6470-52/1950. (XII. 31.) PM rendelet

az illetékekről

(Közigazgatási rendszám: 6.470.)

Az illetékekre vonatkozó szabályok módosításáról és a díjakról szóló 295/1950. (XII. 23.) MT rendelet 11. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

ELSŐ RÉSZ

ANYAGI JOGSZABÁLYOK

Első Cím

Vagyonátruházási illetékek

I. FEJEZET

A vagyonátruházási Illetékekre vonatkozó általános szabályok

1. §

A vagyonátruházási illeték nemei

A vagyonátruházási illeték:

a) az öröklési,

b) az ajándékozási és

e) a visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték.

2. §

Területi hatály a vagyonátruházások tekintetében

(1) A jelen rendeletnek a vagyonátruházási illetékekre vonatkozó rendelkezéseit külföldön fekvő ingatlan tekintetében nem lehet alkalmazni. Belföldön fekvő ingatlan tekintetében - függetlenül az örökhagyó, az örökös, illetőleg a szerződő felek állampolgárságától, valamint az örökhagyó halálának, illetőleg a szerződés megkötésének helyétől - a jelen rendeletnek a vagyonátruházási illetékekre vonatkozó rendelkezései irányadók.

(2) Ennek a rendeletnek az öröklési illetékre vonatkozó rendelkezései magyar állampolgárnak mind belföldön, mind külföldön lévő, külföldi állampolgárnak azonban csak belföldön lévő ingó hagyatékára irányadók.

(3) A viszonosság alapján nem alkalmazhatók ennek a rendeletnek az öröklési illetékre vonatkozó rendelkezései a külföldi állampolgárnak belföldön lévő ingó hagyatéka tekintetében sem, ha abban az államban, amelynek az örökhagyó polgára volt, a magyar állampolgár ottlévő ingó hagyatéka után öröklési illetéket vagy ennek megfelelő más közszolgáltatást nem kell fizetni. A külföldi jogszabály, illetőleg gyakorlat bizonyítása az örököst terheli.

(4) Ingónak külföldön, élők között létrejött jogügyleten alapuló ingyenes szerzésére ennek a rendeletnek az ajándékozási illetékre vonatkozó rendelkezései - függetlenül a szerződő felek állampolgárságától - abban az esetben irányadók, ha a szerzés tárgyának szolgáltatására vonatkozó jogcselekmény (átadás, stb.) belföldön történik, vagy ha a szerzésről kiállított okiratot a jogügylet jóváhagyása vagy a szerzésből folyó jogok érvényesítése céljából belföldi bíróságnál vagy más hatóságnál (hivatalnál) benyújtják vagy felmutatják. Ingónak belföldön, élők között létrejött jogügyleten alapuló ingyenes szerzésére - függetlenül a szerződő felek állampolgárságától - minden esetben a jelen rendeletnek az ajándékozási illetékre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

3. §

Illetékkötelezettség keletkezése vagyonátruházásnál

(1) Az államnak az öröklési illetékhez való joga az örökhagyó halála napján keletkezik; utóöröklésnél akkor, amikor az utóörökösnek az örökséghez való joga megnyílik.

(2) Ha az örökös (hagyományos) az örökséget más s mély haszonélvezetével terhelten örökli, az államnak öröklés után járó illetékhez való joga az (1) bekezdése ben meghatározott időben nyílik meg. Ilyen esetben; azonban az öröklés után járó illetéket csak a haszonélvezet megszüntekor kell megfizetni (14. §).

(3) Az államnak az ajándékozási illetékhez való joga megnyílik:

a) a belföldi ingatlan ajándékozásánál az ajándékozási jogügylet megkötésekor;

b) az öröklési jogról, vagy a megnyílt örökségről való lemondás esetében a lemondás megtörténtekor;

c) az alapítványnál vagy annak gyarapításánál azon a napon, amelyen az alapítvány felügyeletére hivatott hatóság előtt alapítási nyilatkozatot tesznek vagy ha alapító okiratot állítanak ki, az okirat kiállítása napján;

d) ingó dolog ajándékozásánál:

1. ha arról belföldön állítottak ki okiratot, az okirat kiállítása napján;

2. ha a jogügyletről csak külföldön állítottak ki okiratot, azon a napon, amelyen az az esemény bekövetkezett, amely az illetékkötelezettséget megalapítja [2. § (4) bek.];

e) hatósági jóváhagyástól (hozzájárulástól, tudomásulvételtől) függő ajándékozásnál a jóváhagyás napján.

(4) Ha a megajándékozott az ajándékba kapott vagyont más személy haszonélvezetével terhelten szerezte, az államnak az ajándékozási illetékhez való joga a (3) bekezdésben meghatározott időben nyílik meg. Ilyen esetben azonban az ajándékozás utón járó illetéket csak a haszonélvezet megszüntekor kell megfizetni, kivéve, ha az ajándékozó a haszonélvezeti jogot a maga vagy házastársa számára tartotta fenn (14. §).

(5) A fizetés elhalasztására a (2) és (4) bekezdésen alapuló jogosultságot hivatalból kell megállapítani s azt a fizetési meghagyásban fel kell tüntetni. Egyúttal figyelmeztetni kell a fizetésre kötelezettet, hogy az illetéket a 9. § (4) bekezdése alapján kedvezményesen fizetheti, továbbá, hogy a haszonélvezet megszűnését a 6. § b) pondjában foglalt rendelkezések szerint köteles bejelenteni, végül, hogy a bejelentés elmulasztása a 99. § (4) bekezdése éneimében 1000 forintig terjedhető bírsággal büntetendő.

(6) Ha a fizetésre kötelezett a fizetési halasztás alá eső illetéket befizeti, azon a címen, hogy a fizetési meghagyás kézbesítése óta 15 nap már eltelt, késedelmi kamatot (adópótlékot) nem szabad felszámítani.

(7) A haszonélvezet megszűnése előtt önként fizetett illeték visszatérítésének nincs helye azon a címen, hogy az illetéket a fizetési kötelezettség beállta előtt fizették meg.

(8) Az államnak a visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetékhez való joga megnyílik:

a) a jogügylet megkötése napján, ha pedig a jogügylet érvényessége hatósági jóváhagyástól (hozzájárulástól, tudomásulvételtől) függ, a jóváhagyás napján;

b) árverési vétel esetében az árverés napján;

c) ingatlannak az a) és b) pontokban megjelölt eseteken kívül való átszállásánál vagy átruházásánál akkor. amikor az átszállást vagy átruházást eredményező körülmény (cselekmény, esemény) bekövetkezett.

(9) A felfüggesztő feltétel vagy kezdő határidő, valamint a bontófeltétel vagy véghatáridő bekövetkezésétől függő szerzés után járó vagyonátruházási illetékhez az állam joga az előző bekezdésekben meghatározott időben nyílik meg. Ezekben az esetekben azonban az illetéket csak á feltétel vagy határidő bekövetkezésekor kell megfizetni.

(10) A feltétel vagy határidő bekövetkezése előtt önként fizetett illeték visszatérítésének nincs helye azon a címen, hogy az illetéket a fizetési kötelezettség beállta előtt fizették meg. Akaratnyilvánítást vagy más olyan, körülményt, amely által a vagyon már a feltétel vagy a határidő bekövetkezte előtt átszáll, vagy a szerző az átruházott vagyon értékének más úton birtokába jut, a feltétel vagy a határidő bekövetkezésével egyenlő hatályúnak kell tekinteni.

(11) A bontófeltétel vagy véghatáridő bekövetkezésétől függő szerzés - a 14. §-ban említett második átszállás - illetékét a bontófeltételhez vagy véghatáridőhöz kötött első szerzés [(13) bek.] illetékével együtt kell kiszabni.

(12) Azokat az illetékeket, amelyek az előző bekezdésekben foglaltak alapján fizetési halasztás alá esnek, külön jegyzékben kell nyilvántartani. A jegyzék vezetésére és a nyilvántartásba vett illetékekkel kapcsolatos eljárásra nézve az Illetékkezelési Utasítás (a továbbiakban: Ilik. ut.) vonatkozó rendelkezései az irányadók.

(13) Az, hogy a szerzés bontófeltételhez vagy véghatár-időhöz kötött, az illetékkötelezettség keletkezésére nincs befolyással,

4. §

A hagyaték leltározása és bejelentése

(1) Ha a meghalt, után vagyon maradt vagy halála előtt egy éven belül vagyona volt, hagyatékát, illetőleg a halála előtt egy éven belül elajándékozott vagyontárgyait leltározni kell.

(2) Ha a meghalt után csupán ingó vagyon maradt, a leltározás alkalmával a hagyaték öröklése után járó illeték előzetes biztosítása iránt intézkedni kell.

(3) A leltározásra és az öröklési illeték előzetes biztosítására vonatkozó eljárást a 177700/1950. (XII. 28.) IM-rendelet szabályozza.

(4) Azt a leltárt, amelyet csupán az elhaltnak a halálát megelőző egy éven belül volt vagyonáról készítettek, a leltározó közeg a leltározás napjától számított öt nap alatt az öröklési illeték kiszabására illetékes hivatalnak megküldeni köteles.

(5) Ha a hagyatéki eljárást hivatalból megindítani nem kell és megindítását a halál napjától számított 90 nap alatt az arra jogosultak közül senki sem kérte, erről a közjegyző a leltár másolatának megküldése mellett a 90 nap leteltét követő 15 nap alatt a kiszabásra illetékes hivatalt értesíti.

(6) A hagyatékot, ha azt közjegyző tárgyalta, a bíróság illetékkiszabás végett bejelenteni tartozik. A bejelentés a hagyatékátadó végzés hiteles kiadványának megküldésével történik. Az átadó végzéshez, csatolni kell a hagyatéki kimutatás (leltár) másolatát, továbbá a végrendelet, osztályos egyesség, illetőleg a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv hitelesített teljes másolatát.

(7) A hagyatékátadó végzést a bíróság a jogerőre emelkedést követő 15 nap alatt köteles az illetékes kiszabó hivatalnak megküldeni, tekintet nélkül arra, hogy az öröklés illetékköteles vagy illetékmentes.

(8) A (6)-(7) bekezdésben foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni az örökösödési bizonyítvány megküldésére is.

(9) Ha a hagyatéknak vagy a hagyatékhoz tartozó egyes vagyontárgyaknak a leltározása bármely okból elmaradt, a hagyatéknak vagy a leltárból kimaradt vagyontárgyaknak bejelentése az örökösök és ezekkel egyetemlegesen a végrendeleti végrehajtó vagy a hagyatéki gondnok kötelessége. Az ilyen vagyonról az örökösök hagyatéki kimutatást kiállítani és azt a meghalt halálától számított 90 nap alatt az illetékes kiszabó hivatalhoz beterjeszteni kötelesek, tekintet nélkül arra, hegy az öröklés illetékköteles vagy illetékmentes. Ha a hagyatéki kimutatást az annak beterjesztésére kötelezett kiállítani nem tudná, azt, bemondás alapján, az illetékes végrehajtóbizottság köteles elkészíteni.

5. §

Az élők közötti vagyonátruházás bejelentése

(1) Az ajándékozási és a visszterhes ingatlanvagyon-álruházási ügyletet az illetékes kiszabó hivatalnál a következők kötelesek bejelenteni (bemutatni):

a) azt. amely hatóság vagy közjegyző előtt, illetőleg azok közbenjárásával jött létre, vagy amelynek érvényessége hatósági jóváhagyástól (hozzájárulástól, tudomásulvételtől) függ, az eljáró vagy jóváhagyó hatóság, illetőleg a közjegyző; ha a közjegyző előtt kiállított okiratba foglalt ügylet érvényessége hatósági jóváhagyástól függ, a bemutatási kötelesség a jóváhagyó hatóságot terheli;

b) más esetben maguk a szerződő felek éspedig, mind a kiállító, mind az elfogadó, ha pedig az ajándékozásról vagy ingatlanátruházásról okiratot nem állítottak ki, mind az ajándékozó, mind a megajándékozott, illetőleg az átruházó és a szerző;

c) külföldön kiállított okiratot az. aki az okiratot akkor tartotta birtokában, amikor annak illetékkötelezettsége beállott (3. §)

(2) Ingatlannak az előbbi bekezdésben emiitett, valamint a haláleset folytán beálló átruházásán, illetőleg átszállásán kívül más módon való átszállását vagy átruházását a szerző fél köteles bejelenteni.

(3) Az ajándékozást és a visszterhes ingatlanvagyonátruházást akkor is be kell jelenteni, ha az ügylet illetékmentes.

(4) A bejelentést (bemutatási) az hat hitelesített vagy a kiszabó hivatal által hitelesítendő másolatának benyújtásával kell teljesíteni. Ha az irat a bejelentésre kötelezettnek nincs birtokában vagy az illeték okirat kiállítása nélkül is jár, az ügyletet (cselekményt) szóval is be lehet jelenteni. A szóbeli bejelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni és a bejelentés megtörténtéről a félnek hivatalos igazolványt kell adni.

(5) A közjegyző az okirat illetékmentes hiteles másolatát vagy az eredeti okirattal együtt köteles bemutatni, amely esetben a kiszabó hivatal a bemutatást igazoló bizonyítványt az eredeti okiratra vezeti rá, vagy pedig a hiteles másolatot átvételi elismervény mellett köteles elküldeni, amely esetben a kiszabó hivatal a bemutatást igazoló bizonyítványt az elismervényre vezeti rá. Ezt az elismervényt az eredeti okirathoz kell fűzni vagy ragasztani. A közjegyzői okirat kiadványában fel kell tüntetni, hogy az eredeti okiraton bélyeggel mennyi illetéket róttak le s hogy azt illetékkiszabás végett bemutatták-e.

(6) A bejelentési határidő az illetékkötelezettség keletkezésének napját (3. §) követő 15. nap. Abban az esetben azonban, ha az okiratot még a 15 napi határidőn belül használják fel, a bejelentés még a használat előtt kötelező.

6. §

A vagyonátruházással (vagyonszerzéssel) kapcsolatos egyéb körülmények bejelentése

Az előző §-okban megszabott bejelentéseken kívül az illetékes kiszabó hivatalnál be kell még jelentem:

a) az utóörökösödés megnyíltát, az azt előidéző körülmény beálltát követő 15 nap alatt; a bejelentésre az utóörökös köteles:

b) a 3. § (2) és (4) bekezdése esetében a haszonélvezet teljes vagy részbeni megszüntét, a megszűnést követő 15 nap alatt; a bejelentésre az állag tulajdonosa köteles, ha pedig a haszonélvezet megszünése után más haszonélvezetre jogosult lép a haszonélvezet gyakorlásába, az állag tulajdonosával együtt ez is;

c) a felfüggesztő vagy halasztó feltételnek, a kezdő vagy végső időpontnak bekövetkezését, ezt az időpontot követő 15 nap alatt; a bejelentésre az köteles, aki a vagyont megszerzi és az is, akiről ez a vagyon ez alkalommal másra száll át;

d) a hagyaték átadása után netalán felfedezett újabb vagyontárgyat, előkerülését követő. 15 nap alatt; a bejelentésre az köteles, aki erre a vagyontárgyra igényt tart;

e) a biztosított halála esetére fizetendő 2.000 forintot meghaladó biztosítási összeget, a bejelentésre - azt az időpontot követő 15 nap alatt, amikor az örökhagyó haláláról tudomást szerzett, - a biztosító intézet köteles; a biztosító intézetnek a kifizetendő 2.000 forintot meghaladó biztosítási összeg egyötöd részét - az öröklési illeték megfizetésének igazolásáig - vissza kell tartani;

f) az örökhagyónak mindazon vagyonát, amely pénz-vagy hitelintézet és általában olyan intézet vagy személy őrizetében van, amely idegen vagyon megőrzésével és kezelésével hivatás- vagy üzletszerűen foglalkozik; a bejelentésre - azt az időpontot követő 15 nap alatt, amikor az örökhagyó haláláról tudomást szerzett, - az köteles, akinek a vagyontárgy őrizetében vagy kezelésében van; a vagyontárgyat az illetékes kiszabó hivatal engedélye nélkül kiszolgáltatni vagy átvenni nem szabad;

g) azt, hogy az örökös az örökhagyó nevére kiállított részvénynek, vagy szövetkezeti üzletrésznek a részvénytársaságnál, illetőleg szövetkezetnél a maga vagy más személy nevére való átírását kéri, amennyiben a részvénytársaság, illetőleg szövetkezet az előző részvény-vagy üzletrésztulajdonos haláláról tudott vagy kellő gondoskodással tudnia kellett; az átírás kérését a részvénytársaság vagy szövetkezet köteles azonnal bejelentem.

7. §

Az adó- és értékbizonyítvány beterjesztése

(1) Ha a hagyatékhoz ingatlan is tartozik az illeték fizetésére kötelezett a 4. §-ban említett hagyatéki kimutatáshoz adó- és értékbizonyítványt is köteles csatolni.

(2) Az ingatlan átruházása tárgyában élők között kötött ügyletek bejelentése alkalmával az adóbizonyítványt a bejelentésre kötelezett a bejelentéssel együtt köteles benyújtani.

(3) Az adó- és értékbizonyítványt, az ingatlan fekvése szerint illetékes községi tanács pénzügyi közege vagy a városi (Budapesten a kerületi) tanács végrehajtó-bizottságának pénzügyi osztálya a fél kérésére, vagy az illeték kiszabására hivatott kiszabó hivatal megkeresésére- köteles három nap alatt kiállítani, illetőleg megküldeni.

(4) Az adó- és értékbizonyítványnak a 79. §-ban meghatározott törvényszerű legkisebb érték megállapításához szükséges adatokat, ezenfelül az ingatlannak a kiállító legjobb tudása szerinti forgalmi értékét kell tartalmaznia és fel kell tüntetni azt is, hogy az érték megállapítása milyen időpontra vonatkozólag történt.

(5) Az adó- és értékbizonyítványt az Illk. ut.-ban szabályozott minta szerinti nyomtatványon kell kiállítani. Az illetékkiszabás céljából kiállított adó- és értékbizonyítvány feltételesen illetékmentes [57. § (3) bek. b) pont.]

(6) Ha az adó- és értékbizonyítványt a hagyatéki kimutatáshoz nem csatolták, vagy ingatlan átruházása tárgyában élők között kötött, ügylet bejelentése alkalmával benyújtani elmulasztották, személyes bejelentés esetében a feleket szóbelileg kell annak 5 napon belüli bemutatására felhívni. Ilyenkor a felhívás megtörténtét a kiszabási hatra fel kell jegyezni s annak tudomásulvételét a bemutatást teljesítő fél aláírásával el kell ismertetni. Ha a bemutatást (bejelentést) nem személyesen teljesítik, az illetékfizetésre kötelezettet írásban kell az adó- és értékbizonyítvány 5 napon belüli beterjesztésére felhívni. Amennyiben az adó- és értékbizonyítványt a kitűzött határidő lejártáig felhívásra nem terjesztik be, azt közvetlenül az annak kiállítására hivatott hivataltól kell beszerezni. Ilyenkor azonban az adó- és értékbizonyítvány beterjesztését elmulasztó fél terhére a 99. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően bírságot kell kiszabni.

8. §

A vagyonátruházási illeték alanyai

(1) Az öröklési és ajándékozási illeték lerovására a szerző fél köteles.

(2) A visszterhes ingatlanvagyonátruházás illetékéért valamennyi szerződő fél egyetemlegesen felelős. Ha azonban a szerződő felek közül valamelyik a szerződésben az illeték megfizetését magára vállalta, még ha egyébként személyes illetékmentességet élvez is, az illetéket a behajthatatlanság igazolásáig, de legfeljebb két évig csak ettől a szerződő féltől lehet követelni.

(3) Csereszerződésnél a cserélő felek az egész illeték fizeteséért egyetemlegesen felelősek.

(4) Az előbbi bekezdésekben említett esetek alá nem tartozó ingatlanátszállás vagy átruházás illetékét a szerző fél köteles megfizetni.

(5) Ha két vagy több személy közösen (osztatlanul, csak eszmei hányadokban) jut valamely dolog birtokába, a dolog szerzése után járó illetékért egymásközött valamennyien egyetemlegesen felelősek. Úgyszintén egymás közölt egyetemlegesen felelősek az egész illetékért valamely ingatlan volt közös tulajdonosai akkor, ha azt együttesen egy jogügylettel ruházták át.

(6) A vagyonátruházási illetékért kezességgel felelős:

a) az illeték lerovására kötelezett jogutóda az örökölt vagy ajándékba kapott vagyon értékének erejéig;

b) a hagyomány után járó illetékért az, aki a hagyományt kifizetni vagy kiszolgáltatni köteles; joga van azonban a kiszolgáltatandó hagyományra eső illetéket visszatartani, hacsak őt az illeték fizetésére az örökhagyó nem kötelezte;

c) az ajándékozási illetékért az ajándékozó, ha az ajándékozott dolgot az illeték lerovása előtt a megajándékoz zottnak átadta;

d) a megajándékozott azért az illetékért, amelyet az ajándékozó által az ajándékozás alkalmával reá rótt kötelezettség alapján harmadik személy részére teljesített és szintén ajándékozási illeték alá eső szolgáltatás után harmadik személy terhére róttak ki; a kezességre kötelezettnek azonban joga van a szolgáltatás teljesítésekor ezt az illetéket levonni, hacsak az ajándékozó őt az illeték fizetésére is nem kötelezte;

e) aki a nála őrizetben álló tárgyak kiadása vagy az örökösökkel szemben fennálló és a haláleset folytán teljesítendő tartozásainak kifizetése alkalmával az illeték biztosítására vonatkozó (6. §) szabályokat meg nem tartotta, az ezekre a vagyontárgyakra eső illetékért, de csak akkor, ha a tárgyak kiszolgáltatása alkalmával az örökhagyó haláláról tudomással bírt, vagy arról kellő gondoskodással tudnia kellett s a kiszolgáltatást nem a kiszabó hivatal meghagyására teljesítette;

f) aki az őt terhelő bejelentést (6. §) elmulasztotta, vagy nem kellő idősen teljesítette, annak a vagyonátruházásnak illetékéért, amelyre a bejelentési kötelesség vonatkozott;

g) részvénytársaságnál és szövetkezetnél az igazgató és az igazgatósági tag, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető, közkereseti társaságnál a tag, betéti társaságnál a beltag, egyesületnél és más intézetnél a vezetőség tagjai, vállalatvezető kirendelése esetén a vállalatvezető, a működésük alatt keletkezett azért az illetékért, amelyet a részvénytársaság, szövetkezet, korlátolt felelősségű társaság, közkereseti társaság, betéti társaság, egyesület vagy intézet leróni elmulasztott;

h) aki az illeték megrövidítéséiben tettes vagy részei volt, azért az illetékért, amellyel az államot megrövidít tették vagy megrövidíteni akarták.

(7) A kezességi kötelesség a késedelmi kamatra, a (8)] bekezdés g) és h) pontjaiban említett esetekben pedig a birságra is kiterjed.

(8) A kezességet az illetékkötelezettség keletkezését követő két év elteltével kell érvényesíteni; korábban csalt akkor, ha az elsősorban fizetésre kötelezett külföldön olyan államban él, amely az illeték behajtására segédkezet, nem nyújt, vagy ha neki a fizetési meghagyást az illetékkötelezettség keletkezését követő egy év alatt kézbesíteni nem lehetett, vagy végül, ha az ellene vezetett végrehajtás során a tartozás behajthatatlannak bizonyult.

(9) A kezességi kötelesség érvényesítése céljából a kezes részére fizetési meghagyást kell kiadni, amelyben mindig meg kell jegyezni, hogy a kezességet a (6) bekezdésnek melyik pontja alapján érvényesítik.

9. §

Mentesség és kedvezmény a vagyonátruházási illeték alól

(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték alól - a 97. §-ban felsoroltakon felül - mentes;

a) a hazai tudományos, közoktatási, közművelődési, közjótékonysági célra juttatott örökség (hagyomány) vagy ajándék szerzése és az ilyen célra rendelt alap vagy alapítvány;

b) a hazai politikai párt és demokratikus népi tömegszervezet szerzése;

c) a lemenő, továbbá a feleség öröklése, ha az örökség (hagyomány) teljes értéke az 500 forintot nem haladja meg;

d) viszonosság esetében az idegen állam igazolt diplomáciai képviselője és az általa kizárólag hivatalos célra

alkalmazott személy, valamint a nevezettekkel közös háztartásban élő családtagok ingó hagyatékának öröklése, feltéve, hogy a felsoroltak az illető idegen állam polgárai, végül az olyan személyek hagyatékának öröklése; akiknek nemzetközi egyezmény vagy nemzetközi jogelvek alapján illetékmentességre van igényük. Azt, hogy az örökhagyó diplomáciai alkalmazott külföldi állampolgár volt, az örökös tartozik igazolni.

(2) Amennyiben az örökség (hagyomány) teljes értéke a 20.000 forintot nem haladja meg, az egyébként járó öröklési illetéknek a felét fizeti.

a) az örökhagyónak az a lemenője, akinek életkora 12 évnél nem több;

b) az örökhagyónak az a felmenője, vagy házastársa, akinek életkora a 65 évet meghaladja;

c) rokonságra és életkorra tekintet nélkül az az örökös (hagyományos), aki gyógyíthatatlan testi vagy szellemi fogyatékossága miatt állandóan és teljesen munkaképtelen; azt. hogy a kedvezmény feltételei fennállanak, az örökös (hagyományos) illetékmentesen kiállított hatósági orvosi bizonyítvánnyal köteles igazolni.

(3) Ha a hősi halált halt személy le- vagy felmenőjére vagy házastársára szálló örökség (hagyomány) teljes értéke 20.000 forintot nem halad meg, az öröklés illetékmentes; ha pedig az örökség teljes értéke 20.000 forintnál több, csupán a 20.000 forintot meghaladó érték öröklése esik az egyébként járó illetéknek felével egyenlő illeték alá, Azt, hogy az örökhagyó hősi halált halt, a honvédelmi miniszter értesítésével, illetőleg az erre vonatkozó bejegyzést tartalmazó halotti anyakönyvi kivonattal annak kell igazolnia, aki a kedvezményre igényt tart. A kedvezmény alkalmazását nem akadályozza az, hogy az örökhagyó hősi halálát az illeték kiszabása után igazolják. Ilyen igazolásnak azonban legkésőbb a kiszabás jogerőre emelkedésétől számított 5 éven belül van helye.

(4) Az aki a más személy életének, házasságának vagy özvegységének idejére terjedő haszonélvezetével terhelt vagyon öröklése vagy ajándékozása után járó illetéke, mielőtt a fizetési kötelességnek a haszonélvezet folytán elhalasztott időpontja [3. § (2) és (4) bek.] beállott volna, megfizeti, az egyébként járó illetéknek csupán az alábbi hányadát köteles fizetni. A fizetendő hányad, ha a fizetés napján a haszonélvezetre jogosult:

50 évesnél fiatalabb, az egyébként járó illetéknek 35%-a

50-54 éves, az egyébként járó illetéknek 40%-a

55-59 éves, az egyesként járó illetéknek 45%-a

60-64 éves, az egyébként járó illetéknek 55%-a

65-69 éves, az egyébként járó illetéknek 65%-a

70-74 éves, az egyébként járó illetéknek 70%-a

75-79 éves, az egyébként járó illetéknek 75%-a

80 éves, vagy annál idősebb, az egyébként járó illetéknek 80%-a

(5) Ha a haszonélvezeti jog egymásután több személyt illet, a fizetendő hányadot a legfiatalabb életkora szerint kell megállapítani. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a haszonélvezet közösen illet meg több személyt olymódon, hogy a túlélőnek jut az egész haszonélvezet. Ha a haszonélvezet, több személyt részarányban illet, a fizetendő hányad megállapításánál ezt az arányt kell figyelembe venni. (Pl. Ha a haszonélvezet fele 70 éves, a másik fele 50 éves személyt illet, akik nem követik egymást a haszonélvezetben és az illetéktartozás összege 10000 Ft, akkor ez kifizethető az illetéktartozás felének 70%-ával + másik felének 35%-ával, azaz 10.000/2X 70/100 + 10.000/2X35/100 = 5.250 forinttal és törlendő 4.750 Ft.)

(6) A haszonélvező életkorát anyakönyvi kivonattal vagy más közokirattal kell igazolni.

(7) A (4)-(5) bekezdésnek megfelelő fizetés esetében az öröklés vagy ajándékozás után kiszabott illeték fennmaradó többletét hivatalból törölni kell.

(8) A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték alól - a 97. §-ban felsoroltakon felül - mentes:

a) a mező- és erdőgazdasági ingatlanok részleges tagosításáról szóló 1949: 3. tvr. alapján történő ingatlan-fitruházás;

b) viszonosság esetén idegen államnak a diplomáciai képviselete vagy külföldi tanulók, illetőleg külföldi tudományos, közoktatási, közművelődési vagy közjótékonysági intézet elhelyezése céljából történő visszterhes ingatlanszerzése.

(9) Ha Magyarország volt területéről áttelepülő magyar állampolgár vagy volt magyar állampolgár ottani ingatlanát a magyar állam területén lévő ingatlanért elcseréli, továbbá, ha magyar állampolgár vagy időközben visszahonosított és vissza is települt magyar állampolgár Magyarország korábbi területén volt ingatlana helyébe az azért kapott ellenérték lényeges segítségével szerez a magyar állam területén ingatlant, a pénzügyminiszter a csereszerződés, illetőleg az ingatlan adásvétel visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetékét egészen vagy részben elengedheti,

II. FEJEZET

Az öröklési és ajándékozási illeték

10. §

Az öröklési illeték tárgya

(1) Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán bekövetkezett ingyenes vagyonszerzés, nevezetesen:

a) az örökség, hagyomány, kötelesrész Szerzése, a halál esetére szóló ajándékozás;

b) az a) pontban felsorolt szerzeményekről való lemondás vagy azoknak visszautasítása fejében ellenérték szerzése;

c) a házassági szerződésen alapuló ingyenes szerzés, ha a vagyonátruházás az egyik házastárs halálával láp hatályba (pl. özvegyi tartás, a hozomány visszafizetésének elengedése);

d) alapítványnak végintézkedéssel létesítése, valamint alapítvány vagyonának ilymódon gyarapítása,

(2) A halál esetére szóló ajándékozás nem öröklési, hanem mint élők közötti ajándékozás esik illeték alá akkor, ha a megajándékozott az ajándékba kapott ingatlan tulajdonjogát még az örökhagyó életében a maga javára teiekkönyvileg bejegyeztetheti.

(3) Az olyan szolgáltatást, amelyet az örökös (hagyományos) a hagyatékból neki juttatott vagyonból az örökhagyó meghagyása folytán harmadik személy részére teljesíteni tartozik, ezzel a harmadik személlyel szemben, mint az örökhagyótól közvetlenül reászállott hagyományt kell illeték alá venni. Az örökség (hagyomány) illetékalapul szolgáló, értékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni annak a vagyontárgynak az értékét, amelyet az örökös vagy hagyományos a hagyatékból neki jutott vagyonból harmadik személy részére természetben kiadni köteles.

(4) Az örökhagyónak a követelését a hagyatékhoz kell számítani. Azt is, amellyel az örökös (hagyományos) tartozott éspedig akkor is, ha azt az örökhagyó az adósnak végintézkedésével elengedte.

(5) Az örökhagyó követelésének behajthatóságát nem kell hivatalból vizsgálni. Joga van azonban az örökösnek az egyes követelések kétességét vagy behajthatatlanságát, ha a hagyatékot közjegyző tárgyalta, a tárgyalás befejezéséig, különben pedig a hagyatéki kimutatás benyújtásakor bejelenteni és igazolni. A kétesnek igazolt követelésre nézve az örökös maga is javasolhatja annak az összegnek számbavételéi, amelyet hozzávetőleg behajthatónak vél. Ha eziránt közte, és a. kiszabó hivatal között megegyezés jön létre, az illetéket az egyességi összeg számbavételével véglegesen kell kiszabni. Ha az örökössel egyességet nem lehet kötni, az ilyen kétes követelést egyelőre figyelmen kívül kell hagyni s az örökösnek a behajthatatlanság igazolására a hagyaték bejelentésétől számított két évnél nem hosszabb határidőt kell adni. Ha az örökös a behajthatatlanságot ez alatt az idő alatt nem igazolja, sem egyesség megkötésére nem hajlandó, a kiszabást az egész követelés számbavételével helyesbíteni kell. Az örökösnek ezután is fennmarad az a joga, hogy a követelés behajthatatlanságának igazolása esetében az illeték megfelelő helyesbítését az illeték befizetésétől számított öt éven belül kérhesse. Egyességkötés esetén az illeték utólagos helyesbítésének helye nincs.

(6) Az öröklési illeték kiszabásánál öröklési illetek alá kell vonni a következő ajándékozásból származó szerzeményeket is:

a) az örökhagyó által még életében adott olyan ingyenes szolgáltatást, amely a szerzőnek örökrészébe betudandó;

b) azt az ajándékot, amelynek haszonélvezetét az ajándékozó a maga számára haláláig fenntartotta, valamint az olyan ajándékozásból származó szerzeményt, amely ajándékozásnak teljesítése az ajándékozó haláláig vagy egy későbbi időpontig függőben van;

c) az örökhagyó által halála előtt egy éven belül adott ajándékot, kivéve a szokásos alkalmi ajándékot.

(7) Az öröklési illeték szempontjából közömbös, hogy a (6) bekezdésben felsorolt ajándékozásokról okiratot nem állítottak ki.

(8) A (6) bekezdés rendelkezései alá eső ajandékozások után kiszabott illetéket az öröklési illetékből le kell vonni.

(S) A hagyatékhoz kell számítani az örökhagyóra szállott, de neki még át nem adott örökséget (hagyományt) is, hacsak a halál idejében az örökségre való joga lemondás vagy más ok miatt már meg nem szűnt. Az örökhagyóra szállott örökség után ebben az esetben külön meg kell fizetni az öröklési illetéket az első és a további örökhagyó közötti rokonsági viszonynak megfelelően is. Ezt az illetéket az örökösök örökrészeik arányában tartoznak megfizetni. A második vagy további öröklés illetékének kiszabásánál azonban az előző öröklések illetékét teherként kell figyelembe venni.

(10) A baleset- és életbiztosítási szerződésből Származó követelés szerzése a biztosított személy halálakor öröklési illeték alá esik, hacsak nem bizonyítják, hogy a követelésre még az örökhagyó életében harmadik személy olyan jogcímen szerzett igényt, amely szerzés öröklési illeték alá nem vonható.

(11) A nő hozománya nem tartozik a férj hagyatékához. Ha a hozomány a hagyatékkal el nem különíthető módon összevegyült, az özvegy igényének igazolása esetében, mint a hagyaték ellen fennálló követelés érvényesíthető. A hozomány- vagy különvagyon követelésnek ingatlannal kielégítése a 19. § (1) bekezdésében megszabott illeték alá esik.

(12) A közszerzeményi igény kielégítése végett természetben kiadott hagyatéki vagyontárgyak a hagyatékhoz nem számíthatók. Ha a közszerzeményi követelést pénzzel elégítik ki, ezt, mint a hagyatékot terhelő adósságot kell számításba venni. A közszerzeményi igénynek a hagyatékhoz tartozó - akár közös, akár nem közös szerzeményű - ingatlannal kielégítése esetében a 19. § (2) bekezdésében megállapított illeték jár.

11. §

Lemondás

(1) A még meg nem nyílt öröklésre való igény vissz-teher melletti átruházása mint adásvétel esik illeték alá. Az öröklés megnyíltakor a szerző (vevő) köteles az örökhagyó és az átruházó (lemondó, eladó) közötti rokonsági viszonynak megfelelően kiszabandó öröklési illetéket is megfizetni. A még meg nem nyílt öröklésre való igényről visszteher nélküli lemondás vagyonátruházási illeték alá nem esik. A leendő örökhagyóval szemben visszteher melletti lemondás pedig mint a visszteher ajándékozása esik illeték alá.

(2) Ha valaki a hagyatékból reá eső örökségről ingyenesen lemond anélkül, hogy megjelölné azt, akinek javára a lemondás történt, a lemondó terhére illetéket kiszabni nem lehet s csak annak az öröklése esik illeték alá, aki a lemondás folytán jutott az örökséghez.

(3) Ha az ingyenes lemondás meghatározott személy javára történt, a (2) bekezdésben foglalt szabály csak akkor és annyiban alkalmazható, amennyiben az örökség a lemondó kijelölése nélkül is a megjelölt személyre szállott volna. Ellenkező esetben, valamint visszterhes lemondás esetében a lemondó terhére az illetéket úgy kell kiszabni, mintha ő az örökséget vagy annak egy részét megszerezte volna, a másik személy szerzése pedig az élők közötti Szerzésekre megszabott illeték alá esik. Az állam javára történő ingyenes lemondás esetében a le. mondó - az állam részére átengedett vagyon értéke után - illetéket fizetni nem köteles.

(4) Alii a reá eső örökséget vagy hagyományt ellen-érték nélkül visszautasítja, valamint az, alti az öröklésre méltatlannak bizonyult, öröklési illeték fizetésére nem kötelezhető.

12. §

Hagyatéki osztályos egyesség

(1) Ha az örökösök a számukra megnyílt örökségre nézve maguk közölt osztályos egyességet kötnek, mindegyik csak a neki jutott rész értéke után járó öröklési illetéket tartozik megfizetni, ha az osztály alapján a hagyatéki tárgyakból a törvény vagy végrendelet szerint reá eső örökrészének tiszta értékénél nagyobb tiszta értéket nem kapott.

(2) Ha az örökösök valamelyike az osztály alapján a hagyaték tárgyaiból a törvény vagy végrendelet szerint reá eső örökrészének tiszta értékénél nagyobb tiszta értéket kapott, minden örökös a törvény vagy végrendelet szerint reá eső örökség öröklése után járó illetéket köteles megfizetni s ezenkívül az, aki az örökrészén felül vett át a hagyaték tárgyaiból, a szerzés jogcímének megfelelő illetéket tartozik külön megfizetni. Erre az illetékre egyebekben a vagyonközösség megszüntetésére vonatkozó szabályok (22. §) az irányadók.

(3) Ha az örökös örökségét vagy annak egy részét még a hagyaték bírói átadása előtt eladja, az öröklés után járó illetéket úgy tartozik megfizetni, mintha az eladás csak az örökség átadásba után történt volna és az eladás után járó szabályszerű illetéket külön meg kell fizetni.

(4) Nincs öröklési illeték kiszabásának helye, ha a hagyatékot az azt terhelő adósságok fejében az örökhagyó hitelezője veszi át. Ilyen esetben a visszterhes ingatlanvagyonátruházási, illetőleg visszterhes ingóátruházásról kiállított okiratokra (33. §) megszabott illeték követelhető.

13. §

Az ajándékozási illeték tárgya

(1) Az ajándékozási illeték tárgya az élők között kötött ügylettel kötelezettség nélkül ingyenesen juttatott vagyoni előnyből származó vagyonszerzés. Ilyenek:

a) ingatlan ajándékozása vagy ingatlan haszonélvezetének vagy használati szolgalmának vagy építményi jognak ingyenes alapítása, illetőleg átruházása;

b) az örökségről olyan személy részére ingyenes lemondás, akire az örökség kijelölés nélkül nem szállott volna át (11. §);

c) alapítványnak élők között kötött jogügylettel létesítése, valamint alapítvány vagyonának ilymódon gyarapítása;

d) alapítvány jövedelméből való részesülés, úgyszintén a megszünt, alapítvány vagyonának átszállása;

e) ingó dolog ajándékozása, ingyen nyújtott támogatás, továbbá jognak visszteher nélküli átengedése, vagy jogról ellenszolgáltatás nélkül való lemondás.

(2) Az (1) bekezdés a)-d) pontja alatt felsorolt esetekben az illetékkötelezettségre nézve közömbös az, hogy az ajándékozásról állitottak-e ki okiratot. Az e) pontban felsorolt, ajándékozások azonban csak akkor esnek ajándékozási illeték alá, ha arról okiratot állítottak ki. Az ajándékozásról kiállított okiratnak tekintendő minden olyan: - habár egyéb jogügyletről kiállított - okirat, amelyben az ajándékozási ügyletben részes felek valamelyike tesz említést az ajándékozásról,

(3) Ha az ajándékozás foganatba ment, az illetékkötelezettség fennáll arra való tekintet nélkül, hogy a (2) bekezdésben említett okirat el van-e látva az ajándékozási jogügylet érvényességéhez vagy az okirat bizonyító erejéhez szükséges kellékekkel, vagy sem.

(4) Olyan esetben, amikor valaki a vele szerződő féltől különböző harmadik személy részére tartozik szolgáltatást ingyen teljesíteni, nem a szolgáltató és a szolgáltatást nyerő fél, hanem a szolgáltatást meghagyó és a szolgáltatási, nyerő fél között jön léire az ajándékozás és ennek az ajándékozásnak illetékkötelezettségét a főszerződésről kiállított okiratban való megemlítése is megalapítja, tekintet nélkül arra, hogy az okiratot a szolgáltatást nyerő fél aláírta-e vagy sem. Így pl. ha a szülő gyermekének azzal a kikötéssel. ajándékozza ingatlanát, hogy a megajándékozott köteles testvérének (a megajándékozott testvérének) bizonyos pénzösszegei kifizetni, a pénzösszeggel megajándékozott testvér terhére is ki kell szabni az ajándékozási illetéket, jóllehet a szerződést ő alá nem írta. Az ajándékozási illeték kulcsa szempontjából a lemenőre megállapított és nem a testvérek közötti illetékkulcs alkalmazásának van helye.

(5) Az ajándékozási illeték követelésére nincs befolyással az, hogy az ajándékozott vagyontárgy értékét az öröklési illeték megállapításánál is számba kell venni (10. §). (Az ajándékozás után kiszabott illetéket azonban ily esetben az öröklési illetékbe annakidején be kell tudni.

14. §

Korlátozott, feltételes, elhalasztott öröklés és ajándékozás

(1) Utóörökös rendelése esetében az előörökös örökléséi úgy kell illeték alá vonni, mintha az előörökös korlátlan tulajdonjogot szerzett volna. Az utóörökös terhére a 3. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint öröklési illetéket csak akkor kell kiszabni, amikor az utóörökösnek az örökséghez való joga megnyílik.

(2) Ha más személy örökli a vagyon állagát és más annak haszonélvezetét (használatát), illetőleg, ha az ajándékozó más személynek ajándékozta a vagyon állagát és más személy részére biztosítja annak haszonélvezetét, (használatát), az, aki a haszonélvezetet kapja, a haszonélvezet éltéke után, az állag szerzője pedig - a 3. § (4) bekezdésben megállapított kivétellel - - a haszonélvezet measzün-)ekor a vagyon teljes értéke után tartozik az illetéket megfizetni.

(3) Ha a haszonélvezeti vagy használati szolgalom, járadék vagy egyéb visszatérő szolgáltatás több személyt egymásután illet meg, az illetékei minden egyes személy szerzése után külön-külön kell kiszabni [81. § (5) bek. e) pont].

(4) Ha az állag ingyenes szerzője a haszonélvezet megszűnése előtt hal meg, az ő terhére előírt illetéket olymódon kell helyesbíteni, hogy ilyen esetben az illeték csupán a vagyonnak a haszonélvezet értékével csökkentett része után jár. Ha az állagörökösök sorában a haszonélvezet megszűnése előtt ismételten áll be változás, minden illetékre ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni, A haszonélvezetet mindenkor a helyesbítendő illetékhez való jog keletkezésekor fennállott értékével keli számba venni. Az ilyen módon helyesbített illetéket az az állagörökös tartozik megfizetni, aki a haszonélvezet megszűnésekor a vagyon birtokába jut. Ennek a rendelkezésnek az alapján illetékvisszatérítés nem igényelhető.

(a) Ha az örökség (hagyomány), illetőleg az ajándékozott vagyon megszerzése - utóörökléssel egyenlő hatállyal nem bíró - bontófeltételtől függ, az illetéket ki kell szabni mind annak a szerzése után, aki a feltétel bekövetkeztéig jogosult a vagyon birtokolására, mind annak a szerzése után, akire a vagyon a feltétel bekövetkezte után száll át.

(6) Abban az esetben, ha az örökös (hagyományos) a bontó feltétel bekövetkeztéig az örökség, tárgyainak csak használatára jogosult, olymódon, hogy a feltétel bekövetkeztéig az örökség állagát sértetlenül fenntartani köteles, azonban a bontó feltétel meghiúsulása esetén korlátlan tulajdonossá válik, az illetéket úgy kell kiszabni, mintha az örökös korlátlan tulajdonjogot szerzett volna. Ha pedig a bontófeltétel bekövetkezik s emiatt az örökös a reá bontófeltétellel átszállott örökséget, másnak átengedni tartozik, az átengedett örökség után kiszabott illeték helyesbítését kérheti. A 94. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az illetéket úgy kell helyesbíteni, mintha az örökös a birtoklás tartamára csak haszonélvezeti szolgalmat szerzett volna.

