacsonyabb szinten történő szabályozásra tesz javaslatot. Ezt indokolja egyrészről az elektronikus technikákból eredő gyakoribb módosítási igény (feltehetően viszonylag gyakrabban kell módosítani, kiegészíteni a vonatkozó szabályrendszert az elektronikus technikák fejlődéséhez történő hozzáigazítás céljából). Másrészről azt is látni kell, hogy új jogintézményről van szó, így a gyakorlati tapasztalatok függvényében újabb és újabb szabályok alkotásának szükségessége vetődhet fel. A szabályoknak a felmerült igényekhez történő hozzáigazítása viszont könnyebb, amennyiben alacsonyabb szinten, azaz kormányrendeleti szinten kerülnek elhelyezésre a szabályok, és nem törvényi szinten. Törvényi szinten csak a garanciális szabályok elhelyezése indokolt. Az alacsonyabb szintű szabályozás biztosítja, hogy kellően rugalmas szabályozás kialakítására kerülhessen sor.

A részletszabályok alacsonyabb szinten történő elhelyezése mellett vannak olyan kérdések a dinamikus beszerzési rendszerrel kapcsolatban, amelyek mindenképpen törvényi szintű szabályozást igényelnek: a Kbt.-ben az eljárási technika általános alkalmazhatósági lehetőségét indokolt kimondani, továbbá a dinamikus beszerzési rendszer fogalmát meghatározni. Ennek érdekében kerül sor a Kbt. 4. §-ának egy új 2/C. ponttal történő kiegészítésére, illetve a 41. § új (4) bekezdésében, a 180. § új (5) bekezdésében (és 246. §-ának új (4) bekezdésében, illetve 275. § új (5) bekezdésében) a dinamikus beszerzési rendszer működtetése lehetőségének kimondására [Lásd: a Javaslat 17., 79., 101. és 114. §-át].

Egyben a Kbt. megadja a szükséges felhatalmazást a részletszabályok kormányrendeletben történő meghatározására. [Lásd: Kbt. 404. §-a (1) bekezdésének új l) pontját; Javaslat 130. § (1) bekezdés]

3.) A § (2) bekezdése egy új 3/A. ponttal javasolja kiegészíteni a Kbt. 4. §-át meghatározva az elektronikus árlejtés fogalmát. A Javaslat azért nem az elektronikus árverés kifejezést használja, mivel az adott jogintézmény lényegét (ti. nem az árak felfelé való elmozdulására kerül sor) sokkal jobban kifejezi az árlejtés kifejezés, amely egyébként a magyar jogban nem előzmények nélküli.

A 2004/18/EK és a 2004/17/EK irányelvek új jogintézményként szabályozzák az elektronikus árlejtést. Az irányelvek alapján a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az ajánlatkérők és az ajánlattevők a közbeszerzések meghatározott körében ezt a technikát is alkalmazhatják. A 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (7) bekezdése, illetve a 2004/17/EK irányelv 1. cikkének (6) bekezdése adja meg - azonos módon - az elektronikus árlejtés definícióját, az alapvető eljárási szabályokat pedig a 2004/18/EK irányelv 54. cikke, illetve a 2004/17/EK irányelv 56. cikke tartalmazza.

Az elektronikus árlejtés az irányelvek értelmében egy olyan ismétlődő folyamat, amelynek során - a nyílt, a meghívásos vagy meghatározott tárgyalásos, illetve egyéb eljárásban benyújtott ajánlatok előzetes és teljes értékelését követően - elektronikus úton történik az újabb árajánlatok, illetve egyéb számszerűsíthető ajánlati feltételek megtétele, amelyek automatikus módon kerülnek rangsorolásra. Egyes szolgáltatásnyújtásra és egyes építési beruházásra irányuló szerződések, amelyek tárgya szellemi teljesítmény, például építési terv, nem képezhetik elektronikus árlejtés tárgyát.

Az irányelvek az elektronikus árlejtéssel egy új, eddig nem létező eljárási "fajtát" vezettek be. Az irányelvek az eljárást csak keretjelleggel szabályozzák, a részletszabályokat a tagállamok dolgozzák ki. Az elektronikus árlejtés alkalmazható a nyílt, a meghívásos és egyes hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárásokban. Az ajánlatkérő, mielőtt elektronikus árlejtést tartana, a meghatározott bírálati szempontokkal (legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás/összességében legelőnyösebb ajánlat) és az azok tekintetében rögzített súlyozással összhangban elvégzi az ajánlatok teljes körű első értékelését. Minden, elfogadható ajánlatot benyújtó ajánlattevőt elektronikus úton egyidejűleg fel kell hívni arra, hogy nyújtson be újabb árajánlatot és/vagy egyéb számszerűsíthető ajánlati feltételeket, amelyeknek az előző ajánlathoz képest a licitáláshoz szükséges minimális eltéréssel kell rendelkezniük. Az ajánlatkérő köteles az elektronikus árlejtés minden szakaszában az összes ajánlattevőt haladéktalanul megfelelő információval ellátni annak érdekében, hogy az ajánlattevő bármikor meggyőződhessen relatív rangsorolásáról.

Az ajánlatkérő az elektronikus árlejtést akkor zárja le, ha elérkezett az árlejtésben való részvételre irányuló felhívásban előre megállapított nap/időpont; ha nem kap több olyan új árajánlatot vagy egyéb új számszerűsíthető ajánlati feltételt, amely megfelelne a minimális eltérésre vonatkozó követelményeknek; illetve ha az elektronikus árlejtésben való részvételre vonatkozó felhívásban megállapított árlejtési szakaszok befejeződtek

A hatályos Kbt. nem ismeri és nem is szabályozhatta ezt az intézményt, hiszen a korábbi közösségi irányelvek sem szabályozták azt. A Javaslat - a közösségi jog által biztosított lehetőségre is tekintettel - az elektronikus árlejtés bevezetésére tesz javaslatot, és ehhez kapcsolódóan definiálja annak fogalmát. (A részletes szabályok ugyanakkor - hasonlóan a dinamikus beszerzési rendszerhez - alacsonyabb szintű jogszabályban kerülnek rögzítésre.)

4.) A (2) bekezdéssel megállapítandó 3/B. pont a 2004/18/EK irányelv 1. cikke (15) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezés, míg a 3/C. pont a 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (13) bekezdésében, illetve a 2004/17/EK irányelv 1. cikkének (12) bekezdésében foglalt rendelkezések átvételére irányul.

A Kbt. 4. §-ának új 3/B. pontja az elektronikus hírközlési szolgáltatás fogalmát definiálja. A 2004/18/EK irányelv értelmében a "távközlési szolgáltatás olyan szolgáltatás, amely teljes egészében vagy részben a nyilvános távközlő hálózaton történő jelátvitelből és -irányításból áll, kivéve a műsorterjesztést és a televíziószolgáltatást." (Az irányelv e fogalmat a 13. cikkben, az 57. cikk a) pontjában és a 68. cikk b) pontjában foglalt rendelkezésekre tekintettel definiálja.) A régi irányelvek e kifejezést nem definiálták, vagyis új elemről van szó, összefüggésben a közszolgáltatói szektorban bekövetkezett, a releváns ágazatok és releváns tevékenységek változásával. A hatályos Kbt. a távközlési szolgáltatás fogalmát nem, csupán a nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatás fogalmát definiálja. (A Kbt. az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény és a végrehajtására kiadott rendeletek terminológiájával összhangban nem a távközlés kifejezést használja, hanem az elektronikus hírközlés fogalmát.) A Kbt. 4. §-ának hatályos 27. pontja alapján a nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatás olyan, más részére általában ellenszolgáltatás fejében végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll, de nem foglalja magában a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával továbbított tartalmat szolgáltató vagy ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést gyakorló szolgáltatásokat, valamint nem foglalja magában az információs társadalommal összefüggő, más jogszabályokban meghatározott szolgáltatásokat, amelyek nem elsősorban a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokon történő jeltovábbításból állnak; kivéve továbbá a műsorterjesztési és műsorszétosztási szolgáltatást.

Az elektronikus hírközlésről szóló törvény 188. §-ának 13. pontja definiálja az elektronikus hírközlési szolgáltatást: olyan, más részére általában ellenszolgáltatásért végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll, de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával továbbított tartalmat szolgáltató vagy ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést gyakorló szolgáltatásokat, valamint nem foglalja magában az információs társadalommal összefüggő, más jogszabályokban meghatározott szolgáltatásokat, amelyek nem elsősorban az elektronikus hírközlő hálózatokon történő jeltovábbításból állnak.

A Kbt. 4. §-ának a távközlési - a magyar terminológia szerint az elektronikus hírközlési - szolgáltatás fogalmával való kiegészítésére tehát jogharmonizációs kötelezettségeinkre tekintettel került sor, ugyanakkor a Javaslat - a nyilvános elektronikus hírközlő hálózat fogalmához hasonlóan - az elektronikus hírközlésről szóló törvényre utalással adja meg a fogalom-meghatározást.

5.) A 4. § új 3/C. pontja az elektronikus út fogalmát adja meg. A 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (13) bekezdése és a 2004/17/EK irányelv 1. cikkének (12) bekezdése új elemként - az e-közbeszerzés, az elektronikus technikák alkalmazhatóságának szabályozása jegyében - szabályozza az elektronikus út fogalmát is. Az elektronikus út - az irányelvek értelmében - elektronikus berendezés használatát jelenti olyan adatok feldolgozására (ideértve a digitális tömörítést is) és tárolására, amelyek továbbítása, átadása és átvétele vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton történik.

A hatályos Kbt. nem határozza meg az elektronikus út fogalmát, jóllehet a Kbt. lehetőséget biztosít arra, hogy a közbeszerzési eljárás során egyes eljárási cselekmények elektronikus úton is gyakorolhatóak legyenek [Kbt. 20. § (1) bekezdés]. A hatályos Kbt. tehát nem határozza meg, hogy mit jelent az elektronikus út, illetve, hogy milyen részletes eljárási szabályok, feltételek mellett van lehetőség az elektronikus eljárásra, hanem a részletes szabályozást alacsonyabb szintű jogszabályra utalta.

A Kbt. 404. §-a (1) bekezdésének e) pontja adott felhatalmazást kormányrendelet alkotására az e-közbeszerzés tárgykörében: az elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályainak, valamint az elektronikus úton történő beszerzés szabályainak kormányrendeletben történő szabályozására. E felhatalmazás alapján született meg a 167/2004. (V. 25.) Korm. rendelet a közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól és az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerről, amely a közbeszerzési eljárás során elektronikusan gyakorolható egyes eljárási cselekmények (pl. a közbeszerzési hirdetmények közzétételére irányuló kérelmek és a hirdetmények elektronikus úton történő benyújtásának, a dokumentáció elektronikus úton történő rendelkezésre bocsátásának, az ajánlatok és részvételi jelentkezések elektronikus úton történő benyújtásának) részletes szabályait tartalmazza. Az elektronikus út fogalmát a kormányrendelet meghatározza. A kormányrendelet 5. §-ának f) pontja alapján elektronikus útnak minősül az elektronikus adatfeldolgozást, -tárolást, illetőleg -továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök alkalmazása. A kormányrendeletbeli fogalom az új irányelvre is tekintettel került meghatározásra. Indokolt ugyanakkor az e-közbeszerzési lehetőségeknek a Kbt.-ben való nagyobb mértékű megjelenésére tekintettel törvényi szinten definiálni e fogalmat.

6) A § (3) bekezdése a Kbt. 4. §-ának 5. pontja által szabályozott európai szabvány fogalmát javasolja pontosítani a 2004/18/EK irányelv VI. melléklete 2. pontjának 2. francia bekezdésében és a 2004/17/EK irányelv XXI. melléklete 2. pontjának 2. francia bekezdésében foglalt rendelkezésekkel való összhang megteremtése érdekében.

7) A § (4) bekezdése a Kbt. 4. §-át egy új 9/A. ponttal javasolja kiegészíteni meghatározva a hálózati végpont fogalmát. E rendelkezés a 2004/18/EK irányelv 1. cikke (15) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéssel való összhang megteremtésére irányul. Az irányelv a hálózati végpont fogalmát a 13. cikkben, az 57. cikk a) pontjában és a 68. cikk b) pontjában foglalt rendelkezésekre tekintettel definiálja. Az irányelv értelmében hálózati végpont minden olyan fizikai csatlakozás és annak műszaki hozzáférési specifikációi, amely a nyilvános távközlő hálózat részét képezi, és a nyilvános hálózathoz való hozzáféréshez, valamint az azon keresztül folytatott hatékony kommunikációhoz szükséges. A régi irányelvek e kifejezést nem definiálták, vagyis új elemről van szó, összefüggésben a közszolgáltatói szektorban bekövetkezett, a releváns ágazatok és releváns tevékenységek változásával.

A hatályos Kbt. sem definiálja a hálózati végpont fogalmát. Az elektronikus hírközlésről szóló törvény 188. §-a ugyanakkor definiálja e fogalmat: az a fizikai és logikai csatlakozási pont vagy rádiós csatlakozási felület, amelyen keresztül a szolgáltató hozzáférést nyújt egy elektronikus hírközlő hálózathoz (37. pont). A Javaslat kiegészíti a Kbt.-t a hálózati végpont fogalmával, ugyanakkor a nyilvános elektronikus hírközlő hálózat fogalmához hasonlóan az elektronikus hírközlésről szóló törvényre utalással adja meg a kérdéses fogalom-meghatározást.

8.) A § (5) bekezdése a Kbt. 4. §-át egy új 11/A. ponttal egészíti ki, meghatározva az írásbeliség fogalmát. A rendelkezés a 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (12) bekezdésében és a 2004/17/EK irányelv 1. cikkének (11) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel teremti meg az összhangot. Az irányelvek új elemként meghatározzák az "írásbeli", "írásban" fogalmakat, a következő módon: "bármely, szavakból vagy számjegyekből álló kifejezés, amely olvasható, reprodukálható, majd közölhető. Tartalmazhat elektronikus úton továbbított és tárolt adatokat is." Az irányelvek egyébként korábban is használták az írásban, illetve az írásbeli kifejezéseket [lásd pl.: 93/36/EGK irányelv 1. cikk a) pont, 7. cikk (2) bekezdés, 27. cikk], jóllehet azokat nem definiálták, továbbá a korábbi szóhasználat alapján az írásbeliség fogalmába nem tartozott bele az adatok elektronikus úton történő továbbítása és tárolása.

A hatályos Kbt. nem határozza meg az írásban, illetve az írásbeli fogalmat, ugyanakkor a 20. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít az eljárási cselekmények elektronikus úton történő gyakorlására. A részletszabályokat viszont nem a Kbt., hanem a közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól és az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerről szóló 167/2004. (V. 25.) Korm. rendelet adja meg.

Megemlítendő, hogy az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 3. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy elektronikus aláírás, illetve dokumentum elfogadását - beleértve a bizonyítási eszközként történő alkalmazást - megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni nem lehet kizárólag amiatt, hogy az aláírás, illetve dokumentum elektronikus formában létezik. Ugyanezen § (3) bekezdése pedig a bírósági eljárások - ezeken belül mind a peres mind a nemperes eljárások - tekintetében kimondja az (1) bekezdés alkalmazását, az elektronikus dokumentumok bizonyítási eszközként történő felhasználása esetén. Az egyes konkrét eljárási cselekményekkel kapcsolatban (ezen elsősorban az iratok beadását kell érteni) azonban a törvény kiköti, hogy ezek tekintetében az elektronikus forma kizárólagos használata csak a vonatkozó eljárási jogszabály alapján megengedett. A (4) bekezdés hasonló rendelkezéseket tartalmaz az államigazgatási eljárások tekintetében. Az (5) bekezdés a (3)-(4) bekezdések tekintetében kimondja, hogy a vonatkozó jogszabályokban előírt írásos formának megfelel az elektronikus irat, vagyis az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum is. Így az adott jogszabályban nem kell külön deklarálni, hogy az "írásban" szó alatt az elektronikus formát is érteni kell. Az egyes eljárásokban használt írásbeliség elektronikus formában való megengedése tehát e bekezdés rendelkezései alapján kerül a magyar jogrendszerbe. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény csak a bírósági és az államigazgatási eljárások tekintetében rendelkezik arról, hogy az írásban szó alatt az elektronikus formát is érteni kell, a közbeszerzési eljárások tekintetében viszont nem tartalmaz ilyen rendelkezést (hiszen a közbeszerzési eljárás nem minősül sem bírósági eljárásnak, sem államigazgatási eljárásnak), indokolt, hogy a Kbt. értelmező rendelkezései körében az írásban, illetve az írásbeli fogalom meghatározásra kerüljön. [E fogalmat a 167/2004. (V. 25.) Korm. rendelet sem definiálja.]

9.) A § (6) bekezdése a Kbt. 4. §-ának 13. pontja által szabályozott kizárólagos jog fogalmát javasolja pontosítani. A Kbt. 125. §-a (2) bekezdésének b) pontja [és 225. § (1) bekezdésének b) pontja] alkalmazása során ugyanis problémát okozott, hogy a Kbt. 4. §-ának 13. pontja alapján a kizárólagos jognak jogszabályon, illetve közigazgatási határozaton kell alapulnia.

A Kbt. 125. §-a (2) bekezdésének b) pontja és 225. § (1) bekezdésének b) pontja a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás azon jogcímét szabályozza, amikor a szerződést műszaki-technikai sajátosságok, művészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott szervezet, személy képes teljesíteni, és így nincs lehetőség a versenyre. A Kbt. 4. §-ának 13. pontjában adott definíció kizárja a polgári jogviszonyon alapuló kizárólagosság esetköreit a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatósági köréből. Erre tekintettel pontosítja a Javaslat a Kbt. 4. §-ának 13. pontjában szereplő definíciót, egyértelművé téve, hogy a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás esetében a kizárólagos jognak nem kell jogszabályon, vagy közigazgatási határozaton alapulnia. E pontosítással egyértelművé válik az is, hogy a tárgyalásos eljárás ezen jogcímének alkalmazása során a kizárólagos jognak kifejezetten egy meghatározott személy vagy szervezet esetében kell fennállnia (szemben a 4. § 13. pontja szerinti fogalom-meghatározással, amely lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak egy, hanem több, de korlátozott számú személy vagy szervezet vonatkozásában álljon fenn a kizárólagos jog). E pontosítás a közösségi joggal összhangban áll. Indokolt azonban felhívni a figyelmet arra is, hogy önmagában a kizárólagos jog fennállása nem alapozza meg a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás fenti esetének alkalmazását, teljesülnie kell ugyanis annak a feltétlenek is, miszerint a szerződést kizárólag egy meghatározott szervezet, személy képes teljesíteni.

10.) A § (7) bekezdése a Kbt. 4. §-a 15. pontjának módosításával a közbeszerzési műszaki leírás fogalmát szabályozza újra, elsősorban jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése érdekében. A közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó közösségi jogi rendelkezések a korábbi irányelvekben foglalt rendelkezésekhez képest több ponton is jelentősen módosításra kerültek. A műszaki leírásra vonatkozó szabályokat a 2004/18/EK irányelv 23. cikke és VI. melléklete, illetve a 2004/17/EK irányelv 34. cikke és XXI. melléklete tartalmazza. A műszaki leírásoknak az új irányelvek VI. és XXI. mellékletében meghatározott fogalma két aspektusban tér el a korábbi irányelvek által használt fogalomtól. Az új irányelvekben egyrészt külön került meghatározásra a szolgáltatásmegrendelés és árubeszerzés tekintetében, valamint az építési beruházás tekintetében irányadó műszaki leírás definíció, másrészt pedig mindkét esetben kiemelésre került a környezetvédelmi teljesítmény színvonala, és a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőség szempontja.

A 2004/18/EK irányelv VI. melléklete 1. pontjának a) pontja, illetve a 2004/17/EK irányelv XXI. melléklete 1. pontjának a) pontja adja meg az építési beruházások esetében irányadó műszaki leírás fogalmat. Ennek értelmében: "azoknak a műszaki előírásoknak az összessége, amelyek különösen az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szerepelnek, és amelyek meghatározzák valamely anyag, termék vagy áru tekintetében megkövetelt jellemzőket, és lehetővé teszik az anyag, a termék vagy az áru oly módon történő leírását, hogy az megfeleljen az ajánlatkérő által igényelt rendeltetésnek. E jellemzők közé tartozik a környezetvédelmi teljesítmény színvonala, a valamennyi követelménynek (többek között a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőségnek) megfelelő kialakítás és a megfelelőség-értékelés, a teljesítmény, a biztonság és a méretek, beleértve a minőségbiztosítási eljárásokat, a terminológiát, a jeleket, a vizsgálatot és vizsgálati módszereket, a csomagolást, a jelölést és címkézést, a használati utasítást, valamint a gyártási folyamatokat és módszereket. Tartalmazzák továbbá a tervezésre és a költségekre vonatkozó szabályokat, a munkák vizsgálatára, ellenőrzésére és átvételére vonatkozó feltételeket, az építési eljárásokat, illetve technológiákat, valamint minden olyan egyéb műszaki feltételt, amelyet az ajánlatkérőnek módjában áll általános vagy különös rendelkezésekkel előírni az elkészült munka és azon anyagok vagy alkatrészek tekintetében, amelyeket az magában foglal.

A 2004/18/EK irányelv VI. melléklete 1. pontjának b) pontja, illetve a 2004/17/EK irányelv XXI. melléklete 1. pontjának b) pontja adja meg az árubeszerzés, illetve a szolgáltatásmegrendelés esetében irányadó műszaki leírás fogalmat. Ennek értelmében: "az a dokumentációban szereplő leírás, amely meghatározza a termék, illetve szolgáltatás tekintetében megkövetelt jellemzőket, így a minőség színvonalát, a környezetvédelmi teljesítmény színvonalát, a valamennyi követelménynek (többek között a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőségnek) megfelelő kialakítást, továbbá a megfelelőségértékelést, a teljesítményt, a termék rendeltetését, a biztonságot és a méreteket, beleértve a termék kereskedelmi nevére, a terminológiára, a jelekre, a vizsgálatra és vizsgálati módszerekre, a csomagolásra, a jelölésre és címkézésre, a használati utasításra, a gyártási folyamatokra és módszerekre, valamint a megfelelőség-értékelési eljárásokra vonatkozó követelményeket".

Tekintettel arra, hogy a Kbt. közbeszerzési műszaki leírás fogalmára vonatkozó rendelkezése a régi irányelvi rendelkezésekkel összhangban került kialakításra, nem tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket az új irányelvek e téren bevezetettek, így például nem tartalmazza a környezetvédelmi teljesítmény színvonalának szempontját, illetőleg a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőség szempontját.

11.) A (8) bekezdés a Kbt. 4. §-ának hatályos 17. pontja által szabályozott "közös műszaki leírás" kifejezést a "közös műszaki előírás" kifejezésre javasolja lecserélni, és egyben - az irányelvi rendelkezésekre tekintettel - új definíciót is ad e fogalomra. Az új rendelkezés a 2004/18/EK irányelv VI. mellékletének 4. pontjával és a 2004/17/EK irányelv XXI. mellékletének 4. pontjával való összhang megteremtésére irányul.

12.) A (9) bekezdés ugyancsak a közbeszerzési műszaki leírás tárgykörébe tatozó kérdéskör újra szabályozására irányul, és a Kbt. 4. §-át egy új 23/A. ponttal javasolja kiegészíteni. Az új irányelvek által bevezetett, és a 2004/18/EK irányelv VI. melléklete 5. pontja, valamint a 2004/17/EK irányelv XXI. melléklete 5. pontja által definiált "műszaki ajánlás" fogalmát definiálja a 23/A. pont.

13.) A § (11) bekezdése a postai szolgáltatás (4. § új 30A. pontja), valamint a postai szolgáltatástól eltérő szolgáltatás (4. § új 30B. pontja) fogalmának meghatározását tartalmazza. Ezek definiálására azért van szükség, mert a közszolgáltató szervezetek közbeszerzéseit szabályozó 2004/17/EK irányelv a postai irányelvtől - és így a magyar Postatörvénytől - eltérő definíciókat tartalmaz e tekintetben.

A postáról szóló 2003. évi CI. törvény értelmében postai küldemény a külön jogszabályban meghatározott tömeg- és mérethatároknak megfelelő - a küldeményen, annak burkolatán vagy az ahhoz tartozó listán megcímzett - küldemény; a postai szolgáltatás pedig olyan hírközlési szolgáltatás, amely a postai küldemény felvételére, szükség szerinti feldolgozására, továbbítására és kézbesítésére, illetve - együttesen vagy részben - az ezeknek megfelelő műveletek elvégzésére irányul ellenszolgáltatás fejében. Postai szolgáltatásnak minősül a dokumentumcsere is.

Ettől a Javaslatban szereplő postai szolgáltatás fogalma - a 2004/17/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően - annyiban tér el, hogy a postai küldemény fogalmának vonatkozásában a Postatörvényben meghatározott tömeghatárok nem érvényesülnek.

A postai szolgáltatástól eltérő szolgáltatás fogalmának meghatározásakor az irányelvben megjelölt tevékenységek kerültek taxatív jelleggel felsorolásra, hiszen a Postatörvényben postai szolgáltatásnak nem minősülő postai tevékenységként meghatározott szolgáltatások köre eltér az irányelvben megjelöltektől.

Így a Kbt. alkalmazásában a Javaslat értelmében postai szolgáltatástól eltérő szolgáltatásnak minősülnek a postaszolgálat-irányítási szolgáltatások (a postai feladást megelőző és a kézbesítést követő küldeményrendező szolgáltatások); az elektronikus postával összefüggő és teljes mértékben elektronikus úton nyújtott hozzáadott-értékű szolgáltatások (beleértve kódolt dokumentumok elektronikus úton történő biztonságos továbbítását, a címkezelési szolgáltatásokat és ajánlott elektronikus levelek továbbítását is); a 30/A. pont alá nem tartozó postai küldeményhez (így például címzés nélküli közvetlen küldeményhez) kapcsolódó szolgáltatások; a 3. melléklet 6. csoportjában és a 174. § b) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltatások, beleértve különösen a postautalvány-szolgáltatásokat, a postai készpénz-átutalási tevékenységet, postai pénzforgalmi közvetítői tevékenységet; a bélyeggyűjtői (filatéliai) szolgáltatások; és a postai küldeményekkel kapcsolatos logisztikai szolgáltatások (a fizikai kézbesítést, illetőleg a raktározást egyéb, nem postai funkciókkal vegyítő szolgáltatások).

14.) A § (12) bekezdése a Kbt.-nek a Javaslattal megállapítandó új 17/A. §-ához kapcsolódva határozza meg a szociális foglakoztatási engedéllyel rendelkező szervezet fogalmát. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény közeljövőben az Országgyűléshez benyújtandó módosítása be kívánja vezetni a szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkező szervezet fogalmát, amelyre vonatkozó jogszabályi rendelkezések 2006. július 1-jén lépnének hatályba. A szociális foglalkoztatás személyi és tárgyi feltételeit, engedélyezésének és szakmai ellenőrzésének szabályait külön jogszabály tartalmazná: kormányrendeleti szinten kerülnének megállapításra a szociális foglalkoztatás engedélyezésének és ellenőrzésének, valamint a szociális foglalkoztatási támogatás igénylésének és a támogatás felhasználása ellenőrzésének szabályai, míg miniszteri rendelet tartalmazná a szociális foglalkoztatás személyi és tárgyi feltételeit.

15.) A (13) bekezdés két definícióval egészíti ki a Kbt. 4. §-át: egyrészről definiálja a versenypárbeszéd fogalmát, másrészről definiálja a védett foglalkoztató fogalmát.

A versenypárbeszéd fogalma a Kbt. 4. §-ának új 36/A. pontjában jelenik meg. A klasszikus ajánlatkérők közbeszerzési eljárásait szabályozó irányelv, a 2004/18/EK irányelv új eljárási lehetőségként szabályozza az ún. versenypárbeszédet (competitive dialogue, dialogue compétitif, wettbewerbliche Dialog). A versenypárbeszéd fogalmát az irányelv 1. cikke 11. pontjának c) pontja határozza meg. Ennek értelmében a versenypárbeszéd olyan eljárás, amelyben valamennyi érdekelt részvételi jelentkezést nyújthat be, és amelynek keretében az ajánlatkérő tárgyalásokat folytat az általa - az irányelvben foglalt feltételeknek megfelelően - kiválasztott részvételre jelentkezőkkel. Az ajánlatkérő és a jelentkezők közötti tárgyalások célja az ajánlatkérőnek a közbeszerzés tárgyával kapcsolatban támasztott követelményeinek megfelelő egy vagy több olyan változat meghatározása, amely alapján a kiválasztott jelentkezők ajánlatot tehetnek. Az irányelv értelmében a tagállamok bevezethetik ezt az eljárási lehetőséget, ugyanakkor a tagállamok dönthetnek úgyis, hogy nem teszik lehetővé ajánlatkérőik számára e technika alkalmazását. Mivel a Javaslat az irányelvi lehetőséggel élve bevezetni javasolja a versenypárbeszéd intézményét, így a versenypárbeszéd fogalmának definiálása is szükségessé vált

Az irányelv 29. cikkének (1) bekezdése alapján a versenypárbeszéd alkalmazására kizárólag a különösen összetett szerződések, közbeszerzések esetében kerülhet sor. Az irányelv a versenypárbeszéd fogalmának meghatározása körében a "különösen összetett" szerződést is definiálja. Egy szerződés akkor minősül különösen összetettnek, amennyiben az ajánlatkérő

a) "objektíve nincs abban a helyzetben, hogy a 23. cikk (3) bekezdésének b), c) vagy d) pontjával összhangban meghatározza azokat a műszaki eszközöket, amelyek igényeinek vagy céljainak megfelelnek" illetőleg

b) "objektíve nincs abban a helyzetben, hogy meghatározza egy projekt jogi és/vagy pénzügyi feltételeit".

A Kbt. 4. §-ának új 36/A. pontja aAz irányelvi fogalom-meghatározásnak megfelelően definiálja a versenypárbeszéd fogalmát. Ugyanakkor a "különösen összetett szerződés, közbeszerzés" fogalmát nem a fogalom-meghatározások körében adja meg a Kbt., hanem a versenypárbeszédre vonatkozó részletes eljárási rendelkezések között, a versenypárbeszéd alkalmazásának előfeltételeit meghatározó rendelkezések körében [lásd a Javaslat 51. §-ával megállapítandó 123/A. § (1) bekezdését.]

16.) A Kbt. 4. §-ának új 36/B. pontja által szabályozott védett foglalkoztató fogalom a Javaslat 7. §-a által bevezetésre kerülő, és a Kbt. új 17/A. §-a által szabályozott, az ún. védett foglalkoztatók számára fenntartott szerződések alkalmazásához szükséges.

A védett foglalkoztató, illetőleg védett szervezeti szerződést kötött szervezet fogalmát a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásáról szóló 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet és a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet - a vonatkozó közösségi jogi követelményeket is szem előtt tartva - határozzák meg. A hivatkozott kormányrendeletek meghatározzák a megváltozott munkaképességű munkavállaló, illetve a védett foglalkoztató fogalmát, a védett foglalkozatóvá minősítés, valamint a védett szervezeti szerződés megkötésének feltételeit.

A 3. §-hoz

A Kbt. hatályos 9. §-ának (1) bekezdése szerint a közösségi értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű (bármilyen tárgyú) közbeszerzés esetén az ajánlatkérő köteles a közbeszerzési eljárásba hivatalos közbeszerzési tanácsadót bevonni. A Javaslat ezt a kötelezettséget kiterjeszteni javasolja az újonnan bevezetendő versenypárbeszéd intézményére is, vagyis versenypárbeszéd lefolytatása esetén értékhatártól függetlenül kötelező lesz hivatalos közbeszerzési tanácsadót bevonni az eljárás lefolytatásába. A kötelezettség kiterjesztésének indoka az, hogy egy teljesen új, a hatályos törvény által szabályozott eljárásoktól nagymértékben eltérő eljárástípusról van szó, amelynek alkalmazása fokozott figyelmet, a közbeszerzési szabályozás alapos, átfogó ismeretét kívánja meg az ajánlatkérőktől. Az ilyen eljárások minél gördülékenyebb, a jogszabályoknak leginkább megfelelő lebonyolítását nagyban segít(het)i a hivatalos közbeszerzési tanácsadónak, mint a közbeszerzési eljárások lefolytatásával kapcsolatos munka szakmai segítőjének a bevonása.

A hivatalos közbeszerzési tanácsadókra vonatkozó hatályos rendelkezések alapján nem volt egyértelmű a jogalkalmazók számára, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadónak függetlennek kell-e lennie az ajánlatkérőtől, vagy bevonható-e a közbeszerzési eljárásba olyan hivatalos közbeszerzési tanácsadó is, aki az ajánlatkérő saját alkalmazottja, és mint ilyen szervezetileg nem független az ajánlatkérőtől. Mivel a hatályos szabályozás e tekintetben a gyakorlatban értelmezési nehézségeket eredményezett, a Javaslat a Kbt. 9. §-a (1) bekezdésének módosításával egyértelművé kívánja tenni, hogy az Európai Unióból származó forrásból támogatott közbeszerzések esetében az ajánlatkérő csak független közbeszerzési tanácsadót vonhat be, míg egyéb esetekben a függetlenség általános követelménye nem áll fenn, az ajánlatkérő a vele munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyt is bevonhat hivatalos közbeszerzési tanácsadóként az eljárásba. Ugyanakkor ez utóbbi esetben is érvényesíteni kell a bevonandó hivatalos közbeszerzési tanácsadóval szemben az ajánlatkérő nevében eljáró, az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárásba bevont személyekkel szemben meghatározott összeférhetetlenségi követelményeket, hiszen a saját alkalmazott hivatalos közbeszerzési tanácsadó esetében is fontos, hogy olyan személy ne járjon el a közbeszerzési eljárás előkészítése, illetve lefolytatása során az ajánlatkérő nevében, aki (amely) egyébként abban az adott közbeszerzési eljárásban például ajánlattevőként megjelenik. Erre tekintettel rendelkezik úgy a Kbt. 9. §-ának Javaslattal megállapítandó (1) bekezdése, hogy a Kbt. 10. §-ának (1)-(2) bekezdése szerinti követelményeket mindenesetben alkalmazni kell a hivatalos közbeszerzési tanácsadóval szemben.

A differenciált szabályozás indoka, hogy az Európai Unióból származó forrásból támogatott közbeszerzések esetében különösen fontos a közbeszerzési eljárások szakszerű lebonyolítása, mivel a támogatások felhasználása során észlelt bármilyen jellegű szabálytalanság - ideértve a közbeszerzési eljárás lefolytatása során történt szabálytalanságokat is - a tagállam számára pénzvisszafizetéssel járhat az Európai Unió felé. E lehetséges következményből kiindulva a jogszabály-elékészítő úgy ítélte meg, hogy az alkalmazott utasíthatóságára való tekintettel garanciális szempontból indokolt az Európai Uniós forrásból megvalósítandó beszerzések esetében az ajánlatkérőtől független hivatalos közbeszerzési tanácsadó alkalmazása.

A Javaslat továbbá egyértelművé teszi, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadónak a Kbt. 8. §-ának (1) bekezdése szerinti három szakértelem (a közbeszerzés tárgya szerinti, közbeszerzési és pénzügyi szakértelem) közül közbeszerzési szakértelemmel - amely a közbeszerzési eljárás lefolytatására vonatkozó előírások ismeretét, valamint az ebben szerzett gyakorlatot jelenti - kell rendelkeznie és ezt kell biztosítania a közbeszerzési eljárás során. Azt is fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadó a közbeszerzési tanácsadás keretében kizárólag olyan tevékenységet végezhet, amelynek ellátására szakképesítéssel, illetve szakmai jogosultsággal rendelkezik. Így például az ügyvédi tevékenység körébe eső tevékenységet csak olyan hivatalos közbeszerzési tanácsadó fejthet ki, aki jogosult ügyvédi tevékenység folytatására. Ugyanígy mérnöki tevékenység körébe eső tevékenységet csak az fejthet ki hivatalos közbeszerzési tanácsadás keretében, aki ilyen tevékenység folytatására egyébként is jogosult. Mindennek Kbt.-ben történő külön kimondására ugyanakkor a Javaslat nem tesz javaslatot, mivel ez egyrészről egyértelműen következik a szakmagyakorlás feltételeit meghatározó ágazati jogszabályokból, másrészről a Kbt. hatályos 11. §-ának (5) bekezdése már jelenleg is egyértelművé teszi, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadó akkor láthat el az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 5. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott tevékenységet, ha ilyen tevékenység ellátására egyébként jogosult.

A hivatalos közbeszerzési tanácsadás körébe eső feladatok teljesítésében a tanácsadónak személyesen kell részt vennie, illetve amennyiben szervezet látja el ezeket a feladatokat, akkor a Közbeszerzések Tanácsa által vezetett névjegyzékben megjelölt, a névjegyzékbe való felvétel feltételeinek megfelelő személynek kell e feladatok teljesítésében személyesen részt vennie.

Tekintettel arra, hogy hivatalos közbeszerzési tanácsadóként - kivéve az Európai Unióból származó forrásból támogatott közbeszerzéseket - az ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy is bevonható az eljárásba, a Javaslat a hivatalos közbeszerzési tanácsadó díjazásával kapcsolatban a megbízási díj kifejezés helyett az - általánosabb jellegű - ellenszolgáltatás kifejezést használja. Ezáltal az ajánlatkérő, amennyiben vele munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló közbeszerzési tanácsadót von be az eljárásba, eldöntheti, hogy biztosít-e számára a tanácsadói feladatok ellátásáért külön díjazást.

A 4. §-hoz

A paragrafus az összeférhetetlenségi szabályok gyakorlati alkalmazásának megkönnyítése érdekében több pontosítást is javasol.

1. Összeférhetetlenség a döntéshozó testületek azonossága miatt .

A Kbt. 10. §-ának hatályos (4) bekezdése nem rendezi azt a helyzetet, amikor az ajánlatkérőnél ugyanaz a testület, vagy részben ugyanazon tagokból álló testület hozza meg a szükséges döntéseket a közbeszerzési eljárással kapcsolatban, mint amely tulajdonosi jogokat gyakorol az ajánlatkérő tulajdonában álló cég felett (ez különösen az önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok esetében jelent problémát a tulajdonos önkormányzat által kiírt közbeszerzési eljárás kapcsán. A hatályos Kbt. ugyanis nem zárja ki, hogy egy önkormányzat által kiírt közbeszerzési eljárásban ajánlattevőként induljon az önkormányzat tulajdonában álló cég, csupán a Kbt. 10. §-a (4) bekezdésében szereplő rendelkezést érvényesítését írja elő a közbeszerzési törvény.)

A Javaslat a fenti testületek esetében kizárja a 10. § alkalmazását, ha a közbeszerzési eljárással kapcsolatos - az eljárást lezáró döntés meghozatalán kívüli - tevékenységekben nem vett részt olyan személy, aki jogosult a tulajdonosi jogok gyakorlására. Hangsúlyozandó tehát, hogy ez a mentesítési lehetőség kizárólag az eljárást lezáró döntés meghozatalára vonatkozik, az egyéb, a közbeszerzési eljárással kapcsolatos tevékenységekre és egyéb döntésekre nem.

2. Összeférhetetlenség a helyzet-, illetőleg piacfelmérés, a közbeszerzés becsült értékének felmérése érdekében kért tájékoztatás, illetve támogatásra irányuló igény (pályázat) benyújtásához kapott árajánlat miatt

A Kbt 10. §-a alapján a közbeszerzési eljárás előkészítésébe való bevonás miatt összeférhetetlenné válik az a gazdálkodó szervezet, amely a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végez. A Kbt. 4. §-ának 14. pontja viszont úgy határozza meg a közbeszerzési eljárás előkészítésének fogalmát, hogy "az adott közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges cselekmények elvégzése, így különösen az adott közbeszerzéssel kapcsolatos helyzet-, illetőleg piacfelmérés, a közbeszerzés becsült értékének felmérése, az eljárást megindító (meghirdető) hirdetmény, felhívás és a dokumentáció előkészítése". A "helyzet-, illetőleg piacfelmérés, a közbeszerzés becsült értékének felmérése" tevékenységek végzése érdekében az ajánlatkérő vagy külső tanácsadót bíz meg ellenszolgáltatás fejében, vagy nem tud mástól tájékoztatást kérni, mint az érdekelt gazdálkodó szervezetektől, hiszen az adott piacon ők rendelkeznek információval. Ugyanakkor egy érdekelt gazdálkodó szervezettől való ajánlatkérői tájékozódás miatt e szervezet - a szigorúbb jogértelmezés szerint - összeférhetetlenné válik, mivel az ajánlatkérő bevonta a becsült érték felmérésébe.

Az európai uniós támogatásokkal kapcsolatos pályázatok során a támogatást nyújtó szervezetek a pályázati felhívásban megkövetelik, hogy a pályázó árajánlattal támassza alá költség igényét, pl. GVOP-2005-3.3.2. pályázat: "A költségtervben a "C" táblázat segítségével a költségvetés megalapozottsága érdekében - lehetőség szerint árajánlattal alátámasztva - mutassa be tételesen a K+F munkahelyteremtő projekt keretében vásárolni kívánt eszközöket és kapcsolódó szoftvereket." A pályázók gyakorlata az, hogy valamely - nem közbeszerzési eljárás során kiválasztott - érdekelt gazdálkodó szervezettől származó árajánlatot csatolnak azokra a tevékenységekre, amelyekre támogatást igényelnek. Később ezek a gazdálkodó szervezetek összeférhetetlennek minősülnek a támogatást nyújtó szervezet szerint a Kbt. 10. §-ára tekintettel.

A becsült érték felmérése szempontjából az érdekelt gazdálkodó szervezettől történő adatkérés nem kell, hogy megalapozza annak összeférhetetlenségét, mivel ennek során általában az érdekelt gazdálkodó szervezet nem szerez olyan mennyiségű többlet információt, ami miatt versenyelőnybe kerülne és így összeférhetetlenné kellene nyilvánítania a Kbt.-nek. Az árajánlat kérésekor a potenciális ajánlattevő nem szerez több információt, mint amennyi az előzetes összesített tájékoztatóban szerepel. Ugyanakkor lehet, hogy az ajánlatkérő további (egyébként szükségtelen) többlet információkat ad az így bevont érdekelt gazdálkodó szervezetnek, amelyeket a közbeszerzési eljárásban részt vevő többi ajánlattevővel (részvételre jelentkezővel) nem közöl. Ilyenkor azonban a Javaslat szerint nem érvényesül az összeférhetetlenség alóli mentesség.

Mivel a közbeszerzési eljárás előkészítése nemcsak az összeférhetetlenségi szabályok alkalmazása tekintetében releváns fogalom, hanem a közbeszerzési szabályzat, dokumentálási rend és a szükséges szakértelem tekintetében is, így a fentiekben vázolt gyakorlati problémát nem lehetett a közbeszerzési eljárás előkészítése fogalmának módosításával orvosolni, kivéve belőle az árajánlat adási tevékenységet. Így az összeférhetetlenségi szabályok módosításával kellett ezt a helyzetet orvosolni.

A fentiek alapján a Javaslat kimondja, hogy nem minősül - az összeférhetetlenségi szabályok alkalmazása szempontjából - a közbeszerzési eljárás előkészítésébe bevont személynek (szervezetnek) az olyan személy (szervezet), akitől (amelytől) az ajánlatkérő az adott közbeszerzéssel kapcsolatos helyzet-, illetőleg piacfelmérés, a közbeszerzés becsült értékének felmérése érdekében a közbeszerzés megkezdése időpontjának megjelölése nélkül, kizárólag a felmérés érdekében szükséges adatokat közölve kért tájékoztatást, továbbá akitől, illetőleg amelytől a támogatásra irányuló igény (pályázat) benyújtásához szükséges árajánlatot kapott, feltéve, hogy nem jutott a többi ajánlattevőnél több információhoz.

3. Összeférhetetlenség az építészeti vagy egyéb műszaki tervdokumentációk elkészítésében való részvétel miatt

A Kbt. hatályos 10. §-ának (6) bekezdése szerint nem áll fenn az összeférhetetlenség azzal a személlyel vagy szervezettel szemben, aki vagy amely a közbeszerzés tárgyához kapcsolódó építészeti vagy egyéb műszaki tervdokumentáció elkészítésében részt vett. Felmerült az az aggály, hogy e rendelkezés sérti az ajánlattevők esélyegyenlőségét és a verseny tisztaságát, hiszen lehetőséget biztosít arra, hogy a közbeszerzés tárgyához kapcsolódó építészeti vagy műszaki tervdokumentáció elkészítésében részt vevő személy az építmény kiviteli tervének beszerzésére irányuló eljárásban is részt vehessen. (Megjegyzendő, hogy a korábbi közbeszerzési törvény sem tartalmazott ilyen mentesítési lehetőséget az összeférhetetlenségi szabályok alól.)

Ennek alapján a Javaslat a Kbt. 10. §-a (6) bekezdésében foglalt rendelkezés "elhagyását" javasolja.

4. Az összeférhetetlenségi nyilatkozatokkal kapcsolatos szabályok pontosítása

A gyakorlati tapasztalatok alapján nem egyértelmű a hatályos Kbt.-ben, hogy az összeférhetetlenségi szabályok betartásáról az ajánlatkérőnek kell gondoskodnia és megelőznie, hogy az ajánlat összeférhetetlenség miatti érvénytelensége [Kbt. 88. § (1) bekezdésnek c) pontja] bekövetkezzen. Ezt a 10. § bekezdései sorrendjének változtatásával lehet orvosolni, a § első felében az ajánlatkérő összeférhetetlenséggel kapcsolatos kötelezettségeit szabályozva és a § végén helyezve el azt a szabályt, hogy ezek be nem tartása esetén az érintett ajánlattevő ajánlata érvénytelen. Továbbá a 10. § más pontján is hangsúlyozni kell az összeférhetetlenséget megelőző szabályokat, mivel pl. az összeférhetetlenségi szabályok gyakorlati alkalmazásakor tapasztalható, hogy az ajánlatkérők nem tekintik reális lehetőségnek azt, hogy egy - általuk a közbeszerzési eljárásba bevonni kívánt - személy nem adja meg az összeférhetetlenségi nyilatkozatot. Ezt sugallta a Kbt. 10. §-ának hatályos (7) bekezdése is, amely szerint az eljárásba bevonni kívánt személy vagy szervezet arról köteles nyilatkozni, hogy vele szemben nem áll fenn az összeférhetetlenség. Holott arról kellene nyilatkoztatni, hogy fennáll-e az összeférhetetlenség (tehát lehessen arról is nyilatkoznia, hogy fennáll és ezért a Kbt. 10. §-ára tekintettel nem jogosult részt venni az ajánlatkérő oldalán a közbeszerzési eljárásban). Továbbá van olyan eset is, amikor az összeférhetetlenség azért nem áll fenn, mert az ajánlatkérő által bevonni kívánt személlyel érintett érdekelt gazdálkodó szervezet úgy nyilatkozik, hogy nem kíván indulni a közbeszerzési eljárásban. A Javaslat ennek megfelelően előírja, hogy ilyenkor az erről szóló nyilatkozatot is csatolni kell az összeférhetetlenség fenn nem állásáról szóló nyilatkozathoz.

Az 5. §-hoz

A Javaslat alapján az ajánlatkérők a velük munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyeket is igénybe vehetnek hivatalos közbeszerzési tanácsadóként, azzal, hogy e személyek csak az adott ajánlatkérő részére nyújthatnak ilyen tanácsadást (ez a tény a hivatalos közbeszerzési tanácsadók névjegyzékében is feltüntetésre kerül a Kbt. 380. §-a (3) bekezdésének a Javaslattal megállapítandó új g) pontja alapján), továbbá, hogy e személyekre más felelősségi szabályok vonatkoznak. Ez a módosítás a közbeszerzési jogszabályok alkalmazásában érintett szervezetek számára jelent könnyebbséget, tekintettel arra, hogy 10 éves közbeszerzési kötelezettségük következtében a velük munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyek többnyire rendelkeznek a hivatalos közbeszerzési tanácsadók vonatkozásában előírt szakértelemmel és gyakorlattal, így - a hivatalos közbeszerzési tanácsadó és az ajánlatkérő megállapodásának függvényében - az eljárás lefolytatásának költségei csökkenthetőek.

