A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának jogegységi hatályú határozata [Jpe.I.60.041/2022/12.]

szerződés árfolyamkockázat tisztességtelensége miatti érvénytelenségének tárgyában

Az ügy száma: Jpe.I.60.041/2022/12. szám

A felperes: a felperes neve

(a felperes címe)

A felperesek képviselője: Olsavszky Ügyvédi Iroda

eljáró ügyvéd: dr. Olsavszky Péter

(a felperes képviselőjének címe)

Az alperes: az alperes neve

(az alperes címe)

Az alperes képviselője: Lajer Ügyvédi Iroda,

eljáró ügyvéd: dr. Lajer Zsolt

(az alperes képviselőjének címe)

A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása

A jogegységi panaszt benyújtó fél: az alperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Gfv.30.050/2022/5. számú közbenső ítélet

Rendelkező rész

A Kúria megállapítja, hogy a Gfv.30.050/2022/5. számú közbenső ítélete jogkérdésben eltér a Gfv.30.340/2019/7. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozattól.

Az eltérés indokolt volt, ezért a Kúria a Gfv.30.050/2022/5. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.

A Kúria bármely határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható.

A Kúria kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint, jogegységi panasz eljárásban felmerült költséget.

A Kúria elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.

A határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az alperesnél 2007. augusztus 6-án "deviza alapú hitel igénybevételéből eredő esetleges kockázatok tudomásul vételéről" szóló nyilatkozatot (a továbbiakban: kockázatfeltáró nyilatkozat) írt alá lakáskölcsön felvétele érdekében. Ez a nyilatkozat egyebek mellett a következőket rögzítette: Az aláírónak tudomása van arról, hogy a deviza alapú hitel alatt olyan hitel értendő, amelynek összege nem magyar forintban, hanem az igényelt devizanemben, többek között svájci frankban kerül meghatározásra. A hitelt folyósító alperes a hitelt forintban bocsátja rendelkezésre, de a tartozást devizában tartja nyilván, a hitel fél részéről történő visszafizetése is forintban történik. Deviza alapú hitel esetében az alperes a folyósított devizahitel összegét átszámítja forintra, személyi kölcsön esetén az alperes magánszemélyekre vonatkozó valutavételi, egyéb deviza alapú hitelek esetén pedig az alperes magánszemélyekre vonatkozó deviza vételi árfolyamát alkalmazva, a törlesztéskor pedig a forintban befizetett összeget az alperes magánszemélyekre vonatkozó deviza eladási árfolyamán számítja át devizára. A vételi és eladási árfolyam közti különbség változatlan árfolyam mellett is emeli a hitel költségeit. Amennyiben a deviza alapú hitel devizaneme és a forint közötti árfolyam változik, az hatással lesz mind a folyósítandó hitelösszeg, mind a tőkét és kamattartozást is magába foglaló törlesztőrészletek, valamint egyéb, devizában nyilvántartott járulékok, költségek nagyságára. Abban az eseten, ha a futamidő alatt a forint árfolyama erősödik, úgy kevesebb forintot kell fizetni a devizában nyilvántartott törlesztőrészletek ellenértékeként, amennyiben gyengül, úgy a fizetési terhek nőnek. A deviza alapú hitelek kamata a nemzetközi kamatok változása miatt is módosulhat. Lehetőség van arra, hogy a futamidő alatt az alperes a fél kérelmére a még fennálló tőketartozás összegét magyar forintra konvertálja. A jelen nyilatkozat aláírásával a felperes elismerte, hogy a banktól a deviza alapú hitel igénybevételével összefüggésben felmerülő kockázatokról a szükséges tájékoztatást megkapta és megértette, különös tekintettel az árfolyamkockázatra. A felperes kijelentette, hogy a deviza alapú hitelt a fentiek ismeretében is igénybe kívánja venni.

[2] 2007. augusztus 28-án a peres felek kölcsönszerződést kötöttek szabad felhasználású lakás előtakarékossági szerződés fedezete mellett nyújtandó deviza alapú kölcsönről. A szerződés részét képező lakossági üzletszabályzat III.22.1. rendelkezése szerint az adós jogosult a futamidő alatt egy alkalommal a banktól a devizában nyilvántartott kölcsön forint alapú kölcsönné átalakítását kérni, köteles e kérelmét a fordulónapot legalább 30 nappal megelőzően a bankhoz írásban benyújtani. A bank a kérelmet a saját belső szabályzata szerint bírálja el.

[3] A szerződés 11.5. pontjában az adós kijelentette, hogy a banknál vezetett számlák, a bank bizonylatai, nyilvántartásai és üzleti könyvei alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt elfogadja a szerződés szerinti jogügyletek alapján fennálló kölcsön, járulék és egyéb tartozás mindenkori összegének közokirati tanúsításaként. Alávetette magát annak, hogy az e jogügyletekből fennálló tartozás mértékét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezésének esetére is a bank felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa.

A felperes keresete és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében elsődlegesen a kölcsönszerződés árfolyamkockázatra vonatkozó tisztességtelenségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 209. § (1) bekezdésére hivatkozással, jogkövetkezményként pedig a szerződés hatályossá nyilvánítását és az alperes 3.658.808 forint megfizetésére kötelezését kérte. Másodlagosan a kölcsönszerződés semmisségének megállapítását a régi Ptk. 200. § (2) bekezdés első fordulata alapján jogszabályba ütközés címén a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 213. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontjába foglaltakra utalással, jogkövetkezményként az alperes 3.819.118 forint megfizetésére kötelezését kérte. Harmadlagos kereseti kérelme a szerződés részleges érvénytelenségének megállapítására irányult a szerződés 11.5. pontjának tisztességtelensége miatt.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli kölcsönszerződés a felperes által hivatkozott egyetlen okból sem érvénytelen.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel úgy ítélte meg, hogy a teljes érvénytelenség iránti kereset elsődleges jogalapja az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelensége volt. Álláspontja szerint nem volt átlátható a szerződéskötéskor az árfolyamkockázat gazdasági következménye, műkődési mechanizmusa. A hiányos tájékoztatásból fakadó átláthatóság hiánya viszont önmagában nem dönti el az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelenségének kérdését, csupán vizsgálhatóvá teszi azt. Az árfolyamkockázatból adódó kockázat telepítése akkor lehet tisztességtelen, ha a kockázat eleve korlátlan vagy legalábbis az adós részéről nem korlátozható, nem kezelhető. Ha a kockázat korlátozott, vagy korlátlan ugyan, de az adós által korlátozható, akkor a kockázattelepítés elfogadható, mivel az nem teremt egyensúlytalan helyzetet a felek jogaiban és kötelezettségeiben. Ha a fogyasztónak lehetősége van a reá telepített kockázat kezelésére azáltal, hogy egyoldalú módosítási jogot gyakorolva forintra, azaz a keresménye szerinti pénznemre váltja a szerződés alapján fennálló tartozását, ez azt jelenti, hogy nem a szerződésből következően visel korlátlan kockázatot, hanem a saját döntése folytán, mivel bármikor megtehette volna, mégsem gyakorolta az egyoldalú módosítási jogot. A perbeli szerződés biztosított ilyen jogot a felperes számára, a felperest alanyi jogként illette meg a forintra váltás lehetősége. A másodfokú bíróság szerint nem a tájékoztatás tartalmából, hanem az üzletszabályzat III.22.1. pontjából és a tájékoztatás forintosításra vonatkozó rendelkezéséből az a következtetés vonható le, hogy az árfolyamkockázat felperesre telepítése nem lehet tisztességtelen, mert nem teremt egyensúlytalan helyzetet, mivel lehetővé tette a felperes részére a kockázat saját maga általi kezelését.

[8] A másodfokú bíróság a felperes másodlagos kereseti kérelme vonatkozásában egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel, amely szerint a szerződés eleget tesz a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontjában előírt feltételeknek. Utalt arra, hogy a perbeli szerződés 2016 novemberében teljesítéssel megszűnt, ezért a ténytanúsítványra vonatkozó szerződési feltétel érvénytelenségét sem vizsgálni, sem megállapítani nem szükséges, mert az adott szerződési feltétel ítéleti döntés hiányában sem köti a felperest, egy megszűnt szerződés vele szemben alkalmazhatatlan rendelkezéséről van szó.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

[9] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán felülvizsgálati eljárást lefolytató Kúria közbenső ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a peres felek között 2007. augusztus 28-án létrejött deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelen.