(7) Ha a bontófeltétel vagy a víghatáridő bekövetkeztekor a dolog az ajándékozóra száll vissza, a visszaszállás után ajándékozási illeték nem jár.

(8) Az örökhagyó nevén álló, de még általa termelőszövetkezeti csoportba bevitt mezőgazdasági ingatlan örökösei terhére az öröklési illetéket az általános szabályoknak megfelelően kell kiszabni. Az ilyen ingatlanok öröklése után kiszabott illeték azonban mindaddig kamalmentesen nyilvántartásba vehető, amíg az ingatlanokat a termelőszövetkezeti csoportba benntartják. A termelőszövetkezeti csoportból való esetleges kilépéskor, illetőleg- az ingatlanok kivételekor azonban az illeték esedékessé válik s annak szabályszerű beszedéséről gondoskodni kell.

15. §

Az öröklési és az ajándékozási illeték alapja

(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték alapja az örökösnek (hagyományosnak) jutó örökség, illetőleg a megajándékozottnak jutó ajándék tiszta értéke.

(2) Ugyanarra sz örökösre, ugyanabból a hagyatékból szállott vagyontárgyak értékét az illeték kiszabásánál össze kell számítani. Ez a szabály irányadó akkor is, ha az örökös a reá szállott vagyontárgyak egy részét később kapja meg.

(3) Ha ugyanaz az ajándékozó ugyanannak a megajándékozottnak egy éven belül többször ajándékoz, illetőleg egy ingatlannak több hányadrészét külön szerződésekkel ruházza át, ezeknek az ajándékoknak értékét a későbbi ajándékozási illeték alapjának megállapításánál össze kell számítani. A korábbi ajándékozás után kiszabott illetéket azonban a későbbi átruházás után járó illetékbe be kell tudni. Ha már a megelőző ajándékozásnál is összeszámításnak volt helye, az újabb ajándék értékéhez a korábbi ajándékok összes értékét kell hozzáadni, tekintet nélkül arra, hogy az első és az utolsó ajándékozás között egy évnél hosszabb idő telt el.

(4) Ha egy ajándékozási szerződéssel több ajándékozó ajándékoz közös tulajdonú dolgot, az ajándékozási illeték alapját minden egyes ajándékozótól származó ajándék értékének figyelembevételével külön-külön kell megállapítani.

(5) A hagyaték vagy ajándék értékéből az egyes örökösnek, illetőleg; megajándékozottnak jutó érték kiszámítása előtt az egész hagyatékot, illetőleg ajándékot terhelő adósság és egyéb teher értékét le kell vonni. Az adósság vagy más teher fennállását és összegét az örökös (hagyományos), illetőleg a megajándékozott hiteltérdemlő módon bizonyítani köteles. Ha a szerzés gyámhatósági jóváhagyási igényeit, a kiskorú örökös, illetőleg megajándékozott által viselendő terhek fennállását és összegét a gyámhatósági jóváhagyás által bizonyítottnak lehet elfogadni. Az örökhagyó vagyoni viszonyaival arányban álló temetési és kegyeleti költségek bizonyítás nélkül is elfogadhatók.

(6) Az adósságokhoz és egyéb terhekhez tartoznak az örökhagyó utolsó betegségének költségei, amennyiben azokat az örökhagyó életében az ő vagyonából ki nem elégítették. Idetartoznak továbbá a temetési és ezzel kapcsolatos kegyeleti költségek is, a hátramaradottak gyászruhái költségeinek kivételével. A hagyatéki terhekhez kell számítani a hagyatéki gondnok és a végrendeleti végrehajtó tiszteletdíjait. Ez utóbbiak azonban, ha végrendeleten alapulnak - az igazolt költségek levonása után - öröklési illeték alá esnek. Az ismétlődő szolgáltatásból álló terheket a 81. § rendelkezései szerint kell számításba venni.

(7) A hagyatékot terhelő adósságot vagy más terhet a hagyatékhoz számítandó biztosítási összegből [10. § (10) bek.] is le lehet vonni.

(8) Azokat a terheket, amelyek az örökségei, illetőleg ajándékot terhelő haszonélvezeti vagy használati szolgalomból állanak, a 14. § rendelkezései értelmében levonni nem lehet. Ha azonban- az örökös, illetőleg a megajándékozott, olyan dolog tulajdonjogát szerzi meg, amelynek haszonélvezeti joga már korábban is megillette, az illeték alapját a haszonélvezeti jog értékével csökkenteni kell. A haszonélvezeti jog értékét az öröklési jog megnyíltának, illetőleg az ajándékozásnak időpontjára vonatkozóan kell a 81. § alkalmazásával kiszámítani.

(9) Az örökséget (hagyományt) és az ajándékot terhelő adósságok és egyéb terhek, valamint a megajándékozotlra-az ajándékozáskor rótt viszontszolgálat erejéig a szerzést visszterhesnek kell tekinteni. Öröklés esetében azonban az örökhagyó le- vagy felmenője, valamint házastársa az egyébként járó visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték helyett 5% visszterhes ingallanvagyon-átruházási illetéket köteles fizetni. Ha az örökség, illetőles ajándék ingatlanból és ingóból áll, az ingatlanra arányosan eső érték után visszterhes ingatl?nvagyon-átruhácási illetéket, az ingóra arányosan eső érték után pedig a visszterhes ingóátruházásról kiállított okiratra járó okirali illetéket kell fizetni.

16. §

Az öröklési és az ajándékozási illeték kulcsa

(1) Az öröklési vagy ajándékozási illeték összegét az egy-egy örökösnek (hagyományosnak), illetőleg megajándékozottnak jutott örökség, illetőleg ajándék tiszla értéke alspuívételével az alábbi táblázatban foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:

(2) Az (1) bekezdésben foglalt táblázat egyes csoport, jaiba a következő örökösük (hagyományosok), illetőleg megajándékozottak tartoznak:

az I. csoportba az örökhagyó, illetőleg az ajándékozói lemenője és házastársa,

a II. csoportba az örökhagyó, illetőleg az ajándékozd felmenője,

a III. csoportba az örökhagyó, illetőleg az ajándékozói

édes- vagy féltestvére és ezeknek gyermeke, továbbá az

örökbefogadott, valamint a mostohagyermeke és ezeknek lemenője, a lemenőjének házastársa, i

a IV. csoportba az örökhagyó, illetőleg az ajándékozd édes- vagy féltestvérének unokája és ennél távolabbi lemenője, továbbá szülőjének édes- vagy féltestvére é9 ennek gyermeke,

az V. csoportba az I-IV. csoportba nem tartozó örökös (hagyományos), illetőleg megajándékozott.

(3) Az egyes csoportokba tartozást megállapító családi kapcsolatot vagy egyéb körülményt az örökhagyó haláIának, illetőleg az ajándékozásnak időpontjában fennállott állapot szerint kell megítélni. A házasságon kívül született gyermek az illeték kulcsának megállapítása szempontjából úgy bírálandó el, mint a házasságból született gyermek. Házastársnak nem lehet tekinteni azt, akinek házassága az örökhagyó halála, illetőleg az ajándékozás előtt semmissé vagy érvénytelenné nyilvánítás, illetőleg felbontás következtében megszűnt, örökbefogadott gyermekként - a magánjog szabályaival egyezően - csak azt lehet számbavenni, akinek örökbefogadását az igazságügyminiszter megerősítette. Mostohagyermeken az örökhagyó házastársának más házasságból született gyermekét kell érteni.

(4) Utóörökös (utóhsgyományos) szerzése esetében az illetékkulcs alkalmazásánál az utóörökösnek ahhoz a személyhez való rokoni vagy egyéb viszonya irányadó, aki őt utóörökösnek rendelte.

(5) Az öröklési és ajándékozási illetéket egyszerűsítés céljából az alábbi táblázat segítségével kell kiszámítani és előírni:

III. FEJEZET

A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték

17. §

A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték tárgya

(1) Ingatlannak visszteher mellett, valamint öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső más módon vagy ügylettel történő átszállása vagy átruházása visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az átszállást vagy átruházást a telekkönyvbe bejegyezték-e vagy sem.

(2) Ingatlannak árverésen történt megszerzése, mint ingatlanadásvétel esik illeték alá.

(3) A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték szempontjából közömbös, hogy az ingatlan átruházására vonatkozó jogügyletet okiratba foglalták-e. A csupán élőszóval megkötött ingatlanvagyonátruházási szerződés tehát szintén illeték alá esik, ha az ilyen szerződés a magánjogi szabályok szerint érvényes. Ha a magánjogi szabály az okiratba foglalást a visszterhes ingatlanvagyonátruházási jogügylet érvényességi kellékéül szabja meg, az illeték csak a magánjogi szabálynak megfelelő okiratba foglalt ingatlanvagyonátruházás után követelhető. De ha a szerző a megszerzett ingatlant tovább ruházza, a saját szerzése után a visszterhes ingatlanvagyonátruházás után járó illetéket és esetleges bírságot akkor is megfizetni köteles, ha az ő szerzéséről okiratot nem állítottak ki.

(4) A szóbeli megállapodással történt ingatlanszerzésekre a felfüggesztő feltételhez kötött ingatlanvagyonátruházási jogügyletekre nézve fennálló szabályokat kell megfelelően alkalmazni s a felfüggesztő feltételnek az ingatlan továbbruházását kell tekinteni. Az ilyen szóbeli megállapodással történt ingatlanszerzést tehát 15 nap alatt szintén be kell a kiszabó hivatalnál jelenteni és az illetéket a szerző terhére ki kell szabni. Ha azonban a szerző arra hivatkozik, hogy a szóbeli jogügylettel megszerzett ingatlant még nem ruházta tovább és ennek ellenkezője vele szemben nem bizonyítható, a 3. § (12) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni. A szóbeli megállapodással megszerzett ingatlan továbbruházása esetén a fizetési kötelesség csupán magát a szerzőt terheli, tehát nem terheli az elidegenítőt és azt sem, akinek a szóbeli megállapodás alapján jogosult szerző az ingatlant továbbadja.

(5) Ha valaki saját nevében köt visszterhes ingatlanvagyonátruházási jogügyletet és utólag kinyilatkoztatja, hogy ő ezt harmadik személy felhatalmazása alapján, annak javára kötötte, tehát az ingatlant harmadik személy részére szerezte meg, ezt a nyilatkozatot a kiállító és a meghatalmazónak mondott harmadik személy között létrejött újabb vagyonátruházásról kiállított okiratnak kell minősíteni, hacsak az ellenkezőjét a fél az ügylet megkötése előtt kiállított, közokiratba foglalt felhatalmazással nem bizonyítja.

(6) Ha a bírói árverésen az ingatlan vevője az árverés befejezésekor kijelenti, hogy az ingatlant harmadik személy részére vagy valakivel közösen vette meg és megbízóját vagy tulajdonostársát azonnal megnevezi, továbbá a jegyzőkönyvet ennek a minőségének feltüntetése mellett írja alá, a megbízója vagy tulajdonostársa meghatalmazását pedig legkésőbb az árverést követő 8 nap alatt a bíróságnak bemutatja, ez a nyilatkozat az (5) bekezdésben foglalt vélelmet kizárja. Nincs helye ennek a vélelemnek akkor sem, ha valamely természetes vagy jogi személy képviselője veszi meg az ingatlant és az árverés alkalmával kijelenti, hogy azt nem saját, hanem az általa képviselt személy részére szerezte meg.

(7) Aki ingatlant bírói ítélettel szerez meg visszterhes ingatlanvagyanátruházási illetéket köteles fizetni, hacsak nem igazolja, hogy a szerzés jogcímének megfelelő illetéket az ítélet alapjául szolgáló jogcím megszerzésekor már megfizette. A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket az ítélet alapján kell kiszabni.

(8) Ha az eladó fenntartotta magának az ingatlan visszavásárlási jogát, ennek a jogának gyakorlása az ingatlan visszterhes átruházására irányuló szabályok szerint esik illeték alá. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a vevő kötötte ki azt a jogot, hogy a megvett tárgy visszaadása ellenében az eladótól a vételár visszafizetését követelhesse. Ha a szerző az ingatlant az átruházónak azért adta vissza, mert akár ő, akár az átruházó a szerződésben vállalt kötelezettségét rajta kívül álló okból teljesíteni nem tudta, ez a visszaadás visszavásárlásnak nem minősíthető s ez után vagyonátruházási illeték nem követelhető.

(9) Az ingatlan visszterhes átruházására irányuló szabályok szerint esik illeték alá az a jogügylet, amellyel valaki

a) ingatlant egészben vagy részletekben való továbbadás céljából szerez meg vagy biztosít magának olymódon, hogy a tulajdonos az ingatlant akár a vele szerződő félnek, akár az ez által megnevezett harmadik személynek átadni köteles;

b) azt a jogot szerzi meg, hogy valamely ingatlant annak tulajdonosa meghatározott feltételek mellett tulajdonába átbocsátani köteles; ha a vevő a vételi joggal él és az ügylet létrejön, újabb illeték kiszabásának helye nincs;

c) ingatlant az erre vonatkozó és más személyt megillető vételi jognak reá történt visszterhes átruházása útján szerez meg; vételárának kell tekinteni mind az ingatlan tulajdonosa, mind a vételi jog átruházója részére kikötött ellenszolgáltatás értékét;

d) jogot szerez arra, hogy ingatlant a saját számlájára és kockázatára egészben vagy részletekben eladhasson.

(10) Ha a (9) bekezdés szerinti vételi joggal a szerző nem él s az ingatlan az eredeti tulajdonos birtokában és tulajdonában marad, amennyiben a vételi jog biztosításáért ellenszolgáltatást nem kötöttek ki, csupán 20 Ft, ellenszolgáltatás kikötése esetében pedig az ellenszolgáltatás értékétől a 33. § (1) bekezdésében megszabott illeték követelhető. Ez az illeték azonban 20 forintnál kevesebb nem lehet.

18. §

A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték alapja

(1) A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték alapja az ellenérték (visszteher értéke) és az ingatlan forgalmi értéke közül a nagyobb.

(2) Ingatlan adásvételnél az illeték alapja a vételár minden ellenszolgáltatással együtt. Ha tehát az átruházott minden ingatlant adósság terheli s ezt a vevő magára vállalja, az adósságot is a vételárhoz kell számítani. Az illeték a vételárhoz nem számítható, viszont, ha az eladó vállalja azt magára, le nem vonható. Nem tekinthető mellékszolgáltatásnak az olyan kikötés, amellyel az eladó az ingatlan időleges vagy élethosszig tartó haszonélvezeti vagy használati szolgalmát a maga vagy házastársa számára fenntartotta. A haszonélvezettel terhelt ingatlan adásvételénél a haszonélvezeti szolgalom értékét a vételárból levonni nem szabad.

(3) Ha a vételár részletfizetésnek nem minősíthető ismétlődő szolgáltatásokból áll vagy a meghatározott összegen felül kikötött mellékszolgáltatások állanak ismétlődő szolgáltatásokból, ezeknek értékét a 81. § rendelkezései szerint kell megállapítani.

(4) Ha az előző bekezdések szerint megállapított visszteher értéke az ingatlan forgalmi értékénél kisebb, az illeték alapja az ingatlan forgalmi értéke.

(5) Visszavásárlásnál, ha a visszavásárlási árat nem tüntették fel és a felek ezt az árat másként sem igazolják, az illeték alapja az eladási ár, hacsak az ingatlan forgalmi értéke ennél nem nagyobb.

(6) Ingatlancsere esetében az illeték alapja az elcserélt ingatlanok közül a nagyobbnak az értéke; ha az elcserélt ingatlanok közül az egyik a magyar állam területén kívül fekszik, az illeték alapja a magyar állam területén fekvő ingatlan értéke. Az illeték teljes összege egyenlően terheli az elcserélt ingatlanokat.

(7) Ingatlannak életjáradékért vagy eltartásért átengedése esetében az illeték alapja az ingatlan forgalmi értéke vagy a kikötött szolgáltatások együttes értéke aszerint, hogy melyik érték a nagyobb. Ha azonban az ügylet felmenő és lemenő, illetőleg lemenőnek házastársa között jött létre, az illeték alapja az átruházó, illetőleg ennek házastársa javára kikötött visszatérő szolgáltatások értékére tekintet nélkül, az ingatlan értéke. A jelen bekezdés rendelkezései irányadók akkor is, ha az okiratot ajándékozási szerződésnek nevezik, de a kikötött szolgáltatások értéke az ingatlan értékét eléri vagy meghaladja.

19. §

A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték kulcsa

(1) A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték kulcsa - amennyiben a jelen rendelet másképpen nem rendelkezik - 14%.

(2) Közszerzeményi igénynek a házasság megszűnésekor ingatlannal kielégítő 7% visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték alá esik.

20. §

A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték előzetes fizetése

(1) Ingatlannak élők között kötött jogügylettel történő visszterhes átruházása esetében a fizetésre kötelezett a szerződésben feltüntetett vételár (ellenérték), ennek hiányában pedig a bejelentett, de mindkét esetben a törvényszerű legkisebb értéknél (79. §) nem alacsonyabb érték után járó visszterhes ingatlanvagyonátruházhási illetéket a jogügylet bejelentésére megszabott határidőn (5. §) belül, a kiszabásra illetékes hivatalnál előzetesen megfizetni köteles.

(2) Részletfizetés vagy fizetési halasztás engedélyezése esetében az (1) bekezdésben megállapított illetéknek legalább egyharmad részét kell az ott megállapított határidő alatt előzetesen megfizetni.

(3) Az illetékelőleg megfizetéséről a telekkönyvi hatóságnál való felhasználás céljára a félnek igazolást kell kiadni. Az igazolás illetékmentes. Az igazolásban fel kell tüntetni a fizetett illeték összegét, továbbá azt, hogy a fizetéssel az (1) bekezdésben megállapított kötelességnek teljes mértékben eleget tettek-e. Ha a (2) bekezdésnek alkalmazása esetében csak az illeték 1/3 részét fizetik be, az igazolásban a vonatkozó határozat számának feltüntetése mellett meg kell jegyezni, hogy az illeték fizetésére részletfizetést vagy halasztást engedélyeztek. Ha a fizetés a szerződés illetékkiszabásra bemutatásával egyidejűleg történik, az igazolást a szerződésnek a telekkönyvi hatósághoz benyujtandó példányára kell rávezetni, más esetben külön igazolványt kell kiállítani.

(4) Ingatlannak élők között kötött jogügylettel történő visszterhes átruházását magában foglaló okirat alapján a telekkönyvi hatóság a tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmet a bejegyzés egyéb feltételeinek fennállása esetén is csak akkor teljesítheti, ha a kérelmező igazolja, hogy az illetéket megfizette, illetőleg annak megfizetésére a kiszabó hivatal részletfizetést vagy halasztást engedélyezett. Ha a kérelmező kérelméhez az igazolást nem csatolja, a tulajdonjog bejegyzésének egyéb feltételei azonban fennállanak, a telekkönyvi hatóság a kérelem rangsorát a telekkönyvben feljegyzi, a kérelmezőt pedig az eredeti okirat visszaadása mellett felhívja, hogy az említett igazolást az eredeti okirattal együtt a felhívás kézbesítésétől számított 30 nap alatt csatolja be, mert ellenkező esetben kérelmét elutasítja és a rangsorfeljegyzést törli. Ha a kérelmező a felhívásnak kellő időben eleget tesz, a telekkönyvi hatóság a tulajdonjog bejegyzése tárgyában úgy dönt, mintha a kérelmező az igazolást a rangsorfeljegyzés alapjául szolgáló kérvényhez már annak benyujtásakor csatolta volna. Ha a kérelmező a felhívásnak az ott megszabott határidő alatt sem tesz eleget, a telekkönyvi hatóság a tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmét elutasítja és a rangsorfeljegyzést törli.

21. §

Társaságok ingatlanszerzése

(1) Ha a közkereseti vagy betéti társaság alakulásakor, vagy új tag belépésekor a társaságba ingatlant, ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti vagy használati szolgalmat visznek betétül, visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket kell fizetni.

(2) A közkereseti és betéti társaságba betétül vitt vagy a társaság által más módon szerzett ingatlanra nézve a társaság tagjait vagyonközösségben állóknak kell tekinteni. Ennélfogva új tagnak a társaságba belépése esetében a belépő tag vagyonilletőségének arányában a visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket is meg kell fizetni, kivéve, ha a belépő tag a vagyonilletőséget öröklési vagy ajándékozási illeték alá eső módon szerezte meg. A társaság tagjának kilépése esetében a 22. § rendelkezései az irányadók.

(3) Részvénytársaság, szövetkezet vagy korlátolt felelősségű társaság alakulásánál vagy későbbi ingatlanszerzésénél az (1) bekezdésben foglalt szabályt kell alkalmazni, ha a részvényesek, üzletrészesek, vagy tagok valamelyike ingatlanból álló vagyonbetéttel járul az alaptőkéhez, illetve törzstőkéhez. A visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket a részvények vagy üzletrészek kibocsátására, illetve a társasági szerződés után járó okirati illetéken felül kell megfizetni.

(4) Részvénytársaságok, szövetkezetek, vagy korlátolt felelősségű társaságok egyesülése esetén a beolvadó társaság (társaságok) tulajdonában volt ingatlanok átruházása után visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket kell fizetni.

22. §

Vagyonközösség megszüntetése

(1) Ha a vagyon közös tulajdonosai a vagyont maguk között természetben megosztják, vagyonátruházási illeték kiszabásának nincs helye, ha a közös vagyonból a saját tulajdonrészének tiszta értékénél nagyobb tiszta értéket senki sem kap. Ha azonban a megosztásnál a társtulajdonosok közül valamelyik a saját tulajdonrészénél nagyobb értékű vagyonrészt vett át, erre a különbözetre nézve az ügylet természetének megfelelő vagyonátruházási, illetőleg okirati illetéket köteles fizetni.

(2) Az értékkülönbözet az illeték kiszabása szempontjából nem jön figyelembe, ha valamelyik osztozkodó fél csak azért kap a vagyonból nagyobb részt, mert a közös adósságból is annyival többet vállalt át s az átvállalt adósság összege az értékkülönbözetet kiegyenlíti. Ha azonban a közös tulajdonosok egyike a másik társtulajdonos részére fizetést teljesít, vagy a saját külön vagyonának egy részét viszontszolgáltatás mellett engedi át, a fizetett összeg, illetve átengedett vagyonrész értéke után visszterhes ingatlanvagyonátruházási, illetőleg a visszterhes ingó átruházásról kiállított okiratra megszabott illetéket kell fizetni.

(3) Az előző bekezdések rendelkezései irányadók abban az esetben is, amikor a vagyonközösséget csak egy vagy több társtulajdonossal szüntetik meg, míg a többi társtulajdonos továbbra is vagyonközösségben marad. Ilyen esetben a vagyonközösségben maradó társtulajdonosokat egy osztozkodó félnek kell tekinteni.

(4) A jelen § rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a betéti vagy közkereseti társaság tagjai - akár a társaság felosztásával, akár egy vagy több tagnak a társaságból kilépésével kapcsolatban - a közös vagyont természetben osztják meg maguk között. Olyan esetben azonban, amikor a cég tagjai közül egy vagy több kilép, maga a cég azonban tovább fennmarad és a bennmaradó tag vagy tagok az egész cégvagyont megtartják, a kilépő tagot vagy tagokat pedig vagyonilletőségükre nézve nem a cég vagyonából elégítik ki, nem vagyonközösség megszüntetése, hanem a kilépő cégtagok tulajdonrészének a bennmaradó tagokra való átruházása történt és így az illetéket ennek megfelelően kell kiszabni.

Második Cím

Okirati illetékek

IV. FEJEZET

Az okirati illetékekre vonatkozó általános szabályok

23. §

Az okirati illeték tárgya

(1) Az okirat a jelen Címben foglalt rendelkezések szerint illeték alá esik.

(2) A jelen rendelet alkalmazásában okiratnak kell tekinteni az olyan iratot, amely jogügyletet foglal magában, jog alapítását, erősítését, átruházását, megváltoztatását vagy megszüntetését rögzíti, valamint minden olyan iratot is, amelyet bárminő nyilatkozatról vagy egyéb tényről azzal a rendeltetéssel állítottak ki, hogy a jogi jelentőségű vonatkozásban bizonyítékul szolgáljon.

(3) Az okirat alakja, továbbá az, hogy az okirat a perjogi szabályok által a teljes bizonyító erőhöz megkívánt kellékekkel bír-e vagy nem, aláírták-e azt vagy nem, hogy az okiratban foglalt jogügylet valójában más jogügyletet palástol, hogy az okirat a tényeket a valóságnak megfelelően adja-e elő, végül, hogy az okiratot felhasználták-e arra a célra, amelyre kiállították, az államnak az illetékhez való jogát - hacsak ez a rendelet kivételt nem tesz - nem érinti. Ehhez képest a levél, a távirat, a jegyzőkönyv, a hatósághoz vagy hivatalhoz intézett beadvány vagy hivatalos kiadvány, ha a tartalma szerint a (2) bekezdés alá esik, szintén tárgya az okirati illetéknek.

(4) Eltérő rendelkezés hiányában, nem tárgya az illetéknek a jogügyletet tartalmazó okirat, ha a benne foglalt jogügylet alaki kellékek hiánya miatt, vagy más okból eredetileg semmis, kivéve, ha az ügylet jóváhagyás folytán vagy az elfogadott teljesítés következtében utóbb érvényessé vált.

(5) A hivatalos kiadványok közül csak a hatóságnak vagy hivatalnak magánjogi viszonyában keletkezettek esnek okirati illeték alá.

(6) A belföldön kiállított okirat tekintetében ennek a rendeletnek az okirati illetékekre vonatkozó rendelkezései az irányadók, függetlenül attól, hogy a felek magyar állampolgárok-e vagy sem, s hogy az okiratban foglalt ügyletet belföldön vagy külföldön teljesítik.

(7) A külföldön kiállított okirat tekintetében, függetlenül attól, hogy a felek magyar állampolgárok-e vagy sem, a jelen rendeletnek az okirati illetékekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az okirat belföldön teljesítendő jogügyletet tartalmaz és azt belföldre behozzák, továbbá ha az okiratot a benne foglalt jogügylet, nyilatkozat, kijelentés vagy feljegyzés érvényesítése céljából belföldi bíróságnál vagy más hatóságnál (hivatalnál) benyújtják vagy felmutatják, vagy ha az okirat alapján belföldön bármely más joghatályt célzó cselekményt végeznek.

24. §

Több illetéktárgyra vonatkozó irat

(1) A vagyonátruházási jogügyletről kiállított okirat a vagyonátruházási illetéken felül okirati illeték alá is esik (35. §). Vagyonátruházási illeték alá eső jogügyletről kiállított okiratban foglalt az a mellékügylet (nyilatkozat, kijelentés), amely az ügyletben vállalt kötelezettség teljesítésének bizonyítására vagy biztosítására irányul, nem esik okirati illeték alá.

(2) A több illetéktárgyra vonatkozó okirat illetékét úgy kell leróni, mintha minden egyes tárgyról külön okiratot állítottak volna ki. Ha az okiratban az illeték különböző tárgyai közül az egyik főügylet (nyilatkozat, kijelentés, feljegyzés), akkor rendszerint csak a főügyletre nézve megállapított illetéket kell leróni. De, ha a főügyletről kiállított okirat kisebb illeték alá esik, mint amennyi az ugyanabba az okiratba foglalt mellékügylet után ennek külön okiratba foglalása esetén járna, az okirati illetéket úgy kell leróni, mintha az okiratot csupán erről a mellékügyletről állították volna ki. Ha a főügyletről kiállított okirat illetékmentes, az ugyanabba az okiratba foglalt mellékügylet sem esik illeték alá.

(3) Ha a beadvány tartalmánál fogva okirati illeték alá eső okiratnak is minősül, az okirati illetéket a beadvány illetékétől függetlenül le kell róni.

(4) Ha egy íven több okiratot állítanak ki, azok mindegyike külön-külön esik a tartalmának megfelelő okirati illeték alá.

(5) Nem esik illeték alá:

a) a teljesen kiállított okiratra vezetett olyan toldalék, amely az okiratban szabályozott jognak és kötelezettségnek sem teljesítési helyére, sem teljesítési idejére, sem jogalapjára, sem terjedelmére nézve változást nem okoz;

b) a meghatalmazott által kötött ügyletnek a meghatalmazó részéről az okiratra vezetett jóváhagyása, illetve elismerése, valamint az a jóváhagyás, amely valamely ügylet, nyilatkozat, kijelentés vagy feljegyzés érvényességéhez jogszabály vagy a szerződő felek megegyezése folytán szükséges;

c) az ügyvéd, a mérnök, vagy a szabadalmi ügyvivő részére kiállított eredeti meghatalmazáson a meghatalmazottnak helyettese kijelölésére vonatkozó nyilatkozata;

d) a kézjegynek névaláírással való igazolása, valamint az ügyleti és azonossági tanú aláírása.

25. §

Szerződéstervezet

(1) Valamely megkötni kívánt szerződés főpontjaira vonatkozó, a felek által aláírt szerződéstervezet az illetékkötelezettség szempontjából ugyanolyan elbánás alá esik, mintha végleges szerződés volna.

(2) Ha a végleges szerződést utóbb külön okiratba foglalják s annak az illeték összege szempontjából lényeges tartalma a tervezet tartalmával megegyezik, a végleges szerződésről kiállított okirat az okiratok második példányára megszabott illeték (27. §) alá esik.

(3) Ha a végleges szerződésnek az illeték összege szempontjából lényeges tartalma a tervezet tartalmától eltér, a végleges szerződést tartalmazó okirat is a 26. § rendelkezései szerint külön illeték alá esik. A tervezet után lerótt vagy kiszabott azt az illetéket azonban, amely a 94. §-ban meghatározott feltételek igazolása folytán törlendő vagy visszatérítendő volna, a végleges szerződésről kiállított okirat illetékébe be kell számítani.

26. §

Szerződés meghosszabbítása és módosítása

(1) Az idő lejártával megszűnő szerződés minden meghosszabbításáról kiállított irat, mint új szerződésről készült okirat esik illeték alá.

(2) A teljesen kiállított okiratra vezetett vagy külön okiratba foglalt olyan megállapodás, amely által a szerződő felek harmadik személy hozzájárulása nélkül a szerződést olymódon változtatják meg, hogy az előbbi jogalap helyett más jogalapot vagy a követelés főtárgya helyett más tárgyat kötnek ki, az alapszerződésre való tekintet nélkül, mint új szerződés esik a tartalmának megfelelő illeték alá.

(3) Ha az eredeti okiratra vezetett vagy külön okiratba foglalt nyilatkozatban csak a teljesítés ideje, a teljesítés helye, a kamatláb, a kötbér vagy a bánatpénz változtatása iránt rendelkeznek, az ilyen nyilatkozat után az általános tételű okirati illeték (29. §) jár, ha az alapszerződésről kiállított okirat után a szabályszerű illetéket lerótták. A módosító nyilatkozat illetéke azonban az alapszerződésről kiállított okirat illetékénél több nem lehet. Ha az alapszerződésről kiállított okirat után az illetéket nem rótták le és azt elévülés miatt már ki sem lehet szabni, a módosító nyilatkozat az alapszerződésre megszabott illeték alá esik. Ha az alapszerződésről kiállított okirat illetékmentes, a módosító nyilatkozat sem esik illeték alá.

(4) A szerződés megerősítését, módosítását vagy megváltoztatását tartalmazó okirat abban az esetben, ha ahhoz az alapszerződésben részt nem vett új személy járul, mint új szerződésről készülő okirat esik a tartalmának megfelelő illeték alá.

27. §

Az okirat példányai

(1) Az az illeték, amelyet ez a rendelet az egyes okiratra megállapít, - ellenkező rendelkezés hiányában - az okirat első eredeti példánya után jár.

(2) Az okirat második és többi példánya - amennyiben ez a rendelet a példányokra vonatkozólag másképpen nem rendelkezik - az általános tételű okirati illeték (29. §) alá esik. Ez a példányonkénti illeték azonban az első példányra járó illetéknél nagyobb nem lehet.

(3) Közjegyzői okirat hiteles kiadványait az okirati illeték szempontjából az okirat második és többi példányának kell tekinteni.

(4) Az írásba foglalt szerződés kiegészítő részeként jelentkező iratot (vázrajz, terv, tervrajz, feltétel, költségvetés, leírás stb.) a szerződésről készült okirat illetékmentes ívének kell tekinteni.

28. §

Az illetékkötelezettség keletkezése okiratnál

(1) Az államnak az okirati illetékhez való joga abban az időpontban keletkezik, amikor az okiratot kiállították.

(2) A felfüggesztő feltételhez vagy kezdő határnaphoz kötött jogügyletről kiállított okirat után járó okirati illetékhez az állam joga a feltétel bekövetkezésekor, illetőleg a kezdő határnapon nyílik meg.

(3) A bontó feltétel vagy véghatáridő kikötése az illetékkötelezettségre befolyással nincs.

(4) A hatósági jóváhagyástól (hozzájárulástól, tudomásulvételtől) függő jogügyletet, nyilatkozatot, kijelentést vagy feljegyzést tartalmazó okirat illetékéhez az állam joga a jóváhagyás napján nyílik meg.

(5) Feltételesen illetékmentes okiratnál az illetékkötelezettség akkor keletkezik, amikor megszűntek azok a feltételek, amelyek mellett az okiratot a mentesség megillette.

(6) A külföldön kiállított okirat illetékéhez az állam joga az illetékkötelezettséget megalapító esemény [23. § (7) bek.] bekövetkezésekor nyílik meg.

29. §

Az okirati illeték általános mértéke

Az illeték alá eső okirat (23. §), amennyiben illetékéről a következő §-ok nem rendelkeznek:

a) ha az okiratot jogügyletről állították ki és a benne foglalt tárgy értéke megbecsülhető, a tárgy értékéhez képest 2%,

b) más esetben 6 Ft (általános tételű okirati) illeték alá esik.

30. §

Az okirati illeték alanyai

(1) Az okirati illeték lerovására kötelezettek:

a) egyoldalúlag kötelező jogügyletről kiállított okiratnál, valamint általában bizonyítványnál az, akinek javára az okiratot kiállították; egyéb okiratnál, valamint nyugtánál pedig az okirat kiállítója és elfogadója, továbbá a jogviszonyban résztvevő minden más fél egyetemlegesen;

b) annál a jogcselekménynél (jogügyletnél, jogviszonynál), amely okirat kiállítása nélkül is okirati illeték alá esik, a jogcselekményben (jogügyletben, jogviszonyban) résztvevő minden fél egyetemlegesen.

(2) Az okirati illetékért felelős:

a) az illeték lerovására kötelezett jogutóda az örökölt vagy ajándékba kapott vagyon értékének erejéig;

b) részvénytársaságnál és szövetkezetnél az igazgató és az igazgatósági tag, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető, közkereseti társaságnál a tag, betéti társaságnál a beltag, egyesületnél és más intézetnél a vezetőség tagjai, vállalatvezető kirendelése esetén a vállalatvezető, a működésük alatt keletkezett azért az illetékért, amelyet a részvénytársaság, szövetkezet, korlátolt felelősségű társaság, közkereseti társaság, betéti társaság, egyesület vagy intézet leróni elmulasztott;

c) akinek kezei között a külföldön kiállított okirat volt, amikor annak illetékkötelezettsége beállott, vagy aki azt belföldön hivatalosan vagy joghatályt célzó más módon használta (23. §) hacsak az (1) bekezdés szerint fizetésre saját személyében nem kötelezett;

d) az ügyvéd, akinek közreműködésével az iratot kiállították, valamint az is, aki nem ügyvéd ugyan, de akár jogosultan, akár jogosulatlanul az okiratot elkészítette;

e) aki az illeték megrövidítésében tettes vagy részes volt, azért az illetékért, amellyel az államot megrövidítették vagy megrövidíteni akarták.

(3) A kezességi kötelesség a késedelmi kamatra, a (2) bekezdés b), c) és e) pontjában említett esetekben pedig a bírságra is kiterjed.

(4) A kezességet az illetékkötelezettség keletkezését követő két év elteltével kell érvényesíteni; korábban csak akkor, ha az elsősorban fizetésre kötelezett külföldön, olyan államban él, amely az illeték behajtására segédkezet nem nyujt, vagy ha neki a fizetési meghagyást az illetékkötelezettség keletkezését követő egy év alatt kézbesíteni nem lehet, vagy végül, ha az ellene vezetett végrehajtás során a tartozás behajthatatlannak bizonyult.

31. §

Az okirati illeték lerovásának biztosítása

(1) Hatósági jóváhagyást (hozzájárulást, tudomásulvételt) igénylő okiraton a jóváhagyást megadni addig nem szabad, amíg az illetéket teljes mértékben le nem rótták vagy a lerovást nem igazolták.

(2) Ha a bíróság, más hatóság vagy a közjegyző a fél érdekében hivatalból szerez be okiratot, az okirat illetékének a fél részéről való lerovásáról gondoskodni köteles. Ebből a célból a bíróság, hatóság vagy közjegyző a fél részére felhívást köteles kibocsátani. Az illetéket a felhívás közlését követő 15 nap alatt kell leróni. Ha a lerovás ez alatt nem történik meg, a hiányról hivatalos leletet kell készíteni.

(3) Azt az okiratot, amely után az illetéket közvetlen fizetéssel kell leróni, a közjegyző az illetéket kiszabására hivatott hivatalnak bejelenteni köteles. A közvetlen fizetéssel lerovandó illeték alá eső okirat kiadványában fel kell tüntetni, hogy a közvetlen fizetést a kiadvány felmutatásával a fél köteles teljesíteni.

(4) A meghatározott célra feltételesen illetékmentesen kiállított okiratot a bíróság vagy hatóság, amelynél azt rendeltetésszerűen felhasználják, a félnek nem adhatja vissza, hanem iratai mellett megőrizni köteles.

(5) Ha a telekkönyvi hatóságnál vagy cégbíróságnál a bejegyzést olyan okirat alapján kérik, amelyből nem állapítható meg, hogy az okirat után járó illetéket lerótták, köteles a bíróság az okirat hitelesített másolatát - hivatalos lelet kapcsán - illetékkiszabás végett megküldeni.

32. §

Személyes és tárgyi mentesség az okirati illeték alól

(1) Az okirati illeték lerovása alól - a 97. §-ban felsoroltakon felül - személyes illetékmentességet élvez:

a) viszonosság esetében az idegen államnak Magyarországon felhatalmazott diplomáciai képviselője, a Magyarország területén működő idegen diplomáciai képviselet tagja, továbbá az ilyen képviseletnél alkalmazott; valamint a megnevezettekkel közös háztartásban élő családtag, amennyiben nevezettek az illető követ államának polgárai, végül az, akinek a nemzetközi jogelvek vagy nemzetközi egyezmények alapján illetékmentességhez van igénye, az általuk vagy helyettük megbízottjaik által kiállított okiratra nézve, amennyiben az nem belföldön teljesítendő jogügyletre vonatkozik; amennyiben a másik fél külföldi, az okirat csak a külföldön kiállított okiratra nézve a 23. § (7) bekezdésében megállapított szabályok szerint vonható illeték alá; ha a másik fél belföldi, a belföldi fél az okiratra járó illetéket a rendes szabályok szerint tartozik leróni;

b) az, akinek személyes illetékmentességét ez a rendelet vagy a 106. §-sal hatályában fenntartott jogszabály megállapítja.

(2) Illetékmentes:

a) az országgyűlési képviselőknek vagy a helyi tanács tagjainak választására vonatkozó jogszabály alapján kiállított okirat feltétlenül, a választói jogosultság feltételeinek igazolására szolgáló okirat pedig feltételesen;

b) az állampolgárok részére a Magyar Népköztársaság Alkotmányában biztosított jogok gyakorlásához, valamint az abban előírt kötelességek teljesítéséhez szükséges alábbi okirat;

1. aa) az iparos- vagy kereskedőtanulószerződés feltétlenül;

bb) a munkakönyv kiváltásához szükséges okirat feltételesen;

cc) a munkavállaláshoz, valamint az alkalmaztatás iránti kérvényhez szükséges okirat feltételesen;

dd) az alkalmazotti jogviszonyt alapító munkavállalási (szolgálati) szerződésről készült okirat feltétlenül;

ee) a munkavállaló részére a munkaadó által kiállított olyan okirat, amelynek az a célja, hogy a munkavállaló személyi adatai, tulajdonságai, viszonyai, fizetése, szolgálata vagy elbocsátása felől nyújtson tájékoztatást, feltétlenül;

ff) a jogszabály, vagy kollektív szerződés alapján járó munkabér (illetmény), juttatás, pótlék, segély, előleg stb. folyósításához szükséges okirat feltételesen;

2. a szabadságengedélyezéshez, üdüléshez, kedvezményes vasútijegy váltásához szükséges okirat feltételesen,

3. a gyógykezeléshez, táppénz folyósításához, ellátásra (nyugellátásra), gondozásra, járadékra vagy segélyre való igényjogosultság feltételeinek bizonyításához szükséges okirat feltételesen;

4. iskolába, főiskolába, egyetemre, vagy tanfolyamra - ideértve a katonai iskolát, akadémiát vagy tanfolyamot is - felvétel iránti kérvényhez csatolandó, valamint a tandíj vagy vizsgadíj megállapításához szükséges okirat feltételesen;

5. aa) a házasságkötéshez szükséges okirat feltételesen;

bb) a házasságon kívül született gyermek jogállásának megállapításához, illetőleg közigazgatási vagy bírói rendezéséhez szükséges okirat feltételesen;

6. az egyesületbe belépni szándékozó belépési nyilatkozata feltétlenül;

7. a hadkötelezettség teljesítésével kapcsolatban szükséges okirat feltételesen.

(3) Feltétlenül illetékmentes:

a) a földművesszövetkezettel kötött jogügyletről, valamint a földművesszövetkezet által vagy részére kiállított okirat; ez a mentesség a váltó és a fuvarlevél illetékére nem terjed ki;

b) a szövetkezet által tagjainak nyújtott áruhitel biztosítása céljából kiállított okirat (biztosítéki okirat, kötelezvény, jelzálogjog alapításába beleegyező nyilatkozat), a szövetkezet igazgatósági tagjának versenytilalmi kérdésben tett nyilatkozata (1947: XI. tv. 72. §);

c) a termelési szerződésről - ideértve a hizlalási szerződést is - készült okirat;

d) az iparűző vagy kereskedő által vagy részére kiállított

1. üzleti könyv és könyvelési szabadív,

2. számla, bevásárlási könyv, valamint folyószámlakivonat és annak másodlata vagy másolata,

3. csekk, váltónak nem minősülő utalvány és hitellevél,

4. közraktárjegy, raktári értesítő, rakjegy és tengeri hajóselismervény,

5. követelésnek és követelésről kiállított okiratnak - a váltó kivételével - ellenszolgáltatás melletti átruházásáról (engedményezéséről) szóló okirat, valamint követelést a végrehajtóra átruházó bírói vagy más hatósági határozat,

6. kamatszelvény;

e) a fuvarozó vállalattal kötött fuvarozási szerződésről kiállított okirat; ez a mentesség a fuvarlevélre vagy az azt helyettesítő iratra (44. §) nem terjed ki;

f) a biztosító intézettel kötött biztosítási szerződésről, a kötvényekre adott előlegről, továbbá a kötvények visszavásárlásáról kiállított okirat, valamint a biztosítási szerződés alapján teljesített szolgáltatásról kiállított nyugta;

g) a lakásbérleti szerződésről, az állami rendelkezés alatt álló mezőgazdasági ingatlanra vonatkozó haszonbérleti, továbbá a kishaszonbérleti szerződésről, valamint az említett szerződések alapján teljesített fizetésről kiállított okirat;

h) a hagyatéki kimutatás (leltár);

i) az örökbefogadási szerződésről készült okirat;

j) az ebben a rendeletben és a 106. §-szal hatályában fenntartott jogszabályban feltétlenül illetékmentesnek nyilvánított okirat.

(4) Feltételesen illetékmentes:

a) a bíróság, más hatóság, hivatal, közintézmény vagy közjegyző által kizárólag hivatalos célra kívánt okirat, valamint az olyan okirat, amelynek kiállítását büntetőjogi következmény mellett jogszabály kötelezően írja elő;

b) a közadó megállapítása, helyesbítése vagy törlése céljából szükséges okirat;

c) a kisajátítási, birtokrendezési és tagosítási eljárásra vonatkozó szabályok alapján folyó eljáráshoz szükséges okirat;

d) az a számadás, amelyet a számadásra szolgálati viszonyánál vagy ügyvivői minőségénél fogva kötelezett a számadás követelésére jogosítottnak tesz, továbbá a számadásra jogosított által eltelt észrevétel és erre a számadó által adott felvilágosítás; a számadásnak perben felhasználása esetében a számadás ívenként az általános tételű okirati illeték alá esik;

e) az iparűző vagy kereskedő üzletvitele körében kiállított ajánlatról, kötött ügyletről, továbbá az ilyen ügyletben vállalt kötelezettség teljesítésére irányuló mellékügyletről vagy nyilatkozatról, valamint az ügyletnek vagy az ügyletben vállalt kötelezettségnek teljesítéséről kiállított okirat; ez a mentesség nem terjed ki a közjegyzői okiratra, a váltóra, a kölcsönszerződésre (kötelezvényre, adóslevélre, tartozásátvállalásra), a jelzálogjog alapításába beleegyezést tartalmazó nyilatkozatra, társasági szerződésre, ingóárverésről készült jegyzőkönyvre, továbbá követelés kiegyenlítésére vonatkozóan az okiratban foglalt olyan megállapodásra, amely az előbbi jogalap helyett más jogalapot vagy a követelés főtárgya helyett más tárgyat köt ki;

f) az ebben a rendeletben, valamint a 106. §-sal hatályában fenntartott jogszabályokban feltételesen illetékmentesnek nyilvánított okirat.