A módosítás alapján tehát a jövőben az ajánlatkérők jogosultak lesznek a velük munkavégzésre irányuló jogviszonyban (pl. köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszonyban) álló személyeket igénybe venni hivatalos közbeszerzési tanácsadóként, ha az ilyen személy szerepel a névjegyzékben. Az ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személynek nem kell felelősségbiztosítással rendelkeznie és nem a Ptk., hanem az ajánlatkérővel fennálló jogviszonyára vonatkozó jogszabály alapján felel az okozott kárért. Az ilyen személy csak az őt bejelentő és a névjegyzékben szereplő ajánlatkérő számára végezhet hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet. A hivatalos közbeszerzési tanácsadókra vonatkozó szabályok módosításával összefüggésben a Javaslat a Közbeszerzések Tanácsa által vezetett névjegyzékre vonatkozó szabályokat (a Kbt. 380. §-át és 383. §-át) is módosítani kívánja [lásd: Javaslat 127. §-át].

A Kbt. hatályos 11. §-ának újraszabályozása azt is egyértelművé teszi, hogy amennyiben szervezet kéri a felvételét a hivatalos közbeszerzési tanácsadók névjegyzékére, akkor elegendő magának a szervezetnek felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkeznie. (A hatályos szabályozás alapján mind a névjegyzékre felvételét kérő szervezetnek, mind a szervezettel meghatározott jogviszonyban álló, és a szervezet névjegyzékre való felvételét "lehetővé tévő" személynek külön-külön kell rendelkeznie felelősségbiztosítással.)

A 6. §-hoz

A § a Kbt. 14. §-a (2) bekezdésének módosítására irányul. A Kbt. 12-14. §-ai tartalmazzák a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékére vonatkozó rendelkezéseket. A Kbt. hivatkozott rendelkezésének módosítására a közösségi jog változása miatt kerül sor.

A 2004/18/EK irányelv 52. cikke alapján a tagállamoknak - a korábbi közösségi jogi szabályozáshoz hasonlóan (lásd: 92/50/EGK irányelv 35. cikk, 93/36/EGK irányelv 25. cikk, 93/37/EGK irányelv 29. cikk) - továbbra is lehetősége van arra, hogy felállítsák és működtessék az ún. elismert ajánlattevők hivatalos listáját, ugyanakkor az új irányelv e rendelkezéseket nem változatlan tartalommal ismétli meg. A korábbi irányelvi szabályok felülvizsgálatra és számos ponton kiegészítésre kerültek.

Ilyen kiegészítést jelent, hogy az új irányelv arra is lehetőséget biztosít, hogy a tagállamok ún. közjogi, illetve magánjogi szervezetek által működtetett tanúsítási rendszert vezessenek be és tartsanak fenn. Hangsúlyozandó, hogy az irányelv e jogintézmények bevezetését csak lehetőségként szabályozza: a tagállamok dönthetnek arról, hogy belső jogukban kívánnak-e ilyen rendszereket működtetni. Az új irányelv ugyanakkor néhány kisebb pontosító jellegű módosítást is végrehajtott a korábbi szabályozáson. Így például az 52. cikk (1) bekezdésének 3. albekezdése - az Európai Bíróság joggyakorlatára tekintettel - kimondja, hogy ha a minősítési szempontok az ajánlattevő gazdasági és pénzügyi, illetve műszaki és/vagy szakmai alkalmasságára vonatkozó követelményeket tartalmaznak, az ajánlattevő (vagy ajánlattevők csoportja) szükség esetén egyéb szervezetek erőforrásaira is támaszkodhat a közötte és e szervezetek között fennálló kapcsolat jogi jellegétől függetlenül. Ebben az esetben az ajánlattevőnek (vagy ajánlattevők csoportjának) bizonyítania kell az ajánlatkérő számára, hogy ezek az erőforrások a minősítési rendszer érvényességének teljes időtartama alatt rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.

A hatályos Kbt. is szabályozza a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékét [12-14. §, 386-391. §]. Sőt, már a korábbi hazai közbeszerzési szabályozás is ismerte a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékét, ugyanakkor az új közbeszerzési törvény kidolgozása során a minősített ajánlattevőkre, a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékére vonatkozó korábban hatályos rendelkezések több szempontból is jelentős mértékben felülvizsgálatra kerültek.

Az új Kbt. minősített ajánlattevőkre vonatkozó szabályai azonban értelemszerűen a korábbi közösségi irányelvek rendelkezéseivel összhangban kerültek kidolgozásra, ezért az új irányelv által bevezetett pontosítások átvezetése szükségessé vált a Kbt. vonatkozó rendelkezéseibe. [A fentiekben hivatkozott, az 52. cikk (1) bekezdésének 3. albekezdésében szereplő rendelkezés is megjelenik a Kbt.-ben, de a Javaslat nem a 12-14. § körében javasolja elhelyezni e szabályt, hanem a Kbt. 387. §-ában, hiszen ez utóbbi § szabályozza a minősített ajánlattevők jegyzékébe történő felvétel szabályait; lásd: a Javaslat 129. §-át.]

A hatályos Kbt. nem ismeri (és értelemszerűen nem is szabályozhatta) az ún. közjogi, illetve magánjogi szervezetek által működtetett tanúsítási rendszert. Az irányelv alapján az ilyen rendszerek működtetése ugyanakkor csupán lehetőség, de nem kötelezettség. A Javaslat nem vezeti be az ún. közjogi, illetve magánjogi szervezetek által működtetett tanúsítási rendszert. (Megjegyzendő, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján a Kbt. hatodik része által szabályozott tanúsítás sem működik.) A Javaslat a Kbt. 14. §-a (2) bekezdésének módosításával azonban megteremti annak a jogi hátterét, hogy a más tagállamokban működő magánjogi és közjogi tanúsító szervezetek által kiadott igazolást a hazai ajánlatkérők által lefolytatott közbeszerzési eljárásban el kell fogadni.

A 7. §-hoz

Az új közösségi közbeszerzési irányelvek lehetővé teszik, hogy a tagállamok a közbeszerzési eljárásokban való részvétel jogát fenntartsák ún. "védett műhelyek" számára, vagy úgy rendelkezzenek, hogy a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződéseket védett munkahely-teremtési programok keretében kell teljesíteni, abban az esetben, ha az érintett alkalmazottak többsége fogyatékos személy, akik - fogyatékosságuk jellege vagy súlyossága miatt - szokásos körülmények között nem folytathatnak keresőtevékenységet. Amennyiben valamely ajánlatkérő él ezzel a lehetőséggel, a közbeszerzési eljárást megindító felhívásban erre hivatkoznia kell.

Amint arra a 2004/18/EK irányelv preambulumának 28. bekezdése is utal, e rendelkezés elsődleges célja a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiacra történő beilleszkedésének vagy újra beilleszkedésének elősegítése. A preambulum szerint az ún. védett műhelyek és a védett munkahely-teremtési programok hatékonyan járulnak hozzá a fogyatékkal élő személyek munkaerő-piaci jelenlétéhez. Ugyanakkor gyakori, hogy ezek a műhelyek a szokásos versenyfeltételek mellett nem tudnak megrendelésekhez jutni. Erre tekintettel biztosítja az új irányelv a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy ilyen műhelyek számára tartsák fenn a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát, vagy egyes szerződések teljesítésének feltételeként a védett munkahely-teremtési programok keretébe történő beillesztést írják elő.

Az irányelvi rendelkezés kapcsán elsődlegesen annak alanyi hatályát kellett megvizsgálni. Az irányelv értelmében az olyan szervezetek számára lehet fenntartani bizonyos szerződéseket, amelyek többségében fogyatékos személyt foglalkoztatnak, azaz olyan személyeket, akiknek - fogyatékosságuk jellege vagy súlyossága miatt - a nyílt munkaerőpiacon történő foglalkoztatására nincs lehetőség.

Az irányelv a védett műhely fogalmára nem ad külön definíciót, ugyanakkor az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. és 88. cikkének a foglalkoztatásra nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 2002. december 5-i 2204/2002/EK bizottsági rendelet meghatározza a védett munkahely, illetve a fogyatékossággal élő munkavállaló fogalmát.

Ami a belső jogi szabályozást illeti, elmondható, hogy a védett munkahely, a védett foglalkoztató, valamint a szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkező szervezet fogalmának meghatározása nem a közbeszerzési szabályozás, hanem a vonatkozó ágazati jogszabályok feladata.

A magyar jogban egyrészt a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásáról szóló 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet és a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet - a vonatkozó közösségi jogi követelményeket is szem előtt tartva - rendezik ezt a kérdést. A hivatkozott kormányrendeletek meghatározzák a megváltozott munkaképességű munkavállaló, illetve a védett foglalkoztató fogalmát, a védett foglalkozatóvá minősítés feltételeit, valamint a védett szervezeti szerződés megkötésének szabályait.

Másrészről a szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkező szervezet fogalmát a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény közeljövőben tervezett módosítása kívánja bevezetni. Az erre vonatkozó rendelkezések előreláthatóan 2006. július 1-jén fognak hatályba lépni. Mivel a szociális foglalkoztatásnak nem lenne feltétele a 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet szerinti akkreditáció, annak érdekében, hogy az ilyen jellegű szervezetek is élni tudjanak a Kbt. által biztosítani kívánt lehetőséggel, nevesíteni szükséges őket a közbeszerzési törvényben. Tekintettel arra, hogy a Kbt. új, a Javaslattal beiktatni kívánt 17/A. §-a 2007. január 1-jén lépne hatályba, valamint arra, hogy ezen időpontra meg fog valósulni a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény tervezett módosításával bevezetni kívánt szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkező szervezetek rendszere, a Javaslat ezt az új jogintézményt is nevesíti a Kbt. új 17/A. §-ában.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény hatályos 112. §- ának (5) bekezdése alapján a rehabilitációs intézmény fenntartója az ellátást igénybe vevő foglalkoztatása érdekében az intézmény szervezeti kereteihez kapcsolódóan vagy önállóan foglalkoztatási tevékenységet biztosító szervezetet hozhat létre, amelyben az ellátást igénybevevő munkajogi jogviszony alapján foglalkoztatható. Mivel a szociális intézményben ellátottak köre nem fedi le a megváltozott munkaképességű munkavállalók fogalmát, ezt a foglalkoztatotti kört külön nevesíteni kell a Kbt. új rendelkezésében. Erre azonban csak a közösségi közbeszerzési irányelvekkel összhangban kerülhet sor, ezért az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát csak abban az esetben tarthatja fenn a szociális foglalkoztatás keretében szociális intézményben ellátottakat foglalkoztató szervezetek részére, amennyiben azok ötven százalékot meghaladó mértékben fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak.

Tekintettel arra, hogy a fenti jogszabályok teljes körűen tartalmazzák, illetve fogják tartalmazni a "védett műhelyekre" vonatkozó szabályokat, a Kbt. a védett műhelyek számára fenntartott szerződések, közbeszerzések személyi köre tekintetében csak visszautal a hivatkozott ágazati jogszabályokra, e tekintetben nem ad sajátos definíciót.

Az is kérdésként vetődött fel, hogy az irányelvi rendelkezés pontosan milyen lehetőséget is foglal magában: annak kimondására ad-e lehetőséget, hogy kizárólag csak védett műhelynek minősített ajánlattevők vehessenek részt meghatározott közbeszerzési eljárásokban, vagy annak előírására biztosít lehetőséget, hogy a közbeszerzési eljárás alapján megkötésre kerülő szerződés meghatározott részét fenn kell tartani a védett műhelyek számára. A Javaslat az elsőként értelmezett lehetőség szabályozására tesz javaslatot, úgy, hogy a védett műhelyek számára fenntartott közbeszerzésekre vonatkozó törvényi rendelkezést a Kbt. első részében, a központosított közbeszerzésre vonatkozó cím után javasolja elhelyezni, azzal, hogy az ilyen eljárások részletes szabályainak megalkotására a Kormány kap felhatalmazást. [Lásd: a Kbt. új 17/A. §-át és a 404. § (1) bekezdésének új m) ponttal történő kiegészítését.]

Az új 17/A. § megfogalmazásakor tekintettel kellett lenni a magyar szabályozás és az irányelvi rendelkezés összhangjának megteremtésére, így a Javaslat a védett munkahely-teremtési programokra nem terjeszti ki a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogának fenntartását. A védett munkahely-teremtési programok azért nem kerülhettek be az új 17/A. § rendelkezésébe, mert nem megváltozott munkaképességű munkavállalók, illetve fogyatékkal élők foglalkoztatására irányulnak, vagyis ezek a programok nem felelnek meg az irányelvekben előírt egyik követelménynek.

Az ötven százalékot meghaladó mérték előírására is a közösségi joggal való összhang megteremtése érdekében volt szükség, mivel a 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet a védett foglalkoztatóvá minősítés feltételeként ötven százalékot elérő mértékben írja elő megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását, a 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet a védett szervezeti szerződés, valamint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításának tervezete a szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkező szervezetek vonatkozásában pedig egyáltalán nem tartalmaz ilyen százalékos arányt. A közbeszerzési irányelvek viszont a közbeszerzési eljárások vonatkozásában fennálló lehetséges "kedvezményt" ötven százalékot meghaladó mértékű foglalkoztatáshoz kötik.

A közösségi joggal való összhang biztosítását szolgálja még a 17/A. § (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy ajánlatkérő köteles biztosítani az Európai Unióban letelepedett azon ajánlattevők esélyegyenlőségét, amelyek ötven százalékot meghaladó mértékben megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztatnak.

Hangsúlyozandó, hogy az irányelvek értelmében nem kötelezettségről van szó, hanem a tagállamok számára biztosított lehetőségről. A Javaslat élni kíván ezzel a lehetőséggel, annak érdekében, hogy az állam ilyen módon is elősegítse és ösztönözze a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató szervezeteknek a fogyatékossággal élő személyek munkaerő-piaci jelenlétének biztosításában és javításában betöltött tevékenységét. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a szükséges eljárási szabályok meghatározása nem a Kbt.-ben, hanem alacsonyabb szinten történne: a Javaslat kormányrendeleti szintű szabályozás bevezetését javasolja.

Tekintettel arra, hogy az irányelv csupán lehetőségként szabályozza meghatározott szerződések védett műhelyek számára való fenntartását, a 2006. január 31-i átvételi határidő nem köti a tagállamokat az adott irányelvi rendelkezéssel összhangban álló hazai rendelkezés 2006. január 31-ig történő hatálybaléptetésére. A Javaslat ezért a 17/A. §-nak a módosítás főszabály szerinti hatálybalépéséhez képest későbbi időpontban, 2007. január 1-jén történő hatálybalépésére tesz javaslatot, egyben figyelembe véve azt is, hogy a részletszabályok megfelelő kidolgozása érdekében alapos, körültekintő munkára van szükség.

A 8. §-hoz

1.) Az igazolásokat a hatályos szabályozás alapján csak eredeti vagy hiteles másolati okiratban lehet benyújtani a közbeszerzési eljárás során. A hiteles másolat jelentős mértékben megdrágítja az ajánlattevők részvételét a közbeszerzési eljárásban, így közvetve az ajánlatkérők számára is megdrágítja a közbeszerzési eljárás útján történő beszerzést. A költségek csökkentése érdekében a Javaslat eltörli a hiteles másolat követelményét, és a Kbt. 20. §-a (3) bekezdésének módosításával kimondja, hogy az igazolások egyszerű másolatban is benyújthatók. Ugyanakkor a közösségi és a nemzeti rezsimben az ajánlatkérő előírhatja az igazolás hiteles másolatban történő benyújtását. Hangsúlyozandó, hogy az egyszerű közbeszerzési eljárás esetében az ajánlatkérőnek nincs lehetősége arra, hogy az ajánlattevőket az igazolás hiteles másolati formában történő benyújtására kötelezze.

Az olyan országokban, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, gyakorlati problémaként jelentkezik, hogy a Kbt. által megkövetelt igazolások az adott országban esetleg nem léteznek. Ezt a nehézséget a Javaslat azzal orvosolja, hogy ilyen esetben lehetővé teszi az ajánlatkérőnek, hogy elfogadhassa a Kbt. által megkövetelt igazolással tartalmilag egyenértékű igazolást, illetve dokumentumot is. A Kbt. 20. §-ának új, (4) bekezdése alapján, amennyiben az Európai Unión kívül letelepedett ajánlattevő letelepedési helye szerinti országban a Kbt. által megkövetelt igazolás nem létezik, az ajánlatkérő jogosult elfogadni az adott igazolással egyenértékű igazolást, illetve dokumentumot is. Tekintettel arra, hogy ez az új rendelkezés a törvény III. fejezetében kerül elhelyezésre, az igazolások mindegyikére - ideértve mind a kizáró okokkal, mind az alkalmassággal kapcsolatos igazolásokat -, illetve minden értékhatáros rezsimre alkalmazandó.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a rendelkezés nem csak azokban az esetekben teszi az ajánlatkérő lehetőségévé a Kbt. által előírt igazolással egyenértékű igazolás vagy dokumentum elfogadását, amennyiben az eljárást az Európai Unión kívüli országban folytatják le, hanem abban az esetben is, amikor a közbeszerzési eljárás Magyarországon zajlik, és az ajánlatkérő az adott közbeszerzési eljárásban nem zárta ki az Európai Unión kívül letelepedett ajánlattevők részvételét.

2.) Az új irányelvek a Közös Közbeszerzési Szójegyzék (CPV) kötelező alkalmazását írják elő, valamint utalnak arra is, hogy az irányelvek alkalmazási körének eltérő értelmezése esetén, amely a CPV-nómenklatúra és a 2004/18/EK irányelv I. mellékletében, illetve a 2004/17/EK irányelv XII. mellékletében szereplő NACE-nómenklatúra, illetve a CPV-nómenklatúra és a 2004/18/EK irányelv II. mellékletében, illetve a 2004/17/EK irányelv XVII. mellékletében szereplő CPC-nómenklatúra (ideiglenes változat) közötti esetleges eltérésekből következik, a NACE-, illetve a CPC-nómenklatúra élvez elsőbbséget.

A hatályos Kbt. nem definiálja a CPV fogalmát, és kötelező alkalmazásáról sem rendelkezik, ugyanakkor több helyen is utal arra, hogy a "külön jogszabályban meghatározott nomenklatúrára történő hivatkozással kell megadni" például az árucsoportot [pl.: 43. § (2) bekezdés]. E külön jogszabály a közbeszerzésekre vonatkozó nómenklatúráról szóló 19/2004 (IV. 28.) IM rendelet, amely egyébként megadja a CPV fogalmát, valamint kimondja annak kötelező alkalmazását is.

A Javaslat - arra is tekintettel, hogy a fentiekben hivatkozott IM rendelet hatályon kívül helyezésre kerül - a Kbt. 20. §-ának kiegészítésével kimondja, hogy a közbeszerzési és a tervpályázati hirdetményekben, az éves statisztikai összegezésekben a közbeszerzések (szerződések) tárgyának nómenklatúra szerinti meghatározása során a Közös Közbeszerzési Szójegyzéket (a továbbiakban: CPV) alkalmazva kell eljárni. A vonatkozó közösségi rendelet szám szerinti hivatkozása ugyanakkor elmarad, mivel az Európai Bizottság a CPV-t időről-időre felülvizsgálja, hozzáigazítva azt az újonnan felmerülő piaci igényekhez. (A CPV jelenleg is éppen felülvizsgálat tárgyát képezi.) A CPV-t tartalmazó rendelet gyakori módosítása viszont a Kbt. újabb és újabb módosításának igényét vonná maga után, ami kerülendő. (A Javaslat előkészítése idején a következő rendelet tartalmazza a CPV-t, valamint az egyéb nómenklatúrák és a CPV közötti megfelelést: a Bizottság 2151/2003/EK rendeletével módosított 2195/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet a Közös Közbeszerzési Szójegyzékről).

A 9. §-hoz

A § a Kbt. 25. §-ának (2) bekezdésében szereplő, a 22. § (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásában irányadó építési beruházás fogalmat módosítja a közösségi jog e téren bekövetkezett változására tekintettel. A 2004/18/EK irányelv - az építési beruházásra, illetve a szolgáltatás megrendelésre vonatkozó korábbi irányelvekhez hasonlóan - szabályozza az ajánlatkérőnek minősülő szervezetek által nyújtott támogatások felhasználásával megvalósítandó közbeszerzéseket, az irányelv hatálya alá vonva azokat.

Az irányelv a következő feltételeket határozza meg: arra az építési beruházásra vagy ezzel összefüggő szolgáltatás megrendelésre kell az irányelvet alkalmazni, amelyet egy vagy több ajánlatkérőként meghatározott szervezet többségi részben közvetlenül támogat. Az építési beruházás fogalmát azonban e vonatkozásban nem az általános tartalommal, hanem sajátos tartalommal használja az irányelv. Az építési beruházáshoz nyújtott támogatás szempontjából építési beruházásnak minősül az irányelv I. mellékletében meghatározott mélyépítési tevékenységek egyikéhez kapcsolódó munka, valamint kórház, sport-, szórakozási és szabadidő-létesítmény, oktatási (iskolaépület, felsőoktatási épület) vagy közigazgatási célokra használt épület kivitelezése (építési munkái). További feltétel, hogy a támogatás felhasználásával megvalósítandó építési beruházás - ÁFA nélküli becsült értéke - elérje vagy meghaladja az 5 923 000 eurót. (Az irányelv elfogadott szövegében szereplő értékhatár pontosításra került a 1874/2004/EK rendelettel.)

Ugyancsak az irányelv szerint kell eljárni a fentiek értelmében vett építési beruházással összefüggő szolgáltatás megrendeléshez egy vagy több ajánlatkérőként meghatározott szervezet által nyújtott közvetlen és többségi támogatás esetében, amennyiben a támogatott szolgáltatás megrendelés becsült értéke eléri vagy meghaladja a 154 000 eurót. (Ez az értékhatár is pontosításra került a 1874/2004/EK rendelettel.)

Az építési beruházásra vonatkozó 93/37/EGK irányelv 2. cikke és 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja, illetve a szolgáltatás megrendelés tekintetében irányadó 92/50/EGK irányelv 3. cikkének (3) bekezdése és a 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja tartalmazta ezeket a rendelkezéseket.

A hatályos Kbt. - a korábbi irányelvi rendelkezésekre is tekintettel - szabályozza a támogatásból megvalósítandó építési beruházás és ezzel összefüggő szolgáltatásmegrendelés esetén lefolytatandó közbeszerzési eljárás kötelezettségét. A Kbt. 22. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a támogatásból megvalósítandó közbeszerzés tekintetében a IV. fejezet eljárási szabályai szerint kell lefolytatni a közbeszerzési eljárást annak a szervezetnek, amelynek a Kbt. 25. §-nak (2) bekezdése szerinti építési beruházását vagy ezzel összefüggő szolgáltatás megrendelését a Kbt. 22. §-ának (1) bekezdésében meghatározott egy vagy több szervezet többségi részben közvetlenül támogatja. E rendelkezés alapján azonban nem valamennyi építési beruházás (és az ezzel összefüggő szolgáltatás megrendelés) esetén kell a IV. fejezet szabályai szerint eljárni, hanem csak meghatározott építési beruházások esetében. A Kbt. 25. §-ának (2) bekezdése sorolja fel a releváns építési beruházások körét: a Kbt. 1. mellékletében az 502. csoport szerinti tevékenységek egyikéhez kapcsolódó munka, valamint kórház, sport-, szórakozási és szabadidő-létesítmény, oktatási (iskolaépület, felsőoktatási épület) vagy közigazgatási célokra használt épület kivitelezése (építési munkái). (E kötelezettség nem vonatkozik azonban az egyéni vállalkozóra és az egyéni cégre.) Az irányadó értékhatárokat pedig a Kbt. 31. §-ának (1) bekezdése és 32. §-ának d) pontja határozza meg.

A Kbt. hatályos szabályainak kiigazítása - tekintettel arra, hogy a közösségi jog e kérdésben nem hozott érdemi változást - csupán két szempontból vált szükségessé: egyrészről az értékhatárok tekintetében, másrészről az e rendelkezés szempontjából irányadó építési beruházás fogalmát meghatározó 25. § (2) bekezdésében szükséges kiigazítani az "502. csoportra" történő hivatkozást (a korábbi rendelkezésekkel szemben az új irányelv már nem tartalmazza e hivatkozást), összhangban a Kbt. 1. mellékletének felülvizsgálatával is. Ez utóbbi kiigazítás elvégzésére irányul a Kbt. 25. §-a (2) bekezdésének e §-sal történő módosítása.

A 10. §-hoz

A § a Kbt.-nek a közbeszerzési törvény hatálya alóli kivételek körét meghatározó 29. §-ának módosítására irányul.

1.) Az (1) bekezdés a Kbt. 29. §-a (1) bekezdésének c) pontját pontosítja. A Kbt. hivatkozott pontja úgy rendelkezik, hogy a IV. fejezet szerinti eljárást nem kell alkalmazni nemzetközi szerződésben, illetőleg nemzetközi egyetértési vagy együttműködési megállapodásban meghatározott külön eljárás alapján történő beszerzésre, ha a szerződés, illetőleg a megállapodás csapatok (katonai erők) állomásoztatására, átvonulására, alkalmazására vonatkozik. A gyakorlatban nem volt egyértelmű, hogy - a fenti szabályra tekintettel - alkalmazni kell-e a Kbt. rendelkezéseit azokra a beszerzésekre, amelyek a hadműveleti területre kihelyezésre, illetve áthelyezésre kerülő egységek táborának létesítésével, illetve elbontásával kapcsolatban merülnek fel. Az egységes jogértelmezés érdekében a Javaslat pontosítja a 29. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt szabályt, és kimondja, hogy a kivétel magában foglalja hadműveleti területre kihelyezésre (áthelyezésre) kerülő egységek esetében a kihelyezés (áthelyezés) megvalósításával összefüggő beszerzéseket is. A kivétel ilyen jellegű pontosítása összeegyeztethető a közösségi közbeszerzési irányelvek rendelkezéseivel.

2.) A § (2) bekezdése a Kbt. 29. §-át javasolja egy új f) ponttal kiegészíteni, egy új kivételi lehetőséget teremtve. A 2004/18/EK irányelv 13. cikke - a korábbi közösségi jogi szabályok által nem ismert - kivételi lehetőséget tartalmaz: az irányelv rendelkezései nem alkalmazandóak az olyan közbeszerzésekre, amelyek arra irányulnak, hogy lehetővé tegyék az ajánlatkérő számára nyilvános elektronikus hírközlési hálózatok rendelkezésre bocsátását vagy igénybevételét, vagy a nyilvánosság részére egy vagy több elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását. A hatályos Kbt. az irányelv 13. cikkében szereplő kivételi lehetőséget nem tartalmazza, mivel a korábbi közösségi jogi rendelkezések sem tartalmazták e kivételi lehetőséget. A Javaslat 10. §-ának (2) bekezdése a Kbt. 29. §-ának (1) bekezdésének egy új f) ponttal történő kiegészítésére irányul az irányelv 13. cikkében szereplő kivételi lehetőség megteremtése érdekében.

3.) A 2004/18/EK irányelv pontosította az értékpapírok és egyéb pénzügyi eszközök kibocsátásával, vételével, eladásával vagy átruházásával kapcsolatos pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, a korábbi irányelv által is nevesített kivételt. Az új irányelv 16. cikkének d) pontja kiemeli, hogy "az ajánlatkérő által pénz- vagy tőkeszerzés érdekében lebonyolított ügylet" nem tartozik az irányelv hatálya alá. Az irányelv preambulumának 27. bekezdése ezzel kapcsolatban azt a pontosító magyarázatot tartalmazza még, hogy az irányelv hatálya - a pénzügyi szolgáltatások körében - nem terjed ki a monetáris politika, az árfolyam-politika, az államadósság-politika, a tartalékkezelési politika és egyéb hasonló politikák megvalósítása érdekében, értékpapírok és más pénzügyi eszközök kibocsátásával, eladásával, vételével vagy átruházásával kapcsolatos, különösen pénz- vagy tőkeszerzés érdekében bonyolított ügyletekre.

Fontos kiemelni ugyanakkor azt, hogy az irányelvek hatálya főszabályként továbbra is kiterjed a pénzügyi szolgáltatásokra, és csak egy meghatározott körük képez kivételt a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége alól. A 2004/18/EK irányelv több rendelkezése is megerősíti a pénzügyi szolgáltatások irányelv hatálya alá tartozását, így például a 9. cikk (8) bekezdése, amely a banki és egyéb pénzügyi szolgáltatások esetében ad kiegészítő szabályt a közbeszerzés becsült értékének meghatározására, a 30. cikk (1) bekezdésének c) pontja, amely a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás egyik jogcíme körében kifejezetten nevesíti a pénzügyi szolgáltatást, és az irányelv II A melléklete, amelynek 6. csoportját képezik a pénzügyi szolgáltatások. Külön kiemelendő továbbá az ún. Közös Közbeszerzési Szójegyzék, a CPV, amely számos, a pénzügyi szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatást, tevékenységet nevesít, így például 66120000-7 hivatkozási szám alatt a "Letéti szolgáltatásokat", 66130000-0 hivatkozási szám alatt a "Hitelnyújtási szolgáltatásokat", 66140000-3 hivatkozási szám alatt a "Pénzügyi lízing szolgáltatásokat", 66200000-2 hivatkozási szám alatt a "Befektetési banki szolgáltatásokat".

A kivételekkel kapcsolatos szabály módosulására tekintettel a Javaslat a Kbt. 29. §-a (2) bekezdésének b) pontját az alábbiakban leírt módon kívánja módosítani. Megjegyzendő, hogy az irányelv 16. cikke b) pontjának szövegezése nem teljesen egyértelmű, és - különös tekintettel a preambulum 27. bekezdésének szövegére - többféle értelmezésre is alapot adhat. A Javaslat olyan megközelítést alkalmaz, amely nem szűkíti szükségtelenül a korábbi irányelvek által is biztosított kivételek körét az értékpapír- és más pénzügyi eszközökkel kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások tekintetében, ugyanakkor igen óvatosan és szigorúan határozza meg a kivételek körét az egyéb pénz- és tőkeszerzésre irányuló pénzügyi szolgáltatások terén.

A Javaslat szerint a befektetési szolgáltatásra való hivatkozást felváltja a Kbt. 3. melléklete 6. csoportjába tartozó pénzügyi szolgáltatásokra való hivatkozás. A pénzügyi szolgáltatás fogalmának a javasolt módon történő pontosítását az indokolja, hogy a hatályos szabályozás szerinti befektetési szolgáltatás fogalma szűkebb az irányelvben szereplő pénzügyi szolgáltatás fogalmához képest, ugyanakkor a pénzügyi szolgáltatás kifejezés sem fedi le teljesen az irányelv által szabályozni kívánt kivételi kört. A Kbt. 3. mellékletének 6. csoportja szerinti pénzügyi szolgáltatás fogalma ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy e fogalom alatt a biztosítási szolgáltatásokat, valamint a banki és befektetési szolgáltatásokat egyaránt érteni kell.

A Javaslat a fenti pontosítással továbbra is fenntartja a kivételek körében azokat a pénzügyi szolgáltatásokat, amelyek értékpapírok vagy egyéb pénzügyi eszközök kibocsátása, eladása, vétele vagy átruházása által valósulnak meg. Ebben a tekintetben a Javaslat követi az irányelv 16. cikkének b) pontjának szövegét, amely az ilyen ügyletek tekintetében ugyanazt a szöveget tartalmazza, mint a korábbi irányelv. Ugyanígy fenntartja a Javaslat a jegybanki tevékenység (a közösségi jogi szóhasználatban jegybanki szolgáltatások) igénybevételének mentességét a Kbt. hatálya alól.

A Javaslat ezen kívül kiterjeszti a kivételek körét azokra a pénzügyi szolgáltatásokra, amelyek pénz- vagy tőkeszerzésre irányulnak, összhangban az irányelv 16. cikkének b) pontjában szereplő kiegészítéssel. A Javaslat ebben a körben azonban élt azzal a magyarázó szűkítéssel, amelyet az irányelv preambulumának 27. bekezdése tartalmaz, tehát csak azok a pénz- vagy tőkeszerzésre irányuló pénzügyi szolgáltatások mentesülnek a Kbt. hatálya alól, amelyek a monetáris, az árfolyam-, vagy a tartalékkezelési politika, illetve az államadósság-politika megvalósítása érdekében történnek. Tekintettel arra, hogy az államadósság-politika kifejezés a hatályos államháztartási jogban többféleképpen is értelmezhető, a Javaslat kifejezetten a központi kormányzat adósságkezelési politikájára utal.

A Javaslatnak a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezései a következőkben foglalhatók össze. Továbbra is kivételt képeznek a Kbt. hatálya alól azok a pénzügyi szolgáltatások, amelyek értékpapírok vagy egyéb pénzügyi eszközök kibocsátása, eladása, vétele vagy átruházása által valósulnak meg. Kivétel marad a jegybanki tevékenység igénybevétele is.

Az egyéb pénz-vagy tőkeszerzésre irányuló pénzügyi szolgáltatások, így például a kereskedelmi banki hitelek főszabályként a Kbt. hatálya alá tartoznak. Ebből a körből csak azok a pénzügyi szolgáltatások mentesülnek a Kbt. hatálya alól, amelyeket a monetáris, az árfolyam-, vagy a tartalékkezelési politika, vagy a központi kormányzat adósságkezelési politikájának megvalósítása érdekében vesznek igénybe.

A Kbt. gyakorlati alkalmazása során problémaként merült fel, hogy szükséges-e, illetve lehetséges-e közbeszerzési eljárás lefolytatása a nemzetközi fejlesztési intézmények (NFI-k), vagy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), illetve hasonló szervezetek által nyújtott kedvezményes, nem piaci alapú hitelek igénybevétele esetén. Az ilyen hitelek - mint jogszabály alapján fennálló kizárólagos jog alapján nyújtott szolgáltatások - tekintetében indokolt lehet a Kbt. 29. §-a (2) bekezdése h) pontjának alkalmazása. Az MFB esetében jellemzően akkor kerülhet erre sor, ha az adott hitelt kizárólag az MFB-től lehet igénybe venni, pl. a Vízközmű Beruházási Hitelprogram esetén.

4.) A Kbt. hatályos 29. §-a (2) bekezdésének h) pontja szerint nem kell alkalmazni a IV. fejezet szerinti eljárást a 27. §-ban meghatározott szolgáltatások körében, ha a szolgáltatást a 22. § (1) bekezdésében meghatározott ajánlatkérők valamelyike jogszabály alapján fennálló kizárólagos jog alapján nyújtja. A hatályos szabály a 92/50/EGK irányelv 6. cikkének rendelkezésén alapszik. A 2004/18/EK irányelv ezt a kivételt kiterjeszti arra az esetre is, ha a kizárólagos jog az ajánlatkérők által létrehozott valamely társulási formát illeti meg. Az irányelvi rendelkezésnek megfelelően a Javaslat módosítani kívánja a 29. § (2) bekezdésének h) pontját, kimondva, hogy a fenti szolgáltatások körében nem kell alkalmazni a IV. fejezet szerinti eljárást akkor sem, ha a szolgáltatást az ajánlatkérők által létrehozott társulás nyújtja jogszabály alapján fennálló kizárólagos jog alapján.

5.) A kivételek körének változása kapcsán meg kell még említeni a Kbt. 29. §-a (2) bekezdésének d) pontjában foglalt kivételi lehetőség felülvizsgálatát: a Javaslat a közösségi jog e téren bekövetkezett változására tekintettel e kivételi lehetőség hatályon kívül helyezésére tesz javaslatot. A 2004/18/EK irányelv 16. cikke - a távközlési/elektronikus hírközlési piacon végbement liberalizációs folyamatokra tekintettel - ugyanis már nem tartalmazza azt a korábbi kivételi lehetőséget, amelynek értelmében nem kellett közbeszerzési eljárást lefolytatni a távbeszélő, a telex-, rádiótelefon, személyhívó és műholdas szolgáltatás megrendelése esetében (92/50/EGK irányelv 1. cikk a) pont v) alpont). Más szavakkal: az irányelv megszüntette a korábbi kivételi lehetőséget, így a jövőben az említett szolgáltatások megrendelése érdekében kötendő szerződésekhez - az egyéb feltételek fennállása esetén - közbeszerzési eljárást kell lefolytatnia az irányelv hatálya alá tartozó ajánlatkérőknek. Az irányelv preambuluma is utal e változásra, és a kivételi lehetőség megszüntetésének indokaként a távközlési/elektronikus hírközlési piacon végbement liberalizációs folyamatokat említi. Az új irányelvre tekintettel a 29. § (2) bekezdése d) pontjának hatályon kívül helyezését a Javaslat 134. §-nak a) pontja tartalmazza.

A 11. §-hoz

A § az építési beruházásra irányadó új közösségi közbeszerzési értékhatárt állapítja meg.

Mint ismert, a közösségi irányelvek rendelkezései csak az ún. közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekre vonatkoznak. (A közösségi jog azonban lehetőséget biztosít ún. nemzeti közbeszerzési értékhatárok meghatározására és ezzel kapcsolatos eljárási rend kialakítására. E lehetőséggel szinte valamennyi tagállam élt is.)

Az európai közösségi közbeszerzési értékhatárokat az Európai Unió határozza meg. Az új közösségi irányelvek kidolgozása során az egyik deklarált célkitűzés a közösségi értékhatárok felülvizsgálata és egyben egyszerűsítése volt. Amint arra a 2004/18/EK irányelv preambulumának 17. bekezdése is utal, az értékhatárok sokfélesége megnehezíti az ajánlatkérők helyzetét. A preambulum arra is utal, hogy a monetáris unió keretében az értékhatárokat euróban kell megállapítani, méghozzá olyan módon, hogy egyszerűbbé váljon a vonatkozó rendelkezések alkalmazása, de egyben biztosított legyen az összhang a WTO Kormánybeszerzési Megállapodásában előírt, különleges lehívási jogban (SDR-ben) kifejezett értékhatárokkal is. Az új irányelv - szakítva a korábbi irányelv differenciáltabb megközelítésével - az irányadó értékhatárok számának csökkentése érdekében a GPA-ben nem szereplő értékhatárokat hozzáigazította az abban felsoroltakhoz, továbbá valamennyi értékhatár euróban került meghatározásra

A klasszikus ajánlatkérők közbeszerzéseit szabályozó 2004/18/EK irányelv 17. cikke az árubeszerzés, a szolgáltatás megrendelés és az építési beruházás tekintetében irányadó értékhatárokat határozza meg, míg az építési koncesszió tekintetében irányadó értékhatárt az 56. cikk, a tervpályázat tekintetében irányadó értékhatárt a 67. cikk. A 78. cikk pedig az euróban kifejezett értékhatárok rendszeres felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza annak érdekében, hogy azokat szükség szerint az euró különleges lehívási joghoz (SDR-hez) viszonyított árfolyamának lehetséges mozgásához lehessen igazítani.

Az értékhatárok - a 78. cikk alapján - már felülvizsgálatra is kerültek, mivel az irányelvekben meghatározott értékhatárok nem egyeztek meg a GPA-ben a 2004. január 1. és 2005. december 31. közötti időszakra újraszámított értékhatárokkal. E felülvizsgált értékhatárokat a 78. cikk felhatalmazása alapján a Bizottság - 2004. október 28-án elfogadott - 1874/2004/EK rendelete a 2004/17/EK és 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek a közbeszerzési eljárások értékhatárai tekintetében történő módosításáról tartalmazza. (A rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2004. október 29-i, L 326. számában jelent meg.) Az újonnan megállapított értékhatárok nemzeti valutában, így forintban meghatározott értékét egy európai bizottsági közlemény tartalmazza. (Az Európai Bizottság közleménye az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelveiben meghatározott értékhatárok ellenértékéről az 1874/2004/EK bizottsági rendeletben módosítottak szerint. A közlemény az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2004. október 29-i, C 266. számában jelent meg.)

A rendelet módosította a 2004/18/EK irányelv 7. cikkét is, új értékhatárokat állapítva meg. Ennek alapján az irányadó értékhatárok a következők:

a) 154 000 euró (38 074 374 forint) a b) pont harmadik francia bekezdésében meghatározott árubeszerzés és szolgáltatás megrendelés körébe nem tartozó, az irányelv IV. mellékletében felsorolt központi kormányzati szervezetek árubeszerzése és szolgáltatás megrendelése esetében, valamint akkor, ha a védelem terén a beszerzendő áru az irányelv V. mellékletében szerepel;

b) 236 000 euró (58 347 742 forint):

- árubeszerzés és szolgáltatás megrendelés esetében az összes többi, a IV. mellékletben nem szereplő ajánlatkérő esetében;

- árubeszerzés esetén, ha a védelem terén a beszerzendő áru az V. mellékletben nem szerepel az olyan ajánlatkérők árubeszerzése és szolgáltatás megrendelése esetében, amelyek nem szerepelnek a IV. mellékletben;

- a IIA. mellékletben a 8. csoportba tartozó kutatási és fejlesztési szolgáltatások és az 5. csoportba tartozó 7524, 7525, 7526 számú távközlési szolgáltatások, valamint a II.B. melléklet szerinti szolgáltatások esetében;

c) 5 923 000 euró (1 464 379 973 forint) építési beruházás esetében.

A Kbt. 30-34. §-ai szabályozzák a klasszikus ajánlatkérők esetében irányadó közösségi közbeszerzési értékhatárokat. E rendelkezések értelemszerűen még a korábbi irányelveknek megfelelő és a 2004. január 1-jétől 2005. december 31-éig irányadó értékhatárokat tartalmazzák, amelyeket ennek megfelelően módosítani kell. Az értékhatárok kiigazítása, és az új irányelvek szerinti értékhatárokhoz való hozzáigazítása feltétlenül szükséges. Ugyanakkor, amint arra a fentiekben utaltunk, az irányelvben szereplő értékhatárok már felülvizsgálatra és kiigazításra kerültek, méghozzá bizottsági rendelettel, ami a közösségi jog általános szabályai szerint közvetlenül alkalmazandó jogforrás, és így - főszabály szerint - átültetést nem igényel a tagállamok részéről, sőt főszabályként a tagállamoknak nincs is lehetősége arra, hogy a rendelet rendelkezéseit belső jogszabályaikban "megismételjék". Azt is látni kell, hogy a közösségi jog sajátos szabályozási megoldásáról van szó, és így nem kizárt, hogy belső jogban leképezzük a bizottsági rendelet rendelkezéseit. "A közösségi jog sajátos szabályozási megoldásainak köszönhetően előfordul, hogy a Közösség rendelettel módosít egy irányelvet. Ilyenkor függetlenül attól, hogy a módosítás közvetlenül alkalmazandó jogforrásban jelenik meg, azt a módosított jogi aktus, vagyis az irányelv - jogi jellemzőinek fényében kell értelmezni, és adott esetben át kell ültetni" [7001/2005. (IK 8.) IM irányelv a jogharmonizációs célú jogalkotásról 182. pont.]

Tekintettel arra a tényre, hogy jelen esetben az Európai Bizottság nem önálló rendeletet alkotott, hanem az Európai Parlament és a Tanács két irányelvét módosította, így az új közösségi értékhatárokra vonatkozó rendelkezéseket a tagállami jogalkotónak is át kell ültetnie a nemzeti jogszabályba, csakúgy mint az irányelvek többi rendelkezését. Erre tekintettel szükségessé vált a Kbt. 30-32. §-ainak módosítása, és a közösségi értékhatárok Kbt.-ben történő megjelenítése.

A Kbt. 31. §-ának (1) bekezdésében megjelenő értékhatárt módosítja tehát a 11. §, míg a többi értékhatár módosítását a Javaslat 135. §-ának c)-gy) pontjai végzik el.

A 12. §-hoz

A § a Kbt.-nek a közbeszerzés becsült értékére vonatkozó szabályait pontosítja.

1.) A közösségi joggal való összhang megteremtése érdekében a § (1) bekezdése a Kbt. 35. §-ának (1) bekezdését javasolja egy új mondattal kiegészíteni, míg (3) bekezdése a 35. §-t egy új (3) bekezdéssel egészíti ki

A 2004/18/EK irányelv - a korábbi irányelvekhez hasonlóan - részletes szabályokat ad a közbeszerzés becsült értékének meghatározására. E szabályok részben a korábbi irányelvi rendelkezéseket ismétlik meg, részben módosításokra is sor került, végül egy-két új, a korábbi irányelvekben nem szereplő rendelkezés is megállapításra került. A becsült érték számításának irányelvi főszabálya nem változott: továbbra is a közbeszerzés megkezdésekor (a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény feladásának időpontjában, vagy ha hirdetmény feladására nincs szükség, akkor a közbeszerzési eljárás ajánlatkérő által történő megkezdésének időpontjában) irányadó, ÁFA nélkül számított, teljes ellenszolgáltatást kell érteni. A teljes ellenszolgáltatásba bele kell érteni a vételi jog átengedésének értékét, továbbá a szerződés esetleges meghosszabbításának értékét is. A közbeszerzés értékét továbbra is becsléssel kell megállapítani [9. cikk (1) bekezdés 1. albekezdés, (2) bekezdés]. Az alapvető szabályok tekintetében tehát nincs változás, a korábbi irányelvi rendelkezések ugyanakkor nem tartalmazták a szerződés esetleges meghosszabbítására vonatkozó utalást, illetve a vételi jog átengedésének értékét. Az irányelv új elemként rögzíti, hogy a közbeszerzés becsült értékébe be kell számítani az ajánlatkérő által a részvételre jelentkezők, illetve ajánlattevők számára fizetendő díjat és kifizetést (jutalékot) [9. cikk (1) bekezdés 2. albekezdés].

A fenti irányelvi rendelkezésekre tekintettel került sor a Kbt. 35. §-a (1) bekezdésének új mondattal történő kiegészítésére, egyértelművé téve, hogy a teljes ellenszolgáltatás értékébe be kell számítani a vételi jog átengedésének értékét. A 35. § Javaslattal megállapítandó új (3) bekezdése pedig az irányelv 9. cikke (1) bekezdése 2. albekezdésében szereplő rendelkezés átültetését célozza.

2.) A § (2) bekezdése a Kbt. 35. §-ának (2) bekezdését egy magyarázó jellegű rendelkezéssel javasolja kiegészíteni. A jogalkalmazók számára nem volt teljesen egyértelmű, hogy az egybeszámítási szabályok (Kbt. 40. §-a) alkalmazása szempontjából milyen időpont irányadó a "beszerzésére egy költségvetési évben ... kerül sor" fordulat alatt: a közbeszerzés megkezdésének időpontját, vagy esetleg a kötelezettségvállalás időpontját? Mint ismert, a Kbt. hatályos 40. §-ának (2) bekezdése alapján "A becsült érték kiszámítása során mindazon árubeszerzések vagy építési beruházások vagy szolgáltatások értékét egybe kell számítani, amelyek

a) beszerzésére egy költségvetési évben vagy tizenkét hónap alatt [37. § (1) bekezdése] kerül sor [a 39. § (1) bekezdése szerinti eset kivételével], és

b) beszerzésére egy ajánlattevővel lehetne szerződést kötni, továbbá

c) rendeltetése azonos vagy hasonló, illetőleg felhasználásuk egymással közvetlenül összefügg."

A módosítás megerősíti azt a hatályos szabályokból már jelenleg is levezethető értelmezést, miszerint a 40. § (2) bekezdése szerinti egybeszámítási szabályok alkalmazása során is a közbeszerzés megkezdésének a 35. § (2) bekezdése szerinti időpontját kell figyelembe venni.

A 13. §-hoz

A § a Kbt. 36. §-át egy új (2) bekezdéssel javasolja kiegészíteni, egyértelművé téve, hogy a több részből álló árubeszerzések esetében valamennyi rész értékét figyelembe kell venni a becsült érték meghatározása során. Ugyanígy a több szerződés alapján teljesítendő árubeszerzések esetében is mindegyik rész értékét figyelembe kell venni. A rendelkezés a 2004/18/EK irányelv 9. cikke (5) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés hazai közbeszerzési jogba való átültetésére irányul.

