65/2010. (V. 12.) FVM rendelet

a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásairól szóló 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelet és a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet módosításáról

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 76. §-a (2) bekezdésének 5., 26., 29., és 30. pontjában foglalt felhatalmazás alapján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat-és hatásköréről szóló 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának c) és f) pontjában foglalt feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § A Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásairól szóló 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) I. kötetének az alábbi tárgyköröket szabályozó, közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásait e rendelet következő mellékleteiben adom ki:

1. az élelmiszerek tápérték jelöléséről szóló 1. melléklet,

2. a végső fogyasztóknak szánt alkoholtartalmú italok alkoholtartalmának jelöléséről szóló 2. melléklet,

3. az élelmiszerekben használható édesítőszerekről szóló 3. melléklet,

4. az élelmiszerekben használható színezékekről szóló 4. melléklet,

5. az élelmiszerekben használható édesítőszereken és a színezékeken kívüli adalékanyagokról szóló 5. melléklet,

6. az élelmiszerekben használható édesítőszerek tisztasági követelményeiről szóló 6. melléklet,

7. az élelmiszerekben használható színezékek tisztasági követelményeiről szóló 7. melléklet,

8. a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagok tisztasági követelményeiről szóló 8. melléklet,

9. az emberi fogyasztásra szánt tejfehérjékről (kazeinekről és kazeinátokról) szóló 9. melléklet,

10. a mézről szóló 10. melléklet,

11. a gyümölcslevek és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékekről szóló 11. melléklet,

12. az élelmiszerek előállítása során felhasználható extrakciós oldószerekről szóló 14. melléklet,

13. az étolajokban, zsírokban, valamint hozzáadott étolajat és zsírt tartalmazó élelmiszerekben megengedett erukasav-tartalomról szóló 15. melléklet,

14. a gyorsfagyasztott élelmiszerekről szóló 16. melléklet,

15. a gyorsfagyasztott élelmiszerek hőmérsékletének hatósági ellenőrzésére vonatkozó mintavételi eljárásról és vizsgálati módszerről szóló 17. melléklet,

16. a kávé- és cikóriakivonatokról szóló 18. melléklet,

17. az emberi fogyasztásra szánt kakaó- és csokoládétermékekről szóló 19. melléklet,

18. az emberi fogyasztásra szánt egyes cukortermékekről szóló 20. melléklet,

19. az emberi fogyasztásra szánt gyümölcsdzsem, zselé, marmelád és cukrozott gesztenyekrém termékekről szóló 21. melléklet,

20. a részben vagy teljesen dehidratált, emberi fogyasztásra szánt, tartós tejtermékekről (sűrített tej és tejpor) szóló 22. melléklet,

21. az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő vinil-klorid monomert tartalmazó anyagokkal és tárgyakkal szemben támasztott minőségi követelményekről szóló 23. melléklet,

22. az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő kerámiatárgyakról szóló 24. melléklet,

23. az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő regenerált cellulózfilmekről szóló 25. melléklet,

24. az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag tárgyak komponenseinek kioldódási vizsgálatairól szóló 26. melléklet,

25. az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak vinil-klorid monomer tartalmának meghatározásáról szóló 27. melléklet,

26. az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokból és tárgyakból az élelmiszerekbe kioldódó vinil-klorid mennyiségének meghatározásáról szóló 28. melléklet,

27. az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról szóló 29. melléklet."

2. § Az R. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"3. § Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

1. a Tanács 90/496/EGK irányelve (1990. szeptember 24.) az élelmiszerek tápértékjelöléséről, valamint az ezt módosító, a Bizottság 2003/120/EK és 2008/100/EK irányelvei;

2. a Bizottság 87/250/EGK irányelve (1987. április 15.) a végső fogyasztók részére értékesítendő alkoholtartalmú italok címkézésénél az alkoholtartalom térfogatszázalékos jelöléséről;

3. az Európai Parlament és a Tanács 94/35/EK irányelve (1994. június 30.) az élelmiszerekben felhasználandó édesítőszerekről, valamint az azt módosító 96/83/EK, 2003/115/EK, 2006/52/EK és a 2009/163/EU irányelvei;

4. az Európai Parlament és a Tanács 94/36/EK irányelve (1994. június 30.) az élelmiszerekben felhasználandó színezékekről;

5. a Bizottság 884/2007/EK rendelete (2007. július 26.) az E 128 Vörös 2G élelmiszer-színezékként történő felhasználását felfüggesztő sürgősségi intézkedésekről;

6. az Európai Parlament és a Tanács 95/2/EK irányelve (1995. február 20.) a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról, valamint az azt módosító 96/85/EK, 98/72/EK, 2001/5/EK, 2003/52/EK, 2003/114/EK, 2006/52/EK irányelvei;

7. a Bizottság 2008/60/EK irányelve (2008. június 17.) az élelmiszerekben használható édesítőszerek különleges tisztasági követelményeinek megállapításáról (kodifikált változat);

8. a Bizottság 2008/128/EK irányelve (2008. december 22.) az élelmiszerekben használható színezékek különleges tisztasági követelményeinek megállapításáról (kodifikált változat);

9. a Bizottság 2008/84/EK irányelve (2008. augusztus 27.) a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagok különleges tisztasági követelményeinek megállapításáról (kodifikált változat), valamint az azt módosító 2009/10/EK irányelve;

10. a Tanács 83/417/EGK irányelve (1983. július 25.) az emberi fogyasztásra szánt egyes tejfehérjékre (kazeinekre és kazeinátokra) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről;

11. a Tanács 2001/110/EK irányelve (2001. december 20.) a mézről;

12. a Tanács 2001/112/EK irányelve (2001. december 20.) a gyümölcslevekről és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékekről és az ezt módosító, a Bizottság 2009/106/EK irányelve;

13. az Európai Parlament és a Tanács 1332/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az élelmiszerenzimekről, valamint a 83/417/EGK tanácsi irányelv,az 1493/1999/EK tanácsi rendelet, a 2000/13/EKirányelv,a 2001/112/EKtanácsi irányelv és a 258/97/EK rendelet módosításáról;

14. az Európai Parlament és a Tanács 1333/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az élelmiszer-adalékanyagokról;

15. az Európai Parlament és a Tanács 1334/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az élelmiszerekben és azok felületén használható aromákról és egyes, aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről, valamint az 1601/91/EGK tanácsi rendelet, a 2232/96/EK és a 110/2008/EK rendelet, valamint a 2000/13/EK irányelv módosításáról;

16. a Tanács 96/21/EK irányelve (1996. március 29.) a bizonyos élelmiszerek címkézésén a 79/112/EGK tanácsi irányelvben előírt adatoktól eltérő adatok kötelező feltüntetéséről szóló 94/54/EK bizottsági irányelvmódosításáról;

17. az Európai Parlament és a Tanács 2009/32/EK irányelve (2009. április 23.) az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről;

18. a Tanács 76/621/EGK irányelve (1976. július 20.) a közvetlenül emberi fogyasztásra szánt olajok (étolajok) és zsírok (étkezési zsírok), valamint a hozzáadott olajokat és zsírokat tartalmazó élelmiszerek erukasav-tartalma legmagasabb szintjének rögzítéséről;

19. a Tanács 89/108/EGK irányelve (1988. december 21.) az emberi fogyasztásra szánt gyorsfagyasztott élelmiszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről;

20. a Bizottság 92/2/EGK irányelve (1992. január 13.) az emberi fogyasztásra szánt mélyfagyasztott élelmiszerek hőmérsékletének hatósági ellenőrzéséhez szükséges mintavételi eljárás és közösségi vizsgálati módszer meghatározásáról;

21. az Európai Parlament és a Tanács 1999/4/EK irányelve (1999. február 22.) a kávé- és a cikóriakivonatokról;

22. az Európai Parlament és a Tanács 2000/36/EK irányelve (2000. június 23.) az emberi fogyasztásra szánt kakaó- és csokoládétermékekről;

23. a Tanács 2001/111/EK irányelve (2001. december 20.) az emberi fogyasztásra szánt egyes cukorfajtákról;

24. a Tanács 2001/113/EK irányelve (2001. december 20.) az emberi fogyasztásra szánt gyümölcsdzsemekről, zselékről, marmeládokról és a cukrozott gesztenyekrémről;

25. a Tanács 2001/114/EK irányelve (2001. december 20.) egyes emberi fogyasztásra szánt, részben vagy teljesen dehidratált tartós tejekről, valamint az ezt módosító, a Tanács 2007/61/EK irányelve;

26. a Tanács 78/142/EGK irányelve (1978. január 30.) a vinilklorid monomert tartalmazó és élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokra és tárgyakra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről;

27. a Bizottság 80/766/EGK irányelve (1980. július 8.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak vinil-klorid-monomer szintjének hatósági ellenőrzésére szolgáló közösségi vizsgálati módszer megállapításáról;

28. a Bizottság 81/432/EGK irányelve (1981. április 29.) az anyagokból és tárgyakból élelmiszerbe kerülő vinil-klorid hatósági ellenőrzésére szolgáló közösségi vizsgálati módszer megállapításáról;

29. a Tanács 82/711/EGK irányelve (1982. október 18.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag tárgyak összetevői kioldódásának vizsgálatához szükséges alapvető szabályok megállapításáról, valamint az ezt módosító, a Bizottság 93/8/EGK és 97/48/EK irányelvei;

30. a Tanács 84/500/EGK irányelve (1984. október 15.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő kerámiatárgyakra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, valamint az ezt módosító, a Bizottság 2005/31/EK irányelve;

31. a Tanács 85/572/EGK irányelve (1985. december 19.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag tárgyak összetevői kioldódásának vizsgálatához alkalmazandó élelmiszer-utánzó modellanyagok listájának megállapításáról, valamint az ezt módosító, a Bizottság 2007/19/EK irányelve;

32. Bizottság 2002/72/EK irányelve (2002. augusztus 6.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról, valamint az ezt módosító, a Bizottság 2004/1/EK, 2004/19/EK, 2005/79/EK, 2007/19/EK, 2008/39/EK irányelvei és 975/2009/EK rendelete;

33. A Bizottság 2007/42/EK irányelve (2007. június 29.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő regenerált cellulózfilmből készült anyagokról és tárgyakról."

3. § (1) Az R. e rendelet 1-7. melléklete szerinti 23-29. melléklettel egészül ki.

(2) Az R. 3. melléklete e rendelet 8. melléklete szerint módosul.

4. § (1) A kistermelői élelmiszer-termelés, előállítás és értékesítés feltételeiről szóló 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet (a továbbiakban: R2.) 6. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) Az étkezési tyúktojás értékesítése esetén - a helyi piacon értékesített tojások jelöléséről szóló jogszabályban foglalt kivétellel - fel kell tüntetni az egységes közös piacszervezésről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletben és e rendelet végrehajtása részletes szabályainak bevezetéséről szóló 2008. június 23-i 589/2008/EK bizottsági rendeletben előírt jelölést. A gazdaságában legfeljebb 50 tojótyúkot tartó kistermelőnek az általa termelt és a végső fogyasztó részére gazdaságában vagy házhoz szállítással értékesített tojáson nem kell feltüntetnie a termelő megkülönböztető számát tartalmazó kódot, amennyiben az értékesítés helyén feltünteti a nevét és címét."

(2) Az R2. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A (2) bekezdésben megnevezett állatok húsának hűtését haladéktalanul, de a friss hús és a belsőség melegen történő szállítása esetén, legfeljebb a vágást követő 2 órán belül meg kell kezdeni. A friss húst 0-+7 °C, a belsőségeket 0 - +3 °C közötti hőmérsékletre kell hűteni, és a feldolgozásig, illetve az értékesítésig a hűtőláncot folyamatosan fenn kell tartani. A húst lefagyasztani nem szabad."

(3) Az R2. 4. és 5. melléklete e rendelet 9. melléklete szerint módosul.

5. § E rendelet hatálybalépése napján hatályát veszti

a) a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet mellékletének 6., 8., 9., 11., 67. és 71. sora;

b) a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet mellékletének 17. és 31. sora, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet módosításáról szóló 2/2005. (I. 11.) FVM rendelet;

c) a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet mellékletének 12. sora, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet módosításáról szóló 72/2005. (VIII. 15.) FVM rendelet;

d) a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet mellékletének 64. sora, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet módosításáról szóló 79/2006. (XI. 17.) FVM rendelet Mellékletében szereplő "Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag eszközök minőségi követelményeiről szóló 1-2-2002/72 számú előírás módosítása" című 1-2-2005/79 számú előírás;

e) a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet mellékletének 69. sora, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet módosításáról szóló 6/2008. (I. 17.) FVM rendelet;

f) az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet módosításáról szóló 26/2010. (III. 19.) FVM rendelet 4. §-a, 6. §-a (2) bekezdésének b) pontja és 2. melléklete;

g) az R2. 7. §-ának (6) bekezdése, valamint 4. melléklete I. részének 7. pontja.

6. § (1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba, és 2010. október 13-án hatályát veszti.

(2) A 3. § (2) bekezdése és a 8. melléklet 2010. október 12-én lép hatályba.

7. § Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács 78/142/EGK irányelve (1978. január 30.) a vinilklorid monomert tartalmazó és élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokra és tárgyakra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről;

b) a Bizottság 80/766/EGK irányelve (1980. július 8.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak vinil-klorid-monomer szintjének hatósági ellenőrzésére szolgáló közösségi vizsgálati módszer megállapításáról;

c) a Bizottság 81/432/EGK irányelve (1981. április 29.) az anyagokból és tárgyakból élelmiszerbe kerülő vinil-klorid hatósági ellenőrzésére szolgáló közösségi vizsgálati módszer megállapításáról;

d) a Tanács 82/711/EGK irányelve (1982. október 18.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag tárgyak összetevői kioldódásának vizsgálatához szükséges alapvető szabályok megállapításáról, valamint az ezt módosító, a Bizottság 93/8/EGK és 97/48/EK irányelvei;

e) a Tanács 84/500/EGK irányelve (1984. október 15.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő kerámiatárgyakra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, valamint az ezt módosító, a Bizottság 2005/31/EK irányelve;

f) a Tanács 85/572/EGK irányelve (1985. december 19.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag tárgyak összetevői kioldódásának vizsgálatához alkalmazandó élelmiszer-utánzó modellanyagok listájának megállapításáról, valamint az ezt módosító, a Bizottság 2007/19/EK irányelve;

g) a Bizottság 2002/72/EK irányelve (2002. augusztus 6.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról, valamint az ezt módosító, a Bizottság 2004/1/EK, 2004/19/EK, 2005/79/EK, 2007/19/EK, 2008/39/EK irányelvei és 975/2009/EK rendelete;

h) a Bizottság 2007/42/EK irányelve (2007. június 29.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő regenerált cellulózfilmből készült anyagokról és tárgyakról;

i) a Bizottság 2009/163/EU irányelve (2009. december 22.) az élelmiszerekben felhasználandó édesítőszerekről szóló 94/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a neotám tekintetében történő módosításáról.

