Végső előterjesztői indokolás a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzéséről és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2019. évi LXVII. törvényhez - Indokolások Tára 2019/21.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I. Az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban című 2007/36/EK hatályos társasági jogi irányelv a nyilvánosan működő részvénytársaságok részvényeseit megillető egyes jogokat, és azok gyakorlását biztosító társasági kötelezettségeket szabályozza.

A 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 17-i 2017/828 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) elsődlegesen azonban nem társasági jogi, hanem pénzügyi piacokat érintő versenyképességi kérdéseket érint. Megalkotását többek között a pénzügyi válság tapasztalatai indokolták, amelyek rámutattak arra, hogy a pénz- és tőkepiaci szereplők túlságosan rövid távú megtérülésre összpontosítanak, ami az optimálistól elmaradó vállalatirányítást és teljesítménymutatókat eredményez. A hatályos társasági jogi irányelv módosítása a tőkepiaci európai uniós (a továbbiakban: EU-s) célok között, ezen uniós cél keretében megfogalmazott versenyképesség megvalósítására fókuszál.

1. Az Irányelv részletes szabályokat állapít meg a részvényesek azonosítására. Az Irányelv továbbá foglalkozik az ún. közvetítőket (értékpapír számlavezetőket) terhelő feladatokkal, a közvetetői láncolat kérdésével, a harmadik országbeli közvetítőkkel.

2. Az Irányelv szabályozza azt, hogy az intézményi befektetők, eszközkezelők a szerepvállalási politikájukról milyen módon kötelesek számot adni, és hogy azt milyen módon kell nyilvánosságra hozniuk. Szabályozza, hogy a részvényesi képviseleti tanácsadóknak magatartási kódexszel kell rendelkezniük, és azt nyilvánosságra kell hozniuk.

3. Az Irányelv biztosítani kívánja, hogy a "lényeges ügyletek" társasági kontroll mellett kerüljenek végrehajtásra. Előírja, hogy a szokásos üzletmenetbe nem tartozó ügyleteket a társaságnak (közgyűlés vagy ügyvezetés vagy felügyelőbizottság) jóvá kell hagynia, és az ügylet részleteit a végrehajtáskor nyilvánosságra kell hoznia.

4. Az Irányelv a társaság ügyvezető, és felügyeleti testületei tekintetében javadalmazási politika kötelező kialakítását és annak a részvényesek elé vitelét írja elő. A javadalmazási politikával összefüggő részvényesi jogosultság körében az Irányelv két opcionális lehetőséget ad: a javadalmazási politika elfogadása kötelező közgyűlési hatáskör, vagy a közgyűlésnek csak konzultatív funkciója van. A társaságnak javadalmazási jelentést kell közzétennie. A jelentés tartalma is az Irányelvben meghatározott.

Magyarország versenyképességének növelése érdekében a részvényesi szerepvállalás hatékonyabbá tételét olyan módszerekkel célszerű támogatni, amelyek nem korlátozzák aránytalanul a befektetők és a tőzsdén jegyzett társaságok racionális gazdasági, üzleti döntéseinek meghozatalát és azok végrehajtását.

II. Míg a korábbi évtizedekben a tőzsdei cégek működése ellenőrzése körében az EU-s szabályozás a működésnek a külső felügyeleti és egyéb prudenciális eszközökkel történő biztosítására koncentrált, mára szükségessé vált a társasági tulajdonosi kontroll megerősítése. A világgazdaságban bekövetkezett változások, a legutóbbi pénzügyi válság rávilágított arra is, hogy a klasszikus társasági jogi előírások nem képesek hatékonyan kezelni a tőzsdei cégekben a gazdasági folyamatok által fokozottabbá váló, a társaság befektető tulajdonosai és a társaság irányítói között feszülő érdekellentéteket (rövid és hosszú távú érdekek).

A társasági jog keretein belül a felelős vállalatirányítás (corporate governance) szabályanyaga alkalmas megfelelően reagálni a gazdasági-társadalmi kihívásokra; a tagsági jogok gyakorlásának, valamint a társaság szervezeti rendszerének, az elkülönülő szervek közötti feladat és funkciók vizsgálatát helyezi előtérbe. A felelős vállalatirányítás nyilvánosan működő részvénytársaságok kapcsán kimunkált szabályanyaga alkalmas arra, hogy a nyilvánosság, az átláthatóság és a tényleges tulajdonosi szerepvállalás erősítésével a menedzsmentet ösztönözze a felelős vállalatirányításra és vezetésre. A kisrészvényesek a társaság ügyvezető, ügyviteli és felügyeleti testületeit érintő javadalmazás jogi szabályozásával, továbbá a lényeges ügyletekkel kapcsolatos döntési jogosultsággal eszközöket kapnak az irányító testületek valódi kontrollálására, rákényszerítve a vezetést a felelős irányításra.

Fontos alapvetés a normák kötőerejének változása, vagyis annak az útnak a vizsgálata, hogy miként, milyen állomásokon keresztül jut el a társasági jog magánautonómián és konszenzuson alapuló önszabályozó szemlélete a jogilag kikényszeríthető szabályokig a felelős vállalatirányítás területén.

Nemzetközi szinten több szervezet tett közzé a felelős vállalatirányítást elősegítő ajánlásokat, amelyek azonban jogi úton nem kikényszeríthetőek. Az Organisation for Economic Co-operation and Development - Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) volt az első olyan nemzetközi szervezet, amely megfogalmazta és nyilvánosságra hozta a felelős vállalatirányításhoz kapcsolódó irányelveit, mely szerint a corporate governance az igazgatóság, a tulajdonosok és egyéb érdekeltek közötti viszonyok összességét jelenti. Emellett meghatározza azt a folyamatot, amely a társaság célkitűzéseit rögzíti, ahogyan az eszközöket a cél elérése érdekében a társaság rendelkezésére bocsátják, és ahogyan a teljesítmény ellenőrzését megszervezik. A megfelelő vállalatirányítási struktúra végső soron ösztönzést ad az igazgatóság számára, hogy a társaság és a részvényesek érdekeivel egyező célokat kövessen

Az OECD mellett más nemzetközi szervezetek is rendelkeznek felelős társaságirányítási ajánlásokkal, ezek közül kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető Világbank-csoport (Worldbank Group), mely az ENSZ szakosított intézményeként működik. A társaságirányítást az OECD dokumentumnak megfelelően értelmezi, a fogalom nem tartalmaz többletelemet.

A felelős társaságirányítás nemzetközi aspektusai között kiemelt figyelmet kell fordítani az EU-s szinten megvalósuló összehangolási folyamatokra, amelyek a nemzetközi univerzális jogforrások mellett hatékonyabb, a kikényszerítés terén előremutatóbb rendelkezéseket is alkalmazhatnak. Az Európai Unió keretein belül egy speciális szakértői csoport, az ún. Highlevel Group of Company Law Experts került felállításra (2001). Ezen szakértői csoport megállapításai nyomán alakult ki az Európai Unió társaságirányítással kapcsolatos joganyagának iránya. E szerint az Európai Unió szerepe a corporate governance fejlesztésében az, hogy az egyes tagállami szabályok és főbb célkitűzések közötti koordinációt elősegítse.

A felelős társaságirányítás EU-s politikájának sarokköveit a 2003-ban és 2012-ben elfogadott akciótervek jelentik.

A 2003-as akcióterv "A társasági jog modernizációja és a corporate governance javítása az Európai Unióban" címet viselte. Az Irányelv közvetlen előzményeként kell megemlíteni a Bizottság 2012-es cselekvési tervét, amely Európai társasági jog és vállalatirányítás - a részvényesek nagyobb szerepvállalását és a fenntartható vállalatokat szolgáló modern jogi keretek címen jelent meg. Ebben a Bizottság számos intézkedést jelentett be a vállalatirányítás területén, így többek között a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzését, valamint a társaságok és a befektetők közötti átláthatóság növelését.

Az EU-s szabályok jellemzője, hogy a társaságok önszabályozási mechanizmusán alapul. Az európai társaságirányítási normák alapvetően tehát az ún. soft law formában jöttek létre. Az Unió mindezidáig nem írt elő egységes vállalatirányítási szabályokat, hanem "csupán" annak egyes szegmenseire vonatkozó rendelkezéseket tett közzé. Az EU egyes területeken irányelvi, más témakörökben ajánlásokon keresztüli szabályok megalkotását irányozta elő, így különösen a felelős társaságirányítási jelentés közzétételét és a részvényesi joggyakorlás elősegítését irányelvi szinten, az igazgatósági tagok javadalmazására vonatkozó szabályokat ajánlásban, a bizottsági rendszert, és a független tagokat érintő minimum standard szabályokat szintén ajánlási szinten szabályozta.

A vállalatirányítási jelentéstétel minőségéről (a betart vagy indokol elv) szóló, 2014. április 9-i 2014/208/EU bizottsági ajánlás preambuluma kiemeli, hogy "a hatékony vállalatirányítási keret alapvető fontosságú a társadalom számára, mivel a jól irányított vállalatok hosszú távon valószínűleg versenyképesebbek és fenntarthatóbbak. A jó vállalatirányítás elsősorban az érintett vállalat felelőssége, az európai és nemzeti szinten elfogadott szabályok (a jogszabályok és a puha jog, nevezetesen a nemzeti vállalatirányítási kódexek) pedig annak biztosítását szolgálják, hogy bizonyos követelmények teljesüljenek. A vállalatirányítási kódexek célja, hogy az Európában tőzsdén jegyzett társaságok számára rögzítsék a jó vállalatirányítás átláthatóságra, elszámoltathatóságra és hosszú távú szemléletmódra épülő elveit. Normákat és bevált gyakorlatokat biztosítanak a vállalkozásoknak, lehetővé téve számukra, hogy jobb teljesítményt nyújtsanak, és ezáltal hozzájáruljanak a növekedés, a stabilitás és a hosszú távú befektetés elősegítéséhez." Már ezen ajánlás is előírja, hogy a társaságok a részvényesek, befektetők és egyéb érdekeltek számára az információkat a honlapukon közzé kell tenniük.

Külön is említést érdemel az egy megfelelő rendszer előmozdításáról a jegyzett társaságok igazgatóinak díjazásához elnevezésű, 2004. december 14-i 2004/913/EK bizottság ajánlás, amely már 2004-ben igényként fogalmazta meg, hogy "a részvényeseknek világos és érthető áttekintést kell biztosítani a társaság díjazási rendjéről. Az ilyen közzététel lehetővé teszi a részvényesek számára, hogy értékeljék a társaságnak a díjazással kapcsolatos megközelítését és erősítsék a társaságnak a részvényeseivel szembeni beszámoltathatóságát. Tartalmaznia kell a fizetéssel kapcsolatos elemeket.". Az ajánlás 3. pontjában foglaltak szerint a tőzsdén jegyzett társaságnak közzé kell tennie egy nyilatkozatot a társaság díjazási rendjéről (a díjazási nyilatkozat). Ennek egy önálló, a díjazásról szóló jelentés részét kell képeznie, és/vagy a társaság éves beszámolójában és éves jelentésben, vagy az éves beszámolóhoz fűzött megjegyzésekben kell szerepelnie. A díjazási nyilatkozatot a jegyzett társaság honlapjára is fel kell tenni. A díjazási nyilatkozatnak főként a társaságnak az igazgatósági tagok díjazásában a következő pénzügyi évre, illetve - ha szükséges - a következő évekre vonatkozó rendjére kell összpontosítania. Tartalmaznia kell egy áttekintést is arról, hogyan valósult meg a díjazási rend az előző pénzügyi évben. Megkülönböztetett hangsúlyt kell fektetni a jegyzett társaság díjazási rendjének esetleges lényeges változásaira az előző pénzügyi évvel való összehasonlításban. Kiemelhető, hogy az ajánlás 5.2. pontja már az érintett személyekre lebontva írja elő a díjazás összetevőinek bemutatását.

Az ajánlásnak a 4.2. pontja már előre vetíti, hogy az igazgatósági tagok díjazásának rendjéről közgyűlési szavazást kell tartani, amely lehet ügydöntő vagy konzultatív jellegű.

Végezetül érdemes utalni a jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói, illetve felügyelőbizottsági tagjai szerepéről és az igazgatóság (felügyelőbizottság) által létrehozott bizottságokról szóló, 2005. február 15-i 2005/162/EK bizottsági ajánlásra is a tekintetben, hogy szól arról, hogy a tőzsdei társaságoknál ún. díjazási bizottság hozható létre.

A bizottsági ajánlás az igazgatóság függetlenségét, és végső soron az ellensúlyt, ellenőrzést biztosító szervezeti keretek megvalósítására fókuszál, ennek érdekében három feladatra specializálódott bizottságot nevesít: a jelölési, a javadalmazási és az audit bizottságot, mely bizottságok egyfajta egyensúlyi szerepet töltenek be az igazgatóság mellett, az egyes feladatok szakszerű előkészítése érdekében. A döntésekért minden esetben az igazgatóság lesz a felelős, amennyiben a tagállami jog nem engedi meg a döntéshozatali jogkör átadását a bizottság számára, abban az esetben, ha erre sor kerül, ennek tényét nyilvánosságra kell hozni.

Az EU-s jogalkotás hatására a tagállamokban társaságok szintjén magatartási kódexek kerültek kiadásra.

A tőzsdén jegyzett, nyilvánosan működő gazdasági társaságokra irányadó magyar joganyagot vizsgálva elmondható, hogy a 2000-es évek elején megindult soft law rendszer kiépítése az évtized közepére alakult ki.

2004-ben bocsátotta ki a Budapesti Értéktőzsde (a továbbiakban: BÉT) a Felelős Társaságirányítási Ajánlásokat (a továbbiakban: FTA) mely 2008-ben és 2012-ben, legutóbb pedig 2018-ban is felülvizsgálatra került. Az FTA négy témakört érint: (1) a részvényesek jogait és a részvényesekkel kapcsolatos eljárásokat, (2) az igazgatóság/ igazgatótanács és a felügyelőbizottság hatásköreit, (3) a bizottságokat, (4) az átláthatóságot és a nyilvánosságra hozatalt, és ezekre vonatkozóan tartalmaz ajánlásokat, valamint javaslatokat. Az ajánlás bevezetője kimondja, hogy a dokumentumban foglaltakhoz való igazodás ajánlott, de nem kötelező.

Az FTA alapján a társaságoknak kétféle módon kell nyilatkozniuk irányítási gyakorlatukról. A jelentés első részében átfogóan kell beszámolniuk az adott üzleti évben alkalmazott vállalatirányításukról, kitérve az esetleges különleges körülmények ismertetésére. Ezt követően az FTA egyes pontjainak való megfelelésről, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően: a betart vagy indokol elv alapján kell közleményt kiadni. Ez azt jelenti, hogy az FTA adott ajánlásának való megfelelést nem, de az attól való eltérést indokolni kell.

A magyar jogszabályok két helyen rendelkeznek a vállalatirányítási nyilatkozat közzétételéről. A 2007. évi LII. törvény iktatta be a társasági törvénybe a felelős társaságirányítási jelentés elkészítésének kötelezettségét, amely szerint, ha a részvénytársaság részvényei a Budapesti Értéktőzsdén bevezetésre kerültek, az igazgatóság az éves rendes közgyűlésén a számviteli törvény szerinti beszámolóval együtt terjeszti a közgyűlés elé a felelős társaságirányítási jelentést. Ebben a jelentésben az igazgatóság/igazgatótanács összefoglalja a részvénytársaság előző üzleti évében követett felelős vállalatirányítási gyakorlatát, és nyilatkozik arról, hogy milyen eltérésekkel alkalmazta a BÉT Ajánlásait, amit a társaságnak honlapján közzé kell tenni.

A számvitelről szóló törvénybe is beiktatásra került - az EU-s jogharmonizálási kötelezettségnek megfelelően -a vállalatirányítási nyilatkozat.

A társaságirányításhoz kapcsolódóan a javadalmazásra vonatkozóan 2009-ben a társasági törvény közzétételi szabályai kiegészültek, a szabályozott piacra bevezetett, nyilvánosan működő részvénytársaságoknak a részvénytársaság honlapján évente, az éves rendes közgyűlés összehívásával egyidejűleg közzé kell tenniük az igazgatóság vagy igazgatótanács, valamint ahol felügyelőbizottság működik, a felügyelőbizottság tagjainak nevét, valamint a tagoknak e minőségükben nyújtott valamennyi pénzbeli és nem pénzbeli juttatásokat tagonként és a juttatás jogcíme szerint részletezve. A részvénytársaságoknak biztosítaniuk kell az adatoknak a honlapjukon való folyamatos elérését is.