A 14. §-hoz

A paragrafus a szolgáltatások meghatározott eseteiben alkalmazandó becsült érték meghatározási szabályokat tartalmazó 38. § (2) bekezdésének módosítására irányul, részben a gyakorlatban felvetődött jogértelmezési kérdés rendezése, részben a közösségi jog e téren bekövetkezett változásának átvezetése érdekében.

A 2004/18/EK irányelv 9. cikkének az egyes szolgáltatás megrendelések esetében irányadó becsült érték számítási szabályokat megállapító (8) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt rendelkezés módosult a korábbi irányelvi rendelkezésekhez képest.

Az a) pontbéli rendelkezést a 92/50/EGK irányelv 7. cikkének (4) bekezdése tartalmazta. Ez a rendelkezés egyrészt a biztosítási szolgáltatások esetében határozza meg a becsült érték számításának szabályait, másrészt a banki és egyéb pénzügyi szolgáltatások, és végül a tervezést is magában foglaló szolgáltatások esetében. A banki és pénzügyi szolgáltatások esetében nem hozott változást az új irányelv. Változást jelent azonban, hogy a biztosítási szolgáltatások esetében már nem csak a fizetendő biztosítási díjat, hanem az "egyéb ellenszolgáltatást" is figyelembe kell venni. Ugyanez a változás figyelhető meg a tervezést is magában foglaló szolgáltatás esetében. A fizetendő díj, illetőleg jutalék mellett figyelembe kell venni az egyéb ellenszolgáltatásokat is. Ezeket a változásokat a Javaslat átvezeti a magyar közbeszerzési jogba.

A Kbt. 38. §-a (2) hatályos bekezdésében szereplő felvezető szöveg pontosításával azt is egyértelművé kívánja tenni a Javaslat, hogy a bekezdésben nevesített szolgáltatásmegrendelések esetében kizárólag az egyes pontokban meghatározottak képezik a becsült érték számításának alapját, azaz kizárólag az ott felsorolt elemeket kell figyelembe venni a becsült érték meghatározása során.

A § egyben egy új (3) bekezdéssel javasolja kiegészíteni a Kbt. 38. §-át, a 2004/18/EK irányelv 9. cikke (5) bekezdésének a) pont pontjában foglalt rendelkezéssel való összhang megteremtése érdekében.

A 15. §-hoz

A paragrafus a Kbt.-nek a becsült érték meghatározására vonatkozó szabályait egy új §-sal (38/A. §) javasolja kiegészíteni, és a tervpályázat esetében ad speciális szabályokat a becsült érték meghatározása tekintetében. E rendelkezések a 2004/18/EK irányelv 67. cikke (2) bekezdésének 1. és 2. albekezdésében foglalt rendelkezésekkel való összhang megteremtésére irányulnak. A hivatkozott cikk (2) bekezdése alapján a tervpályázati eljárásra vonatkozó irányelvi rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, amennyiben

a) a tervpályázati eljárás eredményeként szolgáltatás megrendelésére kerül sor, illetőleg

b) a tervpályázat alapján a pályázókat díj, illetőleg egyéb kifizetés illeti meg.

Az a) pontbeli esetben a tervpályázati eljárásra vonatkozó értékhatár a szolgáltatásmegrendelés tekintetében irányadó értékhatár; a szerződés értékébe pedig be kell számítani a pályázóknak esetlegesen fizetendő díjakat.

A b) pontbeli esetben az értékhatár a pályázati díj és a pályázóknak fizetendő díjak együttes teljes összege, beleértve a tervpályázati eljárást követően - a 31. cikk (3) bekezdése alapján történő - szolgáltatás megrendelés ÁFA nélkül számított becsült értékének összegét, feltéve, hogy az ajánlatkérő nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a tervpályázati eljárást követően sor kerüljön a szolgáltatás megrendelésre.

A 16. §-hoz

A paragrafus a Javaslat által bevezetendő keretmegállapodás, illetve dinamikus beszerzési rendszer esetében határozza meg a becsült érték meghatározásának sajátos szabályait.

A 2004/18/EK irányelv alapján már a klasszikus ajánlatkérők közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzései esetében is lehetőség van ún. keretmegállapodás megkötésére. Mivel a Javaslat él az új irányelv által biztosított lehetőséggel, szükségessé vált a keretmegállapodás esetében is rögzíteni a becsült érték meghatározásának sajátos szabályait. Tekintettel arra, hogy a közösségi jog e kérdést szabályozza, a vonatkozó Kbt.-beli rendelkezést is a közösségi jogra tekintettel kellett kialakítani. A 2004/18/EK irányelv (9) bekezdése szabályozza a keretmegállapodások esetén a becsült érték számításának módját. Ennek értelmében a keretmegállapodás becsült értéke a keretmegállapodás alapján az adott időszakban kötendő szerződések becsült legmagasabb összértéke. E rendelkezés jelenik meg a Kbt. Javaslattal megállapítandó új 39/A. §-a (1) bekezdésében.

Ugyanígy szükséges rendelkezni a Javaslat által bevezetendő dinamikus beszerzési rendszer esetében is a becsült érték meghatározásának sajátos szabályairól. A közösségi jog rendelkezéseit ebben az esetben is figyelembe kell venni. A 2004/18/EK irányelvnek ugyancsak a (9) bekezdése szabályozza a dinamikus beszerzési rendszerek esetén a becsült érték számításának módját. Ennek értelmében a dinamikus beszerzési rendszer alkalmazása során a közbeszerzés becsült értéke a rendszer teljes időtartama alatt kötendő szerződések becsült legmagasabb összértékét kell tekinteni. E rendelkezés jelenik meg a Kbt. Javaslattal megállapítandó új 39/A. §-a (2) bekezdésében. E rendelkezés ugyanakkor csak 2007. január 1-jén lép hatályba összhangban a dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó egyéb jogszabályokkal [lásd: Javaslat 133. § (3) bekezdését].

A 17. §-hoz

1.) A paragrafus a Kbt.-nek a közbeszerzési eljárások fajtáit, az egyes eljárások közötti kapcsolat alapvető szabályait tartalmazó 41. §-át szabályozza újra, kimondva, hogy a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzésekre irányuló eljárások esetében a Kbt. IV. fejezetének hatálya alá tartozó ajánlatkérők a nyílt, a meghívásos és a tárgyalásos eljárás mellett versenypárbeszédet is alkalmazhatnak, továbbá lehetőségük lesz keretmegállapodás kötésére, illetve - 2007. január 1-jétől - dinamikus beszerzési rendszer létrehozására és működtetésére.

A paragrafus újraszabályozását a közösségi jogban bekövetkezett változások indokolják, illetve az a tény, hogy a Javaslat a közösségi jog által szabályozott új jogintézmények hazai közbeszerzési jogba történő bevezetésére tesz javaslatot. A 2004/18/EK irányelv alapján az ajánlatkérők az irányelv tárgyi hatálya alá tartozó szerződéseik megkötése érdekében csak az irányelv által szabályozott, és a tagállamok nemzeti jogában ehhez igazított eljárásfajtákat alkalmazhatnak. Az irányelv hatálya alá tartozó ajánlatkérők főszabályként továbbra is a nyílt és a meghívásos eljárás között választhatnak.

Új eleme azonban az irányelvnek, hogy egy új eljárási technikát is bevezet: ez az ún. versenypárbeszéd, és az irányelv 29. cikkében szabályozott feltételek fennállása esetén az ajánlatkérők ilyen eljárásfajtát is alkalmazhatnak. Ugyancsak új elem az irányelvben, hogy lehetőséget biztosít az ún. dinamikus beszerzési rendszer létrehozására és működtetésére (33. cikk), továbbá a korábbi közösségi irányelvektől eltérően a keretmegállapodás megkötésének lehetőségét is biztosítja a klasszikus ajánlatkérői kör számára (32. cikk).

Az irányelv alapján a klasszikus ajánlatkérőknek továbbra is lehetősége van tárgyalásos eljárás alkalmazására, de kizárólag az irányelvben meghatározott feltételek fennállása esetében. A közösségi jog tehát nem változtatott a korábbi szabályozási megközelítésen, a klasszikus ajánlatkérők esetében továbbra is kivételes eljárásfajtának tekinti a tárgyalásos eljárást, méghozzá mind a hirdetménnyel induló, mind a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást. (A tárgyalásos eljárás alkalmazhatóságának esetköreit a 30-31. cikkek határozzák meg.)

2.) A 41. § Javaslat általi újraszabályozásával tehát nem változik (a közösségi jogra tekintettel nem változhat) az a szabályozási megközelítés, amely szerint a klasszikus ajánlatkérők főszabályként nyílt vagy meghívásos eljárást kötelesek lefolytatni közbeszerzéseik megvalósítása érdekében. (E kettő között viszont szabadon választhatnak.)

Tárgyalásos eljárást csak abban az esetben alkalmazhatnak a Kbt. IV. fejezetének hatálya alá tartozó ajánlatkérők, amennyiben azt a Kbt. (Javaslattal is kiegészített) rendelkezései kifejezetten megengedik. A tárgyalásos eljárás kivételessége továbbra is érvényesül. A Kbt. taxatíve sorolja fel azokat a jogcímeket, amelyek megalapozzák mind a hirdetménnyel, mind a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását.

Az új irányelv által bevezetett és a Javaslat által is bevezetni javasolt versenypárbeszéd ugyancsak kivételesen alkalmazandó eljárásfajtának minősül: csak akkor kerülhet sor az alkalmazására, amennyiben alkalmazásának a Kbt. által a 132/A. §-a (1) és (2) bekezdésében előírt feltételei fennállnak.

3.) A 2004/18/EK irányelv új eljárási lehetőségként szabályozza az ún. versenypárbeszédet. Az irányelv értelmében a tagállamok bevezethetik ezt az eljárási lehetőséget, ugyanakkor a tagállamok dönthetnek úgyis, hogy nem teszik lehetővé ajánlatkérőik számára e "technika" alkalmazását. A versenypárbeszéd intézményének szabályozása jelenti az új irányelv egyik leglényegesebb újdonságát. Célja az összetett, komplex szerződések, beszerzések esetében nagyobb rugalmasságot biztosítani az ajánlatkérők számára. A korábbi irányelvi rendelkezések alapján a klasszikus ajánlatkérők főszabályként csak olyan eljárásfajtákat alkalmazhattak, amelyek esetében nem volt lehetőség az ajánlatkérői és ajánlattevői oldal közötti tárgyalásra: mint ismeretes, a klasszikus ajánlatkérők főszabályként csak nyílt vagy meghívásos eljárást alkalmazhatnak. Tárgyalásos eljárásra (még a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra is) csak az irányelvben pontosan meghatározott esetkörökben kerülhet sor. Ezek az esetkörök ugyanakkor meglehetősen korlátozottak (és ezen az új irányelv sem változtatott).

Az új irányelv a korábbi szabályozás merevségén úgy próbált változtatni, hogy új jogintézményeket vezetett be, ugyanakkor a korábbi eljárásfajtákra vonatkozó szabályokat alapjaiban nem változtatta meg. A versenypárbeszéd bevezetésére tehát a rugalmasabb eljárási technikák biztosítása jegyében került sor a közösségi jogban, és a Javaslat is a rugalmasság jegyében és az összetett beszerzésekkel kapcsolatban felmerült problémák orvoslása érdekében vezeti be a hazai közbeszerzési jogba a versenypárbeszéd intézményét. [A részletes eljárási szabályokat a Javaslat 51. §-a által bevezetett 123/A-123/G. §-ai tartalmazzák.]

4.) A 41. § új (4) bekezdése teszi lehetővé a IV. fejezet hatálya alá tartozó ajánlatkérők számára, hogy "dinamikus beszerzési rendszert" hozzanak létre és működtessenek.

A dinamikus beszerzési rendszer (fő szabály szerint legfeljebb négy évre kiterjedő) alkalmazásának lényege: a rendszerbe bármely alkalmas és kizárással nem érintett ajánlattevő folyamatosan bekerülhet a követelményeknek megfelelő ún. előzetes ajánlattétellel (indikatív ajánlat, amely folyamatosan javítható). A konkrét közbeszerzési igényeket, szerződéskötéseket megelőzően az ajánlatkérőnek egyszerűsített hirdetményt kell közzétennie (felhívás a rendszerben való részvételre a konkrét ajánlatkérések előtt), majd ajánlattételi felhívást kell küldenie a rendszerben résztvevő összes ajánlattevőnek az adott szerződéskötés tekintetében az előzetes ajánlatukhoz képest a végső ajánlatuk megtételére. Ez a beszerzési módszer lehetővé teszi az ajánlatkérő számára, hogy a már kiválasztott ajánlattevők jegyzékének létrehozásával és az új ajánlattevőknek a csatlakozásra adott lehetőséggel - a rendelkezésre álló elektronikus eszközök segítségével - az ajánlatok különlegesen széles választékához jusson hozzá, és a széles körű verseny révén biztosítsa a pénzeszközök optimális felhasználását. A jogintézmény nevében szereplő "dinamikus" jelző arra utal egyrészről, hogy a rendszerhez folyamatosan lehet csatlakozni (szemben a keretmegállapodással, amely esetében az ajánlatkérő csak a megkötött keretmegállapodásban részes ajánlattevőkkel kötheti meg a konkrét beszerzési igényét realizáló szerződést), másrészről a benyújtott ajánlatok is folyamatosan javíthatóak, vagyis az ajánlat tartalma is változhat.

A dinamikus beszerzési rendszer alapvető újdonsága az, hogy teljes egészében elektronikus rendszer: mind a felállítása során, mind a konkrét beszerzési igény realizálására irányuló szerződések megkötése során kizárólag elektronikus eszközöket alkalmazhat az ajánlatkérő.

A dinamikus beszerzési rendszer keretében az ajánlatkérő a nyílt eljárás szabályait köteles követni annak minden szakaszában, egészen az e rendszer keretében megkötendő szerződések odaítéléséig. Időtartama korlátozott, legfeljebb négy évig tarthat, kivéve a kellően indokolt, rendkívüli eseteket. Amennyiben az ajánlatkérő dinamikus beszerzési rendszer létrehozásáról dönt, hirdetményt tesz közzé, ahol többek között megadja a dokumentációhoz hozzáférést lehetővé tevő internet címet. Amely ajánlattevő a dokumentációnak megfelelő előzetes ajánlatot nyújt be, felvételt nyer a rendszerbe. A szerződés ajánlati felhívás alapján jön létre. Az ajánlati felhívás kibocsátása előtt az ajánlatkérő egyszerűsített ajánlati felhívást tesz közzé, ebben valamennyi érdekelt ajánlattevőt felhívja arra, hogy nyújtsa be előzetes ajánlatát. Az ajánlatkérő a rendszerben odaítélendő minden egyes szerződés tekintetében a rendszerbe felvett valamennyi ajánlattevőt felhívja arra, hogy nyújtsa be ajánlatát. Az ajánlatkérő annak az ajánlattevőnek ítéli oda a szerződést, amely, illetve aki a dinamikus beszerzési rendszer létrehozásáról szóló hirdetményben megállapított bírálati szempontok alapján a legjobb ajánlatott tette.

A dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó részletes szabályokat a Kbt. 404. §-a (1) bekezdésének - a Javaslat 130. §-a (1) bekezdésével megállapítandó - l) pontja alapján megalkotandó kormányrendelet tartalmazza. A dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó Kbt.-beli rendelkezések azonban - a Javaslat főszabály szerinti hatálybalépéséhez képest későbbi időpontban - 2007. január 1-jén lépnek hatályba.

A 18-19. §-okhoz

A paragrafusok az előzetes összesített tájékoztatóra vonatkozó rendelkezéseket szabályozzák újra a közösségi jogban bekövetkezett változásokra tekintettel.

A 2004/18/EK irányelv 35. cikkének (1) bekezdése szabályozza az előzetes összesített tájékoztató intézményét, a korábbi irányelvi rendelkezésekhez képest jelentős változásokat hozva. Legfontosabb változás, hogy megszűnt az előzetes összesített tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség, a jövőben ez csak lehetőségként szerepel az irányelvben. A 35. cikk (1) bekezdésében a régi irányelvekhez képest új elemet jelent a "honlapra" történő hivatkozás is: "Az ajánlatkérő - a Bizottság által közzétett vagy a VIII. melléklet 2. pontjának b) alpontjában leírt "honlapon" általa közzétett előzetes tájékoztató útján - nyilvánosságra hozza a következőket:

a) a következő 12 hónapra tervezett olyan árubeszerzéseit - termékcsoportonkénti bontásban -, amelyek becsült összértéke eléri vagy meghaladja a 750 000 eurót, (a termékcsoportot az ajánlatkérő a CPV-nómenklatúrára történő hivatkozással köteles megadni);

b) a következő 12 hónapra tervezett, a IIA. melléklet szerinti összes szolgáltatási kategóriába tartozó szolgáltatás megrendeléseket, amelyek becsülte összértéke eléri vagy meghaladja a 750 000 eurót;

c) a tervezett építési beruházás alapvető jellemzőit, amelyek becsült összértéke a 7. cikkben megállapított értékhatárt eléri.

Az a) és a b) pontban említett előzetes összesített tájékoztatót a költségvetési év kezdete után a lehető leghamarabb meg kell küldeni a Bizottság részére, vagy közzé kell tenni a honlapon.

A c) pontban említett előzetes összesített tájékoztatót a tervezett építési beruházás megvalósítására vonatkozó döntést követően a lehető leghamarabb meg kell küldeni a Bizottság részére, vagy közzé kell tenni a honlapon.

A honlapjukon előzetes tájékoztatót közzétevő ajánlatkérők elektronikus formában hirdetményt küldenek a Bizottságnak, az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának az előzetes tájékoztató honlapon történő közzétételéről, a hirdetmények megküldésének a VIII. melléklet 3. pontjában feltüntetett formátumával és részletes eljárásával összhangban. ("A hirdetmények elektronikus elküldéséhez szükséges formátum és eljárás a "http://simap.eu.int" internet címen érhető el.")

Az irányelv újdonságként vezeti be a honlapon történő közzététel lehetőségét. A VIII. melléklet 2. pontjának b) alpontja tartalmazza a "honlap" fogalmát: "A honlap tartalmazhat a 35. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett előzetes tájékoztatót, a folyamatban lévő közbeszerzési eljárások ajánlati felhívásaira, a tervezett beszerzésekre, a megkötött szerződésekre és a megszüntetett eljárásokra vonatkozó információkat, valamint bármely más hasznos általános információt, mint például kapcsolattartó pontot, telefon- és telefaxszámot, postai címet és e-mail címet."

Megszűnt tehát az előzetes összesített tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség: az új irányelv már csupán lehetőségként szabályozza ilyen tájékoztató közzétételét. Az előzetes összesített tájékoztató közzététele csak abban az esetben kötelező, amennyiben az ajánlatkérő élni kíván az ajánlattételi határidő rövidítésének - a 38. cikk (4) bekezdésében szabályozott - lehetőségével. [A 38. cikk (4) bekezdése a korábbi irányelvi rendelkezésekkel egyező módon szabályozza az előzetes összesített tájékoztató közzétételéhez kapcsolódó határidő-rövidítési kedvezményt.]

A Kbt. hatályos 42-43. §-ai rendelkeznek az előzetes összesített tájékoztatóról. E rendelkezések a korábban hatályos közbeszerzési irányelvek rendelkezéseivel összhangban kerültek kialakításra, és így az előzetes összesített tájékoztató közzétételét is kötelezővé teszik. A Javaslat az irányelvi változásokra tekintettel a 42. § (1) és (2) bekezdésének újraszabályozásával megszünteti az előzetes összesített tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettséget, ugyanakkor a közzététel lehetőségét továbbra is biztosítja. A Javaslat nem ír elő konkrét határidőt az előzetes összesített tájékoztató közzétételére, de - az irányelvekből következően - árubeszerzés és építési beruházás esetében kimondásra kerül, hogy a tájékoztatót, a költségvetési év kezdetét követően lehet közzé tenni. A Javaslat 19. §-a a Kbt. 43. §-a (1) bekezdésének kiegészítésével - a 2004/18/EK irányelv 35. cikkének (1) bekezdésében, 36. cikke (5) bekezdésének 2. albekezdésében és VIII. mellékletének 1. a) pontjában szabályozott rendelkezésekkel összhangban - megteremti annak lehetőségét, hogy az ajánlatkérő az előzetes összesített tájékoztatót honlapján is közzétegye. A Kbt. 44. §-ának a Javaslat 20. §-ával megállapítandó - új (1) bekezdése ehhez kapcsolódóan azt is elrendezi, hogy ilyen esetekben a hirdetmény közzétételéhez fűződő joghatások szempontjából a hirdetménynek a honlapon történő közzétételének időpontja az irányadó.

A Javaslat 19. §-ának (2) bekezdése a Kbt. 43. §-a (2) bekezdésének módosításával - a 2004/18/EK irányelv 35. cikke (1) bekezdése a) pontjának 2. albekezdésében foglaltakkal összhangban - egyértelművé teszi, hogy árubeszerzés esetében a CPV-re hivatkozással kell megadni az árucsoportokat az előzetes összesített tájékoztatóban.

A 20-22. §-okhoz

A paragrafusok a közbeszerzési eljárással kapcsolatos hirdetmények megküldésének, közzétételének rendjére vonatkozó rendelkezéseket szabályozzák újra.

1.) A Javaslat a Kbt. 44. §-ának újraszabályozásával javaslatot tesz - 2007. január 1-jén történő hatálybalépéssel - egyrészről a Közbeszerzés Értesítő Szerkesztőbizottsága által végzett hirdetmény ellenőrzési tevékenység kötelező jellegének megszüntetésére, másrészről a hirdetmények centralizált, vagyis a Közbeszerzések Tanácsán keresztül történő feladása kötelező jellegének megszüntetésére.

2.) Ami a közösségi jogi szabályozást illeti, a 2004/18/EK irányelv 36. cikke a korábbi irányelvekhez hasonlóan szabályozza a hirdetmények megküldését és közzétételét, ugyanakkor néhány ponton kiigazításra, továbbfejlesztésre kerültek a korábbi rendelkezések. A leglényegesebb változást a hirdetmények elektronikus közzétételével kapcsolatos rendelkezések irányelvbe történő beiktatása jelenti.

A cikk (1) bekezdése alapján a hirdetményeknek a VIIA. mellékletben meghatározott információkat és az ajánlatkérő által fontosnak ítélt egyéb adatokat kell tartalmaznia, a hirdetményeket pedig az Európai Bizottság által a 77. cikk (2) bekezdésével összhangban elfogadott hirdetménymintáknak megfelelően kell elkészíteni. A hirdetménymintákat a 2004/17/EK és a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek megfelelő, közbeszerzési eljárások keretében megjelenő hirdetmények közzétételére használandó szabványos űrlapok létrehozásáról szóló 1564/2005/EK bizottsági rendelet tartalmazza.

A hirdetményeket az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatala részére a VIII. melléklet (3) bekezdésében meghatározott formátumnak és eljárási szabályoknak megfelelően elektronikus úton vagy más úton kell megküldeni. Az irányelv 38. cikkének (8) bekezdésében meghatározott gyorsított eljárás esetében a hirdetményt telefaxon vagy - a VIII. melléklet (3) bekezdésében meghatározott formátumnak és eljárási szabályoknak megfelelően - elektronikus úton kell megküldeni. Az irányelv azt is kimondja, hogy a megküldött hirdetményeket a VIII. melléklet 1. pontja a) és b) alpontjában meghatározott közzétételi technikai jellemzőknek megfelelően kell közzétenni.

A (3) bekezdés a hirdetmények közzétételére vonatkozó határidőt határozza meg. A korábbi irányelvekhez képest jelentős változást jelent, hogy a hirdetmények elektronikus úton történő feladása esetén az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatala a hirdetményt a feladást követő legkésőbb ötödik napon teszi közzé. Az egyéb módon továbbított, illetve az elektronikus úton, de nem a VIII. melléklet (3) bekezdésében meghatározott formátumnak és eljárási szabályoknak megfelelően megküldött hirdetmények a feladástól számított legkésőbb 12 napon belül kerülnek közzétételre, illetve gyorsított eljárás esetén ugyancsak a feladást követő legkésőbb öt napon belül.

A korábbi szabályokhoz hasonlóan mondja ki az irányelv, hogy a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény teljes terjedelmében az ajánlatkérő által meghatározott nyelven kerül közzétételre, míg a hirdetmény lényeges elemeinek összefoglalását az Európai Unió hivatalos nyelvein is közzéteszik azzal, hogy egyedül az eredeti nyelven készült és megküldött szöveg hiteles. Annyi változás történt a korábbi szabályozáshoz képest, hogy az irányelv nem a "hirdetmény eredeti nyelvét", hanem az ajánlatkérő által választott nyelvet tekinti az adott hirdetmény "alapnyelvének". Változást jelent az is, hogy - vélhetően az előzetes összesített tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség megszűnésével is összefüggésben - az előzetes összesített tájékoztató sem jelenik meg az EU összes hivatalos nyelvén teljes terjedelemben. Ezek a változások megjelennek a hazai közbeszerzési jogban is: a Kbt. 45. §-ának új (1) és (2) bekezdése tartalmazza e rendelkezéseket.

Az irányelv továbbra is lehetőséget biztosít a hirdetmények nemzeti szinten történő közzétételére, de erre a hirdetménynek az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatala részére történő feladását követően kerülhet csak sor. Az így közzétett hirdetmény nem tartalmazhat más adatokat, mint amelyek az Európai Unió szintjén megjelentek, illetve amelyek a 35. cikk (1) bekezdésében meghatározott honlapon közzétételre kerültek, továbbá fel kell tüntetni a Kiadványhivatal részére történő feladás napját is. Az előzetes összesített tájékoztató sem jelentethető meg a honlapon a hirdetménynek a Kiadványhivatal részére történő feladása előtt, továbbá fel kell tüntetni a Kiadványhivatal részére történő feladás napját is. E rendelkezésekkel összhangban került kialakításra a Kbt. 47. §-ának - a Javaslat 22. §-ával megállapítandó - új (1) bekezdése.

3.) Ismeretes, hogy az új közbeszerzési szabályozás továbbra is fenntartotta a közbeszerzési hirdetmények ellenőrzésének - az első közbeszerzési törvény által bevezetett - rendjét. Eszerint a Közbeszerzések Tanácsa (Titkársága keretében működő, a Közbeszerzési Értesítő szerkesztésével kapcsolatos feladatokat ellátó Szerkesztőbizottság) az ajánlatkérő által megküldött hirdetményt megvizsgálja abból a szempontból, hogy megfelel-e a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályoknak.

A Kbt. felhatalmazása alapján a részletes szabályokat kormányrendelet tartalmazza [34/2004. (III. 12.) Korm. rendelet a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályairól, a hirdetmények ellenőrzésének rendjéről és díjáról, valamint a Közbeszerzési Értesítőben történő közzététel rendjéről és díjáról].

Az új Kbt. a korábbi ellenőrzési rend fenntartását azért tartotta célszerűnek és indokoltnak, mert abból indult ki, hogy az ellenőrzés segíti az ajánlatkérőket is, hiszen a jogszabályba ütköző módon kitöltött és közzétett hirdetmény nem vezethet jogszerű és eredményes eljáráshoz. Az új Kbt. és végrehajtási rendeletei alkalmazása, továbbá a hirdetmények egy részének az EU-ban történő közzététele kapcsán pedig különös érdek fűződik ahhoz, hogy a jogalkotó a jogalkalmazást ezzel az eszközzel is elősegítse. Ezt a célt szolgálta az is, hogy - a közösségi jog miatti - új hirdetményi minták szabályozása során az IM - az új Kbt.-vel összhangban álló - kitöltési útmutatót is készített az egyes hirdetményi mintákhoz [lásd a 15/2004. (IV. 25.) IM rendeletet a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények, a bírálati összegezések és az éves statisztikai összegezések mintáiról, annak is a 31. mellékletét].

A 34/2004. (III. 12.) Korm. rendelet továbbá fontos újításokat is bevezetett: a Szerkesztőbizottság számára igen rövid határidő áll rendelkezésre a hirdetmények ellenőrzésére; a másodszorra is esetleg a jogszabályoknak nem megfelelően kitöltött hirdetményt - immár erre utaló jelzés nélkül - köteles közzétenni.

A Közbeszerzések Tanácsa pedig a Közbeszerzési Értesítő Szerkesztőbizottságának átszervezésével (az önálló Hirdetménykezelési Osztály létrehozásával) megteremtette az új szabályok megfelelő alkalmazásához szükséges feltételeket.

A Szerkesztőbizottság által végzett ellenőrzési, lektorálási tevékenységet az ajánlatkérők jelentős hányada igényli, ugyanakkor van egy olyan ajánlatkérői kör is, amely viszont kifejezetten terhesnek és költségesnek, és egyben szükségtelennek érzi azt, ezért a Szerkesztőbizottság általi kötelező lektorálás igénybevételének megszüntetésére tettek javaslatot.

A tapasztalatok alapján a Szerkesztőbizottság a közzétételre feladott hirdetmények több mint kétharmadát kényszerül hiánypótlásra visszaküldeni az ajánlatkérőknek. A Szerkesztőbizottság által végzett ellenőrzési tevékenység létjogosultságát támaszthatja alá, hogy a Szerkesztőbizottság előzetes kontrollja számos törvénysértést akadályoz meg, ennek hiánya nagyságrendekkel növelné a jogorvoslati kérelmek számát. Másrészről a Magyarországról kiküldött hirdetményeket az Európai Unió Hivatalos Lapjának kiadásáért felelős Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatala (Kiadványhivatal) magas színvonalon és megfelelően kitöltöttnek tartja, és egyetlen hirdetményt sem kellett visszaküldenie tartalmi hiányosságok, hibák miatt, ami - a Kiadványhivatal közlése szerint - egyáltalán nem jellemző a 2004 májusában csatlakozott új tagállamok gyakorlatára. Ez is jelzi azt, hogy a Szerkesztőbizottság által végzett lektorálás, hirdetményellenőrzés számos előnnyel járó, hasznos és hatékony tevékenység.

Más oldalról viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Szerkesztőbizottság által végzett hirdetményi ellenőrzés alapvetően egy szolgáltatás jellegű tevékenység, amely esetében érdemes a felekre (ajánlatkérőkre) bízni annak eldöntését, hogy az adott állami szolgáltatást igénybe kívánják-e venni.

A jogalkotó célja a hirdetmények ellenőrzésére vonatkozó kötelezettség előírásával elsősorban az ajánlatkérők segítése volt, hiszen a jogszabályba ütköző módon kitöltött és közzétett hirdetmény nem vezethet jogszerű és eredményes eljáráshoz, ráadásul teljesen új hirdetménymintákat alkalmazva kellett a közbeszerzési eljárással kapcsolatos felhívásokat, tájékoztatókat elkészíteni. Másrészről az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a közbeszerzési hirdetmények tartalmának jogszerűsége végső soron mindenesetben az ajánlatkérő felelőssége, ezért indokolt számára döntési szabadságot biztosítani abban, hogy a jogszerűség biztosítása érdekében igénybe kíván-e venni külső segítséget. Mindez a hirdetményellenőrzés kötelező jellegének fenntartása ellen szól.

A Javaslat a Szerkesztőbizottság által kifejtett ellenőrzési tevékenység kötelező jellegének megszüntetésére tesz javaslatot, arra is tekintettel, hogy valójában az állam által nyújtott szolgáltatást jelent ez az ellenőrzési tevékenység, amelynek igénybevételéről, illetve mellőzéséről szóló döntés meghozatalára indokolt az ajánlatkérőket feljogosítani.

Ugyanakkor a Javaslat az ellenőrzés kötelező jellegének megszüntetését csak hosszabb távon látja megvalósíthatónak két - az alábbiakban részletesen kifejtendő - okból kifolyólag: részben az új hirdetményi minták alkalmazására való áttérés zavartalanságának biztosítása, részben a Közbeszerzések Tanácsának e változásra való megfelelő felkészülése, költségvetésének az új szabályozásnak megfelelő átalakítása érdekében.

A hirdetmények ellenőrzésére irányuló tevékenység kötelező jellegének hosszabb távon történő megszüntetését indokolja egyrészről, hogy újból módosulnak a közbeszerzésre, közbeszerzési eljárása vonatkozó jogszabályok, és egyben új hirdetménymintákat felhasználva kell az ajánlatkérőknek a közbeszerzési eljárást megindító felhívásaikat, illetve a közbeszerzési eljárással kapcsolatos egyéb hirdetményeket elkészíteniük. Az új közösségi közbeszerzési irányelvek, illetve az azok által bevezetett módosítások, újítások szükségessé tették ugyanis új hirdetményminták kidolgozását. A 2004/17/EK irányelv és a 2004/18/EK irányelv az Európai Bizottság részére adott felhatalmazást az új irányelvi rendelkezésekkel összhangban álló hirdetményminták kidolgozására. A hirdetménymintákat a 2004/17/EK és a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek megfelelő, közbeszerzési eljárások keretében megjelenő hirdetmények közzétételére használandó szabványos űrlapok létrehozásáról szóló 1564/2005/EK bizottsági rendelet tartalmazza.

A közösségi rezsimben tehát szükségszerűen új hirdetménymintákat kell az ajánlatkérőknek alkalmaznia. Ugyanakkor indokolt, hogy a közösségi és a nemzeti rezsimben alkalmazandó hirdetményminták (az ajánlatkérők helyzetének megkönnyítése érdekében is) egységesek legyenek, és a nemzeti rezsimben alkalmazandó hirdetményminták csak a szükséges mértékben térjenek el a közösségi rezsimben alkalmazandó mintáktól, ezért az új közösségi hirdetménymintákhoz szükséges igazítani a nemzeti rezsimben alkalmazandó hirdetménymintákat is. Mivel közösségi rendelet szabályozza az új közösségi hirdetménymintákat, így - a rendelet közvetlen alkalmazandóságából következően - nincs mód a közösségi rezsimben alkalmazandó hirdetménymintáknak a belső jogban nemzeti jogszabállyal történő megjelentetésére. Ez egyben azzal a következménnyel is jár, hogy a hirdetménymintákat jelenleg szabályozó 15/2004. (IV. 25.) IM rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és új rendeletet szükséges alkotni a nemzeti rezsimben használandó hirdetménymintákról (és egyben a bírálati összegezések és az éves statisztikai összegezések mintáiról).

Az új hirdetményminták alkalmazására való felkészülés elősegítése érdekében indokoltnak tűnik a hirdetményellenőrzés jelenlegi rendjének - legalább egy meghatározott időre történő - fenntartása.

A Javaslat alapján tehát a közeljövőben még fennmaradna a hirdetményellenőrzés kötelező jellege, és a 2007. január 1-jén megkezdett közbeszerzésekkel kapcsolatos eljárásokban szűnne meg a kötelező igénybevétel. A 2007. január 1-jén történő hatálybalépést indokolja az is, hogy a Közbeszerzések Tanácsa költségvetését az éves költségvetési törvények a kezdetektől fogva úgy szabályozzák, hogy a Közbeszerzések Tanácsa működési kiadásainak mintegy négyötödét saját bevételből kell biztosítania. A saját bevételek kétharmadát viszont a hirdetmények ellenőrzéséért és szerkesztéséért az ajánlatkérők által fizetett szerkesztési és ellenőrzési díjak képezik. Amennyiben megszüntetésre kerül a hirdetmények kötelező ellenőrzése, a Közbeszerzések Tanácsa jelentős bevételektől esik el, amely egyben azzal jár, hogy költségvetését új alapokra kell helyezni. A 2006. évi költségvetési tervezés során ugyanakkor a Közbeszerzések Tanácsa a jelenleg hatályos rendelkezések alapján járt (járhatott) el.)

A Javaslat ugyanakkor a nem irányul a hirdetményellenőrzés teljes felszámolására, hanem az továbbra is fennmaradna, és az ajánlatkérők azt továbbra is jogosultak lesznek - díj fizetése ellenében - igénybe venni, amennyiben azt szükségesnek és hasznosnak érzik. [Lásd a 44. § új (3) bekezdésnek második mondatát.]

4.) A hatályos Kbt. a hirdetmények központi - a Közbeszerzések Tanácsán keresztül történő - továbbítását írja elő. A hirdetmények közvetlen - tehát a Közbeszerzések Tanácsa közbeiktatása nélküli - küldése mellett elsősorban azt hozzák fel érvként a centralizált rendszer ellenzői, hogy az felgyorsítja a hirdetmények megjelentetésének időtartamát, hiszen nem ékelődik a folyamatba egy harmadik, közvetítő személy.

A Javaslat 2007. január 1-jén történő hatálybalépéssel javaslatot tesz a hatályos rendszer szerinti központi küldésre vonatkozó kötelezettség megszüntetésére, és az ajánlatkérők számára lehetőséget biztosít arra, hogy közvetlenül küldjék meg a közbeszerzési eljárással kapcsolatos hirdetményeiket az Európai Unió Kiadványai Hivatala részére. Természetesen továbbra is lehetőség lenne ugyanakkor arra, hogy az ajánlatkérők a közvetlen küldés lehetősége helyett a Közbeszerzések Tanácsán keresztül történő megküldést (és adott esetben a hirdetmény elektronikus formátumúvá átalakítását) válasszák.

Ugyanakkor a közvetlen megküldés esetében is kötelező lesz az ajánlatkérőknek tájékoztatást küldeniük a Közbeszerzések Tanácsa részére arról, hogy mikor és milyen hirdetmény közzétételét kezdeményezték az Európai Unió Hivatalos Lapjában (praktikusan ez a hirdetmény KT részére való megküldésének előírását jelenti.)

Ugyanakkor a Közbeszerzések Tanácsa a jövőben vállalja, hogy a részére nem (vagy nem a megfelelő formátumban) elektronikusan megküldött hirdetményeket - kérésre és meghatározott mértékű díj fizetése ellenében - elektronikus úton továbbítja a Kiadványhivatal részére, aminek az lenne az előnye, hogy az ajánlatkérő élni tudna az elektronikus feladáshoz kapcsolódó határidő-kedvezményekkel. Ennek lehetőségét teremti meg a Kbt. 44. §-ának új (6) bekezdése.

5.) A 2004/18/EK irányelv (6) bekezdése továbbra is tartalmazza a hirdetmények terjedelmére vonatkozó, a korábbi irányelvek által is meghatározott 650 szavas terjedelmi korlátot, vagyis a közbeszerzési eljárással kapcsolatos hirdetmények terjedelme nem lehet több a Hivatalos Lap egy oldalánál, vagy megközelítőleg 650 szónál. Előrelépést jelent ugyanakkor, hogy e 650 szavas terjedelmi korlátozás nem vonatkozik az elektronikus úton feladott, továbbított hirdetményekre.

A Kiadványhivatal gyakorlata a 650 szavas terjedelemtől legfeljebb 20%-os eltérést enged. A 650 szó (+20%) terjedelembe nem számítandó bele a hirdetmény-minták szövege. (A hirdetmények ugyanakkor mára már több oldalasak, figyelemmel a hirdetményi mintákra vonatkozó közösségi szabályozásra.)

Az új közösségi közbeszerzési irányelvek alapján tehát nem kell a terjedelmi korlátot figyelembe venni akkor, ha a hirdetményeket megadott elektronikus úton juttatják el az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának. A Javaslat a Kbt. 45. §-a új (3) bekezdésében kimondja (törvényi szinten), hogy a nem elektronikusan megküldött hirdetmények esetében - az új közösségi közbeszerzési irányelvek által is fenntartott - terjedelmi korlátozás érvényesül, azzal azonban, hogy a korlátozás pontos terjedelme alacsonyabb szintű jogszabályban kerül meghatározásra, arra is tekintettel, hogy a Kiadványhivatal gyakorlatának esetleges módosulása esetén könnyebben lehessen a jogszabályt hozzáigazítani az új követelményekhez. A terjedelmi korlátozás ugyanakkor kizárólag a közösségi rezsimben érvényesül. A külön jogszabályt pedig - a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények megküldésének és közzétételének rendjére vonatkozó egyes szabályok módosításáról szóló 102/2005. (VI. 4.) Korm. rendelettel módosított - a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályairól, a hirdetmények ellenőrzésének rendjéről és díjáról, valamint a Közbeszerzési Értesítőben történő közzététel rendjéről és díjáról szóló 34/2004. (III. 12.) Korm. rendelet jelenti, amely kimondja, hogy a nem elektronikus úton megküldött hirdetmény terjedelme nem lehet több körülbelül 650 (+20%) szónál. (A 167/2004. (V. 25.) Korm. rendelet határozza meg, hogy mi minősül a hirdetmények megfelelő elektronikus feladásának, ideértve az informatikai, illetve a jogi követelmények meghatározását is.)

6.) A 2004/18/EK irányelv 35. cikkének (8) bekezdése új rendelkezésként rögzíti, hogy a Bizottság visszaigazolja az ajánlatkérőnek az elküldött adatok közzétételét, megemlítve a közzététel időpontját. Ez a visszaigazolás a közzétételre vonatkozó bizonyítéknak minősül. Ez a rendelkezés megjelenik a Kbt. 44. §-a új (8) bekezdésében is. (E rendelkezés a Javaslat főszabály szerinti hatálybalépésének napján lép hatályba.)

A 23. §-hoz

1.) A § egy új (5) bekezdéssel javasolja kiegészíteni a Kbt. 53. §-át, meghatározva a "teljesítési biztosítékra" vonatkozó szabályokat.

A Kbt. hatályos szabályai nem rendelkeznek arról, hogy az ajánlatkérő és az ajánlattevő között kötendő szerződésben milyen szerződési biztosítékokat lehet kikötni, a törvény ezt a kérdést - a szerződési szabadság elve alapján - a felekre bízza.

A gyakorlatban jellemző, hogy az ajánlatkérők egy meghatározott pénzösszeg befizetését követelik meg biztosítékként az ajánlattevőként szerződő féltől, vagy bankgaranciát kérnek.

Ennek kapcsán felmerült, hogy az ajánlattevő számára az adott esetben olcsóbb, könnyebben megszerezhető lehet biztosítási szerződés alapján kiállított - készfizető kezességvállalást tartalmazó - kötelezvény formájában nyújtani a biztosítékot, amely a bankgaranciához hasonló szintű védelemben részesítené az ajánlatkérőt. Ugyanakkor, ha az ajánlatkérő nem írja elő ezt a biztosítéki formát, a hatályos szabályok szerint a szerződő ajánlattevő nem élhet vele.

A Javaslat a fentiekre tekintettel a következő szabály bevezetését javasolja.

Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban továbbra is előírhatja, hogy milyen szerződési biztosítékot vár el. A szerződő ajánlattevő azonban választhat, hogy a biztosítékot az ajánlatkérő által megadott formában, vagy a törvény által meghatározott más módon kívánja teljesíteni. A törvény minden esetben módot ad a szerződési biztosíték teljesítésére az előírt pénzösszegnek az ajánlatkérőként szerződő fél bankszámlájára történő befizetésével, bankgarancia biztosításával vagy biztosítási szerződés alapján kiállított - készfizető kezességvállalást tartalmazó - kötelezvénnyel.

Ez a szabály lehetővé teszi azt, hogy a szerződő ajánlattevők rugalmasabban és adott estben olcsóbban teljesíthessék a szerződési biztosítékot, az ajánlatkérő a teljesítési biztosíték esetében sem szűkítheti le a banki garanciára a biztosítékok körét, ugyanakkor tekintettel van arra is, hogy az ajánlattevőnek biztosított alternatívák az ajánlatkérőknek mindig megfelelő szintű védelmet jelentsenek. Azzal, hogy a szerződő ajánlattevő mindig választhatja az ajánlatkérő által tetszőlegesen előírt biztosítéki formát, továbbra is megjeleníti a törvényben a szerződési szabadság elvét, és lehetővé teszi, hogy a közbeszerzési gyakorlatban megjelenjenek a szerződési biztosítékok változatos, a gyakorlat által is alakított formái.

2.) A 2004/17/EK irányelv 38. cikke és a 2004/18/EK irányelv 26. cikke új rendelkezésként kimondja, hogy az ajánlatkérők a közbeszerzési eljárás alapján megkötendő szerződés teljesítésére vonatkozóan sajátos feltételeket írhatnak elő a közbeszerzési eljárást megindító felhívásban, vagy a dokumentációban. Az előírt feltételeknek összhangban kell állniuk a közösségi jogi követelményekkel, és azokat előre jelezni kell a felhívásban vagy a dokumentációban. Az irányelv példálózó jelleggel nevesíti a szociális és környezetvédelmi szempontok, feltételek előírását.

A hatályos Kbt. nem tartalmaz hasonló jellegű rendelkezést, tekintettel arra, hogy a korábbi közösségi jogi irányelvek sem tartalmaztak ilyen rendelkezést, ez az új irányelvek egyik újdonsága. Ugyanakkor a Kbt. alapján már jelenleg is van arra lehetőség, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás alapján megkötendő szerződés tekintetében meghatározott követelményeket támasszon az ajánlattevőkkel szemben. A Kbt. alapján az ajánlatkérő - főszabályként - köteles dokumentációt készteni, és a dokumentáció egyebek mellett tartalmazza a részletes szerződési feltételeket és a szerződéstervezetet is.

Indokoltnak tűnt ugyanakkor a Kbt.-t kiegészíteni egy olyan rendelkezéssel, amely kifejezetten utal arra, hogy az ajánlatkérő - a közbeszerzési eljárást megindító felhívásban - előírhat a szerződés teljesítése tekintetében különös feltételeket, így különösen szociális és környezetvédelmi jellegű feltételeket, amelyekről részletesen a dokumentációban kell rendelkeznie.

Az ajánlatkérők tudatosságának elősegítése érdekében a Javaslat a nyertes ajánlattevővel kötendő szerződés teljesítésével kapcsolatban előírható szociális feltételekről egyben példálódzó felsorolást is ad, valamint - a közösségi joggal való összhang megteremtése érdekében - kimondja, hogy a szerződés teljesítésével kapcsolatban előírt feltételek nem tartozhatnak a műszaki leírás, az alkalmasság vizsgálatának körébe, nem minősülhetnek az adott közbeszerzési eljárásban bírálati szempontnak, továbbá nem eredményezhetik az ajánlattevők megkülönböztetését.

A 24. §-hoz

A paragrafus a Kbt.-nek a dokumentáció szabályait tartalmazó 54. §-át módosítja egyrészről gyakorlati problémát orvosolva, másrészről az új közösségi irányelv vonatkozó rendelkezésével való összhang megteremtése céljából.

1.) A Kbt. 54. §-ának hatályos (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy a dokumentáció megvásárlása vagy átvétele az eljárásban való részvétel feltétele. A gyakorlatban problémát okozott, hogy az ajánlatkérők sok esetben a közös ajánlattevőktől azt várták el, hogy külön-külön vásárolják meg a dokumentációt, felesleges és indokolatlan költségeket okozva az ajánlattevőknek.

A Javaslat a Kbt. 54. §-a (2) bekezdésének kiegészítésével egyértelművé teszi, hogy közös ajánlattétel esetében elegendő, amennyiben a közös ajánlattevők egyike vásárolja meg vagy veszi át a dokumentációt.

2.) A § (2) bekezdése a Kbt. 54. §-ának (4) bekezdését a 2004/18/EK irányelv 39. cikke (1) bekezdésében (és a 2004/17/EK irányelv 46. cikke (1) bekezdésében) foglalt rendelkezéssel való összhang megteremtése érdekében javasolja módosítani.

A 2004/18/EK irányelv 39. cikkének (1) bekezdése és a 2004/17/EK irányelv 46. cikkének (1) bekezdése a dokumentáció megküldésére vonatkozó, a korábbi irányelvekben is szereplő rendelkezést tartalmaz, ugyanakkor egyben ki is egészíti a korábbi irányelvi szabályt. Ennek értelmében amennyiben az ajánlatkérő nem biztosítja a 38. cikk (6) bekezdése szerint a dokumentáció térítésmentes és teljes terjedelemében közvetlenül elektronikus úton történő hozzáférését az ajánlattevők számára, az ajánlatkérő köteles a dokumentációt az erre vonatkozó kérelem kézhezvételétől számított hat napon belül megküldeni, feltéve, hogy azt ésszerű időben kérték.

