865/D/2007. AB határozat

alkotmányjogi panasz és jogszabályok alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 111. §-a, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Baranya Megyei Bíróság 6.K.20.137/2007. sz. ügyben történt alkalmazásával összefüggésben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 111. § (1) bekezdése "az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítása, valamint a rendelkezés alkalmazásának visszamenőleges tilalma kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség H-1267-8/2008. sz. végzésének megsemmisítésére előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszt nyújtottak be a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. § (1) bekezdésének "az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítása, megsemmisítése és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondása érdekében. Az indítványozó szerint ez a szabály alkotmányellenes és törvényrontó jogalkalmazásra adott és ad lehetőséget, az adott ügyben az ügyfél tisztességes és törvényes eljáráshoz való jogát és jogorvoslathoz való jogát is megsértette. A Ket. 111. § (1) bekezdésének megjelölt szövegrésze az Alkotmány jogállamiságot rögzítő rendelkezésével [2. § (1) bekezdés], a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kimondó szabályával [50. § (2) bekezdés] és a jogorvoslathoz való jogot tartalmazó 57. § (5) bekezdésével ellentétes. Miközben az indítványozó utal arra, hogy az Alkotmány kifejezetten nem rendelkezik a tisztességes eljáráshoz való jogról, megítélése szerint ez a jog az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből és a jogállamiság követelményéből egyértelműen levezethető. A tisztességes és törvényes eljáráshoz való jog alapvető követelményének tartja, hogy a közigazgatási hatósági eljárást teljes egészében, annak minden mozzanatát a jogszabály által az eljárásra felhatalmazott, hatáskörrel rendelkező hatóság folytassa le. Az alkotmányjogi panasza alapjául szolgáló közigazgatási hatósági ügyben az eljárás megindítását nem az arra hatáskörrel rendelkező szerv rendelte el és egyes eljárási cselekményeket sem az arra kijelölt szervek végeztek. Az alapvetően a hatáskörelvonás tilalmának megsértése okán törvénysértőnek tartott határozatok miatt fellebbezéssel élt, majd annak sikertelensége után a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be a bíróságra. A bíróság szerint azonban az eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést sem követtek el, így mind az indítványozó bizonyítási indítványát, mind keresetét - a Ket. 111. § (1) bekezdés támadott, kivételt jelentő szabályát alkalmazva - elutasította. Az indítványozó szerint ezzel az érdemi jogorvoslathoz való joga sérelmet szenvedett. Megítélése szerint a Ket. szabálya törvénysértő határozatok bíróság általi "legalizálását" teszi lehetővé. Ez nemcsak alapjogi sérelmet okoz, hanem ellentétes az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével is, hiszen ezen alkotmányi rendelkezés alapján a bíróság köteles lenne vizsgálni azt, hogy az eljárás törvényes keretek között zajlott-e le és az eljárási szabályok megsértése miatt törvénysértő közigazgatási határozatokat is meg kellene semmisítenie.

2. Az alkotmányjogi panasz mellett az Alkotmánybírósághoz jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványt is benyújtottak a Ket. 111. §-ával szemben. Ebben az indítványban a Ket. 111. §-án túl a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére is indítványt terjesztettek elő. Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenes az, hogy a Ket. és a Pp. említett szabályai szerint - főszabályként - a közigazgatási hatósági ügy felülvizsgálatát végző bíróság a jogszabálysértés megállapítása esetén csak a közigazgatási határozat megsemmisítésére és a hatóság új eljárásravaló kötelezésére jogosult. Ezek a rendelkezések kizárják azt, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt jog érvényesüljön. Az Alkotmány e rendelkezése ugyanis - az indítványozó érvelése szerint - mindenki számára biztosítja azt a jogot, hogy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson érdemben bírálja el. Ezt az érdemi elbírálást zárja ki az, hogy [egy szűk esetkör kivételével, melyet a Pp. 339. § (2) bekezdése tartalmaz] a bíróságot csak a megsemmisítés (kasszáció) jogköre illeti meg. Megítélése szerint ez hasonló okból ellentétes az Alkotmánynak a jogorvoslathoz való jogról szóló 57. § (5) bekezdésével is, hiszen e rendelkezés is a jogorvoslat érdemi jellegét garantálja. Úgy látja, hogy a megismételt eljárásban a hatóságok -annak ellenére, hogy ekkor őket már köti a bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása - gyakran a jogerős bírósági ítélettel ellentétes újabb döntést hoznak, mellyel felesleges eljárások sorozatát indukálják. Az indítványozó felveti még, hogy a kasszációs hatáskör megállapítása ellentétes még a Ket. alapelvi rendelkezéseivel, különösen a 7. §-ba foglalt költségtakarékosság és hatékonyság alapelvével is.

