30/1966. (XII. 24.) Korm. rendelet
a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1966. évi 30. törvényerejű rendelet végrehajtásáról és A Szakszervezetek Országos Tanácsának 6/1966. (XII. 24.) SZOT számú szabályzata a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításával kapcsolatos kérdések rendezéséről
[A 30/1966. (XII. 24.) Korm. rendeletnek a 6/1966. (XII. 24.) SZOT szabályzattal egységes szerkezetben közzétett szövege magában foglalja az 1966. évi 30. törvényerejű rendelet rendelkezéseit is.
A vastag betűvel szedett szöveg a törvényerejű rendelet (Tsznyt.), a dőlt betűvel szedett szöveg a kormányrendelet (Tsznyr.), a vékony betűvel szedett szöveg pedig a SZOT szabályzat (Tsznysz.) szövege.]
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1966. évi 30. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tsznyt.) végrehajtása tárgyában a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a következőképpen rendelkezik.
A Szakszervezetek Országos Tanácsa a 30/1966. (XII. 24.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Tsznyr.) kapott felhatalmazások alapján a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításával kapcsolatos kérdéseket a földművelésügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel és a munkaügyi miniszterrel - egyes kérdésekben a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökével - egyetértésben a következőképpen szabályozza.
A Magyar Népköztársaság eddig is intézményesen biztosította a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok és családtagjaik nyugellátását.
A dolgozó parasztságnak a nagyüzemi társasgazdálkodás terén fokozatosan elért eredményei lehetővé teszik e gondoskodás további fejlesztését.
E törvényerejű rendelet a nyugdíjak megállapításánál figyelembe veszi a tag munkában töltött idejét, szakképzettségét, a közös munkáért kapott díjazását és ennek megfelelően magasabb összegű nyugdíjat biztosít azoknak, akik több és jobb munkát végeznek. Emeli az alacsony összegű régi nyugdíjakat is.
Általános rendelkezések
E törvényerejű rendelettel szabályozott kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás kiterjed a mezőgazdasági és a halászati termelőszövetkezetek tagjaira (a továbbiakban: termelőszövetkezeti tag).
A Tsznyt. rendelkezései szerint nyugdíjbiztosításra kötelezett mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezeti tag (a továbbiakban: termelőszövetkezeti tag) nyugdíjbiztosítása a belépési nyilatkozat aláírása napját magában foglaló hónap első napjával kezdődik és annak a hónapnak az utolsó napjáig tart, amelyben a termelőszövetkezeti tagság megszűnik.
(1) A termelőszövetkezeti tag a törvényerejű rendelet alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra, kártalanítási segélyre és baleseti járadékra, hátramaradt hozzátartozói pedig özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra jogosultak.
(2) Az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra nem jogosult termelőszövetkezeti tagot - az előírt egyéb feltételek fennállása esetén - öregségi vagy munkaképtelenségi járadék, hátramaradt házastársát pedig özvegyi járadék illeti meg.
(3) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas, valamint az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos házastársa után házastársi pótlékra jogosult.
(4) Különös méltánylást érdemlő esetben a termelőszövetkezeti tag, illetőleg hozzátartozói részére kivételes nyugellátás állapítható meg.
(5) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas gyermeke, valamint unokája után - a családi pótlékról szóló jogszabályok szerint - családi pótlékra jogosult.
E törvényerejű rendelet alapján kell a nyugellátásra jogosultságát elbírálni annak a volt termelőszövetkezeti tagnak és hozzátartozójának is, aki a nyugellátás megállapítását
a) kizárólag termelőszövetkezeti tagsággal szerzett nyugdíjévek, vagy
b) termelőszövetkezeti tagsággal és egyéb jogcímen szerzett nyugdíjévek egybeszámítása alapján igényli.
A Minisztertanács a törvényerejű rendelet, illetőleg egyes rendelkezéseit kiterjesztheti a termelőszövetkezeti csoportok és más egyszerűbb mezőgazdasági társulások tagjaira.
Öregségi nyugdíj
Öregségi nyugdíjra jogosult az a hatvanötödik életévét betöltött férfi és az a hatvanadik életévét betöltött nő, aki legalább tíz nyugdíjévet szerzett.
Tsznysz. 1. §
(1) Az öregségi nyugdíjra jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen az igénylő az 1966. évi 30. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tsznyt.) 5. §-ában meghatározott életkort betöltötte.
(2) Ha az igénylőnek a Tsznyt. 5. §-ában meghatározott életkor betöltésekor nincs tíz nyugdíjéve, az öregségi nyugdíjra a jogosultsága a tíz nyugdíjév megszerzésének napjával áll be.
Rokkantsági nyugdíj
(1) Rokkantsági nyugdíjra jogosult az a termelőszövetkezeti tag, aki a szükséges nyugdíjéveket megszerezte és
a) munkaképességét teljesen elvesztette és mások gondozására szorul (I. csoportbeli rokkant),
b) munkaképességét teljesen elvesztette, de mások gondozására nem szorul (II. csoportbeli rokkant),
c) munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette (III. csoportbeli rokkant),
ha rokkantsága egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg.
(2) A rokkantsági nyugdíjhoz
22 éves életkor betöltése előtt 2 nyugdíjév,
22- 24 éves életkorban 4 nyugdíjév,
25- 29 éves életkorban 6 nyugdíjév,
30- 34 éves életkorban 8 nyugdíjév,
35 éves életkor betöltése után 10 nyugdíjév,
szükséges.
Az a termelőszövetkezeti tag, akinek megrokkanását üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta, rokkantsági nyugdíjra akkor is jogosult, ha nyugdíjévet nem szerzett.
Az a volt termelőszövetkezeti tag, aki megrokkanása időpontjában munkaviszonyban áll, a Tsznyt. alapján rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerint rokkant. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a rokkantság a termelőszövetkezeti tagsággal egyidejűleg fennálló munkaviszony alatt következett be.
(1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkor kell figyelembe venni.
(2) Az a termelőszövetkezeti tag, aki az alacsonyabb korcsoportban a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket megszerezte és termelőszövetkezeti tagsága folyamatosan fennáll, megrokkanása esetében rokkantsági nyugdíjra akkor is jogosult, ha megrokkanása időpontjában az életkorának megfelelő korcsoportban megkívánt nyugdíjéveket még nem szerezte meg.
(1) A rokkantsági nyugdíj a rokkantság tartamára jár.
(2) A rokkantsági nyugdíj megszűnését követő öt éven belül történt újabb megrokkanása esetében a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság feléled. Feléledés esetében a rokkantsági nyugdíjat az újabb megrokkanásnak megfelelő rokkantsági csoport szerint és a korábbi rokkantsági nyugdíj megállapításánál figyelembe vett havi átlagjövedelem alapján kell megállapítani.
(3) Ha a rokkantsági nyugdíj megszűnését követő öt éven belül a volt nyugdíjas mint termelőszövetkezeti tag legalább két éven át a közös munkában részt vett, korábbi rokkantsági nyugdíjának feléledése helyett kérheti, hogy jogosultságát új igényként bírálják el.
(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során a rokkantság fennállását, illetőleg az újabb megrokkanást az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerint kell elbírálni, ha az elbíráláskor a nyugdíjas (igénylő) munkaviszonyban áll.
Tsznysz. 2. §
(1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen a rokkantság az orvosi vélemény szerint fennállott. Ha az orvosi bizottság arra vonatkozólag nyilatkozni nem tudott, hogy a rokkantság mióta áll fenn, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni.
(2) Ha az igénylőnek a megrokkanás időpontjában nincs annyi nyugdíjéve, amennyi a Tsznyt. 6. §-ának (2) bekezdése szerint a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges, a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság a szükséges nyugdíjévek megszerzésének napjával áll be. Tíz nyugdíjév megszerzésekor a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság akkor is beáll, ha a megrokkanás véleményezhető időpontjában az igénylőnek nyugdíjéve még nem volt.
(3) Az a termelőszövetkezeti tag, akinek munkaképességcsökkenése termelőszövetkezetbe történt első belépését megelőzően a hatvanhét százalékot elérte, tíz nyugdíjév megszerzése előtt a Tsznyt. 6. §-ának (2) bekezdése szerint rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha munkaképességcsökkenése a termelőszövetkezetbe történt belépése után, de a harmincötödik életévének betöltése előtt fokozódott. Ilyen esetben a megrokkanás időpontjának az állapotrosszabbodás megállapításának időpontját kell tekinteni.
Tsznysz. 3. §
(1) A munkaviszonyban álló igénylőnek a rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága a Tsznysz. 2. §-ában megjelölt napon akkor áll be, ha az igénylő
a) az említett időpontot megelőző hat havi munkaviszonya alatt betegsége miatt megszakításokkal legalább hetvenkét napon át táppénzben részesült, illetőleg a munkakörére megállapított munkaidőnél rövidebb időn át dolgozott, vagy
b) munkaviszonyának az említett időpontot követő tartama alatt munkát már egyáltalán nem végzett és táppénzben sem részesült.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem állnak fenn, a munkaviszonyban álló igénylőnek a rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága a Tsznysz. 2. §-ában megjelölt időpontot követő azzal a nappal áll be, amelyen
a) az igénylő munkaviszonya megszűnt, vagy
b) az igénylő lényegesen kisebb keresetet biztosító munkakörbe helyezték át.
Tsznysz. 4. §
Ha az igénylő a Tsznysz. 2. §-ában megjelölt napon keresőfoglalkozást folytat, a rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága azzal a nappal áll be, amelyen ez a keresőfoglalkozása megszűnik.
Tsznysz. 5. §
A rokkantsági nyugdíjhoz a Tsznyt. 6. §-ának (2) bekezdése szerint szükséges nyugdíjévek figyelembevétele során a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 2. és 3. §-ával meghatározott korkedvezményes munkakörben (munkahelyen) szerzett szolgálati időnek minden évét egy és egynegyed nyugdíjévként kell számításba venni.
Tsznysz. 6. §
(1) A Tsznyr. 3. §-a (2) bekezdésének rendelkezését megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az alacsonyabb korcsoportból a magasabb korcsoportba való átlépés és a megrokkanás folyamatos munkaviszony, illetőleg az 1961. évi 20. törvényerejű rendelet szerint fennálló kisipari biztosítás alatt következett be.
(2) A termelőszövetkezeti tagság, a munkaviszony, illetőleg a kisipari biztosítás megszűnése a folyamatosságot nem szakítja meg, ha ezt harminc napon belül újabb termelőszövetkezeti tagság, munkaviszony, illetőleg kisipari biztosítás követte. Ebbe a harminc napba nem lehet beszámítani az igazolt keresőképtelenség idejét.
Tsznysz. 7. §
(1) A Tsznyr. 4. §-a (3) bekezdésében megjelölt két évi időtartamnak olyan huszonnégy nyugdíjhónap számít, amelyek során a termelőszövetkezet férfi tagja havonta átlagosan legalább tizenhárom munkanapot, a termelőszövetkezet nő tagja pedig havonta átlagosan legalább nyolc munkanapot személyesen teljesített. E rendelkezés alkalmazásánál személyesen teljesített munkanapként kell figyelembe venni azokat a napokat is, amelyekre a termelőszövetkezeti tag - a vezetőség engedélyével létesített munkaviszonya alapján - munkabért kapott.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt huszonnégy nyugdíjhónapba be kell számítani azokat a nyugdíjhónapokat is, amelyekre az igénylő termelőszövetkezeti tagságát megelőzően vagy követően mint munkaviszonyban álló dolgozó munkabért kapott vagy mint kisiparos az 1961. évi 20. törvényerejű rendelet szerint biztosításra kötelezett volt.
(1) Üzemi baleset az a baleset, amely a termelőszövetkezeti tagot a közös munka végzése közben vagy azzal összefüggésben vagy a közös munkával előállított termények és termékek feldolgozásával és értékesítésével járó, valamint a termelőszövetkezet részére, illetőleg részéről történő szállítások során végzett tevékenység közben éri. Üzemi baleset az is, amely a termelőszövetkezeti tagot munkába, vagy onnan lakására (szállására) menet éri.
(2) Foglalkozási betegség a közös munka végzése közben vagy azzal összefüggésben keletkezett
a) szénkéneg által okozott mérgezés;
b) a bőrnek kátrány, szurok, bitumen, ásványolajok, parafin, vagy vegyületeik, illetőleg az említett anyagokból származó készítmények okozta egyszerű rákos megbetegedései;
c) állatról emberre közvetlenül vagy közvetve átvitt megbetegedések (zoonózisok), továbbá a tetanusz bacilus által okozott merevgörcs, a tarlósömör (gombás szőrtüszőgyulladás);
d) műtrágya és növényvédőszerek által okozott mérgezés és károsodás.
Tsznysz. 8. §
Üzemi balesetnek minősül az a baleset is, amely a termelőszövetkezeti tagot
a) társadalmi munkája,
b) a tagságnak az arra illetékes szervek által irányított tömegmegmozdulásaiban (pl. május 1-i felvonulás) történt részvétele,
c) a termelőszövetkezet valamely munkahelyén nem munkafelvétel (pl. közgyűlés, betegségi segély felvétele, természetbeni részesedés hazaszállítása) miatt szükségessé vált megjelenése közben vagy következtében éri.
Tsznysz. 9. §
(1) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján járó rokkantsági nyugdíjat egy évnél rövidebb időtartamra is meg lehet állapítani.
(2) Annak a rokkant termelőszövetkezeti tagnak, akinek rokkantságát az orvosi vélemény szerint túlnyomó részben üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta, abban az esetben is baleseti rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani, ha az üzemi balesetből, illetőleg a foglalkozási betegségből eredő munkaképességcsökkenése egymagában nem éri el a Tsznyt. 6. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékét.
(3) Az, akinek a munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében hatvanhét százalékot elérő mértékben csökkent, de a Tsznyr. 2. §-a, illetőleg 4. §-ának (4) bekezdése szerint rokkantnak nem tekinthető, hatvanhat százalékos munkaképességcsökkenésnek megfelelő baleseti járadékra jogosult.
Baleseti járadék
(1) Baleseti járadékra jogosult az a termelőszövetkezeti tag, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de nem rokkant.
(2) Ha a munkaképességcsökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két évig jár.
(1) A Tsznyt. 8. §-ának (2) bekezdésében említett két évi időtartamba nem lehet beszámítani azt az időt, amelyre a termelőszövetkezeti tag azért nem kapott baleseti járadékot, mert munkaképességének csökkenése a tizenöt százalékot nem haladta meg.
(2) A baleseti járadékra jogosultság feléled, ha a munkaképességcsökkenés utóbb három egymást követő hónapon át a huszonöt százalékot meghaladja. Ebben az esetben a baleseti járadék az állapot rosszabbodásának orvosilag megállapított időpontjától, de legkorábban az igénybejelentést követő hónap első napjától jár. Ha a munkaképességcsökkenés ismét huszonhat százalék alá szállt, a tizenöt százalékot azonban meghaladja, a baleseti járadék újból legfeljebb két évig jár.
(1) Újabb üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetében valamennyi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következményét együttesen kell figyelembe venni.
(2) Az együttes következmény figyelembevételével a nyugellátást újból meg kell állapítani, ha a termelőszövetkezeti tag az újabb baleset vagy foglalkozási betegség következtében magasabb fokozatba (rokkantsági csoportba) kerül vagy meghal.
Tsznysz. 10. §
(1) A baleseti járadékra a jogosultság az üzemi baleset bekövetkezésének, illetőleg a foglalkozási betegség megállapításának napjával áll be. Ha a termelőszövetkezeti tag az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség miatt keresőképtelenné vált, a baleseti járadékra a jogosultság a kártalanítási segély lejártát követő nappal áll be.
(2) Ha a termelőszövetkezeti tag munkaképességének az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség által okozott csökkenése az (1) bekezdésben megjelölt időpontot követően haladja meg a tizenöt százalékot, a baleseti járadékra a jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen az orvosi vélemény szerint a tizenöt százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés fennállott.
Tsznysz. 11. §
A Tsznyt. 8. §-ának (2) bekezdésében meghatározott két évet a baleseti járadék megállapításának napjától kell számítani.
Kártalanítási segély
Kártalanítási segélyre jogosult az a termelőszövetkezeti tag, aki üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében keresőképtelenné vált. A kártalanítási segély fizetésének feltételeit és összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt keresőképtelenné vált termelőszövetkezeti tag részére a kártalanítási segély - a keresőképtelenség tartamára - addig jár, ameddig az illetékes orvos megállapítása szerint a termelőszövetkezeti tag állapota ki nem alakult.
A kártalanítási segélyre a jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen az orvosi megállapítás szerint a termelőszövetkezeti tag az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség miatt keresőképtelenné vált.
Özvegyi nyugdíj
(1) Özvegyi nyugdíjra jogosult a férj halálától számított egy éven át az a feleség, akinek férje öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesült, vagy a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket megszerezte, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg (ideiglenes özvegyi nyugdíj).
(2) Özvegyi nyugdíjra egy éven túl is (állandó özvegyi nyugdíj) jogosult a feleség, ha
a) férjének halálakor a hatvanadik életévét betöltötte, vagy
b) férjének halálakor egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében legalább kétharmad részben munkaképtelen (rokkant) volt, vagy
c) férjének halálakor legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodott, vagy
d) férje a munkahelyen elszenvedett üzemi baleset következtében halt meg.
(3) Állandó özvegyi nyugdíjra válik jogosulttá a feleség, ha
a) hatvanadik életévét betölti vagy megrokkan, feltéve, hogy a férjének halálakor a negyvenedik életévét már betöltötte,
b) férjének halálakor a negyvenedik életévét ugyan még nem töltötte be, de férje halálától számított húsz éven belül megrokkan.
(4) A (2) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából nem lehet figyelembe venni azt az árvaellátásra jogosult gyermeket, aki tizennyolcadik életévét betöltötte és közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása címén részesül árvaellátásban.
(1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése nélkül az ideiglenes és az állandó özvegyi nyugdíj akkor is jár, ha az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási betegségben megbetegedett termelőszövetkezeti tag a kártalanítási segély folyósításának tartama alatt nem az üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében halt ugyan meg, de vélelmezhető, hogy életbenmaradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit az árvaellátásra és a szülői nyugdíjra is alkalmazni kell.
Tsznysz. 13. §
Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultságnak a Tsznyt. 10. §-a (2) bekezdése c) pontja szerint történő elbírálásánál az özvegy tartásában levő azokat a gyermekeket kell figyelembe venni, akik az elhunyt férj jogán jogosultak árvaellátásra (az elhalt férj gyermeke, mostohagyermeke, örökbefogadott gyermeke, nevelt gyermeke, testvére, unokája). A tizennyolcadik életévét betöltött gyermeket azonban csak akkor lehet figyelembe venni, ha rokkantsága miatt részesül árvaellátásban. Az állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultság akkor is fennáll, ha a férj jogán árvaellátásra jogosult gyermek a Tsznyt. 15. §-ának (3) bekezdése szerint más jogán megállapított nagyobb összegű árvaellátásban részesül.
Tsznysz. 14. §
Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultságnak a Tsznyt. 10. §-a (2) bekezdése d) pontja szerint történő elbírálásánál a kiküldetés alatt elszenvedett üzemi balesetet munkahelyen elszenvedett üzemi balesetnek kell tekinteni. Kiküldetés tartama alatt elszenvedett üzemi balesetnek számít az a baleset is, amely a termelőszövetkezeti tagot a kiküldetés helyére menet vagy onnan a lakására, illetőleg a munkahelyre visszamenet éri.
Az a feleség, akinek férje a házasság megkötésekor hatvanötödik életévét már betöltötte, ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötése óta legalább öt évig együtt éltek.
Tsznysz. 15. §
(1) A Tsznyt. 11. §-ában előírt öt évi házastársi együttélés alapján özvegyi nyugdíjat csak abban az esetben lehet megállapítani, ha az együttélés megszakítás nélkül állott fenn.
(2) Öt évi házastársi együttélés hiányában is jár özvegyi nyugdíj, ha
a) a férj hatvanötödik életévének betöltése előtt kötött házasságát felbontották és a volt házastársak - a férj hatvanötödik életévének betöltése után - egymással újból házasságot kötöttek, vagy
b) az özvegy férjével a házasságuk megkötése előtt mint élettárs együtt élt és együttélésük a férj haláláig megszakítás nélkül legalább tíz éven át fennállott.
Az özvegyen maradt férj özvegyi nyugdíjra jogosult, ha
a) a felesége öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas volt, vagy a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket megszerezte, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg és
b) felesége a halálát megelőzően legalább egy éven át saját háztartásában, túlnyomóan saját keresetéből eltartotta, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg és
c) az özvegyen maradt férj I. vagy II. csoportba tartozó rokkant.
A Minisztertanács rendelettel szabályozza az özvegyi nyugdíj megszűnését és feléledését, valamint azokat a feltételeket, amelyek alapján özvegyi nyugdíj jár az eltűnt férj feleségének, a különélő feleségnek és annak a nőnek, akinek házasságát felbontották, továbbá a meghalt férfi volt élettársának.
(1) Az a feleség, akinek a férje eltűnt és az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította, ugyanúgy jogosult özvegyi nyugdíjra, mintha férje meghalt volna.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezését az árvaellátásra és a szülői nyugdíjra is megfelelően alkalmazni kell.
(1) Az a feleség, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön élt és az a nő, akinek házasságát felbontották, az ideiglenes özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha
a) férjének haláláig tartásdíjat rendszeresen kapott, vagy
b) részére bírói ítélet (bírói egyezség) tartásdíjat állapított meg.
(2) Az a feleség, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön élt és az a nő, akinek házasságát felbontották, az állandó özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha
a) férjének haláláig tartásdíjat rendszeresen kapott, vagy
b) az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított húsz éven belül következtek be és a feleség tartásra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg.
(1) A feleséggel egyenlő feltételek mellett jogosult özvegyi nyugdíjra az a nő (élettárs) is, aki a meghalt férfival annak halálakor és ezt közvetlenül megelőzően
a) legalább tíz éven át együtt élt, vagy
b) legalább egy éven át együtt élt, ha az együttélésből gyermek származott és a férfi az apaságot elismerte vagy azt a bíróság jogerősen megállapította.
(2) Meghalt élettársa jogán özvegyi nyugdíjra nem jogosult az a nő, akinek korábban özvegyi nyugdíjat állapítottak meg és ezt az özvegyi nyugdíjra jogosultsághoz az (1) bekezdés a), illetőleg b) pontja szerint szükséges időtartam, vagy ennek egy része alatt felvette.
Tsznysz. 16. §
A Tsznyr. 12. §-a alapján az élettárs részére özvegyi nyugdíjat csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a jogosultsághoz előírt együttélés megszakítás nélkül állott fenn. Ha az élettársak együttéléséből gyermek származott, a gyermek születésének időpontjára tekintet nélkül azt kell vizsgálni, hogy az apa halálát megelőző utolsó évben az együttélés megszakítás nélkül állott-e fenn.
Tsznysz. 17. §
(1) A hozzátartozók jogosultsága a termelőszövetkezeti tag (nyugdíjas) halálával áll be. Ha azonban valamelyik hozzátartozó személyéhez kötött feltétel csak az elhalálozás időpontját követően teljesül, ennek a hozzátartozónak a jogosultsága az előírt feltételek teljesülésének napjával áll be.
(2) Az eltűnés, illetőleg holtnak nyilvánítás esetében elhalálozás napjának az a nap számít, amellyel a bírói határozat az eltűnést, illetőleg a vélelmezett halált megállapította, tekintet nélkül arra, hogy az eljárást mikor folytatták le és a határozatot mikor hozták. Ilyen esetben azonban nyugellátást megállapítani legkorábban annak a hónapnak első napjától lehet, amelyben a bíróság a jogerős határozatot meghozta.
(3) Az eltűnés, illetőleg holtnak nyilvánítás esetében ideiglenes özvegyi nyugdíjat akkor is meg lehet állapítani, ha az eltűnés, illetőleg a halál vélelmezett időpontja és az erről szóló jogerős bírói határozat hozatala között több mint egy év telt el. Ilyen esetben az ideiglenes özvegyi nyugdíj a bírói határozat meghozatala hónapjának első napjától számított egy éven át jár.