A korábbi irányelvi rendelkezésekhez képest a változást az jelenti, hogy az ajánlatkérőt csak abban az esetben terheli a dokumentáció megküldésének kötelezettsége, amennyiben nem biztosította az ahhoz való térítésmentes és teljes terjedelmű közvetlen elektronikus hozzáférést.

A hivatkozott irányelvi rendelkezés jelenik meg a Kbt. 54. §-a (4) bekezdésében, de a hatályos Kbt. nem tartalmazza azt a fordulatot, amely szerint az ajánlatkérőt csak abban az esetben terheli a dokumentáció megküldésének kötelezettsége, amennyiben nem biztosította az ahhoz való térítésmentes és teljes terjedelmű közvetlen elektronikus hozzáférést, ezért vált szükségessé a bekezdés módosítása.

A 25. §-hoz

A Kbt. hatályos 55. §-a a régi közösségi közbeszerzési irányelvekkel összhangban került kialakításra. A korábbi irányelvek csak a munkavédelemre és a munkafeltételekkel kapcsolatos kötelezettségekre vonatkoztak, az új irányelvekben viszont új elemként megjelenik az adózással és a környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségekre történő utalás, melynek következtében szükségessé válik a § kiegészítése.

A szociális szempontoknak a közbeszerzési eljárás során történő fokozottabb érvényesítése jegyében lehetővé válik az is, hogy építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetében az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírja, hogy az ajánlattevő tájékozódjon az akadálymentesítésre vonatkozó olyan kötelezettségekről, amelyeknek a teljesítés helyén és a szerződés teljesítése során meg kell felelni.

A § szerint az ajánlatkérő - amennyiben az ajánlati felhívásban előírta a tájékozódási kötelezettséget - köteles a dokumentációban megadni a tájékoztatást nyújtó szervezetek nevét és címét.

Ugyanakkor azt is meg kell határozni, hogy melyek azok a szervezetek (hatóságok), amelyektől a szükséges tájékoztatás beszerezhető, és egyben a szükséges eljárási szabályok is rögzítendőek, hasonlóan a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó, a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség teljesítésének eljárási szabályairól és díjazásáról szóló 1/2004. (I. 9.) FMM rendelethez. Ezeket a kérdéseket a Javaslat nem törvényi szinten kívánja szabályozni, hanem elegendőnek tartja a miniszteri rendelet útján történő rendezést. Az ehhez szükséges felhatalmazás megteremtése érdekében a Kbt. felhatalmazást adó rendelkezései is kiegészítésre kerülnek [Kbt. 404. § (2) bekezdésének új (5) és (6) bekezdései].

A hatályos szabályozáshoz változást jelent, hogy a Javaslat hatálybalépését követően az ajánlatkérőt mérlegelési lehetőség illeti meg a tekintetben, hogy előírja-e az ajánlattevők irányában a tájékozódás kötelezettségét. Amennyiben élni kíván e lehetőséggel, akkor az ajánlati felhívásban kell mindezt előírnia azzal, hogy a dokumentációban kell megadni azoknak a szervezeteknek a nevét és címét, ahonnan tájékoztatást kérhet az ajánlattevő. (A hatályos szabályozás alapján az ajánlatkérő köteles a dokumentációban megadni a fent nevezett szervezetek nevét és címét.)

A javasolt módosítás összhangban áll a vonatkozó közösségi jogi rendelkezésekkel: a 2004/18/EK irányelv 27. cikke "az ajánlatkérő a dokumentációban megnevezheti, illetve a nemzeti jog rendelkezésére tekintettel köteles megnevezni azt a szervezetet (hatóságot), amelytől az ajánlattevő megfelelő tájékoztatást kaphat a szolgáltatás, illetve az építési beruházás teljesítésének helye szerinti tagállamban, régióban vagy településen hatályos, adózással, környezetvédelemmel, munkavédelmi rendelkezésekkel és munkafeltételekkel kapcsolatos kötelezettségekről. Amennyiben az ajánlatkérő előírta a tájékozódás kötelezettségét, illetve a tagállami rendelkezés alapján kötelező a tájékoztatás igénybevétele, az ajánlatkérő köteles ajánlatában nyilatkozni arról, hogy az ajánlattétel során figyelembe vette-e a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó, a teljesítés helyén hatályos kötelezettségeket." A közösségi jog alapján a tagállam tehát az ajánlatkérő kötelezettségévé is teheti a tájékoztatást, az irányelv azonban választási lehetőséget enged e tekintetben.

Megjegyzendő, hogy a 92/50/EGK irányelv 28. cikke és 93/37/EK irányelv 23. cikke tartalmazott az új irányelv fentiekben ismertetett rendelkezéséhez hasonló előírást. A korábbi irányelvi szabályokhoz képest új elemet jelent az adózással és a környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségekre történő utalás, a korábbi irányelvek csak a munkavédelemre és a munkafeltételekkel kapcsolatos kötelezettségekre vonatkoztak. A Kbt. hatályos 55. §-a ezekkel a korábbi irányelvi rendelkezésekkel összhangban került kialakításra.

A 26. §-hoz

A paragrafus a Kbt.-nek a kiegészítő tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseit, vagyis az 56. §-t javasolja módosítani két szempontból.

1.) Egyrészről az 56. § rendelkezései közé beépítésre kerül az ajánlattételi határidő meghosszabbításának lehetősége. Ezzel a lehetőséggel azonban az ajánlatkérő csak akkor élhet, ha az ajánlati felhívásban előírta, hogy a dokumentáció megvásárlása, vagy átvétele az eljárásban való részvétel feltétele.

A közösségi irányelvekből eredően a Kbt. 56. §-ának (2) bekezdése értelmében a kiegészítő tájékoztatás megadásának határideje az ajánlattételi határidő lejártát megelőző 6. napon lejár. Az ajánlattevők pedig az ajánlattételi határidő lejárta előtti 10. napig kérhetnek kiegészítő tájékoztatást az ajánlatkérőtől [Kbt. 56. § (1) bek.].

A két határidő közötti rövid időtartam miatt az ajánlatkérő szervezetek nem minden esetben tudnak határidőben megfelelő kiegészítő tájékoztatást adni az ajánlattevőknek. Különösen sok nehézséget okoz ez az Európai Uniós forrásokból finanszírozott beruházások esetén (pl. Kohéziós Alap), amikor a kiegészítő tájékoztatás megadása előtt annak előzetes jóváhagyását be kell szerezni, vagy építési beruházásoknál, ahol a szakszerű tájékoztatás megadásához több időre lehet szükség. E probléma orvoslása érdekében - figyelemmel a 2004/18/EK irányelv 38. cikkének (7) bekezdésében, valamint a 2004/17/EK irányelv 45. cikkének (9) bekezdésében foglalt rendelkezésekre is - a Javaslat a Kbt. 56. §-át kiegészíteni javasolja. Az irányelvi rendelkezések alapján, ha bármely okból kifolyólag a dokumentáció és a kiegészítő iratok vagy további információ rendelkezésre bocsátása, bár időben kérték, az előírt határidőn belül nem történt meg, vagy amennyiben az ajánlatokat csak a helyszín megtekintése, vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációhoz csatolt iratok helyszíni megtekintése után lehet elkészíteni, az ajánlattételi határidőt meg kell hosszabbítani, hogy valamennyi érintett gazdasági szereplő értesülhessen az ajánlat elkészítéséhez szükséges valamennyi információról.

A Javaslat ugyanakkor az ajánlattevők esélyegyenlősége alapelvének érvényesülését csak akkor látja biztosítottnak, ha ez a lehetőség kizárólag abban az esetben kerül biztosításra, amikor az ajánlatkérő az ajánlattétel feltételeként előírta a dokumentáció megvásárlását vagy átvételét. Csak ebben az esetben rendelkezik ugyanis az ajánlatkérő megfelelő információkkal az ajánlattevők személyéről már az ajánlattételi határidő lejárta előtt, így az ajánlattevők felé fennálló értesítési kötelezettségét ebben az esetben tudja maradéktalanul teljesíteni. Ezen lehetőség megteremtése esetében az ajánlatkérőknek minden esetben lehetőségük lesz arra, hogy megfelelő kiegészítő tájékoztatást adjanak az ajánlattevők részére, ezzel elősegítve a megfelelő ajánlattételt is. Így adott esetben nem lesz szükség - a hiányos információk következtében ugyancsak hiányos ajánlatok miatt - az eredménytelen közbeszerzési eljárás megismétlésére. Az új rendelkezés összességében elősegíti a közbeszerzési eljárások gyorsabb, rugalmasabb lefolytatását.

2.) A § (2) bekezdése a Kbt. 56. §-ának egy új (6) bekezdéssel való kiegészítése útján egyértelművé teszi, hogy a helyszíni bejárás, illetve a helyszín megtekintése is a kiegészítő tájékoztatás intézménye körébe tartozik, így az ezzel kapcsolatos határidőket a Kbt. 54. § (1)-(5) bekezdésében foglalt rendelkezésekre tekintettel kell megállapítani. A Kbt. javasolt kiegészítése megakadályozza azt, hogy az ajánlatkérő a hivatkozott rendelkezések figyelmen kívül hagyásával állapítsa meg a helyszín megtekintésének időpontját, és ezáltal kizárja az írásos kérdések azt követően történő megküldését.

A 27. §-hoz

A paragrafus a közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó rendelkezéseket szabályozza újra, alapvetően a közösségi jog e téren bekövetkezett változására tekintettel.

A közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó rendelkezések a korábbi irányelvekben foglalt rendelkezésekhez képest több ponton is jelentősen módosításra kerültek. A 2004/18/EK irányelv 23. cikke és VI. melléklete tartalmazza a közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó rendelkezéseket. A melléklet adja meg a műszaki leírás fogalmát, továbbá a szabvány, az európai műszaki engedély, a közös műszaki előírás és a műszaki ajánlás fogalmát. A VI. melléklet fogalom-meghatározásai a korábbi irányelvekben is megtalálhatóak voltak (a 92/37/EGK irányelvnek és a 93/36/EGK irányelvnek a III. mellékletében, míg a 92/50/EGK irányelvnek a II. mellékletében), ugyanakkor e fogalom-meghatározások bizonyos mértékben módosításra kerültek.

A műszaki leírásoknak az új irányelv VI. mellékletében meghatározott fogalma eltér a korábbi irányelvek által használt fogalomtól két aspektusban. Az új irányelvben egyrészt külön került meghatározásra a szolgáltatás megrendelés és árubeszerzés tekintetében, valamint az építési beruházás tekintetében irányadó műszaki leírás definíció, másrészt pedig mindkét esetben kiemelésre került a környezetvédelmi teljesítmény színvonala, és a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőség szempontja. [Részletesen lásd a Javaslat 2. §-ának (7) bekezdéséhez fűzött indokolást.]

A VI. melléklettel kapcsolatban megjegyzendő még, hogy a "szabvány", "európai műszaki engedély", "közös műszaki előírás" meghatározásait is a korábbi irányelvekhez képest módosított tartalommal tartalmazza, továbbá új fogalomként szabályozz a "műszaki ajánlás" fogalmát is. [Részletesen lásd ezekkel kapcsolatban a Javaslat 2. §-ának (8)-(10) bekezdéseihez fűzött indokolást.]

Az európai műszaki engedéllyel kapcsolatban megjegyzendő, hogy e kifejezés a hatályos Kbt.-ben "európai műszaki tanúsítványként" szerepel, ugyanakkor a jogalkalmazás során ez a fogalomhasználat értelmezési problémát okozott, tekintettel arra, hogy más jogszabályok e kifejezést európai műszaki engedélyként nevesítik. Az egységes szóhasználat érdekében sor kerül a Kbt.-ben is a terminológiai pontosításra, és a hatályos Kbt. által használt európai műszaki tanúsítvány kifejezés helyett a Javaslat bevezeti az "európai műszaki engedély" fogalmát. [Lásd a Javaslat 135. §-ának a) pontját.]

Az irányelv 23. cikkének (1) bekezdése alapján az ajánlatkérő köteles megadni a közbeszerzés tárgyára vonatkozó műszaki leírást a közbeszerzési eljárást megindító felhívásban vagy a dokumentációban.

Új elemként azt is kimondja az irányelv, hogy lehetőség szerint ezeket a műszaki leírásokat úgy kell megadni, hogy a fogyatékkal élő személyek számára való hozzáférhetőség szempontjai, továbbá a valamennyi felhasználó számára való megfelelő kialakítás szempontjai is figyelembevételre kerüljenek.

A (2) bekezdés a műszaki leírás meghatározása során figyelembeveendő alapelvi követelményeket határozza meg; kimondja, hogy a műszaki leírás meghatározása során figyelemmel kell lenni az egyenlő bánásmód követelményére és a műszaki leírás nem határozható meg oly módon, hogy ezzel egyes ajánlattevők eleve kizárásra kerüljenek a közbeszerzési eljárásból, vagy bármilyen más módon az ajánlattevők indokolatlan és hátrányos megkülönböztetését eredményezze.

A (3) bekezdés alapján a műszaki leírást - a közösségi joggal összeegyeztethető kötelező nemzeti műszaki szabályok sérelme nélkül - a következő módon kell meghatározni:

a) a VI. mellékletben meghatározott műszaki leírásokra hivatkozással, és a következőkre történő hivatkozással, a felsorolt sorrend szerint: az építési beruházás tervezésére, számítási módszerére és kivitelezésére, valamint az áruk felhasználására vonatkozó, európai szabványokat közzétevő nemzeti szabványokra, európai műszaki engedélyekre, közös műszaki előírásokra, nemzetközi szabványokra, az európai szabványügyi szervezetek által létrehozott egyéb műszaki ajánlásokra, vagy - ezek hiányában - egyéb nemzeti szabványokra, nemzeti műszaki engedélyekre, illetve nemzeti műszaki előírásokra hivatkozással. Valamennyi hivatkozás mellett azonban szerepeltetni kell a "vagy azzal egyenértékű" kifejezést; vagy

b) teljesítmény- vagy funkcionális követelmények meghatározása alapján. Ez utóbbi környezetvédelmi jellemzőket is tartalmazhat. E követelményeknek, paramétereknek azonban kellően pontosnak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az ajánlattevők számára a közbeszerzés tárgyának beazonosítását, az ajánlatkérők számára pedig a nyertes ajánlattevő kiválasztását; vagy

c) a műszaki leírás megadása lehetséges a b) pontban meghatározott teljesítmény- vagy funkcionális követelményeknek való megfelelés feltételezését lehetővé tevő, és az a) pontban meghatározott leírásokra történő hivatkozással is;

d) a műszaki leírás megadása lehetséges egyes jellemzők tekintetében az a) pontban meghatározott leírásokra, más jellemzők tekintetében pedig a b) pontban meghatározott teljesítmény- vagy funkcionális követelményekre történő hivatkozással.

Amennyiben az ajánlatkérő a műszaki leírást a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott leírásokra történő hivatkozással adja meg, nem nyilváníthat érvénytelennek egyetlen ajánlatot sem kizárólag azon az alapon, hogy az ajánlatban szereplő termékek és szolgáltatások nem felelnek meg az általa hivatkozott leírásoknak, ha az ajánlattevő ajánlatában az ajánlatkérő számára megfelelő módon, bármely megfelelő eszközzel bizonyítja, hogy az általa javasolt megoldások egyenértékű módon megfelelnek a műszaki leírásokban meghatározott követelményeknek. Megfelelő eszköz lehet a gyártótól származó műszaki dokumentáció vagy valamely elismert szervtől származó vizsgálati jelentés [(4) bekezdés].

Amennyiben pedig az ajánlatkérő él a teljesítmény- vagy funkcionális követelmények meghatározásának lehetőségével, akkor nem nyilváníthat érvénytelennek olyan ajánlatot, amely megfelel valamely európai szabványt közzétevő nemzeti szabványnak, európai műszaki engedélynek, közös műszaki leírásnak, nemzetközi szabványnak vagy valamely európai szabványügyi szervezet által létrehozott műszaki ajánlásnak, amennyiben ezek a leírások az általa megállapított teljesítményre, illetve funkcionális követelményekre vonatkoznak.

Az ajánlattevőnek az ajánlatában - az ajánlatkérő számára megfelelő módon, bármely megfelelő eszközzel - bizonyítania kell, hogy a szabványnak megfelelő termék, szolgáltatás vagy építési beruházás megfelel az ajánlatkérő teljesítménybeli, illetve funkcionális követelményeinek. Megfelelő eszköz lehet a gyártótól származó műszaki dokumentáció vagy valamely elismert szervtől származó vizsgálati jelentés [(5) bekezdés].

A (3) bekezdés b) pontja alapján a műszaki leírás megadása során előírt funkcionális követelmények környezetvédelmi jellemzőket is magukban foglalhatnak. A (6) bekezdés alapján amennyiben az ajánlatkérő környezetvédelmi jellemzőket is megállapít, akkor az európai vagy nemzeti (illetve nemzetközi) ökocímkék vagy bármely más ökocímke által meghatározott részletes leírásokat, vagy szükség esetén azok egy részét is használhatja, feltéve, hogy:

- ezek a leírások megfelelőek a közbeszerzés tárgyát képező árubeszerzés vagy szolgáltatás jellemzőinek meghatározására,

- a címke követelményeit tudományos adatok alapján állapítják meg,

- az ökocímkét olyan eljárás keretében fogadták el, amelyben valamennyi érdekelt fél - így kormányzati szerv, fogyasztó, gyártó, forgalmazó és környezetvédelmi szervezet - részt vehetett, és

- a leírások valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhetők.

Az ajánlatkérő jelezheti, hogy az ökocímkével ellátott termékek és szolgáltatások esetében vélelmezik a dokumentációban meghatározott műszaki leírásnak való megfelelést; és egyben az ajánlatkérő köteles elfogadni valamennyi megfelelő bizonyítékot, mint például a gyártótól származó műszaki dokumentációt vagy valamely elismert szervtől származó vizsgálati jelentést.

A fentiekben ismertetett több rendelkezés is utalt az ún. "elismert szervekre". A (7) bekezdés meghatározza, hogy mit is kell a 23. cikk alkalmazása szempontjából elismert szerv fogalma alatt érteni. Ez alapján az elismert szerv olyan vizsgáló és kalibráló laboratórium, valamint tanúsító és ellenőrző szerv, amely megfelel az alkalmazandó európai szabványoknak. Az ajánlatkérő köteles elfogadni a más tagállamban székhellyel rendelkező szerv által kiállított tanúsítványt is.

A (8) bekezdés alapján amennyiben a közbeszerzés tárgyának egyértelmű és közérthető meghatározása szükségessé tesz meghatározott gyártmányú, eredetű, típusú dologra, eljárásra, tevékenységre, személyre, illetőleg szabadalomra vagy védjegyre való hivatkozást, a leírásnak tartalmaznia kell, hogy a megnevezés csak a tárgy jellegének egyértelmű meghatározása érdekében történt, és a megnevezés mellett a "vagy azzal egyenértékű" kifejezést kell szerepeltetni.

A Kbt. 4. §-ának hatályos 15. pontja határozza meg a közbeszerzési műszaki leírás fogalmát. Mivel e fogalom a korábbi közösségi jogi rendelkezésekre tekintettel került kialakításra, így módosítani szükséges. Ezzel kapcsolatban lásd a Javaslat 2. §-ának (7) bekezdését, és az ahhoz fűzött indokolást.

A Kbt. 58. §-a szintén a korábbi közösségi jogi rendelkezésekre tekintettel került kialakításra, így e rendelkezés módosítása is szükségessé vált.

A 2004/18/EK irányelv nem tartalmaz a korábbi irányelvekben szereplő rendelkezéshez hasonló szabályt, amely kimondaná, hogy az "európai műszaki leírásokra" való hivatkozástól milyen esetekben lehetséges eltérni. Ugyanakkor az irányelv 23. cikke (3) bekezdésének b)-d) pontjai lehetővé teszik a szabványok helyett, illetve mellett a teljesítmény, illetve funkcionális követelményre történő hivatkozást. A 23. cikk (3) bekezdésének hivatkozott rendelkezései új szabályokat jelentenek, ezért a Kbt. 58. §-ának hatályos (2) és (3) bekezdését is módosítani szükséges. Ugyanakkor az 58. § hatályos (4)-(6) bekezdéseiben foglalt rendelkezések "feleslegessé" váltak. Nagy hangsúlyt kap az új irányelvben az az elv, hogy az ajánlattevő jogosult "az ajánlatában az ajánlattevő számára megfelelő módon, bármely megfelelő eszközzel bizonyítani, hogy az általa javasolt megoldások egyenértékű módon megfelelnek a műszaki leírásokban meghatározott követelményeknek". Az irányelv értelmében "megfelelő eszköz lehet a gyártótól származó műszaki dokumentáció vagy valamely elismert szervtől származó vizsgálati jelentés". Az "elismert szerv" fogalmát a (7) bekezdés határozza meg. A Kbt. 58. §-ába is be kell építeni a 23. cikk (4), (5) és (7) bekezdéseinek hivatkozott rendelkezéseit.

Az irányelv 23. cikkének (6) bekezdése részletes szabályokat tartalmaz a környezetvédelmi jellemzők vonatkozásában, amelyek értelmében az ajánlatkérők az európai, nemzetközi, nemzeti, vagy egyéb ökocímkék által meghatározott részletes leírásokat is használhatják a teljesítmény, illetve funkcionális követelmények tekintetében. A Kbt. 58. §-ába is szükséges e rendelkezések beépítése.

A fenti módosítások elvégzésére irányul a Javaslat tárgybeli §-a, újraszabályozva a Kbt. 58. §-ának egészét.

(Megjegyzendő még, hogy a közszolgáltatókra vonatkozó új irányelv, a 2004/17/EK irányelv 34. cikke a közbeszerzési műszaki leírást a 2004/18/EK irányelvben foglaltakkal teljes mértékben azonosan szabályozza, vagyis e téren is megszűnt a szabályozás differenciáltsága a két ajánlatkérői kör esetében.)

A 28. §-hoz

1.) A kizáró okok terén is változás történt a közösségi jogi szabályozásban, mivel ezen okok köre kibővítésre került új és kötelező okokkal [2004/18/EK irányelv 45. cikkének (1) bekezdése]. A Kbt. 60. §-a (1) bekezdésének új h) pontjában, valamint a Javaslattal módosítani kívánt (3) bekezdésében felsorolt kizáró okok olyan újonnan szabályozott körülményeket tartalmaznak, amelyeket a korábbi közbeszerzési irányelvek nem minősítettek a közbeszerzési eljárásban való részvételből kizárására okot adónak, viszont az új közösségi szabályozás már e körben nevesíti ezeket.

Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a Kbt. 60. §-a nem csupán az új irányelv által kötelezőnek előírt kizáró okokat írja elő kötelező kizáró okként, hanem egyes olyan körülményeket is így szabályoz, amelyet az irányelv csak a lehetséges kizáró okok között említ [lásd pl.: Kbt. 60. §-a (1) bekezdésének a) pontját: végelszámolás alatt állás, csődeljárás, felszámolási eljárás]. Ez az eltérés nem jelenti a közösségi jog megsértését - vagyis továbbra is fenntartható -, ezen kizáró okok esetében pusztán a közösségi joggal való összhang megteremtése nem igényli a Kbt. vonatkozó rendelkezéseinek kiigazítását, módosítását.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az ajánlattevő, amely például végelszámolás alatt áll, amelynek tevékenységét felfüggesztették, vagy amelynek köztartozása van, nem érdemes arra, hogy közbeszerzési eljárásokban elindulhasson, és közpénzből finanszírozott szerződéseket nyerjen el. Ugyanezen megfontolásból terjeszti ki a magyar szabályozás a kötelező kizáró okokat az alvállalkozókra is.

2.) Az építőipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXVI. törvény kibővítette a kizáró okok körét: a Kbt. 60. §-ának (1) bekezdését egy új g) ponttal egészítette ki. A Javaslat a kizáró ok alkalmazásával kapcsolatos bizonytalanságra tekintettel - a kizáró ok tartalmának módosítása nélkül - pontosítja a rendelkezés megfogalmazását. E kizáró okhoz kapcsolódó fontos kiigazítást tartalmaz a Javaslat 133. §-a (4) bekezdése is, amely egyértelművé teszi, hogy e kizáró okot kizárólag a 2005. augusztus 4-e, vagyis a Kbt. 60. §-a (1) bekezdése hivatkozott g) pontjának hatálybalépését követően elkövetett és munkaügyi bírsággal vagy befizetésre kötelezéssel sújtott jogszabálysértések kapcsán kell alkalmazni.

3.) A Javaslat - nem a közösségi jogból fakadóan - egy új kötelező kizáró okot is tartalmaz. [Kbt. 60. § (1) bekezdésének új i) pontja] Ezen új ok alapján a közbeszerzési eljárásban nem lehet ajánlattevő az, aki az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző - két évnél nem régebben meghozott - jogerős közigazgatási, illetve bírósági határozatban megállapított, és bírsággal sújtott magatartást tanúsított. Tekintettel a közbeszerzési törvény általános megközelítésére, amely a kizáró okok körében az egyes jogszabályellenes magatartások súlyosabb elkövetési eseteit nevesíti [Kbt. 60. §-a (1) bekezdésének g) pontja, 61. § (1) bekezdésének b) pontja], ezen új kizáró ok esetében is csak a bírsággal sújtott magatartás vonja maga után az ajánlattevő kizárását a közbeszerzési eljárásból. Ez a rendelkezés ugyanakkor 2007. január 1-től lép hatályba, és a Javaslat 133. §-a (5) bekezdése alapján a 2007. január 1-e után elkövetett és bírsággal sújtott magatartások kapcsán kell e kizáró okot alkalmazni.

4.) A Javaslat alapján a Kbt. 66. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában, valamint 67. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott alkalmassági követelményeknek az ajánlattevő megfelelhet úgy is, hogy más szervezet (szervezetek) erőforrásaira támaszkodik [lásd: Javaslat 30. §-ának (3) bekezdését és a Javaslat 31. §-ának (5) bekezdését]. E szervezetek vonatkozásában a Javaslat kimondja, hogy a kizáró okok rájuk is alkalmazandóak, erre a tényre és a kizáró okokra az ajánlatkérő köteles az ajánlati felhívásban hivatkozni.

A 29. §-hoz

A Kbt. 63. §-a (2) bekezdésének hatályos c) pontja szerint a kizáró okok igazolása tekintetében bizonyos, a törvényben meghatározott esetekben, ha az illetékes hatóság nem bocsátja ki az adott igazolást, vagy az nem minden olyan tényre terjed ki, amelyet a Kbt. alapján igazolni kell, és az érintett országban az eskü alatt tett nyilatkozatot nem ismerik, az ajánlattevő által az illetékes hatóság, közjegyző, kamara vagy szakmai szervezet előtt tett nyilatkozatot is el kell fogadni.

A 2004/18/EK irányelv 45. cikke (3) bekezdésének utolsó fordulata tartalmazza azt a szabályt, amely az igazolásnak az adott országban való hiánya, nem mindenre kiterjedő tartalma, vagy az eskü alatt tett nyilatkozat intézményének hiánya esetén szintén az ajánlattevő által az illetékes hatóság, közjegyző, kamara vagy szakmai szervezet előtt tett nyilatkozat elfogadását írja el.

Az irányelvi rendelkezések alapján nem egyértelmű, hogy a kizáró okokkal kapcsolatosan a közösségi rezsimbe tartozó közbeszerzési eljárásokban a közjegyző által hitelesített nyilatkozat elfogadható-e, ugyanakkor az Európai Bizottság illetékes Főigazgatóságának, vagyis a Belső Piaci Főigazgatóságnak a véleménye szerint az irányelv e cikke az eljárásban megkövetelhető legszigorúbb igazolási formát tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy ettől a tagállamok - saját belső joguknak megfelelően - szigorúbb igazolási formát nem, de kevésbé szigorúbbat előírhatnak. Ennek megfelelően a Javaslat a közjegyző előtt tett nyilatkozat helyett közjegyző által hitelesített nyilatkozat alkalmazására tesz javaslatot a közbeszerzési eljárásban. Mivel a közjegyző előtt tett nyilatkozat - hasonlóan a hiteles másolathoz - megdrágítja az ajánlattevők részvételét a közbeszerzési eljárásban, a módosítás a közbeszerzési eljárások tekintetében jelentős költségcsökkenéssel jár. A Kbt. 63. §-a (2) bekezdése c) pontjának módosításával jelenik meg a Kbt.-ben e változás.

A Kbt. 63. §-a (2) bekezdése d) pontjának módosítását a közösségi joggal, nevezetesen a 2004/18/EK irányelv 45. cikke (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel való összhang megteremtése indokolja.

A Kbt. 60. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kizáró okkal kapcsolatos igazolás érvényességét a Javaslat - tekintettel a kizáró ok jellegére - három hónapban állapítja meg, egyben ezzel biztosítható az is, hogy az ajánlattevőknek ne kelljen mindenegyes közbeszerzési eljárásban való részvételhez újabb és újabb igazolást beszerezniük.

A Kbt. 60. §-a (1) bekezdésének új i) pontjában foglalt kizáró ok egyszerű nyilatkozattal igazolható. [Lásd a Kbt. 63. §-a (2) bekezdésének új f) pontját.]

A Kbt.-nek a Javaslattal módosítani, illetve megállapítani kívánt 66. §-a (2) bekezdése és 67. §-a (4) bekezdése szerinti szervezetek tekintetében a kizáró okok fenn nem állása közjegyző által hitelesített nyilatkozattal igazolható. A Javaslat szerint a 66. § (2) bekezdése, illetve a 67. § (4) bekezdése szerinti szervezet az ajánlatban közjegyző által hitelesített nyilatkozattal igazolja, hogy nem tartozik a 60. § (1) bekezdése szerinti kizáró okok hatálya alá. Az igazolásnak ezt a formáját az indokolja, hogy arra a szervezetre, amelynek az erőforrásait igénybe veszik, ne háruljanak olyan adminisztratív terhek, amelyek esetleg megakadályoznák a szervezet bevonását az alkalmassági feltételek teljesítéséhez.

A Javaslat [135. § b) pont] továbbá módosítja a Kbt. 63. §-a (2) bekezdésének a) pontját, kimondva ezzel, hogy a Kbt. 60. §-a (1) bekezdésének új h) pontjában meghatározott körülmények igazolására az ajánlatkérő az illetékes bíróság vagy hatóságok nyilvántartásának kivonatát (hatósági erkölcsi bizonyítványt) vagy ennek hiányában bírósági vagy hatósági igazolást köteles elfogadni.

A 30. §-hoz

A paragrafus a szerződés teljesítésére való pénzügyi és gazdasági alkalmasságra vonatkozó rendelkezéseket szabályozza újra, elsősorban a közösségi jog e téren bekövetkezett változására tekintettel.

Az ajánlattevő pénzügyi és gazdasági alkalmassága megítélésére vonatkozó szabályok a 2004/18/EK irányelv 47. cikkében pontosításra és kiegészítésre kerültek, figyelemmel az Európai Bíróság alkalmassággal kapcsolatos esetjogára is.

Az irányelv 47. cikkének (1) bekezdése alapján a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági alkalmasság igazolható

a) pénzügyi intézménytől származó nyilatkozattal, vagy adott esetben a vonatkozó felelősségbiztosítás fennállásáról szóló igazolással;

b) a számviteli jogszabályok szerinti mérleg, beszámoló benyújtásával (ha az ajánlattevő letelepedése szerinti ország joga előírja a mérleg, a beszámoló közzétételét);

c) az adott gazdálkodó szervezet előző legfeljebb háromévi teljes forgalmáról és ugyanezen időszakban a közbeszerzés tárgyának forgalmáról szóló nyilatkozatával, attól függően, hogy mikor jött létre a gazdálkodó szervezet, illetve mikor kezdte meg a tevékenységét, amennyiben ezek az adatok rendelkezésre állnak.

A korábbi irányelvek is ezeket a lehetséges igazolási okokat írták elő. Lényeges változás, előrelépés történt ugyanakkor a c) pontban meghatározott alkalmassági ok vonatkozásában. A korábbi irányelvek nem tartalmaztak rendelkezést azokra a gazdálkodó szervezetekre, amelyek három évnél rövidebb ideje kezdték meg tevékenységüket, illetve három évnél rövidebb ideje kerültek létrehozásra. További változás, hogy az a) pont második részében található rendelkezést ("a vonatkozó felelősségbiztosítás fennállásáról szóló igazolással") a korábbi irányelv közül csak a szolgáltatás megrendelésre vonatkozó irányelv tartalmazta.

A cikk (2) és (3) bekezdése is új rendelkezést tartalmaz. A (2) bekezdés alapján az ajánlattevő/részvételre jelentkező más szervezetek pénzügyi, gazdasági erőforrásaira is támaszkodhat, függetlenül a velük fennálló kapcsolatának jogi jellegétől. Ebben az esetben is az ajánlattevőnek/részvételre jelentkezőnek kell igazolnia, hogy a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni. Ez történhet úgy, hogy az ajánlattevő/részvételre jelentkező bemutatja a vonatkozó szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását. A (3) bekezdés a közös ajánlattevők vonatkozásában rendelkezik ugyanezen lehetőségről: a közös ajánlattevők is támaszkodhatnak a csoport tagjainak vagy más szervezeteknek a kapacitására.

A (4) és (5) bekezdésben foglalt rendelkezések a korábbi irányelvi rendelkezésekhez képest érdemben nem változtak, alapvetően terminológiai kiigazításokra került sor. A (4) bekezdés alapján az ajánlatkérő az eljárást megindító hirdetményben, illetve ajánlattételi felhívásban köteles előírni a pénzügyi és gazdasági alkalmasság - (1) bekezdésben meghatározott - feltételeit és igazolását. Az (5) bekezdés alapján, amennyiben az ajánlattevő nem tudja bármilyen jogos okból kifolyólag az ajánlatkérő által előírt igazolást benyújtani, akkor a gazdasági és pénzügyi alkalmasság igazolható az ajánlatkérő által előírt tartalmú vagy elfogadott egyéb - pénzügyi, illetőleg gazdasági alkalmasságának megállapítására alkalmas - nyilatkozattal vagy dokumentummal.

A gazdasági és pénzügyi alkalmasság szabályait a Kbt. 65. §-ának (1) bekezdése és 66. §-a tartalmazza. Az irányelv új rendelkezéseire figyelemmel a Kbt. kiigazítása a következő pontokon vált szükségessé.

A Kbt. 66. §-a (2) bekezdésének hatályos szövege szerint "szolgáltatás megrendelése esetében a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági alkalmasság igazolható (...) meghatározott biztosíték (felelősségbiztosítás) fennállásáról szóló igazolással." Mivel az új irányelv 47. cikkének (1) bekezdésének a) pontja alapján felelősségbiztosítás már nemcsak szolgáltatás megrendelés esetében alkalmazható, hanem valamennyi közbeszerzési tárgy esetében, így a Javaslat a Kbt. 66. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés elhagyására, és a 66. § (1) bekezdésének a) pontjának felelősségbiztosításra való hivatkozással történő kiegészítésére tesz javaslatot.

Az irányelv 47. cikkének (1) bekezdésének c) pontja szerinti, a három évnél rövidebb ideje működő ajánlattevőkre is vonatkozó szabályt a Kbt. 66. §-ának (1) bekezdésének c) pontjában kívánja átültetni a Javaslat.

A Javaslat a Kbt. 66. §-ának (2) bekezdésében javasolja átültetni az irányelv 47. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabályt, amely szerint az ajánlattevő a gazdasági, pénzügyi alkalmasság feltételeinek más szervezetek erőforrásaira támaszkodva is megfelelhet. Az ilyen szervezetekre vonatkozó kizáró okokat a Javaslat 28. §-ának (2) bekezdése [a Kbt. 60. §-ának új (4) bekezdése], a kizáró okokkal kapcsolatos igazolást a Javaslat 29. §-ának (4) bekezdése, a kizárás szabályait a 39. §-a szabályozza. E § (4) bekezdése a Kbt. 60. §-ának (1) bekezdésében foglalt ún. kötelező kizáró okokat kiterjeszti azokra a szervezetekre is, amelyeknek az erőforrásaira az ajánlatkérő támaszkodik. A javaslat mögött az a szándék húzódik meg, hogy az a szervezet, amely a 60. § (1) bekezdésében foglalt kizáró okok hatálya alá esik, a közbeszerzési eljárásban még közvetetten, az erőforrásainak rendelkezésére bocsátásával se vehessen részt. [A Javaslat 29. §-ának (4) bekezdése szabályozza a kizáró okokkal kapcsolatos igazolás módját. Lásd a 29. §-hoz fűzött részletes indokolást.]

[Az irányelv 47. cikke (3) bekezdésében foglalt, a közös ajánlattevőkre vonatkozó szabályt a Javaslat 33. §-a kívánja átültetni.]

A 31. §-hoz

A paragrafus a szerződés teljesítéséhez szükséges műszaki, illetőleg szakmai alkalmasság szabályait módosítja, szintén elsősorban a közösségi jogi változásokra tekintettel.

A 2004/18/EK irányelv 48. cikkében pontosításra és kiegészítésre kerültek a műszaki és szakmai alkalmasságra vonatkozó szabályok. Az új irányelv alapján az ajánlatkérő továbbra is köteles megvizsgálni az ajánlattevők/részvételre jelentkezők műszaki és szakmai alkalmasságát, és ezt a 48. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott rendelkezésekkel összhangban köteles megtenni.

A (2) bekezdés sorolja fel, hogy az ajánlatkérő a szakmai és műszaki alkalmasság megítélésére milyen feltételeket írhat elő. A korábbi szabályozáshoz képest változást jelent, hogy az f) pont az építési beruházás és a szolgáltatás megrendelés esetében új alkalmassági szempontról rendelkezik. Ennek értelmében - kizárólag indokolt esetben - a szerződés teljesítéséhez szükséges műszaki, illetve szakmai alkalmasság igazolható az olyan környezetvédelmi intézkedések megjelölésével, amelyeket az ajánlattevő a szerződés teljesítése során alkalmazni tud.

A (3) és (4) bekezdésben foglalt (új) rendelkezések a 47. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel azonos rendelkezést tartalmaznak a közös ajánlatot tevők alkalmasságával kapcsolatban, illetve a más szervezet erőforrásaira való támaszkodással kapcsolatban.

Az (5) bekezdés a beállítást és üzembehelyezést is magában foglaló árubeszerzés, szolgáltatásmegrendelés vagy építési beruházás tekintetében határozza meg a szakmai és műszaki alkalmasság igazolásának feltételeit. Ennek értelmében az alkalmasságot elsősorban az ajánlattevő szakértelmére, hatékonyságára, tapasztalatára és megbízhatóságára tekintettel lehet megítélni.

A (6) bekezdés arról rendelkezik, hogy az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban, illetve az ajánlattételi felhívásban köteles megadni, hogy a szakmai és műszaki alkalmasság igazolására milyen feltételeket ír elő, illetve azokat hogyan kell igazolni.

A Kbt. hatályos 67. §-a rendelkezik a szerződés teljesítéséhez szükséges műszaki, illetőleg szakmai alkalmasság kérdéséről. A 67. § külön-külön bekezdései szabályozzák az egyes közbeszerzési tárgyak tekintetében irányadó szabályokat. Az új irányelv ugyan egy bekezdésben szabályozza valamennyi közbeszerzési tárgy esetében az alkalmasság szabályait, de differenciált továbbra is a szabályozása annyiban, hogy nem minden beszerzési tárgyra azonos rendelkezések vonatkoznak. Erre tekintettel nem indokolt a Kbt. jelenlegi szabályozási struktúráján változtatni, hiszen az egyes beszerzési tárgyak esetében nem teljesen azonosak az alkalmasság szabályai. A Kbt. 67. §-ának (1) bekezdését, illetve (3) bekezdését ugyanakkor a Javaslat kiegészíti a 48. cikk (2) bekezdésének f) pontjában szabályozott új, a környezetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos alkalmassági szemponttal.

A Javaslat a Kbt. 67. §-ának (4) bekezdésében javasolja átültetni az irányelv 48. cikkének (3) bekezdésében foglalt szabályt, amely szerint az ajánlattevő a műszaki, szakmai alkalmasság feltételeinek más szervezetek erőforrásaira támaszkodva is megfelelhet. A Javaslat a Kbt. 66. §-ának (2) bekezdésében javasolja átültetni az irányelv 47. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabályt, amely szerint az ajánlattevő a gazdasági, pénzügyi alkalmasság feltételeinek más szervezetek erőforrásaira támaszkodva is megfelelhet. Az ilyen szervezetekre vonatkozó kizáró okokat a Javaslat 28. §-ának (2) bekezdése [a Kbt. 60. §-ának új (4) bekezdése], a kizáró okokkal kapcsolatos igazolást a Javaslat 29. §-ának (4) bekezdése, a kizárás szabályait pedig a Javaslat 39. §-a szabályozza.

E § (5) bekezdése a Kbt. 60. §-ának (1) bekezdésében foglalt ún. kötelező kizáró okokat tehát kiterjeszti azokra a szervezetekre is, amelyeknek az erőforrásaira az ajánlatkérő támaszkodik. A javaslat mögött az a szándék húzódik meg, hogy az a szervezet, amely a 60. § (1) bekezdésében foglalt kizáró okok hatálya alá esik, a közbeszerzési eljárásban még közvetetten, az erőforrásainak rendelkezésére bocsátásával se vehessen részt. [A Javaslat 29. §-ának (4) bekezdése szabályozza a kizáró okokkal kapcsolatos igazolás módját. Lásd a 29. §-hoz fűzött részletes indokolást.]

[Az irányelv 48. cikk (4) bekezdésében foglalt, a közös ajánlattevőkre vonatkozó szabályt a Javaslat 33. §-a kívánja átültetni.]

Végül megemlítendő, hogy a § (1) és (3) bekezdése azt a gyakorlati problémát is orvosolni kívánja, amely szerint nem volt egyértelmű a jogalkalmazók körében, hogy árubeszerzés, illetve szolgáltatás megrendelés esetén lehetőség van-e a korábbi teljesítés mennyiségét megjelölni a referenciában. A Kbt. 67. §-a (1) bekezdésének a) és a Kbt. 67. §-a (2) bekezdésének f) pontjának kiegészítésével kívánja a Javaslat ezt egyértelművé tenni.

A 32. §-hoz

1.) A paragrafus a Kbt. 68. §-át javasolja módosítani. Egyrészről egy új (3) bekezdéssel egészíti ki a 68. §-t annak érdekében, hogy egyértelművé tegye azt, hogy az ajánlattevő felel a közbeszerzési eljárásban általa benyújtott referenciaigazolás tartalmáért: az ajánlattevő köteles az általa a közbeszerzési eljárásban benyújtott igazolásokat a tőle elvárható módon leellenőrizni, és helytállni azok valóságtartalmáért.

2.) A paragrafus továbbá a Kbt. 68. §-át egy új (4) és (5) bekezdéssel javasolja kiegészíteni a 2004/18/EK irányelv 49. és 50. cikkében foglalt rendelkezésekkel való összhang megteremtése, illetve a 2004/17/EK irányelv 52. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel való összhang megteremtése érdekében.

A 2004/18/EK irányelv 49. cikke értelmében amennyiben az ajánlatkérő az ajánlattevő bizonyos minőségbiztosítási szabványoknak való megfelelősége tanúsításához független szervezet által kiállított tanúsítvány benyújtását írja elő, akkor a vonatkozó európai szabványsorozatnak megfelelő szervezet által tanúsított, a vonatkozó európai szabványsorozaton alapuló minőségbiztosítási rendszerekre kell hivatkoznia. Az ajánlatkérő köteles elfogadni az Európai Unió más tagállamában bejegyzett szervezettől származó egyenértékű tanúsítványt, továbbá az egyenértékű minőségbiztosítási intézkedések egyéb bizonyítékait is. A korábbi irányelvek közül a szolgáltatásmegrendeléseket szabályozó 92/50/EGK irányelv 33. cikke tartalmazott hasonló rendelkezést, míg a 93/36/EGK irányelv és a 93/37/EGK irányelv ilyen rendelkezést nem tartalmazott.

Az új irányelv a 92/50/EGK irányelv 33. cikkében szereplő rendelkezést bizonyos pontokon módosította. Így a korábbi irányelvvel ellentétben nem adja meg pontosan a vonatkozó szabványsorozat számát, másrészt az ajánlatkérő nem csak abban az esetben köteles elfogadni az Európai Unió más tagállamában bejegyzett szervezettől származó egyenértékű tanúsítványt, továbbá az egyenértékű minőségbiztosítási intézkedések egyéb bizonyítékait, amennyiben valamely ajánlattevő nem juthat hozzá ilyen tanúsítványhoz, vagy nincs lehetősége arra, hogy ilyen tanúsítványt az adott határidőn belül beszerezzen.

A Kbt. 68. §-ának hatályos (3) bekezdése tartalmazza az irányelvi rendelkezésnek megfelelő rendelkezést. Mivel az új irányelv ugyanakkor már nem tartalmazza a következő fordulatot "aki nem juthat hozzá ilyen tanúsítványhoz, vagy akinek nincs lehetősége arra, hogy ilyen tanúsítványt az adott határidőn belül beszerezzen", így a Kbt.-ből is szükséges ezt elhagyni. E pontosítás elvégzésére irányul a módosítás.

A 2004/18/EK irányelv 50 cikke új, a korábbi irányelvek által nem szabályozott rendelkezést tartalmaz a környezetgazdálkodási szabványokról a 48. cikk (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott új alkalmassági szemponthoz kapcsolódóan: "Ha az ajánlatkérő az ajánlattevőnek - a 48. cikk (2) bekezdésének f) pontja tekintetében - bizonyos környezetvédelmi vezetési szabványoknak való megfelelősége tanúsításához független szervezet által kiállított tanúsítvány benyújtását írja elő, akkor a vonatkozó európai szabványsorozatnak megfelelő szervezet által tanúsított környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerre (EMAS) vagy a vonatkozó európai vagy nemzetközi környezetvédelmi vezetési szabványokra kell hivatkoznia. Az ajánlatkérő köteles elfogadni az Európai Unió más tagállamában bejegyzett szervezettől származó egyenértékű tanúsítványt, továbbá az egyenértékű környezetvédelmi vezetési intézkedések egyéb bizonyítékait is."

A Kbt. 68. §-ának hatályos (4) bekezdése már az új irányelvre tekintettel került kialakításra. Ugyanakkor az új irányelv nem tartalmazza a következő fordulatot "aki nem juthat hozzá ilyen tanúsítványhoz, vagy akinek nincs lehetősége arra, hogy ilyen tanúsítványt az adott határidőn belül beszerezzen", így a Kbt.-ből is szükséges ezt elhagyni. E módosított rendelkezés jelenik meg a Kbt. 68. §-ának új (5) bekezdésében.

A 33. §-hoz

A paragrafus a Kbt. 67. §-a (4) és (5) bekezdését javasolja kiegészíteni, illetve pontosítani, részben gyakorlati problémák orvoslása, részben a közösségi joggal való összhang megteremtése érdekében.

1.) A § (1) bekezdése a Kbt. 67. §-a (4) bekezdésének utolsó mondatát módosítja. A Kbt. hatályos szabályai alapján az ajánlatkérőnek lehetősége van arra, hogy eltérő igazolási módokat állapítson meg az ajánlattevők és az alvállalkozók esetében, de lehetősége van azonos igazolási mód előírására is. A Javaslat az ajánlatkérőt megillető választási szabadságon nem kíván változtatni, ugyanakkor azt egyértelművé teszi, hogy azonos igazolási módok előírása esetén az ajánlattevőnek és az alvállalkozónak főszabályként együttesen kell megfelelnie az előírt alkalmassági követelményeknek, kivéve az együttes megfelelés kötelezettsége alól 66. § (1) bekezdés a) és b) pontjai szerinti alkalmassági követelményeket, mivel ezek esetében önállóan kell megfelelniük (ezek esetében fogalmilag kizárt az együttes megfelelés lehetősége). Az ajánlatkérőt azonban megilleti a lehetőség, hogy további alkalmassági követelmények tekintetében írjon elő önálló megfelelést.

