AVI 2012.11.124 Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik [2003. évi XCII. tv. 93. § (1) bek.]

Pertörténet:

Kúria Pfv.22131/1999. (BH 2002.12.490), Győri Törvényszék K.27028/2008/5., Győri Törvényszék K.27210/2008/10., Kúria Kfv.35362/2008/4. (*AVI 2012.11.124*), Fővárosi Törvényszék K.34323/2008/8., Fővárosi Törvényszék K.33879/2008/6., Kúria Kfv.37425/2009/7. (BH 2011.11.323), Kúria Kfv.35554/2009/4., Kúria Kfv.37854/2009/4., Pécsi Törvényszék K.21403/2010/19., Kúria Kfv.35342/2011/10. (EH 2012.05.K1), Gyulai Törvényszék K.23172/2012/3., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.29538/2013/22., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32578/2013/8., Kúria Kfv.35305/2013/5., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33795/2013/13., Kúria Kfv.35604/2014. (EH 2016.03.K10), Kúria Kfv.35256/2014/9. (AVI 2016.1.4), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31022/2013/34., Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27419/2013/24., Kúria Kfv.35644/2014/6. (BH+ 2015.10.444), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33804/2014/13., 3114/2015. (VI. 23.) AB végzés, Kúria Kfv.35430/2014/8. (BH 2016.2.49), Kúria Kfv.35213/2015/8., Kúria Kfv.35033/2015/9. (BH 2016.6.159), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33930/2014/27., Kúria Kfv.35516/2015/9. (EH 2016.10.K26), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30300/2015/46., Kúria Kfv.35683/2016/7. (BH 2017.7.247), Kúria Kfv.35505/2016/7. (EH 2017.10.K29), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33642/2016/21., Kúria Kfv.35059/2018/4. (BH 2019.2.63), 3120/2023. (III. 14.) AB végzés

***********

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos ellenőrzésének vizsgálatát végezte. Az ellenőrzés eredményeként a 2007. augusztus 1. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 6 810 753 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte az adóhiánynak minősülő adókülönbözet, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. november 26. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a zöldség-gyümölcs kiskereskedelmi tevékenységet folytató felperes az ellenőrzés alá vont időszak minden évében veszteséget vallott (-3 221 425 Ft, -4 790 939 Ft, -1 932 694 Ft, -3 560 004 Ft, -3 476 511 Ft), nettó jövedelme ugyanakkor évente 352 078 Ft, 393 231 Ft, 411 000 Ft, 437 500 Ft, 485 159 Ft volt. Az elsőfokú hatóság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege. Ezért az adó alapját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával becsléssel állapította meg. Az elsőfokú hatóság a felperes nyilatkozataiban rögzített adatok, a rendelkezésére bocsátott bizonylatok, iratok, a beszerzett bizonyítékok alapján pénzforgalmi mérlegben rögzítette a felperes bevételeit, illetve a kiadásait, megállapítva, hogy a felperesnek összesen: 20 219 690 Ft forráshiánya keletkezett. A kiadásait tehát megszerzett, de be nem vallott jövedelemből fedezte, ezért a forráshiány összegét az elsőfokú hatóság eltitkolt jövedelemnek minősítette, és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. §-ának (1) bekezdése, 28. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számította hozzá, amelyre nézve a jövedelem eltitkolást megállapította. A felperesnek ezáltal személyi jövedelemadóban adókülönbözete keletkezett.

Az alperes nem fogadta el többek között a felperes azon hivatkozását, hogy a testvérétől, játéknyereményekből 5 000 000 Ft támogatást, egy magánszemélytől 10 000 000 Ft kölcsönt kapott, továbbá a szülei hagyatékából 3 200 000 Ft készpénz-megtakarításban részesült.

A felperes keresetében vitatta az adóhatóság eljárásának és megállapításainak jogszerűségét. Álláspontja szerint az adóhatóság a vagyonosodási vizsgálatra vonatkozó megbízólevél hiányában járt el, az eljárási jogszabálysértés semmiségi okot keletkeztetett, amely megalapozza a határozatok hatályon kívül helyezését.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a) pontja a bevallások utólagos vizsgálatát az adóellenőrzési célok között felsorolja, továbbá tényszerűen megállapítható az, miszerint felperes a megbízólevéllel egyidejűleg tájékoztatást kapott arról, hogy az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot fog végezni, ezért annak lefolytatására jogszerűen került sor.

Az Art. 47. §-ának (3) bekezdése szabályozza az iratmegőrzési kötelezettséget, ugyanakkor az Art. 97. §-ának (4) bekezdéséből következően a bizonyítatlanság terhe az adózóra esik, így érdekében áll, hogy az általa állított tényeket a lehető leghitelesebb módon, okirattal igazolja.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság jogszerűen alkalmazott becslést, a felperes által vitatott tételek körében a rendelkezésére álló bizonyítékokat helytállóan értékelte, ezért határozatai ténybelileg és jogilag megalapozottak.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Art. 87. §-át, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. A felperes általánosságban, és jogszabályhelyek megjelölése nélkül vitatta az elsőfokú ítélet jogszerűségét. Sérelmezte, hogy az adóhatóság becsléssel 2001. évre a pénzforgalmi mérlegbe 6 220 925 Ft vállalkozásból származó veszteséget állított be, ugyanakkor nem részletezte, hogy ez miből tevődött össze, így a 2001. évre vonatkozó megállapítása megalapozatlan.