2007. és 2010. között jelentkezett globális gazdasági és korporatív válságtünetek új szemléletmódot kívántak tehát meg, mely az állami szerepvállalás megnövekedésével, a jogalkotás erélyességével az önszabályozó és a betart vagy indokol karakterű "puha jogi" normák csökkenését eredményezte a társaságirányítás területén. A 2017/828/EU irányelv nagy lépést tesz a korábban önszabályozás, illetve puha jogi eszközök (soft law) útján szabályozott társasági jogi területen azáltal, hogy kötelező erejű normákkal kívánja tagállami szinten egységesen biztosítani a részvényesek tényleges kontrollját a menedzsment tevékenysége felett.

III. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.), valamint a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) módosítására az Irányelvre figyelemmel kerül sor.

A Javaslat a zálogjogi szabályozás körében a jogalkalmazás során felmerült néhány gyakorlati problémát rendez, elsősorban az alzálogjog intézményével összefüggésben. A Javaslat az alzálogjog alapításának módjára, illetve ennek egyértelművé tételére vonatkozóan tartalmaz a hitelbiztosítéki nyilvántartással kapcsolatos rendelkezéseket kiegészítő szabályozást (összhangban az e körben kialakult banki refinanszírozási gyakorlattal). Ugyancsak egyértelművé teszi a javaslat, hogy ha nem a biztosított követelés kötelezettje elégíti ki a zálogjogosultat, úgy e kielégítő személy megtérítési követelésének biztosítására fennmaradó zálogjog kit illet meg, illetve - önálló zálogjog esetén - az miként illeti meg az érintett személyt.

IV. A hazánkban szabálysértésnek minősülő, kisebb súlyú jogsértések miatt folyó eljárásban a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/800 európai parlamenti és tanácsi irányelvet [a továbbiakban: (EU) 2016/800 irányelv] - függetlenül attól, hogy az eljárás milyen szakaszban tart - teljes körűen alkalmazni kell, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött eljárás alá vont személy szabadságát elvonták. Ez a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) alkalmazásában az az eset, amikor a fiatalkorú eljárás alá vont személyt bíróság elé állítás céljából őrizetbe veszik (gyorsított bírósági eljárás). A Szabs. tv. alapján ez a kötelező védelem egyetlen esete. Tekintettel arra, hogy az szabálysértési őrizet szabályait a Szabs. tv. tartalmazza, annak rendelkezéseit is meg kell feleltetni a (EU) 2016/800 irányelvnek.

A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) módosításának célja az (EU) 2016/800 irányelvnek való megfelelés, amelyet a tagállamoknak 2019. június 11-éig kell átültetniük nemzeti szabályozásukba.

V. A fogyasztóvédelmi együttműködési hálózathoz (az ún. CPC-hálózathoz) kapcsolódó jogszabály módosítást tartalmazza. A CPC-hálózat azzal a céllal jött létre, hogy az érintett társhatóságok az EU-n belüli jogsértésekről egy biztonságos és gyors IT-eszköz, a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszer (az ún. CPC-rendszer) segítségével juttassák el egymáshoz az eljárás lefolytatásához szükséges információkat és bizonyítékokat. A CPC-rendszert a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) hozta létre 2006-ban. A CPC-hálózat tagja az a szervezet lehet, amelyet az adott tagállam összekötő hivatalnak (SLO) vagy illetékes hatóságnak (CA) jelöl ki. Az összekötő hivatalok biztosítják a rendelet alkalmazásának nemzeti szintű koordinációját. Magyarországon az összekötő hivatali feladatokat (SLO) az ITM látja el. Az illetékes hatóságokat az EK rendelet mellékletében felsorolt uniós jogszabályok legalább egyikének végrehajtásával bízták meg. Magyarországon illetékes hatóságként a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Nemzeti Bank, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, az ITM, mint közlekedési hatóság, illetve az ITM, mint tisztességtelen általános szerződési feltételek megsértése esetén eljáró hatóság. Magyarország az utóbbi években évente 20-30 ügyet indított a CPC-rendszerben. A CPC-rendszer továbbfejlesztése érdekében az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendeletet [a továbbiakban: (EU) 2017/2394 rendelet]. A rendelet célja az Európai Unióban működő fogyasztóvédelemi szervek közötti együttműködés erősítése, annak érdekében, hogy eredményesebben fel lehessen lépni a határokon átnyúló fogyasztóvédelmi jogsértésekkel szemben.

Az (EU) 2017/2394 rendelet tartalmazza a CPC-rendszer keretén belül az illetékes szervek által ellátandó feladatokat és az eljárások rendjét. Például kölcsönös segítségnyújtási mechanizmus, összehangolt vizsgálati és végrehajtási mechanizmusok a kiterjedt jogsértések és az ún. uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértések esetén, uniós szintű tevékenységek. A javaslat ezen része ezt veszi át a fogyasztóvédelmi hatóság új feladataival együtt (bővebben kifejtve a részletes indokolásban).

A törvényjavaslat a békéltető testületekre vonatkozó jogszabály-módosítást tartalmazza. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikájában is nagy szerep jut az alternatív vitarendezésnek. Hazánkban már 20 éve működnek a fővárosi és a megyei kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületek. A békéltető testületek a fogyasztók és vállalkozások közötti viták (fogyasztói jogviták) ingyenes, gyors rendezésének lehetőségét kínálják, mindezt a felek számára egyszerű, érthető eljárási szabályok révén. Általuk elkerülhető a sokszor költséges bírósági út és nem szükséges a fogyasztónak polgári peres vagy nemperes eljárást kezdeményezni ahhoz, hogy megoldódjon a vállalkozással fennálló vitája. A békéltető testületek célja a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 18. § (1) bekezdése alapján a felek között egyezség létrehozatala, ennek hiányában pedig az ügyben döntés hozatala a fogyasztói jogok gyors, költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében. Ahhoz azonban, hogy a békéltető testületek betöltsék legfőbb feladatukat és egyezséget érjenek el a fogyasztói jogvitával érintett felek között, az szükséges, hogy létrejöjjön a felek kommunikációja, egy asztalhoz való leültetése. A fogyasztók egyre nagyobb bizalommal fordulnak a hazai békéltető testületekhez. Ezt a tényt tükrözik az évről évre növekvő ügyszám adatok is. Míg 2001-ben kevesebb mint 500 ügyet tárgyaltak, 2017-ben már 13000 az ügyszám.

Az országos ügyszám és támogatási összeg alakulása:

Az Fgytv. alapján az eljárás során békéltető testület egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, akkor az határozattal jóváhagyásra kerül. Egyezség hiányában folytatódik az eljárás és a békéltető testület határozatot hoz, ha kérelem megalapozott és a vállalkozás a békéltető testület döntését magára nézve kötelezőnek ismerte el. Ha a vállalkozás a békéltető testület kötelezést tartalmazó határozatát vagy a határozattal jóváhagyott egyezséget a teljesítési határidőn belül nem hajtja végre, a fogyasztó kérheti a bíróságtól a békéltető testület határozatának végrehajtási záradékkal történő ellátását. A jól működő alternatív eljárások arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy megoldásokat keressenek a termékek vásárlásánál és szolgáltatások igénybevételénél felmerülő problémákra.

2015-ben a kormány a békéltető testületi rendszert jelentősen megerősítette, mivel az akkori jogszabálymódosítás alapján a vállalkozás köteles válasziratot (nyilatkozat a fogyasztó igényének jogosságáról) küldeni és a békéltető testületi meghallgatáson egyezség létrehozatalára feljogosított személy részvételét biztosítani. Ennek elmaradásakor a vállalkozással - akkor is, ha KKV - szemben is kötelező a fogyasztóvédelmi hatóságnak bírságot kiszabnia. A jogalkotói beavatkozás hatására megnőtt az egyezségek száma és aránya. Míg a jogszabály-módosítást megelőzően, a 2015. évben 1.370 esetben (az összes ügy 11%-a) került sor egyezségkötésre, addig a módosítást követően, 2016-ban már 1.857 ügyben (14%), 2017-ben 1.947 ügyben (15%), 2018-ban pedig 2.012 ügyben (16%) került sor egyezség megkötésére. A jogszabály-módosítás hatására jelentősen megváltozott egymáshoz képest is az ajánlások és az egyezségek aránya. Míg a módosítást megelőzően, 2015-ben az összes ügy 11%-a volt csak egyezség és 23% ajánlás, addig a jogszabály-módosítást követően az összes ügynek már a 15%-a volt egyezség, 13%-a ajánlás. Ennek pedig kiemelt jelentősége van a fogyasztók jogainak védelme szempontjából, hiszen az egyezség bírósági úton végrehajtható, a bírósági ítélettel egyenértékű határozatot jelent, szemben az ajánlással.

Mindezek alapján a jogalkotói beavatkozás hatékony volt, a javaslat pedig további hatékonyság-növekedés érhető el. A békéltető testületek utolsó 3 évében az érdemi jellegű döntések (ajánlás, egyezség, kötelezés, elutasítás) aránya országosan mindössze 38%-ot tett ki, míg a nem érdemi határozatok (hatásköri, illetékességi áttétel, kérelem nem pótolt hiányossága miatti megszüntetés, kérelem visszavonása, eljárás folytatása lehetetlen, stb.) 62%-ot. Ez alapján ugyancsak szükséges a békéltető testületek hatékonyságának növelése, hogy minél több érdemi döntés kerüljön meghozatalra az eljárások során. A békéltető testületi eljárásoknak hatalmas szerepük van a fogyasztóvédelmi igényérvényesítésben, meglétük enyhíti az igazságszolgáltatásra nehezedő terhet (elsősorban a kis perértékű ügyek esetében). A békéltető testületek bevonása a vállalkozás és a fogyasztó számára is gyakorlatias és költséghatékony megoldást jelent a vitás ügyek rendezésére. A javaslat elfogadása esetén a fogyasztóvédelemről szóló törvény módosításával a jelenleginél ismertebbé, egyszerűbbé és átláthatóbbá válhat az alternatív vitarendezés működése.

A magyar békéltető testületi rendszer komoly érték, az EU-ban egyedülállóan 20 éve működő rendszer, ugyanakkor szükséges lépéseket tenni a hatékonyság növelése érdekében és két évtizede működő mechanizmusokon időszerű változtatni. Ennek egyik lehetősége a testületek vezetésének professzionális alapokra helyezése, az egyes megyékben működő gyakorlatok közül a legjobb gyakorlatok elterjesztése. A módosítás célja ezen túl a bürokráciacsökkentés és az adminisztratív terhek csökkentése, amellyel jelentősen egyszerűbbé válik a békéltető testületi tagok kiválasztása. A módosítással azonos számban képviseltetik magukat a békéltető testületekben a fogyasztói oldal képviselői és a vállalkozói érdekek képviselői, valamint megjelenik a semleges fél is. Ez megfelel a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló (fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv), 2013. május 21-i 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv2) 6. cikk (5) bekezdésében foglaltaknak. Az Irányelv2-höz készült szakértői útmutató alapján semleges fél, aki sem a fogyasztói oldalt, sem a vállalkozói oldalt nem képviseli.

VI. Az Európai Bizottság az "Európai digitális egységes piaci stratégia" című, a 2015. május 6-i közleményében (COM(2015) 192) az elektronikus hírközlési szabályozási keret alapos átdolgozása érdekében 2016-ra javaslatok előterjesztését irányozta elő, és rámutatott arra, hogy a változó piaci és technológiai környezet szükségessé teszi az intézményi keret megerősítését az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) szerepkörének növelése révén.

Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) és a BEREC Működését Segítő Ügynökségnek (BEREC Hivatal) a létrehozásáról, az (EU) 2015/2120 rendelet módosításáról, valamint az 1211/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről) szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1971 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: BEREC Rendelet) a nyílt internet-hozzáféréssel és az EU-n belüli szabályozott hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó kiskereskedelmi díjakkal kapcsolatos intézkedések meghozataláról, továbbá a 2002/22/EK irányelv és az 531/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendelet (TSM-Rendelet) módosításával felső határt szab a nyilvánosan hozzáférhető, számfüggő személyközi kommunikációs szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók által az Európai Unión belüli hírközlési szolgáltatások díjának: a felszámított díj nem haladhatja meg telefonhívások esetében percenként a 0,19 euró, SMS üzenetek esetében pedig üzenetenként a 0,06 euró összeget. Kivételes esetben a felszámított maximális kiskereskedelmi díjaktól való eltérést engedi, azonban az engedélyezés szabályait nem rögzíti. Erre figyelemmel szükséges ennek szabályozását a hazai jogban rögzíteni.

Ezen túlmenően a törvényjavaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy katasztrófaveszély esetén vagy kihirdetett veszélyhelyzetben a veszélyhelyzettel érintett területen tartózkodó személyek minél szélesebb körű riasztása, tájékoztatása megtörténjen. Ez a károsító hatások csökkentését, a lakosság élet- és anyagi javainak védelmét, valamint a mentés végrehajtását segíti elő.

VII. A törvényjavaslat célja a közlekedési szakterületen szükségessé vált módosítások átvezetése a hatályos szabályozáson. Az új előírások rögzítését az európai uniós jogharmonizáció végrehajtása, és a légiforgalmi adatok és légiforgalmi tájékoztatások minőségével kapcsolatos követelményeknek az egységes európai égbolt keretében történő meghatározásáról szóló 73/2010/EU bizottsági rendelet végrehajtása érdekében szükséges jogszabályok megalkotásáról szóló javaslathoz való szoros kötődése indokolja.

Indokolt továbbá a szakági törvényi szintű szabályozásnak a 2018 szeptemberében hatályba lépett, az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról és a 2111/2005/EK, az 1008/2008/EK, a 996/2010/EU, a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2014/30/EU és a 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 552/2004/EK és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 3922/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2018. július 4-i (EU) 2018/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelettel való összhangjának megteremtése.

A Kknyt. módosításának oka, hogy 2018. november 5-én hatályba lépett a 904/2010/EU és az (EU) 2017/2454 rendeletnek a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködés megerősítésére irányuló intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. október 2-i a Tanács (EU) 2018/1541 rendelete, amelynek értelmében 2020. január 1-jétől az Európai Gépjármű és Vezetői Engedély Információs Rendszeren (EUCARIS) keresztül biztosítani kell a külföldi hozzáadottérték-adó területén csalásokat kivizsgáló hatóságok részére az elektronikus úton történő automatizált hozzáférést a magyar jármű nyilvántartás meghatározott adataihoz. Egyidejűleg lehetővé kell tenni a magyar adóhatóságok részére - a határokon átnyúló csalásokkal kapcsolatos célzott információk tagállamok közötti gyors cseréjére, kezelésére szolgáló hálózat - az Eurofisc kapcsolattartórévén történő lekérdezést más tagállamok járműnyilvántartásaiban is.

A vasúti közlekedés területén a 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv egy olyan egységes minden tagállam vasúti hálózatát magában foglaló európai vasúti térséget hozott létre, amelyben közös szabályok vonatkoznak a vállalkozó vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők irányítására, az infrastruktúra finanszírozására és használati díjainak kiszabására, a vasúti infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltételeire és a vasúti piac igazgatási felügyeletére. A 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet módosító 2016/2370 EU európai parlamenti és tanácsi irányelv célja a pályahálózat-működtetők függetlenségének erősítése, a megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása az új vasúti társaságok számára, a pályahálózatok hatékonyabb használatának biztosítása. Az irányelv erősíti az átláthatóság pénzügyi, szervezeti garanciáit, csökkentve a pályahálózat-működtetők és vállalkozó vasúti társaságok esetleges keresztfinanszírozásából fakadó kockázatokat. A jelenleg hatályos vasúti közlekedésről szóló törvény az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló 2018. évi XCVIII. törvénnyel történt módosítását követően (hatályba lépett: 2018. december 25-én) az irányelv előírásainak nagyrészt megfelel, néhány ponton azonban elengedhetetlen a jelenlegi hazai szabályozás további pontosítása, kiegészítése. A hazai szabályozás jellegéből fakadóan az irányelv számos rendelkezésének átültetése nem a vasúti törvényben, hanem rendeleti szinten valósul meg.