2.) A § (2) bekezdése a közös ajánlattevőkre vonatkozó rendelkezést szabályozza újra. Egyrészről egyértelműen elrendezi, hogy a közös ajánlattevők a szerződés teljesítésére való alkalmassá minősítéshez együttesen is megfelelhetnek az előírt alkalmassági követelményeknek. Ez alól kivételt jelentenek a 66. § (1) bekezdés a) és b) pontjai szerinti alkalmassági követelmények, mivel ezek esetében fogalmilag kizárt az együttes megfelelés lehetősége. A Javaslat a közösségi joggal összhangban azt is kimondja, hogy a közös ajánlattevők esetében is alkalmazható a 66. § (2) bekezdése és a 67. § (4) bekezdése. A 2004/18/EK irányelv 47. cikkének (2) bekezdése alapján az ajánlattevő/részvételre jelentkező más szervezetek pénzügyi, gazdasági erőforrásaira is támaszkodhat, függetlenül a velük fennálló kapcsolatának jogi jellegétől. Ebben az esetben is az ajánlattevőnek/részvételre jelentkezőnek kell igazolnia, hogy a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni. Ez történhet úgy, hogy az ajánlattevő/részvételre jelentkező bemutatja a vonatkozó szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását. A (3) bekezdés a közös ajánlattevők vonatkozásában rendelkezik ugyanezen lehetőségről: a közös ajánlattevők is támaszkodhatnak a csoport tagjainak vagy más szervezeteknek a kapacitására.

A 34. §-hoz

A Kbt.-nek - a Javaslat 25. §-ával módosítandó - 55. §-ával összefüggésben a Javaslat úgy módosítja a Kbt. 72. §-át, hogy amennyiben az ajánlatkérő építési beruházás vagy szolgáltatás megrendelése esetén előírta, hogy az ajánlattevő tájékozódjon az akadálymentesítésre vonatkozó feltételekről, egyben legyen köteles ajánlatában nyilatkozni arról, hogy az ajánlattétel során figyelembe vette-e ezeket a követelményeket. Az akadálymentesítésre vonatkozó feltételek figyelembevételéről történő nyilatkozat megkövetelését annak kiemelt társadalmi jelentősége, valamint az ajánlatkérő döntésének segítése indokolja.

A 35. §-hoz

A paragrafus az ajánlattételi határidő meghatározására vonatkozó szabályokat módosítja.

Az új közösségi irányelvek az eljárási határidők szabályozása tekintetében fontos újdonságokat vezettek be, amelyek hazai jogban való megjelenítését célozza a Javaslat is. Egyrészről az új irányelvek az ajánlattételi és a részvételi határidő minimális tartamára vonatkozó rendelkezések körében alapvető változásokat vezettek be a hirdetmények elektronikus úton történő feladásához kapcsolódó határidő-kedvezmények tekintetében.

A 2004/18/EK irányelv 38. cikkének (5) bekezdése rendelkezik - új rendelkezésként - az elektronikus úton közzétett hirdetmények esetén alkalmazható határidő-rövidítési kedvezményekről, lehetőségekről. A nyílt eljárás esetében az ajánlattételi határidő legkevesebb ötvenkét napos, illetve harminchat napos időtartamát legfeljebb hét nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlati/részvételi felhívást tartalmazó hirdetményt elektronikus úton, a VIII. melléklet 3. pontjában meghatározott módon adja fel az ajánlatkérő. A (6) bekezdés úgyszintén új elemként határidő-rövidítési lehetőséget ajánl az ajánlatkérők számára. Nyílt eljárásban az ajánlattételi határidő legkevesebb ötvenkét, illetőleg harminchat napos időtartamát legfeljebb öt nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlatkérő a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelmében közvetlenül elektronikus úton az ajánlattevők számára hozzáférhetővé teszi a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény közzétételének napjától, és a hirdetményben megadja a hozzáférés adatait. Az (5) és (6) bekezdésben szereplő határidő-rövidítési kedvezményeket együttesen is alkalmazhatja az ajánlatkérő.

A hatályos Kbt. ugyanakkor nem tartalmazza (nem tartalmazhatja) - a közösségi értékhatáros rezsimben - a hirdetmények elektronikus úton történő feladásához kapcsolódó eljárási határidő-kedvezményeket. [A nemzeti értékhatárokat elérő, de a közösségi értékhatárokat el nem érő értékű közbeszerzések körében azonban a hatályos Kbt. már biztosítja - az új irányelvekkel összhangban - a határidő rövidítési lehetőségeket az elektronikus feladáshoz kapcsolódóan. Lásd pl.: Kbt. 253. § (2) bekezdés a)-b) pont.]

A § a Kbt. 74. §-ának módosításával a hirdetmények elektronikus úton történő feladásához kapcsolódó eljárási határidő-kedvezményeknek a közösségi rezsimben történő megteremtésére irányul

Megemlítendő még, hogy a 2004/18/EK irányelv 38. cikkének (1) bekezdése új, a korábbi irányelvekben nem szereplő rendelkezésként a határidők meghatározásának általános elveként mondja ki, hogy az ajánlatkérőnek figyelemmel kell lennie az adott közbeszerzés, szerződés összetettségére, bonyolultságára is, és arra, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre az ajánlatok összeállításához. A Kbt. hatályos szabályaiból ezek a követelmények már jelenleg is levezethetőek [74. § (4) bekezdés]. Az ajánlattételi határidőt minden esetben úgy kell meghatározni, hogy az adott határidő megfelelő legyen arra, hogy az ajánlattevők megalapozott ajánlatokat állíthassanak össze. A határidők meghatározása során az esélyegyenlőség elvének érvényesülését sem lehet figyelmen kívül hagyni: az ajánlattételi (részvételi) határidőknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy az ajánlattevők (részvételre jelentkezők) valóban egyenlő eséllyel tehessenek ajánlatot (nyújthassanak be részvételi jelentkezést) a közbeszerzési eljárásokban.

A 36. §-hoz

A törvényjavaslat a Kbt. gyakorlati alkalmazása során felmerült tapasztalatok alapján módosítani kívánja a Kbt.-nek a hiánypótlás szabályairól rendelkező 83. §-át.

A hiánypótlásnak a hatályos Kbt. szerinti szabályai egyértelművé teszik, hogy minden formai hiányt lehet pótolni, így megszűnt az 1995. évi közbeszerzési törvénnyel kapcsolatos folyamatos kétely és vita. Ugyanakkor a többszöri hiánypótlás lehetővé tétele újabb kételyeket vetett fel. (Például egyes ajánlati felhívások tartalmaznak olyan előírást, amely előre megadja a hiánypótlási határidőt, és azt is, hogy csak egy alkalommal lesz biztosított a hiánypótlás). Erre a hatályos Kbt. szerint nem lett volna mód, viszont igény van rá, ezért a Javaslat lehetővé teszi az erről való rendelkezést.

Továbbá olyan helytelen gyakorlat is létezik, hogy az ajánlatkérők a hiánypótlási felhívásban leírják, hogy csak az abban szereplő hiányokat lehet pótolni. Ez beleütközik a Kbt.-nek abba az előírásába, hogy az ajánlatkérőnek egyenlő eséllyel kell biztosítania a hiánypótlást az ajánlattevők számára (az ugyanis korlátozza az esélyegyenlőséget, hogy az ajánlatkérő esetleg egyik ajánlattevő minden hiányosságát észreveszi, a másiknak nem mindet, de mindegyiknek csak azokat engedi pótolni, amelyeket észrevett).

Értelmezési vitákhoz vezetett az ajánlatkérőnek a hiánypótlás teljességéért való felelősségét illetően a Kbt. 83. §-ának hatályos (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint "a hiánypótlási felhívásban pontosan megjelölt hiányokról" kell tájékoztatni az ajánlattevőket. Tehát az ajánlatkérő csak azokról a hiányokról köteles az ajánlattevőket tájékoztatni, amelyeket ő megjelöl a hiánypótlási felhívásban. Az ajánlatkérők hiánypótlásért való felelősségének kérdését úgy kell rendezni, hogy egyértelművé kell tenni, hogy az általuk észlelt hiányosságokról kell tájékoztatni az ajánlattevőket, és nem zárhatják ki, hogy az ajánlattevők más hiányokat is pótoljanak.

Sokak számára problémát okoz az is, hogyan kell értelmezni azt a szabályt, hogy a hiánypótlás nem eredményezheti az ajánlat elbírálásra kerülő tartalmi elemeinek módosítását. Például amennyiben az egyik ajánlatban nincs elég referencia, fel lehet-e hívni az ajánlattevőt további referenciák beadására. Bár ez kiolvasható a 83. § hatályos (1) bekezdéséből, a kétségek feloldása érdekében célszerű pontosítani az (1) bekezdést. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy az ajánlatok - 81. § (4) bekezdése szerinti - értékelése során értékelésre kerülő ajánlati elemek nem módosulhatnak.

Ugyanakkor nem kívánatos, hogy hiánypótlás keretében az ajánlattevő új, a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe vett alvállalkozókat vagy új közös ajánlattevőket határozzon meg és így tegye magát alkalmassá a szerződés teljesítésére, így ezt ki kell zárni.

Megjegyzendő, hogy maguk a közösségi közbeszerzési irányelvek is rendelkeznek a hiánypótlás lehetőségéről, így például a 2004/18/EK irányelv 51. cikke, amely szerint az ajánlatkérő lehetőséget biztosíthat az ajánlattevőknek, részvételre jelentkezőknek az általuk benyújtott ajánlat, részvételi jelentkezés hiányosságainak pótlására. A hiánypótlás keretében a kizáró okokkal, az alkalmassággal kapcsolatos igazolások, nyilatkozatok és egyéb iratok kiegészítésére, pótlására van lehetőség.

Van azonban olyan igény is, hogy az ajánlatkérő előre korlátozhassa azt a kört, amelyben lehetőséget ad a hiánypótlásra (pl. az alkalmasság igazolása tekintetében nem). A Javaslat szerint az ajánlatkérő meghatározhatja a felhívásban, hogy milyen körben biztosít hiánypótlást. Ha korlátozta, akkor a hiánypótlás nem a fentiek szerinti széles körre terjed ki.

Kétségeket vetett fel továbbá, hogy kötelezett-e az ajánlatkérő a többszöri hiánypótlás elrendelésére, és hogy az utóbb elrendelt hiánypótlásban a korábbi hiánypótlási felhívásban kért, de nem pótolt hiány korrigálható-e. A Javaslat az ajánlatkérő jogává teszi a többszöri hiánypótlás elrendelését, mivel az elbírálási határidő általában többszöri hiánypótlásra nem elegendő, de ha az ajánlatkérő úgy látja, hogy az eljárás csak akkor lehet eredményes, ha további hiánypótlást tesz lehetővé, ezt elrendelheti és szükség esetén meghosszabbíthatja az elbírálási határidőt az erre vonatkozó szabályok szerint.

Felmerült, hogy az Európai Uniós forrásból származó támogatásokból megvalósított - jellemzően nagy értékű - közbeszerzések esetén indokolt volna lehetővé tenni legalább egy alkalommal a hiánypótlás lehetőségét, annak érdekében, hogy formai okokból ne kerülhessen sor valamely ajánlattevő azonnali kizárására.

A Javaslat keretén belül a Kbt. 66. § (2) bekezdése, illetve a 67. § (4) bekezdése kiegészül egy olyan szabállyal, amely szerint az ajánlattevő a pénzügyi, gazdasági, műszaki, szakmai alkalmassági feltételeknek megfelelhet úgy is, hogy más szervezetek erőforrásaira támaszkodik. Az új szabály kapcsán szükségessé vált annak tisztázása, hogy hiánypótlás során megadható-e új, az alkalmassághoz szükséges erőforrást biztosító szervezet.

A fentieket figyelembe véve a Javaslat az alábbiak szerint kívánja módosítani a Kbt. 83. §-át.

A Javaslat főszabályként továbbra is az ajánlatkérőre bízza, hogy biztosít-e hiánypótlást a közbeszerzési eljárásban. Ugyanakkor az Európai Uniós forrásból származó támogatásokból megvalósított közbeszerzések esetén kötelező legalább egy alkalommal hiánypótlást biztosítani. E rendelkezéssel a különösen nagy értékű beszerzések esetén csökkenthető annak lehetősége, hogy formai okokból valamely ajánlattevő kizárásra kerül; ezáltal jobban biztosítható a közbeszerzés hatékonysága és az ajánlattevők közötti verseny, és egyben csökken a korrupciós helyzetek veszélye is.

A Javaslat a hiánypótlás szabályait több helyen pontosítani javasolja. Ilyen pontosítás például az, hogy az ajánlatkérő meghatározhatja a felhívásban, hogy milyen körben biztosít hiánypótlást (pl. rendelkezhet úgy, hogy az alkalmasság igazolásával kapcsolatos hiányokat nem lehet pótolni), továbbá annak a kérdésnek a rendezése, hogy az ajánlatkérő akkor jogosult újabb hiánypótlást elrendelni, ha a korábbi hiánypótlási felhívás(ok)ban nem szereplő hiányt észlelt.

Garanciális szabályként kimondásra kerül, hogy az ajánlattevő a hiánypótlási felhívásban nem szereplő hiányokat is pótolhat, valamint az is, hogy hiánypótlás keretében nincs lehetőség új közösen ajánlatot tevő, illetve a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó megjelölésére. E szabályokkal összhangban az ajánlattevő a hiánypótlásban nem jelölhet meg olyan új szervezetet, amelynek az erőforrásaira a 66. § (2) bekezdésében, vagy a 67. § (4) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve támaszkodik az alkalmassági feltételek teljesítése érdekében. Korlátozott körű hiánypótlásnál pedig olyan hiányok pótlására sincs lehetőség, amelyek az ajánlatkérő által meghatározott körön kívül esnek.

Az ajánlatkérő oldalán kötelezettségként jelentkezik annak vizsgálata, hogy az ajánlatok hiánypótlással nem érintett tartalma megegyezik-e az eredeti tartalommal. Eltérés esetén, vagy ha a hiánypótlást nem, vagy nem megfelelően teljesítették, csak az eredeti példányt lehet figyelembe venni az elbírálás során.

A 37. §-hoz

A paragrafus a Kbt. 86. §-ának kiegészítésére irányul, új rendelkezésekkel egészítve ki a kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatok esetén követendő eljárás szabályait. A kiigazításra elsősorban a közösségi jogi rendelkezésekkel való összhang megteremtése érdekében kerül sor.

A 2004/18/EK irányelv 55. cikke pontosította a kirívóan alacsony összegű ellenszolgáltatás, az irreálisan alacsony ár esetén vizsgálandó szempontokat. Az (1) bekezdés értelmében amennyiben az ajánlat kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást tartalmaz, az ajánlatkérő - a korábbi irányelvi követelményekkel összhangban - nem nyilváníthatja automatikusan érvénytelennek az adott ajánlatot, hanem az általa lényegesnek tartott ajánlati elemekre vonatkozóan adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni.

Az ajánlatkérő különösen a következő elemekre vonatkozóan kérhet indokolást.

a) az építési beruházás módszere, a gyártási folyamat vagy a szolgáltatás-nyújtás módszerének gazdaságossága;

b) a választott műszaki megoldás, a teljesítésnek az ajánlattevő számára kivételesen előnyös körülményei;

c) az ajánlattevő által ajánlott áru, építési beruházás, illetőleg szolgáltatás eredetisége;

d) az építési beruházás, szolgáltatásnyújtás vagy árubeszerzés teljesítésének helyén hatályos munkavédelmi rendelkezéseknek és munkafeltételeknek való megfelelés;

e) az ajánlattevő állami támogatások megszerzésére vonatkozó lehetősége.

Az e) pontban említett szempontot a korábbi irányelvek nem tartalmazták.

Az ajánlatkérő az ajánlattevővel folytatott konzultáció és a benyújtott bizonyítékok alapján köteles meggyőződni az ajánlati elemek valós helyzetéről. Új elemet jelent, hogy nem pusztán a benyújtott iratok alapján van lehetősége az ajánlatkérőnek az ajánlati elemek valós helyzetének vizsgálatára, hanem az ajánlattevővel konzultálhat is [(2) bekezdés].

Amennyiben az ajánlatkérő megállapítja, hogy az ajánlatban szereplő ellenszolgáltatás azért kirívóan alacsony, mert az ajánlattevő állami támogatásban részesült, az ajánlatot csak abban az esetben nyilváníthatja érvénytelennek, ha ezzel kapcsolatban az ajánlattevővel előzetesen konzultált, és az ajánlattevő az ajánlatkérő által megállapított kellő határidőn belül nem tudta igazolni, hogy a kérdéses állami támogatáshoz jogszerűen jutott hozzá. Az ajánlatkérő köteles az Európai Bizottságot tájékoztatni az ilyen körülmények miatt érvénytelennek nyilvánított ajánlatról [(3) bekezdés]. Ez a szabály új rendelkezést jelent, a korábbi klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó irányelvek e rendelkezést nem tartalmazták.(Ugyanakkor a közszolgáltatókra vonatkozó 93/38/EGK irányelvből ismerős e szabály.)

A korábbi irányelvek alapján az ajánlatkérő köteles volt az Európai Bizottságot tájékoztatni a kirívóan alacsonynak értékelt, és emiatt érvénytelennek nyilvánított ajánlatokról, amennyiben az ajánlatok bírálati szempontja a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás volt [93/37/EGK irányelv 30. cikk (4) bekezdés 3. albekezdés; 93/36/EGK irányelv 27. cikk (3) bekezdés, 92/50/EGK irányelv 37. cikk (3) bekezdés]. Az új irányelv nem írja elő az Európai Bizottság tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget.

A Kbt. hatályos 86. §-a a kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlattal kapcsolatos szabályokat a korábbi közösségi jogi rendelkezésekkel összhangban tartalmazza. A Kbt. kiigazítása több ponton is szükségessé vált.

A Kbt. 86. §-ának hatályos (1) bekezdésében szereplő példálózó jellegű felsorolást a Javaslat kiegészíti az irányelv 55. cikke (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott szemponttal (állami támogatás).

Az irányelv új elemként teszi lehetővé az ajánlatkérő és az ajánlattevő közötti konzultáció lehetőségét, amely a Kbt. 86. §-ába is beépítésre került, azzal azonban, hogy írásban kérhet további tájékoztatást az ajánlatkérő az ajánlattevőtől, de arra nincs mód, hogy szóban egyeztessenek, konzultáljanak.

Az irányelv 55. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel is kiegészítésre került a Kbt.: a 86. § Javaslattal megállapítandó új (6) bekezdése értelmében az ajánlatkérő csak abban az esetben köteles az Európai Bizottságot tájékoztatni, amennyiben az ajánlattevő az általa igénybevett állami támogatásban jelölte meg a kirívóan alacsony ellenszolgáltatás indokát, de nem tudta annak jogszerűségét igazolni. (Ezzel egyidejűleg "feleslegessé" vált a Kbt. 86. §-ának hatályos (4) bekezdésében szereplő rendelkezés fenntartása, mivel az új irányelv már nem követeli meg az Európai Bizottság tájékoztatását abban az esetben, amennyiben az ajánlatkérő érvénytelennek nyilvánította az ajánlatot, mivel nem tartotta elfogadhatónak az ajánlattevő által adott indokolást. E rendelkezés a korábbi irányelvekkel összhangban került be a Kbt.-be.)

A Javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy az ajánlatkérő köteles érvénytelenné nyilvánítani az ajánlatot, amennyiben nem tartja elfogadhatónak az ajánlattevő magyarázatát.

A Javaslat ugyanakkor továbbra sem definiálja a kirívóan alacsony ellenszolgáltatás (illetve kirívóan aránytalan kötelezettségvállalás) fogalmát, hiszen nem határozható meg valamennyi beszerzés tekintetében előzetesen, hogy mekkora mértékű, hány százalékos eltérés jelent kirívóan alacsony ellenszolgáltatást, illetve kirívóan aránytalan kötelezettségvállalást. Nem lehetséges normatív módon meghatározni e kategóriákat, ezeket csak esetenként lehet megítélni, különös tekintettel a közbeszerzés tárgyára, a piaci viszonyokra és egyéb körülményekre. Ez persze nem zárja ki, hogy a szakmai, illetve érdekképviseleti szervezetek is irányt mutassanak ennek megítélésében, nem kötelező jellegű ajánlások, állásfoglalások kibocsátásával az általuk képviselt terület tekintetében. Meg kell említeni továbbá, hogy a közösségi jog is azt a követelményt támasztja az ajánlatkérőkkel szemben, hogy az adott eset összes körülményét figyelembe véve döntsenek arról, hogy egy ajánlat adott esetben irreálisan alacsony kötelezettségvállalást tartalmaz-e.

A 38. §-hoz

A § a Kbt. 87. §-ának (2) és (3) bekezdését szabályozza újra: a kirívóan aránytalan kötelezettségvállalást tartalmazó ajánlat esetén követendő eljárást. A Kbt. 87. §-ába is beépítésre kerül az a rendelkezés, hogy az ajánlatkérő írásban további tájékoztatást kérhet az ajánlattevőtől az ajánlati elemek megalapozottságának megállapíthatósága érdekében, azzal azonban, hogy írásban kérhet további tájékoztatást az ajánlatkérő az ajánlattevőtől, de arra nincs mód, hogy szóban egyeztessenek, konzultáljanak. A Javaslat továbbá egyértelművé teszi, hogy az ajánlatkérő köteles érvénytelenné nyilvánítani az ajánlatot, amennyiben nem tartja elfogadhatónak az ajánlattevő magyarázatát.

A 39. §-hoz

A Kbt. hatályos 88. §-a az ajánlat érvénytelenségére vonatkozó szabályokat, és előírja azokat az eseteket, amikor az ajánlatkérőnek ki kell zárnia (illetve kizárhatja) az eljárásból az ajánlattevőt. E § a kizárás kötelező eseteinek körét kívánja kibővíteni.

A Javaslat keretén belül a Kbt. 66. § (2) bekezdése, illetve a 67. § (4) bekezdése kiegészül egy olyan szabállyal, amely szerint az ajánlattevő a pénzügyi, gazdasági, műszaki, szakmai alkalmassági feltételeknek megfelelhet úgy is, hogy más szervezetek erőforrásaira támaszkodik. Ezekre a szervezetekre a Kbt. 60. §-ának (1) bekezdésében foglalt ún. kötelező kizáró okok megfelelően alkalmazandóak. A törvényjavaslat e §-sal elő kívánja írni, hogy abban esetben, ha az ajánlatkérő olyan szervezetet erőforrásaira támaszkodik, amely a 60. § (1) bekezdése szerinti kizáró okok hatálya alá tartozik, vagy az ilyen szervezet részéről a kizáró ok az eljárás során következik be, az ajánlattevőt az eljárásból ki kell zárni.

A 40. §-hoz

A 2004/18/EK irányelv 23. cikkének (4) bekezdése alapján, amennyiben az ajánlatkérő a közbeszerzési műszaki lírást a 23. cikk (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott leírásokra történő hivatkozással adja meg, nem nyilváníthat érvénytelennek egyetlen ajánlatot sem kizárólag azon az alapon, hogy az ajánlatban szereplő termékek és szolgáltatások nem felelnek meg az általa hivatkozott leírásoknak, ha az ajánlattevő ajánlatában az ajánlatkérő számára megfelelő módon, bármely megfelelő eszközzel bizonyítja, hogy az általa javasolt megoldások egyenértékű módon megfelelnek a műszaki leírásokban meghatározott követelményeknek. Megfelelő eszköz lehet a gyártótól származó műszaki dokumentáció vagy valamely elismert szervezettől származó vizsgálati jelentés. Ezen irányelvi rendelkezés átültetésére irányul a Kbt. új 89/A. §-ának (1) bekezdése.

A hivatkozott irányelvi cikk (5) bekezdése értelmében pedig amennyiben pedig az ajánlatkérő él a teljesítmény- vagy funkcionális követelmények meghatározásának lehetőségével, akkor nem nyilváníthat érvénytelennek olyan ajánlatot, amely megfelel valamely európai szabványt közzétevő nemzeti szabványnak, európai műszaki tanúsítványnak, közös műszaki leírásnak, nemzetközi szabványnak vagy valamely európai szabványügyi szervezet által létrehozott műszaki referenciarendszernek, amennyiben ezek a leírások az általa megállapított teljesítményre, illetve funkcionális követelményekre vonatkoznak. Az ajánlattevőnek az ajánlatában - az ajánlatkérő számára megfelelő módon, bármely megfelelő eszközzel - bizonyítania kell, hogy a szabványnak megfelelő termék, szolgáltatás vagy építési beruházás megfelel az ajánlatkérő teljesítménybeli, illetve funkcionális követelményeinek. Megfelelő eszköz lehet a gyártótól származó műszaki dokumentáció vagy valamely elismert szervezettől származó vizsgálati jelentés. Ezen irányelvi rendelkezés átültetésére irányul a Kbt. új 89/A. §-ána (2) bekezdése.

A 23. cikk (7) bekezdés meghatározza, hogy mit is kell a 23. cikk alkalmazása szempontjából elismert szervezet fogalma alatt érteni. Ez alapján az elismert szerv olyan vizsgáló és kalibráló laboratórium, valamint tanúsító és ellenőrző szervezet, amely megfelel az alkalmazandó európai szabványoknak. Az ajánlatkérő köteles elfogadni a más tagállamban székhellyel rendelkező szervezet által kiállított tanúsítványt is. Az elismert szervezet fogalmát a Kbt. 58. §-ának a Javaslattal megállapítandó új (8) bekezdése határozza meg.

A 41. §-hoz

A paragrafus a Kbt. 90. §-ának módosítása útján azt a gyakorlati problémát kívánja orvosolni, amely az azonos ajánlati árat tartalmazó ajánlatok esetében jelentkezett.

Ha a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás, mint elbírálási szempont esetén azonos ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatok érkeznek, a hatályos Kbt. nem ad iránymutatást arra nézve, hogy milyen eljárási szabályok alapján kerüljön kiválasztásra az eljárás nyertese (pl.: nem tesz lehetővé tárgyalást). Viszont a Kbt. a közbeszerzési eljárás eredménytelenné nyilvánítását sem teszi lehetővé erre az esetre. A gyakorlatban ugyanakkor gyakran felvetődő problémáról van szó.

A Javaslat e hiányosság pótolására tesz javaslatot. Differenciált megoldást javasol ugyanakkor a közösségi és a nemzeti értékhatáros rezsimben. [A nemzeti rezsimben javasolt megoldást lásd a Javaslat 105. §-ában.]

A § arra biztosít lehetőséget, hogy az ajánlatkérő - közjegyző jelenlétében tartott - sorsolással döntsön a nyertes ajánlat felől. E megoldást az indokolja, hogy a közösségi jog alapján nincs arra lehetőség, hogy a nyílt, illetve a meghívásos eljárás végén az ajánlatkérő tárgyalást kezdeményezzen. Megjegyzendő, hogy maguk a közösségi közbeszerzési irányelvek egyáltalán nem tartalmaznak rendelkezést az ilyen esetekre (feltehetően azért is, mert ez az Európai Unió más tagállamaiban nem jelent problémát).

A közösségi rezsimben erre tekintettel több megoldási lehetőség is felmerült. Az egyik lehetőség az, hogy a Kbt. kiegészítésre kerül egy új eredménytelenségi okkal, amely alapján az ajánlatkérőnek lehetősége lesz az eljárást eredménytelenné nyilvánítani. (A Kbt. 92. §-a sorolja fel - taxatíve - azokat a körülményeket, okokat, amelyek alapján az ajánlatkérő eredménytelennek nyilváníthatja közbeszerzési eljárását. A felsorolásban nem szereplő egyéb okból azonban nincs lehetősége eredménytelenné nyilvánítani az eljárást, vagyis a 92. § kiegészítése útján teremtődne csak meg a lehetőség arra, hogy az azonos ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlat esetén eredménytelenné nyilvánítsa közbeszerzési eljárását.) E megoldási javaslat ellen szól ugyanakkor, hogy azt eredményezi, hogy az ajánlatkérő nem tudja beszerzését realizálni, nem tud szerződést kötni, és ennek érdekében újabb közbeszerzési eljárást kell lefolytatnia (feltéve, hogy beszerzési igénye továbbra is fennáll), ami viszont mind idő-, mind költségvonzatát tekintve megterhelő az ajánlatkérő számára, továbbá időben nagyon elhúzza a beszerzés realizálását.

A valódi megoldást ezért az jelenti, amennyiben a törvény ad kifejezett eljárási szabályt e helyzetekre, vagy az ajánlatkérőre bízza a megoldást azzal, hogy az eljárást megindító felhívásban vagy a dokumentációban köteles arról rendelkezni, hogy ilyen helyzetekben milyen eljárás alapján választja ki a nyertes ajánlattevőt.

A Javaslat a felmerült lehetőségek közül végül is arra tesz javaslatot, hogy több azonos ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlat esetén az ajánlatkérő - közjegyző jelenlétében tartott - sorsolással dönthessen a nyertes ajánlat felől. E megoldás lehetővé teszi, hogy az adott közbeszerzési eljárás eredménnyel zárulhasson, az ajánlatkérő realizálhassa beszerzési igényét.

Megjegyzendő még, hogy a közösségi értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések esetében - a Kbt. 4. melléklete szerinti szolgáltatások megrendelése érdekében igénybe vehető - egyszerűsített eljárás során ugyancsak megoldást jelenthet, amennyiben az ajánlatkérő lehetőséget kap arra, hogy az azonos ajánlati ellenszolgáltatást tartalmazó érvényes ajánlatok közül tárgyalás útján válassza ki a nyertes ajánlatot. Ez esetben egyébként csak eleve akkor merül fel ez a probléma, amennyiben az ajánlatkérő nem él a Kbt. által biztosított tárgyalás lehetőségével. A Kbt. alapján egyszerűsített eljárásban az ajánlatkérő szabadon döntheti el, hogy a benyújtott ajánlatokat tárgyalás nélkül bírálja-e el, vagy pedig tárgyalást tart. Az egyszerűsített eljárás esetében persze megoldást jelenthetne az is, amennyiben az ajánlatkérőt a törvény eleve arra kötelezné, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás bírálati szempont alkalmazása esetén köteles tárgyalásos eljárást alkalmazni. A Javaslat azonban továbbra is szeretné fenntartani az ajánlatkérők döntési szabadságát a tárgyalás tartása tekintetében, ezért nem ilyen tartalmú megoldási javaslattal kívánja orvosolni a felmerült problémát.

A 90. § javasolt módosítása egyben megoldást kínál arra a helyzetre is, amennyiben nem a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontját választotta az ajánlatkérő bírálati szempontjaként, hanem az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásának szempontját, de a 90. § (2) bekezdésében meghatározott eljárásrend alkalmazásával sem tudja kiválasztani a nyertes ajánlattevőt.

A 90. § új (5) bekezdése pedig annak a lehetőségét biztosítja az ajánlatkérők számára, hogy az ajánlatok 81. §-ának (4) bekezdése szerinti értékelését követően elektronikus árlejtést kezdeményezzen. E rendelkezés ugyanakkor csak 2006. július 1-jén lép hatályba, továbbá a részletes eljárási szabályokat kormányrendelet fogja megállapítani.

A 42. §-hoz

Az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárás során elkövetett hiba javítása érdekében a hatályos Kbt. kevés lehetőséget ad az eljárási cselekmény ismételt elvégzésére, vagy ha mégis (pl. ajánlati felhívás vagy dokumentáció módosítása) ez jelentős időigénnyel jár. Továbbá az eljárás eredményét sem lehet módosítani, még békéltetés esetén sem, ilyenkor csak annyit lehet tenni, hogy a közbeszerzési eljárást az ajánlatkérő eredménytelenné nyilvánítja. Ezért a Javaslat lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő a szerződéskötésig, de legfeljebb az eredményhirdetéstől számított tizenötödik napig egy alkalommal jogosult legyen az eljárás eredményét és az erről szóló 93. § (2) bekezdés szerinti összegezést módosítani, ha az ajánlatkérő az eredményhirdetést követően észleli, hogy a kihirdetett eredmény törvénysértő volt és a módosítás a törvénysértést orvosolja. A módosított eredmény kihirdetésének időpontjáról az ajánlatkérő az újabb eredményhirdetést legalább két munkanappal megelőzően köteles egyidejűleg írásban az összes ajánlattevőt tájékoztatni. A § az eredmény módosításának esetére az ajánlati kötöttséggel kapcsolatban is tartalmaz szabályt: amennyiben az szükséges az ajánlatkérő felkérheti az ajánlattevőket ajánlataiknak a szerződéskötés új időpontjának lejártáig történő fenntartására, ugyanakkor eltérő nyilatkozat hiányában az ajánlattevő ajánlati kötöttsége a szerződéskötés új időpontjának lejártáig tart.

A 43-44. §-hoz

A §-ok a Kbt. 100. §-át, illetve 102. §-át módosítják a Javaslat által bevezetendő versenypárbeszéd jogintézményéhez kapcsolódóan. A Kbt. 100. §-ának (1) bekezdésének kiegészítésével a Javaslat kimondja, hogy a versenypárbeszéd a két szakaszból álló eljárások közé tartozik, míg a 102. § (1) bekezdésének kiegészítése egyértelművé teszi, hogy az ajánlatkérő versenypárbeszéd esetében ismertetőt köteles készíteni.

A Kbt. 102. §-a (1) bekezdésének módosítása egy további célt is szolgál. A hivatkozott bekezdés értelmében az ajánlatkérő a részvételi felhívásban előírhatja, hogy a dokumentáció megvásárlása vagy átvétele az eljárásban való részvétel feltétele. A gyakorlatban problémát okozott, hogy az ajánlatkérők sok esetben a közös részvételi jelentkezést benyújtók esetében is azt várták el, hogy külön-külön vásárolják meg a dokumentációt, felesleges és indokolatlan költségeket okozva a részvételre jelentkezőknek. A Javaslat a Kbt. 102. §-a (1) bekezdésének kiegészítésével egyértelművé teszi, hogy közös részvételi jelentkezés benyújtása esetében elegendő, amennyiben a részvételi jelentkezést közösen benyújtók egyike vásárolja meg vagy veszi át a dokumentációt.

A 45. §-hoz

A § a részvételi határidőre vonatkozó rendelkezéseket szabályozza újra, az új irányelv által biztosított, az elektronikus feladáshoz kapcsolódó határidő-rövidítési lehetőségének a Kbt.-ben való megteremtése érdekében. Az új közösségi irányelvek az eljárási határidők szabályozása tekintetében fontos újdonságokat vezettek be, amelyek hazai jogban való megjelenítését célozza a Javaslat is. Egyrészről az új irányelvek az ajánlattételi és a részvételi határidő minimális tartamára vonatkozó rendelkezések körében alapvető változásokat vezettek be a hirdetmények elektronikus úton történő feladásához kapcsolódó határidő-kedvezmények tekintetében.

A 2004/18/EK irányelv 38. cikkének (5) bekezdése rendelkezik - új rendelkezésként - az elektronikus úton közzétett hirdetmények esetén alkalmazható határidő-rövidítési kedvezményekről, lehetőségekről. A meghívásos és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás, valamint a versenypárbeszéd esetében a részvételi határidő harminchét napos időtartamát legfeljebb hét nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlati/részvételi felhívást tartalmazó hirdetményt elektronikus úton, a VIII. melléklet 3. pontjában meghatározott módon adja fel az ajánlatkérő.

A Kbt. ugyanakkor nem tartalmazza (nem tartalmazhatja) - a közösségi értékhatáros rezsimben - a hirdetmények elektronikus úton történő feladásához kapcsolódó eljárási határidő-kedvezményeket. A nemzeti értékhatárokat elérő, de a közösségi értékhatárokat el nem érő értékű közbeszerzések körében azonban a Kbt. számos esetben biztosít - már az új irányelvekkel összhangban - határidő rövidítési lehetőségeket az elektronikus feladáshoz kapcsolódóan. [Lásd pl.: Kbt. 253. § (2) bekezdés a)-b) pont; 255. § (3) bekezdés.]

A határidők szabályozása tekintetében a Javaslat a Kbt.-beli szabályozás kiegészítésére irányul.

Megemlítendő még, hogy a 2004/18/EK irányelv 38. cikkének (1) bekezdése új, a korábbi irányelvekben nem szereplő rendelkezésként a határidők meghatározásának általános elveként mondja ki, hogy az ajánlatkérőnek figyelemmel kell lennie az adott közbeszerzés, szerződés összetettségére, bonyolultságára is, és arra, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre az ajánlatok összeállításához. A Kbt. hatályos szabályaiból ezek a követelmények már jelenleg is levezethetőek [107. § (2) bekezdés]. A részvételi határidő tekintetében megfelelő időt kell arra biztosítani, hogy a jelentkezők megalapozott részvételi jelentkezést nyújthassanak be, a kizáró okokkal és az alkalmassági követelményekkel kapcsolatban az igazolásokat összeállíthassák. A határidők meghatározása során az esélyegyenlőség elvének érvényesülését sem lehet figyelmen kívül hagyni: az ajánlattételi (részvételi) határidőknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy az ajánlattevők (részvételre jelentkezők) valóban egyenlő eséllyel tehessenek ajánlatot (nyújthassanak be részvételi jelentkezést) a közbeszerzési eljárásokban.

A 46. §-hoz

A § a Kbt. 109. §-ának (3) bekezdését javasolja módosítani. A Kbt. 109. §-ának hatályos rendelkezései alapján az ajánlatkérő a részvételi jelentkezésnek a 109. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérő módon történő benyújtását is megengedheti, ha képes biztosítani, hogy a jelentkezések a részvételi határidő lejárta előtt ne kerüljenek felbontásra, valamint az ajánlatkérő érdekkörében ne kerüljenek jogosulatlan felhasználóhoz. Az ajánlatkérőnek e lehetőségről a részvételi felhívásban kell rendelkeznie, és azt is előírhatja, hogy a jelentkezést - az általa előírt határidő lejártáig és írásbeli módon - meg kell erősítenie a részvételre jelentkezőnek. Az ajánlatkérő e lehetőség technikai körülményeiről köteles tájékoztatást adni a részvételi felhívásban vagy a részvételi dokumentációban.

A hatályos Kbt. fenti rendelkezései a vonatkozó közösségi jogi rendelkezésekkel összhangban kerültek kialakításra.

Az új irányelvek e rendelkezést pontosították. Így a 2004/18/EK irányelv 42. cikkének (6) bekezdése, illetve a 2004/17/EK irányelv 48. cikkének (6) bekezdése a korábbi irányelvek által is szabályozott kérdést, vagyis a részvételi jelentkezések benyújtásának szabályait a korábbi szabályokhoz képest módosítja, pontosítja. A részvételi jelentkezés benyújtható írásban, vagy megtehető telefonon keresztül, ez utóbbi esetben a részvételi határidő lejárta előtt írásban meg kell azt erősíteni (eddig a tagállamok belátására volt bízva, hogy ezt megkövetelik-e). Az ajánlatkérő megkövetelheti, hogy a telefaxon küldött részvételi jelentkezést postai vagy elektronikus úton erősítsék meg, amennyiben jogi bizonyítás céljából szükséges. (Eddig a levél általi megerősítést követelhette meg.) Új elem, hogy az ajánlatkérőnek minden ilyen követelményt - a megerősítés postai vagy elektronikus úton történő elküldésének határidejével együtt - fel kell tüntetnie az eljárást megindító hirdetményben. E pontosítások elvégzésére irányul a Javaslat 46. §-a.

A 47. §-hoz

A Javaslat, párhuzamosan azzal, hogy módosítani kívánja a Kbt. 83. §-ában a hiánypótlásra vonatkozó szabályokat, ugyanilyen módon a két szakaszból álló eljárások részvételi szakaszában, a Kbt 112. §-a keretében is módosítani javasolja hiánypótlás szabályait.

A módosítás alapját 36. §-hoz fűzött indokolásban kifejtett megfontolások képezik.A Javaslat által javasolt módosítás főszabályként továbbra is az ajánlatkérőre bízza, hogy biztosít-e hiánypótlást a közbeszerzési eljárásban. Ugyanakkor az Európai Uniós forrásból származó támogatásokból megvalósított közbeszerzések esetén kötelező legalább egy alkalommal hiánypótlást biztosítani. E rendelkezéssel a különösen nagy értékű beszerzések esetén csökkenthető annak lehetősége, hogy formai okokból valamely részvételre jelentkező kizárásra kerül; ezáltal jobban biztosítható a közbeszerzés hatékonysága és a részvételre jelentkezők közötti verseny, és egyben csökken a korrupciós helyzetek veszélye is.

A Javaslat a hiánypótlás szabályait több helyen pontosítani javasolja. Ilyen pontosítás például az, hogy az ajánlatkérő meghatározhatja a felhívásban, hogy milyen körben biztosít hiánypótlást (pl. rendelkezhet úgy, hogy az alkalmasság igazolásával kapcsolatos hiányokat nem lehet pótolni), továbbá annak a kérdésnek a rendezése, hogy az ajánlatkérő akkor jogosult újabb hiánypótlást elrendelni, ha a korábbi hiánypótlási felhívás(ok)ban nem szereplő hiányt észlelt.

Garanciális szabályként kimondásra kerül, hogy a részvételre jelentkező a hiánypótlási felhívásban nem szereplő hiányokat is pótolhat, valamint az is, hogy hiánypótlás keretében nincs lehetőség új közös részvételre jelentkező, illetve a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó megjelölésére. E szabályokkal összhangban a részvételre jelentkező a hiánypótlásban nem jelölhet meg olyan új szervezetet, amelynek az erőforrásaira a 66. § (2) bekezdésében, vagy a 67. § (4) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve támaszkodik az alkalmassági feltételek teljesítése érdekében. Korlátozott körű hiánypótlásnál pedig olyan hiányok pótlására sincs lehetőség, amelyek az ajánlatkérő által meghatározott körön kívül esnek.

Az ajánlatkérő oldalán kötelezettségként jelentkezik annak vizsgálata, hogy a részvételi jelentkezések hiánypótlással nem érintett tartalma megegyezik-e az eredeti tartalommal. Eltérés esetén, vagy ha a hiánypótlást nem, vagy nem megfelelően teljesítették, csak az eredeti példányt lehet figyelembe venni az elbírálás során.

A 48. §-hoz

A § a Kbt. 121. §-ának (8) bekezdését a Javaslat által bevezetett versenypárbeszéd intézménye miatt pontosítja, egyértelművé téve, hogy versenypárbeszéd esetében az ajánlatoknak az ismertetőben meghatározott feltételeknek is meg kell felelnie.

A § a Kbt. 121. §-ának egy új (10) bekezdéssel történő kiegészítésével egyértelművé teszi, hogy a két szakaszból álló eljárások ajánlattételi szakaszában a hiánypótlás során a Kbt. 83. §-ában meghatározott rendelkezések szerint kell eljárni. [Ezzel kapcsolatban lásd a Javaslat 36. §-ához fűzött indokolást.]

A 49. §-hoz

A 2004/18/EK irányelv 38. cikkének (6) bekezdése további határidő-rövidítési lehetőséget ajánl az ajánlatkérők számára. Meghívásos eljárásban az ajánlattételi határidő legkevesebb negyven napos időtartamát legfeljebb öt nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlatkérő a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelmében közvetlenül elektronikus úton az ajánlattevők számára hozzáférhetővé teszi a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény közzétételének napjától, és a hirdetményben megadja a hozzáférés adatait. E határidő rövidítési lehetőség hazai közbeszerzési jogban való megteremtésére irányul a §, amely a Kbt. 122. §-át javasolja kiegészíteni egy új (3) bekezdéssel.

Az 50. §-hoz

A paragrafus a Kbt. 123. §-ának (5) bekezdését a 2004/18/EK irányelv 44. cikke (3) bekezdésének 3. albekezdésében szereplő rendelkezéssel való összhang megteremtése érdekében módosítja.

Az irányelv hivatkozott cikkének (3) bekezdése a meghívásos, a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás és a versenypárbeszéd tekintetében teszi lehetővé az eljárás második szakaszában a verseny szűkítését. Az új rendelkezések értelmében az ajánlatkérő az előre meghatározott létszámnak megfelelő számú - alkalmas és egyben érvényes részvételi jelentkezést benyújtó - részvételre jelentkezőt köteles meghívni az eljárás második szakaszába. Amennyiben azonban nem éri el a minimális létszámot az alkalmas és egyben érvényes részvételi jelentkezést benyújtó részvételre jelentkezők létszáma, akkor is lehetősége van az ajánlatkérőnek, hogy folytassa az eljárást azokkal a részvételre jelentkezőkkel, akik/amelyek alkalmasnak minősültek és egyben érvényes részvételi jelentkezést nyújtottak be. Ugyanakkor nem hívhat fel ajánlattételre olyan gazdasági szereplőket, amelyek nem vettek részt az eljárás első szakaszában, illetve akik/amelyek nem feleltek meg az alkalmassági követelményeknek, illetve érvénytelen részvételi jelentkezést nyújtottak be.

Az 51. §-hoz

A 2004/18/EK irányelv új eljárási lehetőségként szabályozza az ún. versenypárbeszédet (competitive dialogue, dialogue compétitif, wettbewerbliche Dialog), amelynek célja az összetett, komplex szerződések, beszerzések esetében nagyobb rugalmasságot biztosítani az ajánlatkérők számára. Az irányelv értelmében a tagállamok bevezethetik ezt az eljárási lehetőséget, ugyanakkor a tagállamok dönthetnek úgyis, hogy nem teszik lehetővé ajánlatkérőik számára e "technika" alkalmazását. A jogszabály-előkészítő úgy ítélte meg, hogy indokolt ezen új jogintézmény bevezetése, ezért a Javaslat élni kíván az irányelv által a tagállamok részére biztosított lehetőséggel.

A korábbi irányelvi rendelkezések alapján a klasszikus ajánlatkérők főszabályként csak olyan eljárásfajtákat alkalmazhattak, amelyek esetében nem volt lehetőség az ajánlatkérői és ajánlattevői oldal közötti tárgyalásra. (Mint ismeretes, a klasszikus ajánlatkérők főszabályként csak nyílt vagy meghívásos eljárást alkalmazhatnak.) Tárgyalásos eljárásra - még a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra is - csak az irányelvben pontosan meghatározott esetkörökben kerülhet sor. Ezek az esetkörök ugyanakkor meglehetősen korlátozottak, amin az új irányelv sem változtatott. Az új irányelv a korábbi szabályozás merevségén úgy próbált változtatni, hogy új jogintézményeket vezetett be, ugyanakkor a korábbi eljárásfajtákra vonatkozó szabályokat alapjaiban nem változtatta meg.

A versenypárbeszéd bevezetésére tehát a rugalmasabb eljárási technikák biztosítása jegyében került sor a közösségi jogban. Az irányelv preambulumának 31. bekezdése utal arra, hogy az ajánlatkérők gyakran olyan helyzetbe kerülnek a különösen összetett projektek esetében, hogy nem tudják kellő pontossággal, objektivitással meghatározni, hogy milyen eszközök szolgálják leginkább saját igényeik kielégítését, illetve, hogy a piac milyen műszaki, illetőleg pénzügyi/jogi megoldásokat kínál.

A preambulum példákat is említ: jelentős integrált közlekedési infrastruktúra, nagy számítógépes hálózat kiépítése, olyan összetett és strukturált finanszírozást igénylő projekt megvalósítása, amely esetében a pénzügyi és jogi konstrukciót előre nem lehet meghatározni. Az irányelv azzal a céllal vezette be ezt az eljárási lehetőséget, hogy azokban az esetekben, amikor a nyílt vagy meghívásos eljárás keretében nem lenne lehetőség a nyertes ajánlattevőnek a legjobb/legkedvezőbb feltételek melletti kiválasztására, az ajánlatkérők igénybe vehessenek egy rugalmasabb eljárási technikát. Olyan rugalmas eljárási lehetőségről van szó, amely a versenyt továbbra sem csorbítja, ugyanakkor biztosítja az ajánlatkérő számára annak lehetőségét, hogy minden egyes részvételre jelentkezővel megvitathassa a szerződés valamennyi feltételét. Az eljárás ugyanakkor versenykorlátozási céllal nem alkalmazható.