(5) Ha az iparűzőnek vagy kereskedőnek feltételesen illetékmentes okiratát vagy annak egyszerű vagy hitelesített, teljes vagy hiányos másolatát, bíróság előtt folyó perben olyan célból mutatják be, hogy az okiratban foglalt ügyleltre vagy annak bármily rendelkezésére, illetőleg az okirat tartalmára vonatkozólag bizonyítékot szolgáltassanak, az illetékmentesség megszűnik és beáll a kötelesség az illetéknek utólagos lerovására. Ilyen esetben az okiratra egyébként járó illetéket kell leróni azzal az eltéréssel, hogy ha a per tárgyának értéke kisebb, mint az okirat után járó illeték alapjának a megfelelő szabályok szerint kiszámított értéke, az illeték alapjául ezt a kisebb értéket kell venni. Ha pedig a per tárgya meg nem becsülhető értékű, az általános tételű okirati illeték ötszörös összegét kell leróni, hacsak az okirat után egyébként járó illeték ennél nem kevesebb. Az illetéket az a fél tartozik leróni, aki az okiratot az illetékkötelezettséget megalapító módon használta, vagy akinek érdekében a bíróság az okirat bemutatását elrendelte, feltéve, hogy ez a fél az okiratnak kiállítója vagy elfogadója vagy az okiratban foglalt ügyletben részes vagy ezek közül valamelyiknek jogutóda vagy korábban jogutóda volt. Az illetéket az okiratnak illetékkötelezettségét megalapító használata előtt bélyeggel vagy közvetlen fizetéssel (88. §) kell leróni. Ha az iparűzőnek vagy kereskedőnek feltételesen illetékmentes okiratát ismételten használják, az ismételt használat alkalmával nem kell újabb illetéket leróni, ha a korábbi használat alkalmával az okirat után az általános szabályok szerint járó illetéknek megfelelő összegű illetéket már lerótták. Abban az esetben azonban, ha a korábbi használatok alkalmával az általános szabályok szerint az okiratra járó illetéket csak részben rótták le, a későbbi használatok alkalmával a per tárgyának értéke után az illetéket mindaddig le kell leróni, míg a lerovás nem teljes.

V. FEJEZET

Az okirati illetékre vonatkozó különös szabályok

33. §

Ingó visszterhes átruházása, vállalkozási és önálló munkavállalási szerződés

(1) 3% illeték alá esik;

a) ingó dolog vagy jog visszterhes átruházásáról kiállított okirat;

b) vagyonátruházási illeték alá nem eső szolgalomalapításról vagy átruházásról kiállított okirat;

c) haszonélvezeti vagy használati szolgalomnak - ideértve a lakásjogot is - az eredetileg kikötött idő előtt való visszteher melletti megszüntetését tartalmazó okirat; ha a megszüntetés ingyenes, az okirat az általános tételű okirati illeték alá esik;

d) más jogról ellenérték mellett lemondást tartalmazó okirat;

e) ingónak, jognak vagy követelésnek árveréséről készült jegyzőkönyv;

f) áruszállítási, vállalkozási és önálló munkavállalási szerződésről kiállított okirat;

g) tartásnak vagy élelmezésnek ellenszolgáltatás fejében elvállalásáról kiállított okirat.

(2) Ha az ellenszolgáltatás (visszteher, ellenérték) ingatlanból áll, a szerződés után visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket (17. §) kell fizetni.

(3) Az illetékkötelezettségre és az illeték mértékére nincs befolyással az, hogy a vállalkozó a mű előállításához szükséges anyagot is szolgáltatja vagy csupán a megbízó anyagának feldolgozását vállalja.

(4) Az olyan szerződést, amellyel a telek tulajdonosa arra kötelezi magát, hogy a telekre épületet emel és így ruházza át a telket az épülettel együtt, ennek a rendeletnek a szempontjából a telekre vonatkozólag ingatlanvagyonátruházási szerződésnek, az épületre nézve pedig vállalkozási szerződésnek kell tekinteni, feltéve, hogy a szerződést még az építkezés megkezdése előtt kötötték. Az építkezés megkezdése után kötött ilyen szerződés ingatlanvagyonátruházási szerződésnek minősül és az egész ellenérték után ingatlanvagyonátruházási illetéket kell fizetni. Az illetékkötelezettség szempontjából közömbös, hogy az építkezést maga a telek tulajdonosa végzi-e vagy más vállalkozóval végezteti. Azt, hogy a szerződést még az építkezés megkezdése előtt kötötték, a szerződő felek kötelesek bizonyítani.

(5) Az illeték alapja a vételár, illetőleg a kikötött ellenérték. Ha azonban az átruházott ingó vagy jog forgalmi értéke, illetőleg a 81. §-ban foglalt rendelkezések értelmében kiszámított értéke a vételárnál nagyobb, ez a nagyobb érték.

(6) Az ingóárverési jegyzőkönyv illetékét önkéntes árverés esetében az eladó, végrehajtási árverés esetében a végrehajtó köteles leróni.

(7) Illetékmentes (a 32. § és a 97. §-ban felsoroltakon felül):

a) a gépjármű visszterhes átruházásáról kiállított okirat;

b) a köztartozás behajtása során tartott ingóárverésről készült jegyzőkönyv;

c) az Állami Zálogház és Árverési Csarnok Állami Vállalat által tartott kényszerárverésről - a zálogkölcsönfedezetként elhelyezett és lejáratkor ki nem váltott zálogtárgy árveréséről - készült jegyzőkönyv;

d) a tagosító mérnök és az érdekeltek között a tagosításra vonatkozó jogszabályok értelmében kötött tagosítási szerződés.

34. §

Értékpapír visszterhes átruházása

(1) Értékpapírnak visszterhes átruházása esetében az átruházó a szerző részére elszámolást köteles kiállítani és átadni. Az elszámolásnak tartalmaznia kell: az átruházó, valamint a szerző nevét és lakcímét, az átruházott értékpapír megnevezését, a kikötött ellenértéket (vételárat) és az átruházásra vonatkozó megállapodás időpontját.

(2) Az elszámolás a kikötött ellenértéknek, vagy ha az értékpapír forgalmi értéke ennél nagyobb, az értékpapír forgalmi értékének 0.5%-ával egyenlő illeték alá esik.

(3) Az illetéket az elszámoláson az átruházástól számított 15 nap alatt illetékbélyeggel vagy közvetlen fizetéssel (88. §) kell leróni. Bélyeggel lerovás esetében a bélyeget ugyanezen időn belül bármely postahivatalnál felül kell bélyegeztetni.

(4) Ha az (1) bekezdés alapján kiállított elszámolásban megjelölt értékpapír átruházásáról külön okiratot is kiállítanak, ez az okirat az értékpapírok tekintetében az ingó adásvételi szerződésre megszabott illeték (33. §) alól mentes.

(5) Az (1) bekezdésben említett elszámolás kiállításának és a szerző részére átadásának elmulasztása súlyos pénzügyi szabálytalanság (102. §).

(6) Az értékpapírok kibocsátása alkalmával azoknak első megszerzésekor elszámolást kiállítani és illetéket leróni nem kell.

35. §

Vagyonátruházásról kiállított okiratok

(1) A vagyonátruházási illeték alá eső vagyonátruházásról vagy átszállásról kiállított okirat - ideértve a végrendeletet is - 10 Ft illeték alá esik. Az ingatlanárverésről készült jegyzőkönyv okirati illetékét annyiszor kell leróni, ahány vevő szerezte meg az árverésre bocsátott ingatlant.

(2) A magánokiratba foglalt végrendelet illetékét - ha azt a végrendelkező az okiraton bélyeggel nem rótta le -, az öröklési illetékkel együtt kell kiszabni. Az ilyen végrendelet illetékét az örökösök egyetemleges kötelezettséggel tartoznak megfizetni, tekintet nélkül arra, hogy a végrendelet alapján vagy más jogcímen örököltek-e.

36. §

Kölcsön- és tartozásátvállalások

(1) A kölcsönszerződésről kiállított okirat (kötelezvény, adóslevél) a kölcsönadott érték után, a tartozásátvállalásról kiállított okirat pedig azok átvállalt adósság összege után 1% illeték alá esik.

(2) Az a kötelezvény, amelyben az adós elismeri, hogy a hitelezőtől pénzt vagy egyéb helyettesíthető dolgot tulajdonul kapott és arra kötelezi magát, hogy ugyanolyan fajú és minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben fog visszafizetni, kölcsönszerződésről kiállított okiratnak tekintendő.

(3) A tengeri hajókölcsönről kiállított okirat (hajókölcsönlevél) az (1) bekezdés szerint esik illeték alá.

(4) Az, hogy a kölcsön után kamatot vagy egyéb kölcsöndíjat kikötöttek-e, az illetékre befolyással nincs.

(5) Az olyan szerződésről kiállított okirat, amely szerződéssel valaki másnak tartozását a hitelezővel szemben magára vállalja, vagy amelyben az átvállaló az adóssal szemben kötelezi magát tartozásának ellenszolgáltatás fejében való átvállalására, tartozásátvállalásról kiállított okiratnak tekintendő.

(6) Ugyanannak a tartozásnak átvállalása után az illeték csak egyszer fizetendő akkor is, ha arról az előző bekezdésben körülírt mindkét okiratot kiállították. Ilyen esetben a későbben kiállított okirat csak az okirat második példányára megszabott illeték alá esik.

(7) Ha az átvállalás ellenszolgáltatás nélkül történik, ez mint ajándékozás esik vagyonátruházási illeték alá.

(8) Jogügyletről kiállított okiratban az ellenszolgáltatás teljesítése céljából történt tartozásátvállalás nem esik külön illeték alá, ha az illető jogügylet után járó illeték az átvállalás után járó illetéket meghaladja. Ellenkező esetben az okiratot úgy kell illetékezni, mintha csupán tartozásátvállalásról állították volna ki.

(9) Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet vagy tagintézetei által nyújtott jelzálogos kölcsönről a kölcsöntnyújtó intézet javára kiállított kötelezvény és tartozásátvállalási okirat 2000 Ft értékig 5 Ft, 2000 Ft értéken felül 10 Ft illeték alá esik.

(10) Illetékmentes:

a) az állam által felvett kölcsönről kiállított okirat;

b) a záloglevél;

c) a kézizálogra adott kölcsön (előleg) esetében kiállított zálogjegy.

37. §

Biztosítéki okirat

(1) Követelés, hitel vagy ezek meghatározott keretének biztosítása céljából ingó dologra vagy jogra zálogjog alapítását (záloglekötést) tartalmazó okirat, továbbá a közönséges jelzálogjog (Jt. 7. §) alapításába beleegyezést tartalmazó okirat, valamint a kezességvállalásról kiállított okirat, végül biztosítékadásról kiállított minden olyan okirat, amelyeknek illetékét ez a § másként nem szabályozza, a követelés, illetőleg az elvállalt kötelezettség értéke után 1% illeték alá esik. Ha a kötelezettségnek pénzben kifejezhető értéke nincs, az okirat az általános tételű okirati illeték (29. §) alá esik.

(2) Az illetékkötelezettség az okirat kiállításával áll be akkor is, ha az ingó dolgot csak később vagy egyáltalán nem adják át, illetőleg, ha a jelzálogjogot a telekkönyvbe csak később, vagy egyáltalán nem jegyzik be.

(3) Az illeték alapjául csak a biztosítani kívánt tőkeösszeg szolgál. Kölcsönbiztosíték, kötbér, bánatpénz, és hasonló mellékkikötések, valamint a folyó kamatok számításon kívül maradnak. Az ingatlan bérletének (haszonbérletének) telekkönyvi bejegyzésébe beleegyezést tartalmazó külön kiállított okirat (bekebelezési engedély) illetékének alapja az egy évre eső bérösszeg.

(4) A biztosítéki jelzálogjog (Jt. 63. §, 66. §) alapításába beleegyező nyilatkozatról kiállított okirat a követelés értéke után 0.2% illeték alá esik. Az illeték az általános tételű okirati illetéknél kevesebb nem lehet.

(5) Az (1) és (4) bekezdésben említett biztosítékadásról kiállított okirat az általános tételű okirati illeték alá esik, ha olyan követelés biztosítása céljából állították ki, amely követelés alapjául okiratba foglalt szerződés szolgál, feltéve, hogy a szerződés után lerótt illeték az (1), illetőleg (4) bekezdés szerint járó illetéknél nem kisebb.

(6) Köztartozás biztosítása céljából jelzálogjog alapításába beleegyezést tartalmazó okirat, ideértve a vámhitelezésnek kieszközlése céljából kiállított ilyen okiratot is, az általános tételű okirati illeték alá esik. Köztartozás biztosítása céljából kiállított más biztosítéki okirat illetékmentes.

(7) Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet vagy tagintézetei javára biztosítéki jelzálogjog alapításába beleegyező nyilatkozatról kiállított okirat 2000 Ft értékig 2 Ft, 2000 Ft értéken felül 4 Ft illeték alá esik.

(8) Külön okiratba foglalás esetében az általános tételű okirati illeték alá esik:

a) az olyan szerződésről vagy nyilatkozatról kiállított okirat, amely szerződésnek vagy nyilatkozatnak alapján az adós a már megalapított zálogjognak más zálogtárgyra kiterjesztését engedi meg, vagy a tartozásnak biztosítására szolgáló zálogot más záloggal cseréli fel;

b) a jelzálogos hitelező követelésének biztosítására szolgáló jelzálogtárgy helyébe más jelzálogtárgyat léptető nyilatkozat; ha azonban az új jelzálogtárgy a jelzálogos követelésre már nem nyújt teljes fedezetet, a fedezetlenül maradó érték után a nyilatkozat az (1) bekezdésben meghatározott illeték alá esik;

c) a már megalapított jelzálogjognak más jelzálogtárgyra kiterjesztését megengedő nyilatkozat;

d) a jelzálogjog átszállásának bejegyzésére (Jt. 11. §, 50. §) adott engedély;

e) a jelzálog tulajdonosának kötelezettségvállalása a jelzálog romlása esetére a helyreállításra, illetőleg biztosíték adására, továbbá az ily kötelezettségvállalás alapján biztosíték adása céljából tett nyilatkozat (Jt. 32. §);

f) a jelzálogjoggal terhelt ingatlan egy részének tehermentes lejegyzését megengedő nyilatkozat (Jt. 38. §);

g) a jelzálog tulajdonosának a követelést magához váltó részére (Jt. 49. §) adott nyilatkozata;

h) az egyetemleges jelzálog terhének a jelzálogos hitelezőn kívül érdekeltek egymásközötti viszonyában való megosztására irányuló megállapodás (Jt. 57. §);

i) a jelzálogjognak átváltoztatásához (Jt. 80. §) szükséges megállapodás, illetőleg megegyezés.

(9) Hitelezési jogviszonyt szabályozó olyan okirat (biztosítéki, hitelbiztosítéki, folyószámlahitelbiztosítéki okirat, hitelmegállapodás, stb.), amely a hitelezett pénzösszeg felvételnek elismerését nem tartalmazza, feltételesen illetékmentes. Perben való felhasználás esetén az ilyen okirat 10 Ft illeték alá esik. Ha azonban az okirat telekkönyvi bejegyzésre alkalmas biztosítéki jelzálogjog alapításába beleegyező nyilatkozatot is tartalmaz, akkor az okirat a (4) bekezdésben megállapított illeték alá esik.

(10) Az üzleti biztosítékként letett kezességi okirat, valamint az a nyilatkozat, amelyet az üzleti biztosítékként letett betétkönyvre kell rávezetni, illetékmentes.

38. §

Nyugta, törlési engedély

(1) A jogosított által a kötelezett részére valamely kötelezettség teljesítéséről kiállított, valamint az az okirat, amelyben a kiállító megbecsülhető értékű tárgyának átvételét elismeri (nyugta), a teljesített szolgáltatás vagy az átvett tárgy értéke után 1% illeték alá esik. Ha a teljesített szolgáltatás vagy az átvett tárgy meg nem becsülhető értékű, a nyugta az általános tételű okirati illeték (29. §) alá esik.

(2) Ha a szolgáltatás teljesítését egy nyugtában több személy ismeri el, ezek az egész illetékért egyetemlegesen felelősek, ha közülük mindegyik az egész szolgáltatás teljesítését ismeri el. Ellenkező esetben a nyugta illetéket úgy kell leróni, mintha minden aláíró külön nyugtát állított volna ki.

(3) Ha a nyugtában a hátralékos szolgáltatás teljesítésének elismerésén kívül a hitelező egyúttal egész követelésének megszüntetését is elismeri, az illetéket az egész követelés értéke után kell leróni. Ha azonban a többi részszolgáltatás teljesítéséről kiállított nyugtákon az illetéket lerótták vagy pedig ezeknek a részszolgáltatásoknak nyugtázása már az eredeti okiratban megtörtént és a felek ezt igazolják, a nyugta csak a hátralékos szolgáltatás után járó illeték alá esik.

(4) Ha valamely szolgáltatás teljesítését az annak követelésére jogosított fél abban az okiratban ismeri el, amelyet a követelést megalapító jogügyletről állítottak ki, ez az elismerés nem esik külön illeték alá. Ha azonban a főügyletről kiállított okirat után, amelyben a nyugtatás történik, a jelen §-ban megszabott illetéknél kevesebb járna, az okiratot úgy kell illeték alá vonni, mintha csupán nyugta lenne (24. §).

(5) Az olyan irat, amelyben a kiállító megbecsülhető értékű tárgynak őrizetbe, használatra vagy zálogképen átvételét, vagy az említett célokra átvett tárgynak a tulajdonos részére visszaadását elismeri (átvételi elismervény), az általános tételű okirati illeték alá esik. Ha az átvétel jogcímét megalapító jogügyletről okiratot nem állítottak ki, az elismervény esik az erről a jogügyletről kiállított okirat illetéke alá.

(6) Ha valamely kötelezettség biztosítására a kötelezett fél a jogosítottnál pénzt tesz le, a biztosítéki okirat a 37. § alapján, a biztosítékul letett pénzösszeg visszaadásáról kiállított okirat pedig az (1) bekezdés alapján esik illeték alá.

(7) Az az okirat, amely valamely szerződés tárgyainak szerződésszerű átadását vagy átvételét tanusítja, ugyanolyan illeték alá esik, mint az a szerződés, amelynek teljesítését az okirat tanusítja. Ha azonban a szerződés után járó illetéket lerótták vagy a szerződésre jogszabály illetékmentességet állapít meg, az okirat az általános tételű okirati illeték alá esik.

(8) A bírói letét kiszolgáltatását elismerő okirat (nyugta, átvételi elismervény) illetéke:

a) értékpapír, okirat, idegen pénz, drágaság vagy egyéb - a b) pont alá nem eső - dolog kiszolgáltatása esetében 2%; ha a kiszolgáltatott letétnek a kiutaláskor forgalmi értéke nincs, az általános tételű okirati illeték;

b) pénzletét, valamint a bűnügyi eljárásban letett dolog kiszolgáltatása esetében 1%.

(9) Ha a bűnügyi eljárásban letett dolog a bűnügyi eljárás befejezése után polgári bírói eljárás tárgyául szolgál, az ilyen dolog kiszolgáltatását elismerő okiratra is a (3) bekezdés a) pontjában foglalt szabály irányadó.

(10) Más (nem bírói), letét kiszolgáltatását elismerő okirat az (1) bekezdésben megállapított illeték alá esik.

(11) Ha a letétet a letevőnek vagy más olyan személynek adják (utalják) ki, aki a rendelkezésre álló adatok vagy az előterjesztett bizonyítékok szerint a letétbe helyezett összegnek vagy tárgynak letétbehelyezése előtt tulajdonosa volt, a letét kiszolgáltatását elismerő okiratra az általános tételű okirati illetéket kell elróni. Ez alá a rendelkezés alá esik a bírói letétben lévő hagyatéki vagyontárgynak az örökös vagy hagyományos részére kiutalása is.

(12) Ha a bírói letét kiszolgáltatása csekkforgalom útján történik, az illetéket le kell vonni. Bírói letét kiszolgáltatása esetében az illetéket akkor is le kell vonni, ha az átvételről okiratot nem állítottak ki.

(13) Az az okirat, amelyben a hitelező megengedi, hogy a javára bejegyzett jelzálogjog egészen vagy részben töröltessék, a törölni engedett jelzálogjog vagy részértéke után az alábbi illeték alá esik:

a) ha az engedély bejegyzett közönséges jelzálogjog törlésére irányul 1%;

b) ha pedig az engedély bejegyzett biztosítéki jelzálog (Jt. 63. §, 66. §) törlésére irányul 0.2%; az a)-b) pontban szabályozott illeték azonban az általános tételű okirati illetéknél kevesebb nem lehet.

(14) Az illeték alapja a biztosított követelés tőkeösszege. A követelés mellett bejegyzett mellékjárulékok, mint a folyó kamat, költségbiztosíték, kötbér, bánatpénz, stornódíj, stb. számításon kívül maradnak. A bejegyzéskor már lejárt és felgyülemlett összegek kitüntetésével - akár a kamatszázalék megjelölése mellett, akár anélkül - bejegyzett kamat tőkének számít.

(15) Ha a törlési engedélyt a követelés megszűnését bizonyító okiratba foglalják és ennek az okiratnak alapján követelhető illeték nem kisebb, mint a (13) bekezdésben megszabott illeték, a törlési engedély után külön illeték nem jár. Ha azonban a követelés megszűnését bizonyító okirat alapján a törlési engedély illetékénél kevesebb illeték járna, az okirat úgy esik illeték alá, mintha csupán törlési engedélyt tartalmazna (24. §).

(16) A jelzálogjogról a követelés elévülése vagy érvényesítését kizáró akadály miatt (Jt. 14. §) lemondó nyilatkozatról kiállított okirat (lemondási kötelezettség alapján a követelés megszűnésének esetén kívül kiállított törlési engedély) az általános tételű okirati illeték alá esik.

(17) Külön okiratba foglalt törlési engedély az általános tételű okirati illeték alá esik, ha a követelés megszűnését tanusító vagyonátruházási illeték vagy százalékos okirati illeték alá eső okiratot is csatolják, vagy ha ilyen okirat létezését a fél utólag igazolja.

(18) Ha a törlési engedély a jelzálogjognak csak egyes ingatlanról (jogról) vagy az ingatlan egy részéről való törlését engedi meg, maga a követelés azonban teljes összegében más ingatlanon (jogon) továbbra is biztosítva marad, az okirat az általános tételű okirati illeték alá esik. Ha azonban a megmaradt jelzálog értéke a követelést nem fedezi, a fedezetlenül maradó rész értéke erejéig a (13) bekezdés szerinti illeték jár.

(19) A telekkönyvbe bejegyzett ingatlanbérletnek (haszonbérletnek) a szerződési idő lejárta előtt való kitörlése esetében a törlési engedély illetékének alapja a még hátralévő időre, de legfeljebb egy évre eső bérösszeg. A bérletnek (haszonbérletnek) a szerződési idő lejárta után való törlésére adott engedély az általános tételű okirati illeték alá esik.

(20) Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet vagy tagintézetei által nyújtott jelzálogos kölcsönt biztosító jelzálogjogról a követelés megszűnése folytán lemondó nyilatkozat (törlési engedély) 2000 Ft értékig 5 Ft, 2000 Ft értéken felül 10 Ft illeték alá esik. Az említett intézetek javára bejegyzett biztosítéki jelzálogjog törlésére irányuló engedélyről kiállított nyugtát nem tartalmazó okirat pedig 2000 Ft értékig 2 Ft, 2000 Ft értéken felül 4 Ft illeték alá esik.

(21) A (13) bekezdésben megszabott illetéket kell leróni akkor is, ha a jelzálogjogot a telekkönyvi rendtartás szabályai értelmében törlési engedély nélkül, megfelelően kiállított törlési kérvény alapján törlik.

(22) Ha a végrehajtást elrendelő bírósághoz a végrehajtás megszüntetése iránt beadott kérvényben a végrehajtási jog feljegyzésének törlésével együtt annak a jelzálogjognak kitörlését is kérik, amelyre feljegyzéssel a végrehajtást foganatosították, a jelzálogjog törlésének kérelmezése után a törlési engedélyre megszabott okirati illetéket is le kell róni.

(23) A (21)-(22) bekezdésben foglaltak szerint járó okirati illetéket a kérvényen illetékbélyeggel, illetőleg közvetlen fizetéssel (88. §) kell leróni.

(24) Illetékmentes:

a) a 10 forintot meg nem haladó összegről vagy értékről kiállított nyugta (átvételi elismervény);

b) a közadó fizetéséről kiállított nyugta;

c) a tartozatlanul teljesített közszolgáltatás visszatérítéséről kiállított nyugta;

d) a hivatalos irat, postai küldemény vagy távirat átvételéről kiállított elismervény, valamint fuvarozott árunak a címzett által való átvételéről a fuvarozó részére kiállított elismervény;

e) a bírósági eljárásban az eredetiben csatolt okiratokról a bírósági iroda által kiállított elismervény (1919: I. tv. 133. §), valamint a bíróság vagy más hatóság által hivatalosan lefoglalt vagy pedig büntetés, bírság vagy egyéb közkötelezettség biztosítása végett őrizetbe vett tárgy vagy pénzösszeg (bánatpénz, szolgálati vagy egyéb biztosíték, stb.) visszaadása felől kiállított nyugta (átvételi elismervény); ez a rendelkezés a bírósági letétekre [(8)-(12) bek.] nem terjed ki;

f) az olyan összeg vagy tárgy átvételéről kiállított nyugta, amelyet valaki csupán mint az állami igazgatás végrehajtó közege vagy megbízottja vett át, úgyszintén az állami igazgatás részére ilyen viszonyban teljesített előlegezés és fizetés visszatérítéséről kiállított nyugta; ilyenek: a bírósági végrehajtó nyugtája, a kezéhez teljesített fizetésről, a gyámpénztár nyugtája a bírói letétből kezelés végett átvett árvavagyonról, a hagyatéki vagyontárgyak átvételéről a biztosítási intézkedést foganatosító hatósági közeg által, valamint ezeknek a vagyontárgyaknak őrzésével hivatalosan megbízott által kiállított átvételi elismervény;

g) a számadás követelésére jogosult által a számadásra szolgálati viszonyánál vagy ügyvivői minőségében kötelezettnek, valamint ez utóbbi által a számadás követelésére jogosultnak átadott pénz vagy tárgy átvételéről a számadásra kötelezett, illetőleg a számadás követelésére jogosult által kiállított nyugta (elismervény); ez a mentesség a számadásra kötelezett által a saját költségeinek vagy díjainak megtérítéséről kiállított nyugtára nem terjed ki;

h) a közjegyzőnek (közjegyzőhelyettesnek) az általa átvett pénz, valamint a nála őrzés végett letett okirat vagy más tárgy átvételéről kiállított elismervénye;

i) a minisztertanácsi határozat, jogszabály vagy kollektív szerződés alapján járó munkabér (illetmény), jutalom, juttatás, pótlék, segély, előleg, táppénz, stb. felvételéről kiállított nyugta;

j) az alkalmazott útiszámlájához csatolandó szállásköltség fizetését bizonyító nyugta;

k) a tandíj vagy vizsgadíj meg- vagy visszafizetéséről kiállított nyugta;

l) az ösztöndíj, valamint a Kossuth-díj felvételéről kiállított nyugta;

m) a bírósági eljárásban a tanú, szakértő és tolmács kiadásának megtérítése fejében fizetett összegről kiállított nyugta; a munkadíj fejében megállapított összegről szóló nyugtára a mentesség nem terjed ki, amiért is ezt az összeget külön kell megállapítani és a nyugtában kitüntetni, mert különben az illetéket az egész nyugtatott összeg után kell leróni;

n) az állam által bírói határozat (ítélet, letiltó végzés, stb.) alapján teljesített fizetésről kiállított nyugta;

o) az állam és az állam által javadalmazott közalap részére kiadott letét kiszolgáltatása; ha azonban a jogosult nem jelentkezése miatt az állam javára átutalt letétet a jogosultnak utóbb kiadják, ez köteles a (8) bekezdés értelmében járó illetéket leróni;

p) az árva vagy gyámja által az árva pénze után járó kamat felvételéről kiállított nyugta;

r) a mentőegyesület részére teljesített fizetésről kiállított nyugta, valamint a közkórház nyugtája az ápolási, gondozási, gyógyítási és élelmezési költség, átalány vagy hozzájárulás címén fizetett összegről;

s) egyesületi tagdíj fizetéséről kiállított nyugta;

t) a zálogház által az elzálogosító fél részére fizetett arról az összegről szóló nyugta, amely a határidőig ki nem váltott zálog eladási árából a tartozások fedezése után az elzálogosító javára fennmarad;

u) az államkölcsön (terv-, békekölcsön) visszafizetéséről és az ilyen kölcsön nyereményeinek vagy kamatainak felvételéről kiállított nyugta;

v) a 9. § (1) bekezdésének b) pontjában említettek részére juttatott, valamint az a) pontjában felsorolt célokra rendelt hagyományok vagy adományok átvételéről kiállított nyugta;

z) a közülettől kapott segély átvételéről, valamint a szűkölködők felsegélyezésére nyujtott adományokról kiállított nyugta, akár közvetlenül adják a szűkölködő személyeknek, akár valamely szegényápoló intézetnél fizetik be.

39. §

Váltó

(1) Váltóilleték alá esik:

a) a belföldön kibocsátott váltó;

b) a külföldön kibocsátott, de belföldön fizetendő váltó, ha azt belföldre behozzák;

c) a külföldön kibocsátott és kizárólag külföldön fizetendő váltó, ha azt belföldön forgalomba hozzák.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott illetékkötelezettség a váltónak minden eredeti példányára (tehát másod, harmad, secunda, tertia, stb. váltóra is) kiterjed, továbbá a váltónak minden olyan másolatára is, amelyre eredeti nyilatkozatot [(10) bekezdés] vezettek.

(3) A rendelet alkalmazásában váltónak kell tekinteni minden olyan iratot - habár abból a váltónak egy vagy több lényeges kelléke hiányzik -, amelyben a váltó elnevezést feltüntették és amelyet akár a kibocsátó, akár az elfogadó aláírt.

(4) A váltóilleték alapja a váltó szövegében feltüntetett érték.

(5) A belföldön kibocsátott váltó után a következő illetéket kell leróni:

a) ha a váltó belföldön fizetendő:

1.

0. 2%-ot, ha a fizetési határidő a kiállítás napjától számított hat hónapnál nem későbben jár le;

2. 1%-ot, ha a fizetési határidő a kiállítás napjától számított hat hónapon túl jár le;

b) ha a váltó kizárólag külföldön fizetendő:

1.

0. 04%-ot, ha a fizetési határidő a kiállítás napjától számított hat hónapnál nem későbben jár le;

2.

0. 2%-ot, ha a fizetési határidő a kiállítás napjától számított hat hónapon túl jár le.

(6) A külföldön kibocsátott váltó után a következő illetéket kell leróni:

a) ha a váltó belföldön fizetendő:

1.

0. 2%-ot, ha a fizetési határidő a kiállítás napjától számított tizenkét hónapnál nem későbben jár le;

2. 1%-ot, ha a fizetési határidő a kiállítás napjától számított tizenkét hónapon túl jár le;

b) ha a váltó kizárólag külföldön fizetendő, - tekintet nélkül a lejárat idejére - 0.02%-ot.

(7) Ha a váltó szövegébe mind a kelet, mind a lejárat határozott időponttal megjelölve nincs, de a keletre és lejáratra nézve a váltó szövegében feltüntetett adatok a lejárati idő lehetséges legnagyobb tartamát megmutatják, akkor az illeték szempontjából ez a legnagyobb időtartam az irányadó. Ha pedig a lejárati időnek lehetséges legnagyobb tartama sem tűnik ki a váltó szövegéből, akkor a belföldön kibocsátott váltót hat hónapnál, a külföldön kibocsátott váltót pedig tizenkét hónapnál későbbi lejáratúnak kell tekinteni.

(8) Az olyan váltó, amelynek szövege jelzálogjog alapításába beleegyező nyilatkozatot (bejegyzési engedélyt) is tartalmaz, - tekintet nélkül a kibocsátás helyére, a fizetési helyre és a lejárat idejére - az előző bekezdésekben meghatározott illeték helyett 2% illeték alá esik.

(9) Az olyan váltó után, amelynek szövegében érték nincs feltüntetve, legalább 10 Ft illetéket kell leróni. Ha utóbb a váltó szövegében olyan értéket tüntetnek fel, amely után 10 forintnál kevesebb illeték járna, az illetéktöbblet visszatérítésének helye nincs. Viszont, ha a váltó szövegében utóbb olyan értéket tüntetnek fel, amely után 10 forintnál több illeték járna, a kitüntetett értéknek megfelelő illeték, esetleg hiányzó része, csak a késedelmes lerovás miatt járó bírság lefizetése mellett pótolható, illetőleg annak elmulasztása esetében a hiány erejéig hivatalos lelet készítésének van helye.

(10) A váltó után az illetékkötelezettség keletkezésekor lerótt illetéket a következő esetekben kell utóbb magasabb illetékre kiegészíteni:

a) ha a váltóra olyan nyilatkozatot vezetnek, amely annak lejáratát meghosszabbítja; a nyilatkozat alapján ugyanolyan illetéket kell leróni, mintha a váltóösszegről az eredeti lejárati naptól kezdve az új lejárati napig terjedő időre külön váltót állítottak volna ki;

b) ha a meghatározott napra vagy kelet után határozott időre kiállított váltót a lejárat után forgatmány vagy engedmény útján átruházzák; az illetéket a hosszabb lejárati időnek megfelelő illetékre kell kiegészíteni; ha az átruházás a váltóösszegnek csak egy részére vonatkozik, csupán ennek a részösszegnek megfelelő illetékek közötti különbséget kell leróni;

c) ha a kizárólag külföldön fizetendő váltó valamely utólag rávezetett nyilatkozat folytán belföldön fizetendővé válik, vagy azt belföldi bíróság vagy más hatóság előtt felhasználják; a nyilatkozat rávezetése, illetőleg a felhasználás előtt a lerótt illetéket a belföldön fizetendő váltó után járó illetéknek megfelelően kell kiegészíteni.

(11) A (10) bekezdésben felsoroltakon kívül a váltóra vezetett egyéb nyilatkozat - forgatmány, engedmény, kezességi nyilatkozat, váltóösszegnek vagy egy részének felvételéről szóló nyugta - illetékmentes.

(12) A belföldön kibocsátott váltó illetékét rendszerint állami bélyeges váltóürlap használatával kell leróni. Nem állami bélyeges váltóürlapot csak úgy szabad használni, ha arra a megfelelő értékű bélyeget a váltó aláírása előtt felragasztják és azt szintén még a váltó aláírása előtt valamely kiszabó hivatal vagy az azzal megbízott postahivatal a hivatalos bélyegzővel felülbélyegzi.

(13) Ha a váltót állami bélyeges váltóürlapon olyan összegről állítják ki, amelynek a váltóürlapon benyomott bélyegérték nem felel meg, az illetéktöbbletet a váltóürlapra a váltó aláírása előtt felragasztott bélyeggel kell leróni és a bélyeget szintén még a váltó aláírása előtt a (12) bekezdés rendelkezései szerint felül kell bélyegeztetni.

(14) A nem állami bélyeges váltóürlapon kiállított váltó illetékének, valamint az állami bélyeges váltóürlapon kiállított váltó után a benyomott bélyegértéken felül járó illetéktöbbletnek a váltó aláírása előtt való lerovását a (12)-(13) bekezdésben említett bélyegfelragasztás helyett - a felek választása szerint - közvetlen fizetéssel (88. §) is lehet teljesíteni, de csak akkor, ha a lerovandó illeték vagy illetéktöbblet 100 forintot meghalad.

(15) A külföldön kibocsátott, de belföldön fizetendő váltó illetékét a váltónak a belföldön bármilyen nyilatkozattal ellátása, forgalombahozása, vagy hivatalosan felhasználása előtt, de legkésőbb a belföldre való behozást követő 15 napon belül kell leróni. A külföldön kibocsátott és kizárólag külföldön fizetendő váltó illetékét a váltónak belföldön elsőízben forgalombahozása előtt kell leróni.

(16) A váltóilleték kiegészítését a magasabb illetéklerovási kötelességet megalapító körülmény bekövetkezésekor kell teljesíteni. Ha ez a körülmény valamely határidő eltelte, az illetéket legkésőbb a határidő elteltét követő első hétköznapon, ha pedig a kiegészítési kötelezettséget valamely cselekmény (nyilatkozat rávezetése, hatósághoz való benyujtás) alapítja meg, az illetéket a cselekmény foganatosítása előtt már ki kell egészíteni.

(17) A (15)-(16) bekezdés szerint lerovandó illeték, illetőleg illetéktöbblet fejében megfelelő értékű bélyeget kell a váltóra felragasztani és a bélyeget valamely kiszabó hivatalnál vagy az azzal megbízott postahivatalnál hivatalos bélyegzővel felül kell bélyegeztetni. Ha az illeték a 100 forintot meghaladja, a lerovás módjára a (14) bekezdés rendelkezései megfelelően irányadók.

(18) A váltó illetékének és az utóbb lerovandó illetéktöbbletnek lerovására szolgáló béleget csak magára a váltóürlapra (váltóra) szabad felragasztani. A váltóürlaphoz (váltóhoz) fűzött papírlapra (toldatra) felragasztott bélyeggel az illetéklerovást érvényesen teljesíteni nem lehet.

(19) A belföldön kibocsátott váltó illetékét a kibocsátó köteles leróni; a külföldön kibocsátott váltó után járó illetéket pedig az, aki a váltót a belföldön akár a saját nevében saját részére, akár más nevében más részére elsőízben birtokába (birlatába) vette. Utóbbi esetben a birtokos az illeték lerovására a birlalóval egyetemlegesen köteles.

(20) A váltón le nem rótt illetékért minden későbbi aláíró vagy váltóbirtokos egyetemlegesen felelős. A váltó elfogadója, forgatója és minden későbbi birtokosa felmenti magát és utódait a felelősség alól, ha a hiányosan illetékezett váltót, mielőtt azt aláírná, tovább forgatná, vagy elfogadás, illetőleg fizetés végett bemutatná, az előzővel szemben való leletkészítés végett a kiszabó hivatalnál bemutatja (99. §) és a leletkészítésről a váltóra (illetékmentes) hivatalos bizonyítványt vezetett rá.

(21) A bármilyen aláírással ellátott váltón lerótt illeték visszatérítésének semmiféle - még tartozatlan lerovás - címen sincs helye. A bármely okból használhatatlanná vált váltóürlapot és az erre felragasztott bélyeget csak akkor szabad megfelelő értékű új állami bélyeges ürlapra vagy bélyegre kicserélni, ha a váltóürlapon semmiféle aláírás nincs.

(22) Illetékmentes:

a) a külföldön fizetendő váltó, ha kiállítója vagy forgatója magyar külkereskedelmi vállalat vagy magyar pénzintézet;

b) a külföldön fizetendő váltó, ha kiállítója, vagy forgatója külföldi, rendelvényese pedig magyar külkereskedelmi vállalat;

c) a belföldön fizetendő váltó, ha kiállítója vagy forgatója magyar külkereskedelmi vállalat vagy magyar pénzintézet, rendelvényese pedig külföldi;

d) a belföldön fizetendő váltó, ha kiállítója külföldi, intézvényezettje pedig magyar külkereskedelmi vállalat.

40. §

Váltóóvás

(1) A váltóóvás, - tekintet nélkül arra, hogy közjegyző vagy járásbíróság készítette-e azt, - a következő illeték alá esik:

ha a váltókövetelés összege 1000 forintot meg nem halad 1 Ft,

1000 forintnál nagyobb, de 2000 forintot meg nem halad 2 Ft,

2000 forintnál nagyobb, de 5000 forintot meg nem halad 4 Ft,

5000 forintnál nagyobb, de 10 000 forintot meg nem halad 10 Ft,

10 000 forintnál nagyobb, 20 Ft.

(2) A váltóóvás illetékét a váltóóvási jegyzéken bélyeggel kell leróni. A bélyegeket az óvási jegyzék egy sorával keresztül kell írni, vagy a keletet feltüntető hivatalos bélyegzővel felül kell bélyegezni.

41. §

Társasági szerződés

(1) Az olyan szerződésről készült okirat, amely szerződéssel két vagy több személy arra kötelezi magát, hogy közös anyagi előny szerzése végett akár személyes szolgálattal, akár vagyontárgyak vagy egyéb gazdasági értékkel bíró javak szolgáltatásával közreműködnek vagy pedig, hogy vagyonukat közös anyagi előny elérése végett egyesítik, tekintet nélkül arra, hogy az így keletkezett társaság a kereskedelmi törvény rendelkezése alá eső társaságnak minősíthető-e vagy nem, a következő illeték alá esik:

a) ha a szerződő felek csak a személyes munkásságukat kötik le a közös cél érdekében, az okirat 100 Ft illeték alá esik;

b) ha a felek a szerződésben vagyonbetét szolgáltatására is kötelezik magukat, tekintet nélkül arra, hogy a vagyonbetétet a társaság tulajdonába bocsátják-e vagy csak használatra engedik át, a kikötött vagyonbetét értéke után 3%, de legalább 100 Ft illetéket kell fizetni;

c) egy meghatározott kereskedelmi vagy ipari vállalkozás lebonyolítására alakult alkalmi társaság alakulásáról kiállított okirat az a) pont szerint esik illeték alá még akkor is, ha az egyesülés céljának elérése érdekében közreműködő szerződő felek a közreműködésükön kívül vagyontárgyakkal is résztvesznek az egyesülésben; ha azonban a szerződő felek valamelyike közreműködése nélkül csupán vagyonbetéttel járul az egyesülés céljaihoz, erre a vagyonbetétre a d) pont rendelkezései az irányadók;

d) csendestársaság alakulásáról kiállított okirat az (1) bekezdésben meghatározott illeték helyett a csendestárs vagyonbetéte után 6% illeték alá esik;

e) kisipari alkalmi egyesülés alakításáról kiállított okirat [4317/1949. (XI. 16.) MT rendelet 2. §] illetéke 10 Ft; a szerződés hatályának kiterjesztése illetékmentes.

(2) Ha vagyonbetétül ingatlant vagy ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti vagy használati szolgalmat is szolgáltatnak, a szerződésnek ez a része a 21. § alá esik és az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okirati illeték csupán az ingó vagyontárgyak, követelések, jogok és pénzbetétek értéke után fizetendő. Ha vagyonbetét fejében nem pénzt, hanem más ingó dolgot, jogot, követelést vagy pénz mellett ilyeneket is szolgáltatnak, az illeték alapja mindezen vagyontárgyak értékének együttes összege. Ha a társaságba vagyonbetétként üzletet vagy vállalatot szenvedő vagy cselekvő állapotával visznek be, vagyonbetétként csupán a tiszta vagyonérték számítandó.

(3) Ha már fennálló társaságba új tag lép be, az illeték alapjául csak az újonnan belépő tag betétje veendő, ha igazolják, hogy a társaság keletkezésekor a szabályszerű illetéket lerótták. Ha az eredeti társasági szerződés után annak idején nem fizettek illetéket, valamint ha új tag belépése folytán a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint új társaság keletkezik, az új tag belépését úgy kell illeték alá vonni, mintha a társaság akkor keletkezett volna.

(4) A társasági szerződés okirat kiállítása nélkül is illeték alá esik, ha a társaságot, illetőleg az új tag belépését a kereskedelmi cégek jegyzékébe bejegyzik. Ilyen esetben a társaság a bejegyzést elrendelő végzés jogerőre emelkedésére vonatkozó hivatalos jelentés iktatása napját követő 15 napon belül az (1) bekezdés szerint járó okirati illetéket leróni, a 21. § szerint járó vagyonátruházási illeték kiszabásához szükséges adatokat pedig az illetékes kiszabó hivatalhoz bejelenteni köteles.

(5) Az ebben a §-ban megállapított illetékért mind a társasági tagok, a saját személyükben, mind maga a társaság egyetemlegesen felelősek.

(6) Illetékmentes: a termelőszövetkezeti csoport alapításáról kiállított okirat.