VIII. Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának bevezetéséről szóló 2014/94/EU Irányelv (a továbbiakban: Irányelv3) az alternatív üzemanyagok uniós infrastruktúrájának kiépítésére irányuló közös intézkedési keretet hozott létre. Az Európai Unió célja az elektromobilitás tekintetében egy olyan piac létrehozása, amely az uniós belső piac széttagolódása nélkül biztosítja a töltési infrastruktúra átfogó kiépítését és annak átjárhatóságát, az elektromobilitás szolgáltatások bárki által, megkülönböztetés mentesen történő igénybevételének lehetőségét.

Az Irányelv3 az alábbi szabályozási elveknek való megfelelést írja elő:

- kereskedő-választás szabadsága: biztosítani kell, hogy a nyilvános elektromos töltőállomások üzemeltetői szabadon beszerezhessék a villamos energiát bármely uniós villamosenergia-szolgáltatótól a szolgáltatóval kötött megállapodás függvényében;

- töltési szolgáltatásnyújtás szabadsága - átjárhatóság: az elektromos töltőállomások üzemeltetői számára lehetővé kell tenni, hogy szerződéses alapon elektromos járművek feltöltésével kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtsanak a fogyasztóknak más szolgáltatók nevében és megbízásából is;

- transzparens díjmeghatározás: biztosítani kell, hogy a nyilvános elektromos töltőállomások üzemeltetői által megszabott árak ésszerűek, könnyen és egyértelműen összehasonlíthatók és átláthatók, illetve megkülönböztetéstől mentesek legyenek;

- eseti töltések biztosítása: minden nyilvános elektromos töltőállomáson lehetővé kell tenni az elektromos járművek használói számára az érintett villamosenergia-szolgáltatóval vagy üzemeltetővel való tartós jogviszony nélküli, eseti alapon történő feltöltést is;

- szolgáltató-választás szabadsága: olyan szabályozást kell kialakítani, hogy az elektromos töltőállomások villamosenergia-ellátásának céljából az adott háztartás vagy létesítmény ellátását biztosító szolgáltatótól eltérő szolgáltatóval is szerződést lehessen kötni;

- megkülönböztetés-mentes működés: az elosztórendszer-üzemeltetők megkülönböztetés mentes módon kötelesek együttműködni minden olyan személlyel, aki nyilvános elektromos töltőállomást létesít vagy üzemeltet.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A rendelkezés általános szabályozási elvként rögzíti az Irányelv preambulumának (45) pontjában foglaltaknak megfelelő elvet. Az irányelv preambuluma elvi éllel mondja ki, hogy az Irányelv rendelkezéseinek nem az a célja, hogy az érintett társaságok, szervezetek üzleti pozíciójukat, vagy a vállalkozásoknak, annak tagjainak, kedvezményezettjeinek érdekeit sértsék, hanem az, hogy a pénzügyi válság tapasztalatai alapján biztosítsák azt, hogy a részvényesek, üzleti szereplők kellő információ birtokában megfontolt és hosszú távú üzleti döntéseket hozhassanak. Figyelemmel arra, hogy ennek az elvnek kiemelt jelentősége van a javadalmazási politika és a javadalmazási jelentés kapcsán, a Javaslat 16. §-ában is rögzítésre kerül az e szabállyal lényegében azonos tartalmú rendelkezés.

A 2. §-hoz

A rendelkezés az Irányelvben bevezetett, a Javaslatban is használt fogalmak meghatározását tartalmazza.

A hazai szabályozás az "igazgató" fogalom meghatározása során a társasági jogi ügyvezetési, felügyeleti szervek tagjait és a munkaszervezeti vezetőt (vezérigazgató) tekinti igazgatónak, és nem von e fogalom alá további személyeket. A Javaslat tehát nem él az Irányelv adta azon lehetőséggel, hogy normatív módon a szabályozás körébe vonjon olyan további személyeket, akik bár formailag nem minősülnek igazgatósági tagnak, felügyelőbizottsági tagnak, vezérigazgatónak, mégis hasonlóan kiemelt feladatkört látnak el. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az adott tőzsdei társaság nem dönthet úgy, hogy a normatívan meghatározott személyi körön túli személyek esetében is javadalmazási politikát állapít meg. E körben utalni lehet arra, hogy a § 2. pontjában az Irányelv által használt "ügyviteli" szót nem használja a rendelkezés. Ennek oka, hogy a magyar jogban a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében a társaság ügyviteli feladatai nem azonosíthatóak az igazgatóság, igazgatótanács feladataival, ezért megtévesztő lenne azt fogalmi elemként használni. Az ügyvezető irányelvi kifejezés megfelelően lefedi az érintett személyek körét.

A 3. §-hoz

A Javaslat szabályozza a részvényesek azonosítására vonatkozó rendelkezéseket. Az Irányelv szabályozási alapvetése, hogy a társaságok sokszor képtelenek részvényeseik azonosítására. A részvényesek azonosítása a részvényes és a társaság közötti közvetlen kommunikáció előfeltétele, ezért alapvető fontosságú a részvényesi jogok gyakorlása és a részvényesi szerepvállalás megkönnyítésében. Ez különösen lényeges a határokon átnyúló szituációkban és elektronikus eszközök alkalmazása esetében. A tőzsdén jegyzett társaságok számára ezért biztosítani kell a részvényeseik azonosításához való jogot, a velük való közvetlen kapcsolattartás lehetővé tétele érdekében.

Az Irányelv tehát egyértelműen állást foglal abban a kérdésben, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság (a továbbiakban: társaság) jogosult arra, hogy részvényeseit beazonosítsa. Ennek azért van jelentősége, mert a jelenlegi eszközrendszerben ez a jog és lehetőség csak korlátozottan biztosított. Ennek oka, hogy részvénykönyv elsődleges célja, hogy a társaság nyilvántartsa azokat a személyeket, akik a társasággal szemben részvényesi jogokat gyakorolnak. Ez a nyilvántartás azonban sokszor nem teljes, mert a részvénykönyvből sok esetben nem kerülnek törlésre a részvénytulajdonnal már nem rendelkező személyek, másrészt a részvénykönyv sok esetben nem is a valós részvényest tartalmazza. A tulajdonosi megfeleltetés hatékony eszköz arra, hogy a társaság tájékoztatást kapjon részvényeseiről, azonban tőzsdei cég esetén a hatályos törvényi rendelkezések alapján lehetőség van arra, hogy a részvényes kérje, hogy őt a részvénykönyvbe ne jegyezzék be.

A szabályozás nem él azzal a lehetőséggel, hogy csak a szavazati jogok 0,5%-át meghaladó szavazati joggal rendelkező részvényeseket lehessen azonosítani. A kialakítandó hazai szabályozás a transzparencia megvalósítása érdekében valamennyi részvényes azonosítását lehetővé teszi.

A közvetítő köteles nyilatkozni arról, hogy a részvényes utasítására jár-e el, vagy saját döntése alapján.

A részvényesek azonosítása az ún. közvetítők segítségével történik, és közvetítői láncolat esetében az Irányelv előírja a közvetítők közötti együttműködést is. A Javaslat normatív módon is utal az Irányelvhez kapcsolódóan kiadott uniós rendeletre, a 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a részvényesek azonosítására, az információk továbbítására és a részvényesi jogok gyakorlásának megkönnyítésére vonatkozó rendelkezések tekintetében történő végrehajtására vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló, 2018. szeptember 3-i 2018/1212/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (a továbbiakban: 2018/1212/EU rendelet).

A 4. §-hoz

A § tartalmazza azokat a garanciális szabályokat, amelyek a részvényesi azonosításhoz kapcsolódnak. A rendelkezés átemeli az adatkezelésre vonatkozó irányelvi rendelkezést, meghatározva ezzel az adatkezelés célját és időtartamát. Garanciális előírás a társaság azon jogosítványa is, hogy a hiányos vagy pontatlan adatközlés esetén helyesbítést kérjen.

A részvényesek azonosítása kapcsán a közvetítőket (értékpapír számlavezetőket) terhelő kötelezettségek szankcionálását, a közvetítőkre vonatkozó felelősségi szabályokat a norma nem tartalmazza, figyelemmel arra, hogy az értékpapír számlavezetőket, azok tevékenységét a Magyar Nemzeti Bank a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 9. §-a szerinti pénzügyi közvetítőrendszer felügyelete keretében tudja vizsgálni és szankcionálni. Hatósági jogalkalmazói tevékenysége során a közvetítőkre vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartatására felügyeleti eszközrendszer segítségével kerülhet sor, annak külön szankcionálása a Javaslatban szükségtelen.

Az 5. §-hoz

Az Irányelv végrehajtási rendeletre utalta a társaság részvényesekkel való kommunikációjának informatikai, formai kérdéseit. Az Irányelv nyomán a jövőben a tőzsdei társaság jogosult lesz arra, hogy azonosítsa részvényeseit, és köteles lesz arra, hogy részükre minden lényeges társaság jogi eseményről tájékoztatást nyújtson, és a részvényestől ezekkel kapcsolatosan utasítást, kérelmet fogadjon.

Az Irányelv a közvetítőket "veszi igénybe", a társaság és a részvényes közötti elektronikus kommunikációhoz, figyelemmel arra, hogy a közvetítőre telepíti a társasági, illetve a részvényesi üzenetek továbbításának feladatát is. A Javaslat ehelyütt is hivatkozik a 2018/1212/EU rendeletben előírt formai és tartalmi követelményekre.

A társaság és a részvényes közötti kommunikáció jelentős terhet jelenthet. Ezért a Javaslat lehetővé teszi a központi értéktár közreműködését az információk továbbítása körében.

A 6. §-hoz

Az Irányelv a részvényesi azonosítás, és a társasági eseményekkel összefüggő kommunikáció során minden esetben haladéktalan adat, információ, illetve kérelem továbbítási kötelezettséget ír elő a közvetítő számára. Ezen azonnalinak értelmezhető határidőn azonban a 2018/1212/EU rendelet némiképp lazít. Például a kereskedési napon 16.00 után érkezett kérelmek esetében a következő kereskedési napon 10.00-ig kell a kötelezettségnek eleget tenni. A Javaslat is kimondja azt, hogy a közvetítőnek a kötelezettségét elődlegesen haladéktalanul, de a 2018/1212/EU rendeletben meghatározott esetekben az ott megszabott határidő alatt kell teljesítenie.

A 7. §-hoz

A § kiegészítő rendelkezéseket kapcsol a Ptk.-ba beépítésre kerülő rendelkezésekhez. Egyrészt utal rá, hogy az elektronikus szavazás esetére előírt azonnali visszaigazolásnak is vannak a 2018/1212/EU rendeletben követelményei. Másrészt meghatározza, hogy a közgyűlést követően a részvényes által kért visszaigazolást 15 napon belül, szintén a 2018/1212/EU rendeletben előírt módon kell kiadni.

A 8. §-hoz

A rendelkezés az Irányelvnek a közvetítő által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseit ülteti át.

A 9. §-hoz

Az Irányelv preambuluma kiemeli, hogy az intézményi befektetők és az eszközkezelők gyakran az Unióban tőzsdén jegyzett társaságok fontos részvényesei, így jelentős szerepet játszhatnak e társaságok vállalatirányításában, valamint általánosabban azok stratégiájával és hosszú távú teljesítményével kapcsolatban. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatták, hogy az intézményi befektetők és az eszközkezelők sok esetben nem vállalnak szerepet azon társaságok irányításában, amelyeknek a részvényesei. Emellett bizonyíthatóan a tőkepiacok gyakran nyomást gyakorolnak a társaságokra, hogy rövid távon teljesítsenek, ami veszélyeztetheti a társaságok hosszú távú pénzügyi és nem pénzügyi teljesítményét, és - egyéb negatív következmények mellett - az optimálistól elmaradó mértékű befektetésekhez, például a kutatás és fejlesztés területén, valamint a társaságok és a befektetők hosszú távú teljesítményének kedvezőtlen alakulásához vezethet.

Az intézményi befektetők és az eszközkezelők gyakran nem teszik átláthatóvá befektetési stratégiájukat, szerepvállalási politikájukat, valamint ezek végrehajtását. Az ilyen információk nyilvános közzététele kedvező hatással lehet a befektetők tudatosságára, lehetővé teszi a végső kedvezményezettek, például a leendő nyugdíjasok számára a befektetési döntések optimalizálását, megkönnyíti a társaságok és a részvényeseik közötti párbeszédet, ösztönzi a részvényesi szerepvállalást és megerősíti elszámoltathatóságukat az érdekeltek és a civil társadalom felé.

Az Irányelv lefekteti azt az elvet, hogy az intézményi befektetőknek és az eszközkezelőknek szerepvállalási politikát kell kidolgozniuk és közzétenniük. Az Irányelv részletesen meghatározza ezen dokumentum tartalmát. Megjegyezhető, hogy a szerepvállalási politika kidolgozása során az intézményi befektető és az eszközkezelő a befektetéssel érintett társaságok tevékenységének nyomon követése kapcsán a befektetéssel érintett társaságok által nyilvánosan közzétett információkat (így különösen a rendes és a rendkívüli tájékoztatásokat) gyűjti össze és dolgozza fel. A szerepvállalási politikának csak akkor elvárt eleme az üzleti környezettel, a részvényesekkel, a befektetőkkel folytatott kommunikáció, párbeszéd és együttműködés leírása, ha a szerepvállalási politika készítésére kötelezett folytat ilyen tevékenységet.

Az Irányelv e részben kétszer is használja a "befektetést befogadó társaságok megfelelő érdekelt felei" szövegezést. Az érdekelt felek kifejezésnek a magyar jogba átültetett megfelelője nincs, azonban a nemzetközi és az uniós joggyakorlat alapján egyértelműen rögzíteni lehet, hogy leginkább négy alanyi kör érthető érintett alatt: a befektetők, az alkalmazottak (munkavállalók és érdekképviseleti szerveik), hitelezők és szállítók. A "stakeholder", "relevant stakeholder" fogalmára azonban nem adható taxatív lista, hiszen a vállalatok a gyakorlatban egy meghatározott alanyi körrel rendelkeznek, amelyek gazdasági szempontból kapcsolódnak hozzájuk, így a társaság működésében közvetlenül vagy akár közvetve is érintettek. Így például egy esetlegesen szennyező tevékenységet is végző társaság vonatkozásában ilyen érintett lehet a helyi lakóközösség is. Az intézményi befektetőnek a szerepvállalási politikában az adott cég vonatkozásában ismertetnie kell, hogy kik azok, akiknek az érdekeit jelentősen érinti az adott cég tevékenysége, és ismertetnie kell, hogy hogyan kommunikál velük.

A 10. és a 11. §-hoz

Az Irányelv előírja, hogy az intézményi befektetőknek és az eszközkelőknek évente nyilvánosságra kell hozniuk szerepvállalási politikájuk végrehajtásának ismertetését. A szerepvállalási politikát, valamint annak végrehajtásáról való tájékoztatást az intézményi befektető vagy az eszközkezelő honlapján nyilvánosságra kell hozni és díjmentesen elérhetővé kell tenni. Utalni lehet itt arra, hogy a Javaslat ezen túlmenően nem ír elő további közzétételi módot, amelyre egyébként az Irányelv lehetőséget biztosítana. A honlapon való közzététel megfelelő eszköz a nyilvánosság biztosítására.

Fontos garanciális szabály, hogy ha az az intézményi befektetők vagy az eszközkelők az előírt követelmények egészben vagy részben nem kívánnak eleget tenni, azt egyértelmű és indokolással ellátott tájékoztatásban kell megmagyarázniuk.

A 12. és a 13. §-hoz és

Az Irányelv részletes szabályokat állapít meg az intézményi befektetők és az eszközkezelők közötti megállapodás részleteire, annak szerepére a befektetési stratégia körében. Az eszközkezelőnek évente tájékoztatnia kell az intézményi befektetőt arról, hogy a befektetési stratégiája és annak végrehajtása milyen módon felel meg a megállapodásnak. Az Irányelv részletesen szabályozza e tájékoztatás tartalmi elemeit is.