A versenypárbeszéd fogalmát az irányelv 1. cikke 11. pontjának c) alpontja határozza meg. Ennek értelmében a versenypárbeszéd olyan eljárás, amelyben valamennyi érdekelt részvételi jelentkezést nyújthat be, és amelynek keretében az ajánlatkérő tárgyalásokat folytat az általa - az irányelvben foglalt feltételeknek megfelelően - kiválasztott részvételre jelentkezőkkel. Az ajánlatkérő és a jelentkezők közötti konzultációk célja az ajánlatkérőnek a közbeszerzés tárgyával kapcsolatban támasztott követelményeinek megfelelő egy vagy több olyan változat meghatározása, amely alapján a kiválasztott jelentkezők ajánlatot tehetnek.

Az irányelv 29. cikkének (1) bekezdése alapján a versenypárbeszéd nem minősül általánosan alkalmazható eljárási lehetőségnek; alkalmazására kizárólag a különösen összetett szerződések, közbeszerzések esetében kerülhet sor. Az irányelv a versenypárbeszéd fogalmának meghatározása körében a "különösen összetett" szerződést is definiálja. Egy szerződés akkor minősül különösen összetettnek, ha az ajánlatkérő

a) "objektíve nincs abban a helyzetben, hogy a 23. cikk (3) bekezdésének b), c) vagy d) pontjával összhangban meghatározza azokat a műszaki eszközöket, amelyek igényeinek vagy céljainak megfelelnek", illetőleg

b) "objektíve nincs abban a helyzetben, hogy meghatározza egy projekt jogi és/vagy pénzügyi feltételeit".

A versenypárbeszéd egy olyan tárgyalásos eljárás, amelynek sajátossága, hogy az ajánlatkérő már beszerzési igényét is konzultáció útján határozza meg, konkretizálja. Az eljárás során az ajánlatkérő az eljárásba jelentkező és alkalmas összes résztvevővel tárgyalást folytat annak érdekében, hogy kialakítsák, meghatározzák a beszerzési igényeknek leginkább megfelelő egy vagy több alternatív megoldást, közbeszerzési műszaki leírást, egyéb feltételeket, amelyek alapján sor kerül a végső ajánlattételre. Ez az eljárás valójában egy olyan tárgyalásos eljárásnak tekinthető, amelyben a konzultáció alapvetően a megadott beszerzési igény szerinti legmegfelelőbb megoldás, illetve megoldások megajánlására, meghatározására terjed ki.

A Javaslat - az irányelv rendelkezéseivel összhangban - abban az esetben teszi lehetővé versenypárbeszéd alkalmazását, ha az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyára vonatkozó közbeszerzési műszaki leírás meghatározására, illetőleg a szerződés típusának vagy jogi, illetve pénzügyi feltételeinek meghatározására nem, vagy nem a nyílt, illetve meghívásos eljárásban szükséges részletességgel képes. A versenypárbeszéd alkalmazásához elegendő a Kbt. új, a Javaslat által megállapítandó 123/A. §-a (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott körülmények fennállása, ugyanakkor a két pontban foglalt feltételek együttes fennállása is megalapozza a versenypárbeszéd eljárásának alkalmazási lehetőségét. Hangsúlyozandó, hogy e lehetőség nem áll fenn abban az esetben, ha a 123/A. § (1) bekezdésének a) vagy/és b) pontjában meghatározott körülmények fennállása az ajánlatkérő mulasztására vezethető vissza. Annak eldöntése, hogy a 123/A. § (1) bekezdésének a) vagy/és b) pontjában meghatározott körülmények fennállnak-e, mindig az adott eset összes körülménye alapján ítélhető meg, vagyis minden egyes esetben az adott szerződés jellegének, illetve az adott ajánlatkérő helyzetének a vizsgálata alapozza meg azt, hogy helye van-e versenypárbeszéd alkalmazásának. (Pl.: A technikai feltételek meghatározásának objektíve lehetetlenségét automatikusan nem alapozza meg az a tény, hogy a szerződés a műszaki innováció körébe tartozó elemeket is magában foglal.)

A versenypárbeszédben a végső ajánlat megtételéig nem áll fenn az ajánlattevőnek, illetőleg az ajánlatkérőnek a Kbt. 76-78. §-a szerinti ajánlati kötöttsége, illetőleg az ajánlatkérőnek az ajánlattételi szakaszra vonatkozóan a Kbt. 108. §-ának (1) bekezdése és 121. §-ának (6) bekezdése szerinti ajánlati kötöttsége. Ez azonban nem járhat azzal, hogy az eljárás alapján megkötött szerződés tárgya, illetőleg feltételei olyan jellemzőjében, illetőleg körülményében tér el a közbeszerzés megkezdésekor [35. § (2) bekezdése] beszerezni kívánt beszerzési tárgytól, illetőleg megadott szerződéses feltételektől, amely nem tette volna lehetővé versenypárbeszéd alkalmazását.

Szintén az irányelvből ered az a követelmény, hogy - tekintettel a beszerzés különösen összetett jellegére - az ajánlatok bírálati szempontja csak az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása lehet.

Az eljárás több szakaszból áll. Az ajánlatkérőnek mindenekelőtt hirdetményt kell közzétennie arról, hogy versenypárbeszédet kíván alkalmazni. Ebben az eljárást megindító hirdetményben (részvételi felhívásban) kell megfogalmaznia "igényeit és követelményeit", amelyeket azonban az ún. ismertetőben, valamint az eljárás egy későbbi szakaszában (ajánlattételi szakasz) a dokumentációban tovább pontosíthat.

Az ajánlatkérő az eljárás részvételi szakaszában az alkalmasságra vonatkozó általános szabályok alapján alkalmasnak minősített, és egyben érvényes jelentkezést benyújtott részvételre jelentkezőkkel egy vagy többfordulós párbeszédbe kezd, amelynek célja, hogy meghatározásra kerüljenek azok az eszközök, amelyek leginkább alkalmasak igényei kielégítésére. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljáráshoz hasonlóan az ajánlatkérő minden körülmények között köteles biztosítani a versenyt, valamint tekintettel arra, hogy a Kbt. új 123/E. §-a (2) bekezdése alapján az ajánlattevők száma az utolsó tárgyalási fordulót követően sem lehet kevesebb háromnál, legalább három részvételre jelentkezőt köteles bevonni a párbeszédbe. A párbeszéd(ek) során az ajánlatkérő a szerződés valamennyi feltételét, körülményét megvitathatja a részvételre jelentkezőkkel. Maga a párbeszéd nem csak a technikai részletek kidolgozására irányulhat, hanem lehetőség van a gazdasági (ár, költségek, adók stb.) és a jogi (kármegosztás, felelősségvállalás, gazdasági társaság esetleges alakítása stb.) részletekről való tárgyalásra is.

A párbeszédet fő szabály szerint minden egyes részvételre jelentkezővel külön kell lefolytatni az adott gazdasági szereplő elképzeléseinek és megoldási javaslatainak alapján. Ez biztosítja azt, hogy az egyes résztvevők ne használhassák fel saját hasznukra a mások által javasolt megoldásokat, és ezáltal ne jussanak jogosulatlan előnyhöz versenytársaikkal szemben. Az irányelvben foglalt eljárások között a versenypárbeszéd az egyetlen, amely biztosítja az elképzelések, ötletek, valamint a szellemi alkotáshoz fűződő jogok hatékony védelmét: ez a fajta védelem a tárgyalásos eljárásra nem jellemző. Ugyanakkor, amennyiben ahhoz megoldási javaslatában minden egyes ajánlattevő hozzájárul, a párbeszéd(ek) az ajánlattevőkkel együttesen is lefolytatható(k).

A párbeszéd során az ajánlatkérő köteles egyenlő bánásmódot biztosítani a részvételre jelentkezők számára, így különösen az ajánlatkérő által megadott bármilyen tájékoztatást az összes részvételre jelentkezőnek meg kell adnia. Az ajánlatkérő továbbá nem közölhet a többi részvételre jelentkezővel olyan javasolt megoldásokat, bizalmas információkat, amelyet valamely, a párbeszédben részvételre jelentkező közölt, kivéve, amennyiben ez utóbbi részvételre jelentkező a közléshez hozzájárult.

A Javaslat alapján - összhangban az irányelv rendelkezésével - lehetőség van a többfordulós párbeszédre is annak érdekében, hogy az egyes soron következő fordulókban csökkenteni lehessen a megvitatandó megoldások számát. A többfordulós párbeszéd lehetőségéről, annak menetéről, valamint az első, illetőleg a megadott fordulót követő párbeszédre kiválasztott ajánlattevők létszámának felső határáról az ajánlattételi felhívásban előre kell rendelkezni. Többfordulós párbeszéd esetében az ajánlatkérő a részvételi felhívásban a Kbt. 57. §-ának (3) bekezdése tekintetében meghatározott körülmények alapján csökkentheti a megoldások számát, azzal, hogy az ajánlattevők - és nem a megoldások - száma az utolsó tárgyalási fordulót követően sem lehet háromnál kevesebb. A párbeszédet addig kell folytatni, amíg az ajánlatkérő meg nem találja azt a megoldást, vagy azokat a megoldásokat, amelyek igényei kielégítésére alkalmasak.

A párbeszéd befejezésének bejelentését követően az ajánlatkérő felhívja a résztvevőket arra, hogy a párbeszéd során bemutatott és meghatározott megoldás/megoldások alapján nyújtsák be végleges ajánlatukat. Az ajánlatkérő amennyiben azt szükségesnek tartja, továbbá megoldási javaslatában az összes ajánlattevő hozzájárult a többi ajánlattevővel való együttes párbeszédhez és megoldási javaslatának a beszerzés tárgyára vonatkozó követelmények kialakítása során történő teljes vagy részleges felhasználásához, jogosult a végső ajánlat elkészítéséhez egy vagy több megoldási javaslat teljes vagy részleges felhasználásával meghatározni a közbeszerzési műszaki leírást és a szerződés feltételeit. Ebben az esetben az ajánlatkérő köteles új dokumentációt készíteni. Az ajánlatoknak tartalmazniuk kell minden, a projekt megvalósításához előírt és szükséges elemet. Hangsúlyozandó, hogy az utolsó fordulóban részt vett ajánlattevő akkor is jogosult végső ajánlatot tenni, ha az ajánlatkérő olyan javaslatot használt fel a végső ajánlattételi felhívás, illetve dokumentáció elkészítéséhez, amelyet nem ő tett.

Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban (részvételi felhívás) vagy az ismertetőben meghatározott bírálati szempontok alapján értékeli a benyújtott ajánlatokat, és az 53. §-sal összhangban választja ki az összességében legelőnyösebb ajánlatot.

Fontos hangsúlyozni, hogy a párbeszéd lezárulta után az eljárás további szakaszában nincs lehetőség további tárgyalásra.

Megemlítendő még, hogy a közszolgáltatókra vonatkozó 2004/17/EK irányelv nem szabályozza ezt az eljárásfajtát, tekintettel arra, hogy a közszolgáltatók esetében már eleve rugalmasabb szabályozás érvényesül, így a közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérők már eddig is - és az új irányelv alapján a jövőben is - szabadon választhatják a nagyobb rugalmasságot biztosító tárgyalásos eljárást. Így a versenypárbeszéd intézményének bevezetésére eleve csak a klasszikus ajánlatkérők esetében kerülhet sor a hazai közbeszerzési jogban is.

Az 52. §-hoz

A § a hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárásnak a Kbt. 124. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja által szabályozott eseteinek - a közösségi jog változásából eredő - kiigazítására irányul.

1.) A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásnak a Kbt. 124. §-a (2) bekezdésének a) pontja által szabályozott jogcímét a 2004/18/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdése a) pontjának első albekezdése tartalmazza. Ezt a jogcímet a korábbi irányelvek is tartalmazták [93/37/EGK irányelv 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja; a 93/36/EGK irányelv 6. cikkének (2) bekezdése; 92/50/EGK irányelv 11. cikk (2) bekezdés a) pontja]. Az új irányelv a korábbi szabályozáshoz képest annyiban hozott változást, hogy a nyílt és meghívásos eljárás mellett az újonnan bevezetett versenypárbeszédet is nevesíti. Egyéb vonatkozásokban azonban nem hozott változást. A Kbt. 124. §-a (2) bekezdésének a) pontjának kiigazítását tehát a versenypárbeszédre történő utalással való kiegészítés indokolja. E rendelkezés hatálybalépését követően tehát nem csak a nyílt vagy meghívásos eljárásnak a Kbt. 92. §-a b) és c) pontja alapján történő eredménytelensége esetén lesz lehetőség hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás lefolytatására, hanem a versenypárbeszédnek - a Kbt.-ben meghatározott okokból fakadó - eredménytelensége esetében is.

2.) A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásnak a Kbt. 124. §-a (2) bekezdésének b) pontja által szabályozott jogcímét a 2004/18/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének b) pontja tartalmazza. Az új irányelv, a 2004/18/EK irányelv a hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárásnak ezt a jogcímét azonban a korábbi szabályozáshoz képest kiegészítette. A hivatkozott irányelvi rendelkezés alapján hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás alkalmazható, "kivételesen, amennyiben az építési beruházás, az árubeszerzés, illetőleg a szolgáltatás természete vagy az ahhoz kapcsolódó kockázatok nem teszik lehetővé az ellenszolgáltatás előzetes átfogó (mindenre kiterjedő) meghatározását." Ezt a jogcímet az építési beruházásra és a szolgáltatás megrendelésre vonatkozó irányelvi rendelkezések már korábban is tartalmazták. Az árubeszerzésre vonatkozó irányelv azonban nem ismerte a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásnak ezt az esetkörét, vagyis az új irányelv e téren változást hozott, és az árubeszerzésre is kiterjesztette e lehetőséget.

Az irányelv hivatkozott pontjában szabályozott esetkört a Kbt. 124. §-a (2) bekezdésének b) pontja tartalmazza. E rendelkezés a Kbt. kidolgozása idején hatályban lévő közösségi jogi rendelkezésekkel összhangban csak az építési beruházás és szolgáltatásmegrendelés esetén teszi lehetővé hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás alkalmazását. Az új irányelvi rendelkezésnek megfelelően a Javaslat a Kbt. kiigazítására tesz javaslatot, és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás hivatkozott esetkörét az árubeszerzésre is kiterjeszti.

Végül azt fontos hangsúlyozni, hogy az új irányelv nem hozott további változásokat a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetkörei tekintetében (nem bővítette azokat), így a hazai szabályozás sem bővítheti a Kbt. 124. §-ának (2) bekezdése által felsorolt esetköröket. Ebből következően a közösségi rezsimben a Javaslat sem állapít meg újabb jogcímeket a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárások tekintetében.

Az 53. §-hoz

A paragrafus a Kbt.-nek a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás jogcímeit szabályozó 125. §-ának módosítására irányul.

1.) Az (1) bekezdés a Kbt. 125. §-ának (1) bekezdése által szabályozott jogcímet javasolja kiigazítani a közösségi jog e téren bekövetkezett változására tekintettel. A 2004/18/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdése a) pontjának 2. albekezdése alapján - a korábbi szabályokkal egyezően - az ajánlatkérő hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás helyett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást is alkalmazhat, amennyiben a tárgyalásra a nyílt vagy a meghívásos eljárás, illetve a versenypárbeszéd összes olyan - a 45-52. cikkekben foglalt követelményeknek megfelelő - ajánlattevőt meghívja, akik/amelyek érvényes ajánlatot nyújtottak be a korábbi közbeszerzési eljárás során). E lehetőséget (hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás helyett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatósága) tartalmazza tehát a hatályos Kbt. 125. §-ának (1) bekezdése, ugyanakkor nem tartalmazza a versenypárbeszéd eredménytelenségére történő utalást. A Javaslat a 125. § (1) bekezdését a versenypárbeszédre történő hivatkozással javasolja kiegészíteni, hiszen a versenypárbeszéd a hazai jogba is bevezetésre kerül.

2.) A (2) bekezdés egy szintén már létező jogcímet javasol a közösségi jogi változásokra tekintettel kiigazítani, és a Kbt. 125. §-a (2) bekezdése a) pontjának módosítására irányul. A 2004/18/EK irányelv 31. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat az ajánlatkérő, amennyiben a nyílt vagy meghívásos eljárás azért volt eredménytelen, mert nem nyújtottak be ajánlatot (részvételi jelentkezést), vagy nem megfelelő ajánlatokat nyújtottak be, feltéve, hogy a szerződés feltételei időközben nem változtak meg lényegesen, és minderről az ajánlatkérő tájékoztatja az Európai Bizottságot annak kérésére. Ezt a jogcímet a korábbi irányelvek is tartalmazták [93/37/EGK irányelv 7. cikk (3) bekezdés a) pont; 93/36/EGK irányelv 6. cikk (3) bekezdés a) pont; 92/50/EGK irányelv 11. cikk (3) bekezdés a) pont]. Új elemet jelent a szabályozásban a részvételi jelentkezés kiemelése; a korábbi irányelvi rendelkezések csak az ajánlatot nevesítették. Szintén változást jelent, hogy a korábbi szabályozással ellentétben az Európai Bizottságot csak kérésre kell tájékoztatni, és nem minden esetben.

A Kbt. kiigazítására tehát a fentieknek megfelelően két ponton kerül sor: az irányelv 31. cikke (1) bekezdésének a) pontja abban az esetben is lehetővé teszi a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását, amennyiben a meghívásos vagy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás részvételi szakaszában nem nyújtottak be részvételi jelentkezést, vagy nem megfelelő részvételi jelentkezést nyújtottak be, így a Kbt 125. §-a (2) bekezdésének a) pontjában is nevesítésre kerül a részvételi szakasz, pontosabban a meghívásos eljárás, valamint a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásnak a 115. § a) pontja szerinti eredménytelensége. További változást jelent az irányelvi szabályozásban, hogy csak kérésre kell az Európai Bizottságot tájékoztatni (és nem minden esetben). A Javaslat e változás átvezetésére is javaslatot tesz.

3.) A (3) bekezdés a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás két új jogcímét szabályozza. A 2004/18/EK irányelv 31. cikkének (2) bekezdése határozza meg a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás olyan esetköreit, amelyek kizárólag az árubeszerzés esetén irányadóak. E rendelkezések alapján az ajánlatkérő hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat árubeszerzés esetén,

a) amennyiben a dolgot kizárólag kutatási, kísérleti, tanulmányi vagy fejlesztési célból állítják elő; ez az eset azonban nem alkalmazható olyan mennyiség esetén, amely megalapozza a piacképességet, illetve a kutatás-fejlesztés költségeit fedezi;

b) amennyiben a korábban beszerzett dolog részbeni kicserélése vagy bővítése során a korábbi nyertes ajánlattevőnek másikkal történő helyettesítése azzal a következménnyel járna, hogy műszaki-technikai szempontból eltérő és nem illeszkedő dolgokat kellene beszerezni, vagy az ilyen beszerzés aránytalan műszaki-technikai nehézséget eredményezne a működtetésben és a fenntartásban; az ilyen korábbi nyertes ajánlattevővel kötött szerződés (szerződések) együttes időtartama nem haladhatja meg a három évet;

c) az árutőzsdén jegyzett és beszerzett áru esetében;

d) az árut kivételesen kedvező feltételekkel, fizetésképtelenségi eljárás, végelszámolás vagy az érintett szervezet személyes joga szerinti hasonló eljárás során történő értékesítés keretében történő beszerzés esetében.

Az a) és b) pontbeli eseteket az árubeszerzés tekintetében irányadó 93/36/EGK irányelv már korábban is tartalmazta [lásd: a 6. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontját]. Az új irányelv nem hozott változást e kérdésekben.

A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásnak ugyanakkor új esetköreiként kerültek szabályozásra a c) és d) pontban meghatározott esetek. Az árubeszerzés tekintetében a klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó korábbi irányelv nem tartalmazta e lehetőségeket.

A 31. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt esetkört a hatályos Kbt. 125. §-a (4) bekezdésének a) pontja, míg a 31. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt esetkört a hatályos Kbt. 125. §-a (4) bekezdésének b) pontja szabályozza.

A 31. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontja által szabályozott esetköröket ugyanakkor a hatályos Kbt. nem tartalmazza (értelemszerűen nem tartalmazhatja), hiszen új jogcímekről van szó. [Megemlítendő ugyanakkor, hogy a Kbt. hatályos 225. §-a (3) bekezdésének b) és c) pontja a közszolgáltatók esetében - a közösségi joggal összhangban - szabályozza ezeket az esetköröket, így ismerős lehet a közbeszerzési jogszabályok alkalmazásában érintett szervezetek, személyek előtt a két új esetkör.] A Javaslat 53. §-ának (3) bekezdése tehát a Kbt. 125. §-a (4) bekezdésének a 31. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontja által szabályozott új esetkörökkel történő kiegészítésére irányul.

Az 54. §-hoz

A paragrafus a tárgyalásos eljárás egyik eljárási cselekményét szabályozó 128. § (5) bekezdésének módosítására irányul. A Kbt. 128. §-ának hatályos (5) bekezdése értelmében az ajánlatkérőnek minden egyes tárgyalásról jegyzőkönyvet kell készítenie, és azt a tárgyalás befejezésekor minden jelenlévő ajánlattevőnek alá kell írnia. A jogalkalmazás során sok esetben nehézségbe ütközik e szabály betartása. Ennek orvoslására szolgál a 128. § (5) bekezdésének módosítása, amelynek értelmében a jövőben nem lenne kötelező a tárgyalás befejezéséig elkészíteni, és a tárgyalás befejezésekor minden ajánlattevőnek aláírni, hanem elegendő azt a következő tárgyalási forduló megkezdéséig, illetve egyetlen tárgyalás, vagy utolsó tárgyalási forduló esetén pedig a tárgyalás befejezését követő két munkanapon belül.

Az 55. §-hoz

A 2004/18/EK irányelv 54. cikkének (2) bekezdésének első albekezdése alapján az ajánlatkérő nem alkalmazhatja az elektronikus árlejtést a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás valamennyi esetében, csupán az irányelvben meghatározott esetben. Az irányelv értelmében az ajánlatkérő a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásnak a 30. cikk (1) bekezdése a) pontjának első albekezdése szerinti esetében kezdeményezhet elektronikus árlejtést. (E korlátozás indoka az, hogy az irányelv eleve csak olyan közbeszerzések esetében teszi lehetővé az elektronikus árlejtés alkalmazását, amelyek esetében pontosan meghatározhatóak előre a szerződéses feltételek, illetve a beszerzés tárgyának természete, vagy az ehhez kapcsolódó kockázatok nem zárják ki az ellenszolgáltatás előzetes átfogó, mindenre kiterjedő meghatározását. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás többi jogcíme viszont éppen ezeken - az elektronikus árlejtés alkalmazhatóságát kizáró - körülményeken alapul.

A § a Kbt. 130. §-ának módosítására irányul, és egy új (8) bekezdéssel javasolja kiegészíteni azt. Az új bekezdésben foglalt rendelkezés megteremti a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásban az elektronikus árlejtés alkalmazásának lehetőségét, azonban a fentiekben ismertetett irányelvi rendelkezésekkel összhangban kizárólag a Kbt. 124.§-a (2) bekezdésének a) pontja által szabályozott esetében.

Az 56. §-hoz

A 2004/18/EK irányelv 54. cikkének (2) bekezdésének első albekezdése alapján az ajánlatkérő nem alkalmazhatja az elektronikus árlejtést a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás valamennyi esetében, csupán az irányelvben meghatározott esetben. Az irányelv értelmében az ajánlatkérő a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásnak a 30. cikk (1) bekezdése a) pontjának második albekezdése szerinti esetében kezdeményezhet elektronikus árlejtést.

A § a Kbt. 134. §-ának módosítására irányul, és egy új (7) bekezdéssel javasolja kiegészíteni azt. Az új bekezdésben foglalt rendelkezés megteremti a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban az elektronikus árlejtés alkalmazásának lehetőségét, azonban a fentiekben ismertetett irányelvi rendelkezésekkel összhangban kizárólag a Kbt. 125.§-a (2) bekezdése által szabályozott esetében.

Az 57. §-hoz

A hatályos Kbt. - összhangban a közösségi joggal - figyelembe veszi azt, hogy felmerülhetnek váratlan, előre nem látható helyzetek, rendkívüli sürgősséget igénylő körülmények. Ezekre az esetekre nyújt megfelelő megoldást a gyorsított eljárás (Kbt. 136. §, 258. §), illetve az ilyen alapon lebonyolítható hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás [pl. Kbt. 125. § (2) bekezdés c) pont, 135. §, 225. § (1) bekezdés e) pont, 228. §]. Ilyen rendkívüli sürgősségi esetekben a nemzeti értékhatár alatti értékű közbeszerzéseknél pedig egyáltalán nem kell "eljárást" alkalmazni (296. § c) pont).

A gyorsított eljárás - amely meghívásos vagy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetén alkalmazható - lényege az eljárási határidők rövidebb tartamában ragadható meg. A részvételi határidő - a közösségi jogból következően - a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított minimum 15 nap [136. § (2) bekezdés]. Az ajánlattételi határidő meghívásos eljárás esetében főszabályként minimum 10 nap (az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számítva) [136. § (2) bekezdés], míg tárgyalásos eljárásban a Kbt. nem ír elő konkrét határidőt [127. § (1) bekezdés]. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a szerződés megkötésének időpontja tekintetében a gyorsított eljárás esetében is érvényesül a Kbt. 99. §-ának (2) bekezdésében előírt rendelkezés, vagyis a szerződés megkötésére árubeszerzés és szolgáltatásmegrendelés estében az eredményhirdetéstől számított 8. és 30. nap között [99. § (2) bekezdés], építési beruházás esetében az eredményhirdetéstől számított 8. és 60. nap között [99. § (2) bekezdés] kerülhet sor.

A hatályos szabályozás alapján csak rendkívüli sürgősség esetében van lehetőség gyorsított eljárás alkalmazására, továbbá csak akkor, amennyiben a rendkívüli sürgősség nem az ajánlatkérő hibájára, mulasztására vezethető vissza, hanem tőle független körülmények idézték elő.

Számos esetben előfordul ugyanakkor, hogy a beszerzési igény sürgős megvalósítása az ajánlatkérő által ellátandó közfeladat biztosításához szükséges, és a beszerzés megvalósítása nélkül az adott szervezet nem tudja ellátni a feladatát. A közfeladat ellátása szempontjából ugyanakkor közömbös, hogy az ezzel összefüggő közbeszerzési eljárás lefolytatása, szerződés megkötése tekintetében az adott szervezetet mulasztás terheli-e vagy sem. Előfordulhat az is, hogy az ajánlatkérő a gyorsított eljárás lefolytatására vonatkozó túlságosan szigorú feltételek miatt nem képes realizálni beszerzését, és ezáltal nem tudja ellátni közfeladatát. Adott esetben, amennyiben valamely közfeladat teljesítéséhez szükséges beszerzés (és ezáltal a feladatteljesítés) elmarad, nagyobb veszteség érheti a közérdeket, mint amennyi előny ahhoz fűződik, hogy az általános eljárási határidőkre vonatkozó szabályok szerint folytassa le az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárását. Erre tekintettel felvetődik a kérdés, hogy nem lehet-e kevésbé szigorú feltételekhez kötni a gyorsított eljárás alkalmazását. Természetesen a közösségi joggal való összhang vizsgálata sem hagyható figyelmen kívül e tekintetben: vizsgálandó, hogy sérülnek-e a közösségi jog által védeni kívánt célok, illetve alapelvek, amennyiben a gyorsított eljárás lefolytatásának lehetőségét a hazai közbeszerzési jog nem csupán a rendkívüli sürgősség esetében, hanem tágabb körben teszi lehetővé.

A közösségi jog a Kbt. szabályaitól eltérően csupán sürgősséget követel meg, és nem rendkívüli sürgősséget (holott ismeri és alkalmazza is e kategóriát a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás egyik esetköre esetében), továbbá nem írja elő a Kbt. szerinti szubjektív feltételeket sem. A 2004/18/EK irányelv 38. cikkének (8) bekezdése a gyorsított eljárás alkalmazási feltételeként csak a "sürgősséget" írja elő, míg a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás "sürgősségi" esetében a 31. cikk (1) bekezdésének c) pontja a rendkívüli sürgősséget követeli meg. Ugyanígy, míg a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás hivatkozott esetében az is feltétel, hogy az ajánlatkérő által előre nem látható körülmények által előidézett rendkívüli sürgős helyzet ne legyen visszavezethető az ajánlatkérő mulasztására, ilyen szubjektív követelményeket az irányelv a gyorsított eljárással kapcsolatban nem támaszt. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy a közösségi jog is kivételesen, és nem főszabály szerint alkalmazandó eljárásnak tartja a gyorsított eljárást. Ezt jelzi az is, hogy a közbeszerzési eljárást megindító részvételi felhívásban az ajánlatkérő köteles megadni a gyorsított eljárás alkalmazásának indokát.

Tekintettel arra is, hogy a közösségi jogi szabályozás nem jelenti akadályát a gyorsított eljárás újradefiniálásának, a Javaslat által eszközölt módosítások rugalmasabbá teszik a gyorsított eljárás szabályait. A módosítás lényege, hogy a gyorsított eljárás alkalmazására nem csak "rendkívüli sürgősség", hanem általában a "sürgősség" eseteiben kerülhet sor, másrészről pedig elhagyásra kerülnek a hatályos Kbt. által előírt szubjektív feltételek (rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények nem az ajánlatkérő mulasztásából erednek). A módosítás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a jövőben a gyorsított eljárás általánosan alkalmazható eljárás lenne. Alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a meghívásos vagy a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás tekintetében előírt határidők betartása mellett az ajánlatkérő nem tudná realizálni sürgős beszerzési igényét. Az ajánlatkérőt e tekintetben indokolási kötelezettség is terheli: az ajánlatkérő bizonyítani köteles, hogy az általános eljárási határidők betartása lehetetlen számára, egyben meg kell adnia e lehetetlenség okát. Ez az indokolási kötelezettség - összhangban az Európai Bizottság 1564/2005/EK rendeletével megállapított hirdetménymintákkal - a törvény szövegében is megjelenik.

Ugyanakkor változatlanul továbbra is csak a meghívásos és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetében van lehetőség gyorsított eljárás alkalmazására. (Nyílt eljárás esetében e lehetőség, összhangban a közösségi joggal, továbbra sem biztosított.) Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás 125. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti esetkörében továbbra is a rendkívüli sürgősség követelménye érvényesül, illetve a szubjektív feltételek is fennmaradnak. A módosítással egyben egyértelművé válik a rendkívüli sürgősségen alapuló hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás és a gyorsított (tárgyalásos/meghívásos) eljárások jogalapja közötti különbség.

Tekintet nélkül az eljárás lefolytatását lehetővé tévő jogcímre, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyorsított eljárás szükségszerűen azzal a következménnyel jár, hogy a részvételre jelentkezőknek, ajánlattevőknek lényegesen rövidebb idő áll rendelkezésükre részvételi jelentkezésük, illetve ajánlatuk összeállításához, és így a gyorsított eljárás visszaélésszerű alkalmazása a verseny korlátozását eredményezheti. Ezért már most fontos hangsúlyozni, hogy a gyorsított eljárás új szabályainak alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és amennyiben e tapasztalatok arra utalnak, hogy az ajánlatkérők visszaélésszerűen, a főszabály szerint alkalmazandó eljárásfajták rovására alkalmazzák a gyorsított eljárást, indokolttá válik a szabályozás újragondolása, a korábbi feltételek visszaállítása.

A gyorsított eljárásra vonatkozó szabályok módosításának egy másik fontos elemét jelenti az eljárást megindító felhívást tartalmazó hirdetmény elektronikus feladásához kapcsolódó - a főszabály szerinti tizenöt napos határidőnél - rövidebb (minimum tíz napos) részvételi határidő előírásának lehetővé tétele.

A Javaslat értelmében - a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásnak a rendkívüli sürgősségen [125. § (2) bekezdésének c) pontja] alapuló esetéhez hasonlóan - a részvételre jelentkezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy nem tartozik a kizáró okok hatálya alá, illetve egyes kizáró okok hiányával kapcsolatos hatósági igazolásokat elegendő, ha legkésőbb a részvételi szakasz eredményének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül csatolja. Így az eljárás lefolytatásának gyorsasága nem zárja ki a szükséges igazolások beszerzését, és ezáltal a verseny sem sérül.

Az 58. §-hoz

A paragrafus egy új címmel javasolja kiegészíteni a Kbt. klasszikus ajánlatkérők közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzéseit szabályozó IV. fejezetét. Az új 7/A. cím foglalja magában a keretmegállapodásos eljárás szabályait.

A klasszikus ajánlatkérők közbeszerzési eljárásait szabályozó korábbi közösségi irányelvek nem tették lehetővé keretmegállapodás kötését. A korábbi közösségi jogi szabályozás csak a közszolgáltatók számára biztosította e lehetőséget. Az új irányelv, a 2004/18/EK irányelv viszont - a rugalmasabb, ésszerűbb szabályozás jegyében - már a klasszikus ajánlatkérők esetében is biztosítja a keretmegállapodás kötésének lehetőségét, illetve ezzel összefüggésben sajátos eljárási szabályok követését. [Az irányelv 1. cikkének (5) bekezdése definiálja a keretmegállapodás fogalmát, míg 32. cikke tartalmazza a vonatkozó eljárási rendelkezéseket.]

A keretmegállapodás fogalmát az új irányelv a következő módon definiálja: "egy vagy több ajánlatkérő és egy vagy több gazdasági szereplő között létrejött megállapodás, amelynek célja az egy adott időszakban odaítélendő szerződésekre irányadó feltételek megállapítása, különösen az ellenszolgáltatásra és - szükség szerint - az előirányzott mennyiségre vonatkozóan."

A keret-megállapodásos eljárás lényege, hogy az ajánlatkérő - a két részből álló eljárás első részében - hirdetmény közzétételével induló eljárás keretében kiválasztja azokat az ajánlattevőket, amelyekkel keret-megállapodást köt. Majd az eljárás második részében a keret-megállapodásban részes "kiválasztott" ajánlattevők közül hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban kiválasztja azt, amellyel a konkrét közbeszerzés megvalósítása céljából szerződést köt.

A keret-megállapodásos eljárás előnye, hogy hatékonyan tudja biztosítani egyrészről - a nyilvánosságot biztosító - hirdetményes eljárással a beszerzés átláthatóságát, és ezáltal a közérdek érvényesítését, másrészről a - nagyobb rugalmasságot biztosító második rész szerinti - konzultáció lehetőségéve az ajánlatkérő sajátos beszerzési igényeinek, érdekeinek érvényesítésére nyílik lehetőség, pl. ha a beszerzés mennyisége előre nem határozható meg. A keret-megállapodásos eljárás kifejezetten alkalmas lehet az előre pontosan meg nem határozható beszerzési igényekkel kapcsolatos problémák kezelésére is.

Az új közösségi irányelv a tagállamok számára ugyanakkor csupán a lehetőséget biztosítja arra, hogy nemzeti jogukban a klasszikus ajánlatkérők esetében is szabályozzák a keretmegállapodás intézményét, illetve a keretmegállapodás megkötésére irányuló sajátos eljárási szabályokat.

A hatályos hazai szabályozás - tekintettel arra, hogy a klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó korábbi közösségi közbeszerzési jog nem szabályozta a keret-megállapodást, és ezen ajánlatkérői kör számára nem tette lehetővé keret-megállapodás kötését - sem tartalmazza (nem is tartalmazhatja) azt, és nem teszi lehetővé a klasszikus ajánlatkérők számára a keretmegállapodás kötését.

Ugyanakkor - mivel a közösségi értékhatárok alatti értékű közbeszerzések körében nagyobb a nemzeti jogalkotó mozgástere - a Kbt. a nemzeti rezsimben már jelenleg is biztosítja e lehetőséget a klasszikus ajánlatkérők számára. A Kbt. 28. címe (259-264. §) szabályozza a nemzeti rezsimben a keretmegállapodásos eljárást. A központosított közbeszerzés keretében ugyancsak lehetőség van már jelenleg is keretmegállapodás kötésére a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések esetében is. A központosított közbeszerzési rendszerről, valamint a központi beszerző szervezet feladat- és hatásköréről szóló 168/2004. (V. 25.) Korm. rendelet alapján ugyanis a központi beszerző szervezet keretmegállapodásos eljárást folytathat le a kormányrendelet hatálya alá tartozó közbeszerzések megvalósítása érdekében. E keretmegállapodásos eljárásra a Kbt. 28. címe szerinti szabályokat a kormányrendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (A kormányrendelet 27-28. §-ai határozzák meg ezeket az eltérő rendelkezéseket.)

Ugyanígy már jelenleg is lehetőség van keretmegállapodásos eljárás lefolytatására a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök közbeszerzésének részletes és sajátos szabályairól szóló 130/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet alapján a kormányrendelet hatálya alá tartozó gyógyszer és gyógyászati segédeszköz beszerzésére irányuló közbeszerzési eljárások során.

Érdemes itt azt is megjegyezni, hogy a Kbt. az ún. közszolgáltatók esetében - összhangban a közösségi joggal - mind a közösségi rezsimben, mind a nemzeti rezsimben lehetővé teszi a keretmegállapodás kötését. Már itt felhívjuk a figyelmet arra is, hogy annak ellenére, hogy a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv azonos módon adja meg a keretmegállapodás fogalmát, a lefolytatandó eljárás a két irányelv esetében eltérő.

Jóllehet az irányelvek alapján a tagállamok számára nem kötelezettség a keretmegállapodás és az ezzel kapcsolatos eljárás szabályozása, csupán lehetőség, - a rugalmasság és az ésszerűség jegyében - indokolt e lehetőséget a közösségi értékhatáros rezsimben is biztosítani a klasszikus ajánlatkérők számára. A Javaslat előkészítése során megkeresett szervezetektől beérkezett észrevételek is azt jelezték, hogy nagy az érdeklődés a közbeszerzési jogszabályok alkalmazásában érintett szervezetek körében (mind az ajánlatkérői, mind pedig az ajánlattevői oldalon) a keret-megállapodás bevezetése mellett. Erre tekintettel a Javaslat a klasszikus ajánlatkérők közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzései esetében is megteremti a keretmegállapodás megkötésének lehetőségét.

A Javaslat a Kbt. IV. fejezetét javasolja kiegészíteni egy új címmel: a gyorsított eljárás szabályait tartalmazó 7. cím és az építési koncessziót szabályozó 8. cím közé beiktatásra került egy új 7/A. cím, és egyben a szükséges eljárási szabályokat is rögzíti. A nemzeti rezsim keretmegállapodásra vonatkozó szabályai ugyanakkor nem voltak egy az egyben adaptálhatóak a közösségi rezsimbe, ezért egy új eljárási rend kialakítása vált szükségessé.

A nemzeti rezsim hatályos szabályai alapján a keretmegállapodásos eljárás első szakaszában nyílt, meghívásos vagy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárást kell alkalmazni a keretmegállapodás megkötése céljából, az eljárás e szakaszában gyorsított eljárás nem alkalmazható [259. § (1) bekezdés]. Ezzel szemben az irányelv alapján a keretmegállapodás megköthető hirdetmény közzététele nélkül induló tárgyalásos eljárás eredményeként is, amennyiben az ilyen eljárásfajta lefolytatását lehetővé tevő feltételek fennállnak.

A Kbt. szerint a keretmegállapodás alapján megvalósítandó konkrét közbeszerzések érdekében hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást kell alkalmazni [257. § (2) bekezdés b) pont, 259. § (2) bekezdés]. Az irányelv lehetővé teszi a keretmegállapodás megkötését csak egy, illetve több gazdasági szereplővel (ajánlattevővel) is, és ennek megfelelően a keretmegállapodáson alapuló konkrét közbeszerzések megvalósítása tekintetében is kétfajta eljárási módot határoz meg.

Abban az esetben, amikor az ajánlatkérő a keretmegállapodást egy ajánlattevővel köti meg, a konkrét közbeszerzés megvalósítása érdekében az ajánlatkérő írásban "konzultálhat" a keretmegállapodásban részes ajánlattevővel, szükség szerint ajánlatának kiegészítését kérve.

Amennyiben azonban a keretmegállapodás megkötésére több ajánlattevővel került sor, lehetőség van arra, hogy a konkrét közbeszerzés a keretmegállapodásban rögzített feltételek alkalmazásával, további versenyeztetés nélkül valósuljon meg. Természetesen erre csak akkor kerülhet sor, ha a keretmegállapodás a közbeszerzés megvalósításához szükséges valamennyi feltételt tartalmazza.

Előfordulhat olyan eset is, amikor a több ajánlattevővel kötött keretmegállapodás nem tartalmaz minden olyan feltételt, amely szükséges a konkrét közbeszerzés megvalósításához. Ebben az esetben az ajánlatkérőnek újra versenyeztetnie kell a keretmegállapodásban részes ajánlattevőket a keretmegállapodásban meghatározott, szükség esetén pontosított feltételek, illetve adott esetben a keretmegállapodás dokumentációjában meghatározott egyéb feltételek alapján, az alábbiak szerint:

- az ajánlatkérőnek a keretmegállapodás terhére történő minden egyes beszerzés megvalósításakor írásban konzultálnia kell azokkal a megállapodásban részes ajánlattevőkkel, akik képesek az adott beszerzés megvalósítására;

- az ajánlatkérőnek az ajánlattételi határidőt úgy kell meghatároznia, hogy elegendő időtartam álljon rendelkezésre a megfelelő ajánlattételhez, és egyben a közbeszerzés tárgyának összetettségéhez is igazodnia kell;

- az ajánlatokat írásban kell benyújtani, azzal, hogy azok tartalmának az ajánlattételi határidő lejártáig titkosnak kell maradnia, valamint

- az ajánlatokat a keretmegállapodás dokumentációjában meghatározott bírálati szempontok szerint kell értékelni.

A több ajánlattevővel kötött keretmegállapodások esetében, hasonlóan a hatályos hazai szabályozáshoz, legalább három ajánlattevővel kell megkötni a keretmegállapodást, viszont az irányelv kimondja azt is, hogy ez a feltétel csak akkor alkalmazandó, ha megfelelő számú ajánlattevő alkalmas a szerződés teljesítésére és/vagy megfelelő számú ajánlat felel meg a bírálati szempontoknak.

A hatályos hazai szabályok alapján a keretmegállapodás legfeljebb négy évre köthető, ugyanakkor az irányelv kellően indokolt kivételes esetben lehetővé teszi a keretmegállapodás hosszabb időre történő megkötését.

Összefoglalóan: a hatályos szabályozáshoz képest az irányelv rendelkezéseiből fakadóan újdonságként jelenik meg az, hogy a keretmegállapodásos eljárás második szakaszában a hirdetmény közzététele nélkül induló tárgyalásos eljárást a keretmegállapodásban részes felek száma alapján (egy, vagy több ajánlattevő) két külön eljárástípus váltja fel. Hasonlóan a hatályos hazai szabályozáshoz a Javaslat a keretmegállapodás négy éves időtartamra történő megkötésére tesz javaslatot. Szintén változást jelent a keretmegállapodásban meghatározott feltételek megváltoztatásának tilalma is

Mivel a közösségi rezsimben szabályozásra kerül a keretmegállapodásos eljárás, így a Kbt. 259-264. §-ainak hatályon kívül helyezése is szükségessé vált.

Az 59-62. §-hoz

A paragrafusok az építési koncesszióra vonatkozó szabályokat módosítják, alapvetően a közösségi jogban e téren bekövetkezett változásokra tekintettel.

1.) A Javaslat módosítja egyrészt az építési koncesszió esetében érvényesülő eljárási határidőket. A 2004/18/EK irányelv a korábbi közösségi jogi rendelkezéssel, a 93/37/EGK irányelv 15. cikkével megegyezően mondja ki az új irányelv, hogy építési koncesszió esetében az ajánlattételi és a részvételi határidő nem határozható meg a hirdetmények feladásától számított 52 napnál rövidebb időtartamban. Az új irányelv által bevezetett, a hirdetmények elektronikus úton történő feladásához kapcsolódó - a 38. cikk (5) bekezdésében foglalt - határidő-rövidítési lehetőség ugyanakkor alkalmazható, és ebben az esetben - értelemszerűen - 52 napnál rövidebb időben is meghatározható a határidő. (Ugyanakkor az új irányelv nem hivatkozza be a 38. cikk (6) bekezdését, és így a dokumentáció teljes terjedelmében közvetlenül elektronikus úton történő hozzáférhetőségének biztosítása esetén nincs lehetőség további határidő rövidítésre.) Az új irányelv - úgyszintén a korábbi irányelvvel egyezően - nem biztosít határidő-rövidítési lehetőséget az előzetes összesített tájékoztató közzététele esetére. Úgyszintén alkalmazandó a 38. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezés.

A Kbt. 141. §-ának hatályos b) pontja rendelkezik az eljárási határidőkről. Ennek értelmében "nyílt eljárásban az ajánlattételi határidő, meghívásos vagy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásban a részvételi határidő nem határozható meg az eljárást megindító hirdetmény feladásának napjától számított ötvenkét napnál rövidebb időtartamban, valamint a 74. § (2) bekezdése és a 122. § (2) bekezdése nem alkalmazható". E rendelkezések az új közösségi irányelvvel összhangban állnak, így módosításuk nem szükséges, ugyanakkor a Kbt. rendelkezéseit ki kell egészíteni a felhívást tartalmazó hirdetmény elektronikus úton történő feladásához kapcsolódó határidő-rövidítési kedvezménnyel. Erre irányul a Javaslat 60. §-a, amely a Kbt. 141. §-ának b) pontját egy új mondattal egészíti ki.

2.) A 2004/18/EK irányelv 65. cikke - a 93/37/EGK irányelv 16. cikkével egyezően - rendelkezik az ajánlattételi és részvételi határidő időtartamáról. Ennek értelmében a részvételi határidő nem határozható meg az eljárást megindító felhívást tartalmazó hirdetmény feladásától számított 37 napnál rövidebb időtartamban. Az ajánlattételi határidő pedig az eljárást megindító felhívást tartalmazó hirdetmény feladásától, illetve az ajánlattételi felhívás megküldésétől számított 40 napnál rövidebb időtartamban. Új elem viszont, hogy az irányelv által újonnan biztosított határidő-rövidítési lehetőségek, vagyis a 38. cikk (5), (6) és (7) bekezdésében foglalt rendelkezések irányadóak ebben az esetben is.

A Kbt. 144. §-ának hatályos (7) bekezdése szabályozza a határidőket: "A tárgyalásos eljárás esetét kivéve az ajánlattételi határidő nem határozható meg az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának, illetőleg az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított negyven napnál rövidebb időtartamban, valamint a 74. § (2) bekezdése, a 122. § (2) bekezdése és a 136. § (2) bekezdése nem alkalmazható." E rendelkezés a 93/37/EGK irányelv 16. cikkével összhangban került kialakításra. A Kbt. jelenleg ugyanakkor nem biztosítja (értelemszerűen nem biztosíthatja) az új irányelvek által bevezetett határidő rövidítési lehetőségeket, ezért módosítja a Javaslat a Kbt. 144. §-ának (7) bekezdését.

3.) A 2004/18/EK irányelv 61. cikke új, a korábbi irányelvben nem szereplő rendelkezést tartalmaz, és lényegében a korábban megkötött szerződésben nem szereplő, de előre nem látható körülmények miatt a szerződésben szereplő építési beruházáshoz, építmény kivitelezéséhez szükségessé vált kiegészítő építési beruházással kapcsolatos eljárási szabályokat határozza meg. Ilyen kiegészítő építési beruházás esetében nem kell az irányelv szerinti közbeszerzési eljárást lefolytatni, amennyiben a megbízást, a kiegészítő építési beruházást az eredeti szerződés szerinti építési beruházást teljesítő "gazdasági szereplő" kapja meg, és feltéve, hogy

- a kiegészítő építési beruházást műszaki vagy gazdasági okok miatt az ajánlatkérőt érintő jelentős nehézség nélkül nem lehet elválasztani a korábbi szerződéstől, vagy

- ha a kiegészítő építési beruházás elválasztható, de feltétlenül szükséges az építési koncesszió teljesítéséhez.