[10] Nem értett egyet a másodfokú bíróság álláspontjával, amely szerint az üzletszabályzat III.22.1. pontjából és a kockázatfeltáró nyilatkozat forintosításra vonatkozó rendelkezéséből az a következtetés vonható le, hogy az árfolyamkockázat felperesre telepítése nem lehet tisztességtelen, mert nem teremt egyensúlytalan helyzetet, mivel lehetővé tette a felperes számára a kockázat saját maga általi kezelését.

[11] Utalt a Gfv.30.480/2021/5. számú határozatára, amelyben már kifejtette: az a kikötés, amely alapján a felperes mint adós jogosult volt a futamidő alatt egy alkalommal a banktól a devizában nyilvántartott kölcsön forint alapú kölcsönné átalakítását kérni, nem alkalmas a szerződésnek az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezéseit ellensúlyozni. A peres felek közötti jogviszonyra a másodfokú bíróság által hivatkozott 2014/17/EU irányelvet több okból sem tekintette irányadónak. Egyrészt azért, mert ez az irányelv 2014. március 20. óta hatályos és a 2016. március 21-től kezdődően megkötött jelzáloghitel-szerződésekre vonatkozik, azaz a perbeli szerződésre nem irányadó. Másrészt a magyar jogi szabályozás és joggyakorlat alapján sem lehet a másodfokú bíróság által levont következtetésre jutni. A régi Ptk. 2009. május 22-től hatályos rendelkezése szerint ugyanis az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető. Rámutatott, hogy a 2/2014. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: 2/2014. PJE) 1. pontja - a 93/13/EGK irányelv rendelkezéseit a magyar jogba implementáló régi Ptk. rendelkezéseket értelmezve - kizárólag azt tartalmazza, hogy önmagában a nem világos, nem egyértelmű szerződéses rendelkezés (tájékoztatás) megalapozza a korlátlan árfolyamkockázat fogyasztóra hárításának tisztességtelenségét. Kiemelte a 2/2014. PJE határozat 1. pontjának indokolásából: az adott szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezésének világossága, illetve érthetősége annak ellenére vizsgálható, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések túlnyomó többségét a régi Ptk.-nak a 2009. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása előtt kötötték meg.

[12] Kifejtette, hogy az Európai Unió Tanácsának a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelve (a továbbiakban: 93/13/EGK irányelv) 4. cikk (2) bekezdésének értelmében a szerződés elsődleges tárgya csak abban az esetben eshet a 3. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés alá, ha az adott feltételek nincsenek világosan és érthetően megfogalmazva, azaz az árfolyamkockázat fogyasztóra telepítése tisztességtelen jellegének vizsgálatára akkor kerülhet sor, ha az azt feltáró tájékoztatás nem világos és nem érthető. A 3. cikk (1) bekezdésének értelmében a szerződési feltételek tisztességtelenek, ha ellentétesek a jóhiszeműség követelményével és a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéznek elő a fogyasztó kárára.

[13] Kitért arra is, hogy a 93/13/EGK irányelv 8. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára a fogyasztók magasabb szintű védelme érdekében szigorúbb nemzeti rendelkezések elfogadását. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) azt megerősítette, hogy főszabály szerint a tagállami legfelsőbb bíróságok ítélkezési gyakorlata nem tartozik a 8. cikk szerinti szigorúbb nemzeti rendelkezések közé, ugyanakkor, ha a nemzeti legfelsőbb bíróságok a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének értékelésére szolgáló bizonyos kritériumokat dolgoznak ki, amelyeket az alsóbb fokú bíróságoknak de facto be kell tartaniuk, vagy amelyek alkalmazása kötelező a számukra, akkor ez összeegyeztethető a 93/13/EGK irányelvvel, amennyiben az így használt kritériumok képesek hatékony jogorvoslatot nyújtani a fogyasztónak, és az alsóbb fokú bíróságokat ez nem korlátozza az előzetes döntéshozatali kérdéseik EUB elé terjesztésében (C-96/16. és C-94/17. egyesített ügyek 62-71. pont; C-118/17. 60-64. pont). A magyar jog szabályai és gyakorlata a fenti elveknek megfelelően az irányelvi minimum-szabályozásnál szigorúbb mércét alakítottak ki. A Kúria által - a bíróságok egységes ítélkezési gyakorlatának biztosítása érdekében - elfogadott jogegységi határozat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 24. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróságokra kötelező.

[14] Idézte a 2/2014. PJE határozatból: ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés érvénytelen.

[15] Felhívta a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatát (a továbbiakban: JPE határozat), amely - az EUB határozataira is figyelemmel - elvi tartalommal rögzítette, hogy a 2/2014. PJE határozat 1. pontja a következő kötelező értelmezéssel alkalmazható: akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás, ha az átlagosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a forint árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet. Rendelkezett arról is, hogy a Kúria bármely határozatának ezzel (a JPE határozatban elfogadott értelmezéssel) ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható.

[16] Hivatkozott a Kúria egyöntetű joggyakorlatára, amely szerint nem felel meg a tisztességes tájékoztatás követelményének az, ha a szerződés különböző rendelkezéseiből csak kikövetkeztethető az árfolyamkockázat fogyasztóra gyakorolt gazdasági következménye (Kúria Gfv.30.074/2020/6., Gfv.30.330/2020/8.). Ez a megállapítás igaz a kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmára is. A JPE határozat által megfogalmazott jogértelmezési mércéből arra következtetett, hogy nem felel meg a világosság és érthetőség követelményének az a tájékoztatás, amelyből az átlagosan tájékozott fogyasztó számára az érthető ugyan, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terheli, de az nem, hogy ez akár jelentősen is megemelheti fizetési kötelezettségeit, és amely lényegében (csak) arra terjedt ki, hogy az árfolyam a fogyasztó javára és terhére is változhat (Kúria Gfv.30.315/2020/5.), mert ez nem elegendő ahhoz, hogy az átlagosan tájékozott fogyasztó megalapozott döntést hozzon.

[17] Megállapítása szerint a perbeli kockázatfeltáró nyilatkozat - bár kétségtelenül elmagyarázza, hogy mit kell érteni deviza alapú hitel alatt és kitér mind az árfolyamrésnek, mind a nemzetközi kamatok változásának árfolyamváltozástól független fizetési kötelezettséget befolyásló hatására, azonban - az árfolyamváltozásból eredő kockázatra vonatkozóan csak annyit tartalmaz, hogy "amennyiben a deviza alapú hitel devizaneme és a forint közötti árfolyam változik, az hatással lesz mind a folyósítandó hitelösszeg, mind a tőkét és kamattartozást is magában foglaló törlesztőrészletek, valamint egyéb devizában nyilvántartott járulékok, költségek nagyságára; abban az esetben, ha a futamidő alatt a forint árfolyama erősödik, úgy kevesebb forintot kell fizetni a devizában nyilvántartott törlesztőrészletek ellenértékeként, amennyiben gyengül, úgy fizetési terhei nőnek"

[18] Értelmezésében az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás lényegében csak annyit tartalmaz, hogy az árfolyamváltozás hatással van, azaz befolyásolja a fogyasztó fizetési kötelezettségének mértékét, ami ezáltal csökkenhet vagy nőhet. A Kúria megítélése szerint alappal hivatkozott arra a felperes, hogy a tájékoztatás e két lehetőségnek az egyenlő esélyét vetíti előre, nem hívja fel a fogyasztó figyelmét az általa vállalt reális és az anyagi, gazdasági helyzetét adott esetben súlyosan hátrányosan érintő kockázatra. Maga a kockázatfeltáró nyilatkozat elnevezése is "esetleges kockázatok" tudomásulvételét tartalmazza. A felperes vállalása ezért csak e kellően fel nem tárt, el nem magyarázott kockázatok kizárólagos viselésére vonatkozhatott.

[19] Indokolása szerint a 93/13/EGK irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó a pénzügyi szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében. A szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának és következésképpen az átláthatóságnak a 4. cikk (2) bekezdésében írt követelményét ezért kiterjesztő módon kell érteni (C-186/16. 44. pont). Mindezért magának a pénzügyi intézménynek a fogyasztó részére adott tájékoztatásából kell kitűnnie mindazon információnak, amely alapján egy általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megalapozott döntéseket hozhat (C-186/16. 49. és 51. pontok), és nem elégséges a korábban hivatkozott bírói gyakorlatnak megfelelően az, ha azok csupán kikövetkeztethetők (Kúria Gfv.30.366/2021/12.). E követelménynek pedig az alperes által adott tájékoztatás nem felel meg. (Megjegyezte a Kúria, hogy e kérdésben a másodfokú bíróság is ezt az álláspontot képviselte.)