Az özvegyi nyugdíj megszűnése
(1) Mind az ideiglenes, mind az állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy házasságot köt. Ha az özvegy az újabb házasság megkötéséig özvegyi nyugdíjat nem igényelt, ezt a jogát a házasságkötés után már nem érvényesítheti.
(2) A rokkantság címén megállapított állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy már nem rokkant.
(3) Az árvaellátásra jogosult két gyermek címén megállapított állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha már egy gyermek sem jogosult árvaellátásra. Ebből a szempontból nem lehet árvaellátásra jogosultnak tekinteni azt a tizennyolcadik életévét betöltött gyermeket, aki közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása címén részesült árvaellátásban.
Az özvegyi nyugdíj feléledése
(1) Feléled az özvegyi nyugdíjra a jogosultsága annak az özvegynek, akinek az özvegyi nyugdíja nem újabb házasságkötés miatt szűnt meg, ha az özvegy
a) hatvanadik életévét betölti vagy megrokkan, feltéve, hogy nyugdíja negyvenedik életévének betöltése után szűnt meg, vagy
b) az özvegyi nyugdíj megszűnésekor a negyvenedik életévét ugyan még nem töltötte be, de a megszüntetéstől számított húsz éven belül megrokkan.
(2) Házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultság e házasság megszűnése esetén feléled, ha
a) az igénylő a házasságkötésekor az őt megillető végkielégítést nem vette fel és
b) az igénylőt - a házasság létrejötte nélkül - az állandó özvegyi nyugdíj egyébként megilletné.
A férj özvegyi nyugdíjának megszűnése
(1) A férj özvegyi nyugdíja megszűnik, ha
a) újabb házasságot köt, vagy
b) állapotának javulása miatt már nem tartozik az I. vagy a II. rokkantsági csoportba.
(2) Ha a férj az újabb házasság megkötéséig özvegyi nyugdíjat nem igényelt, ezt a jogát a házasságkötés után már nem érvényesítheti.
Végkielégítés
Az állandó özvegyi nyugdíjban részesülő személy egy évi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítésre jogosult, ha házasságot köt.
Az özvegyi végkielégítésre vonatkozó igény az újabb házasságkötést követő egy év alatt érvényesíthető.
Tsznysz. 18. §
(1) A végkielégítés összegének megállapításakor az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell figyelembe venni abban az esetben is, ha a házasságkötés időpontjában az állandó özvegyi nyugdíj folyósítását szüneteltették vagy az állandó özvegyi nyugdíjat korlátozottan folyósították.
(2) Ha az özvegyi nyugdíjat több jogosult között megosztva kell folyósítani, az egyik jogosult házasságkötése esetén járó végkielégítés összegét a reá eső özvegyi nyugdíjhányad figyelembevételével kell megállapítani.
Árvaellátás
(1) Árvaellátásra jogosult a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után, illetőleg az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt termelőszövetkezeti tag, továbbá a meghalt öregségi és rokkantsági nyugdíjas gyermeke, mostohagyermeke és örökbefogadott gyermeke. Árvaellátásra jogosult a nevelt gyermek, a testvér és az unoka is, ha a termelőszövetkezeti tag, illetőleg a nyugdíjas saját háztartásában tartotta el, feltéve, hogy a nevelt gyermeknek, testvérnek, illetőleg unokának tartásra köteles és képes hozzátartozója nincsen.
(2) Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének betöltéséig, közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetén a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltéséig jár. Ha az árva tizenhatodik, illetőleg közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetén a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltéséig, testi vagy szellemi fogyatkozás miatt tartósan rokkanttá válik és eltartásra szorul, ennek az állapotnak a tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár.
(3) Ha az árvának több jogcímen lenne igénye ellátásra, a nagyobb összegű árvaellátásra jogosult.
(4) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva özvegyen maradt szülője újból házasságot köt, vagy az árvát örökbefogadják.
Tsznysz. 19. §
(1) Az árvaellátásra jogosultság szempontjából közép- vagy középfokú iskolai tanulmányokat folytatónak kell tekinteni a középiskolák, a technikumok és a szakközépiskolák tanulóin kívül a képzőintézetek (ápolónőképző stb.) és az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakmunkásképző intézetek (iskolák) tanulóit, ha e tanulmányok megkezdése előtt érettségi (képesítő) vizsgát még nem tettek.
(2) Közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása címén azt az árvát is megilleti az árvaellátás, aki orvosi igazolás szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi.
(3) A közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok címén folyósított árvaellátás a tanulmányok abbahagyásáig, vagy befejezéséig a nyári szünet tartamára is jár. A közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok bevégzését követő nyári szünidő tartamára az árvaellátás csak abban az esetben jár, ha az árva a tanév befejezésekor záróvizsgát önhibáján kívül nem tehetett.
(4) Egyetemi (főiskolai) tanulmányok folytatása címén az árvaellátás nem jár. Nem jár árvaellátás azon a címen sem, hogy az árva továbbképzésben (közismereti, szakipari, mezőgazdasági tanfolyamon) vesz részt, illetőleg levelező vagy esti tagozaton folytat tanulmányokat.
(5) A tizenhatodik életévét betöltött árva tanulmányainak folytatását az iskola igazgatója (megbízottja) által kiállított igazolással évenként - legkésőbb a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül - kell igazolni. A tanulmányok folytatásának később történő igazolása esetében az árvaellátást az igazolás beérkezésének hónapjától visszamenőleg számított legfeljebb három hónapra lehet folyósítani.
Tsznysz. 20. §
(1) Az árvaellátásra jogosultság szempontjából tartósan rokkantnak kell tekinteni azt az árvát, aki testi vagy szellemi fogyatkozása következtében legalább kétharmad részben csökkent munkaképességű és ez az állapot egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg.
(2) Betegséggel járó átmeneti munkaképtelenség alapján árvaellátás nem jár. A gümőkórban szenvedő árva azonban árvaellátásra jogosult, ha a betegség legalább egy éven át tartó rokkantságot okoz és ez a rokkantság az árva tizenhatodik, illetőleg közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetén e tanulmányok befejezése, de legfeljebb az árva tizenkilencedik életévének betöltése előtt keletkezett.
(3) A rokkantsága miatt árvaellátásban részesülő személyt nem lehet tartásra szorulónak tekinteni, ha három egymást követő hónapban 500 forintot meghaladó keresete van.
Tsznysz. 21. §
A tizenhatodik életévét betöltött árvának folyósított árvaellátást meg kell szüntetni, ha az árva házasságot köt.
Szülői nyugdíj
Szülői nyugdíjra jogosult a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt termelőszövetkezeti tag, továbbá a meghalt öregségi és rokkantsági nyugdíjas szülője, valamint nagyszülője, ha
a) a szülő (nagyszülő) rokkant és
b) a szülőt (nagyszülőt) a termelőszövetkezeti tag, illetőleg a nyugdíjas a halálát megelőző egy éven át egészen vagy túlnyomó részben eltartotta és
c) a szülőnek (nagyszülőnek) tartásra köteles és képes hozzátartozója nincsen.
Tsznysz. 22. §
(1) A szülői nyugdíjra jogosultság szempontjából rokkantnak kell tekinteni azt a szülőt, aki munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette, vagy az öregségi járadékra jogosító életkort betöltötte.
(2) A szülői nyugdíjra jogosultság feltételeként előírt rokkantságnak az igénybejelentés időpontjában kell fennállnia.
Öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék
(1) Öregségi járadékra jogosult az a termelőszövetkezeti tag, aki az öregségi nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket nem szerezte ugyan meg, de
a) legalább három év óta termelőszövetkezeti tag és
b) hetvenedik - nőtag a hatvanötödik - életévét betöltötte és
c) sem neki, sem vele együttélő házastársának számottevő jövedelme nincsen.
(2) Munkaképtelenségi járadékra jogosult az a termelőszövetkezeti tag, aki a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket nem szerezte ugyan meg, de
a) legalább három év óta termelőszövetkezeti tag és
b) az I. vagy II. csoportba tartozó rokkant, és
c) sem neki, sem vele együttélő házastársának számottevő jövedelme nincsen.
(3) Özvegyi járadékra jogosult a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése előtt, de legalább három évi termelőszövetkezeti tagság fennállása után meghalt termelőszövetkezeti tag, továbbá az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos özvegye, ha házastársának halálakor
a) a hatvanötödik - özvegyen maradt férje a hetvenedik - életévét betöltötte, vagy
b) I. vagy II. csoportba tartozó rokkant, feltéve, hogy az özvegynek számottevő jövedelme nincsen. A hatvanötödik - özvegyen maradt férj a hetvenedik - életévének a betöltésétől, illetőleg munkaképtelenségének bekövetkezésétől özvegyi járadékra jogosult az is, aki házastársa elhalálozását követő tizenkét hónapon belül eléri a hatvanötödik - özvegyen maradt férj a hetvenedik - életévét, illetőleg I. vagy II. csoportba tartozó rokkanttá válik.
(4) A jogosultság részletes szabályait, valamint az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadék összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
A Tsznyt. 17. §-ának (1), illetőleg (2) bekezdésében említett feltételek fennállása esetén a termelőszövetkezeti tag akkor jogosult öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra, ha
a) belépéskor a jogszabályban előírt beviteli kötelezettségnek eleget tett és
b) sem neki, sem vele együttélő házastársának havi 260 forintot meghaladó nyugellátása, keresete vagy egyéb jövedelme nincsen.
(1) Ha az együttélő házastársak mindegyike jogosult öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra, az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadékot csak a férj részére lehet megállapítani. Ha azonban a férj feleségénél később válik öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra jogosulttá, a feleség részére megállapított öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékot megszüntetni és a férj részére megállapítani csak akkor lehet, ha ezt az együttélő házastársak közösen kérik.
(2) A különélő házastársak mindegyike részére öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékot akkor lehet megállapítani, ha
a) a házastársak az igénybejelentést megelőzően már legalább öt év óta külön élnek, vagy
b) különélésük a termelőszövetkezetbe történt belépésük időpontjában is fennállott és beviteli kötelezettségüknek is külön-külön tettek eleget.
A termelőszövetkezeti tag halála esetén házastársa özvegyi járadékra a Tsznyt. 17. §-ának (3) bekezdése szerint akkor jogosult, ha
a) a termelőszövetkezeti tag belépésekor a jogszabályban előírt beviteli kötelezettségének eleget tett és
b) az özvegyi járadékot igénylő házastárs a termelőszövetkezeti taggal annak halálakor együtt élt és
c) az igénylőnek havi 260 forintot meghaladó nyugellátása, keresete vagy egyéb jövedelme nincsen.
Az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadékhoz a Tsznyt. 17. §-a szerint szükséges három évi (harminchat hónapi) termelőszövetkezeti tagsági időbe be kell számítani azt az időt, amely alatt a termelőszövetkezeti tag a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe történt belépését közvetlenül megelőzően megszakítás nélkül termelőszövetkezeti csoportnak vagy egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetnek (termelői szakcsoport, mezőgazdasági társulás, szakszövetkezet, ifjúsági szövetkezet) volt a tagja.
Az öregségi és a munkaképtelenségi, valamint az özvegyi járadékra jogosultság szempontjából irányadó havi 260 forint határösszeg számításánál figyelmen kívül kell hagyni a hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadék felét, továbbá a termelőszövetkezettől járó juttatásokból eredő jövedelem (jövedelemrészesedés, a háztáji gazdaságból, a földjáradékból és a haszonbérből származó jövedelem) összegét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (a továbbiakban: SZOT) a pénzügyminiszterrel és a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben további kivételt tehet.
Tsznysz. 23. §
A beviteli kötelezettség teljesítését vélelmezni kell minden esetben, ha ennek ellenkezőjét a termelőszövetkezet nem igazolja. Azt a termelőszövetkezeti tagot, aki belépésekor csak a vetőmag beviteli kötelezettségét mulasztotta el - az egyéb vagyontárgyait azonban bevitte a termelőszövetkezetbe - úgy kell tekinteni, mint aki beviteli kötelezettségének eleget tett.
Tsznysz. 24. §
Az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadékhoz a Tsznyt. 17. §-a szerint szükséges három évi (harminchat hónapi) termelőszövetkezeti tagsági időbe be kell számítani a pártoló tagként eltöltött időt, ha a termelőszövetkezet
a) a pártoló tagot a 13/1960. (V. 3.) FM rendelet 9. §-ának (2) bekezdése alapján visszamenőleges hatállyal rendes taggá átminősítette és
b) a pártolótagság teljes idejére a nyugdíjjárulékot megfizette.
Tsznysz. 25. §
(1) Az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadékra jogosultság szempontjából irányadó havi 260 forint jövedelmi határösszegben, nyugellátás címén be kell számítani az öregségi, a rokkantsági, az özvegyi és a szülői nyugdíjat, a baleseti járadék fele összegét, a kártérítés címén megítélt járadékot, továbbá a kivételes és egyéb segélyjellegű ellátást, valamint a saját és az özvegyi jogcímen kapott hadigondozási pénzellátást (járadékot).
(2) A havi 260 forint jövedelmi határösszegbe nem lehet beszámítani az árvaellátást, a családi pótlékot, a hadirokkant gyermeke után járó nevelési pótlékot és árvajáradékot, a katonai szolgálatot teljesítők után folyósított családi segélyt. "A népművészet mestere" cím viselésére jogosultak részére megállapított nyugellátást, a tartásdíjat és az olyan életjáradékot, amelynek alapjául szolgáló szerződést 1959. január 1. előtt kötötték. Nem lehet végül beszámítani a házastárs részére az 1938. évi XII. törvény alapján megállapított járadékot, valamint a házastárs részére folyósított hadigondozási pénzellátást (járadékot) sem.
(3) Az igénylő (járadékos) és házastársa jövedelmét a havi 260 forint jövedelmi határösszeg szempontjából külön-külön kell számításba venni.
Tsznysz. 26. §
Az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadékra a jogosultság annak a hónapnak első napjával áll be, amelyben valamennyi jogosultsági feltétele teljesült.
Házastársi pótlék
Házastársi pótlékra jogosult - a Minisztertanács által meghatározott feltételekkel és összegben - az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas, valamint az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos.
(1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas házastársi pótlékra akkor jogosult, ha nyugdíja a havi 1000 forintot nem éri el.
(2) A házastársi pótlék az öregségi és a rokkantsági nyugdíjast az után a házastársa (élettársa) után illeti meg,
a) aki a nyugdíjassal együtt él és
b) akinek havi 360 forintot meghaladó nyugellátása, keresete, vagy egyéb jövedelme nincsen és
c) aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte vagy rokkant és
d) aki a nyugdíjas halála esetén özvegyi nyugdíjra lenne jogosult.
Házastársi pótlékra az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos akkor jogosult, ha
a) házastársával együtt él és
b) házastársa a hatvanötödik - férfi házastárs a hetvenedik - életévét betöltötte, vagy I., illetőleg II. csoportba tartozó rokkant.
Tsznysz. 27. §
(1) A házastársi pótlékra a jogosultság annak a hónapnak első napjával áll be, amelyben valamennyi jogosultsági feltétel teljesült.
(2) A házastársi pótlékra jogosultság szempontjából irányadó havi 360 forint jövedelmi határösszeg számításánál figyelmen kívül kell hagyni a termelőszövetkezettől járó juttatásokból eredő jövedelem (jövedelemrészesedés, a háztáji gazdaságból, a földjáradékból és a haszonbérből származó jövedelem) összegét.
Kivételes nyugellátás
Különleges méltánylást érdemlő kivételes esetben a Minisztertanács, illetőleg a Minisztertanács által megállapított keretben az általa felhatalmazott szerv e törvényerejű rendelettől eltérően is megállapíthat nyugellátást.
Nyugdíjévek
(1) Nyugdíjév minden olyan naptári év, amelynek tartama alatt a termelőszövetkezeti tag a közös munkában meghatározott időn át részt vett.
(2) Nyugdíjévnek számít a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerinti szolgálati idő és a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1961. évi 20. törvényerejű rendelet szerinti kisipari biztosításban szerzett idő minden háromszázhatvanöt napja.
(3) A nyugdíjévekre vonatkozó részletes szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg. Ennek keretében a teljes naptári évnél rövidebb időtartam figyelembevételét is elrendelheti, továbbá a nyugdíjévek bizonyítása terén megkötéseket állapíthat meg.
A nyugdíjévek számításánál ugyanazt a naptári időtartamot csak egyszeresen lehet figyelembe venni.
Az 1967. évet megelőző nyugdíjévek figyelembevétele
(1) Az 1967. január 1. napja előtti időre vonatkozólag azt a naptári évet kell termelőszövetkezeti tagsággal szerzett nyugdíjévként (a továbbiakban: termelőszövetkezeti nyugdíjév) figyelembe venni, amelynek teljes tartama alatt
a) a termelőszövetkezeti tagság fennállott és
b) a termelőszövetkezet férfi tagja legalább százhúsz, nőtagja legalább nyolcvan munkaegységet teljesített és
c) a termelőszövetkezeti tag - a sorkatonai szolgálat, valamint az 1957. január 1. napját megelőző termelőszövetkezeti tagság idejét kivéve - nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően az első belépés éve abban az esetben is termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számít, ha a termelőszövetkezeti tagság a naptári évnek csak egy részében állott fenn és a termelőszövetkezeti tag az előírt munkaegységet ebben az évben nem teljesítette.
(3) Termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számít az a naptári év is, amelyben a termelőszövetkezeti tag nyugdíjbiztosításának szünetelése miatt nem volt nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett, feltéve, hogy az (1) bekezdés b) pontjában előírt munkaegységet a naptári évben teljesítette.
Tsznysz. 28. §
(1) A Tsznyr. 25. §-a (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásánál a termelőszövetkezeti tagságot a teljes naptári évben fennállottnak kell tekinteni abban a naptári évben is,
a) amelynek január hónapjában kezdődött a termelőszövetkezeti tagság, ha a tagság az év végéig fennállt,
b) amelyben a termelőszövetkezeti tag tagságának megszűnésétől számított 30 napon belül tagként újból termelőszövetkezetbe lépett,
c) amelyben a termelőszövetkezeti tagot a termelőszövetkezetből kizárták, ha a kizárást utóbb jogalap hiánya miatt hatálytalanították.
(2) A termelőszövetkezeti tagságot a teljes naptári évben fennállottnak kell tekinteni az 1956. és az 1957. évben akkor is, ha a termelőszövetkezeti tagság a termelőszövetkezetnek az 1956. évi októberi ellenforradalmi események hatására történt megszűnése miatt megszakadt, feltéve, hogy a megszűnt termelőszövetkezet tagja.
a) a termelőszövetkezet megszűnésétől számított 90 napon belül termelőszövetkezetbe tagként belépett, vagy
b) ha abban a helységben, ahol a szövetkezeti tag tagsága megszakadt, a 90 napi határidő lejártakor termelőszövetkezet nem működött, a helyben elsőnek megalakult termelőszövetkezetbe a megalakulástól számított 30 napon belül tagként belépett.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetekben az ugyanazon naptári évben teljesített munkaegységeket egybe kell számítani.
Tsznysz. 29. §
(1) A Tsznyr. 25. §-a (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásánál csak a termelőszövetkezeti tag által személyesen teljesített munkaegységeket lehet figyelembe venni.
(2) A munkaegység megállapításánál minden olyan munkanap után, amely alatt a termelőszövetkezeti tag keresőképtelen betegsége, terhessége vagy szülése, továbbá katonai szolgálata, vagy továbbképző tanfolyamon (iskolán, edzőtáborban stb.) való részvétele miatt közös munkát nem végzett, vagy termelőszövetkezeti tagságának fennállása mellett a vezetőség hozzájárulásával munkaviszonyban állt, fél munkaegységet kell számításba venni. Azokra a napokra azonban, amelyeken a termelőszövetkezeti tag nyugdíjbiztosítása szünetelt, fél munkaegységet számításba venni nem lehet.
(3) Keresőképtelen betegség címén legfeljebb két olyan naptári évet lehet termelőszövetkezeti nyugdíjként figyelembe venni, amely alatt a termelőszövetkezeti tag a közös munkában egyáltalán nem vett részt.
(4) A termelőszövetkezeti tag keresőképtelenséggel járó betegségének időtartamát kórház, gyógyintézet, vagy az állami egészségügyi szolgálat orvosa által adott igazolással bizonyíthatja. A termelőszövetkezet és a társadalombiztosítási szerv között az önkéntes betegellátásra kötött megállapodást megelőző időre magánorvosi igazolás is elégséges. Ha azonban a magánorvos - a keresőképtelenséggel járó betegség idején - nem ugyanabban a helységben lakott, ahol a termelőszövetkezeti tag, a magánorvosi igazolást általában csak akkor lehet elfogadni, ha azt orvosi napló, vagy egyéb korabeli nyilvántartás alapján állították ki.
Tsznysz. 30. §
A Tsznyr. 25. §-a (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásánál a következő termelőszövetkezeti tagokat nem lehet nyugdíjjárulék fizetésére kötelezettnek tekinteni:
a) az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet szerint öregségi vagy rokkantsági nyugdíjast,
b) az 1959. január 1. napjától azt sem, aki traktorosként gépállomásnál társadalombiztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyban állt,
c) az 1960. október 1. napjától azt sem, aki a 6/1960. (II. 14.) Korm. rendelet alapján öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesült, vagy e járadékos öregségi járadékra jogosító korhatárt betöltött vagy munkaképtelen (II. csoportba tartozó rokkant) házastársa volt és
d) az 1962. január 1. napjától azt sem, akinek a részére munkaviszony vagy kisipari szövetkezeti tagság alapján sajátjogú nyugellátást állapítottak meg, ide nem értve a hatvanhét százalékot el nem érő munkaképességcsökkenés alapján járó baleseti járadékot.
Tsznysz. 31. §
A Tsznyr. 25. §-a (2) bekezdése szerint termelőszövetkezeti nyugdíjévnek számító első belépés naptári évben a belépés időpontját megelőzően, ha pedig a termelőszövetkezeti tagság még ugyanebben az évben megszűnt, az ezt követően szerzett szolgálati időt, vagy kisipari biztosításban töltött időt külön figyelembe kell venni.
Tsznysz. 32. §
A Tsznyr. 25. §-a (3) bekezdésének és Tsznysz. 29. §-a (2) bekezdésének alkalmazásánál a nyugdíjbiztosítást akkor kell szüneteltnek tekinteni, ha a termelőszövetkezeti tag a termelőszövetkezet vezetőségének előzetes írásbeli engedélye alapján három egymást követő naptári hónapot meghaladó időn át
a) mint munkaviszonyban álló dolgozó, vagy mint kisipari (háziipari) termelőszövetkezeti tag az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet hatálya alá tartozott és
b) a termelőszövetkezet vezetősége a nyugdíjbiztosítás szüneteltetését bejelentette.
Az 1966. évet követő nyugdíjévek figyelembevétele
(1) Az 1967. január 1. napja utáni időre vonatkozólag azt a naptári évet kell termelőszövetkezeti nyugdíjévként figyelembe venni, amelynek teljes tartama alatt
a) a nyugdíjbiztosítás fennállott és
b) a termelőszövetkezet férfi tagja a közös munkában legalább százötven, nőtagja legalább száz munkanapon dolgozott és
c) a termelőszövetkezeti tag - a keresőképtelenséggel járó betegség, a szülési szabadság, a katonai szolgálat és a munkaviszony idejét kivéve - nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt.
(2) Ha a nyugdíjbiztosítás a naptári év teljes tartama alatt nem állott fenn vagy a termelőszövetkezeti tag százötven (nő száz) napnál kevesebb munkanapon át dolgozott, a nyugdíjbiztosításban töltött idő és a teljesített munkanapok arányában nyugdíjhónapokat kell figyelembe venni. Minden tizenkét nyugdíjhónap egy nyugdíjévnek számít.