Gráf József s. k.,

földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

1. melléklet a 65/2010. (V. 12.) FVM rendelethez

"23. melléklet a 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelethez

A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-78/142 számú előírása az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő vinil-klorid monomert tartalmazó anyagokkal és tárgyakkal szemben támasztott minőségi követelményekről

1. Ez az előírás a vinil-klorid polimerekből vagy kopolimerekből előállított, élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokban vagy tárgyakban (a továbbiakban: anyagok és tárgyak) esetleg jelenlévő vinil-klorid monomerre, továbbá ezek esetleges vinil-klorid monomer leadására vonatkozik.

2. Az 1. pontban említett anyagok és tárgyak vinil-klorid monomer tartalmának nem szabad túllépnie az 5. pontban megadott mennyiséget.

3. Az 1. pontban említett anyagok és tárgyak nem adhatnak át a velük érintkezésbe kerülő élelmiszereknek a 6. pont kritériumai szerinti eljárás alapján kimutatható mennyiségű vinil-kloridot.

4. A 2. és 3. pont betartásának ellenőrzéséhez használt vizsgálati módszer feleljen meg a 6. pontban előírt kritériumoknak.

5. Az 1. pontban említett anyagok és tárgyak megengedett maximális vinil-klorid momomer tartalma: 1 mg/kg késztermék.

6. Kritériumok az 1. pontban említett anyagok és tárgyak vinil-klorid tartalmát meghatározó és az anyagokból és tárgyakból az élelmiszerekbe kioldódott vinil-kloridot meghatározó vizsgálati módszerekhez:

6.1. Az anyagok és tárgyak vinil-klorid tartalmának meghatározása és az anyagokból és tárgyakból az élelmiszerbe kioldódott vinil-klorid meghatározása gázkromatográfiás "Head-Space" technika alkalmazásával történik.

6.2. Az anyagokból és tárgyakból az élelmiszerbe kioldódott vinil-klorid meghatározásakor az alsó kimutatási határ: 0,01 mg/kg.

6.3. Az anyagokból és tárgyakból az élelmiszerbe kioldódott vinil-kloridot alapvetően az élelmiszerekből határozzák meg. Ha a meghatározás bizonyos élelmiszereknél technikai okok miatt lehetetlennek bizonyul, akkor a modell-oldatos meghatározások használhatók."

2. melléklet a 65/2010. (V. 12.) FVM rendelethez

"24. melléklet a 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelethez

A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-84/500 számú előírása az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő kerámiatárgyakról

A rész

I.

1. Ez az előírás olyan kerámiatárgyak esetleges ólom és kadmium kioldhatóságára vonatkozik, amelyek kész állapotukban élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülnek, vagy amelyek élelmiszerekkel érintkeznek és e célra készültek.

2. Ezen előírás értelmében a kerámiatárgyak általában nagy agyag vagy szilikáttartalmú szervetlen anyagok keverékéből, esetleg kis mennyiségű szerves anyag hozzáadásával előállított tárgyak. A keveréket az előállítás során formázzák, majd kiégetik. E tárgyak lehetnek mázasak, zománcozottak, illetve festettek.

II.

1. A kerámiatárgyakból kioldódó ólom és kadmium mennyisége nem haladhatja meg az alábbiakban megállapított határértékeket.

2. A kerámiatárgyak ólom és kadmium kioldódását a B részben meghatározott általános feltételek betartásával a C részben leírt vizsgálati módszerrel kell meghatározni.

3. Ha a kerámiatárgy egy kerámiafedéllel ellátott edény, az ólomra, illetve kadmiumra vonatkozó maximális határérték (mg/dm2 vagy mg/liter) az edényre vonatkozó határértéknek felel meg. Az edényt és a fedél belső felületét azonos körülmények között, külön-külön kell megvizsgálni. Az így kapott két ólom-, illetve kadmium-kioldódási értéket csak az edény felületéhez vagy térfogatához kell megfelelően viszonyítani.

4. Egy kerámiatárgy akkor felel meg ezen előírás követelményeinek, ha a B és C részben megállapított feltételek mellett elvégzett vizsgálatok során a belőle kivont ólom, illetve kadmium mennyisége nem haladja meg az alábbi határértékeket:

5. Amennyiben egy kerámiatárgy a fenti mennyiségeket legfeljebb 50%-kal haladja meg, akkor úgy kell tekinteni, hogy a tétel megfelel ezen előírás követelményeinek, ha legalább három másik ugyanolyan alakú, méretű, díszítésű és ugyanolyan mázzal bevont - a B és C részben megállapított feltételek mellett megvizsgált - tárgyból kioldódott ólom, illetve kadmium átlagos mennyisége nem haladja meg a meghatározott határértékeket, és eközben egyik edény esetében sem lépi túl e határértékeket 50%-nál nagyobb mértékben.

III.

1. Az élelmiszerekkel érintkezésbe még nem került kerámiatárgyakat forgalomba hozataluk különböző szakaszaiban - a kiskereskedelmet beleértve és azzal bezárólag - az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról, valamint a 80/590/EGK és a 89/109/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. október 27-i 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1935/2004/EK rendelet) 16. cikkének megfelelően írásbeli nyilatkozattal kell ellátni. Ezt a nyilatkozatot a kerámiatárgy gyártójának vagy az Európai Unióban székhellyel rendelkező eladónak kell kiállítania, és tartalmaznia kell az ezen előírás D részben meghatározott adatokat.

2. A gyártónak vagy az Európai Unióba importálónak az ellenőrző hatóságok kérésére rendelkezésre kell bocsátania a megfelelő dokumentációt annak igazolására, hogy a kerámiatárgyak megfelelnek az ólom és kadmium kioldódás II. fejezetben meghatározott határértékének. A dokumentációnak tartalmaznia kell az elvégzett vizsgálat eredményeit, a vizsgálat körülményeit, valamint a vizsgálatot elvégző laboratórium nevét és címét.

B rész

Alapszabályok az ólom és kadmium kioldódás meghatározására

1. Vizsgáló oldat (szimuláló oldószer)

4%-os (V/V) ecetsav frissen készített vizes oldata.

2. Vizsgálati körülmények

2.1. A vizsgálatot 22 ± 2 °C hőmérsékleten 24 ±0,5 órás időtartamon keresztül kell végezni.

2.2. Ha csupán az ólom kioldódást kell meghatározni, akkor a vizsgálandó tárgyat egy alkalmas anyaggal lefedjük, és a laboratóriumban szokásos megvilágítási feltételek mellett tartjuk.

Ha a kadmium- és ólom vagy a kadmium kioldódást kell meghatározni, akkor a mintát úgy kell lefedni, hogy a vizsgálandó felület teljes sötétségben maradjon.

3. Megtöltés

3.1. Megtölthető edények

Az edényt 4%-os ecetsavval legfeljebb 1 mm-rel a túlfolyási pont alatti szintig kell megtölteni. A lapos vagy enyhe lejtésű peremmel rendelkező edényeknél a folyadékszint és a túlfolyási pont közötti távolság legfeljebb 6 mm lehet, a ferde szegély mentén mérve.

3.2. Nem megtölthető edények

A tárgyaknak azt a felületét, amelynek nem az a rendeltetése, hogy élelmiszerekkel érintkezzen, megfelelő védőréteggel kell ellátni, amely ellenáll a 4%-os ecetsavnak. Azután a tárgyat olyan módon kell belemeríteni egy meghatározott mennyiségű ecetsavat tartalmazó tartályba, hogy a tárgy felületének az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő részét teljesen lepje el a vizsgáló oldat.

4. A felület meghatározása

Az1. kategóriába tartozó tárgyak felülete azonos a 3. pontban leírt töltési körülmények betartásával betöltött folyadék szabad felülete által alkotott meniszkusz felülettel.

C rész

Vizsgálati módszerek az ólom és kadmium kioldódás meghatározására

1. Cél és alkalmazási terület

A módszerrel meghatározható az egyedi ólom, illetve kadmium kioldódás.

2. Alapelv

Az egyedi ólom-, illetve kadmium kioldódás meghatározását olyan műszeres vizsgálati módszerrel kell elvégezni, amely eleget tesz a 4. pontban megállapított teljesítmény-jellemzőknek.

3. Reagensek

Ahol nincs külön megjelölve, minden reagensnek analitikai minőségűnek kell lennie. Víz alatt mindig desztillált vizet vagy ezzel megegyező minőségű vizet kell érteni.

3.1. 4%-os (V/V) ecetsav vizes oldata.

40 ml jégecetet oldjunk fel vízben, majd töltsük fel 1000 ml-re.

3.2. Törzsoldatok

Olyan összehasonlító oldatokat kell készíteni, amelyek a 3.1. pont szerinti 4%-os ecetsavban 1000 mg ólmot, illetve legalább 500 mg kadmiumot tartalmaznak literenként.

4. A műszeres vizsgálati módszer teljesítményjellemzői

4.1. Az ólomra és kadmiumra vonatkozó kimutathatósági határ legfeljebb:

- 0,1 mg/liter, ólom esetében,

- 0,01 mg/liter, kadmium esetében.

A kimutathatósági határ az elem azon koncentrációja a 3.1. pont szerinti 4%-os ecetsavoldatban, ami a készülék háttérzajának kétszeresével egyenlő jelet ad.

4.2. Az ólomra és kadmiumra vonatkozó meghatározási határ legfeljebb:

- 0,2 mg/liter, ólom esetében,

- 0,02 mg/liter, kadmium esetében.

4.3. Visszanyerés

A 3.1. pontban szerinti 4%-os ecetsavoldathoz hozzáadott ólom és kadmium visszanyerésének a hozzáadott mennyiség 80-120%-ának kell lennie.

4.4. Különleges előírások

A használt műszeres vizsgálati módszernek mátrix- és spektrális interferenciáktól mentesnek kell lennie.

5. Módszer

5.1. A minta előkészítése

A mintának tisztának, zsírtól és a vizsgálatot befolyásoló egyéb anyagoktól mentesnek kell lennie. Mossuk le a mintát folyékony háztartási mosószerrel 40 °C körüli hőmérsékleten. Öblítsük le a mintát először csapvízzel, majd desztillált vízzel vagy ezzel azonos minőségű vízzel. Csurgassuk le és szárítsuk meg, hogy ne legyen foltos. Megtisztítás után ne érjünk a vizsgálandó felülethez.

5.2. Az ólom, illetve kadmium meghatározása

- Az így előkészített mintát a B részben megállapított feltételek szerint vizsgáljuk meg.

- Az ólom, illetve kadmium meghatározására szolgáló kísérleti oldat kivétele előtt az oldat mintatartalmát olyan megfelelő módszerrel homogenizáljuk, amellyel elkerüljük az oldatveszteséget és a vizsgálandó felület felhorzsolását.

- Végezzünk vakpróbát a mérési sorozatokhoz használt reagensekkel.

- Megfelelő körülmények között végezzük el az ólom-, illetve kadmium tartalom meghatározását.

D rész

Megfelelőségi nyilatkozat

Az A rész III. fejezet 1. pont szerinti nyilatkozat a következőket tartalmazza:

1. a kész kerámiatárgyat gyártó vállalat és az importáló neve és címe,

2. a kerámiatárgy megnevezése,

3. a nyilatkozat dátuma,

4. igazolás arról, hogy a kerámiatárgy megfelel ezen előírás és az 1935/2004/EK rendelet vonatkozó követelményeinek.

Az írásbeli nyilatkozatnak lehetővé kell tennie azoknak a tárgyaknak a könnyű azonosítását, amelyekre kiállították, és meg kell újítani a nyilatkozatot, amennyiben a gyártásban történt alapvető változások az ólom és kadmium kioldódást is megváltoztatják."

3. melléklet a 65/2010. (V. 12.) FVM rendelethez

"25. melléklet a 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelethez

A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-2007/42 számú előírása az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő regenerált cellulózfilmekről

A rész

I.

1. Ez az előírás az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő regenerált cellulózfilmekre (cellofán) vonatkozó előírásokat tartalmaz.

2. Jelen előírás olyan regenerált cellulózfilmekre (cellofán) vonatkozik, amelyek megfelelnek az B rész általános leírásának, és amelyeket

a) önmagukban vagy

b) más, az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkező vagy érintkezésbe kerülhető anyag részeként használnak.

3. Jelen előírás nem vonatkozik a regenerált cellulózból készült műbelekre.

4. A 2. pont szerinti regenerált cellulózfilmek a következő típusok egyikébe tartoznak:

a) bevonat nélküli regenerált cellulózfilm,

b) cellulózból származó bevonatú regenerált cellulózfilm,

c) műanyag bevonatú regenerált cellulózfilm.

II.

1. Az I. fejezet 4. pont a) és b) alpont szerinti regenerált cellulózfilmek gyártásához kizárólag a C részben felsorolt anyagok vagy anyagcsoportok, az ott megadott korlátozásokkal használhatók fel.

2. A regenerált cellulózfilmek gyártásához színezékként (festék és pigment) vagy ragasztóként a C részben megadottaktól eltérő anyagok is felhasználhatók, ha ezek az élelmiszerbe nyomokban sem oldódnak ki, és hatályos vizsgálati módszerekkel nem mutathatók ki.

3. Az I. fejezet 4. pont c) alpont szerinti regenerált cellulózfilmek bevonást megelőző gyártásához kizárólag a C rész I. fejezetében felsorolt anyagok vagy anyagcsoportok, az ott megadott korlátozásokkal használhatók fel.

4. A 3. pont szerinti bevonattal ellátott regenerált cellulózfilmek előállításához csak az MÉ 1-2-2002/72 számú előírás C-G részeiben megadott anyagok vagy anyagcsoportok, az ott megadott korlátozásokkal használhatók fel.

5. Az I. fejezet 4. pont c) alpont szerinti regenerált cellulózfilmből készült anyagoknak és eszközöknek - a 3. pontban foglaltakon kívül - meg kell felelniük az MÉ 1-2-2002/72 számú előírás A rész II., VII. és VIII. fejezetében leírtaknak.

6. A regenerált cellulózfilm nyomtatott felületei nem kerülhetnek érintkezésbe az élelmiszerrel.

III.

1. Kiskereskedelmi forgalmat kivéve az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő regenerált cellulózfilmből készült anyagokat és eszközöket az értékesítés minden fázisában kísérnie kell az 1935/2004/EK rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerinti nyilatkozatnak.

2. Az 1. pontot nem kell alkalmazni olyan regenerált cellulózfilmből készült anyagokra és eszközökre, melyek természetüknél fogva élelmiszerekkel nem kerülnek érintkezésbe.

