2020. évi CXXXV. törvény

a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről[1]

Veszélyhelyzeti normák

Az Országgyűlés a munkához jutás, a munkahelykeresés, a munkahely megtartása, a megfelelő munkaerőhöz jutás elősegítése érdekében, valamint a jogszabálysértő foglalkoztatásból származó gazdasági előnyök kiküszöbölésére, a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok foglalkoztatók általi megtartása állami felügyeletének és a foglalkoztatottakat megillető jogok érvényesülésének biztosítására, továbbá a foglalkoztatás elősegítésével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek teljesítésére a következő törvényt alkotja:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § E törvény alkalmazásában

a) ellenérték: a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megállapíthatósága szempontjából minden olyan pénzbeli és természetbeli juttatás, amelyet a foglalkoztatásra tekintettel nyújtottak, vagy amelyben megállapodtak;

b) foglalkoztatásra irányuló jogviszony: minden olyan jogviszony, amelyben a foglalkoztatott a foglalkoztató részére és annak irányítása alatt ellenérték fejében tevékenységet végez vagy önmaga foglalkoztatását végzi;

c) foglalkoztató: aki természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztat;

d) foglalkoztatott: az a természetes személy, aki a foglalkoztató számára és annak irányítása alatt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében, ellenérték fejében tevékenységet végez, vagy önmaga foglalkoztatását végzi.

II. FEJEZET

FOGLALKOZTATÁST ELŐSEGÍTŐ SZOLGÁLTATÁSOK ÉS TÁMOGATÁSOK

2. § (1) A foglalkoztatás elősegítése során az Alaptörvény XV. cikkében meghatározottak szerint kell eljárni azzal, hogy a munkaerő-piacon hátrányos helyzetben lévőket többletjogosultságok illetik meg.

(2) A foglalkoztatás elősegítése érdekében a Kormány, a helyi önkormányzatok, továbbá a foglalkoztatók és a foglalkoztatottak, valamint ezek érdekképviseleti szervezetei együttműködnek.

(3) A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatások és támogatások tekintetében az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szabályait kell alkalmazni.

1. A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatás

3. § (1) Az állami foglalkoztatási szerv a munkahelykeresést, a munkához, valamint a megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását - a Kormány rendeletében meghatározottak szerint - ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokkal (a továbbiakban: foglalkoztatást elősegítő szolgáltatás) is segíti.

(2) Foglalkoztatást elősegítő szolgáltatást - a Kormány rendeletében meghatározottak szerint -nyilvántartásba vett foglalkoztatást elősegítő szolgáltatást nyújtó szervezet is nyújthat.

(3) A foglalkoztatás elősegítése érdekében a foglalkoztató segíti az állami foglalkoztatási szerv munkáját, ennek keretében a munkaerőigényéről és annak megszűnéséről folyamatosan, de legkésőbb a betöltés esedékességekor tájékoztatja az állami foglalkoztatási szervet.

(4) Magyarország részt vesz az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (a továbbiakban: EURES) tevékenységében.

(5)[3] Foglalkoztatást elősegítő szolgáltatás - az állami foglalkoztatási szerv által nyújtott foglalkoztatást elősegítő szolgáltatás kivételével - a foglalkoztatási programokkal kapcsolatos elkülönített állami pénzalapból (a továbbiakban: az Alap) vagy európai uniós forrásból nyújtható.

2. A foglalkoztatást elősegítő támogatások

4. § Az állami foglalkoztatási szerv - a Kormány rendeletében meghatározottak szerint - foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítését vagy foglalkoztatásra irányuló jogviszony megtartását elősegítő támogatásokat (a továbbiakban: foglalkoztatást elősegítő támogatás) nyújthat.

5. § (1) Az állami foglalkoztatási szerv foglalkoztatást elősegítő támogatást

a) nyújt a 651/2014/EU rendelet szerinti súlyosan hátrányos helyzetű munkavállaló foglalkoztatása elősegítése érdekében, és

b) nyújthat a csoportos létszámleépítés elkerülése vagy annak hátrányos következményei enyhítése érdekében.

(2)[4] Az állami foglalkoztatási szerv munkaerőpiaci program keretében az (1) bekezdésben foglaltakon túl foglalkoztatást elősegítő támogatást nyújthat a munkaerőpiaci programban részt vevőnek a foglalkoztatás elősegítése érdekében.

