1/1974. (VI. 27.) OM rendelet

a gyámhatósági eljárásról

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény hatálybalépése és végrehajtása, valamint a személyi jog egyes kérdéseinek szabályozása tárgyában kiadott 1952. évi 23. számú törvényerejű rendelet 50. § (2) bekezdésében, továbbá a Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről, végrehajtásáról és egyes szabálysértésekről kiadott 1962. évi 10. számú törvényerejű rendelet 63. §-ában, az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről intézkedő 16/1972. (IV. 29.) MT számú rendelet 18. §-ának (3) bekezdésében, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1974. évi I. törvény végrehajtásáról rendelkező 1020/1974. (V. 14.) MT számú határozat 1. pontjában, valamint a kiskorúak állami gondoskodásáról szóló 20/1969. (V. 13.) Korm. számú rendelet 16. § (1) bekezdésében, illetőleg az ezt módosító 13/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 7. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a belügyminiszterrel, az egészségügyi miniszterrel, az építésügyi- és városfejlesztési miniszterrel, az igazságügyi miniszterrel, a mezőgazdásági és élelmezésügyi miniszterrel, a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a legfőbb ügyésszel, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az Állami Ifjúsági Bizottsággal egyetértésben - a következőket rendelem:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

A gyámügyi igazgatás szervezete és feladatai

Első és másodfokú gyámhatóságok

1. §

(1) Első fokú gyámhatóságok:

a) Budapesten a fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi osztálya;

b) megyei városokban a városi tanács kerületi hivatala;

c) városokban a városi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya;

d) községekben és nagyközségekben a megyei tanács végrehajtó bizottságának járási hivatala, illetőleg az 5. §-ban megjelölt hatáskörök vonatkozásában a községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve.

(2) Másodfokú gyámhatóságok:

a) Budapesten a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi főosztálya;

b) megyei városokban a városi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya;

c) városokban a megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya;

d) községekben és nagyközségekben a megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya, illetőleg az 5. §-ban megjelölt hatáskörök vonatkozásában a megyei tanács végrehajtó bizottságának járási hivatala.

Felügyelet

2. §

A gyámügyi igazgatás felügyeletét az oktatási miniszter, mint ágazati felelős gyakorolja.

A gyámhatóság feladata

3. §

A gyámhatóság feladata

a) a kiskorúak gondozásának, szocialista nevelésének, oktatásának, tartásának, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének előmozdítása és támogatása, törvényes képviseletének rendezése, személyi és vagyoni érdekeinek védelme:

b) a testi vagy értelmi fogyatékosságuk miatt cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, illetőleg vagyoni ügyeik ellátásában akadályozott nagykorú személyek törvényes képviseletéről való gondoskodás, ügyeik intézésének állandó felügyelete és irányítása, személyi és vagyoni érdekeik védelme;

c) a jogszabályok által megjelölt egyéb ügyek intézése.

A gyámhatóság kapcsolata az állami és társadalmi szervekkel

4. §

A gyámhatóság működési területén a gyermek-és ifjúságvédelmi feladatok ellátásába bevonja az érdekelt állami és társadalmi szerveket, valamint aktívákat, szükség esetén kérheti az állandó, albizottság vagy ideiglenes bizottság (továbbiakban: állandó bizottság) közreműködését, illetőleg javaslatát, részt vesz a fővárosi, megyei, fővárosi kerületi tanács elnökhelyettese, illetőleg a megyei tanács végrehajtó bizottsága járási hivatala elnöke által irányított gyermekvédelmi munkabizottság tevékenységében.

Egyes gyámhatósági és gyámügyi feladatok ellátása községekben, nagyközségekben, városokban

5. §

(1) A községekben a végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve

a) elvégzi a kiskorúak láthatásával (55. §-61. §) az egyes védő- és óvóintézkedésekkel [70-71. § (1)-(3) bek., 73. § és 75-80. §], a kiskorúak segélyezésével (81. §-85. §), a számadással (150.-161. §) kapcsolatos gyámhatósági feladatokat;

b) ideiglenes hatállyal beutalja a kiskorút a legközelebbi megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetbe, ha a kiskorú gondozásának, nevelésének és tartásának, testi, értelmi, erkölcsi fejlődésének biztosítása érdekében más intézkedés nem alkalmazható;

c) ellátja a halaszthatatlan gyámi (gondnoki) teendőket mindaddig, amíg a gyámhatóság által kirendelt gyám (gondnok) megkezdi működését;

d) ellenőrzi a gondnokság alá nem helyezett elmebeteg vagyoni ügyeit mindaddig, amíg a bíróság az elmebeteget gondnokság alá nem helyezi, vagy amíg a gyámhatóság az elmebeteg részére ideiglenes gondnokot nem rendel;

e) leltárt készít a kiskorú (gondnokolt) vagyonának a törvényes képviselő részére történő kezelésbe adása alkalmával, vagy ha a gyámhatóság erre felhívja;

f) segít a számadásra kötelezett törvényes képviselőnek számadása elkészítésében;

g) vezeti az elrendelt nyilvántartásokat;

h) végrehajtja a gyámhatóság rendelkezéseit, megbízásait, az egyes konkrét ügyekben javaslatokat, jelentéseket tesz és környezettanulmányokat készít;

i) félévenként legalább egyszer - rendkívüli bejelentés esetén azonnal vagy rövid időn belül - felkeresi és ellenőrzi a nyilvántartott kiskorúakat, gondnokoltakat, tartásra köteles hozzátartozókat, a nevelőszülőket és megteszi a szükséges intézkedéseket.

(2) Nagyközségekben a végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve - az (1) bekezdésben megjelölteken kívül - ellátja még a kiskorúak rendszeres nevelési segélyezésével (74. és 86. § - 92. §), intézeti elhelyezésével (93. §-101. §), állami gondozásával (102. §-122. §) és a kiskorúak házasságkötésével (218. §-224. §) kapcsolatos gyámhatóság feladatokat is.

6. §

(1) A községekben és nagyközségekben a végrehajtó bizottság szakigazgatási szervének vezetője felkérheti az állandó bizottságot, a gyermek- és ifjúságvédelemben érdekelt társadalmi szerveket, három éven aluli kiskorút érintő esetben a védőnőt is, az 5. § (1) bekezdés a), h) és i) pontjában, továbbá a (2) bekezdésben megjelölt feladatokban való közreműködésre.

(2) Az 5. § (1) bekezdés c)-e) pontjaiban megjelölt feladatokat fővárosi kerületekben, városokban a végrehajtó bizottság, megyei városokban a tanács kerületi hivatala igazgatási szakigazgatási szervének vezetője által az igazgatási szakigazgatási szerv dolgozói közül kijelölt előadó látja el.

II. Fejezet

A gyámhatóság eljárásának általános szabályai

Az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazása

7. §

(1) A gyámhatósági eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályait e rendeletben foglaltak figyelembevételével kell alkalmazni.

(2) A gyámügyi eljárásban hozzátartozó: a szülő (örökbefogadó szülő), nagyszülő, testvér, nevelőszülő, valamint a szülő testvére.

(3) A gyámügyi eljárásban az ügyfél vagyoni állapotát - ha az szükséges - a munkáltató által kiállított kereseti igazolással, illetőleg a pénzügyi szakigazgatási szerv adó- és értékbizonyítványával kell igazolni.

Általános illetékesség

8. §

(1) Az eljárásra az a gyámhatóság illetékes, amelynek területén állandó lakással rendelkezik

a) a személyi igazolvánnyal nem rendelkező kiskorú törvényes képviselője;

b) a személyi igazolvánnyal rendelkező kiskorú;

c) a gondnokság alá helyezett vagy az egyébként cselekvőképtelen személy (1959. évi IV. tv. - a továbbiakban: Ptk. - 17. §), illetőleg

d) az a cselekvőképes személy, akinek érdekében intézkedés szükséges.

(2) Ha a szülői felügyeleti jogot együttesen gyakorló szülők állandó lakása két gyámhatóság illetékességi területén van, az eljárásra az a gyámhatóság illetékes, amelynek területén a kiskorú gondozását ellátó szülő állandó lakása van. Ha a kiskorút harmadik személynél helyezték el, eljárásra az a gyámhatóság illetékes, melynek területén annak a szülőnek az állandó lakása van, aki a kiskorú gondozását - a harmadik személynél való elhelyezését megelőzően - utoljára ellátta. Ha a kiskorú harmadik személynél való elhelyezését megelőzően a szülők felügyeleti jogukat együttesen gyakorolták és közöttük utóbb a házassági életközösség bármilyen okból megszűnt, az eljárásra az a gyámhatóság illetékes, melynek területén az anya állandó lakása van.

9. §

Ha a személyi igazolvánnyal nem rendelkező kiskorúnak törvényes képviselője nincs, vagy annak kiléte nem állapítható meg, az eljárásra az a gyámhatóság illetékes, melynek területén a gyámrendelés szükségessége felmerül.

10. §

Az ismeretlen, továbbá a távollevő, illetőleg ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása céljából gondnok, eseti gondnok rendelésére (43. §, 48. §) az a gyámhatóság illetékes, melynek területén az illető személy utolsó ismert állandó lakása volt, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy belföldön lakóhelye nem is volt, eljárásra az a gyámhatóság illetékes, melynek területén a gondnok rendelése szükséges. Ha a gondnokrendelés vagyon kezelése céljából szükséges, az a gyámhatóság illetékes, amelynek területén a vagyon, vagy annak nagyobb része fekszik.

11. §

Méhmagzat részére történő gondnokrendelésre az a gyámhatóság illetékes, melynek területén az anya állandó lakása van.

12. §

Külföldön lakó vagy tartózkodó személy által Magyarországon lakó vagy tartózkodó személy ellen érvényesítendő tartásdíjigény ügyében (66. §) az a gyámhatóság illetékes, melynek területén az a személy lakik vagy tartózkodik, aki ellen a tartásdíjigényt érvényesíteni kell.

Különös illetékesség

13. §

(1) Ha a kiskorú ellen büntető eljárás indult és eseti gondnok kirendelése szükséges [1973. évi I. tv. - a továbbiakban: Be. - 300. § (1) bekezdés a)-c) pont] a büntető ügyben eljáró hatóság székhelye szerint illetékes gyámhatóság is eljárhat.

(2) Ha a gondnokság alá helyezett megszakítás nélkül, már legalább egy éve valamely kórház elmeosztályán (munkaterápiás intézetben, elmebeteg otthonban) ápolás alatt áll vagy szociális otthonban van, a további eljárásra az a gyámhatóság illetékes, amelynek területén a gondnok állandó lakása van.

14. §

Az állami gondozásbavétel elrendelésére az a gyámhatóság illetékes, melynek területén a kiskorú törvényes képviselője állandó lakással rendelkezik. Ha a kiskorúnak nincs törvényes képviselője, vagy annak kiléte nem állapítható meg, illetőleg a törvényes képviselőnek nincs belföldön állandó lakása, az állami gondozásbavétel elrendelésére az a gyámhatóság illetékes, melynek területén annak szükségessége felmerül.

15. §

(1) Az állami gondozás tartama alatt a kiskorú összes gyámhatósági ügyében az a gyámhatóság illetékes, amelyik az állami gondozásbavételt elrendelte, feltéve, hogy a (2)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint az illetékesség nem változik meg.

(2) Ha az állami gondozásbavétel elrendelése előtt felügyeleti jogukat a szülők gyakorolták és állandó lakásukat megváltoztatják, a további eljárásra az új, állandó lakás szerinti gyámhatóság az illetékes.

(3) Ha az állami gondozásbavétel elrendelését megelőzően a felügyeleti jogot együttesen gyakorló szülők között a házassági életközösség utóbb bármilyen okból megszűnik, a további eljárásra az a gyámhatóság illetékes, amelynek területén a gondozási díj fizetésére kötelezett szülő állandó lakása van. Ha a gondozási díj fizetésére mindkét szülő vagy egyik sem kötelezett, a további eljárásra az anya állandó lakása, illetőleg ha az anya nem él, az utolsó állandó lakása szerinti gyámhatóság az illetékes.

(4) Ha az állami gondozásbavétel elrendelése előtt a kiskorú gyámság alatt állt, de szülei élnek, a további eljárásban a gyámhatóság illetékességére a (2) és (3) bekezdés irányadó.

A törvényes képviselet vizsgálata

16. §

A gyámhatóság az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja, hogy a kiskorúnak (gondnokság alá helyezettnek) van-e és ki a törvényes képviselője.

Képviselet a gyámhatóság előtt

17. §

(1) A gyámhatóság a törvényes képviselő képviseleti jogosultságát a személyi igazolvány, ha pedig abból nem állapítható meg, egyéb okiratok (kirendelő határozat, anyakönyvi kivonat stb.) alapján állapítja meg.

(2) A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba (a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. - a továbbiakban: Pp. - 195-196. §) kell foglalni. A meghatalmazást az irathoz kell csatolni.

(3) A szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők a kiskorú vagyoni ügyeiben egymásnak - közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban - adhatnak meghatalmazást [1974. évi I. törvénnyel módosított 1952. IV. tv. - a továbbiakban: Csjt. - 86. § (3) bek., 1952. évi 23. számú tvr. - a továbbiakban: Csjté. - 10. §].

(4) A szülő törvényes képviseletének korlátozására, illetőleg megvonására a Csjt. 87. § rendelkezései az irányadók.

A meghallgatás

18. §

(1) A gyámhatóság a határozathozatal előtt -ha e rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz - a törvényes képviselőt és a korlátozottan cselekvőképes személyt meghallgatja. Hivatalból is meghallgatja, illetőleg nyilatkozattételre szólítja fel az ügyfelet, és a gyámhatóság felügyelete alatt álló személy (kiskorú, gondnokolt stb.) közeli hozzátartozóit.

(2) Mellőzni lehet a meghallgatást, ha

a) az ügy sürgőssége miatt ez helyrehozhatatlan hátránnyal járna;

b) az elháríthatatlan akadályba ütközik.

(3) Mellőzni kell a meghallgatást, ha jogszabály így rendelkezik [Csjt. 48. § (3) bek., a 13/1974. (V. 14.) MT számú rendelettel módosított 20/1969. (V. 13.) Korm. számú rendelet - a továbbiakban: R. - 14. § (2) és (3) bek.].

19. §

Ha a meghallgatandó személy lakcíme ismeretlen, a gyámhatóság az előtte ismeretes személyi adatok közlésével a Belügyminisztérium Országos Rendőrfőkapitányság Nyilvántartó Központ Lakcím és Közlekedés Nyilvántartó Osztályát keresi meg az ott ismert lakcím közlése céljából. A meghallgatandó személyt ismeretlen helyen tartózkodónak kell tekinteni, ha a Nyilvántartó Központ közlése szerint ismeretlen és tartózkodási helyére utaló adat nem áll rendelkezésre vagy az általa megadott címen nem található. Az ismeretlen helyen tartózkodás tényét az ügy érdemében hozott határozatban meg kell állapítani.

A személyes nyilatkozat

20. §

A személyi állapotra vonatkozó nyilatkozatot [Áe. 24. § (2) bek., 38/1963. (XII. 25.) Korm. számú rendelet 9. § (3) bek.] a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy helyett csak törvényes képviselője teheti meg, feltéve, hogy az igazolandó adatot közvetlen tudomás vagy egyéb megbízható forrás alapján ismeri.

Az állampolgárság vizsgálata

21. §

(1) A gyámhatóság előtti eljárásban a magyar állampolgárságot általában személyi igazolvánnyal kell igazolni. Ennek hiányában a magyar állampolgárság más hitelt érdemlő okirattal (útlevél, állampolgársági bizonyítvány stb.) is igazolható.

(2) Külföldi állampolgárságot állampolgársági igazolvánnyal, útiokmánnyal (útlevél stb.) vagy más hitelt érdemlő módon kell igazolni.

(3) Ha a gyámhatóság az ügyfél állampolgárságát megállapítani nem tudja, az iratokat a másodfokú gyámhatóság útján - az állampolgárság megállapítása céljából - a belügyminiszterhez terjeszti fel.

A határozat jogereje

22. §

(1) Ha a fellebbezésről a határozattal értesített valamennyi jogosult lemondott, a határozat az utoljára történt lemondásnak a gyámhatósághoz való bejelentésével jogerőre emelkedik. A lemondást - együttesen vagy külön-külön - közokiratba vagy két tanú előtt aláírt magánokiratba kell foglalni. A szóban előterjesztett lemondásról a gyámhatóság jegyzőkönyvet készít.

(2) A gyámhatóság által vagyoni, örökbefogadást engedélyező, örökbefogadást felbontó, valamint házasságkötési ügyben hozott határozat ellen a fellebbezési jogról lemondani nem lehet.

(3) A gyámhatóság az ügyfeleket az előző bekezdésben megjelölt, valamint az állami gondozás megszüntetése iránti ügyékben a határozat jogerőre emelkedéséről értesíti.

Környezettanulmány

23. §

(1) A gyámhatóság környezettanulmányt (véleményt) hivatalból, társhatóság vagy bíróság megkeresésére [Csjt. 76. § (1)-(3) bek., 1961. évi V. tv. - a továbbiakban: Btk. - 272-275. § és Be. - 301. § (3) bek.] készít.

(2) A környezettanulmányt a legkörültekintőbben, minden lényeges adatra kiterjedően kell készíteni.

(3) Ha a gyámhatóság bíróság megkeresésére gyermekelhelyezési perben történő felhasználás céljából készít környezettanulmányt, az csak a tárgyi feltételekre, a gyermeknek a családban való helyzetével, gondozásával, nevelésével kapcsolatos adatokra, valamint az ügyben felvilágosítást nyújtani tudó személyek nevének és lakcímének megjelölésére terjedhet ki; javaslatot nem tartalmazhat.

(4) A gyámhatósági használatra készített környezettanulmányt szolgálati titokként kell kezelni.

Bíróság előtti eljárás

24. §

(1) A gyámhatóság pert indíthat, illetőleg kezdeményezhet

a) a szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása [Csjt. 90. § (1) bek.];

b) örökbefogadás felbontása [Csjt. 57. § (3) bek];

c) cselekvőképességet korlátozó és kizáró gondnokság alá helyezés, valamint ezek megszüntetése [1960. évi 11. számú tvr. - a továbbiakban: Ptké - 8. § és 13. § (2) bek.];

d) kiskorút illető tartási igény érvényesítése [Pp. 2. § (2) bek.];

e) tartási, intézeti elhelyezés költségei és állami gondozási díj mértékének arányosítása [R. 2/A § és 8. § (1) bek.];

f) kiskorú elhelyezése, elhelyezésének megváltoztatása [Csjt. 76. § (1) bek.], vagy ha az szükséges a gyermek elhelyezése érdekében soronkívüli ideiglenes intézkedés megtétele [Csjt. 76. § (3) bek.];

g) a kiskorú kiadása [Csjt. 76. § (4) bek.];

h) kiskorú családi jogállásának rendezése [176. § (1) bek.] iránt és

i) a belügyminiszter által kiállított magyar állampolgárság fennállását, elvesztését vagy a nem magyar állampolgárságot tanúsító bizonyítvány ténymegállapításai ellen (1957. évi V. tv. 18. §).

(2) A gyámhatóság kérelmet terjeszthet elő holtnak nyilvánítás és halál tényének megállapítása [1/1960. (IV. 13.) IM számú rendelet], valamint a kórház elmeosztályára felvett személy felülvizsgálata vagy a kórház elmeosztályáról történő elbocsátása [15/1972. (VIII. 5.) EüM számú rendelet 55. és 63. § (2) bek.] iránt.

(3) A gyámhatóság kérheti az ügyészt indítvány előterjesztésére a gyermek tartásának biztosítására, olyan személy esetében, aki iszákos életmódja következtében nem tesz eleget tartási kötelezettségének [6/1972. (XI. 23.) IM számú rendelet 9. § (2) bek.].

MÁSODIK RÉSZ

KISKORÚAK ÉS GONDNOKOLTAK KÉPVISELETE

III. Fejezet

A szülői felügyelettel kapcsolatos ügyek

A szülői felügyeletet gyakorló szülő kijelölése

25. §

Ha a különélő szülők gyermeke nem a szülőknél, hanem másnál van elhelyezve, a gyámhatóság a szülők megegyezése hiányában [Csjt. 72. § (2) bek.] bármelyik szülő kérelmére vagy ha tudomására jut, hogy a különélő szülők a nem náluk elhelyezett gyermek szülői felügyeletének gyakorlása tekintetében nem jutottak megegyezésre, hivatalból kijelöli a szülői felügyeletet gyakorló szülőt.

Döntés a szülői felügyelettel kapcsolatos ügyekben

26. §

(1) Ha szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők a szülői felügyelet körébe tartozó kérdésekben [Csjt. 71. § (2) bek.] nem tudnak megegyezésre jutni, a gyámhatóság döntését (Csjt. 73., 74. §) bármelyik szülő kérheti, illetőleg a gyámhatóságot döntés iránt megkeresheti az a hatóság, amely előtt a szülők, mint törvényes képviselők, gyermekük ügyében nem tettek egyetértő nyilatkozatot. A gyámhatóság hivatalból is eljárhat.

(2) Ha a szülői felügyeletet együttesen gyakorló mindkét szülő, vagy a szülői felügyeletet egyedül gyakorló szülő annak érdekében, hogy gyermekét más család nevelje és gondozza, a felügyeleti jogáról lemond (Csjt. 91. § d) pont), a gyámhatóság a hozzájárulás megadása előtt

a) meghallgatja a vér szerinti szülőt, a gyermeket családba fogadó szülőt, valamint a tizenkettedik életévét betöltött kiskorút;

b) tájékoztatja a vér szerinti szülőt nyilatkozata jogkövetkezményeiről;

c) környezettanulmányt készít a családba fogadónál.

(3) A gyámhatóság a körülmények - különösen a családba fogadó szülő - gondos vizsgálata [189. § (1) bek., 190. §] után a hozzájárulás kérdésében határozattal dönt és ebben figyelmezteti mind a családba fogadó, mind pedig a vér szerinti szülőt a határozat jogkövetkezményeire és kötelezettségeikre.

(4) Ilyen esetben a kiskorú részére a családba fogadó szülőt gyámul kell kirendelni.

(5) A családba fogadott gyermeket a vér szerinti szülő hozzájárulása nélkül örökbeadni nem lehet, kivéve, ha a gyámhatóság a Csjt. 48. § (4) bekezdése alapján a hozzájáruló nyilatkozatot pótolva, engedélyezte az örökbefogadást. Ebben az esetben a 193. § (2)-(4) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárni.

27. §

A gyámhatóság a szülők vagyonkezelői, illetőleg törvényes képviseleti jogának korlátozása vagy megvonása [Csjt. 79. § (2) bek., 81. § (2) bek., 87. § (2) bek.] előtt meghallgatja a szülőket, a tizenkettedik életévét betöltött gyermeket, valamint szükség esetén a gyermek legközelebbi rokonait.

28. §

(1) A szülő és a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a gyámhatóság döntését kérheti, ha közöttük az életpálya kijelölésével kapcsolatban vita keletkezik [Csjt. 78. § (3) bek.].

(2) A gyámhatóságnak az eljárás során elsősorban a szülők és a gyermek közötti megegyezésre kell törekednie.

(3) Az eljárás során gondosan vizsgálni és mérlegelni kell a gyermek képességeit, hajlamait, eddigi tanulmányait, és annak eredményeit, továbbá esetleges testi, vagy értelmi fogyatékosságait, erkölcsi magatartását.

(4) Az előző bekezdésben foglaltak megállapításához be kell szerezni a nevelési, vagy pályaválasztási tanácsadó, illetve bármely nevelési intézmény, továbbá a gyermek iskolájának - szükség esetén a gyermek-ideggondozó vagy egyéb egészségügyi intézet - szakvéleményét.

(5) Döntés előtt meg kell hallgatni a törvényes képviseletet gyakorló szülőt, a szülői felügyeletet nem gyakorló szülőt, a gyermeket, - szükség esetén - a legközelebbi hozzátartozókat.

(6) Döntésnél - a szülő kívánságait mérlegelve - a gyermek érdekeit kell figyelembe venni.

(7) E rendelkezések szerint kell eljárni a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és az intézeti gyám között felmerült vita esetén is.

29. §

(1) A szülők által a gyermekük nevében tett, továbbá a gyermeküket érintő jognyilatkozatok érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat

a) a kiskorú tartására;

b) a kiskorút örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre:

c) a korlátozottan cselekvőképes kiskorú által kötött öröklési szerződésre;

d) ingatlan elidegenítésére, megterhelésére vagy szerzésére;

e) tízezer forint értéket meghaladó egyéb jogügyletre;

f) közcélra történő felajánlásra, mezőgazdasági termelés céljait szolgáló örökölt föld és a hozzátartozó felszerelés visszautasítására;

g) a korlátozottan cselekvőképes kiskorú részére ígért vagy adott ajándék visszautasítására, illetőleg visszaadására;

h) a szülőnek felügyeleti jogáról való lemondására [Csjt. 91. § d) pont];

i) a gyermek végleges külföldre távozására vonatkozik [Csjt. 77. § (2) bek.].