Tsznysz. 33. §
(1) A Tsznyr. 26. §-a (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásánál csak a termelőszövetkezeti tag által személyesen teljesített munkanapokat lehet figyelembe venni. Meghatározott terület családi vagy egyéni művelése címén a terület megműveléséhez szükséges - munkanapokban kifejezett - munkaerőráfordításnak a termelőszövetkezet vezetősége által megállapított hányada számít a termelőszövetkezeti tag által személyesen teljesített munkanapnak.
(2) Munkanapon tízórás munkanapot kell érteni. Minden olyan munkamennyiséget, amelynek a mérése nem munkanappal történt, munkanapra át kell számítani.
(3) Munkanapnak számít az a nap is, amelyen a termelőszövetkezeti tag
a) kártalanítási segélyben, kórházi ápolásban, vagy a termelőszövetkezettől betegségi segélyben részesült,
b) szülési szabadságon volt,
c) katonai szolgálatot teljesített,
d) az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet hatálya alá eső munkaviszonyban állt,
e) a közgyűlés hozzájárulásával közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatának hallgatója volt, vagy egésznapos tanfolyamon (iskolán, edzőtáborban stb.) vett részt,
f) a termelőszövetkezet által engedélyezett tanulmányi, vagy pedig olyan szabadságon volt, amelyre díjazást kapott.
Tsznysz. 34. §
(1) Ha a nyugdíjbiztosítás a naptári év teljes tartama alatt nem állt fenn, vagy a termelőszövetkezeti tag 150 (nő 100) munkanapnál kevesebbet teljesített [Tsznyr. 26. § (2) bek.], annyi nyugdíjhónapot lehet számításba venni, ahányszor tizenhárom munkanapot teljesített a termelőszövetkezet férfi tagja, illetőleg ahányszor nyolc munkanapot teljesített a termelőszövetkezet nő tagja ebben a naptári évben.
(2) Az ugyanabban a naptári évben teljesített munkanapok alapján legfeljebb annyi nyugdíjhónapot lehet számításba venni, ahány naptári hónapon át a termelőszövetkezeti tag nyugdíjbiztosítása ebben az évben fennállt és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, vagy nyugdíjjárulékot keresőképtelenséggel járó betegsége szülési szabadsága, katonai szolgálata vagy munkaviszonya miatt nem fizetett.
(3) Az ugyanabban a naptári évben teljesített munkanapok teljes nyugdíjhónapot ki nem tevő részét, valamint a figyelembe vehető nyugdíjhónapoknak a (2) bekezdés szerint történt megállapítása után fennmaradó munkanapokat számításon kívül kell hagyni. Ezeket a munkanapokat más naptári évben teljesített munkanapokkal sem lehet összeszámítani.
Tsznysz. 35. §
(1) A szolgálati időnek és a kisipari biztosításban szerzett időnek csak a termelőszövetkezeti tagságot megelőző és követő részét lehet - a Tsznyt. 20. §-a (2) bekezdése alapján - nyugdíjévként figyelembe venni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szolgálati idő és kisipari biztosításban szerzett idő - teljes nyugdíjévet ki nem tevő töredék idejének minden 30 napja nyugdíjhónapnak számít.
A nyugdíjévek figyelembevételének különleges esetei
Tsznysz. 36. §
A nyugdíjévek számításánál a III. típusú termelőszövetkezeti csoportot termelőszövetkezetnek, a III. típusú termelőszövetkezeti csoport tagját pedig termelőszövetkezeti tagnak kell tekinteni.
Tsznysz. 37. §
A nyugdíjévek számításánál a külföldön mezőgazdasági termelőszövetkezetben töltött időt az államközi társadalombiztosítási egyezmények rendelkezései szerint kell figyelembe venni.
A termelőszövetkezeti tagnak az a családtagja, aki a termelőszövetkezetbe tagként belépett, kérheti annyi - legfeljebb azonban öt - nyugdíjév beszámítását, ahány naptári évben mint segítő családtag a közös munkában részt vett. A beszámítás további feltételeit és az egyéb részletes szabályokat a SZOT a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben szabályzattal állapítja meg.
Tsznysz. 38. §
(1) A Tsznyr. 27. §-ának alkalmazásánál családtagnak a 19/1959. (VII. 12.) FM rendelet 7. §-ának megjelölt az a személy számít, aki a termelőszövetkezet tagjával a beszámítani kért naptári év(ek) alatt élt közös háztartásban.
(2) Az (1) bekezdésben említett családtag azoknak a naptári éveknek nyugdíjévként történő beszámítását kérheti, amelyekben a nyugdíjév megszerzéséhez szükséges munkaegységeket, illetőleg munkanapokat - a közös gazdaságban végzett munkával - teljesítette és a nyugdíjjárulékot utólag megfizeti.
(3) A (2) bekezdés szerint beszámítható nyugdíjéveket a termelőszövetkezetbe történt belépést közvetlenül megelőző naptári években szerzett nyugdíjévekként kell figyelembe venni akkor is, ha a beszámításra korábbi években végzett munka alapján kerül sor.
(4) Az a családtag, aki a termelőszövetkezetbe tagként 1967. január 1-ét megelőzően vettek fel, legkésőbb 1967. december 31-ig, akit pedig 1966. december 31-ét követően vesznek fel, legkésőbb a termelőszövetkezetbe történt felvételét követő egy éven belül kérheti nyugdíjévek beszámítását. A kérelmet a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának a termelőszövetkezet székhelye szerint illetékes megyei igazgatósághoz, illetőleg megyei igazgatósága kirendeltségéhez [a továbbiakban: társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség)] kell írásban előterjeszteni. A kérelemben meg kell jelölni, hogy a termelőszövetkezeti tag mely naptári évek beszámítását kéri és a kérelemhez csatolni kell a termelőszövetkezetnek a következő adatokat tartalmazó igazolását:
a) a kérelmező személyi adatai (név, születési hely, év, hónap és nap, anyja neve),
b) annak a termelőszövetkezeti tagnak a személyi adatai, akivel a kérelmező a beszámítani kért években, mint családtag, közös háztartásban élt,
c) a kérelmező termelőszövetkezeti tagként felvételének pontos ideje (év, hónap és nap),
d) a kérelmező által a beszámítani kért években családtagként teljesített munkaegységek, illetőleg munkanapok száma, naptári évenkénti részletezésben és
e) a kérelmező nyugdíjosztálya a kérelem előterjesztésének évében.
Tsznysz. 39. §
(1) A nyugdíjévek beszámítására irányuló kérelem tárgyában a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) határozatot hoz, amelyben - a kérelem teljesítése esetén - a fizetendő járulék összegét is megállapítja. A határozat ellen annak kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül a kérelmező felszólalással élhet a Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottsághoz. A bizottság határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(2) A nyugdíjjárulékot az ennek összegéről szóló határozat kézbesítését követő naptól számított egy éven belül kell megfizetni. Méltánylást érdemlő kivételes esetben a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) ezt a határidőt egy ízben - legfeljebb újabb egy évvel - meghosszabbíthatja. A határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a beszámítás annyi évre, amennyire a kérelmező a nyugdíjjárulékot nem fizette meg, érvényét veszti.
Megszakítás a nyugdíjéveknél
Ha a nyugdíjévként figyelembe vehető idők között egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző időt számításba venni nem lehet.
Tsznysz. 40. §
(1) A Tsznyr. 28. §-ának alkalmazásánál nem számít megszakításnak az az idő, amelynek során a Tsznyt. hatálya alá tartozó személy
a) mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja volt,
b) az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet, vagy Tsznyt. alapján rokkantsági nyugdíjban részesült,
c) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredően a Tsznyt. alapján legalább 50 százalékos munkaképesség csökkenésnek megfelelő baleseti járadékban részesült.
(2) Ha a termelőszövetkezeti tagság megszűnt és a volt termelőszövetkezeti tag 1961. december 31. napjáig újból termelőszövetkezetbe lépett, a korábban szerzett termelőszövetkezeti nyugdíjéveket az újbóli belépést megelőző megszakítás tartamára tekintet nélkül kell figyelembe venni.
Tsznysz. 41. §
Nem számít megszakításnak az az idő sem, amely az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerinti szolgálati idő megszakításának nem tekinthető.
Tsznysz. 42. §
(1) Az öregségi nyugdíjra a jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjévek számítása szempontjából figyelembe vehető idő utolsó napjától az öregségi korhatár eléréséig 5 évnél hosszabb idő telt el.
(2) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjévek számítása szempontjából figyelembe vehető idő utolsó napjától a rokkantság orvosilag megállapított időpontjáig 5 évnél hosszabb idő telt el.
(3) Az özvegynek, az árvának és a szülőnek a nyugellátásra jogosultsága megszűnik, ha a meghalt termelőszövetkezeti tag nyugdíjévek számítása szempontjából figyelembe vehető idejének utolsó napja és halálának időpontja között 5 évnél hosszabb idő telt el, kivéve azt az esetet, ha az elhunyt az elhalálozás időpontjában öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra jogosult volt.
(4) Ha a nyugdíjévek szempontjából figyelembe vehető időt 5 éven belül olyan idő követte, amely a Tsznysz. 40-41. §-ai szerint megszakításnak nem tekinthető, az (1)-(3) bekezdésben meghatározott 5 évet a megszakításnak nem tekinthető idő megszűnését követő naptól kell számítani.
Nyugdíjévek igazolása
(1) A nyugellátásra jogosultsághoz feltétlenül szükséges nyugdíjévek egyötödénél - üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség alapján járó nyugellátás esetén két nyugdíjévnél - hosszabb időt csak a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai, vagy hitelt érdemlő egykorú okirati bizonyítékok alapján lehet számításba venni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a Tsznyr. 27. §-ában előírt feltételek fennállása tanúvallomással nem bizonyítható.
A munkanap, valamint a nyugdíjév és a nyugdíjhónap meghatározására, illetőleg számítására vonatkozó részletes rendelkezéseket, továbbá azt, hogy milyen idő nem számít megszakításnak, a SZOT a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben szabályzattal állapítja meg.
Tsznysz. 43. §
(1) A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt termelőszövetkezeti nyugdíjéveket és nyugdíjhónapokat abban az esetben is figyelembe kell venni, ha azokat a termelőszövetkezeti tag a termelőszövetkezet vagy jogutóda által az eredeti termelőszövetkezeti nyilvántartások alapján kiállított hitelt érdemlő okirattal igazolja.
(2) Ha a termelőszövetkezetnek az 1957. január 1. napját megelőző időre vonatkozó eredeti nyilvántartásai megsemmisültek és a termelőszövetkezeti tagság tartamáról, valamint a teljesített munkaegységek számáról egyéb hiteltérdemlő okirat sem áll rendelkezésre, a termelőszövetkezeti tagság tartamát és a naptári évenként teljesített munkaegységek számát - akár közvetlen tudomása, akár a termelőszövetkezeti tagok tanúnyilatkozata alapján - a termelőszövetkezet vezetősége igazolhatja. Az így igazolt nyugdíjéveket abban az esetben kell figyelembe venni, ha
a) az illetékes járási tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági osztálya igazolja, hogy az alatt az idő alatt, amelyre vonatkozólag a nyilvántartások megsemmisültek, a termelőszövetkezet működött, vagy - megnyugtató tanácsi adatok hiányában -
b) a Magyar Nemzeti Bank illetékes fiókja igazolja, hogy a termelőszövetkezet az általa igazolt időre vonatkozó zárszámadást annak idején a fiókhoz benyújtotta.
(3) A (2) bekezdés szerint igazolt nyugdíjéveket a Tsznyr. 29. §-a (1) bekezdésében megjelölt korlátozásra tekintet nélkül kell figyelembe venni.
Tsznysz. 44. §
A Tsznysz. 43. §-ának rendelkezései nem érintik a Tsznyr. 29. §-ának azt a rendelkezését, amely lehetővé teszi a nyugellátásra jogosultsághoz feltétlenül szükséges nyugdíjévek egyötöd részének - üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség alapján járó nyugellátás megállapításánál kizárólag tanúvallomás alapján legfeljebb két nyugdíjévnek - egyéb bizonyító eszközökkel való igazolását.
Tsznysz. 45. §
Ha az igénylő kizárólag tanúvallomás alapján termelőszövetkezeti nyugdíjév és nyugdíjhónap mellett egyéb idő beszámítását is kéri, a különböző címeken kizárólag tanúvallomás alapján figyelembe vehető idő a nyugellátásra jogosultsághoz feltétlenül szükséges nyugdíjévek egyötödét, üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség alapján járó nyugellátás megállapításánál pedig a két nyugdíjévet együttesen sem haladhatja meg.
Tsznysz. 46. §
(1) A nyugdíjigényt elbíráló határozatban (ítéletben) naptárilag meg kell jelölni a nyugdíjévek számításánál kizárólag tanúvallomás alapján figyelembe vett idő kezdetét és végét.
(2) Ha az igénylő kizárólag tanúvallomás alapján a nyugellátásra jogosultsághoz feltétlenül szükséges nyugdíjévek egyötödénél, üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség alapján járó nyugellátás megállapításánál pedig két nyugdíjévnél hosszabb időt igazol, ebből a figyelembe vehető tartamot a határozatban (ítéletben) úgy kell megjelölni, hogy az az igénylőnek kedvezőbb.
Tsznysz. 47. §
(1) A nyugdíjévek számításánál a Tsznyr. 29. §-a (1) bekezdésében megjelölt korlátozásra tekintet nélkül kell figyelembe venni
a) az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet szerint 1967. január 1. napja előtt hozott bírói ítéletben kizárólag tanúvallomás alapján megállapított idő tartamát, továbbá
b) az 1959. január 1. napja előtt kizárólag tanúvallomás alapján jogerősen elismert szolgálati idő tartamát.
(2) Nem lehet a Tsznyr. 29. §-a (1) bekezdésében megjelölt korlátozást alkalmazni abban az esetben sem, ha a nyugellátásra irányuló igényt az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet alapján kell elbírálni.
A nyugellátások összegének alapját képező jövedelem
(1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj, valamint a baleseti járadék összegét a havi átlagjövedelem figyelembevételével kell megállapítani.
(2) Az átlagjövedelem számításának szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg. Ennek keretében a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjosztályokba való besorolását is elrendelheti.
(1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj, valamint a baleseti járadék összegének megállapításánál figyelembe vehető havi átlagjövedelem 5000 forintnál több és 900 forintnál kevesebb nem lehet.
(2) A termelőszövetkezeti tagokat - az (1) bekezdésben megjelölt összeghatárok között - naptári évenként az előző naptári évben elért személyi jövedelmük figyelembevételével nyugdíjosztályokba kell sorolni.
Tsznysz. 48. §
(1) A nyugdíjosztályokat, a besorolási összeghatárokat és az egyes nyugdíjosztályok szerint figyelembe vehető havi jövedelmet a következő táblázat tartalmazza:
(2) A termelőszövetkezeti tagot az (1) bekezdésben meghatározott abba a nyugdíjosztályba kell besorolni, amelynek összeghatárai közé esik a besorolást megelőző naptári évben elért személyi jövedelmének egy hónapra számított arányos része. A besorolást a termelőszövetkezet naptári évenként - az egész naptári évre vonatkozóan - a zárszámadást jóváhagyó közgyűlés napjától számított 30 napon belül köteles végrehajtani. Ha a besorolás tekintetében vita merül fel, az említett határidőn belül a termelőszövetkezet vezetősége dönt. A besorolást évközben módosítani nem lehet még abban az esetben sem, ha a termelőszövetkezeti tag másik termelőszövetkezetbe lép át.
(3) A besorolásnál személyi jövedelemként
a) a zárszámadásban a közösen végzett munka alapján a termelőszövetkezeti tag javára kimutatott részesedés,
b) családi vagy egyéb művelés keretében a termelőszövetkezeti tag által személyesen teljesített munkanapokra [Tsznysz. 33. § (1) bek.] eső részesedés és
c) a Tsznysz. 33. § (3) bekezdésének rendelkezései szerint figyelembe vehető munkanapokra eső részesedés
együttes összegét kell számításba venni.
(4) A (3) bekezdés b) pontjában megjelölt egy-egy munkanapra a termelőszövetkezetben a besorolást megelőző naptári évben egy munkanapért [Tsznysz. 33. § (2) bek.] átlagosan fizetett részesedés összegét kell számításba venni. Ettől eltérően a (3) bekezdés c) pontjában megjelölt egy-egy munkanapra annak a részesedésnek az összegét kell számításba venni, amely a termelőszövetkezeti tagot személyes munkateljesítménye alapján a besorolást megelőző naptári évben egy munkanapért megilleti.
(5) A termelőszövetkezeti tag havi személyi jövedelmét úgy kell kiszámítani, hogy a (3) és (4) bekezdések rendelkezései szerint figyelembe vehető összeget el kell osztani a naptári évben termelőszövetkezeti nyugdíjbiztosításban töltött hónapok számával. Ha a termelőszövetkezeti tag évközben másik termelőszövetkezetbe lépett be, a két termelőszövetkezetben elért személyi jövedelem együttes összegéből kell a havi személyi jövedelem összegét megállapítani.
(6) A termelőszövetkezetbe belépő azt a tagot, akit a belépést megelőző naptári évben nem volt termelőszövetkezeti tag, a belépés évére abba a nyugdíjosztályba kell besorolni, amelybe a termelőszövetkezet az újonnan belépővel azonos munkakört betöltő tagjainak többségét besorolta. Az új termelőszövetkezeti tag besorolását a belépési nyilatkozat aláírásától számított 30 napon belül kell végrehajtani.
(1) Az öregségi és rokkantsági nyugdíj összegét arra a nyugdíjosztályra (nyugdíjosztályokra) meghatározott jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani, amelybe az igénylő a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapítását megelőző hónap utolsó napjáig, valamint a közvetlenül megelőző négy naptári év alatt be volt sorolva.
(2) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a termelőszövetkezeti tagságnak az 1967. évet megelőző időtartamára havi 900 forint jövedelmet kell figyelembe venni.
(3) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a besorolás szerinti nyugdíjosztálynak megfelelő, illetőleg a (2) bekezdés szerinti jövedelmet kell számításba venni abban az esetben is, ha az igénylő az (1) bekezdésben megjelölt időszak, vagy annak egy része alatt termelőszövetkezeti tagságával egyidejűen munkaviszonyban állott. Arra az időtartamra azonban, amíg az igénylő a termelőszövetkezeti tagságát megelőzően vagy követően állott munkaviszonyban, az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerint figyelembe vehető munkabért kell számításba venni.
(4) Abban az esetben, ha az igénylőnek az (1) bekezdésben megjelölt időtartam alatt nincs legalább harminc havi figyelembe vehető jövedelme, ezt az időtartamot visszafelé számítva annyi naptári nappal meg kell hosszabbítani, hogy a havi átlagjövedelem szempontjából számításba vett nyugdíjhónapok száma harminc legyen.
Tsznysz. 49. §
(1) A Tsznyr. 32. §-a (1) és (2) bekezdésében meghatározott jövedelmet kell figyelembe venni abban az esetben is, ha az igénylő a termelőszövetkezeti tagságával egyidejűen kisipari nyugdíjbiztosított volt.
(2) Ha az igénylő az irányadó időszak alatt a termelőszövetkezeti tagságát megelőzően vagy követően kisipari nyugdíjbiztosított volt, e biztosítása tartamára a havi átlagjövedelem kiszámításánál
Az I. kisipari nyugdíjosztály esetén havi 1000 forintot,
a II. kisipari nyugdíjosztály esetén havi 1500 forintot,
a III. kisipari nyugdíjosztály esetén havi 2000 forintot
kell számításba venni.
Tsznysz. 50. §
(1) A Tsznyr. 32. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során a nyugdíjmegállapítás időpontjának a Tsznyr. 64. §-a alapján meghatározott napot kell tekinteni.
(2) Öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban nem részesülő személy elhalálozása esetén - a hozzátartozók nyugellátása összegének alapját képező havi átlagjövedelem kiszámításánál irányadó időszak - a nyugellátás megállapításának időpontjára tekintet nélkül - az elhalálozás évét megelőző negyedik naptári év első napjától az elhalálozás napját megelőző hónap utolsó napjáig terjedő időtartam.
(3) Ha a rokkantsági nyugdíjhoz a Tsznyt. 6. §-ának (2) bekezdése szerint szükséges idő a jelen § (2) bekezdésében, illetőleg a Tsznyr. 32. §-a (1) bekezdésében meghatározott időnél rövidebb, a havi átlagjövedelem kiszámításánál erre a rövidebb időre eső jövedelmet kell figyelembe venni.
Tsznysz. 51. §
Ha a rokkantsági nyugdíjhoz 2 nyugdíjév szükséges és az igénylőnek nincs 24 havi figyelembe vehető jövedelme, a rokkantsági nyugdíjat arra a nyugdíjosztályra meghatározott jövedelem alapulvételével kell megállapítani, amelyik nyugdíjosztályba az igénylő a nyugdíjazását megelőzően utoljára be volt sorolva. Ha azonban az igénylő utoljára munkaviszonyban álló dolgozó volt, a rokkantsági nyugdíj összegét a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 32. §-a (2) bekezdése szerinti besorolási bér alapulvételével kell megállapítani.
Tsznysz. 52. §
A rokkantsági nyugdíj összegét - az igénylő kérelmére - a Tsznyr. 32. §-a rendelkezéseitől eltérően a nyugdíj megállapítását megelőző hónap utolsó napjától visszafelé számított, a Tsznysz. 7. §-ában meghatározott huszonnégy nyugdíjhónapra figyelembe vehető jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani akkor, ha az igénylő korábban rokkantsági nyugdíjban részesült, de azt megszüntették és a megszüntetéstől számított 5 éven belül újból rokkanttá vált.
Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összegének alapját képező havi átlagjövedelem kiszámításánál a baleseti járadék összegét is figyelembe kell venni.
Tsznysz. 53. §
A Tsznyr. 33. §-a alapján azokra a hónapokra folyósított baleseti járadékot kell figyelembe venni, amely hónapok a havi átlagjövedelem kiszámításának alapját képezik.
A baleseti járadék és a baleseti rokkantsági nyugdíj összegét arra a nyugdíjosztályra (nyugdíjosztályokra) meghatározott jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani, amelybe az igénylő az üzemi balesetet (foglalkozási betegséget) megelőzően tizenkét hónap alatt be volt sorolva. Ha az igénylő a balesetet (foglalkozási betegséget) megelőzően tizenkét hónapnál rövidebb ideig volt besorolva, erre a rövidebb időre eső jövedelem havi átlagát kell számításba venni. A havi átlagjövedelem kiszámításánál a Tsznyr. 32. § (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(2) Ha a baleseti járadékos vagy a baleseti rokkantsági nyugdíjas állapotában változás következik be, a baleseti járadék, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál azt a jövedelmet kell figyelembe venni, amelynek alapján a balesetből (foglalkozási betegségből) kifolyólag első ízben állapítottak meg járadékot vagy nyugdíjat.
(3) Ha a baleseti járadékos, vagy a baleseti rokkantsági nyugdíjas munkaképességcsökkenése újabb üzemi baleset (foglalkozási betegség) miatt fokozódik és ezért a baleseti nyugellátás összegét újból meg kell állapítani, a baleseti járadékot, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíjat - az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - az újabb balesetet (foglalkozási betegséget) megelőző jövedelem és a baleseti járadék együttes összegének havi átlaga alapján kell megállapítani, ha ez reá nézve kedvezőbb.
Tsznysz. 54. §
(1) Az üzemi baleset alapján járó baleseti járadék és baleseti rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a Tsznyr. 34. §-a (1) bekezdésében meghatározott 12 hónapot az üzemi baleset bekövetkezését megelőző hónap utolsó napjától kell visszafelé számítani.
(2) A foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadék és baleseti rokkantsági nyugdíj összegének alapját képező havi átlagjövedelem kiszámításánál irányadó időszak az a 12 naptári hónap, amely alatt az igénylő a nyugellátás megállapítását megelőzően utoljára foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben (munkahelyen) volt nyugdíjbiztosított. Ha az igénylő a nyugellátás megállapítását megelőző 5 év során a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben (munkahelyen) 12 hónapnál rövidebb ideig volt nyugdíjbiztosított, a baleseti járadékot és a baleseti rokkantsági nyugdíjat e rövidebb időre eső jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani.
