32019L1937[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1937 IRÁNYELVE

(2019. október 23.)

az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről

I. FEJEZET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS A VÉDELEMRE VONATKOZÓ FELTÉTELEK

1. cikk

Cél

Ezen irányelv célja, hogy meghatározott területeken javítsa az uniós jog és szakpolitikák érvényesítését olyan közös minimumszabályok megállapítása révén, amelyek az uniós jog megsértését bejelentő személyek magas szintű védelméről rendelkeznek.

2. cikk

Tárgyi hatály

(1) Ez az irányelv közös minimumszabályokat állapít meg az uniós jog alábbi megsértését bejelentő személyek védelme érdekében:

a) a mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok hatálya alá tartozó jogsértések a következő területeken:

i. közbeszerzés;

ii. pénzügyi szolgáltatások, termékek és piacok, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése;

iii. termékbiztonság és termékmegfelelőség;

iv. közlekedésbiztonság;

v. környezetvédelem;

vi. sugárvédelem és nukleáris biztonság;

vii. élelmiszer- és takarmánybiztonság, valamint állategészségügy és állatjólét;

viii. közegészségügy;

ix. fogyasztóvédelem;

x. a magánélet és a személyes adatok védelme, valamint a hálózati és információs rendszerek biztonsága;

b) az EUMSZ 325. cikkében említett, az Unió pénzügyi érdekeit érintő és a vonatkozó uniós intézkedésekben részletesebben meghatározott jogsértések;

c) az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdésében említett belső piaccal kapcsolatos jogsértések - többek között a versenyre és az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok megsértése -, továbbá a belső piaccal kapcsolatos olyan jogsértések, amelyek olyan cselekményekhez kapcsolódnak, amelyek sértik a társasági adóra vonatkozó szabályokat, vagy olyan konstrukciókhoz, amelyek célja a társasági adóra vonatkozó, alkalmazandó jogszabályok tárgyát vagy célját meghiúsító adóelőny szerzése.

(2) Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon hatáskörét, hogy a nemzeti jog szerinti védelmet az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó területekre és jogi aktusokra is kiterjesszék.

3. cikk

Kapcsolat egyéb uniós jogi aktusokkal és nemzeti rendelkezésekkel

(1) Amennyiben a melléklet II. részében felsorolt, ágazatspecifikus uniós jogi aktusok különös szabályokat állapítanak meg a jogsértések bejelentésére vonatkozóan, úgy az említett szabályokat kell alkalmazni. Ezen irányelv rendelkezései annyiban alkalmazandók, amennyiben az adott kérdést nem szabályozzák kötelező jelleggel az említett ágazatspecifikus uniós jogi aktusok.

(2) Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a nemzetbiztonság garantálásával kapcsolatos feladatát, sem pedig az alapvető biztonsági érdekeik védelmére vonatkozó hatáskörüket. Különösen nem alkalmazandó a védelmi vagy biztonsági vonatkozásokra kiterjedő közbeszerzési szabályok megsértésével kapcsolatos bejelentésekre, kivéve, ha azok a releváns uniós jogi aktusok hatálya alá tartoznak.

(3) Ez az irányelv nem érinti az alábbiak valamelyikére vonatkozó uniós vagy nemzeti jog alkalmazását:

a) a minősített adatok védelme;

b) az ügyvédi és orvosi titoktartási kötelezettség;

c) a bírói ítélkezéssel kapcsolatos titoktartás;

d) a büntetőeljárási szabályok.

(4) Ez az irányelv nem érinti azokat a nemzeti szabályokat, amelyek azon munkavállalói jogok munkavállalók általi gyakorlására vonatkoznak, hogy konzultáljanak a képviselőikkel vagy a szakszervezetekkel, illetve amelyek az ilyen konzultációk következményeként alkalmazott indokolatlan hátrányos intézkedéssel szembeni védelemre vonatkoznak, továbbá amelyek a szociális partnerek autonómiájára és kollektív szerződések kötésére való jogára vonatkoznak. Ez nem érinti az ezen irányelvvel biztosított védelem szintjét.

4. cikk

Személyi hatály

(1) Ezt az irányelvet minden olyan, a magánszektorban vagy a közszférában dolgozó bejelentő személyre alkalmazni kell, akinek munkavégzéssel összefüggésben jutott tudomására a jogsértésre vonatkozó információ; ideértve legalább a következő személyeket:

a) az EUMSZ 45. cikkének (1) bekezdése értelmében vett munkavállaló jogállású személyek, a köztisztviselőket is beleértve;

b) az EUMSZ 49. cikke értelmében vett önálló vállalkozó jogállású személyek;

c) valamely vállalkozásban tulajdonosi részesedéssel rendelkezők, valamint a vállalkozás ügyviteli, ügyvezető, illetve felügyelő testületéhez tartozó személyek, ideértve a nem ügyvezető tagokat, továbbá az önkénteseket és a fizetett, illetve nem fizetett gyakornokokat is;

d) a vállalkozók, alvállalkozók és beszállítók felügyelete és irányítása alatt dolgozó személyek.

(2) Ez az irányelv abban az esetben is alkalmazandó a bejelentő személyekre, ha egy olyan munkaviszony során szerzett, jogsértésre vonatkozó információt jelentenek be vagy hoznak nyilvánosságra, amely munkaviszony azóta már megszűnt.

(3) Ezt az irányelvet azokra a bejelentő személyekre is alkalmazni kell, akiknek munkaviszonya még nem kezdődött meg, ha a jogsértésre vonatkozó információt a felvételi eljárás vagy más, szerződéskötést megelőző tárgyalás során szerezték meg.

(4) A VI. fejezetben foglalt, a bejelentő személyek védelmét szolgáló intézkedések adott esetben alkalmazandók továbbá:

a) a segítőkre;

b) a bejelentő személyekkel kapcsolatban álló olyan harmadik személyekre - például a bejelentő személy munkatársaira vagy családtagjaira -, akiket munkavégzéssel összefüggésben megtorlás fenyegethet; valamint

c) olyan jogalanyokra, amelyek a bejelentő személyek tulajdonában állnak, illetve amelyeknek a bejelentő személyek dolgoznak, vagy amelyekkel munkavégzéssel összefüggésben egyéb módon kapcsolatban állnak.

5. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "jogsértés": olyan cselekmény vagy mulasztás, amely:

i. jogellenes és a 2. cikkben említett tárgyi hatály alá tartozó uniós jogi aktusokkal és területekkel kapcsolatos; vagy

ii. meghiúsítja a 2. cikkben említett tárgyi hatály alá tartozó uniós jogi aktusokban foglalt, illetve az ezen uniós területeken alkalmazandó szabályok jogi szabályozás által elérni kívánt céljait vagy hatásait;

2. "jogsértésre vonatkozó információ": információ az olyan tényleges vagy potenciális jogsértésekről - az ilyen jogsértésekkel kapcsolatos megalapozott gyanút is ideértve -, amelyek bekövetkeztek vagy nagy valószínűséggel bekövetkeznek azon szervezetnél, ahol a bejelentő személy dolgozik, dolgozott, vagy valamely más szervezetnél, amellyel a bejelentő személy a munkája során kapcsolatba lépett, valamint az ilyen jogsértések leplezésére tett kísérletekről;

3. "bejelentés", "bejelent", vagy "bejelentést tesz": jogsértésre vonatkozó információ szóbeli vagy írásbeli közlése;

4. "belső bejelentés": jogsértésre vonatkozó információnak valamely magánszektorban vagy közszférában működő jogalanyon belül történő szóbeli vagy írásbeli közlése;

5. "külső bejelentés": jogsértésre vonatkozó információ szóbeli vagy írásbeli közlése az illetékes hatóságokkal;

6. "nyilvánosságra hozatal" vagy "nyilvánosságra hoz": jogsértésre vonatkozó információ nyilvánosan hozzáférhetővé tétele;

7. "bejelentő személy": olyan természetes személy, aki munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységével összefüggésben szerzett, jogsértésre vonatkozó információt bejelent vagy nyilvánosságra hoz;

8. "segítő": olyan természetes személy, aki munkavégzéssel összefüggésben segítséget nyújt a bejelentő személynek a bejelentési folyamat során, és akinek segítségnyújtása bizalmas kell, hogy legyen;