(2) A gyermek ajándékozást tartalmazó, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállaló, vagy jogokról ellenérték nélkül lemondó, vagy a szülőnek erre vonatkozó jognyilatkozatát a gyámhatóság nem hagyhatja jóvá, illetőleg az ilyen jognyilatkozat még gyámhatósági jóváhagyással sem érvényes.

30. §

(1) Ha a szülő gyermekének a magyar állampolgárság kötelékéből való elbocsátására [1957. évi V. tv. 12. § (2) bek.] vonatkozólag a gyámhatóság hozzájárulása iránt kérelmet terjeszt elő, a gyámhatóság meghallgatja a belföldön tartózkodó korlátozottan cselekvőképes gyermeket, és azt a szülőt is, akinek szülői felügyelete azért szünetel, mert a gyermek a másik szülő felügyelete vagy intézeti gyámság alatt áll.

(2) Ha a belföldön lakó szülői felügyeletet gyakorló szülő (törvényes képviselő) a kiskorú gyermek végleges külföldre való távozására tett nyilatkozatához a gyámhatóság jóváhagyását kéri [Csjt. 77. § (2) bek.], a gyámhatóság az (1) bekezdésben megjelölt személyeket hallgatja meg.

31. §

A határozathozatal előtt a gyámhatóság megvizsgálja, hogy a jognyilatkozatot tartalmazó okirat alaki szempontból érvényes-e, jogszabályokat nem sért-e, jóváhagyása a kiskorú érdekében áll-e.

A gyermek családi és utónevének megállapítása

32. §

(1) A gyámhatóság a szülők kérelmére megállapítja a gyermek családi és utónevét, ha ebben a kérdésben ők nem jutottak megegyezésre (Csjt. 42. §).

(2) A gyámhatóság a gyermek utónevét az anyakönyvvezető megkeresésére megállapítja, ha

a) gyermek születésének anyakönyvi bejegyzésekor egyik szülő sincs életben és haláluk előtt a gyermek utónevét nem állapították meg;

b) a gyermek születésekor csak az egyik szülő van életben, vagy csak az egyik szülő gyakorolja a szülői felügyeleti jogot, illetőleg csak az egyik szülő ismeretes és a szülő felhívás ellenére sem jelenti be a gyermek utónevére vonatkozó elhatározását ;

c) a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők felhívás ellenére sem jelentik be a gyermek utónevére vonatkozó megállapodásukat.

(3) Az eljárás során a gyámhatóság a gyermek szüleit meghallgatja, kivéve, ha ez elháríthatatlan akadályba ütközik.

Gyámnevezés és gyámságból való kizárás

33. §

A gyámhatóság kérelemre jegyzőkönyvbe foglalja a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a halála vagy akadályoztatása esetére szóló gyámnevezést [Csjt. 95. § (1) bek.] és a gyámságból való kizárást [Csjt. 99. § (3) bek.] tartalmazó rendelkezést.

IV. Fejezet

A gyámsági és gondnoksági ügyek

A gyám, a gondnok kirendelése

34. §

(1) A gyámhatóság a gyám (a gondnok) kirendelése iránt kérelemre, hatósági megkeresésre vagy hivatalból intézkedik [Csjt. 94. § (2) bek., Ptké. 11. § (1) bek.].

(2) A gyámhatóság az intézeti gyámság (42. §) esetét kivéve, gyámot rendel a szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú részére. Nem áll szülői felügyelet alatt a kiskorú, ha

a) mindkét szülője, illetőleg a szülői felügyeletet gyakorló szülője meghalt;

b) mindkét szülője, illetőleg a szülői felügyeletet gyakorló szülője szülői felügyeletét megszüntették vagy az szünetel.

(3) Ha a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő meghal, szülői felügyeletét megszüntetik vagy az szünetel, de a másik szülő él és a szülői felügyeletét gyakorolhatja, gyám rendelésének nincs helye, hanem határozattal meg kell állapítani, hogy szülői felügyeleti joga nem szünetel, a szülői felügyelet őt illeti, s egyúttal fel kell szólítani ennek gyakorlására, kivéve, ha a felügyeleti jogáról a gyámhatóság hozzájárulásával a Csjt. 91. § d) pont alapján ő is lemondott.

(4) Ha a szülő a szülői felügyeleti jogát a gyámhatóság felszólítása ellenére sem gyakorolja, a gyámhatóság kérelemre, megkeresésre vagy hivatalból pert indít a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránt, vagy állami gondozásba veszi a kiskorút.

35. §

(1) Ha gyámrendelés szükséges, a gyámhatóság soronkívül

a) megállapítja, hogy él-e a kiskorúnak olyan rokona, aki gyámul kirendelhető, és ez hol lakik;

b) megállapítja, hogy a kiskorú hol és kinek a gondozásában van;

c) meghallgatja a korlátozottan cselekvőképes kiskorút és gondozóját, valamint szükség esetén a legközelebbi rokonokat arra vonatkozóan, hogy kit javasolnak gyámul, van-e tudomásuk nevezett gyámról vagy gyámságból kizárt személyről, továbbá, hogy van-e, miből áll éski kezeli a kiskorú vagyonát;

d) figyelmezteti a korlátozottan cselekvőképes kiskorút, hogy köteles a kirendelendő gyám iránt tisztelettel viseltetni, neki engedelmeskedni, fáradozásainak eredményességét elősegíteni;

e) beszerzi a gyámrendelés alapjául szolgáló okiratokat (szülők halotti anyakönyvi másolatát, bírói ítéletet stb.);

f) beszerzi a kiskorú születési anyakönyvi másolatát ;

g) megvizsgálja, hogy a gyámi tiszt betöltésére figyelembe jövő személy viselhet-e gyámságot, nem mentesül-e a gyámság viselése alól, nincs-e gátolva a gyámság átvételében, és kirendelése a kiskorú érdekeit nem veszélyezteti-e [Csjt. 95. § (2) bek., 99. § (1)-(3) bek., 100 § (2) bek.], és őt személyesen meghallgatja.

(2) A gondnokrendelés előtt értelemszerűen alkalmazni kell az (1) bekezdés a)-c), e) és g) pontjaiban foglaltakat azzal az eltéréssel, hogy meg kell állapítani, van-e a gondnokság alá helyezettnek vele együttélő házastársa, vagy egyeneságbeli rokona (Ptké. 11. §).

(3) Szociális otthon dolgozóját a szociális otthonban elhelyezett személy gondnokául kirendelni nem szabad.

(4) Ha a gyám (gondnok) működése alatt bekövetkeznek a Csjt. 99. § (2) bekezdés, a 100. § (2) bekezdés, illetőleg a 107. § feltételei, őt tisztségéből fel kell menteni és - ha a gyám (gondnok) kirendelésének szükségessége továbbra is fennáll - új gyámot (gondnokot) kell kirendelni.

36. §

Ha a gyámhatóság testvérek részére nem közös gyámot [Csjt. 97. §(2) bek.] rendel, a testvérek osztatlan, közös vagyonának kezelésével a gyámok közül - meghallgatásuk után - csak egyet bízhat meg.

37. §

(1) A gyámot (gondnokot) rendelő határozatnak tartalmaznia kell

a) a kiskorú és a gyám (a gondnokolt és a gondnok) családi és utónevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, állandó lakását, illetőleg tartózkodási helyét;

b) a gyámi (gondnoki) tisztséggel járó jogok gyakorlása és kötelességek teljesítése kezdetének időpontját;

c) tájékoztatást a gyámi (gondnoki) tisztséggel járó kötelezettségekről (39. §, 150. §);

d) megkeresést a leltárelőadó részére az ingó és ingatlanvagyon leltározására.

(2) A gyámhatóság határozatát - a Csjt. 100. § (2) bekezdésére figyelemmel - azonnal végrehajthatónak nyilváníthatja.

(3) A gyámot (gondnokot) a tisztével járó jogok és kötelességek - ha a kirendelő határozat másként nem rendelkezik - a határozat kézbesítését követő naptól illetik meg, illetőleg terhelik.

38. §

Ha a gyámhatóság eljárása során a gondnokolt tulajdonában levő olyan ingatlanvagyonról szerez tudomást, amely a gondnokság alá helyezést elrendelő bírósági határozatban nem szerepel, az ingatlan adatainak közlésével - az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) való bejegyzés céljából, a bírósági határozatra hivatkozással - az ingatlan fekvése szerinti földhivatalt keresi meg.

A gyám, a gondnok működésének felügyelete, irányítása és költségeinek megtérítése

39. §

(1) A gyám (gondnok) működésében a gyámhatóság rendszeres felügyelete és irányítása alatt áll. A szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezések - ha a Csjt. eltérően nem rendelkezik - megfelelően irányadók a gyám (gondnok) jogaira és kötelességeire is.

(2) A gyámhatóság a gyám (a gondnok) jogkörét korlátozhatja, intézkedéseit - a gyámnak a kiskorú elhelyezése tárgyában tett intézkedése kivételével - hivatalból, vagy kérelemre megváltoztathatja [Csjt. 103. § (2) bek.], vagy a gyámot a kiskorú (a gondnokot a gondnokolt) érdekében megfelelő intézkedés megtételére utasíthatja.

(3) A gyám (a gondnok) - függetlenül számadási kötelezettségétől (150. §) - a gyámhatóság felhívására köteles működéséről, különösen pedig a kiskorú (gondnokolt) ügyeiről és helyzetéről soronkívül is felvilágosítást adni [Csjt. 103. § (1) bek.].

40. §

(1) A gyám (a gondnok) működése közben indokoltan felmerült kiadásainak (útiköltség, szállás, élelmezés stb.) megtérítését igényelheti, ha a kiskorú (a gondnokolt) megfelelő keresettel (jövedelemmel) rendelkezik. A kiadások szükségességét és a felszámított összegek helyességét a gyámhatóság állapítja meg.

(2) Ha a gyám (gondnok) a saját hivatása körében (ügyvéd, jogtanácsos stb.) gyámi (gondnoki) kötelességét meghaladó szolgáltatást teljesít gyámoltja (gondnokoltja) részére, és a gyámolt (gondnokolt) megfelelő keresettel (jövedelemmel) rendelkezik, e szolgáltatásért a szokásos legkisebb mértéket meg nem haladó díjazásra van igénye. A díjat a gyámhatóság állapítja meg.

A hivatásos gyám és az intézeti gyám

41. §

(1) Hivatásos gyám [Csjt. 97. § (3) bek.] a gyámhatóság vezetője vagy a gyámügyi előadó nem lehet.

(2) A hivatásos gyám részére - ha tíznél több kiskorú (gondnokolt) gyámjául (gondnokául) rendelték ki - tiszteletdíj állapítható meg.

42. §

(1) Az intézeti gyámot (Csjt. 98. §) ugyanazok a kötelességek terhelik és ugyanazok a jogok illetik meg, mint a gyámhatóság által kirendelt gyámot, azzal a különbséggel, hogy jelentéstételi kötelezettség [39. § (3) bek.] nem terheli, működése során felmerült kiadásainak megtérítését a kiskorútól nem igényelheti. A gyámhatóság az intézeti gyámot a kiskorú vagyonának kezelése alól felmentheti. Ebben az esetben a törvényes képviselet joga a vagyoni ügyekben csak addig illeti, amíg a vagyon kezelésére eseti gondnok kirendelve nincs.

(2) A gyámhatóság az intézeti gyámot fel nem mentheti és el nem mozdíthatja. Ha a gyám működése ellen észrevétel merül fel, a gyámhatóság annak a végrehajtó bizottságnak művelődésügyi szakigazgatási szervéhez fordul, amely a gyermek-és ifjúságvédő intézet felett a felügyeletet gyakorolja.

(3) Az intézeti gyám törvényes képviseleti jogkörében hozott intézkedéseinek megváltoztatására - az elhelyezés kivételével - az állami gondozott kiskorú ügyében intézkedésre illetékes első fokú gyámhatóság (17. §) jogosult.

(4) Az intézeti gyámi feladatok ellátását a fővárosi, megyei gyámhatóság - a gyermek- és ifjúságvédő intézet felügyeletét közvetlenül ellátó szakigazgatási szervvel együttműködve - jogosult ellenőrizni.

Az ügyeinek vitelében akadályozott személy gondnoka

43. §

Az ügyeinek vitelében akadályozott, különösen az ismeretlen helyen tartózkodó, vagy ismert helyen tartózkodó, de visszatérésben gátolt személy (Ptk. 224. §) részére történő gondnokrendelés előtt vizsgálni kell, hogy ez a személy megbízottat nem rendelt-e, a megbízott a vagyonkezelésben nincs-e akadályozva, érdeke megbízójának érdekével nem ellentétes-e, vagy megbízása nem szűnt-e meg.

44. §

A határozat rendelkező részének tartalmaznia kell annak megállapítását is, hogy a godnokrendelés a gondnokolt személy cselekvőképességét nem érinti.

Az ideiglenes gondnok

45. §

(1) A gyámhatóság ideiglenes gondnokot [Ptké. 44. § (1) bek.] rendel annak a nagykorú személynek a részére, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel hiányzik, ha a gondnokrendelés személyi ügyeinek intézése vagy jövedelmének, vagyonának kezelése miatt szükséges.

(2) A belátási képesség állandó hiányát a lakóhely szerint illetékes idegbeteggondozó intézet, ideg- és elmegyógyintézet, vagy ezek szakorvosának bizonyítványával kell igazolni.

(3) Az ideiglenes gondnok a gondnokolt személyi ügyeinek intézése, vagyona felügyeletének, kezelésének ellátásában törvényes képviselő.

(4) A 35. § (3) bekezdése rendelkezését az ideiglenes gondnok rendelése esetében is alkalmazni kell.

46. §

A határozat rendelkező részének tartalmaznia kell azt a figyelmeztetést is, hogy az ideiglenes gondnokrendelés hatálya a gondnokság alá helyezéssel, legkésőbb azonban a kirendeléstől számított egy év elteltével megszűnik és, hogy az ideiglenes gondnok törvényes képviselői jogköre a személyi ügyek intézésére és a vagyon felügyeletére, illetőleg kezelésére terjed ki.

47. §

Ha az ideiglenes gondnok kirendelésétől számított tíz hónapon belül az arra jogosultak egyike sem indít a gondnokság alá helyezés iránt pert, a gyámhatóság - ha a gondnokság alá helyezés feltétele és szükségessége fennáll - a gondnokság alá helyezés iránt pert indít.

Az eseti gondnok

48. §

(1) A gyámhatóság kérelemre vagy hivatalból eseti gondnokot (Ptk. 225. §) rendel, ha

a) a szülő, a gyám (gondnok) jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése, illetőleg érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el;

b) sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személynek nincs törvényes képviselője, vagy annak személye nem állapítható meg;

c) az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása érdekében szükséges, különösen hagyatéki eljárás [6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 15. § (1) bek. d) pont, 43. § (4) bek.] vagy külföldi jogosultat illető tartásdíj behajtása iránt indított eljárás [7/1961. (XII. 23.) IM számú rendelettel módosított 9/1957. (IX. 13.) IM számú rendelet 12. §] esetén;

d) a kiskorú állami gondozása miatt vagyonának kezelése érdekében (113. §) szükséges; továbbá

e) a büntető ügyben eljáró hatóság a kiskorú ellen indított büntető ügyben megkeresi (Be. 300. §).

(2) Eseti gondnokul - a d) pontban foglaltak kivételével - elsősorban ügyvédi munkaközösség útján, annak tagját kell kirendelni.

49. §

(1) Az eseti gondnok - kivéve a vagyonkezelő eseti gondnokot - a működéséről félévenként és a kirendelés alapjául szolgáló ügy befejezését követő nyolc napon belül jelentést köteles tenni a gyámhatóságnak.

(2) Az eseti gondnok munkadíjára az 50. § (4) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha munkadíját a bíróság megállapította.

Az ügygondnok

50. §

(1) A gyámhatóság megkeresésre vagy hivatalból ügygondnokot rendel az államigazgatási [Áe. 15. § (4) bek.] vagy a devizahatóság előtti [1/1974. (I. 17.) PM számú rendelet 29. §] eljárásban, ha az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud önállóan eljárni és törvényes képviselője vagy meghatalmazottja nincs.

(2) Az ügygondnok, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a gyámhatóság felhatalmazása nélkül pénzt vagy dolgot nem vehet át, továbbá egyezséget csak akkor köthet és a vitás jogot csak akkor ismerheti el, illetőleg arról csak akkor mondhat le, ha ezzel megóvja az általa képviselt felet a nyilvánvaló károsodástól.

(3) Az ügygondnok a 49. § (1) bekezdése szerint köteles jelentést tenni.

(4) A kirendelt ügygondnokot munkadíj illeti meg. Az ügygondnok munkadíjának viselése felől a gyámhatóság határoz. Az ügygondnok munkadíját az ügyvédi munkadíjról és az ügyvédi díjszabásról szóló rendelkezések figyelembevételével kell megállapítani. Az összeg meghatározásánál figyelembe kell venni az ügygondnok munkateljesítményét.

A méhmagzat gondnoka

51. §

A gyermek részére már megszületése előtt a gyámhatóság gondnokot rendel, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges, különösen, ha közte és törvényes képviselője között érdekellentét van (Ptk. 10. §), vagy, ha a leendő anya még kiskorú vagy gondnokság alatt áll. A Csjt. 87. §-ának rendelkezéseit a méhmagzat esetében is alkalmazni kell.

A zárgondnok

52. §

(1) A gyámhatóság bíróság megkeresése alapján zárgondnokot rendel az alperes vagyonának kezelésére, ha a bíróság a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés iránt indított perben az alperes vagyonára zárlatot rendel el (Ptké 9. §).

(2) A zárgondnok a vagyont leltár mellett veszi át [133. § (3) bek.]. A zár alá vett ingóságokat köteles a zárlat feloldásáig, illetőleg a per jogerős befejezése után a gondnok kirendeléséig megőrizni.

(3) Mezőgazdasági ingatlan zárgondnokául a gyámhatóság elsősorban községekben és nagyközségekben a végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve, egyébként a fővárosi kerületi, városi tanács végrehajtó bizottságának élelmiszer- és fagazdasági feladatot ellátó szakigazgatási szerve, illetve a megyei város tanácsa kerületi hivatala által javasolt személyt jelölheti meg. A szakigazgatási szerv, illetve a kerületi hivatal nyolc napon belül köteles nyilatkozni arra vonatkozólag, hogy kíván-e valakit zárgondnokként javaslatba hozni.

53. §

(1) A zárgondnok köteles az ingatlant a rendes gazdálkodás szerint kezelni, működéséről a gyámhatóságnak negyedévenként jelentést tenni, az ingatlan jövedelméről pontosan elszámolni és az ingatlan tiszta jövedelmét az Országos Takarékpénztár (a továbbiakban: OTP) illetékes fiókintézeténél gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvbe helyezni.

(2) A zárgondnok díjazását a bíróság állapítja meg.

A gondnok jelmentése

54. §

(1) A gyámhatóság az ügyeinek vitelében akadályozott személy gondnokát, az ideiglenes gondnokot, az eseti gondnokot, az ügygondnokot, a méhmagzat gondnokát és a zárgondnokot tisztsége alól felmenti, ha kirendelésének célja megvalósult, vagy oka megszűnt (Ptké. 42., 45. §).

(2) A méhmagzat részére kirendelt gondnokot legkésőbb a gyermek születésekor fel kell menteni.

HARMADIK RÉSZ

KISKORÚAK ÉS GONDNOKOLTAK SZEMÉLYI ÉRDEKEINEK VÉDELME

V. Fejezet

A kiskorú láthatása

55. §

A gyámhatóság bármelyik ügyfél kérelmére szabályozza a szülőnek és a nagyszülőknek a kiskorúval történő érintkezését [továbbiakban: láthatás; Csjt. 92. § (1) bek.]. Ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg az érintkezésben tartósan akadályozva van, a gyermek nagykorú testvére és szülőjének testvére is kérheti a láthatás szabályozását.

56. §

(1) Az ügyfeleket, valamint a korlátozottan cselekvőképes kiskorút meg kell hallgatni.

(2) Az ügyfelek között a láthatás kérdésében létrejött egyezséget a gyámhatóság jóváhagyja, ha az egyezség közérdeket nem sért, a kiskorú érdekében áll, továbbá megfelel az 57. és 58. §-okban foglalt rendelkezéseknek.

(3) Ha a bíróság a láthatás kérdésében a szülők között létrejött egyezséget jóváhagyta, illetőleg abban döntött [Csjt. 18. § (1) bek., Csjté. 14. §], és utóbb a szülők között vita keletkezik, a további eljárásra a gyámhatóság jogosult [Csjt. 92. § (1) bek.].

57. §

(1) A láthatást akként kell szabályozni, hogy annak gyakorlása a kiskorú nevelését, testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődését, tanulmányi előmenetelét, valamint a közösségi életben való részvételét ne veszélyeztesse, illetve ne akadályozza.

(2) A láthatás szabályozásánál elsősorban a kiskorú érdekét kell szem előtt tartani; ezen belül tekintettel kell lenni a kiskorú korára, nemére, egészségi állapotára, továbbá a láthatási joggal élni kívánó személyek erkölcsi életére, egészségi körülményeire, az ügyfelek méltányos érdekeire, valamint arra, hogy a jogosult szülő a láthatás jogának gyakorlásával szülői kötelességét is teljesíti.

(3) Ha az eljárás során bizonyítható, hogy a jogosított a kérelem benyújtását megelőzően a kiskorú nevelését, testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését veszélyeztette, szülői kötelességét tartósan és indok nélkül nem teljesítette és eddigi magatartásán tartósan nem változtatott, a gyámhatóság a kérelem elutasításával a láthatás gyakorlásának jogát megvonhatja [Csjt. 92. § (1) bek.].

(4) A gyámhatóság e fejezet rendelkezései alapján hozandó határozatához szükség esetén beszerzi a nevelési tanácsadó vagy a gyermekideggondozó, illetve a kiskorú iskolájának, nevelőotthonának szakvéleményét.

58. §

(1) A láthatást a gyámhatóság rendszeres (folyamatos), és rendkívüli (időszakos) láthatás formájában biztosítja.

(2) A rendszeres láthatás időtartama havonként 36 óránál, rendkívüli méltánylást érdemlő esetben 48 óránál több nem lehet.

(3) A rendkívüli láthatás időtartama naptári évenként az egy hónapot nem haladhatja meg.

(4) A három éven aluli gyermek rendszeres láthatása a gondozás helyén történő látogatás formájában engedélyezhető, ha a szülők ebben megegyeztek. Az így engedélyezett láthatás összes időtartama havonként a nyolc órát nem haladhatja meg. Ha a láthatás nem a gondozás helyén történik, a havonként nyolc óra időtartam a láthatás helyétől függő, oda- és visszautazás idejével növelhető.

59. §

A láthatást szabályozó határozatnak tartalmaznia kell a gyermek átadásának és visszaadásának helyét, idejét és módját, a láthatás gyakoriságát és időtartamát, a jogosított hibáján kívül elmaradt láthatás pótlásának rendjét, a láthatás megvalósulását akadályozó körülményekről az ügyfelek kölcsönös értesítési kötelezettségét.

60. §

(1) A gyámhatóság a láthatási jog gyakorlásának módját és időtartamát indokolt esetben -már az alapeljárásban is - korlátozhatja. A már biztosított láthatási jog gyakorlását fel is függesztheti, ha a jogosított e jogával a gyermek vagy a gondozó sérelmére visszaélt, és ha a gyámhatóság írásbeli figyelmeztetése eredményre nem vezetett. A felfüggesztés leghosszabb időtartama egy év.

(2) A gyámhatóság a már biztosított láthatási jog gyakorlását elvonhatja, ha a jogosított e jogával a kiskorú vagy gondozója sérelmére súlyosan visszaélt, magatartásával a kiskorú nevelését, testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődését veszélyeztette, vagy a kiskorút gondozója ellen nevelte.

61. §

(1) Ha a kötelezett a láthatást szabályozó határozatnak nem tesz eleget, a gyámhatóság írásban figyelmezteti magatartásának következményeire, ismétlődés esetén felkérheti az állandó bizottságot, hogy foglalkozzék a kötelezett szülővel (gondozóval), ennek eredménytelensége esetén az Áe. 74. és 77. §-ait alkalmazza. Súlyosabb esetben - különösen, ha a kötelezett a kiskorút bizonyíthatóan a jogosult ellen neveli és a láthatásra vonatkozó gyámhatósági határozatnak az előbbi intézkedések ellenére sem tesz eleget - a bíróságnál a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránt per indításának van helye. Ha a láthatás ügyében községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve intézkedett, a per megindítása érdekében megkeresi a járási gyámhatóságot.