(3) Ha olyan baleseti járadékos (nyugdíjas) állapotában következik be változás, aki két vagy több üzemi baleset (foglalkozási betegség) együttes következménye (Tsznyr. 7. alapján részesül nyugellátásban, a baleseti járadék, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíj megállapításánál a Tsznyr. 34. §-ának (2) bekezdésében megjelölt jövedelem helyett - ha kedvezőbb - azt a jövedelmet kell figyelembe venni, amely szerint az üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) kifolyóan a baleseti járadékot, illetőleg baleseti rokkantsági nyugdíjat utoljára megállapították.
Tsznysz. 55. §
(1) A baleseti rokkantsági nyugdíj összegét - az igénylő kérelme - a Tsznyr. 34. §-ának alkalmazása helyett a Tsznyr. 32. és 33. §-ának, illetőleg 35. §-ának a rendelkezései szerint figyelembe vehető jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani, ha ez az igénylőre kedvezőbb. Ebben az esetben az irányadó időszak alatt esetleg folyósított baleseti járadékot akkor is jövedelemként kell számításba venni, ha a munkaképesség csökkenésnek a rokkantság mértékét elérő fokozódása állapotrosszabbodás következménye.
(2) Ha olyan személy igényel baleseti rokkantsági nyugdíjat, aki nem üzemi baleset (foglalkozási betegség) miatt rokkantsági nyugdíjban részesül, a baleseti rokkantsági nyugdíjat nem lehet kisebb összegű átlagjövedelem figyelembevételével megállapítani, mint amilyen összegű átlagjövedelem vagy munkabérátlag a korábban megállapított rokkantsági nyugdíj kiszámításának alapját képezte.
A Tsznyr. 32. §-a (1) és (2) bekezdésének, valamint a 34. §-ának a rendelkezéseitől eltérően annak a termelőszövetkezeti tagnak a nyugellátását, aki 1967. január 1-től a nyugellátás megállapításáig megszakítás nélkül termelőszövetkezeti tag volt, akkor is az 1967. január 1. napját követő besorolásnak megfelelő nyugdíjosztályra (nyugdíjosztályokra) meghatározott jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani, ha az átlagjövedelem számítása szempontjából irányadó időszak ezt a napot megelőzően kezdődik.
(1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összegét a - Tsznyr. 32. §-a (1) bekezdésében és a 34. §-ában, illetőleg a 35. §-ában megjelölt jövedelem helyett - arra a nyugdíjosztályra (nyugdíjosztályokra) meghatározott jövedelem havi átlaga alapján kell az igénylő kérelmére megállapítani, amelybe az öregségi nyugdíjra jogosító, vagy ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltésének évében az életkor elérését megelőző hónap utolsó napjáig, valamint a közvetlenül megelőző négy naptári év alatt be volt sorolva, ha ez reá nézve kedvezőbb. A havi átlagjövedelem kiszámításánál a Tsznyr. 32. §-a (2) és (3) bekezdésének a rendelkezéseit ebben az esetben is megfelelően alkalmazni kell.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt időtartamra eső jövedelem átlagát csak abban az esetben lehet alapul venni, ha az igénylőnek a figyelembe vett időpontban - az üzemi baleseten (foglalkozási betegségen) alapuló nyugellátást is ideértve - legalább tíz nyugdíjéve van.
Tsznysz. 56. §
(1) A termelőszövetkezeti tag havi átlagjövedelmét úgy kell kiszámítani, hogy az irányadó időszakban szerzett nyugdíjévekre és nyugdíjhónapokra a nyugdíjosztály szerint figyelembe vehető jövedelmek összegét el kell osztani az összes nyugdíjhónapok számával. A hányados a havi átlagjövedelem.
Példa: Az igénylő 1958 óta termelőszövetkezeti tag. Az öregségi nyugdíj 1969. január 1-étől kerül megállapításra. Az irányadó időszak tehát az 1965. január 1-étől 1968. december 31-ig terjedő időtartam. A nyugdíj összegét a Tsznyr. 35. §-a értelmében az 1967. január 1-étől 1968. december 31-ig terjedő időre eső havi átlagjövedelem alapján kell megállapítani. Ez alatt az idő alatt az igénylő 1967-ben az 1. nyugdíjosztályba volt besorolva és tíz nyugdíjhónapot szerzett, 1968-ban pedig a 2. nyugdíjosztályba volt besorolva és tizenkét nyugdíjhónapot szerzett.
A havi átlagjövedelem: 10x900+12x100=21 000:22=954,55 Ft.
(2) Ha az igénylő az irányadó időszak alatt kizárólag az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó dolgozó volt, a nyugellátás összegét e törvényerejű rendelet szerint figyelembe vehető munkabérátlag alapul vételével kell kiszámítani.
(3) Abban az esetben, ha az igénylő az irányadó időszak egy részében termelőszövetkezeti tag volt, más részében pedig - a termelőszövetkezeti tagságát megelőzően vagy követően - munkaviszonyban állott, a havi átlagjövedelmet a következők szerint kell kiszámítani:
a) az irányadó időszakban szerzett termelőszövetkezeti nyugdíjévekre és nyugdíjhónapokra a nyugdíjosztály szerint figyelembe vehető jövedelmek összegéhez hozzá kell adni a munkaviszonyban töltött időre - az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerint - figyelembe vehető munkabérek összegét,
b) a termelőszövetkezeti nyugdíjévek és nyugdíjhónapok naptári napjaihoz - egy nyugdíjévet 365, egy nyugdíjhónapot pedig 30 naptári napnak számítva - hozzá kell adni a munkaviszonyban töltött azokat a naptári napokat, amelyeket az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelet 117. §-a szerint a munkabérátlag kiszámításánál figyelembe kell venni,
c) az a) pont szerint kiszámított együttes összeget el kell osztani a b) pont szerint megállapított naptári napok számával. A hányados az átlagos napi jövedelem. Ezt meg kell szorozni 365-tel, majd a szorzatot el kell osztani 12-vel. Az eredmény a nyugellátás összegének alapját képező havi átlagjövedelem.
(4) Ha az igénylő az irányadó időszak alatt - a termelőszövetkezeti tagságát megelőzően vagy követően - kisipari nyugdíjbiztosított volt, a havi átlagjövedelem megállapításánál a kisipari biztosításban szerzett idő alapján figyelembe vehető nyugdíjhónapokra a Tsznysz. 49. §-a (2) bekezdésében meghatározott jövedelmet kell számításba venni.
(5) Abban az esetben, ha a havi átlagjövedelem kiszámításánál a Tsznyr. 32. §-a (1) bekezdésében megjelölt időszakot kell figyelembe venni, ez alatt az időszak alatt azonban az igénylő nem szerzett legalább 30 nyugdíjhónapot, illetőleg a (3) bekezdés b) pontja szerint számított 913 naptári napot, a megelőző időből kell - visszafelé haladva - annyi nyugdíjhónapot (naptári napot) számításba venni, hogy a nyugdíjhónapok száma 30, illetőleg a (3) bekezdés b) pontja szerint figyelembe vehető naptári napok száma 913 legyen.
A szakmunkás öregségi vagy rokkantsági nyugdíjának összegét a szakképzettségének megfelelő állami gazdasági munkakörre a nyugdíjazás időpontjában érvényes munkabérszabályok szerint megállapított besorolási bér középarányosa alapján kell kiszámítani, ha az így kiszámított nyugdíj összege reánézve kedvezőbb. E kedvezményre (szakmunkás-kedvezmény) az a szakmunkás jogosult, aki
a) az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe vett nyugdíjévekből legalább tizenöt nyugdíjéven át, a rokkantsági nyugdíj megállapításánál figyelembe vett nyugdíjéveknek pedig a fele részében, legfeljebb azonban tizenöt nyugdíjéven át, a szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be és
b) a nyugdíj összegének alapján képező átlagjövedelem kiszámításánál egyébként irányadó időszak utolsó tizenkét naptári hónapja alatt már nem a szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.
Tsznysz. 57. §
(1) A Tsznyr. 37. §-ának alkalmazása szempontjából szakmunkás az a dolgozó, akinek szakmunkás bizonyítványa (segédlevele, mesterlevele) van.
(2) A szakmunkás-kedvezmény alkalmazása szmepontjából a mezőgazdasági (erdőgazdasági), ipari (műszaki) és kereskedelmi tanulóidőt a szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek kell tekinteni.
(3) A szakmunkás-kedvezmény alkalmazása szempontjából szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek kell tekinteni
a) a honvédelmi és ezzel egy tekintet alá eső szolgálat tartamát,
b) a munkásmozgalomban eltöltött időt,
ha az igénylő ezt az időt megelőzően és követően harminc-harminc napon belül szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.
(4) A szakmunkás-kedvezmény alkalmazása szempontjából szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek kell tekinteni a kiemelt állami vagy társadalmi tisztségben (alkalmazásban) töltött időt, ha az igénylő ezt az időt közvetlenül megelőzően szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.
(5) Szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek számít az irányító munkakörben töltött idő is, ha az igénylő e munkakörében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatott dolgozók munkáját irányította.
Tsznysz. 58. §
Ha az igénylőnek több szakképzettsége van, a szakmunkás-kedvezményen alapuló havi átlagjövedelem kiszámításánál azt a szakképzettséget kell figyelembe venni, amelynek megfelelő munkakörben az igénylő a leghosszabb időt töltötte.
Felhatalmazást kap a SZOT, hogy
a) a nyugdíjosztályokat és a nyugdíjosztályokba sorolás szabályait;
b) a szakmunkás-kedvezményre jogosult szakmunkások körét;
c) az átlagjövedelem számításának részletes szabályait a földművelésügyi miniszterrel és a munkaügyi miniszterrel egyetértésben szabályzattal megállapítsa.
A nyugellátások összege
Az öregségi nyugdíj tíz nyugdíjév után a havi átlagjövedelem harminchárom százaléka. Ha a jogosultnak tíznél több nyugdíjéve van, a nyugdíj mértéke a tíz évet meghaladó minden nyugdíjév után a huszonötödik nyugdíjévig bezárólag a havi átlagjövedelem két-két százalékával, a huszonöt évet meghaladó minden nyugdíjév után pedig a havi átlagjövedelem egy-egy százalékával emelkedik, de a havi átlagjövedelem hetven százalékát nem haladhatja meg.
(1) A rokkantsági nyugdíj a jogosultsághoz szükséges nyugdíjévek után
a) az I. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem negyvenhárom százaléka,
b) a II. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem harmincnyolc százaléka,
c) a III. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem harminchárom százaléka.
(2) Ha a jogosultnak a szükségesnél több nyugdíjéve van, a nyugdíj mértéke minden további nyugdíjév után a huszonötödik nyugdíjévig bezárólag a havi átlagjövedelem két-két százalékával, a huszonöt évet meghaladó minden nyugdíjév után pedig a havi átlagjövedelem egy-egy százalékával emelkedik.
A rokkantsági nyugdíj mértékét a hatvanötödik, nőknél a hatvanadik életév betöltése után a rokkantság súlyosbodása miatt felemelni csak abban az esetben lehet, ha üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő rokkantság súlyosbodik.
Ha az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas nyugdíjának megállapítása után a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet szerint figyelembe vehető szolgálati időt szerez, munkaviszonyának megszűnése esetén kérheti a nyugdíj mértékének a nyugdíjazás után szerzett szolgálati idő beszámításával történő újbóli megállapítását. E rendelkezés alkalmazása során nem lehet olyan szolgálati időt beszámítani, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül kellett folyósítani.
(1) Az üzemi baleset és a foglalkozási betegség által okozott megrokkanás esetén járó rokkantsági nyugdíj
a) az I. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem hatvan százaléka,
b) a II. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem ötvenöt százaléka,
c) a III. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem ötven százaléka.
(2) Ha az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében megrokkant termelőszövetkezeti tag nyugdíjévet (nyugdíjéveket) szerzett, a rokkantsági nyugdíjnak az (1) bekezdésben meghatározott mértéke minden nyugdíjév után a havi átlagjövedelem egy-egy százalékával emelkedik, de a havi átlagjövedelem száz százalékát nem haladhatja meg.
(1) A kártalanítási segély havi összege a baleseti járadék alapját képező havi átlagjövedelem hatvanöt százaléka. Ha a kártalanítási segélyt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi kártalanítási segély egyharmincad részének forintra kerekített összege jár.
(2) Kórházi ápolás alatt a kártalanítási segély ötven százaléka, ha eltartásra szoruló családtag van, nyolcvan százaléka jár.
(3) A kártalanítási segély folyósítására, visszatérítésére (megtérítésére), elévülésére, valamint a jogviták eldöntésére a munkaviszonyban álló dolgozók táppénzére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(1) A termelőszövetkezeti tag özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági nyugdíjnak az ötven százaléka, amely a férjet az elhalálozás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantsága esetén megillette volna.
(2) Az öregségi nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj a férj részére megállapított öregségi nyugdíj ötven százaléka.
(3) A rokkantsági nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági nyugdíjnak ötven százaléka, amely a férjet az elhalálozás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantság esetén megillette vagy megillette volna.
(4) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt termelőszövetkezeti tag, illetőleg nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági nyugdíjnak ötven százaléka, amely a férjet az üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség alapján az elhalálozás időpontjában a II. csoportbeli rokkantsága esetén megillette vagy megillette volna.
(5) Ha az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjas nem üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében hal meg, az özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági nyugdíjnak ötven százaléka, amely a férjet az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség alapján az elhalálozás időpontjában III. csoportbeli rokkantsága esetén megillette vagy megillette volna.
(1) Ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük egyenlő arányban meg kell osztani.
(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb idő óta külön él és annak a nőnek, akinek házasságát felbontották, tartásdíjnál nagyobb összegű özvegyi nyugdíj nem jár. Ha az egyenlő arányban megosztott özvegyi nyugdíj ennél több lenne, a különbözet az együttélés alapján jogosult özvegyet (élettársat) illeti meg.
(3) Ha a jogosult sérelmesnek tartja az özvegyi nyugdíjnak az (1), illetőleg a (2) bekezdés szerinti megosztását, a többi jogosult ellen indított perben a bíróságtól az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.
Tsznysz. 59. §
(1) Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosult annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön élt, illetőleg annak a nőnek, akinek házasságát felbontották, az esetleg megállapított tartásdíj összegére tekintet nélkül az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell megállapítani, ha kívüle özvegyi nyugdíjra jogosult személy nincs.
(2) Ha az állandó özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között az esetleg megállapított tartásdíj összegére tekintet nélkül egyenlő arányban kell megosztani.
(3) Egyenlő arányban kell a jogosultak között az özvegyi nyugdíjat megosztani abban az esetben is, ha az állandó özvegyi nyugdíjra jogosulton felül együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult (élettárs) van.
(4) Ha az özvegyi nyugdíjra jogosultak egyike ideiglenes özvegyi nyugdíjra, másika pedig állandó özvegyi nyugdíjra jogosult és az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult az özvegyi nyugdíj egyenlő arányában megosztott összegénél kisebb összegű tartásdíjban részesült, a különbözet az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultat abban az esetben is megilleti, ha férjétől egy évnél hosszabb idő óta különváltan élt, vagy házasságát felbontották.
Tsznysz. 60. §
Ha az özvegyi nyugdíj megosztása után az egyik jogosult keresetére a bíróság más arányú megosztást állapít meg, a bírói ítélet jogerőre emelkedését követő első esedékesség időpontjától kezdve az özvegyi nyugdíjat a bírói ítéletben megállapított új megosztási arányban kell folyósítani.
Tsznysz. 61. §
(1) Ha az özvegyi nyugdíjra többen is jogosultak és az egyik jogosultsága megszűnik (az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósításának egyévi időtartama lejár), az özvegyi nyugdíjat a megmaradó jogosultak között újból meg kell osztani.
(2) Ha az özvegyi nyugdíjra jogosultak közül az egyik jogosultsága azért szűnik meg, mert részére végkielégítést állapítottak meg, az özvegyi nyugdíj megszüntetését követő egy év eltelte után kell az özvegyi nyugdíjat újból megosztani, illetőleg az özvegyi nyugdíjban részesülő özvegyi nyugellátását felemelni.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni abban az esetben, ha az egyik jogosult részére öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat, illetőleg baleseti járadékot állapítottak meg és emiatt az özvegyi nyugdíjat a megosztás alapján járó összegnél kisebb összegben kell folyósítani, vagy az özvegyi nyugdíj folyósítása szünetel. Nem lehet az özvegyi nyugdíjat újból megosztani abban az esetben sem, ha az egyik jogosultnak járó nyugdíjhányad folyósítását más okból kell szüneteltetni.
Tsznysz. 62. §
Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult személyek valamelyike akkor jelenti be az igényét, amikor özvegyi nyugdíjat a másik jogosultnak már folyósítanak, a későbbi igénylő a megosztás szerint ráeső özvegyi nyugdíjhányadra az igénybejelentés hónapjának első napjától jogosult.
Az árvaellátás összege árvánként az özvegyi nyugdíj ötven százaléka. Annak az árvának, akinek mindkét szülője meghalt (szülőtlen árva), az özvegyi nyugdíj teljes összegének megfelelő árvaellátás jár.
(1) Az árvaellátás szempontjából szülőtlen árvának kell tekinteni azt az árvát is,
a) akinek életben levő szülője rokkant, vagy
b) akit életben levő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik.
(2) Az árvaellátás és a szülőtlen árva részére járó árvaellátás közötti különbözetet a gyermekét elhagyó szülőtől be kell hajtani, ha gyermekének eltartására képes. A különbözet behajtásáról az árvaellátást folyósító szerv gondoskodik.
(3) Ha az árvaellátásra jogosult mostohagyermek után a vérszerinti szülő tartásdíjat fizet, ezt az árvaellátásba be kell számítani. Ha a tartásdíj összege több, mint az árvaellátás, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell.
Tsznysz. 63. §
(1) A Tsznyr. 43. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint szülőtlen árvának azt az árvát kell tekinteni, akinek életében levő szülője munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette.
(2) A szülőtlen árva részére járó árvaellátást abban az esetben is meg kell állapítani, ha az életben levő szülő az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után vált rokkanttá.
A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével. Ha több szülő, illetőleg nagyszülő jogosult nyugdíjra, a szülői nyugdíj a jogosultakat egyenlő arányban illeti meg.
Tsznysz. 64. §
Ha a szülői nyugdíjra jogosult személyek valamelyike akkor jelenti be az igényét, amikor a szülői nyugdíjat a másik jogosultnak már folyósítják, a későbbi igénylő a megosztás szerint reá eső szülői nyugdíjhányadra az igénybejelentés hónapjának első napjától jogosult.
(1) Az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj együttes összege nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj két és félszeres összegét.
(2) Ha a hozzátartozók nyugellátásának együttes összege az (1) bekezdésben meghatározott összeget meghaladná, a nyugellátásokat - az özvegyi nyugdíj kivételével - arányosan csökkenteni kell. Ha azonban az árvaellátás ennek következtében a Minisztertanács által meghatározott legkisebb összeget nem érné el, az árvák részére ezt az összeget kell megállapítani.
A baleseti járadék összege
16-25 százalékos munkaképességcsökkenés esetén (1. fokozat) a havi átlagjövedelem öt százaléka,
26-35 százalékos munkaképességcsökkenés esetén (2. fokozat) a havi átlagjövedelem nyolc százaléka,
36-49 százalékos munkaképességcsökkenés esetén (3. fokozat) a havi átlagjövedelem tizenkét százaléka,
50-66 százalékos munkaképességcsökkenés esetén (4. fokozat) a havi átlagjövedelem huszonöt százaléka.
(1) Az öregségi és a munkaképtelenségi járadék összege havi 260 forint.
(2) Az özvegyi járadék összege havi 200 forint.
(1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjasnak járó házastársi pótlék összege havi 100 forint. Ha azonban a nyugdíj havi összege a 900 forintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, amely a nyugdíjat havi 1000 forintra egészíti ki.
(2) Az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos részére járó házastársi pótlék összege havi 40 forint.
A nyugdíjak legkisebb összege
A nyugellátások legkisebb összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
Az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 400 forint.
(1) A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege:
az I. rokkantsági csoportban havi 470 Ft,
a II. rokkantsági csoportban havi 430 Ft,
a III. rokkantsági csoportban havi 400 Ft.
(2) Az üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő rokkantság alapján járó rokkantsági nyugdíj legkisebb összege
az I. rokkantsági csoportban havi 690 Ft,
a II. rokkantsági csoportban havi 640 Ft,
a III. rokkantsági csoportban havi 590 Ft.
(1) Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege havi 300 forint.
(2) Az árvaellátás legkisebb összege havi 150 forint, a szülőtlen árva részére járó árvaellátás legkisebb összege pedig havi 300 forint.
A baleseti járadék legkisebb összege:
az 1. fokozatban havi 75 Ft,
a 2. fokozatban havi 90 Ft,
a 3. fokozatban havi 135 Ft,
a 4. fokozatban havi 270 Ft.
Jogosultságot kizáró és korlátozó okok
Nem jogosult öregségi nyugdíjra az, aki rokkantsági nyugdíjban részesül.
Nem jogosult öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra az, akinek a termelőszövetkezeti tagsága megszűnt.
Nem lehet rokkantsági nyugdíjat megállapítani annak a férfinak, aki hatvanötödik és annak a nőnek, aki hatvanadik életévét betöltötte.
A Tsznyt. 32. §-ának rendelkezése nem zárja ki a III. csoportbeli rokkantsági nyugdíj megállapítását, ha azt a hatvanötödik életévét betöltött férfi, illetőleg a hatvanadik életévét betöltött nő feléledés [Tsznyr. 4. § (2) bek.] címén kéri.
Nem jogosult rokkantsági nyugdíjra, baleseti járadékra, illetőleg munkaképtelenségi járadékra, aki rokkantságát vagy sérülését szándékosan maga okozta.
Nem jogosult nyugellátásra az a hozzátartozó, aki a termelőszövetkezeti tag vagy nyugdíjas halálát szándékosan okozta.
Nem jogosult e törvényerejű rendelet alapján öregségi és rokkantsági nyugdíjra, aki egyéb jogszabály alapján megállapított öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesül.
(1) Csökkenteni lehet az olyan személy nyugdíját, akit a bíróság az 1963. évi november hó 1. napja után jogerősen az állam, vagy a béke és az emberiség elleni szándékos bűntett miatt három évi, vagy egyéb szándékos bűntett miatt öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetésre ítélt. E rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha az igénylő az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett nyugdíjévek alapján kér nyugellátást.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az öregségi és a rokkantsági nyugdíjat, illetőleg az özvegyi és a szülői nyugdíjat legfeljebb e nyugdíjaknak a Minisztertanács által meghatározott legkisebb összegére lehet csökkenteni.
(3) A csökkentés felől a Szakszervezetek Országos Tanácsa határoz.
A Tsznyt. 32., 35. és 36. §-ának rendelkezéseit az üzemi baleseten vagy foglalkozási betegségen alapuló nyugellátásokra alkalmazni nem lehet.
Tsznysz. 65. §
(1) Ha a nyugellátást megállapító vagy folyósító szerv tudomására jut, hogy a Tsznyt. 36. §-a rendelkezéseinek alkalmazására sor kerülhet, erről a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságát előkészítő iratban értesíteni köteles.
(2) Az előkészítő irathoz csatolni kell az első és a másodfokú bíróság ítéletét, valamint a nyugdíj megállapításával, illetőleg folyósításával kapcsolatos iratokat. Az előkészítő iratban közölni kell az ügyre vonatkozó tényállást és az elbírálás szempontjából lényeges adatokat. Feltétlenül meg kell jelölni:
a) a nyugellátásban részesülő nevét, születési évét, lakcímét, valamint anyja leánykori nevét,
b) a nyugdíjazásnál figyelembe vett nyugdíjévek számát, úgyszintén azt, hogy a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagjövedelem szempontjából számításba vett időtartam alatt mi volt a munkaköre,
c) besorolásának megfelelő nyugdíjosztályokat és nyugdíj összegét,
d) a nyugdíjas szociális helyzetét és esetleges tartási kötelezettségét,
e) azt, hogy az eljárás alapjául szolgáló büntetőbírói ítélet mikor vált jogerőssé, illetőleg hogy a nyugdíjast a büntetőbírói ítélet hátrányos következményei alól mentesítették-e és mikor.