[20] Mivel a felperes eshetőlegesen terjesztette elő kereseti kérelmeit, amelyek közül a Kúria az elsődlegesen megjelölt, az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatti érvénytelenség megállapítása iránti keresetet alaposnak találta, ezért a másodlagosan és harmadlagosan előterjesztett igény vizsgálatát mellőzte okafogyottságuk folytán (Pfv.20.321/2021/10.).

[21] A Kúria mindezekre figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a 213. § (3) bekezdése alapján meghozott közbenső ítéletével a kölcsönszerződés érvénytelenségét megállapította. Az elsőfokú bíróság számára előírta, hogy a folytatódó eljárásban érdemben vizsgálja a felperesnek az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatt érvénytelen szerződéssel kapcsolatban előterjesztett, jogkövetkezmények levonása iránti kereseti kérelmét.

A jogegységi panasz

[22] Az alperes a Kúria közbenső ítélete ellen a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panaszt terjesztett elő, amelyben azt állította, hogy a Kúria a közbenső ítéletével - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - jogkérdésben indokolatlanul tért el a korábbi közzétett határozataitól, és kérte ezért annak hatályon kívül helyezését, valamint a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.

[23] A jogegységi panasz indokolása szerint a Kúria a támadott határozatában eljárásjogi kérdésekben indokolatlanul eltért a Kúria Pfv.21.492/2017/4., Gfv.30.226/2021/9., Gfv.30.372/2020/10., Gfv.30.237/2021/6. és a Gfv.30.128/2020/5. számú ítéleteitől, valamint figyelmen kívül hagyta a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II.15.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2016. PK vélemény) 3. pontjában foglaltakat. A precedens értékű döntésekben és a PK véleményben ugyanis a régi Pp. 272. § (2) bekezdését a Kúria úgy értelmezte, hogy a felülvizsgálati kérelemben a félnek pontosan, azaz az alaki jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával meg kell jelölnie azt az adekvát jogszabályt, amelynek a megsértésére hivatkozik, továbbá a jogszabálysértésre hivatkozásának indokait is ismertetnie kell; csak az e tartalmi követelményeket kielégítő felülvizsgálati kérelem bírálható el érdemben. A támadott közbenső ítélete meghozatalakor ezzel szemben a Kúria adekvát jogszabályhely megjelölése nélkül is érdemben bírálta el a felülvizsgálati kérelmet, továbbá túlterjeszkedett a felülvizsgálati kérelem keretein. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a hitelszerződés tisztességtelenségének a megállapítását kérte, de ennek jogalapját, a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését nem jelölte meg megsértett jogszabályhelyként, csak a régi Ptk. 205. § (3) bekezdését továbbá a felperes kizárólag a hitelszerződés 10.7. pontját, meg a 2007. augusztus 6-i árfolyamkockázati tájékoztató 5. és 6. francia bekezdését kifogásolta és az árfolyamkockázati tájékoztatást tartotta tisztességtelennek, de meg sem jelölte, hogy a hitelszerződés mely pontja hárítja az árfolyamkockázatot a felperesre, holott az állandó joggyakorlat szerint nem az árfolyamkockázati tájékoztatás, hanem a szerződésnek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései minősülhetnek tisztességtelennek. A támadott közbenső ítélet nem tartalmaz indokolást arról, hogy mely jogszabályhelyen alapul a hitelszerződés érvénytelenségét okozó állítólagos tisztességtelenség, de arról sem, hogy a hitelszerződésnek pontosan melyik pontját tekinti tisztességtelennek és ez miért okozná a teljes szerződés érvénytelenségét. A közbenső ítéletben a Kúria olyan kérdést is elbírált, amelyre vonatkozóan a felülvizsgálati kérelem nem rendelkezett az elvárt tartalmi elemekkel, sőt előterjesztésre sem került, így a jogegység sérelmet szenvedett.

[24] Az anyagi jogi sérelmek tekintetében hivatkozott a Gfv.30.239/2020/3. és a Gfv.30.230/2021/5. számú határozatoktól való eltérésre. Az eltérőként megjelölt határozatok leszögezték, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelenségét a szerződéskötés időpontjára figyelemmel, így a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok alapján kell megítélni. A panasszal támadott határozatában a Kúria ezzel szemben olyan jogszabállyal indokolta döntését, amely a 2007. augusztus 28-i szerződéskötést követően közel két évvel később lépett hatályba; a régi Ptk. ugyanis csak 2009. május 22. óta tartalmazta azt a szabályt, hogy az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető. Ezzel összefüggésben a 2/2014. PJE határozat 1. pontjára hivatkozás nem ad alapot a jogalkalmazás körében a megsértett precedens értékű határozatokban is kimondott jogelvtől való eltérésre, mert nem az a kérdés, hogy a Kúria vizsgálhatja-e az adott szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezésének világosságát, illetve érthetőségét, hanem az, hogy amennyiben megállapítása szerint az árfolyamkockázati tájékoztató nem világos, nem érthető, ebből szükségszerűen következik-e, hogy a szerződés árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését szabályozó rendelkezései tisztességtelenek és így érvénytelenek. 2009. május 22-ig a régi Ptk. nem tartalmazott olyan szabályt, amely azt mondta volna ki, hogy az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozná, ha a feltétel nem világos, vagy nem érthető. Ilyen szabályt a 93/13/EKG irányelv sem tartalmaz, az EUB-nak sincs olyan döntése, amely automatizmust vezetne le a világosság és érthetőség sérelme, valamint a tisztességtelenség között az irányelv rendelkezései alapján. Önmagában az EUB joggyakorlata alapján a világosság és érthetőség követelményének megsértése nem elegendő a tisztességtelenség megállapításához, ahhoz a 93/13/EKG irányelv 3. cikk (1) bekezdése szerint rögzített valamennyi tényállási elem fennállása szükséges. A világosság és érthetőség hiánya csak megnyitja az utat a tisztességesség tényállási elemeinek a vizsgálata előtt, azaz vizsgálni kell, hogy az általános szerződési feltétel szerinti kikötés a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő a fogyasztó kárára (C-38/17. és C-621/17. sz.). Nem vitatott, hogy a tagállami jogalkotó az irányelvben foglaltaknál szigorúbb szabályokat is előírhat a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek tisztességtelenséggel kapcsolatosan, de a szerződés megkötésekor ilyen szabály nem volt hatályban.

[25] A panasz szerint indokolatlanul tért el a támadott határozat a Pfv.21.121/2019/8., Pfv.20.626/2020/4. és a Gfv.30.230/2021/5. számú precedens határozatoktól is. Ezekben az ügyekben a Kúria által eldöntendő jogkérdés az volt, hogy önmagában megalapozza-e a kockázatfeltárás világossága és érthetősége hiányát az, ha az árfolyamkockázati tájékoztatás a szerződési dokumentációnak nem egyetlen helyén található. Ezeknek a közös elvi jogtétele szerint az árfolyamkockázati tájékoztatással kapcsolatban nem elvárás, hogy az a szerződési dokumentáció egyetlen helyén szerepeljen, ezzel szemben a panasszal támadott határozat indokolása szerint a szerződési dokumentáció különböző helyein megjelenő árfolyamkockázati tájékoztatást nem lehet figyelembe venni. Az EUB C-511/17., C-38/17., C-26/13., valamint a Kúria Gfv.30.216/2021/12., Pfv.20.596/2020/6., Gfv.30.185/2020. számú határozataira és a 2/2014. JPE határozatra való hivatkozással kifejtette: a banknak lehetősége van arra, hogy több különböző helyen, vagy akár szóban tájékoztassa a fogyasztót az árfolyamkockázatról. Mindezekkel szemben a panasszal támadott határozata meghozatalakor a Kúria indokolatlanul tagadta meg a hitelszerződés egyéb pontjainak és a felperes által tett közokirati nyilatkozatnak a figyelembevételét a tájékoztatás megfelelőségének vizsgálata során.

