BH 2019.2.63 Helyi iparűzési adónemben az adóalap csökkenthető az anyagköltséggel és a közvetített szolgáltatás értékével [1990. évi C. tv. (Htv.) 39. § (1) bek., 52. §, 2000. évi C. tv. (Számtv.) 78. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 3. § (3) bek., 275. §].

Kapcsolódó határozatok:

Kúria Pfv.22131/1999. (BH 2002.12.490), Győri Törvényszék K.27028/2008/5., Győri Törvényszék K.27210/2008/10., Kúria Kfv.35362/2008/4. (AVI 2012.11.124), Fővárosi Törvényszék K.34323/2008/8., Fővárosi Törvényszék K.33879/2008/6., Kúria Kfv.37425/2009/7. (BH 2011.11.323), Kúria Kfv.35554/2009/4., Kúria Kfv.37854/2009/4., Pécsi Törvényszék K.21403/2010/19., Kúria Kfv.35342/2011/10. (EH 2012.05.K1), Gyulai Törvényszék K.23172/2012/3., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.29538/2013/22., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32578/2013/8., Kúria Kfv.35305/2013/5., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33795/2013/13., Kúria Kfv.35604/2014. (EH 2016.03.K10), Kúria Kfv.35256/2014/9. (AVI 2016.1.4), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31022/2013/34., Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27419/2013/24., Kúria Kfv.35644/2014/6. (BH+ 2015.10.444), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33804/2014/13., 3114/2015. (VI. 23.) AB végzés, Kúria Kfv.35430/2014/8. (BH 2016.2.49), Kúria Kfv.35213/2015/8., Kúria Kfv.35033/2015/9. (BH 2016.6.159), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33930/2014/27., Kúria Kfv.35516/2015/9. (EH 2016.10.K26), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30300/2015/46., Kúria Kfv.35683/2016/7. (BH 2017.7.247), Kúria Kfv.35505/2016/7. (EH 2017.10.K29), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33642/2016/21., Kúria Kfv.35059/2018/4. (*BH 2019.2.63*), 3120/2023. (III. 14.) AB végzés

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adóhatóság a felperesnél helyi iparűzési adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az elsőfokú adóhatóság, az alperes által elrendelt új eljárás eredményeként hozott határozatában, elutasította a felperes észrevételét, mellőzte a székhelyváltozás-bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése miatti mulasztási bírság kiszabását, helyi iparűzési adóelőleg kiegészítés fizetési kötelezettség tekintetében 2008. évre megállapította az elévülést, 2009. évre nem tett megállapítást. A felperes terhére iparűzési adónemben 2008. évre 526 781 Ft, 2009. évre 520 259 Ft, 2010. évre 478 863 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, amelyekhez kapcsolódóan adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdésére, 140. § (2) bekezdésére, 165. § (1) és (4) bekezdéseire, 170. § (1) bekezdésére, 171. § (1) és (2) bekezdéseire, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdésére, 52. § 22. pont a) alpontjára, 37., 38. és 40. pontjaira, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számtv.) 3. § (7) bekezdésére alapította.

[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes - a 2016. február 29. napján kelt határozatban - az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a 2008. évi iparűzésiadó-különbözetet, az ehhez kapcsolódó adóbírságot és késedelmi pótlékot elévülés miatt törölte, a 2009-2010. évi iparűzésiadó-különbözetet 999 122 Ft-ban, az adóbírságot 447 536 Ft-ban, a késedelmi pótlékot 264 280 Ft-ban állapította meg, az elsőfokú határozat megváltoztatással nem érintett részeit helybenhagyta. Az alperes jogszerűnek értékelte az iparűzésiadó-alap anyagköltségekkel történő csökkentését. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú adóhatóság adójogi szempontból, az Art. 1. § (7) bekezdése alapján, helytállóan minősítette a felperes szerződéseit, megalapozottan állapította meg, hogy a felperes az alvállalkozói teljesítések értékének összegével, továbbá közvetített szolgáltatások jogcímén sem csökkenthette volna iparűzési adó alapját.

[3] A felperes az alvállalkozói teljesítések igénybevételének vizsgálatához 23 megrendelővel, 11 alvállalkozóval kötött szerződést nyújtott be, majd 2014. március 7-én úgy nyilatkozott, hogy "az ellenőrzés során becsatolt, a revízió rendelkezésére bocsátott szerződések tartalmilag tipikusak, valósághűen szemléltetik a B. H. és megrendelői, illetve a B. H. és alvállalkozói között megkötött szerződések tartalmát, mind a szerződés tárgya, mind a teljesítés módja, mind pedig a díjfizetés tekintetében". E szerződések vegyes szerződések. A felperes fő tevékenysége 2008-2010. évben számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenység volt, ami tipikusan megbízási szerződések megkötésére alapot adó, gondos ügyellátást feltételez, ez a felperes szerződésekben vállalt szolgáltatásainak a fő jellemzője. A felperest a szerződésekben megjelölt időpontoktól kezdve folyamatosan, határozatlan időre terhelte a feladatok ellátásának kötelezettsége, ezek tekintetében a megrendelő írásos megrendeléseitől függően állt rendelkezésre, ami ellentétben áll a vállalkozási szerződések sajátosságaival. A felperes és megrendelői közötti szerződések egyikében sincs konkrét vállalkozói díj kikötve. A díjtételek elemzése alapján is az állapítható meg, hogy ezek nem az eredményre tekintettel, nem vállalkozói díjként, hanem a megbízási típusú jogügylethez igazodóan az ügyellátásért, a megbízó érdekében kifejtett tevékenységgel arányosan járó, a ráfordítások ellentételezéseként kerültek meghatározásra. Ezt alátámasztja a felperes számlázási gyakorlata is, a felperes szerződései ezért nem vállalkozói, hanem megbízási szerződéseknek minősülnek.

[4] A felperes által becsatolt - megrendelőkkel kötött - szerződések szerinti szolgáltatások közvetített szolgáltatásként sem számolhatók el, mert nem tartalmazzák a közvetítés lehetőségét, és a kimenő számlákon sincs utalás arra, hogy közvetített szolgáltatást tartalmaznának. A felperes az általa vásárolt szolgáltatást nem közvetítette, hanem igénybe vett szolgáltatásként a saját teljesítményéhez használta fel.

[5] A fordítási és fogtechnikai munka közvetített szolgáltatásként történő elszámolásának sem álltak fenn a törvényi feltételei. A felperes és a fordító iroda között megvalósult elektronikus levélváltás nem minősül vállalkozási szerződésnek, ezért az összegekkel az iparűzésiadó-alap alvállalkozói teljesítésként sem csökkenthető. A fogtechnikai szolgáltatások értékével sem csökkenthető az iparűzésiadó-alap, mivel a felperes nem rendelkezik alvállalkozójával és a megrendelőjével sem írásban kötött szerződéssel. A fogtechnikusi tevékenység, mint igénybe vett szolgáltatás épül be a fogorvos által vállalt komplex fogászati ellátásba, ezért ennek értékével, közvetített szolgáltatásként az iparűzési adó alapja nem csökkenthető. A felperes által ellátott fogorvosi tevékenység nem vállalkozási, hanem megbízási jellegű tevékenység.

[6] Az alperes rögzítette azt is, hogy az elsőfokú adóhatóság a jogkövetkezmények alkalmazása során teljeskörűen és helytállóan mérlegelte a felperes javára és terhére szóló körülményeket, ennek szempontjairól számot adott, kivételes méltánylást érdemlő körülményt a felperes javára nem tárt fel, ilyet a felperes sem bizonyított.