42. §

Szövetkezet, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság

(1) A szövetkezeti társasági szerződésnek illetékét az üzletrész jegyzése után járó illeték formájában kell megfizetni. Az üzletrész jegyzése után a jegyzett üzletrész értékének alapulvételével 0.25% illetéket kell fizetni. Az üzletrészről a tag részére kiállított tanúsítvány illetékmentes.

(2) A korlátolt felelősségű társaság alakulásáról kiállított társasági szerződés a törzstőke és a tagok által esetleg vállalt mellékszolgáltatások értékének összege alapulvételével 3% illeték alá esik. A pótbefizetésekre vonatkozó kikötések a társasági szerződés illetékének megállapításánál figyelmen kívül maradnak. Ha azonban a pótbefizetés teljesítését a taggyűlés elhatározza, az illetéket a pótlólag fizetendő összegek után is le kell leróni. A pótbefizetés visszafizetése az illeték törlésére vagy visszafizetésére igényt nem ad.

(3) A részvénytársaság társasági szerződésének illetékét a részvény kibocsátása után járó illeték formájában kell megfizetni. A részvénykibocsátási illeték a részvénytjegyzők által fizetett, vagy fizetni kötelezett összeg 3%-a.

(4) A szövetkezet megalakulását követően jegyzett üzletrészek után az (1) bekezdés szerinti, a korlátolt felelősségű társaság törzstőkéjének felemelése esetében - a már illeték alá vont és a felemelt törzstőke közötti különbözet után - a (2) bekezdés szerinti, a részvénytőke felemelése esetében pedig az új részvények kibocsátása után a (3) bekezdés szerinti illetéket kell fizetni. A felmondott vagy visszafizetett üzletrészek értékét az új üzletrészek értékéből levonni nem szabad. Az illetékfizetési kötelezettségre nincs befolyással az, hogy az alaptőke felemelése egyáltalán nem, vagy nem teljesen a részvénytjegyzők által teljesítendő újabb befizetés vagy másféle betétadás útján, hanem a részvénytársaság vagyona egy részének az alaptőkére átszámolása útján történik.

(5) A részvénytjegyzők által részvénykibocsátási illeték megtérítése fejében vagy egyéb alapítási (kibocsátási) költségekre fizetett összeg az illeték alapjához szintén hozzászámít.

(6) Ha betétként ingatlant, ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti vagy használati szolgalmat visznek be a társaságba, a társasági szerződés illetékét úgy kell megfizetni, mintha pénzfizetést teljesítettek volna s a társasági szerződési illetéken felül a 21. § szerint járó visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket is meg kell fizetni.

(7) Az alaptőke leszállítása esetében sem a leszállításnak az eredeti részvényen való kitüntetése, sem a régi részvény helyett kiadott újabb részvény után illeték nem jár.

(8) Ha a részvénytársaság részvényeit a (4) és (7) bekezdésben felemlítetteken kívül bármely más okból már részvényekkel olymódon cseréli ki, hogy az új részvényekre semmiféle fizetés nem történik (pl. a névre szóló részvényeket bemutatóra szóló részvényekkel cseréli ki, vagy viszont a társaság cégét megváltoztatja, az eredeti részvényeket összevonja vagy szétosztja, stb.), a részvénykibocsátási illeték az új részvények névértékének 0.5%-a. A kicserélés alkalmával a költségekre beszedett összeg nem számít fizetésnek, ha annak 3%-a a jelen bekezdés szerint járó illetéket meg nem haladja.

(9) Szövetkezetek vagy részvénytársaságok egyesülése esetében az (1) és (3) bekezdés szerint járó illetéket azoknak az üzletrészeknek jegyzése, illetőleg részvényeknek kibocsátása után kell megfizetni, amelyeket a megszűnő társaság (társaságok) üzletrészeinek, illetőleg részvényeinek beváltása céljából bocsátanak ki. Korlátolt felelősségű társaságok egyesülése esetében a (2) bekezdés szerint járó illetéket az után az összeg után kell megfizetni, amellyel a fennmaradó társaság törzstőkéjét felemelik. A megszűnő (beolvadó) társaság tulajdonában volt ingatlanok átszállása után, visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket (21. §) is fizetni kell.

(10) Az illeték alapját az illeték alá eső üzletrészek, illetőleg részvények együttes értékénél kell kikerekíteni.

(11) Az (1)-(3) bekezdés szerint járó illetéket a társaság alakulásának a kereskedelmi cégek jegyzékébe bevezetését elrendelő végzés jogerőre emelkedésére vonatkozó hivatalos jelentés iktatása napját követő 15 nap alatt közvetlen fizetéssel (88. §) kell leróni. Ugyanezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni a törzstőke, illetőleg alaptőke felemelése, a részvények kicserélése és a társaságok egyesülése alkalmával fizetendő illetékeknél is.

(12) A szövetkezet megalakulása után jegyzett üzletrészek illetékét évenkint az évi rendes közgyűlés napját követő 15 nap alatt kell leróni. Ha a fizetendő illeték összege 20 forintnál kisebb, az illetéket a következő évben lerovandó illetékkel együtt kell megfizetni. A korlátolt felelősségű társaság alakulásáról kiállított szerződés alapján teljesítendő pótbefizetés után járó illetéket a taggyűlés által utólag elrendelt pótbefizetés teljesítésének napját követő 15 napon belül kell megfizetni.

(13) Az illeték lerovása alkalmával az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvének másolatát, az alapítási tervezetet és a társaság alapszabályait a kiszabó hivatalhoz intézendő bejelentéshez kell csatolni.

(14) Az ennek a §-nak alapján fizetendő illetékért mind a társasági tagok a saját személyükben, mind maga a társaság egyetemlegesen felelősek.

43. §

Osztalék

(1) A részvénytársaság a részvények osztalékai, a korlátolt felelősségű társaság pedig a tagok részére kifizetett nyereségrészesedések után 20% illetéket köteles fizetni. A szövetkezete az üzletrészek osztalékai után 10% illetéket fizet. Az illetéket akkor is meg kell fizetni, ha a részvénytársaság vagy szövetkezet a nyereségrészesedés kifizetésére szelvényeket nem ad ki.

(2) Osztalék (nyereségrészesedés) alatt a részvényeseknek, az üzletrész tulajdonosainak vagy a korlátolt felelősségű társaság tagjainak a részvénytársaság, a szövetkezet, illetőleg a korlátolt felelősségű társaság üzleti nyereségéből bármely elnevezés alatt kiadott részesedést kell érteni. A térítés (1947: XI. tv. 93. §) osztaléknak nem számít.

(3) Az illetékalapnak a kikerekítése (78. §) az összes részvényekre, üzletrészekre, illetőleg korlátolt felelősségű társasági üzletrészekre megállapított osztalékok együttes összegénél történik.

(4) Az ebben a §-ban megállapított illetéket a részvénytársaság, szövetkezet vagy korlátolt felelősségű társaság az évi közgyűlés, illetőleg taggyűlés napját követő 15 nap alatt közvetlen fizetéssel (88. §) köteles leróni. Az osztalék fizetését elhatározó közgyűlési jegyzőkönyv másolatát az illeték lerovásával egyidejűleg be kell mutatni.

44. §

Fuvarlevél és az azt helyettesítő más irat, átvételi jegy, szállítólevél

(1) Az a fuvarlevél és az azt helyettesítő más irat, amelyet vasúti vagy közúti használatú tehergépjármű forgalomban 5000 kg-nál nem kisebb súlyú vagy olyan küldeményről állítanak ki, amelyhez vasúti kocsit vagy 5000 kg-nál nem kisebb teherbírású gépjárművet kizárólagos használatra vesznek igénybe, a hajózási forgalomban pedig 10 000 kg-nál nem kisebb súlyú küldeményről állítanak ki, végül a szabadon fuvarozott élőállatküldeményről kiállított fuvarlevél - a (2) bekezdésben említett kivételével - 4 Ft illeték alá esik.

(2) Az a fuvarlevél, amellyel sertés, juh, kecske, szamár, kutya és egyéb apróállatból négy darabnál nem több kerül feladásra, valamint az (1), (4) és (5) bekezdésben nem említett minden egyéb fuvarlevél és azt helyettesítő más irat (expresszáruvevény, szállítóvevény, stb.) 1 Ft illeték alá esik.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint esik illeték alá az olyan küldeményről kiállított átvételi jegy (poggyászvevény), valamint az olyan hajózási küldeményről kiállított nem rendeletre szóló rakjegy és tengeri hajózási elismervény, amely küldeményt fuvarlevél vagy más, a fuvarlevelet helyettesítő irat nem kísér.

(4) Az egy hétnél nem hosszabb időközökben megjelenő napi- vagy hetilapból vagy folyóiratból álló küldeményről kiállított fuvarlevél vagy azt helyettesítő más irat (újságszállítólevél, stb.) 20 fillér illeték alá esik. Ez az illeték a kiszabó hivatal engedélye alapján havi átalányösszegben is leróható.

(5) A gazdasági kisvasutak forgalmában a fuvarlevél vagy azt helyettesítő irat illetéke:

a) a kocsirakományú küldeményeknél, 8 tonnás raksúlyú kocsiknál kocsinkint, kisebb raksúlyú kocsiknál fuvarlevelenkint, 1 Ft,

b) darabáru küldeménynél 50 fillér.

(6) A fuvarlevélnek vagy kísérő iratnak az áru felsorolására szolgáló minden betétlapja ugyanolyan illeték alá esik, mint maga a fuvarlevél. A fuvarlevél második és többi példánya és másolata illetékmentes.

(7) A vasúti fuvarlevél illetékét állami bélyeges ürlap felhasználásával kell leróni. Más fuvarlevél, a fuvarlevélnek az áru felsorolására szolgáló betétlapja, valamint a fuvarlevél helyett a küldemények kíséretére rendelt más irat illetékét illetékbélyeggel kell leróni. A bélyeget a szállítóvállalat felülbélyegezni köteles.

(8) Az előző bekezdések szerint lerovandó illetékért a feladó és a szállító egyetemlegesen felelős.

(9) Olyan fuvarlevél vagy azzal azonosnak tekintendő irat, amely külföldön feladott küldeményt kísér, az (1)-(2) bekezdésben meghatározott illeték alól mentes. E helyett az illeték helyett azonban az átvevőnek az ilyen küldemény kiszolgáltatásáról szóló elismervénye után, ha a küldemény rendeltetési helye a magyar állam területén van, az (1)-(2) bekezdés megfelelő alkalmazásával 4 Ft, illetőleg 1 Ft illetéket kell leróni. Az illetékért a küldemény fuvarozását a magyar államban teljesítő fuvarozó, a küldemény átvevőjével egyetemlegesen felelős. A fuvarozó azonban az általa lerótt illetékkel a küldeményt megterhelheti.

(10) A posta által szállított küldeményről kiállított szállítólevél illetéke 30 fillér. Az illetéket a posta által árusított bélyeges szállítólevélürlap használatával kell leróni.

45. §

Meghatalmazás

(1) A meghatalmazás a következő illeték alá esik:

a) ha a meghatalmazásban a meghatalmazott részére díjat vagy jutalmat kötöttek ki, ennek összege után 3% illetéket kell leróni, amely azonban az általános tételű okirati illetéknél kevesebb nem lehet;

b) ha a meghatalmazásban díjat vagy jutalmat nem kötöttek ki, a meghatalmazásra az általános tételű okirati illeték jár.

(2) A polgári bíróság előtti eljárásban szóval adott meghatalmazásról készült jegyzőkönyv vagy feljegyzés is az (1) bekezdésben megszabott illeték alá esik. Az illeték lerovására szolgáló bélyeget a meghatalmazás bejelentésekor, a meghatalmazási nyilatkozatot vagy bejelentést tartalmazó jegyzőkönyvre kell felragasztani. Azt, hogy a bélyeget meghatalmazási illeték fejében rótták le, fel kell jegyezni és a bélyeget felül kell bélyegezni.

(3) A bíróságnál bejelentett általános meghatalmazás, ha abban a díj összegét nem tüntették fel, illetékmentes; ha azonban az ilyen általános meghatalmazásban a díj összegét feltüntették, az ennek megfelelő 3%-os illetéket kell leróni.

(4) Az a kivonat, amelyet a bíróság az általános meghatalmazásokról vezetett jegyzékről ad ki [1911: I. tv. 102. § (3) bek.], az (1) bekezdésben megállapított illeték alá esik.

(5) Az a bíróság, más hatóság vagy hivatal, amelynél a meghatalmazást használják, köteles arra a per vagy ügy számát és a felhasználás idejét feljegyezni és a lerótt bélyeget felülbélyegezni.

(6) A meghatalmazás illetékét újból le kell róni, ha a meghatalmazott az egyízben már felhasznált meghatalmazást vagy a (4) bekezdésben említett kivonatot más ügyben vagy perben újból felhasználja. Az illeték lerovására szükséges illetékbélyeget az újbóli felhasználás előtt a meghatalmazásra kell felragasztani. Az utólag lerótt illetékbélyeg fölé az új per vagy ügy számát fel kell jegyezni és a bélyeget felül kell bélyegezni.

(7) A meghatalmazás illetékköteles, tekintet nélkül arra, hogy az eljárás, amelyben felhasználják, illetékmentességben részesül-e vagy sem.

(8) A meghatalmazás illetékéért a kiállító (meghatalmazó) és a felhasználó (meghatalmazott) egyetemlegesen felelős.

(9) Ha az ügyvédi meghatalmazáson az (1) bekezdés szerint járó illeték leróva nincs, a bíróság vagy más hatóság előtt a meghatalmazást nem lehet igazoltnak tekinteni és az e tekintetben irányadó jogszabályok szerint kell eljárni. Ebben az esetben a meghatalmazási illeték lerovásának hiánya miatt hivatalos lelet felvételének nincs helye.

(10) A jelen § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a meghatalmazási és megbízási szerződésre is.

(11) Illetékmentes:

a) a postai küldemény és távirat átvételére,

b) a munkaadó által alkalmazottjának pénzfelvételre vagy dolgok átvételére,

c) a munkavállaló által a munkaadótól járó illetményének (fizetés, bér, stb.), valamint a részére járó táppénz felvételére,

d) a szövetkezeti tagsági jog gyakorlására [1947: XI. tv. 51. § (2) bek.] adott meghatalmazás;

e) az illetékmentes társadalombiztosítási perben (1932: IV. tv. 45. §) használt ügyvédi meghatalmazás.

46. §

Szakértői vélemény (becslevél)

(1) A szakértő (műértő) véleményéről kiállított okirat (szakértői vélemény, becslés, becslevél, stb.), ha azt bíróság vagy más hatóság vagy hivatal előtt használják, ívenkint az általános tételű okirati illeték alá esik.

(2) Illetékköteles beadványban foglalt szakértő vélemény illetékét a beadvány illetékén felül kell leróni.

(3) Ha a bíróság vagy más hatóság a szakértői véleményt magánfél érdekében folyó perben vagy eljárásban szerezte be hivatalból, köteles az illetéknek az érdekelt fél részéről való lerovásáról gondoskodni.

Harmadik Cím

Eljárási illetékek

VI. FEJEZET

Az eljárási illetékekre vonatkozó általános szabályok

47. §

Az eljárási illeték tárgya

(1) Az eljárási illeték tárgya a bíróság és magánjogi viták eldöntésére hivatott más szerv előtti (bírósági) eljárásban, valamint az államhatalom és az államigazgatás szervei és ezek felügyelete alá tartozó hatóság, hivatal vagy intézet előtti (közigazgatási) eljárásban létrejött az az irat vagy cselekmény, amelyet a jelen Cím illeték alá esőnek minősít.

(2) Az újított eljárásban (perben) a jelen rendelet szerint járó illetéket, tekintet nélkül az alapeljárásban teljesített illetéklerovására, le kell róni.

48. §

Az eljárási illeték alapja

(1) Az eljárási illeték alapja a per vagy eljárás tárgyának az eljárás megindítása iránti beadvány (keresetlevél) benyújtása napján fennállott értéke. Ezt az értéket bírói eljárásban a felperes, illetőleg az eljárás megindítását kérő fél a keresetlevélben (az eljárás megindítása iránti beadványban), illetőleg viszontkereset esetében az alperes a viszontkereset előterjesztésével egyidejűleg bejelenteni köteles. A főkövetelés mellett járulékként követelt kamat, gyümölcs, vagy költség az érték megállapításánál figyelmen kívül marad.

(2) Ha a per vagy az eljárás tárgya csak a gyümölcs, a haszon, a kamat, a kár vagy a költség, az illeték alapja ezeknek az értéke. A főkövetelés érintése nélkül csupán a perköltségekre irányuló eljárásban az illeték alapja a perköltségek összege. A bíróság által kirótt pénzbüntetésről, pénzbírságról, költségmegtérítésről, tandíjról, szakértői és más hasonló díjról szóló végzés elleni felfolyamodásnál az illeték alapja a pénzbüntetés, pénzbírság, költség vagy a megállapított díj összege.

(3) Végrehajtás megszüntetése vagy felfüggesztése iránti perben az illeték alapja az az összeg, amelyre a végrehajtást elrendelték. Végrehajtás korlátozása iránti perben az az összeg, amellyel a végrehajtási összeget leszállítani kérik.

(4) Igényperben az illeték alapja a követelés és az igényelt dolog értéke közül a kisebb.

(5) A bérleti vagy haszonbérleti viszonyból felmerülő perben az illeték alapja az egy évi bér értéke. A bér (haszonbér) felemelése vagy leszállítása iránti eljárásban a vitás bér- (haszonbér-) különbözet egy évi értéke. A tartási vagy élelmezési követelést megalapító jogviszony iránti perben az illeték alapja a három évi tartás vagy élelmezés értéke.

(6) Ha a per vagy eljárás tárgyának értéke meg nem becsülhető, az illeték alapjául:

a) járásbírósági eljárásban 5000 forintot,

b) a megyei bírósági eljárásban 15 000 forintot kell venni.

(7) Ha nem vagyonjogi igényből a fél értékelhető igényt származtat, vagy a nem vagyonjogi igénnyel értékelhető igényt kapcsol össze, az illeték mértékének meghatározásánál csak a nagyobb illeték alá eső igényt kell tekintetbe venni.

(8) Amennyiben a felek által bejelentett értékkel szemben a bíróság magasabb értéket állapít meg, vagy a nem értékelhetőnek bejelentett igény értékét a bíróság a (6) bekezdésben előírt értéknél magasabb összegben állapítja meg, az illeték alapja az az érték, amelyet a bíróság megállapított. Ha a bíróság a fél által bejelentett értéket aggályosnak találja, azonban a rendelkezésére álló adatok alapján az értéket megállapítani nem tudja, az érték megállapítására az illetékes kiszabó hivatalt - a rendelkezésre álló adatok közlése mellett - felhívhatja. A kiszabó hivatal az értéket a jelen rendeletnek az értékelésre vonatkozó szabályai szerint állapítja meg és azt a bírósággal közölni köteles. A felek a bejelentett érték alapján korábban lerótt illetéket - a bíróság erre vonatkozó felhívásának kézhezvételétől számított öt napon belül - a bíróság, illetőleg a kiszabó hivatal által megállapított érték alapján járó mértékre kiegészíteni kötelesek.

(9) A per vagy eljárás tárgyának, illetőleg a per vagy eljárás tárgya értékének megváltoztatása esetében, ha a változtatás folytán az érték emelkedik, a változtatás kijelentését tartalmazó iratra le kell róni azt a különbözetet, amely az eljárást megindító beadványon (keresetlevélen) lerótt és a magasabb érték alapulvételével kiszámított illeték között mutatkozik. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a fellebbezési kérelem megváltoztatásának esetében is.

(10) Ha a bíróság a fél által bevallott, illetőleg bejelentett értéknél utólag kisebb értéket állapít meg, ez a megállapítás a már lerótt illeték leszállítására, illetőleg visszatérítésére alapul nem szolgálhat. Nincs helye a lerótt illeték leszállításának vagy visszatérítésének abban az esetben sem, ha a per vagy eljárás tárgyát, illetőleg a per vagy eljárás tárgyának értékét megváltoztatják s a változtatás folytán az érték csökken.

Személyes mentesség az eljárási illeték alól

49. §

Illetékmentes eljárások

(1) Az eljárási illetékek tekintetében - a 97. §-ban felsoroltakon felül - személyes illetékmentességet élvez:

a) a hazai tudományos, művészeti, közoktatási, közművelődési, gazdasági és közjótékonysági egyesület, a politikai párt, valamint a demokratikus népi tömegszervezet az általános tételű beadványi illetékre;

b) a földművesszövetkezet; ez a mentesség a kiadványi, valamint az egyes eljárásokra vonatkozó különös szabályokban (XI. Fejezet) megállapított eljárási illetékekre nem terjed ki;

c) a Szövetkezetek Országos Szövetsége (SZÖVOSZ), valamint az Országos Kisipari Szövetkezet (OKISZ) az általános tételű beadványi illetékre;

d) a csődtömeggondnok a csődeljárásban; ez a mentesség a csődeljárásból felmerülő külön perekre [66. § (2) bek.] nem terjed ki;

e) a bírósági végrehajtó a végrehajtási díjának megállapítása, valamint ennek a díjnak megfizetése iránti fizetési meghagyás kibocsátása végett benyújtott beadványai illetékére;

f) a hadigondozott arra az eljárásra nézve, amely iparengedély vagy iparigazolvány kiadására, valamint a gondozottak ellátására vonatkozó jogszabályokban biztosított ellátás, jog, előny, vagy kedvezmény elnyerésére irányul;

g) az, akinek személyes illetékmentességét a jelen rendelet vagy a 106. §-szal hatályában fenntartott jogszabály megállapítja;

(2) Illetékmentes:

a) a Közületi Döntőbizottság előtti eljárás;

b) a Hatásköri Döntőbizottság előtti eljárás;

c) a községi bíróság előtti eljárás;

d) a kisajátítási, birtokrendezési és tagosítási eljárásra vonatkozó jogszabályok alapján folyó kisajátítási, birtokrendezési és tagosítási eljárás;

e) az alábbi ügyekben indított bírói eljárás;

1. a kiskorú elhelyezése, tartása és átadása;

2. távollévő személy vagyonának a leszármazók tartása, nevelése, vagy jövőjük megalapozása céljából való igénybevétele;

3. a szülői hatalom megszüntetése, valamint gyakorlásának felfüggesztése;

4. a szülő vagy nagyszülő haszonélvezeti jogának a kiskorú érdekében való korlátozása;

5. a gyermek jövedelmének a szülő vagy a szülő hitelezője javára való igénybevétele;

6. a nagykorú személy gondnokság alá helyezése és a gondnokság alá helyezési eljárásokban elrendelt zárlat esetében a zárgondnok kinevezése;

f) az Országos Számviteli Bizottság előtti eljárás;

g) a gyógyszerészetről szóló 1948: XXX. tv. 35. §-a alapján szervezett döntőbizottság előtti eljárás;

h) az az eljárás, amelynek illetékmentességét a jelen rendelet vagy a 106. §-sal hatályában fenntartott jogszabály megállapítja.

50. §

Illetékmentesség szegénységi jog alapján

(1) A polgári peres eljárásban, valamint a bírói végrehajtási eljárásban személyes illetékmentesség illeti meg azt, akit a bíróság szegénységi jogban részesített. A részleges szegénységi jogban részesített felet illetékmentesség nem illeti meg. Ha a pertársak nem mindnyájan részesültek szegénységi jogban, azok, akik nem részesültek, kötelesek az őket egyetemlegesen terhelő illetéket teljes összegében leróni.

(2) A szegénységi jogon alapuló illetékmentesség a jog megadása iránt a bírósághoz intézett kérelem előterjesztésekor kezdődik.

(3) Az illetékmentesség kiterjed mindarra a beadványra, amelynek illetéke a szegénységi jogban részesült felet akár az elsőfokú, akár a fellebbviteli, akár a végrehajtási eljárásban terhelné.

(4) A bírósági iroda a szegénységet igazoló bizonyítványra a per számát feljegyezni s azt az iratok közt megőrizni köteles. A szegénységet igazoló bizonyítvány csak abban az eljárásban érvényes, amelyben felhasználták s a félnek vissza nem adható.

(5) A szegénységi jogon illetékmentességben részesült fél az általa benyújtott egyébként illetékköteles beadványon feltüntetni köteles, hogy az szegénységi jogon illetékmentes.

(6) Ha a bíróság a szegénységi jogot megtagadta, vagy részleges szegénységi jogot adott, a kérelmező felet értesíti, hogy az egyelőre le nem rótt illetéket köteles öt nap alatt a bírósági irodában leletezés terhével bélyeggel leróni, az ezután benyújtott beadványra pedig az egyébként járó illetéket szabályszerűen kellő időben leróni.

(7) Ha a bíróság a szegénységi jogot - esetleg visszamenő hatállyal - megvonja, az illetékmentesség megszűnik és a fél köteles leróni azt az illetéket, amelyet a szegénységi jog alapján nem rótt le. Az illeték utólagos lerovására a (6) bekezdés szabályai az irányadók.

(8) A szegénységi jogon alapuló illetékmentesség a fél halálával megszűnik. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a szegénységi jogban részesült felet képviselő ügyvéd a feljegyzés kedvezményét igénybe vehesse.

(9) Az (1) bekezdésben nem említett polgári bírói eljárásban, továbbá az illetékköteles büntetőbírói eljárásban, valamint a közigazgatási eljárásban a szegényt (98. §) illetékmentesség illeti meg. Az illetékmentesség a szegénységet igazoló bizonyítványnak a bírósághoz, illetőleg hatósághoz bemutatásakor kezdődik és kiterjed a bemutatástól kezdődőleg keletkezett minden olyan iratra és határozatra (kiadványra), amelynek illetéke a felet akár az elsőfoku, akár a fellebbviteli eljárásban terhelné. Ha a közös beadványt benyújtó felek nem mindnyájan szegények, az illetéket teljes összegében a nem szegény fél (felek) tartozik leróni.

51. §

Illetékfeljegyzés

(1) A polgári peres eljárásban egyébként járó illeték tekintetében illetékfeljegyzési jog illeti meg a személyes illetékmentességet élvező felet, ideértve a szegénységi jogban részesített felet is [50. § (1) bek.], valamint a polgári perrendtartás értelmében hivatalból kirendelt képviselőt.

(2) Ha illetékfeljegyzésnek van helye, a le nem rótt illetéket jegyzékbe kell foglalni. Mellőzni kell a jegyzékbe foglalást, ha a perben, illetőleg eljárásban részes felek mindegyikét feljegyzési jog illeti meg. A jegyzéket az eljárás befejezéséig két példányban kell vezetni. Ha a félnek nincs képviselője, a jegyzéket a bírósági iroda, egyébként a fél képviselője köteles vezetni. Az eljárás jogerős befejezése után a bírósági iroda tartozik a jegyzék egyik példányát az illetékes kiszabó hivatalnak megküldeni.

(3) Ha a feljegyzésre jogosított fél ellenfele egészen vagy részben vesztes, a feljegyzett illetéket vagy azoknak a bíróság által megállapított hányadát az ellenfél kiszabás alapján megfizetni köteles. A bíróság a feljegyzésre jogosított fél vesztes ellenfele által fizetendő illetékek mértékét a veszteség arányához képest a feljegyzett illetékek 25, 50, 75 vagy 100%-ában tartozik megállapítani.

52. §

A bírósági iroda bemutatási kötelezettsége

Ha a bíróság valamely ingatlan tulajdonjogát, haszonélvezeti vagy használati szolgalmát olyan jogcímen ítélte meg, amely nem alapszik törvényes öröklésen, végrendeleten vagy illeték alá vont szerződésen, a bírósági iroda köteles az illeték kiszabása céljából a határozat jogerőre emelkedésekor a határozat egy példányát, amennyiben pedig az ügyben fellebbviteli bíróság is határozott, a fellebbviteli bírósági határozat egy példányát is az illetékes kiszabó hivatalnak megküldeni. Egyúttal közölni köteles a rendelkezésre álló értékadatokat és a felek lakóhelyét. Ennek a rendelkezésnek értelmében kell eljárni akkor is, ha az ítélet ellen fellebbvitellel éltek s a fellebbvitelt később, a fellebbviteli bíróság ítélete előtt visszavonták, vagy pedig, ha az eljárás a fellebbviteli eljárás során bármi okból megszűnt.

VII. FEJEZET

Beadványok

53. §

Polgári bírósági beadványok

(1) A keresetlevél és a polgári bírósági eljárást megindító más beadvány - amennyiben ez a rendelet másképen nem rendelkezik - a per vagy az eljárás tárgyának értékéhez képest a következő illeték alá esik:

a) a polgári peres eljárásban 5%;

b) polgári nemperes eljárásban 0.5%, de legfeljebb 300 Ft.

(2) A viszontkereseti kérelmet tartalmazó irat - a viszontkereseti követelés értékéhez képest - az (1) bekezdésben meghatározott illeték alá esik.

(3) A végrehajtási eljárás megindítása iránti beadványnak a végrehajtás elrendelése, illetőleg a végrehajtható kiadmány kiállítása céljából való bemutatását kell tekinteni.

(4) Nem tekinthető eljárást megindító beadványnak az igazolási kérelem, az ellentmondás, a kifogás, a félbeszakadt, felfüggesztett vagy szünetelő eljárás folytatására irányuló beadvány, az ítélet kijavítását, kiigazítását vagy kiegészítését (Pp. 407-409. §) kérő beadvány, az ügyvédi költség megállapítása iránti kérelem s így ezekre illetéket leróni nem kell.

(5) Az (1) bekezdésben megszabott illeték felét kell leróni az igénypert, valamint az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránti eljárását megindító beadvány (kereset) után.

(6) Az (1) bekezdésben megállapított illeték ötödrészét, de legfeljebb 100 forintot kell leróni a sokmás visszahelyezési és sommás határper (Pp. 575-582. §) iránti eljárás megindítására irányuló beadványra, ha a kereset kizárólag csak a visszahelyezésre vagy a háborítás megszüntetésére irányul; ha azonban a perben kártérítési követelést is érvényesítenek, a kár összegének alapulvételével az (1) bekezdés szerinti illetéket kell leróni.

(7) Okirat és az 1912: LIV. tv. 5. §-ában felsorolt egyéb irat megsemmisítése iránti eljárás megindítására irányuló beadványra, a megsemmisítendő okirat értékének minden megkezdett 100 forintja után 3 Ft, de legfeljebb 100 Ft illetéket kell leróni.

(8) Az (1)-(7) bekezdésben említett beadványok illetéke 10 forintnál kevesebb nem lehet.

(9) A házasság felbontására irányuló eljárást megindító beadvány illetéke 350 Ft.

(10) A házasság semmisségének, vagy valamely semmisségi ok hiányában érvényességének, illetőleg létezésének vagy nem létezésének megállapítása, a házasság megtámadása (Pp. 639-686. §), az ágytól- és asztaltól elválasztás, a házasságon kívül születés bírói megállapítása (1946: XXXIX. tv. 4. § és 8. §), a teljes hatályú atyai elismerő nyilatkozat, illetőleg az ehhez hozzájáruló nyilatkozat megtámadása (id. tv. 11. §, 14. § és 16. §), az atyaság bírói megállapítása (id. tv. 17. §), a kiskorúság meghosszabbítása, a meghosszabbítás megszüntetése (Pp. 702-717. §), a gondnokság alá helyezés vagy annak megszüntetése (Pp. 718-729. §), a szülői hatalom megszüntetése, végül a holtnaknyilvánítás iránti eljárás [1950: 46. tvr. 6. § (2) bek.] megindítására irányuló beadvány illetéke 100 Ft.

(11) Ha a (9)-(10) bekezdésekben említett eljárásokban a felek vagyonjogi keresetet vagy viszontkeresetet is érvényesítenek, akkor az (1) bekezdésben megszabott illeték jár, amely azonban, a (9), illetőleg (10) bekezdésben megállapított illetéknél kevesebb nem lehet.

(12) A lakások és más helyiségek helyreállítási költségeinek megállapítása tárgyában hozott közigazgatási véghatározat ellen benyújtott járásbírósági eljárást megindító előterjesztés a véghatározatban megállapított, vagy ha a megállapítani kért összeg ennél több, a megállapítani kért összeg 2%-ának megfelelő, de legalább 70 Ft illeték alá esik. Ha a járásbíróság feloldó határozata folytán hozott újabb véghatározat ellen a fél ismét előterjesztéssel él, erre az előterjesztésre illetéket leróni nem kell.

(13) A polgári peres eljárásban a fellebbezés (Pp. 481. §) után a fellebbezési értékhez képest (1930: XXXIV. tv. 24. §) minden megkezdett 1.000 Ft után 20 Ft illetéket kell leróni. A fellebbezési határidő alatt bejelentett csatlakozási kérelmet (id. tv. 30. §-ának utolsó bekezdése) önálló fellebbezésnek kell tekinteni.

(14) A polgári bírói eljárásban a (13) bekezdés alá nem eső fellebbviteli beadvány után a per vagy az eljárás tárgyának értékéhez, illetőleg a fellebbviteli értékhez képest minden megkezdett 1.000 Ft után 10 Ft illeték jár. Az a körülmény, hogy a felfolyamodást az a bíróság intézi el, amely a megtámadott végzést hozta (Pp. 555. §), a felfolyamodás illetékének mértékére befolyással nincs és a visszatérítésre jogot nem ad.

(15) Ha a fellebbviteli bíróság az elsőbíróság határozatát feloldja és az újabb eljárásban új fellebbvitelt érvényesítenek, az a fél, aki a fellebbviteli beadvány után járó illetéket egyszer már lerótta, azt újból leróni nem köteles.

(16) A fellebbvitel visszavonása vagy visszautasítása nem ad igényt a fellebbviteli beadványon lerótt illetékek visszakövetelésére. Ha azonban a fellebbvitel elkésett vagy ha fellebbvitelnek nincs helye s azt emiatt visszavonják, vagy azt a bíróság emiatt visszautasítja, a fellebbviteli beadvány után csupán a (13)-(14) bekezdésben meghatározott illeték fele jár, s a lerótt többletet vissza kell téríteni.

(17) Ha a polgári bírósági eljárásban olyan kérelmet, keresetet vagy fellebbvitelt, amely írásban előterjesztve illeték alá esnék, szóval terjesztenek elő, le kell róni azt a szabályszerű illetéket, amely írásbeli előterjesztés esetében járna. Ha a fél a szóval előterjesztett kérelmet, keresetet, vagy fellebbvitelt később írásban is benyújtja, a beadvány után az illetéket újból leróni nem köteles.

(18) Viszontkereset esetében az illetéket mind a kereseti, mind a viszontkereseti követelés értéke után külön-külön le kell róni, ha a beadvány mind a keresetre, mind a viszontkeresetre vonatkozik. Ha azonban a beadvány csak a keresetre vagy csak a viszontkeresetre vonatkozik, az illeték csak a kereseti, illetőleg csak a viszontkereseti követelés értéke után jár.

(19) A több személy által közösen benyújtott beadvány után annyi illetéket kell leróni, mint amennyi járna abban az esetben, ha a beadványt egy személy nyújtotta volna be.

(20) Az egy beadványban előterjesztett különböző kérelmek esetében - hacsak a jelen rendelet másképpen nem rendelkezik -, az illetéket csak egyszer és pedig annak a kérelemnek megfelelő mértékben kell leróni, amely után a legmagasabb illeték jár. A beadvány második és többi példánya nem tárgya az illetéknek.

(21) A bírósághoz benyújtott beadvány és szóbeli előterjesztés illetékét bélyeggel az köteles leróni, akinek érdekében a beadványt benyújtották vagy a feljegyzést készítették. A beadványi illeték lerovására szolgáló bélyeget a beadvány benyújtásakor a beadványnak a bíróságnál maradó példányára, a szóbeli előterjesztés beadványi illetékének lerovásához szükséges bélyeget pedig a jegyzőkönyvre, illetőleg, ha jegyzőkönyv nem készült, a feljegyzést tartalmazó iratra kell a jegyzőkönyv megkezdésekor, illetőleg a jegyzőkönyvet pótló feljegyzéskor felragasztani. Ha a beadványból a bíróságnál példány nem marad, a felragasztott bélyeg értékét az elintézést tartalmazó iraton fel kell jegyezni.

(22) Ha a beadványi illeték lerovására kötelezett felet az illetékfeljegyzési jog, illetőleg szegénységi bizonyítvány alapján illetékmentesség nem illeti meg és a fél az illetékköteles beadvány illetékét egyáltalán nem vagy hiányosan rótta le, a bíróság a beadványt a Pp. 140. §-ának megfelelő alkalmazásával visszaadja és a felet az illeték lerovására, illetőleg pótlására felhívja. Ha pedig a fél a visszaadott beadványt újból az illeték lerovása, illetőleg pótlása nélkül nyújtja be, a beadványt a Pp. 141. §-ának, illetőleg az 1930: XXXIV. tv. 27. § vagy 45. §-ának megfelelő alkalmazásával visszautasítja. Ha a bíróság a beadványt visszaadja vagy visszautasítja, az illeték lerovásának hiánya miatt hivatalos lelet felvételének helye nincs.

54. §

Közigazgatási beadványok

(1) A közigazgatási beadványi illeték tárgya az államhatalom és az államigazgatás szerveihez, valamint a felügyeletük körébe eső bírósághoz, hatósághoz, hivatalhoz, intézethez, továbbá a felsoroltak bármelyikét képviselő hivatalos személyhez magánfél által írásban intézett államhatalmi vagy közigazgatási cselekményre irányuló előterjesztés.

(2) A közigazgatási beadvány illetéke - amennyiben a beadványra ez a § más illetéket nem állapít meg -, 6 Ft (általános tételű beadványi illeték).

(3) Fellebbviteli beadvány az elsőfokon eljárt hatóság határozata (intézkedése, rendelete) ellen, a következő illeték alá esik:

a) ha a fellebbvitel tárgyának értéke

10 000 forintot nem halad meg 10 Ft,

10 000 forintnál több, de 20 000 forintot nem halad meg 20 Ft,

20 000 forintnál több, minden egész vagy megkezdett 10 000 Ft után 10 Ft;

b) ha a fellebbvitel tárgyának értéke nem megbecsülhető, 20 Ft.

(4) Ha a fellebbviteli beadvány több határozat ellen irányul, az illetéket úgy kell leróni, mintha minden határozat ellen külön fellebbezést adtak volna be. Ha a megtámadott határozat több vitás ügyet döntött el, az illeték szempontjából az értékek összege az irányadó. Az illeték alapjául az ügy tárgyának csupán a fellebbezéssel megtámadott része szolgál. Ha a fellebbező kifejezetten nem jelöli meg, hogy mily összeg erejéig tartja sérelmesnek a megtámadott határozatot, az illeték alapjául a megtámadott határozatban foglalt ügy egész értékét kell venni. Illetményügyben a megállapítani kért illetménytöbblet egyévi összege az illeték alapja.

(5) A közadók jogossága és mérve ellen beadott fellebbezés ügyében a megyei (budapesti városi) tanács által hozott végérvényes határozat felülvizsgálatára irányuló beadvány 20 Ft illeték alá esik.

(6) A beadvány illetékkötelezettsége akkor is fennáll, ha az előterjesztés élőszóval történik, és arról jegyzőkönyv készül, valamint akkor is, ha az előterjesztés alakja levél vagy távirat.

(7) A közigazgatási eljárásban az illeték több tárgyára vonatkozóan egy beadványban előterjesztett kérelem esetében az illetéket csak egyszer éspedig annak a kérelemnek megfelelő mértékben kell leróni, amely után a legmagasabb illeték jár.

(8) A közigazgatási eljárásban, ha többen együtt terjesztenek elő kérelmet, vagy ha az eljárásban egyébként több fél részes és a felek között az eljárás tárgyára nézve osztatlan jogközösség vagy közös kötelezettség vagy osztatlan érdekközösség áll fenn, úgy, hogy a tárgy természete az együttes eljárásban keletkezhető határozatnak az egyes felekkel szemben való különbözőségét kizárja, annyi illetéket kell leróni, mint amennyi járna abban az esetben, ha az eljárás csak egy személy ügyében folyna. Ha azonban a közigazgatási eljárásban a felek között az eljárás tárgyára nézve ilyen közösség nem áll fenn, annyi illetéket kell leróni, mint amennyi járna abban az esetben, ha mindegyik fél ügyében külön eljárás folyna.

(9) A beadvány illetékét bélyeggel az köteles leróni, akinek érdekében a beadványt benyújtották.

(10) Az a beadvány, amely egyszersmind jogügyletet is tartalmaz, a beadványra megállapított illetéken kívül a jogügylet után járó illeték alá is esik, hacsak nem igazolják, hogy a jogügylet után a szabályszerint járó illetéket már külön lerótták.

(11) A hiánypótlás végett visszaadott beadvány újbóli benyújtása esetében a beadványi illetéket még egyszer leróni nem kell, kivéve, ha nem a visszaadott példányt nyújtják be, vagy pedig a beadványt külön kérvénnyel terjesztik vissza.

(12) A beadvány második és többi példánya nem tárgya az illetéknek.

(13) Illetékmentes:

a) a közérdekű beadvány, feljelentés és javaslat, valamint a közérdekű ügyben hozott határozat elleni fellebbezés (panasz), ilyenek:

1. az államhatalom és az államigazgatás szerveit választók, valamint a személyes közszolgáltatásra kötelezettek névjegyzékéből jogszabályellenes kihagyás vagy ezek névjegyzékébe jogosulatlanul felvétel ellen benyújtott felszólalás, továbbá az ily felszólalásra hozott határozat ellen benyújtott felfolyamodás;

2. az ésszerűsítési javaslatot tartalmazó beadvány;

3. a gyámnak vagy gondnoknak a gyámhatósághoz kötelezően benyújtandó olyan beadványa, amelyet a gyámhatóság saját hatáskörében érdemben elintéz, továbbá a szülő, mint kiskorú gyermekének törvényes képviselője által kötelezettségeiből folyólag a gyámhatósághoz benyújtott beadvány;

4. a hatóság vagy hatósági közeg elleni panasz, ide nem értve a fellebbvitel természetével bíró jogorvoslati beadványt;

5. a szülői hatalommal való visszaélés, a gyám vagy gondnok kötelességellenes eljárása, valamint a magánszemélyhez kiadott lelenc hiányos ápolása miatt benyújtott beadvány;

6. a hivatalos közegnek, a szülőnek, a gyámnak vagy gondnoknak, valamint a lelencet gondozó szülőnek működése ellen benyújtott panaszra adott nyilatkozata, amennyiben ebben csak oltalmat vagy elégtételt kér;

7. a közhatósághoz vagy az igazgatása alatt álló közintézethez, közalaphoz vagy alapítványhoz a számadásra kötelezett által a számadás tárgyában benyújtott beadvány;

8. az eljárásban érdektelen harmadik személy által a bíróság vagy más hatóság felhívására benyújtott beadvány;

b) 1. a közadó vagy közadó természetű szolgáltatás megállapítása (kivetése, kiszabása), valamint a közadónak pénzben vagy átalányban fizetése céljából benyújtott beadvány (bevallás), bejelentés;

2. a közadó, közadótermészetű szolgáltatás, vagy az ezekre vonatkozó jogszabály alapján követelt bírság jogossága vagy összegszerű helyessége ellen irányuló elsőfokú fellebbezés;

3. a közadónak, közadótermészetű szolgáltatásnak vagy az ezekre vonatkozó törvényes rendelkezések alapján követelt bírságnak (pénzbüntetésnek, rendbírságnak, pótléknak, stb.) jogszabály alapján igényelhető esetben; leszállítását, törlését, visszatérítését, fizetési határidejének elhalasztását, továbbá a közadóra vagy közadótermészetű szolgáltatásra vonatkozó mentesség vagy kedvezmény megállapítását, végül az állami bélyeg vagy bélyeges ürlap kicserélését kérő elsőfokú hatósághoz intézett beadvány;

c) az állampolgárok részére a Magyar Népköztársaság Alkotmányában biztosított jogok gyakorlása céljából, valamint az ott előírt kötelességek teljesítésével kapcsolatba előterjesztett alábbi beadványok:

1. aa) alkalmaztatás (állás) iránt benyújtott beadvány,

bb) jogszabály vagy kollektív szerződés alapján járó munkabér (illetmény), juttatás, jutalom, pótlék, segély, előleg, stb. folyósítása iránti beadvány, ideértve a jogorvoslati beadványt is,

cc) szolgálati viszonyból folyólag a felettes hatósághoz intézett beadvány, a jogorvoslati beadvány kivételével,

dd) az Országos Munkabér Bizottsághoz (O. M. B.) intézett beadvány;

2. aa) iskolázási kötelezettség alá eső gyermeknek vagy gondviselőjének az iskolázási kötelezettségből folyólag az iskolai hatósághoz intézett beadványa, ideértve a jogorvoslati beadványt is, továbbá az iskolába és egyetemre felvétel iránt, valamint a tanuló (hallgató) által tanulmányi ügyben az iskolai (egyetemi) hatósághoz vagy a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez benyújtott beadvány;

bb) a tanulóotthonba felvétel iránti beadvány;

cc) az ösztöndíj adományozására irányuló pályázati kérvény;

3. a közületet fenyegető valamely károsodás elhárítása céljából a közület helyett viselt költség megtérítésére irányuló beadvány;

4. a honvédelmi kötelezettségre vonatkozó jogszabályok rendelkezése alapján benyújtott beadvány és az arra hozott határozat ellen irányuló jogorvoslat;

d) az ipartörvény (1884: XVII. tv. 55. §, 103. §, 106. § és 110. §-a, valamint az 1922: XII. tv. 35. §, 43. §, 55. § és 104. §-a) alapján az iparhatósághoz teendő bejelentés, úgyszintén az a bejelentés is, amelyet a fióktelep nyitása esetében a főtelepre nézve illetékes iparhatósághoz intéznek (1922:XII. tv. 52. §), végül az iparról lemondást bejelentő beadvány;

e) az iparigazgatósághoz benyújtott beadvány;

f) a jogügyletnek hatósági jóváhagyás (hozzájárulás, tudomásulvétel) végett való bejelentése, valamint az ilyen bejelentés kiegészítésére irányuló beadvány; az illetékmentesség az ilyen beadványra hozott határozat ellen irányuló jogorvoslati beadványra nem terjed ki; arra a (3) bekezdés b) pontjában megállapított illetéket kell leróni;

g) az illetékköteles vagy jogszabály alapján illetékmentes kiadvány (bizonyítvány, igazolvány, engedély, stb.) kiadása, másolat (kivonat) elkészítése vagy hitelesítése vagy fordítás iránt benyújtott beadvány, valamint a díjköteles eljárás iránt benyújtott beadvány;

h) a segély iránti beadvány;

i) fegyelmi ügyben az eljárás alá vont személynek a vizsgálat tartama alatt az ellene eljáró hatósághoz benyújtott beadványa;

j) a jelen rendelet vagy a 106. §-sal hatályában fenntartott vagy külön jogszabály rendelkezései alapján illetékmentes beadvány.