[26] A panaszos sérelmezte, hogy a szerződési dokumentáció jogi megítélése során a Kúria jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül eltérő következtetésre jutott, mint azonos szerződési dokumentáció és azonos szövegezés vizsgálata során a Pfv.21.492/2017/4. és Pfv.21.562/2018/3. számú ítéletei meghozatalakor. Utalt arra, hogy ilyen jellegű eltérés is okot ad jogegységi panasz eljárásra a Kúria Jpe.60.016/2021/15. számú jogegységi panasz határozata értelmében. Hivatkozott a Kúria Gfv.30.448/2019/7. számú végzésére is, amely az előbbi két határozatot megerősítve megállapította, hogy a vizsgált, árfolyamkockázatról szóló tájékoztató az EUB C-227/18. számú végzésében foglalt követelményeknek is megfelel. Az EUB C-227/18. szám alatti ítéletéből is nyilvánvaló, hogy csak életszerű elvárásokat lehet támasztani a kockázatfeltáró tájékoztatással szemben, és a JPE határozat szerint is az az elvárás, hogy a fogyasztó felismerhesse, értékelni tudja az árfolyamkockázat gazdasági következményeit. Az alperes által nyújtott tájékoztatás megfelel annak az elvárásnak, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatásból a felperes felismerhette és értékelni tudta az akár jelentős árfolyamváltozás lehetőségét és ennek az akár jelentős kihatását a törlesztőrészlet és tartozás forintban kifejezett összegére. A perbeli esetben az alperes a hitelszerződéssel, a kockázatfeltáró nyilatkozattal és a közjegyzői tartozáselismerő nyilatkozattal igazolta a megfelelő tájékoztatást.

[27] A panaszos szerint indokolatlanul tért el a támadott közbenső ítélet a Kúria Gfv.30.340/2019/7. számú eseti döntésétől is. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság joggyakorlata alapján, amennyiben a fogyasztónak szerződéses lehetősége van arra, hogy a deviza alapú tartozását forinttartozássá alakítsa át, a felek szerződése akkor sem minősül tisztességtelennek, ha az árfolyamkockázati tájékoztatás esetleg nem lett volna világos és érthető. Hivatkozása szerint a Kúria a Gfv.30.066/2020/14. számú ítéletében is utalt arra, hogy a forintra való átváltás lehetősége a tisztességtelenséget megalapozó egyenlőtlenséget megszünteti. Rámutatott, hogy a perbeli hitelszerződés részét képező Lakossági Üzletszabályzat III.22.1. pontja - amelyre a Kockázatfeltáró Nyilatkozat kifejezetten utalt is - lehetővé tette a felperes számára, hogy a futamidő alatt bármikor kérhesse a deviza alapú kölcsönének forint alapú kölcsönre való átváltását. Ezzel szemben a támadott határozat szerint a forintra való átváltás lehetőségére való hivatkozás ma már nem alkalmas a tisztességtelenség megállapításának elhárítására, amit azzal az - önmagában is jogegységet sértő érveléssel támasztott alá - hogy a régi Ptk. 2009. május 22-től hatályos 209. § (4) bekezdése alapján a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető. Az EUB C-243/20 szám alatti ítélete szerinti jogértelmezés pedig eldöntötte azt a kérdést is, hogy az a rendelkezés, amely szerint a devizatartozás kockázatát a felperesek viselik, okozott-e jelentős egyenlőtlenséget a felek jogviszonyában, ugyanis nem tartoznak a 93/13/EGK irányelv hatálya alá a fogyasztói szerződéseknek azok a rendelkezései, amelyek diszpozitív törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek, vagyis amelyek automatikusan alkalmazandók a szerződő felek jogviszonyában eltérő megállapodásuk hiányában, és a régi Ptk. 231 § (1) bekezdése alapján pedig a devizatartozást a teljesítés helye szerint érvényben lévő pénznemben kell megfizetni, ami jelen esetben a magyar forint, a (2) bekezdés alapján pedig a tartozás átszámítására a teljesítés helyén és idején irányadó árfolyamot kell alkalmazni. Erről a kockázattelepítésről tehát a jogalkotó döntött, és az EUB érvelése szerint is abból kell kiindulni, hogy döntése során a jogalkotó egyensúlyt teremtett a felek jogai és kötelezettségei, kockázatai és esélyei között. A panasszal támadott ítéletnek az az indoka sem elfogadható, hogy a 93/13/EGK irányelv 8. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára az irányelv által szabályozott területen szigorúbb fogyasztóvédelmi rendelkezések elfogadását is, ugyanis ez a lehetőség nem a tagállami bíróságokat illeti meg. A panaszos álláspontja szerint a támadott határozat indokai ellenére is hivatkozható precedensként a Kúria Gfv.30.340/2019/7. számú határozata, ugyanis a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozat nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatás világossága és érthetősége mellett a tisztességtelenség megítélése során vizsgálandó-e a forintosítás szerződésbe foglalt lehetősége is.

[28] Az alperes indítványozta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését abban a kérdésben, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 EGK irányelv 4. cikk (2) bekezdését és 3. cikk (1) bekezdését egymásra figyelemmel úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben a szerződés elsődleges tárgya meghatározására vonatkozó feltétel nem világos és érthető, az önmagában ezen okból tisztességtelennek minősül. Indítványozta az előzetes döntéshozatali kezdeményezéssel egyidejűleg jelen eljárás felfüggesztését.

[29] Utóbb beadott kiegészítésében az alperes hivatkozott az EUB 2023. január 12-én meghozott C-395/21. számú ítéletére, amely véleménye szerint megerősíti a 93/13/EGK irányelv értelmezésével kapcsolatos álláspontjának helyességét.

Az ellenérdekű fél nyilatkozata

[30] A felperes nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte. Indokolása szerint az alperes nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélettel szemben, ezért nem teljesült a jogegységi panasz előterjeszthetőségének a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésében írt feltétele. Ugyanezen okból nem jogosult az alperes jogegységi panasz előterjesztésére a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján sem. Érdemi indokolása szerint az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy a Kúria a jogegységi panasszal támadott határozatát a Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozatára hivatkozással hozta meg, azzal összhangban van, mint ahogy a Gfv.30.480/2021/5. számú precedensképes határozatával is. Hivatkozott arra is, hogy a jogegységi panasz tárgyává tett jogkérdésnek a Kúria Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozatával történt elbíráltsága folytán a Jpe.II.60.021/2021/17. szám alatti döntés értelmében a jogegységi panasz eljárás megszüntetésének lenne helye. Ezért kérte az eljárásnak a Bszi. 41/C. § (10) bekezdésének e) pontja alapján történő megszüntetését is.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és jogi indokai

[31] A jogegységi panasz a jogkérdésben való eltérés tekintetében alapos, egyébként alaptalan.

[32] Az alperes a jogegységi panaszát a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapította, ezért az ellenérdekű fél nyilatkozatába foglalt, a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésén alapuló kérelem indokai irrelevánsak. A felperesnek az a hivatkozása is alaptalan, hogy azért ne illetné meg az alperest a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapított jogegységi panasz előterjesztésének lehetősége, mert ő maga nem nyújtott be a jogerős ítélettel szemben sem felülvizsgálati, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet. A Bszi. 41/C. § (1) bekezdése alapján jogegységi panaszt az terjeszthet elő, aki az eljárási törvények alapján felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosult, nem pedig az, aki elő is terjesztette. Értelemszerűen nem merül fel a fél részéről a felülvizsgálat előterjesztése iránti igény, amennyiben a jogerős ítélet számára kedvező, annak indokaival egyetért és megítélése szerint a jogerős határozat nem tér el a Kúria közzétett határozatától.

[33] A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.

[34] A jogegységi panasz eljárás rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó, a Bszi. külön szabályozásán alapuló sui generis eljárás, amely nem a per folytatása, hanem a jogrendszer belső koherenciájának a megteremtését szolgálja (Jpe.I.60.005/2021/5.). A jogegységi panasz eljárásban ezért a Kúria nem bírálja felül a jogerős határozatot, hanem kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panasz beadványban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól való eltérés bekövetkezett-e és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem. A jogegységi panasz eljárás során a Kúria tehát a fél által megjelölt keretben, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát.

[35] Az alperes jogegységi panasz beadványa a Bszi. 41/C. § (3) bekezdésében írt követelményeknek megfelelt, megjelölte azt a kúriai határozatot, amellyel szemben a panaszt előterjesztette, azokat a BHGY-ban közzétett kúriai határozatokat is, amelyektől a jogkérdésben való eltérést állította, és kifejtette az eltérésre vonatkozó jogi álláspontját is. Erre tekintettel - egyéb visszautasítási ok hiányában - a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt befogadta.