9. "munkavégzéssel összefüggésben": olyan közszférabeli vagy magánszektorbeli jelenlegi vagy múltbeli munkavégzési tevékenységgel összefüggésben, amelynek során - az említett tevékenységek jellegétől függetlenül - személyek jogsértésre vonatkozó információt szerezhetnek, és amelynek keretében ezen információ bejelentése esetén e személyeket megtorlás érheti;

10. "érintett személy": olyan természetes vagy jogi személy, akinek vagy amelynek a bejelentés vagy a nyilvánosságra hozatal keretében a jogsértést tulajdonítják, vagy akit vagy amit az említett személlyel kapcsolatba hoznak;

11. "megtorlás": minden olyan közvetlen vagy közvetett cselekmény vagy mulasztás, amely belső vagy külső bejelentés, illetve nyilvánosságra hozatal következményeként a munkavégzéssel összefüggésben történik, és amely indokolatlan hátrányt okoz vagy okozhat a bejelentő személynek;

12. "nyomon követés": a bejelentés címzettje vagy bármely illetékes hatóság által annak érdekében tett intézkedés, hogy értékeljék a bejelentés állításainak helytállóságát, és adott esetben orvosolják a bejelentett jogsértést, többek között olyan intézkedések révén, mint a belső vizsgálat, vizsgálat, vádeljárás, a pénzeszközök visszafizettetésére irányuló intézkedések, vagy az eljárás megszüntetése;

13. "visszajelzés": a bejelentő személyek tájékoztatása a nyomon követésként hozott tervezett vagy megtett intézkedésről és e nyomon követés indokairól;

14. "illetékes hatóság": bármely olyan nemzeti hatóság, amelyet a III. fejezetnek megfelelően kijelöltek a bejelentések fogadására és arra, hogy visszajelzést adjon a bejelentő személyeknek, és/vagy amelyet kijelöltek az ezen irányelv szerinti feladatok elvégzésére, különösen a nyomon követés tekintetében.

6. cikk

A bejelentő személyek védelmére vonatkozó feltételek

(1) A bejelentő személyek az ezen irányelv szerint védelemre jogosultak, feltéve, hogy:

a) alapos okuk volt feltételezni, hogy a jogsértésre vonatkozó, bejelentett információ a bejelentés időpontjában valós volt, és hogy az információ ezen irányelv hatálya alá tartozik; és

b) a 7. cikknek megfelelően belső bejelentést vagy a 10. cikknek megfelelően külső bejelentést tettek, illetve a 15. cikknek megfelelően információt hoztak nyilvánosságra.

(2) A névtelen bejelentés lehetővé tételére vonatkozóan az uniós jog alapján fennálló jelenlegi kötelezettségek sérelme nélkül, ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon hatáskörét, amely szerint eldönthetik, hogy a magánszektorban vagy a közszférában működő jogalanyok, valamint az illetékes hatóságok kötelesek-e elfogadni a jogsértések névtelen bejelentését és kötelesek-e nyomon követni azokat.

(3) Mindazonáltal a VI. fejezetben meghatározott védelemre jogosultak azok a személyek, akik névtelenül jelentettek be vagy hoztak nyilvánosságra jogsértésre vonatkozó információt, de későbbi azonosításukat követően megtorlás áldozatává válnak, feltéve, hogy megfelelnek az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek.

(4) Azok a személyek, akik az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekről az illetékes uniós intézményeknél, szerveknél, hivataloknál vagy ügynökségeknél tesznek bejelentést, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak az ezen irányelv szerinti védelemre, mint a külső bejelentést tevő személyek.

II. FEJEZET

BELSŐ BEJELENTÉS ÉS NYOMON KÖVETÉS

7. cikk

Belső bejelentési csatornákon keresztüli bejelentés

(1) Általános elvként, valamint a 10. és 15. cikk sérelme nélkül a jogsértésekre vonatkozó információk az e fejezetben meghatározott belső bejelentési csatornák és eljárások útján is bejelenthetők.

(2) A tagállamoknak ösztönözniük kell a külső bejelentési csatornákon keresztüli bejelentést megelőzően a belső bejelentési csatornákon keresztüli bejelentést, amennyiben a jogsértés belső úton eredményesen kezelhető, és amennyiben a bejelentő személy úgy ítéli meg, hogy nem áll fenn a megtorlás kockázata.

(3) A belső bejelentési csatornák (2) bekezdésben említett igénybevételét illetően megfelelő tájékoztatást kell nyújtani a 9. cikk (1) bekezdésének g) pontja értelmében a magánszektorban és a közszférában működő jogalanyok, valamint a 12. cikk (4) bekezdésének a) pontja és a 13. cikk értelmében az illetékes hatóságok által nyújtott tájékoztatás keretében.

8. cikk

A belső bejelentési csatornák létrehozására irányuló kötelezettség

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a magánszektorban és a közszférában működő jogalanyok - amennyiben ezt a nemzeti jog előírja, a szociális partnerekkel való konzultációt követően és velük egyetértésben - bejelentési csatornákat és eljárásokat hozzanak létre a belső bejelentésre és a nyomon követésre.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett csatornáknak és eljárásoknak lehetővé kell tenniük a szervezet munkavállalói számára a jogsértésre vonatkozó információ bejelentését. Ezen túlmenően lehetővé tehetik a 4. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában és a 4. cikk (2) bekezdésében említett más olyan személyek számára is a jogsértéssel kapcsolatos információ bejelentését, akik munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységeikkel összefüggésben a jogalannyal kapcsolatban állnak.

(3) Az (1) bekezdést alkalmazni kell a magánszektorban működő, legalább 50 munkavállalót foglalkoztató jogalanyokra.

(4) A (3) bekezdésben megállapított küszöbérték nem alkalmazandó a melléklet I.B. és II. részében említett uniós jogi aktusok hatálya alá tartozó jogalanyokra.

(5) A bejelentési csatornákat egy belsőleg erre a célra kijelölt személy vagy szervezeti egység működtetheti, vagy pedig egy külső harmadik fél biztosíthatja. A 9. cikk (1) bekezdésében említett biztosítékokat és követelményeket a magánszektorban működő jogalany megbízásából számára bejelentési csatornát működtető harmadik felekre is alkalmazni kell.

(6) A legalább 50, de legfeljebb 249 munkavállalót foglalkoztató, magánszektorban működó jogalanyok a bejelentések fogadása és az elvégzendő kivizsgálások tekintetében megoszthatják erőforrásaikat. Mindez nem érinti az említett jogalanyokra ezen irányelv alapján háruló, titoktartásra, visszajelzés adására, valamint a bejelentett jogsértés orvosolására vonatkozó kötelezettségeket.

(7) A jogalanyok tevékenységeit és a különösen a környezetre és a közegészségügyre jelentett kapcsolódó kockázat szintjét figyelembe vevő megfelelő kockázatértékelést követően a tagállamok előírhatják a magánszektorban működő, 50-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztató jogalanyok számára, hogy a II. fejezettel összhangban belső bejelentési csatornákat és eljárásokat hozzanak létre.

(8) A tagállamok a (7) bekezdés alapján hozott, a magánszektorban működő jogalanyok számára belső bejelentési csatornák létrehozását előíró valamennyi döntésről értesítik a Bizottságot. Az értesítés tartalmazza a döntés alapjául szolgáló indokokat és a (7) bekezdésben említett kockázatértékelésben alkalmazott kritériumokat. A Bizottság tájékoztatja az említett döntésről a többi tagállamot.

(9) Az (1) bekezdést alkalmazni kell a közszektoban működő valamennyi jogalanyra, ideértve az ilyen jogalanyok tulajdonában vagy irányítása alatt álló valamennyi szervezetet.

A tagállamok az (1) bekezdésben említett kötelezettség alól mentesíthetik a 10 000 főnél kevesebb lakosú önkormányzatokat vagy 50-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztató önkormányzati szerveket, illetve más, 50-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztató, az e bekezdés első albekezdésében említett szervezeteket.

A tagállamok előírhatják, hogy több önkormányzat megosztva használhat bizonyos belső bejelentési csatornákat, vagy hogy azokat a nemzeti joggal összhangban közös önkormányzati hatóságok működtethetik, feltéve, hogy a megosztott belső bejelentési csatornák elkülönülnek és függetlenek a releváns külső bejelentési csatornáktól.