Ez az indítványozó a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására (absztrakt utólagos norma-kontrollra) irányuló indítvány mellett alkotmányjogi panaszt is benyújtott a Ket. 111. §-ának alkalmazása körében. Az alkotmányjogi panaszt, egy megismételt közigazgatási hatósági eljárásban hozott szakértő kirendeléséről szóló végzés ellen terjesztette elő. Álláspontja szerint a bíróság által jogerősen elbírált ügyében, melyben a bíróság ítéletével a felperesi kérelemnek helyt adva a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárásra kötelezte, a közigazgatási szerv jogszabálysértő módon rendel ki új szakértőt és kíván új bizonyítást lefolytatni. A jogszabálysértés - megítélése szerint - abban áll, hogy a perben a bíróság teljes körű bizonyítást folytatott le, szakértői bizonyítást foganatosított és a közigazgatási határozattól eltérő tényállás megállapítását végezte el. Ezért az ismételt szakértői kijelölés indokolatlan és sérti a Ket. 111. §-át.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

II.

1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"50. (2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(... )

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2. A Ket. érintett rendelkezései:

"7. § A közigazgatási hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az ügyfélnek és a hatóságnak a legkevesebb költséget okozza, és az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen."

"111. § (1) A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság -az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja.

(2) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemében határozott, a hatóságnál ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett - a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által elrendelt új eljárás kivételével - nincs helye új eljárásnak.

(3) A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni."

3. A Pp. rendelkezése:

"339. § (1) Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi."

III.

Az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálásra alkalmatlanok, az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy a Ket. 111. § (1) bekezdés "az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével" fordulatával szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz (a továbbiakban: Indítvány1.) megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényben (a továbbiakban: Abtv.) foglalt feltételeknek.

1.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint: "Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva." Ugyanezen § (2) bekezdése értelmében: "Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani." Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi feltételeket együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]. Az indítványozó a Baranya Megyei Bíróság 6.K.20.137/2007/7. számú, jogerős ítéletét 2007. május 23-án vette kézhez. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybírósághoz ugyan 2007. július 25-én, vagyis hatvan napon túl érkezett meg, de azt az indítványozó július 21-én már postára adta. Megállapítható, hogy az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül terjesztették elő az Alkotmánybíróságon.

1.2. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt nyújtható be alkotmányjogi panasz, ha a jogsérelem jogalkalmazás (alkotmányellenes jogszabály alkalmazása) során következett be. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizáró tényezőnek tekinti azt, ha az indítványozó a panaszában olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét állítja, amelyet a panaszos ügyében a jogerős határozatot meghozó bíróság nem alkalmazott. [1050/D/1999. AB végzés, ABH 2005, 1581, 1582.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1638.; 177/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1557, 1566.; 725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1626.] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz esetében az Abtv. 48. §-ából fakadó követelmény, hogy közvetlen összefüggés legyen a jogsérelem és a támadott norma között. [7/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 72-73.; 104/D/1994. AB határozat, ABH 1994, 693, 694.; 382/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 810, 813.; 725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1629.]

A Baranya Megyei Bíróság 6.K.20.137/2007/7. számú, jogerős ítéletét áttanulmányozva megállapítható, hogy a felperes keresetének elutasítását nem a Ket. vizsgált rendelkezésére alapította a bíróság, vagyis a kereset elutasításának nem az képezte alapját, hogy az alperes közigazgatási szerv eljárása során az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabálysértést követett el. A bíróság ítélete ugyan említi a Ket. 111. § (1) bekezdését, de kifejezetten rögzíti, hogy "az eljárásban a határozat érdemére kiható eljárási szabálysértést sem követtek el." Az ítéletből kiderül, hogy a bíróság megítélése szerint semmilyen (sem az ügy érdemére kiható, sem arra ki nem ható) eljárási szabálysértést nem követtek el. Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kereset elutasítása nem a Ket. 111. § (1) bekezdésének vizsgált fordulatán nyugszik. Az Alkotmánybíróság ezért a Ket. 111. § (1) bekezdés "az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével" fordulatával szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt a 725/D/2004. AB határozatban, (ABH 2006, 1617, 1629.) és a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatban (ABH 2007, 464, 475.) foglaltakkal összhangban, az Ügyrend 29. § e) pontja alapján -mint érdemi elbírálásra alkalmatlant - visszautasította.