VIII. FEJEZET

Kiadványok

55. §

A kiadványi illeték tárgya, alanya és lerovása

(1) A kiadványi illeték tárgya az államhatalom és az államigazgatás szervei, valamint a felügyeletük körébe eső bíróság, hatóság, hivatal, intézet vagy pedig a felsoroltak bármelyikét képviselő hivatalos személy által kiállított határozat (engedéllyel);

a) amely valamely szabadalom, jog, előny, kiváltság vagy kitüntetés adományozását, illetve engedélyezését vagy az ilyen adományozás, illetőleg engedélyezés megújítását vagy meghosszabbítását tartalmazza;

b) amelyet a jelen rendelet kiadványi illeték alá tartozónak nyilvánít.

(2) A magánjog szabályain alapuló adományozásról vagy engedélyezésről kiállított határozat kiadványi illeték alá nem esik. Ez, amennyiben illetékköteles ügyletet tartalmaz, okirati illeték alá esik. A büntetést elhalasztó vagy félbeszakító határozat szintén nem tárgya a kiadványi illetéknek; a büntetőjog területén az államfő által gyakorolt kegyelmi tényre (pertörlés, büntetés elengedése, mérséklése, átváltoztatása, felfüggesztése, rehabilitáció) vonatkozó határozat azonban kiadványi illeték alá esik.

(3) A kiadványi illetéket az köteles leróni, akinek ügyében a kiadványt kiállították.

(4) A kiadványra járó illetéket a következő lerovási módok egyike szerint kell leróni:

a) a bélyeget a kiadvány kiadására irányuló beadványra (kérdőívre) kell felragasztani;

b) a fél által beszolgáltatott bélyeget a kiadványra kell felragasztani és a kiadvány szövegének egy sorával keresztül kell írni vagy hivatalos felülbélyegzéssel kell érvényteleníteni;

c) a fél által beszolgáltatott bélyeget a bíróságnál, más hatóságnál vagy közjegyzőnél maradó iratra (fogalmazványra) kell felragasztani; közjegyzőnél történő lerovás esetében az illetéket a közjegyzői irattárban megőrzendő eredeti példányon kell leróni;

d) közvetlen fizetéssel (88. §);

e) erre a célra rendszeresített levelezőlapon.

(5) Ha a fél a kiadványi illetéket a beadványon nem rótta le, sem a szükséges bélyeget nem szolgáltatta be, sem az illeték közvetlen fizetéssel lerovása végett a kiadványt kiszolgáltató hatóságnál (hivatalnál) a kiadvány kiadása előtt önként nem jelentkezett, a hatóság (hivatal) az erre a célra rendszeresített (1210. rakt. számú) levelezőlapon értesíti, hogy a kiadványt csak a megjelölt összegű kiadványt illeték lerovása esetében adhatja ki. A levelezőlapot a hatóság a címzett részére hivatalból díjátalányozott ajánlott küldeményként juttatja el. Az értesítés átvétele után a címzett vagy az illeték lerovásához szükséges bélyeget szolgáltatja be, vagy közvetlen fizetéssel (88. §) rója le az illetéket, vagy pedig a lerovásra a válaszos levelezőlapnak erre a célra szolgáló részét használhatja fel. Ez utóbbi esetben a válaszlevelezőlapot portóköteles ajánlott küldeményként a hatóság (hivatal) címére postán küldi el.

(6) Ha a kiadvány illetékét a válaszlevelezőlapon illetékbélyeg felragasztásával róják le, a felragasztott bélyegeket a felvevő postahivatal felülbélyegzi és az ajánlott küldemény felvételét a válaszos levelezőlapnak a félnél maradó részén a feladóvevényül is szolgáló rovatban a rovat felülbélyegzésével és a felvevő tisztviselő aláírásával igazolja. Ha a lerótt illeték összege az értesítésben megjelölt összegnél kevesebb, a postahivatal a bélyegek felülbélyegzését és a küldemény felvételét megtagadhatja.

(7) A kiadványi illetékkel ellátott válaszlapot a kiadványt kiszolgáló hatóság (hivatal) a nála maradó ügyiratai között elhelyezni és ennek megtörténtét az ügyiraton, az illeték lerovását pedig a folyamodó részére kiszolgáltatott kiadványon a 88. § (9) bekezdésében szabályozott módon feljegyezni köteles.

(8) A kiadvány kiadására hivatott hatóság (hivatal) az (5) bekezdésben említett 1210. raktári számú levelezőlapot közvetlenül a Nyomtatványellátó Állami Vállalattól szerezheti be.

(9) A (4) bekezdés a) és c) pontja esetében a bélyeget felülbélyegzéssel kell érvényesíteni. Az a) és c)-e) pont esetében a kiadványra fel kell jegyezni és hivatalos aláírással igazolni kell, hogy az illetéket lerótták.

(10) Illetékköteles kiadványt az illeték lerovása nélkül kiállítani, illetőleg kiadni nem szabad.

(11) Ha a bíróság, más hatóság vagy a közjegyző a fél érdekében szerez be illetékköteles kiadványt, a kiadvány illetékének a fél részéről való lerovásáról gondoskodni köteles.

(12) Ha a hatóság nem hozza meg azt a határozatot, amelynek illetékét bélyeggel beszolgáltatták, a hatóság a bélyeget a félnek visszaadni köteles.

56. §

A kiadványi illeték mértéke

(1) A kiadványi illeték - amennyiben arra a következő rendelkezések más illetéket nem állapítanak meg - 20 Ft (általános tételű kiadványi illeték).

(2) Az a kiadvány (bizonyítvány, tanusítvány, igazolvány, becslevél, vizsgálati bizonyítvány, stb.), amely tényt, személyes vagy tárgyi tulajdonságot vagy körülményt vagy értéket bizonyít vagy tanusít - amennyiben a következő bekezdések más illetéket nem állapítanak meg - 12 Ft illeték alá esik.

(3) a) A honosítási okirat (oklevél) illetéke 60 Ft.

b) Az állampolgársági bizonyítvány illetéke 30 Ft.

c) Az 1912: LIV. tv. 101. §-ában meghatározott bizonyítvány annyiszor 15 Ft illeték alá esik, ahány jogszabályról a bizonyítványt kiállítják.

(4) a) Az anyakönyvi kivonat és a születési bizonyítvány illetéke 10 Ft.

b) A családi értesítő 15 Ft s ezenfelül még annyiszor 3 Ft illeték alá esik, ahány születési, keresztelési, házassági vagy halálozási esetet tanusít.

c) Az anyakönyvi kivonatra (családi értesítőre) vezetett utólagos feljegyzés vagy záradék illetéke 6 Ft.

(5) Iskolai és tanulmányi bizonyítvány:

a) amelyet félév vagy évvégén tett egy vagy több vizsga eredményéről állítanak ki, továbbá az egyetemen szokásos félévi leckehallgatási bizonyítvány, tekintet nélkül arra, hogy egy vagy több tantárgy hallgatását bizonyítja, 1 Ft illeték alá esik.

b) amelyben egyszerre több félévi vagy több egész évi vizsga letételét, illetőleg több különálló tanfolyam eredményét bizonyítják anélkül, hogy végleges bizonyítvány lenne, annyiszor esik az a) pontban megállapított illeték alá, ahány félév, egész év vagy önálló tanfolyam eredményére vonatkozik;

c) a középiskolai érettségi bizonyítvány, a felsőbb iskolai tanulmányok befejezését igazoló bizonyítvány (absolutórium), az egyetem vagy főiskola mellett szervezett tanfolyam elvégzését tanusító bizonyítvány, az általános iskolai tanítói oklevél, valamint az államvizsgáról és szigorlatról kiadott bizonyítvány illetéke 10 Ft;

d) a tudori (doktori) oklevél, tanári, mérnöki és egyéb főiskolai tanulmányok elvégzéséhez és különvizsga letételéhez kötött képesítést tanusító oklevél (bizonyítvány) illetéke 25 Ft;

e) a különképesítéshez vagy külön szakvizsgához kötött foglalkozásnál a képesítés vagy szakvizsga megszerzéséhez előírt tanfolyam látogatásáról vagy a tanfolyam végén egy vagy több vizsga eredményéről kiadott olyan bizonyítvány, amely végleges bizonyítványnak nem tekinthető, 2 Ft illeték alá esik; ha az ilyen bizonyítvány több ilyen különálló tanfolyam eredményét foglalja magában, annyiszor esik 2 Ft illeték alá, ahány önálló tanfolyam eredményére vonatkozik; a külön képesítésről vagy külön szakvizsgáról kiadott végleges bizonyítvány illetéke 10 Ft;

f) az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági képesítő, átképző és továbbképző tanfolyam elvégzéséről kiállított bizonyítvány 3 Ft illeték alá esik.

(6) Hatósági orvosi vagy gyógyintézeti (kórházi) bizonyítvány illetéke:

a) iskolába, főiskolába, egyetemre és tanfolyamra, valamint tanulóotthonba, (internátusba) felvételhez, más tanulmány folytatásához vagy képzettség megszerzéséhez, állás elnyeréséhez vagy alkalmaztatáshoz, valamint a nyugdíjazáshoz megkívánt vizsgálatról 6 Ft;

b) a házasságkötés előtti vizsgálatról 12 Ft, de a fejletlenkorú és vérrokon házasulók, valamint a 10 hónapi várakozási idő előtt újból házasuló nő vizsgálatáról 25 Ft;

c) magánfél kérelmére lakás helyszíni vizsgálatáról 30 Ft;

d) nem orvosi halottkém vizsgáztatásáról 40 Ft;

e) minden egyéb vizsgálatról az általános tételű kiadványi illeték [(1) bek.].

(7) Örökbefogadási szerződés kormányhatósági megerősítése 40 Ft illeték alá esik; ha azonban az örökbefogadott nagykorú, az illeték 220 Ft. Ha a kiskorú örökbefogadott, házasságon kívül született vagy szülőtlen árva vagy hadiárva, vagy ha atyja a baloldali fasisztaellenes magatartása vagy származása miatt elszenvedett üldöztetés következtében halt meg, végül, ha mind az örökbefogadó, mind az örökbefogadott szegény (99. §), a kormányhatósági megerősítés illetékmentes.

(8) A nagykorúnak nyilvánítás (nagykorúsítás) illetéke 30 Ft,

(9) 30 Ft illeték alá esik:

a) a házasságkötési szándék bejelentésének tudomásulvétele, ha a házasságot a bejelentés tudomásulvételétől számított 30 nap eltelte előtt kívánják megkötni;

b) a házassági akadály alól, valamint az 1894: XXXI. tv. 113. §-ában és az 1941: XV. tv. 1. §-ában meghatározott bizonyítvány felmutatása alóli felmentés;

c) a külföldi hatóság előtti házasságkötéshez szükséges tanusítvány [1949: 18. tvr. 9. § (2)].

(10) Az egyesület alapszabályának (szervezeti szabályának) kormányhatósági jóváhagyása 30 Ft, módosításának jóváhagyása pedig az általános tételű kiadványi illeték alá esik. A kizárólag tudományos, közművelődési, közoktatási és közjótékonysági célra alakult egyesület, valamint a politikai párt és gazdasági érdekképviselet alapszabályának (szervezeti szabályának) és módosításának jóváhagyása illetékmentes.

(11) Az iparengedély, illetőleg az iparigazolvány illetéke 50 Ft, vándoriparnál az általános tételű kiadványi illeték [(1) bek.]. Ez alá az illeték alá esik az olyan iparigazolvány, illetőleg iparengedély is, amelynek kiváltása iparüzletnek más iparhatóság hatásköre alá eső területre áthelyezés, új üzlethelyiség nyitása, vagy az üzlethelyiségnek más község területére áthelyezése, végül az iparigazolvány vagy iparengedély hatályának megszüntetése folytán vált szükségessé.

(12) a) A vállalkozáshoz vagy keresetűzéshez - az iparengedélyen vagy iparigazolványon kívül - megkívánt hatósági engedély, továbbá a vállalkozásnak vagy keresetűzésnek külön hatósági engedélyhez kötött módon vagy időben gyakorlására irányuló hatósági engedély, amennyiben ez a § az engedélyre más illetéket nem állapít meg, Budapesten 60 Ft, egyéb helyen 30 Ft illeték alá esik.

b) Az olyan bányaadományozás vagy engedélyezés, amelyet a bányatelekkönyvbe hivatalból be kell jegyezni, 100 Ft illeték alá esik.

c) A bányakutatási engedély illetéke 30 Ft.

d) A bor- és gyümölcsszeszfőzde (pálinkafőzde) létesítéséhez és üzembentartásához szükséges hatósági engedély illetéke 150 Ft, de ha az engedély nem határozatlan időtartamra (visszavonásig), hanem meghatározott időtartamra szól, az illeték 30 Ft.

e) Az állandó üzlethelyiségre szóló korlátlan italmérési engedély alkalmi kiterjesztése 10 Ft illeték alá esik.

f) A gyógynövény beváltására jogosító engedély illetéke 25 Ft.

g) A gyógynövény beváltására jogosító engedély meghosszabbításának illetéke 15 Ft.

(13) a) A halottszállítási engedély illetéke 160 Ft. A tudományos vagy oktatási célra szolgáló halottszállítás engedélyezése illetékmentes.

b) Sírbolt létesítésénél, valamint sír vagy sírbolt kinyitásánál, exhumálásánál való hatósági orvosi közreműködés illetéke 70 Ft.

(14) a) A magániskola vagy magántanfolyam engedélyezése, továbbá a magániskola részére nyilvánossági jog engedélyezése 150 Ft illeték alá esik.

b) Az intézeti gyógyszertár felállításának engedélyezése 50 Ft illeték alá esik.

(15) Az országos és hetivásár engedélyezésének illetéke annyiszor 260 Ft, ahány országos vásárt egy évre, illetőleg ahány hetivásárt egy hétre engedélyeztek. Az engedély módosítása, ha a vásárnapok száma nem változik, 60 Ft illeték alá esik.

(16) A halászjegy illetéke 30 Ft; a halászsegédjegy, valamint a horgászjegy illetéke 15 Ft; a 6. életévüket betöltött, de a 18. életévüket még el nem ért fiatalok részére kiadott horgászjegy illetéke 5 Ft. Viszonosság esetében az idegen állam diplomáciai képviselője illetékmentes horgászjegyre tarthat igényt. Halászjegy (halászsegédjegy) vagy horgászjegy nélkül a fennálló rendelkezések ellenére halászás a 102. § szerint büntetendő súlyos pénzügyi szabálytalanság.

(17) A vadászjegy illetéke 50 Ft, a fegyverigazolvány illetéke 10 Ft. A vadászjegy és a fegyverigazolvány illetéke alól mentes:

a) a fogadalmat tett vadászati felügyelő, a hatóság által felesketett vadőr, a vadőrként is alkalmazott erdőőr, az illetékmentes vadászjegy azonban csak azon a területen jogosít vadászatra, amely területre a vadászjegy tulajdonosának alkalmaztatása szól; ha a felsoroltak alkalmaztatása megszűnik, illetékmentes vadászjegyüket a bejelentést láttamozó hatósághoz az alkalmaztatás megszűnését követő 8 nap alatt beszolgáltatni kötelesek;

b) az Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki karának hallgatója és az alerdésziskola tanulója; az illetékmentes vadászjegy azonban kizárólag az említett intézmények által fenntartott vadászterületre érvényes;

c) viszonosság esetében az idegen állam képviselője és konzula, a követség és konzulátus személyzetének tagja, ha az illető idegen állam polgára. Vadászjegy nélkül a fennálló rendelkezések ellenére vadászás a 102. § szerint büntetendő súlyos pénzügyi szabálytalanság.

(18) Az előző bekezdésekben meghatározott kiadvány hatályának megújítása vagy meghosszabbítása - hacsak a vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik - ugyanolyan illeték alá esik, mint az eredeti kiadvány.

(19) A kiadvány második és többi példánya példányonkint 10 Ft illeték alá esik. Ez az illeték azonban az első példányra járó illetéknél több nem lehet.

57. §

Mentesség a kiadványi illeték alól

(1) Illetékmentes:

a) az országgyűlési képviselőnek vagy a helyi tanács tagjának választására vonatkozó jogszabály alapján kiállított kiadvány feltétlenül, a választói jogosultság igazolására szolgáló kiadvány pedig feltételesen;

b) az állampolgárok részére a Magyar Népköztársaság Alkotmányában biztosított jogok gyakorlásához, valamint az abban előírt kötelességek teljesítéséhez szükséges alábbi kiadványok;

1. aa) a munkakönyv feltétlenül; a munkakönyv kiváltásához szükséges kiadvány, feltételesen;

bb) a segédlevél és a kereskedősegéd bizonyítvány feltétlenül;

cc) az iparos- vagy kereskedőtanuló által választott foglalkozásra való alkalmasságról kiállított bizonyítvány feltétlenül, a tanulószerződés megkötéséhez szükséges hatósági orvosi bizonyítvány feltételesen; a tanulóviszony megszűnéséről kiállított bizonyítvány feltétlenül;

dd) a munkavállaló részére kiállított olyan kiadvány, amelynek az a célja, hogy a munkavállaló személyi adta, tulajdonsága, viszonya, fizetése, szolgálata, vagy elbocsátása felől nyujtson tájékoztatást, feltétlenül;

ee) a munkavállaláshoz, valamint az alkalmaztatás iránti beadványhoz szükséges kiadvány, feltételesen;

ff) a fegyverviselésre jogosult alkalmazott részére a hivatása gyakorlásához szükséges fegyvertartási engedély kiadása céljára szolgáló hatósági orvosi bizonyítvány feltételesen;

gg) a jogszabály vagy kollektív szerződés alapján járó munkabér (illetmény), juttatás, jutalom, pótlék, segély, előleg stb. folyósításához szükséges kiadvány, feltételesen;

2. a szabadság engedélyezéséhez, üdüléshez, kedvezményes vasúti jegy váltásához szükséges kiadvány, feltételesen;

(3) a gyógykezeléshez, a táppénz folyósításához, ellátásra (nyugellátásra), gondozásra, járadékra vagy segélyre való igényjogosultságot bizonyító kiadvány feltétlenül, az említett igényjogosultság feltételeinek bizonyításához szükséges kiadvány, feltételesen;

4. az iskolába, főiskolába, egyetemre vagy tanfolyamra - ideértve a katonai iskolát, akadémiát vagy tanfolyamot is -, felvétel iránti kérvényhez csatolandó, valamint a tandíj vagy vizsgadíj megállapításához szükséges kiadvány, feltételesen;

5. aa) a házasságkötéshez szükséges kiadvány, feltételesen;

bb) a házasság megkötésénél közreműködő állami közeg által a házasság megkötéséről a feleknek kiszolgáltatandó tanusítvány, feltétlenül;

cc) a házasságon kívül született gyermek jogállásának megállapításához, illetőleg közigazgatási vagy bírói rendezéséhez szükséges kiadvány, feltételesen;

6. a lelencet gondozásba venni szándékozó személy erkölcsiségéről, vagyoni viszonyairól vagy egészségi állapotáról kiállított bizonyítvány feltételesen;

7. a hadkötelezettség teljesítésével kapcsolatban szükséges kiadvány feltételesen;

(2) Feltétlenül illetékmentes:

a) a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendjel és cím adományozásáról adott kiadványa;

b) az általános iskolai bizonyítvány;

c) a személyazonossági igazolvány;

d) az olyan záradék, amelyet jogszabály alapján ellenőrzés vagy hitelesítés céljából egyes okiratokra vagy beadványokra hivatalosan kell rávezetni;

e) az a hatósági bizonyítvány, amely azt tanusítja, hogy az abban megnevezett személy jövedelme nem nagyobb, mint a lakóhelyén szokásos közönséges napszám (szegénységi bizonyítvány); az a bizonyítvány, amely az említett körülmények igazolása nélkül azt bizonyítja, hogy a benne megnevezett személynek vagyona nincs (vagyontalansági bizonyítvány) az 56. § (2) bekezdésében megállapított illeték alá esik;

f) az anyakönyvi bejegyzés kiigazításának a fél birtokában lévő anyakönyvi kivonatra utólagos rávezetése;

g) viszonosság esetében a külföldi állam hatósága vagy hivatala által diplomáciai úton kért anyakönyvi kivonat;

h) az áru be-, ki- vagy átviteli engedély;

i) a díjköteles eljárásban kiállított kiadvány.

(3) Feltételesen illetékmentes:

a) a bíróság, más hatóság, hivatal, közintézmény vagy közjegyző részére jogszabály rendelkezése alapján hivatalból kiállított és megküldött, továbbá az általuk kizárólag hivatalos célra kért kiadvány;

b) a közadó megállapítása, helyesbítése vagy törlése céljára szükséges kiadvány;

c) a kisajátítási, birtokrendezési és tagosítási eljárásra vonatkozó szabályok alapján folyó eljáráshoz szükséges kiadvány;

d) az állami gondozott örökbefogadásához szükséges anyakönyvi kivonat;

e) a halotti anyakönyvi bejegyzésről a temetés céljára kiállított tanusítvány;

f) a halálesetről a 2000 forintot meg nem haladó életbiztosítási összeg kifizetéséhez szükséges értesítés.

IX. FEJEZET

Egyes eljárásokra vonatkozó különös szabályok

58. §

Másolat (kivonat), fordítás, hitelesítés

(1) Bíróság, más hatóság, hivatal, hivatalos személy, közintézmény vagy közjegyző által készített teljes vagy kivonatos, hitelesített vagy hitelesítetlen másolat - amennyiben a következő rendelkezések más illetéket nem állapítanak meg - az első oldal után 10 Ft, minden további megkezdett oldal után 3 Ft illeték alá esik. Az anyakönyvi kivonat nem ide, hanem az 56. § (4) bekezdése alá tartozik.

(2) Ha egy papírlapra, illetőleg folytatólagos ívekre több irat másolatát vezetik rá, az illetéket úgy kell leróni, mintha a másolatok önálló oldalak lennének.

(3) Amennyiben a már egyszer hitelesített másolatra (kivonatra) csak az időközben bekövetkezett változást másolják le, a kiegészítés mint új másolat esik illeték alá. Ha a kiegészítések együttvéve egy oldalt nem haladnak meg, 10 Ft illetéket kell leróni.

(4) A már egyszer hitelesített másolatra (kivonatra) vezetett olyan záradék, amely azt bizonyítja, hogy az eredeti feljegyzésen időközben semmi változás nem történt, 5 Ft illeték alá esik.

(5) Az olyan hivatalos kiadvány, amely valamely hivatalos iratnak vagy okiratnak (bizonyítványnak) másolatát vagy kivonatát foglalja magában, hivatalos és hitelesített másolatnak tekintendő, s amennyiben arra a jelen rendelet más illetéket nem állapít meg, az (1) bekezdésben megszabott illeték alá esik.

(6) Ha a fél által készített nem hitelesített másolatot az a fél, aki ellen azt bizonyítékul használják, hitelesnek elismeri, azt az illeték szempontjából az eredeti okirattal egyenlő elbánás alá kell vonni, hacsak a fél nem bizonyítja, hogy az eredeti irat illetékét szabályszerűen lerótták. A fél birtokában lévő irat egyszerű másolata felhasználás nélkül nem esik illeték alá.

(7) Illetékmentes az a másolat, amelynek elkészítéséért díjat kell fizetni.

(8) A fordítás, amelynek hitelességét hatóság, hivatal, hiteles tolmács vagy közjegyző bizonyítja, ívenként 10 Ft illeték alá esik. Az ilyen fordítás hitelesítése után külön illeték nem jár.

(9) A másolat vagy fordítás hitelesítési záradékában fel kell tüntetni, hogy az eredeti okiratot vagy egyéb iratot, amelyről a másolat vagy a fordítás készült, bélyeggel ellátták-e és mennyivel, ha pedig az okiratot valamilyen célra feltételesen illetékmentesen állították ki, azt milyen célra állították ki illetékmentesen, továbbá, hogy az okiratra az illeték közvetlen fizetéssel lerovását vagy az illetékkiszabás céljából való bemutatást igazoló bizonyítványt rávezették-e.

(10) Bíróság, más hatóság, hivatal, hivatalos személy, közintézmény vagy közjegyző által teljesített hitelesítés illetéke:

a) a magánfél által készített másolat (kivonat) vagy fordítás első oldala után 10 Ft, minden további megkezdett oldal után magyarnyelvű másolatnál (kivonatnál) 1 Ft, idegennyelvű másolatnál (kivonatnál) 3 Ft;

b) okiraton vagy irományon lévő aláírás után aláírásonként 10 Ft;

c) külföldi használatra szánt iraton (okiraton) lévő aláírásnak valamely igazságügyi hatóság vezetője által hitelesítése esetében, minden aláírás után 15 Ft; az ilyen hitelesítésnek az igazságügyminiszter által felülhitelesítése után 30 Ft;

d) a társasági szerződés aláírása után aláírásonként 15 Ft;

e) a kereskedelmi cég aláírása után, ha a cég szövetkezet 6 Ft, más esetben 15 Ft.

(11) Illetékmentes:

a) az olyan okiraton lévő aláírás hitelesítése, amely okirat kiállítását hatóság vagy hivatal kizárólag hivatalos célra kívánja, vagy amelynek kiállítását büntetőkövetkezmények terhe mellett valamely jogszabály kötelezően írja elő és az ebből az okból illetékmentes;

b) a tanuk aláírásának hitelesítése, ha azokat a felek aláírásával együtt hitelesítik;

c) a postai küldemény átvételéről kiállított elismervényen lévő aláírás hitelesítése;

d) az idegen állam hatósága által teljesített hitelesítés;

e) a szegény fél aláírásának, illetőleg a részére illetékmentesen kiállítható okiratról készült másolatnak (kivonatnak) hitelesítése.

(12) Ha a hitelesített másolat vagy fordítás feltételesen illetékmentes okiratról vagy kiadványról készült, amelynek illetékét utólag sem rótták le, a másolatot, illetőleg fordítást is csak arra a célra szabad - az iratra egyébként járó illeték lerovása nélkül - felhasználni, amelyre az eredeti iratot illetékmentesen kiállították. Ha az ilyen másolatot vagy fordítást más célra használják, felhasználás előtt az eredeti iratra járó illetéket a hitelesített másolaton, illetőleg fordításon ugyanúgy le kell róni, mintha eredeti irat lenne.

(13) Ha az okirat vagy egyéb irat, amelynek másolatát vagy fordítását hitelesítik, illetékköteles volt, de az illetéket sem bélyeggel, sem közvetlen fizetéssel le nem rótták, a hitelesítő köteles hivatalos leletet készíteni. A leletet az illetékes kiszabó hivatalnak kell megküldeni. Ennek megtörténtét a hitelesítési záradékban szintén meg kell említeni.

(14) Ha a külföldön kiállított irat egyszerű vagy hitelesített másolatát vagy fordítását bíróság vagy más hatóság vagy hivatal előtt bizonyítékul felmutatják, illetőleg felhasználják, azt úgy kell tekinteni, mintha eredeti irat lenne, hacsak a hitelesítési záradék nem bizonyítja, vagy a másolatot, illetőleg a fordítást használó fél nem igazolja, hogy az eredeti irat illetékét az illetékkötelezettség beállta előtt szabályszerűen lerótták.

(15) A másolat (kivonat), fordítás és hitelesítés illetékének lerovására szolgáló bélyeget a hitelesítési záradékkal át kell írni, ha pedig a másolatot, fordítást nem hitelesítették, felül kell bélyegezni.

59. §

Örökösödési eljárás

(1) A bíróság által akár hagyatékadó végzéssel, akár örökösödési vagy hagyományi bizonyítvánnyal átadott hagyatéki vagyonnak a terhek levonása nélkül számított teljes értéke után 2% örökösödési eljárási illetéket kell leróni. Több hagyaték együttes tárgyalása esetében ez az illeték minden hagyaték után külön-külön jár. A hagyatékhoz nem tartozó és az eljárásban csak az osztályrabocsátással vagy a betudással kapcsolatban számításba vett, előre kapott vagyontárgyak értékét, úgyszintén az örökhagyó házastársára eső közszerzemény értékét, végül az osztályos egyesség keretébe bevont idegen vagyontárgyak értékét a hagyatéki vagyon értékéhez hozzászámítani nem lehet.

(2) Az eljárási illeték az örökösöket - haszonélvezet vagy használati szolgalom öröklése esetében a haszonélvezőt vagy használót is - az állammal szemben egyetemlegesen terheli.

(3) Ha a hagyaték teljes értéke 500 forintot meg nem halad, az eljárás illetékmentes.

(4) Az örökösödési eljárási illetéket az öröklési illetékre megállapított szabályok szerint kell kiszabni és fizetési meghagyás útján befizettetni, mégpedig - ha a hagyaték után öröklési illeték is jár - azzal együtt.

60. §

Telekkönyvi eljárás

(1) Jelzálogjog, valamint a Jt. 80. §-ában megengedett jelzálogátváltoztatás bejegyzése iránt a telekkönyvi hatósághoz intézett beadvány, továbbá a bejegyzett ilyen jog kitörlését kérő beadvány, a bejegyzendő vagy kitörlendő jog és mellékjárulék együttes értékéhez képest az 53. § (1) bekezdésének b) pontjában megállapított illeték alá esik. A bejegyzendő kamatot és más folyamatos járulékot a kérelem előterjesztéséig lejárt összeggel kell az illeték alapjához hozzászámítani.

(2) Az (1) bekezdés alá nem eső bejegyzésre (feljegyzésre) vagy törlésre irányuló beadvány, ideértve a jelzálogjognak hirdetményi eljárás útján törlését (Jt. 14. §, 16. §) kérő beadványt is, a bejegyzendő (feljegyzendő) vagy kitörlendő jog, illetve ténykörülmény és minden mellékjárulék együttes értékéhez képest az 53. § (1) bekezdésének b) pontjában megállapított, de legfeljebb 50 Ft illeték alá esik.

(3) Ha a bejegyzendő (feljegyzendő), illetve kitörlendő jog vagy ténykörülmény értéke meg nem becsülhető, továbbá, ha a kérelem nem bejegyzésre (feljegyzésre) vagy törlésre irányul, a telekkönyvi beadvány illetéke 10 Ft.

(4) Ha egy beadványban több telekkönyvi hatóságnál teljesítendő bejegyzést kérnek, a beadvány után olyan összegű illetéket kell leróni, amennyi az intézkedést foganatosító telekkönyvi hatósághoz külön-külön beadvány előterjesztése esetében az összes beadványok után együttesen járna.

(5) Ha egy telekkönyvi hatóságnál több jog bejegyzését (feljegyzését) vagy kitörlését egy beadványban kérik, az illetéket csak egyszer, éspedig annak a kérelemnek megfelelő mértékben kell leróni, amely kérelem után a legmagasabb illeték jár.

(6) Jelzálogjognak vagy átszállásának, valamint a bérleti (haszonbérleti) jognak telekkönyvi bejegyzése, tekintet nélkül a jogügylet illetékére, a jog értéke után 2% illeték alá esik.

(7) A bejegyzési illeték alapjához a tőke összegén felül hozzá kell számítani a bejegyzendő mellékjárulékok értékét is. A bejegyzendő kamatot és más hasonló folyamatos járulékot a kérelem előterjesztésének napjáig lejárt összeggel kell alapul venni. Jelzálogjog részleges átszállása esetében (Jt. 9-10. §, 35. § és 58-60. §) az egyes átszálló részjelzálogjog értéke az irányadó.

(8) A bérleti (haszonbérleti) jognak a bérlő (haszonbérlő) javára, valamint a bérlő (haszonbérlő) által vállalt kötelezettségének a bérbeadó javára való bejegyzés után járó bejegyzési illeték alapja a bérnek (haszonbérnek) egy évi összege.

(9) A bejegyzési illeték alapjául veendő érték nem lehet nagyobb, mint annak az ingatlannak az értéke, amelyre a bejegyzést elrendelik.

(10) A telekkönyvi bejegyzési illetéket a bejegyzés (feljegyzés) iránti kérvénynek a bíróságnál maradó példányán bélyeggel kell leróni. Ha az illeték a 100 forintot meghaladja, közvetlen fizetéssel (88. §) is leróható. A telekkönyvi bejegyzés illetékét a bejegyzést kérő fél köteles leróni, de az illetékért a bejegyzést nem kérő, jogot adó vagy jogot nyerő fél is egyetemlegesen felelős. Ha azonban a jogotnyerő fél nem szegénységi jogon alapuló személyes illetékmentességet élvez, a bejegyzés után illeték nem jár. A szegényjogon illetékmentességben részesült fél helyett a bejegyzési illetéket a jelzálog tulajdonosa köteles kiszabás útján megfizetni. A bejegyzési illetékért a jelzálogos hitelezőnek a telekkönyvben bejegyzett képviselője is egyetemlegesen felelős.

(11) Ha a bejegyzés a bíróságnak végrehajtást elrendelő határozata alapján történik, a lerovást a végrehajtási kérvénynek a telekkönyvi hatóság részére szánt példányán, annak a telekkönyvi hatósághoz érkezése előtt kell teljesíteni. Ha több telekkönyvi hatóságnak szánt több végrehajtási kérvénypéldány van, az illetéket csak az egyiken kell leróni, de a többin hivatkozni kell arra, hogy a bejegyzési illeték lerovása melyik kérvénypéldányon történt. Végrehajtható kiadvány esetében a bejegyzési illetéket a telekkönyvi hatósághoz intézett kérvényen kell leróni. A telekkönyvi hatóság köteles a lerótt illeték összegét, illetőleg a bejegyzési illeték más telekkönyvi hatóságnál megtörtént lerovásának adatait a bejegyzést elrendelő végzésben tanusítani.

(12) Ha az illetékköteles bejegyzés jogerőre emelkedése előtt felfolyamodás következtében megszűnik vagy megváltozik, a bejegyzési illetéket, illetőleg annak arányos részét a fél kérelmére vissza kell téríteni, a kiszabott és be nem fizetett illetéket pedig törölni kell. Nincs helye az illeték visszatérítésének vagy törlésének, ha a bíróság a bejegyzés törlését vagy változását nem felfolyamodás következtében, hanem bírói ítélet, vagy a felek között létrejött egyesség alapján rendeli el.

(13) A bírósági iroda köteles a telekkönyvi bejegyzést (törlést) elrendelő határozatot annak kiadásával, illetőleg jogerőre emelkedésével egyidejűleg az illetékes kiszabó hivatalnak megküldeni.

(14) A telekkönyvi szemle 6 Ft és ezenfelül minden tíz-tíz külön sorszámmal ellátott bejegyzés után 1-1 Ft illeték alá esik. Az illeték kiszámítása szempontjából a tíznél kevesebb bejegyzés is tíz bejegyzésnek számít.

(15) A térképmásolat illetéke:

a) a telekkönyvi térképmásolat után, 100 egységnyi vonalig 12 Ft, ezen felül minden megkezdett 10 egységnyi vonal után 1 Ft 20 f.; egységnyi vonal alatt minden 5 cm-nél nem hosszabb egyenes vonalat kell érteni; az 5 cm-nél hosszabb egyenes vonalnál minden megkezdett 5 centiméternyi hosszúság számít egy egységnek; rétegvonalnál az egységnyi vonal hossza 2.5 cm; törtvonalat annyi egységnek kell számítani, ahány egyenes vonalból tevődik össze; a szaggatott egységnyi vonal két egységnek, a pontozott vonal pedig három egységnek számít; a szelvénykeretet 100 egységnyi vonalként kell számításba venni, az egységnyi vonalakat térképlaponként külön kell összeszámlálni;

b) a bányatelekkönyvi hatóságnál vezetett térképek másolata után tíz részletig 30 Ft, ezen felül minden további részlet után 1-1 Ft;

c) a budapesti központi telekkönyvi hivatalnál vezetett vasút- és csatornatérképek egy-egy szelvényének másolata után 10 Ft.

(16) Ha a másolatot kérelemre soronkívül állítják ki, a másolaton a (14)-(15) bekezdésben megállapított illetékek kétszeresét kell leróni. Ilyenkor a kiállító hatóság a másolaton feltüntetni köteles, hogy azt soronkívül állították ki.

(17) Ennek a §-nak a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a bányatelekkönyvi eljárásban is.

(18) Illetékmentes:

a) a 200 forintnál nem nagyobb értékű jog bejegyzése;

b) az olyan bejegyzés, amely arra szükséges, hogy a telekkönyvbe bejegyzendő valamely jognak utolsó szerzőjét, mint jogutódot lehessen bejegyezni;

c) olyan jognak bejegyzése, amelyet valamely ingatlannak vagy az arra bejegyzett jognak tulajdonosa, haszonélvezője vagy használója, jogának teljes vagy részbeni átruházása esetében, az átruházással egyidejűleg, a maga részére ugyanazt a dolgot illetően fenntartott vagy kikötött, mint pl. vételárkövetelésnek, járadéknak vagy más kikötésnek, stb. bejegyzése;

d) a bejegyzett egyetemleges jelzálogjog terhét megosztó megállapodásnak [Jt. 57. § (3)] bejegyzése;

e) több ingatlanra vonatkozó, ugyanannak a jognak egy vagy több telekkönyvi hatóság által való bejegyzése, továbbá a bejegyzett jognak ugyanannak a tulajdonosnak egyik ingatlanáról egy másik ingatlanára átírása, a bejegyzett jognak ugyanannak az ingatlannak egy részére való korlátozása, több ingatlanra bejegyzett kezességnek felosztása az egyes ingatlanokra, illetőleg az együttes kezességnek megszüntetése, ha igazolják, hogy az eredeti vagy első bejegyzés alkalmával a bejegyzési illetéket lerótták;

f) ismételt bejegyzése ugyanannak a követelésnek, ugyanazon hitelező javára, ha igazolják, hogy a korábbi bejegyzés után járó bejegyzési illetéket lerótták; az illetékmentesség azonban nem terjed ki arra a többletre, amellyel az új bejegyzés folytán a jelzálogjog értéke emelkedett;

g) valamely jognak a kezes ingatlanára való bejegyzése, ha ugyanazt a jogot a kötelezett fél ingatlanára is bejegyezték és ezután a bejegyzés után a bejegyzési illetéket igazoltan lerótták;

h) már bejegyzett jelzálogjog tekintetében - átszállás esetén kívül - beálló jogváltozás telekkönyvi feltüntetése;

i) a jelzálogos követelés megosztásának (Jt. 35. §) és felmondásának (Jt. 40. §) bejegyzése;

j) a tudományos, művészeti, közoktatási, közművelődési és közjótékonysági célra rendelt alapítvány és hagyomány biztosítására szolgáló jelzálogjog bejegyzése;

k) valamely bejegyzett jog vagy feljegyzés teljes vagy részbeni törlésének bejegyzése;

l) a kiskorú javára megállapított tartásdíj biztosítására szolgáló jelzálogjognak az árvaszék megkeresésére történő bejegyzése;

m) a kizárólag dohánykisárus részére az Országos Takarékpénztár Á. V. által folyósított hitel biztosítására szolgáló jelzálogjog bejegyzése;

n) az a bejegyzés, amelynek illetékmentességét a 106. §-szal hatályában fenntartott jogszabály állapítja meg.

A belvízi hajók lajstromozásával kapcsolatos eljárás

61. § (1) A hajólajstromhatósághoz (a közlekedés- és postaügyi minisztériumhoz) benyújtott beadvány a következő illeték alá esik:

a) a bejegyzést kérő beadvány - ideértve a törlés bejegyzését kérő beadványt is - a bejegyzendő, illetőleg a törlendő jog vagy ténykörülmény értékéhez képest;

1. jognak vagy ténykörülménynek bejegyzését kérő beadvány: minden egész vagy megkezdett 2000 Ft után 1 Ft 50 f., az illeték azonban 10 forintnál kevesebb és 150 forintnál több nem lehet;

2. a bejegyzett jog vagy ténykörülmény törlésének bejegyzését kérő beadvány; minden egész vagy megkezdett 2000 Ft után 75 fillér, az illeték azonban 10 forintnál kevesebb és 75 forintnál több nem lehet;

3. ha a bejegyzendő vagy törlendő jog vagy ténykörülmény értéke meg nem becsülhető, 20 Ft;

b) más beadvány 10 Ft.

(2) A hajólajstromba bejegyzés a bejegyzett jog értékéhez képest 4% illeték alá esik.

(3) Amely vonatkozásban ez a § nem rendelkezik, a telekkönyvi eljárásban lerovandó illetékekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(4) Illetékmentes:

a) a hajó tulajdonjogának

1. hajólevéllel ellátott hajóra vonatkozóan a hajó építője (építői) javára a hajólevél kézbesítésétől számított 15 napon belül kért bejegyzés; a hajólevél kézbesítésének napját a bejegyzést kérő fél a hajólajstromhatóságnál igazolni köteles;

2. öröklési vagy ajándékozási illeték alá eső jogcímen vagy olyan okiratba foglalt átruházási ügylet jogcímén kért bejegyzése, amely átruházási jogügyletről kiállított okirat ingóvételi illeték alá esik;

b) más jog bejegyzése, ha a bejegyzett jog értéke meg nem becsülhető.

62. §

Cégbíróság előtti eljárás

(1) A megyei bíróság által vezetett kereskedelmi cégjegyzékbe való bejegyzés iránti beadvány (bejelentés) a kérelem tárgya szerint az alábbi (2)-(7) bekezdésben meghatározott illeték alá esik. Ha a beadvány több bejegyzésre irányuló kérelmet tartalmaz, az illetéket a kérelmek száma és az egyes kérelmekre megállapított mérték szerint kell leróni.

(2) A cég bejegyzését kérő beadvány illetéke:

a) állami vállalat bejegyzésénél, tekintet nélkül arra, hogy milyen formában működik [1950: 32. tvr. 1. §, 19. § (2)] 120 Ft;

b) szövetkezet bejegyzésénél 60 Ft;

c) egyéni cég bejegyzésénél 120 Ft;

d) közkereseti vagy betéti társaság bejegyzésénél 270 Ft;

e) korlátolt felelősségű társaság bejegyzésénél a társasági szerződésben megállapított törzstőke minden megkezdett 1000 forintja után 40 Ft; ez az illeték azonban 10.000 forintnál több nem lehet;

f) részvénytársaság bejegyzésénél 15.000 Ft; külföldi korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság belföldi cégének bejegyzése esetében a törzstőke, illetőleg alaptőke alatt a belföldi telep üzletébe fektetett tőkét kell érteni.

(3) A törzstőke felemelésének bejegyzését kérő beadvány illetéke tekintetében a (2) bekezdés e) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az illeték kiszámításánál nem a törzstőke összege, hanem az az összeg irányadó, amellyel a törzstőkét emelték. Részvénytársasági alaptőke felemelésénél az illeték a felemelés minden megkezdett 1000 forintja után 60 Ft, azonban 15 000 forintnál több nem lehet.

(4) A cég tulajdonosaiban történt változás bejegyzését kérő beadvány után a (2) bekezdés c)-d) pontjaiban meghatározott illetéket kell leróni.

(5) A cégszöveg változásának bejegyzését kérő beadvány illetéke, ha a cég tulajdonosai sorában egyidejűleg változás nem történik, valamint a már bejegyzett cég fióktelepének bejegyzését kérő beadvány illetéke ugyanannyi, mint a (2) bekezdés c)-d) pontjaiban meghatározott illeték; szövetkezetnél 20 Ft, korlátolt felelősségű társaságnál 500 Ft és részvénytársaságnál 800 Ft.