A kiegészítő építési beruházásra irányuló - a korábbi nyertes ajánlattevővel kötött - szerződés, illetőleg szerződések becsült összértéke azonban nem haladhatja meg az eredeti építési koncesszió értékének felét.

Tekintettel arra, hogy az új irányelv által megállapított új rendelkezésről van szó, a hatályos Kbt. nem tartalmaz ennek megfelelő rendelkezést, így a Kbt. kiegészítése vált szükségessé. A Javaslat 61. §-a javasolja a Kbt. egy új 142/A. §-sal kiegészíteni az építési koncesszióra vonatkozó szabályokat az irányelvi rendelkezésnek megfelelő rendelkezéssel.

A 63-64. §-hoz

A hatályos szabályok alapján az egyszerűsített eljárás minden esetben egyszakaszos, amely az ajánlati felhívásnak a Közbeszerzési Értesítőben történő közzétételével, illetve a 147. § (2) bekezdésében taxatíve meghatározott esetekben az ajánlattevőnek közvetlenül megküldött ajánlattételi felhívással kezdődik. Az ajánlatkérő maga döntheti el, hogy kíván-e tárgyalni, az egyszerűsített eljárás esetében tehát korlátlan a tárgyalás lehetősége.

A Kbt. hatályos 147. §-ának (2) bekezdése azokat az esetköröket sorolja a közvetlen ajánlattételi felhívással indítható esetek közé, amelyek az "általános" eljárás esetében a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását megalapozzák. Abból kiindulva, hogy az esetkörökre vonatkozóan az irányelv nem tartalmaz szabályt, valamint, hogy az ajánlatkérő eleve szabadon dönthet arról, hogy az eljárásban kíván-e tárgyalni vagy sem, a Javaslat megszünteti a taxációt, és az ajánlatkérő döntésére bízza, hogy hirdetményt tesz közzé vagy közvetlen ajánlattételi felhívást küld legalább három ajánlattevő részére.

Ugyanakkor a Javaslat három olyan esetet határoz meg, amikor az ajánlatkérő nem köteles legalább három ajánlattevőnek ajánlattételi felhívást küldeni. A taxatív felsorolás az eredménytelenség esetét kivéve a Kbt. hatályos 147. §-a (2) bekezdésében felsorolt eseteket tartalmazza. A jogszabály-előkészítő úgy ítélte meg, hogy a felsrorolt három eseten kívül más körülmények fennállása esetén nem indokolt annak lehetővé tétele, hogy az ajánlatkérő háromnál kevesebb ajánlattevőt vonjon be az eljárásba, jelentősen korlátozva, esetleg kizárva ezzel a verseny lehetőségét, jótékony hatását Az egyszerűsített eljárás megindítási módjának megváltoztatásával összefüggésben - a Kbt. Javaslat által megállapítandó 147. §-ának (5) bekezdésében meghatározott rendkívüli sürgősség esetét kivéve - megszűnik a Közbeszerzési Döntőbizottság felé fennálló tájékoztatási kötelezettség is.

A 65-66. §-hoz

A 2004/18/EK irányelv a tervpályázati eljárás eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló tájékoztatóval kapcsolatosan új szabályként mondja ki azt, hogy a hirdetményben nem szükséges megadni azokat az információkat, amelyek közzététele akadályozná a jogérvényesítést, ellentétes lenne a közérdekkel, sértené valamely - magán vagy állami tulajdonú - vállalkozás üzleti érdekeit, vagy sértené a szolgáltatók közötti tisztességes versenyt. [2004/18/EK irányelv 69. cikk (2) bekezdés 2. albekezdés] A tervpályázati eljárás eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló tájékoztatóval kapcsolatos új irányelvi rendelkezést a Javaslat a Kbt. 159. §-ának új (2) bekezdésébe ülteti át.

A Kbt. 160. §-a (2) bekezdésének módosítása az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok módosítása miatt, vagyis a Kbt. 10. §-a bekezdéseinek átszámozása következtében vált szükségessé.

A 67. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt. V. fejezetének a címét módosítja. Tekintettel a 2004/17/EK irányelv alanyi hatályának megváltozására az V. fejezet címének kiigazítása vált szükségessé.

A 93/38/EGK irányelv hatálya jelenleg kiterjed egyes, a távközlési ágazatban működő ajánlatkérők által odaítélt szerződésekre. Az említett ágazatban a jogilag és gyakorlatilag egyaránt valódi verseny megjelenése miatt azonban a közösségi jogalkotó a továbbiakban nem tartotta szükségesnek az ezen ágazatban működő szervezetek beszerzéseinek a szabályozását. Így a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok rendelkezésre bocsátása vagy üzemeltetése, illetőleg egy vagy több nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtása, mint releváns tevékenységi kör kikerül a Kbt. hatálya alól is.

Emellett a postai szolgáltatásokat nyújtó szervezetek jelenleg nem tartoznak a 93/38/EGK irányelvben meghatározott szabályok hatálya alá. Figyelembe véve azonban a közösségi postai szolgáltatások további liberalizációját, valamint azt a tényt, hogy e szolgáltatásokat mind az ajánlatkérők és az állami cégek, mind pedig az egyéb vállalkozások valamely hálózaton keresztül nyújtják, a postai szolgáltatásokat nyújtó ajánlatkérők által odaítélt szerződéseket az új irányelv alkalmazási körébe vonta. Erre tekintettel a Kbt. 163. §-ának (1) bekezdése is új releváns tevékenységgel egészül ki.

Fentiekre tekintettel a különös közbeszerzési eljárás szabályait tartalmazó fejezet címében az "... elektronikus hírközlési ágazatokban működő egyes szervezetek ..." helyett a ".... postai ágazatokban működő egyes szervezetek ..." kerülnek feltüntetésre.

A 68. §-hoz

A Javaslat ezen §-a 2004/17/EK irányelv 9. cikkének átültetését szolgálja. Az irányelv ezen cikke új értelmező rendelkezéseket vezetett be arra vonatkozóan, hogy abban az esetben, ha egy szerződés több tevékenységre irányul, hogyan határozható meg a szerződés irányelv hatálya alá tartozása, illetve milyen szempontok szerint dönthető el, hogy a 2004/17/EK vagy a 2004/18/EK irányelv hatálya alá tartozik-e a szerződés odaítélése. Ilyen útmutatást a korábbi irányelvek nem tartalmaztak.

Ezen rendelkezések szerint az egyszerre több tevékenységre is vonatkozó szerződés a szerződés fő célját képező tevékenységre alkalmazandó szabályok hatálya alá tartozik. Azonban az egyetlen szerződés odaítélése és a több önálló szerződés odaítélése közötti választásnak nem lehet az a célja, hogy a szerződést kizárja a 2004/17/EK irányelv vagy adott esetben a 2004/18/EK irányelv alkalmazási köréből.

Amennyiben azon tevékenységek egyike, amelyekre a szerződés irányul, az ún. "közszolgáltató szervezetekre vonatkozó irányelv", a másik tevékenység pedig az ún. "klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó irányelv" hatálya alá tartozik, és lehetetlen objektíven megállapítani, hogy mely tevékenységre irányul elsősorban a szerződés, akkor a szerződést a bizonyos tekintetben szigorúbb rendelkezéseket tartalmazó 2004/18/EK irányelvvel, azaz a klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó irányelvvel összhangban kell odaítélni.

Amennyiben azon tevékenységek egyike, amelyekre a szerződés irányul, a közszolgáltatókra vonatkozó irányelv hatálya alá tartozik és a másik tevékenység pedig sem a közszolgáltatókra vonatkozó irányelv, sem a klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó irányelv hatálya alá nem tartozik, és lehetetlen objektíven megállapítani, hogy mely tevékenységre irányul elsősorban a szerződés, a szerződést a 2004/17/EK irányelvvel, azaz a közszolgáltatókra vonatkozó irányelvvel összhangban kell odaítélni.

A Kbt. jelenleg nem tartalmaz ilyen jellegű szabályokat, mint ahogyan azt a korábbi közösségi irányelvek sem tették. A Kbt. 168. § (4) bekezdése tartalmaz arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy milyen szempontok alapján lehet megítélni, hogy a közszolgáltató tevékenységével közvetlenül összefüggő beszerzésről van-e szó, illetve szempontot ad ahhoz is, hogy mikor kell a IV. és mikor az V. fejezet szerint eljárni. Tekintettel azonban arra, hogy az irányelv 9. cikkében foglalt értelmező rendelkezések tartalma túlmegy a Kbt. 168. §-ának (4) bekezdésében foglaltakon, azok Kbt-ben történő megjelenítése mindenképpen szükséges. A Javaslat ennek megfelelően a Kbt. 161. §-át egészíti ki az új szabályokkal.

A 69. §-hoz

A Javaslat ezen paragrafusa a Kbt. releváns tevékenységeket meghatározó 163. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontjának módosítására irányul.

A c) pont módosítása egyrészről a 2004/17/EK irányelv 5. cikke 1. bekezdésének az átültetését szolgálja. Ez az irányelvi rendelkezési ugyanis módosította a korábbi irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontját, amikor az irányelv hatályát kiterjesztette a "... közlekedés terén szolgáltatást nyújtó hálózatok rendelkezésre bocsátásával ..." kapcsolatos tevékenységekre is. Így ezen túl nem csak az ilyen hálózatok üzemeltetése, hanem ezek rendelkezésre bocsátása is releváns tevékenységnek minősül, ezáltal ezek a tevékenységek is a Kbt. hatálya alá kerülnek.

A c) pont módosítása emellett egy a jogalkalmazást, jogértelmezést megkönnyítő kiegészítésre is irányul, nevezetesen az üzemeltetés fogalma mellett megjelenik a működtetés fogalma is. Az egyes közlekedési ágazatokra vonatkozó jogszabályok eltérő szóhasználata ugyanis korábban bizonytalanságot okozott a jogalkalmazó szervezetek számára. A Javaslat egyértelművé kívánja tenni, hogy mind a közszolgáltatást nyújtó hálózatok üzemeltetése, mind pedig működtetése a Kbt. V. fejezetének hatálya alá tartozó releváns tevékenység összhangban az irányelv vonatkozó rendelkezésével ("provision").

A Kbt. 163. §-ának d) pontja eddig a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok rendelkezésre bocsátását vagy üzemeltetését, illetőleg egy vagy több nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását határozta meg releváns tevékenységként. Tekintettel azonban a 2004/17/EK irányelv alanyi hatályát érintő változásokat (részletesen lásd a 67. §-hoz fűzött indokolást), a Javaslatban ehelyett a postai ágazatban működő ajánlatkérő szervezeteket érintő releváns tevékenység meghatározása jelenik meg. Ez a rendelkezés a 2004/17/EK irányelv 6. cikke 1. bekezdésének átültetését szolgálja. Ennek megfelelően a Kbt. V. fejezetének alkalmazási körébe tartozik a postai szolgáltatás nyújtása, illetőleg postai szolgáltatástól eltérő szolgáltatás nyújtása, amennyiben ez utóbbit olyan szervezet nyújtja, amely postai szolgáltatást is nyújt.

Az irányelv által bevezetett változásokra tekintettel tehát az elektronikus hírközlési ágazatban működő ajánlatkérők kikerülnek a Kbt. alanyi hatálya alól - a Kbt. 271. §-a rendelkezéseinek megfelelően a nemzeti rezsimben is -, és ezzel egyidejűleg a különös közbeszerzési eljárások (V. és VII. fejezet) alanyi hatálya a postai szolgáltatások ágazatában működő szervezetekre is kiterjed.

Fontos azonban megjegyezni azt, hogy ez a változás - a postai szolgáltatások ágazatában tevékenykedő szervezeteknek az irányelv, és így a Kbt. V., ill. VII. fejezetének hatálya alá vonása - nem zárja ki az ajánlatkérő által végzett releváns tevékenységgel (postai szolgáltatás, illetőleg postai szolgáltatást nyújtó szervezetek esetében postai szolgáltatástól eltérő szolgáltatás nyújtása) közvetlenül össze nem függő közbeszerzések vonatkozásában ezen szervezetek klasszikus ajánlatkérők körébe tartozását. Tehát továbbra is előfordulhat, hogy ezen szervezeteknek egyes közbeszerzési eljárásaikat a klasszikus eljárási rend szabályai alapján kell majd lefolytatniuk, feltéve, hogy folytatnak egyáltalán olyan tevékenységet, amely nem tartozik az V. fejezet hatálya alá. Más szavakkal: amennyiben egy ajánlatkérő kizárólag az V. fejezet hatálya alá tartozó postai szolgáltatást végez, akkor ez kizárja a IV. fejezet szerinti eljárás lehetőségét.

A postai szolgáltatás és a postai szolgáltatástól eltérő szolgáltatás fogalmát a Javaslat 2. §-ának (11) bekezdése határozza meg az irányelvi rendelkezéseknek megfelelően. Ezen fogalmakkal kapcsolatban a 2. §-hoz fűzött részletes indokolás tartalmaz bővebb leírást.

A 70. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt. 166. §-ában meghatározott kizárólagos jog fogalmát módosítja a 2004/17/EK irányelv 2. cikkének 3. bekezdésében meghatározottaknak megfelelően.

A kizárólagos jogot az új irányelv a régitől eltérően határozza meg. A definíció új eleme, hogy valamely jogszabályon, illetőleg az illetékes hatóság által kiadott közigazgatási határozaton (engedélyen) alapuló jog, amely alapján a Kbt. 163. §-ában meghatározott valamely tevékenység folytatására csak egy vagy korlátozott számú vállalkozás szerezhet jogosultságot, csak akkor minősül különleges vagy kizárólagos jognak a 162. § (2) bekezdése alkalmazásában, ha ez a jogosultság jelentősen befolyásolja más szervezeteknek e tevékenységek végzésére vonatkozó lehetőségeit.

Az új meghatározás következményeképpen az a tény, hogy az ajánlatkérő hálózatok vagy létesítmények megépítése céljából idegen ingatlan tulajdonjogának korlátozását, illetőleg kisajátítását kérheti, vagy hálózati berendezések elhelyezése érdekében közút, közút alatti vagy feletti terület (közterület) használatát kérheti; ill. hogy ivóvízzel, villamos energiával, gázzal vagy hőenergiával lát el olyan hálózatot, amelyet különleges vagy kizárólagos jog alapján üzemeltetnek (Kbt. 166. § (2) bekezdés), önmagában nem keletkeztet kizárólagos, illetve különleges jogokat.

Az irányelv preambulumában foglalt értelmező rendelkezéseknek megfelelően valamely tagállam által bármilyen formában - a koncessziót is beleértve -, objektív, arányos és megkülönböztetés-mentes szempontok alapján, korlátozott számú vállalkozás számára megadott jogok, amennyiben bármely, e szempontoknak megfelelő érdekelt számára lehetővé teszik e jogok gyakorlását, szintén nem tekinthetők különleges, illetve kizárólagos jogoknak.

A 71. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt. 168. §-ának (4) bekezdését módosítja oly módon, hogy az eredeti rendelkezés második mondatát hatályon kívül helyezi.

A Kbt. 168. §-a (4) bekezdésének második mondata értelmében amennyiben a közbeszerzés tárgyát az ajánlatkérő a 163. §-ban meghatározott valamely tevékenységéhez, illetőleg az azon kívüli tevékenységéhez egyaránt használja, és az természetben nem osztható, illetőleg részekre bontása esetén nem használható megfelelően, e fejezet szerinti eljárást kell alkalmaznia, feltéve, hogy nem minősül egyben a 162. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti ajánlatkérőnek.

Ezt az értelmező rendelkezést azonban a 2004/17/EK irányelv 9. cikkének rendelkezései kiváltják. A hivatkozott irányelvi rendelkezés, és így a Kbt. 168. §-a (4) bekezdésének módosítása vonatkozásában a 67. §-hoz fűzött részletes indokolásnál kifejtettek irányadók.

A 72. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt. 170. §-ának módosítására irányul. A 2004/17/EK irányelv 30. cikke ugyanis egy különleges eljárást hozott létre az irányelv hatály alá tartozó releváns tevékenységek valódi versenyfeltételek mellett történő végzésének megállapítására. Ezen rendelkezések értelmében amennyiben valamely tevékenység gyakorlása piaci viszonyok között folyik, az arra irányuló szerződés kivételt képez az irányelv hatálya alól.

A Kbt. 170. §-a már eddig is tartalmazott egy hasonló kivételi kört, ez azonban a korábbi közösségi irányelv rendelkezéseinek megfelelően csak a Kbt. 163. §-a (1) bekezdés ba) pontjában meghatározott tevékenység gyakorlására vonatkozott.

A Javaslat ezen §-a a kivételi esetkör közösségi jognak megfelelő módosítására irányul, azzal, hogy az erre vonatkozó eljárásrend részletes szabályait a Javaslat 75. §-a határozza meg.

A 73. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt. 173. §-ának módosítására irányul, az új irányelv ugyanis az ún. "kapcsolt vállalkozásokra", illetve közös vállalkozásokra vonatkozó kivételi kört kiterjeszti a szolgáltatásokon kívül az árubeszerzésekre és az építési beruházásokra, és emellett további, pontosító jellegű új rendelkezéseket is megfogalmaz.

Ennek megfelelően a Javaslat is kiterjeszti a kivételi kört a szolgáltatások mellett az árubeszerzésekre és az építési beruházásokra.

A Javaslat - az irányelvi rendelkezéseknek megfelelően - pontosítja a Kbt. 173. §-a (1) bekezdése a) pontjának szövegét, amikor a számvitelről szóló törvény értelmében összevont (konszolidált) éves beszámoló készítési kötelezettséget a kivételi esetkör alkalmazásának - vagylagos - feltételeként határozza meg.

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Kbt. 173. §-a (1) bekezdésének alkalmazásában az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti szervezet előző három évi átlagos forgalmának meghatározásakor az egyes közbeszerzési tárgyakat külön-külön kell figyelembe venni, és hogy e tekintetben valamennyi ún. "kapcsolt vállalkozás" - azaz az (1) bekezdés a) pontja szerinti szervezet - felé történt teljesítés releváns.

Az újonnan létrejött vállalkozások ajánlattevői helyzetének rendezésére irányul a Kbt. 173. §-ának - a Javaslat 73. §-a szerinti - új (2) bekezdése, mely szerint amennyiben az (1) bekezdés szerinti, az ajánlatkérővel szerződést kötő szervezet létrehozásának vagy tevékenysége megkezdésének időpontja miatt nem áll rendelkezésre az előző három évre vonatkozó forgalmi adat, elegendő, ha ez utóbbi szervezet valószínűsíti - elsősorban üzleti terve bemutatásával - az (1) bekezdésben meghatározott forgalmi adatokat. Ez a rendelkezés - a gyakorlatban jelentkező értelmezési problémák kezelése mellett - a 2004/17/EK irányelv 23. cikke 3. bekezdése második albekezdésének való megfelelést szolgálja.

A 2004/17/EK irányelv 23. cikke 4. bekezdésének b) pontja új kivételként határozza meg azt az esetet, amikor az ajánlatkérő olyan közös vállalkozással köt szerződést, amelynek maga is tagja, feltéve, hogy a közös vállalkozást azért hozták létre, hogy az adott tevékenységet legalább három éven keresztül végezze, és feltéve, hogy a létesítő okirata kiköti, hogy a vállalkozást létrehozó ajánlatkérők legalább ugyanennyi ideig a vállalkozás tagjai maradnak. Ez az esetkör a Javaslat szövege szerint a Kbt. 173. §-a (4) bekezdésének b) pontjában jelenik meg.

A 74. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt. 174. § b) és g) pontjának módosítására irányul a 2004/17/EK irányelv 24. cikkének c) pontjára és 25. cikkére tekintettel. A b) pontban az egyes pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, míg a g) pontban a kizárólagos jog alapján nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó kivételi kör pontosítására irányul a módosítás. Ezzel kapcsolatban lásd bővebben a Javaslatnak a Kbt. 29. §-át módosító 10. §-ához fűzött részletes indokolást.

Összefüggésben azzal, hogy a távközlési ágazatban a jogilag és gyakorlatilag egyaránt valódi verseny megjelenése miatt az ezen ágazatban működő szervezetek beszerzései a továbbiakban nem tartoznak sem a közösségi irányelv, illetve a Kbt. hatálya alá, a Javaslat a Kbt. 174. §-ának a távbeszélő, telex-, rádiótelefon-, személyhívó és műholdas szolgáltatás igénybevételére vonatkozó kivételi kört meghatározó c) pontját hatályon kívül helyezi. A hatékony verseny bevezetése a távközlési ágazatban ugyanis megszüntette e kizárás indokoltságát, ezért e távközlési szolgáltatások igénybevételét az új irányelv - és így a Javaslat is a Kbt. - alkalmazási körébe vonta (Lásd még: Javaslat 136. §).

A 75. §-hoz

A Javaslat ezen §-a határozza meg - a 72. §-hoz fűzött részletes indokolásban kifejtettekkel összefüggésben - valamely, a Kbt. 163. §-ának (1) bekezdése szerinti releváns tevékenység valódi versenyfeltételek mellett történő végzésének megállapítására vonatkozó eljárási szabályokat.

Ezen szabályok értelmében a Kbt. 170. §-ának alkalmazhatóságát az Európai Közösséget létrehozó szerződés versenyre vonatkozó szabályaival összhangban kell megállapítani. Vizsgálni kell különösen a Kbt. 163. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tevékenység jellemzőit, a helyettesítő szolgáltatások esetleges létezését, az árakat, valamint azt, hogy az adott tevékenység tekintetében több szolgáltató van-e az adott piacon.

A Kbt.-nek - a Javaslat 75. §-a szerinti - 175/A. §-ának (2) bekezdése vélelmet állít fel, mely szerint az (1) bekezdés alkalmazásában akkor tekinthető úgy, hogy valamely piacra a belépés nem korlátozott, ha az adott tagállam végrehajtotta és alkalmazza az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelvének XI. melléklete szerinti közösségi jogszabályok rendelkezéseit. Ha ez alapján nem vélelmezhető az adott piacra történő szabad belépés, bizonyítani kell, hogy az ténylegesen és jogilag is szabad.

A Kbt. 170. §-a szerinti kivétel akkor alkalmazható, ha az Európai Bizottság az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve 30. cikkének 5. és 6. bekezdése szerinti eljárásban hozott határozatában megállapította az adott tevékenység valódi versenyfeltételek mellett történő folytatásának tényét, vagy a határozata meghozatalára előírt határidőn belül nem hozott határozatot.

Az új közösségi irányelv hivatkozott rendelkezései értelmében az Európai Bizottságnak a határozat meghozatalára az erre irányuló kérelem beérkezését követő első munkanapon kezdődő 3 hónapos időtartam áll rendelkezésére. Ez az időtartam azonban kellően indokolt esetben további 3 hónappal meghosszabbítható, különösen akkor, ha a kérelemben, vagy az ahhoz csatolt dokumentumban szereplő információ hiányos vagy pontatlan, illetve, ha a korábban közölt tények tekintetében lényeges változás következett be. A meghosszabbítás csak egy hónap lehet abban az esetben, ha az adott tevékenység valódi versenyfeltételek mellett történő végzése a Kbt.-nek - a Javaslat 75. §-a szerinti - 175/A. §-ának (2) bekezdése értelmében vélelmezett, és a Gazdasági Versenyhivatal megállapította a Kbt. 170. §-ának alkalmazhatóságát.

Amennyiben Az Európai Bizottság úgy dönt, hogy az adott piacra való belépés nem ütközik akadályba, azaz az adott tevékenységet valódi versenyfeltételek mellett végzik, ennek megfelelő határozatot hoz. Ebben az esetben az e tevékenységre irányuló szerződés odaítélése kikerül a Kbt. hatálya alól. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a Bizottság az előbbi határidőket elmulasztva, nem hoz határozatot.

Az Európai Bizottságnak a Kbt. 170. §-ának alkalmazhatóságát megállapító határozatának meghozatalát - a Közbeszerzések Tanácsa egyidejű értesítése mellett - a Gazdasági Versenyhivatal - azaz a versenyfeltételek fennállásának megítélésére kijelölt független nemzeti hatóság -, illetőleg az ajánlatkérő kezdeményezheti, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a Kbt. 163. §-ának (1) bekezdésében meghatározott valamely tevékenység vonatkozásában fennállnak a Kbt. 170. § alkalmazásának feltételei. Ezen eljárás alkalmazásának részletes szabályait, a Bizottság határozatának meghozatalára irányuló eljárást kezdeményező kérelem kötelező tartalmi elemeit, a kérelemhez csatolandó dokumentumokat, a kérelmek benyújtásának címét, valamint a Bizottság által a kérelmek beérkezéséről, a határidő meghosszabbításáról közzéteendő hirdetménymintákat a 2005/15/EK bizottsági határozat állapítja meg. A Bizottság a Kbt. 170. §-a alkalmazhatóságának megállapítására irányuló eljárását hivatalból is megindíthatja.

A 2004/17/EK irányelv 30. cikkének 5. bekezdése értelmében nemzeti jogszabály úgy is rendelkezhet, hogy az ajánlatkérők közvetlenül fordulhatnak a Bizottsághoz, hogy állapítsa meg egy adott tevékenység vonatkozásában a verseny meglétét. Ebben az esetben a Bizottság haladéktalanul értesíti az érintett tagállamot, amely megfelelő információval látja el a Bizottságot. A Javaslat ezen közvetlen eljárás kezdeményezési jog bevezetését - az eljárás gyorsítása, egyszerűsítésére irányuló jogalkotói szándéknak megfelelően - indokoltnak tartotta, és annak megteremtését a 75. §-ban biztosítja

Amennyiben az Európai Bizottság eljárását a Gazdasági Versenyhivatal kezdeményezi, indokolással ellátott állásfoglalása megküldése mellett egyidejűleg köteles tájékoztatni az Európai Bizottságot az adott tevékenység versenyfeltételek mellett történő végzésével összefüggő minden lényeges tényről, különösen Kbt.-nek - a Javaslat 75. §-a szerinti - 175/A. §-ában meghatározott feltételeknek való megfeleléssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekről, hatósági határozatokról, illetőleg megállapodásokról. Amennyiben az Európai Bizottság határozatának meghozatalát az ajánlatkérő, vagy az Európai Bizottság hivatalból kezdeményezi, a Gazdasági Versenyhivatal ezekről információkról az Európai Bizottságot kérésére köteles tájékoztatni.

Amennyiben az érintett tevékenység vonatkozásában más hatóság is rendelkezik a verseny szempontjából releváns hatáskörrel, a Gazdasági Versenyhivatal indokolt állásfoglalása kibocsátása előtt köteles e hatóság szakmai álláspontját beszerezni. Amennyiben a Gazdasági Versenyhivatal állásfoglalásában eltér a hatóság szakmai álláspontjától, köteles annak indokairól a szakhatóságot tájékoztatni.

A 76-77. §-okhoz

A Javaslatnak ez a két §-a a különös közbeszerzési eljárásokban irányadó közösségi értékhatárok módosítására irányul.

Az új közösségi irányelvek kidolgozása során az egyik deklarált célkitűzés a közösségi értékhatárok felülvizsgálata és egyben egyszerűsítése volt. Amint arra a 2004/18/EK irányelv preambulumának 17. bekezdése és a 2004/17/EK irányelv preambulumának 30. bekezdése is utal, az értékhatárok sokfélesége megnehezíti az ajánlatkérők helyzetét. A preambulum arra is utal, hogy a monetáris unió keretében az értékhatárokat euróban kell megállapítani, méghozzá olyan módon, hogy egyszerűbbé váljon a vonatkozó rendelkezések alkalmazása, de egyben biztosított legyen az összhang a WTO Kormánybeszerzési Megállapodásában előírt, különleges lehívási jogban (SDR-ben) kifejezett értékhatárokkal is. Az új irányelv - szakítva a korábbi irányelv differenciáltabb megközelítésével - az irányadó értékhatárok számának csökkentése érdekében a GPA-ben nem szereplő értékhatárokat hozzáigazította az abban felsoroltakhoz, továbbá valamennyi értékhatár euróban került meghatározásra.

A közszolgáltató szervezetek közbeszerzéseit szabályozó 2004/17/EK irányelv 16. cikke az árubeszerzés, a szolgáltatásmegrendelés és az építési beruházás tekintetében irányadó értékhatárokat határozza meg, míg a tervpályázat tekintetében irányadó értékhatárt a 61. cikk. A 69. cikk pedig az euróban kifejezett értékhatárok rendszeres felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza annak érdekében, hogy azokat szükség szerint az euró különleges lehívási joghoz (SDR-hez) viszonyított árfolyamának lehetséges mozgásához lehessen igazítani.

A 2004/17/EK irányelv szerinti értékhatárok - csakúgy, mint az ún. "klasszikus" ajánlatkérőkre vonatkozó 2004/18/EK irányelv szerinti értékhatárok - felülvizsgálatra kerültek, mivel az irányelvekben meghatározott értékhatárok nem egyeztek meg a GPA-ben a 2004. január 1. és 2005. december 31. közötti időszakra újraszámított értékhatárokkal. E felülvizsgált értékhatárokat a Bizottság 1874/2004/EK rendelete tartalmazza. A rendelet módosította a 2004/17/EK irányelv 16. és 61. cikkét, új értékhatárokat állapítva meg. Ennek alapján az irányadó értékhatárok a következők: 473 000 euró (116 942 719 forint) árubeszerzésre és szolgáltatásmegrendelésre irányuló szerződések esetében, 5 923 000 euró (1 464 379 973 forint) építési beruházásra irányuló szerződések esetében, és 473 000 euró (116 942 719 forint) tervpályázatok esetében.

A 78. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a közbeszerzés becsült értékének kiszámítására vonatkozó szabályok pontosítására irányul, részben a 2004/17/EK irányelv 17. cikke 1. bekezdésének való megfelelés, részben pedig a Kbt. alkalmazása során összegyűlt gyakorlati tapasztalatok mentén történő kiigazítás érdekében. Ezen szabályok magyarázatát bővebben a Javaslat 12. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmazza.

A 79. §-hoz

A 2004/17/EK irányelv - csakúgy, mint a klasszikus ajánlatkérők közbeszerzési eljárásaira vonatkozó 2004/18/EK irányelv - amellett, hogy szélesíti az elektronikus úton gyakorolható eljárási cselekmények körét, új elektronikus módszerek bevezetését teszi lehetővé a tagállamok számára, így a dinamikus beszerzési rendszer (15. cikk) valamint az elektronikus árlejtés (56. cikk) bevezetését. Ezek az elektronikus úton gyakorolható eljárási cselekmények, és elektronikus módszerek segítik a verseny fokozását és a közbeszerzés egyszerűsítését, különösen azáltal, hogy e módszerek alkalmazásával idő és pénz takarítható meg.

A Javaslat ezen §-a a 2004/17/EK irányelv 15. cikkének megfelelően lehetővé teszi a Kbt. V. fejezetének alanyi hatálya alá tartozó ajánlatkérő szervezetek számára az ún. dinamikus beszerzési rendszer létrehozását és működtetését, melynek részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. A dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó szabályozással kapcsolatos bővebb magyarázatot a Javaslat 17. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmazza.

A 80- 81. §-okhoz

A Javaslatnak ezen §-ai a Kbt.-nek az előzetes tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseit módosítják. Az új közösségi irányelvek rendelkezéseinek megfelelően a közszolgáltató szervezetek is csak abban az esetben kötelesek időszakos előzetes tájékoztatót közzétenni, ha élni kívánnak az ajánlattételi határidők rövidítésének lehetőségével.

Emellett a Javaslat 81. §-a értelmében új lehetőség, hogy az ajánlatkérők az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetményt honlapjukon is közzétehetik.

Az időszakos előzetes tájékoztatással kapcsolatos változások további magyarázatát a Javaslat - a Kbt.-nek a klasszikus ajánlatkérők előzetes összesített tájékoztatásával kapcsolatos 42. és 43. §-át módosító - 18. és 19. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmazza.

A 82-84. §-okhoz

A Javaslat ezen paragrafusai a hirdetmények megküldésének és közzétételének rendjével kapcsolatos szabályok módosítására irányulnak. Csakúgy mint a klasszikus ajánlatkérők esetében, a Kbt. V. fejezete alkalmazásában is megszüntetésre kerül a hirdetményküldési rendszer hatályos, centralizált rendszere és a hirdetményellenőrzés kötelező jellege. Az ezzel kapcsolatos bővebb magyarázatot a Javaslat 20-22. §-aihoz fűzött részletes indokolás tartalmazza.

Megjegyzendő azonban, hogy a Kbt. V. fejezetének alanyi hatálya alá tartozó ajánlatkérők esetében nem érvényesül a klasszikus ajánlatkérők vonatkozásában a nem elektronikus úton megküldött hirdetmények szövegével kapcsolatosan megállapított terjedelmi korlátozás.

A 85. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó új szabályokat határozza meg. Tekintettel arra, hogy az új közösségi irányelvekben az erre vonatkozó szabályozás mindenben megegyezik, a rendelkezések megismétlése helyett a Javaslat visszahivatkozást tartalmaz a Kbt. 58. §-ára. A közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó új szabályozással kapcsolatos magyarázatot a Javaslat 27. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmazza.

A 86. §-hoz

A Javaslat ezen §-a nyílt eljárásokban irányadó ajánlattételi határidőre vonatkozó rendelkezések módosítását tartalmazza élve a közszolgáltatók közbeszerzéseit szabályozó 2004/17/EK irányelv 45. cikkében biztosított határidő-rövidítési lehetőségekkel.

Amennyiben az ajánlatkérő időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetményt adott fel az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napját legalább 52 nappal megelőzően, és az tartalmazta a és az tartalmazta a 208. § (2) bekezdésében említett hirdetmény mintája szerinti, a tájékoztatót tartalmazó hirdetmény feladásának időpontjában rendelkezésre álló adatokat is, az (1) bekezdésben előírt határidőnél rövidebbet is meg lehet határozni. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő nem lehet rövidebb az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított harminchat napnál, kivéve sürgősség esetén, amely esetben huszonkét napra rövidíthető, feltéve, hogy a hirdetményt elektronikus úton adják fel.

Az ajánlattételi határidő további hét nappal rövidíthető, amennyiben az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetményt elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon adja fel az ajánlatkérő, és további öt nappal, amennyiben az ajánlatkérő elektronikus úton korlátlan és teljes körű közvetlen hozzáférést biztosít a dokumentációhoz és bármely más kiegészítő irathoz a közbeszerzési eljárást megindító felhívásként használt hirdetmény közzétételének az időpontjától. A hirdetménynek tartalmaznia kell azt az internet címet, amelyen e dokumentáció elérhető.

Az egyes határidő-rövidítési kedvezmények, lehetőségek kumulálhatóak, azonban az ajánlattételi határidő ebben az esetben sem lehet az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásától számított 22 napnál, ha pedig a hirdetményt telefaxon vagy elektronikus úton adják fel, 15 napnál rövidebb.

A 87. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a kirívóan alacsonynak talált ellenszolgáltatás esetén alkalmazandó eljárásra vonatkozó új szabályokat határozza meg. Tekintettel arra, hogy az új közösségi irányelvekben az erre vonatkozó szabályozás mindenben megegyezik, a rendelkezések megismétlése helyett a Javaslat visszahivatkozást tartalmaz a Kbt. 86. §-ára. A kirívóan alacsonynak talált ellenszolgáltatás esetén alkalmazandó eljárásra vonatkozó új szabályozással kapcsolatos magyarázatot a Javaslat 37. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmazza.

A 88. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt. 199. §-a szerinti előnyben részesítés szabályainak kiegészítésére irányul. A 2004/17/EK irányelv 58. cikke 3. bekezdésének 2. albekezdése ugyanis kimondja, hogy az előnyben részesítési kötelezettség nem alkalmazandó, ha az előnyben részesítendő ajánlat elfogadása esetén műszaki-technikai szempontból eltérő és nem illeszkedő dolgokat kellene beszerezni, vagy az ilyen beszerzés aránytalan műszaki-technikai nehézséget eredményezne a működtetésben és a fenntartásban, vagy aránytalan költségtöbblettel járna.

A Kbt. korábban nem tartalmazta ezt a rendelkezést, de az előnyben részesítési kötelezettség racionalizálása érdekében indokolt az irányelvi szabályozás átvétele.

A 89. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt-nek a részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos és tárgyalásos különös közbeszerzési eljárásokban alkalmazandó részvételi határidőre vonatkozó 203. §-ának módosítására irányul, élve a közszolgáltatók közbeszerzéseit szabályozó 2004/17/EK irányelv 45. cikkében biztosított határidő-rövidítési lehetőségekkel.

A Kbt. 203. §-ának eredeti szövegéből elhagyásra került a rendkívüli sürgősség kritériuma. A Javaslat értelmében - összhangban a vonatkozó irányelvi rendelkezésekkel -

sürgősség esetén a részvételi határidő huszonkét napra rövidíthető, ha pedig a hirdetményt telefax útján vagy elektronikus úton adják fel, tizenöt napra rövidíthető.

A Javaslat csakúgy, mint a gyorsított eljárás esetében a közösségi irányelvek rendelkezései alapján különbséget tesz sürgősség, és rendkívüli sürgősség fogalma között, az utóbbit csak azokban az esetekben alkalmazva, amikor az irányelvek ezt kötelezően előírják a tagállamok számára.

A részvételi határidő harminchét, illetve huszonkét napos időtartama további hét nappal rövidíthető, amennyiben a részvételi felhívást tartalmazó hirdetményt elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon adja fel az ajánlatkérő.

Az egyes határidő-rövidítési kedvezmények, lehetőségek kumulálhatóak, azonban a részvételi határidő ebben az esetben sem lehet a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény feladásától számított 15 napnál rövidebb.

A 90. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt-nek a részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos és tárgyalásos különös közbeszerzési eljárásokban alkalmazandó ajánlattételi határidőre vonatkozó 205. §-ának módosítására irányul, élve a közszolgáltatók közbeszerzéseit szabályozó 2004/17/EK irányelv 45. cikkében biztosított határidő-rövidítési lehetőségekkel.

A Javaslatnak a közösségi jogból eredő új eleme, hogy az ajánlattételi határidőt az ajánlatkérő és az alkalmasnak minősített jelentkezők megállapodásban rögzíthetik, feltéve, hogy valamennyi jelentkezőnek azonos időtartam áll rendelkezésére ajánlata összeállítására és benyújtására. Amennyiben az ajánlatkérő és az alkalmasnak minősített jelentkezők nem tudnak megállapodni az ajánlattételi határidőben, az ajánlattételi határidőt az ajánlatkérő állapítja meg azzal, hogy az nem lehet az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított huszonnégy napnál rövidebb. Az ajánlattételi határidő sürgősség esetén tíz napra rövidíthető, feltéve, hogy az ajánlattételi felhívást telefax útján vagy elektronikus úton küldi meg az ajánlatkérő.

A sürgősség követelményével kapcsolatban az 57. és a 89. §-okhoz fűzött részletes indokolásban foglaltak irányadók.

Az ajánlatkérő az ajánlattételi határidő huszonnégy napos időtartamát legfeljebb öt nappal lerövidítheti, feltéve, hogy a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelemében közvetlenül elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon az ajánlattevők számára hozzáférhetővé teszi az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától, és a felhívásban megadja a hozzáférés adatait.

Az egyes határidő-rövidítési kedvezmények, lehetőségek kumulálhatóak, azonban az ajánlattételi határidő ebben az esetben sem lehet az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított 10 napnál rövidebb. Az (1) bekezdés szerinti megállapodásban azonban az ajánlatkérő és az alkalmasnak minősített jelentkezők ennél rövidebb ajánlattételi határidőt állapíthatnak.

A 91. §-hoz

A Javaslat ezen §-a pontosító jellegű módosítást tartalmaz, mely a közbeszerzési műszaki leírás szabályozásának változására tekintettel vált szükségessé. A közbeszerzési műszaki leírással kapcsolatos rendelkezések vonatkozásában bővebb magyarázatot a Javaslat 27. és 85. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmaz.

A 92. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt-nek az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és tárgyalásos különös közbeszerzési eljárásokban alkalmazandó részvételi határidőre vonatkozó 211. §-ának módosítására irányul, élve a közszolgáltatók közbeszerzéseit szabályozó 2004/17/EK irányelv 45. cikkében biztosított határidő-rövidítési lehetőségekkel.

A Kbt. 211. §-ának eredeti szövegéből elhagyásra került a rendkívüli sürgősség kritériuma. A Javaslat értelmében - összhangban a vonatkozó irányelvi rendelkezésekkel - sürgősség esetén a részvételi határidő huszonkét napra rövidíthető, ha pedig a felhívást telefax útján vagy elektronikus úton küldi meg az ajánlatkérő, tizenöt napra rövidíthető.

A sürgősség követelményével kapcsolatban az 57. és a 89. §-okhoz fűzött részletes indokolásban foglaltak irányadók.

A részvételi határidő harminchét, illetve huszonkét napos időtartama további hét nappal rövidíthető, amennyiben a részvételi felhívást tartalmazó hirdetményt elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon adja fel az ajánlatkérő.

Az egyes határidő-rövidítési kedvezmények, lehetőségek kumulálhatóak, azonban a részvételi határidő ebben az esetben sem lehet a közvetlen részvételi felhívás megküldésének napjától számított 15 napnál rövidebb.

A 93. §-hoz

A Javaslat ezen §-a az előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és tárgyalásos eljárás vonatkozásában a jelentkezők előminősítésével kapcsolatos kiegészítést tartalmaz a 2004/17/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban, mely szerint az ajánlatkérő nem követelheti meg olyan igazolások benyújtását a jelentkezőktől, amelyek már rendelkezésére állnak.

Ezzel a szabályozással elkerülhető az, hogy az ajánlattevőknek ugyanazon ajánlatkérő által azonos előminősítési rendszeren alapuló meghívásos, vagy tárgyalásos eljárásokban többször kelljen benyújtaniuk olyan igazolásokat, melyek beszerzése adott esetben idő-, és költségigényes lehet.

A 94. §-hoz

A Javaslat ezen §-a az előminősítési kérelem elbírálási határidejének - a vonatkozó közösségi jogi rendelkezéseknek megfelelő - módosítására irányul.

Az elbírálási határidő hat hónapnál hosszabb nem lehet. Amennyiben az elbírálás előreláthatólag négy hónapnál hosszabb időt vesz igénybe, az ajánlatkérő az előminősítési kérelem benyújtásától számított két hónapon belül köteles tájékoztatni a jelentkezőt az elbírálás hosszabb időtartamát indokoló körülményekről, valamint kérelme elbírálásának várható időpontjáról.

Tekintettel arra, hogy az előminősítési kérelmek elbírálása összetett feladat, és az ajánlatkérő és az ajánlattevő között hosszú távra szóló kapcsolat megalapozását jelentheti, a kellően megalapozott döntés meghozatala érdekében indokolt a közösségi jogból eredő hosszabb elbírálási időtartam bevezetése azzal, hogy amennyiben előreláthatólag négy hónapnál több időt vesz igénybe a kérelem elbírálása, az ajánlatkérőnek értesítési és indokolási kötelezettsége van az ajánlattevő felé.

A 95. §-hoz

A Javaslat ezen §-a az előminősítési kérelem elbírálásával, valamint az előminősített jelentkezők listájáról való törléssel kapcsolatos értesítési kötelezettséget, illetve az arra vonatkozó határidőket szabályozza a vonatkozó közösségi jogi szabályozással összhangban.

Az előminősítési kérelem elbírálását követően az ajánlatkérő haladéktalanul, de legkésőbb 15 napon belül köteles értesíteni a jelentkezőt döntéséről, elutasítás esetében annak indokairól is.

A listáról való törlés előtt legalább 15 nappal az érintett előminősített jelentkezőket írásban köteles az ajánlatkérő tájékoztatni a tervezett intézkedéséről és annak indokáról is. Az érintett előminősített jelentkező az ajánlatkérő által meghatározott határidőn belül köteles észrevételeit írásban közölni az ajánlatkérővel.

A 96. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a különös közbeszerzési eljárások vonatkozásában a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását megalapozó körülményekkel kapcsolatos kiigazításokat tartalmaz a 2004/17/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban.

Az (1) bekezdés értelmében az ajánlatkérő hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat, a 180. § (3) bekezdése szerinti valamely eljárás a 92. § a) pontja, illetve a 115. § a) pontja alapján eredménytelen volt, feltéve, hogy a felhívásnak és a dokumentációnak a feltételei időközben lényegesen nem változtak meg. A Javaslat visszahivatkozást tartalmaz a Kbt. 92. §-ának a) pontjára, mely szerint eredménytelen az eljárás, ha nem nyújtottak be ajánlatot, illetve 115. §-ának a) pontjára, mely szerint eredménytelen a részvételi szakasz és az eljárás, ha nem nyújtottak be részvételi jelentkezést.

A Kbt. 225. §-ának (2) bekezdése vonatkozásában elhagyásra kerül az irányelvi rendelkezésekből nem következő azon megszorítás, mely szerint a Kbt. ezen rendelkezése szerinti kiegészítő építési beruházásra, illetőleg szolgáltatásra irányuló - a korábbi nyertes ajánlattevővel kötött - szerződés, illetőleg szerződések becsült összértéke nem haladhatja meg az eredeti építési beruházás, illetőleg szolgáltatás értékének felét.

A Kbt. 225. §-a (3) bekezdésének a) pontja esetében elhagyásra kerül az irányelvi rendelkezésekből nem következő azon kikötés, mely szerint a Kbt. ezen rendelkezése szerint - a korábbi nyertes ajánlattevővel kötött - szerződés, illetőleg szerződések együttes időtartama azonban nem haladhatja meg a három évet.

A Kbt. 225. §-a (3) bekezdésének c) pontja esetében a Javaslat értelmében már nem feltétel, hogy a beszerzés kivételesen kedvező feltételei nyilvánosan közzétettek, bárki által igénybe vehetők legyenek. Ezáltal lehetővé válik az ajánlatkérő szervezetek számára, hogy könnyebben élhessenek egyes kedvező ajánlatok igénybevételének lehetőségével.

A Kbt. 225. §-a (3) bekezdésének d) pontjában foglalt esetkör kiegészül a bírósági végrehajtási eljárásra történő utalással. Ezzel kapcsolatban további magyarázatot a Javaslat 53. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmaz.

A Kbt. 225. §-ának (4) bekezdése esetében a Javaslat alapján elhagyásra kerül az a feltétel, mely szerint az ott meghatározott hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást csak a korábbi első szerződés megkötésétől számított három éven belül lehet indítani.

A 97. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a vonatkozó irányelvi rendelkezéseknek megfelelően megteremti a lehetőségét annak, hogy az ajánlatkérő a keretmegállapodásos eljárás második részében lefolytatott hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetményt a keretmegállapodás alapján megvalósított közbeszerzések érdekében kötött szerződésekről együttesen is közzéteheti. Ez utóbbi esetben a hirdetményt a keretmegállapodás alapján a megelőző negyedév során kötött szerződésekről a naptári negyedév utolsó napját követő öt munkanapon belül kell megküldenie.

A keretmegállapodás megkötését követő első - nem teljes - negyedévről nem kell külön hirdetményt közzétenni. Ilyenkor elegendő a második negyedév során kötött szerződésekről szóló tájékoztatóval összevontan egy hirdetményt elkészíteni és közzétenni.

A 98. §-hoz

A Javaslat ezen §-a az egyszerűsített eljárás esetén a Közbeszerzési Döntőbizottság tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget szünteti meg.

A Javaslat az ajánlatkérő döntésére bízza, hogy egyszerűsített eljárás alkalmazása esetén hirdetményt tesz közzé vagy közvetlen ajánlattételi felhívást küld legalább három ajánlattevő részére. (Az egyszerűsített eljárásra vonatkozó szabályok módosításával kapcsolatban bővebb magyarázatot a Javaslat 63. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmaz.) Ezzel a változtatással összefüggésben - a Kbt.-nek a Javaslattal megállapítandó 147. §-ának (5) bekezdésében meghatározott rendkívüli sürgősség esetét kivéve - megszűnik a Közbeszerzési Döntőbizottság felé fennálló tájékoztatási kötelezettség is.