9. cikk

A belső bejelentésre és a nyomon követésre vonatkozó eljárások

(1) A 8. cikkben említett, a belső bejelentésre és a nyomon követésre vonatkozó eljárásoknak a következőket kell magukban foglalniuk:

a) a bejelentéseket fogadó csatornák, amelyek megtervezése, kialakítása és működtetése olyan biztonságos módon történik, hogy az biztosítsa a bejelentő személy, valamint a bejelentésben említett bármely harmadik fél személyazonosságának bizalmas kezelését, és megakadályozza a jogosultsággal nem rendelkező munkatársak hozzáférését;

b) visszaigazolás a bejelentő személy számára a bejelentés kézhezvételétől számított hét napon belül;

c) a bejelentések nyomon követésére illetékes pártatlan személy vagy szervezeti egység kijelölése, aki vagy amely a bejelentéseket fogadó személy vagy szervezeti egység is lehet, és aki vagy amely kapcsolatot fog tartani a bejelentő személlyel, illetve szükség esetén további információkat kér tőle és visszajelzést ad a részére;

d) a c) pontban említett, kijelölt személy vagy szerv általi gondos nyomon követés;

e) a névtelen bejelentések gondos nyomon követése, ha ezt a nemzeti jog előírja;

f) az az észszerű időtartam, amelyen belül visszajelzést kell adni, legkésőbb a bejelentés visszaigazolásától számított három hónapon belül, vagy - ha nem küldtek visszaigazolást a bejelentő személynek - a bejelentés megtételét követő hétnapos időtartam leteltétől számított három hónapon belül;

g) világos és könnyen hozzáférhető információ nyújtása arról, hogy milyen eljárások útján lehet a 10. cikk szerinti külső bejelentést tenni az illetékes hatóságoknak, valamint adott esetben az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak vagy ügynökségeknek.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában előírt csatornáknak a bejelentést írásban vagy szóban, vagy mindkét módon lehetővé kell tenniük. A szóbeli bejelentést lehetővé kell tenni telefonon vagy más hangüzenetküldő rendszerek útján, valamint a bejelentő személy kérésére észszerű időn belüli személyes találkozó keretében is.

III. FEJEZET

KÜLSŐ BEJELENTÉS ÉS NYOMON KÖVETÉS

10. cikk

Külső bejelentési csatornákon keresztüli bejelentés

A 15. cikk (1) bekezdése b) pontjának sérelme nélkül a bejelentő személyek vagy a belső bejelentési csatornák igénybevételével tett bejelentést követően, a 11. és 12. cikkben említett csatornák és eljárások igénybevételével vagy közvetlenül, külső bejelentési csatornák igénybevételével jelenthetnek be információkat a jogsértésekre vonatkozóan.

11. cikk

Külső bejelentési csatornák létrehozására és a bejelentések nyomon követésre irányuló kötelezettség

(1) A tagállamok kijelölik a bejelentések fogadására, a bejelentésekkel kapcsolatos visszajelzés adására vagy a bejelentések nyomon követésére illetékes hatóságokat, és megfelelő erőforrásokat bocsátanak a rendelkezésükre.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság:

a) független és autonóm külső bejelentési csatornákat hozzon létre a jogsértésre vonatkozó információk fogadására és kezelésére;

b) késedelem nélkül, de legkésőbb a bejelentés kézhezvételétől számított hét napon belül visszaigazolja az említett kézhezvételt, kivéve, ha a bejelentő személy kifejezetten kérte ennek mellőzését, vagy ha az illetékes hatóság észszerűen feltételezi, hogy a bejelentés kézhezvételének visszaigazolása veszélyeztetné a bejelentő személy személyazonosságának védelmét;

c) gondosan nyomon kövesse a bejelentéseket;

d) három hónapot, illetve - kellően indokolt esetben - hat hónapot meg nem haladó, észszerű határidőn belül visszajelzést adjon a bejelentő személynek;

e) a nemzeti jogban előírt eljárásoknak megfelelően közölje a bejelentő személlyel a bejelentést követő vizsgálatok eredményét;

f) adott esetben, további vizsgálat céljából kellő időben továbbítsa a bejelentésben szereplő információkat az illetékes uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak vagy ügynökségnek, amennyiben az uniós vagy nemzeti jog ezt előírja.

(3) A tagállamok rendelkezhetnek akként, hogy az ügy kellő vizsgálatát követően az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy a bejelentett jogsértés egyértelműen enyhe mértékű és az eljárás megszüntetésén kívül nem igényel az ezen irányelv szerinti további nyomon követést. Ez nem érinti a bejelentett jogsértés kezelésére vonatkozó egyéb kötelezettségeket vagy egyéb alkalmazandó eljárásokat, illetve a belső vagy külső bejelentés tekintetében az ezen irányelvben biztosított védelmet. Ilyen esetben az illetékes hatóságoknak értesíteniük kell a bejelentő személyt a döntésükről és annak indokairól.

(4) A tagállamok rendelkezhetnek akként, hogy az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy megszüntetik az eljárást azon ismétlődő bejelentésekkel kapcsolatban, amelyek nem tartalmaznak érdemi új, jogsértésre vonatkozó információkat egy olyan, korábbi bejelentéshez képest, amellyel kapcsolatban a vonatkozó eljárások már lezárultak, kivéve, ha új jogi vagy ténybeli körülmények miatt eltérő nyomon követés indokolt. Ilyen esetben az illetékes hatóságoknak értesíteniük kell a bejelentő személyt döntésükről és annak indokairól.

(5) A tagállamok rendelkezhetnek akként, hogy nagyszámú bejelentés esetén az illetékes hatóságok az ezen irányelv hatálya alá tartozó súlyos jogsértésekkel vagy lényegi rendelkezések megsértésével kapcsolatos bejelentéseket elsőbbségben részesítik, a (2) bekezdés d) pontjában előírt határidő sérelme nélkül.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy a bejelentést kézhez vevő minden olyan hatóság, amely a bejelentés tárgyát képező jogsértés kezelése tekintetében nem rendelkezik hatáskörrel, észszerű időn belül és biztonságos módon továbbítsa a bejelentést az illetékes hatóságnak, és a bejelentő személyt késedelem nélkül tájékoztassa a továbbításról.

12. cikk

Külső bejelentési csatornák megtervezése

(1) A külső bejelentési csatorna akkor tekinthető függetlennek és autonómnak, ha valamennyi alábbi kritériumnak megfelel:

a) a csatornát oly módon tervezték, hozták létre és működtetik, hogy az biztosítja az információk teljességét, sértetlenségét és bizalmas kezelését, továbbá megakadályozza az illetékes hatóság jogosultsággal nem rendelkező munkatársainak hozzáférését;

b) a 18. cikkel összhangban lehetővé teszi az információk tartós tárolását a későbbi vizsgálatok lefolytatásának lehetővé tétele érdekében.

(2) A külső bejelentési csatornáknak a bejelentést írásban és szóban is lehetővé kell tenniük. A szóbeli bejelentést telefonon vagy más hangüzenetküldő rendszerek útján, valamint a bejelentő személy kérésére észszerű időn belüli személyes találkozó keretében is lehetővé kell tenni.

(3) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett bejelentési csatornától eltérő csatornákon beérkezett vagy a bejelentések kezeléséért felelős munkatársaktól eltérő munkatársak által fogadott bejelentések esetén a bejelentést kézhez vevő munkatársak semmilyen olyan információt ne fedhessenek fel, amely azonosíthatná a bejelentő személyt vagy az érintett személyt, továbbá hogy e munkatársak módosítás nélkül, haladéktalanul továbbítsák a bejelentést a bejelentések kezeléséért felelős munkatársaknak.

(4) A tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az illetékes hatóságok kijelöljék azokat munkatársakat, akik a bejelentések kezeléséért felelnek és ellátják különösen az alábbi feladatköröket:

a) bármely érdeklődő személy részére tájékoztatást adnak a bejelentési eljárásokról;

b) fogadják és nyomon követik a bejelentéseket;

c) kapcsolatot tartanak a bejelentő személlyel, hogy visszajelzést adjanak részére és szükség esetén további információkat kérjenek tőle.

(5) A (4) bekezdésben említett munkatársaknak speciális képzést kell kapniuk a bejelentések kezeléséről.