3. Amennyiben speciális felhasználási feltételek vannak, a regenerált cellulózfilmből készült anyagok és eszközök címkéjén ezt fel kell tüntetni.

B rész

Regenerált cellulózfilm leírása

A regenerált cellulózfilm olyan fóliaanyag, melyet újrafelhasználás nélküli faanyagból vagy gyapotból nyert finomított cellulózból állítanak elő. A C részben felsorolt anyagok használhatók a masszába adva vagy a felületre. A regenerált cellulózfilm az egyik vagy mindkét oldalon bevonható.

C rész

Regenerált cellulózfilm gyártásához engedélyezett anyagok listája

Megjegyzés: - az I. és II. fejezetben szereplő százalékos mennyiségek tömeg százalékok és a vízmentes regenerált cellulózfilmre vonatkoznak,

- a szokásos műszaki megjelölések zárójelben vannak megadva,

- a tisztasági kritériumok alapján az anyagoknak jó technikai minőségűeknek kell lenniük.

I. Bevonatlan regenerált cellulózfilm

* A korlátozások mennyiségi értékei minden esetben a bevonatlan filmre vonatkoznak.

* A korlátozások mennyiségi értékei a film élelmiszerekkel érintkező oldalára vonatkoznak.

4. melléklet a 65/2010. (V. 12.) FVM rendelethez

"26. melléklet a 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelethez

A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-82/711 számú előírása az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag tárgyak komponenseinek kioldódási vizsgálatairól

A rész

1. Ez az előírás olyan műanyagokra és műanyag tárgyakra, valamint azok részeire vonatkozik, amelyek:

a) kizárólag műanyagból vannak,

b) két vagy több, kizárólag műanyagból álló, ragasztóval vagy bármilyen más módon összekötött rétegből tevődnek össze

és rendeltetésüknek megfelelően érintkezésbe kerülnek vagy kerülhetnek élelmiszerekkel.

2. Ezen előírás értelmében a "műanyagok" azokat a szerves makromolekuláris vegyületeket jelentik, amelyeket polimerizációval, polikondenzációval, poliaddícióval vagy más hasonló eljárással kis relatív molekulatömegű molekulákból vagy természetes makromolekulák kémiai módosításával állítottak elő. A szilikonok és más hasonló makromolekuláris vegyületek is műanyagoknak tekintendők. Az ilyen makromolekuláris vegyületekhez más anyagok adhatók. A következők azonban nem tekinthetők "műanyagoknak":

(i) a lakkozott vagy a lakkozás nélküli regenerált cellullózfilm;

(ii) az elasztomerek és a természetes, illetve a szintetikus gumi;

(iii) a papír és papírlemez, valamint a műanyagokkal módosított papírok;

(iv) azok a felületbevonatok, amelyek

- paraffinviaszok, (beleértve a szintetikus paraffinviaszokat és/vagy a mikrokristályos viaszokat);

- az előző viaszok keverékei egymással és/vagy más műanyagokkal.

3. Ez az előírás nem vonatkozik a két vagy több, nem teljes egészében műanyag rétegből álló anyagokra és tárgyakra, még akkor sem, ha az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő réteg kizárólag műanyag.

4. Egy műanyagból, illetve műanyag tárgyból az élelmiszerekbe vagy az élelmiszer-utánzó anyagokba (modell-oldószerekbe) összesen és specifikusan kioldódó műanyagkomponensek mennyisége nem haladhatja meg azt a határértéket, amelyet az MÉ 1-2-2002/72 előírás vagy más vonatkozó jogszabály megenged.

5. Az élelmiszerekbe való kioldódás elfogadhatóságát a kioldódási határértékek alapján a felhasználás során előforduló legszélsőségesebb időtartamok és hőmérsékleti körülmények között kell megállapítani. Az élelmiszer-utánzó modellanyagokba való kioldódás elfogadhatóságát a kioldódási határértékek alapján, a hagyományos kioldási vizsgálatokkal kell megállapítani. A kioldódási határértékeket, vizsgálatokat és a vizsgálatokhoz alkalmazandó modellanyagokat ezen előírás B része tartalmazza.

6. Ettől az előírástól eltérően minden olyan esetben, amikor az 1. táblázat szerinti D modellanyaggal kell végezni a vizsgálatot, alkalmazható az MSZ 10.089:l982 magyar nemzeti szabvány, amely dietil-étert vagy n-hexánt ír elő a kioldódási modellkísérlethez.

B rész

A modellanyagokkal végzett összkioldódási és speciális kioldódási vizsgálatok alapszabályai

1. Az összkioldódási és speciális kioldódási vizsgálatokat ezen rész I. fejezetében megadott élelmiszer-utánzó anyagokkal és a II. fejezetében megadott vizsgálati körülmények között kell végezni. Az élelmiszer-utánzó anyagokba való kioldódás meghatározását a legszélsőségesebb körülmények között kell elvégezni.

2. A modellanyagként szerves oldószereket használó helyettesítő vizsgálatokat a III. fejezetben megadottak szerint kell elvégezni, ha az I. fejezet szerinti zsírutánzó modellanyagot alkalmazó kioldási vizsgálatot technikai okokból nem lehet elvégezni.

3. A IV. fejezet alternatív vizsgálatokat tartalmaz, amelyek a zsírutánzó modellanyaggal végzett kioldódási vizsgálatok helyett használhatók, ha az előírt feltételek teljesülnek.

4. Mindhárom esetben megengedett:

a) a vizsgálatok számának csökkentése olyan speciális esetekben, ahol a vizsgálati körülmények tudományos bizonyítékok alapján a legszigorúbbak;

b) a kioldódási vizsgálatok vagy az alternatív vizsgálatok elhagyása, amikor bizonyíték van arra, hogy a műanyag vagy tárgy előrelátható felhasználási körülményei között a kioldódás nem haladja meg a határértéket.

I. Fejezet

Élelmiszer-utánzó modellanyagok

1. Bevezetés

Mivel nem minden esetben lehet az élelmiszerekkel érintkező anyagok vizsgálatára élelmiszereket használni, élelmiszer-utánzó modellanyagokkal kell a vizsgálatot elvégezni. Ezeket úgy kell megválasztani, hogy egy vagy több élelmiszer jellemzőit reprezentálják. Az élelmiszertípusokat és a használt élelmiszer-utánzó modellanyagokat az 1. táblázat tartalmazza. A gyakorlatban az élelmiszerek különböző összetételűek, típusúak pl. zsír- és víztartalmúak. Ezeket a típusokat az 1. táblázat tartalmazza, utalással a kioldódási vizsgálatokhoz kiválasztott élelmiszer-utánzó modellanyagokra.

1. táblázat

Élelmiszertípusok és modellanyagok

2. Az élelmiszer-utánzó modellanyagok kiválasztása

2.1. Mindenféle típusú élelmiszerrel érintkezésbe kerülő műanyagok és tárgyak esetén

A vizsgálatokat a következőkben megadott élelmiszer-utánzó modellanyagokkal kell elvégezni a II. fejezetben megadott, a legszigorúbbnak ítélt vizsgálati körülmények között, új vizsgálati műanyagmintát alkalmazva minden modellanyaghoz

- 3% (m/V)-os vizes ecetsavoldat;

- 10% (V/V) vizes etanololdat;

- finomított olívaolaj* (referencia D modellanyag).[1]

Ezt a referencia D modellanyagot helyettesíteni lehet szintetikus trigliceridek** keverékével vagy napraforgóolajjal*** vagy a szabványban előírt minőségű kukoricaolajjal (más zsírtartalmú élelmiszer-utánzó anyaggal - D modellanyag). Ha ezek közül bármelyik zsírutánzó modellanyagot használják, és a kioldódás határértéket meghaladja, a nem megfelelőség megítéléséhez az eredmény megerősítése szükséges.

Amennyiben ez technikailag lehetséges, ebben az esetben kötelező az olívaolaj használata. Ha ez a vizsgálat technikailag nehézkes és a kioldódott anyagok mennyisége meghaladja a kioldási határértéket, akkor úgy kell tekinteni, hogy a műanyag nem felel meg az MÉ 1-2-2002/72 előírásnak.

2.2. Csak bizonyos élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő műanyagok és tárgyak esetén

Ez csak a következő esetekre vonatkozik:

a) ha a műanyag vagy tárgy már érintkezésben van egy ismert élelmiszerrel;

b) ha a műanyagra vagy tárgyra az Európai Parlament és Tanács 1935/04/EK rendelete megadja, hogy az 1. táblázatban felsorolt élelmiszerfajták közül milyen élelmiszerhez vagy élelmiszercsoporthoz lehet vagy nem lehet használni pl. csak vizes élelmiszerekhez;

c) ha a műanyag vagy tárgy a 1935/04/EK rendelet szerint olyan speciális jellel van ellátva, amely jelzi, hogy az V. fejezetben meghatározott élelmiszerekhez vagy élelmiszercsoportokhoz lehet vagy nem lehet használni.

Ennek a jelnek ki kell fejeznie:

(i) a kiskereskedelmi értékesítéstől eltérő értékesítési szakaszokban az V. fejezet táblázatában megadott hivatkozási számot vagy az élelmiszer leírását;

(ii) a kiskereskedelmi értékesítésben könnyen érthető példákkal utalva arra a néhány élelmiszerre vagy élelmiszercsoportra, amelyekhez az adott műanyag vagy tárgy használható.

A vizsgálatokat a b) alpont esetében a 2. táblázat példáiban megadott élelmiszer-utánzó modellanyagokkal kell elvégezni, az a) és c) alpont esetén az V. fejezetben megadott élelmiszer-utánzó modellanyagokkal. Ha a műanyag vagy tárgy várhatóan többféle olyan élelmiszerrel vagy élelmiszercsoporttal kerül érintkezésbe, amelyeknek különböző csökkentő faktoraik* vannak, akkor ennek megfelelően csökkentő faktort kell rendelni ezen élelmiszerek vizsgálati eredményeihez. Ha a számítások közül egynek vagy többnek az eredménye meghaladja a korlátozás mértékét (előírást), akkor a műanyag nem alkalmas ezekhez a speciális élelmiszerekhez vagy élelmiszercsoportokhoz. A vizsgálatokat a II. fejezetben előírt körülmények között kell elvégezni, minden modellanyaghoz új mintát használva.

* A csökkentő fraktorok az 5. táblázatban vannak feltüntetve.

2. táblázat

Élelmiszerekkel érintkező műanyagok és tárgyak vizsgálatához kiválasztott modellanyagok

II. Fejezet

A kioldási vizsgálatok körülményei (időtartam és hőmérséklet)

1. A kioldódási vizsgálatok körülményeit a 3. táblázatban megadott időtartamokból és hőmérsékletekből úgy kell kiválasztani, hogy azok a legszélsőségesebb tervezett felhasználási körülményeknek feleljenek meg vagy a címkézési információ szerinti legmagasabb felhasználási hőmérsékletnek. Ezért ha az élelmiszerekkel érintkező műanyagot vagy tárgyat a táblázatban lévő két vagy több időtartam és hőmérséklet kombinációjában is kívánják használni, a kioldódási vizsgálatot a táblázat alapján kell elvégezni úgy, hogy a vizsgálati mintát egymás után a várható legszélsőségesebb körülményeknek kell alávetni azonos mennyiségű modellanyagot alkalmazva.

2. Az általánosnál szigorúbb érintkezési körülmények

Az általános feltételek alkalmazásakor a kioldódás meghatározásához a vizsgálati körülmények szigorítása szükséges, speciális esetekben a vizsgálati körülményeknek tudományos alapon a legszigorúbbaknak kell lenniük, ahogy azt a következő néhány példa mutatja.

2.1. Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen bármilyen időtartamon keresztül és hőmérsékleten érintkezésbe kerülő műanyagok vagy tárgyak

Ahol nincs címke vagy utasítás a várható tényleges érintkezés időtartamára és hőmérsékletére, az élelmiszer típusától függően az A és/vagy a B és/vagy a C modellanyagot kell alkalmazni 4 órán át és 100 °C-on, vagy 4 órán át refluxhőmérsékleten és/vagy a D modellanyagot 2 órán át 175 °C-on. Ezek az időtartamok és hőmérsékletek a hagyományosnál szigorúbbak.

2.2. Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen szobahőmérsékleten vagy alacsonyabb hőmérsékleten meghatározatlan időtartamig érintkező műanyagok és tárgyak

Ahol a címke megadja, hogy a műanyagokat és tárgyakat szobahőmérsékleten vagy alatta használják, illetve a műanyagok vagy tárgyak rendeltetésüknél fogva nyilvánvalóan szobahőmérsékleten vagy ez alatt kerülnek felhasználásra, a vizsgálatot 40 °C-on 10 napig kell elvégezni. Ez az időtartam és hőmérséklet a hagyományosnál szigorúbb.

3. Illó anyagok kioldódása

Amikor illékony anyagok speciális kioldódási vizsgálatát végezzük, a modellanyaggal a kioldódási vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy az előrelátható legszélsőségesebb felhasználási körülmények között előforduló kioldódott illékony anyagok veszteségét figyelembe vegyük.

4. Speciális esetek

4.1. Mikrohullámú sütőben használatos műanyagokhoz és tárgyakhoz a kioldási vizsgálatokat vagy hagyományos módon vagy mikrohullámú sütőben kell elvégezni, a 3. táblázatból kiválasztott megfelelő időtartamon keresztül és hőmérsékleten.

4.2. Ha megállapítható, hogy a 3. táblázatban maghatározott vizsgálati körülmények között elvégzett vizsgálatok a műanyag tárgyak valamilyen fizikai vagy egyéb olyan károsodását okozzák, amely nem fordulhat elő a normális, várható használati körülmények között, a kioldódási vizsgálatot olyan körülmények között kell elvégezni, amelyek jobban megfelelnek a várható legszélsőségesebb körülményeknek, de ezek a fizikai vagy más változások nem fordulnak elő.

4.3. A 3. táblázatban és a 2. pontban megadott körülményektől el lehet térni, ha a műanyag vagy tárgy a valóságban legfeljebb 15 percig kerül felhasználásra 70 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten (forró töltés), és ha ezt megfelelő címke vagy utasítás jelzi. Ez esetben csak a kétórás vizsgálatot kell elvégezni 70 °C-on. Ha azonban az anyagot vagy tárgyat szobahőmérsékleten való tárolásra szánták, az előzőekben említett vizsgálatot 10 napos 40 °C hőmérsékleten való vizsgálat helyettesíti, amely a hagyományosnál szigorúbb.

4.4. Azokban az esetekben, ahol a hagyományos kioldódási vizsgálatokhoz a 3. táblázatban megadott érintkezési körülmények (pl. az érintkezési hőmérséklet 175 °C-nál magasabb vagy az érintkezés időtartama 5 percnél rövidebb) nem felelnek meg, más érintkezési körülményeket lehet használni, amelyek alkalmasabbak az extrakcióhoz, feltéve ha a kiválasztott körülmények a tanulmányozott műanyagok vagy tárgyak várható legszélsőségesebb érintkezési körülményeit reprezentálják.