A 99. §-hoz

Az V. fejezet hatálya alá tartozó ajánlatkérők által lefolytatandó tervpályázati eljárás szabályozását a Kbt. úgy oldja meg, hogy a IV. fejezet 10. címének szabályait (ún. klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó szabályok) rendeli alkalmazni, ugyanakkor a két ajánlatkérői kör által lefolytatandó tervpályázati eljárás szabályai kevés eltéréssel bár, de a két új közösségi irányelv alapján nem teljesen megegyezőek. Ezek az apróbb irányelvi különbségek indokolják, hogy a Javaslat a közszolgáltató ajánlatkérők esetén a hirdetmények közzétételére - a klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó szabályozástól eltérően - a Kbt. 184−187. §-át rendeli alkalmazni. Szintén a két irányelv közötti az eltérés az oka annak, hogy a tervpályázati eljárás eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló tájékoztatóval kapcsolatosan a 2004/18/EK irányelv 69. cikk (2) bekezdés 2. albekezdésben új szabályként megjelenő rendelkezés (a hirdetményben nem szükséges megadni azokat az információkat, amelyek közzététele akadályozná a jogérvényesítést, ellentétes lenne a közérdekkel, sértené valamely - magán vagy állami tulajdonú - vállalkozás üzleti érdekeit, vagy sértené a szolgáltatók közötti tisztességes versenyt) közszolgáltató ajánlatkérők esetében nem alkalmazható. [Kbt. 159. §-ának a Javaslat által megállapítandó új (2) bekezdése.]

A 100. §-hoz

A § a Kbt. hatályos 243. §-ának újraszabályozására irányul. A javasolt új 243. § a)-c) pontjai a hatályos (1)-(3) bekezdést ismétlik meg, a d) pont bizonyos ingatlanbeszerzéseket, az e) pont pedig egyes humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos beszerzéseket mentesít a Kbt. VI. fejezetének hatálya alól.

1.) Javaslat az ingatlan beszerzéssel kapcsolatos szabályok módosítására

A hatályos szabályok szerint a Kbt. 29. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések esetében, a szolgáltatások körében, a meglévő építmény vagy egyéb ingatlan vétele vagy ingatlanra vonatkozó egyéb jognak a megszerzése - kivéve az ilyen szerződéssel összefüggő pénzügyi szolgáltatásra irányuló (bármilyen formában megkötött) szerződést - kivételt képez a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége alól.

A 2004/18/EK irányelv hatálya sem terjed ki e beszerzésekre, mivel az egységes belső piac megfelelő működése, illetve a határon átnyúló jellegű ügyletek szempontjából e beszerzéseket nem tartotta a közösségi jogalkotó relevánsnak. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az egyes tagállamok az ingatlanbeszerzést közbeszerzési szabályaik hatálya alá vonják.

A hatályos hazai szabályozásban a klasszikus ajánlatkérők esetében a nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzésekre vonatkozó szabályok alapján, tehát az ún. nemzeti rezsimben, az ingatlan tulajdonjogának, vagy használatára, illetve hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzése árubeszerzésnek minősül, és közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettségét vonja maga után [242. § (2) bekezdése]. Az egyszerű közbeszerzési eljárási rezsimben viszont nem minősül közbeszerzési tárgynak az ingatlan tulajdonjogának, vagy használatára, illetve hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzése, így abban a rezsimben ingatlanbeszerzés esetén nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni.

Ingatlan beszerzése esetén - hasonlóan a szolgáltatási koncesszióhoz -, amennyiben a beszerzés értéke meghaladja a nemzeti értékhatárokat - függetlenül attól, hogy a beszerzés értéke adott esetben meghaladja a közösségi értékhatárokat is - a nemzeti rezsim szabályai szerint kell eljárni. Ennek jogalapját a Kbt. 2. §-ának (2) bekezdésében és 240. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés adja. A Kbt. 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést konkretizálva a 240. § (1) bekezdésének a) pontja ugyanis kimondja, hogy a VI. fejezet - tehát a nemzeti rezsim - szabályai szerint kell eljárni abban az esetben, ha a közbeszerzés értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat, és nem a IV. fejezet, azaz a közösségi rezsim szabályai szerint kell eljárni.

Megemlítendő, hogy az ingatlanbeszerzéseket már a régi közbeszerzési törvény is a hatálya alá vonta, vagyis e követelmény nem az új Kbt. által bevezetett újdonságként jelent meg a magyar jogban. Az ingatlanbeszerzések közbeszerzési eljárás alá vonását a viszonylag nagy érték indokolja, ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy önmagában az, hogy a közösségi irányelv nem teszi kötelezővé e beszerzések esetében rendelkezései alkalmazását, nem egyenértékű az ingatlanbeszerzések jelentéktelenségének kimondásával. Hangsúlyozandó, hogy a közösségi jogalkotó a határon átnyúló ügyletek tekintetében tartotta irrelevánsnak az ingatlanbeszerzéseket, ugyanakkor a tagállami szabályozás szintjén ez az érv nem, annál inkább a felhasznált közpénz értékének nagysága a meghatározó.

A jogalkalmazók ugyanakkor nem tartják indokoltnak közbeszerzési eljárás lefolytatását az ingatlanok cseréje, az ingatlan kisajátítását megelőző adásvétel esetén, illetve abban az esetben, amikor az ingatlan tulajdonjogát, használati, illetve hasznosítási jogát az Áht. vagy más törvény alapján csak versenytárgyalás, versenyeztetés vagy nyilvános pályázat útján lehet átruházni.

Ez utóbbi esetben külön problémát okoz, hogy az Áht. 108. §-ának (1) bekezdése alapján az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó - a költségvetési törvényben, a kincstári vagyon kezelésére vonatkozó kormányrendeletben, illetőleg a helyi önkormányzatoknál a helyi önkormányzat rendeletében, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat határozatában meghatározott értékhatár feletti - vagyont értékesíteni, a vagyon feletti vagyonkezelés jogát, a vagyon használatát, illetve a hasznosítás jogát átengedni - ha törvény vagy kincstári vagyon esetében törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály kivételt nem tesz - csak nyilvános (indokolt esetben zártkörű) versenytárgyalás útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 7. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a helyi, helyi kisebbségi önkormányzatok tekintetében az Áht. 108. §-ának (1) bekezdésében szabályozott versenytárgyalás alkalmazása akkor kötelező, ha az érintett vagyontárgy forgalmi értéke a 20 millió forintot meghaladja. Vagyis például abban az esetben, amikor egy önkormányzat szeretne megvásárolni egy ingatlant egy másik önkormányzattól, egyiküknek, mint ajánlatkérő, a Kbt. alapján kellene eljárnia, míg a másiknak, mint eladó, az Áht. alapján versenytárgyalást kellene lefolytatnia. Ennek a helyzetnek a kiküszöbölése érdekében a Javaslat az ilyen típusú ingatlanbeszerzésnek a Kbt. hatálya alól történő kivételére tesz javaslatot. E módosítással egyben biztosítható a Kbt. és az Áht. közötti összhang is.

Hasonló problémát jelenthet, ha az ingatlan értékesítésére az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény (privatizációs tv.) alapján kerül sor. A privatizációs tv. 27. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis a törvény hatálya alá tartozó vagyon nyilvános vagy zártkörű pályázat, illetve nyilvános árverés (együttesen: versenyezetés) útján értékesíthető. Abban az esetben, ha például az önkormányzat ilyen versenyeztetési eljárásban kíván ingatlant vásárolni, a javaslat szerint nem kell a Kbt. alapján eljárnia.

Ugyanígy nem szükséges a Kbt. alkalmazása, ha az ingatlan megszerzésére a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény 14. §-a alapján a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet által kiírt pályázat keretében kerül sor.

A fentiekre tekintettel, a törvény gyakorlati alkalmazása során felmerült problémák orvosolása céljából a Javaslat az ingatlanbeszerzésre vonatkozó szabályok pontosítására tesz javaslatot, a következők szerint. A Kbt. hatálya alá tartozó klasszikus ajánlatkérők továbbra is kötelesek közbeszerzési eljárást lefolytatni ingatlan tulajdonjogának vagy használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzése érdekében, és a Kbt. 257. §-ának (2) bekezdésének a) pontja alapján lehetőség van hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazására. A Javaslat fenntartani javasolja a Kbt. 257. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést is (csak egy meghatározott ingatlan alkalmas a közbeszerzés céljának megvalósítására).

Kimondásra kerül ugyanakkor, hogy a Kbt. hatálya alól kivételt képez a kisajátítást megelőző ingatlan adásvétel, az ingatlanok cseréje, és az az eset, amikor az ingatlan tulajdonjogát, használati, illetve hasznosítási jogát az Áht. vagy más törvény alapján csak versenytárgyalás, versenyeztetés vagy nyilvános pályázat útján lehet átruházni.

2. Javaslat egyes humanitárius célú beszerzések kivételére a Kbt. VI. fejezetének hatálya alól

A gyakorlatban nehézséget okozott a Kbt. alkalmazása olyan beszerzések során, amelyeket a Külügyminisztérium a fejezeti költségvetéséhez tartozó Külügyi Segélyezési Keret felhasználásával humanitárius segítségnyújtás keretében, válságkezelés során végzett, tekintettel a válságkezelés sürgősségére.

A törvényjavaslat szerint ebben az ilyen beszerzések esetén a nemzeti rezsimben, az Országgyűlés illetékes bizottságának előzetes döntése alapján lehetőség nyílik a VI. fejezet szabályaitól való eltérésre. Mivel az európai közösségi jog nem ismer ilyen kivételi lehetőséget, a közösségi rezsim kivételi köre nem kerül kiegészítésre ezzel az új kivételi okkal. Az ilyen értékű beszerzéseknél a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazása megfelelő megoldást nyújt.

A Kbt. 125. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján az ajánlatkérő hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat, ha "az feltétlenül szükséges, mivel az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt rendkívül sürgősség miatt a nyílt, a meghívásos vagy a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra előírt határidők nem lennének betarthatóak; a rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából". Az előzetes hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás kellően rugalmas ahhoz, hogy a rendkívüli körülmények közepette biztosítsa a közbeszerzési eljárás gyors lefolytatását, azaz a "tárgyalás" útján való szerződéskötést. Így például a Kbt. 135. §-ának (1) bekezdése alapján ebben az esetben a szerződést az ajánlatkérő a tárgyalás befejezésekor megkötheti a nyertes ajánlattevővel. Az ajánlattevőnek pedig elegendő nyilatkoznia, hogy nem tartozik a kizáró okok hatálya alá, és a szükséges igazolásokat csak utóbb, - a szerződéskötést követő harminc napon belül - kell benyújtania. Ez a jogcím mind a közösségi, mind a nemzeti rezsimben létezik. Az egyszerű közbeszerzési eljárás esetében pedig a kivételek közé tartozik a rendkívüli sürgősség esete, vagyis ezeknél az alacsonyabb értékhatárú beszerzéseknél közbeszerzési eljárást sem kell lefolytatni [296. § c) pont].

A 101. §-hoz

A paragrafus a Kbt. 246. §-át javasolja újraszabályozni. A Javaslat a nemzeti rezsimben is biztosítja a versenypárbeszéd alkalmazását, a keretmegállapodásos eljárás alkalmazását, továbbá 2007. január 1-jétől a dinamikus beszerzési rendszer felállítását és működtetését.

A 102-103. §-hoz

A §-ok az előzetes összesített tájékoztatóra vonatkozó rendelkezéseket pontosítja, eltörölve a hatályos Kbt. által előírt határidőt, továbbá - a közösségi rezsim szabályaival összhangban lehetőséget biztosít az előzetes összesített tájékoztatónak az ajánlatkérő honapján történő közzétételére.

A 104. §-hoz

A § a Kbt. 249. §-a (5) bekezdésének módosításával a nemzeti rezsimben is megszünteti a Közbeszerzési Értesítő Szerkesztőbizottsága által végzett hirdetményellenőrzés kötelező jellegét 2007. január 1-jén történő hatálybalépéssel.

A 105. §-hoz

1.) A Javaslat ezen §-a azokra az esetekre ad megoldást, amikor az ajánlatok bírálati szempontja a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás, és a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást két vagy több érvényes ajánlat azonos összegben tartalmazza; vagy az ajánlatok bírálati szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása, de a 90. § (2) bekezdése alkalmazásával sem állapítható meg az összességében legelőnyösebb ajánlat.

Ezekre az esetekre a jogszabály eddig nem kínált egyértelmű megoldást az ajánlatkérő szervezetek számára, ami egyrészt jogértelmezési problémákhoz, másrészt sok esetben az eljárások eredménytelenné nyilvánításához vezetett. A Javaslat értelmében ezekben az esetekben az ajánlatkérő az ajánlatok 81. § (4) bekezdése szerinti értékelését követően tárgyalást kezdeményezhet és az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben az azonos ellenszolgáltatást tartalmazó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben pedig az azonos összpontszámmal értékelt érvényes ajánlatot benyújtó ajánlattevőket kell tárgyalásra felhívnia. Megjegyzendő, hogy a Kbt. hatályos szabályai alapján a tárgyalás során az ajánlattevő az ajánlatkérő számára az ellenszolgáltatás mértékére tekintettel csak kedvezőbb ajánlatot tehet. [Ez egyben a meghívásos eljárásban bekövetkező ilyen szituációkra is megoldást nyújt, hiszen a 256. § (3) bekezdése is lehetővé teszi a meghívásos eljárás ajánlattételi szakaszában a 254. § szerinti tárgyalás kezdeményezését.]

2.) A 254. § (2) bekezdése pedig annak a lehetőségét biztosítja az ajánlatkérők számára, hogy az ajánlatok 81. §-ának (4) bekezdése szerinti értékelését követően elektronikus árlejtést kezdeményezzen. E rendelkezés ugyanakkor csak 2006. július 1-jén lép hatályba, továbbá a részletes eljárási szabályokat kormányrendelet fogja megállapítani.

A 106. §-hoz

A Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy az ajánlatkérők a nemzeti rezsimben is alkalmazhassák a versenypárbeszéd intézményét, azzal azonban, hogy kötelező versenypárbeszéd alkalmazása esetén hivatalos közbeszerzési tanácsadót bevonniuk a köbszerzési eljárásba.

A 107. §-hoz

A § a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásnak egy további esetkörrel való bővítésére irányul. Lehetőséget biztosít arra, hogy az ajánlatkérő akkor is alkalmazhasson hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást, amennyiben a beszerzés nyilvánosan közzétett, bárki által igénybe vehető és kivételesen kedvező feltételei csak rövid ideig állnak fenn, és e kedvező feltételek igénybevétele más eljárás alkalmazása esetén meghiúsulna. (Ezt a jogcímet a régi közbeszerzési törvény is tartalmazta.) Ez a jogcím megoldást jelenthet számos olyan gyakorlati problémára, amikor a közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezett szervezetek éppen azért esnek el meghatározott kedvezményektől, mert közbeszerzési eljárást kell lefolytatniuk.

A 108. §-hoz

A § a gyorsított eljárás szabályait szabályozza újra a nemzeti rezsimben a közösségi rezsimben javasolt változásokkal egyezően. [Lásd az 57. §-hoz fűzött részletes indokolást.]

A 109. §-hoz

A § a nemzeti rezsimben alkalmazható keretmegállapodás szabályait szabályozza újra, a közösségi rezsimben érvényesülő eljárásrend alkalmazását rendelve el a nemzeti rezsimben is.

A 110. §-hoz

A § a nemzeti rezsimnek az építési koncesszióra vonatkozó egyik rendelkezését javasolja módosítani: a közösségi rezsim szabályaihoz képest egy további határidő rövidítési lehetőséget biztosítva az ajánlatkérők részére: az ajánlattételi határidő időtartamát (nyílt vagy meghívásos eljárásban) további legfeljebb öt nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlatkérő a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelmében közvetlenül elektronikus úton az ajánlattevők számára hozzáférhetővé teszi nyílt eljárás esetében az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény közzétételének, meghívásos eljárás esetében az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától, és a hirdetményben, illetve az ajánlattételi felhívásban megadja a hozzáférés adatait. Mivel a közösségi irányelv e lehetőséget nem biztosítja, így a közösségi rezsimben a hazai közbeszerzési törvény sem élhet ezzel a határidő-rövidítési lehetőséggel, a nemzeti rezsimben viszont már van lehetőség az eltérésre.

A 111. §-hoz

A § a szolgáltatási koncesszió szabályait pontosítja. A Javaslat a szolgáltatási koncessziót továbbra is a közbeszerzési törvény hatálya alá vonja, ugyanakkor lehetőséget biztosít a keretmegállapodásos és a gyorsított eljárás alkalmazására.

A 112. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt. VII. fejezetének a címét módosítja. Tekintettel a 2004/17/EK irányelv alanyi hatályának megváltozására, a VII. fejezet címének kiigazítása vált szükségessé.

A távközlési ágazatban működő ajánlatkérők beszerzései a továbbiakban nem tartoznak a közösségi közbeszerzési irányelvek, és így a Kbt. VII. fejezetének hatálya alá. Bővebb magyarázatot tartalmaz a Javaslat 66. §-ához fűzött részletes indokolás.

A 113. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Kbt. alanyi hatályának változására tekintettel szükségessé vált módosításokat tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a postai ágazatban tevékenykedő ajánlatkérők beszerzései immár a közösségi rezsimben is a Kbt. hatálya alá tartoznak, a nemzeti rezsimben ajánlatkérőként történő meghatározásuk a 272. §-ban fölöslegessé vált. Erre tekintettel a Kbt. 272. §-a hatályon kívül helyezésre került, és ezzel összefüggésben módosul a 271. § szerinti hivatkozás.

Emellett a Javaslat ezen §-a a nemzeti rezsim vonatkozásában - hasonlóan a közösségi rezsimben bevezetésre kerülő szabályozáshoz - új értelmező rendelkezéseket vezet be arra vonatkozóan, hogy több tevékenységre irányuló szerződés esetén hogyan határozhatók meg az alkalmazandó eljárási szabályok. Ezzel összefüggésben bővebb magyarázatot tartalmaz a Javaslat 67. §-ához fűzött részletes indokolás.

A 114. §-hoz

A Javaslat ezen §-a nemzeti rezsimben is lehetővé teszi az ajánlatkérő szervezetek számára az ún. dinamikus beszerzési rendszer létrehozását és működtetését, melynek részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. A dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó szabályozással kapcsolatos bővebb magyarázatot a Javaslat 17. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmazza.

A 115-116. §-okhoz

A Javaslat ezen §-a - összefüggésben az erre vonatkozó kötelezettségnek a közösségi rezsimben történő megszüntetésével - az időszakos előzetes tájékoztató elkészítésének határidejére vonatkozó előírást szünteti meg. Ezzel összefüggésben bővebb magyarázatot a Javaslat 80. és 81. §-aihoz fűzött részletes indokolás tartalmaz.

Emellett a Javaslat 116. §-a értelmében új lehetőség, hogy az ajánlatkérők az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetményt honlapjukon is közzétehetik.

Az időszakos előzetes tájékoztatással kapcsolatos változások további magyarázatát a Javaslat - a Kbt.-nek a klasszikus ajánlatkérők előzetes összesített tájékoztatásával kapcsolatos 42. és 43. §-át módosító - 18. és 19. §-ához fűzött részletes indokolás tartalmazza.

A 117. §-hoz

A Javaslat ezen §-a - a közösségi rezsimhez hasonlóan - a nemzeti rezsimben is megszünteti a hirdetményellenőrzés kötelező jellegét. Az ezzel kapcsolatos bővebb magyarázatot a Javaslat 20-22. §-aihoz fűzött részletes indokolás tartalmazza.

A 118. §-hoz

Tekintettel arra, hogy az elektronikus úton történő feladáshoz, és a dokumentáció térítésmentes és teljes terjedelemében közvetlen elektronikus úton az ajánlattevők számára történő hozzáférhetővé tételéhez kapcsolódó határidő-kedvezmények immár a közösségi rezsimben is alkalmazhatóak, és beépítésre kerültek a Kbt. 195. §-ába, így ezen a helyen a továbbiakban elegendő a közösségi rezsim szabályozására visszautalni.

A 119. §-hoz

A Javaslat ezen §-a azokra az esetekre ad megoldást, amikor az ajánlatok bírálati szempontja a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás, és a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást két vagy több érvényes ajánlat azonos összegben tartalmazza; vagy az ajánlatok bírálati szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása, de a 90. § (2) bekezdése alkalmazásával sem állapítható meg az összességében legelőnyösebb ajánlat.

Ezekre az esetekre a jogszabály eddig nem kínált egyértelmű megoldást az ajánlatkérő szervezetek számára, ami egyrészt jogértelmezési problémákhoz, másrészt sok esetben az eljárások eredménytelenné nyilvánításához vezetett. A Javaslat értelmében ezekben az esetekben az ajánlatkérő az ajánlatok 81. § (4) bekezdése szerinti értékelését követően tárgyalást kezdeményezhet és az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben az azonos ellenszolgáltatást tartalmazó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben pedig az azonos összpontszámmal értékelt érvényes ajánlatot benyújtó ajánlattevőket kell tárgyalásra felhívnia. Megjegyzendő, hogy a Kbt. hatályos szabályai alapján a tárgyalás során az ajánlattevő az ajánlatkérő számára az ellenszolgáltatás mértékére tekintettel csak kedvezőbb ajánlatot tehet. [Ez egyben a meghívásos eljárásban bekövetkező ilyen szituációkra is megoldást nyújt, hiszen a 256. § (3) bekezdése is lehetővé teszi a meghívásos eljárás ajánlattételi szakaszában a 254. § szerinti tárgyalás kezdeményezését.]

A 120. §-hoz

A Javaslat alapján a támogatásból megvalósítandó árubeszerzés és szolgáltatás megrendelés esetén az egyszerű értékhatáros rezsimben nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni. A gyakorlatban előfordulhat, hogy egy kisvállalkozás, amelyik egyébként nem tartozik a Kbt. hatálya alá, csak a kapott támogatás felhasználásával kapcsolatban köteles közbeszerzési eljárást lefolytatni. Egy ilyen kisvállalkozásnak - közbeszerzési tapasztalat hiányában - az eljárás lefolytatása jelentős munkateherrel jár, amely esetenként nem arányos a megvalósítani kívánt beszerzéssel. A Javaslat ugyanakkor nem terjeszti ki a kivételt az építési beruházásra, mivel annak értéke, illetve jellege indokolja a közbeszerzési eljárás lefolytatása kötelezettségének fenntartását.

A 121. §-hoz

A Javaslat alapján az egyszerű közbeszerzési eljárásban a Kbt. 22. §-ának (1) bekezdése, valamint 162. §-ának (2) bekezdése és 272. §-ának (2) bekezdése alá nem tartozó olyan szervezet, amely szolgáltatás nyújtására irányuló tevékenységét a Kbt. 22. §-a (1) bekezdésében meghatározott valamely szervezet által biztosított különleges vagy kizárólagos jog alapján folytatja csak árubeszerzés esetében, és csak akkor minősül ajánlatkérőnek, ha árubeszerzése közvetlenül összefügg e tevékenység folytatásával.

A hatályos szabályozás e szervezeteket nem csak árubeszerzés, hanem minden beszerzési tárgy esetében ajánlatkérőnek minősíti. A szűkítő jellegű módosítást a 2004/18/EK irányelv 3. cikke tette lehetővé, amely alapján ha egy ajánlatkérő szerv egy ajánlatkérő szervnek nem minősülő szervezetnek különleges vagy kizárólagos jogot ad közszolgáltatási tevékenység folytatására, az érintett szervezetnek e tevékenysége folytatásával közvetlenül összefüggő árubeszerzései esetében be kell tartania az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmának elvét. Vagyis e követelményt az új közösségi közbeszerzési szabályozás csak árubeszerzések, és nem minden beszerzési tárgy esetében írja elő.

A 122. §-hoz

A hatályos szabályozás alapján az egyszerű eljárási rendben a 4. melléklet szerinti szolgáltatások, amennyiben az ajánlatkérő nem központi költségvetési szerv, kivételt képeznek a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége alól [296. § g) pont], valamint a központi költségvetési szervek vonatkozásában a kivételek körébe tartozik az ajánlatkérő alaptevékenysége ellátásához szükséges irodalmi (szakirodalmi, tudományos) mű létrehozására, tanácsadói vagy személyi tolmácsolási tevékenység végzésére irányuló szolgáltatás megrendelés[296. § h) pont].

E két kivételt az értékhatár alacsony volta, illetve a beszerzés speciális tárgya is indokolja. A 4. melléklet szerinti szolgáltatások beszerzésének specialitását a közösségi közbeszerzési irányelvek is elismerik, hiszen az irányelvek e beszerzések tekintetében csak egyes szabályaikat rendelik alkalmazni.

Tekintettel e szolgáltatások speciális megítélésére, illetve arra a tényre, hogy az egyszerű rezsim a közbeszerzési törvény alkalmazásában a legalacsonyabb értékhatárokhoz kötött eljárási rend, a Javaslat a 4. melléklet szerinti szolgáltatások megrendelését a központi költségvetési szervek esetében is a kivételi körbe emeli. Az egységes megközelítés jegyében továbbá az ajánlatkérő alaptevékenysége ellátásához szükséges irodalmi (szakirodalmi, tudományos) mű létrehozására, tanácsadói vagy személyi tolmácsolási tevékenység végzésére irányuló szolgáltatás megrendelés a nem központi költségvetési szervek esetében is a kivételi körbe kerül.

A 123. §-hoz

A Kbt. hatályos 300. §-ának (1) bekezdése alapján, amennyiben nem nyújtottak be legalább három ajánlatot, az ajánlatkérő köteles a beérkezett ajánlatok felbontása nélkül újra ajánlattételi felhívást közzétenni, illetve abban az esetben, ha a közbeszerzés értéke nem éri el a nemzeti értékhatárok felét, újra, közvetlenül, legalább három ajánlattevőnek ajánlattételi felhívást küldeni.

Ez a rendelkezés, túl azon, hogy az eljárás lefolytatásának időigényét növeli, a gyakorlatban számos problémát is felvet. Ilyen probléma például, hogy a beérkezett borítékokról bontás nélkül nem lehet megállapítani, hogy egyáltalán ajánlatot tartalmaznak-e, vagy például az, hogy az előző ajánlatban már benyújtott igazolások felhasználására nincs lehetőség, azokat újra csatolni kell, így az ajánlattevők eljárásban való részvételének költsége gyakorlatilag a duplájára nő.

Mindezekre tekintettel az eljárás jelentős leegyszerűsítését, a közbeszerzés megvalósításához szükséges idő lerövidülését, illetve az ajánlatkérők terheinek csökkentését is szolgálja az újbóli ajánlattételre való felhívás kötelezettségének eltörlése, amelynek lehetősége ugyanakkor - az ajánlatkérő döntésétől függően - továbbra is fennmarad.

A Kbt. 300. §-ának (6) bekezdése sorolja fel a törvény azon rendelkezéseit, amelyeket az egyszerű közbeszerzési eljárásban is alkalmazni kell.

A bekezdéssel kapcsolatban bizonytalanság alakult ki a jogalkalmazók körében, mivel többen úgy értelmezték, hogy az ott felsorolt törvényhelyek alkalmazása nemcsak kötelező az egyszerű eljárásban, hanem egyben ki is zárja a törvény további, fel nem sorolt rendelkezéseinek alkalmazását. Ezzel szemben mások arra a következtetésre jutottak, hogy a felsorolt rendelkezéseket mindenképpen alkalmazni kell, és lehetőség van a törvény további szabályainak alkalmazására is.

A jogszabály-előkészítő szándéka eredetileg azoknak a törvényhelyeknek a felsorolása volt, amelyek alkalmazása - függetlenül az adott értékhatár nagyságától - elengedhetetlen a törvény alapelveinek érvényesüléséhez. Ugyanakkor nem kívánta kizárni azt sem, hogy a törvény fel nem sorolt rendelkezései alkalmazást nyerjenek, vagyis biztosítani kívánta az ajánlatkérőknek a fel nem sorolt szabályok "önkéntes" alkalmazását.

Tekintettel a bekezdés alkalmazásával kapcsolatos bizonytalanságra, valamint arra, hogy a jogalkalmazók visszajelzései alapján a felsorolás kiegészítésre szorul, a Javaslat egyértelművé teszi azt, hogy az egyes eljárási cselekmények tekintetében a törvény mely rendelkezési alkalmazandóak kötelezően, illetve kimondja azt is, hogy e rendelkezések felsorolása nem zárja ki a törvény első részében, 21-25. és 26-28. címében, valamint 32. címében foglalt szabályainak megfelelő alkalmazását. A Kbt. 300. §-ának új (7) bekezdésében megjelölt jogszabályhelyek alapján egyértelmű, hogy pl.: versenypárbeszéd alkalmazására az egyszerű rezsimben nincs lehetőség, valamint a "megfelelő" szó alkalmazásával azt is egyértelművé teszi a Javaslat, hogy a felsorolt jogszabályhelyeket az egyszerű eljárás kötelező szabályainak figyelembevételével kell alkalmazni.

A 124. §-hoz

A Javaslat alapján a szerződés módosításáról és teljesítéséről szóló - a Kbt. 307. §-ának (1) bekezdése által szabályozott - tájékoztatót csak akkor kell közzétenni, amennyiben a szerződéskötést megelőző közbeszerzési eljárás hirdetménnyel indult, egyéb esetekben azonban megszűnik ez a kötelezettség.

A 125. §-hoz

A Kbt. hatályos 324. §-ának (3) bekezdése értelmében a Közbeszerzési Döntőbizottság kérelemre indult eljárásáért százötvenezer forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Ezt a rendelkezést eredetileg a 2001. évi LXXIV. Törvény iktatta be a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvénybe 2002. január 1-jei hatálybalépéssel. Azóta a közbeszerzési eljárásokban indított jogorvoslati eljárások igazgatási szolgáltatási díja nem változott.

Az előterjesztő indokoltnak látja, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság előtti jogorvoslati eljárásban az igazgatási szolgáltatási díj mértéke bizonyos mértékben arányos legyen a közbeszerzés értékével. A Javaslat ezért - a 324. § (3) bekezdésének módosításával - a közösségi rezsimben lefolytatott közbeszerzési eljárások vonatkozásában indított jogorvoslati eljárás igazgatási szolgáltatási díjának kilencszázezer forintra történő emelésére tesz javaslatot, míg a nemzeti és egyszerű eljárási rezsimekben lefolytatott közbeszerzési eljárások tekintetében annak mértéke változatlan maradna. Az igazgatási szolgáltatási díj emelése nem terjedne ki arra az esetre, amikor a jogorvoslati kérelem az eljárást megindító felhívás ellen irányul. E kivétel célja az, hogy az ajánlattévőket (és egyéb eljárás indítására jogosultakat) az az eljárás minél korábbi szakaszában történő jogorvoslati eljárás indítására ösztönözze, hiszen az esetleges jogsértések reparálhatóságának annál nagyobb az esélye, minél korábban indul az eljárás.

A 126. §-hoz

A Javaslat a Kbt. 327. §-ának (1) bekezdését kívánja módosítani úgy, hogy kiterjeszti azoknak a szervezeteknek a körét, amelyek a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból való eljárását kezdeményezhetik, ha feladatkörük ellátása során a Kbt.-be ütköző magatartás vagy mulasztás jut tudomásukra. A módosítás alapján ez a jog megilleti a közbeszerzéshez támogatást nyújtó, illetve a támogatás felhasználásban jogszabály alapján közreműködő szervezetet is.

A 127. §-hoz

Attól függetlenül, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadónak nem kell biztosítania a közbeszerzési eljárásban a beszerzés tárgyára vonatkozó szakértelmet, felmerült az az igény, hogy az ajánlatkérők a névjegyzékről annak ismeretében is tudjanak hivatalos közbeszerzési tanácsadót választani (még ha nem is kell az igénybevételére közbeszerzési eljárást tartaniuk), hogy az közelebbről milyen beszerzési tárgyak vonatkozásában rendelkezik beszerzési gyakorlattal. Ezért a Javaslat előírja, hogy a névjegyzéken szerepeljenek azok a közbeszerzési feladatok, melyeket a hivatalos közbeszerzési tanácsadó korábban ellátott, így az ajánlatkérő következtetni tudjon arra, mely beszerzési tárgyak (pl.: informatikai termékek, szolgáltatások, építési beruházások, mely áru vagy szolgáltatás fajták) beszerzésében szerzett már gyakorlatot. A gyakorlatára vonatkozó adatok kiegészítését a hivatalos közbeszerzési tanácsadó évente kérheti az újabb - általa ellátott feladatok - bejelentésével és igazolásával. Az ajánlatkérők minél szélesebb körű tájékoztatása érdekében a névjegyzék tartalmazza a hivatalos közbeszerzési tanácsadó felsőfokú végzettségét, azt, hogy jogosult-e az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 5. §-ának (1) és (2) bekezdésében maghatározott tevékenység folytatására, valamint az ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló hivatalos közbeszerzési tanácsadó esetén az ajánlatkérő nevét is.

A 128. §-hoz

A hatályos Kbt. nem szab határt a hivatalos közbeszerzési tanácsadói jogosultság időtartamának, habár számos - a szakértőkről szóló - jogszabály a névjegyzékekben való szereplés időtartamát korlátozza, és a gyakorlat újbóli igazolását írja elő. Ez a fajta megközelítés indokolt a hivatalos közbeszerzési tanácsadók vonatkozásában is, ezért a Javaslat a bejegyzés időtartamának hatályát három évre korlátozza, azzal, hogy az időközben bejelentett és igazolt gyakorlatot - amennyiben a benyújtott igazolások száma eléri a külön jogszabályban előírt mértéket - az ismételt bejegyzési kérelemkor nem kell újra igazolni.

A 129. §-hoz

A § a Kbt. 387. §-át javasolja kiegészíteni egy új (3) bekezdéssel. A Kbt. 386-391. §-ai szabályozzák a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékére vonatkozó rendelkezéseket. A Kbt. hivatkozott rendelkezésének módosítására a közösségi jog változása miatt kerül sor.

A 2004/18/EK irányelv 52. cikke alapján a tagállamoknak - a korábbi közösségi jogi szabályozáshoz hasonlóan (lásd: 92/50/EGK irányelv 35. cikk, 93/36/EGK irányelv 25. cikk, 93/37/EGK irányelv 29. cikk) - továbbra is lehetősége van arra, hogy felállítsák és működtessék az ún. elismert ajánlattevők hivatalos listáját, ugyanakkor az új irányelv e rendelkezéseket nem változatlan tartalommal ismétli meg. A korábbi irányelvi szabályok felülvizsgálatra és számos ponton kiegészítésre kerültek.

Ilyen kiegészítést jelent, hogy az 52. cikk (1) bekezdésének 3. albekezdése - az Európai Bíróság joggyakorlatára tekintettel - kimondja, hogy ha a minősítési szempontok az ajánlattevő gazdasági és pénzügyi, illetve műszaki és/vagy szakmai alkalmasságára vonatkozó követelményeket tartalmaznak, az ajánlattevő (vagy ajánlattevők csoportja) szükség esetén egyéb szervezetek kapacitására is támaszkodhat a közötte és e szervezetek között fennálló kapcsolat jogi jellegétől függetlenül. Ebben az esetben az ajánlattevőnek (vagy ajánlattevők csoportjának) bizonyítania kell az ajánlatkérő számára, hogy ezek az erőforrások a minősítési rendszer érvényességének teljes időtartama alatt rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.

Mivel a hatályos Kbt. minősített ajánlattevőkre vonatkozó szabályai ugyanakkor a korábbi közösségi irányelvek rendelkezéseivel összhangban kerültek kidolgozásra, ezért az új irányelv által bevezetett fenti pontosítás átvezetése vált szükségessé.

A 130. §-hoz

A Javaslat két olyan, a közösségi közbeszerzési irányelvek által újonnan bevezetett jogintézményt kíván a nemzeti jogba is bevezetni (dinamikus beszerzési rendszer, védett foglalkoztatók részére fenntartott közbeszerzések), amelyek részletes szabályait nem a Kbt., hanem alacsonyabb rendű jogszabály fogja tartalmazni. Ezzel összefüggésben szükségessé vált a Kbt. 404. §-a (1) bekezdésének kiegészítése.

A Kbt. 404. §-ának új (5) és (6) bekezdéssel történő kiegészítése a Kbt. - a Javaslat 25. §-ával megállapítandó - 55. §-ának módosítása miatt vált szükségessé. Tekintettel arra, hogy építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetén az ajánlatkérő előírhatja, hogy az ajánlattevő tájékozódjon - többek között - az adózásra, valamint a környezetvédelemre vonatkozó olyan kötelezettségekről, amelyeknek a teljesítés helyén és a szerződés teljesítése során meg kell felelni, szükségessé válik az ilyen jellegű előírásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség teljesítése eljárási szabályainak és díjazásának megállapítása is. Ugyanakkor e szabályok megállapítása az adott területért felelős miniszterek feladata, így a Kbt. e miniszterek számára ad felhatalmazást a rendeletalkotásra.

A 131. §-hoz

A § lecseréli a Kbt. jogharmonizációs záradékát, tekintettel arra, hogy a csatlakozást követően megváltozott a hivatkozás módja, mind annak felvezető szövegrésze, mind pedig az uniós jogi aktusok megjelölése tekintetében. Túl ezen, a jogharmonizációs záradék aktualizálása az új közösségi közbeszerzési irányelvekre, valamint az azok értékhatárait módosító közösségi rendeletre tekintettel is szükségessé vált.

A 132. §-hoz

A § a Kbt. egyes mellékleteit javasolja módosítani. A javasolt módosítások indoka a mellékleteknek az új közösségi irányelvekkel történő összhangjának megteremtése.

A 133. §-hoz

A § a Javaslat hatálybalépését rendezi. A Javaslat szerinti módosítások főszabályként 2006. január 15-én lépnek hatályba. Az (1) bekezdés egyértelművé teszi azt is, hogy a Kbt.-nek a Javaslattal megállapított szabályait csak a Javaslat hatálybalépésének megkezdését követően megkezdett közbeszerzésekre kell alkalmazni. A Kbt. 35. §-ának (2) bekezdése ad egyebek mellett eligazítást atekintetben, hogy milyen időpontot kell a közbeszerzés megkezdésén érteni.

A (2) bekezdés értelmében 2006. július elsején lépnek hatályba a Kbt.-nek az elektronikus árlejtésre vonatkozó új rendelkezései.

A (3) bekezdés értelmében 2007. január 1-jén lépnek hatályba egyrészről a dinamikus beszerzési rendszerrel kapcsolatos törvényi rendelkezések, másrészről a centralizált hirdetményküldési rendszer és a Közbeszerzési Értesítő Szerkesztőbizottsága által végzett hirdetményellenőrzés kötelező jellegét megszüntető rendelkezések, és végül 2007. január 1-jén lépnek hatályba a védett foglalkoztatókra vonatkozó rendelkezések.

A dinamikus beszerzési rendszer esetében a főszabály szerinti hatálybalépéshez képest később történő hatálybalépést az indokolja, hogy az elektronikus közbeszerzés területén nem pusztán a jogi szabályozás területén szükséges előrelépés, hanem a megfelelő informatikai háttér kialakítása tekintetében is. A szükséges rendszer, műszaki háttér kialakításának, illetve a rendszer működtetése személyi, tárgyi feltételeinek hiányában nem történhet előrelépés ezen a területen. A dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó részletes szabályokat is ki kell dolgozni, ugyanakkor új jogintézményről lévén szó, a szabályrendszer kialakítása is alapos előkészítést igényel.

A közösségi rezsimben érvényesülő centralizált hirdetményküldési rendszer és a Közbeszerzési Értesítő Szerkesztőbizottsága által végzett hirdetményellenőrzés kötelező jellegét megszüntető rendelkezések 2007. január 1-jén történő hatálybalépést az indokolja, hogy a Közbeszerzések Tanácsa költségvetését az éves költségvetési törvények a kezdetektől fogva úgy szabályozzák, hogy a Közbeszerzések Tanácsa működési kiadásainak mintegy négyötödét saját bevételből kell biztosítania. A saját bevételek kétharmadát viszont a hirdetmények ellenőrzéséért és szerkesztéséért az ajánlatkérők által fizetett szerkesztési és ellenőrzési díjak képezik. Amennyiben megszüntetésre kerül a hirdetmények kötelező ellenőrzése, a Közbeszerzések Tanácsa jelentős bevételektől esik el, amely egyben azzal jár, hogy költségvetését új alapokra kell helyezni. A 2006. évi költségvetési tervezés során ugyanakkor a Közbeszerzések Tanácsa a jelenleg hatályos rendelkezések alapján járt (járhatott) el, és az Országgyűléshez benyújtott, a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat is ennek megfelelően tartalmazza a Közbeszerzések Tanácsa jövő évi költségvetésére vonatkozó javaslatokat. A 2007. január 1-jén történő hatálybalépés biztosíthatja azt, hogy a Közbeszerzések Tanácsának 2007. évi költségvetését már az új szabályokra tekintettel lehessen megállapítani.

A hirdetmény-ellenőrzés kötelező jellegének hosszabb távon történő megszüntetésének van egy fontos szakmai indoka is: az Európai Bizottság új hirdetményi mintákat fogadott el, és ezen új hirdetményminták alkalmazására való áttérés zavartalanságát biztosíthatja az egy éves átmeneti időszak.

A 134. §-hoz

A § többek között hatályon kívül helyezi a közbeszerzési és a tervpályázati hirdetmények, a bírálati összegezések és az éves statisztikai összegezések mintáiról szóló 15/2004. (IV. 25.) IM rendeletet (a továbbiakban: hirdetményminta rendelet), valamint a közbeszerzésekre vonatkozó nómenklatúráról szóló 19/2004. (IV. 28.) IM rendeletet (a továbbiakban: nómenklatúra rendelet) is.

A hirdetményminta rendelet hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy az új közösségi közbeszerzési irányelvekhez kapcsolódó hirdetménymintákat közösségi szinten nem irányelv, hanem a 2004/17/EK és a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek megfelelő, közbeszerzési eljárások keretében megjelenő hirdetmények közzétételére használandó szabványos űrlapok létrehozásáról szóló 1564/2005/EK bizottsági rendelet tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a rendeletek közvetlenül alkalmazandóak a tagállamok belső jogában, nincs szükség átültető belső jogi aktusra, így a hirdetményminta rendelet feleslegessé válik. Ugyanakkor a jogszabály-előkészítő a közösségi értékhatárokat el nem érő beszerzések esetében az ún. "nemzeti" hirdetménymintákat az új közösségi hirdetménymintákat alapul véve szeretné meghatározni, így e célból egy új rendelet kiadása válik szükségessé.

A Kbt. 20. §-ának Javaslat által megállapítandó új (5) bekezdésében kimondásra kerül, hogy a közbeszerzési és a tervpályázati hirdetményekben, valamint az éves statisztikai összegezésekben a közbeszerzések (szerződések) tárgyának nómenklatúra szerinti meghatározása során a Közös Közbeszerzési Szójegyzéket (a továbbiakban: CPV) alkalmazva kell eljárni. Egyidejűleg a Kbt. mellékleteiben is megjelenik a CPV-kód szerinti osztályozás. Tekintettel arra, hogy a hatályos nómenklatúra rendelet szerinti számok ezáltal megjelennek a törvényben, feleslegessé válik a nómenklatúra rendelet fenntartása.

A 135. §-hoz

A § (2) bekezdése a koncessziós törvény módosítására irányul. E módosítás a közösségi jogi követelményekkel való összhang megteremtésére irányul. A 2004/18/EK irányelv hatálya nem terjed ki - az 1. cikk (4) bekezdésében meghatározott - szolgáltatási koncesszióra. Ugyanakkor a 17. cikk visszautal a 3. cikkre, és annak alkalmazási kötelezettségére. Ebből következően tehát nem kell az irányelv szerinti közbeszerzési eljárást lefolytatnia az irányelv hatálya alá tartozó ajánlatkérőnek szolgáltatási koncesszióra irányuló szerződés megkötése érdekében, ugyanakkor a szolgáltatási koncessziót elnyerő szervezetnek az árubeszerzésre irányuló szerződései megkötése során a nemzeti elbánás követelményét tiszteletben kell tartania. (A 3. cikk rendelkezik arról, hogy amennyiben egy ajánlatkérőnek minősülő szervezet különleges vagy kizárólagos jogot biztosít egy ajánlatkérőnek nem minősülő szervezetnek, ez utóbbinak az árubeszerzésre irányuló szerződései megkötése során be kell tartania a nemzeti elbánás követelményére vonatkozó rendelkezéseket, és erről kifejezetten rendelkezni is kell az adott szervezetnek különleges/kizárólagos jogot biztosító okiratban.)

A Kbt. 242. §-ának hatályos (4) bekezdése tartalmazza a szolgáltatási koncesszió meghatározását. Ennek értelmében a szolgáltatási koncesszió "olyan szolgáltatás megrendelés, amely alapján az ajánlatkérő ellenszolgáltatása a szolgáltatás nyújtásával összefüggő hasznosítási jog meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt". A Kbt. a szolgáltatási koncessziót a klasszikus ajánlatkérők tekintetében, és ezen belül is a nemzeti értékhatáros rezsimben szabályozza, a szolgáltatási koncesszió esetében követendő eljárást a 266-267. § szabályai határozzák meg.

A szolgáltatási koncesszió tehát csak a nemzeti értékhatáros rezsimben került szabályozásra, tekintettel arra, hogy a Kbt. kidolgozása idején hatályos közösségi közbeszerzési irányelvek nem tartalmaztak szabályozást a szolgáltatási koncesszióra. A Kbt. kidolgozása idején ugyanakkor figyelembevételre került az akkor még csak tervezeti formában létező új irányelv fogalom-meghatározása, erre tekintettel a Kbt.-beli fogalom-meghatározás összhangban áll az irányelv rendelkezésével.

A Kbt. továbbá megteremti a közbeszerzési törvény és a koncesszióról szóló törvény összhangját. Amennyiben a szolgáltatási koncesszió egyben a koncessziós törvény hatálya alá is tartozik, az ajánlatkérőnek a koncessziós törvény szerint kell eljárnia. A koncessziós törvény Javaslattal történő kiegészítése azt a helyzetet rendezi, amikor nem a Kbt., hanem a koncessziós törvény szerint kell eljárni, ugyanakkor biztosítani kell a közbeszerzések terén fennálló nemzetközi kötelezettségekből eredő nemzeti elbánását követelményét is.

A 136. §-hoz

A Kbt. alkalmazása során egyes ajánlattevők számára nem volt egyértelmű, hogy az Európai Uniós forrásokból finanszírozott közbeszerzések esetén nemcsak a Kbt. szabályait, hanem az EU-s támogatással megvalósuló projektekre vonatkozó különös eljárási szabályokat is alkalmazni kell (ilyen szabály pl. a 14/2004. (VIII. 13.) TNM-GKM-FMM-FVM-PM együttes rendelet a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználásának általános eljárási szabályairól). A Javaslat ezért felhívja a figyelmet arra, hogy az EU-s forrásokból finanszírozott közbeszerzések esetén a Kbt.-n kívül a vonatkozó különös eljárási szabályokat is be kell tartani.

A 137. §-hoz

A § a Javaslat jogharmonizációs záradékát tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a korábban is jogharmonizációs céllal elfogadott Kbt. módosítására - új közösségi jogi aktusok elfogadása miatt - fő szabály szerint jogharmonizációs céllal kerül sor, a módosító jogszabályban is indokolt önálló hivatkozást elhelyezni. A módosító jogszabályban önálló jogharmonizációs záradék szerepeltetésének nem csak a jogharmonizációs tevékenység nyomon követhetőségére tekintettel van szükség, hanem azon kötelezettség miatt is, hogy az irányelvek átültetésekor a nemzeti szabályozásban megfelelően hivatkozni kell az érintett irányelvekre, továbbá az irányelvek notifikációja tekintetében a módosító jogszabályok szintén önállóan kezelendők.