(2) Ha a jogosított nem tesz eleget a láthatást szabályozó határozatnak vagy bírósági egyezségnek, illetőleg döntésnek, a gyámhatóság értelemszerűen a 60. § rendelkezéseit alkalmazza.

(3) A láthatás kérdésében hozott jogerős bírói egyezség, illetőleg ítélet végrehajtásáról a gyámhatóság az (1) és (2) bekezdés szerint gondoskodik.

VI. Fejezet

A szülői ház elhagyásával kapcsolatos ügyek

62. §

A gyámhatóság a szülői háznak, vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helynek a szülők beleegyezése nélkül való elhagyásához [Csjt. 77. § (1) bek.] szükséges engedély megadása előtt meghallgatja a kiskorút és szüleit (gyámját), szükség esetén a legközelebbi rokonokat, beszerzi a nevelési tanácsadó vagy egyéb szakértő véleményét is. Az eljárás során lehetőleg a szülők és a kiskorú közötti megegyezés létrehozására kell törekedni.

63. §

(1) A kiskorú kérelmét el kell utasítani, ha a szülői ház elhagyása nem szolgálja a kiskorú fontos érdekét (pl. továbbtanulás, továbbképzés, munkavállalás stb.), továbbá akkor is, ha a kiskorú törvényes képviseletének gyakorlása, tartása, nevelése, elhelyezése, felügyelete nem biztosított. Az elutasítást tartalmazó határozatban a kiskorút fel kell szólítani a szülői házba való visszatérésre, ha a szülői házat már elhagyta.

(2) A gyámhatóság elrendelheti a kiskorúnak a szülői házba való visszatérését, ha az - az (1) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve - a kiskorú érdekében áll.

VII. Fejezet

A tartási ügyek

A tartásra vonatkozó egyezség jóváhagyása

64. §

Ha a kiskorú (a gondnokolt) törvényes képviselője a tartásra köteles személlyel tartásdíjra vonatkozó egyezséget köt, azt a gyámhatóság kérelemre jegyzőkönyvbe foglalja. A gyámhatóság az egyezséget csak abban az esetben hagyhatja jóvá, ha a tartásra köteles személy hitelt érdemlő módon igazolta munkabérét, az őt megillető bérjellegű juttatásokat és egyéb rendszeres jövedelmét, továbbá ha az egyezség megfelel a hatályos jogszabályoknak [12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet].

A bíróság által megállapított tartásdíj felhasználásának ellenőrzése

65. §

(1) A bíróság által megállapított és a gyermek törvényes képviselője vagy gondozója kezéhez kiutalt, illetőleg az állam által ideiglenesen folyósított tartásdíj felhasználását a gyámhatóság indokolt esetben ellenőrizheti [12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet].

(2) A gyámhatóság a bíróságnak az (1) bekezdés szerinti megkeresése esetén a gondozó szülővel szemben alkalmazhatja a 70. és 71. § rendelkezéseit.

Külföldön tartózkodó személyek tartási ügyei

66. §

A gyámhatóság a külföldön lakó vagy tartózkodó személy tartásdíj iránti igényének érvényesítése ügyében a New York-i nemzetközi egyezmény (1957. évi 53. számú tvr.) alapján az oktatási miniszter esetenkénti rendelkezésére soronkívül jár el [a 7/1961. (XII. 23.) IM számú rendelettel módosított 9/1957. (IX. 13.) IM számú rendelet].

67. §

(1) A gyámhatóság a tartásra kötelezni kért személy meghallgatásáról két külön jegyzőkönyvet készít. Az egyik jegyzőkönynek tartalmaznia kell azt, hogy a meghallgatott személy elismeri-e tartási kötelezettségét, hajlandó-e önként, és milyen összegű tartásdíjat fizetni. A másik jegyzőkönyvbe azt kell foglalni, hogy a meghallgatott személy hajlandó-e önként megfizetni az ügyben szükségessé vált fordítások díját.

(2) A tartási kötelezettséggel és a tartásdíjjal kapcsolatos jegyzőkönyvet négy példányban kell készíteni, és két példányt a külföldi megkereső hatósághoz való továbbítás céljából meg kell küldeni az oktatási miniszterhez. A fordítások díjával kapcsolatos jegyzőkönyvet három példányban kell készíteni, melynek egy példányát az oktatási miniszterhez kell felterjeszteni.

(3) Valamely szocialista állam területén lakó tartásra jogosult érdekében, a tartásdíj érvényesítése ügyében általában a kétoldalú nemzetközi jogsegély szerződések szerint kell eljárni.

(4) A Magyarországon lakó tartásra jogosultat - ha a kötelezett külföldön tartózkodik - fel kell világosítani, hogy követelésének érvényesítésére irányuló kérelmével a lakhelye szerint illetékes bírósághoz fordulhat.

Családi pótlék

68. §

Ha a szülők együttélése esetén az anya saját jogán kéri a családi pótlék megállapítását, azon a címen, hogy az apa gyermekeiről már legalább két hónapja nem gondoskodik, illetőleg az anya azon a címen kéri az apa jogán járó családi pótléknak saját kezéhez történő kifizetését, mert az apa a családi pótlékot nem rendeltetésének megfelelően használja fel, és erről az illetékes tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve igazolást adott ki, az apával szemben a 70. és 71. § szerint kell eljárni [2/1966. (VI. 1.) SZOT számú szabályzat 53. § (3) bek.].

VIII. Fejezet

A kiskorúakról való állami gondoskodás

69. §

(1) Ha a szülő a kiskorú gondozása, oktatása, nevelése, tartása, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének elősegítése, valamint személyi és vagyoni érdekeinek védelme iránti kötelezettségeinek teljesítése [Csjt. 71. § (2) bek., R. 1. § (1) bek.] valamilyen körülménynél fogva olyan mértékben eredménytelennek bizonyul, hogy a kiskorú helyes irányú fejlődését környezetében bármilyen ok károsan befolyásolja vagy azt gátolja, a gyámhatóság köteles megtenni - a kiskorúakról való állami gondoskodás [Csjt. 71. § (3) bek., R. 2. §] keretein belül - a megfelelő intézkedéseket.

(2) A gyámhatóság a kiskorúról való állami gondoskodás feladatainak ellátása során

a) a szülő törvényes képviseleti jogának érintése nélkül védő- és óvóintézkedést tehet; a kiskorú érdekében egyéb állami szerveknél, vállalatoknál, intézményeknél eljárást indíthat, illetőleg kezdeményezhet; a kiskorú részére rendkívüli körülmények fennállása esetén egyszeri segély folyósítását rendelheti el, illetve a kiskorú gondozása, tartása érdekében, a különösen indokolt körülmények tartós fennállása esetén rendszeres nevelési segélyt biztosíthat; gondoskodhat a kiskorú intézeti elhelyezéséről;

b) a szülő felügyeleti jogának szünetelése, illetőleg megszűnése mellett elrendelheti a kiskorú állami gondozásba vételét; gondoskodhat családba fogadásáról, vagy örökbeadásáról;

c) a művelődésügyi szakigazgatási szervvel, illetőleg a gyermek- és ifjúságvédő intézettel együttműködve gondoskodik a családban élő kiskorúak nevelésének folyamatos figyelemmel kíséréséről és szükség esetén a család rendszeres segítéséről annak érdekében, hogy a szülő elláthassa a gyermek nevelésével kapcsolatos feladatait.

A védő- és óvóintézkedés

70. §

(1) A gyámhatóság rendeli el a kiskorú érdekében a büntető eljárás körén kívül szükségesnek mutatkozó védő- és óvóintézkedést, ha a kiskorú erkölcsi fejlődése, nevelése, gondozása a szülő vagy gondozó (a továbbiakban: szülő) környezetében nincs biztosítva.

(2) A gyámhatóság a védő- és óvóintézkedés elrendelése iránt eljárást indít, ha

a) a rendőrkapitányság, az ügyész, a bíróság, vagy társadalmi szervek a gyámhatóságot ezért megkeresik;

b) azt megalapozott bejelentés indokolja;

c) olyan körülményről szerez tudomást, amely azt szükségessé teszi.

(3) Az eljárás során - ha az szükséges - a gyámhatóság maga elé idézi a szülőt és a kiskorút, majd együttes jelénlétükben, vagy külön-külön ismerteti a tényállást és arra vonatkozóan meghallgatja őket.

71. §

(1) Védő- és óvóintézkedésként a gyámhatóság a körülményektől függően

a) meghallgatja a kiskorút, felvilágosítással vagy tanáccsal látja el, egyben figyelmezteti magatartásának helytelen voltára; a figyelmeztetést jegyzőkönyvbe foglalja, melyben kötelező magatartási szabályokat is megállapít;

b) a kiskorú távollétében meghallgatja, figyelmezteti a szülőt helytelen magatartásának következményeire és felszólítja annak megváltoztatására; a figyelmeztetést és felszólítást - mely szükség esetén megismételhető - jegyzőkönyvbe foglalja; kötelezheti, hogy a kiskorú bölcsődében, óvodában, általános iskolai napközi otthonban, diákotthonban vagy kollégiumban biztosított elhelyezését folyamatosan vegye igénybe, továbbá arra, hogy keresse fel a gyermekideggondozó intézetet, illetőleg a nevelési tanácsadót és a kiskorú nevelése során érvényesítse az ott kapott tanácsokat; a kötelezést határozatba foglalja és megkeresi az illetékes intézmény igazgatóját (vezetőjét) a határozatban foglaltak elősegítése céljából;

c) megkeresi az illetékes intézmény igazgatóját (vezetőjét), az állandó bizottságot, a munkáltatót vagy az illetékes szakszervezeti szervet, a lakóbizottságot és a tényállás - valamint a b) és d) pontban esetlegesen már megtett intézkedéseinek - ismertetése mellett felkéri, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel bírja rá a szülőt a kiskorú szempontjából helytelen magatartásának megváltoztatására ;

d) az (5) bekezdésben megjelölt intézkedések, vagy pénzbírság kilátásba helyezését tartalmazó határozattal kötelezi a szülőt a felszólításban vagy határozatban megjelölt kötelezettségének teljesítésére, ha az előző pontok alapján tett intézkedések eredménytelenek maradtak;

e) az illetékes szakigazgatási szervek közreműködésével elősegíti a tizennegyedik életévet betöltött kiskorú megfelelő munkába helyezését, a tankötelezettségre (1962. évi 13. számú tvr. 7. §) és a munkaviszonyra [1967. II. tv. - a továbbiakban: Mt. - 18. § (2) bek., 34/1967. (X. 8.) Korm. számú rendelet - a továbbiakban: Mt. V. - 9. §, Csjt. 78. § (2) bek.] vonatkozó rendelkezések figyelembevételével;

f) szükség esetén segítséget nyújt a szülő munkafeltételeinek megjavítása érdekében.

(2) A kiskorú egészségét veszélyeztető környezeti ártalom megszüntetése iránt a gyámhatóság az illetékes egészségügyi szervek (járási, városi, megyei városi, fővárosi kerületi főorvos, körzeti orvos, iskolaorvos stb.) közreműködésével intézkedik. A Munka Törvénykönyv rendelkezéseinek megszegése esetén [Mt. 20. § (2) bek., 30. § (2) bek., 38. § (4) bek., 42. § (2) bek., Mt. V. 12. § (2) bek., 50. § (1) bek.] a gyámhatóság felkérheti az illetékes szakszervezeti szervet a megfelelő eljárás lefolytatására (Mt. 11-17. §).

(3) Ha a kiskorú fejlődését időlegesen anyagi eszközök hiánya gátolja, a gyámhatóság rendkívüli segélyt (81. §) folyósíthat.

(4) Ha a kiskorú fejlődését az anyagi eszközök hiánya oly mértékben akadályozza, hogy szükséges lenne intézeti elhelyezésének elrendelése [94. § (1) bek. b) pont], de egyébként a szülők és a környezet alkalmas a gyermek nevelésének biztosítására, a gyámhatóság rendszeres nevelési segély (86. §) folyósítása iránt intézkedhet.

(5) Védő- és óvóintézkedés keretében a gyámhatóság kezdeményezheti (24. §) a szülői felügyelet megszüntetését, a kiskorút illető tartásdíj igény érvényesítését, a kiskorú elhelyezésének megváltoztatását, a szülőnek társadalmi bíróság (1962. évi 24. számú tvr.) által történő, vagy büntetőjogi felelősségre vonását és alkoholfogyasztásból eredő rendellenes magatartása miatt alkohol elvonó gondozásra kötelezését (1972. évi II. tv. 35. §), súlyosabb esetben munkaterápiás intézetben történő gyógykezelésre kötelezését (1974. évi 10. számú tvr.).

(6) Ha a gyámhatóság az (5) bekezdésben foglaltak szerint pert indít, feljelentést tesz, eljárást kezdeményez, a kezdeményezéssel, illetőleg a feljelentéssel együtt, a rendelkezésre álló iratokat, bizonyítási eszközöket (környezettanulmány, tanú-meghallgatási jegyzőkönyv, szakértői vélemény stb.) megküldi a bíróság, a rendőrség, az ügyészség, a társadalmi bíróság, az egészségügyi szakigazgatási szerv részére.

72. §

(1) Ha a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének intézkedései a 71. § (1)-(3) bekezdésében, valamint a 73. §-ban, illetőleg a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének a 71. § (1)-(4) bekezdése és a 73. §-ban megjelölt feladatok ellátása során tett intézkedései nem vezetnek eredményre, az iratokat a járási gyámhatósághoz felterjeszti, kivéve, ha a nagyközség végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve a kiskorú intézeti elhelyezéséről gondoskodott, vagy állami gondozásba vételét rendelte el.

(2) A 71. § (1) bekezdése a), c), e) és f) pontjában említett feladatok ellátására a fővárosi, megyei városi kerületi, városi gyámhatóságok felkérhetik az állandó bizottságot, az illetékes nevelési tanácsadót, gyermekideggondozó intézetet és az ifjúságvédelmi felügyelőt.

73. §

(1) A gyámhatóság - szükség esetén. - az eljárás bármely szakaszában határozattal pártfogót rendel a veszélyeztetett kiskorú részére, fejlődésének folyamatos biztosítása és ellenőrzése végett.

(2) Pártfogóként olyan személyt kell kirendelni, akinek személyi adottságai és körülményei alkalmasak a kiskorú nevelésének előmozdítására. A kirendelő határozatban a pártfogót feladatairól és a kiskorú részére megállapított magatartási szabályokról tájékoztatni kell.

(3) Pártfogóul hivatásos, vagy társadalmi pártfogót lehet kirendelni [131/1970. (MK 15.) MM számú utasítás]. A hivatásos pártfogó is tehet javaslatot társadalmi pártfogó kirendelésére, továbbá segíti őt feladatainak ellátásában.

(4) A pártfogónak az a feladata, hogy a felügyeletére bízott kiskorú magatartását állandóan figyelemmel kísérje, helyes irányú erkölcsi fejlődését előmozdítsa, és - szükség esetén - a szülőt nevelési tevékenységében támogassa.

(5) A pártfogó szükséghez képest, de legalább három havonként tájékoztatja a gyámhatóságot munkájának eredményéről és tapasztalatairól. Javaslatot tehet a gyámhatóságnak a pártfogó felügyelet megszüntetésére, ha a kiskorú körülményei olyan változáson mentek át, hogy nincs szükség további pártfogó felügyeletre.

74. §

Ha a védő- és óvóintézkedés nem járt eredménnyel, vagy attól eredmény nem remélhető és a kiskorú családi környezetben való nevelése rendszeres nevelési segély folyósításával sem biztosítható, a gyámhatóság a kiskorú intézeti elhelyezéséről gondoskodik, vagy állami gondozásba vételét rendeli el.

75. §

A gyámhatóság az állami gondozás megszüntetésével egyidejűleg pártfogót rendelhet, ha az a kiskorú érdekében szükséges. Községekben ebben az esetben is - a 73. §-ban foglaltak figyelembe vételével - a végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve rendelhet pártfogót.

76. §

(1) A bíróság határozata teljes kiadmányának megküldésével haladéktalanul értesíti a szülő lakóhelye szerint illetékes községi, nagyközségi, városi, fővárosi, megyei városi kerületi gyámhatóságot, ha a kiskorú javítóintézeti nevelését rendelte el, vagy őt szabadságvesztésre ítélte.

(2) A gyámhatóság az értesítés vétele után - a hivatásos pártfogó közreműködésével - intézkedik annak elősegítése érdekében, hogy a kiskorú ideiglenes elbocsátása, illetőleg feltételes szabadságra bocsátása esetén megfelelő környezetbe kerüljön. Ennek érdekében felkérheti az állandó bizottságot, hogy nyújtson segítséget a megfelelő körülmények kialakításában.

Az utógondozás

77. §

(1) A gyámhatóság a bíróság értesítésére a próbára bocsátott, a javító-nevelő munkára ítélt, a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, a feltételes szabadságra bocsátott, illetőleg a javítóintézet igazgatójának értesítésére a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátott kiskorút és törvényes képviselőjét (szülőjét) - környezettanulmány után - haladéktalanul maga elé idézi, őt a megfelelő életmódra nézve útmutatással látja el, és közli vele. hogy tartózkodási helyét és munkahelyét csak a gyámhatóság előzetes engedélyével változtathatja meg. Minderről jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) Javító-nevelő munkára ítélt kiskorú esetében a gyámhatóság a bírósági büntetésvégrehajtási iroda értesítése alapján intézkedik [109/1964. (IK 1.) IM-BM-HM-MM számú együttes utasítás 80-85. §].

(3) Ha a bíróság elrendelte a kiskorú feltételes szabadságra bocsátását, a gyámhatóság intézkedéseit a büntetésvégrehajtási intézet értesítése alapján teszi meg [6/1973. (XI. 28.) IM számú rendelet 3. §].

(4) A gyámhatóság a rendelkezésre álló lehetőségek kihasználásával gondoskodik arról, hogy a kiskorú olyan körülmények közé kerüljön, amelyek erkölcsi fejlődését kedvezően befolyásolják.

(5) A gyámhatóság a büntetésvégrehajtási intézetből feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye nélkül szabadult, továbbá a gyógyító nevelésből elbocsátott kiskorú érdekében - ha ez szükséges - megteheti a 71. §-ban, a 73. § (1) bekezdésében és a 80. § (2) bekezdésében megjelölt intézkedéseket.

78. §

(1) Az utógondozott kiskorú részére a gyámhatóság általában hivatásos pártfogót rendel ki pártfogóul. A pártfogót rendelő határozatba bele kell foglalni a bíróság, illetőleg a javítóintézet intézeti tanácsa által megállapított magatartási szabályokat és a pártfogói megbízás lejártának időpontját is. A határozat egy példányát a gyámhatóság megküldi a bíróságnak, illetőleg a javítóintézet igazgatójának és az illetékes rendőrhatóságnak.

(2) A pártfogó feladataira a 73. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.

(3) A pártfogó a büntető eljárás iratait megtekintheti; munkájának eredményéről és tapasztalatairól három havonként tájékoztatja a gyámhatóságot. A pártfogó jelentésének másolatát a gyámhatóság megküldi a bíróságnak, illetőleg a javítóintézet igazgatójának.

79. §

(1) A gyámhatóság a bíróság, illetőleg a javítóintézet igazgatója részére tájékoztatást küld a 80. § (1) bekezdésében megjelölt határidő lejártával, ha a kiskorú az utógondozás tartama alatt kifogástalan magatartást tanúsít, vagy tizennyolcadik életévét betöltötte.

(2) Ha a kiskorú az utógondozás tartama alatt kifogásolható magatartást tanúsít és a pártfogó tevékenysége eredménytelen maradt, a pártfogó köteles azt a gyámhatóságnak jelenteni. A gyámhatóság a tényállást soron kívül közli a bírósággal, illetőleg a javítóintézet igazgatójával.

80. §

(1) Az utógondozás a próbárabocsátás határidejéig, a javító-nevelő munka végrehajtásának befejezéséig, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejéig, a feltételes szabadságra bocsátás, illetőleg a javítóintézeti nevelésből történt ideiglenes elbocsátás időtartamának lejártáig, de legfeljebb a tizennyolcadik életév betöltéséig tart.

(2) Ha a pártfogolt az utógondozás tartama alatt tizennyolcadik életévét betölti, a gyámhatóság ez időpont után felügyeletére vonatkozóan közvetlen intézkedéseket nem tehet, azonban az illetékes egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervnek szóló, a körülményeket ismertető megkereséssel elősegíti további, helyesirányú fejlődését. A szakigazgatási szerv a továbbiakban - figyelembe véve e rendeletben foglaltakat - szükség esetén felkéri az illetékes állandó bizottságot, a szakszervezeti szervet, illetőleg a KISZ bizottságot, hogy a nagykorú pártfogolt magatartását, életkörülményeinek alakulását kísérje figyelemmel, és részére a szükséges segítséget, támogatást adja meg.

(3) A gyámhatóság az előző bekezdésben foglaltak szerint jár el a javítóintézetből nagykorúság elérése miatt elbocsátott személlyel kapcsolatban is, ha a javítóintézet igazgatója ennek érdekében megkeresi.

A kiskorúak rendkívüli segélyezése

81. §

(1) A gyámhatóság a kiskorú részére elsősorban az iskola javaslata alapján, de hivatalból és kérelemre is folyósíthat segélyt.

(2) A határozathozatal előtt meg kell győződni a segélyezés indokoltságáról, ennek érdekében kereseti kimutatást vagy átlagjövedelem igazolást, szükség esetén körzeti vagy szakorvosi bizonyítványt is kell beszerezni, továbbá környezettanulmányt kell készíteni.

82. §

A segélyt kiutaló határozat rendelkező részének tartalmaznia kell

a) a kiskorú nevét, a segély összegét és célját;

b) a tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi szakigazgatási szervének szóló felhívást a segély kifizetésére, a segély felvételére jogosított személy nevének és lakcímének közlésével;

c) a pénz felvételére jogosított személy felhívását az elszámolásra.

83. §

(1) A segélyt - ha a gyámhatóság másként nem rendelkezik - a pénzügyi szakigazgatási szerv a kiutaló határozat jogerőre emelését követő munkanapon fizeti ki.

(2) A gyámhatóság a segélyt kiutaló határozatát - jogszabály által megjelölt esetekben -azonnal végrehajthatónak mondhatja ki.

84. §

(1) A gyámhatóság a segélyt a törvényes képviselő, a kiskorú szülője, gondozója, pártfogója vagy az utógondozott kiskorú kezéhez utalhatja ki.

(2) A törvényes képviselő, a gondozó, a pártfogó, illetőleg az utógondozott kiskorú a segély felhasználásáról - a pénz átvételétől számított tizenöt nap alatt - okmányokkal (számla, vásárlási jegyzék) köteles elszámolni.

(3) A napközi otthon (menza stb.), valamint az intézeti ellátási díj céljára megállapított segélyt a gyámhatóság az otthon (intézet) részére utalja át.

85. §

A segély felhasználását igazoló okmányokat a gyámhatósági iratokhoz kell mellékelni.

A kiskorúak rendszeres nevelési segélyezése

86. §

(1) Ha valamely kiskorúról szociális körülményeik miatt a szülők nem tudnak gondoskodni, mivel mind ők, mind a tartásra kötelezett egyéb hozzátartozók önhibájukon kívül oly alacsony keresettel, illetve egyéb jövedelemmel rendelkeznek, mely havonta nem éri el a kiskorú családjában az egy főre jutó mindenkori saját jogú nyugdíjminimumot és ezért a kiskorú intézeti elhelyezéséről kellene gondoskodni (94. §), de a szülő vagy tartásra köteles hozzátartozó (a továbbiakban: szülő) környezete alkalmas arra, hogy a kiskorú nevelését, gondozását biztosítsa, a gyámhatóság - hivatalból vagy kérelemre - az intézeti elhelyezés mellőzésével rendszeres nevelési segély folyósítását rendelheti el [R. 2. § c) pont]. A nevelési segély célja, hogy elősegítse a kiskorú saját családjában való nevelését.

(2) A nevelési segély folyósítását az (1) bekezdésben megjelölt körülmények esetén is csak akkor lehet elrendelni, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak;

a) a lakáskörülmények biztosítják a kiskorú egészséges nevelését;

b) a szülő és a családban együttélő személyek alkalmasak a gyermek személyiségfejlődésének helyes irányú biztosítására;

c) a szülő és a gyermek között a kívánatos családi légkör és érzelmi kapcsolat biztosított.