[36] A jogegységi panasz a Bszi. 41/C. § (1) bekezdése szerint a támadott határozat közlésétől számított 30 napon belül terjeszthető elő. A panaszosnak a Bszi. 41/C. § (3) bekezdése és (6) bekezdés h) pontja értelmében e 30 napos határidőben kell előadnia és bemutatnia, hogy a támadott határozat mely közzétett kúriai határozattól tér el jogkérdésben, melyik az a jogkérdés, amelyet illetően az eltérés bekövetkezett és az eltérés miben jelentkezik. A határidő elteltét követően előadottak nem vehetők figyelembe. Ezért a Kúria az alperes 30 napos határidő eltelte után benyújtott beadványában foglaltakat a jogegységi panasz elbírálása során érdemben nem vizsgálhatta.

[37] Az alperes a jogegységi panaszát elsődlegesen arra alapította, hogy a Kúria a kialakult joggyakorlata alapján a jogerős ítéletet az árfolyamkockázat tekintetében nem vizsgálhatta volna, mert a felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg pontosan az adekvát jogszabályt - a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését - és az azzal kapcsolatos indokaikat sem adta elő, ezzel pedig a Kúria eltért a Pfv.21.492/2017/4., Gfv.30.226/2021/9., Gfv.30.372/2020/10., Gfv.30.237/2021/6. és Gfv.30.128/2020/5. számú határozatai jogértelmezésétől, valamint a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2016. PK vélemény) 3. pontjában rögzített álláspontjától.

[38] A jogegységi panaszban hivatkozott határozatok - a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa által már több alkalommal kifejtettek szerint - akkor vethetőek össze a támadott határozattal, ha az azokban felmerülő jogkérdés azonos és az azok megítélése alapjául szolgáló releváns tényállás is csak lényegtelen, mellékes elemekben különbözik. (Jpe.II.60.008/2022/8.)

Az alperes által ebben a körben megjelölt referenciahatározatok összevethetőek a jelen ügyben támadott határozattal, valamennyi ügyben fogyasztó kötött pénzintézettel deviza alapú hitelszerződést és a per, valamint a felülvizsgálati eljárás tárgya volt a fogyasztó részére az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás megfelelőségének vizsgálata.

[39] A Gfv.30.226/2021/9. számú határozatban, 2007. évben kötött szerződés tekintetében a pervesztes felperes fogyasztó a felülvizsgálati kérelmében megsértettként a régi Ptk. 209. § (1) bekezdésére és a 209/A. § (2) bekezdésére hivatkozott. A Kúria az ügyben meghozott határozatának [43] és [44] pontjai szerint érdemben vizsgálta az I. rendű alperes pénzintézet árfolyamkockázati tájékoztatóját. Ehhez hasonlóan a Gfv.30.372/2020/10. szám alatti ügyben, egy 2008. évi szerződés esetében is a fogyasztó felperes élt a keresetét elutasító jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemmel, amelyben megsértettként egyebek mellett ugyancsak a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését és a 209/A. § (2) bekezdését jelölte meg. A Kúria eljárt tanácsa az ilyen tartalmú felülvizsgálati kérelem esetén is érdemben vizsgálta határozatának [30]-[46] pontjai alatt az árfolyamkockázati tájékoztató megfelelő voltát. Ugyanez állapítható meg a szintén 2008. évi szerződésről döntő Gfv.30.237/2021/6. szám alatti határozat alapján is, ahol a pervesztes fogyasztó alperes a felülvizsgálati kérelmében a régi Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdésének, valamint a 209/A. § (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott, és a Kúria ennek alapján érdemben vizsgálta ítélete indokolásának [46]-[54] pontjai szerint az árfolyamkockázati tájékoztatót. A Gfv.30.128/2020/5. számú határozatban, 2006. szeptemberi szerződés vizsgálata során a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fogyasztó megsértettként a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése mellett a 209/B. § (3) bekezdését jelölte meg. A Kúria ebben a határozatában kifejtette, hogy az ügyben ezek a jogszabályi hivatkozások nem voltak alkalmazhatóak, és nem vizsgálta ebben a körben érdemben a felülvizsgálati kérelmet, mivel annak benyújtója nem hivatkozott adekvát jogszabályhelyként a régi Ptk. 209. § (1) bekezdésére. (Gfv.30.128/2020/5. [23] pont)

[40] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a perbeli, 2007. augusztus 28-án kötött szerződés esetében a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése volt a helyes hivatkozási alap, mert ekkor a régi Ptk.-nak ez a rendelkezése szólt arról, hogy tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. Az ilyen jellegű ügyekben a 2006 márciusát követően kötött szerződések esetén a Kúria joggyakorlata szerint - amint azt az alperes által megjelölt referenciahatározatok is tartalmazzák - a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését szükséges és egyben elegendő is megjelölni ahhoz, hogy a Kúria érdemben vizsgálhassa az ügy tárgyát képező árfolyamkockázati tájékoztató megfelelő voltát.

[41] A felperes felülvizsgálati kérelmének úgynevezett petituma (kérelmi része), az 1. pontjában tartalmazta a régi Ptk.209. § (1) bekezdésére utalást a Kúria 2/2014 számú PJE határozata mellett, kérve az általa alperessel kötött kölcsönszerződés árfolyamkockázatra vonatkozó tisztességtelenségének megállapítását - többek között - az árfolyamkockázatról való tájékoztatás nem megfelelő volta miatt. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy esetében a Kúria 2/2014. PJE határozatának III/1. pontjában írt három követelmény közül egy sem teljesült. Hivatkozott a DH törvények hatálya alá tartozó szerződések érvénytelenségével kapcsolatos perekkel foglalkozó konzultációs testület 2016. szeptember 28-i üléséről készült emlékeztető IV/2. pontjára, amely szerint az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatásból ki kell tűnnie, hogy a törlesztőrészlet összege korlátozás nélkül megemelkedhet, az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, annak lehetősége valós, a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet. Hiányolta a másodfokú bíróságnak arra vonatkozó indokolását, hogy az alperes által az ő számára adott tájékoztatás miért teljesíti ezeket az elvárásokat, utalva arra is, hogy a másodfokú bíróság sem találta az alperes tájékoztatását kielégítőnek, de egyéb szerződési rendelkezés figyelembevételével utasította el a keresetét. Ezzel kapcsolatban pedig arra hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a felperes, hogy nem rendelkezett olyan ismeretekkel, amelyek lehetővé tették volna számára annak eldöntését, mely időpontban kérje az átváltást, továbbá a kérelem még nem módosította volna a szerződést, mert ahhoz szükséges lett volna a bank elfogadó nyilatkozata is.

[42] A jogegységi panasz eljárásban az alperes hivatkozásának megfelelően eljárási kérdésekben is lehet jogegységi panasszal élni (Jpe.I.60.011/2021/3.), de az alperes által hivatkozott okból a Kúria eljárt tanácsa - a referenciahatározatoknak megfelelő eljárás szerint - nem utasíthatta volna el alappal hivatalból a felülvizsgálati kérelmet. A régi Pp. 3. § (2) bekezdésének második mondata alapján a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A felperes felülvizsgálati kérelme mindjárt a petitumában a kérelme jogalapjaként jelölte meg a régi Ptk.209. § (1) bekezdését. Kétségtelen, hogy ezt követően, a másodfokú bíróság által megsértett jogszabályok között ezt a jogszabályhelyet nem szerepeltette, de az annak megfelelő tartalomra és a bírósági gyakorlat ahhoz kapcsolódó állásfoglalásaira fűzte fel kérelmének jogi indokait. Ilyen körülmények között a tartalom szerinti elbírálás alapvető követelményét és a bírósághoz fordulás alapjogát is sértő formalista hozzáállás lett volna a felülvizsgálati kérelmet elbíráló tanács részéről a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a régi Ptk. 209 § (1) bekezdés sérelmének vizsgálatát mellőzni.

[43] Jogegységet sértőnek találta a panaszos azt is, hogy a támadott közbenső ítélet indokolásából nem derül ki: a Kúria álláspontja szerint melyik jogszabályhelyen alapul a vizsgált hitelszerződés érvénytelenségét okozó tisztességtelenség, de az sem, hogy a hitelszerződésnek melyik pontját tekinti tisztességtelennek. A panasszal támadott határozat jogi indokolása [11] bekezdése rögzíti: a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a régi Ptk. 209. § (1) bekezdésébe ütközés miatt jogszabálysértő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának a régi Pp. 270., 272. és 275. §-aiból következően a jogerős ítélet és nem a hitelszerződés jogszabálysértő voltát kellett vizsgálnia. A panasszal támadott határozat indokolásába foglalt ténymegállapítások részletesen tartalmazzák az alperes által a szerződési dokumentációban a felperes részére adott árfolyamkockázati tájékoztatást. Kétségtelen, hogy nem tartalmazzák az ezeket tartalmazó dokumentumok pontszám szerinti beazonosíthatóságának megjelölését is, de ezt megkövetelő kúriai gyakorlatot nem is tükröznek a panaszban referenciaként hivatkozott határozatok.