3. táblázat

Az élelmiszer-utánzó modellanyagokkal végzett kioldási vizsgálatok körülményei

(*) Ezt a hőmérsékletet csak a D modellanyaghoz kell használni. Az A, B vagy C modellanyagok esetében a vizsgálatot helyettesíteni lehet az 1. pont általános szabályai szerint kiválasztott vizsgálattal, 100 °C -on vagy refluxhőmérsékleten négyszeres időtartammal.

III. Fejezet

Helyettesítő összkioldódási és speciális kioldódási vizsgálatok zsírokra

1. Ha a zsírutánzó modellanyag használata az analitikai módszerrel kapcsolatos technikai okok miatt nehézkes, helyette a 4. táblázatban megadott valamelyik szerves oldószer használható a D modellanyagra előirt körülmények között.

A táblázat néhány példát ad a legfontosabb hagyományos kioldódási vizsgálatok körülményeire és a megfelelő megállapodás szerinti helyettesítő vizsgálatok körülményeire. A 4. táblázatban nem szereplő vizsgálati körülmények esetén vegyük figyelembe ezeket a példákat, valamint a vizsgált műanyagtípussal kapcsolatos tapasztalatokat. Valamennyi vizsgálathoz új mintát használjunk. Minden egyes vizsgálati közegre az I. és II. fejezetben a D modellanyagra előirt szabályokat alkalmazzuk. Ahol szükséges, az V. fejezetben megállapított csökkentő faktort alkalmazzuk. Annak érdekében, hogy meggyőződjünk valamely kioldódási határértéknek való megfelelőségéről, valamennyi vizsgálati közegben mért legnagyobb értéket kell kiválasztani.

Ha azonban ezek a vizsgálatok a vizsgálati mintán olyan fizikai vagy más változást okoznak, amely nem fordul elő a műanyag vagy tárgy legszélsőségesebb felhasználási körülményei között sem, az eredményeket erre a vizsgálati közegre nem kell figyelembe venni, és a megmaradt értékek közül a legnagyobbat kell választani.

2. Az 1. pontban előírt követelmények mérsékelhetők azzal, hogy a 4. táblázatban megadott helyettesítő vizsgálatok közül egy vagy kettő elhagyható, ha ezek a vizsgálatok bizonyítottan nem alkalmasak a mintához.

4. táblázat

A helyettesítő vizsgálatokhoz megállapított körülmények

(*) MPEO-módosított polietilén-oxid

(**) Az illékony modellanyagot legfeljebb 60 °C-ig lehet használni.

A helyettesítő vizsgálat előfeltétele, hogy az anyag vagy tárgy a vizsgálati körülményekkel szemben ellenálló legyen, egyébként a D modellanyagot kell alkalmazni. A vizsgálati mintát a megfelelő körülmények között olívaolajba merítsük. Ha a fizikai tulajdonságok megváltoznak (megolvadnak, deformálódnak), az anyag nem alkalmas ezen a hőmérsékleten való vizsgálatra. Ha a fizikai tulajdonságok nem változnak, akkor a helyettesítő vizsgálatot új mintával folytatjuk.

IV. Fejezet

Alternatív (választható) összkioldódási és specifikus kioldódási vizsgálatokzsírokra

1. Az ebben a fejezetben megadott alternatív vizsgálatokeredményei elfogadhatók, ha a következő két feltétel teljesül:

a) az összehasonlító vizsgálat során kapott eredmények megegyeznek vagy nagyobbak, mint a D modell-anyaggal végzett vizsgálatok eredményei;

b) a kioldódás az alternatív vizsgálatokban nem haladja meg a kioldódási határértékeket az V. fejezetben előírt csökkentő faktor alkalmazása után.

Ha az egyik vagy a másik feltétel nem teljesül, a kioldódási vizsgálatokat újra kell végezni.

2. Enyhíteni lehet az előzőekben említett 1. pont a) alpont szerinti körülményeket úgy, hogy elhagyjuk az összehasonlító vizsgálatot, ha tudományos gyakorlati eredményeken alapuló döntő bizonyíték van arra, hogy az alternatív vizsgálatokban kapott értékek egyenlők vagy nagyobbak a kioldódási vizsgálatokban kapottakénál.

3. Alternatív vizsgálatok módjai

3.1. Alternatív vizsgálatok illékony közeggel

Ezekhez a vizsgálatokhoz illékony oldószereket használnak, mint pl. az izooktánt, vagy a 95%-os etanolt vagy más illékony oldószereket vagy oldószerkeverékeket. Ezeket a vizsgálatokat olyan körülmények között kell végezni, hogy az 1. pont a) alpont alatti körülmények teljesüljenek.

3.2. Extrakciós vizsgálatok

Használhatók egyéb erős extrahálóképességű oldószerek igen szigorú vizsgálati körülmények között, ha tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy az ezen vizsgálatokban (extrakciós vizsgálat) kapott eredmények egyenlők vagy nagyobbak, mint a D modellanyaggal végzett vizsgálatok eredményeinél.

V. Fejezet

1. Minden, az 5. táblázatban szereplő élelmiszerhez és élelmiszercsoporthoz csak az "X" jellel megjelölt modellanyagot szabad használni, és az egyes modellanyagokhoz a kérdéses műanyagból mindig új mintát kell venni. Az "X" jel hiánya azt jelenti, hogy a kioldási vizsgálat elvégzése nem szükséges.

2. Ha az "X" jelet egy ferde vonal és egy szám követi, ott a kioldódási vizsgálatok eredményét a feltüntetett számmal el kell osztani. Zsíros ételek egyes típusainak esetében ennek az egyezményes számnak, az ún. "D modellanyag" osztótényezőnek (DRF) a célja, hogy figyelembe lehessen venni azt, hogy az élelmiszerhez képest a modellanyag extrakciós képessége jobb.

3. Ha az "X" jel után zárójelben egy (a) betű következik, itt a két megadott modellanyag közül csak az egyiket kell használni

- ha az élelmiszer pH-ja nagyobb, mint 4,5, akkor az A modellanyagot alkalmazzuk,

- ha az élelmiszer pH-ja 4,5 vagy annál kisebb, akkor a B modellanyagot alkalmazzuk.

Ha az "X" után zárójelben egy (b) betű áll, az azt jelzi, hogy a megadott elemzést 50% (V/V) etanollal kell elvégezni.

4. Speciális eset: egy meghatározott élelmiszerrel vagy élelmiszerek meghatározott csoportjával érintkezésbe kerülhető műanyagok és tárgyak

A vizsgálatokat a következők szerint kell elvégezni:

- csakis ezen előírásban szereplő élelmiszereknek vagy élelmiszercsoportoknak megfelelő élelmiszer-utánzó anyagot szabad használni,

- ha a jegyzékben nem szerepel az élelmiszer vagy az élelmiszercsoport, akkor olyan élelmiszer-utánzó anyago(ka)t kell kiválasztani, amely(ek) a legjobban megfelel(nek) az élelmiszer vagy az élelmiszercsoport extrahálóképességének.

5. táblázat

(+) Ez a vizsgálat csak akkor szükséges" ha a pH legfeljebb 4,5.

(++) Ez a vizsgálat a 15% (V/V) alkoholtartalmat meghaladó italok esetében is elvégezhető, hasonló koncentrációjú etil-alkohol vizes oldatával

(+++) Ha megfelelő kísérlettel bizonyítható, hogy nincs érintkezés a zsír és a műanyag között a "D" modellanyaggal a vizsgálatot nem kell elvégezni.

5. melléklet a 65/2010. (V. 12.) FVM rendelethez

"27. melléklet a 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelethez

A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-80/766 számú előírása az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak vinil-klorid monomer tartalmának meghatározásáról

Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak (továbbiakban: anyagok és tárgyak) vinil-klorid monomer tartalmát az alábbiak szerint kell meghatározni.

1. Tárgy és alkalmazási terület

Az eljárás az anyagok és tárgyak vinil-klorid monomer tartalmának meghatározására alkalmas.

2. A módszer elve

Az anyagok és tárgyak vinil-klorid monomer tartalmát a minta N,N-dimetil-acetamidban történő oldása vagy szuszpendálása után gázkromatográfia segítségével "head-space" technika alkalmazásával határozzuk meg.

3. Vegyszerek

3.1. Vinil-klorid (VC).

Tisztaság: legalább 99,5% (V/V)

3.2. N,N-dimetil-acetamid (DMA), amely mentes a vizsgálati feltételek között a VC-dal vagy a belső standarddal (3.3.) azonos retenciós idejű szennyeződésektől.

3.3. Dietil-éter vagy cisz-2-butén, DMA-ban (3.2.) készített oldata, mint belső standard-oldat. A belső standard-oldat a vizsgálati körülmények között a VC-dal azonos retenciós idejű szennyeződéseket nem tartalmazhat.

4. Eszközök

A szokásos laboratóriumi eszközök, valamint:

4.1. Gázkromatográf automatikus "head-space" előtéttel vagy kézi mintaadagoló előtéttel.

4.2. Lángionizációs detektor, vagy más, a 7. alatt említett detektorok.

4.3. Gázkromatográfiás oszlop.

Az oszlopnak a levegőcsúcsot, a VC csúcsot és - ha használunk olyat - a belső standard-csúcsot teljesen el kell választania. A 4.2.és a 4.3. szerinti rendszert úgy kell kialakítani, hogy a 0,02 mg VC/liter DMA, vagy a 0,02 mg VC/kg DMA oldattal kapott jel legalább ötször erősebb legyen, mint a háttérzaj.

4.4. Szilikon vagy butilkaucsuk septummal rendelkező mintatartó üvegek. Kézi eljárásnál a gőztérből "head-space" fecskendő segítségével történő mintavétel a mintatartó üvegben részleges vákuum kialakulásához vezethet, ezért a kézi eljárásnál ha a mintavétel előtt az üvegben nem uralkodott túlnyomás, nagyobb üvegekalkalmazása ajánlatos.

4.5. Mikro-fecskendők

4.6. Gáz-fecskendők kézi "head-space" mintavételhez.

4.7. Analitikai mérleg 0,1 mg leolvasási pontossággal.

5. A vizsgálat módja

VIGYÁZAT: a VC veszélyes anyag és szobahőmérsékleten gázhalmazállapotú; az oldatokat ezért jól szellőztetett elszívófülkében készítsük elő.

Megjegyzés:

- A VC vagy DMA veszteséget lehetőleg kerüljük.

- Kézi mintavétel esetén használjunk belső standardot (3.3.).

- Belső standard alkalmazása esetén az egész eljárás folyamán ugyanazt az oldatot használjuk.

5.1. VC standard-oldat (kb. 2000 mg/kg) előállítása

Egy megfelelő bemérő edényt 0,1 mg pontossággal lemérünk, meghatározott mennyiségű (pl. 50 ml) DMA-t (3.2.) töltünk bele, majd ismételten lemérjük. A DMA-hoz lassan, meghatározott mennyiségű (pl. 0,1 g) folyadék vagy gázhalmazállapotú VC-ot (3.1.) adunk. A VC hozzáadása beáramoltatással is történhet, amennyiben olyan feltétet alkalmazunk, ami a DMA veszteséget megakadályozza. Utána ismételten lemérjük 0,1 mg pontossággal. Az egyensúly beállására 2 órát várunk. A standard-oldatot hűtőszekrényben tartjuk.

5.2. Hígított VC standard-oldat előállítása

Lemért mennyiségű koncentrált VC standard-oldatot (5.1.) DMA-val (3.2.) vagy belső standard-oldattal (3.3.) ismert térfogatúra vagy tömegűre hígítunk. Az így kapott hígított standard-oldat koncentrációját mg/l-ben vagy mg/kg-ban adjuk meg.

5.3. A kalibrációs görbe felvétele, koncentráció érték: Megjegyzés:

- A görbét legalább 7 koncentráció érték párhuzamos meghatározása alapján kell felvenni.

- A mért értékek ismételhetőségének* 0,02 mg VC/l vagy kg DMA alatt kell lennie.[2]

- A görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani, azaz a regressziós egyenes a következő egyenlet segítségével számítható:

y = az egyes meghatározásoknál a VC csúcsának magassága vagy területe,

x = a megfelelő koncentrációk a regressziós egyenesen,

n = az elvégzett meghatározások száma (n > 14)

- A görbének lineárisnak kell lennie, azaz a mért értékek (yi) és a regressziós egyenes megfelelő értékei (zi) közti különbségek standard eltérése (s), osztva az összes mért érték középértékével (y),a0,07-et nem haladhatja meg.

Ez az alábbiak szerint számítható

Két sorozatot készítünk elő, egyenként legalább hét mintatartó üveggel (4.4.). Mindegyik üvegbe betesszük a szükséges mennyiségű hígított VC standard-oldatot (5.2.) és DMA-t (3.2.), vagy a DMA-ban készített belső standard-oldatot (3.3.), hogy a párhuzamos oldatok végső VC-koncentrációja kb. 0; 0,050; 0,075; 0,100; 0,125; 0,150; 0,200 stb. mg/l ill. mg/kg DMA legyen és mindegyik mintatartó üveg az 5.5. szerint felhasználandó DM-val azonos mennyiségű DMA-t tartalmazzon. Az üvegeket lezárva az 5.6. szerint járunk el. Felveszünk egy diagramot. Az ordináta mutatja az egyenként 7 üvegből álló két sorozat VC csúcsainak területét (vagy magasságát), vagy ezen területeknek (vagy magasságoknak) és a belső standard megfelelő csúcsterületeinek (vagy magasságainak) arányát. Az abszcissza az egyenként 7 üvegből álló két sorozat VC koncentrációinak értékét mutatja.

5.4. Az 5.1. és 5.2. szerint előállított standard-oldat ellenőrző vizsgálata

Megismételjük az 5.1. és 5.2. eljárást, hogy egy második 0,1 mg VC/l koncentrációjú hígított standard oldatot kapjuk, amelyet DMA-ban vagy belső standard oldatban készítünk. Ezen oldat két gázkromatográfiás meghatározásának középértéke a hitelesítő görbe megfelelő pontjától nem térhet el 5%-nál nagyobb mértékben. Ha a különbség az 5%-ot túllépi, az 5.1., 5.2., 5.3. és 5.4. szerint előállított valamennyi oldat elfogadhatatlan, és az eljárást újra kell kezdeni.

5.5. Az anyagokból vagy tárgyakból vett minta előkészítése

Előkészítünk két mintatartó üveget (4.4.). Mindegyikbe bemérünk 0,1 mg pontossággal legalább 200 mg aprított mintát a vizsgálandó anyagból vagy tárgyból. Próbáljunk minden üvegbe azonos mennyiséget tenni. Az üvegeket azután azonnal zárjuk le. Mindegyik üveghez 10 ml vagy 10 g DMA-t (3.2.) vagy 10 ml, illetve 10 g belső standard-oldatot (3.3.) adunk a minta minden grammjára számítva. Ezután az üvegeket lezárjuk, és az 5.6. szerint járunk el.