1.3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség H-1267-8/2008. sz. végzésének megsemmisítésére előterjesztett alkotmányjogi panaszt is és a következőket állapította meg. Az indítványozó egy megismételt közigazgatási hatósági eljárás során, a Ket. 58. § (1) bekezdése alkalmazásával hozott eljárási természetű döntés, egy végzés felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése az Alkotmánybíróság feladatául főszabályként a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatát jelöli meg. Ezzel összhangban az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz során, az alkotmánybírósági eljárás középpontjában is az alkalmazott jogszabály alkotmányosságának vizsgálata szerepel. "Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az alkotmányjogi panaszok esetében csak azt vizsgálja, hogy a konkrét ügyben alkalmazandó jogszabály sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését. A jogszabály bírói alkalmazásának vizsgálatára és a bírói döntés felülvizsgálatára azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. [78/D/1993. AB végzés, ABH 1994, 904.; 1313/D/1993. AB végzés, ABH 1994, 935.; 277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788.] Az Alkotmánybíróság sem az Abtv. 1. §-a, sem az Alkotmánybíróságra vonatkozó más törvények alapján nem rendelkezik hatáskörrel az egyedi jogalkalmazói döntések felülvizsgálatára [pl. 761/B/1997. AB végzés, ABH 2004, 2005, 2006.]. Ezért az Alkotmánybíró-ág a hatósági eljárásban hozott végzés megsemmisítésére irányuló indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja értelmében visszautasította.

IV.

1. Az Alkotmánybíróság ezek után a Ket. 111. § egésze és a Pp. 339. § (1) bekezdése vonatkozásában előterjesztett indítványt vizsgálta meg.

1.1. Az utólagos normakontrollra irányuló indítvánnyal összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e ítélt dolognak. Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.; 33/2006. (VII. 13.) AB határozat, ABH 2006, 447, 456.]

Az Alkotmánybíróság a 994/B/1996. AB határozatában (a továbbiakban: Abh., ABH 1997, 675.) vizsgálta az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegétől szóló 1981. évi I. törvény (a továbbiakban: Áe.) 73. § (1) bekezdését, továbbá a Pp. 339. §-át. Az Áe. vizsgált 73. § (1) bekezdése a "bíróság az államigazgatási határozatot jogszabálysértés megállapítása esetén hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - az államigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. Törvény úgy rendelkezhet, hogy a bíróság az államigazgatási határozatot megváltoztathatja." A Pp. akkori 339. § (1) bekezdése szinte szó szerint ugyanezt írta elő: "Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén -a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi." A (2) bekezdés pedig tételesen felsorolta, milyen közigazgatási határozatfajtákat változtathatott meg a bíróság. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ket. indítvány által vizsgálni kért szabálya és az Áe. említett rendelkezése, részben eltérő megfogalmazással, de ugyanúgy rendelkeznek. Közös a két törvény szabályozásában az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma. A közigazgatási hatósági ügyben hozott határozatot (döntést) felülvizsgáló bíróságnak főszabályként csak a jogszabálysértő határozat (döntés) hatályon kívül helyezésére és - szükség esetén - új eljárás elrendelésére van hatásköre. Külön törvény, valamint a Pp. meghatároz azonban olyan kivételes ügy- és határozatfajtákat, melyekben a bíróság a közigazgatási határozat (döntés) megváltoztatására is jogosult. Megállapítható tehát, hogy az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabályi rendelkezés felülvizsgálatára irányul. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat elutasította (ABH 1997, 675.). Az Indokolásban megállapította, "hogy a két törvény [az Áe. és a Pp.] - valamelyest eltérő fogalmazással, de - ugyanúgy rendelkezik, mint az Alkotmány. A törvényességi ellenőrzés eredménye ugyanis csak az lehet, hogy jogszabálysértés esetén a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi, s - szükség esetén - a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. Mindkét törvény megengedi mind az érdemi, mind az eljárási jogszabálysértés bírósági felülvizsgálatának a lehetőséget. Sem az Áe., sem a Pp. kifogásolt szakasza tehát önmagában nem ellentétes az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével." (Abh., ABH 1997, 675, 676.)