[44] A panaszos a jogegység sérelmét látta abban is, hogy a támadott határozata meghozatalával a Kúria túllépte a felülvizsgálati kérelemben meghatározott vizsgálati kört, mert állítása szerint a felperes a közbenső ítélettel megállapított tisztességtelenség tekintetében kizárólag a hitelszerződés 10.7. pontját és a 2007. augusztus 6-i árfolyamkockázati tájékoztató 5. és 6. bekezdését kifogásolta, az árfolyamkockázati tájékoztatást tartotta tisztességtelennek, azonban nem az árfolyamkockázati tájékoztatás, hanem a szerződésnek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései minősülhetnek tisztességtelennek, az ezt szabályozó szerződési rendelkezés számát azonban a felülvizsgálati kérelem meg sem jelölte. Ezzel összefüggésben utalt a Kúria Gfv.30.117/2021/7., Gfv.30.122/2021/7. és Gfv.30.098/2021/6. számú határozataira, megjegyezve, hogy ezeket nem teszi jogegységi panasza referencia-határozataivá, mert a támadott jogerős közbenső ítélet egyáltalán nem tartalmaz arra vonatkozó megállapítást, hogy a hitelszerződés mely pontját tekintette tisztességtelennek.

[45] Ez a hivatkozás sem alapos. A felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz olyan szövegrészt, amelyből az derülne ki, hogy a felperes csak a hitelszerződés 10.7. pontját és az árfolyamkockázati tájékoztatás 5. és 6. bekezdését kifogásolta volna. Ezek a számok fel sem lelhetők a felülvizsgálati kérelemben. A jogerős ítélet sérelmes voltának indokolását a felülvizsgálati kérelem 9. oldalán azzal kezdte a felperes, hogy "[a]z árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás tisztességtelenségére a következők miatt hivatkoztam:", majd ezt követi egy hosszú okfejtés a 2/2014. PJE határozat III/1. pontjának ismertetésével és értelmezésével, a fent már hivatkozott konzultációs testületi állásfoglalás ismertetésével, az EUB egyes ítéleteinek ismertetésével, a jogerős ítélet indokainak kritikájával. Egyébiránt a peres felek között 2007. augusztus 28-án létrejött kölcsönszerződés II.11.7. pontja tartalmazza az adósnak azt a nyilatkozatát, hogy az árfolyamkockázat ismeretében is igénybe kívánja venni a kölcsönt a szerződésben foglaltak szerint. Ennek ismertetését és jogi jelentőségét részletesen tartalmazza az első- és a másodfokú ítélet is. A Kúria panasszal támadott közbenső ítéletének ténymegállapításokat tartalmazó [1] bekezdése a 2007. augusztus 6-i árfolyamkockázati tájékoztatás részletes ismertetését követően az utolsó mondatban idézi ezt: "[a] felperes kijelentette, hogy a deviza alapú hitelt a fentiek ismeretében is igénybe kívánja venni". A közbenső ítélet indokaiból pontosan beazonosítható, melyik szerződési rendelkezést minősítette a felülvizsgálati közbenső ítélet tisztességtelennek. Egyébként a jogegységi panaszban referenciahatározatokként megjelölt határozatok a panaszban hivatkozott tartalmi körben nem tartalmaznak olyan jogalkalmazási elveket, amelyektől a támadott határozat az itt hivatkozott jogkérdésben eltért volna.

[46] Megállapítható tehát, hogy az alperes által felvetett eljárási jogkérdésekben a jogegységi panasszal támadott határozatában a Kúria nem tért el a hivatkozott határozatoktól.

[47] Az anyagi jogi sérelmek tekintetében hivatkozott a panaszos a Gfv.30.239/2020/3. és a Gfv.30.230/2021/5. számú határozatoktól való eltérésre. Az eltérőként megjelölt határozatok leszögezték, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelenségét a szerződéskötés időpontjára figyelemmel, így a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok alapján kell megítélni. A panaszos szerint a panasszal támadott határozatában a Kúria viszont olyan jogszabállyal indokolta döntését, amely a 2007. augusztus 28-i szerződéskötést követően közel két évvel később lépett hatályba; a régi Ptk. ugyanis csak 2009. május 22. óta tartalmazta azt a szabályt, hogy az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

[48] A régi Ptk. 1998. március 1. és 2003. június 30. között hatályban volt - a 93/13/EGK irányelv szabályozásának figyelembevételével megállapított - 209/B. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződés kikötése, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg. A jogszabályi rendelkezést a fogyasztói szerződés fogalmának a régi Ptk.-ba történt bevezetésére figyelemmel 2003. július 1-jei hatállyal módosították, 2006. február 28-ig hatályos szövege azt tartalmazta, hogy tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés kikötése, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg. A régi Ptk. 1998. március 1. és 2006. február 28. között hatályban volt 209/B. § (5) bekezdése ugyanakkor kivételt fogalmazott meg az (1) bekezdésben foglalt főszabály alól, e kivételszabály szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározó szerződési kikötésre, ha annak szövegezése egyértelmű és mindkét fél számára érthető. A szerződési feltételek tisztességtelenségére vonatkozó általános szabályokat 2006. március 1-jei hatállyal a régi Ptk. 209. §-ába helyezték át, és az irányelvnek való megfelelés érdekében újraszövegezésük is megtörtént. A régi Ptk. 2006. március 1-jétől hatályos 209. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A régi Ptk. 209. § (4) bekezdésének 2006. március 1. és 2009. május 21. között hatályban volt kivételszabálya szerint viszont a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre. A kivételszabályt 2009. május 22-ei hatállyal áthelyezték a régi Ptk. 209. § (5) bekezdésébe és szövegezésében is módosították, megelőző szövegállapota ugyanis nem állt megfelelően összhangban az irányelv szabályozásával. A régi Ptk. így módosított, 2009. május 22-től hatályos 209. § (5) bekezdése szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A módosítással egyidejűleg, ugyancsak 2009. május 22-ei hatállyal a régi Ptk. 209. § (4) bekezdésébe új rendelkezést iktattak be, amely szerint az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

[49] Az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályok tekintetében hivatkozott eltérés körében megjelölt Gfv.30.239/2020/3. számú határozat nem felel meg az összevethetőség [37] pontban írt követelményeinek. Annak az ügynek nem volt tárgya az árfolyamkockázati tájékoztató megfelelő volta, a kereset a közjegyzői ténytanúsítvánnyal kapcsolatos szerződési feltételt támadta. A Kúria eltérő ténybeli és jogi alapon hozott döntést, amely annyiban kötődik az alperes hivatkozásaihoz, hogy abban a Kúria - számtalan egyéb határozatához hasonlóan - kimondta: a szerződéses kikötés érvénytelenségét a szerződés megkötésének idején hatályos jogszabályi rendelkezésekre tekintettel kellett vizsgálni. A másik hivatkozott, összevetésre szintén nem alkalmas Gfv.30.230/2021/5. szám alatti határozat is rögzíti ezt a megállapítást, de nem a régi Ptk. hivatkozott rendelkezései, hanem a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet és a régi Pp. megjelölt rendelkezései tekintetében. Ebben az ügyben a Kúria az árfolyamkockázati tájékoztatást világosnak és érthetőnek találta, erre tekintettel kifejezetten nem foglalt állást arról, hogy az adós által kezdeményezhető, forintra való konvertálásnak van-e és ha igen mennyiben jelentősége (indokolás [39] pont).

