BH 2016.6.159 A felülvizsgálati kérelemnek az a része, amelyik jogszabálysértés megjelölése nélkül vitatja a jogerős ítélet jogszerűségét, nem felel meg a Pp. 275. § (2) bekezdésének [1952. évi III. tv. 272. §, 275. §].

Kapcsolódó határozatok:

Kúria Pfv.22131/1999. (BH 2002.12.490), Győri Törvényszék K.27028/2008/5., Győri Törvényszék K.27210/2008/10., Kúria Kfv.35362/2008/4. (AVI 2012.11.124), Fővárosi Törvényszék K.34323/2008/8., Fővárosi Törvényszék K.33879/2008/6., Kúria Kfv.37425/2009/7. (BH 2011.11.323), Kúria Kfv.35554/2009/4., Kúria Kfv.37854/2009/4., Pécsi Törvényszék K.21403/2010/19., Kúria Kfv.35342/2011/10. (EH 2012.05.K1), Gyulai Törvényszék K.23172/2012/3., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.29538/2013/22., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32578/2013/8., Kúria Kfv.35305/2013/5., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33795/2013/13., Kúria Kfv.35604/2014. (EH 2016.03.K10), Kúria Kfv.35256/2014/9. (AVI 2016.1.4), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31022/2013/34., Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27419/2013/24., Kúria Kfv.35644/2014/6. (BH+ 2015.10.444), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33804/2014/13., 3114/2015. (VI. 23.) AB végzés, Kúria Kfv.35430/2014/8. (BH 2016.2.49), Kúria Kfv.35213/2015/8., Kúria Kfv.35033/2015/9. (*BH 2016.6.159*), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33930/2014/27., Kúria Kfv.35516/2015/9. (EH 2016.10.K26), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30300/2015/46., Kúria Kfv.35683/2016/7. (BH 2017.7.247), Kúria Kfv.35505/2016/7. (EH 2017.10.K29), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33642/2016/21., Kúria Kfv.35059/2018/4. (BH 2019.2.63), 3120/2023. (III. 14.) AB végzés

***********

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2009., 2010. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2012. szeptember 26. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.

[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. február 8. napján kelt határozatával az adózó 2010. évi adózás előtti eredménye összegét megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot hatályában fenntartotta.

[3] Indokolása szerint az adózó 2010-ben döntést hozott arról, hogy leépítést fog végrehajtani. Sz. Sz. munkavállaló felmondásával kapcsolatban megállapításra került, hogy a felmerülő költségek kétszeresen lettek kimutatva, amely eljárása nem felelt meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében foglalt valódiság elvének.

[4] Az elbocsátásokkal érintett további 14 fő esetében a revízió megállapította, hogy míg a felmondásukról 2010. évben született döntés, addig mind az utolsó munkában töltött napjuk, mind a munkaviszonyuk megszűnésének a napja 2011. évre esett, és ekkor történt juttatásaiknak a kifizetése is. A gazdasági esemény (leépítés) meghatározó eleme a jogviszony megszűnésének, illetve a - Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 97. § (2) bekezdése szerinti - elszámolás esedékességének az időpontja, nem pedig a leépítésre vonatkozó döntés meghozatalának az ideje.

[5] Az alperes megállapította, hogy felperes a bruttó innovációs járulékkötelezettségét 2009-ben 29 000 000 Ft-tal, 2010. évben 51 067 000 Ft-tal, három tanulmány költségeivel csökkentette.

[6] A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 115/G. § g) pontja és 115/H. § (2a) bekezdése szerint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) feladat- és hatáskörébe tartozik a kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenység minősítésével kapcsolatos hatósági és szakértői feladatok ellátása, valamint egyes költségeknek a K+F tevékenységekhez való hozzárendelhetőségének eldöntése.

[7] A felperesnél több külföldi állampolgárságú, az O. cégcsoporthoz tartozó külföldi vállalatnál munkaviszonyban lévő személy is dolgozott kiküldöttként. Ezen személyek jövedelme után a kiszámított negyedéves szja-előlegeket a felperes oly módon fizette meg, hogy a kiszámolt adóelőlegeket a saját bankszámlájáról, de az érintett magánszemélyek adóazonosító jelének feltüntetésével utalta el az adóhatóságnak.

[8] Az alperes álláspontja szerint a magánszemély helyett, és nevében megfizetett adóelőleg nem a vállalkozás érdekében felmerülő kiadás, mivel a bruttó bért terhelő adót a magánszemélynek kell megfizetnie a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 11. § (2) bekezdése értelmében, és a felperes, mivel nem minősül kifizetőnek, adóelőleg megállapítására sem kötelezett az Szja. tv. 46. § (3) bekezdése alapján. A magánszemélyeknek kell tehát az adóelőleget is megállapítaniuk, bevallaniuk az Szja tv. 46. § (9) bekezdése értelmében.

[9] A felperes által alkalmazott módon az szja-előleg nem számolható el a társaság költségeként, mivel az nem a vállalkozási tevékenység érdekében merült fel, ezért annak összegével az alperes a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjára, valamint a 3. számú mellékletének A. rész 13. pontjára hivatkozással a felperes tao adóalapját megnövelte.

[10] A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését kérte.

[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.

[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a határozatok megváltoztatásával fizetési kötelezettségei törlését, illetve az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és a másodfokú hatóság új eljárásra utasítását, esetlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

[13] A munkavállalói felmondásokkal kapcsolatosan előadta, hogy vitatja az elsőfokú bíróságnak az Sztv. 32. § (1) bekezdése és 15. § (7) bekezdése alapján kialakított álláspontját, mert a munkavállaló felmondásáról, valamint a további 14 munkavállaló munkaviszonyának megszüntetéséről szóló döntés a 2010. évre esett, így az Sztv. 15. § (2) bekezdésében meghatározott teljesség elve alapján úgy értékelte, hogy e kötelezettségei a mérleg fordulónapjával lezárt üzleti év gazdasági eseményeiből erednek. Az Mt. 97. § (2) bekezdéséből pedig nem következik, hogy a felmondással kapcsolatosan költségek tekintetében számviteli szempontból a tényleges kifizetésnek lenne legnagyobb gazdasági súlya. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú ítélet indokolása sommás, az elsőfokú bíróság így elmulasztott eleget tenni indokolási kötelezettségének, illetve az 1. pontban nem merítette ki teljeskörűen a kereseti kérelmet.

[14] A K+F tevékenység körében a felperes álláspontja szerint a perben kirendelt szakértőnek nem volt szakértelme ahhoz, hogy megfelelően megítélje a kérdéses tanulmány K+F tartalmát. Az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem tett eleget tanúbizonyítási indítványának, a tényállás-tisztázási kötelezettségét megsértette és így érdemi döntése nem volt jogszerű. Álláspontja szerint az adóbírság körében is kellően bizonyította gondos eljárását.