A 14. és a 15. §-hoz

Az Irányelv alapján a Javaslat elvárja a részvényesi képviseleti tanácsadótól, hogy tevékenységét meghatározott szakmai és erkölcsi szabályok szerint folytassa. Ezek általában ajánlások formájában fogalmazódnak meg, melyeket intézményesült formában ún. magatartási kódexek tartalmaznak. A pénzügyi szektorban a hitelezési, faktoring és pénzügyi lízing tevékenység kapcsán már létezik ilyen intézményesült magatartási kódex, melyet a szektor felügyeletére és szakmai szabályainak alakítására hivatott MNB, illetve Bankszövetség gondoz. A szakmai tevékenységre irányadó alapvető magatartási szabályok az adott tevékenység felügyeletét ellátó szerv ajánlásaiként is megfogalmazódhatnak. A részvényesi képviseleti tanácsadó indokolni köteles amennyiben a tevékenységére irányadó szabályoktól eltér, vagy azokat bármilyen okból nem alkalmazza. Az Irányelv alapján a Javaslat által megjelölt képviseleti tanácsadó terület tevékenységére irányadó szabályok kialakítását és azok magatartási kódexbe történő foglalását ezen implementált rendelkezés teremtheti meg, azonban ilyen hiányában is teljesíthető a törvényi előírás.

A 16. §-hoz

Az igazgatók javadalmazásának formája és szerkezete alapvetően a társaságok, megfelelő szerveik, részvényeseik és adott esetben munkavállalóik képviselői jogkörébe tartozik. Mivel a társaságok számára a javadalmazás alapvető eszköz abban, hogy a saját érdekeiket és az igazgatóik érdekeit összehangolják, tekintettel továbbá az igazgatóknak a társaságokban betöltött alapvető szerepére, fontos a társaságok javadalmazási politikájának az illetékes társasági szervek által megfelelő módon történő meghatározása, és annak lehetővé tétele a részvényesek számára, hogy kifejtsék álláspontjukat a társaság javadalmazási politikájáról. A javadalmazási politika elfogadására vonatkozó garanciális rendelkezést a Ptk. 3:268. § tartalmazza, amikor a közgyűlés számára véleménynyilvánító szavazási jogot biztosít. A javadalmazási politikára és annak végrehajtásáról szóló javadalmazási jelentésre vonatkozó részletes szabályokat e Javaslat ülteti át a magyar jogba.

A Javaslat ehelyütt a Ptk.-ba annak absztrakciós szintje miatt beillesztésre nem került általános rendelkezéseket tartalmazza. Meghatározza így azt, hogy a javadalmazási politika megalkotására miért van szükség, mi az elérni kívánt cél. Kimondja azt, hogy a javadalmazási politikának egyértelműnek és érthetőnek kell lennie. Ilyen utóbbi elvárás, még ha értelemszerűnek is lenne tekinthető, a nemzetközi szabályozásban is megfigyelhető. E területen tehát szokatlannak nem számít ez a normatív tartalom.

Az irányelv preambuluma rögzíti a következőket. "(45) Ez az irányelv a társaságokra, az intézményi befektetőkre, az eszközkezelőkre és a részvényesi képviseleti tanácsadókra vonatkozó átláthatósági követelményeket határoz meg. Ezen átláthatósági követelmények célja nem az, hogy előírják a társaságok, az intézményi befektetők, az eszközkezelők vagy a részvényesi képviseleti tanácsadók számára bizonyos olyan egyedi információk nyilvánosságra hozatalát, amelyek közzététele súlyosan sértené üzleti pozíciójukat, vagy amennyiben nem üzletszerű gazdasági tevékenységet végző vállalkozások, tagjaik vagy kedvezményezetteik érdekeit. E közzététel elmaradása nem veszélyeztetheti az ezen irányelvben meghatározott közzétételi kötelezettségek célkitűzéseit."

Erre figyelemmel a javadalmazási politika körében a Javaslat biztosítja, hogy a társaság a fenti célkitűzés figyelembevétele mellett a javadalmazási politikájában ne legyen köteles üzleti titkait feltárni.

A Javaslat külön nem mondja ki, hogy a véleménynyilvánító szavazásra előterjesztett javadalmazási politika alapján akkor is lehet kifizetést teljesíteni, ha azt a közgyűlés elutasítja. Ennek oka az, hogy az ún. konzultatív megoldásnál az Irányelv annyit rögzít - amit a § (4) bekezdése is kimond -, hogy a kifizetéshez az szükséges csupán, hogy a közgyűlésen elő legyen terjesztve a javadalmazási politika. Az Irányelv az ügydöntő közgyűlési megoldásnál részletes szabályokat állapít meg arra az időszakra, amíg a javadalmazási politika elfogadásra nem kerül, azonban ilyen kiegészítő szabályok a konzultatív megoldásnál nincsenek. Ebből az következik, hogy a főszabály érvényesül a közgyűlés elutasító szavazása esetén is, tehát kifizetés teljesíthető, mert az ahhoz szükséges feltétel teljesült.

A 17. §-hoz

Az Irányelv igen részletes szabályokat rögzít a javadalmazási politika tartalma körében. Fontos garanciális rendelkezés, hogy a javadalmazási politika átdolgozása esetén be kell mutatni minden lényeges változást, és azt, hogy a korábbi véleménynyilvánító szavazások során tett részvényesi véleményeket és a szavazás eredményét, hogyan veszi figyelembe. Garanciális rendelkezésként kerül rögzítésre, hogy az eltérés a javadalmazási politikától lehetséges, azonban csak korlátok között. Az egyik korlát az, hogy arra csak kivételes esetekben kerülhet sor. A másik korlát, hogy még ebben az esetben is csak akkor van lehetőség az eltérésre, ha a megfelelő eljárási feltételeket a javadalmazási politika tartalmazza. Csak azon elemektől lehet eltérni, amelytől való eltérés lehetőségét a javadalmazási politika kimondja.

A 18. §-hoz

A § kapcsolódik a Ptk. 3:279. §-ának módosításához, és azt rögzíti, hogy a társaságnak mikor és hogyan kell a közzétételt biztosítania.

A 19. §-hoz

A javadalmazási jelentés a javadalmazási politika végrehajtásáról szóló társasági dokumentum. E körben utalni lehet arra, hogy a javadalmazási jelentés ellenőrzése tekintetében az Irányelv több garanciális szereplőt is megjelöl. Ezen személyek közül a társasághoz legközelebb álló személy a társaság könyvvizsgálója. Az Irányelv annyit rögzít, hogy a könyvvizsgáló köteles ellenőrizni azt, hogy a jelentés tartalma megfelel-e az előírásoknak. Nem mondja ki ugyanakkor, hogy mi a teendője akkor, ha nem találja megfelelőnek a jelentést. Ezt a hiányt pótolja a § (4) bekezdése.

A 20. § és a 21. §-hoz

A §-ok a javadalmazási jelentés adatvédelmi szabályait tartalmazza. Fontos előírás, hogy a javadalmazási jelentés nem tartalmazhat olyan adatokat, amelyből a jelentésben szereplő személy családi állapotára következtetni lehetne (házas, gyermekkel rendelkező, özvegy stb.). Az adatkezelési törvényi előírásokra figyelemmel a Javaslat rögzíti azt is, hogy a javadalmazási jelentésben csak név és tisztség szerepelhet. A Javaslat ugyanis abból indul ki, hogy a javadalmazási jelentés célja az, hogy a társaság bemutassa az egyes igazgatók jövedelmét és nem az, hogy a részvényesek kvázi átvilágítsák, megismerjék az adott személyt. Az egyértelmű megjelöléshez a két adat elegendő. A javadalmazási jelentés közzétételének kötelező időtartama 10 év. Ezt meghaladó időtartamra is megismerhetővé teheti a társaság a javadalmazási jelentést, ha abból a személye adatokat eltávolítják. Fontos jelezni azt, hogy a vonatkozó ágazati törvény értelmében személyes adat az érintettre vonatkozó bármely információ, így név és a tisztség is.

A 22. §-hoz

Az Irányelv a javadalmazási jelentésre vonatkozó kötelezettségek teljesítésének másik ellenőrző személyét általános jelleggel határozza meg. Előírja, hogy tagállam biztosítsa, hogy "közigazgatási rendelkezések" útján is ellenőrzésre kerüljön a jelentés. A Javaslat rendelkezésének kiindulópontja, hogy ha a társaság főtevékenységét ágazati felügyeleti szerv felügyeli, akkor e hatóság látja el az irányelvből folyó felügyeleti jogkört is. Ha ilyen ágazati felügyeleti szerv nincs, akkor a cégbíróság jár el. Emellett az irányelv előírása alapján a Javaslat megteremti az igazgatók felelősségét is a javadalmazási jelentéssel összefüggő jogszabályi kötelezettségek teljesítésének megszegése esetére.

A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (CRR) 450. cikk (1) bekezdés j) pontja kizárólag akkor várja el az Irányelv szerinti igazgatók teljes javadalmazásának közzétételét, ha a tagállam vagy az illetékes pénzügyi felügyelet így határoz. Az Irányelv (54) preambulum pontja az ágazati uniós jog elsőbbségét mondja ki azzal, hogy azok "nem értelmezhetőek oly módon, hogy az veszélyeztesse ezen irányelv hatékony alkalmazását vagy általános céljának megvalósítását".

A 23. §-hoz

Az Irányelv reagálni kíván arra az elaprózott tulajdonosi szerkezettel működő tőzsdei cégek esetében kialakult helyzetre, amikor a vállalat irányítását végző irányító testületek és a tulajdonosok között nincs megfelelő kommunikáció és információáramlás, és a kisrészvényesek nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű és minőségű információval a társaság tényleges helyzetéről. A Javaslat egyrészről a kisrészvényesek (befektetők) érdekeinek védelme, továbbá a társaságban történő szerepvállalásuk ösztönzése érdekében, másrészről a társaság irányítását végző menedzsment társaságot érintő felelős döntéshozatala érdekében biztosítani kívánja, hogy az ún. "lényeges ügyletek" társasági kontroll mellett kerüljenek végrehajtásra. A lényeges ügyletek a társaságra és a részvényesekre hátrányosak, kockázatosak lehetnek. A Javaslat rögzíti, hogy a társaság a kapcsolt felekkel kötött lényeges ügyleteit legkésőbb annak végrehajtásakor nyilvánosan bejelenti. A társaság bejelentési kötelezettséggel összefüggő adminisztratív terheinek mérséklése érdekében a Javaslat - az Irányelv lehetőségként szabályozott - külön jelentés készítését nem követeli meg.

A Javaslat meghatározza a lényeges ügylet mértékét. A Javaslat a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok [International Financial Reporting Standards (IFRS)] 15 "Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel elszámolása" című standard (a továbbiakban: IFRS 15) szerint elszámolt, előző üzleti évben elért, korrigált árbevételének 1%-át meghaladó ügyletet tekinti lényeges ügyletnek. Kiemelhető, hogy az árbevétel általános viszonyítási alapnak tekinthető. A társaság által folytatott tevékenységből származó bevétel az árbevétel.

A 24. §-hoz

A tőkepiacon különböző gazdasági szegmensben működő társaságok versenyképessége érdekében a Javaslat él az Irányelv adta lehetőséggel, és egyes ügylet típusokat mentesít a jóváhagyási és nyilvánosságra hozatali kötelezettség alól. Fontos jelezni azonban, hogy a leányvállalatokkal kötött lényeges ügyletet ekkor is nyilvánosságra kell hozni.

A 25. §-hoz

A Javaslat a kapcsolt felekkel folytatott lényeges ügyleteket jóváhagyását a társaság ügyvezetésére telepíti, azonban megjeleníti, hogy a társaság dönthet úgy is, hogy a jóváhagyásra a közgyűlés vagy felügyelőbizottság jogosult. A lényeges ügylet jóváhagyására vonatkozó döntéshozatalban nem vehet részt az a személy, aki az ügyletben közvetlenül érintett. A Javaslat nem határozza meg az érintett személy fogalmát, mert annak normatív meghatározása vélhetően szűkítené a szabályozási célt. A jogalkotó ugyanis előre nem láthat minden olyan esetet - emiatt meghatározni sem tudja -, ahol az érintettség felmerülhet; ez ugyanis függhet az adott társaságtól, annak tevékenységétől, a konkrét ügylet létrejöttétől stb. Általános megközelítésben ezek a személyek elsődlegesen azok, akik a kapcsolt féllel szoros kapcsolatban állnak (tagja, vezető tisztségviselője stb.), vagy olyan személyek közeli hozzátartozói, akik a kapcsolt féllel szoros kapcsolatban állnak. De érintett az a személy is, akinek a számára az ügylet bármiféle előnnyel jár.

A társaság ügyvezetésének vagy a felügyelő bizottságnak a fentieken túlmenően belső értékelő eljárást is létre kell hoznia, amelynek célja, hogy rendszeres időközönként felmérjék, hogy az adott ügylet valóban mentesíthető-e, így például, hogy az a szokásos üzletmenetbe tartozónak vagy rendes piaci feltételek mellett kötött ügyeletnek minősül-e.

A 26. §-hoz

A Javaslat garanciális rendelkezésként írja elő, hogy ha az azonos kapcsolt féllel kötött ügyletek egy üzleti éven belül összességében elérik a lényeges ügylet értékét, a lényeges ügyletre vonatkozó előírásokat alkalmazni kell.

A 27. §-hoz

A Javaslat garanciális rendelkezésként mondja ki, hogy a bennfentes információ nyilvános közzétételére vonatkozó szabályokat a lényeges ügyletre vonatkozó előírások nem érintik.

A 28-31. §-hoz

A rendelkezések hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket, valamint sarkalatossági záradékot és jogharmonizációs záradékot tartalmaznak.

A 32. §-hoz

A törvényjavaslat célja a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) módosítása annak érdekében, hogy az elektromobilitásra vonatkozó, az ágazat által is igényelt, valamint az Irányelv3 által megkövetelt alapvető szabályok törvényi szinten elhelyezésre kerüljenek. A Kkt. módosítása biztosítja azt, hogy a szabályok a felhasználókhoz (gépjármű üzemeltetőkhöz) és ne a villamos energia vagy üzemanyag kereskedőkhöz legyenek közel. Erre figyelemmel a törvényjavaslat kiegészíti a Kkt. hatályát. Tekintettel azonban arra, hogy a törvényjavaslat a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) hatáskörébe helyezi a kapcsolódó eljárásokat, valamint figyelembe véve azt, hogy a töltés alapja villamos energia átadása, szükséges a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény, valamint a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) rendelkezéseivel is megteremteni a közvetlen kapcsolatot.

A 33. §-hoz és a 35. §-hoz

A módosítás alapján a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek külön jogszabályban meghatározott képesítés megszerzési kötelezettségéhez kapcsolódó vizsgák sikeres teljesítéséről a vizsgaigazolást, illetve a közúti közlekedési szakemberek részére a képesítés megszerzését igazoló okmányt, a 2019. január 1. napjától ezen személyek vizsgáztatását végző, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényben meghatározott vizsgaközpont adja ki, továbbá egyszerűsítve ezen eljárásokat.

A 34. §-hoz

A módosítás nyomán a szabályozás jobban leköveti a valós piaci és gazdasági működést azáltal, hogy az elektromos töltőberendezés üzemletetése alapesetben magába foglalja az elektromobilitási szolgáltatás nyújtását is, utóbbi azonban nem szükségképpeni tevékenység, azaz az üzemeltető nem köteles szolgáltatást is nyújtani, azt kiszervezheti. Az, aki nem üzemeltet, csak szolgáltat, az elektromobilitási szolgáltató. A módosítás célja, hogy a szabályozás eleget tegyen az Irányelv3-ban foglalt követelménynek, miszerint az elektromos töltőberendezés üzemeltető az elektromobilitás szolgáltatásnyújtás lehetőségét biztosíthatja az elektromobilitás szolgáltató számára. Ennek folyományaként nem szükséges az alapértelmezett szolgáltató fogalma, ugyanakkor ez a változtatás az üzemeltetésre és a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó valamennyi szabály felülvizsgálatát szükségessé teszi.

