AVI 2016.1.4 A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki

Kapcsolódó határozatok:

Kúria Pfv.22131/1999. (BH 2002.12.490), Győri Törvényszék K.27028/2008/5., Győri Törvényszék K.27210/2008/10., Kúria Kfv.35362/2008/4. (AVI 2012.11.124), Fővárosi Törvényszék K.34323/2008/8., Fővárosi Törvényszék K.33879/2008/6., Kúria Kfv.37425/2009/7. (BH 2011.11.323), Kúria Kfv.35554/2009/4., Kúria Kfv.37854/2009/4., Pécsi Törvényszék K.21403/2010/19., Kúria Kfv.35342/2011/10. (EH 2012.05.K1), Gyulai Törvényszék K.23172/2012/3., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.29538/2013/22., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32578/2013/8., Kúria Kfv.35305/2013/5., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33795/2013/13., Kúria Kfv.35604/2014. (EH 2016.03.K10), Kúria Kfv.35256/2014/9. (*AVI 2016.1.4*), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31022/2013/34., Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27419/2013/24., Kúria Kfv.35644/2014/6. (BH+ 2015.10.444), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33804/2014/13., 3114/2015. (VI. 23.) AB végzés, Kúria Kfv.35430/2014/8. (BH 2016.2.49), Kúria Kfv.35213/2015/8., Kúria Kfv.35033/2015/9. (BH 2016.6.159), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33930/2014/27., Kúria Kfv.35516/2015/9. (EH 2016.10.K26), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30300/2015/46., Kúria Kfv.35683/2016/7. (BH 2017.7.247), Kúria Kfv.35505/2016/7. (EH 2017.10.K29), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33642/2016/21., Kúria Kfv.35059/2018/4. (BH 2019.2.63), 3120/2023. (III. 14.) AB végzés

***********

[1952. évi III. tv. 182. § (3) bek.]

A felperes 2010. december 31-én megvásárolta a 31484/66 helyrajzi számú ingatlant 124 450 euró (34 690 437 Ft) ellenértékért.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) bizonyítási eljárást folytatott az ingatlan forgalmi értékére vonatkozóan, amelyet követően a 2011. június 8-án kelt fizetési meghagyásában az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét 92 600 000 Ft-ban határozta meg, amely után a felperest 3 624 000 Ft vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. szeptember 16. napján kelt határozatával a fizetési meghagyást - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta. Rögzítette, hogy felperes a fellebbezéséhez benyújtotta az L.B.E. Románia s.r.l. ingatlan-értékbecslő társaságnak az ingatlanra készített szakvéleményét, annak fordítását, továbbá az ingatlan értékesítése során kapott vételi ajánlatot. Álláspontja szerint e beadványokat is értékelve az elsőfokú adóhatóság a helyszíni szemle és az alkalmazott összehasonlító adatok alapján helytállóan állapította meg a forgalmi értéket, és a mérlegelés során figyelembe vett körülményeket megfelelő részletezettséggel ismertette jogszerű határozata indokolásában.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatásával a kiszabott illeték mérsékelését, illetve a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Megalapozatlansága okán vitatta az adóhatóság által megállapított forgalmi értéket. A perben igazságügyi szakértő kirendelését kérte, meghatározta a szakértő személyét és a felteendő kérdéseket is. Előterjesztette továbbá azt a vállalkozói szerződést, illetve kapcsolódóan azokat számlákat és kimutatásokat az elvégzett munkákról, amelyek a megvásárolt ingatlan felújítására vonatkoztak.

Az elsőfokú bíróság kirendelése alapján eljárt szakértő szakvéleményében az ingatlan forgalmi értékét 41 000 000 Ft-ra értékelte.

Az alperes kifogásolta, hogy konkrétumok nélküli a szakvélemény, nem tartalmazza, a szakértő mely tényezőket értékelt, milyen módszerrel járt el a forgalmi érték megállapítása során, a befolyásoló tényezők felsorolása is csak példálózó. Kérte ezért a szakértői vélemény figyelembevételének mellőzését. A felperes - idézve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) a nem teljes körű, aggályos szakvélemény esetére irányadó bírósági intézkedéseket szabályozó 182. §-ának (3) bekezdését - kérte az elsőfokú bíróságot, hogy hívja fel a szakértőt a szakvéleménye teljességéhez szükséges felvilágosítás megadására, illetve szükség esetén rendelje el a szakértői vélemény kiegészítését.

Az alperes benyújtotta a szakértő meghallgatása, illetve a szakvélemény kiegészítése körében a szakértőhöz indítványozandó kérdéseit, amelyet megtett a felperes is. A szakértő kiegészítette szakvéleményét, majd a tárgyaláson történt meghallgatása során fenntartotta a szakvéleményében foglaltakat. Az alperes álláspontja szerint a kiegészített szakértői vélemény a kiegészítése, illetve a szakértő meghallgatása után sem megalapozott. A felperes a szakértő meghallgatását követően fenntartotta keresetét.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint meggyőződése, hogy "a szakvélemény helyességéhez nyomatékos kétség fér" és mivel a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján felperest terhelte a bizonyítás, így kétséget kizáró módon, ítéleti bizonyossággal megállapítani nem tudta az alperesi megállapítás és határozat jogszerűtlenségét.