(3) Nem rendelhető el a nevelési segély folyósítása, ha a szülő

a) magatartása kifogásolható, vagy a vele egy háztartásban élő valamely személy a kiskorú nevelését veszélyeztetheti;

b) gyermeke testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, nevelését korábban nem biztosította megfelelően ;

c) gyermeke gyógykezelését elhanyagolta;

d) a család kedvezőtlen anyagi, szociális helyzetének kialakulását felelőtlen magatartásával, a jövedelem helytelen beosztásával, indokolatlan munkahely-változtatással idézte elő;

e) háztartásában elmebeteg, vagy más egyéb -a gyermek nevelését akadályozó - beteg vagy erkölcsi magatartását illetően kifogásolható személy él;

f) gyermeke kifogásolható magatartását megváltoztatni nem képes.

(4) A nevelési segélyben részesített szülő köteles

a) a kiskorú neveléséről, gondozásáról, szükség esetén gyógykezeltetéséről, iskoláztatásáról, az iskola nevelési céljainak elősegítéséről gondoskodni;

b) a nevelőszülői felügyelő (91. §) tanácsait elfogadni és megvalósítani;

c) a nevelési segélyt gyermekére fordítani.

87. §

(1) A nevelési segély pénz- és természetbeni juttatásból áll, formáját és mértékét az elsőfokú gyámhatóság állapítja meg.

(2) A nevelési segély folyósításának elrendelése előtt a gyámhatóság a 81. § (2) bekezdése és a 104. § szerint jár el.

88. §

(1) A nevelési segély összegének megállapításánál a nevelőszülők részére fizethető gondozási díjra vonatkozó rendelkezések az irányadók [106/1973. (MK. 2.) MM számú utasítással módosított 106/1971. (MK. 2.) MM számú utasítás]. A kiskorú ruházattal és tanszerrel (természetbeni juttatás) a nevelőszülőnél élő állami gondozottakhoz hasonlóan látható el.

(2) A rendszeres nevelési segélyt az illetékes gyermek- és ifjúságvédő intézet folyósítja.

89. §

(1) A gyámhatóság a segélyezésről határozatot hoz. A határozat rendelkező részének tartalmaznia kell:

a) a kiskorú és a segély felvételére jogosult szülő nevét és lakcímét;

b) a segélyezés alapjául szolgáló okot;

c) a segély összegét és az esetleges természetbeni juttatást;

d) a gyermek- és ifjúságvédő intézetnek szóló felhívást a segély folyósítására.

(2) Ha a gyámhatóság másként nem rendelkezik, a nevelési segélyt a határozat jogerőre emelését követő hónap 1. napjától havonta utólagosan kell folyósítani. A segélyezés a segélyezett keresőképességéig, illetve tanulmányainak befejezéséig tarthat. Ha a kiskorú házasságot köt, a segélyezést meg kell szüntetni.

90. §

A nevelési segély folyósítását a gyámhatóság megszünteti, ha a segélyezés okai megszűntek, vagy megvonja, ha a szülő a 86. § (4) bekezdésében előírt kötelezettségeit nem teljesíti. Az erről szóló határozatot meg kell küldeni a szülőnek, továbbá a gyermek- és ifjúságvédő intézetnek.

91. §

(1) A gyermek- és ifjúságvédő intézet területileg illetékes nevelőszülői felügyelője folyamatosan ellenőrzi a gyermek nevelését és a segély rendeltetésszerű felhasználását.

(2) A gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója közli az illetékes gyámhatósággal, ha a kiskorú, illetve a család a nevelési segélyre érdemtelenné vált, vagy ha a segélyezést már nem tartja indokoltnak.

92. §

(1) A nevelési segélyben részesülőkről a gyámhatóság a védő- és óvóintézkedések alatt álló kiskorúakra vonatkozó nyilvántartást vezeti.

(2) A gyermek- és ifjúságvédő intézet a nevelőszülőkhöz kihelyezett állami gondozottakra vonatkozó nyomtatvány felhasználásával tartja nyilván a nevelési segélyben részesülőket.

A kiskorúak intézeti elhelyezése

93. §

(1) A gyámhatóság a kiskorú intézeti elhelyezéséről a szülő kérelmére, illetőleg a szülő beleegyezésével hivatalból vagy megkeresésre gondoskodik.

(2) Az intézeti elhelyezésre, valamint az elhelyezés költségeihez való hozzájárulásra és az intézeti elhelyezés megszüntetésére az állami gondozásra vonatkozó szabályokat - a 94-101. §-okban foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni.

94. §

(1) A gyámhatóság a kiskorú intézeti elhelyezéséről gondoskodik, ha

a) a kiskorú testi, értelmi, vagy erkölcsi fejlődését, nevelését a család egészségügyi körülményei, kedvezőtlen lakáshelyzete, illetőleg a szülők elfoglaltsága akadályozza, feltéve, ha e körülmények kialakulása nem a szülők hibájából történt;

b) a szülők munkaképtelenek, vagy munkaviszonyban állnak ugyan, de szociális helyzetük miatt a kiskorúról sem ők, sem a tartásra köteles hozzátartozók családjukban önhibájukon kívül gondoskodni nem tudnak;

c) a szülő a Csjt. 48. § (3) bekezdés szerint járult hozzá gyermeke örökbeadásához és a kiskorút máshol elhelyezni nem lehet;

d) az a) és b) pontban megjelölt okokat védő- és óvóintézkedéssel vagy rendszeres nevelési segély folyósításával megszüntetni nem lehet.

(2) A képezhetetlen értelmi vagy mozgásszervi fogyatékos kiskorú intézeti elhelyezéséről az egészségügyi szakigazgatási szerv útján kell gondoskodni.

95. §

(1) A szülő az intézeti elhelyezés hatálya alatt felügyeleti jogát - a gondozás-nevelés [Csjt. 71. § (2) bek.] kivételével - gyakorolja [Csjt. 71. § (3) bek.].

(2) Az intézeti elhelyezés hatálya alatt álló kiskorút a szülő hozzájárulása nélkül örökbeadni nem lehet.

96. §

(1) A gyámhatóság az intézeti elhelyezés előtt meghallgatja a felügyeletet ellátó szülőt és a korlátozottan cselekvőképes kiskorút. Figyelmezteti a szülőt és a kiskorút az intézeti elhelyezés jogkövetkezményeire és kötelességeire. Tájékoztatja a szülőt, hogy az intézeti elhelyezés hatálya alatt a gyermek gondozásának, nevelésének helyét a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója határozza meg, tehát a gyermek személyiségvizsgálatának eredményétől függően nevelőotthonban, nevelőszülőnél és egyéb nevelési intézményben is elhelyezhető.

(2) A szülő és a kiskorú meghallgatásáról jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyv tartalmazza a tájékoztatást is. A tájékoztatás tudomásul vétele az intézeti elhelyezéshez való hozzájárulást jelenti.

(3) Ha a szülő az intézeti elhelyezéshez nem járul hozzá és a kiskorú nevelése érdekében egyéb intézkedéstől eredmény nem várható, állami gondozásba vételt kell elrendelni.

97. §

(1) Az intézeti elhelyezésre vonatkozó határozat rendelkező részének tartalmaznia kell

a) a kiskorú családi és utónevét, születési helyét és idejét, szüleinek nevét és lakcímét;

b) felhívást a kiskorúnak a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe történő beszállítására;

c) megkeresést a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatójához, hogy a kiskorút az intézet kötelékébe vegye fel és személyiségvizsgálatától függően gondoskodjon nevelési helyének kijelöléséről;

d) döntést a láthatás szabályozásáról;

e) annak megállapítását, hogy a szülői felügyelet - a gondozás, nevelés kivételével - nem szünetel, a törvényes képviselet és vagyonkezelés joga a szülőt illeti meg;

f) az intézeti elhelyezés költségeihez való hozzájárulást, illetőleg az erre vonatkozó intézkedést.

(2) Az intézet igazgatója a kiskorú személyiségvizsgálatától függően gondoskodik elhelyezéséről, és erről mind a szülőt, mind a gyámhatóságot értesíti.

98. §

(1) Ha a kiskorú a gyermek- és ifjúságvédő intézetben - a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül - nem jelent meg, az intézet igazgatója erről a gyámhatóságot értesíti.

(2) A gyámhatóság a szülő ismételt meghallgatása után dönt az intézeti elhelyezés megszüntetéséről és egyéb intézkedést tesz, vagy szükség esetén a kiskorú állami gondozásba vételét rendeli el.

99. §

Ha az intézeti elhelyezés hatálya alatt álló kiskorú árvaellátásban részesül, annak felvételére továbbra is a törvényes képviselő jogosult, felhasználására azonban az állami gondozott kiskorúak árvaellátására vonatkozó szabályok az irányadók.

100. §

(1) Intézeti elhelyezési költséget nem szabad megállapítani arra az időre, amíg

a) az intézeti elhelyezés a 94. § (1) bekezdés b) és c) pontja alapján áll fenn;

b) az anya a gyermekével együtt valamely gyermek- és ifjúságvédő intézet kötelékében van (dajkaszolgálat);

c) a kiskorú intézeti elhelyezésére kizárólag csak a környezetében fennálló tbc-s fertőzés veszélye miatt került sor [16/1972. (IX. 29.) MT számú rendelet 18. § (3) bek.].

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés nem érinti az apának vagy apaság megállapítása nélkül tartásra kötelezett személynek (Csjté. 43. §) intézeti elhelyezési költség fizetése iránti kötelezettségét.

(3) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti tbc-s fertőzés fennállását félévenként a tbc-gondozó vagy gyógyintézet igazolásával kell bizonyítani.

101. §

(1) Az intézeti elhelyezést a gyámhatóság a szülő kérelmére megszünteti. Ha a gyámhatóság megállapítása szerint a kiskorú nevelése a családban nem biztosítható, elrendelheti állami gondozásba vételét.

(2) Megszüntethető az intézeti elhelyezés - a szülő hozzájárulásával - a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatójának javaslatára is, ha a gyámhatóság megállapítása szerint annak indokai már nem állnak fenn.

(3) A kiskorú neveltségi állapotától függően az intézet igazgatójának javaslatára, a gyámhatóság a szülő kérelmének hiányában is megszüntetheti az intézeti elhelyezést, és elrendelheti az állami gondozásba vételt.

Az állami gondozási ügyek

Az állami gondozásbavétel elrendelése

102. §

Az állami gondozásbavételt a kiskorú érdekében a gyámhatóság hivatalból, megkeresésre vagy kérelemre rendelheti el.

103. §

(1) A gyámhatóság állami gondozásba veszi azt a kiskorút, akinek

a) neveléséről a szülők önhibájukból nem gondoskodnak, és ezzel a gyermek testi, értelmi, erkölcsi fejlődését, helyesirányú nevelését közvetlenül akadályozzák vagy akinek gyógykezeltetését elhanyagolják, illetve magatartása miatt további nevelése családi környezetében nem biztosítható;

b) szülei ismeretlenek, nem élnek:

c) egészségét - a szülők hibájából, illetőleg mulasztásából - környezete közvetlenül veszélyezteti;

d) ha az a), c) pontban megjelölt okokat az állami gondoskodás egyéb eszközeivel megszüntetni nem lehet, vagy azoktól eredmény nem várható.

(2) Ha a szülőt letartóztatják vagy vele szemben jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetést hajtanak végre és a kiskorút az arra illetékes hatóság a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe ideiglenesen beutalta, a gyámhatóság - ha elhelyezésére, gondozására egyéb megoldási lehetőség nincs -, a kiskorút az (1) bekezdés a) pontja alapján veszi állami gondozásba [109/1964. (IK 1.) IM-BM-HM-MM együttes utasítás 70. és 74. §].

(3) Az a körülmény, hogy a kiskorú egészségügyi gondozásra, felügyeletre, gyógypedagógiai nevelésre szorul (nyomorék, képezhetetlen stb.) nem ad alapot az állami gondozásra.

(4) Ha a gyámhatóság gyermekgondozási segélyben részesülő nő [3/1967. (I. 29.) Korm. számú rendelet] gyermekét állami gondozásba veszi, erről a segélyt folyósító szervet értesíti.

104. §

(1) A gyámhatóság az állami gondozás elrendelése előtt

a) környezettanulmányt készít;

b) meghallgatja a szülőket;

c) beszerzi a kiskorú születési anyakönyvi másolatát;

d) lehetőleg megállapítja a tartásra kötelezhető személy vagyoni és kereseti viszonyait, valamint a tartás jogalapját (rokoni kapcsolat, bírósági ítélet stb.), továbbá a családi pótlékra, vagy az árvaellátásra való jogosultságot;

e) a kiskorú neveltségi állapotáról szakértői véleményt szerez be, szükség szerint tanúkat hallgat meg;

f) a kiskorú egészségügyi állapotáról orvosi bizonyítványt szerez be;

g) szükség esetén igénybe veszi a nevelési tanácsadó vagy gyermekideggondozó segítségét.

(2) A kiskorú környezetében élő személy betegsége vagy a kiskorú gyógykezeltetésének elhanyagolása miatt történő gondozásbavétel előtt körzeti vagy intézeti szakorvosi bizonyítványt kell beszerezni.

105. §

(1) Az állami gondozásba vételt elrendelő határozat rendelkező részének tartalmaznia kell

a) a kiskorú családi és utónevét, születési helyét és idejét, szüleinek a nevét és lakcímét;

b) felszólítást a kiskorúnak a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe történő beszállítására és figyelmeztetést a beszállítás elmulasztásának jogkövetkezményeire;

c) megkeresést a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatójához a kiskorúnak a gyermek- és ifjúságvédő intézet kötelékébe való felvételére;

d) döntést a láthatóság szabályozásáról;

e) annak megállapítását, hogy a szülői felügyelet szünetel és a törvényes képviseleti jog az intézeti gyámot illeti meg;

f) figyelmeztetést a szülők részére, hogy a gyermekük felől rendszeresen érdeklődni, fejlődését az állami gondozás tartama alatt is figyelemmel kísérni kötelesek;

g) részletes felvilágosítást a R 14. § (2) bekezdésében foglaltak jogkövetkezményeiről;

h) figyelmeztetést a szülők részére a munkavállalás, illetőleg körülményeik rendezése iránt;

i) a gondozási díjat, illetőleg az erre vonatkozó intézkedést.

(2) Ha a szülők az eljárás során a kiskorú örökbefogadásával egyetértettek, ezt a határozat rendelkező részének tartalmaznia kell.

(3) A gyámhatóság az állami gondozásbavétel elrendelésével egyidejűleg javasolhatja a gyermek-és ifjúságvédő intézet igazgatójának, mint intézeti gyámnak a kiskorú elhelyezését különleges nevelőintézetbe.

(4) Indokolt esetben a gyámhatóság az állami gondozásba vétellel egyidejűleg kezdeményezheti a szülők büntetőjogi felelősségre vonását.

(5) A határozatnak, ha a kiskorút ideiglenes hatállyal már beutalták a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe, vagy őt ideiglenes hatállyal vette fel az intézet igazgatója az (1) bekezdés b) és c) pontjában, ha pedig a szülők gyermekük örökbeadásával egyetértettek, az (1) bekezdés f) és g) pontjában megjelölteket nem kell tartalmaznia.

106. §

A gyámhatóság határozatának végrehajtását rendeli el, ha annak kézbesítését követő nyolc napon belül a kiskorút a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe nem szállították be.

A gondozási díj

107. §

(1) A gyámhatóság a gondozási díjat - legkésőbb az állami gondozásba vétel jogerős elrendelésétől számított hatvan napon belül - elsősorban a szülőkkel (örökbefogadó szülőkkel), illetőleg olyan személlyel szemben állapítja meg, aki magát a tartás szolgáltatására közokiratban (teljes bizonyító erejű magánokiratban) kötelezte, vagy akinek tartásra kötelezettségét jogerős bírói ítélet (egyezség) állapította meg. Ha a szülők nem élnek, vagy élnek ugyan, de keresettel (jövedelemmel) nem rendelkeznek és nincs olyan személy, aki magát a tartás szolgáltatására közokiratban (teljes bizonyító erejű magánokiratban) kötelezte, vagy akinek tartásra kötelezettségét bírói ítélet (egyezség) állapította meg, a gyámhatóság a gondozási díjat a nagyszülőkkel, ezek nemlétében a nagykorú testvérrel szemben állapítja meg.

(2) A gondozási díj összegének megállapításánál a fizetésre kötelezett személy szociális, és egyéb körülményei is figyelembe vehetők. A gondozási díj összege rendkívül méltánylást érdemlő körülmény esetén az átlagjövedelem 20%-ánál kisebb összegben is megállapítható.

(3) A gyámhatóság kivételes esetben a gondozási díjat az egyhavi átlagjövedelem 20%-ánál magasabb összegben is megállapíthatja.

(4) A gyámhatóság a nagykorú testvérrel szemben gondozási díjat csak akkor állapít meg, ha ez a nagykorú testvér, házastársa és tartásra szoruló egyenesági rokonai tartását nem veszélyezteti.

108. §

(1) A gyámhatóság a gondozási díj megállapítása előtt a munkaviszonyban álló tartásra kötelezett személy utolsó hat havi átlagkeresetéről munkáltatói igazolást, minden munkaviszonyon kívüli tevékenységből származó vagy egyéb címen előállott jövedelméről (szellemi szabadfoglalkozásból, megbízás ellátásából, vállalkozás teljesítéséből, ingatlan bérbeadásából, mezőgazdasági ingatlannak vagy munkakörrel kapcsolatos illetményföldnek megműveléséből származó jövedelméről, tiszteletdíjról, öregségi vagy özvegyi nyugdíjról stb.) hat havi átlagjövedelem igazolást, termelőszövetkezeti tag esetében pedig az elmúlt év forintra átszámított jövedelem részesedéséről igazolást szerez be. A gondozási díj megállapításánál a háztáji gazdaság jövedelmét is figyelembe kell venni.

(2) Ha a tartásdíjra kötelezett hozzátartozó jövedelme nem állapítható meg, a gondozási díj megállapításának alapjául legalább ezerkettőszáz forint jövedelmet kell venni.

(3) Ha a kiskorú keresetét (jövedelmét) is fel kell használni a gondozási díj fizetésére, erről ugyancsak munkáltatói (termelőszövetkezeti) igazolást, illetőleg átlagjövedelem igazolást kell beszerezni. A szakmunkástanuló kiskorú ösztöndíját, illetőleg tanulóbérét, valamint a kiskorú vagyonának állagát a gondozási díj fedezésére nem szabad igénybe venni.

(4) Ha a kiskorú munkaviszonyban áll - és szakmunkástanuló ösztöndíjat, illetőleg tanulóbért meghaladó keresettel rendelkezik -, erről az intézeti gyám, vagy felhatalmazása alapján a nevelőotthon igazgatója tájékoztatja a gyámhatóságot.

(5) Ha az állami gondozott kiskorú árva, félárva, a gyámhatóság megkeresi az árvaellátást folyósító szervet, az árvaellátásra való jogosultság és az összeg közlése végett.

109. §

(1) A gyámhatóság a gondozási díj fedezésére a kiskorú keresetének (jövedelmének) legfeljebb 20%-át veheti igénybe. A gondozási díj fizetésére egyébként köteles személy (107. §) által fizetendő gondozási díj mértékét ennek megfelelő arányban csökkenteni kell.

(2) Ha a gondozási díj fizetésére kötelezett személynek három vagy több személy eltartásáról kell gondoskodnia, az egy gyermekre eső gondozási díjat a gyámhatóság úgy állapítja meg, hogy a havi átlagjövedelem 50%-át osztja az eltartásra szoruló gyermekek számával.

(3) Az átlagjövedelembe beszámítható pénzbeli jövedelmeket a gyámügyi ügyviteli szabályzat határozza meg.

(4) Ha az állami gondozásba vett kiskorú árvaellátásban részesül [1958. évi 40. számú tvr. 19. §, 1961. évi 20. számú tvr. 14. §, 1966. évi 30. számú tvr. 15. §] a tartásra kötelezett által fizetendő gondozási díjon kívül, a kiskorút megillető árvaellátás összegének 70%-át kell gondozási díjként megállapítani. A fennmaradó 30% felhasználásáról külön szabályok szerint kell eljárni.

(5) Az állami gondozási díjnak az árvaellátás terhére történt megállapítása nem érinti az állami gondozottak részére a külön rendelkezésben biztosított kedvezményeket.

110. §

(1) Nem szabad gondozási díjat megállapítani arra az időre, amíg

a) az állami gondozás a 103. § (1) bekezdésének b) pontja alapján áll fenn;

b) az anya gyermekével együtt maga is a gyermek- és ifjúságvédő intézet kötelékében van (dajkaszolgálat);

c) a kiskorú kizárólag csak a környezetében élő tbc-s beteg részéről fennálló fertőzés veszélye miatt van állami gondozásban [16/1972. (IV. 29.) MT számú rendelet];

d) a kiskorú előzetes letartóztatásban van, vagy javítóintézeti nevelés, kényszer gyógykezelés, gyógyító nevelés alatt áll, illetve szabadságvesztés büntetését tölti.

(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott esetben az állami gondozásba vett árvát megillető árvaellátás igénybevétele és ebből a gondozási díj megállapítása külön szabályok szerint történik.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés nem érinti az apának vagy az apaság megállapítása nélkül tartásra kötelezett személynek (Csjté. 43. §) gondozási díj fizetése iránti kötelezettségét.

(4) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott kedvezmény a tbc-s fertőzés veszélyének megszűnéséig tart, és az nem terjed ki a különélő szülőkre. A tbc-s fertőzés fennállását félévenként a tbc-gondozó vagy gyógyintézet igazolásából kell megállapítani.

(5) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben az állami gondozási díj fizetésének felfüggesztése mellett gondoskodni kell az árvajáradék folyósításának megszüntetéséről is.

111. §

(1) A gyámhatóság a gondozási díjat megállapító, végrehajtható határozatát előírás, behajtás, illetőleg az egyéb szükséges intézkedések céljából megküldi az illetékes tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi szakigazgatási szervének.

(2) A gyámhatóság tartási kötelezettség elmulasztásának bűntette miatt feljelentést tesz az ellen, aki a megállapított gondozási díj fizetési kötelezettségét önhibájából nem teljesíti [Btk. 275. § (1) bek.].

112. §

(1) A gyámhatóság az állami gondozás fennállása alatt - a jövedelem változásától függően - a gondozási díjat emeli vagy csökkenti.

(2) A gondozási díj fizetésére kötelezett termelőszövetkezeti tag jövedelmét a gyámhatóság minden évben zárszámadás után vizsgálja felül és a gondozási díjat ettől függően módosítja.

(3) A gyámhatóság indokolt és különösen méltánylást érdemlő esetben a gondozási díjat az (1) bekezdés feltételeiről függetlenül is csökkentheti, illetőleg a behajtásra kimutatott gondozási díj hátralékot méltányosságból elengedheti, vagy annak megfizetésére halasztást, részletfizetési kedvezményt engedélyezhet.

(4) Nem szabad elengedni, illetőleg visszafizetni arra az időre járó gondozási díjat, amely alatt az állami gondozásban levő kiskorú a nevelőotthonból, különleges nevelőintézetből, vagy nevelőszülőtől engedély nélkül távol volt.

Intézkedés az állami gondozás fennállása alatt

113. §

Ha a gyámhatóság az állami gondozott kiskorú vagyonának kezelése alól az intézeti gyámot felmentette, eseti gondnokot rendel. A vagyon kezelésére - ha arra egyébként alkalmas - eseti gondnokul a szülőt is ki lehet rendelni.

114. §

A gyámhatóság az állami gondozás elrendelését követően, ha a gyermek- és ifjúságvédő intézettől a felvételi jegyzőkönyv beérkezett, azonnal megkeresi az illetékes bíróságot annak érdekében, hogy az állami gondozásba Vett kiskorú után megállapított gyermektartásdíj végrehajtásának felfüggesztése iránt intézkedjék [12/1974. (V. 14.) MT rendelet].

115. §

(1) A gyámhatóság az állami gondozott kiskorú gondozását, nevelését figyelemmel kíséri.

(2) A gyámhatóság - szükség szerint a gyermek- és ifjúságvédő intézet közreműködésével -évenként legalább egyszer ellenőrzi az állami gondozott kiskorú tartásra kötelezett hozzátartozóit, hogy a gondozásba vétel elrendelésekor fennállott körülményekhez képest történt-e olyan változás, amely az állami gondozás megszüntetését vagy a gondozási díj módosítását vonhatja maga után. Az ellenőrzésnek elsősorban a család segítésére, a kiskorú állami gondozásba vétele okainak megszüntetésére kell irányulnia.

116. §

(1) Ha az állami gondozás fennállása alatt az illetékesség megváltozik, a gyámhatóság a kiskorú állami gondozására vonatkozó iratok áttételével egyidejűleg intézkedik a pénzügyi szakigazgatási szervnél a gondozási díj előírásának az áttétel hónapja utolsó napjától való megszüntetése iránt. Ha a fizetésre kötelezett munkaviszonyban áll, a gyámhatóság megkeresi a letiltást foganatosító szervet, ha pedig a fizetésre kötelezett munkaviszonyban nem áll, őt szólítja fel, hogy az áttételt követő hónap első napjától esedékes gondozási díjat az eljárásra illetékessé vált gyámhatóság által megjelölendő költségvetési számlára utalja át, illetőleg fizesse be.