[50] A jogegységi panasszal támadott határozat esetében az előzőekben kifejtett eltéréseknek azért van jelentősége, mert a Kúria - az egységes jogértelmezés érdekében - figyelemmel a 93/13/EGK irányelv rendelkezéseire és az EUB C-26/13. számú határozatának iránymutatására, kifejezetten az árfolyamkockázatot a fogyasztóra áthárító kikötés tisztességtelenségével kapcsolatban jogegységi határozatot hozott. A 2/2014. PJE 1. pontja szerint a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések főszolgáltatás körébe tartozó azon rendelkezésének tisztességtelensége, amely szerint az árfolyamkockázatot - a kedvezőbb kamatmérték ellenében - korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, főszabályként nem vizsgálható. Vizsgálható és megállapítható azonban a tisztességtelenség akkor, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is - nem volt világos és nem volt érthető. Ha a kapott tájékoztatás nem volt megfelelő vagy elmaradt és a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós vagy az őt csak korlátozottan terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen vagy teljesen érvénytelen. E polgári jogegységi határozatában a Kúria úgy foglalt állást, hogy a főszolgáltatást megállapító szerződéses kikötések tisztességtelenségének vizsgálatára vonatkozó, az előzőekben ismertetett időszakokban és megszövegezéssel hatályban volt jogszabályi rendelkezéseket - eltérő megfogalmazásuk ellenére - egységesen, azonos tartalommal, az irányelv 4. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell értelmezni. A PJE indokolás III. 1. kifejezetten foglalkozik a régi Ptk. 2009. május 22-től hatályos rendelkezésének a korábban kötött, devizaalapú hitel- és kölcsönszerződésekre való alkalmazhatóságával. Eszerint: "[a]z, hogy az adott szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése világos, ill. érthető-e, annak ellenére vizsgálható, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések túlnyomó többségét a [r]Ptk.-nak a 2009. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása előtt kötötték meg. A 2009. május 22-től hatályos hivatkozott módosítással ugyanis a szerződéskötések idején az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodás, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán már Magyarországon is irányadó Irányelv [93/13/EGK irányelv] rendelkezései kerültek átültetésre. A módosított szabályozás épp az Irányelv rendelkezéseire tekintettel a régi Ptk. 209. § (4) bekezdéseként egy olyan rendelkezést iktatott be, mely szerint: 'az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető'. Az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtettekből is következően a nemzeti bíróság a nemzeti jogrend valamennyi szabályát köteles figyelembe venni, és amennyire csak lehetséges, az adott területen alkalmazandó irányelv szövegének és céljának megfelelően értelmezni oly módon, hogy az Irányelv által követett céllal összhangban álló eredményre jusson, kivéve, ha az a törvénnyel ellentétes jogértelmezéshez vezetne (64. és 65. pontjai). Tekintve, hogy a magyar jog egyetlen 2009. május 22. előtti szabályából sem vezethető le, hogy a nem megfelelően átültetett Irányelv érthetőségre, világosságra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak, ezért az Irányelv alapján kell a vonatkozó szabályokat értelmezni." E tekintetben eltérő jogértelmezést a JPE határozat sem tartalmaz. A jogegységi panasszal támadott kúriai határozat jogértelmezése ezen a jogegységi határozaton alapul, a Kúria által meghozott jogegységi határozat pedig Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (3) bekezdése szerint a bíróságokra és így a Kúriára is kötelező. A Kúria eljárt tanácsa a közbenső ítéletével a jogegységi határozatban foglaltaknak megfelelően döntött, nem sértette meg az anyagi jogi jogszabály visszaható hatályának tilalmát, mert megfelelő jogszabály hiányában az irányelvet kellett közvetlenül alkalmaznia, de nem tért el az alperes által a jogegységi panaszban megjelölt és a támadott határozattal nem összevethető közzétett határozatoktól sem.

[51] Fennállt a [38] bekezdésben írtak szerint elvárt összevethetőség az alperes által a kockázatfeltárás dokumentációban való elhelyezésével kapcsolatban hivatkozott referencia határozatok esetében. Ezeket a közzétett határozatokat is fogyasztó és pénzintézet közötti devizakölcsönnel kapcsolatos perben hozta meg a Kúria, és azokban felmerült az alperes által a jogegységi panaszban felvetett kérdés. A hivatkozott Pfv.21.121/2019/8., Pfv.20.626/2020/4., Gfv.30.230/2021/5. és Gfv.30.216/2021/12. szám alatti határozataiban a Kúria - az alperes által leírtaknak megfelelően - egységesen úgy foglalt állást, hogy nem kizárt, hogy az árfolyamkockázat viseléséről szóló világos és érthető tájékoztatás nem egy, hanem esetlegesen több okiratban - a szerződésben, kockázatfeltáró nyilatkozatban, általános szerződési feltételekben - szerepeljen, illetve nem elvárás, hogy az egyetlen helyen szerepeljen a szerződésben. A Kúria hivatkozott joggyakorlata szerint tehát valóban nem alapozza meg a kockázatfeltáró nyilatkozat világosságának és érthetőségének hiányát az, ha a tájékoztatás nem a szerződéses dokumentáció egy helyén, hanem több helyen, vagy akár több dokumentumban található.

[52] A panaszos állítása szerint a támadott határozat indokolásának [18] és [21] pontjaiban az a jogtétel jelenik meg, hogy a szerződési dokumentáció különböző helyein megjelenő árfolyamkockázati tájékoztatást nem lehet figyelembe venni, és ezért tér el az általa megjelölt precedensektől. Ezzel szemben a hivatkozott bekezdéseknek ilyen tartalma nincs. A [18] bekezdésben az olvasható, hogy "nem felel meg a tisztességes tájékoztatás követelményének az, ha a szerződés különböző rendelkezéseiből csak kikövetkeztethető az árfolyamkockázat fogyasztóra gyakorolt gazdasági következménye". Tehát nem akkor, ha különböző helyekről kell összeolvasni, hanem akkor, ha ennek az összeolvasásnak az eredményeként is csak kikövetkeztethető. A [21] bekezdésben pedig egyáltalán nincs olyan szövegrész, amely az árfolyamkockázati tájékoztatás szétdaraboltságának kérdését érintené. A panasszal támadott érdemi döntés nem tette kifogás tárgyává az árfolyamkockázati tájékoztatásnak a szerződéstől elkülönülő dokumentumba foglalását, ezt a külön nyilatkozatot érdemben megvizsgálta, annak teljes szövegét figyelembe vette. A panaszos által hivatkozott jogkérdésben nem tért el a panaszban megjelölt referencia-határozatoktól.

[53] Az alperes jogegységi panaszában foglaltaknak megfelelően a Kúria a Pfv.21.492/2017/4. és Pfv.21.562/2018/3. számú ítéleteiben a perbelivel tartalmilag lényegében azonos szerződéses dokumentációt vizsgált és ítélt meg a 2/2014. PJE iránymutatásaira figyelemmel. A jogegységi panasz által támadott határozattól eltérően a Kúria e döntéseiben a tisztességesség követelményét kielégítőnek minősítette az árfolyamkockázati tájékoztatást.

[54] A Kúria azonban a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében 2021. november 22-én meghozta a már idézett Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatát, amely szerint a 2/2014. PJE határozat 1. pontja a továbbiakban csak a JPE határozatban kifejtett kötelező kiegészítő értelmezéssel alkalmazható. A JPE határozat szerint akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a nemzeti fizetőeszköz (a forint) árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet. A Kúria a továbbiakban a 2/2014. PJE határozat 1. pontját már csak a JPE határozat által adott kiegészítő értelmezéssel alkalmazhatta, azaz a JPE határozat tükrében az érintett árfolyamkockázati tájékoztatókat újra kellett vizsgálnia. A JPE határozat és az azzal kötelezővé tett jogértelmezés meg is jelent a panasszal támadott határozat indokolásának [17] bekezdésében. Ennek eredményeképpen - a kiegészített kötelező értelmezés mellett - az eljárt tanács a korábbi határozatoktól eltérő következtetésre jutott.

[55] A panaszos szerint az általa hivatkozott referenciahatározatokban megjelent jogértelmezés nem tér el a JPE határozatban foglalt kötelező értelmezéstől, mert a JPE határozat legtöbbször az EUB C-227/18. számú végzésére hivatkozott, az pedig nem támaszt olyan követelményt a kockázatfeltárással kapcsolatban, hogy meghatározott kifejezéseket, szófordulatokat tartalmazzon, elegendőnek tekinti, ha a tájékoztatás alapján a fogyasztó felismerheti és értékelni tudja kockázatának gazdasági jelentőségét. Ugyanakkor a panasszal támadott határozat sem meghatározott szófordulatok hiánya miatt minősítette tisztességtelennek az alperes által a felperes számára adott tájékoztatást, hanem annak olyan tartalmi hiányosságai folytán, amelyek a JPE határozattal kötelezővé tett értelmezés alapján elvárásként fogalmazódnak meg.

[56] Megállapítható tehát, hogy Kúria eltért ugyan az itt vizsgált és korábban közzétett határozataitól, ez az eltérés azonban indokolt volt, mivel a JPE határozat a Kúriát kötelezte és egyben kimondta azt is, hogy a Kúria bármely határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható, az ilyen határozatoktól való eltérésre a felülvizsgálati kérelemben és jogegységi panaszban sem lehet eredményesen hivatkozni. Az alperes által a jogegységi panasz eljárásban eltérőként megjelölt határozatok ennek megfelelően már nem hivatkozhatók, így a jogegységi panasz e tekintetben sem volt megalapozott.