(3) Ha a megállapító eljárás során merül fel, hogy a Tsznyt. 36. §-a rendelkezéseinek alkalmazására sor kerülhet, a megállapító határozatnak a nyugellátást folyósító szerv és az igénylő részére történő megküldését függőben kell tartani és ügyviteli intézkedéssel az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíjra jogosult részére a Tsznyr. 46. §-ában, illetőleg 47. §-ának (1) bekezdésében meghatározott összegű - özvegyi, illetőleg szülői nyugdíjra jogosult részére havi 300 forint összegű - nyugdíjelőleget kell megállapítani. A függőben tartott határozatot a SZOT döntése szerint kell foganatosítani, illetőleg módosítani. Ezeket a rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a jogosult szüneteltetett nyugdíjának újbóli folyósítását kéri.
Tsznysz. 66. §
A Tsznyt. 36. §-ának rendelkezését abban az esetben is alkalmazni kell, ha az elítélt nyugellátását korábbi jogszabály alapján állapították meg.
A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg; az aki több nyugellátásra jogosult, ezek közül választhat. A Minisztertanács rendelettel ettől eltérően is rendelkezhet.
(1) Ha az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő termelőszövetkezeti tag üzemi balesetet szenved, vagy foglalkozási betegségben megbetegszik és munkaképességének csökkenése a huszonöt százalékot meghaladja, nyugellátását a munkaképessége csökkenésének megfelelő baleseti járadék ötven százalékával ki kell egészíteni.
(2) Ha az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő termelőszövetkezeti tag üzemi balesetből, vagy foglalkozási betegségből baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, ennek megállapítása helyett kérheti nyugellátásának a kiegészítését a 4. fokozatú baleseti járadék ötven százalékával. Ha a nyugdíjas e jogának érvényesítése előtt meghalt, a hozzátartozók nyugellátását választásuk szerint a korábbi nyugellátás vagy a baleset (foglalkozási betegség) alapján járó rokkantsági nyugdíj figyelembevételével kell megállapítani.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit abban az esetben is alkalmazni kell, ha az üzemi balesetet szenvedett, illetőleg foglalkozási betegségben megbetegedett termelőszövetkezeti tag öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíját munkaviszony vagy kisipari biztosítás alapján állapították meg.
Tsznysz. 67. §
Ha a termelőszövetkezeti tag öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíját a megállapítást követően elszenvedett üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó baleseti járadék ötven százalékával a Tsznyr. 52. §-a szerint kiegészítették, a hozzátartozók nyugellátását e kiegészítés figyelembevétele nélkül kell megállapítani.
Tsznysz. 68. §
Ha a házasságkötés miatt megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság a Tsznyr. 14. §-ának (2) bekezdése szerint feléledt és az özvegy újabb házassága alapján is jogosulttá válik özvegyi nyugdíjra, a két özvegyi nyugdíj közül választhat. Az özvegy ezzel a választási jogával csak egy ízben élhet. E rendelkezés alkalmazása szempontjából választásnak számít az is, ha a jogosult az újabb házasságának felbontása címén kérte a házassága miatt megszüntetett özvegyi nyugdíjának újbóli folyósítását.
(1) Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult nő öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjra, vagy baleseti járadékra is jogosult, de a Tsznyt. 38. §-a alapján választott nyugellátásának az összege a havi 800 forintot nem éri el, kérheti a nyugellátás kiegészítését a másik nyugellátás összegével, legfeljebb havi 800 forintra.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezését abban az esetben is alkalmazni kell, ha az özvegy részére járó két nyugellátás egyikét nem a Tsznyt. alapján kell, illetőleg kellett megállapítani.
(1) Ha az öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra jogosult termelőszövetkezeti tag egyéb címen is jogosult havi 260 forintot el nem érő nyugellátásra, ezt a nyugellátását az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadék összegéből havi 260 forintra - háztartási pótlékra jogosultság esetében havi 300 forintra - ki kell egészíteni.
(2) Ha a hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékban részesülő termelőszövetkezeti tag részére öregségi vagy munkaképtelenségi járadékot állapítanak meg, ezt a járadékát - az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően - a baleseti járadék ötven százalékával ki kell egészíteni. Ennek megfelelően kell eljárni abban az esetben is, ha a termelőszövetkezeti tag öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékának megállapítása után válik baleseti járadékra jogosulttá.
(3) Ha az özvegyi járadékra jogosult személy saját jogán is jogosult havi 260 forintot el nem érő nyugellátásra, ezt a nyugellátását az özvegyi járadék összegével - legfeljebb havi 260 forintra - ki kell egészíteni. Ha azonban az özvegyi járadékra jogosult személy hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékban részesül és baleseti járadékának fele összege havi 60 forintnál több, az özvegyi járadékot a baleseti járadék ötven százalékával ki kell egészíteni.
(1) A külföldre távozott személyek nyugellátására vonatkozó szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik külföldi lakóhelyük szerinti állammal kötött társadalombiztosítási egyezmény alapján jogosultak nyugellátásra. Ezekre az egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(1) Nem lehet a nyugellátási igényét elbírálni, illetőleg a már megállapított nyugellátását folyósítani annak, aki az ország területét a vonatkozó rendelkezések megsértésével vagy kijátszásával hagyta el, avagy a rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön.
(2) Ha az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy az ország területére visszatér, nyugellátásra való jogosultságát az általános rendelkezések szerint kell elbírálni. A külföldi tartózkodás ideje azonban akkor is megszakításnak számít, ha a termelőszövetkezeti tagság a külföldre távozást követően még fennállott. Az ilyen személy részére legkorábban a visszaérkezést követő hónap első napjától lehet nyugellátást megállapítani, illetőleg folyósítani.
(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy jogán az ország területén tartózkodó hozzátartozóknak özvegyi nyugdíjat (özvegyi járadékot), árvaellátást és szülői nyugdíjat nem lehet megállapítani, ha az (1) bekezdésben említett személy külföldön halt meg.
(1) A Tsznyr. 55. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azokra a személyekre is, akik az ország területét külföldön való állandó letelepedés szándékával jogszerűen hagyták el.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően, az állandó letelepedés szándékával külföldre távozott külföldi állampolgár nyugellátási igényének elbírálását a SZOT engedélyezheti. A megállapított nyugellátás külföldre folyósításához a SZOT-nak a pénzügyminiszterrel egyetértésben adott engedélye szükséges.
Tsznysz. 69. §
A Tsznyt. 39. §-a, valamint a Tsznyr. 55. és 56. §-a rendelkezéseit a korábbi jogszabály alapján megállapított nyugellátásokra is alkalmazni kell.
A nyugellátások megállapítása
A nyugellátások megállapításának szabályait, e szabályok megsértésének jogkövetkezményeit, valamint a jogorvoslatra hatáskörrel bíró szerveket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
Igénybejelentés és határozathozatal
(1) A Tsznyt. alapján járó nyugellátást igénybejelentés alapján kell megállapítani. Az igényt a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának - az igénylő lakhelye szerint illetékes - megyei igazgatóságánál, illetőleg megyei igazgatóságának kirendeltségénél [a továbbiakban: társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség)] kell előterjeszteni. A nyugdíjas elhalálozása esetén a hozzátartozói igényt a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Nyugdíjfolyósító Igazgatóságánál (a továbbiakban: Nyugdíjfolyósító Igazgatóság) kell előterjeszteni. A kivételeket a SZOT a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben szabályzattal állapítja meg.
(2) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igényjogosultság megállapításához szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjeszteni. Ha az igénylő ezeket az igénybejelentés alkalmával nem terjesztette elő, az igényt elbíráló szerv a hiányzó adatok pótlására és az igazolások bemutatására - határidő kitűzése mellett - az igénylőt felhívja. Az igényt bíráló szerv az igénylőt személyes megjelenésére is kötelezheti.
(3) Ha az igénylő a (2) bekezdésben említett felhívásnak határidőn belül nem tesz eleget, a megállapító eljárást fel kell függeszteni. Ha az igénylő mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, az eljárást csak új igénybejelentés alapján lehet megindítani.
(4) Az eljárás felfüggesztése helyett a rendelkezésre álló adatok alapján kell a nyugellátást megállapítani, ha az igénylő a rendelkezésre álló adatok és igazolások alapján nyugellátásra jogosult.
(1) Az üzemi baleseten (foglalkozási betegségen) alapuló járadék, vagy baleseti rokkantsági nyugdíj iránti igényt a baleset napjától - foglalkozási betegség esetén a betegség megállapításának napjától - illetőleg az első ízben kártalanítási segélyezés megszűnésének napjától számított két éven belül lehet bejelenteni. Két éven túl, de legfeljebb három éven belül történt igénybejelentést is figyelembe kell venni, ha a baleset (foglalkozási betegség) nyugellátásra jogosító következményeit csak a kétévi határidő eltelte után lehetett megállapítani.
(2) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt termelőszövetkezeti tag hozzátartozói a haláleset napját követő két éven belül jelenthetik be igényüket.
(1) A rokkantság fokának, illetőleg a munkaképességcsökkenés mértékének megállapítására a munkaképességcsökkenést véleményező első- és másodfokú orvosi bizottságok tesznek javaslatot.
(2) A rokkantságnak, illetőleg munkaképesség csökkenésnek elbírálásánál irányadó szabályokat az egészségügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel és a SZOT-tal egyetértésben állapítja meg.
Az igénylő a megállapító szerv felhívására köteles orvosi felülvizsgálaton megjelenni vagy kórházi megfigyelésnek magát alávetni. Ha az igénylő az orvosi vizsgálaton, vagy a kórházban nem jelenik meg és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, a megállapító eljárást fel kell függeszteni. Ilyen esetben a jelentkezés napját újabb igénybejelentésnek kell tekinteni.
Az államhatalom és az államigazgatás szervei, továbbá a termelőszövetkezetek, a munkáltatók, valamint az adatközlésre kötelezett, illetőleg felhívott szervek és személyek a megállapító és folyósító szervek által a nyugdíjrendelkezések végrehajtásához szükséges adatok (igazolások) közlése végett hozzájuk intézett megkeresésnek (felhívásnak) nyolc napon belül kötelesek eleget tenni.
A megállapító eljárással kapcsolatban felmerülő utazási, élelmezési és szállásköltség, valamint keresetveszteség megtérítésének szabályait a SZOT a pénzügyminiszterrel és a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben szabályzattal állapítja meg.
(1) A Tsznyt. alapján járó nyugellátásokra bejelentett igényt a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) bírálja el.
(2) A meghalt öregségi nyugdíjas, valamint öregségi és munkaképtelenségi járadékos hozzátartozóinak igényét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság bírálja el. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság illetékes a meghalt rokkantsági nyugdíjas hozzátartozói igényének elbírálására is, ha a rokkantsági nyugdíjat nem üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség alapján állapították meg.
(3) Az igény tárgyában határozatot kell hozni.
A nyugellátást - ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik - a jogosultság beállása napjától, legkorábban az igénybejelentés napját három hónappal megelőző naptári naptól kell megállapítani. Az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadékot az igényjogosultság beállása hónapjának első napjától, legkorábban azonban az igénybejelentés hónapjának első napjától kell megállapítani. A kivételeket a SZOT a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben szabályzattal állapítja meg.
A nyugellátás megállapítására bejelentett igényt az elsőfokú határozat kézbesítéséig vissza lehet vonni. Nem vonhatja vissza az igényét az, aki nyugdíjelőleget vett fel.
(1) A megállapító szerv felhívására a munkaképességcsökkenés alapján nyugellátásban részesülő személy köteles orvosi vizsgálaton megjelenni vagy kórházi megfigyelésnek magát alávetni. Ha a nyugdíjas az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban nem jelenik meg és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, nyugellátásának folyósítását a legközelebbi esedékesség időpontjától szüneteltetni kell és csak a vizsgálatra (kórházi megfigyelésre) jelentkezés napját követő hónap első napjától lehet a folyósítást újból megkezdeni.
(2) Ha a felülvizsgált nyugdíjas állapota a korábbi orvosi vizsgálat óta változott, a változáshoz képest a nyugellátás összegét módosítani kell, illetőleg jogosultságot kizáró állapotjavulás esetén a nyugellátást meg kell szüntetni. A nyugellátás leszállítását vagy megszüntetését az orvosi vizsgálat napját követő második hónap első napjától, felemelését pedig az orvosi vizsgálat napját követő hónap első napjától kell foganatosítani.
(3) A (2) bekezdés rendelkezései szerint kell a nyugellátás összegét módosítani, illetőleg a nyugellátást megszüntetni, ha az orvosi vizsgálat szerint a munkaképesség csökkenésének, illetőleg a rokkantság fokának értékelése a megállapító eljárás során nem a valóságnak megfelelően történt.
(4) Ha az állapotrosszabbodás orvosi megállapítása igénybejelentésre történt, a nyugellátást legkorábban az igénybejelentést követő hónap első napjától lehet felemelni.
(1) Ha a határozathozatal után megállapítást nyert, hogy a nyugellátás, illetőleg annak összegszerű megállapítása, vagy az igény elutasítása helytelenül történt, a határozatot módosítani kell.
(2) A módosító határozatban a nyugdíjas részére járó különbözet kifizetéséről, illetőleg a jogalap nélkül kifizetett nyugellátás megtérítéséről a Tsznyr. 77. §-a, illetőleg 85. §-a rendelkezéseinek megfelelően kell intézkedni.
Tsznysz. 70. §
(1) Az öregségi vagy a munkaképtelenségi, illetőleg az özvegyi járadékot az erre a célra rendszeresített űrlapon kell igényelni. Az öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadék iránti igényt annál a termelőszövetkezetnél kell előterjeszteni, amelynek az igénylő tagja, özvegyi járadék esetében pedig annál a termelőszövetkezetnél, amelynél a meghalt házastárs az elhalálozás időpontjában tag volt.
(2) A termelőszövetkezet köteles a megfelelő űrlap minden adatát hitelt érdemlő okmányok alapján kiállítani. A személyi adatokat a "Személyi igazolvány" alapján kell beírni. Az igénybejelentő lapot a termelőszövetkezet elnökének és könyvelőjének, továbbá az igénylőnek és amennyiben van házastársa, házastársának is alá kell írnia. A kiállított űrlapot a termelőszövetkezet bélyegzőjével kell ellátni.
(3) A kiállított igény bejelentőlapot a termelőszövetkezet legkésőbben az igény előterjesztésétől számított 8 napon belül köteles a tag lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek) megküldeni.
Tsznysz. 71. §
(1) Ha az igénylő a nyugellátást megállapító szervnél személyesen jelentette be igényét, az igénybejelentés időpontjának azt a naptári napot kell tekinteni, amelyen az erre a célra rendszeresített igénybejelentő lapot aláírta.
(2) Ha a nyugellátás megállapítása iránti kérelmet posta útján írásban terjesztették elő, az igénybejelentés időpontjának a kérelem postára adásának igazolt naptári napját - igazolás hiányában az igényt elbíráló szervhez való beérkezés naptári napját - kell tekinteni, abban az esetben is, ha az igénybejelentő lapot később írták alá.
Tsznysz. 72. §
(1) A nyugellátást megállapító szerv a már jogerősen elbírált ügyben benyújtott ismételt igénybejelentést, ha az a korábban fel nem hozott és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket, körülményeket vagy bizonyítékokat nem tartalmaz - újabb eljárás lefolytatása nélkül - ügyviteli intézkedéssel visszautasíthatja.
(2) Ha a rokkantsági nyugdíjigényt jogerősen elutasították, mert a munkaképességcsökkenés a rokkantság fokát nem érte el, az elutasító határozat keltét követő egy éven belül a rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló újból előterjesztett igényt a nyugellátást megállapító szerv - újabb eljárás lefolytatása nélkül - ügyviteli intézkedéssel visszautasíthatja.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a baleseti járadékos, illetőleg rokkantsági nyugdíjas állapotának rosszabbodása címén nyugellátásának felemelését kérte, igényét azonban elutasították.
(4) A nyugellátást megállapító szerv a (2) és (3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően az újból előterjesztett igényt abban az esetben bírálja el, ha az igénylő egészségi állapotának az elutasítás óta bekövetkezett rosszabbodását kórház, vagy gyógyintézet, vagy állami egészségügyi szolgálat illetékes szakorvosa igazolja.
Tsznysz. 73. §
A társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) az igénylő orvosi megvizsgáltatását mellőzheti, ha a rokkantsági nyugdíjjogosultsághoz előírt nyugdíjévek megszerzését igazolni nem tudja.
Tsznysz. 74. §
A Tsznyr. 60. §-ában foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha az igénylő az orvosi vizsgálaton, vagy a kórházban megjelent ugyan, de magatartásával az orvosi felülvizsgálat elvégzését, illetőleg a kórházi megfigyelést megakadályozta.
Tsznysz. 75. §
(1) Az igényt az elsőfokú határozat kézbesítése előtt élőszóval előterjesztett és jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozattal vagy a megállapító szervhez - postai úton ajánlott küldeményként - beküldött írásbeli nyilatkozattal lehet visszavonni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása szempontjából az elsőfokú határozatot a postára adást követő nyolcadik nappal kézbesítettnek kell tekinteni, hacsak az igénylő nem igazolja, hogy a határozatot ennél az időpontnál később kapta meg, vagy a határozat kézbesítetlenül a megállapító szervhez visszaérkezett.
(3) Az igénybejelentésnek postai úton történt visszavonása esetén a postára adás igazolt napját kell a visszavonás időpontjának tekinteni.
Tsznysz. 76. §
(1) Munkaviszonyban álló volt termelőszövetkezeti tag igénybejelentése alapján öregségi nyugdíj megállapításának csak abban az esetben van helye, ha
a) igényét a felmondási idő alatt nyújtotta be és ez a munkaviszonya az igényelbírálás során megszűnt, vagy
b) olyan munkaviszonyban áll, amely az öregségi nyugdíjra jogosultság beállását követően kezdődött, vagy
c) olyan munkakörben dolgozik, amelyre érvényes munkabérszabályok (munkaszerződés) szerint havi munkabére az 500 forintot nem haladja meg, vagy
d) igazolja, hogy az igénybejelentéstől munkaviszonyának megszűnéséig munkát már nem végzett, munkabérben és táppénzben nem részesült.
(2) Munkaviszonyban álló háztartási alkalmazott öregségi nyugdíját az (1) bekezdés c) pontjának rendelkezése alapján megállapítani nem lehet.
Tsznysz. 77. §
Ha a volt termelőszövetkezeti tag kisipari biztosított, az öregségi nyugdíjat nem lehet megállapítani addig, amíg a kisipari biztosítása fennáll.
Tsznysz. 78. §
(1) Ha az öregségi nyugdíjat a Tsznysz. 76. és 77. §-ának rendelkezései szerint sem lehet megállapítani, a nyugellátást megállapító szerv csak azt köteles elbírálni, hogy az igénylő az öregségi nyugdíj megállapításához hány nyugdíjévet szerzett.
(2) Az igény elbírálásáról határozatot kell hozni. A határozatban meg kell jelölni a termelőszövetkezeti tagság címén elismert nyugdíjéveket és fel kell sorolni azokat a munkaviszonyban, illetőleg kisipari biztosításban töltött időtartamokat, amelyek a nyugdíjévek számításánál figyelembe vehetők. A határozatban az igénylőt a jogorvoslati lehetőségről, továbbá arról is tájékoztatni kell, hogy a nyugdíj megállapítását mikor, illetőleg milyen esetben igényelheti.
Tsznysz. 79. §
Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltése előtt, legkorábban hat hónappal, a nyugellátást megállapító szervnél kérni lehet az öregségi nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehető nyugdíjévek megállapítását és közlését. A kérelem elbírálásánál a Tsznysz. 78. §-ának rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
Tsznysz. 80. §
(1) A Tsznyr. 63. §-ának (1) bekezdése alapján az igénylő lakhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) bírálja el
a) az öregségi és a rokkantsági nyugdíj, a baleseti járadék, az öregségi, valamint a munkaképtelenségi járadék megállapítására előterjesztett igényt,
b) a nyugellátásban nem részesülő termelőszövetkezeti tag (volt termelőszövetkezeti tag) elhalálozása alapján özvegyi nyugdíj, árvaellátás, továbbá szülői nyugdíj megállapítására előterjesztett igényt,
c) a baleseti rokkantsági nyugdíjas és a baleseti járadékos elhalálozása alapján özvegyi nyugdíj, árvaellátás és szülői nyugdíj megállapítására előterjesztett igényt,
d) az a) pontban megjelölt személyek által a nyugellátásra irányuló igénnyel egyidejűleg házastársi pótlék és családi pótlék megállapítására előterjesztett igényt.
(2) A Tsznyr. 63. §-ának (2) bekezdése szerint - az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt esetek kivételével - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság bírálja el a nyugellátásban részesülő termelőszövetkezeti tag (volt termelőszövetkezeti tag) elhalálozása esetén hozzátartozói által előterjesztett igényt. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság bírálja el továbbá
a) a házastársi pótlékra és családi pótlékra vonatkozó igényt, ha ezt a nyugdíjas a nyugellátás megállapítása után terjeszti elő,
b) az állandó özvegyi nyugdíjra vonatkozó igényt, ha az igény a korhatár elérése vagy megrokkanás miatt éled fel,
c) a végkielégítésre vonatkozó igényt,
d) az árvaellátás megállapítása után szülőtlenné vált árva ellátásának felemelésére vonatkozó igényt,
e) az árvaellátásnak munkaképtelenség vagy középiskolai tanulmányok folytatása címén történő tovább folyósítása iránt előterjesztett igényt,
f) a hozzátartozói ellátások megállapítása után született árva (utószülött) ellátásának megállapítására vonatkozó igényt.
Tsznysz. 81. §
(1) A személyes megjelenésre kötelezett igénylőnek és más személynek a legszükségesebb utazási, élelmezési és szállásköltségét, továbbá keresetveszteségét az igénylő lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) megtéríti. Ha a megjelenésre kötelezett állapota olyan, hogy csak kísérővel képes megjelenni, a kísérő utazási, élelmezési és szállásköltségét, illetőleg keresetveszteségét is meg kell téríteni.
(2) Utazási költséget csak abban az esetben lehet megtéríteni, ha a megjelenésre kötelezettet lakóhelyétől négy kilométernél távolabb eső helyre rendelik. Csak a legolcsóbb közlekedési eszköz költségét lehet megtéríteni, de csak akkor, ha az egyszeri utazás 1 forintnál (az oda-visszautazás 2 forintnál), az autóbuszon való utazás 1,50 forintnál (az oda-visszautazás 3 forintnál) többe kerül. Az üzemi balesetet szenvedett (foglalkozási betegségben szenvedő) igénylőnek az utazási költséget akkor is meg kell téríteni, ha a költség az említett összegnél kevesebb, de a megtett út négy kilométernél több. Távolságra tekintet nélkül meg kell téríteni azonban a közlekedési költséget, ha a megjelenésre kötelezett az orvosi megállapítás szerint nem járhat.
(3) Élelmezési költség címén napi 12 forint jár annak, akinek személyes megjelenése miatt nappal hat óránál többet kell lakóhelyétől négy kilométernél távolabb töltenie. Ha a megjelenésre kötelezett keresetveszteség megtérítésére jogosult, részére élelmezési költség címén napi 6 forint jár.
(4) Szállásköltség megtérítése címén napi 12 forintra van igénye annak, akinek személyes megjelenése miatt éjfél után lakóhelyétől távol kell tartózkodnia.
(5) Keresetveszteség címén egy-egy napra 30 forintot meghaladó összeget megtéríteni nem lehet.