13. cikk

A bejelentések kézhezvételével és nyomon követésével kapcsolatos információk

A tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az illetékes hatóságok legalább az alábbi információkat elkülönülten, könnyen azonosítható és hozzáférhető módon közzétegyék a honlapjukon:

a) az ezen irányelv szerint védelemre való jogosultságot megalapozó feltételek;

b) a 12. cikk szerinti külső bejelentési csatornákkal kapcsolatos kapcsolattartási adatok, mindenekelőtt az e csatornákkal kapcsolatos e-mail- és postacímek, illetve telefonszámok, annak feltüntetésével, hogy a telefonbeszélgetést rögzítik-e vagy sem;

c) a jogsértések bejelentésére alkalmazandó eljárások, ideértve annak módját, hogy az illetékes hatóság miként kötelezheti a bejelentő személyt arra, hogy tegye egyértelművé a bejelentett információkat vagy adjon meg további információkat, továbbá a visszajelzés megadásának határidejét és az ilyen visszajelzés típusát és tartalmát;

d) a bejelentésekre vonatkozó titoktartási szabályok, így különösen a személyes adatok kezelésével kapcsolatos információk ezen irányelv 17. cikkével, az (EU) 2016/679 rendelet 5. és 13. cikkével, az (EU) 2016/680 irányelv 13. cikkével és az (EU) 2018/1725 rendelet 15. cikkével összhangban;

e) a bejelentések nyomon követésének jellege;

f) a megtorlással szemben védelmet nyújtó jogorvoslatok és eljárások, valamint a bizalmas jellegű tanácsadás rendelkezésre állása a bejelentést fontolgató személyek számára;

g) arra vonatkozó, egyértelmű nyilatkozat, hogy az illetékes hatóságoknak bejelentést tevő személyek milyen feltételek mellett élveznek védelmet a titoktartási kötelezettség megsértésével összefüggő felelősségrevonással szemben, a 21. cikk (2) bekezdése szerint; valamint

h) adott esetben a 20. cikk (3) bekezdésében meghatározott információs központ vagy egyedüli és független közigazgatási hatóság kapcsolattartási adatai.

14. cikk

Az eljárások illetékes hatóságok általi felülvizsgálata

A tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik rendszeresen, legalább háromévente felülvizsgálják a jogsértésről szóló bejelentések fogadására és nyomon követésére vonatkozó eljárásaikat. Az ilyen eljárások felülvizsgálata során az illetékes hatóságok figyelembe veszik saját tapasztalatukat és más illetékes hatóságok tapasztalatait, és ennek megfelelően kiigazítják eljárásaikat.

IV. FEJEZET

NYILVÁNOSSÁGRA HOZATAL

15. cikk

Nyilvánosságra hozatal

(1) A nyilvánosságra hozatalt végző személy ezen irányelv szerint védelemben részesül, amennyiben bármelyik alábbi feltétel teljesül:

a) a személy először belső és külső bejelentést tett vagy közvetlenül külső bejelentést tett a II. és a III. fejezetnek megfelelően, azonban a bejelentésre válaszként a 9. cikk (1) bekezdésének f) pontjában vagy a 11. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett határidőn belül nem történt megfelelő intézkedés; vagy

b) a személy alapos okkal vélelmezi, hogy:

i. a jogsértés közvetlen vagy nyilvánvaló módon veszélyezteti a közérdeket, például akkor, amikor vészhelyzet vagy visszafordíthatatlan kár kockázata áll fenn; vagy

ii. külső bejelentés esetén az ügy sajátos körülményeiből fakadóan fennáll a megtorlás kockázata, illetve kicsi az esélye annak, hogy a jogsértést érdemben orvosolni fogják, például azért, mert bizonyítékok elrejtésére vagy megsemmisítésére kerülhet sor, vagy mert valamely hatóság összejátszhat a jogsértés elkövetőjével vagy érintett lehet a jogsértésben.

(2) Ez a cikk nem alkalmazandó azokban az esetekben, amikor egy személy - a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához kapcsolódó védelmi rendszert biztosító konkrét nemzeti rendelkezések értelmében - közvetlenül a sajtó számára fed fel információkat.

V. FEJEZET

A BELSŐ ÉS A KÜLSŐ BEJELENTÉSRE ALKALMAZANDÓ RENDELKEZÉSEK

16. cikk

Titoktartási kötelezettség

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a bejelentő személyazonosságát az illető kifejezett beleegyezése nélkül ne fedjék fel a bejelentések fogadására vagy nyomon követésére hatáskörrel és jogosultsággal rendelkező munkatársak körén túl. Ez minden olyan egyéb információra is vonatkozik, amelyből közvetlenül vagy közvetve kikövetkeztethető a bejelentő személyazonossága.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a bejelentő személyazonossága és az (1) bekezdésben említett bármely egyéb információ kizárólag akkor fedhető fel, ha ez az uniós vagy nemzeti jog által előírt szükséges és arányos kötelezettség a nemzeti hatóságok által végzett vizsgálatok vagy bírósági eljárások során, többek között az érintett személy védelemhez való jogának biztosítása céljából.

(3) Információk (2) bekezdésben meghatározott eltérés szerinti felfedésekor az alkalmazandó uniós vagy nemzeti szabályok szerinti megfelelő biztosítékokat kell alkalmazni. A bejelentő személyt személyazonossága felfedését megelőzően mindenekelőtt tájékoztatni kell erről a lépésről, kivéve, ha ez a tájékoztatás veszélyeztetné a kapcsolódó vizsgálatok vagy bírósági eljárások sikerét. A bejelentő személyek tájékoztatásakor az illetékes hatóságnak írásbeli magyarázatot kell küldenie a részükre, amelyben ismerteti az érintett bizalmas adatok felfedésének indokait.

(4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzleti titkokat tartalmazó, jogsértésre vonatkozó információkat fogadó illetékes hatóságok az üzleti titkokat a megfelelő nyomon követéshez szükséges mértéket meghaladó célokból ne használják fel, illetve fedjék fel.

17. cikk

A személyes adatok kezelése

A személyes adatoknak az ezen irányelv szerinti kezelését - ideértve a személyes adatok illetékes hatóságok közötti cseréjét vagy továbbítását - az (EU) 2016/679 rendelettel, valamint az (EU) 2016/680 irányelvvel összhangban kell végezni. Az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek általi információcserét vagy információtovábbítást az (EU) 2018/1725 rendelettel összhangban kell végrehajtani.

Nem gyűjthetők azok a személyes adatok, amelyek nyilvánvalóan nem relevánsak egy adott bejelentés kezelése szempontjából, és ha véletlenül ilyen adatok gyűjtésére kerül sor, azokat haladéktalanul törölni kell.

18. cikk

A bejelentések nyilvántartása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a magánszektorban és a közszférában működő jogalanyok, valamint az illetékes hatóságok minden beérkezett bejelentésről nyilvántartást vezessenek, tiszteletben tartva a 16. cikkben előírt titoktartási követelményeket. A bejelentések legfeljebb addig tárolhatók, amíg az szükséges és arányos az ezen irányelv által előírt követelményeknek, valamint az uniós vagy nemzeti jog által előírt más követelményeknek való megfelelés érdekében.

(2) Amennyiben a bejelentő személy hozzájárulását igénylő, rögzített telefonvonalat vagy egyéb rögzített hangüzenetküldő rendszert használnak a bejelentésekhez, az illetékes hatóságoknak, valamint a magánszektorban és a közszférában működő jogalanyoknak és az illetékes hatóságoknak jogukban áll a szóbeli bejelentést az alábbi módok valamelyikén dokumentálni:

a) a beszélgetés rögzítése tartós és visszakereshető formában; vagy

b) a beszélgetés teljes és pontos átirata, amelyet a bejelentés kezeléséért felelős munkatársak készítenek.

A magánszektorban és a közszférában működő jogalanyoknak és az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a bejelentő személy számára annak lehetőségét, hogy ellenőrizze, helyesbítse és aláírásával elfogadja a hívásról készített átiratot.

(3) Amennyiben nem rögzített telefonvonalat vagy egyéb nem rögzített hangüzenetküldő rendszert használnak a bejelentésekhez, a magánszektorban és a közszférában működő jogalanyoknak és az illetékes hatóságoknak jogukban áll, hogy a szóbeli bejelentést a bejelentések kezeléséért felelős munkatársak által a beszélgetésről készített írásbeli, pontos jegyzőkönyv formájában dokumentálják. A magánszektorban és a közszférában működő jogalanyoknak és az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a bejelentő személy számára annak lehetőségét, hogy ellenőrizze, helyesbítse és aláírásával elfogadja a beszélgetésről készített jegyzőkönyvet.