(6) Társasági szerződés vagy alapszabály módosításának bejegyzését kérő beadványon, továbbá részvénytársaság és szövetkezet igazgatósági tagjának, valamint cégjegyzésre jogosított cégvezetőjének bejegyzését vagy törlését kérő beadványon minden jogosított személy után, végül a felszámolók bejegyzését vagy törlését kérő beadványon a felszámolók számára tekintet nélkül 80 Ft, szövetkezetnél 20 Ft illetéket kell leróni.

(7) A cégbírósághoz a (2)-(6) bekezdésben felsoroltakon kívül beadott minden más beadvány után - ideértve az állami vállalatnak a (2) bekezdés a) pontjában nem említett minden más beadványát is - 15 Ft, szövetkezet által beadott beadvány után 5 Ft illetéket kell leróni.

(8) Az ebben a §-ban felsorolt beadványokon lerótt illeték nem téríthető vissza azon a címen, hogy a beadványt az abban foglalt kérelem elintézése előtt visszavonták.

(9) A Szövetkezetek Országos Szövetségének (SZÖVOSZ), valamint az Országos Kisipari Szövetkezetnek (OKISZ) a cégbírósághoz intézett beadványa, a saját cégével kapcsolatos valamely bejegyzésre irányuló beadvány kivételével, illetékmentes.

(10) Illetékmentes:

a) a megszűnt cég törlését kérő beadvány;

b) a szövetkezet tagjainak rendkívüli közgyűlés összehívása iránti kérelme.

(11) Cégügyekben - a kérelemnek szóbeli előterjesztése esetében - a kérelem jegyzőkönyvbe foglalásáért az előző bekezdésekben szabályozott illetékeken felül, oldalankint 10 Ft illetéket kell leróni.

63. §

Választottbírói eljárás

(1) A választottbíróság előtti eljárásban, valamint a Magyar Kereskedelmi Kamara kebelében szervezett kamarai választottbíróság előtti eljárásban fele jár annak az illetéknek, amit a rendes bírói eljárásban leróni kellene. A választottbíróság határozata ellen a rendes bírósághoz intézett felfolyamodás az 53. § (13) bekezdésében meghatározott illeték alá esik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott illetékek lerovása tekintetében a rendes bírói eljárásban megállapított szabályokat kell alkalmazni.

64. §

A munkaügyi bíróság előtt, valamint a mezőgazdasági szolgálati jogviszonyból eredő követelések érvényesítése iránti eljárás

(1) A munkaügyi bíróságnak mind az elsőfokú, mind a fellebbviteli eljárásban hozott határozata, valamint a mezőgazdasági szolgálati jogviszonyból eredő igények elbírálására illetékes közigazgatási hatóság által hozott határozat a vitás igények értékéről 2% illeték alá esik. Ha azonban az eljárás tárgyának értéke 200 forintnál nem nagyobb, illetőleg, ha az eljárás tárgya nem vagyonjogi igény vagy értéke meg nem becsülhető, a bírói határozat, illetőleg egyesség illetékmentes.

(2) A határozati illetéket, ha az 100 forintnál nem több, bélyeggel kell leróni, ha több, kiszabás útján pénzben kell megfizetni. Az illetéket a peres felek olyan arányban kötelesek leróni, amilyen arányban a határozat rendelkezése értelmében azt viselni tartoznak. Ha a határozat az illeték viselésének arányáról nem intézkedik, az illetéket pervesztességük arányában kötelesek leróni.

(3) Az (1) bekezdésben említett munkaügyi bíróság, illetőleg közigazgatási hatóság előtti eljárás egyébként illetékmentes. Ugyancsak illetékmentes a mezőgazdasági munkaügyi bizottság előtti eljárás is.

65. §

A szabadalmi ügyekben való bírósági eljárás

A szabadalmi és védjegy ügyekben folyó peres eljárásban a jelen rendeletnek a peres eljárásra, a bíróság előtti engedélyezési eljárásban pedig a jelen rendeletnek a nemperes eljárásokra irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal a módosítással, hogy a per vagy az eljárás értéke: szabadalmi ügyben 10 000 Ft, védjegy ügyben 5000 Ft.

66. §

Csőd és csődönkívüli kényszeregyességi eljárás

(1) Csődeljárásban a hitelezőnek a követelés bejelentését tartalmazó beadványa, valamint a felosztási terv elleni kifogása, a saját követelésének összege után 0.5%, de legalább 10 Ft illeték alá esik.

(2) Egyebekben a csődeljárásban lerovandó illetékek tekintetében a jelen rendeletnek a nemperes eljárásban lerovandó illetékekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A csődeljárásból folyólag felmerülő külön perben azonban a peres eljárásban lerovandó illetékekre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(3) A csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban az adósnak az eljárás megindítása iránt benyújtott beadványa az eljárás tárgya értékének [(6) bek.] minden megkezdett 1000 forintja után 30 Ft illeték alá esik.

(4) A Pénzintézeti Központ előtt létrejött egyesség ellen benyújtott észrevételre, továbbá az eljárás megindítása iránti kérelmet visszautasító, az egyességet jóváhagyó, vagy az egyesség jóváhagyását megtagadó, az eljárásnak befejezetté nyilvánítása iránti kérelmet elutasító, valamint az eljárást megszüntető végzés ellen beadott észrevételre, illetőleg előterjesztésére, végül a megyei bíróság tanácsának határozata ellen intézett felfolyamodásra, ha azt az adós adja be, a (3) bekezdésben megállapított illeték felét, ha pedig a hitelező vagy más érdekelt adja be, a (3) bekezdésben meghatározott illeték negyedrészét kell leróni.

(5) A pénzbeli marasztalást tartalmazó vagy bírói letétet utalványozó végzés ellen akár az adós, akár a hitelező vagy más érdekelt által beadott előterjesztés a megtámadott végzés tárgyának értéke szerint minden megkezdett 1000 Ft után 3 Ft illeték alá esik.

(6) Az adós, valamint az annak kötelezettségeiért felelősségvállalásra késznek nyilatkozott személy beadványa után lerovandó illeték szempontjából az eljárás tárgyának értékéül az ideiglenes mérlegben feltüntetett vagyonnak (aktívának) értékét kell venni, amíg a végleges mérleg előterjesztve nincs. A végleges mérleg előterjesztésétől kezdve lerovandó illetékek tekintetében pedig a végleges mérlegben feltüntetett vagyonnak értéke az irányadó.

(7) A telekkönyvi gondviselő a hitelezők nevében benyújtott telekkönyvi beadványok illetékét, valamint a jelzálogjognak a hitelezők javára történő bejegyzése után járó bejegyzési illetéket leróni köteles.

67. §

Bűnvádi eljárás

(1) A bűnvádi eljárásban a bíróság előtti eljárást megindító beadványra, valamint a jogorvoslati beadványra nézve illetékkötelezettség áll fenn:

a) pótmagánvádra folyó minden bűnügyben;

b) a kizárólag főmagánvádra: 1. rágalmazás vétsége, 2. nem testi bántalmazással elkövetett becsületsértés vétsége, 3. a tisztességtelen versenyről szóló 1923: V. tv. 16-19. §-a alá eső vétségek, 4. védjegybitorlás vétsége, 5. szabadalombitorlás kihágása miatt folyó bűnügyben;

c) a Bp. 29. § 2. pontjára alapított bíróküldési indítvány esetében;

d) a sajtóról szóló 1914: XIV. tv. 21. §-a alapján magánszemély által folyamatba tett helyreigazítási ügyben.

(2) Nem áll fenn illetékkötelezettség a zugírászatról szóló 1934: III. tv. 4. §-a alapján az Ügyvédi Kamara részéről átvett pótmagánvád esetében, úgyszintén a törvény szerint főmagánvádra üldözhető bűncselekmény miatt indult eljárásnak abban a szakában, amelyben a Bp. 41. §-a utolsó bekezdésének alapján közérdekből a vádat az ügyészség képviseli.

(3) Nem tekinthető kizárólag főmagánvádra folytatott büntetőügynek és így arra nézve nem áll fenn illetékkötelezettség, ha az eljárás ugyanannak a sértettnek sérelmére elkövetett és egymással összefüggő olyan cselekmények miatt indul meg vagy van folyamatban, amelyek miatt részben közvádnak, részben főmagánvádnak van helye. Ebben az esetben, ha a sértett a közvádló által el nem vállalt vagy elejtett vádnak képviseletét átveszi, őt csak mint pótmagánvádlót - és nem mint egyúttal főmagánvádlót is - terheli az illetékkötelezettség.

(4) Ha több magánvádló egy beadványban tesz feljelentést vagy terjeszt elő bűnvádi eljárás megindítására indítványt, továbbá, ha több magánvádlónak különálló ügyét egy eljárásban egyesítik, mindegyik magánvádló külön tartozik az eljárás során felmerülő illetéket leróni. Ha ugyanannak a magánvádlónak több ügyét egyesítik, az egyesítéstől kezdve csak egyszer kell az illetéket leróni. A vádlottak száma az illetékre közömbös. Viszontvád esetében az illetéket mindkét vádra vonatkozóan külön kell leróni.

(5) A büntetőbírósági eljárás megindítása iránti beadvány (feljelentés, vizsgálati indítvány, vádindítvány) illetéke:

a) az (1) bekezdés b) 1. és 2., valamint a d) pont esetében:

1. járásbírósági eljárásban 20 Ft;

2. megyei bírósági eljárásban 30 Ft;

b) az (1) bekezdés b) 3-5., valamint az a) és c) pont esetében:

1. járásbírósági eljárásban 60 Ft;

2. megyei bírósági eljárásban 120 Ft.

(6) A jogorvoslati beadvány illetéke 50 Ft.

A vádlott jogorvoslati beadványa - a bíróküldési indítvány alapján folyó eljárásban benyújtott jogorvoslat kivételével - illetékmentes.

(7) A beadvány (jogorvoslat) illetékét a megfelelő iraton, ha pedig a kérelemről külön beadvány készül, azon az iraton kell leróni, amelyen a bíróság a kérelmet feljegyzi.

(8) Azt az illetéket, amelyet a magánvádló szegénységi bizonyítvány alapján megillető illetékmentessége folytán (50. §) nem rótt le, fel kell jegyezni. Ha az eljárás büntetőparanccsal ért véget, 20 Ft illetéket kell jegyzékbe venni. Ha a bíróság a vádlottat a bűnügyi költségekben (ideértve az illetékköltséget is) vagy annak egy részében elmarasztalta és a bűnügyi költséget behajthatatlannak nyilvánította, az elítélt köteles a magánvádlót terhelő illetéket az illetékjegyzéken bélyeggel leróni. Erre az elítéltet az ítéletben 15 napi határidő kitűzésével fel kell hívni. Ha a felhívás eredménytelen marad, hivatalos leletet kell készíteni, amelynek alapján a feljegyzett illetéket - 99. § (1) bekezdés a) pontjában megszavazott bírósággal együtt - kiszabás alapján pénzben kell megfizetni. Egyebekben a vádlott illetéket leróni nem köteles.

(9) Az előző bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a bíróság a bűnügyi költségekben - beleértve az illetékköltséget is -, a vádlottat részben sem marasztalta, hanem a bűnügyi költség megtérítésére a magánvádlót kötelezte vagy arra más személyt kötelezett és a bűnügyi költséget az elmarasztalttal szemben nem nyilvánította egyelőre behajthatatlannak.

(10) Az (1) bekezdésben felsorolt bűnvádi eljárás - az előző bekezdésekben meghatározott illetékkötelezettség kivételével -, valamint az (1) bekezdésben nem említett bűnvádi eljárás illetékmentes. Ha azonban az eljárásban magánjogi követelést érvényesítenek, a következő bekezdésekben meghatározott illetéket kell leróni.

(11) Ha a bűnvádi eljárás során magánjogi követelést érvényesítenek, ideértve a nem vagyoni kár címén követelt vagyoni elégtételre vonatkozó igényt is, csupán az igény bejelentése (kereset, fellebbezés) után kell ezen a címen illetéket leróni. Erre az illetékre minden tekintetben a polgári peres eljárásra megállapított illetékügyi szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(12) A büntetőbíróságnál biztosítási végrehajtás iránt előterjesztett kérelemre és az abból folyó eljárásban a polgári nemperes bírói eljárásban irányadó illetékügyi szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(13) A (11)-(12) bekezdés értelmében járó illetéket le kell róni az illetékmentes bűnvádi eljárásban is. Az illetékkötelezettség alá eső bűnvádi eljárásban pedig ezt az illetéket a bűnügyi eljárási illetéken felül kell leróni.

(14) Lefoglalt dolog visszaadása iránt előterjesztett kérelem illetékmentes.

(15) A büntetőítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszüntetése iránti eljárás megindítását kérő beadvány járásbírósági eljárásban 15 Ft, megyei bírósági eljárásban 30 Ft illeték alá esik. Az illetéket a kérvényen vagy a kérelemről felvett jegyzőkönyvön, illetőleg feljegyzésen kell bélyeggel leróni. Ez az eljárás egyébként illetékmentes.

(16) Illetékmentes:

a) a hátrányos jogkövetkezmények alóli előzetes mentesítésnek bírói kimondása iránt a főtárgyaláson (tárgyaláson) szóval előterjesztett kérelem,

b) a szocialista, antifasiszta vagy demokratikus magatartás miatt hozott büntetőítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszüntetése iránti kérelem.

(17) A kihágási eljárásban - ideértve a jövedéki és rendőri kihágási ügyeket is -, valamint a büntető eljárásban a gyanusítottnak, terheltnek, vagy vád vádlottnak beadványa, a kegyelmi folyamodvány vagy a kedvezményt kérő beadvány kivételével, illetékmentes.

(18) A szabadságvesztés büntetésnek vagy pénzbüntetésnek kegyelemből elengedését vagy enyhítését kérő beadvány, továbbá a büntetőítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezményeknek kegyelmi elhatározással elengedését kérő beadvány, valamint a jövedéki büntető eljárásban benyújtott kegyelmi kérvény 60 Ft illeték alá esik.

(19) A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elhalasztását vagy félbeszakítását kérő beadvány, ha a kérelem felett csak a legfőbb ügyész vagy az igazságügyminiszter határozhat, 30 Ft illeték alá esik.

(20) Illetékmentes:

a) a szabadságvesztésbüntetés elhalasztása iránt az ítélet kihirdetésekor szóval előterjesztett olyan kérelem, amely felett az államügyész saját hatáskörében érdemben határozhat;

b) a szabadságvesztésbüntetésnek félbeszakítását, kegyelemből elengedését vagy enyhítését kérő az a beadvány, amelyet a letartóztató intézetben jogerős büntetését töltő elítélt terjeszt elő.

68. §

Az Igazságügyi Orvosi Tanács szakvéleménye és vércsoport vizsgálat

(1) Az Igazságügyi Orvosi Tanács igénybevételéért illetéket kell leróni. Az illeték mértéke a Tanácsnak polgári ügyben való igénybevétele esetében a pertárgy értékének 2%-a; nem vagyonjogi ügyben, vagy ha a pertárgy értéke nem állapítható meg, továbbá bűnügyben az illeték összegét az eset körülményeinek figyelembevételével a bíróság állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdés szerint járó illetéket bélyeggel azon a jegyzőkönyvön kell leróni, amely a Tanács megkeresésére vonatkozó bírósági határozatot tartalmazza. Az illeték lerovása előtt a Tanácsot szakvéleményadás iránt megkeresni nem szabad.

(3) A vércsoportvizsgálatért annyiszor 25 Ft illeték jár, ahány személy vérét kell megvizsgálni.

(4) A vércsoportvizsgálat illetékét a vizsgálat elrendelésére vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyvön bélyeggel kell leróni.

69. §

Az Országos Találmányi Hivatal előtti eljárás

(1) Az Országos Találmányi Hivatal előtti eljárásban:

a) a találmányi szabadalom (pótszabadalom) engedélyezésére irányuló bejelentés 100 Ft illeték alá esik;

b) a leírás módosítását kérő beadvány illetéke 30 Ft;

c) az a) és b) pontokban foglaltakon felül az igénybevett oltalom tartamára évenkint a következő illetéket kell leróni:

az első évben 60 Ft, ezen felül a leírás hatodik és minden további megkezdett oldala után, oldalankint 12 Ft;

a második évben 75 Ft

a harmadik évben 90 Ft

a negyedik évben 110 Ft

az ötödik évben. 140 Ft

a hatodik évben 170 Ft

a hetedik évben 200 Ft

a nyolcadik évben 250 Ft

a kilencedik évben 300 Ft

a tizedik évben 370 Ft

a tizenegyedik évben 460 Ft

a tizenkettedik évben 570 Ft

a tizenharmadik évben 700 Ft

a tizennegyedik évben 850 Ft

a tizenötödik évben 1050 Ft

a tizenhatodik évben 1300 Ft

a tizenhetedik évben 1600 Ft

a tizennyolcadik évben 2000 Ft

a tizenkilencedik évben 2600 Ft

a huszadik évben 3000 Ft

d) pótszabadalom esetében, amennyiben az önálló szabadalommá át nem változik, az a), illetőleg b) pontban foglaltakon felül a szabadalom egész tartamára 160 Ft és ezen felül a leírás hatodik és minden további megkezdett oldala után, oldalankint 12 Ft illeték jár;

e) a találmányi bejelentés vagy a szabadalom tulajdon- vagy haszonélvezeti joga átruházásának tudomásulvétele iránt előterjesztett beadvány bejelentésenkint vagy szabadalmankint 90 Ft illeték alá esik;

f) a védjegy lajstromozása, átírása és megújítása iránti kérvény védjegyenkint 60 Ft, a védjegy-lajstromban fennálló bejegyzés egyéb módosítása iránti kérvény védjegyenkint 25 Ft, az együttes védjegy lajstromozása, átírása, megújítása és egyéb módosítása iránti kérvény pedig a felsorolt illetékek ötszörösének megfelelő összegű illeték alá esik; ha a lajstromozni kért áruk jegyzéke ötven szót meghalad, a kérvényen az arra járó illetéken felül az árujegyzék minden további szava után 3 Ft illetéket kell leróni, a kötelező védjegy lajstromozása iránti kérvény illetéke 100 Ft; a védjegy törlése iránti kérvény illetéke pedig 10 Ft;

g) a szerzői jog beiktatása iránt előterjesztett kérelem illetéke 30 Ft;

h) a szerzői jog beiktatásáról szóló hiteles kivonat 25 Ft illeték alá esik;

i) az ipari minta lajstromozása iránti beadvány, valamint a mintabitorlási ügyben a rendőri büntetőbírói eljárás folyamatbatétele iránti beadvány 20 Ft illeték alá esik;

j) az a)-i) pont szerint illetékköteles vagy a (4) bekezdés alapján illetékmentes beadványon kívül előterjesztett más beadvány az általános tételű beadványi illeték alá esik.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti első évi illeték és a d) pont szerint a pótszabadalom után járó illeték összegének megállapításánál két oldalnak kell számítani a 21 cm szélességű rajzlapokat és a 31-60 sort tartalmazó leírásoldalakat, továbbá 4 oldalnak kell számítani a 42 cm szélességű rajzlapokat és a 60-nál több sort tartalmazó leírásoldalakat.

(3) Az Országos Találmányi Hivatalhoz szabadalom- és védjegyügyekben folyó eljárásban benyújtott más beadvány, továbbá az újítással és szerzői tanusítvány kiadásával kapcsolatos minden beadvány, végül a hozott határozat vagy kiadvány illetékmentes.

(4) Az (1) bekezdés c)-d) pontja értelmében az első évre járó és a pótszabadalom esetében külön fizetendő illetéket a találmány közzététele napját követő 30 nap alatt, a további illetéket pedig évenkint a megelőző év lejártát követő 30 nap alatt az V. ker. tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának 101.201. számú Illetékek bevételi számla, Budapest elnevezésű csekkszámlájára kell befizetni; a vonatkozó jogszabályok szerint megtűrt késedelmes befizetés esetében havi 20% pótlékot kell fizetni.

70. §

Lakásügyi eljárás

(1) Lakásügyben elsőfokon eljáró közigazgatási hatósághoz intézett beadvány illetéke:

a) Budapesten

1. lakásigénylés esetében, egy szoba után 16 Ft, két szoba után 26 Ft, minden további szoba után további 30 Ft; egy dolgozószoba után 36 Ft, minden további dolgozószoba után 60 Ft; műhelyszoba után 36 Ft;

2. egyéb ügyekben 6 Ft;

b) vidéken:

1. lakásigénylés esetében legfeljebb két szoba után 10 Ft, minden további szoba után további 10 Ft; egy dolgozószoba után 10 Ft, minden további dolgozószoba után 20 Ft; műhelyszoba után 10 Ft;

2. egyéb ügyekben 6 Ft.

(2) Az elsőfokú lakásügyi hatóság határozata ellen a másodfokú hatósághoz intézett fellebbezés illetéke 20 Ft.

(3) Lakásügyben magánosok érdekében a belügyminiszterhez intézett felügyeleti panasz illetéke 20 Ft.

71. §

A Hadtörténeti Levéltár által készített másolat és végzett hitelesítés

(1) A Hadtörténeti Levéltár által készített teljes vagy kivonatos, hitelesített vagy hitelesítetlen másolat az első oldal után 15 Ft, minden további megkezdett oldal után 10 Ft illeték alá esik.

(2) Az idegennyelvű vagy rovatolt szövegű iratról, továbbá számadatokat tartalmazó kimutatásról, valamint tervről, vázlatról, rajzról készített másolatra az első oldal után 20 Ft, minden további megkezdett oldal után 15 Ft illetéket kell leróni.

(3) A fényképmásolatok illetéke darabonkint 25 Ft.

(4) A magánfél által készített teljes vagy kivonatos másolatnak a Hadtörténeti Levéltár által hitelesítése az első oldal után 12 Ft, minden további megkezdett oldal után 6 Ft illeték alá esik.

(5) A Hadtörténeti Levéltár által - iratanyagának adatai alapján - kiállított bizonyítvány (igazolvány) illetékes 20 Ft.

(6) Az ebben a §-ban megállapított illetékeket a kiadványi illeték lerovására irányadó rendelkezések [55. § (4) bek.] szerint kell leróni.

72. §

Konzuli illeték

(1) A magyar külképviselet szolgálatának igénybevétele esetében konzuli illetéket kell fizetni.

(2) A konzuli illeték tárgyát és mértékét az alábbi táblázat állapítja meg.

(3) Illetékmentes:

a) a külképviseleti hatósághoz intézett beadvány;

b) a magyar minisztériumok részére közszolgálati ügyben, vagy a magyar állam érdekében, vagy a hazai hatóság megkeresésére teljesített hivatalos cselekmény;

c) a konzuli bűnfenyítő hatáskörre tartozó, valamint a rendőrségi hatalom gyakorlásával és a magyar állampolgárokkal szemben alkalmazott szerződésellenes eljárással kapcsolatos védelemre irányuló hivatalos cselekmény;

d) a közszolgálati alkalmazott, valamint a honvédség kötelékébe tartozó részére szolgálati ügyben végzett hivatalos cselekmény;

e) a hazai tudományos, közoktatási, közművelődési, közjótékonysági és kereskedelmi intézmény megkeresésére végzett hivatalos cselekmény.

(4) A külképviseleti hatóság a (2) bekezdésben megállapított konzuli illeték összegét - a százalékos illetékek kivételével - a hatóság vezetőjének személyes felelőssége mellett a fizetésre kötelezett fél vagyoni és jövedelmi viszonyainak szigorú mérlegelése alapján indokolt esetben a felére vagy negyedére leszállíthatja vagy egészen elengedheti.

(5) Ha a külképviseleti hatóság székhelyén irányadó jogszabályok szerint a (2) bekezdéshez fűzött táblázat 2-5. tétele alatt említett cselekmények után járó illetékek összege kisebb a 2-5. tétel alatt megállapított illetékek összegénél, a külképviseleti hatóság vezetője jogosult az említett tételek alatt megállapított illetékek mértékét erre a kisebb összegre leszállítani. Ugyancsak jogosult a külképviseleti hatóság vezetője a 11. és 12. tétel alatt megállapított illetékek összegét is felére mérsékelni abban az esetben, ha az ügy tárgyának értéke az 1.000 forintot nem haladja meg.

(6) A külképviselet vezetője a vízumilletéket indokolt esetben 50%-ra leszállíthatja vagy egészen elengedheti.

(7) A konzuli illetéket pénzben kell fizetni. A befolyt illetéket a pénzügyminisztérium 101.200 PM illetékbevételi számla, Budapest elnevezésű számlára kell átutalni.

73. §

Szakvizsga

(1) Az ügyvédi vizsga, valamint az állami alkalmazottak részére rendszeresített szakvizsga után a megállapított vizsgadíjak mértékének megfelelő vizsgailletéket kell leróni.

(2) Az illetéket a vizsga kitűzése iránt benyújtott kérvényen bélyeggel kell leróni.

(3) A vizsgailleték alól mentességnek helye nincs.

(4) Ha a jelölt a vizsgától legalább 3 nappal előbb visszalépett, vagy a vizsgán önhibáján kívül nem jelenhetett meg, a vizsgailletéket kérelméhez képest vissza kell téríteni, vagy az újabb vizsga illetékébe be kell tudni. Azt, hogy a vizsga az előbb említett valamelyik okból maradt el, a vizsgailleték címén lerótt bélyeggel ellátott kérvényen a vizsga kitűzésére jogosult hatóság tanúsítja s ha a kérelem az illeték visszatérítésére irányul, a tanúsítvánnyal ellátott kérvényt az illeték visszautalása végett az illetékes kiszabó hivatalhoz küldi meg. A visszautalást az esetleges közadótartozásokra vonatkozó igazolás nélkül, a bélyeggel tartozatlanul lerótt illetékek visszatérítésére vonatkozó szabályok szerint kell foganatosítani.

74. §

A közjegyzői eljárás

(1) Ha az ügylet tárgyának értéke megállapítható, a közjegyző eljárásáért az esetleges terhek figyelembe vétele nélkül számított ügyleti érték, illetőleg a leltári vagy becsérték után

a) 1% illeték jár:

1. szerződésnek, - ideértve az örökösödési eljárás során felvett külön jegyzőkönyvbe foglalt megállapodást is -, valamint végintézkedésnek közjegyzői okiratba foglalásért, amennyiben a jelen § másképpen nem rendelkezik;

2. árverési vételárnak és zárlati jövedelemnek bírói megbízásból teljesített felosztásáért és az ezzel összefüggő minden munkáért és eljárásért;

b) 0. 5% illeték jár:

1. adóslevélnek, kötelezettség fennállását vagy érték átvételét elismerő egyéb nyilatkozatnak, engedményezésnek, kezességvállalásnak, biztosítékadásnak, utalványozásnak és a jelen § más rendelkezése alá nem eső minden egyoldalú jognyilatkozatnak közjegyzői okiratba foglalásáért;

2. kereskedelmi utalvány (bon), váltó vagy csekk óvásáért; ha a bemutatást több helyen kell teljesíteni, vagy ha a bemutatás helyét a hatóságnál kell megállapítani, a jelen pont szerint járó illetéken felül az egyszeri bemutatáson kívül szükséges minden külön eljárásért az értéknek még 0.2%-át kell leróni;

3. bírói megbízásból teljesített ingatlanárverés foganatosításáért és azzal összefüggő minden munkáért és eljárásért;

4. csődtömeg leltározásáért;

c) 0. 25% illeték jár:

1. nyugtának, telekkönyvi törlési engedélyt is tartalmazó nyugtának, továbbá csupán telekkönyvi bejegyzési vagy törlési engedélyt, elsőbbségi engedélyt, vagy az elsőbbségről lemondást tartalmazó nyilatkozatnak közjegyzői okiratba foglalásáért;

2. pénznek, közhiteli és egyéb értékpapírnak őrizetbevételéért vagy kiszolgáltatásáért;

3. gondnokság vagy zárlat esetében teljesített leltározásért és becslésért;

d) az a)-c) pont szerint járó illeték felét kell leróni magánokiratnak vagy írásbeli végrendeletnek közjegyzői okirat minőségével felruházásáért (1874: XXVX. tv. 81-83. §).

(2) Olyan okirat készítéséért, amelyben az ügylet vagy a nyilatkozat tárgyának értéke meghatározva nincs s ez az érték egyéb adatokból sem állapítható meg, továbbá olyan cselekményért, amely a jelen §-ban szabályozott egyéb illeték alá nem esik, az illetéket a cselekmény teljesítésére fordított idő szerint kell számítani. Az időszerinti illeték összege az első megkezdett félóráért 10 Ft, minden további megkezdett félóráért 5 Ft.

(3) Halálesetre szóló rendelkezés, ajándékozási, öröklési és házassági szerződés közjegyzői okiratba foglalásáért, ha az érték szerinti illeték a szükséges értékadatok hiányában meg nem állapítható, az időszerinti illeték kétszeres összege jár.

(4) A hivatalos cselekmény teljesítésére fordított időhöz hozzá kell számítani azt az időt is, amely az okirat felvételének előkészítésére szükséges.

(5) A közjegyző alábbi eljárásaiért az ügylet értékétől függetlenül a következő állandó összegű illetékeket kell leróni:

a) a félnek valamely közjegyzői cselekményről való értesítéséért vagy ilyen cselekmény teljesítése végett való meghívásáért 1 forintot;

b) óvásnak postán való közléséért 2 forintot;

c) okiratnak a félhez vagy a hatósághoz küldéséért 2 forintot;

d) jogügyletnek illetékkiszabás végett való bejelentéséért a másolat kiállításáért járó illetéken felül 2 forintot;

e) okirat visszaadásáért a jegyzőkönyv készítésével együtt 4 forintot;

f) életbenléti bizonyításért 4 forintot;

g) okirat felmutatása időpontjának bizonyításáért 4 forintot; több okirat felmutatása esetében a második és minden további okirat után 2 Ft illeték jár;

h) értesítvényről kiadott tanúsítványért az időszerinti illetéken felül [(2)-(4) bek.] 4 forintot; ha ugyanazt az értesítvényt több féllel kell közölni, minden további közlésért még 2 Ft, az ellenfélnek adott és minden ismételt tanúsítványért ugyancsak 2 Ft illeték jár;

i) közlemény tartalmának és elküldésének bizonyításáról szóló tanusítványért 4 forintot;

j) okiratnak hivatalos őrizetbe vételéért 10 forintot; ha több okiratot együttesen adnak őrizetbe, minden további okirat után 2 Ft illeték jár;

k) végrendeletnek közjegyzői letétbe vételéért vagy kiszolgáltatásáért (1876: XVI. tv. 23-24. §) 10 forintot;

l) egyesületi vagy társasági közgyűlés, igazgatósági vagy felügyelőbizottsági ülés, más hasonló gyűlés lefolyásának vagy határozatainak tanúsításáért az időszerinti illetéken felül 20 forintot.

(6) Az olyan megkezdett eljárásért, amelynek befejezése nem a közjegyző hibájából maradt el, az előző rendelkezések szerint járó illetékek felét kell leróni.

(7) Ha a közjegyző olyan hivatalos cselekményt, amelyet hivatalos helyiségében is végezhetne, a fél kellően indokolt kívánságára irodai helyiségén kívül, de a székhelyén végzik, az előző rendelkezések szerint járó illetékeken felül 4 Ft illeték jár. Ez az illeték ugyanazon ügyfél részére ugyanazon alkalommal végzett több hivatalos cselekményért is csak egyszer számítható fel.

(8) A közjegyzők székhelyén kívül végzett cselekményekért a jelen §-ban megállapított illetékeken felül az indulás és az érkezés között eltelt idő után a (2)-(4) bekezdésben meghatározott illeték jár, amely azonban egy napra 50 forintnál több nem lehet. Ugyanezt az illetéket kell leróni kereskedelmi utalvány (bon), váltó vagy csekk óvatolása és az értesítvények esetében is, ha ezeket a cselekményeket a közjegyző székhelyén kívül teljesíti.

(9) Ha a hivatalos eljárás helye a közjegyző irodahelyiségétől legalább egy kilométerre van és a közjegyző nem az ügyfél járművét használja, az igénybevehető jármű viteldíja fejében a közjegyző által fizetett összeget ugyancsak illeték címén kell beszedni és leróni. Ha pedig a közjegyző székhelyén kívül teljesít hivatalos cselekményt, a hivatali kiküldésekre megállapított szabályok szerint általa felszámítható napidíjat és utazási költséget ugyancsak illetékként kell - az utalványozó hatóság felhívásához képest - leróni. A felhívásban a felet a késedelem következményeire való utalás mellett figyelmeztetni kell arra is, hogy a lerovást a felhívásban megjelölt illetékszámlára kell teljesítenie.

(10) Ha a közjegyző ugyanazon a helyen és időben több fél ügyében jár el, az utazási költségek és a napidíj címén járó illeték az érdekelt ügyfeleket érdekeltségük arányában terheli.

(11) Ha a közjegyző által kiállított irat az illetékekre vonatkozó egyéb jogszabályok szerint is illeték alá esik, a jelen § szerint járó eljárási illetéket ezenfelül kell leróni.

(12) Az (1)-(8) bekezdés szerint járó eljárási illetékeket a közjegyzőnél maradó - az eljárásra vonatkozó - ügyiraton vagy feljegyzésen kell bélyeggel leróni. Az illetéket az erre vonatkozó feljegyzésen kell leróni akkor is, ha az eljárás befejezése bármely okból elmarad [(6) bek.].

(13) Az illeték lerovása előtt az illeték alá eső okiratot (kiadványt, tanúsítványt, stb.) kiszolgáltatni, illetőleg a cselekményt foganatosítani nem szabad, kivéve, ha az eljárást hivatalból kell folytatni; ilyenkor, valamint az eljárás befejezésének elmaradása esetében is [(6) bek.], ha az illetéket a fél a közjegyző erre vonatkozó felhívásától számított 8 nap alatt nem rója le, a le nem rótt illetékről hivatalos leletet kell készíteni s annak alapján az illetéket a 99. § (1) bekezdésében megállapított bírsággal együtt kell kiszabni.

75. §

Fémjelzés

(1) A nemesfémtárgyak fémjelzéséért illetéket kell fizetni.

(2) A fémjelzési illeték mértéke:

a) a 30 milliméteren aluli külső átmérőjű

1. platinaóra után darabonkint 20 Ft

2. aranyóra után darabonkint 5 Ft

3. ezüstóra után darabonkint 0.80 Ft

b) a 30 milliméter vagy ezen felüli külső átmérőjű

1. platinaóra után darabonkint 60 Ft

2. aranyóra után darabonkint 15 Ft

3. ezüstóra után darabonkint 7 Ft

c) az órákon kívül minden egyéb

platinatárgy után kilogrammonkint 4000 Ft

2. aranytárgy után kilogrammonkint 1000 Ft

3. ezüsttárgy után kilogrammonkint 50 Ft

(3) Órákra, ha külső átmérőjük hosszában és szélességben eltérő, a kisebb átmérő alapulvételével kell az illetéket kiszabni. Óratok után a (2) bekezdés c) pontjának megfelelően súly szerint kell a fémjelzési illetéket megállapítani.

(4) Ha az illetéket súly szerint kell megállapítani, a platina, arany és ezüst tárgyaknál minden megkezdett grammot egész grammnak kell venni és az így kikerekített súly alapulvételével kell az illetéket megállapítani. Olyan esetben, amikor az óráknál az óratok súlya feltűnően meghaladja az átlagos súlyt, az illetéket az óratok súlya után kell fizetni.

(5) Nem nemesfémből vagy más anyagból készült alkatrészeknek, továbbá a nemesfémtárgyba belefoglalt köveknek súlyát le kell vonni a nemesfémtárgy összsúlyából; a nemesfémtárgy anyagától eltérő nemesfémből készült foglalat súlyát, továbbá platinázott vagy aranyozott, illetőleg platina- vagy aranylemezzel borított ezüsttárgynál a platina, illetőleg az arany súlyát, valamint az ezüst fülbevaló aranyból készült horgának súlyát pedig be kell számítani a nemesfémtárgy súlyába és a fémjelzési illetéket az ilymódon megállapított összsúly alapulvételével kell kiszabni. Nem nemesfémből készült tárgyon alkalmazott nemesfémdíszítés után, továbbá a nemesfémtárgy anyagától eltérő nemesfémből készült díszítés után a díszítés anyagának megfelelő illetéket a díszítés súlyának alapulvételével külön kell kiszabni.

(6) A fémjelzési illetéket a Magyar Nemzeti Bank szabja ki és szedi be. A beszedett illetéket a budapesti kiszabó hivatal számlájára kell befizetni. A fémjelzett nemesfémtárgyat csak a fémjelzési illeték befizetése után szabad a bemutatónak visszaadni.

(7) A fémjelzési illetékkel kapcsolatos büntetendő cselekmények tekintetében az 1936: IV. tv. VII. fejezetének, valamint az azt módosító jogszabályoknak rendelkezései az irányadók.

76. §

A marhalevél kiállítása és kezelése

(1) A marhalevél és annak másodlata a következő illeték alá esik:

a) a marhalevélbe bejegyzett első

1. félévesnél fiatalabb juh, kecske, továbbá három hónaposnál fiatalabb malac után 2.50 Ft

2. félévesnél idősebb juh, kecske, továbbá félévesnél fiatalabb, de három hónaposnál idősebb malac után 4 Ft

3. félévesnél idősebb vagy hízott sertés után 8 Ft

4. két évesnél fiatalabb ló, szarvasmarha vagy bivaly után, továbbá korukra tekintet nélkül a szamár vagy öszvér után 8.- Ft

5. két évesnél idősebb ló, szarvasmarha vagy bivaly után 15 Ft

b) a marhalevélbe bejegyzett második és többi állat után darabonkint az első állat után az a) pont szerint járó illetéknél 1 forinttal kevesebb.

(2) Az (1) bekezdésben megszabott illeték alá esik a külföldről behozott állatról külföldön kiállított marhalevél is.

(3) Ha az (1) bekezdés szerint lerótt illetéknél figyelembe vett korhatár elmúlta után a marhalevélre elsőízben tulajdonátruházási nyilatkozatot vagy lejegyzést vezetnek vagy az ilyen marhalevélen lévő állategészségügyi bizonyítványt és irányítást megújítják, a marhalevélre lerótt illetéket a marhalevélbe bejegyzett állat (állatok) életkora szerint járó magasabb illetékösszegre ki kell egészíteni. Elhullott vagy hatósági rendeletre leölt állatok után illetékkiegészítésnek helye nincs.

(4) Csupán azért, mert a marhalevélbe bejegyzett állat (állatok) életkora időközben a lerótt illetéknél figyelembe vett korhatárt meghaladta és az állat forgalomba nem került, a magasabb életkornak megfelelő illetéket követelni nem lehet.

(5) Ha a marhalevélbe több különböző életkorú állatot jegyeztek be, az alacsonyabb életkor szerint lerótt illetéket csak annyi állat után kell kiegészíteni, ahány állat az elsőízben tulajdonátruházási nyilatkozatnak, továbbá állategészségügyi bizonyítványnak és irányításnak a marhalevélre vezetésekor a magasabb életkort már meghaladta és illetőleg ahány állatot az első tulajdonátruházó nyilatkozattal tényleg átruháztak.

(6) Abban az esetben, amikor egynél több állatról kiállított ugyanabban a marhalevélben foglalt állatok egy részét a marhalevél hátlapjára vezetett nyilatkozattal az új szerző nevére átírják és az át nem ruházott állatokról a tulajdonos részére új marhalevelet állítanak ki, - minthogy az ezek után járó illetéket a régi marhalevélen már lerótták -, az új marhalevélen nem a reájegyzett állatok száma szerint, hanem csak egyszeresen kell az illetéket leróni. Ilyenkor azonban a marhalevél hátsó lapján igazolni kell, hogy a marhalevélbe bejegyzett állatok darabszáma szerint járó illetéket a régi marhalevélen lerótták. A régi marhalevélen lerótt illetéket nem kell kiegészíteni a lejegyzett állatok után akkor sem, ha azokról új marhalevelet állítanak ki.

(7) A marhalevélre vezetett első tulajdonátruházási nyilatkozat 50 fillér illeték alá esik. A marhalevélre vezetett minden további tulajdonátruházási nyilatkozat után az (1) bekezdésben megszabott illetéket kell leróni.

(8) Ha az alacsonyabb életkor szerint járó illetékkel ellátott marhalevélre olyankor vezetnek második vagy további tulajdonátruházási nyilatkozatot, amikor a marhalevélbe bejegyzett állat vagy állatok életkora az alacsonyabb illetékre vonatkozó korhatárt meghaladja, a marhalevélen lerótt illetéket nem kell kiegészíteni, hanem csak az (1) bekezdés szerinti illetéket kell leróni.

(9) A marhalevélre vagy annak másodlatára vezetett állategészségügyi bizonyítványmegújítás, külön irányítás, valamint a bejegyzés 50 fillér illeték alá esik.

(10) Marhalevél váltásának a fennálló jogszabályok ellenére elmulasztása, a 102. § (2) bekezdése alapján büntetendő pénzügyi szabálytalanság.

(11) A belföldön kiállított marhalevél illetékét az köteles leróni, aki a marhalevél kiállítását kéri. Külföldről behozott állatról külföldön kiállított marhalevél illetékét az állat tulajdonosa, illetőleg az köteles leróni, aki az illetékkötelezettség beálltakor a marhalevelet birtokában tartotta. Az illeték lerovása céljából az ilyen marhalevelet az állat behozatalát követő 15 napon belül, ha pedig a marhalevelet még a 15 napi határidőn belül felhasználják, felhasználás előtt az illetékes marhalevélkezelőnél kell bemutatni.

(12) A marhalevél illetékét állami bélyeges ürlap használatával kell leróni. Ha egy marhalevélbe több állatot jegyeznek be vagy a marhalevélen lerótt illetéket utólag ki kell egészíteni, a bejegyzett állatok darabszáma szerint járó illetéknek az ürlapra benyomott bélyeg értékét meghaladó többletét, illetőleg a kiegészítéshez szükséges különbözetet illetékbélyeggel kell leróni. Ugyancsak illetékbélyeggel kell leróni a (2), (7) és (9) bekezdés szerint járó illetékeket is.

(13) Új marhalevél kiállításakor a marhalevélbe bejegyzett állatok darabszáma szerint járó illetéknek az ürlapon benyomott bélyegértékét meghaladó többlete lerovásához szükséges bélyeget a marhalevél kiállítása előtt kell az ürlap első lapjára felragasztani. Ha pedig a már kiállított marhalevélürlap illetékét kell kiegészíteni, a kiegészítéshez szükséges bélyeget, valamint a (2), (7) és (9) bekezdés szerint járó illeték lerovására szolgáló bélyeget a marhalevél hátulsó lapjára kell ragasztani. A felragasztott bélyeget a marhalevél kiállításával megbízott hivatalos személy a kiállítás, illetőleg bemutatás keltével átírni vagy pedig hivatalos bélyegzővel felülbélyegezni köteles.

(14) A szegényt megillető illetékmentesség a jelen §-ban szabályozott illetékre nem terjed ki.

77. §

Sorsjáték

(1) Sorsjáték pénzügyi hatósági engedélyezése a kibocsátani szándékozott sorsjegyekért fizetendő ár (a sorsjátékban való részvételre jogosító betét) végösszegének minden teljes vagy megkezdett 100 forintja után 2 Ft engedélyilleték alá esik. Az illetéket akkor is meg kell fizetni, ha sorsjegyeket nem bocsátanak ki, hanem a játékban való részvétel igazolására aláírási- vagy sorsívekre való bejegyzés szolgál. Az illeték alapja akkor is a sorsjegyekért fizetendő ár (betét) végösszege, ha a kibocsátani szándékozott sorsjegyek egy része eladatlan, illetőleg a játékban való részvétel igazolására szolgáló aláírási- vagy sorsív egy része bejegyzés nélkül marad.

(2) Sorsjáték rendezése esetében a játékterv szerint kisorsolandó összes nyeremények végösszegétől, illetőleg az összes nyereménytárgyak kitüntetett végösszegétől 20% nyereményilletéket kell leróni. Nyeremény csak a sorsjegy névértékét meghaladó összeg. Az olyan nyereménykötvényeknél, amelyek a törlesztés után is résztvesznek a nyereményhúzásokban, a kisorsolt nyeremények teljes összegükben illeték alá esnek.

(3) Az illetékalap kikerekítése (78. §) az összes nyeremények együttes összegénél történik.

(4) Az állami sorsjáték sorsjegyei közül az el nem adott sorsjegyre eső nyeremény, valamint a nyerők által fel nem vett nyeremény illetékmentes.

(5) A jótékony vagy közhasznú célra rendezett tárgysorsjáték engedély és nyeremény illetékét a cél igazolása esetében az engedélyező hatóság egészen vagy részben elengedheti.

(6) A jelen § szerint járó illetéket a sorsjáték vállalkozója vagy rendezője, a sorsjáték rendezésére vonatkozó engedély kiadása előtt, a kiadványi illeték lerovására megállapított szabályok szerint (55. §) köteles leróni.