(6) Az utazási, élelmezési és szállásköltséget, valamint a keresetveszteséget a fellebbviteli eljárás során megidézett tanúknak minden esetben, az igénylőnek azonban csak akkor kell megtéríteni, ha az elsőfokú határozatot az igénylő javára másodfokon részben vagy egészben megváltoztatták. A felsorolt költségtérítéseket és a keresetveszteséget ilyen esetben is az igényelbíráló szerv fizeti meg.
Tsznysz. 82. §
A Tsznysz. 81. §-ának rendelkezéseit az orvosi vizsgálatra berendelés és a kórházi (gyógyintézeti) megfigyelésre utalás eseteiben is alkalmazni kell. Ha a kórházi (gyógyintézeti) megfigyelésre utalt igénylő (nyugdíjas, járadékos) ellátást és szállást a kórházban (gyógyintézetben) kap, részére élelmezési és szállásköltség nem jár. A kórházban (gyógyintézetben) töltött napokra keresetveszteség megtérítésének csak akkor van helye, ha a megfigyelt igénylőnek túlnyomólag saját keresetéből eltartott családtagja van, ilyen esetben a keresetveszteségnek csak a felét lehet megtéríteni.
Tsznysz. 83. §
Ha az igénylő jogerősen elutasított igényét a határozathozatal napjától számított egy éven belül újból előterjeszti, az utazási, élelmezési és szállásköltséget, illetőleg keresetveszteséget csak akkor lehet megtéríteni, ha az újabb igénybejelentés alapján nyugdíjat vagy járadékot állapítottak meg, illetőleg állapotrosszabbodás címén nyugellátását felemelték.
Tsznysz. 84. §
A bírói eljárás során felmerült költségek megtérítéséről a polgári perrendtartás rendelkezései szerint a bíróság határoz.
Tsznysz. 85. §
(1) A nyugellátás megállapításán és elutasításán kívül a Tsznyr. 63. §-a alapján határozatot kell hozni
a) a nyugellátás összegének felemeléséről, vagy csökkentéséről,
b) a nyugellátásra jogosultság megszűnéséről vagy a jogosultság módosulásáról,
c) a nyugellátásra jogosultság feléledéséről,
d) a nyugdíjazás után munkaviszonyban, vagy kisipari biztosításban szerzett nyugdíjévek alapján a nyugdíj mértékének újabb megállapításáról.
(2) Határozatot kell hozni a nyugellátás megszüntetéséről abban az esetben is, ha
a) az árva a tizenhatodik, továbbtanulás esetében a tizenkilencedik életévét betölti,
b) az özvegyi nyugdíjas újabb házasságot köt,
c) az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultság az árváknak az ellátásból vagy a tartásból való kiesése miatt szűnik meg,
d) a családi pótlékra vagy házastársi pótlékra való jogosultság megszűnik,
e) az ellátás folyósítását egészben vagy részben szüneteltetni kell.
(3) A nyugellátás megszüntetéséről nem kell határozatot hozni és értesítést nem kell küldeni, ha
a) a nyugellátásban részesülő személy meghalt,
b) az ideiglenes özvegyi nyugdíj egyévi tartama lejárt,
c) az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt huszonöt százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján baleseti járadékban részesülő személy kétévi kártalanítási időtartama lejárt.
(4) A határozatot indokolni kell. Az indokolásnak tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeknek alapján a nyugellátást megállapították, illetőleg az igényt elutasították. A határozat rendelkező részének a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást is tartalmaznia kell.
Tsznysz. 86. §
(1) Ha a nyugellátásra jogosultság kétséget kizáróan megállapítható, a nyugellátás összegének kiszámításához szükséges adatokat azonban nem elégségesek, a kétséget kizáróan megállapítható összeg erejéig ügyviteli intézkedéssel legfeljebb három hónapra nyugdíjelőleget lehet megállapítani.
(2) A nyugellátásnak határozattal történő megállapításakor a nyugellátás összegébe az (1) bekezdés, valamint a Tsznysz. 65. §-ának rendelkezése szerint folyósított előleget be kell számítani, illetőleg az esetleges túlfizetést a nyugellátásból le kell vonni.
Jogorvoslat
(1) A nyugellátás kérdésében hozott elsőfokú határozat ellen annak kézbesítését követő naptól számított tizenöt nap alatt az igénylő a SZOT, a Pénzügyminisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, valamint az Országos Termelőszövetkezeti Tanács egy-egy kiküldöttéből álló bizottsághoz (Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottság) felszólalással élhet. A felszólalást az elsőfokú határozatot hozó szervnél kell benyújtani.
(2) A Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottság elnöke a SZOT kiküldötte. A bizottság szótöbbséggel határoz. Szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt.
(1) A Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottság másodfokon hozott határozata ellen az igénylő a határozat kézbesítését követő naptól számított hatvan napon belül a jogosultság kérdésében keresettel fordulhat a nyugdíjigényt elbíráló társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) székhelyén működő járásbírósághoz, illetőleg Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz.
(2) Nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz különösen
a) a nyugellátás összegszerűsége kérdésében,
b) a keresőképtelenség, a rokkantság és a foglalkozási betegség fennállásának, a rokkantság, illetőleg a munkaképességcsökkenés mértékének kérdésében és annak megállapítása ellen, hogy a termelőszövetkezeti tag munkaképesség csökkenése, illetőleg halála a balesettel (foglalkozási betegséggel) összefüggésben áll-e.
(3) Nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint az özvegyi járadékigényekkel kapcsolatos másodfokú határozatok ellen.
(4) Ha a kereset elbírálása során vitássá válik, hogy a termelőszövetkezeti tag szakmunkás kedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, ebben a kérdésben a földművelésügyi miniszter, ha a vita munkaviszony keretében betöltött munkakörrel kapcsolatos, a munkaügyi miniszter állásfoglalása az irányadó. A munkaügyi miniszter állásfoglalása előtt az illetékes szakszervezet véleményét kikéri.
A nyugellátások folyósítása
A Tsznyt. alapján járó nyugellátásokat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság havonta utólag folyósítja.
A nyugellátást az igényjogosult kezéhez, ha pedig szülői felügyelet vagy gyámság, illetőleg gondnokság alatt áll, törvényes képviselője kezéhez kell fizetni.
(1) A nyugellátást legkorábban attól a naptól lehet folyósítani, amelytől a nyugellátást megállapították.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott napon olyan ok áll fenn, amely miatt a nyugellátás folyósítását szüneteltetni kell, a nyugellátást attól a naptól kell folyósítani, amelytől a folyósítást kizáró ok már nem áll fenn.
Tsznysz. 87. §
(1) Az öregségi nyugdíj folyósítását attól a naptól kell megindítani, amelytől azt megállapították.
(2) Ha az igénylő az (1) bekezdésben említett napon munkaviszonyban áll, vagy betegségi biztosítás alapján keresetpótló készpénzszolgáltatásban részesül, vagy keresőfoglalkozást folytat, ennek megszűnését követő naptól kell az öregségi nyugdíj folyósítását megindítani.
(3) A munkaviszony fennállásának, illetőleg munkaviszony alapján járó betegségi biztosítási keresetpótló készpénzszolgáltatás folyósításának tartama alatt is meg lehet indítani az öregségi nyugdíj folyósítását, ha az igénylő olyan munkakörben dolgozik, amelyre érvényes munkabérszabályok (munkaszerződés) szerint havi munkabére, illetőleg táppénzének alapja az 500 forintot nem haladja meg.
(4) Meg lehet indítani az öregségi nyugdíj folyósítását a munkaviszony fennállása alatt akkor is, ha az igénylő munkaviszonyának megszűnéséig (munkaviszonyának felmondásáig) munkát már nem végzett, munkabérben és keresetpótló készpénzszolgáltatásban nem részesült.
Tsznysz. 88. §
A rokkantsági nyugdíj folyósítását attól a naptól kell megindítani, amelytől a nyugdíjat megállapították. Ha az igénylő ezen a napon munkaviszony alapján a betegségi biztosítás szabályai szerint keresetpótló készpénzszolgáltatásban részesül, ennek megszűnését követő naptól kell a rokkantsági nyugdíj folyósítását megindítani.
Tsznysz. 89. §
Nem lehet az öregségi és a rokkantsági nyugdíj folyósítását a Tsznyr. 72. §-ában, illetőleg a Tsznysz. 87. és 88. §-ában meghatározott kezdő naptól megindítani, ha e kezdő napot magában foglaló hónap hátralevő tartama alatt olyan ok áll fenn, amely miatt a nyugdíj folyósítását egyébként szüneteltetni kellene. Ilyen esetben a nyugdíj folyósítását a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál előterjesztett kérelemre attól a naptól - legkorábban a kérelem előterjesztése hónapjának első napjától - kell megindítani, amelyet magában foglaló hónap hátralevő tartama alatt folyósítást kizáró ok már nem áll fenn.
Tsznysz. 90. §
Ha a megállapítás hónapjában az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj, illetőleg az öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék folyósítását valamely ok miatt egyébként szüneteltetni kellene, a folyósítást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál előterjesztett kérelemre annak a hónapnak első napjától - legkorábban a kérelem előterjesztése hónapjának első napjától - kell megindítani, amelyben a folyósítást kizáró ok már nem áll fenn.
Tsznysz. 91. §
A házastársi pótlék folyósítását legkorábban annak a naptári hónapnak az első napjától kell megindítani, amelyben a nyugellátás korlátozás nélkül folyósítható. Ha a nyugellátás nem a teljes hónapra jár, a házastársi pótlékot annak a naptári hónapnak első napjától kell megindítani, amelyben a nyugellátás a teljes naptári hónapra korlátozás nélkül folyósítható.
Nyugellátás folyósításának korlátozása
(1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj, továbbá az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint az özvegyi járadék folyósítása szünetel arra az időre, amíg a nyugdíjas, illetőleg a járadékos a termelőszövetkezetben munkát végez, munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(2) Az özvegyi és a szülői nyugdíjat, az árvaellátást, valamint a baleseti járadékot abban az esetben is korlátozás nélkül kell folyósítani, ha a jogosult a termelőszövetkezetben munkát végez, munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat.
(3) Az árvaellátás folyósítása szünetel arra az időre, amíg az árva ingyenes állami ellátásban részesül. A nevelt gyermek, a testvér és az unoka árvaellátásának folyósítását szüneteltetni kell, ha tartásra köteles, de korábban tartásra képtelen hozzátartozója tartásra képessé válik.
(1) A munkaviszonyban álló nyugdíjas részére járó öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat korlátozás nélkül kell folyósítani arra a hónapra, amelyben a nyugdíjas munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg.
(2) Ha a munkaviszonyban álló öregségi nyugdíjas munkabére a havi 500 forintot meghaladja, az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. Ha a munkaviszonyban álló rokkantsági nyugdíjas munkabére a havi 500 forintot meghaladja, a rokkantsági nyugdíj egyharmadát - üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján megállapított rokkantsági nyugdíjnak pedig a felét - kell folyósítani. Ilyen esetben a rokkantság fokára tekintet nélkül a III. csoportba tartozó rokkant részére járó nyugdíj megfelelő hányadát lehet folyósítani.
(1) Az öregségi és a munkaképtelenségi járadékot folyósítani kell arra a naptári hónapra, amelyben sem a járadékosnak, sem a vele együttélő házastársának munkaviszonyból származó munkabére a havi 260 forintot nem haladja meg. Méltánylást érdemlő esetben a Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottság a járadék folyósítását engedélyezheti arra a naptári hónapra is, amely alatt a járadékosnak, vagy házastársának munkabére havi 260 forintnál több, de a havi 500 forintot nem haladja meg.
(2) Az özvegyi járadékot folyósítani kell arra a naptári hónapra, amelyben az özvegy munkaviszonyból származó munkabére a havi 260 forintot nem haladja meg.
(1) A házastársi pótlék folyósítását szüneteltetni kell, ha a jogosult öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjának, öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékának folyósítása szünetel, vagy ha a jogosult rokkantsági nyugdíjas nyugdíját korlátozott összegben folyósítják.
(2) Szüneteltetni kell az öregségi és rokkantsági nyugdíjas házastársi pótlékának a folyósítását arra a naptári hónapra is, amely alatt a házastárs keresete, illetőleg jövedelme a havi 360 forintot meghaladja.
Tsznysz. 92. §
(1) A termelőszövetkezeti tag részére járó öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat korlátozás nélkül kell folyósítani arra az időre, amely alatt a nyugdíjas a termelőszövetkezetben fizikai munkát végez.
(2) Ha a termelőszövetkezeti tag a termelőszövetkezetben nem fizikai munkát végez, öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíját korlátozás nélkül mindaddig folyósítani kell, amíg teljesítménye egy naptári évben a 120 munkanapot nem haladja meg. Ha teljesítménye a 120 munkanapot meghaladja, a nyugdíj folyósítását a 121. munkanap teljesítését követő hónap első napjától a naptári év végéig szüneteltetni kell.
(3) Ha a (2) bekezdésben említett öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas a 120 munkanapot teljesítette és ezt követően ugyanabban a naptári évben munkabért kapott, vagy egyéb díjazásban részesült, nyugdíjának folyósítását a naptári év végéig szüneteltetni kell.
(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadék folyósításánál is.
Tsznysz. 93. §
(1) A Tsznyr. 73. §-ában meghatározott 500 forint határösszeg szempontjából figyelembe kell venni mindazt a munkabért, amely az öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjasnak munkaviszony alapján ugyanarra a naptári hónapra járt, tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjas mennyi időn át, illetőleg egy vagy több munkáltatónál állt munkaviszonyban.
(2) Munkabérként kell figyelembe venni azokat a pénzben és természetben járó juttatásokat, amelyeket a nyugdíjas munkaviszonya keretében kapott. Ha a nyugdíjas táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben részesült, az ezek kiszámításának alapjául szolgáló munkabérnek a segélyezési napokra eső részét kell figyelembe venni.
(3) Az (1) bekezdésben említett határösszegek szempontjából az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelet 178. §-ának (3) és (4) bekezdésében felsorolt juttatásokat figyelmen kívül kell hagyni.
Tsznysz. 94. §
A Tsznyr. 73. §-ának alkalmazása szempontjából azt az időt is munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, amely alatt az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas munkaviszonyának megszűnése után táppénzben (terhességi-gyermekágyi segélyben) részesül.
Tsznysz. 95. §
(1) A Tsznyt. 41. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából keresőfoglalkozást folytatónak kell tekinteni azt a nyugdíjast,
a) akinek iparengedélye van,
b) akinek hasznothajtó jogosítványa van,
c) aki orvosi, ügyvédi, vagy mérnöki magángyakorlatot folytat,
d) aki kereső tevékenységet folytató munkaközösség (ügyvédi, földmérői, oktatói stb. munkaközösség) tagja,
e) aki, vagy akinek a vele együttélő házastársa olyan gazdasági tevékenységet folytat, amely után a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadóját köteles fizetni, ha a jövedelemadója alapján vélelmezett jövedelme a havi 500 forintot meghaladja,
f) aki gazdaságilag művelhető földingatlanát haszonbérbeadás útján hasznosítja, ha a haszonbérbe adott földterület után a bérlő (bérlők) terhére kivetett mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadója alapján a vélelmezett jövedelem a havi 500 forintot meghaladja,
g) aki munkaviszonyon és termelőszövetkezeti tagsági jogviszonyon kívül végzett egyéb tevékenysége (megbízás stb.) alapján egy naptári hónapban összesen 500 forintot meghaladó díjazásban részesül.
(2) Az (1) bekezdés e) és f) pontjában említett keresőfoglalkozásból származó jövedelem havi összegét az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelet II. melléklete alapján kell vélelmezni.
(3) A nyugellátásoknak az (1) és (2) bekezdésben említett keresőfoglalkozás címén történő korlátozása esetén egyebekben az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelet 182-183/B. §-ainak rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Tsznysz. 96. §
(1) Azt a baleseti járadékot, amelyet a nyugdíj összegének alapjául szolgáló havi átlagjövedelem megállapításánál a Tsznyr. 33. §-a szerint figyelembe vettek, illetőleg azt a baleseti járadékot, amelynek fél összegével a korábban megállapított nyugdíjat a Tsznyr. 52. §-ának (1) bekezdése alapján kiegészítették, folyósítani kell arra az időre, amely alatt a nyugdíj folyósítása termelőszövetkezetben végzett munka, munkaviszony vagy keresőfoglalkozás miatt teljesen szünetel. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a Tsznyr. 52. §-a (2) bekezdésében meghatározott esetben is.
(2) Arra az időre, amely alatt a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítása termelőszövetkezetben végzett munka, munkaviszony vagy keresőfoglalkozás miatt teljesen szünetel, a 4. fokozatú baleseti járadékot kell folyósítani.
Tsznysz. 97. §
(1) Az özvegyi nyugdíjra jogosult annak a nőnek, aki öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell folyósítani arra az időre, amely alatt öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjának folyósítása termelőszövetkezetben végzett munka, munkaviszony vagy keresőfoglalkozás miatt szünetel.
(2) Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult nő rokkantsági nyugdíját csak részben folyósítják, azt az özvegyi nyugdíj összegéből legfeljebb 800 forintra kell kiegészíteni.
Tsznysz. 98. §
(1) Az állami gondozásba vett vagy állami nevelőintézetben elhelyezett árva részére az árvaellátás csak akkor folyósítható, ha az árva után a szülő vagy az árva gondozója térítést fizet.
(2) Az árva állami gondozásba vétele vagy állami nevelőintézetben elhelyezése az özvegyi nyugdíj folyósítását nem érinti, ha az árva után térítést fizetnek.
Tsznysz. 99. §
Ha a rokkantsága miatt árvaellátásban részesülő személy keresete három egymást követő hónapban az 500 forintot meghaladja, az árvaellátás folyósítását a harmadik hónapot követő első esedékesség időpontjától szüneteltetni kell mindaddig, amíg az árva keresete a havi 500 forintot meghaladja.
Tsznysz. 100. §
(1) Érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó nyugdíjas nyugellátásának folyósítását a külföldi tartózkodás kilencven napot meghaladó tartamára szüneteltetni kell.
(2) Az (1) bekezdés szerint folyósítható nyugellátást a külföldről visszaérkezés után kell kifizetni. A kifizetendő összegből le kell vonni a nyugdíjas által külföldre távozása előtt felvett nyugellátásának a külföldi tartózkodás tartamára eső részét. A külföldi tartózkodás miatt szüneteltetett nyugellátást legkorábban a visszaérkezés napját követő naptól kezdődően lehet újból folyósítani. Az elszámolás szempontjából a külföldi tartózkodás tartamának az eltávozás napját követő naptól a visszaérkezés napjáig eltelt napokat kell tekinteni.
(3) A külföldi tartózkodás kilencven napot meghaladó tartamára - méltányos esetben - a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának vezetője engedélyezheti a nyugellátás vagy egy részének kifizetését. Engedélyezheti továbbá a külföldi tartózkodás tartamára - méltányos esetben - a nyugellátásnak esetenként adott meghatalmazás alapján külföldön tartózkodó személy részére történő kifizetését.
Tsznysz. 101. §
(1) A szüneteltetett nyugellátást a szüneteltetésre okot adó körülmény megszűnésének igazolása mellett a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz benyújtott kérelem alapján lehet újból folyósítani.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alapján a nyugdíjat a folyósítást korlátozó ok megszűnését követő hó első napjától, legkorábban a kérelem benyújtása hónapjának első napjától lehet újból folyósítani.
(3) A 120 munkanapot meghaladó teljesítmény miatt a naptári év végéig szüneteltetett nyugellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a következő naptári évtől kezdődően kérelem nélkül újból folyósítja.
(1) Szüneteltetni kell a nyugellátás folyósítását az előzetes fogvatartás és a szabadságvesztés büntetése tartamára. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(2) A javító-nevelő munka időtartamára járó nyugellátás folyósításának szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(1) Szüneteltetni kell a nyugellátás folyósítását a jogosult előzetes fogvatartásának (őrizetbevétel, előzetes letartóztatás), továbbá szabadságvesztés büntetésének tartamára, ha ez az idő egy hónapnál hosszabb.
(2) Az előzetes fogvatartás tartamára szüneteltetett nyugellátást a büntető eljárás befejezése után egy éven belül előterjesztett kérelemre meg kell fizetni, kivéve, ha a bíróság a jogosultat jogerősen javító-nevelő munkára, vagy egy hónapot meghaladó szabadságvesztés büntetésre ítélte.
(3) Javító-nevelő munkára ítélt nyugdíjas nyugellátását
a) a termelőszövetkezeti tagként dolgozó nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezések szerint, vagy
b) a munkaviszonyban álló nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezések szerint
kell folyósítani, illetőleg szüneteltetni, annak megfelelően, hogy a bíróság az elítélt munkahelyéül termelőszövetkezetet vagy állami szervet jelölt ki. (Btk. 114. § és Btké. 39. §)
Tsznysz. 102. §
(1) Az előzetes fogvatartás, szabadságvesztés miatt szüneteltetett nyugellátást a szabadonbocsátás (szabadlábra helyezés, feltételes szabadságra bocsátás) napját követő naptól kezdve lehet folyósítani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a szabadonbocsátáskor a büntető eljárást még nem fejezték be.
(2) Ha a nyugdíjas olyan nyugellátást vett fel, amelyet, vagy amelynek egy részét az előzetes fogvatartás, illetőleg a szabadságvesztés miatt ezek megszűnése után sem lehetett volna folyósítani, ezt a nyugdíjas visszafizetni köteles.
(3) Az előzetes fogvatartás tartamára járó azt a nyugellátást, amelyet azért fizettek ki, mert a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a bíróság felfüggesztette, a nyugdíjas visszafizetni köteles, ha az előzetes fogvatartás idejének beszámításával kiszabott, egy hónapnál hosszabb szabadságvesztés végrehajtását a bíróság utólag elrendelte.
Ha számítási hiba miatt vagy egyéb okból a nyugdíjas részére a törvényesnél kisebb összegű nyugellátást állapítottak meg, vagy folyósítottak, a hiba felfedésétől vagy a nyugdíjas erre irányuló kérelmének beérkezésétől visszafelé számított legfeljebb egy év tartamára járó különbözetet a nyugdíjas részére folyósítani kell.
Ha a folyósított nyugellátást a jogosult nem veszi fel, az erre vonatkozó igény az esedékességtől számított egy év alatt elévül.
A jogosult haláláig esedékessé vált, fel nem vett és el nem évült nyugellátások felvételére az örökösök jogosultak.
Tsznysz. 103. §
(1) A jogosult haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugellátás az örökösök részére abban az esetben folyósítható, ha a nyugdíjassal annak haláláig közös háztartásban éltek.
(2) Ha az örökös e minőségét hagyatékátadó végzéssel vagy bírói ítélettel nem igazolja, a jogosult haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugdíjak felvételére egymást követő sorrendben a házastárs, a gyermek, az unoka, a szülő, a nagyszülő és a testvér jogosult, feltéve, hogy a nyugdíjassal annak halálakor közös háztartásban élt.
(3) Ha az (1), illetőleg a (2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, hogy a nyugdíjas haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugdíj felvételére ki jogosult, a lejárt és el nem évült nyugellátás részleteit hagyatékba kell utalni.
Tsznysz. 104. §
Az ügykezelés egyszerűsítése érdekében a nyugellátást forintra kerekített összegben kell folyósítani. Az 50 fillért el nem érő töredékösszeget figyelmen kívül kell hagyni, az 50 fillért elérő vagy meghaladó töredékösszeget pedig forintra kell felfelé kerekíteni.
A Tsznyr. 70-79. §-a rendelkezéseit a Tsznyt. hatálybalépése előtt megállapított nyugellátásokra is alkalmazni kell.
(1) Felhatalmazást kap a SZOT arra, hogy a közös munkában részt vevő nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok egyes csoportjaira vonatkozóan a nyugellátás folyósítását - a földművelésügyi miniszterrel és a munkaügyi miniszterrel egyetértésben - az általános rendelkezésektől eltérően engedélyezze. A SZOT egyes esetekben engedélyt adhat a közös munkában részt vevő nyugdíjas, járadékos termelőszövetkezeti tag nyugellátásának az általános rendelkezésektől eltérő folyósítására is.