(3) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által meghirdetett munkaerő-piaci program keretében az állami foglalkoztatási szerv foglalkoztatást elősegítő támogatást nyújthat.

6. § (1) Foglalkoztatást elősegítő támogatás nyújtása esetén a támogatásban részesülővel hatósági szerződést kell kötni.

(2)[5] Foglalkoztatást elősegítő támogatás az Alapból vagy európai uniós forrásból nyújtható.

(3)[6] Ha az Alapból nyújtott támogatást vissza kell követelni, a támogatást a kötelezettségszegés napjától a visszakövetelésről rendelkező határozat meghozatala napjáig számított ügyleti kamattal növelt összegben kell visszafizetni. Amennyiben a kötelezett a visszafizetési kötelezettségének a visszakövetelő határozatban megállapított határidőig nem tesz eleget, e határidő elmulasztásának napjától az állami foglalkoztatási szerv a teljesítés napjáig késedelmi kamatot is felszámít, kivéve a késedelem azon időszakát, amikortól a végrehajtásra az állami adó- és vámhatóság megkeresése megtörtént. Az állami adó- és vámhatóság az előtte folyó végrehajtási eljárásban a követelés összege után késedelmi pótlékot számít fel.

(4) Az ügyleti kamat, valamint a késedelmi kamat mértékére a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatások esetén fizetendő ügyleti kamatra és késedelmi kamatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A kötelezett az állami adó- és vámhatóság végrehajtás foganatosítása érdekében történő megkeresését követően - az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény szerinti - késedelmi pótlékot is köteles megfizetni. A késedelmesen megfizetett ügyleti kamat után nem számítható fel késedelmi kamat vagy késedelmi pótlék.

(5) A támogatások tekintetében az állami foglalkoztatási szerv vezetője, erre irányuló kérelem esetén, különös méltánylást érdemlő esetben határozatában

a) eltekinthet az ügyleti kamat vagy a késedelmi kamat felszámításától,

b) dönthet

ba) a már felszámított ügyleti kamat vagy késedelmi kamat részben vagy egészben történő elengedéséről, valamint

bb) a foglalkoztatónak nem minősülő természetes személy részére nyújtott támogatás esetén a visszakövetelt támogatás visszafizetésének részben vagy egészben történő elengedéséről,

kivéve, ha a végrehajtásra az állami adó és vámhatóság megkeresése megtörtént.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott méltányosság szempontjából természetes személy esetében figyelembe vehető különösen a kedvezőtlen szociális helyzete, valamint az, hogy a támogatás visszafizetése a kötelezett és a vele egy háztartásban élők megélhetését súlyosan veszélyeztetné, foglalkoztató esetében pedig figyelembe vehető különösen a foglalkoztató kedvezőtlen vagyoni helyzete, a hatósági eljárások során tanúsított együttműködő magatartása, valamint a visszakövetelés alapjául szolgáló körülmények.

III. FEJEZET

A FOGLALKOZTATÁS FELÜGYELETE

3. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság

7. § (1) A foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó jogszabályok minimumkövetelményeinek foglalkoztató általi megtartását a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ellenőrzi.

(2)[7] Általános hatáskörű foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a Kormány rendeletében kijelölt hatóság. Az általános hatáskörű foglalkoztatás-felügyeleti hatóság jogosult eljárni minden olyan ügyben, amely nem tartozik törvényben vagy a Kormány rendeletében meghatározott más hatóság hatáskörébe.

(3)[8] Különös hatáskörű foglalkoztatásfelügyeleti hatóság a honvédelemért felelős miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó foglalkoztató foglalkoztatásfelügyeletét, a rendvédelmi szerv foglalkoztatásfelügyeletét, vagy a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak büntetés-végrehajtási jogviszony keretében történő munkáltatásának foglalkoztatásfelügyeletét ellátó, a Kormány rendeletében kijelölt hatóság, továbbá a bányafelügyelet.

(4) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság jogosult

a) a foglalkoztató és a foglalkoztatott közötti, valamint a foglalkoztatottnak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony és a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére,

b) a tényleges foglalkoztató azonosíthatatlansága esetén - ellenkező bizonyításig - a foglalkoztató személyének vélelem alapján történő megállapítására, amely szerint a foglalkoztató - a következő sorrend szerint - az,

ba) aki a munkahelyen tevékenységet folytató felek közötti szerződésben (megállapodásban) foglaltak szerint a tevékenység összehangolásáért felelős,

bb) aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja,

bc) akinek a területén a munkavégzés folyik,

c) az a) és b) pont alapján a foglalkoztatásra irányuló jogviszony meghatározott felek közötti fennállásának megállapítására,

d) a foglalkoztatást elősegítő támogatás tekintetében a vállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére.