(4) Amennyiben valaki a bejelentés céljából a 9. cikk (2) bekezdése és a 12. cikk (2) bekezdése szerint személyes találkozót kér a magánszektorban és a közszférában működő jogalanyok és az illetékes hatóságok munkatársaival, a magánszektorban és a közszférában működő jogalanyoknak és az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy - a bejelentő személy hozzájárulásának függvényében - a találkozóról készült teljes és pontos feljegyzést időtálló és visszakereshető formában tárolják.

A magánszektorban és a közszférában működő jogalanyoknak és az illetékes hatóságoknak jogukban áll, hogy az alábbi módok valamelyikén dokumentálják a találkozót:

a) a beszélgetés rögzítése időtálló és visszakereshető formában;

b) a bejelentés kezeléséért felelős munkatársak által a találkozóról készített pontos jegyzőkönyv.

A magánszektorban és a közszférában működő jogalanyoknak, valamint az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a bejelentő személy számára annak lehetőségét, hogy ellenőrizze, helyesbítse és aláírásával elfogadja a találkozóról készített jegyzőkönyvet.

VI. FEJEZET

VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK

19. cikk

A megtorlás tilalma

A tagállamok meghozzák a 4. cikkben említett személyek elleni megtorlás bármely formájának, így például a megtorlással való fenyegetéseknek, illetve a megtorlási kísérleteknek a tiltásához szükséges intézkedéseket, beleértve különösen az alábbi formák valamelyikében történő megtorlását:

a) felfüggesztés, leépítés, felmondás vagy ezekkel egyenértékű intézkedések;

b) lefokozás vagy az előléptetés megtagadása;

c) munkaköri feladatok átruházása, a munkavégzés helyének megváltoztatása, bércsökkentés, a munkaidő megváltoztatása;

d) képzés megtagadása;

e) negatív teljesítményértékelés vagy munkareferencia;

f) bármely fegyelmi intézkedés, megrovás vagy egyéb büntetés kiszabása, beleértve a pénzbüntetést is;

g) kényszerítés, megfélemlítés, zaklatás vagy kiközösítés;

h) hátrányos megkülönböztetés, hátrányos vagy tisztességtelen bánásmód;

i) határozott idejű munkaszerződés határozatlan idejű munkaszerződéssé való átalakításának elmulasztása, amennyiben a munkavállaló jogszerű elvárása az volt, hogy határozatlan idejű munkaviszonyt ajánlanak fel neki;

j) egy határozott idejű munkaszerződés megújításának elmulasztása vagy annak idő előtti megszüntetése;

k) károkozás, amely magában foglalja a személy jóhírnevének különösen a közösségi médiában történő megsértését, vagy a pénzügyi veszteséget, beleértve az üzleti lehetőség elvesztését és a bevételkiesést is;

l) ágazatra vagy iparágra kiterjedő informális vagy hivatalos megállapodás alapján feketelistára helyezés, amely miatt előfordulhat, hogy az adott személy a jövőben nem fog munkahelyet találni az ágazatban vagy az iparágban;

m) áru- vagy szolgáltatási szerződés idő előtti megszüntetése vagy felmondása;

n) engedély visszavonása;

o) pszichiátriai vagy orvosi beutalások.

20. cikk

Támogató intézkedések

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 4. cikkben említett személyek adott esetben igénybe vehessenek támogató intézkedéseket, különösen a következőket:

a) a rendelkezésre álló eljárásokról és jogorvoslati lehetőségekről, a megtorlás elleni védelemről, valamint az érintett személy jogairól szóló átfogó és független, a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhető díjmentes tájékoztatás és tanácsadás;

b) az illetékes hatóságok hatékony segítsége a megtorlással szembeni védelmükben részt vevő bármely érintett hatóság előtt, így például - ha a nemzeti jog így rendelkezik - annak a ténynek a tanúsítása, hogy a bejelentő személyek jogosultak az ezen irányelv szerinti védelemre; valamint

c) költségmentesség büntetőeljárásokban és határon átnyúló polgári eljárásokban az (EU) 2016/1919 irányelvnek és a 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ( 1 ) megfelelően, továbbá a nemzeti jognak megfelelően költségmentesség további eljárások és jogi tanácsadás vagy egyéb jogi segítségnyújtás során.

(2) A tagállamok a pszichológiai támogatást is magában foglaló pénzügyi segítségnyújtást és támogatási intézkedéseket irányozhatnak elő a bírósági eljárás keretében a bejelentő személyek részére.

(3) Az e cikkben említett támogató intézkedéseket adott esetben egy információs központ vagy egy egyedüli és egyértelműen meghatározott független közigazgatási hatóság biztosíthatja.

21. cikk

A megtorlással szembeni védelmet célzó intézkedések

(1) A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy biztosított legyen a 4. cikkben említett személyek védelme a megtorlással szemben. Ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk különösen az e cikk (2)-(8) bekezdésében meghatározott intézkedéseket.

(2) A 3. cikk (2) és (3) bekezdésének sérelme nélkül az ezen irányelvvel összhangban jogsértésre vonatkozó információt bejelentő vagy nyilvánosságra hozatalt végző személyek nem tekinthetők az információfelfedésre vonatkozó korlátozást megszegőknek, és az ilyen bejelentés vagy nyilvánosságra hozatal tekintetében semmilyen jellegű felelősség nem terheli őket, feltéve, hogy alapos okkal feltételezték azt, hogy az információk bejelentése vagy nyilvánosságra hozatala szükséges volt a jogsértés ezen irányelv szerinti feltárásához.

(3) A bejelentő személyeket nem terheli felelősség a bejelentett vagy nyilvánosságra hozott információk megszerzése vagy az azokhoz való hozzáférés tekintetében, feltéve, hogy az információk megszerzése vagy az azokhoz való hozzáférés nem minősül önálló bűncselekménynek. Az önálló bűncselekménynek minősülő információszerzés vagy információkhoz való hozzáférés esetében a büntetőjogi felelősségre továbbra is az alkalmazandó nemzeti jog az irányadó.

(4) Az alkalmazandó uniós vagy nemzeti jog marad az irányadó a bejelentő személyek minden olyan egyéb lehetséges felelőssége tekintetében, amely olyan cselekményekből vagy mulasztásokból fakad, amelyek nem kötődnek a bejelentéshez vagy a nyilvánosságra hozatalhoz, vagy amelyek nem szükségesek a jogsértés ezen irányelv szerinti feltárásához.

(5) Bíróság vagy egyéb hatóság előtti olyan eljárás során, amely a bejelentő személy által elszenvedett hátránnyal kapcsolatos, és amennyiben az említett személy azt állapítja meg, hogy bejelentést tett vagy információt nyilvánosságra hozott és hátrányt szenvedett, vélelmezni kell, hogy ezt a hátrányt a bejelentés vagy a nyilvánosságra hozatal miatti megtorlásként okozták. Ilyen esetekben a hátrányt okozó intézkedést hozó személynek kell bizonyítania azt, hogy az intézkedés kellően indokolt volt.

(6) A 4. cikkben említett személyeknek adott esetben hozzáféréssel kell rendelkezniük a megtorlással szembeni jogorvoslati intézkedésekhez, így például a bírósági eljárás lezárultáig ideiglenes intézkedés alkalmazásához, a nemzeti joggal összhangban.

(7) Többek között a rágalmazás, szerzői jog megsértése, titoktartási kötelezettség megsértése, adatvédelmi szabályok megsértése, üzleti titok felfedése vagy a magánjogon, közjogon, illetve kollektív munkajogon alapuló kártérítési keresetek miatt indított bírósági eljárások keretében a 4. cikkben említett személyeket semmilyen jellegű felelősség nem terheli az ezen irányelv szerinti bejelentések vagy nyilvánosságra hozatalok miatt. Biztosítani kell az említett személyek számára azt a jogot, hogy e bejelentésre vagy nyilvánosságra hozatalra hivatkozva az ügyben a kereset elutasítását kérhessék, feltéve, hogy alapos okkal feltételezték azt, hogy a bejelentés vagy a nyilvánosságra hozatal szükséges volt a jogsértés ezen irányelv szerinti feltárásához.