(2) Ha a fizetésre kötelezettnek gondozási díj hátraléka van, a gyámhatóság az iratok áttételével egyidejűleg megkeresi a pénzügyi szakigazgatási szervet annak érdekében is, hogy a hátralék összegének nyilvántartását szüntesse meg, és a hátralék összegét a további eljárásra illetékessé vált pénzügyi szakigazgatási szervvel előírás, behajtás és az egyéb szükséges intézkedések céljából közölje.

Az állami gondozás megszüntetése

117. §

(1) Az állami gondozás megszüntetését a gyámhatóság a kiskorú érdekében kérelemre vagy hivatalból is elrendelheti.

(2) A tanév befejezése előtt az állami gondozás csak különösen indokolt esetben szüntethető meg.

(3) Megszűnik az állami gondozás, ha a kiskorú házasságot köt.

118. §

Ha a szülő az örökbefogadási eljárás megindítása után kéri gyermeke állami gondozásának megszüntetését, az örökbefogadás engedélyezése felől való döntésnél azt is mérlegelni kell, hogy a szülő a gyermekét rendszeresen látogatta-e, illetőleg felőle érdeklődött-e.

119. §

(1) A gyámhatóság a határozathozatal előtt a tényállás tisztázása során az állami gondozás megszüntetése feltételeinek fennállását ugyanolyan módon állapítja meg, mint az állami gondozásba vétel okait, annak elrendelése előtt.

(2) Az eljárás során az intézeti gyám véleményét minden esetben ki kell kérni, feltéve, hogy nem ő kezdeményezte az állami gondozás megszüntetésének elrendelését.

120. §

(1) Az állami gondozás megszüntetésekor a gyámhatóság általában csak annak adhatja ki a kiskorút, akitől állami gondozásba vette.

(2) Ha a kiskorú elhelyezése kérdésében a bíróság még nem hozott határozatot, vagy bírósági eljárás nincs folyamatban, a gyámhatóság a kiskorút a szülők megegyezése alapján a szülői felügyelet gyakorlására alkalmas bármelyik szülőnek, szülő nemlétében pedig bármelyik tartásra kötelezett hozzátartozónak kiadhatja. Ha a bíróság határozatot hozott, a gyámhatóság annak adja ki a kiskorút, kinél őt bíróság elhelyezte.

(3) Ha az állami gondozás megszüntetését nem az kéri, akinél a bíróság a kiskorút elhelyezte, a gyámhatóság a másik felet meghallgatja, hogy a kiskorúnak a kérelmező részére való kiadásához hozzájárul-e, illetőleg az állami gondozás megszüntetése esetén felügyeleti jogáról lemond-e [Csjt. 91. § d) pont]. Ebben az esetben a 26. § rendelkezései szerint kell eljárni. Nemleges nyilatkozat esetén a gyámhatóság az eljárást felfüggeszti (Áe. 32. §), és felszólítja a kérelmezőt, hogy indítson pert a kiskorú elhelyezésének megváltoztatása iránt. Így kell eljárni akkor is, ha az állami gondozás megszüntetését a gyámhatóság hivatalból kezdeményezi.

121. §

(1) Az állami gondozás megszüntetését elrendelő határozat rendelkező részének tartalmaznia kell

a) a kiskorú születési helyét és idejét, törzsszámát, családi és utónevét, valamint annak a személynek a nevét és lakcímét, akinek a részére a kiskorú kiadását a gyámhatóság elrendeli;

b) a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő megjelölését vagy gyámrendelést;

c) figyelmeztetést arról, hogy a kiskorú csak a gyermek- és ifjúságvédő intézet értesítése után vehető át;

d) megkeresést a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatójához a kiskorú kiadására;

e) a gondozási díj fizetési kötelezettség megszűnésével, valamint az árvaellátással kapcsolatosan felmerülő intézkedéseket.

(2) A gyámhatóság a gondozási díj fizetési kötelezettség megszüntetéséről külön határozatban is intézkedhet, mégpedig a gyermek- és ifjúságvédő intézettől a kiskorú kiadására vagy az állami gondozásának más okból történő megszűnésére vonatkozó értesítés beérkezése után.

122. §

A gyámhatóság, ha az állami gondozást megszüntette és a szülő a kiskorú átvételét megtagadja, a kiskorú állami gondozásbavételét ismét elrendeli.

IX. Fejezet

A gondnokoltak házasságának érvénytelenné nyilvánításával és felbontásával kapcsolatos ügyek

123. §

(1) A cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló házastársa nevében a házasság érvénytelenítésére vagy felbontására irányuló per megindításához a vámhatóság hozzájárulása iránti kérelmet csak a gondnok (eseti gondnok) terjesztheti elő (Csjt. 16. § és 19. §).

(2) A gyámhatóság a hozzájárulást akkor adhatja meg, ha érvénytelenségi ok (Csjt. 7-12. §) fennállása valószínűnek mutatkozik, illetve ha a gondnok (eseti gondnok) által előterjesztett adatok és szükség esetén a rokonok meghallgatása alapján megállapítható, hogy a házasság felbontása a gondnokság alatt álló házastárs érdekében áll.

X. Fejezet

A kórházi elmeosztályon elhelyezett és gondnokság alatt nem álló személyek ügyei

124. §

(1) A gyámhatóság a gondnokság alá nem helyezett személynek a kórház elmeosztályára történt felvétele tárgyában hozott jogerős bírói határozat [6/1972. (XI. 23.) IM számú rendelet 6. §], illetőleg a beteg jogainak és érdekeinek védelmében szükséges intézkedésekre vonatkozó kezdeményezés [15/1972. (VIII. 5.) EüM számú rendelet 58. §] vétele után megállapítja, hogy a kórház elmeosztályán elhelyezett személynek

a) van-e olyan személyét érintő eljárása folyamatban, melyben a képviseletéről gondoskodni kell;

b) van-e házastársa, egyeneságbeli rokona és testvére, kik azok és hol laknak;

c) tartásáról ki gondoskodik, van-e vagyona, jövedelme, az miből áll és ki kezeli, milyen minőségben van bejelentve állandó lakásán.

(2) A gyámhatóság, ha az szükségesnek mutatkozik, ideiglenes gondnokot rendel.

125. §

A gyámhatóság a 124. §-ban megjelölt eljárást lefolytathatja a kórházi elmeosztály felvételi értesítése alapján is, ha az érintett személy ismételten került gyógykezelés alá.

NEGYEDIK RÉSZ

KISKORÚAK, GONDNOKOLTAK VAGYONJOGI ÉS EGYÉB ÉRDEKEINEK VÉDELME

XI. Fejezet

Az öröklési ügyek

Intézkedések a hagyatéki eljárás megindítása előtt

126. §

(1) Ha a gyámhatóság eljárása során vagy bejelentés alapján tudomást szerez arról, hogy a kiskorú, a gondnokság alatt álló, az ismeretlen helyen távollevő, az ügyeinek vitelében akadályozott személy, vagy a méhmagzat ingóvagyonra vonatkozó örökösi érdeke veszélyeztetve van, megkeresi a leltárelőadót az ingóságok leltározására, a leltár helyszínen való elkészítésére, a közjegyzőt pedig a hagyatéki eljárás lefolytatására [2/1963. (III. 17.) IM számú rendelettel módosított 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet].

(2) A gyámhatóság a hagyatéki leltár alapján - ha a hagyatékban kiskorú, gondnokság alatt álló, ismeretlen helyen levő személy vagy méhmagzat van érdekelve - a hagyatéki eljárás befejezésének bevárása nélkül és az esetleg helyrehozhatatlan károk megelőzése érdekében

a) megvizsgálja, hogy szükséges-e biztosítási intézkedés. Ha az szükséges és az intézkedések elmaradtak, ezek pótlása céljából a leltárelőadót, vagy a közjegyzőt megkeresi;

b) figyelmezteti a törvényes képviselőt a hagyaték visszautasításának lehetőségére, ha a hagyatéki teher a hagyatéki vagyontárgyak értékét meghaladja és a hagyaték átvétele nem áll a kiskorú, a gondnokság alatt álló, az ismeretlen helyen távollevő vagy a méhmagzat érdekében;

c) elbírálja az örökségnek a törvényes képviselő által bejelentett visszautasítását (29. §).

127. §

Ha a közjegyző a gyámhatóságot arról értesíti, hogy örökbefogadott gyermek vér szerinti szülője (rokona) utáni öröklésről van szó, a gyámhatóság tájékoztatja az örökbefogadót és meghallgatja, hogy személyesen kíván-e eljárni. Nemleges esetben az örökbefogadottat a gyámhatóság által kirendelt eseti gondnok képviseli.

Intézkedések a hagyatékátadó végzés alapján

128. §

(1) A gyámhatóság a hagyatékátadó végzés alapján

a) megvizsgálja, hogy a kiskorút a hagyatéki tárgyaláson a mindkét szülőt együtt megillető szülői felügyelet esetén a szülők együtt képviselték-e, illetőleg, hogy a kiskorú, gondnokság alatt álló, ismeretlen helyen levő személy, vagy méhmagzat képviselete szabályos volt-e (Csjté. 10. §);

b) megvizsgálja, hogy a hagyatékátadó végzésben a hagyatéki leltárban felsorolt minden vagyontárgy szerepel-e;

c) megvizsgálja, hogy az örökhagyónak esetleges végintézkedése a kiskorúnak, a gondnokság alatt állónak, az ismeretlen helyen távollevőnek, vagy a méhmagzatnak köteles részre való igényét nem sérti-e;

d) megvizsgálja, hogy akár a közjegyző intézkedése, akár egyezség alapján - különösen, ha a hagyatéki eljárás során olyan egyezség jött létre, melybe a hagyaték tárgyát nem képező ingatlant is bevontak - nem érte-e károsodás a kiskorút, a gondnokság alatt állót, az ismeretlen helyen távollevőt, vagy a méhmagzatot;

e) értesíti a törvényes képviselőt az örökség nyilvántartásba vételéről, és figyelmezteti, hogy a vagyon állagát az örökössel közölni fogja önjogúvá válásakor (163. §).

(2) Ha a gyámhatóság az (1) bekezdés a)-d) pontja alapján azt állapítja meg, hogy a kiskorú, a gondnokság alatt álló, az ismeretlen helyen távollevő, vagy a méhmagzat érdekei sérelmet szenvednek ,a hagyatékátadó végzés ellen fellebbezéssel él.

(3) Ha a hagyatékátadó végzésben a közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal adta át, de nem a kiskorúnak, a gondnokság alatt állónak, az ismeretlen helyen távollevőnek, vagy a méhmagzatnak, a gyámhatóság megvizsgálja, hogy az igényük a hagyatékkal szemben jogos-e, és szükség szerint felhívja a törvényes képviselőt az igénynek per útján való érvényesítésére.

(4) Ingatlan öröklése esetén a gyámhatóság a földhivatal határozata alapján meggyőződik arról, hogy a gyámhatósági felügyelet alatt álló személy javára a tulajdonjog bejegyzése megtörtént-e.

XII. Fejezet

Az ingatlannal kapcsolatos ügyek

129. §

(1) Ingatlan elidegenítésére, cseréjére, megterhelésére, szerzésére vagy ingatlanra vonatkozó tízezer forint értéket meghaladó egyéb jognyilatkozatoknak a kiskorú (gondnokolt) nevében történő jóváhagyása iránti kérelmet a törvényes képviselő köteles a gyámhatóságnál előterjeszteni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelemhez mellékelni kell

a) a jognyilakozatokat tartalmazó okirat eredeti példányát és legalább három egyszerű másolatát;

b) az ingatlan tulajdoni lapjáról (telekkönyvi betétjéről) készített három hónapnál nem régibb keletű, a fennálló adatokat tartalmazó hiteles kivonatos másolatot, kivéve az Országos Takarékpénztártól történő vásárlás esetét;

c) az ingatlan forgalmi értékét igazoló bizonyítványt;

d) mezőgazdasági ingatlannál annak igazolását, hogy a jogügyletet az illetékes földhivatal engedélyezte;

e) arra vonatkozó igazolást, hogy a szerzés jogszabályi rendelkezésbe nem ütközik, illetőleg, hogy a szerző a tulajdonszerzési korlátozás alól felmentést kapott [25/1971. (X. 5.) ÉVM-IM számú rendelet 10. §, 26/1971. (X. 5.) ÉVM-IM számú rendelet 8. §].

(3) Tulajdonközösség szerződés alapján való megszüntetése esetében - jóváhagyás céljából -mellékelni kell a közös tulajdon felosztására vonatkozó és az illetékes hatóság által engedélyezett vázrajzot, valamint igazolni kell az ingatlannak a megosztás után kialakuló forgalmi értékét is.

130. §

(1) A gyámhatóság adás-vétel és csere tárgyát képező ház- és belterületi ingatlan forgalmi értékének igazolására - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel - kizárólag az illetékes ingatlanközvetítő vállalat becslését fogadhatja el.

(2) Mezőgazdasági, valamint ajándékozás tárgyát képező ház- és belterületi ingatlan forgalmi értékét adó- és értékbizonyítvánnyal kell igazolni, akkor is, ha a gyámhatóság a 131. § (2) bekezdésben foglaltak szerint jár el, kivéve, ha a kiskorú (gondnokolt) részére ajándékként vásárolt ingatlan a 27/1971. (IX. 14.) Korm. számú rendelet 4. § (2) bekezdésének hatálya alá esik, tehát a ház- és belterületi ingatlan a főváros, bármely város, vagy országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező község területén fekszik.

(3) Nem kötelező a tanácsi ingatlanközvetítő szervtől az ingatlan forgalmi értékének a beszerzése a 11/1974. (IV. 10.) PM-ÉVM számú együttes rendelet 22. § (2) bekezdése b) pontjával kiegészített 31/1971. (XII. 31.) ÉVM számú rendelet 5. §-ában megjelölt esetekben.

131. §

(1) A jóváhagyás kérdésében való határozathozatal előtt, a 31. §-ban meghatározott feltételeken felül vizsgálni kell, hogy a felmerülő költségek (illeték stb.) kiegyenlítése biztosított-e, valamint, hogy a jogügylet - a kiskorú (gondnokolt) javára szóló ajándékozást kivéve - szükséges-e.

(2) Ha a kiskorú (gondnokolt) vevő helyett a vételár kiegyenlítését más személy vállalja el, ezt a személyt is meg kell hallgatni, vagy tőle közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot kell beszerezni arra vonatkozólag, hogy a vételár megtérítését a kiskorútól (gondnokolttól) nem követelheti.

132. §

(1) A jóváhagyást tanúsító záradékot a becsatolt okirat és vázrajz példányokra a jogerőre emelkedés megállapításával egyidejűleg kell rávezetni.

(2) Az ingatlan eladásáról szóló okiratot a gyámhatóság csak akkor láthatja el záradékkal és adhatja ki, ha a kiskorút (gondnokoltat) megillető teljes vételárat gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvbe helyezték. A gyámhatóság e rendelkezés alól kivételt tehet, ha a törvényes képviselő kérelmére a vételárnak más módon való felhasználására egyidejűleg engedélyt adott.

(3) Ha a kiskorút (gondnokoltat) megillető vételár fizetése a szerződés értelmében részletekben történik, a gyámhatóság a jóváhagyási záradékkal ellátott szerződést csak akkor adhatja ki, ha a hátralékos vételár ingatlannyilvántartási (telekkönyvi) biztosításáról és az utolsó részletnek a nagykorúság eléréséig való kifizetéséről a szerződés megfelelően rendelkezik.

(4) Ha a jóváhagyott nyilatkozat alapján a kiskorú (gondnokolt) ingatlan tulajdonjogát szerezte meg, a gyámhatóság a tulajdonjog ingatlannyilvántartási (telekkönyvi) bejegyzéséről a földhivatal határozata alapján győződik meg.

XIII. Fejezet

A szülők vagyonkezelésével kapcsolatos ügyek

133. §

(1) A kiskorú vagyonának kezelése a szülők joga és kötelessége, az olyan vagyon kivételével, mely jogszabály szerint nem tartozik kezelésük alá.

(2) A gyámhatóság a gyermek vagyonának kezelésére az egyik szülőt jelölheti ki, ha az a gyermek érdekében előnyösebb. A kijelölésnél figyelembe kell venni a szülők megállapodását, ha az nem ellentétes a gyermek érdekeivel [Csjt. 79. § (2) bek.]. Az eljárásra a 27. § rendelkezései az irányadók.

(3) Ha a gyámhatóság indokoltnak tartja, a szülők kezelésébe került vagyont a leltárelőadóval leltároztathatja. A leltározásra a szülőket és a tizenkettedik életévét betöltött kiskorút is meg kell hívni. A leltár egyik példányát a gyámhatóságnak, a másikat pedig a szülőknek kell átadni.

134. §

A gyámhatóság a szülők vagyonkezelését - ha a szülők a vagyonkezelés tekintetében kötelességüket nem teljesítik - rendszeres felügyelete alá vonhatja, indokolt esetben a szülőket biztosítékadásra és számadás benyújtására is kötelezheti [Csjt. 81. § (2) bek.]. Biztosítékul takarékbetétkönyv teljes összegében, az állam által kibocsátott kölcsönkötvény névértékben, ékszerek és drágaságok pedig a becsérték fele összegében fogadhatók el (149. §).

135. §

(1) Ingatlant házi kezelés, vagy a hatályos jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően bérbeadás útján kell hasznosítani.

(2) A mezőgazdasági ingatlant a törvényes képviselő házi kezelés útján csak akkor hasznosíthatja, ha a gazdálkodásban kellő jártassága van, ezt a kezelési módot kívánja folytatni és a szükséges gazdasági felszerelés rendelkezésére áll.

(3) Magánszemély részére mezőgazdasági ingatlant csak akkor szabad haszonbérbe adni, ha termelőszövetkezet azt haszonbérbe nem veszi. Ilyen esetben a haszonbérlet időtartama nem terjedhet túl azon az éven, amelyben a kiskorú tizennyolcadik életévét betölti.

(4) Ha a törvényes képviselő termelőszövetkezet tagja és földbeviteli kötelezettsége a kiskorú - mint kívülálló - tulajdonában levő földre is kiterjed, a termelőszövetkezet által fizetett térítés összegének kezelésére a 142-145. § rendelkezéseit kell alkalmazni [1967. évi III. tv. 37. §, 1967. évi IV. tv. 3., 4. és 10. §, 36/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 15-17. §].

(5) Az előző bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a kiskorú tulajdonában levő föld állami tulajdonba kerül (1967. évi IV. tv. 33. §).

(6) Ha a kiskorú tulajdonában álló föld, illetve ingatlan jogszabály alapján megváltás ellenében termelőszövetkezeti vagy állami tulajdonba kerül, a termelőszövetkezet vezetősége, illetőleg a járási földhivatal azt az illetékes gyámhatósággal közli.

136. §

A termelőszövetkezet által fizetendő haszonbér összegének kezelésére a 142-145. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

137. §

Ha a mezőgazdasági ingatlant termelőszövetkezet részére történő haszonbérbeadás, házi kezelés vagy haszonbérlet útján nem lehet hasznosítani, a szülő azt az állam vagy termelőszövetkezet részére felajánlhatja. Ezt a felajánlást a gyámhatóság jóváhagyhatja, ha sem a szülő, sem a kiskorú földműveléssel nem foglalkozik élethivatásszerűen, és a felajánlás időpontjában egyetlen családtagjuk sem kíván termelőszövetkezetbe belépni [Ptk. 20. §, 1959. évi 24. számú tvr. 20. §, 1967. évi IV. tv. 9. és 10. §, 36/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 12-13. §].

138. §

A tervszerű devizagazdálkodásról szóló jogszabályokban [1974. évi 1. számú tvr., 1/1974. (I. 17.) PM számú rendelet] foglalt rendelkezések szerint a külföldi kiskorú (gondnokolt) belföldi vagyonának, továbbá a belföldi kiskorú (gondnokolt) külföldi vagyonának kezelésével kapcsolatos intézkedésekhez a Pénzintézeti Központ előzetes engedélye szükséges.

139. §

(1) A gyermek vagyonát a szülők a nagykorúság elérésekor gyermekük részére, a szülői felügyelet megszűnésekor vagy szünetelésekor pedig annak kötelesek kiadni, akinek a kezelésébe a vagyon kerül.

(2) A nagykorúvá lett gyermek a vagyonkezeléssel kapcsolatos kifogásait szüleivel szemben külön jogszabályok szerint érvényesítheti.

(3) Az, aki a szülőtől a kiskorú vagyonának kezelését átveszi, az átvételtől számított harminc napon belül kifogást terjeszthet elő a szülők számadása ellen a gyámhatósághoz, illetőleg a községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervéhez. Kifogás esetén a 155-157. §-okban foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.

XIV. Fejezet

A gyám, gondnok vagyonkezelésével kapcsolatos ügyek

140. §

(1) A gyám a kiskorú vagyonát leltár mellett veszi át. A leltározást a 133. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kell végrehajtani azzal, hogy a leltározásra szülők nemlétében a legközelebbi rokonokat is meg kell hívni.

(2) A gyám vagyonkezelése a gyámhatóság rendszeres felügyelete és irányítása alatt áll, intézkedéseit a gyámhatóság megváltoztathatja és a vagyonkezelésre nézve részletes utasítást is adhat. Egyebekben a szülő vagyonkezelésére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók (29., 39. és 133-139. §).

141. §

A gondnok vagyonkezelésére a gyám vagyonkezelésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

XV. Fejezet

A pénz- és értéktárgykezelési ügyek

142. §

(1) A törvényes képviselőnek a kiskorú (gondnokolt) készpénzéből a folyó kiadásokat meghaladó, illetőleg azt az összeget, mely az egyéb okból készen tartható összeget meghaladja [Csjt. 82. § (2) bek.], más természetes és jogi személynek pedig a kiskorút (gondnokoltat) illető készpénzét - a munkával szerzett keresményt kivéve [Ptk. 14. §( 2) bek. c) pont, Csjt. 80. § (1) bek.] - nyolc napon belül a gyámhatóság székhelye szerint illetékes OTP-fióknál gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvbe kamatozó tartós betétként kell elhelyezni.

(2) Az OTP az (1) bekezdés alapján elhelyezett betétek után a mindenkori legmagasabb kamatot fizeti.

143. §

(1) Az OTP-fiók a kiskorú (gondnokolt) nevére kiállított gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvet a törvényes képviselőnek kiadja vagy kívánságra letétként kezeli. Az OTP erről a gyámhatóságot a kiskorú (gondnokolt) nevének, lakcímének, a betétkönyv számának, a betét összegének és az elhelyezés időpontjának közlésével értesíti.

(2) Ha az OTP-fiók előtt a kiskorú (gondnokolt) törvényes képviselőjének pontos neve és lakcíme nem ismeretes, a gyámhatóság azt az OTP-fiók megkeresésére haladéktalanul közli. A törvényes képviselő személyében beállott változásokról a gyámhatóság az OTP-fiókat ugyancsak értesíti.

(3) Ha az eljárás során az illetékesség megváltozik, az iratok áttételét elrendelő határozatban a gyámhatóság megkeresi a takarékbetétet kezelő OTP-fiókot a takarékbetétnek az illetékessé vált gyámhatóság területén működő OTP-fiókhoz való áttétele céljából.

144. §

(1) A gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvből az OTP csak a gyámhatóság engedélye alapján teljesíthet kifizetést.

(2) A gyámhatóság az ilyen betétkönyvben elhelyezett pénz felvételére jogosultként csak a törvényes képviselőt, illetőleg az önjogúvá vált személyt jelölheti meg.

(3) Az esedékessé vált kamatokat a törvényes képviselő, illetőleg haszonélvező a gyámhatóság engedélye nélkül is felveheti, de a számadásra köteles törvényes képviselő ennek felhasználásáról az évi rendes számadás keretében elszámolni köteles.

145. §

(1) A külföldi kiskorú (gondnokolt) készpénzét zárolt számlára kell befizetni. A befizetéshez, ha a fizetés ingósággal, ingatlannal vagy örökséggel kapcsolatos, a Pénzintézeti Központ, egyébként a Magyar Nemzeti Bank engedélyét kell megszerezni. A befizetéshez devizahatósági engedély nem szükséges, ha a külföldi részére teljesítendő fizetésre belföldi személyt jogerős magyar bírósági ítélet vagy választott bírósági ítélet kötelez, feltéve, hogy a külföldi az ilyen fizetést teljesítésül elfogadja [1/1974. (I. 17.) PM számú rendelet 7. §].

(2) A gyámhatóság az engedély beszerzése, illetőleg a zárolt számlára való befizetés alkalmával közli a külföldi kiskorú (gondnokolt) nevét, lakcímét, az összeget és a szerzés jogcímét.