(2) A nyugellátások folyósítására vonatkozó részletes rendelkezéseket, így különösen
a) a folyósítás megindítására,
b) a keresőfoglalkozást folytató nyugdíjasok körének meghatározására,
c) az érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó nyugdíjasok nyugellátásának folyósítására
vonatkozó részletes rendelkezéseket a SZOT a pénzügyminiszterrel, a földművelésügyi miniszterrel és a munkaügyi miniszterrel egyetértésben szabályzattal állapítja meg.
A nyugellátások fedezete
(1) A termelőszövetkezetek tagjaik nyugellátásával kapcsolatos költségek fedezetére 1968. január 1. napjától társadalombiztosítási járulékot, a termelőszövetkezeti tagok pedig nyugdíjjárulékot fizetnek. A járulék alapjára, fizetésére és mértékére vonatkozó szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett költségek fedezetére vonatkozó eddigi rendelkezések 1967. december 31. napjáig hatályban maradnak.
A termelőszövetkezeti tagok nyugellátásával kapcsolatos költségek fedezetére tagonként és havonként fizetett 27 forint nyugdíjjárulékra és a 4 forint 50 fillér baleseti biztosítási díjra, valamint a termelőszövetkezetek közös használatában levő bevitt földek és a kezelésükben levő állami tartalékföldek után fizetett hozzájárulásra vonatkozó eddigi rendelkezések 1967. december 31. napjáig hatályban maradnak.
Tsznysz. 105. §
A Tsznyr. 82. §-ának rendelkezésére tekintettel 1967. december 31. napjáig hatályban maradnak a nyugdíjjárulék, a baleseti biztosítási díj és a föld utáni hozzájárulás fizetésével kapcsolatos eddigi eljárási rendelkezések is.
(1) Az 1968. január 1. napjától a termelőszövetkezet - a nyugdíjjárulékot, a baleseti biztosítási díjat és a betegellátási díjat is magában foglaló - társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A társadalombiztosítási járulék a termelőszövetkezeti zárszámadás szerint a közös gazdaságban végzett munka után kiosztott részesedés 7,5 százaléka.
(2) Az 1968. január 1. napjától a termelőszövetkezeti tag a nyugdíjjárulékot a nyugdíjosztálya szerint figyelembe vehető havi jövedelem után köteles fizetni. A nyugdíjjárulék mértéke, ha a nyugdíjosztály szerint figyelembe vehető irányadó havi jövedelem
az 1800 forintot nem haladja meg, a jövedelem 3 százaléka,
az 1800 forintot meghaladja, de 2300 forintnál nem több, a jövedelem 4 százaléka,
a 2300 forintot meghaladja, de 3000 forintnál nem több, a jövedelem 5 százaléka,
a 3000 forintot meghaladja, de 4000 forintnál nem több, a jövedelem 6 százaléka,
a 4000 forintot meghaladja, a jövedelem 7 százaléka.
A nyugdíjjárulékot a termelőszövetkezet a tag részesedéséből levonni köteles.
(3) Ha a termelőszövetkezet a társadalombiztosítási járulékot, illetőleg a tagokat terhelő nyugdíjjárulékot az előírt határidőig nem fizeti meg, késedelmi pótlékot köteles fizetni. A késedelmi pótlék mértéke havi 1 százalék.
(4) A termelőszövetkezet tagjai és ezek hozzátartozói részére e rendelet alapján folyósított nyugellátásokat és mindezek fedezetére szolgáló bevételeket a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága a "Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Nyugdíjalap"-ban kezeli. A Nyugdíjalap várható bevételeiről és kiadásairól az állami költségvetésre vonatkozó általános szabályok szerint évente költségvetést és beszámolót kell készíteni. A költségvetést a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága készíti a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben.
(5) Ha a Tsznyt. alapján járó nyugellátásokat nem kizárólag termelőszövetkezeti nyugdíjévek beszámításával állapították meg, a nyugellátás kifizetéséből származó kiadásnak csak a figyelembe vett termelőszövetkezeti nyugdíjhónapokkal arányos részét kell a "Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Nyugdíjalap" terhére elszámolni.
(6) A társadalombiztosítási járulék és a tagokat terhelő nyugdíjjárulék fizetésére, a fizetési kötelezettség kezdetére, megszűnésére és szünetelésére, valamint a befolyt járulék szétosztására vonatkozó részletes szabályokat, továbbá a járulék esedékességi napját és késedelmi pótlékmentes fizetésének határidejét a SZOT a pénzügyminiszterrel és a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
Tsznysz. 106. §
(1) A Tsznyr. 83. §-a (1) bekezdésében említett részesedésként kell figyelembe venni a közgyűlés által jóváhagyott, előző évről szóló zárszámadási mérleg szerint a közös gazdaságban végzett munka után bármilyen címen kifizetett vagy kiosztott pénzbeli és természetbeni részesedést.
(2) A természetbeni részesedés forintértékét a területileg érvényes állami felvásárlási árak alapulvételével kell számításba venni.
Tsznysz. 107. §
(1) A termelőszövetkezet köteles évenként, első ízben 1968. évben, a természetbeni részesedés forintértékének és a pénzbeli részesedésnek együttes összegét, úgyszintén az együttes összeg 7,5 százalékát kitevő társadalombiztosítási járulék összegét - az előző évről szóló zárszámadást jóváhagyó közgyűlés napjától számított 15 napon belül - a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek) bevallani. A bevallásnak a fizetési meghagyással azonos hatálya van.
(2) A társadalombiztosítási járulékot 1968. január 1. napjától négy egyenlő részletben, naptári negyedévenként kell fizetni. A társadalombiztosítási járulék a naptári negyedév utolsó napján esedékes és az e napot követő hónap 15. napjáig lehet azt késedelmi pótlékmentesen a termelőszövetkezet székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) bankszámlájára átutalni. Kivételt képez a negyedik negyedévre járó társadalombiztosítási járulék, amely december 15-én esedékes és december 31. napjáig utalható át késedelmi pótlékmentesen.
(3) Ha utóbb megállapítást nyert, hogy a fizetendő társadalombiztosítási járulék összege a termelőszövetkezet által kiszámított összegnél nagyobb, a járulékkülönbözetet a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) utólag kirója. A járulékkülönbözet a kirovást követő naptári negyedév utolsó napján esedékes és ettől számított 15 napon belül fizethető meg késedelmi pótlékmentesen.
Tsznysz. 108. §
(1) Az 1968. január 1. napjától a termelőszövetkezeti tagot terhelő nyugdíjjárulékot a nyugdíjbiztosítás teljes tartamára (Tsznyr. 1. §) minden tag után fizetni kell.
(2) Nem kell a termelőszövetkezeti tag után nyugdíjjárulékot fizetni arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt a tag
a) keresőképtelen beteg vagy szülési szabadságon volt, vagy katonai szolgálatot teljesített,
b) a termelőszövetkezet vezetőségének előzetes írásbeli engedélye alapján munkaviszonyban állt, vagy kisipari (háziipari) termelőszövetkezet tagja volt és ez alapon az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet hatálya alá esett.
(3) Mentesül a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége alól az a termelőszövetkezeti tag, aki részére saját jogán nyugellátást (nyugdíjat, járadékot, nyugbért, kivételes ellátást) állapítottak meg, ide nem értve a 67 százalékot el nem érő munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékot. A mentesség annak a hónapnak az első napjától kezdődik, amelyben a termelőszövetkezeti tag részére a nyugellátást megállapították és annak a hónapnak utolsó napjáig tart, amelyben a nyugellátásra jogosultsága megszűnik.
(4) Szünetel a termelőszövetkezeti tag nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége, ha az öregségi járadékra jogosító korhatárt betöltötte vagy teljesen munkaképtelen, mindaddig, amíg házastársa öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesül.
Tsznysz. 109. §
A termelőszövetkezeti tagokat terhelő nyugdíjjárulékot 1968. január 1. napjától naptári negyedévenként kell fizetni. A nyugdíjjárulék a naptári negyedév utolsó napján esedékes és az e napot követő hónap 15. napjáig lehet azt késedelmi pótlékmentesen - a társadalombiztosítási járulékkal együtt - a termelőszövetkezet székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) bankszámlájára átutalni. Kivételt képez a negyedik negyedévre járó nyugdíjjárulék, amely december 15-én esedékes és december 31. napjáig utalható át késedelmi pótlékmentesen.
Tsznysz. 110. §
A társadalombiztosítási járulék és a termelőszövetkezeti tagokat terhelő nyugdíjjárulék címén a társadalombiztosítási igazgatóságokhoz (kirendeltségekhez) befolyt összegből a Nyugdíjalapot megillető és a Pénzügyminisztériummal, valamint a Földművelésügyi Minisztériummal egyetértésben megállapított hányadnak a Nyugdíjalap javára történő elszámolásáról a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága gondoskodik.
A folyósított nyugellátás elszámolása
Tsznysz. 111. §
(1) A Tsznyt. alapján megállapított nyugellátások közül a "Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Nyugdíjalap" terhére kell folyósítani, illetőleg elszámolni
a) azt az öregségi és rokkantsági nyugdíjat, amelyet kizárólag termelőszövetkezeti nyugdíjévek figyelembevételével állapítottak meg,
b) a termelőszövetkezeti tag, illetőleg családtagja részére megállapított baleseti járadékot, valamint baleseti rokkantsági nyugdíjat, mégpedig abban az esetben is, ha a baleseti rokkantsági nyugdíjat nem kizárólag termelőszövetkezeti nyugdíjévek figyelembevételével állapították meg,
c) az öregségi és a munkaképtelenségi járadékot,
d) az a) és b) pontban megjelölt nyugdíjban, valamint a c) pontban megjelölt járadékban részesülő személy részére folyósított házastársi pótlékot,
e) a kivételes nyugellátást.
(2) A termelőszövetkezeti tagsággal és egyéb jogcímen szerzett nyugdíjévek (nyugdíjhónapok) összeszámításával megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjaknak - ideértve a nyugdíjasnak járó házastársi pótlékot is - a különböző címen figyelembe vett nyugdíjhónapokkal arányos részeit külön-külön kell kezelni, illetőleg a megfelelő külön költségvetés és beszámoló összeállításánál figyelembe venni.
Tsznysz. 112. §
(1) A "Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Nyugdíjalap" terhére kell folyósítani, illetőleg elszámolni
a) az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet szerint kizárólag termelőszövetkezeti nyugdíjévek alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, ideértve a Tsznyr. szerint járó emelés és házastársi pótlék összegét,
b) az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet alapján megállapított kivételes nyugellátást,
c) a 6/1960. (II. 14.) Korm. rendelet alapján megállapított öregségi és munkaképtelenségi járadékokat, ideértve a Tsznyr. szerint járó házastársi pótlékot,
d) a 21/1958. (II. 25.) Korm. rendelet 27/A. §-a alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjaknak az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet szerinti arányos részét, valamint a tíz évet meghaladó termelőszövetkezeti nyugdíjévek alapján járó növelés összegét, továbbá a Tsznyr. szerint járó emelés és házastársi pótlék összegét,
e) a 21/1958. (II. 25.) Korm. rendelet 27/B. §-a alapján az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerint számított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat kiegészítő növelés összegét.
(2) Az állami költségvetés terhére kell folyósítani, illetőleg elszámolni
a) a 21/1958. (II. 25.) Korm. rendelet 27/A. §-a alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjaknak az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerint számított arányos részét, ideértve a nyugdíjazás után szerzett szolgálati idő alapján járó nyugdíjkiegészítés összegét,
b) a 21/1958. (II. 25.) Korm. rendelet 27/B. §-a alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjaknak az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerint számított részét, ideértve a nyugdíjazás után szerzett szolgálati időre járó nyugdíjkiegészítés és a Tsznyr. szerint járó emelés összegét, valamint a nyugdíjasokat megillető családi és házastársi pótlékot.
Tsznysz. 113. §
A "Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Nyugdíjalap" terhére kell folyósítani, illetőleg elszámolni a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 129. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megállapított baleseti járadékokat és baleseti rokkantsági nyugdíjakat, ideértve a rokkantsági nyugdíjasoknak járó családi és házastársi pótlék, valamint a 2/1966. (I. 14.) Korm. rendelet szerinti emelés összegét.
Tsznysz. 114. §
A "Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Nyugdíjalap" terhére kell folyósítani, illetőleg elszámolni a Tsznyr. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontja, valamint a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 129. §-a (1) bekezdése g) pontja alapján folyósított baleseti járadékokat és baleseti rokkantsági nyugdíjakat, ideértve a rokkantsági nyugdíjasoknak járó családi és házastársi pótlék, valamint a 2/1966. (I. 14.) Korm. rendelet szerinti emelés összegét.
Tsznysz. 115. §
(1) A hozzátartozók részére járó nyugellátások folyósítása - az özvegyi járadék kivételével - a teherviselőket olyan mértékben terheli, mint amilyen mértékben a megállapítás alapjául szolgáló öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjak folyósítása a Tsznysz. 111-114. §-ai szerint terhelné.
(2) A Tsznyt. alapján megállapított özvegyi járadékokat, valamint a 6/1960. (II. 14.) Korm. rendelet alapján megállapított és a Tsznyr. szerint felemelt özvegyi járadékokat a "Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Nyugdíjalap" terhére kell folyósítani, illetőleg elszámolni.
Bejelentési kötelezettség
Tsznysz. 116. §
(1) Az 1967. január 1. napját követően alakult termelőszövetkezetek kötelesek megalakulásukat - a taglétszám megjelölésével - a működési engedélyük kiadásától számított 30 napon belül a szövetkezet székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek) bejelenteni és annak felhívására - a kitűzött határidőn belül - az előírt bejelentéseket megtenni.
(2) Ha két vagy több termelőszövetkezet egyesül, vagy olvad egymásba, az új termelőszövetkezet is köteles az (1) bekezdésben előírt bejelentést megtenni.
Tsznysz. 117. §
Az 1967. december 31. napjáig továbbra is hatályban maradnak azok a bejelentési rendelkezések, amelyek a termelőszövetkezeteket a tagok által teljesített munkaegységek számának, a tagok utáni járulékfizetéssel kapcsolatos adatoknak, valamint a termelőszövetkezetbe újonnan belépő és kilépő tagoknak bejelentésére kötelezik. Az 1/1958. (II. 26.) MüM rendelet 30. §-ában előírt munkaegység számának bejelentésénél köteles a termelőszövetkezet a tagnak a Tsznysz. 48. §-ának rendelkezései szerint megállapított személyi jövedelmét és nyugdíjosztályát is bejelenteni.
Tsznysz. 118. §
A nyugellátásban részesülő személy minden olyan változást, amely a nyugellátásra jogosultságot vagy a nyugellátás folyósítását érinti - ideértve a házastársi pótlékot és a családi pótlékot érintő változásokat is -, a változástól számított 8 napon belül köteles a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak bejelenteni.
Tsznysz. 119. §
(1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak köteles bejelenteni, ha
a) a termelőszövetkezetben dolgozik és nem fizikai munkát végez, vagy
b) munkaviszonyba lép, illetőleg keresőfoglalkozást kezd.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a bejelentést abban a hónapban kell megtenni, amelyben a teljesítmény a naptári év folyamán a 121. munkanapot elérte. Az (1) bekezdés b) pontja alapján a bejelentést a munkaviszonyba lépéstől, illetőleg a keresőfoglalkozás megkezdésétől számított nyolc napon belül kell teljesíteni.
(3) Az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos - házastársa vonatkozásában is -, továbbá az özvegyi járadékos ugyancsak köteles az (1) és a (2) bekezdés rendelkezései szerint bejelentést tenni.
Tsznysz. 120. §
(1) Ha az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas vagy az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint az özvegyi járadékos a termelőszövetkezetben nem fizikai munkát végez, a termelőszövetkezet a Tsznysz. 119. §-a (2) bekezdésében előírt határidőben köteles a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak bejelentést tenni. A bejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos házastársa végez a termelőszövetkezetben nem fizikai munkát.
(2) Köteles a termelőszövetkezet nyolc napon belül bejelentést tenni akkor is, ha az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadékos a termelőszövetkezetből kilépett, vagy a járadékost a termelőszövetkezetből jogerősen kizárták.
Tsznysz. 121. §
Az a munkáltató, illetőleg kisipari (háziipari) termelőszövetkezet, amely öregségi, rokkantsági nyugdíjast, illetőleg öregségi, munkaképtelenségi járadékot termelőszövetkezeti tagot vagy özvegyi járadékost alkalmaz, köteles az alkalmazás kezdő időpontját nyolc napon belül a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz bejelenteni.
Tsznysz. 122. §
Bejelentésre kötelezett továbbá
a) az a hatósági szerv, amely a nyugdíjas részére iparengedélyt vagy hasznot hajtó jogosítványt ad ki,
b) kereső foglalkozást folytató annak a munkaközösségnek a vezetője, amelybe a nyugdíjast tagként felvették.
Tsznysz. 123. §
A bejelentésnek a Tsznysz. 118-122. §-aiban részletezett adatokon felül minden esetben tartalmaznia kell a nyugdíjas, illetőleg járadékos
a) nevét,
b) születési idejét és anyja leánykori nevét,
c) lakáscímét és
d) nyugellátásának folyósítási törzsszámát.
Jogkövetkezmények
A nyugellátást megállapító, illetőleg folyósító szervnek büntető feljelentést kell tennie az ellen a személy ellen, aki nyugellátás megállapítása vagy folyósítása céljából szándékosan a valóságnak meg nem felelő bejelentést tesz vagy a valóságnak meg nem felelő igazolást terjeszt elő.
(1) Az a nyugdíjas, aki neki felróható okból jogalap nélkül vett fel nyugellátást, azt visszafizetni köteles. A nyugellátást megállapító, illetőleg folyósító szerv ezen felül a nyugdíjast a jogalap nélkül felvett nyugellátással azonos összegű térítés megfizetésére is kötelezheti. A visszafizetésre, illetőleg a térítésre kötelezés nem érinti a nyugdíjas esetleges büntetőjogi felelősségét.
(2) Ha a nyugellátás jogalap nélküli felvétele a nyugdíjas terhére nem róható, a nyugdíjas a vonatkozó határozat kézbesítésétől visszafelé számított három hónap alatt felvett nyugellátást köteles visszafizetni.
(3) A visszafizetésre, illetőleg a térítésre a nyugdíjast határozattal kell kötelezni. A nyugdíjas a határozat ellen, a kézbesítést követő naptól számított tizenöt napon belül, felszólalással élhet a Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottsághoz (Tsznyr. 68. §-a). A határidőn belül beadott felszólalásnak a térítés összege erejéig halasztó hatálya van. Ha a bizottság azt állapítja meg, hogy a nyugdíjas részére jogalap nélküli kifizetés történt, a nyugdíjast a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetése alól nem mentesítheti.
(4) A jogalap nélkül felvett nyugellátás összegének visszafizetése tárgyában a Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottság végérvényesen dönt. Az ezt meghaladó térítés ellen, a határozat kézbesítését követő naptól számított 30 napon belül, a nyugdíjas keresettel fordulhat az első fokú határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz.
Ha a nyugellátás jogalap nélküli felvételét a termelőszövetkezet vagy adatközlésre kötelezett más szerv mulasztása vagy a valóságnak meg nem felelő adat közlése idézte elő, a megállapító, illetőleg folyósító szerv az adatszolgáltatásra kötelezettet a jogalap nélkül kifizetett összeg megtérítésére határozattal kötelezi. A fizetésre kötelezett a határozat ellen, annak kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül felszólalással élhet a Termelőszövetkezeti Nyugdíjügyi Bizottsághoz (Tsznyr. 68. §-a). A bizottság határozata ellen, annak kézbesítését követő naptól számított harminc napon belül, a fizetésre kötelezett keresettel fordulhat az első fokú határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz. A határidőn belül beadott keresetnek halasztó hatálya van.
Tsznysz. 124. §
A nyugellátást megállapító szerv a Tsznyr. 85. §-a alapján akkor kötelezi a nyugdíjast a jogalap nélkül felvett nyugellátás és az ezen felül megállapítható térítés megfizetésére, ha a nyugellátás összegének helytelen megállapítása a nyugdíjas terhére felróható okból történt. A nyugellátást megállapító szerv a fizetési kötelezettségről a nyugdíjmegállapító határozat módosításával egyidejűleg határoz és a jogerős határozatot a nyugellátást folyósító szervnek megküldi.
(2) Az (1) bekezdésben nem említett esetekben a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetésére, illetőleg a térítés megfizetésére, valamint a Tsznyr. 86. §-a szerinti megtérítés fizetésére a nyugellátást folyósító szerv kötelezi határozattal a nyugdíjast vagy a termelőszövetkezetet, illetőleg az adatközlő más szervet.
(3) A jogalap nélkül felvett nyugellátást és a kirótt térítést, valamint megtérítést a nyugellátást folyósító szervhez kell befizetni. A nyugdíjast, a termelőszövetkezetet és az adatközlő más szervet e címen terhelő tartozások behajtásáról a nyugellátást folyósító szerv gondoskodik.
(1) Ha a termelőszövetkezet, illetőleg megbízottja a kötelező balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést nem foganatosította, köteles a mulasztás által okozott üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján megállapított nyugellátás összegét, valamint a nyugellátás megállapításával kapcsolatos eljárás költségeit megtéríteni. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség áll fenn akkor is, ha az üzemi balesetet (foglalkozási betegséget) a termelőszövetkezet, illetőleg megbízottja szándékosan idézte elő.
(2) A termelőszövetkezetet terhelő megtérítésekért egyetemlegesen felel az a megbízott, aki a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabály vagy óvóintézkedés végrehajtását utasítás ellenére vétkesen elmulasztotta, továbbá, aki a termelőszövetkezeti tag üzemi balesetét (foglalkozási betegségét) szándékosan idézte elő.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell, ha a kötelező balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést a munkáltató vagy megbízottja nem foganatosította.
(1) Az, aki a termelőszövetkezeti tag munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős, az emiatt megállapított nyugellátás összegét, valamint a nyugellátás megállapításával kapcsolatos eljárási költségeket megtéríteni köteles. A felelősség megállapítására - ha a jogszabály kivételt nem tesz - a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a termelőszövetkezeti tagnak vagy hozzátartozójának vagyoni kára nincs.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti megtérítési kötelezettség természetes személyt terhel, méltányos esetben mérséklésnek van helye.
(1) A Tsznyr. 87. és 88. §-ai alapján fennálló követelés a nyugellátás esedékességétől számított öt év alatt évül el.
(2) Ha a Tsznyr. 87. és 88. §-aiban említett megtérítésre állami szerv kötelezett, a megtérítés teljesítésére a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 96. §-ában kapott felhatalmazás alapján kiadott rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
Ha a nyugellátásban részesülő személy mástól kártérítést - ide nem értve a dologi kár megtérítését - kapott anélkül, hogy a kártérítés összegének megállapításánál a részére járó nyugellátást figyelembe vették volna, a nyugellátás ugyanarra az időre kapott kártérítés mértékéig nem jár. Ha a kártérítést időtartam megjelölése nélkül egy összegben fizették ki, a nyugellátás annyi időre nem jár, amennyire a kártérítés fele összege fedezetet nyújt.
(1) Rendbírságot köteles fizetni az a termelőszövetkezet, amely
a) az előírt jelentéseket, bejelentéseket, adatszolgáltatásokat, okirati igazolásokat egyáltalán nem vagy nem a megállapított idő alatt vagy nem a megszabott módon teljesíti, vagy azokban valótlan adatokat közöl,
b) a termelőszövetkezeti tagok tagságára, munkakörére, munkavégzésére és jövedelmére vonatkozó nyilvántartásokat nem vezeti vagy nem a rendelkezéseknek megfelelően vezeti, a nyilvántartásokat az előírt határidő előtt kiselejtezi vagy megsemmisíti, illetőleg azokat az előírt esetekben az arra kijelölt szervnek nem adja át,
c) a nyugellátást megállapító vagy folyósító szervek kiküldötteinek a szükséges felvilágosítást nem adja meg, nem enged betekintést a termelőszövetkezet tagjaira vonatkozó iratokba, feljegyzésekbe és nyilvántartásokba, vagy a helyszíni eljárást, illetőleg vizsgálatot bármi módon akadályozza.