Amennyiben egy személy bejelent vagy nyilvánosságra hoz az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekkel kapcsolatos információkat, és az említett információk üzleti titkokat tartalmaznak, és amennyiben az említett személy megfelel az ezen irányelvben szereplő feltételeknek, az ilyen bejelentés vagy nyilvánosságra hozatal az (EU) 2016/943 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő feltételek alapján jogszerűnek minősül.

(8) A tagállamok meghozzák az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a 4. cikkben említett személyek az általuk elszenvedett károkért a nemzeti joggal összhangban jogorvoslattal élhessenek és teljeskörű kártérítésben részesüljenek.

22. cikk

Az érintett személyek védelmét célzó intézkedések

(1) A tagállamok a Chartával összhangban biztosítják, hogy az érintett személyek teljeskörűen gyakorolhassák a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, teljeskörűen élvezhessék az ártatlanság vélelmét, és maradéktalanul gyakorolhassák a védelemhez való jogot, többek között a meghallgatáshoz és az iratbetekintéshez való jogot.

(2) Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a nemzeti joggal összhangban az érintett személyek személyazonosságának védelmét a bejelentést vagy nyilvánosságra hozatalt követő vizsgálatok teljes ideje alatt.

(3) A bejelentő személyek személyazonosságának védelmét illetően a 12., a 17. és a 18. cikkben foglalt szabályokat az érintett személyek személyazonosságának védelmére is alkalmazni kell.

23. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat írnak elő azon természetes vagy jogi személyek esetében, akik, illetve amelyek:

a) akadályozzák a bejelentést vagy megkísérelik azt akadályozni;

b) megtorlást alkalmaznak a 4. cikkben említett személyekkel szemben;

c) zaklatásszerű eljárást indítanak a 4. cikkben említett személyekkel szemben;

d) megsértik a bejelentő személyek személyazonosságával kapcsolatban a 16. cikkben említett titoktartási kötelezettséget.

(2) A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat írnak elő azon bejelentő személyekkel szemben, akik esetében megállapítást nyer, hogy tudatosan hamis információkat jelentettek be vagy hoztak nyilvánosságra. A tagállamok továbbá - a nemzeti joggal összhangban - intézkedéseket írnak elő az olyan károk megtérítésére, amelyek az ilyen bejelentésekből vagy nyilvánosságra hozatalokból származnak.

24. cikk

A jogokról és a jogorvoslatról való lemondás kizárása

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvben előírt jogokról és jogorvoslatokról ne lehessen lemondani, illetve azok ne legyenek korlátozhatók semmilyen megállapodással, szabályzattal, foglalkoztatási formával vagy feltétellel, így például vitarendezéssel kapcsolatos választott bírósági megállapodással.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

25. cikk

Kedvezőbb bánásmód és a védelem szinjének csökkentését tiltó záradék

(1) A tagállamok a 22. cikknek és a 23. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül bevezethetnek, illetve megtarthatnak a bejelentő személyek jogai tekintetében az ezen irányelvben meghatározottaknál kedvezőbb rendelkezéseket.

(2) Ennek az irányelvnek a végrehajtása semmilyen körülmények között nem szolgálhat jogalapként az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken a védelemnek a tagállamok által már biztosított szintjéhez képest történő csökkentéséhez.

26. cikk

Átültetés és átmeneti időszak

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2021. december 17-ig megfeleljenek.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a legalább 50, de legfeljebb 249 munkavállalót foglalkoztató, magánszektorban működő jogalanyok tekintetében a tagállamok 2023. december 17-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek a belső bejelentési csatornák létrehozására vonatkozó, a 8. cikk (3) bekezdése szerinti kötelezettségnek.

(3) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) és a (2) bekezdésben említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

27. cikk

Jelentés, értékelés és felülvizsgálat

(1) A tagállamok megadnak a Bizottság részére az ezen irányelv végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos minden releváns információt. A kapott információk alapján a Bizottság 2023. december 17-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról és alkalmazásáról.

(2) Az egyéb uniós jogi aktusokban megállapított jelentéstételi kötelezettségek sérelme nélkül a tagállamok - lehetőség szerint összesített formában - évente megküldik a III. fejezetben említett bejelentésekre vonatkozó alábbi statisztikákat a Bizottságnak, ha ezek az érintett tagállamban központi szinten elérhetők:

a) az illetékes hatóságokhoz beérkezett bejelentések száma;

b) az ilyen bejelentések eredményeként kezdeményezett vizsgálatok és eljárások száma, valamint azok eredménye; és

c) ha megállapítást nyer, a becsült pénzügyi kár, valamint a bejelentett jogsértésekkel kapcsolatos vizsgálatok és eljárások nyomán megtérített összegek.

(3) A Bizottság 2025. december 17-ig - figyelembe véve az (1) bekezdés alapján benyújtott jelentését és a (2) bekezdés alapján benyújtott tagállami statisztikákat - jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az ezen irányelvet átültető nemzeti jog hatását A jelentésben értékelni kell ezen irányelv működésének módját és meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e további intézkedésekre, többek között - adott esetben - olyan kiigazításokra, amelyek célja az ezen irányelv hatályának kiterjesztése további uniós jogi aktusokra, illetve területekre, különösen a munkakörnyezet javítására, a munkavállalók egészségének és biztonságának, valamint munkakörülményeinek védelme érdekében.

Az első albekezdésben említett értékelésen felül a jelentésben értékelni kell, hogy a tagállamok hogyan alkalmazták a meglévő együttműködési mechanizmusokat azon kötelezettségeik részeként, hogy nyomon kövessék az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekkel kapcsolatos bejelentéseket, és általánosabban, hogy hogyan működnek együtt határokon átnyúló dimenziójú jogsértések esetén.

(4) A Bizottság nyilvánosságra hozza és könnyen hozzáférhetővé teszi az (1) és a (3) bekezdésben említett jelentéseket.

28. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

29. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

MELLÉKLET

I. rész

A. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, i. alpont - közbeszerzés:

1. A közbeszerzésre és a koncessziók odaítélésére, a védelem és a biztonság területével kapcsolatos szerződések odaítélésére, szerződéseknek a vízügyi, az energetikai, a közlekedési és a postai szolgáltatások területén tevékenykedő szervezetek általi odaítélésére, valamint minden egyéb szerződésre vonatkozó, az alábbiakban foglalt eljárási szabályok:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.);

iv. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/81/EK irányelve (2009. július 13.) a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról (HL L 216., 2009.8.20., 76. o.).

2. Az alábbiak által szabályozott jogorvoslati eljárások:

i. A Tanács 92/13/EGK irányelve (1992. február 25.) a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 76., 1992.3.23., 14. o.);

ii. A Tanács 89/665/EGK irányelve (1989. december 21.) az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 395., 1989.12.30., 33. o.).

B. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, ii. alpont - pénzügyi szolgáltatások, termékek és piacok, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése:

Az uniós pénzügyi szolgáltatásokra és tőkepiacokra, bankokra, hitelezésre, beruházásokra, biztosításra és viszontbiztosításra, foglalkozási vagy magánnyugdíj-termékekre, értékpapírokra, befektetési alapokra, fizetési szolgáltatásokra, valamint a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.) I. mellékletében felsorolt tevékenységekre vonatkozóan szabályozási és felügyeleti keretrendszert, továbbá a fogyasztók és a befektetők védelmét megállapító, az alábbiakban foglalt szabályok:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/110/EK irányelve (2009. szeptember 16.) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 236/2012/EU rendelete (2012. március 14.) a short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról (HL L 86., 2012.3.24., 1. o.);

iv. Az Európai Parlament és a Tanács 345/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai kockázatitőke-alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 1. o.);

v. Az Európai Parlament és a Tanács 346/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai szociális vállalkozási alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 18. o.);

vi. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/ЕU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.);

vii. Az Európai Parlament és a Tanács 537/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről, valamint a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 77. o.);

viii. Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.);

ix. Az Európai Parlament és a Tanács 2015/2366/EU irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.);

x. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/25/EK irányelve (2004. április 21.) a nyilvános vételi ajánlatról (HL L 142., 2004.4.30., 12. o.);

xi. Az Európai Parlament és a Tanács 2007/36/EK irányelve (2007. július 11.) az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban (HL L 184., 2007.7.14., 17. o.);

xii. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve (2004. december 15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.);

xiii. Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.);

xiv. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1011 rendelete (2016. június 8.) a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről, valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv, továbbá az 596/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 171., 2016.6.29., 1. o.);

xv. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.);

xvi. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.);

xvii. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/87/EK irányelve (2002. december 16.) a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.);

xviii. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.);

xix. Az Európai Parlament és a Tanács 97/9/EK irányelve (1997. március 3.) a befektetőkártalanítási rendszerekről (HL L 84., 1997.3.26., 22. o.);

xx. Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.);

xxi. Az Európai Parlament és Tanács (EU) 2020/1503 rendelete (2020. október 7.) az európai közösségi finanszírozási üzleti szolgáltatókról, valamint az (EU) 2017/1129 rendelet és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról (HL L 347., 2020.10.20., 1. o.).

C. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, iii. alpont - termékbiztonság és termékmegfelelőség:

1. Az alábbiak által meghatározott és szabályozott, az uniós piacon forgalmazott termékekkel kapcsolatos biztonsági és megfelelőségi követelmények:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.);

ii. A piacfelügyeletről és a termékmegfelelőségről, valamint a 2004/42/EK irányelv, továbbá a 765/2008/EK és a 305/2011/EU rendelet módosításáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 169., 2019.6.25., 1. o.) I. és II. mellékletében szereplő, az élelmiszerektől, a takarmányoktól, az emberi, illetve az állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerektől, az élő növényektől és állatoktól, az emberi eredetű termékektől, valamint a növények és az állatok jövőbeli reprodukciójához közvetlenül kapcsolódó növényi és állati termékektől eltérő, gyártott termékekre vonatkozó, a címkézési követelményekre is kiterjedő uniós harmonizációs jogszabályok;

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2007/46/EK irányelve (2007. szeptember 5.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (keretirányelv) (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.).

2. Az érzékeny és veszélyes termékek forgalmazására és felhasználására vonatkozó, az alábbiakban foglalt szabályok:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/43/EK irányelve (2009. május 6.) a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről (HL L 146., 2009.6.10., 1. o.);

ii. A Tanács 91/477/EGK irányelve (1991. június 18.) a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről (HL L 256., 1991.9.13., 51. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 98/2013/EU rendelete (2013. január 15.) a robbanóanyag-prekurzorok forgalmazásáról és felhasználásáról (HL L 39., 2013.2.9., 1. o.).

D. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, iv. alpont - közlekedésbiztonság:

1. A vasúti ágazatnak a vasútbiztonságról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/798 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 138., 2016.5.26., 102. o.) által szabályozott biztonsági követelményei.

2. A polgári légiközlekedési ágazatnak a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról és megelőzéséről és a 94/56/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20-i 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 295., 2010.11.12., 35. o.) által szabályozott biztonsági követelményei.

3. A közúti közlekedési ágazatnak az alábbiak által szabályozott biztonsági követelményei:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/96/EK irányelve (2008. november 19.) a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezeléséről (HL L 319., 2008.11.29., 59. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/54/EK irányelve (2004. április 29.) a transzeurópai közúthálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekről (HL L 167., 2004.4.30., 39. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 1071/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 300., 2009.11.14., 51. o.).

4. A tengeri közlekedési ágazatnak az alábbiak által szabályozott biztonsági követelményei:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 391/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól (HL L 131., 2009.5.28., 11. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 392/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről (HL L 131., 2009.5.28., 24. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/90/EU irányelve (2014. július 23.) a tengerészeti felszerelésekről és a 96/98/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 146. o.);

iv. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/18/EK irányelve (2009. április 23.) a tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK tanácsi és a 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 131., 2009.5.28., 114. o.);

v. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/106/EK irányelve (2008. november 19.) a tengerészek képzésének minimumszintjéről (HL L 323., 2008.12.3., 33. o.);

vi. A Tanács 98/41/EK irányelve (1998. június 18.) a Közösség tagállamainak kikötőibe érkező vagy onnan induló személyhajókon utazó személyek nyilvántartásáról (HL L 188., 1998.7.2., 35. o.);

vii. Az Európai Parlament és a Tanács 2001/96/EK irányelve (2001. december 4.) az ömlesztettáru-szállító hajók biztonságos be- és kirakodására vonatkozó harmonizált követelmények és eljárások megállapításáról (HL L 13., 2002.1.16., 9. o.).

5. A veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló, 2008. szeptember 24-i 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 260., 2008.9.30., 13. o.) által szabályozott biztonsági követelmények.

E. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, v. alpont - környezetvédelem:

1. A környezetet fenyegető valamennyi bűncselekmény, amelyet a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 328., 2008.12.6., 28. o.) szabályoz, vagy a 2008/99/EK irányelv mellékleteiben meghatározott jogszabályokat megszegő bármilyen jogellenes magatartás.

2. A környezetre és az éghajlatra vonatkozó, az alábbiakban foglalt szabályok:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.);

iv. Az Európai Parlament és a Tanács 525/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.);

v. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.);

vi. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/573 rendelete (2024. február 7.) a fluortartalmú üvegházhatású gázokról, az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról és az 517/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/573., 2024.2.20., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/573/oj).

3. A fenntartható fejlődésre és a hulladékgazdálkodásra vonatkozó, az alábbiakban foglalt szabályok:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 1257/2013/EU rendelete (2013. november 20.) a hajók újrafeldolgozásáról, valamint az 1013/2006/EK rendelet és a 2009/16/EK irányelv módosításáról (HL L 330., 2013.12.10., 1. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 649/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról (HL L 201., 2012.7.27., 60. o.).

4. A tenger-, levegő- és zajszennyezésre vonatkozó, az alábbiakban foglalt szabályok:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 1999/94/EK irányelve (1999. december 13.) az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról (HL L 12., 2000.1.18., 16. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001. október 23.) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről (HL L 309., 2001.11.27., 22. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/49/EK irányelve (2002. június 25.) a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről (HL L 189., 2002.7.18., 12. o.);

iv. Az Európai Parlament és a Tanács 782/2003/EK rendelete (2003. április 14.) a szerves ónvegyületek hajókon történő használatának tilalmáról (HL L 115., 2003.5.9., 1. o.);

v. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről (HL L 143., 2004.4.30., 56. o.);

vi. Az Európai Parlament és a Tanács 2005/35/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről (HL L 255., 2005.9.30., 11. o.);

vii. Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. január 18.) az Európai szennyező anyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 33., 2006.2.4., 1. o.);

viii. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/33/EK irányelve (2009. április 23.) a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról (HL L 120., 2009.5.15., 5. o.);

ix. Az Európai Parlament és a Tanács 443/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról (HL L 140., 2009.6.5., 1. o.);

x. Az Európai Parlament és a Tanács 1005/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) az ózonréteget lebontó anyagokról (HL L 286., 2009.10.31., 1. o.);

xi. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/126/EK irányelve (2009. október 21.) a gépjárművek töltőállomásokon történő üzemanyag-feltöltésekor kibocsátott benzingőz II. fázisú visszanyeréséről (HL L 285., 2009.10.31., 36. o.);

xii. Az Európai Parlament és a Tanács 510/2011/EU rendelete (2011. május 11.) az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról (HL L 145., 2011.5.31., 1. o.);

xiii. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/94/EU irányelve (2014. október 22.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.);

xiv. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/757 rendelete (2015. április 29.) a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomonkövetéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (HL L 123., 2015.5.19., 55. o.);

xv. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2193 irányelve (2015. november 25.) a közepes tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról (HL L 313., 2015.11.28., 1. o.).

5. A víz- és talajvédelemre és -gazdálkodásra vonatkozó, az alábbiakban foglalt szabályok:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2007/60/EK irányelve (2007. október 23.) az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről (HL L 288., 2007.11.6., 27. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 348., 2008.12.24., 84. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.).

6. A természet és a biológiai sokféleség védelmére vonatkozó, az alábbiakban foglalt szabályok:

i. A Tanács 1936/2001/EK rendelete (2001. szeptember 27.) a hosszú távon vándorló halfajok bizonyos állományainak halászatára vonatkozó ellenőrzési intézkedések megállapításáról (HL L 263., 2001.10.3., 1. o.);

ii. A Tanács 812/2004/EK rendelete (2004. április 26.) a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról (HL L 150., 2004.4.30., 12. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 1007/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a fókatermékek kereskedelméről (HL L 286., 2009.10.31., 36. o.);

iv. A Tanács 734/2008/EK rendelete (2008. július 15.) a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről (HL L 201., 2008.7.30., 8. o.);

v. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.);

vi. Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (2010. október 20.) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (HL L 295., 2010.11.12., 23. o.);

vii. Az Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről (HL L 317., 2014.11.4., 35. o.).