[57] Az alperes által hivatkozott, a fogyasztó számára biztosított forintosítási lehetőséggel kapcsolatban azt állapította meg a panasszal támadott határozata meghozatalakor a Kúria, hogy az azért nem alkalmas a szerződésnek az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezéseit ellensúlyozni, mert már önmagában a nem világos, nem egyértelmű szerződéses rendelkezés (tájékoztatás) megalapozza a korlátlan árfolyamkockázat fogyasztóra hárításának tisztességtelenségét ([13] bekezdés). A panaszos hivatkozása szerint e tekintetben jogkérdésben eltért a Kúria Gfv.30.340/2019/7. számon közzétett határozatától. Utalva a fenti [24] bekezdésben foglalt hivatkozásaira, az anyagi jogi jogszabály visszamenőleges alkalmazásának tilalma miatt vitatta a támadott közbenső ítéletnek azt az indokát, hogy a referencia-határozattól való eltérést a régi Ptk. 209. § (4) bekezdésének 2009. május 22-től hatályos rendelkezése tenné szükségessé.

[58] A Kúria a Gfv.30.340/2019/7. számú határozatával egyetértett a másodfokon eljárt bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy bár az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás nem volt elégséges, de a fogyasztó által igénybe vehető eszköz - a forinthitelre való átváltás lehetősége - miatt a szerződő felek közötti jelentős egyenlőtlenség hiányzott. A felülvizsgálati eljárás során azonban a Kúria az [50] bekezdésben már kifejtetteknek megfelelően kötve van a 2/2014. PJE határozathoz, attól nem térhetett el, a szerint pedig, ha az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés a tájékoztatás nem megfelelő volta, vagy elmaradása miatt tisztességtelen, a szerződés részlegesen vagy teljesen érvénytelen, azaz nincs mód a jogkövetkezmény alperes által hivatkozott esetleges elháríthatóságának vizsgálatára.

[59] A panasszal támadott határozata indokolásában a Kúria rámutatott arra is, hogy a JPE határozat megerősítette azt a jogértelmezést, hogy a kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyam kockázatviselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatásába tartoznak, ezért adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt előidézhetik a szerződés érvénytelenségét, és nem kötötte további előfeltételek vizsgálatához a kikötések tisztességtelenségének megállapíthatóságát. Kitért arra is, hogy bár a 93/13/EGK irányelv 8. cikke által szigorúbb fogyasztóvédelmi rendelkezések elfogadására a tagállamok számára biztosított lehetőség főszabály szerint nem terjed ki a tagállami legfelsőbb bíróságok gyakorlatára, azonban az EUB több ügyben is megnyilvánuló gyakorlata értelmében, ha a nemzeti legfelsőbb bíróságok a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének értékelésére szolgáló bizonyos kritériumokat dolgoznak ki, amelyeket az alsóbb fokú bíróságoknak de facto be kell tartaniuk, vagy amelyek alkalmazása kötelező számukra, akkor ez összeegyeztethető az irányelvvel, amennyiben az így használt kritériumok képesek hatékony jogorvoslatot nyújtani a fogyasztóknak, és az alsóbb fokú bíróságokat ez nem korlátozza az előzetes döntéshozatali kérdéseiknek az EUB elé terjesztésében (C-96/16. és C-94/17. számú egyesített ügyek 62-71. pontjai; C-118/17. számú ügy 60-64. pontjai). Ugyanígy értelmezte az EUB gyakorlatát a Kúria a Gfv.30.143/2021/4. számú és Gfv.30.480/2021/5. számú közbenső ítéletei meghozatala során is. E döntéseivel összhangban mutatott rá a Kúria a panasszal támadott határozata indokolásában, hogy a magyar jog szabályai és gyakorlata ezeknek az elveknek megfelelően az irányelvi minimum-szabályozásnál szigorúbb mércét állítottak fel, amely szerint önmagában a nem világos, nem egyértelmű szerződéses rendelkezés (tájékoztatás) megalapozza a korlátlan árfolyamkockázat fogyasztóra hárításának tisztességtelenségét.

[60] A panasszal támadott határozat tehát ebben a kérdésben eltért ugyan a Gfv.30.340/2019/7. számú határozattól, de az eltérés indokolt volt, mert a 2/2014. PJE határozat kötelező a bíróságokra, lényegében a hivatkozott referenciahatározat tért attól.

[61] Az alperes által felvetett azon kérdésben, amelyben az alperes előzetes döntéshozatali eljárást is indítványozott, a 93/13/EGK irányelv hivatkozott rendelkezéseit már számos EUB határozat értelmezte - köztük a 2/2014 PJE alapjául szolgáló C-26/13. számú, vagy az alperes által a kiegészítő beadványában megjelölt újabb határozat is - ismételt ilyen jellegű kérdés feltételére így nincs ok a normának a JPE határozatból is következő egyértelmű volta miatt és azért, mert a Kúriában a kifejtettekből következően nem merült fel kétség a szabály értelmét illetően (acte clair), az indítványt pedig nem alapozhatja meg az, ha az alperes nem ért egyet a jogegységi határozattal.

[62] Mindezekre figyelemmel a Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy a jogegységi panasszal támadott Gfv.30.050/2022/5. számú közbenső ítéletével a Kúria ítélkező tanácsa a panaszban megjelölt és hivatkozható határozatok közül a Gfv.30.340/2019/7. szám alatti ítélettől jogkérdésben eltért, de az eltérés indokolt volt, ezért a támadott határozatot - a Bszi. 41/D. § (1) bekezdés a) pontja alapján - hatályában fenntartotta.

Elvi tartalom

[63] Nem alapos a jogegységi panasz, ha a panasszal támadott határozat a Kúria korábbi, közzétett határozataitól jogkérdésben nem tért el, vagy eltért ugyan, de a korábbi közzétett határozat a Kúria által időközben meghozott jogegységi hatályú jogegységi panasz határozata folytán már nem hivatkozható, illetve az eltérés indokolt volt.

Záró rész

[64] A jogegységi panasz eljárásban az államot terhelő költség nem merült fel, a panaszos az eljárási illetéket előzetesen megfizette, amelynek viselésére is köteles a Bszi. 41/D. § (4) bekezdése értelmében, ezért ezekről a kérdésekről a Kúriának rendelkeznie nem kellett.

[65] A felperes kérte az alperest kötelezni a jogegységi panasz eljárásban a jogi képviseletével felmerült költségei megfizetésére a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban IM rendelet) 3. § (2) bekezdése alapján. A Jogegységi Panasz Tanács következetes gyakorlata szerint a jogegységi panasz eljárásban is megilleti költségtérítés a panasz eljárásra okot nem adó felet (Jpe.I.60.005/2021/5., Jpe.I.60.055/2021/10.). Erre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésére figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 82. § (1) bekezdése és 83. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a felperes jogi képviseletével felmerült költség megfizetéséről, amelynek összegét az IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján állapította meg.

[66] A határozat közzététele a Magyar Közlönyben a Bszi. 41/D. § (5) bekezdésén alapul.

[67] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

[68] A Jogegységi Panasz Tanács a panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

Budapest, 2023. június 5.

Dr. Varga Zs. András s. k.,

a tanács elnöke,

Dr. Döme Attila s. k.,

előadó bíró,

Dr. Patyi András s. k.,

bíró,

Dr. Balogh Zsolt s. k.,

bíró,

Dr. Bartal Géza s. k.,

bíró,

Dr. Bartkó Levente s. k.,

bíró,

Dr. Csák Zsolt s. k.,

bíró,

Dr. Darák Péter s. k.,

bíró,

Dr. Domonyai Alexa s. k.,

bíró,

Dr. Dzsula Marianna s. k.,

bíró,

Dr. Varga Zs. András s. k.,

a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Hajnal Péter bíró helyett,

Dr. Harangozó Attila s. k.,

bíró,

Dr. Varga Zs. András s. k.,

a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Kovács András bíró helyett,

Dr. Kovács Zsuzsanna s. k.,

bíró,

Dr. Kurucz Krisztina s. k.,

bíró,

Nyírőné dr. Kiss Ildikó s. k.,

bíró,

Dr. Sperka Kálmán s. k.,

bíró,

Dr. Tánczos Rita s. k.,

bíró