(7) A lerótt nyereményilletéket vissza kell téríteni, ha a vállalkozó vagy rendező az engedély kiadását követő egy éven belül igazolta, hogy a sorsjátékot nem tartotta meg és a sorsjegyeket ki nem bocsátotta; a sorsjegyek kibocsátása után pedig akkor, ha az engedély kiadását követő két éven belül igazolja, hogy a sorsjátékot nem tartotta meg és a kibocsátott sorsjegyekre befizetett betéteket a sorsjegyek visszavásárlóinak visszafizette, illetőleg a betétek visszafizetésére köteleztetett.

(8) A Lottó Állami Vállalat által rendezett sorsjáték esetében a jelen §-ban szabályozott illetéket leróni nem kell.

MÁSODIK RÉSZ

ALAKI SZABÁLYOK

X. FEJEZET

Az illetékalap megállapítása. Értékelési szabályok

78. §

Az illeték alapjának megállapítása

(1) Az illeték alapját a törvényes pénzértékben kell megállapítani.

(2) Az idegen állam pénznemében kifejezett értéknek a törvényes pénzértékre való átszámítási kulcsát időről-időre a pénzügyminiszter állapítja meg és teszi közzé.

(3) A százalékos illeték alapját - amennyiben a jelen rendelet másképpen nem rendelkezik - százzal maradék nélkül osztható összegre kell kikerekíteni. A kikerekítésnél az 50 forintnál kisebb maradékot figyelmen kívül kell hagyni, az 50 forintot vagy ennél nagyobb maradékot pedig teljes 100 forintnak kell számítani. A 100 forintot meg nem haladó illetékalapot 20-szal maradék nélkül osztható számra kell kikerekíteni olymódon, hogy a 10 forintnál kisebb maradék figyelmen kívül marad, a 10 Ft vagy ennél nagyobb maradék pedig teljes 20 forintnak számít.

(4) Az illetékalap kiszámításánál a vagyontárgyaknak az illetékkötelezettség keletkezésekor meglévő közönséges forgalmi értékét kell megállapítani.

(5) Az illetékalapul veendő közönséges forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél, éspedig, ha a jogügylet bejelentésének kötelezettsége őt is terheli, akkor önként a jogügylet bejelentésekor, más esetben a kiszabó hivatal felhívására a kitűzött határidő alatt tartozik bejelenteni.

(6) Abban az esetben, ha a közönséges forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, illetőleg nem vallották be vagy a feltüntetett, illetőleg bevallott érték a forgalmi értéknél kisebb, a forgalmi értéket egyesség útján, ennek sikertelensége esetén hatósági szakértői becsléssel kell megállapítani. Az egyetemleges fizetésre kötelezettek bármelyikével megkötött egyesség a többivel szemben is hatályos, kivéve azt az egyetemleges kötelezettet, aki az egyességi tárgyaláson személyesen vagy meghatalmazottja útján azért nem vett részt, mert a kiszabó hivatalnál bejelentett lakcímére idézést nem kapott.

(7) Az egyességet rendszerint közvetlen tárgyalás útján kell megkötni. A tárgyalásról, illetőleg az egyesség megkötéséről jegyzőkönyvet kell készíteni.

(8) Ha közvetlen tárgyalásra nincs szükség vagy annak megtartása akadályokba ütközik, a fizetésre kötelezettet a községi (városi) tanács pénzügyi szerve útján vagy közvetlenül a fél részére kiadott felhívásban kell az egyesség megkötésére, illetőleg az illetékkiszabáshoz szükséges érték bejelentésére felszólítani.

(9) Az egyességkötésre vonatkozó közvetlen tárgyalás alkalmával, valamint az írásbeli felhívásban közölni kell a féllel, hogy amennyiben az egyességet záros határidőn belül meg nem köti, illetőleg a megfelelő értéket be nem vallja, az értékét szakértői becsléssel állapítják meg, illetőleg ha annak helye van, az illetéket a kiigazítási jog fenntartásával szabják ki.

(10) Az egyességre szóló idézést az egyetemleges fizetésre kötelezettek mindegyikének ki kell kézbesíteni.

(11) Aki a kitűzött egyességi tárgyaláson nem jelenik meg és a távolmaradását kellően nem igazolja, illetőleg az egyességre szóló felhívásra a kitűzött határidőn belül nem válaszol, esetenkint 100 forintig terjedhető bírsággal sújtható.

79. §

Az ingatlan törvényszerű legkisebb értéke

(1) Ingatlannak az illetékalap megállapításánál figyelembe vehető értéke a törvényszerű legkisebb értéknél kisebb nem lehet.

(2) A törvényszerű legkisebb értékek a következők:

a) földadó alá eső ingatlannál, a korona értékben kifejezett kataszteri tiszta jövedelem százszorosa akként számítva, hogy egy koronát egyforintként kell számításba venni;

b) házadó alá eső ingatlannál, ha a házadó alapja

5000 forintnál nem több, a házadóalap nyolcszorosa,

5000 forintot meghalad, de 10 000 forintnál nem több 40 000 Ft és a házadóalap 5000 forinton felüli részének négyszerese;

10 000 forintot meghalad, de 50 000 forintnál nem több, 60 000 Ft és a házadóalap 10 000 forinton felüli részének egyszerese;

50 000 forintot meghalad, a teljes házadóalap kétszerese;

c) az olyan házadó alá eső ingatlan törvényszerű legkisebb értéke, amelyben a házmesterlakáson kívül legalább öt lakás van és egy lakás bére (haszonértéke) sem haladja meg az évi 960 forintot, a házadóalap kétszerese;

d) olyan épületnél, amely épület után a házadót állandó tétel szerint kell kivetni, az állandó tételű házadó harmincszorosa.

(3) A törvényszerű legkisebb érték kiszámításánál az illetékkötelezettség keletkezésének évére kivételt adó alapjául szolgáló kataszteri tiszta jövedelmet, házadóalapot, illetőleg kivetett állandó tételű házadót kell számításba venni.

(4) Az ideiglenesen adómentes ingatlan legkisebb értékének kiszámításánál az a bérjövedelem vagy haszonérték szolgál alapul, amely után a házadó kivethető volna, ha az ideiglenes adómentesség esete fenn nem forogna.

(5) Osztott tulajdonnál, ha az épület nem a telek tulajdonosáé, a törvényszerű legkisebb értéket a telek és épület együttes értékének kell tekinteni, amelyet a két alkotórész értéke közötti arányban egyesség vagy becslés útján kell megosztani.

(6) Abban az esetben, ha igazolják, hogy a törvényszerű legkisebb érték kiszámításánál az alapul szolgáló házadóalap vagy házadó a megállapítás óta az illetékkötelezettség keletkezéséig terjedő idő alatt azért csökkent, mert a házadó alá tartozó ingatlan, illetőleg annak egy része lebontás vagy elemi csapás folytán megszűnt, az illeték alapjául szolgáló érték kiszámításánál az előző bekezdésekben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók. Ilyen esetben az ingatlan forgalmi értékét kell az illetékkiszabás alapjául venni.

(7) Ha egy hagyatékból egy szerzőre több ingatlan száll át vagy egy ügylettel ugyanaz a szerző több ingatlant szerez, az együttesen átruházott ingatlanoknak az illetékalap megállapításánál számbavehető értékét egyenként kell megállapítani.

80. §

Szolgáltatások értékelése

(1) Abban az esetben, ha az illeték alapjának kiszámításánál irányadó szolgáltatás értéke és terjedelme egyelőre még bizonytalan vagy összegszerűen megállapítva nincs, annak értékét és terjedelmét a rendelkezésre álló adatok alapján egyesség útján kell megállapítani.

(2) Ha a féllel egyességet kötni nem lehet, az illetéket a meglévő adatok alapján megállapítható érték szerint kell a kiigazítási jog fenntartásával kiszabni. A kiigazítási jog fenntartása esetében joga van a félnek a fizetett illetéktöbbletet visszakövetelni, illetőleg a kiszabó hivatalnak pótilletéket kiszabni, ha a kiszabott illetéknél az utóbb igazolt érték után kevesebb vagy több illeték jár.

(3) A kiigazítási jog fenntartásával kiszabott azokról az illetékekről, amelyeknél a kiigazítási jog fenntartása az állam érdekében történt, a kiszabó hivatal nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartás alapján évenkint ellenőrizni kell, hogy a kiigazításhoz szükséges adatok bejelentése és az illeték helyesbítése megtörtént-e. A nyilvántartás vezetésére és a kiigazításhoz szükséges adatok bejelentésének ellenőrzésével kapcsolatban követendő eljárásra nézve az Illk. ut-nak a még nem esedékes illeték nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(4) A kiigazítási jog fenntartásával egyességet is lehet kötni.

(5) Ha a szolgáltatás határozott összegben nincs ugyan megállapítva, de annak legnagyobb mértéke (maximuma) ki van fejezve vagy ha többrendbeli jog vagy kötelezettség között lehet választani, az illetéket az első esetben a legnagyobb érték, a másik esetben pedig a választástól függővé tett legnagyobb érték után kell kiszabni.

81. §

Visszatérő szolgáltatások értékelése

(1) Életjáradék, tartásdíj és más visszatérő szolgáltatás értékelésére a következő szabályok az irányadók.

(2) Örökkétartó vagy olyan szolgáltatást, amelyet határozatlan időre alakult intézet, intézmény, társaság vagy egyesület fennállásának tartama alatt kell teljesíteni, a szolgáltatás egy évi összegének húszszorosával kell számítani.

(3) Meghatározott időre kikötött szolgáltatásnál a szolgáltatás egész tartamára eső szolgáltatások összegét kell értékül venni, amely azonban az évi szolgáltatás húszszorosát, illetőleg ha a szolgáltatás a jogosult vagy kötelezett halálával megszűnik, az (5) bekezdésben megállapított szorzókkal kiszámított többszöröst meg nem haladhatja.

(4) Bizonytalan időre terjedő szolgáltatásnál az egy évi szolgáltatás ötszörös összegét kell értékül venni.

(5) Ha az ismétlődő szolgáltatás valamely személy életének, házasságának vagy özvegységének idejére terjed, annak értékét az illető személy életkorához képest a következő módon kell megállapítani:

a) ha a szolgáltatás kezdetekor az illető személy 25 évesnél fiatalabb, az évi szolgáltatás 20-szorosa,

25-34 éves, az évi szolgáltatás 8-szorosa,

35-44 éves, az évi szolgáltatás 16-szorosa,

45-49 éves, az évi szolgáltatás 15-szöröse,

50-54 éves, az évi szolgáltatás 14-szerese,

55-59 éves, az évi szolgáltatás 12-szerese,

60-64 éves, az évi szolgáltatás 10-szerese,

65-69 éves, az évi szolgáltatás 8-szorosa,

70-74 éves, az évi szolgáltatás 6-szorosa,

75-79 éves, az évi szolgáltatás 5-szöröse,

80 éves vagy annál idősebb, az évi szolgáltatás 3-szorosa;

b) ha a szolgáltatás tartama mind a szolgáltatás élvezetére jogosult, mind egyben a szolgáltatás teljesítésére kötelezett élete, házassága, vagy özvegysége idejétől is függ, az a) pontban megállapított szorzók alkalmazásánál a két személy közül az idősebbnek az életkora az irányadó;

c) ha a szolgáltatás tartama több személy életidejétől függ, akik a szolgáltatást együttesen élvezik, éspedig olymódon, hogy a szolgáltatás a legelőször elhunyt személy halálával megszűnik, az értékelésnél a legidősebb személy életkora az irányadó, ha pedig a szolgáltatás a legutóbb elhunyt személy haláláig tart, a kiszámítás a legfiatalabb személy életkora szerint történik;

d) ha a szolgáltatás időtartama a házasság idejére terjed, a kiszámításnál az idősebb házastárs életkora az irányadó;

e) ha az életfogytig tartó szolgáltatás több személyt egymásután illet meg, amennyiben a szolgáltatást élvezők terhére kiszabandó illeték alapját kell megállapítani, mindegyik terhére a szolgáltatásnak az a) pontban foglaltak szerint kiszámított többszörösét kell illetékalapul levonni; amennyiben pedig az ilyen szolgáltatás teherként vonandó le, az annak élvezetére jogosultak közül a legfiatalabbnak életkora szerint kiszámított többszöröse vonandó le; amikor a szolgáltatás élvezetére sorrendben következő személy a szolgáltatás élvezetéhez tényleg hozzájut, az ebben az időpontban elért életkorához képest az illeték helyesbítését az ettől az időponttól számított 90 napon belül kérheti;

f) ha az életfogytig tartó szolgáltatás több személyt egymásután illet meg és az egymásután következő személyek részére nem egyenlő összegű szolgáltatás teljesítendő, amennyiben az ilyen szolgáltatást, mint terhet kell figyelembe venni, a teherként levonandó összeg nem lehet kevesebb, mint amennyit a legnagyobb összegű szolgáltatást élvező személy javára teljesített szolgáltatás megfelelő többszöröse kitesz.

(6) Ha a szolgáltatások értéke és terjedelme az illeték kiszabásakor még bizonytalan vagy összegszerűleg megállapítva nincs, a szolgáltatások egy évi értékét a 80. § rendelkezései szerint kell megállapítani. Az illeték alapjául vett szolgáltatások így megállapított értékének utólagos kiigazítása esetében azt az illetéket is helyesbíteni kell, amelynek alapjából a szolgáltatások értékét teherként kell levonni.

(7) Amennyiben az évi szolgáltatások az egyes években különbözők, a szolgáltatások egy évi értékéül az összes szolgáltatások átlagát kell venni.

(8) Ha az ismétlődő szolgáltatást határozott időre és azonkívül további bizonytalan időre is kikötötték, alapul a (3)-(4) bekezdések szerint kiszámított érték sem haladhatja meg az évi szolgáltatás húszszorosát.

(9) A haszonélvezeti vagy használati szolgalom egy évi értékéül az azzal terhelt dolog tiszta értékének egyhuszad részét, az építményi jog egy évi értékéül pedig az azzal terhelt telek, valamint az építmény együttes tiszta értékének egyhuszad részét kell tekinteni.

82. §

Szakértői becslés

(1) A vagyontárgyak forgalmi értékének megállapítása céljából szükséges hatósági szakértői becslést a kiszabó hivatal rendeli el.

(2) A hatósági szakértői becslést esetenként megalakított becslőbizottság végzi. A becslőbizottság az elnökből és két tagból áll.

(3) A becslőbizottság elnökét a kiszabó hivatal saját tisztviselői közül rendeli ki. A becslőbizottság két tagját a kiszabó hivatal esetenkinti megkeresésére, annak a községi, illetőleg városi, Budapesten pedig annak a kerületi tanácsnak végrehajtóbizottsága köteles kiküldeni, amelynek területén a megbecsülendő vagyontárgy fekszik, illetőleg található. Ha a becsléshez különös szakismeret szükséges, indokolt esetben a kiszabó hivatal bárkit kirendelhet, aki a becsléshez szükséges szakértelemmel rendelkezik s a következő bekezdésben felsorolt kizárási okok alá nem esik.

(4) Kizárási ok alá esik és a becslőbizottság elnökévé vagy tagjává nem szabad kiküldeni azt,

a) aki abban az ügyben, amelyben a becslést elrendelik, érdekelt fél vagy az érdekelt féllel együtt jogosított vagy kötelezett;

b) akinek jegyese, házastársa, egyenesági rokona, oldalági rokona, unokatestvérig bezárólag, házastársának a testvére vagy testvérének a házastársa az a) pontban foglaltak szerint érdekelt;

c) akinek örökbefogadó szülője vagy nevelőszülője, illetőleg ezeknek egyeneságú rokona, örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, gyámja, gondnoka, végül gyámoltja vagy gondnokoltja az a) pontban foglaltak szerint érdekelt;

d) aki az ügyben, mint valamelyik félnek törvényes képviselője, meghatalmazottja vagy ügyvédje közreműködött, továbbá, aki valamelyik félnek törvényes képviselőjével, meghatalmazottjával vagy ügyvédjével a b) vagy c) pontban meghatározott viszonyban van;

e) akit az ügyben, mint tanút vagy szakértőt kihallgattak;

f) aki ellen olyan okok forognak fenn, amelyek elfogulatlansága iránt alapos kétséget támasztanak.

(5) A szakértői becslés időpontját és helyét az illeték fizetésére kötelezett féllel kellő időben közölni kell, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a becslési eljárásnál személyesen megjelenhet vagy magát képviseltetheti, illetőleg saját költségére szakértőt is alkalmazhat.

(6) A becslés céljából kiküldött becslőbizottság a kiszabó hivatal által előre megállapított időpontban és helyen a becslést a következő rendelkezések szerint köteles végezni:

a) a bizottság elnöke ismerteti az illetékkiszabás céljából bemutatott, illetőleg a megbecsülendő vagyontárgyak felsorolását tartalmazó iratokat, ingatlanbecslés esetében az ingatlanra vonatkozó adókataszteri adatokat, melyek alapján a bizottság mindenekelőtt a megbecsülendő vagyontárgyak azonosságát állapítja meg;

b) az azonosság megállapítása után az egyes vagontárgyak értékét tételenként kell megállapítani;

c) a becslés tárgyául szolgáló vagyontárgyaknak a becslés során végzett számítások és az értékelés szempontjából figyelembe vett körülmények szerint mutatkozó becsértékét eltérő vélemények esetében a bizottság szavazat útján szótöbbséggel állapítja meg;

d) az illetékköteles fél képviseletében eljáró ellenőrző szakértő a becslőbizottság megállapításaival szemben kifejezett ellenvéleményét a bizottság elnökének írásban köteles átadni.

(7) A becslési eljárás lefolytatásáról a bizottság elnöke részletes jegyzőkönyvet köteles vezetni. Több vagyontárgy értékelése esetében egy jegyzőkönyvben csak azoknak a vagyontárgyaknak a becslését szabad felsorolni, amelyek ugyanazon kiszabási tétel alatt tárgyalt üggyel kapcsolatosak. A jegyzőkönyvben az eljárás minden lényeges mozzanatát fel kell tüntetni s részletesen ismertetni kell azokat a számításokat és egyéb körülményeket, amelyek figyelembevételével a bizottság a becsértéket megállapította. Ha az ellenőrző szakértő a (6) bekezdés d) pontjában foglaltak szerint írásba foglalt ellenvéleményt adott át, ezt is a jegyzőkönyvhöz kell csatolni s ennek megtörténtét a jegyzőkönyvben külön meg kell említeni. Az eljárás befejezése és a jegyzőkönyv lezárása után a becslőbizottság elnöke és tagjai a jegyzőkönyvet aláírni kötelesek.

(8) A bizottság elnöke a becslési eljárásról készült jegyzőkönyvet az összes iratokkal együtt a kiszabó hivatalhoz köteles beterjeszteni. Ha a kiszabó hivatal az eljárást alaki szempontból kifogásolhatónak találja, a bizottságot a hiány pótlására utasítja s amennyiben szükségesnek látja, teljesen új becslési eljárást is elrendelhet. Ha viszont az eljárás megfelelő volt, a becslési jegyzőkönyvet a kiszabási irathoz kell csatolni s az illeték kiszabása iránt kell intézkedni.

(9) A hatósági szakértői becslés költségeit az állam viseli abban az esetben, ha a becslés által megállapított érték 2.000 forintnál nem több, továbbá, ha a becslés által megállapított érték 2.000 forintnál több ugyan, de a fél által bevallott értéket 10%-nál többel nem haladja meg. Minden más esetben a költség az illetékköteles felet terheli. Költség fejében a fél a becslés útján megállapított érték 1%-át, de legalább 100 forintot köteles fizetni. A költséget az illetékkel együtt kell előírni és behajtani.

(10) A helybeli szakértői becslés lefolytatásáért a bizottság közszolgálati alkalmazott tagjainak semmiféle díj nem jár. A becslőbizottság nem közszolgálati alkalmazott tagját, illetőleg tagjait azonban a helybeli szakértői becslésekért a közszolgálati alkalmazottak mindenkori napidíjával egyenlő összegű szakértői díj illeti meg.

(11) Ha a becslőbizottság elnöke vagy tagja a becslési eljárásban állomáshelyén kívül tartozik közreműködni, a hivatalos kiküldetésekre vonatkozó mindenkori jogszabályok szerint járó napidíj és egyéb költség felszámítására jogosult.

(12) A kiszabó hivatal a becslés foganatosítása végett a megbecsülendő vagyontárgy fekvése szerint illetékes járási tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályát is megkeresheti. A megkeresett pénzügyi osztály a becslőbizottság megalakításáról és a szakértői becslés foganatosításáról a jelen §-ban foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával gondoskodik.

XI. FEJEZET

Az illetékek lerovása

83. §

Az illetékek lerovásának módjai

(1) Az illetéket vagy bélyeges ürlappal vagy illetékbélyeggel vagy pénzzel kell leróni.

84. §

Az illeték lerovása bélyeges űrlappal

(1) Bélyeges ürlappal azt az illetéket kell leróni, amelyre nézve a különös rendelkezések ezt előírják.

(2) Az illetéknek bélyeges ürlappal lerovását az iratnak erre a célra forgalombahozott állami bélyeges ürlapok kiállításával kell teljesíteni.

(3) Ha az illetéket bélyeges ürlappal kell leróni, az illetéknek más módon lerovását úgy kell tekinteni, mintha az illetéket egyáltalán nem rótták volna le.

(4) Az illeték lerovására szolgáló alább felsorolt bélyeges ürlapokra benyomott bélyeg értékén felül az ürlap előállítási költségének megtérítése fejében a következő összeget (eladási árat) is meg kell fizetni:

a) a fuvarlevélürlapok eladási ára:

1. belföldi teher- és gyorsáru fuvarlevélürlap 50 fillér;

2. nemzetközi teher- és gyorsáru fuvarlevélürlap 30 fillér;

3. a 2. alatti másolata 30 fillér;

b) a szállítóvevényürlap eladási ára;

1. I. számú 30 fillér;

2. háztól-házig forgalomhoz 50 fillér;

c) a váltóürlap eladási ára 10 fillér.

85. §

Az illeték lerovása bélyeggel

(1) Bélyeggel kell leróni a következő illetékeket:

a) az okirati, valamint az eljárási illetéket abban az esetben, ha az illeték összege 100 forintnál nem több és ha annak lerovásáról a jelen rendelet másként nem rendelkezik;

b) azt az illetéket, amelynek bélyeggel lerovását a vonatkozó különös rendelkezések előírják.

(2) Bélyeggel lehet leróni az olyan illetéket, amely a 88. § (2) bekezdésének rendelkezései szerint a lerovásra kötelezett választása szerint bélyeggel vagy közvetlen fizetéssel rovandó le.

(3) Az okiraton az illetéket bélyeggel olymódon kell leróni, hogy az illetékkötelezettség keletkezésekor az okiratra járó illetéknek megfelelő állami illetékbélyeget (bélyegeket) az irat első lapjára annak kiállítása előtt kell felragasztani és a bélyeget az irat szövegének egy sorával keresztül kell írni. Ha az illetékkötelezettség nem az okirat kiállításakor, hanem későbbi időpontban áll be, a bélyeget az okiratra fel kell ragasztani s azt a lerovásra megállapított határidőn belül hivatalosan felül kell bélyegezni. A felülbélyegzést bármely kiszabó hivatal vagy az a bíróság más hatóság vagy hivatal teljesíti, amelynél az iratot felhasználják.

(4) A bíróság, más hatóság vagy hivatal vezetője jelöli ki azt a személyt, aki a felülbélyegzést teljesíteni köteles. A jegyzőkönyvet készítő bíró vagy bírósági tisztviselő a jegyzőkönyvre felragasztott bélyeg felülbélyegzéséről gondoskodni köteles.

(5) A felülbélyegzést teljesítő személy köteles vizsgálni, hogy az iraton lerótt és felülbélyegzendő bélyeg értéke megfelel-e az irat után a vonatkozó jogszabály szerint járó illeték összegének.

(6) A felülbélyegzés csak akkor teljesíthető:

a) ha az iratra ragasztott bélyeg sértetlen és nincs nyoma annak, hogy a bélyeget már előbb használták;

b) ha az iratot felülbélyegzés végett az illetékkötelezettség keletkezése napját követő 15 napon belül, ha pedig az illetékkötelezettséget vagy a magasabb illeték lerovásának kötelezettségét valamely célra való felhasználás állapítja meg, még a felhasználás előtt mutatták be.

(7) Ha az előbbi bekezdésben megállapított feltételeknek valamelyike hiányzik, a felülbélyegzést meg kell tagadni és hivatalos leletet kell készíteni, amelyet a felülbélyegzés megtagadásának és a megtagadás okainak felemlítésével a kiszabó hivatalnak kell megküldeni.

(8) A felülbélyegzés napját is jelző hivatalos bélyegzőlenyomatot az iratra felragasztott bélyegek mindegyikére akként kell ráütni, hogy a lenyomat fele - időjelző bélyegzőnél az időt feltüntető jelzés is - a bélyeg alsó részére, a másik fele pedig az irat papírjára essék. Időjelző bélyegző hiányában a felülbélyegzés napját a bélyeg felső részére tintával kell feljegyezni.

(9) A felülbélyegzés teljesítésére hivatott személy a felülbélyegzést az illeték alá eső irat bemutatásakor azonnal, ha a fél kívánja még a jelenlétében köteles teljesíteni.

(10) A hatóság jóváhagyástól (hozzájárulástól, tudomásulvételtől) függő jogügyletet, nyilatkozatot vagy feljegyzést tartalmazó iraton bélyeggel lerovandó illetéket, a lerovásra kötelezett által beszolgáltatott bélyeggel úgy kell leróni, hogy a bélyeget a bíróság, a hatóság vagy hivatal az illetékköteles iratra felragasztani s a jóváhagyási záradék szövegével átírni vagy pedig hivatalos felülbélyegzéssel értékteleníteni köteles.

(11) A beadványra vagy jegyzőkönyvre ragasztott bélyeget átírni nem kell. A bélyeget az a bíróság, más hatóság vagy hivatal, amelynél a beadványt benyújtották vagy a jegyzőkönyvet felvették, hivatalosan felülbélyegezni köteles.

(12) A távirat beadványi vagy okirati illetékét a feladási ürlapon kell bélyeggel leróni. A postahivatal köteles a feladót az illetéklerovási kötelességre figyelmeztetni és a távirat szövegéhez díjmentesen hozzáfűzni, hogy a feladó milyen értékű illetéket rótt le, vagy hogy illetéket nem rótt le.

(13) A budapesti kiszabó hivatal befizetési pénztáránál az egyébként kötelezően bélyeggel lerovandó illeték közvetlen fizetéssel (88. §) is leróható.

(14) Az iratot úgy kell tekinteni mintha azon nem róttak volna le illetéket, ha az illetéklerovás céljából az iratra felragasztott bélyeg csonka vagy ha a bélyeg egymástól elválasztott részeit illesztették volna össze. Az ilyen bélyeg értékét sem beszámítani, sem visszatéríteni nem lehet.

(15) Illetéknélkülinek kell tekinteni az iratot akkor is, ha a bélyeget a lerovásra megszabott idő után ragasztották fel. Ebben az esetben a kiszabott illeték összegébe a későn lerótt bélyeg értékét be kell számítani. A bírságot [99. § (1) bek.] azonban úgy kell megállapítani, mintha illetéket az iraton egyáltalán nem róttak volna le.

(16) Egyéb esetekben, nevezetesen ha a bélyeget bizonyíthatóan a kellő időben ragasztották ugyan fel, de annak kötelező átírása, illetőleg a hivatalos felülbélyegzése elmaradt, a lerovás szabálytalan és ez a szabálytalanság a 102. § (2) bekezdésében foglaltak szerint büntetendő; azokban az esetekben pedig, amelyekben a bélyeg keresztülírása nem kötelező és a bélyeg hivatalos felülbélyegzése egyáltalán nem vagy nem szabályszerűen történt, rendbírság (103. §) kiszabásának van helye.

86. §

A bélyeges ürlap és bélyeg kicserélése

(1) Az elromlott vagy elrontott állami bélyeges ürlapot és bélyeget a fél kérelmére újjal kell kicserélni.

(2) A kicserélésnek nincs helye:

a) ha alapos a gyanú, hogy a bélyeges ürlap vagy a bélyeg hamisított vagy azt már korábban használták; ilyen esetben a bélyeges ürlapot, illetőleg a bélyeget az irattal együtt, amelyre azt felragasztották, elismervény ellenében vissza kell tartani és a szabályszerű eljárás megindítása iránt kell intézkedni;

b) ha a bélyeges ürlap vagy a bélyeg csonka, vagy elválasztott részekből van összeillesztve;

c) ha a bélyeges ürlapon vagy bélyegen korábbi használat nyoma látszik;

d) ha a bélyeggel ellátott okiratot teljesen kiállították, a jóváhagyási záradék hiánya a kicserélésre csak akkor ad igényt, ha a fél igazolja, hogy a jóváhagyást az illetékes hatóság megtagadta és emiatt az okiratba foglalt ügylet vagy nyilatkozat érvényessé nem vált;

e) ha az egyébként kitöltetlen ürlapot (papírívet) névaláírással már ellátták;

f) ha a kicserélési kérelemmel kapcsolatban nem a felbélyegzett teljes iratot, hanem annak csak egy részét mutatják be.

(3) A kicserélendő anyagnak az előállítási árát a kicserélést kérő fél megtéríteni köteles. Az állami bélyeges ürlapok előállítási ára fejében a 84. §-ban megállapított eladási árat kell megtéríteni. Az illetékbélyegnek kicserélésekor megtérítendő előállítási ár: az 1 Ft-nál kisebb címletű illetékbélyegek után darabonként 2 fillér, az 1 Ft vagy ennél nagyobb címletű illetékbélyegek után darabonként 10 fillér. A kiszereléskor fizetendő előállítási ár bevételezésére és elszámolására, valamint az elromlott vagy elrontott állami bélyeges ürlapok és bélyegek megsemmisítésére továbbra is a pénzügyi értékcsikkek árusítása tárgyában kiadott 1561/1925. KM rendeletben foglaltak az irányadók.

(4) Az elromlott vagy elrontott állami bélyeges ürlapnak és bélyegnek a kicserélését bármelyik kiszabó hivatalnál azok beszolgáltatása mellett lehet kérni. A beszolgáltatott bélyeges ürlapot és bélyeget a kiszabó hivatal köteles tüzetesen megvizsgálni abból a szempontból, hogy a (2) bekezdésben felsorolt körülmények valamelyike nem forog-e fenn.

(5) Ha a kicserélésnek helye van, arról a kicserélést kérő felet végzéssel kell értesíteni. A végzésben részletesen fel kell sorolni a kicserélhető értékcikkeket s meg kell állapítani a (3) bekezdésben foglaltak szerint megtérítendő előállítási költség összegét. A végzésben a féllel közölni kell, hogy a kicserélést a kicserélendő anyag és a végzés beszolgáltatása mellett bármelyik postahivatal foganatosítja.

(6) A postahivatal a végzés és a kicserélendő értékcikk bevonása mellett a végzésben megállapított értékben csak hasonló nemű bélyeget és bélyeges ürlapot szolgáltathat ki, mint amilyent a fél kicserélés céljából beszolgáltatott. A kicserélést csak a végzésben megállapított előállítási ár megtérítése (befizetése) esetében szabad teljesíteni. A 20 forintnál nagyobb értékű bélyeges ürlapok és bélyegek kicserélése alkalmával a kicserélést kérő fél nevét és lakását fel kell jegyezni.

87. §

A pénzzel való illetéklerovás módja

(1) Az illetéknek pénzzel lerovási módjai:

a) a közvetlen fizetés;

b) a kiszabás alapján fizetés.

(2) A pénzzel lerovandó illeték összegét fillérek nélküli összegre kell kikerekíteni olymódon, hogy az 50 fillérnél kisebb maradványösszeget figyelmen kívül kell hagyni, az 50 fillér vagy ennél nagyobb maradványösszeg helyett pedig 1 forintot kell számítani.

Az illeték lerovása közvetlen fizetéssel

88. §

(1) A jelen §-ban szabályozott közvetlen fizetéssel kell leróni az illetéket, ha a vonatkozó különös rendelkezések ezt a lerovási módot írják elő.

(2) A lerovásra kötelezett választása szerint vagy bélyeggel vagy közvetlen fizetéssel kell leróni az okirati, valamint az eljárási illetéket abban az esetben, ha az illeték összege 100 forintnál több és ha annak lerovásáról a jelen rendelet máskép nem rendelkezik.

(3) Közvetlen fizetés céljából az illeték alá eső iratot - okiratot (váltót, váltóürlapot), beadványt, kiadványmásolatot vagy feljegyzést, jegyzőkönyvet - bármelyik kiszabó hivatalnál fel lehet mutatni. A felmutatott iratról - kivéve az olyan váltót, amelyről az illeték kiszámításához szükséges adat (érték, kelet, lejárat) hiányzik, valamint a kötelezően bélyeggel lerovandó illetéknek a budapesti kiszabó hivatal pénztáránál közvetlen fizetéssel lerovása céljából felmutatott iratot, - a kiszabó hivatal részére másolatot is be kell mutatni.

(4) A kiszabó hivatal a felmutatott irat alapján a fizetendő illeték összegét azonnal megállapítani s arról befizetési lapot kiállítani köteles. A fizetésre kötelezett fél a befizetési lap felhasználásával az illetéket a postahivatalnál befizeti és az elismervényt a kiszabó hivatalhoz visszaviszi. A kiszabó hivatal az elismervény alapján az addig visszatartott eredeti iratra a befizetést tanusító záradékot rávezeti és a záradékolt iratot a félnek visszaadja.

(5) Ha a fizetésre köteles fél a kiszabó hivatal által megállapított illetéket teljes összegben befizetni nem hajlandó, a befizetési lapot csak a fél által befizetni kívánt összegről kell kiállítani, és csak azt kell befizettetni. Ilyenkor azonban a fizetésre kötelezettet figyelmeztetni kell, hogy a hivatal a különbözetet a késedelmes lerovás miatt járó bírsággal együtt kiszabás útján fizetési meghagyással fogja követelni. Egyúttal a közvetlen fizetést igazoló záradék alatt fel kell tüntetni, hogy a különbözetnek kiszabása iránt intézkedés történt. A különbözetet az Illk. ut. vonatkozó rendelkezései szerint kell kiszabni.

(6) A hatósági jóváhagyás alá eső jogügyletről készült okirat illetékének közvetlen fizetéssel lerovása céljából a hatóság köteles még a jóváhagyási záradék rávezetése előtt az okiratot a félnek kiadni vagy pedig az illeték lerovásához szükséges pénzösszeget a féltől bekérni s az illetéket közvetlenül befizetni. Az illeték lerovása nélkül a jóváhagyást megadni nem szabad.

(7) Közjegyzői okiratnál a közvetlen fizetésnek az a módja, hogy a közjegyző az ősiratra rájegyzi és a hiteles kiadvány vagy másolat hitelesítési záradékában feltünteti, hogy az okirat után milyen összeget kell közvetlenül befizetni, továbbá, hogy az illetéket a kiadvány felmutatásával a fél köteles közvetlenül befizetni, végül, hogy az okirat ellenőrzés végett általa (a közjegyző által), a kiszabó hivatalnál bemutatandó vagy ezt ebből a célból (a közjegyző) már bemutatta. A lerovásra kötelezett fél a közvetlen fizetést az okiratnak az ő részére kiállított hiteles kiadványa vagy hiteles másolata felmutatásával maga köteles teljesíteni.

(8) Bírósági jegyzőkönyvön lerovandó illetéknek közvetlen fizetését a bélyeggel való lerovására megszabott határidőt követő három napon belül a jegyzőkönyvnek az illeték összegére irányuló adatokat tartalmazó kivonatos másolata alapján lehet teljesíteni. Ezt a másolatot az illeték közvetlen fizetéssel lerovása után az eredeti jegyzőkönyvhöz kell csatolni, amelyen az illetéklerovás adatait fel kell jegyezni.

(9) A kiadvány illetékét a kiadvány szövegének egyszerű másolata vagy olyan feljegyzés felmutatásával kell közvetlenül fizetni, amely feljegyzés tartalmazza a kiadványi illeték összegére irányadó adatokat és annak nevét (cégét), akinek részére a kiadványt kiállították. A kiszabó hivatal az illeték megfizetését igazoló záradékot erre a másolatra vagy feljegyzésre vezeti. A kiadványt kiállító hatóság a kiszabó hivatal által a befizetést igazoló záradékkal ellátott másolatot vagy feljegyzést saját irataihoz csatolni és a félnek szóló kiadványra a lerótt illeték összegét feljegyezni köteles. (Pl.: 100 Ft kiadványi illeték leróva.)

(10) A közvetlen fizetést belföldön kiállított okiratnál az okirat kiállítását, külföldről behozott okiratnál a behozatal napját követő 15 nap alatt, hatósági jóváhagyás alá eső okiratnál a jóváhagyás előtt, váltónál a váltó aláírása előtt, beadványnál annak elnyújtása előtt, kiadványnál annak kiadása előtt kell teljesíteni. Ha a belföldön kiállított okiratot annak kiállításától, külföldről behozott okiratot pedig a behozatal napjától számított 15 napon belül felhasználják, a közvetlen fizetési kötelezettség a felhasználás előtt beáll.

(11) A közvetlen fizetés minden vonatkozásban, így az annak elmulasztásából származó hátrányos következmények tekintetében is a bélyeggel való illetéklerovással esik egy tekintet alá. Az illetékfizetésnek az iraton való hivatalos tanúsítása úgy számít, mintha az iratra a záradékban feltüntetett összegnek megfelelő értékű bélyeget szabályszerűen felragasztották volna. Amennyiben a közvetlen fizetéssel lerótt illeték a szabályszerint járó illeték összegénél kevesebb és a hiányt a bemutatáskor a kiszabó hivatal állapítja meg, a különbözetet az (5) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell követelni. A közvetlen fizetés végett fel nem mutatott irat pedig ugyanúgy hivatalos leletezés alá esik, mintha az iratról a szabályszerű bélyeglerovás hiányoznék. A kiszabó hivataloknak arra kell törekedniök, hogy a hiányos befizetések előfordulását megelőzzék.

(12) Ha a közvetlen fizetést a (10) bekezdésben megállapított határidőkön túl, késedelmesen teljesítik, a szabályszerint járó illetéken felül, a 99. § (1) bekezdésében megállapított bírság jár. Ha a fizetésre kötelezett az illetéket és bírságot megfizetni nem hajlandó, csak a fizetni kívánt összeget kell közvetlenül fizetéssel lerovatni és az illetékből, valamint a bírság összegéből fennmaradó különbözetet az (5) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával kiszabás útján kell követelni.

(13) A közvetlen fizetésnél követendő eljárás tekintetében egyebekben az Illk. ut. vonatkozó rendelkezései az irányadók.

89. §

Az illeték lerovása kiszabás alapján

(1) Kiszabás alapján kell fizetni:

a) a bélyeges ürlappal, a bélyeggel és a közvetlen fizetéssel lerovandó azt az illetéket, amelyet az említett módokon szabályszerűen leróni elmulasztottak;

b) vagyonátruházási illetéket;

c) minden olyan illetéket, amelyre a jelen rendelet más lerovási módot nem állapít meg.

(2) Az öröklés után járó illeték kiszabására illetékes:

a) közjegyző által tárgyalt hagyaték után az a kiszabó hivatal, amelynek illetékességi területén a hagyatékot átadó bíróság székhelye van;

b) más esetben az a kiszabó hivatal, amelynek illetékességi területén az örökhagyó rendes lakóhelye volt; ha az ország területén rendes lakóhelye nem volt, amelynek területén meghalt, ha pedig az ország területén kívül halt meg, az a kiszabó hivatal, amelynek illetékességi területén a hagyatéki vagyon van;

c) a pénzügyminiszter által kijelölt kiszabó hivatal, ha az illetékesség a fentiek alapján nem állapítható meg.

(3) Az ajándékozás után járó és a visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték kiszabására - ha az ajándékozás tárgyai között ingatlan is van - az a kiszabó hivatal, amelynek illetékességi területén az ingatlan fekszik; ha a szerződés több kiszabó hivatal illetékességi területén fekvő ingatlanokra vonatkozik, az a kiszabó hivatal, amelynek illetékességi területén az okiratban első helyen megnevezett ingatlan fekszik.

(4) A (3) bekezdés alá nem eső ajándékozás után járó illetéket az a kiszabó hivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén az eljáró hatóság, illetőleg közjegyző székhelye van, ha az okiratot hatóság vagy közjegyző előtt kötött szerződésről állították ki. Más esetben - ideértve a jóváhagyás (hozzájárulás, tudomásulvétel) alá eső okiratot is - az illetékességet a felek lakhelye határozza meg; ha különböző kiszabó hivatalok területén laknak, annak a félnek a lakóhelye az irányadó, aki az okiratot legutóbb aláírta. Külföldön kiállított okiratnál annak a lakóhelye, aki az okiratot behozza vagy behozatja. Ha ennek a lakóhelye az ország területén kívül esik, az illetéket az a kiszabó hivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén az okiratot használják.

(5) A bírói határozat, valamint a telekkönyvi bejegyzés után járó illetéket az a kiszabó hivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén a bíróság székhelye van.

(6) Az illeték lerovásának elmulasztása esetén készült hivatalos lelet alapján az illetéket az a kiszabó hivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén a fizetésre kötelezettek, vagy azok bármelyike lakik. Ha minden fizetésre kötelezett az ország területén kívül lakik, az illeték kiszabására az a kiszabó hivatal illetékes, amelynek illetékességi területén a hivatalos leletet készítő bíróság, hatóság vagy más szerv székhelye van.

(7) Az érdekelt fél kérelmére, vagy más okból az előző bekezdésben megállapított illetékességtől eltérőleg a pénzügyminiszter más kiszabó hivatalt is megbízhat az illeték kiszabásával.

(8) A kiszabás alapján fizetendő illetékről (bírságról), a fizetésre kötelezett részére fizetési meghagyást (végzést) kell kiadni. A fizetési meghagyás azokat az adatokat tartalmazza, amelyek az illeték kiszabásánál irányadók.

(9) Az olyan illetékről szóló fizetési meghagyásnak, amelyet a kiigazítási jog fenntartásával szabtak ki, vagy amelyet csak bizonyos feltétel vagy határidő bekövetkezte után kell megfizetni, tartalmaznia kell azt a figyelmeztetést, hogy a kiszabás a kiigazítási jog fenntartásával történt, illetőleg, hogy a fél fizetési kötelezettséget megalapító feltétel bekövetkezését bejelenteni köteles.

(10) A fizetési meghagyás (végzés) kézbesítésére vonatkozóan a postai kézbesítésre megállapított szabályok az irányadók.

(11) A fizetési meghagyást az egyetemleges fizetésre kötelezettek mindegyikének külön kell kiadni.

(12) A fizetési meghagyás (végzés) alapján fizetendő illetéket (bírságot) a fizetési meghagyás (végzés) kézbesítésének napját követő 15 nap alatt kell megfizetni.

(13) Ha a fizetésre kötelezett a fizetési meghagyás (végzés) ellen halasztó hatállyal [92. § (1) bek.] fellebbezett, a fizetési határidő a fellebbezésre hozott határozat kézbesítésének napját követő 15. nap.

(14) Ha a fizetési kötelezettség csak bizonyos feltétel vagy határidő bekövetkezte után áll be, a fizetési határidő a feltétel bekövetkezését (a haszonélvezet megszünését) vagy a határidő elteltét követő 15. nap.

(15) Ha a fizetési határidő utolsó napja általános munkaszüneti napra esik, az illetéket (bírságot) legkésőbb a következő munkanapon kell megfizetni.

90. §

Adópótlék

(1) Az a fizetésre kötelezett, aki a fizetési meghagyás (végzés) szerint, vagy pedig a fizetési meghagyás kibocsátása nélkül előzetesen fizetendő illetéket és bírságot a megállapított határidőig nem fizeti meg, az illeték és bírság után a határidő utolsó napjától a késedelem minden egész vagy megkezdett 30 napjára havi 3% adópótlékot köteles fizetni. Az adópótlékot halasztó hatályú fellebbezés esetén is a fizetési meghagyás kézbesítésének napját követő 16. naptól kell számítani.

(2) Az adópótlék kiszámításánál a hátralék összegét fillérek nélküli összegre kell kikerekíteni olymódon, hogy a filléreket figyelmen kívül kell hagyni. A fizetendő adópótlék összegét ugyancsak fillérek nélküli összegre kell kikerekíteni olymódon, hogy az 50 fillérnél kisebb maradványösszeget figyelmen kívül kell hagyni, az 50 fillér vagy ennél nagyobb maradvány összeg helyett pedig 1 forintot kell számítani.

(3) Részfizetésnél a fizetett összeget elsősorban az adópótlék törlesztésére, a fennmaradó részt az illetékre és végül az esetleges bírságra kell elszámolni.