7. Vegyi anyagokra vonatkozó, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.) foglalt szabályok.

8. Az ökológiai termékekre vonatkozó, az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 150., 2018.6.14., 1. o.) foglalt szabályok.

F. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, vi. alpont - sugárvédelem és nukleáris biztonság

A nukleáris biztonságra vonatkozó, az alábbiakban foglalt szabályok:

i. A Tanács 2009/71/Euratom irányelve (2009. június 25.) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról (HL L 172., 2009.7.2., 18. o.);

ii. A Tanács 2013/51/Euratom irányelve (2013. október 22.) a lakosság egészségének az emberi fogyasztásra szánt vízben található radioaktív anyagokkal szembeni védelmére vonatkozó követelmények meghatározásáról (HL L 296., 2013.11.7., 12. o.);

iii. A Tanács 2013/59/Euratom irányelve (2013. december 5.) az ionizáló sugárzás miatti sugárterhelésből származó veszélyekkel szembeni védelmet szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 89/618/Euratom, a 90/641/Euratom, a 96/29/Euratom, a 97/43/Euratom és a 2003/122/Euratom irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 13., 2014.1.17., 1. o.);

iv. A Tanács 2011/70/Euratom irányelve (2011. július 19.) a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról (HL L 199., 2011.8.2., 48. o.);

v. A Tanács 2006/117/Euratom irányelve (2006. november 20.) a radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek szállításának felügyeletéről és ellenőrzéséről (HL L 337., 2006.12.5., 21. o.);

vi. A Tanács (Euratom) 2016/52 rendelete (2016. január 15.) a nukleáris balesetet vagy egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége maximális megengedett szintjeinek megállapításáról, valamint a 3954/87/Euratom rendelet, a 944/89/Euratom bizottsági rendelet és a 770/90/Euratom bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 13., 2016.1.20., 2. o.);

vii. A Tanács 1493/93/Euratom rendelete (1993. június 8.) a radioaktív anyagok tagállamok közötti szállításáról (HL L 148., 1993.6.19., 1. o.).

G. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, vii. alpont - élelmiszer- és takarmánybiztonság, valamint állategészségügy és állatjólét:

1. Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.) meghatározott általános alapelvek és követelmények által szabályozott uniós élelmiszer- és takarmányjog.

2. Az alábbiak által szabályozott állategészségügy:

i. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/429 rendelete (2016. március 9.) a fertőző állatbetegségekről és egyes állat-egészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről ("Állat-egészségügyi rendelet") (HL L 84., 2016.3.31., 1. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) (HL L 300., 2009.11.14., 1. o.).

3. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/625 rendelete (2017. március 15.) az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (HL L 95., 2017.4.7., 1. o.).

4. Az állatok védelmére és jólétére vonatkozó, az alábbiakban foglalt szabályok és előírások:

i. A Tanács 98/58/EK irányelve (1998. július 20.) a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről (HL L 221., 1998.8.8., 23. o.);

ii. A Tanács 1/2005/EK rendelete (2004. december 22.) az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és az 1255/97/EK rendelet módosításáról (HL L 3., 2005.1.5., 1. o.);

iii. A Tanács 1099/2009/EK rendelete (2009. szeptember 24.) az állatok leölésük során való védelméről (HL L 303., 2009.11.18., 1. o.);

iv. A Tanács 1999/22/EK irányelve (1999. március 29.) a vadon élő állatok állatkertben tartásáról (HL L 94., 1999.4.9., 24. o.);

v. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/63/EU irányelve (2010. szeptember 22.) a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről (HL L 276., 2010.10.20., 33. o.).

H. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, viii. alpont - közegészségügy:

1. Az emberi eredetű szervek és anyagok magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó, az alábbiak által szabályozott intézkedések:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/98/EK irányelve (2003. január 27.) az emberi vér és vérkomponensek gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 2001/83/EK irányelv módosításáról (HL L 33., 2003.2.8., 30. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/23/EK irányelve (2004. március 31.) az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról (HL L 102., 2004.4.7., 48. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/53/EU irányelve (2010. július 7.) az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról (HL L 207., 2010.8.6., 14. o.).

2. A gyógyszerek és a gyógyászati célú eszközök magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó, az alábbiak által szabályozott intézkedések:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 141/2000/EK rendelete (1999. december 16.) a ritka betegségek gyógyszereiről (HL L 18., 2000.1.22., 1. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/6 rendelete (2018. december 11.) az állatgyógyászati készítményekről és a 2001/82/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 4., 2019.1.7., 43. o.);

iv. Az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március 31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1. o.);

v. Az Európai Parlament és a Tanács 1901/2006/EK rendelete (2006. december 12.) a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekről, valamint az 1768/92/EGK rendelet, a 2001/20/EK irányelv, a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 378., 2006.12.27., 1. o.);

vi. Az Európai Parlament és a Tanács 1394/2007/EK rendelete (2007. november 13.) a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről, valamint a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 324., 2007.12.10., 121. o.);

vii. Az Európai Parlament és a Tanács 536/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 1. o.).

3. A határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.) által szabályozott betegjogok.

4. A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 127., 2014.4.29., 1. o.) által szabályozott dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártása, kiszerelése és értékesítése.

I. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, ix. alpont - fogyasztóvédelem:

Az alábbiak által szabályozott fogyasztói jogok és fogyasztóvédelem:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK irányelve (1998. február 16.) a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről (HL L 80., 1998.3.18., 27. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/770 irányelve (2019. május 20.) a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól (HL L 136., 2019.5.22., 1. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 136., 2019.5.22., 28. o.);

iv. Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (HL L 171., 1999.7.7., 12. o.);

v. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/65/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról (HL L 271., 2002.10.9., 16. o.);

vi. Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.);

vii. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.);

viii. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.);

ix. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.).

J. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, x. alpont - a magánélet és a személyes adatok védelme, valamint a hálózati és információs rendszerek biztonsága:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1148 irányelve (2016. július 6.) a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről (HL L 194., 2016.7.19., 1. o.);

iv. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (digitális piacokról szóló jogszabály) (HL L 265., 2022.9.21., 1. o.).

II. rész

A 3. cikk (1) bekezdése az alábbi uniós jogszabályokra hivatkozik:

A. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, ii. alpont - pénzügyi szolgáltatások, termékek és piacok, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése:

1. Pénzügyi szolgáltatások:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2341 irányelve (2016. december 14.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 354., 2016.12.23., 37. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/43/EK irányelve (2006. május 17.) az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2006.6.9., 87. o.);

iv. Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.);

v. Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.);

vi. Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.);

vii. Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.);

viii. Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (HL L 352., 2014.12.9., 1. o.);

ix. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2365 rendelete (2015. november 25.) az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 337., 2015.12.23., 1. o.);

x. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/97 irányelve (2016. január 20.) a biztosítási értékesítésről (HL L 26., 2016.2.2., 19. o.);

xi. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1129 rendelete (2017. június 14.) az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2003/71/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 168., 2017.6.30., 12. o.).

2. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése:

i. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/847 rendelete (2015. május 20.) a pénzátutalásokat kísérő adatokról és az 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 1. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1624 rendelete (2024. május 31.) a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L, 2024/1624, 2024.6.19., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1624/oj).

B. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, iv. alpont - közlekedésbiztonság:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 376/2014/EU rendelete (2014. április 3.) a polgári légi közlekedési események jelentéséről, elemzéséről és nyomon követéséről, valamint a 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 2003/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1321/2007/EK bizottsági rendelet és az 1330/2007/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 122., 2014.4.24., 18. o.);

ii. Az Európai Parlament és a Tanács 2013/54/EU irányelve (2013. november 20.) a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménynek való megfelelés és annak végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló egyes kötelezettségekről (HL L 329., 2013.12.10., 1. o.);

iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/16/EK irányelve (2009. április 23.) a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről (HL L 131., 2009.5.28., 57. o.).

C. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, v. alpont - környezetvédelem:

i. Az Európai Parlament és a Tanács 2013/30/EU irányelve (2013. június 12.) a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról (HL L 178., 2013.6.28., 66. o.).

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól (HL L 136., 2008.5.24., 3. o.).