A jelen ügyben elbírálás alatt álló indítvány ugyanakkor nem az Alkotmány 50. § (2) bekezdésére, hanem az 57. § (1) és (5) bekezdéseire alapítja az alkotmányellenességet. Erre tekintettel, formai okból nem volt helye az eljárás "ítélt dolog" címén történő megszüntetésének.

1.2. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a közigazgatási hatósági határozatok bírósági felülvizsgálatával (a határozatok törvényességének bírói ellenőrzésével kapcsolatban) már számos elvi jellegű megállapítást tett korábban is. Ezek egy része az Alkotmány 50. § (2) bekezdésén, más része az Alkotmány 57. § (1) bekezdésén alapul. Az Alkotmány 50. § (2) bekezdésére utalva az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: "[a]bból viszont, hogy az Alkotmány 50. § (2) bekezdése a közigazgatás jogszabályértelmezését helyezi a semleges bírói hatalom alá, követelményként csupán annak lehetősége következik, hogy a közigazgatás törvénysértő határozatainak hatályosulását a bírói hatalom - akár még az ügy érdemi vizsgálata előtt is - megakadályozhassa." [953/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 432, 435.; megerősíti: 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 197.; 42/2004. (XI. 9) AB hat., ABH 2004, 551, 583-584.] "Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése szerint a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. Az ellenőrzés mikéntjére az Alkotmány e szabálya további rendelkezést szövegszerűen nem tartalmaz." (953/B/1993. AB határozat, ABK 1996. június 230, 231.). "Az Alkotmány 50. § (2) bekezdéséből nem következik olyan szabályozás szükségessége, amely lehetővé tenné azt is, hogy a bíróság az ilyen ügyekben minden esetben érdemi döntést hozzon." (829/E/1993. AB határozat, ABH 1996, 427, 434.).

1.3. A 39/1997. (VII. 1.) AB határozat alkotmányos követelményként határozta meg a következőket: "A közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének szabályozásánál alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelezettségeket az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően érdemben elbírálhassa. A közigazgatási döntési jogkört meghatározó szabálynak megfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia, amely alapján a döntés jogszerűségét a bíróság felülvizsgálhatja." (ABH 1997, 263.) A határozat indokolásából kiderül, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt bírói úthoz való jogra tekintettel az eljárásnak ahhoz kell vezetnie, hogy a bíróság a közigazgatási perbe vitt jogokat és kötelességeket valóban érdemben elbírálja, és ezért a közigazgatási határozatok törvényességének bírói ellenőrzése alkotmányosan nem korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára. De a határozat leszögezi azt is, hogy "Az így felfogott érdemi elbírálással nem áll ellentétben, hogy a bíróság a határozatot hozó hatóságot új eljárásra utasítja." (ABH 1997, 263, 272.) Ez alapján tehát megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság korábban sem találta az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközőnek azt a törvényi megoldást, mely szerint a bíróság a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett a határozatot hozó hatóságot új eljárásra utasítja. Ezért az Alkotmánybíróság a Ket. 111. § és a Pp. 339. § (1) bekezdése ellen az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítványt elutasította.

Az a megoldás, hogy a jelenlegi törvények alapvetően (főszabályként) a közigazgatási döntés megsemmisítésére vonatkozó (úgynevezett cassatorius) hatáskört biztosítanak, és csak kivételként engedik meg, hogy a közigazgatási döntést a bíróság megváltoztassa, figyelemmel van az ügyek jellemzőire, az Alkotmány más rendelkezéseire, valamint a bíróságoknak a hatalommegosztás rendszerében betöltött helyére is.

Az előző megállapításokat az Alkotmánybíróság érvényesnek találta az indítványnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével kapcsolatban előterjesztett érveire nézve is. Az indítványozó ugyanis az 57. § (5) bekezdésbe foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmét is abban látta, hogy a hatályon kívül helyező () bírói döntés nem érdemi. Az Alkotmánybíróság a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a cassatorius jogkört az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével kapcsolatosan alkotmányosnak találta, ezért az indítványt az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével kapcsolatban is elutasította.

Budapest, 2009. április 8.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

előadó alkotmánybíró