5.6. Gázkromatográfiás meghatározások

5.6.1. Megrázzuk az üvegeket, miközben a tartalmuk és a septum (4.4.) közötti érintkezést kerüljük, hogy az anyag vagy tárgy (5.5) mintájából lehetőleg homogén oldatot vagy szuszpenziót kapjunk.

5.6.2. A lezárt üvegeket (5.3. és 5.4. és 5.5.) 2 órán át 60 + 1 °C-os vízfürdőben tartjuk az egyensúly beállítása érdekében. Amennyiben szükséges, újra meg rázzuk az üvegeket.

5.6.3. Az üvegekből "head-space" mintát veszünk. Kézi minta vételnél ügyeljünk arra, hogy az reprodukálható legyen (4.4.). Különösen fontos, hogy a fecskendőt előmelegítsük a minta hőmérsékletére. Megmérjük a VC-nak és - ha használtunk - a belső-standardnak megfelelő csúcsok területeit (magasságait).

5.6.4. A DMA felesleget az oszlopból (4.3.) megfelelő eljárással el kell távolítani, míg a DMA csúcsok kromatogramból el nem tűnnek.

6. Az eredmények kiszámítása

6.1. A két mintaoldat ismeretlen koncentrációját, ha használtunk belső-standardot, akkor annak figyelembevételével a hitelesítő görbe alapján interpolációval határozzuk meg. A VC tartalom a vizsgálandó anyag vagy tárgy két mintájában a következő képlettel számítható:

ahol:

X = az anyag vagy és tárgy mintájának VC koncentrációja mg/kg-ban,

C = az anyag vagy tárgy mintáját tartalmazó üvegekben lévő VC koncentráció (5.5.) mg/l-ben vagy mg/kg-ban,

V = az anyag vagy tárgy mintáját tartalmazó üvegekben (5.5.) lévő DMA térfogata vagy tömege l-ben, vagy kg-ban,

M = az anyag vagy tárgy mintájának tömege g-ban.

6.2. A vizsgált anyag vagy és tárgy VC koncentrációja a két 6.1. szerint meghatározott VC-koncentráció (mg/kg) átlaga, feltéve, hogy az ismételhetőségi kritérium (8) teljesül.

7. A VC-tartalom igazolása

Amennyiben az anyag vagy tárgy 6.2. szerint számított VC tartalma a megengedett legmagasabb értékeket meghaladja, akkor a két minta (5.6. és 6.1.) analízisénekeredményét az alábbi három eljárás egyike szerint kell igazolni:

- Legalább egy másik oszlop (4.3.) alkalmazása különböző polaritású álló fázissal. Ezt az eljárást addig kell folytatni, amíg egy olyan további kromatogramot kapunk, amelyen a VC csúcsoknak és/vagy a belső standard oldathoz tartozó csúcsoknak az anyag vagy tárgy mintájának komponenseivel semmilyen átfedése nem állapítható meg;

- Másikdetektor, pl. a mikroelektrolitikus vezető képesség meghatározására szolgáló detektor alkalmazása (Journal of Chromatographie Science 12. kötet 1974. március, 152 oldal);

- Tömegspektrometria: ha ez esetben a 62 és 64 tömegű (m/e) molekulaionok arányát 3:1-nek találjuk, akkor ezt nagy valószínűséggel a VC jelenlét igazolásának tekinthetjük; vitás esetben a teljes tömegspektrumot meg kell vizsgálni.

8. Ismételhetőség

Két egyidejűleg vagy közvetlenül egymás után, ugyanazon analitikus által, azonos körülmények között, ugyanazon mintából végzett meghatározás eredményének különbsége nem lehet nagyobb, mint 0,2 mg/kg minta.

6. melléklet a 65/2010. (V. 12.) FVM rendelethez

"28. melléklet a 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelethez

A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-81/432 számú előírása az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokból és tárgyakból az élelmiszerekbe kioldódó vinil-klorid mennyiségének meghatározásáról

Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokból és tárgyakból (továbbiakban: anyagok és tárgyak) az élelmiszerekbe kioldódó vinil-klorid mennyiségét az alábbiak szerint kell meghatározni.

1. Tárgy és alkalmazási terület

Az eljárás az élelmiszerek vinil-klorid tartalmának meghatározására alkalmas.

2. A módszer elve

Az élelmiszerek vinil-klorid (VC) tartalmát gázkromatográfia segítségével "head space" technika alkalmazásával határozzuk meg.

3. Vegyszerek

3.1. Vinil-klorid (VC). Tisztaság legalább 99,5% (v/v)

3.2. N,N-dimetil-acetamid (DMA), amely a vizsgálati körülmények között a VC-dal vagy a belső standarddal (3.3.) azonos retenciós idejű szennyezésektől mentes.

3.3. Dietil-éter vagy cisz-2-butén DMA-ban (3.2.) készített oldata, mint belső standard-oldat. A belső standard-oldat a vizsgálati körülmények között a VC-dal azonos retenciós idejű szennyeződéseket nem tartalmazhat.

3.4. Megfelelő tisztaságú desztillált vagy ioncserélt víz.

4. Eszközök

A szokásos laboratóriumi eszközök, valamint:

4.1. Gázkromatográf automatikus "head-space" előtéttel vagy kézi mintaadagoló előtéttel.

4.2. Lángionizációs detektor, vagy más, a 7. pont alatt említett detektorok.

4.3. Gázkromatográfiás oszlop.

Az oszlopnak a levegő-csúcsot, a VC-csúcsot és - ha használunk olyat - a belső standard csúcsot teljesen el kell választania. A 4.2. és 4.3.

szerinti rendszert úgy kell kialakítani, hogy a 0,005 mg VC/liter DMA, vagy a 0,005 mg VC/kg DMA oldattal kapott jel legalább ötször erősebb legyen, mint a háttérzaj.

4.4. Szilikon vagy butilkaucsuk septummal rendelkező mintatartó üvegek

Kézi eljárásnál a gőztérből "head space" fecskendő segítségével történő mintavétel a mintatartó üvegben részleges vákuum kialakulásához vezethet, ezért a kézi eljárásnál, ha a mintavétel előtt az üvegekben nem uralkodott túlnyomás nagyobb üvegek alkalmazása ajánlatos.

4.5. Mikro-fecskendők

4.6. Gáz-fecskendők kézi "head space" mintavételhez

4.7. Analitikai mérleg 0,1 mg leolvasási pontossággal

5. A vizsgálat menete

VIGYÁZAT: a VC veszélyes anyag és szobahőmérsékleten gázhalmazállapotú, az oldatokat ezért jól szellőztetett elszívófülkében készítsük elő.

Megjegyzés:

- A VC vagy DMA veszteséget lehetőleg kerüljük;

- Kézi mintavétel esetén használjunk belső standardot (3.3.);

- Belső standard alkalmazása esetén az egész eljárás folyamán ugyanazt a (3.3.) szerinti oldatot használjuk.

5.1. VC standard-oldat (A oldat) készítése

5.1.1. Koncentrált VC standard-oldat (kb. 2000 mg/kg)

Egy megfelelő bemérő edényt 0,1 mg pontossággal lemérünk, meghatározott mennyiségű (pl. 50 ml) DMA-t (3.2.) töltünk bele és ismételten lemérjük. Utána a DMA hoz lassan meghatározott mennyiségű (pl. 0,1 g) folyadék, vagy gázhalmazállapotú VC-ot (3.1.) adunk. A VC hozzáadása beáramoltatással is történhet, amennyiben olyan feltétet alkalmazunk, ami a DMA veszteséget megakadályozza. Utána ismét lemérjük0,1 mg pontossággal. Az egyensúly beállására 2 órát várunk. Amennyiben belső standard-oldatot használunk, a koncentrált VC standard-oldathoz annyi belső standard-oldatot adunk, hogy annak koncentrációja megegyezzen a (3.3.) szerint előállítottal. A standard-oldatot hűtőszekrényben tartjuk.

5.1.2. Hígított VC standard-oldat készítése

Lemért mennyiségű koncentrált VC standard-oldatot (5.1.1.) DMA-val (3.2.) vagy belső standard-oldattal (3.3.) ismert térfogatúra vagy tömegűre hígítunk. Az így kapott hígított standard-oldat (A oldat) koncentrációját mg/l-ben vagy mg/kg-ban adjuk meg.

5.1.3. A kalibrációs görbe felvétele az A oldattal Előfeltétel:

- A görbét legalább 7 koncentráció érték párhuzamos meghatározása alapján kell felvenni;

- A mért értékek ismételhetőségének* 0,002 mg VC/l vagy kg DMA alatt kell lennie;[3]

- A görbét a legkisebb négyzetek módszere alapján kell meghatározni, azaz a regressziós egyenes a következő egyenlet segítségével számítható:

y = az egyes meghatározásoknál a VC csúcsának magassága vagy területe,

x = az yi mérési értékekhez tartozó VC-koncentrációk,

n = az elvégzett meghatározások száma (n > 14).

- A görbének lineárisnak kell lennie, azaz a mért értékek (yi) és a regressziós egyenes megfelelő értékei (zi) közötti

különbségek standard eltérése (s), osztva az összes mért érték középértékével (y), a 0,07-et nem haladhatja meg. Ez az alábbiak szerint számítható

Két sorozatot készítünk elő, egyenként legalább hét mintatartó üveggel (4.4.). Mindegyik üvegbe betesszük a szükséges mennyiségű hígított VC standard-oldatot (5.1.2.) és DMA-t (3.2.), vagy a DMA-ban készített belső standard-oldatot (3.3.), hogy a párhuzamos oldatok végső VC koncentrációja kb. 0; 0,005; 0,010; 0,020; 0,030; 0,040; 0,050 stb. mg/l ill. mg/kg DMA legyen és mindegyik üveg ugyanolyan össztérfogatú oldatot tartalmazzon. A hígított VC standard-oldat (5.1.2.) mennyiségét úgy kell megválasztani, hogy a hozzáadott VC oldat össztérfogatának (ul) és a DMA vagy belső standard-oldat (3.3.) mennyiségének (g vagy ml) aránya az 5 értéket ne lépje túl. Az üvegeket lezárjuk és a továbbiakban 5.4.1. 5.4.3. és 5.4.5. szerint járunk el.

Felveszünk egy diagramot, amelyben az ordináta a két sorozat VC-csúcsterületeit (vagy magasságát), vagy ezen területeknek (magasságoknak) és a belső standard megfelelő csúcsterületeinek arányát, az abszcissza pedig a két oldatsorozat VC-koncentrációinak értékeit mutatja.

5.2. Az 5.1. szerint készített standard oldatok ellenőrző vizsgálata

5.2.1. Egy második VC standard-oldat (B oldat) készítése

Megismételjük az 5.1.1. és 5.1.2. pontban leírt eljárást, hogy egy második, ez esetben 0,02 mg VC/l vagy 0,02 mg VC/kg koncentrációjú hígított standard oldatot kapjunk, melyet DMA-ban vagy belső standard oldatban készítünk. Töltsük ezt az oldatot 1-1 üvegbe. Az üvegeket zárjuk le, majd a továbbiakban az 5.4.1. valamint az 5.4.3. és 5.4.5. szerint járjunk el.

5.2.2. Az A oldat ellenőrzése

Ha a B oldattal (5.2.1.) végzett két gázkromatográfiás meghatározás középértéke az 5.1.3. szerint kapott hitelesítő görbe megfelelő pontjától nem mutat 5%-nál nagyobb eltérést, akkor az A oldat kifogástalan. Ha a különbség nagyobb 5%-nál, az 5.1. és 5.2. szerint készített összes oldatot el kell önteni és az eljárást elölről meg kell ismételni.

5.3. Az "addiciós"-görbe felvétele Megjegyzés:

- A görbét legalább 7 koncentráció érték párhuzamos meghatározása alapján kell felvenni;

- A görbét a legkisebb négyzetek módszere szerint kell kiszámítani (lásd: az 5.1.3. harmadik bekezdés);

- A görbének lineárisnak kell lennie, azaz a mért értékek (yi) és a regressziós egyenes megfelelő értékei (zi) közötti különbség standard eltérése (s), osztva az összes mért érték középértékével (y) a 0,07-et nem haladhatja meg (lásd: az 5.1.3. negyedik bekezdés).

5.3.1. A minták előkészítése

A vizsgálandó élelmiszerből vett mintának reprezentatívnak kell lennie.

Ezért a mintavétel előtt az élelmiszert összekeverjük, vagy felaprítjuk és összekeverjük.

5.3.2. A vizsgálat menete

Két, egyenként legalább 7 üvegből (4.4.) álló sorozatot készítünk elő. Mindegyik üvegbe bemérünk legalább 5 g-ot az 5.3.1. mintavételi előírás szerint vett élelmiszer mintából. Próbáljunk minden üvegbe azonos mennyiséget tenni.

Az üvegeket azután azonnal zárjuk le. Mindegyik üveghez a minta minden grammjára vonatkoztatva adjunk 1 ml desztillált vagy legalább olyan tisztaságú ioncserélt vizet vagy más alkalmas oldószert. (Megjegyzés: homogén élelmiszerhez desztillált vagy ioncserélt víz hozzáadása nem szükséges). Ezután mindegyik üveghez megfelelő térfogatú hígított VC standard-oldatot (5.1.2.) adunk, ami,ha szükségesnek tartjuk, a belső standardot is tartalmazza; ilymódon az üvegekben 0, 0,005, 0,010 0,020, 0,030, 0,040, 0,050 stb. mg VC/kg élelmiszernek megfelelő VC-koncentrációkat kapunk. Biztosítanunk kell, hogy a hozzáadott DMA vagy a belső standarddal (3.3.) együtt bevitt DMA össztérfogata minden üvegben azonos legyen. A hígított standard-oldat (5.1.2.) és az adott esetben pótlólagosan bevitt DMA mennyiségét úgy kell megválasztani, hogy a VC standard-oldat térfogatának (ml) és az üvegben lévő élelmiszer mennyiségének (g) hányadosa a lehető legkisebb, és legfeljebb 5 legyen. Az üvegeket ezután lezárjuk és a továbbiakban az 5.4. szerint járunk el.

5.4. Gázkromatográfiás meghatározások

5.4.1. Megrázzuk az üvegeket, miközben a tartalmuk és a septum (4.4.) közötti érintkezést kerüljük, hogy lehetőleg homogén oldatot vagy szuszpenziót kapjunk.