(3) A zárolt számlára befizetendő, vagy befizetett összeg felett rendelkezni csak a devizahatóság engedélyével szabad. A zárolt belföldi forintszámlákról történő kifizetéseket, a számlát vezető OTP Budapest V. kerületi Fiókjánál lehet kérelmezni.

146. §

(1) A törvényes képviselő, illetőleg az, aki a kiskorúval (gondnokolttal) szemben erre kötelezve van, köteles - a gyámhatóság által rendszeres használatra engedélyezett ékszerek kivételével - a kiskorú (gondnokolt) tulajdonát képező arany-, ezüst- és platina tárgyakat, valamint a foglalatlan drágaköveket a Magyar Nemzeti Bank Emissziós Osztályánál a kiskorú (gondnokolt) javára gyámhatósági letétbe helyezni. Az említett értéktárgyakat a főváros területén közvetlenül az Emissziós Osztályhoz, azonkívül pedig a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságához, illetőleg járási (városi) fiókjához kell beszolgáltatni az Emissziós Osztályhoz való továbbítás céljából.

(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó értéktárgyak őrzéséről a fővárosi, megyei gyámhatóság megfelelően gondoskodik.

147. §

(1) Gyámhatósági letétbe kell helyezni az OTP illetékes fiókjánál a magyar állam által 1945. évi január hó 1. napja után kibocsátott államkölcsön kötvényt (a továbbiakban: államkölcsön kötvény), ha az

a) olyan belföldi kiskorút illet meg, aki nem áll szülői felügyelet alatt, illetőleg, akinek szülőjét a gyámhatóság számadásra kötelezte;

b) belföldi gondnokoltat illet meg.

(2) Nem kell letétbe helyezni az olyan belföldi kiskorú tulajdonában álló államkölcsön kötvényt, akinek szülője a kiskorú vagyonát számadás kötelezettsége nélkül kezeli.

(3) A külföldi kiskorú (gondnokolt) tulajdonában álló államkölcsön kötvényt, valamint a Pénzintézeti Központnál zárolt letétbe bármely kiskorú (gondnokolt) tulajdonában álló egyéb értékpapírt a Pénzintézeti Központnál letétbe kell helyezni.

(4) Ha a kiskorú (gondnokolt) tulajdonában mással közös tulajdont képező államkölcsön kötvény van, a gyámhatóság intézkedik a kötvények letétbe helyezése felől.

(5) Ha az államkölcsön kötvény közös tulajdonban van, azt kizárólag belföldi tulajdonos társak esetén az Országos Takarékpénztár illetékes fiókjánál, külföldi tulajdonostárs esetében pedig a Pénzintézeti Központnál kell letétbe helyezni. A közös tulajdonban levő egyéb értékpapírt a Pénzintézeti Központnál kell letétbe helyezni.

148. §

A letétben levő értéktárgyak, értékpapírok áttétele és kiadása, valamint az értékpapírok, illetőleg azok névértékének és esetleges nyereményösszegének vagy kamatainak felvétele kérdésében a gyámhatóság a 142-147. §-okban foglaltak szerint jár el.

149. §

Biztosítékok letétbe helyezése (134. §) esetén a gyámhatóság ugyancsak e fejezet rendelkezései szerint jár el.

XVI. Fejezet

A számadási ügyek

A számadás előterjesztése

150. §

(1) A kiskorú (gondnokolt) vagyonának kezeléséről a számadásra kötelezett vagyonkezelő szülő, a gyám, a gondnok, az ügyeinek vitelében akadályozott személy gondnoka, az ideiglenes gondnok, a vagyonkezelő eseti gondnok és a zárgondnok (a továbbiakban: számadó) rendes számadást köteles adni.

(2) Eseti számadást kell adni a kiskorú (gondnokolt) gyámhatósági takarékbetétjéből kiutalt készpénz és az értékpapírok névértékének, nyereményösszegének vagy kamatainak felhasználásáról, illetőleg a gyámhatóság külön felszólítására is. A gyámhatóság a számadásra nem kötelezett szülő részére az eseti számadás alól felmentést adhat, ha a felhasználandó összeg esetenként a kétezer, évenként pedig a tízezer forintot nem haladja meg.

(3) Ha a gyám (gondnok) személyében változás történik, a volt gyám (gondnok) a gyámhatóságnak végszámadást köteles adni.

(4) A gyámhatóság (gondnokság) megszűnésekor a gyám (gondnok) a nagykorúvá lett (gondnokság alól mentesült) személynek tartozik végszámadással. Ha a gyámság megszűnésekor a kiskorú szülői felügyelet alá kerül, a végszámadást a gyámhatósághoz kell benyújtani.

(5) A gyámhatóság a kiskorúság (gondnokság) megszűnését megállapító határozatában figyelmezteti a nagykorúvá lett. (gondnokság alól mentesült) személyt, hogy, a volt vagyonkezelőt, szükség esetén számadási per útján, elszámoltathatja (162. §).

151. §

(1) A rendes számadást minden naptári évről a következő év február hó 15. napjáig kell a gyámhatósághoz benyújtani.

(2) Ha a kezelt vagyon a tízezer forint értéket, vagy az évi tiszta jövedelem a gyámolt (gondnokolt) teljes eltartási költségeit nem haladja meg, a gyámhatóság engedélyezheti a számadásnak legfeljebb háromévenként való elkészítését és benyújtását.

(3) A számadás alapja az előző és a számadás időpontjában készített leltár, tartalma a bevételek és a kiadások, melyeket okmányokkal kell bizonyítani.

(4) A naptári év végén készült leltárt két példányban, a bevételeket és a kiadásokat külön-külön kimutatásban felsoroló számadást pedig, a számadó által aláírva, egy példányban kell a gyámhatósághoz benyújtani. A bevételeket és a kiadásokat igazoló okmányokat a kimutatás sorrendjében kell a számadáshoz csatolni.

152. §

(1) Az eseti számadást a gyámhatóság által megállapított határidő alatt kell benyújtani.

(2) A végszámadás a vagyonkezelés egész időtartamára kiterjed és alapját a rendes számadások képezik. A gyámhatóságnak bemutatandó végszámadást a vagyonkezelés megszűnését követő hatvan nap alatt kell benyújtani.

153. §

A külföldi gyámja (gondnoka) által készített számadás elbírálása előtt be kell szerezni a számadás devizahatósági jóváhagyását. A gyámhatóság a devizahatósági jóváhagyás és az esetleges észrevételek közlése végett a számadást megküldi a Pénzintézeti Központnak. A Pénzintézeti Központ észrevételeit a gyámhatóság a számadás elbírálása során figyelembe veszi.

154. §

A számadást írásban kell a gyámhatósághoz benyújtani, a számadást azonban a gyámhatóság előtt szóbelileg is elő lehet terjeszteni. Ilyen esetben a számadásra vonatkozó adatokat jegyzőkönyvbe kell foglalni, és ehhez csatolni kell az összes bizonyító okmányt.

A számadás elbírálása

155. §

(1) A gyámhatóság a számadást - szükség esetén szakértő bevonásával - megvizsgálja abból a szempontból, hogy

a) a számadás számszakilag helyes-e, számadatai pontosan egyeznek-e a bizonyító okmányok adataival;

b) a bevételi és kiadási tételeknek megvannak-e a bizonyító okmányai;

c) a vagyonkezelés megfelelt-e a célszerű gazdálkodásnak;

d) a kiadások szükségesek voltak-e;

e) a számadó nem okozott-e szándékosan vagy gondatlanságból kárt a kiskorúnak (gondnokoltnak).

(2) A számadás elbírálása során a gyámhatóság felszólíthatja a tizenkettedik életévét betöltött kiskorút és szüleit, a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személyt, indokolt esetben a legközelebbi rokonokat is, hogy észrevételeiket a számadásra tizenöt nap alatt tegyék meg.

(3) Ha valamelyik számadási tételnek bármely okból nincs bizonyító okmánya, a tétel helyességét a gyámhatóság egyéb módon (érdekeltek, tanúk meghallgatása, helyszíni szemle stb.) állapítja meg.

156. §

Ha a számadásra észrevételt tettek, és annak helyességét és jóváhagyhatóságát vitássá teszik, ez észrevétel tárgyalására a gyámhatóság határnapot tűz ki. A tárgyalásra idézni kell a számadót és a 155. § (2) bekezdésében felsoroltakat.

157. §

(1) A gyámhatóság a számadónak a felmentést megadja, ha a számadást helyesnek találja, ha pedig a számadást hibásnak vagy hiányosnak találja, a számadót kötelezi, hogy a hiányként jelentkező összeget a határozat jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvbe helyezze el.

(2) Bevételi maradvány esetén intézkedni kell az összeg gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvbe helyezése felől.

Intézkedések a számadás elő nem terjesztése esetén

158. §

(1) Ha a számadó a számadást az előírt határidőre, illetőleg az ezt követő újabb felszólításra sem terjeszti elő, a gyámhatóság őt megidézi és tárgyaláson számoltatja el.

(2) Ha a számadó az idézésre nem jelenik meg, vagy megjelenik ugyan, de nem hajlandó elszámolni, a gyámhatóság a gyámot (gondnokot) tisztétől elmozdítja, illetőleg a szülőktől a vagyoni ügyekre vonatkozó törvényes képviseleti (vagyonkezelői) jogukat elvonja, különösen súlyos esetben pedig felügyeleti joguknak megszüntetése iránt pert indíthat [Csjt. 90. § (1) bek.], vagy a szülői felügyelet ideiglenes intézkedéssel való megszüntetését kérheti (Csjté. 13. §). A gyámhatóság az előbbi intézkedésektől függetlenül, sikkasztás, hűtlen kezelés, illetőleg hanyag kezelés (Btk. 292., 294. § és 298. §) bűntettének gyanúja esetén a számadó ellen feljelentést tesz.

159. §

(1) Ha a számadót a 158. §-ban foglalt intézkedésekkel sem lehet a számadás előterjesztésére szorítani, ellene pert kell indítani. A pert a gyámhatóság által kirendelt új gyám (gondnok, eseti gondnok) indítja meg, a gyámhatóság utasítására.

A keresetben kérni kell, hogy

a) a bíróság kötelezze a számadót számadásának tizenöt napon belül történő előterjesztésére, s ha annak nem tenne eleget,

b) állapítsa meg a bíróság, hogy a felperes által összeállított és a keresetben előterjesztett számadás a helyes.

(2) Az, aki nagykorúvá vált, vagy akinek gondnokság alá helyezését a bíróság megszüntette, maga dönt a számadási per megindítása felől.

160. §

(1) Ha a számadás elmulasztása miatt a községi vagy nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve intézkedik és a gyám (gondnok) elmozdítása, a szülők vagyoni ügyekre vonatkozó törvényes képviseleti jogának elvonása, vagy a szülői felügyelet megszüntetése iránt per kezdeményezése szükséges [158. § (2) bek.], ennek érdekében a járási gyámhatóságot megkeresi.

(2) A 159. § (1) bekezdésében feltüntetett intézkedéseket községekben és nagyközségekben - a járási gyámhatóság által kirendelt új gyám (gondnok, eseti gondnok) útján - a községi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve teszi meg.

Követelések érvényesítése a számadás elfogadása után

161. §

(1) A számadó és a kiskorú (gondnokolt) között a számadással kapcsolatban keletkezett követeléseket a számadás elfogadása után is lehet bírósági úton érvényesíteni.

(2) Az (1) bekezdésben említett követelések egy év alatt évülnek el. Ezt a határidőt a számadó felmentését kimondó vagy érdekeltet perre utasító határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani. Ha a követelés olyan tényen alapul, amely csak a határozat jogerőre emelkedése után volt felfedezhető, a határidőt a tény felfedezésétől kell számítani, kivéve, ha a követelés a rendes elévülés szabályai szerint már korábban elévült.

(3) A tiltott cselekményekből származó kártérítési követelések a rendes elévülési idő alatt évülnek el.

A számadó kártérítési kötelezettsége

162. §

(1) A számadó köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet a kiskorúnak (gondnokoltnak) jogellenesen okoz (Ptk. 339. §).

(2) A kártérítés iránti követelés érvényesítése bírói útra tartozik. Ha a gyámhatóság a szülői felügyelet megszüntetése iránt nem indít pert, vagy a gyámot (gondnokot) nem mozdítja el, a követelés érvényesítésére eseti gondnokot rendel.

XVII. Fejezet

Intézkedés a kiskorúak, gondnokoltak önjogúvá válásakor

163. §

Ha a gyámhatóság felügyelete a kiskorú (gondnokolt) önjogúvá válása miatt szűnik meg, a gyámhatóság haladéktalanul értesíti az önjogúvá váltat, hogy vagyona miből áll, és ki a vagyon kezelője, akitől annak átadását igényelheti.

164. §

(1) Ha az önjogúvá vált személynek ingatlan vagyona van, a gyámhatóság megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a kiskorúság bejegyzésének törlése céljából.

(2) Ha a bíróság a gondnokság alá helyezést megszüntető ítéletében a gondnokság ingatlannyilvántartási (telekkönyvi) bejegyzésének törlése iránt nem intézkedett, a gyámhatóság keresi meg a járási földhivatalt a bejegyzés törése céljából.

165. §

(1) Ha az önjogúvá váltnak gyámhatósági takarékbetétje és értékpapírja van, a gyámhatóság az önjogúvá válásról az illetékes OTP fiókot, illetőleg a Pénzintézeti Központot azzal értesíti, hogy azokkal a továbbiakban az önjogúvá vált rendelkezik.

(2) Ha az önjogúvá váltnak gyámhatósági letétben értéktárgya van, azok kiutalása iránt a gyámhatóság ugyancsak intézkedik.

(3) Zárolt belföldi forintszámlával vagy a devizahatóság által megjelölt egyéb számlával rendelkező kiskorú (gondnokolt) önjogúvá válása esetén a gyámhatóság értesíti a számlát vezető pénzintézetet.

XVIII. Fejezet

A kiskorúak, gondnokoltak biztosítási és lakásbérleti ügyei

166. §

A kiskorú biztosított életbiztosítási vagy balesetbiztosítási szerződésének érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a szerződést nem a törvényes képviselő köti [Ptk. 562. § (1) bek. és 568. § (1) bek. a) pont].

167. §

(1) A lakásügyi hatóság megkeresésére a külföldön, vagy ismeretlen helyen tartózkodó bérlőnek a lakásügyi hatóság által igénybevett lakásában levő ingóságok elszállítására és megőrzésére a gyámhatóság ügygondnokot rendel [1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 86. §].

(2) Az ügygondnoknak meg kell kísérelnie az ingóságok megőrzését. Ennek lehetetlensége esetén vagy ha a raktározás költségei az ingóságok értékét meghaladnák, az ügygondnok a gyámhatósághoz fordul felhatalmazásért az ingóságok értékesítésére. Az értékesítéshez a devizahatóság engedélye is szükséges, kivéve, ha a tulajdonos belföldön, ismeretlen helyen tartózkodik. A befolyt összegről az ügygondnok a devizahatóságnak és a gyámhatóságnak is elszámolni köteles [1974. évi 1. sz. tvr. 6. §, 1/1974. (I. 17.) PM számú rendelet 9. §].

(3) Ha az állami gondozásban levő kiskorú lakással rendelkezik, illetőleg lakásbérleti jogviszonyának folytatását az illetékes szakigazgatási szerv elismerte, a gyámhatóság - elsősorban a kiskorú tartásra kötelezhető hozzátartozója, vagy saját felhasználható vagyona, jövedelme terhére - az intézeti gyám útján, szükség esetén rendkívüli gyámügyi segély folyósításával gondoskodik a lakás fenntartásáról, a terhek fizetéséről, a kiskorú önjogúvá válásáig annak részére való biztosításáról.

ÖTÖDIK RÉSZ

A KISKORÚAK CSALÁDI JOGÁLLÁSA

XIX. Fejezet

A kiskorúak családi jogállásának rendezésével kapcsolatos ügyek

A családi jogállás rendezések megindítása

168. §

(1) A gyámhatóság a családi jogállás rendezésére irányuló eljárást

a) hivatalból indítja meg, ha az anyakönyvi kerület az 1974. évi június 1. napja után apa adatai nélkül anyakönyvezett gyermek születéséről értesítést küld, vagy ha más módon szerez tudomást ilyen gyermekről, feltéve, hogy a gyermek él;

b) kérelemre indítja meg az 1974. évi június hó 1. napja előtt apa adatai nélkül anyakönyvezett gyermek, valamint a meghalt gyermek, továbbá méhmagzat esetében.

(2) Ha eljárása során a gyámhatóság azt állapítja meg, hogy a gyermek meghalt, erről a születés helye szerint illetékes anyakönyvi kerületet értesíti.

Az apaként megjelölt férfi és az anya meghallgatása

169. §

(1) A gyámhatóság az apaként megnevezett férfit idézi és felszólítja az apai elismerő nyilatkozat megtételére, méhmagzat esetében azonban csak akkor, ha az anya a 175. §-ban megjelölt igazolásokat már bemutatta. Az apaként megnevezett férfit a gyámhatóság lehetőleg az anya jelenlétében hallgatja meg.

(2) Ha az apaként megnevezett személy nem lakik a gyámhatóság területén, a gyámhatóság a meghallgatás iránt a tartózkodási hely szerint illetékes gyámhatóságot vagy anyakönyvi kerületet keresi meg.

(3) A gyámhatóság - ha a kiskorú családi jogállását az apai elismeréssel addig nem rendezték - már az anya elsőízben történő meghallgatásakor jegyzőkönyvbe foglalja mindazokat az adatokat, amelyek ismerete esetleg a későbbiekben, a képzelt személy apaként való anyakönyvi bejegyzéséhez, illetőleg az apaság megállapítása iránti per megindításához szükségesek.

A teljes hatályú apai elismerés és feltételei

170. §

A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat az apaságot önmagában megállapítja. Az elismerés akkor lesz teljes hatályú, ha annak törvényes feltételei fennállnak, a nyilatkozatot a gyermek születése után vagy azt megelőzően, a születés és a fogantatás időpontja között személyesen tették, és azt a törvény által előírt hozzájáruló nyilatkozattal kiegészítették.

171. §

(1) Az apai elismerő nyilatkozat jegyzőkönyvbe foglalása előtt azt kell megvizsgálni, hogy

a) a nyilatkozat időpontjában nem kell-e más férfit a gyermek apjának tekinteni (Csjt. 35-36. §);

b) a nyilatkozó a gyermeknél legalább tizenhat évvel idősebb-e.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel fennállását a gyermek és a nyilatkozó személyi igazolványa, illetőleg születési anyakönyvi kivonata, ha pedig a gyermek még nem született meg, a nyilatkozó személyi igazolványa, illetőleg születési anyakönyvi kivonata, és a gyermek születésének - az illetékes rendelőintézet szülészeti és nőgyógyászati rendelése által igazolt - várható időpontja alapján kell megállapítani.

(3) Ha az apai elismerés feltételei fennállnak, a gyámhatóság az elismerő nyilatkozatot - a szükséges hozzájáruló nyilatkozatokkal együtt -két példányban jegyzőkönyvbe foglalja. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a gyermek családi nevére vonatkozó bejelentést is (Csjté. 9. §).

Hozzájárulás a korlátozottan cselekvőképes személy elismerő nyilatkozatához

172. §

(1) Az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához a gyámhatóság hozzájárulása szükséges, ha az elismerő nyilatkozatot tizenhatodik életévét betöltött kiskorú, vagy cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló személy tette, és a hozzájárulás megadására jogosult személy a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van, vagy a hozzájárulást nem adta meg [Csjt. 37. § (3) bek.].

(2) A hozzájárulás megadását a nyilatkozó, a gyermek vagy törvényes képviselője, továbbá a bíróság vagy az anyakönyvvezető kérheti. A hozzájárulás megadásának hivatalból is helye van. Azt, hogy a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van vagy a hozzájárulást nem adta meg, igazolni kell.

(3) A gyámhatóság a hozzájárulást csak akkor adhatja meg, ha a rendelkezésre álló adatokból valószínű, hogy a gyermek a nyilatkozótól származik.

Hozzájáruló nyilatkozatok az apái elismeréshez

173. §

(1) Az elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anya és ha a gyermeknek nem ő a törvényes képviselője, a gyermek törvényes képviselője, továbbá, ha a gyermek tizenhatodik életévét betöltötte, a gyermek hozzájárulása is.

(2) Ha az elismerő nyilatkozatot tizenhatodik életévét betöltött kiskorú, vagy cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló személy tette, az elismerő nyilatkozat csak akkor lesz teljes hatályú, ha ahhoz a nyilatkozó törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselők a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők, mindkét szülő hozzájárulása szükséges.

(3) Ha a hozzájáruló nyilatkozatot az elismerés alkalmával teszik meg, azt folytatólagosan az elismerést tartalmazó jegyzőkönyvbe kell foglalni, egyébként külön jegyzőkönyvet kell készíteni.

Hozzájárulás az elismerő nyilatkozathoz, az anya vagy a gyermek helyett

174. §

(1) Ha az anya nem él, vagy nyilatkozatának megtételében tartósan gátolva van [Csjt. 37. § (4) bek.], az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához a gyámhatóság hozzájárulását a nyilatkozó, a gyermek, illetőleg törvényes képviselője, továbbá a bíróság vagy az anyakönyvvezető kérheti. Azt, hogy az anya nem él vagy nyilatkozatának megtételében tartósan gátolva van, igazolni kell.

(2) Ha a gyámhatóság hozzájárulása azért szükséges, mert a gyermek nem él, vagy nyilatkozatának megtételében tartósan gátolva van, a gyámhatóság hozzájárulását a nyilatkozó vagy az anya kérheti. Egyebekben az (1) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Intézkedések a gyermek születése előtt

175. §

(1) Ha az anya a gyermek születése előtt fordul a gyámhatósághoz azzal a kérelemmel, hogy az általa apaként megnevezett férfit szólítsa fel születendő gyermeke elismerésére, a gyámhatóság az anya terhességét és a szülés várható legkésőbbi időpontját körzeti vagy szakorvosi bizonyítvánnyal igazoltatja, és az apaként megjelölt férfit e bizonyítványok bemutatása után meghallgatja.

(2) Ha a születendő gyermek anyja még kiskorú vagy gondnokság alatt áll, a gyámhatóság a méhmagzat részére - az elismerés teljes hatályához szükséges hozzájáruló nyilatkozat megtétele céljából - gondnokot rendel (Ptk. 10. §). Ezt az eljárást akkor is le kell folytatni, ha az anya a gyermek születése idején előreláthatóan már nagykorú lesz.

Intézkedések a családi jogállás rendezésére irányuló pereknél

176. §

(1) Családi jogállás rendezésére irányuló a per, ha tárgya annak megállapítása, hogy

a) a gyermeknek ki az apja;

b) a gyermek apjának az anya utólagos házassága folytán az anya férjét kell tekinteni;

c) az anya férje vagy volt férje a gyermeknek nem apja;

d) az, aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak elismerte, a gyermeknek nem apja;

e) az apai elismerő nyilatkozatnak a törvényes előfeltételek hiányában nincs teljes hatálya;

f) a gyermeknek ki az anyja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti perekben a szülők gyermekük törvényes képviselőjeként nem járhatnak el, pert gyermekük nevében nem indíthatnak és a per megindítására gyermekük nevében meghatalmazást adhatnak (Csjt. 87. §). Ha ilyen per megindítása szükséges, a gyámhatóság a törvényes képviselet ellátása céljából eseti gondnokot rendel ki. A gyámhatóság, ha indokoltnak látja eseti gondnokot rendelhet ki a gyámság alatt álló kiskorú részére is az (1) bekezdés szerinti perekben való képviseletére [48. § (1) bek. a) pont].

177. §

(1) A családi jogállás rendezése iránti perek megindításához az eseti gondnok kirendelését az anya és a tizenkettedik életévét betöltött gyermek kérhetik, azonban az eseti gondnok kirendelésének hivatalból is helye van.

(2) Ha az eseti gondnok kirendelése iránti kérelem a 176. § (1) bekezdésének c)-e) pontjaiban felsorolt perekkel kapcsolatos, a gyámhatóság különös gonddal vizsgálja azt, hogy a per megindítása a kiskorú érdekében áll-e. Ha a gyámhatóság megítélése szerint az nem áll a kiskorú érdekében, az eseti gondnok kirendelése iránti kérelmet elutasítja.

178. §

(1) A családi jogállás rendezésére irányuló pert a cselekvőképtelen jogosult helyett, a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselője (gyám, gondnok, eseti gondnok) indíthatja meg. A korlátozottan cselekvőképes jogosult pedig a pert törvényes képviselőjének a hozzájárulásával csak maga indíthatja meg. (Csjt. 44. §).