4. A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés és eljárás

8. § (1) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság eljárásában ügyfél az a foglalkoztató, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, vagy akivel szemben hatósági eljárást indítottak, továbbá az a Magyarországon letelepedett vagy külföldi munkáltató, aki közösségi jogszabályon alapuló adatszolgáltatásra kötelezett.

(2) A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés kizárólag hivatalból indul, az ügyfél saját hatósági ellenőrzését nem kérheti.

(3) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság valamennyi foglalkoztatási helyszínen külön engedély és előzetes értesítési kötelezettség nélkül helyszíni ellenőrzést tarthat.

(4) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a hatósági ellenőrzése és eljárása során az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szabályain túl jogosult

a) az ellenőrzés helyszínén található biztonsági berendezések által rögzített felvételek és a foglalkoztatás területére való be- és kilépést rögzítő berendezések adatainak megtekintésére, valamint azokról másolat készítésére,

b) az ellenőrzéssel érintett személyek személyazonosságának igazoltatással történő megállapítására, adóazonosító jelének és Társadalombiztosítási Azonosító Jelének (a továbbiakban: TAJ szám) használatára, valamint e személyektől az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítás kérésére, továbbá e személyek tanúként történő meghallgatására.

(5) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ellenőrzése és eljárása során hivatalból zártan kezeli az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevőjének természetes személyazonosító adatait és lakcímét, kivéve, ha az érintett kéri a zárt adatkezelés mellőzését.

(6) Az eljárás során vélelmezni kell a tanúként meghallgatott foglalkoztatottnak, valamint a panaszt, közérdekű bejelentést benyújtó természetes személynek az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvénynek az adatok zárt kezelésére vonatkozó szabályai szerinti olyan helyzetét, amely alapján őt nyilatkozata miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. E személyeknek tanúként történő első meghallgatása során a zárt adatkezelés szabályai szerint kell eljárni akkor is, ha a meghallgatott személy a zárt adatkezelést nem kéri.

(7)[9] A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség ellenőrzésére irányuló eljárást a TAJ szám kiadásáig felfüggesztheti, ha a foglalkoztató a TAJ számmal nem rendelkező foglalkoztatott esetében kizárólag a TAJ számra vonatkozó bejelentési kötelezettségének nem tett eleget.

9. § (1) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényben meghatározottakon túl a következő közigazgatási szankciókat alkalmazhatja:

a) további foglalkoztatás megtiltása,

b) munkaügyi bírság.

(2) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság munkaügyi bírságot alkalmazhat, ha a hatáskörét érintő jogszabálysértést tár fel, és törvény vagy kormányrendelet szerint egyéb szankció nem alkalmazható. Kormányrendelet a munkaügyi bírság kötelező alkalmazását írhatja elő.

(3) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság az eljárás során feltárt jogszabálysértés esetén a jogszabálysértés megszüntetése, következményeinek elhárítása, valamint a további jogsértés megelőzése érdekében kötelezi a foglalkoztatót a jogszabálysértés megszüntetésére, vagy a jogszabálysértés tényét megállapító határozatot hoz.

(4) Figyelmeztetés nem alkalmazható, ha a munkaügyi bírság kiszabása kötelező.

(5) Nem alkalmazható közigazgatási szankció, ha a jogsértő magatartásnak a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság tudomására jutásától számított egy év eltelt.

(6) Az elkövetéstől számított három év elteltével is alkalmazható közigazgatási szankció, ha

a) a három évnél korábban megkezdett jogszabálysértés a hatósági ellenőrzés megkezdésekor folyamatosan fennáll, vagy

b) a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság vagy a felügyeleti szerv a foglalkoztatás-felügyeleti hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

(7)[10] A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére a kötelezettnek a véglegessé vált határozat illetékes adóhatóságnak történő megküldése előtt benyújtott kérelme alapján részletfizetést biztosíthat. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén haladéktalanul megküldi a végleges határozatot az adóhatóságnak a hatáskörébe tartozó intézkedések megtétele céljából.

10. § (1) Ha a foglalkoztató a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság megállapítja a foglalkoztatásra irányuló jogviszony fennállását, és kötelezi a foglalkoztatót a bejelentési kötelezettség teljesítésére.