[45/B. §] A törvény az értelmező rendelkezések, fogalmak meghatározása során alapvetően az Irányelv3 definícióiból indult ki, azok tartalmi szempontból legpontosabb átültetésére törekedve. Az értelmező rendelkezésekben meghatározott fogalmak az elektromos járműtöltési szolgáltatás egyes kérdéseiről szóló 170/2017. (VI. 29.) Korm. rendeletben írt fogalmakat jelentős részben átvéve további meghatározásokkal bővültek. A törvény mindemellett az Irányelv3-ban nem szabályozott, azonban a magyarországi elektromobilitás piac megfelelő kialakításához szükséges - az Irányelv3-ban fogalom-meghatározás nélkül használt - további fogalmakat határoz meg, mint például az "elektromobilitás szolgáltatás". A törvényjavaslat a nyilvános töltőberendezés fogalmába beleérti a bevásárlóközpontok és plázák parkolóit is.

[45/C. §] Az üzemeltetői szerepkör engedélyhez kötött, az elektromos töltőberendezés üzemeltetők minimális feladata a töltőberendezés műszaki üzemeltetése és karbantartása, valamint a műszaki üzemzavarok elhárítása. Az üzemeltető főszabályként szolgáltatást is nyújt, s ebben az esetben az eseti töltés lehetőségének megteremtése is kötelezettsége. Az Irányelv3 előírásaira tekintettel szakmailag indokolt, hogy az üzemeltetési engedély alapját ne a tulajdonolt töltőállomások, hanem a műszaki üzemeltetési tevékenység ellátására való alkalmasság képezze. Ez az alkalmasság műszaki, szervezeti és személyi feltételek teljesítését jelenti, amelyet a végrehajtási rendelet szabályoz. Az engedély a kérelmezőt a töltőállomás üzemeltetési tevékenységre általánosságban feljogosítja. Ebben az esetben Hivatal nyilvántartást vezet a szolgáltatókról. A Hivatal által vezetett nyilvántartás regisztratív, vagyis az elektromobilitás szolgáltatók a Hivatal felé történő bejelentést megteszik, ezt a Hivatal nyilvántartja, de a nyilvántartásba történő bejegyzés ténye nem keletkeztet jogot kötelezettséget, és az nem minősül nyilvános, közhiteles nyilvántartásnak.

[45/D. §] Vet. szerinti hálózati engedélyes az ún. harmadik energiaügyi csomag szétválasztási szabályainak való megfelelés miatt sem üzemeltető, sem szolgáltató nem lehet. Az elektromobilitás szolgáltatás bejelentés köteles tevékenység, a Hivatal felé intézett bejelentés után folytatható.

[45/E. §] Az elektromobilitás szolgáltatás igénybevételéért fizetendő díjakat az üzemeltető határozza meg, amennyiben ő biztosítja az elektromobilitás szolgáltatásnyújtást az elektromobilitás felhasználóknak, amennyiben ezt az elektromobilitás szolgáltató bevonásával, a vele kötött szerződés keretében teszi meg, úgy az elektromobilitás szolgáltató számol el az elektromobilitás felhasználókkal. Az elektromobilitás felhasználók által fizetendő díjakra nézve a törvény az átláthatóság, és összehasonlíthatóság követelményét határozza meg. A törvény a felhasználók, fogyasztók védelme érdekében rendelkezik az engedélyes tevékenységének hatósági felügyeletéről, és a jogszabálysértő magatartásnak az arányosság és fokozatosság elvei szerinti történő szankcionálásáról.

[45/F. §] Az intelligens közlekedési rendszerek (ITS-ek) fejlett alkalmazások célja, hogy innovatív szolgáltatásokat nyújtsanak a különféle közlekedési módokhoz és a forgalomirányításhoz kapcsolódóan, valamint lehetővé tegyék a különböző felhasználók számára, hogy jobb tájékoztatást kapjanak, és biztonságosabb, összehangoltabb és "okosabb" módon használhassák a közlekedési hálózatokat. Az EU álláspontja, hogy az előírások elfogadásának, a szabványokra vonatkozó megbízások kiadásának, valamint az ITS-alkalmazások és -szolgáltatások kiválasztásának és kiépítésének valamennyi érdekelt fél szükségleteinek értékelésén kell alapulnia, és meg kell felelnie az EU által előírt követelményeknek. Az ITS fontos szerepet tölthet be a közlekedésbiztonság javításában, például olyan balesetérzékelő és forgalomfigyelő rendszerek alkalmazása révén, amelyek képesek a közlekedőket valós idejű információkkal ellátni. A nemzeti hozzáférési pont lényege, hogy valamely digitális interfészen keresztül biztosítva legyen a jogszabályok által meghatározott adatokhoz történő hozzáférés minden felhasználó számára. Továbbá a közúti árufuvarozást érintő bűnözés megelőzése, valamint a biztonságos tehergépjármű-parkolók létesítése és az adatvédelmi követelmények érvényre jutása céljából fontos, hogy a tagállamok összessége harmonizált és egyöntetű megközelítést alakítson ki a tehergépjárművek és haszongépjárművek biztonságos és védett parkolóhelyekkel való ellátására szolgáló információs szolgáltatásoknak az Unió területén történő nyújtásához. Maga a szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy az Európai Unió által megkövetelt, a tárgykörhöz kapcsolódó harmonizációs feladatok megvalósíthatók legyenek.

A 36. §-hoz

Új felhatalmazó rendelkezések a Kkt.-ben. A végrehajtási részletszabályok megalkotására jogalkotási felhatalmazást biztosító szabály.

A 37. §-hoz

Tekintettel arra, hogy Magyarországon már a törvény hatályba lépését megelőzően létesültek és üzembe helyezésre kerültek elektromos töltőberendezések, szükséges, hogy ezek helyzetének rendezéséről a törvény átmeneti rendelkezések útján gondoskodjon. Az új jogszabályi kereteknek való megfelelésre a korábban létesült töltőberendezések üzemeltetői 2020. július 1-jéig türelmi időt kapnak, a korábban kiadott engedélyeket pedig a Hivatal 1 éven belül hivatalból vizsgálja felül, és módosítja az engedélyeket.

A 38-39. §-hoz

Az elektromos töltőberendezés üzemeltetése és az elektromobilitás szolgáltatás a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (a továbbiakban: szolgáltatási irányelv) valamint a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény hatálya alá eső szolgáltatásnak minősül. Erre tekintettel a tervezett szabályozás és az uniós jog összhangját a szolgáltatási irányelv rendelkezéseinek figyelembevételével is szükséges megvizsgálni. A bejelentési, illetve engedélyezési kötelezettség a határon átnyúló szolgáltatást végző, szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatókra is vonatkozik (Kkt. 45/A. §), ezért szolgáltatási notifikáció szükséges.

A 40. §-hoz

Technikai jellegű módosítás a Kkt. hatályának kiegészítéséhez kapcsolódóan.

A 41. §-hoz

A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosítása az európai uniós valamint az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség által támasztott követelményeknek tesz eleget, amely alapján szét kell választani a tagállami, az adott felelős miniszter által ellátandó feladatokat, valamint a kifejezetten légiközlekedési hatósági feladatokat.

A 42. §-hoz

A módosítás az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény rendelkezései alapján tartalmaz módosítást, nevezetesen, hogy a jogalkalmazói tapasztalatok alapján szükséges törvényi szinten az eljárás felfüggesztésének lehetőségének megteremtése.

A 43. §-hoz

A deregulációs törekvésekhez igazodó, valamint az uniós jogi környezet gyors változásaira innovatív módon reagálni tudó követelményrendszer létrehozása érdekében szükséges módosítás.

A 44. §-hoz

Jogalkalmazói visszajelzések alapján szükséges a repülőterek zajgátló védőövezeteinek kijelölése tekintetében tett módosítás pontosítása, amely alapján nem volt egyértelmű, hogy a törvény 2018. decemberi módosítása kiterjed-e a vonatkozó EU rendelet alapján mentességet kapott repülőterekre is.

A repülőterekhez kapcsolódó követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról szóló 139/2014/EU Bizottsági rendelettel összefüggő jogharmonizáció érdekében szükséges rendelkezés.

A 45. §-hoz

A repülőterekhez kapcsolódó követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról szóló 139/2014/EU Bizottsági rendelettel összefüggő jogharmonizáció érdekében szükséges rendelkezés. Szükséges átmeneti rendelkezés beillesztése annak érdekében, hogy a jelenleg repülőtérrenddel és repülőtéri kézikönyvvel is rendelkező repülőtérnek legyen megfelelő ideje felkészülni a repülőtérrend kivezetésére.

A 46. §-hoz

A törvény kiegészítése szükséges annak érdekében, hogy meghatározásra kerüljön azon repülőterek köre, amelyek vonatkozásában akadálykorlátozási felületeket kell kijelölni.

A 47. §-hoz

Az egységes európai égboltra vonatkozó teljesítmény- és díjszámítási rendszer létrehozásáról, valamint a 390/2013/EU és a 391/2013/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2019/317 bizottsági végrehajtási rendeletre figyelemmel módosítani szükséges az Lt. 61. § (5a) és (5b) bekezdését, mivel 2020-tól a nemzeti felügyeleti hatóság költségei teljes költségtérítésbe kerülnek, ezzel összhangban, ha kevesebb a hatóság tényköltsége, akkor azt 2 évvel később vissza kell fizetnie.

A helyzet megfelelő kezelésére a Magyarország Kormánya és a Koszovói Nemzetközi Biztonsági Erő (KFOR) között a Koszovó felett kijelölt légtérben egyes léginavigációs szolgálatok nyújtásáról és egyéb kapcsolódó tevékenységek ellátásáról szóló Végrehajtási Megállapodás kihirdetéséről szóló 2013. évi CCXLVIII. törvény 9. §-ában meghatározott eljárás jelente megoldást, a § ennek végrehajtását szolgálja.

A 48. §-hoz

A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 38/B. § (4) bekezdése alapján a bírságfizetési kötelezettséget megállapító törvényben meg kell határozni, hogy a bevétel az államháztartás mely alrendszerének bevételét képezi.

A 49. §-hoz

A törvény kiegészítése az akadálykorlátozási felület fogalmával.

Az 50. §-hoz

Szövegcserés, pontosító rendelkezés. A javaslat emellett az uniós szabályozásban bekövetkezett változást követi le, továbbá javaslatot tesz a felügyeleti díj mértékének módosítására.

Az 51. §-hoz

Deregulációs rendelkezés.

Az 52. §-hoz

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény szövegcserés módosítása a hatályos európai uniós szabályozás feltüntetése érdekében.

Az 53. §-hoz

Hatályon kívül helyező rendelkezés.

Az 54. §-hoz

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) értelmező rendelkezései kiegészültek az online felület fogalmával.

Az 55. §-hoz

A rendelkezés a békéltető testület új fogalmát határozza meg, amelynek következtében a testület nem megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamarák (a továbbiakban: kamara) mellett működő, hanem a kamara által működtetett szakmailag független testület. A Magyar Nemzeti Bank szervezeti egységeként működő Pénzügyi Békéltető Testület (a továbbiakban: PBT) is ilyen formában működik. A módosítás alapján továbbra is az állam támogatja a testületek működését. Deregulációra tekintettel rögzítésre kerül, hogy az online adásvételi vagy online szolgáltatási szerződéssel összefüggő határon átnyúló fogyasztói jogvita esetén a fogyasztóvédelemért felelős miniszter által rendeletben kijelölt kamara által működtetett békéltető testület illetékes. Ezen kiegészül az Fgytv. azzal a rendelkezéssel, hogy a békéltető testület tagja e tevékenység ellátásáért a fogyasztóvédelemért felelős miniszter által rendeletben meghatározott díjazásra és szükség esetén költségtérítésre jogosult. A díjazás szabályozása kormányrendeleti szintről miniszteri rendeleti szintre kerül, az online ügyekben eljáró békéltető testület kijelölése törvényi szintről kerül miniszteri rendeletben való kijelölésre.

Az 56. §-hoz

A rendelkezés megállapítja, hogy az online vitarendezés tagállami kapcsolattartó pont feladatait - más európai uniós ország gyakorlatának megfelelően - a fogyasztóvédelemért felelős miniszter, gyakorlatban az Európai Fogyasztói Központ - látja el.

Az 57. §-hoz

A módosítás lényegesen egyszerűsíti a békéltető testületi tagok kiválasztásának az eljárását. A jelenleg hatályos bonyolult, a gyakorlatban nehezen alkalmazható kijelölési eljárást, az illetékes megyei (fővárosi) kamara által lefolytatott pályázati eljárás váltja fel. Ennek a lényege, hogy a területileg illetékes kamarák álláspályázatot írnak ki, összegyűjtik az érvényes pályázókat, mint jelölteket és abból egy-egy listát állítanak össze, amelyeket a pályázat érvényes lezárását követő harminc napon belül felterjesztenek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (a továbbiakban: MKIK) részére, aki azt véleményezve továbbítja a fogyasztóvédelemért felelős miniszternek. A békéltető testületi tagokat a pályázók közül a fogyasztóvédelemért felelős miniszter választja ki, a kiválasztást követően a megbízásukat a területileg illetékes kamarától kapják meg. Ha a területileg illetékes kamara nem ír ki pályázatot a kiírásának okának felmerülésétől számított 8 napon belül, akkor erre az MKIK jogosult. A testületi tagok száma testületenként legalább öt fő. A békéltető testületi tagok legmagasabb számát a területileg illetékes kamara javaslata alapján a fogyasztóvédelemért miniszter egyetértésével az MKIK határozza meg. A békéltető testületi tagok megbízását követően megalakul a békéltető testület. A békéltető testület megbízatása három évre szól. A békéltető testületi tagok az idő lejártát követően újra pályázhatnak. Továbbra is marad az az előírás, hogy a békéltető testület megalakulásakor legfeljebb a testületi tagok fele lehet olyan személy, aki az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Rögzítésre kerül, hogy a békéltető testület tagjai tevékenységüket - az elnök kivételével, aki munkaviszony vagy megbízási szerződés alapján látja el ezt a feladatot - megbízási szerződés keretében látják el. A módosítás nem érinti a békéltető testületi tagokra vonatkozó Fgytv.-ben előírt feltételeket pl.: büntetlen előélet előírását és az összeférhetetlenségi szabályokat.

Az 58. §-hoz

Módosítás annak érdekében, hogy minél több potenciális pályázó jelentkezhessen a békéltető testületekbe, ezért egyéb feltételként a felsőfokú iskolai végzettség mellé kétéves szakmai gyakorlat kerül előírásra. Ezen túl e §-ban technikai módosításokra kerül sor.

Az 59. §-hoz

A módosítás egyik fő célja a békéltető testületek vezetésének professzionális alapokra helyezése ezért az elnökök kiválasztása is a tagokhoz hasonlóan zajlik. A békéltető testületi tagjelöltek közül az illetékes kamara a békéltető testületi elnöknek javasolt tagokat, azok előzetes értékelését követően megküldi az MKIK részére, aki azt véleményezve továbbítja a fogyasztóvédelemért felelős miniszter részére. A békéltető testületi elnököt a jelöltek közül a fogyasztóvédelemért felelős miniszter választja ki. A kiválasztást követően az elnököt az MKIK bízza meg vagy alkalmazza három évre. Ha a testület megalakulásakor, vagy az elnök testületi tagsági megbízatásának megszűnését követő harminc napon belül az illetékes kamara nem javasol elnöknek személyt az MKIK részére, akkor az új elnököt a testületi tagok közül a fogyasztóvédelemért felelős miniszter választja ki. Az elnöki és elnökhelyettesi tisztség egyidejű betöltetlensége esetén az MKIK által kijelölt testületi tag látja el az elnöki feladatokat. Az elnök a tevékenységét munkaviszony vagy megbízási szerződéses jogviszony keretében láthatja el. Ezzel biztosítható a folyamatos, magas színvonalú, számon kérhető tevékenység. A kamara - ha a testület munkaterhe azt indokolja - javasolhatja az MKIK részére a fogyasztóvédelemért felelős miniszter egyetértésével elnökhelyettes kijelölését a testületi tagok közül. Erre az előírásra azért van szükség, mert jelenleg olyan békéltető testületeknél is vannak elnökhelyettesek, ahol azt egyébként a testület munkaterhe nem indokolja.

A 60. §-hoz

A módosítás miatt pontosító rendelkezés.