5.4.2. A lezárt üvegeket (5.2.és 5.3.) 2 órán át 60 ± 1 °C-os vízfürdőbe helyezzük az egyensúly beállásáig.

5.4.3. Az üvegekből egy head-space mintát veszünk. Kézi mintavételnél ügyeljünkarra, hogy az reprodukálható legyen (lásd: 4.4.): különösen fontos, hogy a fecskendőt előmelegítsük a minta hőmérsékletére. Megmérjük a VC-nak és - ha használtunk - a belső standardnak megfelelő csúcsok területeit (magasságait).

5.4.4. A kapott értékeket diagramban ábrázoljuk, amelyben az ordinátára a VC-csúcsok területeit (vagy magasságait), vagy ezen területeknek (magasságoknak) és a belső standard megfelelő csúcsterületeinek arányát, az abszcisszára pedig az üvegcsékbe bemért (kg) élelmiszermintákhoz hozzáadott VC-mennyiség (mg) értékeit mérjük fel. Leolvassuk a diagram abszcisszatengellyel való metszéspontját. Az így kapott érték a vizsgált élelmiszermintában lévő VC-koncentráció.

5.4.5. A felesleges DMA-t az oszlopból (4.3.) megfelelő eljárással el kell távolítani, amíg a DMA csúcsok a kromatogramban megjelennek.

6. Az eredmények kiszámítása

Az anyagokból és tárgyakból az élelmiszerbe kioldódott vinil-klorid koncentrációja, mg/kg-ban kifejezve, definíció szerint két meghatározás átlaga (lásd: 5.4. pont), feltételezve, hogy a (8) szerinti ismételhetőségi feltételnek megfelel.

7. A VC tartalom megerősítése

Ha a 6. pont szerint az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokból és tárgyakból az élelmiszerbe kioldódott VC mennyisége a Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-78/142 sz. előírásában rögzített határértéket túllépi, akkor a két meghatározás (5.4.) mindegyikénél kapott értékeket az alábbi három eljárás valamelyike szerint kell igazolni:

- Legalább egy másik oszlop (4.3.) alkalmazása különböző polaritású álló fázissal. A megfelelő oszlop kezelését addig kell folytatni, amíg egy olyan további kromatogramot kapunk, amelyen a VC csúcsoknak és/vagy a belső standard-oldathoz tartozó csúcsoknak az élelmiszer komponenseivel való semmilyen átfedése nem állapítható meg;

- Másik detektor, pl. a mikroelektrolitikus vezetőképesség meghatározására szolgáló detektor alkalmazása;

- Tömegspektrometria: ha ez esetben a 62 és 64 tömegű (m/e) molekulaionok arányát 3:1-nek találjuk, akkor ezt nagy valószínűséggel a VC jelenléte igazolásának tekinthetjük; vitás esetben a teljes tömegspektrumot meg kell vizsgálni.

8. Ismételhetőség

Két egyidejűleg vagy közvetlenül egymás után, ugyanazon vizsgáló által, azonos körülmények között, ugyanazon mintából végzett meghatározás (5.4.) eredményének különbsége nem lehet nagyobb, mint 0,003 mg VC/kg élelmiszer.

7. melléklet a 65/2010. (V. 12.) FVM rendelethez

"29. melléklet a 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelethez

A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-2002/72 számú előírása az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag tárgyakról

A rész

I.

1. Ez az előírás a műanyagokra és műanyag tárgyakra, mint az 1935/2004/EK rendelet szerinti, élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokra, illetve tárgyakra vonatkozó előírásokat tartalmazza.

2. Ezt az előírást azon műanyagokra és műanyag tárgyakra kell alkalmazni, amelyek késztermékként a rendeltetésszerű felhasználás során élelmiszerekkel érintkezésbe szántak:

a) kizárólag műanyagból álló anyagok és tárgyak, és azok részei,

b) többrétegű műanyagok és műanyag tárgyak,

c) fedéltömítést alkotó műanyag rétegek vagy műanyag bevonatok, amelyek együtt két vagy több rétegéből álló különböző típusú anyagok.

3. Ezen előírás szempontjából a "műanyag" szerves makromolekulákat jelent, amelyeket polimerizációval, polikondenzációval, poliaddícióval vagy más hasonló eljárással kisebb molekulatömegű molekulákból vagy a természetes makromolekulák kémiai átalakításával állítottak elő. Az ilyen makromolekulákhoz más vegyületek vagy anyagok hozzáadhatók. Nem tekintendők azonban műanyagoknak a következők:

a) lakkozott vagy lakkozatlan cellulóz fóliák az MÉ 1-2-93/10 számú előírása szerint,

b) elasztikus anyagok, természetes és műgumik,

c) papír és papírlemez műanyaggal módosítva vagy anélkül,

d) bevonóanyagok:

- paraffinviaszok, beleértve a szintetikus paraffinviaszokat, illetve mikrokristályos viaszokat,

- az első francia bekezdésben felsorolt viaszok egymással, illetve műanyaggal,

e) ioncserélő gyanták,

f) szilikonok.

4. A 2. pont c) alpontjának sérelme nélkül, ez az előírás nem vonatkozik a két vagy több műanyag rétegből álló olyan anyagokra és tárgyakra, ahol egy vagy több réteg nem kizárólag műanyag, még akkor sem, ha az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő réteg kizárólag műanyag.

5. Az előírás alkalmazásában:

a) "többrétegű műanyagok vagy műanyag tárgyak": két vagy több anyagrétegből álló műanyagok vagy műanyag tárgyak, amelyek mindegyike kizárólag műanyagból készül, és amelyek ragasztóval vagy másként vannak egymáshoz rögzítve,

b) "funkcionális műanyaggát": egy vagy több műanyag rétegből álló gát, amely biztosítja, hogy a kész anyag vagy termék megfeleljen az 1935/2004/EK rendelet 3. §-ának és ezen előírásnak.

c) "zsírszegény élelmiszer": olyan élelmiszer, amelynél a kioldódási vizsgálathoz az MÉ 1-2-82/711 számú előírás a "D" modellanyagtól különböző modellanyagokat ír elő.

II.

1. A műanyagokból és műanyag tárgyakból az élelmiszerekbe kioldódó anyagok mennyisége nem haladhatja meg a 60 milligrammot az élelmiszer vagy a modellanyag egy kilogrammjára számítva (mg/kg) (összkioldódási határérték). Ez a határérték a következő esetekben azonban a műanyag vagy műanyag tárgy felszínének egy négyzetdeciméterére számítva 10 milligramm (mg/dm2):

a) tartályok vagy tartályként használható edények, illetve megtölthető tárgyak esetén, ha azok térfogata 500 milliliternél (ml) kisebb vagy 10 liternél (l) nagyobb,

b) lap, fólia vagy más olyan műanyagok vagy műanyag tárgyak esetén, amelyek nem tölthetők meg, vagy amelyeknél gyakorlatilag lehetetlen felbecsülni az ilyen anyag vagy tárgy felszíne és a vele érintkezésbe kerülő élelmiszer mennyisége közötti arányt.

2. A 20/2008. (V. 14.) EüM rendelet, illetve a 35/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendelet szerint csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő, vagy ilyenekkel már érintkezésben lévő műanyagok és műanyag tárgyak esetében az összkioldódási határérték mindig 60 mg/kg.

3. A kioldódási (migrációs) határértékeknek való megfelelés ellenőrzésekor alkalmazandó rendelkezéseket a B rész tartalmazza.

III.

1. Csak a C rész I. fejezetében felsorolt monomerek és kiindulási anyagok használhatók a műanyagok és műanyag eszközök előállítására az ott részletezett korlátozásokkal.

2. Az 1. ponttól eltérően a C rész II. fejezetében felsorolt monomerek és kiindulási anyagok felhasználhatók, amíg az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) nem értékeli azokat.

3. A C rész I. és II. fejezete nem tartalmazza azokat a monomereket és kiindulási anyagokat, amelyek csak a következők készítésére használatosak:

a) gyantából vagy polimerizált termékekből nyert felületkezelők, folyadék-, por- vagy diszperziós formában, valamint lakkok, kencék, festékek stb.,

b) epoxigyanták,

c) ragasztók és promotereik (gyorsítóik),

d) nyomdafestékek.

IV.

1. Azon adalékanyagok közösségi listáját, amelyek műanyagok és műanyag eszközök gyártásához felhasználhatók, a felhasználásukra vonatkozó korlátozásokkal és/vagy előírásokkal együtt a D rész tartalmazza.

Az adalékanyagok közösségi listájára fel nem vett adalékanyagok 2009. december 31-ig felhasználhatók a nemzeti előírások szerint.

2010. január 1-jétől kizárólag az adalékanyagok közösségi listájára (pozitív lista) felvett adalékanyagok használhatók műanyagok és műanyag eszközök gyártásához.

2. A D rész II. fejezetében felsorolt adalékanyagokra a specifikus kioldási határértékeknek való megfelelést az MÉ 1-2-82/711 számú előírás A rész 5. pontjában megadott D modell oldatban vagy a helyettesítő vizsgálatok vizsgálati közegeiben 2008. május 1-jétől kell alkalmazni.

3. A D rész I. és II. fejezetében levő listák nem tartalmazzák:

a) azokat az adalékanyagokat, amelyeket csak az alábbiak gyártásához használnak:

- gyantából vagy polimerizált termékekből nyert felületkezelők, folyadék-, por- vagy diszperziós formában, valamint lakkok, kencék, festékek stb.,

- epoxigyanták,

- ragasztók és promotereik (gyorsítóik),

- nyomdafestékek,

b) a színezékeket, és

c) az oldószereket.

4. Az 1. pont szerinti listára új adalékanyag felvehető, ha biztonságosságát a Hatóság megállapította.

5. Az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában forgalomban lévő adalékanyagnak az 1. pont szerinti listára való felvétele iránti kérelmet kell benyújtani a Hatósághoz, az adalékanyag biztonságosságának a Hatóság által történő értékeléséhez szükséges adatok egyidejű megadásával. A szükséges adatok benyújtásához a kérelmezőnek figyelembe kell vennie a Hatóságnak az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban felhasználható anyagok biztonsági értékelése iránti kérelem benyújtására vonatkozó útmutatóját.

6. A Hatóság által értékelendő adalékanyagok ideiglenes listáját rendszeresen frissíteni kell. A közösségi listára fel nem vett adalékanyagok 2010. január 1. után továbbra is felhasználhatók a nemzeti előírások szerint mindaddig, amíg felvételre nem kerülnek az ideiglenes listára.

7. Az I. fejezet 2. pontjának c) alpontjában említett, fedelekben használt műanyag rétegek vagy műanyag bevonatok gyártásához használt adalékanyagok tekintetében a következő szabályok vonatkoznak:

a) A IV. fejezet 2. pontjának sérelme nélkül, a D részben felsorolt adalékanyagok használatára az e részben megállapított korlátozások, illetve előírások vonatkoznak.

b) A IV. fejezet 1. és 5. pontjától eltérően a D részben lévő listán nem szereplő adalékok újabb felülvizsgálatig továbbra is használhatók.

8. A műanyagok és műanyag tárgyak gyártásához kizárólag polimerizációsegítő anyagként használt adalékanyagok tekintetében, amelyek rendeltetésszerűen nem maradnak bent a késztermékben (a továbbiakban: polimerizációsegítő anyag), a következő szabályok vonatkoznak:

a) A IV. fejezet 2. pontjának sérelme nélkül, a D részben felsorolt polimerizációsegítő anyagok használatára az ezen előírás D részében megállapított korlátozások, illetve előírások vonatkoznak.

b) A IV. fejezet 1. és 5. pontjától eltérően a D részben lévő listán nem szereplő polimerizációsegítő anyagok újabb felülvizsgálatig továbbra is használhatók, a nemzeti előírásoktól függően.

9. Műanyagok és műanyag tárgyak gyártásához az azodikarbonamid (EGK szám: 36640 [CAS-szám: 000123-77-3]) használata tilos.

10. Valamely adalékanyag akkor törlendő az ideiglenes listáról, ha:

a) felvételre kerül az adalékanyagok közösségi listájára; vagy

b) az anyag nem kerülhet felvételre az adalékanyagok közösségi listájára; vagy

c) az adatok vizsgálata során a Hatóság kiegészítő információkat igényel, és ezen információkat a Hatóság által meghatározott határidőn belül nem nyújtották be.

V.

1. Csak az E részben felsorolt, baktériumos fermentációval kapott termékek használhatók az élelmiszerekkel érintkezésben

2. A IV. fejezet szerinti adalékanyagok, amelyeket az 1333/2008/EK rendelet élelmiszer-adalékanyagként, vagy az MÉ 1-2-88/388 számú előírás aromaanyagként engedélyez, nem oldódhatnak ki:

a) az élelmiszerekben olyan mennyiségben, amely a kész élelmiszerben technológiai funkciót jelent,

b) azon élelmiszerekben, amelyekhez a használatuk élelmiszer-adalékanyagként vagy aromaanyagként van engedélyezve, az 1333/2008/EK rendelet vagy az MÉ 1-2-88/388 számú előírásban megengedett mennységet meghaladó mértékben, vagy - amennyiben kisebb - a IV. fejezetben megengedett mennyiségben,

c) azon élelmiszerekben, amelyekhez a használatuk, mint élelmiszer-adalékanyag vagy aromaanyag nincs engedélyezve, a IV. fejezetben megadott korlátozást meghaladó mennyiségben.

3. A kiskereskedelmi szakasz kivételével az értékesítési szakaszokban az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő és az 1. pontban említett adalékanyagokat tartalmazó műanyagokat és műanyag tárgyakat a IX. fejezetben előírt információkat tartalmazó írásos nyilatkozat kíséri.

VI.

1. A műanyagokra és műanyag eszközökre vonatkozó általános előírásokat az G rész I. fejezete tartalmazza. A C-E részben felsorolt anyagokra vonatkozó egyéb előírásokat az G rész II. fejezete tartalmazza.

2. A "Korlátozások, illetve előírások" oszlopban zárójelben levő számok jelentését a H rész tartalmazza.

VII.

1. A C és D rész listája az egyedi kioldódási határértékeket mg/kg-ban adja meg. Bizonyos határértékek a következő esetekben mg/dm2-ben vannak megadva:

a) olyan tartályok vagy tartályszerű eszközök esetében, amelyek térfogata 500 ml-nél kisebb vagy 10 liternél nagyobb,

b) lapok, filmek vagy egyéb anyagok esetében, amelyek nem tölthetők meg, vagy gyakorlatilag nem lehet megbecsülni az ezen anyagok és eszközök felülete, valamint a velük érintkezésben kerülő élelmiszer tömege közötti összefüggést.

Ezekben az esetekben a C és D részben megadott mg/kg-ban kifejezett határértékeket osztani kell 6-tal, az egyezményes átváltási faktorral, annak érdekében, hogy a határértékek mg/dm2-ben legyenek kifejezve.