(2) Ha a foglalkoztató a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a foglalkoztatásra irányuló jogviszony fennállását - az általános teljes napi munkaidő figyelembevételével - a szabályszegés megkezdésétől visszamenőleg számított harmincadik naptól állapítja meg, kivéve, ha a hatósági eljárás során megállapítható, hogy a bejelentés nélküli foglalkoztatás a harminc napot meghaladta.

(3)[11] Az (1) vagy (2) bekezdésben foglalt intézkedés nem alkalmazható, ha a foglalkoztató a TAJ számmal nem rendelkező foglalkoztatott részére a foglalkoztatás megkezdése előtt kérte a TAJ szám kiadását a székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró kormányhivataltól, valamint a TAJ számot az adatképzésről kapott értesítéstől számított nyolc napon belül az adóhatóságnak bejelentette.

5. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság által vezetett nyilvántartás

11. § (1) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság az e törvényben meghatározott feladatainak ellátása érdekében, az általa létrehozott informatikai rendszerben a következő adatokat kezeli és tartja nyilván:

a) a foglalkoztatott személy

aa) természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát,

ab)[12] huzamos tartózkodási jogosultságát, menekült vagy oltalmazott jogállását,

ac) lakóhelyét, tartózkodási helyét és értesítési címét,

ad) foglalkozását, munkahelyét, munkakörét (tevékenységét),

ae) heti munkaidejét,

af) iskolai végzettségét, szakképzettségét,

ag) jövedelmére vonatkozó adatokat,

ah) TAJ számát, adóazonosító jelét,

ai) iskolaszövetkezeti tagi jogviszonya esetén diákigazolványa számát,

aj) közérdekű nyugdíjas szövetkezeti tagsága esetén a nyugdíjfolyósítási törzsszámát;

b) a foglalkoztató

ba) azonosító adatait,

bb) gazdálkodási formáját,

bc) adószámát,

bd) pénzforgalmi jelzőszámát;

c) adószámmal nem rendelkező természetes személy foglalkoztató

ca) természetes személyazonosító adatait,

cb) lakcímét,

cc) adóazonosító jelét.

(2) A foglalkoztatás állami felügyelete hatékony működésének biztosítása céljából az állami adóhatóság az (1) bekezdés szerinti adatokat - az (1) bekezdés ab), ac), ad), af) és ag) alpontja szerinti adatok kivételével - átadja a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság részére.

(3) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság - azon adat kivételével, amelyet jogszabály más nyilvántartás részeként közhitelesnek minősít - közhiteles hatósági nyilvántartást vezet, a foglalkoztatók munkaügyi kapcsolatai rendezettségével kapcsolatos adatoknak más szervek eljárásában történő felhasználása céljából.

(4) A hatósági nyilvántartás tartalmazza - az (1) bekezdés b) pont bd) alpontja kivételével - a foglalkoztató (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti adatait, a jogsértést megállapító határozat keltét és számát, véglegessé és végrehajthatóvá válásának időpontját, a jogsértés megjelölését, az alkalmazott jogkövetkezményt és mértékét az annak alapjául szolgáló jogszabályhelyre történő utalással, közigazgatási per esetén a jogerős bírósági határozat keltét és számát, jogerőssé és végrehajthatóvá válásának időpontját, valamint azt, hogy a bíróság milyen döntést hozott.

(5) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a (4) bekezdés szerinti adatokat a (3) bekezdés szerinti esetben a Kormány rendeletében meghatározott módon nyilvánosságra hozza, valamint az ügyfél kérelmére hatósági bizonyítványt ad ki.

(6) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság más szerv és természetes személy részére adatot csak törvényben meghatározott módon szolgáltathat.

(7) A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözési és a büntetés-végrehajtási szerv, valamint a nemzetbiztonsági szolgálat - feladata ellátása érdekében, a rá vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén - e törvény felhatalmazása alapján a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosult.

(8) A munkavédelmi hatóság az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba - az ellenőrzéséhez szükséges mértékben - betekinthet.