A 61. §-hoz

A békéltető testületi tagság - ideértve az elnököt is - megszűnésének új esete a felmondás lehetősége. Garanciális szabályként a békéltető testületi tagság felmondással való megszüntetésére Ptk., amennyiben a békéltető testület elnöke e tevékenységét munkaviszony keretében látja el, akkor a Munka Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni, amely a normaszövegbe is beépítésre került.

A 62. §-hoz

A békéltető testületek jelenlegi gyakorlata alapján főszabályként kerül bevezetésre, hogy a békéltető testületi tag egyedül jár el. Azonban, ha mindkét fél kéri, akkor a testület 3 tagú tanácsban jár el, emellett ha az elnök úgy ítéli, meg, hogy a fogyasztói jogvita bonyolult, akkor is 3 tagú tanácsban jár el a testület. Az adott eljárásban nem vehet részt a békéltető testületi tag aki, az üggyel kapcsolatban a fogyasztónak vagy a vállalkozásnak tanácsot adott és a megelőző három évben az eljárásban részt vevő vállalkozással munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állt. A módosítás alapján egyedül eljáró tagként jogász végzettség mellett közgazdász felsőfokú végzettséggel rendelkező tag is eljárhat.

A 63. §-hoz

Módosítás a meghallgatás előtti előzetes értesítés érdekében.

A 64. §-hoz

A módosítás alapján, amennyiben a fogyasztóvédelemért felelős miniszter az MKIK bevonásával a békéltető testületek egységes eljárási gyakorlatának kialakítása érdekében az eljárás egészére vagy egyes eljárási kérdésekre vonatkozóan országos eljárási szabályzatot készít, akkor annak alkalmazása kötelező a békéltető testületek eljárásában.

A 65. §-hoz

A testületi tagokról nyilvántartott adatok körét pontosító rendelkezés.

A 66. §-hoz

A fogyasztóvédelmi politikát az Fgytv. hatályos előírásai alapján kormányhatározattal kell a Kormánynak jóváhagynia. A módosítás alapján a fogyasztóvédelemért felelős miniszter fogyasztóvédelmi politika helyett fogyasztóvédelmi szakpolitikai programot készít, amely tartalmát tekintve hasonló a fogyasztóvédelmi politikához, de a bürokráciacsökkentésre tekintettel nem kormányhatározatként, hanem miniszteri jóváhagyással kerül elfogadásra. A módosítás így megfelel a kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) Korm. rendelet előírásainak. Ezáltal a fogyasztóvédelem stratégiai irányainak meghatározása - a gazdasági élettel való szoros összefüggése miatt - rugalmasabban kezelhető.

A 67. §-hoz

Az Fgytv.-ben az "Együttműködés az Európai Gazdasági Térség államainak fogyasztóvédelmi hatóságaival" címében szereplő jogi normák - az időközben bekövetkezett uniós szintű jogszabály-módosításokra tekintettel - áttekintésre és hatályosításra kerültek.

A 68. §-hoz

A módosítás hatására az (EU) 2017/2394 rendeletben előírt értesítési feladatokat a fogyasztóvédelemért felelős miniszter látja el.

A 69. §-hoz

Az új CPC rendelet 9. cikk (4) bekezdés g) pont alapján az Fgytv.-be beépítésre kerül, hogy amennyiben nem áll rendelkezésre más hatékony eszköz az (EU) 2017/2394 rendelet hatálya alá tartozó jogsértések megszüntetésének vagy megtiltásának érvényre juttatására és a fogyasztók kollektív érdekeit érő súlyos sérelem kockázatának megelőzése érdekében a fogyasztóvédelmi hatóság:

• elrendelheti az online felületről a tartalom eltávolítását vagy egy online felülethez való hozzáférés korlátozását, illetve elrendelheti, hogy az online felületre való belépéskor a fogyasztóknak szóló kifejezett figyelmeztetés jelenjen meg,

• elrendelheti, hogy a tárhelyszolgáltató az online felületet távolítsa el, az ahhoz való hozzáférést tiltsa le vagy korlátozza, vagy

• elrendelheti, hogy a domainszolgáltatók és domainnyilvántartók egy teljesen minősített domainnevet töröljenek és jogosult annak az engedélyezésére, hogy az érintett illetékes hatóság ilyen domainnevet nyilvántartásba vegyen,

ideértve a harmadik fél vagy más hatóság felkérését ilyen intézkedések megtételére.

A fogyasztóvédelmi hatóság a fentiek szerinti határozatának kötelezettje - annak határozatban történő megjelölése nélkül - valamennyi elektronikus hírközlési szolgáltató. A javaslathoz kapcsolódó kormányrendelet-tervezet az ilyen ügyekre Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatala került kijelölésre figyelemmel arra, hogy ez a szerv rendelkezik a legnagyobb gyakorlattal az e-kereskedelem és a határon átnyúló fogyasztóvédelmi hatósági ügyek kezelésében. Ugyanakkor az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel gyakorlati megvalósítását nem a fogyasztóvédelmi hatóság, azaz a Budapest Főváros Kormányhivatala, hanem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) végzi el, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) alapján. Az NMHH honlapján elérhető tájékoztatás alapján az Eht. 92/A. §, 159/B.-159/C. §-a alapján szervezi és ellenőrzi a büntetőügyben a bíróság által elrendelt elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes és végleges megakadályozásának végrehajtását, továbbá a külön törvényben meghatározott hatóság által elrendelt elektronikus adat hozzáférhetetlenné tétele végrehajtását. Az NMHH ennek érdekében működteti a központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisát (KEHTA), és a működtetés céljából feldolgozza az oda bevitt adatokat.

A bíróság, illetve a külön törvényben meghatározott hatóság a KEHTA-ban rögzíti:

a. az eljáró bíróság, a külön törvényben meghatározott hatóság megnevezését és a határozat számát,

b. az elektronikus adathoz való hozzáférés megakadályozásáról, illetve a megakadályozás megszüntetéséről szóló rendelkezést,

c. az elektronikus adat azonosítására és elérésére vonatkozó adatokat.

A KEHTA adatai nem nyilvánosak, azokba csak a bíróság, a külön törvényben meghatározott hatóság, az ügyész, a nyomozó hatóság, az Országgyűlés illetékes bizottságának a tagjai és az NMHH tekinthet be. Az ún. "honlapblokkolás" végrehajtására vonatkozó előírások a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 36/H. § (1)-(2) bekezdésének megfelelő szabályozást tartalmaznak: "A szerencsejáték-felügyeleti hatóság 36/G. § bekezdése szerinti határozatának kötelezettje - annak határozatban történő megjelölése nélkül - valamennyi elektronikus hírközlési szolgáltató. Az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel végrehajtását a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) az elektronikus hírközlésről szóló törvény alapján szervezi és ellenőrzi."

A 70. §-hoz

Felhatalmazó rendelkezés kerül beépítésre az Fgytv.-be, amely alapján felhatalmazást kap a fogyasztóvédelemért felelős miniszter, hogy a békéltető testületi tagsági feladat ellátására vonatkozó pályázat szabályairól, a békéltető testületi tagok díjazásáról szóló részletes szabályokat és az online adásvételi vagy online szolgáltatási szerződéssel összefüggő határon átnyúló fogyasztói jogvita esetén az eljárásra kijelölt kamara által működtetett békéltető testület kijelölését rendeletben állapítsa meg. Ezzel egyidejűleg az Fgytv.-ben a békéltető testületek kijelölésére és a tagok díjazására vonatkozó kormányrendeleti felhatalmazó rendelkezések, valamint az online jogvita rendezésére kijelölt kamarát tartalmazó szakasz hatályon kívül helyezésre kerülnek. A javaslathoz kapcsolódó kormányrendelettervezet tartalmazza ezen kormányrendeletek hatályon kívül helyezését.

A 71. §-hoz

Jogharmonizációs záradék.

A 72. §-hoz

Szövegcserés módosítások.

A 73. §-hoz

Hatályukat vesztő rendelkezések.

A 74-75. §-hoz

A közúti járművezetők, a közúti közlekedési szakemberek vizsgáztatását a közúti közlekedésről szóló törvény 18. § (8) bekezdése, valamint a Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpont kijelöléséről és feladatainak meghatározásáról szóló 284/2018. (XII. 21.) Korm. rendelet alapján a KAV Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpont Nonprofit Kft. (a továbbiakban: vizsgaközpont) látja el. A vizsgaközpont feladatainak ellátásához szükséges adatok rendelkezésre állásának érdekében kerül sor a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény módosítására.

A 76-77. §-hoz

2018. november 5-én hatályba lépett a 904/2010/EU és az (EU) 2017/2454 rendeletnek a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködés megerősítésére irányuló intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. október 2-i (EU) 2018/1541 tanácsi rendelet. Ennek értelmében 2020. január 1-jétől az EUCARIS-on keresztül biztosítani kell a külföldi héa-csalásokat kivizsgáló hatóságok részére az elektronikus úton történő automatizált hozzáférést a magyar jármű nyilvántartás meghatározott adataihoz, továbbá a magyar adóhatóságok részére az Eurofisc kapcsolattartó révén történő lekérdezési lehetőséget más tagállamok járműnyilvántartásaiban.

A 78. §-hoz

Deregulációs rendelkezés. A közlekedési hatóság helyett a vizsgaközpont értesíti a nyilvántartót a járművezető pályaalkalmasságára és utánképzésére, valamint a vezetési jogosultság megszerzésének időpontjára és a megszerzett kategóriára vonatkozó adatokról.

A 79. §-hoz

A közúti járművezetők, a közúti közlekedési szakemberek vizsgáztatását a közúti közlekedésről szóló törvény 18. § (8) bekezdése, valamint a Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpont kijelöléséről és feladatainak meghatározásáról szóló 284/2018. (XII. 21.) Korm. rendelet alapján a vizsgaközpont látja el. Ezáltal ezen, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. év CL. törvény szerint hatósági eljárásnak nem minősülő, vizsgáztatási feladatok ellátásra létrejött egy szervezet. Ennek alapján kerülne sor az eddig a hajózási hatóság által végzett vizsgáztatási tevékenységek szintén a vizsgaközpont általi ellátására, a feladatok racionálázása, a bürokrácia csökkentése, az ügyféli elégedettség, az eljárások minél gyorsabb lefolytatása érdekében. Ezen módosítás teremti meg annak alapját, hogy a hajózási képesítések megszerzéséhez szükséges vizsgáztatást a kormány által rendeletben kijelölt, kizárólagos állami tulajdonban álló vagy az általa alapított nonprofit szervezet végezze.

A 80. §-hoz

A hajózási hatóság által vezetett vizsgabiztosi névjegyzék tartalmát, abból való törlés feltételeit határozza meg a javaslat.

A 81. §-hoz

Az eddigi jogalkalmazói tapasztalatok alapján szükségessé vált annak szabályozása, hogy a hajózási képesítő vizsgára felkészítő tanfolyam oktatója csak az lehet, akit a hajózási hatóság felvett az ún. oktatói névjegyzékbe. A névjegyzékbe vétel, annak adattartalma valamint a névjegyzékből való törlés szabályai kerülnek megalkotásra.

A 82. §-hoz

A hajózási képesítések megszerzéséhez kapcsolódó vizsgákat folytató vizsgaközpont szakmai felügyeletét ellátó felügyeleti szerv által gyakorolható jogkör meghatározását tartalmazza.

A 83. §-hoz

Adatvédelmi rendelkezés.

A 84. §-hoz

Felhatalmazó rendelkezés.

A 85. §-hoz

Az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (Europêche) között 2012. május 21-én megkötött, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodás végrehajtásáról szóló, 2016. december 19-i 2017/159/EU tanácsi irányelvvel összefüggő jogharmonizáció érdekében szükséges felhatalmazó rendelkezés.

A 86. §-hoz

Átmeneti rendelkezés.

A 87. §-hoz

Szövegcserés módosító rendelkezés, amelyet a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 2018. év végén elfogadott módosítása indokol, amelynek értelmében a közúti járművezetők, közúti közlekedési szakemberek vizsgáztatását, utánképzését, a közúti járművezetők pályaalkalmassági vizsgálatát a 284/2018. (XII. 12.) Korm. rendeletben kijelölt vizsgaközpont végzi.

A 88. §-hoz és a 89. §-hoz

Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv) szövegcserés módosítása a hatályos európai uniós szabályozás feltüntetése érdekében.

A 90. §-hoz

Az Irányelv nyomán a jövőben a tőzsdei társaság jogosult lesz arra, hogy azonosítsa részvényeseit, és köteles lesz arra, hogy részükre minden lényeges társaság jogi eseményről tájékoztatást nyújtson, és a részvényestől ezekkel kapcsolatosan utasítást, kérelmet fogadjon.

A tőkepiaci törvényben jelenleg is szabályozott tulajdonosi megfeleltetés a részvényesi azonosítással nem megegyező rezsim, attól eltérő rendszer, mivel hatálya nem intézményi alapon fogalmazódik meg; minden dematerializált értékpapírra, azaz nemcsak részvényre, hanem például a hitelviszonyt megtestesítő dematerializált értékpapírra is kiterjed. A tulajdonosi megfeleltetés továbbá a Felügyelet számára biztosítja, hogy feladatainak ellátása érdekében, különösen a befolyásszerzés megítélése, vizsgálata érdekében, tulajdonosi megfeleltetést kérjen. Ez a megfeleltetés valamennyi részvényesre kiterjedhet, tekintet nélkül arra, hogy a részvénykönyvben szerepel-e. Ezzel szemben a kibocsátó részvénytársaság - az alapszabályában meghatározott keretek között -ugyan bármely általa megjelölt időpontra kérheti a részvénytulajdonosok személyének tulajdonosi megfeleltetéssel való megállapítását, azonban a tőzsdei cég esetében a részvényesnek jogában áll úgy határozni, hogy a részvénykönyvben nem kíván feltűnni. Az Irányelv által lefolytatott azonosítás minden részvényesre kiterjed, és a részvényes a tulajdonosi megfeleltetésnél biztosított korlátozó rendelkezéssel nem maradhat ki az azonosításból.

Az eltérő rezsimek megkülönböztetése érdekében a Tpt. hatályos tulajdonosi megfeleltetésre vonatkozó szabályainak és a Bszt. értékpapírtitokra vonatkozó rendelkezéseinek módosítása is szükségessé válik.

A tőkepiaci törvényben jelenleg is szabályozott tulajdonosi megfeleltetés a részvényesi azonosítással tehát nem megegyező rezsim, attól eltérő rendszer. Az eltérő rezsimek megkülönböztetése érdekében kerül sor a Tpt. 149. § (1) bekezdésének technikai kiegészítésére.

A 91. §-hoz

A fejezet címének módosítása, mivel a fejezet tartalmilag bővül.

A 92. §-hoz

A BEREC Rendelet az Európai Unión belüli telefonhívások és üzenetek díjazása kapcsán a fogyasztóknak felszámított maximális kiskereskedelmi díjaktól való eltérést enged, azonban az engedélyezés szabályait nem rögzíti. A rendelkezés a maximális díjtól való eltérés engedélyezésének szabályait határozza meg.

A 93. §-hoz

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény módosítása azért szükséges, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatók a hivatásos katasztrófavédelmi szerv által meghatározott olyan műszaki rendszert építsenek ki, amelynek alkalmazásával szükség esetén egy adott területen az érintett lakosságot SMS-ben riasztani és tájékoztatni lehet. Mivel jelenleg Magyarországon a kiadott mobiltelefon SIM kártyák száma meghaladja a lakosságszámot, ezért az SMS-ben történő értesítés a legcélravezetőbb, mert ennek a megoldásnak az alkalmazásával érhető el egy esetleges rendkívüli helyzetben egy adott területen a legtöbb érintett. Az SMS-ben történő értesítés érdekében az elektronikus hírközlési szolgáltatóknak fejleszteni szükséges hálózatukat. A fenti rendszer kiépítésének költsége az egyes szolgáltatókat terheli. A mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó elektronikus hírközlési szolgáltatók ellenérték nélkül kötelesek SMS-ben az érintett lakosságot riasztani és tájékoztatni.

A 94. §-hoz

Mivel egy katasztrófaveszély vagy egy veszélyhelyzet esetén a lakosság időben történő riasztása és tájékoztatása életeket menthet, ezért a mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó elektronikus hírközlési szolgáltató a módosítást követően köteles az SMS elküldését biztosítani.