2. A 20/2008. (V. 14.) EüM rendeletben, illetve a 35/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendeletben meghatározott, csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő, vagy ilyenekkel már érintkezésben lévő műanyagok és műanyag tárgyak esetében az egyedi kioldódási határérték mértékegysége mindig mg/kg.

3. Többrétegű műanyagban vagy műanyag tárgyban az egyes műanyag rétegek összetételének meg kell felelnie ezen előírásnak.

4. Az 1. ponttól eltérően az élelmiszerrel közvetlenül nem érintkező és attól funkcionális műanyaggáttal elválasztott réteg esetében:

a) nem szükséges, hogy az megfeleljen az előírásban előírt korlátozásoknak és előírásoknak, illetve

b) gyártása történhet olyan anyagokkal, melyek nem szerepelnek ebben az előírásban vagy az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagok vagy műanyag tárgyak nemzeti listáin.

A végtermékként kapott műanyagnak vagy műanyag tárgynak azonban meg kell felelnie az előírásban előírt egyedi kioldódási és összkioldódási határértékeknek.

5. A 4. pont b) alpontjában szereplő anyagok kioldódása az élelmiszerbe vagy modellanyagba nem haladja meg a 0,01 mg/kg értéket, a 882/2004/EK rendelet 11. cikke szerinti elemzési módszerrel, statisztikai biztonsággal mérve. A határérték mindig az élelmiszerben vagy modellanyagban lévő koncentrációként értendő. Ez vonatkozik vegyületcsoportra is, ha a vegyületek szerkezeti vagy toxikológiai szempontból rokonok, például ugyanazon meghatározó funkciós csoporttal rendelkező izomerek vagy vegyületek, és ide tartozik az esetleges nem kívánatos festékátkenődés is.

6. A 4. pont b) alpontjában említett anyagok nem tartozhatnak a következő kategóriába:

a) a veszélyes anyagok jegyzékéről szóló 3/2006. (I. 26.) EüM rendelet 2. mellékletében igazoltan vagy feltehetően rákkeltő, mutagén vagy szaporodásgátló anyagokként besorolt anyagok, vagy

b) a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. számú törvény 5. § (1) bekezdésének megfelelően, vonatkozó kritériumok alapján saját felelősségben rákkeltő, mutagén vagy szaporodást károsító anyagokként besorolt anyagok.

VIII.

1. A kioldódási határértékeknek való megfelelés ellenőrzését az MÉ 1-2-82/711 számú előírásban megadott szabályokkal és ezen előírás B részének további rendelkezéseivel összhangban kell végezni.

2. Az egyedi kioldódási határértékeknek való megfelelés 1. pont szerinti ellenőrzése nem kötelező, ha a mért összkioldódási értékekből következik, hogy az egyedi kioldódási határértékek nem nagyobbak.

3. Az 1. pontra vonatkozó egyedi kioldódási határértékeknek való megfelelés bizonyítása nem kötelező, ha megállapítható, hogy feltételezve a műanyagban vagy műanyag eszközben lévő maradék anyagok teljes kioldódását, az összkioldódás nem haladja meg az egyedi kioldódási határértéket.

4. Az egyedi kioldódási határértékeknek megfelelés bizonyítható a műanyagban vagy a műanyag eszközben az anyag mennyiségének 1. pont szerinti meghatározásával, feltételezve, hogy az anyag és a kioldódási határérték közötti összefüggést megállapították vagy megfelelő kísérletekkel, vagy tudományos bizonyítékokra alapozható, általánosan elfogadott diffúziós modell alkalmazásával. Valamely műanyag vagy műanyag eszköz alkalmatlanságának megállapítására és a becsült kioldódási érték igazolására kötelező vizsgálatokat végezni.

5. Az 1. ponttól függetlenül a D rész II. fejezetében említett ftalátok (EGK számok: 74640, 74880, 74560, 75100, 75105) esetében az egyedi kioldódási határérték ellenőrzése csak élelmiszer-utánzó modellanyaggal történik. Az egyedi kioldódási határérték ellenőrzése azonban történhet élelmiszerrel is, ha az élelmiszer korábban még nem került érintkezésbe az anyaggal vagy tárggyal, előzetesen megvizsgálták ftalátokra és a ftalátkoncentráció statisztikailag nem volt szignifikáns, illetve a kimutatási határérték alatt volt.

IX.

1. A kiskereskedelmi szakasz kivételével az értékesítési szakaszokban a műanyagokat és műanyag tárgyakat, valamint az ezen műanyagok és műanyag tárgyak gyártására szánt anyagokat az 1935/2004/EK rendelet 16. §-a szerinti írásos nyilatkozat kíséri.

2. A nyilatkozatot a vállalkozó bocsátja ki, és az tartalmazza az előírás I részében leírt információkat.

3. Kérésre a vállalkozó a nemzeti illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja azokat a megfelelő dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy a műanyagok és műanyag tárgyak, valamint az ezen műanyagok és műanyag tárgyak gyártására szánt anyagok megfelelnek az előírásban foglaltaknak. A dokumentáció tartalmazza a vizsgálatok, számítások, és más elemzések körülményeit és eredményeit, valamint bizonyítékot a biztonságosságról vagy a megfelelést bemutató indokolást.

X.

2010. március 1-től tilos az ezen előírásnak nem megfelelő, az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag eszközök gyártása és a behozatala.

B rész

A kioldódási (migrációs) határértékeknek való megfelelés ellenőrzésekor alkalmazandó további rendelkezések

Általános rendelkezések

1. Amikor a megadott kioldódási vizsgálatok eredményeit összehasonlítjuk, az összes modellanyag sűrűségét megállapodás szerint 1-nek vehetjük. Ezért a modellanyagból kioldódó anyagmennyiség, mg/l mértékegységben mérve, számértékben megegyezik a mg/kg-ban mért értékkel, és így a MÉ 1-2-82/711 számú előírás szerint meghatározott értékek figyelembevételével az élelmiszerbe kioldódó, mg/kg-ban mért anyagmennyiséggel.

2a. Amikor a kioldódási vizsgálatokat a műanyagból vagy a műanyag eszközből vett mintákon vagy az e célra gyártott mintákon végzik, és a mintával érintkező élelmiszerek, vagy modellanyagok mennyisége eltér az anyag vagy az eszköz alkalmazási körülményeitől, a kapott eredményeket a következő képlettel kell korrigálni:

ahol:

M: a kioldódás mg/kg-ban,

m: azon anyag tömege mg-ban, amellyel a kioldódási vizsgálatot végezték,

a1: a kioldódási vizsgálat során az élelmiszerrel vagy a modellanyaggal érintkező minta felülete dm2-ben,

a2: a valós körülmények között használt műanyag vagy eszköz felülete dm2-ben,

q: azon élelmiszer tömege g-ban kifejezve, amellyel a műanyag vagy az eszköz a valós körülmények között érintkezik.

2b. A 20%-nál több zsírt tartalmazó élelmiszereknél az egyedi kioldódás korrekciója a zsír redukciós faktor:

A "zsír redukciós faktor" egy 1 és 5 közötti szám, amellyel az egyedi kioldódási határértékkel való összehasonlítás előtt el kell osztani a lipofil anyagoknak zsíros élelmiszerbe vagy "D" modellanyagba és annak helyettesítőibe történő kioldódás mért értékét.

Általános szabályok

A zsír redukciós faktor alkalmazása szempontjából lipofilnak tekintett anyagokat az F rész sorolja fel. A lipofil anyagok mg/kg mértékegységben kapott egyedi kioldódását (M) az 1 és 5 közötti értéket felvevő zsír redukciós faktorral (ZsRF) kell korrigálni (Mzsrf). A jogszabály által előírt határértékkel való összehasonlítás előtt a következő egyenleteket kell alkalmazni:

Mzsrf = M/ZsRF és

ZsRF= (g zsír az élelmiszerben/kg élelmiszer)/200 = (% zsír x 5) / 100

A zsír redukciós faktorral való korrekció nem alkalmazandó a következő esetekben:

a) a műanyag vagy műanyag tárgy rendeltetésszerűen 20%-nál kevesebb zsírt tartalmazó élelmiszerrel kerül vagy ilyennel kerülhet érintkezésbe,

b) ha a műanyag vagy műanyag tárgy a 20/2008. (V. 14.) EüM, illetve a 35/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendelet szerinti, csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő vagy rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyag és műanyag tárgy,

c) a közösségi listákon szereplő olyan anyagok esetében, amelyeknél a 4. oszlopban SKH= NK (egyedi kioldódási határérték = nem kimutatható) korlátozás szerepel vagy a 0,01 mg/kg-os kioldódási határértékű funkcionális műanyaggát mögött lévő, listán nem szereplő anyagok esetében,

d) olyan műanyagok és műanyag tárgyak esetében, ahol például az alak vagy a használat miatt gyakorlatilag lehetetlen felbecsülni az ilyen anyag vagy tárgy felszíne és a vele érintkezésbe kerülő élelmiszer mennyisége közötti arányt, és a kioldódás kiszámítása a hagyományos 6 átváltási tényező segítségével történik dm2/kg-ról felszín/térfogatra.

A zsír redukciós faktorral való ilyen korrekció a következő esetben bizonyos feltételekkel alkalmazható: tartályok vagy más olyan tárgyak esetében, amelyeket meg lehet tölteni, és amelyek térfogata 500 milliliternél kisebb vagy 10 liternél nagyobb, valamint 20%-nál több zsírt tartalmazó élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő lapok és fóliák esetében vagy ki kell számítani a kioldódást mint az élelmiszerben vagy modellanyagban lévő koncentrációt (mg/kg), korrigálva a zsír redukciós faktorral, vagy pedig a redukciós faktor alkalmazása nélkül át kell számítani mg/dm2-re. Ha a két érték közül egyik kisebb, mint az egyedi kioldódási határérték, akkor a műanyag vagy műanyag tárgy megfelelőnek tekintendő. A zsír redukciós faktor alkalmazása nem eredményezheti azt, hogy valamely egyedi kioldódás nagyobb legyen, mint az összkioldódási határérték.

2c. A "D" élelmiszer-utánzó modellanyagba történő egyedi kioldódás korrekciója:

Lipofil anyagoknak "D" modellanyagba vagy annak helyettesítőibe való egyedi kioldódását a következő tényezőkkel kell korrigálni:

a) Az MÉ 1-2-82/711 számú előírás B rész V. fejezet 2. pontjában említett faktor, a továbbiakban: "D modellanyag" redukciós faktor (DRF).

A "D modellanyag" faktor nem alkalmazható, ha a "D" modellanyagba történő egyedi kioldódás nagyobb, mint a végtermékként használt műanyagban vagy műanyag tárgyban (pl. vékony fólia) lévő anyag 80%-a. Tudományos vagy kísérleti bizonyítás (például kísérletek a legkritikusabb élelmiszerekkel) szükséges annak meghatározásához, hogy a "D modellanyag" faktor alkalmazandó-e. Nem alkalmazandó továbbá a közösségi jegyzékeken szereplő olyan anyagok esetében, amelyeknél a (4) oszlopban SKH= NK (egyedi kioldódási határérték = nem kimutatható) korlátozás szerepel vagy 0,01 mg/kg-os kioldódási határértékű funkcionális műanyaggát mögött lévő, listán nem szereplő anyagok esetében,

b) A zsír redukciós faktor alkalmazandó a modellanyagokba történő kioldódásra, ha a csomagolandó élelmiszer zsírtartalma ismert, és a 2b. pontban említett előírások teljesülnek,

c) A teljes osztótényező (TOT) az a tényező (legnagyobb értéke 5 lehet), amellyel a "D modellanyagba" vagy egy helyettesítőbe történt mért egyedi kioldódást el kell osztani az előírt határértékkel való összehasonlítás előtt. A teljes osztótényezőt a "D modellanyag" redukciós faktor és a zsír redukciós faktor szorzata adja, ha mindkét tényező alkalmazandó.

3. A kioldódási vizsgálatot a késztermékkel kell elvégezni, de ha ez a gyakorlatban nem kivitelezhető, az anyagból, eszközből vett mintadarabon, vagy ahol ez lehetséges, az anyagot, illetve eszközt jól képviselő mintán kell elvégezni. A mintának az élelmiszerrel vagy a modellanyaggal oly módon kell érintkeznie, hogy ez reprezentálja a valós használat körülményeit. E célra a vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy a mintának csak azon részei kerüljenek az élelmiszerrel vagy a modellanyaggal érintkezésbe, amelyek azzal valós használatban is kapcsolatban vannak. Ezek a feltételek különösen olyan anyagok és eszközök esetében fontosak, amelyeket zárási stb. célokra használnak vagy több rétegből állnak. A zárókupakok, tömítőgyűrűk, dugók vagy más hasonló zárásra használt eszközök kioldódási vizsgálatait olyan tartályként alkalmazott eszközökön kell végezni, amelyek a normális vagy az előrelátható alkalmazási móddal teljesen megegyeznek.

A kioldódási határértéknek való megfelelést minden esetben szigorúbb vizsgálattal kell bizonyítani.

4. Az A rész VIII. fejezetében megadott rendelkezésekkel összhangban az anyag/eszköz mintáját az élelmiszerrel vagy az azt képviselő modellanyaggal olyan időtartamig, olyan hőmérsékleten kell érintkezésben tartani, amelyet az MÉ 1-2-82/711 számú előírás vonatkozó pontjaiban megadott szabályok szerint a valós használati körülményekkel összhangban választottak ki. A meghatározott idő leteltével az élelmiszerben vagy a modellanyagban meg kell határozni az összkioldást (teljes migráció), illetve egy vagy több kioldódott anyag mennyiségét (egyedi kioldódás).

5a. Ha egy anyag vagy eszköz a használat során ismételten érintkezésbe kerül az élelmiszerrel, a kiolódási vizsgálatot háromszor el kell végezni ugyanazzal a mintával az MÉ 1-2-82/711 számú előírásban megadott körülmények között, minden esetben friss élelmiszert vagy modellanyagot használva.

A megfelelőséget a harmadik vizsgálatban kapott kioldódási érték alapján kell megállapítani. Ha azonban meggyőző bizonyíték van arra, hogy a kioldódás mértéke a második és harmadik vizsgálat során nem nő, és a kioldódási határérték(ek)et már az első vizsgálatban sem haladja meg, további vizsgálat nem szükséges.

5b. Kupakok, fedelek, tömítések, dugókés hasonló záróeszközök:

a) ha a rendeltetésszerű használat ismert, az ilyen tárgyakat a rendeltetésszerű vagy előrelátható használatnak megfelelő zárási körülmények között kell vizsgálni úgy, hogy felhelyezik őket azokra az edényekre, amelyekhez készültek. Feltételezett, hogy ezek a tárgyak az edényt kitöltő élelmiszer adott mennyiségével kerülnek érintkezésbe. Az eredményt mg/kg vagy mg/dm2 mértékegységben kell kifejezni az A rész II. és VII. fejezetében leírt szabályok szerint, figyelembe véve a tömítés és az edény teljes érintkezési felületét.

b) Ha a tárgyak rendeltetésszerű használata nem ismert, akkor ezeket külön teszttel kell vizsgálni és az eredményt mg/tárgy értékben kell kifejezni. A kapott értéket adott esetben hozzá kell adni abból az edényből származó kioldódó mennyiséghez, amelyhez a használatot tervezték.