Az illeték biztosítása, behajtása, fizetési kedvezmények

91. §

(1) Az illeték- és bírságtartozások biztosítása és behajtása tekintetében - a jelen rendeletnek az egyes illetékekre vonatkozó külön rendelkezései figyelembevételével - a közadók biztosítására és behajtására vonatkozó mindenkori jogszabályok az irányadók.

(2) Ha a kiszabott vagy előzetesen fizetendő illetéknek azonnali befizetése vagy behajtása a fizetésre kötelezettnek, illetőleg az általa eltartott családtagjainak megélhetését veszélyeztetné, fizetési halasztás vagy részletfizetés engedélyezhető. A fizetés halasztás vagy részletfizetés iránti kérvényt annál a kiszabó hivatalnál kell benyújtani, amely az illetéket előírta, illetőleg a fizetési meghagyást (végzést) kibocsátotta. Az engedélyezhető fizetési kedvezmény mérve tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezések az irányadók.

XII. FEJEZET

Jogorvoslat. Az illeték helyesbítése, törlése és visszatérítése

Elévülés

92. §

Jogorvoslat

(1) A kiszabott illeték és bírság jogossága és helyessége ellen a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához a fizetési meghagyás (végzés, felhívás) kézbesítésének napját követő 15 nap alatt a fizetésre halasztó hatályú, ezen túl további 30 nap alatt a fizetésre halasztó hatállyal nem bíró fellebbezéssel lehet élni. Az illeték és bírság megfizetése vagy az arra teljesített részletfizetés a fellebbezést nem gátolja. Ha a fizetésre kötelezett részére fizetési meghagyást nem kézbesítettek, az (1) bekezdésben megállapított határidőket attól a naptól kell számítani, amikor a fizetésre köteles az illetékkiszabást tudomásul vette.

(2) A 45 nap eltelte után beadott fellebbezést vissza kell utasítani.

(3) A fellebbezési határidő elmulasztása miatt a fél, illetőleg, ha önrendelkezési joga nincs, törvényes képviselője igazolással élhet, ha a fellebbezést el nem hárítható akadály miatt nem adhatta be a megszabott határidőben.

(4) A hiteltérdemlő módon indokolandó igazolási kérelmet ez esetben 15 nap alatt kell beadni attól a naptól számítva, amelyen a fellebbezés legkésőbben benyújtható lett volna, vagy ha az akadály csak később szűnt meg, amelyen az megszűnt. Ennek a határidőnek elmulasztása esetén további jogorvoslatnak helye nincs. A mulasztás napjától számított hat hónap eltelte után igazolást kérni többé nem lehet. Az igazolási kérelmet a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya az ügy érdemének tárgyalása előtt bírálja el s amennyiben az igazolást elfogadja, egyben az ügy érdemében is határoz. Ha az igazolást nem fogadja el, a fellebbezést visszautasítja.

(5) A megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

93. §

Pótilleték

(1) Az illetéket pótkiszabás útján helyesbíteni kell, ha hibás számítás vagy a törvényes rendelkezéseknek helytelen alkalmazása következtében az állam kárt szenvedett.

(2) A helyesbítésnek azonban az elévülési időn belül is csak az első kiszabásról szóló fizetési meghagyás, s ha ez ellen a fél jogorvoslattal élt, az erre hozott határozat kézbesítését követő két éven belül van helye.

(3) Ha a jogorvoslat elbírálása közben derül ki, hogy az illetéket a törvényesnél kisebb összegben szabták ki, az illetéket a jogorvoslatra hozott határozattal kell a fél terhére helyesbíteni. Az elévülési idő eltelte után azonban a helyesbítés ilyen módjának sincs helye.

94. §

Az illeték törlése és visszatérítése

(1) Azoktól az esetektől eltekintve, amikor az illetéket a jogorvoslati eljárásban hozott határozat alapján vagy a jelen rendelt más rendelkezése szerint kell törölni vagy visszatéríteni, a kiszabott, de még be nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a lerótt vagy befizetett illeték visszatérítésének - a fizetésre köteles vagy jogutóda kérelmére - csak a következő esetekbe van helye:

a) ha az illeték jogerős megállapítása után olyan körülmény állott be, amely az örökség vagy hagyomány értékét az öröklés megnyilvánulásának idejére visszaható módon csökkenti;

b) ha a megajándékozott az ajándékozóval szemben kötelező módon kijelenti, hogy az ajándékot nem fogadta el, ha nem kapta meg, vagy ha bizonyítja, hogy az ajándékozás érvénytelen, vagy az ajándékozás hatályát vesztette, vagy végül az a) pontban említett okok valamelyike következtében az ajándék tiszta értéke csökkent; ilyen esetben az ajándékozási illetéket a megmaradt gazdagodás összegének megfelelő mértékben helyesbíteni kell;

c) ha az a személy, akinek élete, házassága vagy özvegysége idejére a szolgáltatás kiterjed, a 81. § (5) bekezdés a) pontjában megállapított szorzókkal védelmezett évek felénél rövidebb idő alatt meghal, vagy a szolgáltatási kötelezettség a házasság vagy özvegység megszűnése folytán megszakadt; ilyen esetben az ingyenes vagyonátruházás vagy átszállás után kiszabott illetéket a szolgáltatás tényleges fennállásának megfelelő szorzószám alkalmazásával helyesbíteni kell; amennyiben a szolgáltatás értékét más személy terhére kiszabott illeték megállapításánál az illetékalapból le kellett vonni, ezt az illetéket is megfelelően helyesbíteni kell;

d) abban az esetben, amikor az öröklési és ajándékozási illetéket egészen vagy részben törölni, illetőleg visszatéríteni kell, a vele kapcsolatos egyéb vagyonátruházási illeték is törlendő, illetőleg visszatérítendő;

e) ha a visszterhes ingatlan vagyonátruházási jogügyletet a felek annak foganatbamenetele előtt közös megegyezéssel visszavonták; az ügyletet foganatbamentnek kell tekinteni, ha az ingatlant a szerző birtokába vette, vagy ha a szerző tulajdonjogát a telekkönyvben jogerősen bejegyezték; az előzők szerint foganatbament ügylet illetéke is törölhető, illetőleg visszatéríthető abban az esetben, ha a felek igazolják, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségüket - rajtuk kívül álló okból - nem teljesíthették s ezért a szerző az ingatlant az átruházó tulajdonába visszabocsátotta;

f) ha a felfüggesztő feltétel vagy kezdő határidő, valamint a bontófeltétel vagy véghatáridő bekövetkezésétől függő jogügyletnél a feltétel, illetőleg a határidő bekövetkezése meghiúsul;

g) ha a jogügyletet a bíróság eredeti érvénytelensége miatt megsemmisítette, ha az eredeti érvénytelenséget a bíróság mulasztási ítélettel vagy az alperes elismerése alapján hozott ítélettel állapította meg, a kiszabó hivatalnak joga van a felektől az érvénytelenség bizonyítását külön követelni;

h) ha a szerződő felek hiteltérdemlő módon bizonyítják, hogy az okirati illeték alá eső ügylettől visszaléptek, mielőtt bármelyik szerződő fél az általa elvállalt kötelezettségből bármit teljesített volna; ha a szerződő felek bármelyike az őt terhelő kötelezettségének csak részben is eleget tett, az okirati illetékből törlésnek vagy visszatérítésnek helye nincs;

i) ha az okirati illeték alá eső ügylet tárgya visszatérő szolgáltatás és az illetéket a 81. § (3) és (8) bekezdéseinek rendelkezései szerint kiszámított érték után szabták ki, amennyiben az ügylet a szerződésben kikötött idő előtt szűnik meg; ilyen esetben a kiszabott illetéknek csak azt a részét kell megfizetni, amely a szerződés fennállásának tartamára kikötött szolgáltatások értéke után jár;

j) ha a fizetésre kötelezett olyan esetben, amikor az illetéket saját maga köteles vagy jogosult kiszámítani, számítási hiba vagy jogszabálynak téves magyarázása folytán a szabályszerű illetéknél többet fizetett be;

k) ha a lerovásra kötelezett állami bélyeges ürlappal vagy illetékbélyeggel a szabályszerű illetéknél téves számítás vagy a jogszabály téves magyarázása folytán többet rótt le; a lerótt bélyeg értékének visszatérítésénél az előállítási költséget le kell vonni;

l) ha az illetéket vagy az illetékalapot hibásan számították ki, vagy az illeték kiszabása nem a valódi fizetésre kötelezett terhére történt, továbbá ismételt kiszabás esetében.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt esetekben a még be nem fizetett illeték törlését bármikor, a lerótt vagy befizetett illeték visszatérítését, a lerovást, illetőleg befizetést követő három éven belül lehet kérni, kivéve mégis az (1) bekezdés j)-k) pontja alá tartozó azt az esetet, amelyben a visszatérítési igényt a jogszabály téves magyarázására alapítják; ilyen esetben az illeték visszatérítését a befizetést, illetőleg lerovást követő 45 nap alatt kell kérni.

(3) Ha az a körülmény, amely az illeték visszatérítéshez való igényt megalapítja, a lerovást vagy befizetést követő 2 év eltelte után következett be, a visszatérítést az esemény bekövetkezésétől számított egy éven belül lehet kérni. Az illeték visszatérítésének ebben az esetben sincs helye akkor, ha az illeték lerovásától vagy befizetésétől számítva 5 év már eltelt.

(4) Az illeték utólagos helyesbítése esetében a befizetett késedelmi kamatnak (adópótléknak) a visszatérített összeg után járó részét is vissza kell téríteni, kivéve, ha az illeték helyesbítése a fizetés után bekövetkezett körülmény folytán vált szükségessé.

95. §

A kiszabási és behajtási jog elévülése

(1) Az illeték kiszabásához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év alatt évül el, amely évben a hagyatékot, jogügyletet vagy okiratot illetékkiszabás végett bejelentették, vagy amely évben hivatalos lelet vagy feljelentés alapján a kiszabásra illetékes kiszabó hivatal tudomására jutott, hogy az illeték lerovását vagy a kiszabás végetti bejelentést elmulasztották.

(2) A kiszabott illeték behajtásához való jog a fizetési meghagyás (végzés) kézbesítésének, amennyiben pedig fizetési meghagyást nem adtak ki, a kiszabás tudomásulvételének, halasztó hatályú fellebbezés esetén a kiszabás jogerőre emelkedésének, végül a haszonélvezet megszüntéig vagy a feltétel bekövetkeztéig nyilvántartott illetéknél a haszonélvezet megszünte vagy a feltétel bekövetkezte bejelentésének napjától számított 5 év alatt évül el.

(3) Minden megkísérelt vagy befejezett végrehajtási cselekmény (intés, zálogolás, árverés kitűzése stb.) a még be nem következett elévülést félbeszakítja, illetőleg az elévülés időtartamát a kérdéses behajtási vagy biztosítási cselekmény megtörténte napjától számított további 5 évvel meghosszabbítja.

(4) Csőd esetében a bejelentett illetéktartozás elévülése a csőd tartama alatt szünetel.

(5) Az elévülés csak a rendes jogorvoslatok útján érvényesíthető. Az önként lerótt illeték visszafizetése elévülés címén nem követelhető.

XIII. FEJEZET

Illetékmentesség

96. §

Az illetékmentesség általános szabályai

(1) Az illetékmentesség vagy az illeték tárgyára vonatkozik (tárgyi mentesség) vagy az illeték lerovására egyébként kötelezett személyét mentesíti (személyes mentesség).

(2) Tárgyi mentesség esetében illeték nem jár.

(3) Személyes mentesség esetében az illetéket a mentes féltől nem lehet követelni. Abban az esetben azonban, ha van olyan egy vagy több személyes mentességben nem részesülő fél, aki az illeték megfizetéséért felelős, ez az utóbbi egy vagy több fél a teljes illetéket megfizetni köteles.

(4) A tárgyi illetékmentesség feltétlen vagy feltételes.

(5) A feltétlen illetékmentesség minden körülmények között fennáll. A feltételes illetékmentesség azonban csak addig, amíg a feltételesen illetékmentes iratot arra a célra használják, amelyre illetékmentesen kiállították, illetőleg amíg a mentességnek a jogszabályban megszabott feltételei megvannak.

(6) Ha a feltételes illetékmentességet biztosító feltételek megszűnnek - hacsak a jelen rendelet másképpen nem rendelkezik - az illetéket úgy kell leróni, mintha mentesség eredetileg sem állott volna fenn.

(7) A meghatározott célra illetékmentesen kiállítható iratra azt a célt, amelyre kiállították, fel kell jegyezni. A kiállítás célját az iratra akkor is fel kell jegyezni, ha a meghatározott célra kiállított irat nem teljesen illetékmentes, hanem csupán az általános szabályokkal szemben kedvezményes illetéktétel alá esik.

(8) A személyes és tárgyi illetékmentességet a 97. § továbbá az Első Rész, valamint a 106. §-szal hatályukban fenntartott jogszabályok állapítják meg.

97. §

A közületek, állami vállalatok és termelőszövetkezeti csoportok illetékmentessége

(1) Személyes illetékmentességet élvez:

a) az állam, az államvasutak, a posta, valamint az a közintézet, vagy közintézmény, amelynek hiányait az államnak kell viselnie;

b) az állami vállalat (1950: 32. tvr. 1. §), az állami gazdaság, valamint a termelőszövetkezeti csoport, ez a mentesség azonban nem terjed ki a váltó és a fuvarlevél illetékére, valamint - az általános tételű beadványi illeték kivételével - az eljárási illetékekre.

(2) Tárgyi illetékmentesség illeti:

a) az (1) bekezdésben felsoroltaknak ingyenes vagyonszerzését és visszterhes ingatlanszerzését;

b) az a) pontban említett szerzésről kiállított okiratot;

c) az (1) bekezdésben felsoroltakkal kötött ingó adás-vételi, áruszállítási, vállalkozói (műelőállítási), önálló munkavállalási szerződésről kiállított okiratot, valamint az ilyen szerződés alapján teljesített szolgáltatásról kiállított nyugtát (átvételi elismervényt);

d) a Magyar Nemzeti Bank, az Országos Takarékpénztár és a Pénzjegynyomda Állami Vállalat által kiállított okiratot, a váltó és fuvarlevél kivételével;

e) a Magyar Állami Mezőgazdasági Gépüzem részére kiállított kötelezvényt vagy kötelezettséget megalapító egyéb okiratot és annak a községi vagy városi szerv által történő hitelesítését.

98. §

A szegény illetékmentessége

(1) A szegényt megillető illetékmentességet a jelen rendelet Első Része állapítja meg.

(2) A jelen rendelet alkalmazása szempontjából szegénynek azt kell tekinteni, aki a fennálló jogszabályoknak megfelelő, hat hónapnál nem régebben kiállított hatósági (szegénységi) bizonyítvánnyal igazolja, hogy nincs több jövedelme, mint a lakóhelyén szokásos közönséges napszám, vagy, hogy állami gondozásban vagy közsegélyben részesül. A szegénységi bizonyítványt a vonatkozó iratokhoz kell csatolni.

(3) Ha az a körülmény, amelynek alapján a szegénységi bizonyítványt kiállították, az eljárás folyamán megszűnik, a fél az illetékmentességet elveszti s a megszűnés időpontjától kezdve, a teljes illetéket leróni köteles.

(4) Ha az illetékmentességet megszüntető körülményt csak az eljárás befejezése után állapítják meg, a fél azt az illetéket, amelyet a megszüntető körülmény beállta után leróni tartozott volna, hivatalos lelet alapján kiszabás útján pénzben köteles megfizetni. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az eljárás befejezése után derül ki, hogy a félnek az illetékmentesség alapjául szolgáló szegénységi bizonyítványra jogos igénye nem volt.

XIV. FEJEZET

Büntető rendelkezések

99. §

Bírság illetékhiány és a bejelentési kötelezettség elmulasztása esetében

(1) A kiszabott illetéken felül annak 50%-át kell bírság fejében kiszabni annak a lerovásra, illetőleg bejelentésre kötelezett félnek a terhére:

a) aki a bélyeges ürlapot, a bélyeggel vagy közvetlen fizetéssel lerovandó illetéket egyáltalán nem, vagy nem teljes mértékben, vagy nem a megszabott határidőben rótta le;

b) aki a 4-5. §-ban megállapított bejelentési kötelezettségének egyáltalán nem, vagy nem a megszabott határidőben tesz eleget.

(2) Az (1) bekezdés alapján kiszabandó bírság mulasztásonkint 5 forintnál kevesebb nem lehet.

(3) A bélyeggel lerovandó illetéknek szabálytalan lerovása esetében a szabálytalanul lerótt illeték 50%-ával egyenlő bírságot kell kiszabni, amely azonban 100 forintnál több nem lehet.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában említett eseteken kívül minden más esetben a bejelentési (bemutatási), továbbá az adatszolgáltatási és felvilágosításadási kötelességnek a kitűzött határidőben elmulasztása esetenkint 1.000 forintig terjedhető bírsággal sújtható.

(5) Aki olyan illetékköteles iratot fogad el, amely után a szabály szerint járó illetéket egyáltalán nem rótták le, vagy nem a jogszabályban meghatározott módon vagy összegben rótták le, a jelen §-ban megállapított bírság alól a saját személyére nézve mentesül, ha az iratot - amennyiben arra jogosult - megleletezi, ha pedig leletezésre nincs joga, az elkövetett mulasztást az irat átvételét követő 15 napon belül a kiszabó hivatalnál az irat bemutatása mellett leletezés végett bejelenti, feltéve, hogy az illeték szabályszerű lerovására az irat kiállításakor kötelezve nem volt.

(6) A jelen § alapján kiszabott bírságnak mulasztásonkint 5 forintot meghaladó részét a kiszabó hivatal a fél kérelmére, kivételes méltánylást érdemlő esetekben mérsékelheti, rendkívüli esetekben el is engedheti.

(7) A jelen §-on alapuló büntethetőség a cselekmény elkövetésétől számított 5 év alatt évül el. Az elévülést hivatalból kell figyelembe venni.

100. §

Pénzügyi bűntett

(1) Pénzügyi bűntettet követ el és az arra irányadó büntető eljárás alá esik:

a) aki illetékköteles hagyatékhoz vagy ajándékhoz tartozó tárgyat, amelynek bevallására kötelezve van, tudatosan eltitkol;

b) aki a vonatkozó illetékjogszabály által elrendelt eljárás folyamán, vagy valamely okiratban azért, hogy az illeték alól mentesüljön, vagy a jogszabály szerint járó illetéknél kevesebbet fizessen, az illetékkötelezettségre, vagy az illeték mértékére nézve döntő körülményekről tudatosan helytelen vallomást vagy kijelentést tesz, illetőleg hamis adatokat tüntet fel, vagy ezekre a körülményekre nézve irányadó tényeket tudva, valótlanul adja elő;

c) aki valamely illetékköteles iraton azért, hogy annak illetéke alól egészen vagy részben mentesüljön, az illeték lerovására vagy az iratnak illetékkiszabás céljából való bemutatására vonatkozóan tudva, valótlan feljegyzést alkalmaz;

d) aki az illeték mérséklésére vagy visszatérítésére irányuló igény megokolására tudatosan helytelen vagy hiányos vallomást vagy előterjesztést tesz és ezáltal az illeték teljes vagy részleges törlését, illetőleg visszatérítését nyeri el;

e) aki az örökhagyó vagyontárgyait, amelyek bíróságnál, vagy a 6. §-ban megjelölt intézeteknél vagy személyeknél letétben vagy őrizetben voltak, vagy az örökhagyó halála folytán kifizetendő biztosítási összeget felvette, habár tudta, vagy a körülmények szerint tudnia kellett, hogy a felvételnek az idézett §-ban megszabott feltételei nincsenek meg és a felvett értékeket a hagyatéki kimutatásban nem vallotta be.

(2) A szabadságvesztés büntetésen felül kiszabandó pénzbüntetés a megrövidített vagy megrövidíteni szándékozott illeték egyszeresétől nyolcszorosáig terjedhet, de 100 forintnál kevesebb nem lehet.

(3) A (2) bekezdés szerinti pénzbüntetés kiszabása nem érinti a veszélyeztetett illeték és bírság megfizetésének kötelezettségét.

101. §

Pénzügyi kihágás

(1) Pénzügyi kihágást követ el s az arra nézve irányadó büntető eljárás alá esik:

a) aki az illeték lerovására szolgáló bélyeget az értéktelenítési jelek eltávolításával vagy elpalástolásával ismét felhasználja, vagy az utánzott, hamisított, vagy az értéktelenítési jelek eltávolításával átalakított állami bélyeges ürlapot vagy illetékbélyeget másnak átengedi, vagy aki ezeket az elkövetett jogszabályellenes cselekmény tudatában átveszi;

b) aki azért, hogy az illeték alól egészen vagy részben mentesüljön, csalárd módon szegénységi bizonyítványt szerez, amelyhez igénye nincs;

c) az ügyvéd, ha a pénzügyi hatóság határozataiból (végzés, fizetési meghagyás) vagy külön írásbeli figyelmeztetéseiből a szabály szerint járó illeték mértékéről tudomást szerezhetett, mégis egyévi időközben ismételten hasonló illetékrövidítéseket követ el és az illetékhiány miatt kiszabott bírságokat az esedékesség időpontjában nem fizette meg.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt cselekmény vagy mulasztás elkövetője - behajthatatlanság esetén szabadságvesztésbüntetésre átváltoztatható - pénzbüntetéssel büntetendő. A pénzbüntetés a megrövidített, illetőleg veszélyeztetett illeték egyszeresétől nyolcszorosáig, ha pedig a megrövidített, illetőleg veszélyeztetett illeték összege nem állapítható meg, 30 forinttól 10 000 forintig terjedhet.

(3) A (2) bekezdés szerinti pénzbüntetés kiszabása nem érinti a veszélyeztetett illeték és bírság megfizetésének kötelezettségét, valamint a cselekmény vagy mulasztás miatt esetleg más jogszabályban megállapított büntetőjogi felelősséget.

102. §

Pénzügyi szabálytalanság

(1) Súlyos pénzügyi szabálytalanságot követ el és 30 forinttól 10 000 forintig terjedhető - szabadságvesztésre át nem változtatható - bírsággal büntetendő:

a) aki az illeték lerovására szolgáló állami bélyeges ürlap vagy illetékbélyeg eladásával engedély nélkül foglalkozik, vagy - bár engedélye van - azokat a rajtuk feltüntetett értéknél magasabb áron adja el;

b) aki a jogszabály alapján illetékmentes öröklés, ajándékozás vagy ingatlanvagyonátruházás bejelentését elmulasztotta vagy késedelmesen teljesítette;

c) aki oly cselekményt követ el, amelyet a jelen rendelet különös rendelkezései súlyos pénzügyi szabálytalanságnak minősítenek;

d) aki a (2) bekezdés alá tartozó szabálytalanság miatt már büntetve volt és a büntetés jogerőre emelkedését követő egy éven belül ugyanezt a szabálytalanságot ismét elköveti.

(2) Pénzügyi szabálytalanság miatt 800 forintig terjedhető - szabadságvesztésre át nem változtatható - bírsággal kell sújtani azt:

a) aki a jelen rendeletben megállapított kötelessége körül olyan mulasztást követ el, amely sem pénzügyi büntetnek, sem pénzügyi kihágásnak nem minősül, sem az (1) bekezdés, illetőleg a 103. § rendelkezései alá nem esik;

b) aki olyan cselekményt követ el, amelyet a jelen rendelet különös rendelkezései pénzügyi szabálytalanságnak minősítenek.;

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján járó bírság kiszabása nem érinti a mulasztás miatt esetleg más jogszabályban megállapított büntetőjogi felelősséget.

103. §

Rendbírság

(1) Az a hatósági közeg és közjegyző, aki ebben a rendeletben vagy az illetékekre vonatkozó más jogszabályban megállapított kötelességének nem tett eleget, az elkövetett mulasztás súlyához mérten az erre vonatkozó szabályoknak megfelelően rendbírsággal büntethető.

(2) Rendbírság alkalmazásának van helye különösen:

a) a hagyaték leltározásával megbízott közeg terhére, ha a leltárt nem az előírt mintájú hagyatéki kimutatás felhasználásával készíti el, vagy ha a leltárt nem az előírt módon tölti ki;

b) a bírósági tisztviselő terhére, ha a hagyatékátadó végzést a jogerőre emelkedést követő 15 nap alatt az illetékes kiszabó hivatalnak nem küldi meg (4. §);

c) a hatóság eljáró tisztviselője és a közjegyző terhére, ha az előtte, illetőleg közbenjárásával létrejött ajándékozási és visszterhes ingatlanvagyonátruházási ügyletet az előírt határidőn belül illetékkiszabás céljából bejelenteni, illetőleg bemutatni elmulasztja (5. §);

d) a jóváhagyó vagy hozzájáruló hatóság eljáró tisztviselője terhére, ha a jóváhagyott jogügyletet az előírt határidőn belül, illetékkiszabás céljából nem jelenti, illetőleg nem mutatja be (5. §) továbbá, ha a bélyeggel vagy közvetlen fizetéssel lerovandó illeték alá eső jogügyletet vagy okiratot az illeték lerovása előtt jóváhagyja (31. §) vagy pedig az illetékköteles kiadványt az illeték lerovása nélkül kiállítja (55. §);

e) az adó- és értékbizonyítvány kiállítására hivatott tisztviselő terhére, ha az adó- és értékbizonyítványt a megszabott határidőben ki nem állítja, vagy ha abba helytelen adatokat jegyez be. (7. §)

(3) A rendbírságot a kiszabó hivatal írja elő s azt a marasztalt közeg a határozat jogerőre emelkedésének napját követő 15 nap alatt köteles megfizetni. A fizetési határidő elmulasztása esetében a rendbírságot közadók módjára kell beszedni.

(4) A megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya kivételes méltánylást érdemlő esetekben a megállapított rendbírságot mérsékelheti, esetleg elengedheti.

(5) A jelen §-on alapuló büntethetőség a cselekmény elkövetésétől számított 3 év alatt évül el.

XV. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

104. §

Illetékellenőrzési szemle

(1) Az illetékekre vonatkozó jogszabályokban megállapított illetéklerovási kötelesség, valamint az illeték módjára lerovandó szolgáltatás teljesítésének ellenőrzése céljából a kiszabó hivatal időről-időre szemlét köteles tartani.

(2) Ilyen ellenőrzési szemlét kell tartani:

a) az államhatalom és államigazgatás szerveinél;

b) bíróságnál és ügyészségnél;

c) törvény alapján szervezett intézménynél;

d) közjegyzőnél, hiteles tolmácsnál;

e) állami vállalatnál, nyilvános számadásra kötelezett társaságnál, korlátolt felelősségű társaságnál, kereskedelmi és ipari tevékenységet űző más társaságnál, intézetnél, egyesületnél és mindezek ügynökénél, valamint kereskedőnél és más iparűzőnél.

(3) A kiszabó hivatal kiküldött ellenőrző közege a hivatalos idő alatt bármikor jogosult az illetékekre vonatkozó jogszabályokba megállapított illetéklerovási kötelesség pontos teljesítésének ellenőrzése céljából a (2) bekezdés a)-d) pontjaiban felsoroltaknál megjelenni. A kiküldött ellenőrző közeg működésének megkezdése előtt személyazonosságát a kiküldő hatóság megbízó levelével és arcképes igazolvánnyal igazolni köteles.

(4) A (2) bekezdésben felsoroltak a hivatalos idő alatt kötelesek a megbízólevéllel ellátott pénzügyi ellenőrző közeget tájékoztatni, hogy a törvényben és egyes jogszabályokban az illetéklerovással kapcsolatban megállapított kötelességeiket teljesítik, illetőleg teljesítették-e. Ebből a célból a kiküldött ellenőrző közegnek a vonatkozó irataikat és könyveiket felmutatni kötelesek.

(5) Ha a (2) bekezdés a)-d) pontja alatt említettek az előző bekezdésben meghatározott kötelességüket vonakodnak teljesíteni, a kiküldött ellenőrző közeg erről szóló jelentése alapján a kiszabó hivatal a vonatkozó hatóság, hivatal, közjegyző vagy hites tolmács felettes, illetőleg felügyeleti hatóságát keresi meg, amely ellenük a fennálló fegyelmi vagy egyéb szabályok szerint jár el. Ha a vonakodó hatóságnak vagy hivatalnak felettes hatósága nincs, a pénzügyminiszter rendelkezését kell kérni.

(6) A (2) bekezdés e) pontjában említetteknél az illetékellenőrzési szemlét az adóellenőrzéssel egyidejűleg, azzal együtt kell teljesíteni.

105. §

Hivatalos lelet készítése

(1) A bíróság, más hatóság, közhivatal, közintézet, vagy a felsoroltak bármelyikét képviselő hivatalos személy, valamint a közjegyző és a hites tolmács vizsgálni kötelesek, hogy a náluk benyújtott (bemutatott) illeték alá eső iraton az illetéket szabályszerű módon és mértékben lerótták-e.

(2) Ha az (1) bekezdésben felsoroltakhoz benyújtott (bemutatott) iraton az illetéket nem a szabályszerű időben vagy módon vagy mértékben rótták le, illetőleg az iratot illetékkiszabás végett a kiszabó hivatalnál nem mutatták be, hivatalos leletet kell készíteni. Ha az iratot a kiszabó hivatalnál az illeték kiszabása (4. és 5. §) vagy közvetlen fizetése (88. §) céljából mutatják be elkésetten, hivatalos lelet készítésének nincs helye.

(3) Hivatalos leletet köteles készíteni az a pénzügyi ellenőrző közeg is, aki az illetékellenőrzési szemlén vagy más pénzügyi ellenőrzési vizsgálaton illetékhiányt, késedelmes vagy szabálytalan illetéklerovást vagy az illetékkiszabás végetti bejelentés (bevallás) körül mulasztást állapít meg.

(4) Hivatalos leletet kell készíteni különösen, ha

a) a bélyeggel kötelezően lerovandó illetéket nem, vagy hiányosan rótták le;

b) a lerovásra használt bélyeg ismételten használtnak vagy hamisítottnak látszik vagy pedig csonka, esetleg tépett;

c) a közvetlen illetékfizetés alá eső irat után az illetéket nem, vagy hiányosan fizették meg;

d) az illetékkiszabás céljából bemutatási kötelezettség alá eső iratról a bemutatást bizonyító kiszabó hivatali igazolás hiányzik;

e) ha nem az eredeti iratot, hanem annak hiteles másolatát nyújtják be (mutatják be), de a záradékból az, hogy az eredeti iraton az illetéket lerótták, illetőleg, hogy azt kiszabás végett bemutatták, nem tűnik ki;

f) az iratnak egyszerű (nem hitelesített) másolatát nyujtják be (mutatják be) és az eredeti példány felmutatásával nem igazolják, hogy az eredeti példányon az illetéket lerótták, illetőleg, hogy azt kiszabás végett bemutatták.

(5) A hivatalos leletet az erre a célra rendszeresített (6475-2. rakt. számú, a Nyomtatványellátó Állami Vállalattól beszerezhető ) ürlapon, valamennyi kérdőpont kitöltésével kell elkészíteni s annak az illetékkiszabáshoz szükséges, továbbá a fizetésre kötelezettre vonatkozó pontos adatokat kell tartalmaznia. Ha a hivatalos lelet százalékos illeték alá eső okiratra vonatkozik, a lelethez az okirat másolatát is csatolni kell.

(6) A hivatalos leletet annak készítője kelettel és névaláírással ellátni köteles s a lelet tartalmának valódiságát az azt kiállító közeg hatóságának vagy előljárójának hivatalosan igazolni kell. A megbízott pénzügyi közeg által illeték ellenőrzési szemle vagy más pénzügyi ellenőrzési vizsgálat során, valamint a közjegyző és hiteles tolmács által készített hivatalos leletnél ez az igazolás elmarad. A hivatalos leletet esetleges mellékleteivel együtt az illetékes kiszabó hivatalnak kell megküldeni.

(7) A hivatalos leletben foglalt adatokat az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyító erejűnek kell tekinteni.

(8) A leletező a hivatalos lelet készítésekor a megleletezett beadványon, okiraton vagy egyéb iraton a leletben megrögzített illetékhiány összegét, százalékos illeték alá eső okiratnál a leletezés megtörténtét, továbbá a leletezés helyét és idejét tintával vagy tintairónnal feljegyezni és a feljegyzést aláírni köteles.

HARMADIK RÉSZ

Életbeléptetés

106. §

Továbbra is hatályban maradó jogszabályok

(1) A törvényekben és törvényerejű rendeletekben foglalt illetékjogi rendelkezések közül a következők maradnak hatályban:

a vasutak és csatornák külön összpontosított telekkönyvezéséről szóló 1868: I. tv. 49. §-a;

a kisajátításról szóló 1881: XLI. tv. 63. §-ának okirati és eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezései;

a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927:XXI. tv. 204. §-a;

az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról szóló 1928: XL. tv. 168. §-a;

a hivatalos statisztikai szolgálatról szóló 1929: XIX. tv. 20. §-a;

a társadalombiztosítási bíráskodásról szóló 1932: IV. tv. 45. §-a;

a magyar tengerhajózási vállalatok kedvezményeiről szóló 1934: IV. tv.-nek illetékekre vonatkozó rendelkezései;

a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1942: XVI. tv.-nek illetékekre vonatkozó rendelkezései;

a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről szóló 1946: XXV. tv. 3. §-a;

a múzeumokról és műemlékekről szóló 1949: 13. tvr. 35. §-a;

(2) A kormány-, illetőleg minisztertanácsi rendeletekben foglalt illetékjogi rendelkezések közül a következők maradnak hatályban:

házhelyek csereingatlanok útján megszerzésének előmozdításáról szóló 1860/1944. (V. 25.) ME rendeletnek az 1949: XXIV. tv. 12. §-ával korlátozott 2. §-a;

a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földművesnép földhözjuttatásáról szóló 600/1945. (III. 18.) ME rendelet 52. §-a;

a 600/1945. (III. 18.) ME rendelet alapján történő földhözjuttatásoknak és az azzal kapcsolatos eljárásoknak az illetékek alól mentesítéséről szóló és az 1949: XXIV. tv. 10. §-val korlátozott 3120/1945. (VI. 19.) ME rendelet;

a közforgalmú magánvasútak megváltásáról és az évjáradékok ellenében megváltott helyiérdekű vasutak követeléseinek kiegyenlítéséről szóló 4780/1945. (VII. 15.) ME rendelet 6. §-a;

az állam szociálpolitikai feladatairól és a szociálpolitikai szervekről szóló 6300/1945. (VIII. 12.) ME rendelet 17. §-a;

a sokgyermekes anyák megsegítéséről szóló 7080/1945. (IX. 1.) ME rendelet 5. §-a;

a háborús események következtében elveszett, vagy megsemmisült telekkönyvi beadványok pótlásáról szóló 2310/1946. (III. 5.) ME rendelet 2. §-ának illetékmentességet megállapító rendelkezései;

a magyarországi német vagyonnak a Szovjetunió részére való átadásával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 6280/1946. (VI. 2.) ME rendelet 2. §-a;

a MASZOVOL Magyar-Szovjet Nyersolaj Rt. adó- és illetékkedvezményéről szóló 4210/1947. (IV. 12.) ME rendelet;

a MESZHART Magyar-Szovjet Hajózási Rt. adó- és illetékmentességéről szóló 4220/1947. (IV. 12.) ME rendelet,

a MASZOVLET Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. adó-, vám- és illetékmentességéről szóló 4230/1947. (IV. 12.) ME rendelet;

a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének Kormánya között Magyar-Szovjet Bauxit Alumínium Társaságok létesítése tárgyában 1946: április hó 8. napján létrejött egyezménnyel kapcsolatos adó- és illetékmentességről szóló 4240/1947. (IV. 12.) ME rendelet;

a MOLAJ Magyar-Szovjet Olajművek Rt. adó- és illetékkedvezményéről szóló 4250/1947. (IV. 12.) ME rendelet;

a hitelszövetkezetekről és az Országos Szövetkezeti Hitelintézetről szóló 12890/1947. (XI. 19.) Korm. rendelet 62. §-a;

a hitelszövetkezetekről és az Országos Szövetkezeti Hitelintézetről szóló 12890/1947. (XI. 19.) Korm. rendelet kiegészítéséről szóló 6160/1948. (VI. 5.) Korm. rendelet 4. §-a;

a Kossuth-díj alapításáról szóló 1948: XVIII. tv. végrehajtásáról szóló 3110/1948. (III. 13.) Korm. rendelet 13. §-a;

a lakásügyi ideiglenes rendezéséről szóló 6000/1948. (V. 16.) Korm. rendelet 15. §, 44-45. §-ainak illetékmentességet megállapító rendelkezései;

a háború folytán szükségessé vált kivételes holtnaknyilvánítási szabályok megállapításáról szóló 12200/1948. (XII. 4.) Korm. rendelet 15. §-a;

az ország felszabadításáért kifejtett szabadságharcos tevékenység és a nemzeti ellenállási mozgalom rokkantjainak és vértanúi hozzátartozóinak gondozásáról szóló 12830/1948. (XII. 23.) Korm. rendelet 17. §-a;

a szolgálati jogviszonyból eredő egyes követelések biztosításáról szóló 13190/1948. (XII. 29.) Korm. rendelet 4. §-a;

a kislakásépítési váltság fizetéséről szóló 13270/1948. (XII. 30.) Korm. rendelet 8. §-a;

a földművesszövetkezetek és a földbérlőszövetkezetek termelőszövetkezeti csoportjairól szóló 14000/1948. (XII. 18.) Korm. rendelet 1. §-a;

a földreform és telepítés során juttatásban részesült és termelőszövetkezeti csoportban résztvevő személyek egyes juttatott vagyontárgyai után fennálló fizetési kötelezettségének felfüggesztéséről szóló 1020/1949. (I. 30.) Korm. rendelet 2. §-a;

a közületek által újjáépített, illetőleg helyreállított épületeknek a KIK által való kezeléséről szóló 1930/1949. (III. 3.) Korm. rendelet 7. §-a;

a közületi és egyes más ingatlanok kezeléséről szóló 4028/1949. (V. 12.) Korm. rendelet 15. §-a;

a dohányszárító pajták és a dohánytermeléssel kapcsolatos egyéb épületek emeléséről, helyreállításáról, áttelepítéséről, valamint a felépítmények telekkönyvi tulajdonjogának biztosításáról szóló 4041/1949. (V. 21.) Korm. rendelet 4. §-a;

a mezőgazdasági ingatlanok és azok felszerelésének felajánlásáról szóló 4091/1949. (VI. 16.) Korm. rendelet 10. §-a;

a közadóbehajtási eljárásról szóló 4187/1949. (VIII. 9.) Korm. rendelet 34. és 54. §-ainak illetékmentességet megállapító rendelkezései;

a feloszlatott egyesületek vagyonának átszállásáról szóló 4287/1949. (X. 20.) MT rendelet 3. §-a;

a cégjogi rendelkezések kiegészítéséről szóló 4370/1949. (XII. 28.) MT rendelet 3. §-a;

a Magyar-Szovjet Olaj Részvénytársaság alapszabályáról, valamint adó- és illetékkedvezményéről szóló 26/1950. (I. 21.) MT rendelet 4. és 5. §-a;

a Magyar-Szovjet Bauxit-Aluminium Részvénytársaság alapszabályáról, valamint adó- és illetékkedvezményéről szóló 27/1950. (I. 21.) MT rendelet 4. és 5. §-a;

az önálló termelőszövetkezetekről szóló 133/1950. (V. 7.) MT rendelet 7. §-a;

a dolgozók egészségügyi ellátásáról szóló 139/1950. (V. 14.) MT rendelet 7. §-a;

kislakásépítési váltság fizetése, továbbá a kislakásépítés előmozdításáról szóló 10400/1948. (X. 23.) Korm. rendelet egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 194/1950. (VII. 22.) MT rendelet 11. §-a;

a dolgozók lakáscseréjének előmozdításáról szóló 208/1950. (VIII. 20.) MT rendelet 3. §-a;

(3) A pénzügyminiszteri rendeletben foglalt illetékjogi rendelkezések közül a következők maradnak hatályban:

a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1942: XVI. tv. adó- és illetékkedvezményeket tartalmazó részének végrehajtásáról szóló 250/1943. (II. 7.) PM rendelet 20-25. §-ainak illetékvonatkozású rendelkezései;

a háborús események következtében elveszett, megsemmisült, vagy használhatatlanná vált telekkönyvek pótlására irányuló eljárás illetékmentességéről szóló 190273/1945. (VIII. 14.) PM rendelet;

az izraelita vallásuk vagy zsidó származásuk miatt üldözés folytán életüket vesztett személyek örököseinek illetékkedvezményéről szóló 100147/1947. (I. 19.) PM rendelet;

a Magyar Egyesített Városi Kölcsönök telekkönyvi bejegyzésének vagy feljegyzésének illetékmentességéről szóló 175534/1947. (IX. 24.) PM rendelet;

az Országos Szövetkezeti Hitelintézet és a kötelékébe tartozó tagszövetkezetek illeték- és adókedvezményéről szóló 175485/1947. (IX. 27.) PM rendelet;

a hősi halottnak nem tekinthető katonai, valamint a háborús események következtében meghalt polgári személyek örököseinek illetékkedvezményéről szóló 175705/1947. (XI. 12.) PM rendelet;

a hazatért hadifoglyok részére engedélyezhető kölcsön folyósításával kapcsolatos okiratok és beadványok illetékmentességéről szóló 175728/1947. (XI. 6.) PM rendelet;

a Pénzintézeti Központ illetékkedvezményéről szóló 97047/1948. (II. 8.) PM rendelet;

az erdőkihasználás engedélyezésével kapcsolatos illetékmentességről szóló 97942/1948. (II. 11.) PM rendelet;

a lakóházak építésére és helyreállítására a közületek részére engedélyezett kölcsönök illetékmentességéről szóló 245180/1948. (VII. 11.) PM rendelet;

az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet Rt. illetékkedvezményéről szóló 245456/1948. (XI. 17.) PM rendelet;

a hadifoglyok és polgári személyek (deportáltak) hazaszállítása ügyében kiállított okiratok illetékmentességéről szóló 245688/1948. (IX. 11.) PM rendelet;

magyar állampolgár Romániában fekvő ingatlanának román állampolgárok Magyarországon fekvő ingatlanával történő elcserélésének illetékkedvezményéről szóló 245987/1948. (X. 10.) PM rendelet;

Szeged város házhelyeinek eladásával kapcsolatos illetékmenteségről szóló 246768/1948. (XII. 24.) PM rendelet;

a hazatért hadifoglyok illetékmentességéről szóló 245267/1948. (VII. 22.) PM rendelet;

a hazatért hadifoglyok illetékmentességéről szóló rendelet módosításáról szóló 246857/1948. (XII. 30.) PM rendelet;

az Országos Kisipari Szövetkezet és a Kisipari Termelőszövetkezetek illetékkedvezményéről szóló 246940/1948-1949. (I. 7.) PM rendelet;

az Épülethelyreállítási Kölcsönakcióval kapcsolatos illetékmentességről szóló 110077/1949. (I. 12.) PM rendelet;

a KÖZELBIZ által kötött szerződések illetékmentességéről szóló 111432/1949. (IV. 10.) PM rendelet;

a Szövetkezetek Országos Szövetsége illetékkedvezményéről szóló 112142/1949. (V. 22.) PM rendelet;

a lakásépítő szövetkezetekről, valamint a szövetkezeti és családi házakról szóló 372-56/1950. (VIII. 4.) PM rendelet 16. §-ának illetékmentességet megállapító rendelkezései.

107. §

Hatálybalépés

(1) A jelen rendelet az 1951: január hó 1. napján lép hatályba.

(2) Az állami bélyeges ürlappal, bélyeggel vagy közvetlen fizetéssel lerovandó illetékekre vonatkozó szabályokat azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben az állam joga az illetékhez az 1950: december 31. napja után nyílik meg. A vagyonátruházási és a kiszabás útján fizetendő egyéb illetékekre vonatkozó szabályokat pedig akkor kell alkalmazni, ha az illetékkiszabás végetti bejelentés (bemutatás) vagy feljelentés az 1950: december 31. napja után történt. A bírói eljárásokban lerovandó illetékekre vonatkozó szabályokat azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben az eljárás megindítása iránt beadványt a bírósághoz az 1950: december 31. napja után terjesztettek elő.

(3) A jelen rendelet hatálybalépésével az illetékekre vonatkozó korábbi jogszabályok, valamint más jogszabályoknak az illetékekre vonatkozó rendelkezései - hacsak azok a 106. §-ban kifejezetten említve nincsenek - hatályukat vesztik. A hatályukat vesztett jogszabályok azonban továbbra is irányadók azokban az esetekben, amelyekben a jelen rendeletet a (2) bekezdés értelmében alkalmazni nem lehet.

(4) Ahol valamely jogszabály a jelen rendelettel hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik, ahelyett ezentúl a jelen rendeletnek megfelelő rendelkezését kell érteni.

Dr. Antos István s. k.,

pénzügyminisztériumi államtitkár