A 95. §-hoz

A módosítás felhatalmazást ad a Kormány számára, hogy a lakosság riasztásának és veszélyhelyzeti tájékoztatásának érdekében kialakításra kerülő rendszerhez kapcsolódó részletszabályokat rendeletben határozza meg.

A 96. §-hoz

A jogharmonizációs záradék kiegészítése a BEREC Rendelet érintett rendelkezéseire utalással és a § a notifikációs záradékot tartalmazza.

A 97. §-hoz

A módosítást a 165/2014/EU rendelet 41. cikkével való összeegyeztethetősége tárgyában indított EUP (2019) 9386 EU Pilot eljárás tette szükségessé. A jelenleg hatályos jogszabályi környezet alapján az adó-és vámhatósági eljárást, a felnőttképzési tevékenységet folytató intézmények ellenőrzésére irányuló eljárások kivételével, közigazgatási bírsággal sújtandó jogsértések esetén az ellenőrzést végző hatóságnak a jogsértés megállapítását követően vizsgálnia kell, hogy a jogsértést elkövető megfelel-e a KKV tv. alapján a kis- és középvállalkozás fogalmának és a jogsértést első esetben követte-e el. Amennyiben a válasz igen és nem állnak fenn a KKV tv. 12/A. § (2) bekezdésben foglalt bírságolási esetek, akkor a jogsértést elkövető figyelmeztetésben részesül. A jelenleg hatályos KKV tv. 12/A. § (1) bekezdésének alkalmazása számos jogértelmezési kérdést vet fel. Egyrészt az uniós kkv-ékkal szemben nem alkalmazandó, ezáltal különbséget tesz a honos és nem honos jogsértők közötti szankcionálásban a jogsértéstől függetlenül; másrészt a figyelmeztetés intézménye nem minden esetben felel meg a szankciókkal szemben támasztott azon követelménynek, hogy legyen arányos a jogsértéssel és kellő visszatartó erővel bírjon. Előbbiekre figyelemmel a § hatályon kívül helyezése indokolt.

A 98. §-hoz

Szükséges a nemzeti szabályokra vonatkozó új, a 4. vasúti csomag műszaki pillére irányelveivel összhangban lévő fogalom bevezetése.

A 99. §-hoz

A bekezdés két ízben is tévesen a határozat jogerőre emelkedése terminológiát használja. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) a fenti terminológiát megszüntette, helyette a döntés véglegessé válásának fogalmát vezette be. Más által végzett tevékenységet a vasúti igazgatási szerv felfüggeszteni nem tud. A helyes szóhasználat a tevékenység megtiltása, így indokolt a rendelkezés módosítása.

A 100. §-hoz

A 2016/2370 EU irányelv 1. cikk 5. pontjának [a 2012/34/EU irányelv 7a. cikk (3) bekezdésének] átültetését szolgálja. A 2016/2370 (EU) irányelv 1. cikk 4. pontja [a 2012/34/EU irányelv 7. cikk (3) bekezdés c) és d) pontjai] kimondja, hogy "A tagállamok biztosítják, hogy ugyanazon személyeket ne lehessen egyidejűleg az alábbi munkakörökben kinevezni vagy alkalmazni:

c) ha van felügyelőbizottság, a pályahálózat-működtető és vállalkozó vasúti társaság felügyelőbizottságának tagjaiként;

d) vertikálisan integrált vállalkozás részét alkotó olyan felügyelőbizottság tagjaiként, amely a vállalkozó vasúti társaság és a pályahálózat-működtető felett egyaránt ellenőrzést gyakorol, továbbá az említett pályahálózatműködtető igazgatótanácsának tagjaiként." Ezeket a rendelkezéseket a Vtv. 11/A. § (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban ültettük át. Ugyanakkor a 2016/2370 EU irányelv 1. cikk 5. pontja [a 2012/34/EU irányelv 7a. cikk (3) bekezdése] kimondja, hogy "A tagállamok határozhatnak úgy, hogy az infrastruktúra-használati díjak meghatározását és a menetvonalak kijelölését a vállalkozó vasúti társaságoktól jogi formáját, szervezetét és döntéshozatali struktúráját tekintve független, a díjszabásért és/vagy a menetvonalak elosztásáért felelős szerv végezze. Ilyen esetben az érintett tagállam eltekinthet a 7. cikk (2) bekezdésének és a 7. cikk (3) bekezdése c) és d) pontjának alkalmazásától."

Mivel a Vtv. 3/B. § (8) bekezdése kimondja, hogy országos jelentőségű vasútvonalat működtető független pályahálózat-működtető esetében a 67/P. § (3) bekezdésében foglalt feladatokat a Vasúti Pályakapacitás-elosztó Szervezet (a továbbiakban: VPSZ) látja el, amely a a 2016/2370 EU irányelv 1. cikk 5. pontja [a 2012/34/EU irányelv 7a. cikk (3) bekezdése szerinti szerv, ezért Magyarország élni kíván a mentesítési lehetőséggel.

A 101. §-hoz

Az Irányelv 1. cikk 5. pontjának [a Recast 7d. cikk (1) bekezdés végének] átültetését szolgálja. A Vtv. 11/C. § (2) bekezdése szerint a pályahálózat-működtetői tevékenységből származó bevételeit a pályahálózat-működtető kizárólag saját vállalkozásának finanszírozására használhatja fel. Az Irányelv kimondja, hogy a pályahálózatműködtető az ilyen bevételből osztalékot is fizethet a társaság tulajdonosainak, akik között lehetnek magánrészvényesek is, viszont nem lehetnek vertikálisan integrált vállalkozásba tartozó és valamely vállalkozó vasúti társaság és az említett pályahálózat-működtető felett egyaránt ellenőrzést gyakorló vállalkozások.

A 102. §-hoz

A nemzeti szabályok magukban foglalják mind a vasúti műszaki, mind pedig a vasútbiztonsági szabályokat, így a korábban csak a vasútbiztonsági szabályokra vonatkozó szabályozást ki kell terjeszteni valamennyi nemzeti szabálynak minősülő vasútbiztonsági és műszaki előírásra. Indokolt törvényi szinten előírni, hogy nemzeti szabályok csak jogszabályban, illetve jogszabályi felhatalmazás alapján erre a célra létrehozott és szabályozott működésű szakértői testület által kiadott előírásokban jelenhetnek meg.

A 103. §-hoz

A hatályos vasúti közlekedésről szóló törvény értelmében az alapvizsga és az időszakos vizsga lebonyolítását, valamint az alapképzés és az időszakos oktatás szakmai irányítását a Kormány által külön jogszabályban kijelölt vasúti vizsgaközpont végzi. Figyelemmel arra, hogy a vasúti vizsgaközpont tevékenysége feletti felügyelet jelenleg nem biztosított, a törvényi módosítás ezen hiányosságot pótolja.

A 104. §-hoz

A 2016/2370 EU irányelv 1. cikk 5. pontjának [a 2012/34/EU irányelv 7c. cikk (4) bekezdésének] átültetését szolgálja. A kihasználatlan vonalszakaszokon a forgalom növelése céljából lehetőséget kell biztosítani a pályahálózatműködtetőknek, hogy megkülönböztetéstől mentesen különböző kedvezmények nyújtásával odavonzzák a vállalkozó vasúti társaságokat. Ez a gyakorlatban például a következőket jelentheti: a pályahálózat használatáért fizetendő díjakat a pályahálózat egészére nézve azonos elvek alapján kell képezni, de például egy kihasználatlan szakasz esetében lehetőség van például díjcsökkentésre. A megkülönböztetés-mentesség ebben az esetben pedig azáltal biztosítható, ha a pályahálózat-működtető egy vállalkozó vasúti társasággal megköti az ilyen tartalmú megállapodást, akkor [a megkülönböztetés-mentesség biztosítása érdekében] ugyanilyen feltételekkel (tehát ugyanarra a szakaszara, ugyanolyan mértékű kedvezményre) kell megkötnie az összes olyan többi vállalkozó vasúti társasággal is a megállapodást, amelyik ezt kezdeményezi, illetve kéri. Más feltételekkel viszont nem köteles, nem jogosult a pályahálózat-működtető megkötni a megállapodást.

A 105. §-hoz

Az Ákr. értelmében törvényi szinten kell szabályozni, lehetővé tenni az eljárás felfüggesztését, ez indokolja a jelen módosítást.

A 106. §-hoz

A közlekedési hatóság feladatkörének pontosítását a nemzeti szabályok fogalmának és az azok megalkotásáért felelős szervezeteknek a módosítás alapján törvényi szinten történő megjelenítése indokolja.

A 107. §-hoz

Az Ákr. rendelkezéseinek, szóhasználatának történő megfeleltetést tartalmaz.

A 108. §-hoz

Felhatalmazó rendelkezés. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 8. § (3) bekezdése kimondja, hogy miniszteri rendelet kivételével jogszabály a törvény szabályaival összhangban álló, kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg. Mivel a hatályos a vasúti társaságok működésének engedélyezéséről szóló 45/2006. (VII. 11.) GKM rendelet tartalmaz eljárási rendelkezéseket, ezeket kormányrendeleti szintre kell emelni.

Más által végzett tevékenységet a vasúti igazgatási szerv felfüggeszteni nem tud. A helyes szóhasználat a tevékenység megtiltása, így indokolt a rendelkezés módosítása. A 39. ponttal bevezetni kívánt felhatalmazó rendelkezés a nem jogszabályban megjelenő, nem normatív tartalmú nemzeti szabályok kidolgozásáért felelős szervezetre vonatkozó részletes szabályozást kidolgozása lehetőségét biztosítja.

A 109. §-hoz

Szövegcserés, szövegpontosító módosítás.

A 110. §-hoz

Hatályon kívül helyező rendelkezés.

A 111-113. §-hoz

A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (Gyftv.) szövegcserés módosítása a hatályos európai uniós szabályozás feltüntetése érdekében, és hatályukat vesztő rendelkezések.

A 114. §-hoz

A Kkt. módosítása következtében a Vet. elektromobilitás szolgáltatásra és az elektromos töltőberendezés üzemeltetésére vonatkozó rendelkezéseinek módosítása, valamint hatályon kívül helyezése.

A 115. §-hoz

A § indokolása megegyezik a Tpt. módosításának indokolásával. Az Irányelv nyomán a jövőben a tőzsdei társaság jogosult lesz arra, hogy azonosítsa részvényeseit, és az ehhez szükséges információk továbbítását az értékpapírszámla-vezetőktől megkövetelheti. Ehhez kapcsolódóan szükséges az ilyen jellegű adatszolgáltatás kivétele az értékpapírtitok sérelme köréből.

A 116-117. §-hoz

A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) szövegcserés módosítása a hatályos európai uniós szabályozás feltüntetése érdekében, és hatályukat vesztő rendelkezések.

A 118-119. §-hoz

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) szövegcserés módosítása.

A 120. §-hoz

Az (EU) 2016/800 irányelv 4. cikk (1) bekezdés a) pont ii. alpontja alapján a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekeket tájékoztassák a 2016/800/EU irányelvben foglalt jogokról, amelynek keretében a gyermeket tájékoztatják az ügyvédi támogatáshoz való jogról, a 6. cikkben foglaltak szerint. Az ügyvédi támogatáshoz való joghoz az (EU) 2016/800 irányelv 18. cikke hozzárendeli a költségmentességet, amikor úgy rendelkezik, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a költségmentességre vonatkozó nemzeti jog garantálja az ügyvédi támogatás igénybevételéhez való jog hatékony gyakorlását.

A személyes költségmentesség lehetőségét a Szabs. tv. jelenleg is ismeri. Személyes költségmentesség akkor engedélyezhető, ha az eljárás alá vont személy a jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a szabálysértési költséget előreláthatóan nem tudja megfizetni és ezt megfelelően igazolta [Szabs. tv. 92. § (5) bekezdése]. A Szabs. tv. biztosít állam általi költségviselést olyan esetben is, amikor a szociális helyzet irreleváns, mert a "kedvezmény" alanyi jogon jár: az állam viseli azt a költséget, amely annak következtében merült fel, hogy az eljárás alá vont személy a magyar nyelvet nem ismeri, hallássérült, siketvak, beszédfogyatékos.

Az ügyvédi képviselet költségének állam általi viselése csak a kirendelt ügyvéd indokolt készkiadása és díja tekintetében merülhet fel, a meghatalmazott ügyvéd kiadásai az eljárás alá vont személyt terhelik. A Szabs. tv. alapján ügyvéd kirendelésére egyetlen esetben kerülhet sor: ha az eljárás alá vont személyt őrizetbe veszik gyorsított eljárás lefolytatása érdekében.

Az (EU) 2016/800 irányelv hivatkozott rendelkezéseinek való megfelelés érdekében tehát azt kell biztosítani a módosítással, hogy az őrizetbe vett, eljárás alá vont személy részére kirendelt ügyvéd költségét az állam viselje, feltéve, hogy az eljárás alá vont személy a cselekmény elkövetésekor fiatalkorú volt.

A 121. §-hoz

A szakasz az (EU) 2016/800 irányelv 14. cikkének való megfelelést szolgálja, összhangban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 85. § (2) bekezdésében foglaltakkal.

Az (EU) 2016/800 irányelv 14. cikk (1) bekezdése alapján a tagállamok biztosítják a gyermek magánéletének a büntetőeljárás során történő védelmét. Ugyanezen cikk (2) bekezdése pedig rögzíti, hogy ennek érdekében a tagállamok előírják, hogy a gyermekeket érintő bírósági meghallgatásokat általában a nyilvánosság kizárásával folytassák le, vagy lehetőséget adnak a bíróságoknak vagy a bíráknak arra, hogy az ilyen meghallgatásokat a nyilvánosság kizárásával folytassák le.

A Szabs. tv. a tárgyalás nyilvánosságáról kizárólag a kifogás elintézése tárgyában tartott tárgyalás vonatkozásában rendelkezik, a gyorsított eljárásban megtartott bírósági tárgyalásra vonatkozó szabályok között ilyen nincsen. Kiindulva a tárgyalás nyilvánosságának alapelvéből, az (EU) 2016/800 irányelvnek való megfelelés érdekében indokolt a Szabs. tv. bíróság elé állításra vonatkozó alcímének kiegészítése a tárgyalás nyilvánossága korlátozásának lehetőségével.

A 122. §-hoz

Jogharmonizációs rendelkezés.

A 123. §-hoz

A rendelkezés részben újraszabályozza a Ptk. 3:268. §-át, mert a jelenlegi (2) bekezdést kibővült szövegezéssel állapítja meg, emellett beilleszt egy új tartalmú (3) bekezdést és a jelenlegi (3) bekezdést (4) bekezdésként tartja fenn.

A (2) bekezdés kibővült tartalma a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, valamint vezető állású munkavállalók hosszú távú díjazása és ösztönzési rendszere irányelveinek meghatározása helyett beilleszti a javadalmazási politika fogalmát a Ptk. szóhasználatába, továbbá egyértelműen rögzíti, hogy a közgyűlési szavazás konzultatív, vagyis véleménynyilvánító.

Az Irányelv elsődleges megoldásként az ügydöntő közgyűlési szavazást modellezi, azonban a hazai nyilvánosan működő részvénytársaságok elaprózódó részvényesi struktúrájára az ügydöntő közgyűlési megoldás nem volt biztonsággal ráépíthető. Az Irányelvvel együtt a magyar részvénytársasági jogba beépülő garanciális elemek azonban kellő mértékben megnövelik a jövőben a részvényesek tájékoztatáshoz jutásának lehetőségét, és lehetővé teszik, hogy a részvényes tájékozódjon a társaság tényleges helyzetéről és ehhez képest a társaság vezetőinek juttatásait átláthassák, arról véleményt formáljanak. Törvényi szinten kerül biztosításra az a garanciális rendelkezés is, hogy a javadalmazási politika jelentős változása esetén, de legalább négyévente azt a közgyűlés napirendjére kell tűzni. Ez az első ránézésre formális irányelvi rendelkezés a hazai tőzsdei társaságok gyakorlatában jelentős változást is eredményezhet, hiszen az éves, kvázi kötelező közgyűlések mellett a menedzsmentnek további közgyűléseket is össze kell esetlegesen hívnia. E közgyűlések viszont lehetőséget biztosítanak a részvényeseknek arra, hogy a napirendi kiegészítését kérjék, határozattervezeteket nyújtsanak be.