Különleges rendelkezések az összkioldódásra

6. Ha az MÉ 1-2-82/711 számú előírás vonatkozó pontjaiban részletezett vizes modellanyagot használnak, a mintából kioldott anyag teljes mennyiségének meghatározása az oldószer elpárologtatásával és a maradék tömegének mérésével végezhető el.

Ha tisztított olívaolajat vagy más helyettesítőjét használnak, a következő eljárás alkalmazható: Az anyag vagy eszköz mintáját a modellanyaggal való érintkezés előtt és után le kell mérni. A minta által abszorbeált modellanyagot ki kell vonni és mennyiségét meg kell határozni. A mintának a modellanyaggal való érintkezése után mért tömegéből le kell vonni a modellanyag mennyiségét. A kiinduló és a korrigált végső tömeg közötti különbség adja a vizsgált minta összkioldódását.

Ha valamely, az élelmiszerrel ismételt érintkezésre szánt anyag vagy eszköz esetében az 5. pontban leírt vizsgálat elvégzése technikailag lehetetlen, elfogadható a vizsgálat olyan módosítása, amely lehetővé teszi a harmadik vizsgálat során bekövetkező kioldódás meghatározását. Egy lehetséges módosítást a következőkben írunk le:

A vizsgálatot három önálló anyag vagy eszköz mintáján kell végezni. Az egyikből a megfelelő vizsgálattal az összkioldódást kell meghatározni (M1). A másodikból és harmadikból ugyanazon a hőmérsékleten az előírt érintkezési idő kétszeresével, illetve háromszorosával kell az összkioldódást meghatározni (M2 és M3).

Az anyagot vagy eszközt megfelelőnek lehet tekinteni, ha sem az M1, sem az (M3-M2) nem lépi túl az összkioldódási határértéket.

7. Egy anyag vagy eszköz még megfelel ezen előírásnak, ha az analitikai hibánál kisebb mértékben lépi túl az összkioldódási határértéket:

- 20 mg/kg-ot vagy 3 mg/dm2-t azon kioldódási vizsgálatokban, ahol olívaolajat vagy finomítványát használták,

- 12 mg/kg-ot vagy 2 mg/dm2-t azon kioldódási vizsgálatokban, ahol más, az MÉ 1-2-82/711 számú előírásban megadottól eltérő modellanyagot használtak.

8. Az MÉ 1-2-82/711 számú előírás B rész IV. fejezet 3.2 pont rendelkezéseinek megtartásával az olívaolajjal vagy finomítványaival végzett kioldódási vizsgálatot az összkioldódási határértéknek való megfelelés ellenőrzésére nem kell elvégezni abban az esetben, ha meggyőzően bizonyítható, hogy a speciális analitikai módszer technikai szempontból nem megfelelő.

Ilyenkor minden olyan anyagra, amelyre a C részben megadott lista egyedi kioldódási határértéket vagy más korlátozást nem tartalmaz, egy általános 60 mg/kg vagy az esettől függően 10 mg/dm2 kioldódási határértéket kell alkalmazni. Azonban valamennyi egyedi kioldódás összege nem haladhatja meg az összkioldódási határértéket.

C rész

A műanyagok és műanyag eszközök gyártásához használható monomerek és más kiindulási anyagok listája

Általános bevezetés

1. Ez a rész a monomerek és más kiindulási anyagok listáját tartalmazza. A lista magában foglalja:

- az olyan anyagokat, amelyek polimerizáció, polikondenzáció, poliaddíció vagy más hasonló folyamat révén makromolekulákat képeznek,

- a természetes vagy mesterséges makromolekuláris anyagokat, amelyeket a módosított makromolekulák gyártásában használnak, ha monomerek vagy más kiindulási anyagok szükségesek a szintetizálásukhoz, azok nem szerepelnek a listán,

- az olyan anyagokat, amelyeket a természetben előforduló vagy szintetizált makromolekulákból álló anyagok módosítására használnak.

2. A következő anyagok nem szerepelnek a listán, még akkor sem, ha azokat szándékosan használják és engedélyezték:

a) engedélyezett savak, fenolok és alkoholok alumínium-, ammónium-, kalcium-, vas-, magnézium-, kálium- és nátriumsói (ideértve a kettős és a savanyú sókat is); a "... sav(ak), sók" megnevezést tartalmazó nevek azonban megjelennek a listákon akkor, ha ott a megfelelő szabad sav(ak) nem szerepel(nek);

b) engedélyezett savak, fenolok vagy alkoholok cinksói (ideértve a kettős és a savanyú sókat is); ezekre a sókra egy csoportos SKH (=25 mg/kg [Zn-ben kifejezve]) vonatkozik; ugyanez a Zn-re vonatkozó korlátozás vonatkozik meg a következőkre is:

- a listán szereplő "... sav(ak), sók" nevet tartalmazó anyagok akkor, ha ott a megfelelő szavad sav(ak) nem szerepel(nek);

- a H rész 38. megjegyzésében szereplő anyagok."

3. A lista szintén nem tartalmazza a következő anyagokat, bár azok jelen lehetnek:

a) a végtermékben esetleg benne levő anyagokat, mint például:

- a felhasznált anyagok szennyeződéseit,

- intermediereket,

- bomlástermékeket,

b) oligomereket és természetes vagy szintetikus makromolekulákat és keverékeiket, ha a szintetizálásukhoz szükséges monomerek és kiindulási anyagok rajta vannak a listán,

c) az engedélyezett anyagok keverékeit.

Azon anyagoknak és eszközöknek, amelyek az a), b) és c) pontban meghatározott anyagokat tartalmazzák, eleget kell tenniük az 1935/2004/EK rendelet 3. cikkében előírt követelményeknek.

4. Az anyagoknak tisztaság tekintetében jó technikai minőségűeknek kell lenniük.

5. A lista a következő információkat tartalmazza:

1. oszlop (EGK-szám): a listán levő anyagok EGK szerinti referenciaszáma

2. oszlop (CAS-szám): a CAS (Chemical Abstracts Service) regisztrációs száma

3. oszlop (Név): a kémiai név

4. oszlop (Korlátozások, illetve előírások), amelyek lehetnek:

- speciális kioldódási (migrációs) határérték (SKH),

- az anyag maximálisan megengedett mennyisége a műanyagban vagy eszközben (MM),

- az anyag maximálisan megengedett mennyisége a műanyagban vagy eszközben, mg/6 dm2 élelmiszerrel érintkező felületben kifejezve (MMF),

- bármely más, külön megemlített korlátozás,

- bármely más, külön említett előírás, amely az anyagra vagy a polimerre vonatkozik.

6. Ha valamely, a listán egyedileg feltüntetett anyag másik általános megnevezés alá is esik, a vonatkozó korlátozásokat mindig az egyedi vegyületre kell alkalmazni.

7. Ha ellentmondás van a CAS-szám és a kémiai név között, a kémiai névnek kell elsőbbséget biztosítani. Ha bármilyen ellentmondás van a CAS-regiszterben és az EINECS*-ben közölt CAS-szám között, a CAS-regiszter a meghatározó.[4]

8. A táblázat 4. oszlopában levő rövidítések vagy kifejezések jelentései a következők: KH = a vizsgálati módszer kimutatási határa.

KT = kész anyag vagy eszköz.

ICE = izocianát-egyenérték.

NK = nem kimutatható, ezen előírás szempontjából azt jelenti, hogy az anyagot nem lehet kimutatni azzal a validált analitikai módszerrel, amellyel ki lehet mutatni a kimutatási határon (KH). Ha jelenleg ilyen módszer nincs, olyan analitikai módszer alkalmazható, amely az adott határértéknek megfelelő érzékenységű.

MM = a "maradék anyag" maximálisan megengedett mennyisége a műanyagban vagy műanyag eszközben. A műanyagban vagy műanyag eszközben lévő anyag mennyiségét validált analitikai módszerrel kell meghatározni. Ilyen módszer hiányában a validált módszer kidolgozásáig olyan analitikai módszer alkalmazható, amely az előírt határértéken megfelelő érzékenységű.

MM(E) = a "maradék anyag" maximálisan megengedett mennyisége a műanyagban vagy eszközben összes egyenértékben vagy a jelzett anyag(ok)ban kifejezve, amelyet validált analitikai módszerrel kell meghatározni. Ha jelenleg ilyen módszer nincs, olyan analitikai módszer alkalmazható, amely az előírt határértéknek megfelelő érzékenységű.

MMF = a "maradék anyag" maximálisan megengedett mennyisége a műanyag késztermékben vagy eszközben mg/6 dm2 élelmiszerrel érintkező felületben kifejezve. A műanyag vagy a műanyag eszköz élelmiszerrel érintkező felületére jutó anyag mennyiségét megfelelő érzékenységű validált analitikai módszerrel kell meghatározni. Ha jelenleg ilyen módszer nincs, olyan analitikai módszer alkalmazható, amely az előírt határértéknek megfelelő érzékenységű.

MMF(E) = a "maradék anyag" maximálisan megengedett mennyisége a műanyagban vagy eszközben összes egyenértékben vagy a jelzett anyag(ok)ban kifejezve, mg/6 dm2 élelmiszerrel érintkező felületegységben megadva, amelyet megfelelő érzékenységű validált analitikai módszerrel kell meghatározni. Ha jelenleg ilyen módszer nincs, olyan analitikai módszer alkalmazható, amely az előírt határértéknek megfelelő érzékenységű.

SKH = egyedi kioldódási határérték az élelmiszerben vagy az élelmiszer-utánzó modellanyagban, eltérő rendelkezés hiányában. A kioldódást validált analitikai módszerrel kell meghatározni. Ha jelenleg ilyen módszer nincs, olyan analitikai módszer alkalmazható, amely az adott határértéknek megfelelő érzékenységű.

SKH(E) = egyedi kioldódási határérték az élelmiszerben vagy az élelmiszer-utánzó modellanyagban összes egyenértékben vagy a jelzett anyag(ok)ban kifejezve. A kioldódást validált analitikai módszerrel kell meghatározni. Ha jelenleg ilyen módszer nincs, olyan analitikai módszer alkalmazható, amely az adott határértéknek megfelelő érzékenységű.

I. fejezet

Engedélyezett monomerek és más kiindulási anyagok

* SKH = egyedi kioldódási határérték

II. fejezet

Az I fejezetbe való besorolásukkal kapcsolatos döntésig felhasználható monomerek és más kiindulási anyagok listája

D rész

Az adalék- és segédanyagok listája Általános bevezetés

1. Ez a rész tartalmazza:

a) azokat az anyagokat, amelyeket azért használnak a műanyagok gyártásához, hogy a kívánt technikai célt elérjék a késztermékben, ideértve a "polimer adalékanyagokat" is. Ezek az anyagok tehát benne lehetnek a végtermékben,

b) azokat az anyagokat, amelyek elősegítik megfelelő körülmények kialakulását a polimerizációhoz. (e rész alkalmazásában a) és b) pont a továbbiakban: együtt adalékanyagok).

A "polimer adalékanyagok" olyan polimerek, illetve prepolimerek, illetve oligomerek, amelyeket azért adnak a műanyagokhoz, hogy a kívánt technikai célt elérjék a késztermékben, azonban más polimerek nélkül nem használhatók a kész műanyag vagy műanyag termék fő szerkezeti alkotórészeként. Ide tartoznak azok az anyagok is, amelyeket a polimerizáció folyamatához használnak. A lista nem tartalmazza:

a) azokat az anyagokat, amelyek közvetlen módon befolyásolják a polimerizációt,

b) a színezékeket,

c) az oldószereket.

2. A következő anyagok nem szerepelnek a listán, még akkor sem, ha azokat szándékosan használják és engedélyezték:

a) engedélyezett savak, fenolok vagy alkoholok alumínium-, ammónium-, kalcium-, vas-, magnézium-, kálcium-és nátriumsói (ideértve a kettős és a savanyú sókat is); a "... sav(ak), sók" megnevezést tartalmazó nevek azonban megjelennek a listákon akkor, ha ott a megfelelő szabad sav(ak) nem szerepel(nek);

b) engedélyezett savak, fenolok vagy alkoholok cinksói (ideértve a kettős és a savanyú sókat is); ezekre a sókra egy csoportos SKH = 25 mg/kg (Zn-ben kifejezve) vonatkozik; ugyanez a Zn-re vonatkozó korlátozás vonatkozik még a következőkre is:

- a listán szereplő "... sav(ak), sók" nevet tartalmazó anyagok akkor, ha ott a megfelelő szabad sav(ak)

nem szerepel(nek);

- a H rész 38. megjegyzésében szereplő anyagok.

3. A lista nem tartalmazza, bár azok jelen lehetnek,

a) azon anyagokat, amelyek benne lehetnek a végtermékben, például:

- a felhasznált anyagok szennyező anyagait,

- intermediereket,

- bomlástermékeket,

b) az engedélyezett anyagok keverékeit.

Azoknak az anyagoknak és eszközöknek, amelyek az a) és b) pont szerinti anyagokat tartalmazzák, eleget kell tenniük az 1935/2004/EK rendelet 3 cikkében előírt követelményeknek.

4. Az anyagoknak jó technikai minőségűeknek kell lenniük.

5. A lista a következő információkat tartalmazza:

1. oszlop (EGK-szám): a listán levő anyag EGK szerinti referenciaszáma.

2. oszlop (CAS-szám): a CAS (Chemical Abstracts Service) regisztrációs száma.

3. oszlop (NÉV): a kémiai név.

4. oszlop (Korlátozások), amely lehet:

- speciális kioldódási (migrációs) határérték (SKH),

- az anyag maximálisan megengedett mennyisége a műanyagban vagy eszközben (MM),

- az anyag maximálisan megengedett mennyisége a műanyagban vagy eszközben, mg/6 dm2 élelmiszerrel érintkező felületben kifejezve (MMF),

- bármely más, külön megemlített korlátozás,

- bármely más, külön említett előírás, amely az anyagra vagy a polimerre vonatkozik.

6. Ha a listán egyedileg feltüntetett anyag más általános megnevezés alá is esik, a vonatkozó korlátozásokat mindig az egyedi vegyületre kell alkalmazni.

7. Ha ellentmondás van a CAS-szám és a kémiai név között, a kémiai névnek kell elsőbbséget biztosítani. Ha bármilyen ellentmondás van a CAS-regiszterben és az EINECS-ben közölt CAS-szám között, a CAS-regiszter a meghatározó.

I. fejezet

Az adalék- és segédanyagok listája