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéséhez képest a gyámhatóság hozzájárulása akkor is szükséges, ha a tizenkettedik életévét még be nem töltött gyermek helyett gyámja vagy a részére kirendelt eseti gondnok kívánja a családi jogállás rendezése iránti pert megindítani.

179. §

(1) Ha korlátozottan cselekvőképes jogosult törvényes képviselője a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéséhez képest a gyámhatóság hozzájárulása szükséges, ha a családi jogállás rendezése iránti pert

a) a tizenkettedik életévét betöltött kiskorú kívánja megindítani és a gyámja a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van vagy a hozzájárulást nem adja meg;

b) a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló jogosult kívánja indítani, és gondnoka a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van vagy a hozzájárulást nem adja meg.

180. §

A gyámhatóság annak eldöntésénél, hogy a hozzájárulást megadja-e, azt vizsgálja, hogy a per megindítása a kiskorú, a gondnokság alatt álló érdekében áll-e.

XX. Fejezet

A képzelt szülők és képzelt apa adatainak megállapításával kapcsolatos ügyek

A képzelt szülők adatainak megállapítása

181. §

(1) A gyámhatóság képzelt személyeket állapít meg szülőként az ismeretlen szülőktől származó gyermek részére [Csjt. 41. § (1) bek.], ha az anyakönyvvezető értesítése szerint a gyermek kilétének megállapítása iránti vizsgálat nem vezetett eredményre.

(2) Ha az ismeretlen szülőktől született gyermek születését 1953. január 1. előtt anyakönyvezték, az (1) bekezdés szerinti eljárás csak kérelem alapján indítható meg.

182. §

(1) A gyámhatóság a vizsgálat eredményét tartalmazó iratok beérkezése után az anyakönyvi bejegyzés céljára megállapítja

a) a gyermek születési helyét, évét, hónapját, napját;

b) a gyermek családi és utónevét;

c) az apa családi és utónevét, születési helyét, évét, hónapját, napját, foglalkozását és lakóhelyét;

d) az anya családi és utónevét, születési helyét, évét, hónapját, napját, foglalkozását és lakóhelyét;

(2) Az adatokat a valószínűségnek megfelelően kell megállapítani. Ha a gyermek családi neve ismeretes, az apa családi nevéül ezt a nevet kell megállapítani. Egyébként a bejegyzéshez szükséges adatokat a gyámhatóság belátása szerint állapítja meg, de azoknak mások jogos érdekeit nem szabad sérteni, és a gyermek megtalálásának körülményeire sem szabad utalni, valamint nem állapítható meg olyan családi és utónév sem, amely a gyermekre sérelmes.

A képzelt apa adatainak megállapítása

183. §

A gyámhatóság a születési anyakönyvben apa adatai nélkül bejegyzett gyermek részére képzelt személyt állapít meg apaként,

a) ha ezt a harmadik életévét még be nem töltött gyermek anyja bármikor kéri;

b) a gyermek harmadik életévének betöltése után hivatalból, ha születését 1947. május 31. után anyakönyvezték és apaság megállapítása iránti per nincs folyamatban;

c) ha ezt olyan személy kéri, akinek születését 1947. június 1. előtt jegyezték be az anyakönyvbe.

184. §

(1) Az anya kérelméről, illetőleg meghallgatásáról a jegyzőkönyvet az anyakönyvvezető, vagy a gyámhatóság veszi fel. Ha az anya él és belföldön ismert helyen tartózkodik, a gyámhatóság őt lehetőleg meghallgatja. Ha az anya nem hallgatható meg, vagy meghallgatása céljából nem jelenik meg, a távolmaradást nem menti ki, a gyámhatóság beszerzi az anya születési anyakönyvi másolatát. Ha azt külföldről kellene beszerezni, a gyámhatóság egyéb módon (lakónyilvántartó könyvből, személyi igazolványt kiállító szerv közléséből) is megállapíthatja a szükséges adatokat.

(2) A gyámhatóság - lehetőleg az anyával egyetértésben - állapítja meg az anyakönyvbe apaként bejegyzendő személy

a) családi és utónevét;

b) születési helyét, évét, hónapját, napját;

c) foglalkozását;

d) lakóhelyét, továbbá a gyermek családi nevét a képzelt személy adatainak bejegyzése után.

(3) A képzelt apa családi nevéül az anya legközelebbi ismert anyai ági férfi felmenőjének családi nevét kell megállapítani. Az anya kérelmére azonban a gyámhatóság az apa családi nevéül megállapíthatja

a) az anya családi nevét;

b) az anya által megjelölt más családi nevet, feltéve, hogy az más jogos érdekeit nem sérti. Ebben az esetben sem állapítható meg azonban olyan családi név, amely a gyermek érdekeit sérti. Nem állapítható meg családi névként annak a férfinak a családi neve, akivel szemben az apaság megállapítása iránt per volt folyamatban és a bíróság a keresetet jogerős ítéletével elutasította, vagy akinek tartási kötelezettségét a bíróság a Csjté. 43. § (1) bekezdése alapján állapította meg:

c) ha az apa megállapítása iránt per van folyamatban, a gyámhatóság a képzelt apa megállapítása iránti eljárást a bíróság jogerős határozatáig felfüggeszti.

A gyámhatóság a képzelt apa személyi adatait - mások jogos érdekeinek sérelme nélkül - belátása szerint, azonban a foglalkozást a gyermek születésének időpontjában fennállott viszonyoknak megfelelően, a lakóhelyet az anyáéval azonosan állapítja meg.

(4) A nagykorú személy a családi nevére vonatkozó bejelentést maga teheti meg.

(5) Ha a gyermek születését az anyakönyvbe 1953. január 1. napja előtt jegyezték be, a gyámhatóság a (2) bekezdésben megjelölt adatokon felül a határozatban még az anya születési helyét, évét, hónapját és napját is közli.

XXI. Fejezet

Az örökbefogadási és örökbefogadás felbontási ügyek

Az örökbefogadási eljárás megindítása

185. §

Az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárást a gyámhatóság csak az ügyfél kérelmére indítja meg.

186. §

(1) A gyámhatóság a határozathozatal előtt meghallgatja

a) az örökbefogadót;

b) az örökbefogadandó vér szerinti szülőjét;

c) a gyámot vagy eseti gondnokot, ha nem a szülő a törvényes képviselő;

d) a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló vér szerinti szülő gondnokát, illetőleg ha a vér szerinti szülő cselekvőképtelen ugyan, de nincs gondnokság alá helyezve, a részére kirendelt ideiglenes vagy eseti gondnokot;

e) az örökbefogadandót, ha tizenkettedik életévét betöltötte;

f) az egyedülálló örökbefogadó együttélő házastársát.

(2) Nem kell meghallgatni

a) a vér szerinti szülőt, ha cselekvőképtelen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, illetve ha a hozzájáruló nyilatkozatát a Csjt. 48. § (3) bekezdésének megfelelően tette meg;

b) állami gondozott kiskorú örökbefogadása alkalmával a vér szerinti szülőt a R. 14. § (2) bekezdése b)-d) pontjában foglaltak esetén;

c) az örökbefogadandót, ha a gyámhatóság rendelkezése értelmében a nyilatkozatokat a kiskorú helyett, a törvényes képviselőnek kell megtennie [Csjt. 59. § (3) bek.], így különösen, ha az örökbefogadó szülőket vér szerinti szüleinek ismeri;

d) a külföldön élő és ott nyilatkozatot tett ügyfelet, vagy vér szerinti szülőt, ha nyilatkozatát közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták és nemzetközi szerződés vagy viszonossági gyakorlat eltérő rendelkezése hiányában azt - ott, ahol működik - a magyar külképviseleti hatóság hitelesítette, illetőleg felül hitelesítette;

e) az örökbefogadó házastársát, ha nyilatkozatát közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalva csatolták.

187. §

(1) A gyámhatóság a meghallgatás során jegyzőkönyvbe foglalja

a) az ügyfeleknek az örökbefogadás engedélyezése iránti kérelmét;

b) az ügyfeleknek arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy mi az örökbefogadás oka, valamint, hogy az örökbefogadás mennyiben szolgálja a kiskorú érdekét;

c) az ügyfeleknek azt a nyilatkozatát, hogy az örökbefogadás joghatásait [Csjt. 51., Ptk. 617. és 618. §, 1960. évi 12. számú tvr. 10-11. §] tudomásul vették;

d) az örökbefogadó nyilatkozatát arról, hogy vér szerinti szülőként való anyakönyvi bejegyzése mellőzését kéri-e;

f) az örökbefogadónak büntetőjogi felelőssége tudatában tett azt a nyilatkozatát, hogy a Csjt. 47. §-ának (2) bekezdésében megjelölt tiltó rendelkezés hatálya alá tartozik-e;

g) az örökbefogadandó szülőjének, valamint a házasságban élő örökbefogadó együttélő házastársának az örökbefogadáshoz való hozzájáruló nyilatkozatát.

(2) A nyilatkozatot nem lehet feltételhez kötni.

(3) Az örökbefogadás engedélyezése iránti kérelem [aj pont], valamint a hozzájáruló nyilatkozat [g) pont] a gyámhatóság örökbefogadást engedélyező határozatának jogerőre emelkedéséig visszavonható. Ez esetben az eljárást meg kell szüntetni.

(4) A hozzájáruló nyilatkozat nem vonható vissza, ha azt a Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint tették meg, vagy az intézeti gyámság alatt álló kiskorú örökbefogadása esetén, ha az állami gondozásba vételt megelőzően a vér szerinti szülőt meghallgatták és gyermeke örökbeadásával egyetértett.

(5) Ha az egyik szülő kéri gyermeke örökbefogadásának engedélyezését, és a 187. § (1) bekezdés b) pontjára vonatkozó meghallgatása során a másik szülő nem járul hozzá a gyermek örökbefogadásához, a gyámhatóság meghallgatja, jegyzőkönyvbe foglalja indokait és felhívja bizonyítékainak megjelölésére. Figyelmezteti a szülőt, hogy a gyámhatóság pótolhatja hozzájáruló nyilatkozatát, és engedélyezheti a kiskorú örökbefogadását. A figyelmeztetést jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(6) Az ügyfeleket a gyámhatóság személyesen, indokolt esetben külön-külön hallgatja meg. Az örökbefogadandó kiskorút a többi érdekelt távollétében kell meghallgatni.

188. §

(1) Az örökbefogadás engedélyezéséhez nincs szükség annak a szülőnek a hozzájárulására

a) aki szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírói ítélet hatálya alatt áll;

b) akinek szülői felügyelete a gyermek feletti intézeti gyámság miatt szünetel;

c) aki cselekvőképtelen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik;

d) aki gyermeke örökbefogadásához már hozzájárult úgy, hogy az örökbefogadó személyét vagy személyi adatait nem ismeri [(Csjt. 48. § (3) bek.].

(2) Ha a szülőnél nem állnak fenn az (1) bekezdés korlátozó feltételei és az örökbefogadáshoz alapos ok nélkül nem járul hozzá, a hozzájáruló nyilatkozat hiányát a gyámhatóság az örökbefogadást engedélyező határozatban pótolhatja [193. § (2) bek.].

(3) Az örökbefogadás engedélyezéséhez nincs szükség az örökbefogadó házastársának hozzájárulására, ha a házastársak között az életközösség megszűnt, vagy a házastárs cselekvőképtelen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik.

(4) Az ismeretlen helyen tartózkodás tényének megállapítására a 19. §-ban foglaltak az irányadók.

189. §

(1) Az örökbefogadási eljárás során be kell szerezni

a) az örökbefogadandó és az örökbefogadó születési, illetőleg házassági anyakönyvi másolatát;

b) halotti anyakönyvi kivonatot, ha az örökbefogadandó szülei nem élnek;

c) a szülői felügyelet megszüntetését, vagy a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést kimondó jogerős bírói ítéletet, ha a szülői vagy házastársi hozzájárulásra ezért nincs szükség (188. §);

d) az örökbefogadók kereseti és vagyoni viszonyait igazoló munkáltatói bizonyítványt, illetőleg adó- és értékbizonyítványt;

e) körzeti vagy hatósági orvosi bizonyítványt az örökbefogadók és az örökbefogadandó egészségi állapotáról;

f) az illetékes nevelési tanácsadó - ennek hiányában valamely oktatási, nevelési vagy egészségügyi intézmény pszichológusának - szakértői véleményét;

g) az örökbefogadó és házastársa között az életközösség megszűnését igazoló hatósági bizonyítványt.

(2) Az eljárás során be kell mutatni

a) mindazoknak a személyi igazolványát, akiket a 186. § szerint meg kell hallgatni, a személyazonosság, a magyar állampolgárság, a családi állapot és az eljáráshoz szükséges egyéb személyi adatok megállapítása céljából;

b) a gyámot vagy eseti gondnokot kirendelő jogerős határozatot, ha nem a vér szerinti szülő a törvényes képviselő;

c) a gondnokot kirendelő jogerős határozatot, ha a vér szerinti szülő cselekvőképességet kizáró gondnokság alá van helyezve;

d) az ügyfelek külföldi állampolgárságát igazoló okmányokat (21. §).

(3) A születési és házassági anyakönyvi kivonatnak három hónapnál nem régebbi keletűnek kell lennie. Az (1) bekezdés c) és a (2) bekezdés b) és c) pontjaiban felsorolt, valamint az örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges egyéb okiratokat a gyámhatóság - szükség esetén - hivatalból szerzi be.

190. §

(1) A gyámhatóság az eljárás során környezettanulmány útján győződik meg arról, hogy az örökbefogadandó fejlődése, eltartása és helyes irányú nevelése az örökbefogadónál biztosított-e, valamint, hogy a kiskorúnak az örökbefogadó által történt gondozásbavétele óta a kiskorú beilleszkedett-e a családi körbe, - illetőleg erre utaló jelek mindkét részről tapasztalhatók-e.

(2) A gyámhatóság az eljárás során megfelelő módon meggyőződik arról, hogy az örökbefogadók alkalmasak-e az örökbefogadásra. Ennek érdekében a gyámhatóság a 189. § (1) bekezdés d), e), f) pontjaiban és az (1) bekezdésben megjelölt bizonyítási eszközök mellett egyéb bizonyítást (tanúk meghallgatása, védőnő, pedagógus véleményének beszerzése stb.) is elrendelhet vagy a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök értékelésére szakértőt is alkalmazhat.

191. §

(1) Az ügyfelek magyar állampolgárságát a határozathozatal előtt kell megállapítani.

(2) Ha az ügyfelek magyar állampolgársága nem valószínűsíthető, illetőleg külföldi állampolgársága nem állapítható meg, a gyámhatóság az iratokat az állampolgárság megállapítása céljából a belügyminiszterhez terjeszti fel.

(3) Ha az örökbefogadó az iratok, illetőleg a belügyminiszter megállapítása szerint külföldi, kétes (vitás) állampolgárságú, vagy hontalan személy, az iratokat határozathozatal előtt az oktatási miniszterhez kell felterjeszteni.

(4) Ha az örökbefogadandó külföldi állampolgár, a gyámhatóság az örökbefogadó meghallgatása, az iratok csatolása és bemutatása, valamint a környezettanulmány után az eljárást a honosítási eljárás befejezéséig (1957. évi VI. tv. 4. §) felfüggeszti. A felfüggesztő határozatban meg kell állapítani, hogy az örökbefogadás engedélyezése a honosítás esetén nem ütközik akadályokba és vagy fel kell szólítani az örökbefogadót a honosítás kérelmezésére, vagy a honosításhoz szükséges iratokat - ha rendelkezésre állnak - fel kell terjeszteni a belügyminiszterhez. Ha a külföldi állampolgár kiskorú örökbefogadása engedélyezésének feltételei nem állnak fenn, a kérelmet el kell utasítani.

192. §

Ha az örökbefogadás engedélyezése iránti kérelmet még a kiskorúság idején előterjesztették és az engedélyezés az ügyfeleken kívülálló okból nem történt meg, az örökbefogadandó nagykorúsága az eljárás befejezését nem gátolja.

Döntés az örökbefogadási ügyekben

193. §

(1) Az örökbefogadást csak akkor lehet engedélyezni, ha

a) az örökbefogadást az ügyfelek egyetértőleg kérik:

b) az örökbefogadandó nem külföldi állampolgár és az eljárás megindításakor még kiskorú;

c) az örökbefogadó cselekvőképes személy és nem áll szülői felügyelet megszüntetését vagy közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírói ítélet hatálya alatt;

d) az örökbefogadáshoz az örökbefogadandó szülője, törvényes képviselője, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársa - a 188. §-ban felsorolt esetek kivételével - hozzájárult;

e) az örökbefogadók házastársak;

f) az örökbefogadás az örökbefogadandó érdekében áll, közérdeket nem sért, az örökbefogadó és az örökbefogadandó között családi kapcsolat létesítésére alkalmas.

(2) A gyámhatóság a szülő hozzájáruló nyilatkozata hiányában is engedélyezheti az örökbefogadást [Csjt. 48. § (4) bek.], ha vizsgálata és mérlegelése alapján megállapítható, hogy a szülő

a) a gyermekkel szembeni kötelességeit (tartás stb.) nem teljesítette;

b) a gyermekkel nem érintkezett, nevelésének, fejlődésének elősegítését elmulasztotta vagy azt helytelen irányba befolyásolta;

c) gyermekével szemben bűncselekményt követett el vagy annak elkövetésére akarta rábírni;

d) gyermeke anyagi érdekeit súlyosan veszélyeztette.

(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással csak akkor engedélyezhető az örökbefogadás, ha a szülő az ott megjelölteket huzamosabb időn keresztül és önhibájából - a másik szülőnek vagy hozzátartozójának felróható magatartása nélkül - mulasztotta el.

(4) A szülő hozzájáruló nyilatkozatának pótlását az örökbefogadást engedélyező határozat rendelkező részében [196. § h) pont] kell kimondani, az indokolásban pedig ki kell fejteni az erre vonatkozó bizonyított tényállást.

194. §

(1) Az örökbefogadás fennállása alatt a kiskorú újabb örökbefogadása az örökbefogadó életében csak akkor engedélyezhető, ha az új örökbefogadó a korábbi örökbefogadónak a házastársa.

(2) Az örökbefogadó halála után a gyámhatóság engedélyezheti az örökbefogadottnak más személy által történő ismételt örökbefogadását, ha annak feltételei egyébként fennállnak.

195. §

(1) Az örökbefogadandó családi neveként általában az örökbefogadó családi nevét kell megállapítani.

(2) Ha az örökbefogadó nő a házasságra utaló toldással, akár anélkül férje (volt férje) nevét viseli, az örökbefogadott új családi nevéül - az örökbefogadó választása szerint - vagy a férje (volt férje) vagy az örökbefogadó családi nevét kell megállapítani. Ugyanazon örökbefogadó által örökbefogadott több gyermek nevéül csak azonos családi név állapítható meg.

(3) Egyedülálló által történő örökbefogadás esetében a másik vér szerinti szülőként képzelt személyt kell megállapítani és az anyakönyvbe bejegyezni. A képzelt személy adatait a gyámhatóság - az örökbefogadó meghallgatása után, mások, különösen a gyermek jogos érdekeinek sérelme nélkül - belátása szerint állapítja meg.

(4) Közös gyermekké fogadás esetén az örökbefogadóknak az örökbefogadási kérelemben nyilatkozniuk kell arra, hogy az örökbefogadott melyik örökbefogadó családi nevét viselje. Ha a házastársak a gyermeket nem együtt fogadják örökbe, megegyezésük hiányában a gyermek a korábbi örökbefogadó családi nevét viseli.

(5) A gyámhatóság kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadandó megtarthassa eddigi családi nevét.

(6) A gyámhatóság az örökbefogadók kérelmére és kívánsága szerint engedélyezheti az örökbefogadott utónevének megváltoztatását [Csjt. 53. § (5) bek.]. Nem szabad megállapítani olyan utónevet, amely a gyermek érdekeit sérti.

(7) Az örökbefogadott családi és utónevét az örökbefogadást engedélyező határozatban kell megállapítani [196. § c) pont].

196. §

Az örökbefogadást engedélyező határozat rendelkező részének tartalmaznia kell

a) az örökbefogadandó családi és utónevét, születési helyét és idejét, születési bejegyzésének anyakönyvi folyószámát;

b) az örökbefogadó nevét, születési helyét és idejét, foglalkozását és lakóhelyét, ez utóbbi adatokat az örökbefogadandó születése időpontjában fennállott állapotnak megfelelően is;

c) az örökbefogadandó családi és utónevét az örökbefogadás után;

d) egyedülálló örökbefogadó esetén, az anyakönyvbe bejegyzendő képzelt személy adatait;

e) ha az örökbefogadott az örökbefogadás után is meg kívánja tartani addigi családi nevét, a kérelmező nevét és a gyámhatóság engedélyét;

f) annak megállapítását, hogy az örökbefogadás az engedélyező határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba [Csjt. 50. § (1) bek.], illetőleg, ha az örökbefogadó az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai már az örökbefogadók halálával beállnak;

g) annak megállapítását, hogy az örökbefogadás folytán a vér szerinti családi jogállásból származó felügyeleti és tartási jogok, valamint kötelességek - a gyermek vér szerinti szülőjének házastársa által történő örökbefogadás esetét kivéve -megszűnnek;

h) azt, hogy a gyámhatóság a szülő hozzájáruló nyilatkozatának pótlásával engedélyezi az örökbefogadást.

A gyermek örökbefogadása, ha a vér szerinti szülők az örökbefogadók személyét nem ismerik

197. §

Az örökbefogadás általános eljárási szabályait - a 198-204. §-okban foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni, ha a szülő úgy ad hozzájáruló nyilatkozatot gyermeke örökbeadásához, hogy az örökbefogadó személyét nem ismeri [Csjt. 48. § (3) bek.].

198. §

(1) Ha a szülő az örökbefogadó nevének és személyi adatainak ismerete nélkül járul hozzá gyermeke örökbeadásához, az erre vonatkozó nyilatkozat csak akkor érvényes, ha azt

a) mind a két szülő a gyermek születése után legalább hat hónappal tette meg, kivéve, ha valamelyikükkel szemben nem állnak fenn a 188. § (1) bekezdésének feltételei;

b) a szülő lakóhelye szerint illetékes gyámhatóság előtt tették meg és azt jegyzőkönyvbe vették, illetőleg, ha azt egyébként közokiratba (közjegyző, bíróság, más hatóság előtt) foglalták.

(2) Csak az egyik szülő nyilatkozata szükséges, ha a másik szülő ismeretlen, ismeretlen helyen tartózkodik, cselekvőképtelen vagy nem él.

(3) A nyilatkozat előtt a szülőt fel kell világosítani a nyilatkozat jogkövetkezményeiről és arról, hogy ezzel gyermekéről lemond. A nyilatkozatot jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(4) E nyilatkozatot visszavonni nem lehet.

199. §

(1) Az érvényes nyilatkozat megtételének időpontjától kezdődően a szülő felügyeleti joga szünetel. Ilyen esetben a gyámhatóság a szülő láthatási jogát megvonja.

(2) A gyermek törvényes képviseletéről - szükség esetén intézeti elhelyezéséről - a gyámhatóság gondoskodik.

(3) Ilyen esetben az intézeti elhelyezés költségeihez nem lehet megállapítani hozzájárulást.

200. §

(1) Ha a nyilatkozattól számított 1 éven belül a gyermek örökbeadása nem történt meg, vagy erre vonatkozóan eljárás nincs folyamatban, illetőleg a gyermek időközben felismert fogyatékosságai (gyógyíthatatlan betegség, fogyatékosság stb.) miatt nincs is kilátás örökbeadására, a gyámhatóság a vér szerinti szülőt ismételten meghallgatja, hogy nyilatkozatát fenntartja-e, vagy gyermekét saját gondozásba veszi.

(2) Ha a szülő gyermekét saját gondozásába veszi, a gyámhatóság - a tényállás tisztázása után - intézkedik az eseti gondnok (201. §) felmentéséről, az intézeti elhelyezés (199. §) megszüntetéséről, a gyermeknek a szülőhöz történő elhelyezéséről.

(3) Ha a szülő az (1) bekezdés szerinti meghallgatása során nyilatkozatát továbbra is fenntartja, vagy ha a gyermek a szülőnél nem helyezhető el, a gyámhatóság intézkedik az állami gondozás elrendeléséről. Ebben az esetben nem lehet megállapítani állami gondozási díjat.

201. §

(1) A 198. § szerinti nyilatkozat megtétele után a gyermek törvényes képviseletének biztosításáról, a gyámhatóság eseti gondnok kirendelésével gondoskodik.

(2) A gyámhatóság az eseti gondnokot határozatában figyelmezteti a törvényes képviselettel járó kötelezettségek mellett arra, hogy a gyermek örökbeadásával járó intézkedései titkosak, a gyermek elhelyezéséről, az örökbefogadók személyéről senkinek sem adhat felvilágosítást. Az eseti gondnokot kirendelő határozatot nem szabad a vér szerinti szülőnek megküldeni.