(9) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a nyilvántartott adatokat a részére történt átadástól számított ötven év elteltével törli a nyilvántartásból.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

6. Felhatalmazó rendelkezések

12. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza

a) a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatások fajtáit, a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatások nyilvántartásának szabályait, a szolgáltatások nyújtására vonatkozó feltételeket és a szolgáltatások igénybevételének részletes szabályait;

b) az állami foglalkoztatási szerv és más szervezetek által, az EURES tevékenységében történő részvétel keretében nyújtott munkaerő-piaci szolgáltatásokat, az állami foglalkoztatási szervnek az EURES keretében folytatott tevékenységével kapcsolatos feladatait, valamint az állami foglalkoztatási szervnek nem minősülő szervezeteknek az EURES tevékenységében történő részvétele feltételeit és módját;

c) a foglalkoztatást elősegítő támogatások fajtáit és e támogatások nyújtására vonatkozó feltételeket, azok odaítélésének és megszüntetésének részletes szabályait, valamint az állami foglalkoztatási szerv által nyújtható foglalkoztatást elősegítő támogatásokat;

d) az általános hatáskörű foglalkoztatás-felügyeleti hatóságot, a hatóság eljárására vonatkozó részletes szabályokat, és ennek keretében

da) a foglalkoztatás-felügyeleti tevékenység tárgyának, a foglalkoztatási minimumkövetelményeknek, a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság személyi és szervezeti kereteinek, hatáskörének és illetékességnek, a hatósági ellenőrzés és hatósági eljárás rendjének részletes szabályait,

db) a közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések részletes szabályait, a szankciók mértékét és alkalmazásának feltételeit,

dc) a hatósági nyilvántartás vezetésére és a nyilvántartásban szereplő adatok nyilvánosságra hozatalára, hozzáférésére, felhasználására, valamint a hatósági bizonyítvány kiadására vonatkozó részletes szabályokat,

dd) a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzésre jogosító képzés és vizsga részletes szabályait,

de) a foglalkoztatás elősegítő támogatás tekintetében a vállalt kötelezettségek ellenőrzésének szabályait;

e) a különös hatáskörű foglalkoztatás-felügyeleti hatóságot és e hatóság eljárására vonatkozó részletes szabályokat.

7. Hatályba léptető rendelkezés

13. § Ez a törvény 2021. március 1-jén lép hatályba.

8. Átmeneti rendelkezés

14. § A III. Fejezetben foglalt rendelkezéseket az e törvény hatálybalépését követően megkezdett hatósági ellenőrzés alapján indult eljárásokban kell alkalmazni.

9. Az Európai Unió jogának való megfelelés

15. § (1) Ez a törvény

a) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági rendelet,

b) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a mezőgazdasági ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1408/2013/EU bizottsági rendelet,

c) a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i, 651/2014/EU bizottsági rendelet,

d) a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendelet

e)[13] az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/691 európai parlamenti és tanácsi rendelet

végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.

(2) Ez a törvény

a) a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló, 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelvnek,

b) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvnek,

c) a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló, 1994. június 22-i 94/33/EK tanácsi irányelvnek,

d) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

e) az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

f) a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

g) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

h) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

i) a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

j) a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2014. február 26-i 2014/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

k) a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2014. május 15-i 2014/66/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

l) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

m) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek

n)[14] az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2041 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek

való megfelelést szolgálja.

(3) A 40. § a) pontja a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

10. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosítása

16. §[15]

11. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása

17. §[16]

18. §[17]

12. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítása

19. §[18]

13. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása

20. §[19]

14. A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítása

21. §[20]

15. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása

22. §[21]

16. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítása

23. §[22]

17. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosítása

24. §[23]

18. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása

25. §[24]

19. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása

26. §[25]

20. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosítása

27. §[26]

21. A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosítása

28. §[27]

22. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosítása

29. §[28]

23. A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosítása

30. §[29]

24. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény módosítása

31. §[30]

25. A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény módosítása

32. §[31]

33. §[32]

26. A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosítása

34. §[33]

27. A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény módosítása

35. §[34]

36. §[35]

28. Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény módosítása

37. §[36]

29. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosítása

38. §[37]

30. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosítása

39. §[38]

31. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény módosítása

40. §[39]

32. A Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény módosítása

41. §[40]

33. A postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény módosítása

42. §[41]

34. A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény módosítása

43. §[42]

35. A védelmi és biztonsági célú beszerzésekről szóló 2016. évi XXX. törvény módosítása

44. §[43]

36. Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény módosítása

45. §[44]

46. §[45]

37. A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény módosítása

47. §[46]

38. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény hatályon kívül helyezése

48. §[47]

Áder János s. k.,

köztársasági elnök

Kövér László s. k.,

az Országgyűlés elnöke