Indokolt utalni arra, hogy a §-hoz kapcsolódó részletszabályok nem a Ptk.-ban, hanem a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzéséről és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2019. évi LXVII. törvényben kerülnek elhelyezésre. Itt ismerhető meg tehát a javadalmazási politikára és a jelentésre vonatkozó részletes szabályozás. Kiemelhető továbbá, hogy nem a Ptk., hanem az előbb említett törvényi szabályozás tartalmazza azt is, hogy ha a közgyűlés elutasítja a javasolt javadalmazási politikát, amire az irányelv alapján konzultatív közgyűlési hatáskör esetén is lehetőség van, akkor az átdolgozott javadalmazási politikát ismét a közgyűlés elé kell terjeszteni.

A 124. §-hoz

A 2007/36/EK irányelv egyre nagyobb mértékben írja elő, teszi lehetővé az elektronikus kommunikáció adta lehetőségek kihasználását. Elég csak arra utalni, hogy a honlapon való tájékoztatás, a honlapról letölthető, részvényesek joggyakorlását segítő űrlapok, a konferencia-közgyűlés már bevett gyakorlatnak tekinthetőek. A rendelkezés minden részvényes számára, aki részt vesznek a közgyűlésen, biztosítja, hogy kérelmére a társaság igazolja, hogy a leadott szavazatát miként számították be.

A 125. §-hoz

A rendelkezés kiegészíti a jelenlegi szakaszt egy új bekezdéssel. A rendelkezés rögzíti, hogy a javadalmazási politikát és javadalmazási jelentést a nyilvánosan működő részvénytársaság a honlapján köteles nyilvánosságra hozni. A rendelkezés ezzel egyrészt egy garanciális szabályt rögzít, másrészt a Ptk. szóhasználatába emeli a javadalmazási jelentést is. Fontos kiemelni azonban, hogy mind a javadalmazási politika, mind a javadalmazási jelentés tényleges tartalma, és részletszabályai nem a Ptk.-ban, hanem a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzéséről és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2019. évi LXVII. törvényben kerülnek elhelyezésre.

A 126. §-hoz

A 2007/36/EK irányelv egyre nagyobb mértékben írja elő, teszi lehetővé az elektronikus kommunikáció adta lehetőségek kihasználását. Elég csak arra utalni, hogy a honlapon való tájékoztatás, a honlapról letölthető, részvényesek joggyakorlását segítő űrlapok, a konferencia-közgyűlés már bevett gyakorlatnak tekinthetőek. A rendelkezés a jövőben azt biztosítja, hogy azok a részvényesek, akik konferencia közgyűlés keretében vesznek részt a közgyűlésen, a leadott szavazatukról azonnal visszaigazolást kapjanak.

A 127. §-hoz

Önálló zálogjog esetén is előfordulhat, hogy a biztosítéki szerződés szerint kielégíthető követelést annak kötelezettje, esetleg maga az önálló zálogjog kötelezettje vagy harmadik személy teljesíti. A biztosítéki szerződésben meghatározott követelést kielégítő személynek ebben az esetben megtérítési követelése keletkezik. Indokolt ezért annak elismerése és a törvényben történő kimondása, hogy a megtérítési követelés jogosultját e követelése biztosítására ilyen esetben is megilleti a zálogjog. A Javaslat ezért kimondja, hogy ha a követelést kielégítő személy pénzügyi intézmény, akkor az önálló zálogjog a megtérítési követelése erejéig rá átszáll (a biztosítéki szerződés tehát e követelést a javára fogja biztosítani). Más azonban a helyzet, ha a biztosítéki szerződésben meghatározott követelést kielégítő személy nem pénzügyi intézmény. A Javaslat ezzel kapcsolatban azt mondja ki, hogy ha a biztosítéki szerződés szerinti követelést kielégítő személy nem pénzügyi intézmény, a megtérítési követelése biztosítására e személyt a zálogjog az önálló zálogjog ranghelyén követelést biztosító zálogjogként illeti meg (hiszen az önálló zálogjog csak pénzügyi intézményre szállhat át, mivel az átruházás is csak ilyen intézmény esetén kerülhet szóba). Ebben az esetben tehát a zálogjog a megtérítési követelést a továbbiakban már nem önálló, hanem járulékos zálogjogként fogja biztosítani, vagyis az önálló zálogjog nem pénzügyi intézmény által történő kielégítés esetében a törvény rendelkezése folytán lényegében a megtérítési követelést biztosító járulékos zálogjoggá alakul át.

A 128. §-hoz

A rendelkezések rendezik a hatályos szabályozás kapcsán nem kezelt azt az esetet, amikor egy elzálogosított követelés csupán kezességgel van biztosítva, és ezért alzálogjog nem is keletkezhetett. Ebben az esetben értelemszerűen a zálogjogosult lesz az, aki a követelés kezesével szemben a kezesség jogosultját megillető jogokat gyakorolhatja.

A 129. §-hoz

A módosító rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére a követelést kielégítő személyes kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt megillető megtérítési követelés biztosítására fennmaradó zálogjog a zálogjogosultat kielégítő személyt illeti meg. Ebből következően ezt a fennmaradó zálogjogot a megtérítési követelés jogosultja érvényesítheti, így a kielégítési jogot is ez a személy gyakorolhatja.

A 130. §-hoz

A rendelkezés az elmúlt év uniós jogalkotására tekintettel pontosítja a társasági irányelveket a jogharmonizációs záradékban, továbbá beilleszti a 2017/828 (EU) irányelvre vonatkozó záradékot a Ptk. rendelkezésébe.

A 131. §-hoz

Szövegpontosító jellegű rendelkezés.

A 132. §-hoz

A rendelkezés a jogharmonizációs klauzulából az időközben hatályon kívül helyezett, a kodifikált társasági jogi irányelv - a 2017/828 (EU) irányelv - részévé vált irányelvekre való utalások hatályon kívül helyezését valósítja meg.

A 133-134. §-hoz

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény technikai jellegű, szövegcserés módosítása a hatályos európai uniós szabályozás feltüntetése érdekében.

A 135. §-hoz

A Ptk. 5:99. § (4) bekezdése ételmében "a zálogjoggal biztosított követelés alzálogjog alapítása útján terhelhető meg zálogjoggal. Az alzálogjog tárgya a zálogjog és az általa biztosított követelés, az alzálogjogra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a zálogjogra vonatkozó szabályok irányadók". A jogalkalmazási gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy az alzálogjog mikor tekinthető megalapítottnak, ha annak tárgya nem csupán a zálogjog által biztosított követelés, hanem maga a (követelést biztosító) zálogjog is. Sok esetben ugyanakkor a követelés elzálogosítása már akkor megtörténik, amikor azt még nem biztosítja zálogjog, vagyis a követelés elzálogosításakor az alzálogjog alapításáról a Ptk. rendelkezése értelmében még nem lehet szó.

A szabályozást kiegészítő rendelkezés abból indul ki, hogy az alzálogjog tulajdonképpeni tárgya a zálogjoggal biztosított követelés. Az alzálogjognak az elzálogosított követelést biztosító zálogjog is tárgya (erre utal a Ptk. hivatkozott rendelkezése), de ez utóbbi csak abban az értelemben, hogy az alzálogjog megalapítottá válásának feltétele, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyául szolgáló követelést is zálogjog biztosítsa, vagyis e követelésen is megalapított legyen a zálogjog.

A Ptk. külön rendelkezik a zálogjog alapításáról (Ptk. 5:88. §) és létrejöttéről (Ptk. 5:87. §). Jelzálogjog esetén az alapítás feltétele a zálogszerződés és a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzés. A jelzálogjog pedig csak akkor jön létre, amikor a "zálogkötelezett rendelkezési joggal bír a zálogtárgy fölött". A javasolt módosítás ehhez képest egyértelművé teszi, hogy az alzálogjog alapítása a zálogjoggal biztosított követelés elzálogosításának a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzésével történik, ezáltal kell azt megalapítottnak tekinteni (maga az alzálogjog pedig természetesen csak akkor jön létre, ha a zálogjogosult már maga is rendelkezik az elzálogosított követeléssel, ezáltal az e követelést biztosító zálogjog is létrejött).

Előfordulhat azonban, hogy az elzálogosított követelést utóbb biztosítják zálogjoggal. Az alzálogjogot ilyenkor azonban értelemszerűen csak akkor lehet megalapítottnak tekinteni, ha az elzálogosított követelést biztosító zálogjogot is ténylegesen megalapítják. Az alzálogjog ebben az esetben tehát akkor jön létre, ha az elzálogosított követelést biztosító zálogjog tárgyául szolgáló zálogtárgy felett a zálogjogosult (aki egyben az elzálogosított követelés jogosultja) rendelkezési joggal is bír, és ezáltal a követelését biztosító zálogjoga is létrejöttnek tekintendő.

A 136. §-hoz

E rendelkezés átmeneti szabályt tartalmaz az olyan elzálogosított követelések tekintetében, amelyek esetében a zálogszerződést a törvény hatálybalépésének napján vagy azt megelőzően kötötték. Ebben a körben is alkalmazni kell a módosító törvény azon szabályát, amely arról rendelkezik, hogy milyen feltételek mellett tekinthető az alzálogjog megalapítottnak. Ez a rendelkezés egyébként összhangban van az e körben - megfelelő szabályozás hiányában - kialakult jogalkalmazási gyakorlattal, így visszamenőlegesen a felek egyikére nézve sem állapít meg kötelezettséget. Lehetőséget biztosít azonban arra, hogy az e törvény hatálybalépését megelőzően kialakult joggyakorlat a tételes jog által is megerősítést nyerjen.

A 137. §-hoz

Az egyes fizetési szolgáltatókról 2013. évi CCXXXV. törvény (Fsztv.) szövecserés módosítása a hatályos európai uniós szabályozás feltüntetése érdekében.

A 138. §-hoz

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény mellékletének technikai jellegű módosítása a hatályos európai uniós szabályozás feltüntetése érdekében.

A 139. §-hoz

Az (EU) 2016/800 irányelv 4. cikke határozza meg a tájékoztatáshoz való jogot, kiemelve a (3) bekezdésben, hogy e tájékoztatást a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i, (EU) 2012/13 európai parlamenti és tanács irányelv szerinti tájékoztatással egyidejűleg kell megadni. A módosítás ennek megfelelően illeszti be a Bv. tv. 12. §-ába a kényszerintézkedés hatálya alatt álló fiatalkorú részére adandó tájékoztatási kötelezettséget.

A 140. §-hoz

Az (EU) 2016/800 irányelv 15. cikke értelmében a gyermeknek, a hazai szabályozásnak megfelelően a fiatalkorúnak, joga van ahhoz, hogy a részvételével zajló büntetőeljárási cselekményeken a szülői felelősség gyakorlójának, azaz törvényes képviselőjének kíséretében vegyen részt. A Be. minden esetben biztosítja, hogy a fiatalkorú mellett legyen szülői felelősséget gyakorló személy, azaz törvényes képviselő, ezért a törvényes képviselő belépését a fent említett jogok érvényesítése céljából biztosítani kell. A Bv. tv. 192. §-ának kiegészítése ennek jogszabályi hátterét biztosítja.

A 141. §-hoz

A Bv. tv. belső koherenciáját hivatott biztosítani a módosítás, ami a Bv. tv. 114. § (1) bekezdésével egyezően a védő belépésének engedélyezésére állapít meg kötelezettséget a fogvatartás helyén lefolytatandó eljárási cselekményen való részvétele érdekében.

A 142. §-hoz

Az (EU) 2016/800 irányelv 12. cikke szól azon fiatalkorúakkal való különleges bánásmód követelményéről, akiknek a büntetőeljárás során a szabadságát elvonták. A rendelkezés a felnőtt korúaktól való elkülönítést jelöli meg, másrészt a fiatalkorú egészségét, testi és szellemi fejlődését szolgáló ellátás, oktatás, képzés és a reintegrációs programok biztosítását írja elő, amely feltételeknek a magyar büntetés-végrehajtási szabályozás teljes mértékben megfelel.

Ugyanakkor az irányelv 2. cikke a hatály tekintetében utal a 18. életévüket betöltött fiatalkorúakra, mint akikre - ide nem értve a törvényes képviselőt illető jogosultságokat - az irányelv rendelkezéseinek alkalmazása kiterjeszthető, megengedve azt, hogy a tagállamok úgy döntsenek, hogy ezt legfeljebb a 21. életév betöltéséig biztosítják. Ez a korhatár összhangban van a magyar büntető- és büntetés-végrehajtási jog fiatal-felnőtt korúakra vonatkozó szabályozásával. Tekintettel azonban arra, hogy a Bv. tv. a letartóztatás körében visszautal a szabadságvesztés végrehajtására, indokolt a korhatárra vonatkozó külön rendelkezés beiktatása, speciális feltételként határozva meg, hogy ez csak fiatalkorú elleni büntetőeljárás során elrendelt kényszerintézkedés hatálya alatt álló esetére alkalmazható.

A Bv. tv. 348. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a javítóintézeti nevelés során a tizenhatodik életévüket betöltött javítóintézeti nevelteket az ezen életkort be nem töltött társaiktól elkülönítve, külön lakóegységben kell elhelyezni. A Bv. tv. 414. § (1) bekezdése értelmében e szabály irányadó a letartóztatás javítóintézeti végrehajtására is. A Bv. tv. 413. §-ának új (2a) bekezdése e meglévő szabályokat nem érinti, ugyanakkor a szabályozás teljessé és zárttá tétele érdekében általánosan kiterjeszti a javítóintézetekben érvényesülő elkülönítési szabályokat arra a különleges esetre, ha a Bv. tv. 413. § (2) bekezdés b) pontja alapján kivételesen a bv. intézetben kerülne végrehajtásra a fiatalkorú letartóztatása. Ez az elkülönítés lehetőségként kerül megfogalmazására, mivel a gyermek mindenek felett álló érdeke mást követelhet meg, hiszen pl. esetükben az egyszemélyes elhelyezés nem kívánatos.

A (3) bekezdés szerinti módosítás az (EU) 2016/800 irányelv 15. cikke szerinti kíséréshez való jog biztosítása érdekében a Bv. tv. 12. §-ának módosításával összhangban szabályozza a letartóztatott fiatalkorú törvényes képviselője belépésének engedélyezését.

A 143. §-hoz

Az (EU) 2016/800 irányelv 8. cikke szól a fiatalkorú orvosi vizsgálathoz való jogáról a gyermek személyi sérthetetlenségének biztosítása érdekében [lásd az irányelv preambulumának (41) bekezdését]. Az irányelv 8. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontja az orvosi vizsgálat kezdeményezésének jogát a törvényes képviselő és a védő részére is garantálja. Ez felveti a Bv. tv. egészségügyi ellátásra vonatkozó szabályainak módosítását, amit az újonnan beiktatott 413/A. § hivatott biztosítani azzal, hogy e joggal való visszaélés esetére a büntetés-végrehajtási bíró rendbírság kiszabására lenne jogosult.

A 144. §-hoz

Jogharmonizációs záradék.

A 145. §-hoz

Szövegcserés technikai módosításokat tartalmaz, ami a Bv. tv. 399. § (3) bekezdését illetően a fiatalkorú letartóztatott törvényes képviselője jogosítványainak gyakorlására vonatkozó önálló szabályozásra tekintettel szükséges.

A 146. §-hoz

Más által végzett tevékenységet a vasúti igazgatási szerv felfüggeszteni nem tud. A helyes szóhasználat a tevékenység megtiltása, így indokolt a rendelkezés módosítása.

A 147. §-hoz

A módosított rendelkezés tévesen a határozat jogerőre emelkedése terminológiát használja, amely ellentétes az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény fogalomhasználatával, ezért módosítása indokolt. E mellett a más által végzett tevékenységet a vasúti igazgatási szerv felfüggeszteni nem tud. A helyes szóhasználat a tevékenység megtiltása, így indokolt a rendelkezés módosítása.

A 148. §-hoz

Szövegpontosításokat tartalmaz, a megfelelő szóhasználat biztosítása érdekében.