202. §

(1) Az első fokú gyámhatóság az örökbefogadási szándékkal jelentkezőket - alkalmasságuk megvizsgálása [189. § (1) bek. a), d), e), f) és g) pont, 190. §] után - nyilvántartásba veszi és annak egy példányát megküldi a fővárosi, megyei gyámhatóságnak. A nyilvántartást szolgálati titokként kell kezelni.

(2) Ha az első fokú gyámhatóság nyilvántartásában nincs örökbefogadni szándékozó és valamely vér szerinti szülő a Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint hozzájáruló nyilatkozatot tesz, megkeresi a fővárosi, megyei gyámhatóságot örökbefogadni szándékozók adatainak közlése végett. Így kell eljárni akkor is, ha az adott gyermek örökbefogadására a nyilvántartásában szereplő örökbefogadni szándékozók közül előreláthatóan egyik sem alkalmas.

(3) A fővárosi, megyei gyámhatóság által megjelölt örökbefogadni szándékozót az első fokú gyámhatóság akkor is értesíti az örökbefogadás lehetőségéről, ha az nem lakik az illetékességi területén, és felhívja, hogy jelenjen meg az eljárás megindításához szükséges nyilatkozat megtétele, a gyermek megismerése és esetleges gondozásba vétele érdekében.

(4) Biztosítani kell, hogy a vér szerinti szülők és rokonaik az örökbefogadni szándékozók személyét ne ismerhessék meg.

203. §

A gyámhatóság megkeresheti az anya- és csecsemővédelmi intézményeket, valamint a gyermek- és ifjúságvédő intézetet is, a nyilvántartásukban szereplő örökbefogadni szándékozók vagy azon vér szerinti szülők adatainak közlése végett, akik tudomásuk szerint a Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint hozzájáruló nyilatkozatot szándékoznak tenni.

204. §

(1) A Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint megtett nyilatkozat alapján indult örökbefogadási eljárás titkos.

(2) A vér szerinti szülőket az örökbefogadás engedélyezéséről értesíteni, részükre a határozatot megküldeni nem szabad. A határozattal szemben jogorvoslattal nem élhetnek.

(3) Az örökbefogadás engedélyezésével kapcsolatos iratokat szolgálati titokként - a titkos ügykezelésre vonatkozó szabályok szerint - kell kezelni.

Az intézeti gyámság alatt álló kiskorú örökbefogadása

205. §

Állami gondozott kiskorú örökbefogadása esetén az örökbefogadás általános eljárási szabályait -a 206-209. §-okban foglalt - eltérésekkel kell alkalmazni.

206. §

A gyámhatóság az intézeti gyám útján beszerzi az örökbefogadandó állami gondozott kiskorú egészségi állapotára vonatkozó orvosi igazolást, valamint személyiségfejlődésére vonatkozó pedagógiai véleményeket. Ezeket az örökbefogadókkal ismerteti és ennek megtörténtét jegyzőkönyvbe foglalja.

207. §

(1) Ha a vér szerinti szülő gyermekének örökbefogadása felől történő meghallgatása céljából nem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki, a gyámhatóság a második idézésben figyelmezteti őt arra, hogy ismételt távolmaradása esetében meghallgatása nélkül dönt az örökbefogadás felől.

(2) Ha a vér szerinti szülő tiltakozik az örökbefogadás ellen, a gyámhatóság gondosan mérlegeli a nyilatkozatot abból a szempontból, hogy a kiskorú érdekét szolgálja-e.

(3) A szülő tiltakozása ellenére is engedélyezheti a gyámhatóság az állami gondozott kiskorú örökbefogadását, ha azt állapítja meg, hogy az állami gondozás a szülő magatartása miatt nem szüntethető meg, és az örökbefogadás kétséget kizáróan a kiskorú érdekében áll. Az állami gondozás feltételeinek fennállását, az összes körülmény gondos mérlegelésével, a szülő helyzetének mélyreható és körültekintő vizsgálata alapján, elsősorban a kiskorú érdekeinek szem előtt tartásával kell megállapítani.

(4) Az örökbefogadás engedélyezése különösen akkor indokolt, ha a szülő hibájából, erkölcsi magatartása, gondatlansága, vétkessége következtében került sor az állami gondozásra, annak fenntartása továbbra is szükséges, továbbá ha gyermekéről az állami gondozás jogerős elrendelése óta legalább egy éven át önhibájából rendszeresen nem érdeklődött, vele nem tartotta a kapcsolatot, a gyermek pedig az örökbefogadó családjába már beilleszkedett.

(5) Nem jelenti a szülő és a gyermek rendszeres kapcsolatának megvalósulását, ha arra a (4) bekezdésben jelölt időn belül csak egy-két alkalommal került sor és a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a szülő a jövőben sem képes magatartásán változtatni.

(6) Azt, hogy a szülő kísérletet tett-e a gyermekkel való kapcsolat megteremtésére, mind a szülőnek, mind az intézeti gyámnak bizonyítania kell.

208. §

(1) Az állami gondozott kiskorú örökbefogadásának engedélyezése tárgyában a gyámhatóság külön-külön határozatot hoz

a) a vér szerinti szülők, az intézeti gyám;

b) az örökbefogadó szülők számára.

(2) A vér szerinti szülőnek és az intézeti gyámnak küldendő határozatban nem szabad feltüntetni az örökbefogadó nevét és egyéb adatait.

(3) Az örökbefogadást engedélyező mindkét határozatban intézkedni kell a szülő, a nagyszülő (más közeli rokon) gyermekkel való érintkezési jogának megvonása felől.

(4) Az örökbefogadásról a vér szerinti szülőt értesíteni és a határozatot részére megküldeni nem kell, ha hozzájáruló nyilatkozatát a Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint adta meg.

209. §

(1) Az állami gondozott kiskorú örökbefogadásával kapcsolatos iratokat szolgálati titokként - a titkos ügykezelésre vonatkozó szabályok szerint -kell kezelni.

(2) Az állami gondozott kiskorú örökbefogadása ügyében a gyámhatóság soronkívül intézkedik.

Az örökbefogadás felbontása

210. §

A gyámhatóság az örökbefogadás felbontását az ügyfelek kölcsönös kérelme alapján engedélyezheti abban az esetben is, ha az örökbefogadott már nagykorú (Csjt. 56. §).

211. §

Az örökbefogadás felbontásával kapcsolatos eljárásban az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás szabályait a 212-216. §-okban foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.

212. §

Az örökbefogadott kiskorú képviseletére, ha egyébként gyámság alatt nem áll, eseti gondnokot kell kirendelni a szükséges jognyilatkozatok megtétele céljából [Csjt. 59. § (4) bek.].

213. §

(1) A gyámhatóság az örökbefogadás felbontása iránti eljárás során az örökbefogadott vér szerinti szüleit is meghallgatja, ha annak nincs elháríthatatlan akadálya. Nem kell meghallgatni a vér szerinti szülőt, ha

a) szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll;

b) a szülő úgy járult hozzá gyermeke örökbeadásához, hogy az örökbefogadó személyét nem ismeri;

c) a szülő hozzájáruló nyilatkozatának pótlásával engedélyezte a gyámhatóság az örökbefogadást.

(2) Nagykorú személy örökbefogadásának felbontása iránti eljárásban az ügyfelet arra vonatkozóan is meg kell hallgatni, hogy az örökbefogadott a fennálló házasságát hol és mikor kötötte, vannak-e élő leszármazói, azok hol és mikor születtek, fennálló házasságukat hol és mikor kötötték.

214. §

(1) A gyámhatóság a felbontást csak akkor engedélyezheti, ha az a közérdeket nem sérti, ha pedig az örökbefogadott még kiskorú, ezen felül csak akkor, ha a felbontás a kiskorú érdekében áll [Csjt.56. § (2) bek.].

(2) Ha a vér szerinti szülő meghallgatása során [187. § (1) bek.] ellenezte az örökbefogadás felbontását, de nem vállalja a kiskorú nevelését, gondozását, a gyámhatóság a nyilatkozat figyelembevételével dönt az örökbefogadás felbontása felől, és szükség esetén gondoskodik a kiskorú állami gondozásba vételéről vagy egyéb módon történő elhelyezéséről.

215. §

A gyámhatóság engedélyezheti, hogy az örökbefogadott és annak leszármazói az örökbefogadással felvett családi és utónevet az örökbefogadás felbontása után is viselhessék.

216. §

A felbontást engedélyező határozat rendelkező részének tartalmaznia kell

a) a felbontandó örökbefogadást engedélyező (jóváhagyó) gyámhatóság megnevezését, a határozat ügyszámát és keltét;

b) az örökbefogadott családi és utónevét (az örökbefogadás előtti családi nevét is feltüntetve), születési helyét és idejét, születési bejegyzésének anyakönyvi folyószámát;

c) az örökbefogadott családi és utónevét a felbontás után;

d) azoknak a gyermekeknek nevét, születési helyét és idejét, születési bejegyzésének anyakönyvi folyószámát, fennálló házasságuk esetén a házasságkötés helyét és idejét, házasságuk anyakönyvi folyószámát, akikre a felbontás hatálya kiterjed, ezek családi és utónevét a felbontás után;

e) annak megállapítását, hogy az örökbefogadás a felbontást engedélyező gyámhatósági határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg, illetőleg, ha bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai a kérelem beadásának napjára visszamenőleges hatállyal szűnnek meg;

f) az örökbefogadás felbontása iránti kérelem beadásának napját;

g) annak megállapítását, hogy az örökbefogadás csak az egyik vagy mind a két örökbefogadó vonatkozásában szűnik-e meg [Csjt. 58. § (1) bek.].

217. §

Az örökbefogadás bírósági felbontása iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság is indíthat pert

a) ha az örökbefogadó olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a kiskorúra nézve elviselhetetlenné vált, és e magatartás következményei állami gondoskodással (VIII. fejezet) nem háríthatók el;

b) ha az örökbefogadás a célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be;

c) az örökbefogadó halála után, hogy a kiskorú vér szerinti családi jogállását visszanyerje.

XXII. Fejezet

A kiskorúak házasságkötésének engedélyezésével kapcsolatos ügyek

218. §

(1) A 14-16 év közötti kiskorú nő és a 16-18 év közötti kiskorú férfi csak a gyámhatóság engedélyével köthet házasságot [(Csjt. 10. § (2)-(3) bek.].

(2) A házasságkötés engedélyezése (Csjt. 10. §) iránti kérelmet csak maga a kiskorú terjesztheti elő. A kérelem az anyakönyvvezetőnél is előterjeszthető.

(3) A szóban előterjesztett kérelem jegyzőkönyvbe vételekor, de legkésőbb a 219. §-ban előírt meghallgatás során a kiskorút és törvényes képviselőjét fel kell világosítani a korai házasságkötés esetleges káros hatásairól, fel kell hívni a figyelmet a nem kellően megfontolt házasságból származó következményekre. Ennek megtörténtét jegyzőkönyvbe kell foglalni. Tájékoztatni kell továbbá a kiskorút és törvényes képviselőjét, hogy milyen okiratokat, igazolásokat kell beszerezniük és csatolniuk, illetőleg bemutatniuk. Figyelmeztetni kell a kiskorút, hogy családi- és nővédelmi tanácsadáson meg kell jelennie. Figyelmeztetni kell végül a házasulókat arra, hogy házasságkötési szándékukat csak a gyámhatóság engedélyező határozatának jogerőre emelkedése után jelenthetik be az anyakönyvvezetőnél. A meghallgatásnak ki kell terjednie arra is, hogy hol volt a korábbi állandó lakásuk, ha még nem laknak hat hónapja a meghallgatás időpontjában megjelölt lakásban.

(4) Az eljáró gyámhatóság abban az esetben, ha a kiskorú vagy törvényes képviselője még nem lakik hat hónapja a gyámhatóság illetékességi területén, megkeresi a korábbi lakóhely szerinti illetékes első fokú gyámhatóságot annak közlésére, hogy volt-e ott folyamatban a házasságkötés engedélyezése iránt eljárás. Ha ilyen eljárás már volt folyamatban, felkéri a vonatkozó iratok megküldésére.

219. §

(1) A gyámhatóság a határozathozatal előtt meghallgatja a kiskorút, törvényes képviselőjét és szüleit, valamint azt a személyt, akivel a kiskorú házasságot kíván kötni.

(2) Nem kell meghallgatni azt a szülőt, aki cselekvőképtelen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik. Az ismeretlen helyen tartózkodás tényének megállapítására a 19. §-ban foglaltak az irányadók.

(3) Meghallgatás során meg kell állapítani, hogy

a) melyek azok a kivételes körülmények, amelyek a házasságkötési engedély megadását indokolják;

b) a házasságkötés után születendő gyermekek erkölcsi és értelmi nevelése, anyagi ellátottsága biztosított-e;

c) a kiskorú megfelelő időtartamú ismeretség után terjesztette-e elő kérelmét, a házasulandók rendelkeznek-e kellő erkölcsi megalapozottsággal és felelősségérzettel, illenek-e egymáshoz, nem áll-e fenn házassági akadály és a házasság törvényes feltételei biztosítottak-e;

d) a kiskorú az általános iskola nyolcadik osztályát elvégezte-e, illetőleg a tankötelezettség alól felmentették-e.

(4) A (3) bekezdés a) pontjában jelzett kivételes körülménynek az tekinthető, ha a kiskorú kedvezőtlen körülmények között él, és a házasságkötéssel erkölcsi, anyagi és egyéb tekintetben is lényegesen jobb helyzetbe kerül.

220. §

(1) Az eljárás során be kell csatolni

a) a kiskorú állandó lakása szerint illetékes rendelőintézet igazgatójának a szükséges szakorvosi vélemények alapján kiállított orvosi bizonyítványát arról, hogy a kiskorú a házassághoz szükséges testi és értelmi fejlettséggel rendelkezik-e, valamint, hogy a korai házasságkötés reá és születendő gyermekeire káros hatással nem jár-e;

b) a házasulók munkáltatói és kereseti igazolását;

c) a házasulók munkahelyének, illetve iskolájának véleményét.

(2) Az eljárás során be kell mutatni

a) személyi adatok megállapítása céljából a házasulók személyi igazolványát, vagy ha ezzel nem rendelkeznek, születési anyagkönyvi kivonatukat;

b) ha a kiskorú jegyesének házassága előzetes engedélyhez kötött, az erre vonatkozó engedélyt;

c) ha nem a szülő a törvényes képviselő, a meghalt szülő halotti anyagkönyvi kivonatát, vagy gyámot rendelő határozatot.

221. §

A meghallgatás [219. § (3) bek.] során előadottakra vonatkozó bizonyítékokat is be kell szerezni és környezettanulmányt kell végezni azoknak a körülményeknek megállapítására, amelyeknek ismeretében a kérelem felől a legmegnyugtatóbb módon lehet határozni.

222. §

(1) A menyasszony terhességét az illetékes szakorvosi rendelőintézet szülészeti-nőgyógyászati rendelése által kiállított bizonyítvánnyal köteles igazolni. Igazolt terhesség esetén a vőlegényt a születendő gyermekre nézve apai elismerő nyilatkozat tételére kell felhívni, még a házasságkötési engedély megadása vagy elutasítása előtt.

(2) Önmagában az, hogy a kiskorú terhes - az egyéb körülmények vizsgálata és mérlegelése nélkül - nem ad alapot a házasságkötés engedélyezésére.

223. §

A gyámhatóság a tényállás tisztázása (219-222. §) után a rendelkezésre álló adatokról tájékoztatja a kiskorú lakóhelye szerint illetékes állandó bizottságot és véleményező javaslatát kérheti a kiskorú házasságkötésének engedélyezésére vonatkozóan.

224. §

A gyámhatóság a kiskorú házasságkötését csak akkor engedélyezheti, ha

a) a kiskorú férfi a 16. életévét, illetve nő a 14. életévét betöltötte;

b) a kiskorú nincs nagykorúságának elérésétől kezdődő hatállyal cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezve [Ptk. 16. § (3) bek.];

c) a becsatolt orvosi bizonyítvány szerint a kiskorú a házassághoz megkívánt testi és szellemi fejlettséggel rendelkezik és a korai házasságkötés sem reá, sem utódaira káros hatással nem jár;

d) a házasságukhoz a külön jogszabályok szerint szükséges engedélyt bemutatták;

e) olyan rokoni kapcsolat nem áll fenn, melynél az érvényes házasság megkötéséhez a tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének a felmentése szükséges, vagy ha fennáll, a felmentést bemutatták [Csjt. 8. § (2) bek.];

f) a rendelkezésre álló adatok és tények, valamint az állandó bizottság véleményének mérlegelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a házasság a kiskorú érdekeit szolgálja, annak megkötésével lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerül.

HATODIK RÉSZ

JOGKÉPESSÉG ÉS CSELEKVŐKÉPESSÉG VÁLTOZÁSAI

XXIII. Fejezet

A holtnak nyilvánítási és a halál tényének megállapítása iránti ügyek

225. §

(1) A gyámhatóság az eltűnt, ismeretlen helyen távollevő személy holtnak nyilvánítása iránt - ha az egyéb feltételek fennállnak - a bíróságnál kérelmet terjeszthet elő [1/1960. (IV. 13.) IM számú rendelet], ha a holtnak nyilvánítandó személynek házastársa és örököse nincs, vagy van ugyan, de ezek a kérelmet előterjeszteni nem hajlandók, és ha vagyonát öt év óta gondnok kezeli.

(2) Az előző bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók a halál tényének megállapítása iránti kérelem előterjesztésére.

XXIV. Fejezet

A gondnokság alá helyezés és megszüntetése iránti ügyek

226. §

(1) A gyámhatóság gondnokság alá helyezés iránt - ha annak feltételei [Ptk. 13. § (2) bek. és 16. § (2)-(3) bek.] fennállnak - akkor indít pert, ha a gondnokság alá helyezendő személynek nincs házastársa és egyenesági rokona, vagy van ugyan, de azok a pert megindítani nem hajlandók (Ptké. 8. §).

(2) A gyámhatóság a gondnokság megszüntetése iránt akkor indít pert, ha azt a jogosultak a gondnokság aláhelyezés okának megszűntét követő kilencven napon belül felhívás ellenére sem indítják meg (Ptké. 13. §).

(3) A gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti pert a gyámhatóság az ellen indíthatja, akinek keresete folytán a bíróság a gondnokságot elrendelte, ha pedig azt a gyámhatóság kérte, akkor a gondnokolt ellen, ha az, akinek keresete folytán a bíróság a gondnokságot elrendelte, meghalt, ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen (Pp. 312. §).

(4) A gyámhatóság a keresetlevélben a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében meghatározott adatokon felül - ha ilyen adat van - közli a gondnokság alá helyezendő, illetőleg a gondnokolt ingatlan vagyonának ingatlannyilvántartási (telekkönyvi) betét és helyrajzi számát, nyugdíj törzsszámát is.

(5) A keresetlevélhez csatolni kell a gondnokság alá helyezés iránti per esetén a gondnokság alá helyezendő születési anyakönyvi kivonatát vagy másolatát, az 1895. október 1. előtt születetteknél a keresztlevelét vagy születési bizonyítványát feltéve, hogy azt nem külföldről kell beszerezni, továbbá elmeállapotára vonatkozó elmeszakorvosi bizonyítványt és ingatlanvagyonáról ingatlannyilvántartási (telekkönyvi) hiteles kivonatos másolatot. A gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti keresetlevélhez csak az elmeállapotra vonatkozó bizonyítványt kell csatolni.

HETEDIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XXV. Fejezet

Nemzetközi vonatkozású rendelkezések

227. §

(1) A Magyarországon lakó kétes, vitás állampolgárságú vagy hontalan (állampolgárság nélküli) személy házassági, családi, gyámsági és gondnoksági ügyében a magyar jog az irányadó [Csjté. 44. § (2) bek.].

(2) Az eljárás során a hatályos jogsegély-szerződéseket és nemzetközi egyezményeket alkalmazni kell.

XXVI. Fejezet

Vegyes rendelkezések

Közreműködés a kiskorúak elhelyezése és kiadása ügyében hozott bírósági határozatok végrehajtásában

228. §

(1) Ha a bíróság az iránt keresi meg a gyámhatóságot, hogy a kiskorú elhelyezése és kiadása tárgyában hozott határozatának végrehajtásában működjék közre [1961. évi 9. számú tvr.-rel kiegészített 1955. évi 21. számú tvr. 172/A. §], a gyámhatóság - meghallgatásuk céljából - idézi az illetékességi területén tartózkodó ügyfeleket és a korlátozottan cselekvőképes kiskorút.

(2) A meghallgatás során a gyámhatóság arra törekszik, hogy a kiskorú átadásának módja, helye és időpontja tekintetében az ügyfelek között megegyezés jöjjön létre. Ennek érdekében megkísérli, hogy a kötelezettet a kiskorú érdekében álló határozat rendelkezéseinek teljesítésére rábírja. Ha a kötelezett ennek ellenére sem hajlandó a határozat végrehajtására, a gyámhatóság figyelmezteti a végrehajtás meghiúsításának esetleges büntetőjogi következményeire (Btk. 273. §) is.

(3) A gyámhatóság az eljárásról jegyzőkönyvet készít, és annak egyik példányát a megkereső bíróságnak elküldi.

Magánindítvány kiskorú sértettel kapcsolatos büntető ügyekben

229. §

A gyámhatóság az összes körülmény mérlegelése alapján állapítja meg, hogy a kiskorú (gondnokolt) sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén indokolt-e magánindítvány előterjesztése (Btk 28., 289. §). A gyámhatóság eljárása során az érdekelteket meghallgatja.

XXVII. Fejezet

Átmeneti rendelkezések

230. §

Ezt a rendeletet a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

231. §

Ha a rendelet hatályba lépése előtt a teljesen árva kiskorú ügyében a gyámhatóság illetékességét a 955-84/1954. (TK 78.) OM számú utasítás 6. § (1) bekezdés g) pontja, illetőleg a (8) bekezdés határozta meg, az állami gondozás megszüntetéséig az illetékesség továbbra is változatlan marad.

232. §

(1) Az OTP fiókjainál gyámhatósági átmeneti számlákon elhelyezett pénzösszegeket (gyámpénztári letéti összegeket) és az ismeretlen érdekeltek, vagy ismeretlen helyen tartózkodó személyek nevén 1961. évi november hó 1. napja előtt takarékbetétkönyvbe helyezett pénzösszegeket a rendelet hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt az illetékes megyei, fővárosi kerületi, megyei városi, városi tanács költségvetési számlájára kell befizetni. E befizetésekből esetlegesen kifizetésre kerülő összegek a 31.202 "Gyermekvédő Otthonok" költséghely előirányzata terhére számolhatók el.

(2) Ismeretlennek azt a személyt kell tekinteni, akinek csak a neve ismert és személyi adatainak hiányában felkutatása lehetetlen.

233. §

(1) Az 1953. évi január hó 1. napja előtt megindított, de a gyámhatóság által jóvá nem hagyott, illetőleg az igazságügyminiszter által meg nem erősített örökbefogadási ügyekben az 1953. évi január hó 1. napja előtt hatályban volt jogszabályok szerint kell eljárni.

(2) A gyámhatóság hatáskörébe tartozik az örökbefogadás felbontásának engedélyezése abban az esetben is, ha az örökbefogadási szerződést 1953. január hó 1. napja előtt az igazságügyminiszter erősítette meg.

234. §

A 6/1969. (VIII. 30.) MM számú rendelet 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján állami gondozásba vett, továbbá a tartásra köteles hozzátartozóknál elhelyezett kiskorúak állami gondozását 1974. december 31-ig a gyámhatóságoknak felül kell vizsgálniuk abból a szempontból, hogy - az állami gondozás megszüntetése mellett -, gondozásuk, nevelésük állami gondoskodás (nevelési segély, intézeti elhelyezés) útján biztosítható-e.

XXVIII. Fejezet

Hatálybalépés

235. §

Ez a rendelet 1974. július 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszti

- a gyámhatósági eljárásról szóló 6/1969. (VIII. 30.) MM számú rendelet,

- a művelődésügyi jogszabályokban megállapított egyes hatáskörök módosításáról szóló 187/1968. (MK 23.) MM számú utasítás 3. f) pontja, illetőleg a megyei (fővárosi) tanácsok végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének feladatairól, hatásköréről és hatósági jogköréről szóló 142/1973. (MK 13.) MM számú utasítás II. 16. d) pontjának első mondata,

- a művelődésügyi miniszter 39001/1959. IV. számú utasításával életbeléptetett gyermekvédő otthonok működési szabályzata 13. § (13) bekezdés f) pontjában megjelölt, a kivételes eljárás lehetőségére vonatkozó rendelkezés.

Dr. Polinszky Károly s. k.,

oktatási miniszter