(2) Rendbírságot köteles fizetni a munkáltató, valamint az adat közlésére kötelezett más szerv vagy személy, ha a kért adat közlésének elmulasztása, illetőleg késedelmes vagy a valóságnak meg nem felelő közlése miatt jogalap nélkül folyósítottak nyugellátást.
(3) A rendbírság 1000 forintig terjedhet, és azt a nyugellátást megállapító vagy folyósító szerv rója ki.
Tsznysz. 125. §
(1) A nyugellátást megállapító, illetőleg folyósító szerv a Tsznyr. 87. és 88. §-án alapuló megtérítési összegről, a Tsznyr. 91. §-a alapján kirótt rendbírságról, valamint a Tsznysz. 107. §-a (3) bekezdése alapján kirótt járulékkülönbözetről fizetési meghagyást bocsát ki. A fizetési meghagyás ellen, annak kézbesítését követő naptól számított 30 napon belül, a kötelezett keresettel fordulhat a fizetési meghagyást kibocsátó szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz.
(2) A természetes személyt terhelő megtérítés összegét a Tsznyr. 88. §-a (2) bekezdése szerint meghatározott esetekben a nyugellátást megállapító szerv mérsékelheti. Peres eljárás esetén ez a jog a bíróságot is megilleti.
Tsznysz. 126. §
A Tsznyr. 87. és 88. §-a alapján megállapított megtérítést és a Tsznyr. 91. §-a alapján kirótt rendbírságot a megtérítést megállapító, illetőleg a rendbírságot kiróvó szerv azonnali beszedési megbízás (promptinkasszó) útján is behajthatja, feltéve, hogy a behajtást halasztó hatályú kereset nem gátolja.
Az üzemi balesettel és a foglalkozási betegséggel kapcsolatos rendelkezések kiterjesztése
(1) Üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén a Tsznyt. rendelkezései szerint járó nyugellátásokra jogosultak
a) a termelőszövetkezeti tagoknak a közös munkában részt vevő családtagjai,
b) a termelőszövetkezeti csoportoknak, a szőlő- és gyümölcs- (zöldség-) termelő szakszövetkezeteknek, a szőlő- és gyümölcs- (zöldség-) termelő szakcsoportoknak, valamint a hegyközségeknek (a továbbiakban: mezőgazdasági termelőcsoport) azok a tagjai, akik a 71/1955. (XII. 31.) MT rendeletnek a 20/1964. (VIII. 20.) Korm. rendelet 1. §-ával megállapított 63/A. §-a alapján kötött megállapodás értelmében betegségi ellátásra jogosultak, valamint e tagoknak a közös munkában részt vevő családtagjai is.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyek hozzátartozói özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra és szülői nyugdíjra ugyanúgy jogosultak, mint az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási betegségben megbetegedett termelőszövetkezeti tagok hozzátartozói.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint járó kártalanítási segély, baleseti járadék és baleseti rokkantsági nyugdíj, valamint az özvegyi nyugdíj alapjául szolgáló rokkantsági nyugdíj összegét havi 900 forint átlagjövedelem figyelembevételével kell megállapítani.
(1) A Tsznyr. 5. §-a (1) bekezdésétől eltérően a mezőgazdasági termelőcsoport tagjának és családtagjának a balesete akkor minősül üzemi balesetnek, ha a baleset a sérültet a közös vagy táblás gazdálkodás kereteiben közösen végzett termelőmunka közben vagy azzal összefüggésben vagy a termények és a termékek közös feldolgozása, szállítása és értékesítése, illetőleg a közös termelőmunkába vagy onnan lakására (szállására) menet érte.
(2) A mezőgazdasági termelőcsoportok tagjai után az üzemi baleset és a foglalkozási betegség alapján járó nyugellátások és betegségi ellátás fedezetére baleseti biztosítási díjat kell fizetni. A baleseti biztosítási díj összegét, fizetésének módját, a késedelmes fizetés jogkövetkezményeit, a fizetett díjak megosztását, valamint a bevételek és kiadások kezelését a SZOT a pénzügyminiszterrel, a munkaügyi miniszterrel, továbbá a termelőszövetkezeti csoportok vonatkozásában a földművelésügyi miniszterrel, a szakszövetkezetek, a szakcsoportok és a hegyközségek vonatkozásában pedig a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnökével egyetértésben állapítja meg.
Tsznysz. 127. §
A Tsznyr. 92. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett családtagoknak a 19/1959. (VII. 12.) FM rendelet 7. §-ában megjelölt azt a személyt kell tekinteni, aki a baleset bekövetkezésekor, illetőleg a foglalkozási betegség veszélyével járó munka végzésekor élt a termelőszövetkezeti taggal, illetőleg a mezőgazdasági termelőcsoport tagjával közös háztartásban.
Tsznysz. 128. §
(1) A Tsznyr. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett tagok után a mezőgazdasági termelőcsoport tagonként és naptári hónaponként 4 forint 50 fillér baleseti biztosítási díjat köteles fizetni. A baleseti biztosítási díj az érdekelt tagokat terheli.
(2) Nem kell baleseti biztosítási díjat fizetni a sorkatonai szolgálatot teljesítő tagok után, valamint a közös munkában részt vevő családtagok után.
(3) A baleseti biztosítási díj fizetésére és esedékességére - ideértve a késedelmi pótlék nélküli fizetés határidejét is - a 71/1955. (XII. 31.) MT rendelet 63/A. §-a alapján fizetendő betegellátási díjra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Tsznysz. 129. §
A Tsznysz. 128. §-ának (1) bekezdése alapján fizetett baleseti biztosítási díjakból származó bevételek 50 százalékát a "Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Nyugdíjalap"-ban kell kezelni, 50 százalékát pedig az üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó betegségi biztosítási szolgáltatások, valamint a kártalanítási segélyek fedezetére kell fordítani. A mezőgazdasági termelőcsoportok tagjainak baleseti biztosításával kapcsolatos bevételeket és kiadásokat a Nyugdíjalapon belül külön ki kell mutatni.
Tsznysz. 130. §
A mezőgazdasági termelőcsoport a Tsznyr. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt személyeket ért üzemi balesetért (foglalkozási betegségért) a Tsznyr. 87. §-ának rendelkezései szerint felel.
Tsznysz. 131. §
A Tsznyr. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett személyek üzemi balesetének, illetőleg foglalkozási betegségének nyilvántartására és bejelentésére vonatkozó szabályokat a földművelésügyi miniszter, illetőleg a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke állapítja meg.
Illetékmentesség
E törvényerejű rendeleten alapuló igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illeték- és költségmentes.
Korábbi nyugellátások felemelése
E törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokat - a Minisztertanács által megállapított körben és mértékben - fel kell emelni.
(1) Az 1967. január 1. napjától az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet alapján havi 400 forintnál kisebb összegben megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forintra fel kell emelni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az említett törvényerejű rendelet alapján megállapított és gondozási pótlékkal havi 470 forintnál kisebb összegre kiegészített rokkantsági nyugdíjakat havi 470 forintra kell felemelni.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a 21/1958. (II. 25.) Korm. rendelet 27/B. §-a alapján havi 750 forintnál kisebb összegben megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat tíz százalékkal, de legalább havi 50 forinttal és legfeljebb havi 750 forintra kell felemelni.
(4) Ha az (1)-(3) bekezdésben említett nyugdíjat 1967 január havában korlátozott összegben folyósítják, az emelést attól az időponttól kell végrehajtani, amelytől a nyugdíjat korlátozás nélkül kell folyósítani.
(1) Az 1967. január 1. napjától az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet alapján havi 300 forintnál kisebb összegben megállapított özvegyi nyugdíjakat havi 300 forintra fel kell emelni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően tíz százalékkal, de legalább havi 25 forinttal és legfeljebb havi 400 forintra kell felemelni a 21/1958. (II. 25.) Korm. rendelet 27/B. §-a alapján járó öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíj figyelembevételével havi 400 forintnál kisebb összegben megállapított özvegyi nyugdíjakat.
(3) Az 1967. január 1. napjától havi 130 forintról havi 200 forintra fel kell emelni a 6/1960. (II. 14.) Korm. rendelet 3. §-a alapján megállapított özvegyi járadékokat.
Az 1967. január 1. napjától fel kell emelni
a) a Tsznyr. 95. §-a (1) bekezdésében megjelölt özvegyi nyugdíjakhoz igazodó árvaellátásokat havi 150 forintra, illetőleg a szülőtlen árvák részére járó árvaellátásokat havi 300 forintra,
b) a Tsznyr. 95. §-a (2) bekezdésében megjelölt özvegyi nyugdíjakhoz igazodó árvaellátásokat tíz százalékkal, de legalább 193 forintra és legfeljebb havi 200 forintra, illetőleg a szülőtlen árvák részére járó árvaellátásokat legalább havi 385 forintra és legfeljebb havi 400 forintra.
A Tsznyr. 95. §-a (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések az ott megjelölt özvegyi nyugdíjakhoz igazodó szülői nyugdíjak felemelésére is irányadók.
Tsznysz. 132. §
A Tsznyr. 94. §-a (3) bekezdésének, illetőleg 95. §-a (2) bekezdésének rendelkezései szerint történő emelés szempontjából a nyugellátásnak azt az összegét kell figyelembe venni, amely a nyugdíjast a szolgálati idő és a termelőszövetkezeti nyugdíjévek alapján együttesen illeti meg.
Tsznysz. 133. §
A Tsznyr. 94. és 95. §-ában megjelölt határösszeg számításánál a nyugdíjasnak járó családi és házastársi pótlékot, valamint a baleseti járadékot figyelmen kívül kell hagyni.
Tsznysz. 134. §
(1) Ha a nyugdíjas részére öregségi vagy rokkantsági nyugdíj mellett özvegyi nyugdíjat is folyósítanak, csak az egyik nyugellátást lehet emelt összegben folyósítani, és ezt kell a másik nyugellátás nem emelt összegével a Tsznyr. 53. §-a szerint legfeljebb havi 800 forintra kiegészíteni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az egyik nyugellátás emelésére a 2/1966. (I. 14.) Korm. rendelet rendelkezései az irányadók.
Tsznysz. 135. §
A hozzátartozók részére járó nyugellátásokat a Tsznyr. 95-97. §-a alapján akkor is fel kell emelni, ha az emelés következtében a nyugellátások együttes összege az özvegyi nyugdíj két és félszeres összegét meghaladja.
Tsznysz. 136. §
§ (1) A külföldre folyósított nyugellátások közül a Tsznyr. 94-97. §-a alapján csak azokat lehet felemelni, amelyeket államközi társadalombiztosítási egyezmény alapján kell külföldre folyósítani.
(2) Nem lehet a Tsznyr. 94-97. §-a alapján felemelni azokat a nyugellátásokat, amelyek összegét az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet 33/B. §-a alapján csökkentették.
Vegyes rendelkezések
A termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítása felett a felügyeletet a Szakszervezetek Országos Tanácsa a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben gyakorolja.
A Minisztertanács felhatalmazást kap, hogy a törvényerejű rendelet végrehajtására vonatkozó részletes és átmeneti rendelkezéseket rendelettel megállapítsa, továbbá, hogy a törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó személyek meghatározott körére az öregségi nyugdíjra jogosultság feltételeit az általános rendelkezésektől eltérően szabályozza. A Minisztertanács egyes kérdések szabályozását a Szakszervezetek Országos Tanácsa hatáskörébe utalhatja.
A Tsznyt. és az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet alapján nyugellátásban részesülő személy és családtagja ugyanazokra a betegségi biztosítási szolgáltatásokra, ugyanazokkal a feltételekkel és mértékben jogosult, mint a munkaviszony alapján nyugellátásban részesülő személy és családtagja.
A jogosult nyugellátási igényéről sem egészben, sem részben nem mondhat le, kivéve, ha állampolgársági kötelékből elbocsátását kéri (1957. évi 55. tvr. 11. . Nyugellátását másra át nem ruházhatja, a hozzátartozók tartásdíja, valamint állami pénzintézettel szemben fennálló tartozása fejében azonban nyugellátásának lefoglalható részét engedményezheti.
(1) A nyugellátásból le kell vonni azt az összeget, amelynek visszafizetésére, illetőleg megfizetésére a nyugellátásban részesülőt jogalap nélküli felvétel miatt a Tsznyr. 85. §-a alapján kötelezték. A levonás a folyósított nyugellátás ötven százalékáig terjedhet. Ha azonban a nyugdíjas munkaviszonyban áll vagy kereső foglalkozást folytat, a levonás az egyébként folyósítható nyugellátás száz százalékáig terjedhet.
(2) A jogalap nélkül kifizetett nyugellátást a nyugdíjas halála esetén a hozzátartozót megillető ellátásból levonni nem lehet.
A nyugdíjasnak harmadik személlyel szemben fennálló tartozását - kivéve a társadalombiztosításból eredő tartozásokat, valamint az adók módjára behajtandó és 100 forintot meghaladó összegű tartozást - a nyugellátásból a bírósági végrehajtás szabályai szerint vagy a nyugdíjasnak a Tsznyr. 99. §-a szerint kiállított engedményezési okirata alapján lehet levonni. A követelések sorrendjére és módjára, valamint a levonás mértékére a bírósági végrehajtás szabályai az irányadók.
A társadalombiztosítási járulékot, illetőleg a nyugdíjjárulékot, valamint a jogalap nélkül felvett nyugellátásnak levonás útján be nem hajtható részét, továbbá a Tsznyr. 85. §-a alapján megállapított térítést, a Tsznyr. 86-88. §-ai alapján megtérítendő összeget és a Tsznyr. 91. §-a alapján kirótt rendbírságot adók módjára kell behajtani.
Felhatalmazást kap a SZOT, hogy a Tsznyt., valamint a Tsznyr. alkalmazása során felmerülő, továbbá a végrehajtással kapcsolatos kérdéseket a Tsznyt.-ben és a Tsznyr.-ben foglalt rendelkezések figyelembevételével - e rendelkezések korlátai között - a földművelésügyi miniszterrel és a munkaügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza. Költségkihatással járó kérdéseket a pénzügyminiszterrel egyetértésben kell szabályozni.
Átmeneti rendelkezések
(1) Az 1967. január 1. napja előtt előterjesztett nyugellátási igényeket a Tsznyt. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint, az említett határnap után előterjesztett nyugellátási igényeket pedig a Tsznyt. rendelkezései szerint kell elbírálni.
(2) A Tsznyt. hatálybalépése előtt meghalt személyek hozzátartozóinak nyugellátási igényét a halál időpontjában érvényben volt jogszabályok szerint kell elbírálni akkor is, ha az igényt a Tsznyt. hatálybalépése után terjesztették elő.
(3) A Tsznyt. alapján nyugellátást legkorábban abban az esetben is csak az 1967. január 1. napjától lehet megállapítani, ha a nyugellátásra való jogosultságnak a Tsznyt.-ben meghatározott feltételei már az említett határnap előtt fennállottak.
(1) A Tsznyt. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított rokkantsági nyugdíjat állapotváltozás esetén akkor is az első ízben megállapításnál alapul vett jogszabályok szerint kell módosítani, ha az állapotváltozás a Tsznyt. hatálybalépése után következett be.
(2) A Tsznyt. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított rokkantsági nyugdíj megszüntetése esetében a feléledés címén járó rokkantsági nyugdíjat akkor is az első ízbeni megállapításnál alapul vett jogszabályok szerint kell megállapítani, ha a rokkantság megszűnését követő öt éven belül történt újbóli megrokkanás a Tsznyt. hatálybalépése után következett be.
(3) A volt rokkantsági nyugdíjas a (2) bekezdésben meghatározott feléledés helyett kérheti igényének a Tsznyt. alapján történő elbírálását, ha az említett öt éven belül, de a Tsznyt. hatálybalépése után mint termelőszövetkezeti tag a közös munkában legalább két éven át részt vett.
Tsznysz. 137. §
A Tsznyr. 105. §-a (3) bekezdésében megjelölt két évi időtartam számításánál a Tsznysz. 7. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(1) A Tsznyr. 104. §-a (1) bekezdésének rendelkezésétől eltérően az üzemi baleseten és a foglalkozási betegségen alapuló nyugellátási igényeket a Tsznyt. szerint akkor kell elbírálni, ha az üzemi baleset bekövetkezése, illetőleg a foglalkozási betegség megállapítása a Tsznyt. hatálybalépése után történt.
(2) Az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet vagy korábbi jogszabály alapján megállapított baleseti járadékban vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő termelőszövetkezeti tagnak, illetőleg a Tsznyr. 92. §-a (1) bekezdésében megjelölt személynek a Tsznyt. hatálybalépése után bekövetkezett üzemi balesete (foglalkozási betegsége) esetében az együttes következmény alapján kérelemre a nyugellátási igényt akkor kell a Tsznyt. szerint elbírálni, ha a termelőszövetkezeti tag, illetőleg a Tsznyr. 92. §-a (1) bekezdésében megjelölt személy az újabb baleset vagy foglalkozási betegség következtében magasabb fokozatba (rokkantsági csoportba) kerül vagy meghal.
(3) Ha a (2) bekezdésben megjelölt személy munkaképességének csökkenése állapotrosszabbodás miatt fokozódik, vagy halála állapotrosszabbodás következménye, az igényt annak a jogszabálynak az alapján kell elbírálni, amely szerint a baleseti járadékot (baleseti rokkantsági nyugdíjat) korábban megállapították.
Az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjban részesülő személynek a Tsznyt. hatálybalépését követően történt elhalálozása esetében a hozzátartozók igényét a Tsznyt. rendelkezései szerint kell elbírálni, de nyugellátásuk összegét a korábbi jogszabályok szerint megállapított öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíj figyelembevételével kell számítani.
Tsznysz. 138. §
(1) A Tsznyt. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított, de a Tsznyt. hatálybalépésekor nem folyósított vagy ezt követően megszüntetett özvegyi nyugdíjra az igény a Tsznyt. rendelkezései szerint éled fel. Ha azonban az özvegyi nyugdíjat a Tsznyt. hatálybalépése előtt házasságkötés miatt szüntették meg, az özvegyi nyugdíjra az igény a Tsznyr. 14. §-a (2) bekezdése a) pontjának rendelkezésétől eltérően akkor éled fel, ha a megszüntetés okául szolgáló házasságot 1963. április 30. napja után kötötték.
(2) Ha a Tsznyt. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított özvegyi nyugdíjat a Tsznyt. hatálybalépése után kötött házasság miatt kell megszüntetni, az özvegy végkielégítésre jogosult. Ha ezt a jogát érvényesítette, a Tsznyr. 14. §-a (2) bekezdésének rendelkezései szerint a megszüntetett özvegyi nyugdíjra az igénye a házasság megszűnésekor nem éled fel.
Tsznysz. 139. §
(1) Ha a Tsznyt. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjas a Tsznyt. hatálybalépése után hal meg, özvegyét (élettársát) a Tsznyt. rendelkezései szerint ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíj - újabb házasságkötés esetében végkielégítés - illeti meg.
(2) Az (1) bekezdés szerint járó ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíjat annak a nyugellátásnak a félösszegében kell megállapítani, amely a nyugdíjast a halál időpontjában öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjként - az esetleg megállapított gondozási pótlék figyelmen kívül hagyásával - megillette vagy megillette volna. Ha azonban rokkantsági nyugdíját a 21/1958. (II. 25.) Korm. rendelet 27/A. vagy 27/B. §-a alapján II. vagy I. csoportbeli rokkantság figyelembevételével állapították meg, az ideiglenes és az állandó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági nyugdíjnak a fél összege, amely a nyugdíjast a halál időpontjában III. rokkantsági csoportba tartozás esetén megillette volna.
Az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet szerint megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjban, valamint a 6/1960. (II. 14.) Korm. rendelet alapján megállapított öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő személyek házastársi pótlékra a Tsznyt. rendelkezései szerint jogosultak.
Tsznysz. 140. §
Az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelet 286-288. §-ainak a munkakönyvi bejegyzésekre vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell, ha a Tsznyt. alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat állapítanak meg, és a nyugdíjas részére az 1950. évben vagy azt követően munkakönyvet állítottak, illetőleg állítanak ki.
(1) Az 1967. január 1. napján nyugellátásban részesülő nyugdíjas részére a nyugellátást utólag első ízben 1967. január hó végén kell folyósítani.
(2) Azon a címen, hogy a nyugdíjas részére az 1967. január 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint az 1967 január hóra már nyugellátást folyósítottak, a nyugdíjas terhére térítményt előírni nem lehet.
(3) A nyugdíjas halála esetén a nyugellátásoknak az elhalálozás hónapjában egyébként esedékes teljes összegét kell kifizetni, tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjas a hónap melyik napján halt meg.
Hatálybaléptető rendelkezések
A jelen törvényerejű rendelet 1967. évi január hó 1. napján lép hatályba; hatálybalépésével egyidejűleg az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet, valamint az azt módosító 1959. évi 15. törvényerejű rendelet, az 1961. évi 17. törvényerejű rendelet, az 1963. évi 28. törvényerejű rendelet és az 1964. évi 7. törvényerejű rendelet hatályát veszti.
(1) A Tsznyr. - a 83. § kivételével - az 1967. január 1. napjával lép hatályba; a 83. § rendelkezéseit az 1968. január 1. napjától kell alkalmazni.
(2) A Tsznyr. hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti - a (3) bekezdésben említett rendelkezések kivételével - a 21/1958. (II. 25.) Korm. rendelet, a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 129. §-a (1) bekezdésének b) és g) pontja, a 130. §-a és a 135. §-ának (3) bekezdése, a 25/1959. (V. 1.) Korm. rendelet, a 6/1960. (II. 14.) Korm. rendelet és a 25/1960. (V. 15.) Korm. rendelet, a 41/1960. (IX. 1.) Korm. rendelet 1-3. és 5. §-a, 8. §-ának (2) bekezdése, valamint a 9. és 10. §-a, a 13/1961. (IV. 16.) Korm. rendelet, a 40/1961. (XI. 12.) Korm. rendelet, a 12/1963. (V. 18.) Korm. rendelet, a 30/1963. (XI. 11.) Korm. rendelet, a 7/1964. (III. 14.) Korm. rendelet és a 16/1965. (IX. 5.) Korm. rendelet.
(3) A 21/1958. (II. 25.) Korm. rendeletnek a 40/1961. (XI. 12.) Korm. rendelet 9. §-ával módosított 38. §-a, valamint a 6/1960. (II. 14.) Korm. rendeletnek a 40/1961. (XI. 12.) Korm. rendelet 11. §-ával módosított 9. §-a 1968. január 1. napjával veszti hatályát.
Tsznysz. 142. §
(1) A Tsznysz. - a 106-110. §-ok kivételével - 1967. január 1. napján lép hatályba; a 106-110. §-ok rendelkezéseit 1968. január 1. napjától kell alkalmazni.
(2) A Tsznysz. hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti - a (3) bekezdésben említett rendelkezések kivételével - az 1/1958. (II. 26.) MüM rendelet, az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelet 272. §-a, a 8/1959. (VI. 28.) MüM rendelet, a 2/1960. (III. 27.) MüM rendelet és a 7/1960. (X. 14.) MüM rendelet, a 3/1961. (IV. 16.) MüM rendelet 1-5. §-a és 8-12. §-a, a 10/1961. (XII. 20.) MüM rendelet és a 8/1963. (XI. 11.) MüM rendelet, valamint az 5/1965. (IX. 5.) SZOT szabályzat.
(3) Az 1/1958. (II. 26.) MüM rendelet 16-19. és 28-31. §-a, a 2/1960. (III. 27.) MüM rendelet 15-17. §-a, valamint a 16/1962. (XII. 29.) MüM rendelet 1968. január 1. napjával veszti hatályát.
Gáspár Sándor s. k.,
a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára