A Polgári Törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslat indokolása

2009. évi CXX. törvény

ELSŐ KÖNYV

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1:1. § [A törvény célja]

Ez a törvény állapítja meg a személyek és a jogképességgel felruházott más jogalanyok vagyoni, személyi és családi viszonyaira vonatkozó alapvető szabályokat, az igazságosság, méltányosság, mellérendeltség és egyenjogúság elvei szerint.

1:2. § [Értelmezési alapelv]

(1) A törvényt a Magyar Köztársaság Alkotmányával, valamint gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni.

(2) A vagyoni, személyi és családi viszonyokat szabályozó törvényeket - ha eltérően nem rendelkeznek - e törvénnyel összhangban kell értelmezni.

1:3. § [A jóhiszeműség és tisztesség alapelve]

A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.

1:4. § [Az elvárható magatartás elve]

Ha a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

1:5. § [A felróható magatartás és az önhiba értékelése]

(1) Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.

(2) Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat.

1:6. § [A joggal való visszaélés tilalma]

(1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.

(2) Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul. Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

(3) A bíróság a családi viszonnyal összefüggő jognyilatkozat pótlására nem jogosult.

1:7. § [A bírósági út igénybevételének biztosítása]

A törvényben biztosított jogok érvényesítése - törvény eltérő rendelkezése hiányában - bírósági útra tartozik. Törvény a bírói út igénybevételének feltételéül szabhatja a közvetítői eljárás előzetes igénybevételét.

MÁSODIK KÖNYV

SZEMÉLYEK

Első rész

Az ember mint jogalany

1. cím

A jogképességre irányadó szabályok, eljárások

I. fejezet

Általános szabályok

2:1. § [A jogképesség]

(1) Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.

(2) A jogképességet korlátozó jognyilatkozat semmis.

2:2. § [A jogképesség kezdete]

(1) A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg.

(2) A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt. A születés napja beleszámít a határidőbe.

2:3. § [A méhmagzat gyámja]

(1) A gyámhatóság gyámot rendel a méhmagzat részére, ha ez a méhmagzat jogainak megóvása érdekében szükséges.

(2) A gyám kirendelését a méhmagzat bármelyik szülője, nagyszülője, az ügyész és az anya lakóhelye szerint illetékes jegyző kérheti. Gyám rendelésének hivatalból is helye van.

2:4. § [A jogképesség megszűnése]

A jogképesség a halállal szűnik meg.

II. fejezet

Holtnak nyilvánítás, a halál tényének megállapítása

2:5. § [A holtnak nyilvánítás, a halál tényének megállapítása]

(1) Az eltűnt embert bírósági határozattal holtnak lehet nyilvánítani, ha eltűnésétől öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismeretessé vált volna.

(2) A holtnak nyilvánítottat az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.

(3) Ha a meghalt személy halála közokirattal nem igazolható, a halál tényét a bíróság állapíthatja meg.

(4) A holtnak nyilvánítást vagy a halál tényének bírósági megállapítását a meghalt személy egyenesági rokona, házastársa, bejegyzett élettársa, az ügyész, a gyámhatóság és az kérheti, akinek a megállapításhoz jogi érdeke fűződik.

2:6. § [A halál időpontjának megállapítása]

(1) A bíróság a halál időpontját a körülmények mérlegelése alapján állapítja meg.

(2) Ha a körülmények mérlegelése nem vezet más eredményre, a halál időpontja az eltűnést követő hónap tizenötödik napja.

2:7. § [Változás a holtnak nyilvánítás körülményeiben]

(1) Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál korábbi vagy későbbi időpontban tűnt el, de a holtnak nyilvánítás feltételei egyébként fennállnak, a bíróság a holtnak nyilvánító határozatot megfelelően módosítja. A jogkövetkezmények a módosított határozat szerint alakulnak.

(2) Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál később tűnt el, és ezért a holtnak nyilvánító határozat feltételei nem állnak fenn, a bíróság a holtnak nyilvánító határozatot hatályon kívül helyezi. A holtnak nyilvánító határozat alapján beállott jogkövetkezmények - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - semmisek.

(3) Ha a holtnak nyilvánított előkerül, a bíróság megállapítja a holtnak nyilvánító határozat hatálytalanságát. A holtnak nyilvánító határozat alapján beállott jogkövetkezmények - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - semmisek.

2. cím

A cselekvőképességgel összefüggő szabályok, eljárások

I. fejezet

A cselekvőképesség általános szabálya

2:8. § [A cselekvőképesség]

(1) Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki.

(2) Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.

(3) A cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.

II. fejezet

A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség és cselekvőképtelenség

2:9. § [A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség]

(1) Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.

(2) Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte.

(3) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú nyilatkozatának érvényességéhez - ha jogszabály kivételt nem tesz - törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt a függő jognyilatkozatainak érvényességéről.

(4) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is

a) tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja,

b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket,

c) rendelkezik munkával szerzett keresményével, keresménye erejéig erre kötelezettséget vállalhat, valamint

d) megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez.

(5) A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak - a d) pontban foglaltak szerint - ígért vagy adott ajándékot a gyámhatóság engedélyével visszautasíthatja. Ha a gyámhatóság a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát nem hagyja jóvá, ez a határozata a törvényes képviselő elfogadó nyilatkozatát pótolja.

(6) A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet jognyilatkozatokat, kivéve azokat, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, vagy amelyek a munkával szerzett keresményére vonatkoznak.

2:10. § [A kiskorúság miatti cselekvőképtelenség]

(1) Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be.

(2) A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el.

(3) Nem lehet semmisnek tekinteni a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és már teljesített csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel.

(4) A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során a korlátozott cselekvőképességű és az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen kiskorú véleményét figyelembe kell vennie.

2:11. § [A korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen kiskorúakra vonatkozó közös szabályok]

(1) A törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat

a) a kiskorút megillető tartásról történő lemondásra,

b) a kiskorút örökösödési jogviszony alapján megillető jogokra vagy kötelezettségre; külön is visszautasítható vagyontárgyak öröklésének visszautasítására,

c) a kiskorú ingatlantulajdonának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg kerül sor haszonélvezet alapítására,

d) a kiskorú külön jogszabály alapján beszolgáltatott vagyonára, vagy

e) a kiskorú olyan egyéb vagyontárgyára, illetve vagyoni értékű jogára vonatkozik, amelynek értéke meghaladja a külön jogszabályban meghatározott összeget.

(2) Bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.

2:12. § [A kiskorú kötelezettségvállalása]

(1) A kiskorú még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond.

(2) Ez a szabály nem gátolja a korlátozottan cselekvőképes kiskorút a munkával szerzett keresményével való rendelkezésben, és nem zárja ki a szokásos mértékű ajándékozást.

2:13. § [A relatív semmisség]

(1) A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképességen és a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik.

(2) Aki cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján a szerződés teljesítésére is kötelezhető.

2:14. § [Kiskorú cselekvőképességének korlátozására irányuló eljárás megindítása]

(1) A bíróság kiskorú cselekvőképességét csak tizenhetedik életévének betöltése után - a nagykorúakra irányadó szabályok szerint - korlátozhatja azzal, hogy a cselekvőképesség korlátozását elrendelő ítélet, valamint a gondnokság alá helyezés hatálya csak a nagykorúság elérésével áll be.

(2) A nagykorúakra vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a gondnokság alá helyezést a kiskorú törvényes képviselője is kérheti.

III. fejezet

A nagykorú személy döntéshozatalának segítése

Jogintézmények a nagykorú személy védelmében

2:15. § [A nagykorú személy döntéshozatalát elősegítő jogintézmények]

(1) A nagykorú személyt belátási képessége csökkenése vagy hiánya esetén jogainak védelme, károsodástól való megóvása érdekében a következő jogintézmények segítik:

a) előzetes jognyilatkozat,

b) támogatott döntéshozatal,

c) cselekvőképességet korlátozó gondnokság.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt jogintézmények - ha törvény eltérően nem rendelkezik - együttesen is alkalmazhatók.

Az előzetes jognyilatkozat

2:16. § [Az előzetes jognyilatkozat fogalma, létrejötte]

(1) A nagykorú személy - cselekvőképességének jövőbeli korlátozása vagy ennek hiányában is belátási képessége csökkenése esetére - közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy a gyámhatóság előtt személyesen előzetes jognyilatkozatot tehet vagyoni és egyes személyi viszonyai rendezése érdekében.

(2) A nagykorú személy az előzetes jognyilatkozatban különösen a következőkről rendelkezhet:

a) meghatározhatja azt az egy vagy több személyt, aki a támogatott döntéshozatal külön törvényben megállapított szabályai szerint támogatást nyújthat döntései meghozatalához,

b) kizárhat egyes személyeket a támogató személyek és a gondnokok köréből,

c) kezdeményezheti vagy megtilthatja bentlakásos szociális intézményben történő elhelyezését,

d) gyámot nevezhet meg vagy meghatározott személyt a gyámként rendelhető személyek köréből kizárhat,

e) meghatalmazást adhat vagyoni ügyeinek kezelésére,

f) rendelkezhet ingó vagy ingatlan vagyontárgyai, jövedelme kezelésének módjáról.

(3) Az előzetes jognyilatkozat érvényességének feltétele, hogy azt a külön törvényben foglaltak szerint nyilvántartásba vegyék.

2:17. § [Az előzetes jognyilatkozat alkalmazása, visszavonása]

(1) Az előzetes jognyilatkozat hatályba lépéséről a bíróság - a 2:16. § (1) bekezdésben foglalt feltételek bekövetkezése esetén - a külön törvényben szabályozott eljárás során meghozott határozatában rendelkezik.

(2) Ha a nagykorú személy vonatkozásában a 2:15. § (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott jogintézményekkel kapcsolatos eljárás alkalmazására kerül sor, a bíróság - a (3) bekezdés szerinti eseteket kivéve - az előzetes jognyilatkozatban foglaltakat figyelembe véve jár el.

(3) A bíróság az előzetes jognyilatkozatban foglaltaktól abban az esetben térhet el, ha

a) a nagykorú személy által támogatóként, gondnokként megjelölt személy az előzetes jognyilatkozatban foglaltak teljesítését nem vállalja, vagy vele szemben törvényi kizáró okot állapítanak meg, vagy

b) a körülmények előre nem látható, lényeges változása folytán az előzetes nyilatkozatban foglaltak az érintett nagykorú személy életét, egészségét, testi épségét vagy törvényes érdekeit súlyosan sértenék, vagy a változás olyan mértékű, hogy a körülmények ismeretében az előzetes nyilatkozatot tevő nagykorú személy feltehetően érdemben eltérő tartalmú nyilatkozatot tett volna.

(4) Az előzetes jognyilatkozatban foglaltakat a nagykorú személy bármikor visszavonhatja vagy módosíthatja. Ha a nagykorú személy újabb előzetes jognyilatkozatot tesz, korábbi jognyilatkozatát visszavontnak kell tekinteni. A korábbi előzetes jognyilatkozatnak az újabb jognyilatkozat rendelkezéseivel nem érintett rendelkezései hatályban maradnak.

(5) Az előzetes jognyilatkozat visszavonására vagy módosítására az annak megtétele során irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Az előzetes jognyilatkozat visszavonásával - a nyilvántartásból való törléssel - hatálytalanná válik.

A támogatott döntéshozatal

2:18. § [A támogatott döntéshozatal fogalma]

(1) A bíróság a külön törvényben meghatározott eljárásban vagy a gondnokság alá helyezési eljárás során hozott határozatával a jognyilatkozatának megtételekor értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt valószínűsíthetően segítségre szoruló cselekvőképes nagykorú személy számára meghatározott ügyekben vagy ügycsoportokban támogató személy vagy személyek (a továbbiakban együtt: támogató) kinevezéséről határozhat.

(2) Nem kerülhet sor támogató kinevezésére azon ügyekben vagy ügycsoportokban, amelyekben a nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása vált szükségessé.

(3) A bíróság a támogatott személlyel - a (4) bekezdés szerinti megállapodás alapján - bizalmi viszonyban lévő olyan nagykorú személyt nevezhet ki támogatónak, aki nem áll az (5) bekezdésben megállapított kizáró okok hatálya alatt.

(4) A bíróság a támogató kinevezéséről, valamint azon ügyekről és ügycsoportokról, amelyekben a támogatott személy támogatásban részesül, a támogató és a támogatott személy közokiratba, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt megállapodása vagy az érintetteknek a gyámhatóság előtt, vagy a gondnokság alá helyezési eljárásban a bíróság előtt személyesen tett közös, a bizalmi viszony fennállását tanúsító nyilatkozata alapján határoz. Ha a bíróság több támogató kinevezéséről határoz, egyazon ügycsoportra - ha a támogatott támogatóival eltérően nem állapodott meg - csak egy támogatót nevezhet ki.

(5) Nem lehet támogatónak kinevezni azt,

a) akinek a személye ellen a támogatott személy tiltakozik illetve ennek hiányában is az a személy, akinek kinevezése a támogatott személy érdekeinek veszélyeztetésével vagy sérelmével járna,

b) aki maga is támogatott személy,

c) aki cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt áll, vagy

d) aki a közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll.

(6) A bíróság a támogató kinevezéséről szóló határozatát nyilvántartásba vétel céljából megküldi a külön törvényben meghatározott közhiteles nyilvántartás vezetésére jogosult hatóságnak.

2:19. § [A támogató és a támogatott személy eljárása]

(1) A támogató kinevezése nem eredményezi a támogatott személy cselekvőképességének korlátozását.

(2) A támogató jogosult a támogatott személy jognyilatkozatának megtételekor jelen lenni, közreműködni, a nyilatkozattételt elősegíteni. A támogató aláírásával láthatja el a jognyilatkozatot, feltüntetve saját szerepét a jognyilatkozat megtételében.

(3) Ha a támogatott személy a támogatónak a (2) bekezdés szerinti részvétele és a jognyilatkozat megtételéről való tudomása nélkül köt szerződést vagy tesz más jognyilatkozatot, a támogató is jogosult a támogatott személy javára eljárva a törvény szerinti megtámadási jog érvényesítésére.

(4) Ha a támogatott személy eljárást indít a támogató kinevezésének visszavonása iránt, a bíróság az eljárás megindításának tényéről a nyilvántartás vezetésére jogosult hatóságot - bejegyzés végett - haladéktalanul értesíti.

2:20. § [A támogató és a támogatott személy közötti jogviszony megszűnése]

(1) A bíróság a támogató kinevezését visszavonja, ha

a) a támogató vagy a támogatott személy kezdeményezi,

b) a támogató a támogatott és közte létrejött megállapodásból származó kötelezettségét - a gyámhatóság megállapítása szerint - nem teljesíti vagy olyan cselekményt követ el, illetve olyan magatartást tanúsít, amellyel a támogatott személy érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy

c) utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amely a támogató személy kinevezésének akadályát jelentette volna.

(2) A bíróság a támogató kinevezésének az (1) bekezdés a)-b) pontja alapján történő visszavonásáról a támogató és a támogatott személy személyes meghallgatását követően dönt.

(3) A támogatott döntéshozatal megszűnik:

a) a támogatott személy halálával,

b) határozott idejű kinevezés esetén a bírósági határozatban foglalt határidő lejártával,

vagy

c) ha a támogatott személynek nincs más támogató személye, a támogató személy halálával vagy kinevezésének az (1) bekezdés szerinti visszavonásával.

A hivatásos támogató eljárása

2:21. § [A hivatásos támogató eljárása]

(1) Ha a támogató kinevezésére a 2:18. § (3) bekezdésében foglaltak szerint nincs lehetőség, azonban az érintett személy károsodástól való megóvása cselekvőképességének korlátozását nem teszi szükségessé, a bíróság külön törvényben meghatározott eljárásban vagy a gondnokság alá helyezési eljárás során hozott határozatával hivatásos támogató kinevezéséről határozhat.

(2) A hivatásos támogató eljárására a 2:19. § (1)-(3) bekezdésben foglaltak irányadóak; kinevezésére, tevékenységének felügyeletére, valamint felmentésére - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a hivatásos gondnokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A cselekvőképességet korlátozó gondnokság

2:22. § [A cselekvőképességet korlátozó gondnokság]

(1) Korlátozottan cselekvőképes a nagykorú személy, ha a bíróság ilyen hatállyal, meghatározott ügyben vagy ügycsoportban gondnokság alá helyezi.

(2) A cselekvőképességében korlátozott személy - a választójog kivételével - cselekvőképes mindazon ügyekben vagy ügycsoportokban, amelyekre nézve a bíróság a cselekvőképességét nem korlátozta.

(3) Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, aki értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt, valamint az ebből eredő, a társadalmi részvételt akadályozó egyéb körülmények hatására a vagyoni vagy egyes személyi ügyeiben önállóan vagy segítséggel eljárni és döntéseket hozni nem képes, és a cselekvőképesség korlátozásának elmaradása károsodás veszélyét idézné elő.

(4) A cselekvőképesség korlátozására akkor kerülhet sor, ha a bíróság megítélése szerint más - cselekvőképességet nem korlátozó - rendelkezés az érintett személy károsodástól való megóvása érdekében nem vezetne eredményre. A cselekvőképesség korlátozására irányuló határozatnak összetett, - így orvosi, gyógypedagógiai és pszichológiai vizsgálatot is magában foglaló - szakértői véleményen kell alapulnia.

(5) Nem lehet a cselekvőképesség korlátozásának oka a személy kommunikációjának a módja.

2:23. § [A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatára vonatkozó általános szabályok]

(1) A gondnokság alá helyezett korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozata a bíróság ítéletében meghatározott ügyben vagy ügycsoportban - törvény eltérő rendelkezése hiányában - akkor érvényes, ha azt gondnoka előzetes beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tette. A gondnokolt és gondnoka közötti vita esetén -ideértve azt is, ha a gondnok álláspontja szerint a gondnokolt nyilatkozattételének elmaradása a gondnokolt károsodásának veszélyével jár, - a gyámhatóság dönt a gondnokolt személyes, az akadálymentes kommunikáció elvein alapuló meghallgatását követően. A gyámhatóság döntése pótolja a gondnokoltnak és a gondnoknak a jognyilatkozat érvényességéhez szükséges nyilatkozatát, jóváhagyását.

(2) Ha a gondnokolt érdekeinek védelme, károsodástól való megóvása azonnali intézkedést tesz szükségessé, a gondnok a gondnokolt helyett és nevében eljárhat, jognyilatkozatot tehet azzal, hogy arról a gyámhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles. A gyámhatóság az értesítés kézhezvételétől számított legkésőbb nyolc napon belül felülvizsgálja a gondnok eljárását; ha a gyámhatóság a gondnok eljárását nem hagyja jóvá, a gondnok jognyilatkozatának érvénytelenné nyilvánításáról is határoz.

(3) A bíróság a gondnokolt és a gondnok közös kérelmére a gondnokság alá helyezésről határozó vagy azt követően, a külön törvény alapján lefolytatott eljárásban feljogosíthatja a gondnokot a gondnokolt nevében történő önálló eljárásra a korlátozás alá tartozó ügycsoporton vagy ügycsoportokon belül egyes, a gondnokolt életében ismétlődően, illetve rendszeresen jelentkező, a gondnokolt jognyilatkozat-tételét igénylő ügyekben azzal, hogy egyidejűleg meghatározza a jognyilatkozat megtétele során irányadó - a gondnokolt jogainak védelmét szolgáló - szempontokat, követelményeket.

2:24. § [A kommunikációra képtelen korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatára irányadó szabályok]

(1) Kivételesen azon ügyben vagy ügycsoportban, amellyel kapcsolatban a gondnokolt nem képes kommunikációra, a bíróság feljogosíthatja a gondnokot, hogy a gondnokolt helyett és nevében eljárjon azt követően, hogy

a) a gondnok bizonyítható módon, a fogyatékos személyekkel való kommunikáció terén járatos szakember segítségével kísérletet tett a gondnokolt véleményének kikérésére és ez a kísérlet nem vezetett eredményre,

b) összetett szakértői vizsgálaton alapuló vélemény alátámasztotta, hogy a gondnok a gondnokolttal az adott üggyel vagy ügycsoporttal kapcsolatban nem képes kommunikálni.

(2) A gondnok személyének megváltozása esetén az új gondnok abban az esetben járhat el az (1) bekezdés szerint, ha a bíróság külön feljogosítja a gondnokolt nevében és helyett az önálló döntéshozatalra.

2:25. § [A korlátozottan cselekvőképes személy önálló jognyilatkozat tételének esetei]

A korlátozottan cselekvőképes személy a korlátozással érintett ügyben vagy ügycsoportban is a gondnoka közreműködése nélkül

a) tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja,

b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket,

c) rendelkezik a munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyból, társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátásból származó jövedelme bíróság által meghatározott hányadával; e jövedelemrész erejéig kötelezettséget is vállalhat, valamint

d) megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez.

2:26. § [Jóváhagyáshoz kötött jognyilatkozatok]

(1) A gondnokolt és gondnoka jognyilatkozatainak érvényességéhez - ha a bíróság a cselekvőképességet a gondnokolt vagyonával való rendelkezésében korlátozta - a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat

a) a gondnokolt tartására,

b) a gondnokoltat öröklési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre,

c) a gondnokolt gondnok által kezelt vagyonára,

d) a gondnokolt törvényben vagy a gondnokot rendelő határozatban meghatározott összeget meghaladó értékű egyéb vagyonára,

e) a gondnokolt ingatlantulajdonának átruházására vagy megterhelésére vonatkozik.

(2) A gondnokolt a gyámhatóság jóváhagyását kérheti

a) leszármazója önálló háztartásának alapításához, fenntartásához vagy más fontos cél eléréséhez a vagyonának terhére nyújtott támogatáshoz, amennyiben a támogatás ténye, illetve annak mértéke törvényes érdekeit, megélhetését nem veszélyezteti,

b) az általa történő - az a) pontban foglaltak alá nem tartozó - ajándékozáshoz, jogokról ellenérték nélkül való lemondást vagy közcélra történő felajánlást tartalmazó jognyilatkozathoz, feltéve, hogy a jogügylet törvényes érdekeit, megélhetését nem veszélyezteti.

(3) Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására a bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez.

(4) Törvényben meghatározott egyes egészségügyi és személyállapoti tárgyú ügycsoportokkal kapcsolatos jognyilatkozatok érvényességéhez a külön törvényben meghatározott szervezet, testület jóváhagyására van szükség.

2:27. § [Zárlat elrendelése és zárgondnokrendelés]

(1) Ha cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés iránti perindítás indokolt, és az érintett személy vagyonának védelme sürgős intézkedést igényel, a gyámhatóság a vagyonra haladéktalanul zárlatot rendel el, valamint ezzel egyidejűleg zárgondnokot rendel ki. A zárlatot elrendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

(2) A zárlatra és a zárgondnok működésére a bírósági végrehajtásról szóló törvény biztosítási intézkedések végrehajtására vonatkozó fejezetének a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(3) A gyámhatóságnak a zárlat elrendelését követő nyolc napon belül a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított harminc napon belül a zárlatot hivatalból felül kell vizsgálnia és arról érdemben határoznia kell.

2:28. § [Ideiglenes gondnokrendelés]

(1) A gyámhatóság kivételesen, azonnali intézkedést igénylő esetben ideiglenes gondnokot rendel annak a nagykorú személynek, aki értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt, valamint az ebből eredő, a társadalmi részvételt akadályozó egyéb körülmények hatására a vagyoni vagy egyes személyi ügyeiben önállóan vagy segítséggel eljárni és döntéseket hozni nem képes és a károsodás lehetőségétől való megóvása más módon - elsősorban zárlat elrendelésével - nem lehetséges.

(2) A gyámhatóság az ideiglenes gondnokot kirendelő határozatában megjelöli, hogy az ideiglenes gondnok mely ügyben vagy ügycsoportban járhat el.

(3) A gyámhatóságnak az ideiglenes gondnokrendelést követő nyolc napon belül a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított harminc napon belül az ideiglenes gondnokrendelést hivatalból felül kell vizsgálnia, és arról érdemben határoznia kell.

2:29. § [Relatív semmisség]

(1) A korlátozott cselekvőképességen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott.

(2) Aki cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján a szerződés teljesítésére is kötelezhető.

2:30. § [A korlátozottan cselekvőképes személy cselekvőképessé válása]

Ha a korlátozottan cselekvőképes személy cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatának érvényességéről.

A gondnokrendelésre, a gondnok jogaira és kötelezettségére, valamint a gondnokság megszűnésére irányadó szabályok

2:31. § [A gondnokság alá helyezésre vonatkozó rendelkezések]

(1) A gondnokság alá helyezést

a) a nagykorú személy együttélő házastársa, bejegyzett élettársa, egyenesági rokona, testvére,

b) a gyámhatóság és

c) az ügyész kérheti.

(2) Ha a gondnokság alá helyezés szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezési eljárást haladéktalanul meg kell indítania, ha azt az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó a gyámhatóságnak a perindítás szükségességéről való tájékoztatását követő hatvan napos jogvesztő határidőn belül nem teszi meg.

(3) A bíróság a gondnokság alá helyezési eljárás során az eljárásban részt vevők számára - az akadálymentes kommunikáció szabályainak megfelelő módon - tájékoztatást ad a támogatott döntéshozatal jogintézményéről, annak alkalmazhatósága feltételeiről is.

2:32. § [A gondnokrendelés]

A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy részére - az eljárást kezdeményező személy vagy a gyámhatóság javaslatára - a bíróság rendel gondnokot a gondnokság alá helyezést elrendelő határozatában.

2:33. § [A gondnoki tisztség viselésének feltételei]

(1) Gondnok lehet az a cselekvőképes nagykorú személy, aki a gondnoki tisztséget vállalja, akivel szemben a törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn és személyében, körülményeiben alkalmas a gondnoki tisztség ellátására.

(2) Nem rendelhető gondnokul:

a) aki ellen a gondnokság alá helyezett tiltakozik,

b) akit a gondnokság alá helyezett személy előzetes jognyilatkozatban kizárt a gondnokká jelölhető személyek köréből,

c) aki gondnokság alatt áll,

d) aki támogatott személy,

e) aki a közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll,

f) akit a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló jogszabály kizár.

(3) Gondnokul a gondnokság alá helyezett által megjelölt személyt vagy a gondnokság alá helyezés során megnevezett személyt, ha pedig ez nem lehetséges, úgy elsősorban a gondnokolttal együtt élő házastársat vagy bejegyzett élettársat kell rendelni. Ha ilyen személy nincs vagy a házastárs, bejegyzett élettárs gondnokul rendelése veszélyeztetné a gondnokság alatt álló érdekeit, a bíróság olyan személyt rendel gondnokul, aki a gondnokság ellátására az összes körülmény figyelembevételével alkalmasnak mutatkozik.

(4) A gondnok rendelésénél az arra alkalmas személyek közül előnyben kell részesíteni a szülőket vagy a szülők által a haláluk esetére közokiratban vagy végrendeletben megnevezett személyt, hiányukban pedig azokat a hozzátartozókat, akik szükség esetén a személyes gondoskodás nyújtására is képesek.

(5) Ha gondnok az (1)-(4) bekezdésben foglaltak alapján nem rendelhető, a gondnokolt számára hivatásos gondnokot kell rendelni. Hivatásos gondnok csak olyan büntetlen előéletű személy lehet, aki a törvényben meghatározott képesítési előírásoknak megfelel. Hivatásos gondnokul a fogyatékosokkal, szenvedélybetegekkel vagy pszichiátriai betegekkel foglalkozó egyesület vagy alapítvány is kijelölhető. Ha a bíróság a gyámhatóság javaslatára jogi személyt jelöl ki gondnokul, a jogi személy köteles megnevezni azt a nagykorú személyt, aki a gondnoki teendők ellátásáért személyében felelős.

(6) A hivatásos gondnok egyidejűleg legfeljebb húsz gondnokság alatt álló nagykorú személy számára láthat el gondnoki feladatokat.

2:34. § [Többes és helyettes gondnokrendelés]

(1) A gondnokolt részére több gondnok is rendelhető. Többes gondnokrendelésre kerülhet sor különösen, ha

a) a gondnokság alá helyezett személy mindkét szülője vagy két közeli hozzátartozója közösen, azonos jogkörrel vállalja a gondnokságot, vagy

b) a gondnokolt vagyonának kezelése, illetve egyes más ügyeinek intézése ezt indokolja.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a bíróság a gondnokok együttes kérelmére meghatározhatja feladatkörük pontos megosztását.

(3) A távollevő vagy más okból akadályozott gondnok mellé a bíróság a gondnokolt részére szükség szerint helyettes gondnokot is rendelhet. A helyettes gondnok csak azonnali intézkedést igénylő ügyekben járhat el.

2:35. § [A gondnok tevékenysége és kötelességei]

(1) A gondnok a bíróság által meghatározott ügyben vagy ügycsoportban a gondnokság alá helyezett személy vagyonának kezelője és törvényes képviselője, ha a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét a vagyonáról való rendelkezésben korlátozta.

(2) A gondnok indokolt esetben - vállalása esetén - a gondnokság alá helyezett gondozását is ellátja. A gondnokolt halála esetén a gondnok kötelezettsége az elhunyt végtisztességének megadásáról való gondoskodás is.

(3) A gondnokoltat érintő döntések meghozatalánál a gondnok köteles a gondnokoltat a gondnokolt kommunikációs módjához és értelmi képességéhez alkalmazkodva meghallgatni, és a gondnokolt véleményét, akaratát a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve eljárni. Ha nem lehet megállapítani a gondnokolt jelenlegi akaratát, a gondnok a gondnokolt által előzetesen kifejezett utasítások szerint köteles eljárni. Amennyiben ezeket sem lehet megállapítani, a gondnok a gondnokolt ismert értékrendje, hite és világnézete alapján köteles eljárni. Ha mindezek megállapítására nincs mód, a gondnok a gondnokolt körülményeit, a gondnokolt érdekeit legjobban szolgáló módon jár el.

(4) Ha a gondnok álláspontja szerint a gondnokolt jelenlegi vagy korábbi utasításai ellentétesek a gondnokolt érdekeivel, kérheti a gyámhatóságot, hogy mentse fel a (3) bekezdés szerinti kötelezettségei alól. Ha a gondnokolt úgy véli, hogy a gondnok nem a (3) bekezdés szerinti kötelezettségei alapján jár el, kérheti a gyámhatóságot, hogy kötelezze a gondnokot utasításai követésére. A gyámhatóság a gondnokolt és a 19 gondnok meghallgatása után felmentheti a gondnokot a gondnokolt utasításainak követése alól, vagy kötelezheti azok követésére.

2:36. § [A gondnok tevékenységének felügyelete]

(1) A gondnok tevékenységét a gyámhatóság felügyeli.

(2) A gondnok a működéséről és a gondnokolt állapotáról a gyámhatóság felhívására bármikor, egyébként az éves számadással együtt köteles beszámolni a gyámhatóságnak.

(3) A gondnok köteles a gyámhatóság felhívására átadni a gondnokolt pénzét, értékpapírjait, valamint értéktárgyait, ha azokat jogszabály szerint nem kell készen tartani. A gyámhatóságnak átadott vagyonnal való rendelkezéshez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

(4) A gondnokolt jogosult a gyámhatóság és a gondnok által a gondnok működéséről és a gondnokolt vagyonáról vezetett dokumentációba betekinteni és arról másolatot készíteni.

2:37. § [Számadás a gondnok vagyonkezeléséről]

(1) A gondnok a vagyon kezeléséről legalább évente köteles számadást adni a gyámhatóságnak. Ha a gondnok a gondnokolt közeli hozzátartozója, a gyámhatóság a rendes számadási kötelezettség alól felmentést adhat vagy egyszerűsített számadást engedélyezhet.

(2) A hivatásos gondnok kivételével a gondnok nem köteles éves számadásra, ha a gondnokoltnak nincs vagyona és a munkaviszonyból származó jövedelmének, nyugdíjának és egyéb járadékának havi összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott mértéket.

(3) A gyámhatóság a gondnokot a gondnokolt vagy megbízottja kérésére eseti számadás készítésére is kötelezheti.

(4) A gyámhatóság a számadást véleményezés céljából megküldi a gondnokoltnak vagy a gondnokolt megbízott képviselőjének.

2:38. § [A gondnokrendelés indokoltságának felülvizsgálata]

(1) A bíróságnak a hivatásos támogató kirendeléséről határozó vagy a cselekvőképesség korlátozását kimondó ítéletében rendelkeznie kell a kötelező felülvizsgálat iránti eljárás megindításának időpontjáról, mely nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év.

(2) A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak kell megindítania. A felülvizsgálati eljárás nem okozhat aránytalan sérelmet, megterhelést a gondnokolt életében és a gondnok tevékenységében. A kereseti kérelem a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés megszüntetésére, annak hatályban tartására, vagy a gondnokolt által önállóan nem gyakorolható ügycsoportok vagy a gondnok jogkörének módosítására irányulhat.

(3) A gondnokság alá helyezés - (2) bekezdés szerinti - megszüntetéséről, módosításáról vagy fenntartásáról a bíróság

a) a gondnokolt,

b) a gondnokolt együttélő házastársa, bejegyzett élettársa, egyenesági rokona, testvére,

c) a gondnok,

d) a gyámhatóság, vagy

e) az ügyész

kérelme alapján dönt.

(4) A gondnokság alá helyezés megszüntetésére, módosítására vagy fenntartására irányuló per megindításának a kötelező felülvizsgálat időpontja előtt is helye van.

2:39. § [A gondnokság megszűnése]

(1) A bíróság megállapítja a gondnokság megszűnését, ha a gondnokolt meghalt.

(2) A gondnoki tisztség megszűnik, illetve a bíróság a gondnokot tisztségéből felmenti, ha

a) a gondnok a felmentését kéri,

b) utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amely a gondnok kirendelésének is akadályát jelentette volna,

c) a gondnok a kötelezettségét nem teljesíti, vagy olyan cselekményt követ el, olyan magatartást tanúsít, amellyel a gondnokolt érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti,

vagy

d) a gondnok meghal.

A belátási képesség hiánya

2:40. § [A belátási képesség hiánya miatti semmiség]

(1) Semmis azon személy jognyilatkozata, aki a jognyilatkozat megtételekor olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti személy jognyilatkozatát - végintézkedése kivételével -nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat megtétele egyébként is indokolt lett volna.

Második rész

A jogi személyek és a jogi személyiség nélküli jogalanyok

1. cím

A jogi személyek általános szabályai

2:41. § [A jogi személy jogképessége]

(1) A jogi személy jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.

(2) A jogi személy jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek.

(3) A jogi személy jogképessége - ha törvény eltérően nem rendelkezik - nyilvántartásba vételétől a nyilvántartásból való törléséig tart.

2:42. § [A jogi személy alaptípusai, a jogi személy alapításának szabadsága]

(1) A jogi személyek alaptípusait, valamint az egyes jogi személy típusok létesítésére, szervezetére, működésére és megszüntetésére vonatkozó alapvető szabályokat törvény állapítja meg. E szabályoktól eltérésnek annyiban van helye, amennyiben azt a jogi személy típusára irányadó törvény megengedi.

(2) A jogi személy alaptípusai: a jogi személy gazdasági társaságok, a szövetkezet, az egyesülés, az egyesület, a párt, a szakszervezet, az alapítvány, a költségvetési szerv, valamint a helyi önkormányzat és a köztestület. A helyi önkormányzatra, a köztestületre, az egyesületre és a költségvetési szervre az ebben a címben foglalt rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha törvény kifejezetten így rendelkezik.

(3) A jogi személyek - a jogi személy típusára irányadó törvény keretei között - szabadon alapíthatók. A jogi személy alapításáról létesítő okiratot kell kiállítani. Ha a jogi személy alapítását törvény rendeli el, a létesítő okirat az alapítást elrendelő törvénybe foglalható.

(4) A létesítő okirat alapján a jogi személyt - törvény eltérő rendelkezése hiányában - nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásba vétel csak akkor tagadható meg, ha az alapítás nem felel meg a létesítő okiratban vagy a törvényben foglalt rendelkezéseknek.

2:43. § [A jogi személy neve]

(1) A jogi személy nevének - ha törvény eltérő követelményt nem támaszt - olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett hasonló működési körben és azonos területen tevékenykedő más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető. Ha több jogi személy nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként nyújtotta be.

(2) A jogi személy neve nem kelthet a valósággal ellentétes látszatot. A jogi személy típusára vonatkozó elnevezést a jogi személy nevében fel kell tüntetni.

(3) A jogi személy nevében - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a jogi személy típusát, ha pedig a név a jogi személy tevékenységét is tartalmazza, akkor a tevékenységet is magyar nyelven, a magyar helyesírás követelményeinek megfelelően kell feltüntetni.

2:44. § [A jogi személy létesítése]

(1) A jogi személyt létesítő okiratban fel kell tüntetni mindazt, amit a jogi személy típusára irányadó törvény előír.

(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a létesítő okiratban fel kell tüntetni

a) a jogi személy nevét, székhelyét, célját vagy főtevékenységét,

b) a jogi személyt létesítő jogalany vagy jogalanyok nevét és székhelyét (lakóhelyét),

c) a jogi személy vagyonát, annak értékét, továbbá e vagyon rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,

d) a jogi személy első képviselőjének, illetve képviseleti és ügyintéző szervei első tagjainak nevét és lakóhelyét (székhelyét).

(3) A jogi személyt létesítő jogalanyok a létesítő okiratban egyéb kérdésekről is rendelkezhetnek, a létesítő okirat tartalmát a törvények keretei között szabadon határozhatják meg.

2:45. § [A jogi személy nyilvántartásba vétele]

(1) A jogi személy törvényben meghatározott módon - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a jogi személy típusára irányadó nyilvántartásba való bejegyzéssel, a jövőre nézve jön létre.

(2) A nyilvántartásba - elektronikus úton is - bárki ingyenesen betekinthet, a nyilvántartott adatokról feljegyzést készíthet.

2:46. § [A jogi személy szervezete, képviselete, felelőssége]

(1) A jogi személy típusára irányadó törvényben rendelkezni kell a jogi személy döntéshozatalra jogosult szerveiről.

(2) A jogi személy törvényes képviseletét a létesítő okiratban meghatározott személy (személyek, szerv) látja el. A jogi személy képviselője képviseleti jogának korlátozása jóhiszemű harmadik személyekkel szemben - törvény eltérő rendelkezése hiányában -nem hatályos.

(3) A jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával felel. A jogi személy alapítója (alapítói), vagy tagja (tagjai) törvény eltérő rendelkezése hiányában a jogi személy tartozásaiért nem felelnek.

2:47. § [A jogi személy szervezeti egységének jogi személlyé nyilvánítása]

(1) A jogi személy típusára irányadó törvény lehetővé teheti, hogy az alapító a jogi személy szervezeti egységét a létesítő okiratban jogi személlyé nyilvánítsa.

(2) A jogi személy szervezeti egységének jogi személlyé nyilvánítása esetén a jogi személy létesítésének és működésének szabályait megfelelően kell alkalmazni azzal, hogy a szervezeti egység létesítő okiratában meg kell határozni az annak törvényes képviseletére jogosultakat.

(3) A jogi személy önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységének a szervezeti egység vagyonából ki nem elégíthető tartozásaiért a jogi személy kezesként felel.

(4) A jogi személy a szervezeti egység jogi személyiségét a jogi személy típusára irányadó törvényben meghatározott feltételek szerint szüntetheti meg. Ha a jogi személy megszűnik, a jogi személy szervezeti egysége is elveszti jogi személyiségét.

2:48. § [A jogi személy megszűnése]

(1) A jogi személy általános jogutódlással vagy általános jogutód nélkül, a nyilvántartásból való törléssel a jövőre nézve szűnik meg.

(2) A jogi személy megszűnésének eseteit és módját a jogi személy típusára irányadó törvények határozzák meg.

2. cím

Az állam jogképessége

2:49. § [Az állam a vagyoni jogviszonyokban]

(1) Az állam - a vagyoni jogviszonyok alanyaként - jogi személy.

(2) Törvény eltérő rendelkezésének hiányában az államot - ha polgári jogi jogviszonyban közvetlenül vesz részt - az államháztartásért és a pénzügyekért felelős miniszter képviseli.

(3) A kártérítési, megtérítési és kártalanítási kötelezettség, valamint a jóhiszemű személyek irányában vállalt szerződéses kötelezettség az államot költségvetési fedezet hiányában, vagy az e célra biztosított költségvetési fedezetet meghaladó mértékben is terheli.

3. cím

Az alapítvány

Általános rendelkezések

2:50. § [Az alapítvány fogalma és célja]

(1) Természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany az alapító okiratban meghatározott célra alapítványt hozhat létre. Az alapító okiratban az alapítvány javára, céljának megvalósításához vagyont kell rendelni; az alapítvány javára rendelt vagyont az alapító az alapítvány működése során nem vonhatja el, nem követelheti vissza.

(2) Alapítvány nem hozható létre jogszabályba ütköző, jogszabály megkerülésére irányuló vagy a jóerkölcsöt sértő célra, nem hozható létre továbbá elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására sem.

(3) Az alapítvány - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - nem irányulhat olyan célra, amelynek kedvezményezettje az alapító, az alapítványhoz csatlakozó személy, az alapítvány kezelője vagy kuratóriumának tagja, valamint ezen személyek hozzátartozója.

2:51. § [Az alapítvány tevékenységének korlátai]

(1) Az alapító okirat az alapítvány célja megvalósításának elősegítése érdekében az alapítványt üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására is feljogosíthatja, az alapítvány által folytatott ilyen tevékenység azonban az alapítvány céljának megvalósítását nem veszélyeztetheti. Semmis az alapító okirat azon rendelkezése, amely alapján az üzletszerű gazdasági tevékenység eredménye az alapító, az alapítványhoz csatlakozó személy, az alapító kezelője, vagy kuratóriumának tagja, valamint ezen személyek hozzátartozója részére - az alapítvány működése vagy megszűnése esetén - kifizetésre, felosztásra kerül.

(2) Alapítvány más jogalanynak nem lehet korlátlan felelősségű tagja, nem jogosult alapítvány létrehozására, valamint alapítványhoz történő csatlakozásra.

2:52. § [Az alapítvány létrejötte]

Az alapítvány a bírósági nyilvántartásba vételével jön létre. A nyilvántartásba vétel nem tagadható meg, ha az alapító okirat a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. Az alapítvány a tevékenységét a nyilvántartásba vételről szóló határozat jogerőre emelkedése napján kezdheti meg. Az alapító a nyilvántartásba vételt követően az alapítványt nem vonhatja vissza.

Az alapító okirat

2:53. § [Az alapító okirat tartalmi elemei]

(1) Az alapítvány alapító okiratában meg kell határozni:

a) az alapítvány nevét, székhelyét,

b) az alapítvány célját,

c) azt, hogy az alapítványhoz való csatlakozás lehetősége megengedett-e (nyílt alapítvány) vagy, hogy az alapító azt kizárja-e (zárt alapítvány),

d) az alapítvány javára rendelt vagyon mértékét, kezelésének, felhasználásának módját,

e) az alapítványt kezelő szerv (kuratórium) összetételét.

(2) Az alapítvány alapító okirata szükség szerint rendelkezik:

a) az alapítvány határozott időre történő létesítése esetén ennek időtartamát vagy megszűnésének időpontját,

b) az alapító számára fenntartott jogokról és az alapító számára fenntartható jogok gyakorlására más személy kijelöléséről,

c) az alapítványnak üzletszerű gazdasági tevékenység végzésére való feljogosításáról,

d) a kezelő jogköréről és a döntéshozatal szabályairól,

e) a kezelő díjazása megállapításának szabályairól,

f) alapítványi szervek létesítéséről, eljárási szabályainak meghatározásáról, tagjainak kijelöléséről, visszahívásáról és javadalmazásáról,

g) az alapítvány képviseletének részletes szabályairól,

h) a kedvezményezettek köréről, illetve a kedvezményezettek meghatározásáról,

i) az alapítvány megszűnését eredményező, a törvényben nem szereplő egyéb ok vagy feltétel meghatározásáról, valamint

j) az alapítvány megszűnése esetére az alapítvány hitelezőinek kielégítése után megmaradó alapítványi vagyon céljáról, felhasználásának módjáról.

(3) Ha az alapító okirat az alapítvány működésének időtartamáról vagy megszűnésének időpontjáról nem rendelkezik, az alapítványt határozatlan időre alapítottnak kell tekinteni, ha pedig az alapító okirat a kezelő kijelölésének időtartamáról vagy megszűnésének időpontjáról nem rendelkezik, úgy a kezelő kijelölését kell határozatlan időtartamra szólónak tekinteni.

2:54. § [Az alapítvány vagyona]

(1) Az alapítvány javára rendelt és a működése megkezdéséhez, zárt alapítvány esetén az alapítványi cél megvalósításához, szükséges vagyont - a pénzbeli juttatást az e célra nyitott bankszámlán, a nem pénzbeli juttatást pedig az alapító okiratban meghatározott módon - az alapítvány rendelkezésére kell bocsátani.

(2) Ha az alapító okirat az alapítványt üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására is feljogosítja, a működés megkezdéséhez szükséges, az alapítvány javára rendelt vagyon nem lehet kevesebb a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a korlátolt felelősségű társaság alapításához előírt jegyzett tőke minimumánál.

(3) A vagyonnak az alapítvány rendelkezésére bocsátását a nyilvántartásba vételi eljárás során erre alkalmas okirattal igazolni kell.

2:55. § [A jogutód nélkül megszűnő alapítvány vagyonáról való rendelkezés]

(1) Az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére az alapító okiratban előírható, hogy a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyon az alapítót vagy az általa meghatározott személyt illeti meg azzal, hogy ez a vagyonrész nem haladhatja meg az alapító által juttatott vagyont.

(2) Az alapító az általa juttatott vagyonról az alapítvány jogutód nélküli megszűnésekor is határozhat, ha az alapító okirat ilyen esetre a vagyonról nem rendelkezik vagy a rendelkezés nem teljesíthető.

(3) A vagyon vagy vagyonrész a nyilvántartó bíróság által kijelölt hasonló célú alapítványt illeti, ha az alapító nem rendelkezik a megszűnő alapítvány vagyonáról, vagy ha az alapító által megjelölt személy a vagyont nem fogadja el, vagy azt nem szerezheti meg.

2:56. § [Az alapító okirat módosítása]

(1) Az alapító az alapító okiratot módosíthatja - így új alapítványi cél meghatározásával egészítheti ki -, ha ezzel az alapítvány céljának megvalósítását nem veszélyezteti.

(2) Ha az alapítvány a célját megvalósította, vagy ha a cél elérése végleg lehetetlenné vált, az alapító az alapító okiratban új célt határozhat meg, feltéve, hogy az alapítvány az új cél megvalósításának elkezdéséhez - zárt alapítvány esetén a megvalósításhoz - elegendő vagyonnal rendelkezik.

(3) Az alapítvány vagyona az alapító okirat módosításával nem csökkenthető.

Az alapítvány létesítése végintézkedéssel

2:57. § [Alapítvány létesítése végintézkedéssel]

(1) Alapítvány írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben is létesíthető. Ilyen esetben az alapító okiratot a végintézkedésnek kell tartalmaznia.

(2) A végintézkedéssel létesített alapítvány esetében az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt a végrendeleti végrehajtó, ennek hiányában - a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyző által - kirendelt ügygondnok köteles eljárni.

(3) A végintézkedéssel létesített alapítvány a végintézkedés tartalmától függően örökösnek vagy hagyományosnak minősül.

(4) Az alapítvány nyilvántartásba vétele ügyében a (2) bekezdés szerint eljáró személy jogosult az alapítvány várományi vagyonának kezelésére és köteles megtenni az annak megóvása érdekében szükséges intézkedéseket.

2:58. § [Alapítvány létesítése meghagyással]

(1) Alapítvány létesítését az örökhagyó meghagyásban is elrendelheti. A meghagyásban meg kell határozni a létesítendő alapítvány célját és vagyonát, valamint ki kell jelölni azt a személyt, aki az alapítvány létrehozására köteles.

(2) A közjegyző az alapítvány létesítésére irányuló meghagyásról a hagyatéki eljárás lezárásával egyidejűleg az ügyészt értesíteni köteles.

(3) Az ügyész a bíróságtól kérheti az alapítvány létrehozásáért felelős személy kötelezését az alapítvány létesítésére, ha ez a meghagyást felszólítás ellenére sem teljesíti.

Az alapítvány nyilvántartásba vétele

2:59. § [A nyilvántartásba vétel módja]

(1) Az alapítványt az annak székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetve a Fővárosi Bíróság az alapító kérelme alapján veszi nyilvántartásba. A bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban határoz, és határozatát az ügyészségnek is kézbesíti. A nyilvántartásba vételre irányuló kérelem elektronikus úton is előterjeszthető, ebben az esetben a bíróság a kérelemről - jogszabályban meghatározott módon - elektronikus nyilvántartásba vételi eljárás keretében határoz.

(2) Az alapítvány nyilvántartásba vételére irányuló hiányos kérelem benyújtása esetén a kérelem érkezésétől számított harminc napon belül kézbesített végzésben a bíróság hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. A hiánypótlásra megfelelő - legfeljebb negyvenöt napos - határidőt kell biztosítani, amely kérelemre, indokolt esetben tizenöt nappal meghosszabbítható. A hiánypótlás késedelmes vagy hiányos teljesítése miatt igazolási kérelemnek nincs helye. Ha a hiánypótlási határidőt elmulasztották, vagy a hiánypótlást hiányosan, vagy hibásan terjesztették elő, a bíróság a kérelmet végzéssel elutasítja.

(3) A bíróság legkésőbb a kérelem érkezésétől számított hatvan napon belül köteles dönteni a nyilvántartásba vételről vagy a kérelem elutasításáról. E határidő számításakor a hiánypótlásra felhívó végzés kézbesítésétől a hiányok pótlásáig, vagy a hiánypótlás elmaradása esetén a hiánypótlásra biztosított határidő lejártáig eltelt idő nem vehető figyelembe. Ha a bíróság a döntési kötelezettségének határidőn belül nem tesz eleget, a bíróság vezetőjének a határidő lejártát követő nyolc napon belül meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a kérelem elbírálása érdekében. Ha a kérelem elbírálására e rendelkezés alapján sem került sor, a nyilvántartásba vétel a határidő lejártát követő kilencedik napon a kérelem szerinti tartalommal létrejön.

(4) Az alapító okirat módosítását és a nyilvántartásba bejegyzett adatok változását - a változástól számított harminc napon belül - a bíróságnak be kell jelenteni, a bejelentésre az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

2:60. § [A nyilvántartott adatok és azok nyilvánossága]

(1) A bíróság az alapítvány adatait számítógépen rögzíti. A nyilvántartás tartalmazza az alapítvány nevének, székhelyének, céljának, az alapítvány nyílt vagy zárt működési módjának, az alapítvány kezelőjének, illetve a kuratórium tagjainak, valamint az alapítvány képviselőjének nevét, lakóhelyét és - ha ilyennel rendelkezik - internetes elérhetőségét. A nyilvántartásban fel kell tüntetni továbbá, ha az alapítvány - alapító okirata szerint - üzletszerű gazdasági tevékenység végzésére is jogosult.

(2) A nyilvántartás fennálló és törölt adatai, valamint a bírósághoz benyújtott iratok - ideértve a még el nem bírált kérelmet és mellékleteit is - nyilvánosak, azokat bárki ingyenesen - személyesen vagy elektronikus nyomtatvány igénybevételével elektronikus úton - megtekintheti és azokról feljegyzést készíthet.

Kedvezményezettek

2:61. § [A kedvezményezett meghatározása]

(1) Ha az alapító okirat erről nem rendelkezik, a kedvezményezettet az alapítvány kezelője jelöli ki.

(2) A kezelő dönt a kedvezményezetteknek nyújtható támogatásokról.

(3) Az alapító, az alapítványhoz csatlakozó személy, valamint ezen személyek hozzátartozója csak abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja az alapító, a csatlakozó és a hozzátartozó tudományos vagy művészeti tevékenységének támogatása, alkotásainak gondozása, vagy ezen személyek ápolása, gondozása, tartása, egészségügyi ellátása költségeinek viselése, iskolai tanulmányainak ösztöndíjjal vagy egyéb módon történő támogatása.

(4) Az alapítvány kezelője és a kuratórium tagjai az alapítvány kedvezményezettjei nem lehetnek; az alapító okirat ettől eltérő rendelkezése semmis.

Csatlakozás az alapítványhoz

2:62. § [A csatlakozás lehetősége]

(1) Alapítványhoz csatlakozni a nyilvántartásba vett alapítvány javára szolgáltatott vagyoni értékű hozzájárulással lehet, ideértve a személyes szolgáltatás nyújtására, munka végzésére vonatkozó kötelezettségvállalást is.

(2) Ha az alapító okirat az alapítványhoz való csatlakozást megengedi (nyílt alapítvány), az alapítványhoz - az alapító okiratban meghatározott feltételek mellett -bárki csatlakozhat, ellenkező esetben (zárt alapítvány) a csatlakozás kizárt.

2:63. § [A csatlakozó jogállása]

(1) A csatlakozó által gyakorolható jogokat az alapító okirat határozza meg, a csatlakozó azonban az alapítót megillető jogokat önállóan csak akkor gyakorolhatja, ha erre őt az alapító az alapító okiratban maga helyett kijelölte.

(2) A csatlakozó nem vonhatja vissza a vagyoni hozzájárulását, ha azt az alapítvány rendelkezésére bocsátotta.

Az alapítói jogok gyakorlása

2:64. § [Kijelölés az alapítói jogok gyakorlására]

(1) Az alapító az alapító okiratban az alapítói jogok gyakorlására maga helyett más személyt is kijelölhet, a kijelölés hatályát meghatározott időtartam elteltéhez vagy feltétel bekövetkezéséhez is kötheti.

(2) Az alapítói jogok gyakorlására kijelölt személyt - ha ennek hatálya beállt - az alapítvány alapítójának kell tekinteni.

(3) A kijelölést az alapító csak abban az esetben vonhatja vissza, ha e jogát fenntartotta és a kijelölt személy magatartása az alapítvány cél szerinti működését veszélyezteti. A kijelölés visszavonását követően az alapítói jogokat az alapító vagy az általa kijelölt személy gyakorolja. Ha az alapító által kijelölt személy az alapítói jogok gyakorlására tartósan vagy véglegesen képtelenné válik, az alapító az (1) bekezdés szerinti kijelölési jogát ismételten gyakorolhatja.

(4) Ha az alapítói jogok gyakorlására több alapító vagy kijelölt személy együttesen jogosult, és közülük valamelyik személy meghalt, megszűnt vagy egyébként az alapítói jogok gyakorlására tartósan vagy véglegesen képtelenné vált, az alapítói jogok gyakorlására a többi alapító illetve kijelölt személy - e személy hiányában is - jogosult marad.

(5) Az alapító vagy az alapító jogainak gyakorlására kijelölt más személy hiányában - az alapítvány kezelője vagy az ügyészség erre vonatkozó bejelentése alapján - az alapítói jogosultságok a bíróságot illetik meg.

Az alapítvány szervezete

2:65. § [Az alapítvány kezelője, feladatai és felelőssége]

(1) Az alapítvány döntéshozó, ügyvezető és képviseleti szerve az alapítvány kezelője. Az alapító okiratban kezelőként egy természetes személy vagy több természetes személyből álló testület: kuratórium is kijelölhető. Az alapító az alapító okiratban rendelkezhet úgy is, hogy a kijelölés meghatározott időtartamra vagy feltétel bekövetkeztéig áll fenn.

(2) A kezelő gondoskodik az alapítványi cél megvalósításáról, az alapítvány jogszabályoknak és az alapító okirat rendelkezéseinek megfelelő működéséről, az alapítványi vagyon kezeléséről és felhasználásáról, szükség szerint az éves pénzügyi terv elfogadásáról, továbbá az alapító okiratban meghatározott egyéb feladat ellátásáról.

(3) Az alapítvány vagyonát céljának megfelelően, az alapító okiratban meghatározott módon kell kezelni és felhasználni.

(4) A kezelő és a kuratórium tagja az általa e minőségében az alapítványnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felel.

2:66. § [A kezelő kijelölésével kapcsolatos előírások]

(1) Kezelőként nem jelölhető ki olyan személy aki által, vagy kuratórium, amelyben az alapító - közvetlenül vagy közvetve - az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat.

(2) Új kezelőt vagy kuratóriumi tagot kell kijelölni vagy az alapító okiratban meghatározott rend szerint választani, ha a természetes személy kezelő vagy kuratóriumi tag meghal, a kezelő vagy a kuratóriumi tag e tisztéről vagy tagságáról lemond, az időtartamhoz vagy meghatározott időponthoz vagy feltételhez kötött kezelői vagy tagsági megbízatás lejárt, vagy a feltétel bekövetkezett.

(3) Az alapító a kezelő kijelölését csak abban az esetben vonhatja vissza, ha a kezelő kijelölésének jogát fenntartotta és a kijelölt kezelő az alapítvány céljának megvalósítását veszélyezteti. A kijelölés visszavonásával egyidejűleg új kezelőt kell kijelölni.

(4) A kuratórium tagjának kijelölését az alapító csak abban az esetben vonhatja vissza, ha a tag kijelölésére vonatkozó jogát fenntartotta és a tag magatartása a testület cél szerinti működését veszélyezteti. A kijelölés visszavonásával egyidejűleg új kuratóriumi tagot kell kijelölni.

(5) A kezelő vagy a kuratóriumi tagok személyében bekövetkező változást az alapítványt nyilvántartó bíróság veszi nyilvántartásba, és az a nyilvántartásba vétellel válik hatályossá.

2:67. § [A kuratórium működése]

(1) Ha a kuratórium elnöke kijelölésének jogát az alapító nem tartotta fenn, a kuratórium tagjai maguk közül választanak elnököt.

(2) A kuratórium ülése - ha törvény vagy az alapító okirat eltérően nem rendelkezik - nem nyilvános.

(3) A kuratórium tagja jogait csak személyesen gyakorolhatja. Az alapító okirat azonban előírhatja, hogy a kuratóriumi tag az ülésen való személyes részvétel helyett írásban - ideértve az elektronikus hírközlő eszközök használatát is - gyakorolhatja jogait. Ebben az esetben ennek módját és feltételeit az alapító okiratban kell meghatározni.

2:68. § [Egyéb alapítványi szervek]

Az alapító az alapító okiratban további alapítványi szerveket is létesíthet, e szervek ügyviteli, ellenőrző vagy tanácsadó feladatokat láthatnak el. A testületi szervek működésére az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában a kuratórium működésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

2:69. § [Az alapítvány törvényességi felügyelete]

(1) Az alapítvány működése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha az alapítvány működésének törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A bíróság az ügyész keresete alapján határidő kitűzésével kötelezi az alapítványt vagy annak alapítóját, hogy az alapítvány jogszabálynak és az alapító okiratnak megfelelő működését állítsa helyre. A határidő eredménytelen eltelte után a bíróság - az ügyész erre irányuló kérelme alapján - az alapítványt megszünteti, és a nyilvántartásból törli.

(2) A bíróság az ügyész keresete alapján az alapítványt megszünteti, ha az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlenné vált.

Az alapítvány megszűnése

2:70. § [Az alapítvány megszűnése]

(1) A bíróság az alapító kérelme alapján az alapítványt megszünteti és egyben a nyilvántartásból törli, ha

a) az alapítvány a célját megvalósította, és az alapító új célt nem határozott meg,

b) az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlenné vált, vagy nem vált ugyan lehetetlenné, de az alapítvány további működtetése a körülmények lényeges megváltozása folytán okszerűtlen lenne,

c) az alapító okiratban meghatározott idő eltelt vagy feltétel bekövetkezett.

(2) Ha valamelyik megszűnést eredményező ok bekövetkezik, a kuratórium értesíti az alapítót a szükséges intézkedések megtétele érdekében.

(3) A jogutód nélkül megszűnő alapítványnak a hitelezői igények kielégítése után megmaradó vagyonáról a bíróság az alapítvány törlését elrendelő határozatában rendelkezik.

2:71. § [Az alapítvány átalakulása]

(1) Alapítvány csak alapítvánnyal egyesülhet, alapítvány csak alapítványokra válhat szét. Az egyesült alapítvány alapító okiratát, illetve a szétvált alapítványok alapító okiratait az alapító nyújtja be a bírósághoz.

(2) A bíróság az alapítvány nyilvántartásba vételére irányadó szabályok alkalmazásával jogutódként veszi nyilvántartásba az egyesült alapítványt, illetve a szétváló alapítványokat, és ezzel egyidejűleg törli a nyilvántartásból a jogelőd alapítványokat, illetve alapítványt.

2:72. § [Az alapítvány megszüntetésére irányuló eljárás szabályai]

(1) Alapítvány általános jogutód nélküli megszűnésének esetén - ha az alapítvány üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytat - a külön törvényben meghatározott egyszerűsített követelésrendezési eljárás lefolytatására kerül sor.

(2) Üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató alapítvány általános jogutód nélkül történő megszűnése esetén a vállalkozásokra irányadó, külön törvényben foglaltak szerinti eljárás lefolytatására kerül sor.

4. cím

A jogi személyiség nélküli jogalanyok

2:73. § [A jogi személyiség nélküli jogalany meghatározása ]

A polgári jog alanya lehet az a szervezet is, amelyet törvény jogokkal ruház fel, és kötelezettségekkel terhel, meghatározva a szervezet képviselőjét, valamint a kötelezettségek teljesítéséért való vagyoni helytállás módját. A jogi személyiség nélküli jogalany perben állhat.

Harmadik rész

A személyhez fűződő jogok

1. cím

Általános szabályok

2:74. § [A személyhez fűződő jogok általános védelme]

(1) A törvény védi az ember méltóságát, a személyhez fűződő jogokat. A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani.

(2) A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat - kivéve ha a védelem jellegénél fogva csak az embert illeti meg - a jogi személyre és a jogi személyiség nélküli jogalanyra is alkalmazni kell.

(3) A jogosult személyhez fűződő jogról rendelkező nyilatkozatot csak a szerződési nyilatkozatok érvényességére vonatkozó szabályok korlátai között tehet.

2. cím

Egyes személyhez fűződő jogok

2:75. § [Az élethez, az egészséghez és a testi épséghez való jog]

A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed az élet, az egészség és a testi épség védelmére.

2:76. § [A fogyatékos személyek jogvédelme]

A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti a fogyatékos személyek törvényben biztosított jogainak megsértése.

2:77. § [A természet védelméhez és az egészséges környezethez való jog]

A személyhez fűződő jog megsértését jelenti a természet és az egészséges környezet védelmére vonatkozó jogszabályi rendelkezések megszegése, ha az a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek romlásában kifejeződő sérelem bekövetkezését okozza.

2:78. § [Az egyenlő bánásmód követelménye]

A személyhez fűződő jog kiterjed az egyenlő bánásmód követelményének - külön törvényben foglaltak szerinti módon való - megsértésével szembeni védelemre.

2:79. § [Névviseléshez való jog]

(1) A személyhez fűződő jog kiterjed a névviselésre. Mindenkinek joga van névviseléshez.

(2) Tudományos, irodalmi, művészeti vagy közszerepléssel járó tevékenységet - mások jogainak és jogos érdekeinek sérelme nélkül - felvett névvel is lehet folytatni. A tudományos, irodalmi, művészeti vagy közszerepléssel járó tevékenységet folytató személy - ha neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével - az érintett személy kérelmére saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység gyakorlása során.

(3) A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja vagy jogtalanul máséval összetéveszthető nevet használ.

2:80. § [A jóhírnévhez és a becsülethez való jog]

(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév és a becsület védelmére.

(2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel.

(3) A közhatalmi jogkörben vagy közhatalom gyakorlásával összefüggésben, jogszabályban vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközében meghatározott eljárás során tett nyilatkozat, meghozott döntés, intézkedés, valamint tényállítás csak akkor valósít meg jogsértést, ha a sérelem rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, és súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedésen alapul, vagy indokolatlanul durva, sértő, megalázó.

2:81. § [Védelem a gyűlöletbeszéd ellen]

(1) Az emberi személyiség valamely lényegi vonása által meghatározott társadalmi csoportra vonatkozó, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, súlyosan sértő, a csoport tagjainak megbélyegzésére irányuló magatartás sérti a csoporthoz tartozó azon személy személyhez fűződő jogát, akinek az adott csoporthoz való tartozása - meggyőződése szerint - az önazonossága meghatározó részét képezi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogsértés miatt indított eljárásokban sérelemdíj nem állapítható meg.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezés nem vonatkozik azon társadalmi csoportra, amelynek csoportképző jellemzője valamely politikai meggyőződés.

2:82. § [A magánélet tiszteletben tartásához való jog]

Mindenkinek joga van a magánélethez és családi kapcsolatainak tiszteletben tartásához. A személyhez fűződő jog megsértését jelenti a személyek magánéletébe és családi kapcsolataiba való minden önkényes, illetéktelen beavatkozás.

2:83. § [A személyes adatok védelméhez való jog]

(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a személyes adatok védelmére.

(2) A személyes adatokhoz fűződő jog megsértését jelenti különösen a személyes adat jogosulatlan megszerzése, kezelése, illetéktelen személlyel való közlése vagy nyilvánosságra hozatala.

2:84. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]

(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a képmás és a hangfelvétel védelmére.

(2) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez, vagy felhasználásához - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - az érintett személy hozzájárulása szükséges.

(3) Nincs szükség az érintettek hozzájárulására

a) tömegfelvétel készítéséhez és felhasználásához,

b) nyilvános közszereplés során felvétel készítéséhez és nem visszaélésszerű felhasználásához,

c) ha a képmás vagy hangfelvétel elkészítésére vagy felhasználására közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében, közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel elkészítése nem okoz a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest aránytalan jogsérelmet és a felhasználása nem visszaélésszerű, valamint

d) az eltűnt személyről készített képmásnak, hangfelvételnek az eltűnt személy feltalálása érdekében történő felhasználásához.

(4) Nincs szükség az elhunyt személy hozzátartozójának beleegyezésére, ha a holttestről a felvétel készítésére és közzétételére annak azonosítása céljából kerül sor.

(5) A büntetőeljárás eredményessége érdekében a büntető eljárás hatálya alatt álló személyről készült képmás, hangfelvétel a büntető ügyben eljáró bíróság vagy más hatóság rendelkezése alapján használható fel. Kivételesen - ha a bizonyíték másként nem szerezhető meg - a sértett és a tanú képmása, hangfelvétele is felhasználható azonosításuk érdekében.

2:85. § [A magántitokhoz való jog]

(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a magántitok, különösen az üzleti titok, a levéltitok, a hivatásbeli titok és az elektronikus hírközlési titok oltalmára.

(2) A magántitok megsértését jelenti különösen, ha a magántitkot jogosulatlanul szerzik meg, használják fel, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra.

2:86. § [Az üzleti titokhoz való jog]

(1) Üzleti titoknak minősül a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ vagy egyéb adat, valamint a belőlük álló olyan összeállítás, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a vele jogszerűen rendelkező személy (e szakasz alkalmazásában a továbbiakban: jogosult) az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket megtette.

(2) Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, továbbá az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli.

(3) Az, aki az államháztartás valamely alrendszerével pénzügyi, üzleti kapcsolatot létesít, kérésre köteles a jogviszonnyal összefüggő, és a (2) bekezdés alapján közérdekből nyilvános adatokra vonatkozóan tájékoztatást adni. A felvilágosítás oly módon is történhet, hogy az adatokat honlapon vagy a hirdetményi lapban teszik közzé. A felvilágosítás megtagadása esetén, vagy ha a felvilágosítást kérő szerint a tájékoztatás nem kielégítő, a törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárása kezdeményezhető.

(4) Az üzleti titok megsértésének minősül - az (5) bekezdésben szabályozott kivétellel - az is, ha az azonosításra alkalmas módon rögzített műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeretet vagy tapasztalatot, illetve ezek összeállítását (e szakasz alkalmazásában a továbbiakban együtt: ismeret) a jogosult hozzájárulása nélkül - a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes módon - szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra, feltéve, hogy az ismeret - egészében, illetve adott összeállításában - nem közismert vagy nem férhető könnyen hozzá az ismeret tárgykörébe tartozó tevékenységet folytató személyek számára, és ezáltal vagyoni értéket képvisel, valamint, hogy az ismeret titokban tartása érdekében a jogosult megtette az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket.

(5) Az ismeretnek a (4) bekezdés szerinti védelmére nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki a jogosulttól független fejlesztéssel vagy jogszerűen megszerzett termék, illetve igénybe vett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján jutott az ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő, hasonló ismerethez, vagy azt jóhiszeműen szerezte meg mástól.

2:87. § [A kegyeleti jog]

(1) A meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített, valamint az a szervezet, amelynek alapítási célja közé tartozik a meghalt személy emlékének az ápolása.

(2) Ha a megszűnt jogi személy emlékét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a jog érvényesítésére az ügyész is jogosult.

(3) A jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését bármely örökös kérheti. Több örökös egymás közötti viszonyában az elvont vagyoni előnyt úgy kell megosztani, mintha a meghalt személy hagyatékából részesednének. Ha a kegyeleti jogot sértő magatartás közérdekbe ütközik, a jogsértéssel elért vagyoni előny közérdekű célra történő átengedését az ügyész indítványozhatja.

3. cím

A személyhez fűződő jogok megsértésének szankciói

2:88. § [A jogsértés felróhatóságtól független szankciói]

A sérelmet szenvedett személy a jogsértés ténye alapján, az eset körülményeihez képest követelheti:

a) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását,

b) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől,

c) azt, hogy a jogsértő adjon elégtételt és az elégtételnek - a jogsértő költségén - megfelelő nyilvánosságot biztosítson,

d) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását, valamint

e) a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését.

2:89. § [A sajtó-helyreigazítás szabályai]

(1) Ha valakiről sajtó útján valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy való tényeket hamis színben tüntetnek fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényállítás megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és melyek a való tények.

(2) A helyreigazítást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül, folyóirat esetében pedig az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban azonos módon, rádió, televízió esetében pedig - ugyancsak nyolc napon belül - a sérelmes közléssel azonos napszakban és azonos módon kell közölni.

2:90. § [Sérelemdíjra való jogosultság]

(1) A személyhez fűződő jogok megsértése esetén a megsértett személyt az őt ért nem vagyoni sérelemért a (2) bekezdésben meghatározottak szerint sérelemdíj illeti meg.

(2) A sérelemdíjra a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultság megállapításához a személyhez fűződő jog megsértésének tényén túl további hátrány vagy kár bizonyítására a sérelmet szenvedett személy nem kötelezhető.

(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatására -tekintettel állapítja meg.

(4) Az (1)-(3) bekezdésekben foglaltakat az egyes szellemi alkotások, teljesítmények létrehozóit megillető - külön törvényben szabályozott - személyhez fűződő jogok megsértése esetén is alkalmazni kell.

2:91. § [Kártérítési felelősség]

Aki személyhez fűződő jogának megsértéséből eredően kárt szenved, a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint követelheti kárának megtérítését.

2:92. § [A sajtótudósításra irányadó sajátos rendelkezések]

Nem alkalmazhatók a 2:88 - 91. §-okban foglalt rendelkezések, ha

a) a sajtó a nyilvános rendezvényen elhangzottakról, a nyilatkozó személyének pontos megjelölésével, az elhangzottaknak megfelelően, szöveghű idézet formájában tudósít,

vagy

b) a tudósítás tárgya hivatalos eljárások, döntések vagy határozatok ismertetése.

2:93. § [A közszereplő jogvédelme]

Ha a sajtó a közszereplő jóhírnevét közszereplésével vagy egyéb közéleti megnyilvánulásával kapcsolatban sértette meg, a 2:88-91. §-ban foglalt jogkövetkezmények csak akkor alkalmazhatóak, ha jogsértés a sajtó szándékos vagy súlyosan gondatlan eljárása miatt történt; a sajtó akkor mentesül e jogkövetkezmények alól, ha bizonyítja, hogy eljárása nem volt szándékos vagy súlyosan gondatlan.

2:94. § [A személyhez fűződő jogok érvényesítésének módja]

(1) A személyhez fűződő jogokat - törvény eltérő rendelkezése hiányában - csak személyesen lehet érvényesíteni. A korlátozottan cselekvőképes személy a személyhez fűződő jogai védelmében maga is felléphet.

(2) A 2:77. § alapján a társadalom vagy csoportjainak életkörülményei romlásából fakadó nem vagyoni sérelem miatt sérelemdíj iránti keresetet az ügyész terjeszthet elő, a megítélt sérelemdíjat - a külön törvényben foglaltak szerint - a környezetvédelmi alap részére kell megfizetni.

(3) A közhatalmi jogkörben eljáró személy által megsértett a személyhez fűződő jogait - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a közhatalmi tevékenységért felelős jogi személlyel, bírósági jogkörben eljáró személy esetén az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalával szemben érvényesítheti.

(4) A személyiségvédelmi per - a fél halála esetén - a kegyeleti jog jogosultjának perbenállása mellett folytatható. Az ismeretlen helyen távollévő személy személyhez fűződő jogai védelmében hozzátartozója léphet fel.

HARMADIK KÖNYV

CSALÁDJOG

Első rész

Alapelvek

3:1. § [A családi kapcsolatok védelme]

A törvény védi a családi kapcsolatokat; biztosítja a családi és az egyéni érdek összhangját.

3:2. § [A gyermek érdekének védelme]

(1) A családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek.

(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék.

(3) Ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor is biztosítani kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel és korábbi családi kapcsolatait megtarthassa.

3:3. § [Az egyenjogúság elve]

(1) A házastársak a házasság, az életközösség és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik egyenlőek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a bejegyzett élettársakra és az élettársakra is.

3:4. § [A méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve]

A családi jogviszonyokat méltányosan és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelmét szem előtt tartva kell rendezni.

Második rész

A házasság

1. cím

A házasságkötés

3:5. § [A házasság létrejötte]

(1) Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. A nyilatkozat feltételhez vagy határidőhöz nem köthető.

(2) A kijelentés kölcsönös megtörténte után az anyakönyvvezető a házasság létrejöttét megállapítja és a házasságkötés tényét a házassági anyakönyvbe bejegyzi.

3:6. § [A nemlétező házasság]

(1) A házasság a 3:5. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában nem jön létre.

(2) A nemlétező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna.

3:7. § [Házasság létezésének vagy nemlétezésének megállapítása]

(1) Ha a házasság létezése vagy nemlétezése közigazgatási eljárásban nem tisztázható, a házasság létezésének valamint nemlétezésének megállapítása iránt bármelyik házastárs, az ügyész vagy az jogosult pert indítani, akinek a megállapításhoz jogi érdeke fűződik.

(2) A pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek vagy a per megindítására jogosult más személynek pedig mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell előterjeszteni.

(3) A házasság létezését vagy nemlétezését megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

3:8. § [A házasságkötést megelőző eljárás]

(1) A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy házasságuknak legjobb tudomásuk szerint nincs jogi akadálya, és jogszabályban meghatározottak szerint igazolniuk kell, hogy házasságkötésük jogi feltételei fennállnak.

(2) A házasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota esetében a házasulók nyilatkozata a házasságkötés összes jogi feltételének igazolását pótolja.

(3) A házasulóknak a házasságkötést megelőzően az anyakönyvvezető előtt nyilatkozniuk kell arról, hogy a házasságkötés után milyen házassági nevet kívánnak viselni, és - ha nem viselnek közös házassági nevet - meg kell állapodniuk a házasságból születendő gyermekek családi nevében is. A gyermekek névviselésére vonatkozó megállapodás legkésőbb az első közös gyermek születésének anyakönyvezéséig módosítható.

3:9. § [A házasság megkötése]

(1) A házasságkötés két tanú jelenlétében, - ha a törvény kivételt nem tesz -nyilvánosan, az erre rendelt hivatalos helyiségben történik.

(2) A házasulók kérelmére a házasság a nyilvánosság mellőzésével, illetve az anyakönyvvezető hivatalos helyiségén kívül más, erre megfelelő helyen is megköthető.

(3) A házasságkötési eljárás részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.

2. cím

A házasság érvénytelensége

I. fejezet

Az érvénytelenségi okok

3:10. § [A házasságkötési korhatár]

(1) Érvénytelen a kiskorú házassága, ha azt a gyámhatóság előzetes engedélye nélkül kötötte.

(2) A gyámhatóság a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak a házasságkötésre indokolt esetben engedélyt adhat, feltéve, hogy a házasuló a tizenhatodik életévét már betöltötte.

(3) Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő, gyám meghallgatása után határoz. Nincs szükség annak a szülőnek a meghallgatására, aki a szülői felügyeleti jogát a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben sem gyakorolhatja, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik.

(4) A gyámhatóság engedélye nélkül vagy a (2) bekezdésben meghatározott életkor elérése előtt kötött házasság a házastárs nagykorúságának elérését követő hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg, vagy kérelmére a bíróság a más jogosult által korábban ebből az okból megindított pert megszünteti.

3:11. § [Érvénytelenség a cselekvőképesség korlátozása miatt]

(1) Érvénytelen annak a nagykorú személynek a házassága, akinek cselekvőképességét a bíróság a házasságkötésre vonatkozó jognyilatkozat tételében korlátozta és a házasságot a gyámhatóság engedélye nélkül kötötte.

(2) A gyámhatóság a házasságkötésben korlátozott nagykorú személynek a házasságkötésre indokolt esetben engedélyt adhat.

(3) A cselekvőképességében korlátozott személy házassága a korlátozás megszüntetését követő hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg, vagy kérelmére a bíróság a más jogosult által korábban ezen ok miatt megindított pert megszünteti.

3:12. § [Érvénytelenség a belátási képesség átmeneti hiánya miatt]

(1) Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor olyan állapotban volt, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzott.

(2) A házasság a házastárs belátási képességének visszanyerésétől számított hat hónap elteltével, a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg.

3:13. § [A rokoni, hozzátartozói kapcsolat]

(1) Érvénytelen:

a) az egyenes ági rokonok,

b) a testvérek, féltestvérek házassága,

c) a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával,

d) a házastársnak volt házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa olyan leszármazójával kötött házassága, akit tartósan saját háztartásában nevelt, valamint

e) az örökbefogadónak az örökbefogadottal, az örökbefogadás fennállása alatt kötött házassága.

(2) A házastársnak volt házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa leszármazójával, valamint a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házassága nem érvénytelen, ha a jegyző e házassági akadály alól - akár a házasságkötés előtt, akár utóbb, a házasság fennállása alatt - felmentést ad. A testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötendő házassága esetén felmentés akkor adható, ha a házasságkötés a születendő gyermekek egészségét nem veszélyezteti.

3:14. § [Korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása]

(1) Érvénytelen a házasság, ha a házasulók valamelyikének korábbi házassága vagy más személlyel létesített bejegyzett élettársi kapcsolata fennáll.

(2) Az újabb házasság a korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésének időpontjától, ha pedig a bíróság a korábbi házasság vagy bejegyzés érvénytelenségét állapította meg, megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik.

II. fejezet

A házasság érvénytelenségének megállapítása

3:15. § [A házasság érvénytelenítése]

(1) A házasságot csak akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha érvénytelenségét a bíróság az erre irányuló perben megállapította.

(2) A házasság érvénytelenségét megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(3) Az érvénytelen házassághoz a törvényben meghatározott joghatások fűződnek.

3:16. § [Érvénytelenítési per indításának jogosultsága]

(1) Az érvénytelenítési pert a házasság fennállása alatt és a házasság megszűnése után is meg lehet indítani.

(2) Érvénytelenítési per indítására bármelyik házastárs, az ügyész vagy az jogosult, akinek a házasság érvénytelenségének megállapításához jogi érdeke fűződik.

(3) Ha az a jogosult, aki a pert megindította, meghal, a perben helyére bármelyik másik jogosult beléphet.

3:17. § [A perindítási jogosultság korlátozása]

(1) A nagykorúság elérése után a kiskorúság miatt, illetve a cselekvőképesség korlátozásának bíróság általi megszüntetése után a cselekvőképesség korlátozása miatt - a gyámhatósági engedély hiányában - kizárólag az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, akinek személyében az érvénytelenség oka fennállott. Ezt a pert a jogosult csak a nagykorúság elérésétől, illetve a cselekvőképesség korlátozásának megszüntetésétől számított hat hónapon belül indíthatja meg.

(2) A belátási képesség átmeneti hiánya miatt kizárólag az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, aki a házasságkötéskor olyan állapotban volt, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzott. A pert a belátási képesség visszanyerése után hat hónapon belül lehet megindítani attól a naptól kezdődően, amikor a házastárs a belátási képességét visszanyerte. Ha a házastárs a belátási képességének visszanyerése előtt meghalt, a házastárs halálától számított hat hónapon belül a házasság érvénytelenségének megállapítása iránt az ügyész indíthat pert.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben megjelölt határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.

(4) Ha az (1)-(2) bekezdések szerint a perindításra kizárólagosan jogosult házastárs meghal, az általa megindított perben helyébe bárki beléphet, aki érvénytelenítési per indítására általában jogosult.

3:18. § [A perindítási jog személyes gyakorlása]

A házasság érvénytelenítése iránt a pert a jogosultnak személyesen kell megindítania. Törvényes képviselőjének hozzájárulásával maga indíthat pert a korlátozottan cselekvőképes jogosult is. Ha a jogosult a házastárs, a törvényes képviselő hozzájárulására nincs szükség.

3:19. § [Az érvénytelenítési per alperesei]

Az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek valamint a per megindítására jogosult más személynek pedig mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell előterjeszteni.

3:20. § [A házasság érvényességének megállapítása]

(1) Az érvénytelenítési perre vonatkozó szabályok megfelelően irányadóak akkor is, ha annak megállapítása iránt indítanak pert, hogy a házasság érvényes.

(2) A házasság érvénytelenségére a törvény érvénytelenséget szabályozó egyéb rendelkezései nem alkalmazhatóak.

3. cím

A házasság megszűnése

3:21. § [A házasság megszűnésének esetei]

(1) A házasság megszűnik:

a) az egyik házastárs halálával,

b) bírósági felbontással,

c) ha a közjegyző a házasságot a felek egyező kérelmére a 3:25. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén megszünteti,

d) az egyik házastárs nemének megváltoztatásával.

(2) A házasságot a másik házastárs újabb házasságkötése esetén akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha a házastárs halálára vonatkozó anyakönyvi bejegyzés vagy a halál tényét megállapító, illetve holtnak nyilvánító bírósági határozat hatálya az újabb házasságkötést követően megdől, feltéve, hogy az újabb házasságkötéskor egyik házasuló sem tudta, hogy a halál nem következett be.

(3) A házasság megszűnése időpontjának az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés esetében azt a napot kell tekinteni, amelyet a halotti anyakönyvi bejegyzés, illetve bírósági határozat a halál napjaként feltüntet. A házasság az (1) bekezdés b) pontja esetén a házasságot felbontó ítélet, illetve megszüntető végzés jogerőre emelkedésének napján, az (1) bekezdés d) pontja esetén a megváltozott nem anyakönyvezésének napján szűnik meg.

(4) Ha a házasság az egyik házastárs nemének megváltoztatása miatt szűnik meg, azonban a házasság megszűnése után a korábbi házastársak kilencven napon belül bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek és jogszabály valamely jogot vagy kötelezettséget a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat meghatározott időtartamához kapcsol, abban az esetben a jog vagy kötelezettség fennállása szempontjából a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat időtartamát együttesen kell figyelembe venni.

3:22. § [A házasság felbontása]

(1) A házasságot a bíróság bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség megszűnt és annak helyreállítására - az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, és a különélés időtartama alapján - nincs kilátás.

(2) A bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények vizsgálata nélkül bontja fel, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján kérik, feltéve, hogy a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása - közös szülői felügyelet hiányában a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása -, a közös lakás használata, a házastársi tartás kérdésében is megegyeztek és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta.

(3) Az (1) bekezdés szerint indult bontóper során a házastársak közös kérelmére a bíróság az eljárást a (2) bekezdés szabályai szerint folytatja és a házasságot ennek megfelelően bontja fel. A (2) bekezdés szerint indult bontóperben pedig bármelyik házastárs kérheti az (1) bekezdés alkalmazásával a házasság felbontását.

(4) A házasság felbontásánál a közös gyermek érdekét figyelembe kell venni.

(5) A szülői felügyelet gyakorlásának, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásnak valamint a gyermek tartásának a rendezése során a gyermek érdekének kell elsődlegesen érvényesülnie, a szülőknek az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük véleményét is figyelembe kell venniük.

3:23. § [A közvetítői eljárás]

A házastársak a házassági bontóper megindítása előtt vagy a bontóper alatt - saját elhatározásukból vagy a bíróság javaslatára - kapcsolatuk, vagy a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések megegyezésen alapuló rendezése érdekében külön törvényben szabályozott közvetítői eljárást vehetnek igénybe. A közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodásukat perbeli egyezségbe foglalhatják.

3:24. § [A házasság felbontása iránti per megindítása]

(1) A házasság felbontása iránt a házastársnak a pert a másik házastárs ellen, személyesen kell megindítania. Maga indíthat pert az a nagykorú természetes személy is, akinek cselekvőképességét a bíróság a házasságkötésre vonatkozó jognyilatkozatok tekintetében korlátozta.

(2) A házasságot felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.

3:25. § [A házasság közjegyzői megszüntetése]

(1) A házasság közjegyző általi megszüntetésének akkor van helye, ha

a) azt a házastársak befolyásmentesen, közösen kérik,

b) a házastársaknak nincs közös kiskorú és nincs tartásra jogosult gyermekük, és

c) a házastársak az őket egymással szemben terhelő, jogszabályon alapuló tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltan megegyeztek.

(2) Nincs helye a házasság közjegyző általi megszüntetésének, ha

a) a házastársak bármelyikének cselekvőképessége vagyoni jognyilatkozatok megtételében korlátozott, vagy

b) a házasság érvénytelenné nyilvánításának vagy nemlétezése megállapításának lenne helye.

4. cím

A házastársak személyi viszonyai

I. fejezet

Általános rendelkezések

3:26. § [Az együttműködési és támogatási kötelezettség]

A házastársak kötelesek együttműködni és egymást támogatni.

3:27. § [A közös és önálló döntési jog]

A házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekét szem előtt tartva döntenek. Döntéseik során figyelembe kell venniük gyermekük érdekét és kölcsönösen figyelemmel kell lenniük egymás érdekeire is.

3:28. § [A lakóhely megválasztása]

A házastársak a lakóhelyüket egymással egyetértve választják meg.

II. fejezet

A házastársak névviselése

3:29. § [Névviselés a házasságban]

(1) A feleség a házasságkötés után választása szerint:

a) kizárólag a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét viseli, feltéve, hogy azt az újabb házasságban tovább viselheti,

b) a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét hozzákapcsolhatja, feltéve, hogy azt az újabb házasságban tovább viselheti,

c) a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét hozzákapcsolja, feltéve, hogy azt az újabb házasságban tovább viselheti, vagy

d) a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.

(2) A férj a házasságkötés után választása szerint:

a) kizárólag a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét viseli,

vagy

b) a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.

(3) A férj és a feleség a házasságkötés után házassági névként kettőjük családi nevét is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét.

(4) Az (1) bekezdés b)-d) pontjában, a (2) bekezdés b) pontjában, valamint a (3) bekezdésben meghatározott esetben a házastársak közös házassági nevet viselnek.

(5) A házasulóknak az (1)-(3) bekezdés szerinti névviselésről meg kell egyezniük. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy az összekapcsolt házassági név családi nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet, és - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - csak az egyik házasuló veheti fel házassági névként a másik családi nevét.

3:30. § [Névviselés a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után]

(1) A házasság megszűnése, vagy érvénytelenségének megállapítása után a volt házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől valamelyikük el kíván térni, ezt a házasság felbontása, vagy érvénytelenségének megállapítása után az anyakönyvvezetőnek bejelentheti. Ilyen esetben sem viselheti azonban a volt férje nevét a volt feleség a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte.

(2) A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a házasságra utaló toldást tartalmazó név viselésétől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték.

(3) Újabb házasságkötés esetén a feleség és a férj a korábbi házasság alatt viselt közös házassági nevet tovább viselheti azzal az eltéréssel, hogy a feleség a volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti, és ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnt.

5. cím

A házastársi tartás

3:31. § [A tartásra való jogosultság]

(1) A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.

(2) Ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

(3) Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorultsága esetén is csak az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás.

3:32. § [A tartásra való érdemtelenség]

(1) Érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs:

a) akinek súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele járult hozzá alapvetően a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához, vagy

b) aki a házassági életközösség megszűnését követően házastársának, volt házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.

(2) Az érdemtelenség elbírálásánál az arra hivatkozó házastárs, volt házastárs magatartását is figyelembe kell venni.

3:33. § [A tartási képesség]

Nem köteles házastársát, volt házastársát eltartani, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

3:34. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]

A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára és időtartamára valamint ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a házastársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb házasságot köt, bejegyzett élettársi kapcsolatot vagy élettársi kapcsolatot létesít.

6. cím

Házassági vagyonjog

I. fejezet

Általános rendelkezések

3:35. § [A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése]

(1) A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára szerződéssel rendezhetik (házassági vagyonjogi szerződés).

(2) A házasulók és a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben az a törvény szerinti vagyonelkülönítési, vagy közszerzeményi rendszert köthetik ki, vagy a szerződés tartalmát más módon is megállapíthatják.

(3) Házassági vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn (törvényes vagyonjogi rendszer).

3:36. § [A vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya]

(1) A törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként, bejegyzett élettársakként éltek együtt. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell.

(2) Az életközösség átmeneti megszakadása - ha a felek között vagyonmegosztásra nem került sor - a törvényes vagy a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti.

3:37. § [Az érvénytelen házasság vagyonjogi hatásai]

(1) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor mindkét házastárs jóhiszemű volt, a házasság vagyonjogi hatásai - a közös lakás használatát is beleértve - ugyanazok, mint érvényes házasság esetében. Az ilyen házasság érvénytelenné nyilvánítása esetén a vagyonjogi követeléseket mindegyik házastárs oly módon érvényesítheti, mintha a házasságot az érvénytelenség megállapításának időpontjában a bíróság felbontotta volna, vagy - ha az érvénytelenség megállapítására egyikük halála után kerül sor - a házasság ennek a házastársnak a halálával szűnt volna meg.

(2) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor csak az egyik házastárs volt jóhiszemű, az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket csak az ő kívánságára lehet alkalmazni; ez a joga örökösére is átszáll.

(3) A házasság érvénytelensége nem érinti a házastársak vagy bármelyikük által jóhiszemű harmadik személlyel kötött szerződés hatályát.

II. fejezet

A házastársi vagyonközösség

A házastársi közös vagyon és a különvagyon

3:38. § [A házastársi közös vagyon]

(1) Házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak a tulajdonjognak mindazok a tárgyai, mindazok a vagyoni értékű jogok és követelések (e könyvben a továbbiakban együtt: vagyontárgy), amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereznek.

(2) A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - közösen viselik bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat.

(3) A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg.

(4) Nem tartoznak a közös vagyonba azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek.

3:39. § [A házastárs különvagyona]

(1) A házastárs különvagyonához tartozik:

a) az a vagyontárgy, amelyet szerződésben a különvagyonának nyilvánítottak,

b) a házassági vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy,

c) a házassági életközösség fennállása alatt általa örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy,

d) a házastársat mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jogok, kivéve a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjakat,

e) a személyét ért sérelemért kapott kártérítés, sérelemdíj, elvont vagyoni előny és egyéb személyhez kapcsolódó juttatás,

f) a személyes használatára szolgáló és szokásos mértékű, illetve mennyiségű vagyontárgy, valamint

g) a különvagyona értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyona helyébe lépő értéktérítés.

(2) A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt, a kezelési, fenntartási költségek, valamint a terhek levonása után fennmarad, közös vagyon.

(3) Az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, öt évi házassági életközösség után közös vagyonná válik.

3:40. § [A különvagyon terhei és tartozásai]

(1) A házastárs különvagyonát terheli - a törvényen alapuló tartás kivételével - az a tartozás, amely a házassági életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul.

(2) A különvagyonhoz tartoznak a különvagyoni vagyontárgy terhei és a külön adósságnak minősülő tartozás kamatai.

(3) A különvagyonhoz tartozik az életközösség fennállása alatt keletkezett olyan tartozás,

a) amely a különvagyon megszerzésével vagy fenntartásával jár együtt, kivéve a különvagyon hasznának megszerzésével, valamint a házastársak által közösen használt vagy hasznosított vagyontárgy fenntartásával összefüggő kiadást,

b) amely a házastársnak különvagyonára vonatkozó rendelkezéséből eredő kötelezettségen alapul,

c) amelyet a házastárs a közös vagyon terhére a másik házastárs egyetértése nélkül ingyenesen vállalt, valamint

d) amelyet a házastárs jogellenes és szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásával okozott és a tartozás a másik házastárs gazdagodását meghaladja.

(4) A tartozás különvagyoni jellege nem érinti a másik házastárs törvényben meghatározott felelősségét harmadik személlyel szemben.

3:41. § [A közös vagyonhoz tartozás vélelme]

(1) Ha törvény kivételt nem tesz, a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról, vagyoni értékű jogokról és követelésekről, valamint a terhekről és a tartozásokról azt kell vélelmezni, hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak.

(2) A vagyonközösség fennállása alatt akár a közös vagyonra, akár valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt.

3:42. § [A házastársak közötti egyes szerződések]

(1) A házastársaknak a házasság fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere-, ajándékozási, kölcsönszerződése és a házastársak közötti tartozáselismerés csak akkor érvényes, ha azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingóság szokásos mértékű ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént.

(2) Ha a házastársak szerződése valamely vagyontárgynak, tehernek és tartozásnak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását érinti, vagy e vagyonok arányát módosítja, a szerződés harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése értelmében a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.

A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és kezelése

3:43. § [A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és kezelése]

(1) A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a rendeltetésüknek megfelelően bármelyik házastárs használhatja. Ezt a jogot azonban nem gyakorolhatja a másik házastárs jogai és jogos érdekei sérelmére.

(2) A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a házastársak közösen jogosultak kezelni. Bármelyik házastárs kérheti, hogy a másik házastárs járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy megóvásához vagy fenntartásához szükségesek. Az állag megóvására vonatkozó halaszthatatlan intézkedéseket a házastárs a másik hozzájárulása nélkül is megteheti; köteles azonban erről házastársát haladéktalanul értesíteni.

(3) Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a vagyonközösséghez tartozó tárgyak használatára és kezelésére - ha a törvény kivételt nem tesz - a közös tulajdon szabályai irányadóak.

3:44. § [A foglalkozás gyakorlásához szükséges és a gazdasági célú vagyon használata és kezelése]

(1) A vagyonközösséghez tartozó, de az egyik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlása céljára szolgáló vagyontárgyak használatának és kezelésének joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozást folytatja, feltéve, hogy a másik házastárs az említett jogok kizárólagos gyakorlásához hozzájárult. Hozzájárulásnak minősül, ha a másik házastárs tud vagy kellő gondosság mellett tudhat a foglalkozás (vállalkozás) folytatásáról és azt nem kifogásolja.

(2) Ha a házastárs vállalkozás tagja (részvényese), tagsági (részvényesi) jogait önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül gyakorolhatja abban az esetben is, ha vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították. A vállalkozás működéséről a házastársát - ha erre igényt tart - rendszeresen tájékoztatnia kell.

(3) A házastársnak az (1)-(2) bekezdésben meghatározott használat és kezelés, valamint a tagsági (részvényesi) jogok gyakorlása során a másik házastárs érdekeit megfelelően figyelembe kell venni; az e kötelezettség elmulasztásából eredő kárért a házastárs - a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint - felel.

3:45. § [A költségek és a kiadások viselése]

(1) A házastársak és a közös gyermek megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat, a vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket, a közös háztartás költségeit elsősorban a közös vagyonból kell fedezni.

(2) Ha a közös vagyon az (1) bekezdésben megjelölt költségeket és kiadásokat nem fedezi, azokhoz a házastársak különvagyonaikból, azok arányában kötelesek hozzájárulni. Ha csak az egyik házastársnak van különvagyona, a költségek kiegészítéséhez szükséges összeget neki kell rendelkezésre bocsátania.

Rendelkezés a közös vagyonnal

3:46. § [Rendelkezés a közös vagyonnal a vagyonközösség alatt]

(1) A vagyonközösség fennállása alatt a házastársak csak együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával rendelkezhetnek a közös vagyonról.

(2) Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött szerződéshez a másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.

3:47. § [A házastárs hozzájárulásának vélelme]

(1) Bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződését - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha a szerződést kötő harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett volna arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá. A házastárs hozzájárulását a közös lakásról való rendelkezésnél és a közös vagyontárgy gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére bocsátásánál nem lehet vélelmezni.

(2) Ha a házastárs a szerződést a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése, foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozása körében kötötte, a másik házastárs csak akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha a szerződést kötő harmadik személynél a szerződés ellen annak megkötése előtt kifejezetten tiltakozott.

3:48. § [Harmadik személyekkel szembeni felelősség szerződés esetén]

(1) A vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződést kötő házastárs a tartozásért mind a különvagyonával, mind a közös vagyon ráeső részével felel.

(2) A szerződéskötésben részt nem vett házastárs felelőssége a házastársa által kötött szerződésért a harmadik személlyel szemben a közös vagyonból a tartozás esedékességekor reá eső vagyoni hányad erejéig áll fenn.

(3) Ha a házastárs a szerződéshez nem járult hozzá és hozzájárulását vélelmezni sem lehet vagy a vélelem megdőlt, a szerződésből eredő kötelezettségért nem felel.

3:49. § [Harmadik személlyel szembeni felelősség jogalap nélküli gazdagodás alapján]

Aki házastársának szerződése vagy más kötelem keletkeztető magatartása folytán gazdagodott, harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is köteles helytállni, ha a tartozásért az előbbi rendelkezések szerint nem felel.

3:50. § [A közös vagyonnal való rendelkezés a házassági vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben]

(1) A házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a közös vagyonnal való rendelkezésre a "Rendelkezés a közös vagyonnal a vagyonközösség alatt" című §-ban foglalt szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a házastárs a rendes gazdálkodás szabályai szerint a másik házastárs hozzájárulása nélkül is

a) rendelkezhet a foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozása körében használt és ezek céljára lekötött vagyontárgyakkal,

b) rendelkezhet azokkal az ingóságokkal, amelyek a vagyonközösség megszűnését követően a házastársának egyetértésével kerültek a kizárólagos birtokába,

c) vállalhat olyan kötelezettséget, amelyek a közös vagyontárgy megóvását, fenntartását, helyreállítását, valamint értékállandóságának biztosítását szolgálják,

d) teljesítheti a közös vagyont terhelő tartozásokat oly módon, hogy a tartozás a közös vagyon számára nem válhat terhesebbé.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a közös vagyon megosztásakor fennálló értéktérítési kötelezettséget.

3:51. § [A közös lakásra és a társasági vagyoni hozzájárulásra vonatkozó szabályok]

A házastárs a vagyonközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastársa hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlannal, továbbá nem bocsáthat közös vagyontárgyat vagyoni hozzájárulásként gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére.

3:52. § [A házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés]

Ha a házastárs a másik házastársnak a közös vagyonra kötött szerződéséhez nem járult hozzá és hozzájárulását vélelmezni sem lehet vagy a vélelem megdőlt, a hozzájárulása nélkül kötött szerződésre a fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni.

3:53. § [A házastárssal szembeni felelősség szerződés esetén]

Aki a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti meg, köteles házastársának az ebből eredő kárát megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése megfelelt a másik házastárs érdekének és feltehető akaratának, különösen, ha a szerződés a közös vagyont károsodástól óvta meg.

A vagyonközösség megszűnése

3:54. § [A vagyonközösség megszűnése]

A vagyonközösség megszűnik, ha

a) a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják,

b) a bíróság azt a házassági életközösség fennállása alatt megszünteti, vagy

c) megszűnik a házassági életközösség.

3:55. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetése]

(1) A bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házassági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. Ilyen esetnek minősül különösen, ha

a) a másik házastárs a kérelmet előterjesztő házastárs hozzájárulása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közös vagyonból őt megillető részesedést meghaladja,

b) az egyéni vállalkozó másik házastárssal, vagy azzal a vállalkozással szemben, amelynek a másik házastárs korlátlanul felelős tagja, végrehajtási eljárás, vagy a vállalkozással szemben felszámolási eljárás indult és ez a házastársi közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti,

c) a másik házastársat vagyoni ügyeiben cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezték és gondnokául nem a házastársát rendelték ki.

(2) A vagyonközösség - a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában - a megszüntetését kimondó határozat jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napján szűnik meg.

3:56. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetésének jogkövetkezményei]

Ha a bíróság a vagyonközösséget megszünteti, a házastársak vagyoni viszonyaira az életközösség fennállása alatt a továbbiakban a vagyonelkülönítés szabályai az irányadóak.

3:57. § [A vagyonközösség bírósági helyreállítása]

Ha az az ok, amelynek alapján a bíróság a vagyonközösséget megszüntette, már nem áll fenn, a bíróság az életközösség fennállása alatt - a házastársak közös kérelmére - a vagyonközösséget a jövőre nézve helyreállítja.

A házastársi közös vagyon megosztása

3:58. § [A közös vagyon megosztása]

(1) A vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti a közös vagyon megosztását. Ha a házasság a házastárs halálával szűnt meg, ez a jog az örököst is megilleti.

(2) Ha a házastársak a házastársi közös vagyont szerződéssel osztják meg, a szerződést közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztására, ha a megosztást végrehajtották.

(3) Ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon megosztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon megosztását és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni.

3:59. § [A közös vagyoni igények egységes és méltányos rendezése]

A házastársi vagyonközösségből eredő igények lehetőleg egységesen rendezendők. A bíróságnak ítéletében gondoskodnia kell arról, hogy egyik házastárs se kerüljön a másikkal szemben méltánytalanul hátrányos helyzetbe.

3:60. § [A közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények]

(1) A közös vagyon megosztása során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonra, a különvagyonból a közös vagyonra, az egyik házastárs különvagyonából a másik házastárs különvagyonára történő ráfordítások és a másik vagyonból teljesített tartozások a megtérítését. A megtérítési igények elszámolására a vagyoni hányad értékének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

(2) Nincs helye megtérítésnek, ha arról a házastárs lemondott. A lemondás nincs alakszerűséghez kötve, de azt annak a házastársnak kell bizonyítania, aki a lemondásra hivatkozik.

(3) A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének csak különösen indokolt esetben van helye.

(4) Ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordítás fejében a megtérítésre jogosult házastárs az ingatlan értéknövekedésének megfelelő tulajdoni hányadra is igényt tarthat.

(5) A hiányzó közös vagyon vagy különvagyon megtérítésének akkor sincs helye, ha a vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.

3:61. § [A közös vagyoni hányad értéke és kiadása]

(1) A házastárs közös vagyonból megillető hányadát a vagyonközösség megszűnésekor fennállott állapot és érték szerint kell megállapítani. A vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkezett értékváltozást azonban figyelembe kell venni, kivéve, ha az kizárólag valamelyik házastárs magatartásának az eredménye.

(2) A vagyonközösséghez tartozó közös tulajdoni tárgyak megosztására a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni azzal, hogy természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs ésszerű indok alapján ellenzi.

(3) A vagyonközösségben lévő jogok és követelések megosztására a (2) bekezdésben foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

3:62. § [A vagyontárgyak és a tartozások szétosztása]

(1) Annak meghatározásánál, hogy a vagyonmegosztás során egyes vagyontárgyak melyik házastárs tulajdonába kerüljenek, a bíróság elsősorban a házastársak egyező nyilatkozatát veszi figyelembe; ennek hiányában a célszerűség, az arányosság és a méltányosság elvei alapján dönt.

(2) Az egyik házastárs foglakozásának vagy egyéni vállalkozásának céljára szolgáló vagyontárgyak elsősorban az adott foglalkozást gyakorló vagy egyéni vállalkozó házastársat illetik meg.

(3) Ha az egyik házastárs olyan vállalkozás tagja (részvényese), amelyben e házastárs vagyoni hozzájárulását a közös vagyonból biztosították, a bíróság a másik házastársnak - kérelmére - a vállalkozásban a tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok szerint akkor juttathat a vállalkozásban vagyoni hányadot, ha részesedése a házastársi közös vagyonból a 61. § (2) bekezdésének, valamint az (1) bekezdésnek a figyelembevételével más módon nem adható ki.

(4) Ha a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a megosztást követően, a házastársak egymás közti viszonyában az a házastárs viseli, akinek a vagyontárgy jutott. A tartozások megosztása a jogosulttal szemben a tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos.

3:63. § [A különvagyon kiadása]

A vagyonközösség megszűnésekor meglévő különvagyont természetben kell kiadni, kivéve, ha az a vagyonok vegyülése folytán nem lehetséges, vagy a szétválasztás akár a közös vagyon, akár a különvagyon jelentős értékcsökkenésével járna.

III. fejezet

A házassági vagyonjogi szerződés

Általános rendelkezések

3:64. § [A házassági vagyonjogi szerződés tartalma]

(1) Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amely - a házastársi vagyonközösség helyett - a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt irányadó.

(2) A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részeire különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki és egészben vagy részben eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, feltéve, hogy az eltérést a törvény nem tiltja.

3:65. § [A szerződés megkötésének feltételei]

(1) Házassági vagyonjogi szerződést a házasulók és a házastársak csak személyesen köthetnek.

(2) A gyámhatóság jóváhagyása szükséges a házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez, ha azt tizennyolcadik életévét be nem töltött vagy olyan nagykorú házastárs kötötte, akinek a cselekvőképességét a bíróság vagyonával való rendelkezésében korlátozta.

3:66. § [A szerződés alakja és nyilvántartása]

(1) A házassági vagyonjogi szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A házastársak közösen kérhetik, hogy házassági vagyonjogi szerződésüket a külön törvényben szabályozott országos nyilvántartásba felvegyék.

(3) A házassági vagyonjogi szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha a házasfelek bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződésről és annak tartalmáról tudott.

(4) A nyilvántartást vezető szerv kérelemre elektronikus úton is tájékoztatást ad arról, hogy a házastársak szerződése szerepel-e a nyilvántartásban. A szerződés tartalmáról felvilágosítás csak valamelyik házastárs írásbeli felhatalmazása alapján vagy hatóság részére, törvényben meghatározott feladatai teljesítése érdekében adható.

3:67. § [A szerződés módosítása és megszüntetése]

(1) A házassági életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést bármikor módosíthatják vagy megszüntethetik.

(2) A szerződés módosítására és megszüntetésére a szerződés létrejöttére vonatkozó érvényességi és hatályossági szabályok az irányadóak.

3:68. § [A harmadik személyek védelme]

(1) A házassági vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben, a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg. Ez a rendelkezés irányadó a szerződés módosítására és az életközösség fennállása alatt kötött újabb szerződésre is.

(2) A házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz, vagy a külön vagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett volna arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése értelmében a közös-, illetve a különvagyonhoz tartozik.

3:69. § [A halál esetére rendelkező szerződés]

A házassági vagyonjogi szerződésben a házastársak vagyonuk sorsáról haláluk esetére is rendelkezhetnek; e rendelkezésekre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni.

A közszerzeményi rendszer

3:70. § [A közszerzeményi rendszer]

(1) Ha a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben közszerzeményi rendszerben állapodnak meg, az életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után azonban bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban közszerzemény.

(2) Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad.

(3) A házastárs vagyonában a házassági életközösség megszűnésekor meglévő vagyonról - házassági vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában - az a vélelem, hogy az közszerzemény.

(4) Azt, hogy mely vagyontárgyakat, terheket és tartozásokat kell különvagyonként számításba venni, a szerződés eltérő rendelkezése hiányában a törvényes vagyonjogi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezései alapján kell megállapítani. A különvagyonhoz kell számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét is, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak; a hiányzó különvagyon megtérítésének azonban csak erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye.

3:71. § [A házastárs közszerzeményi részesedésének védelme]

(1) A házastárs az életközösség fennállása alatt is igényelheti a közszerzeményből reá eső rész megállapítását és annak erejéig megfelelő biztosíték nyújtását akkor, ha a másik házastárs a tudomása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek minősülő vagyontárgyakból őt megillető részesedést meghaladja.

(2) A közszerzeménynek az (1) bekezdés szerinti biztosítása nem sértheti annak a harmadik személynek a jogát, akinek korábban keletkezett követelése áll fenn a másik házastárssal szemben.

(3) Ha a másik házastárs a közszerzemény megállapítása és megfelelő biztosíték adása elől felhívás ellenére elzárkózik, vagy azt meghiúsítja, a házastárs a bírósághoz fordulhat.

(4) A bíróság a perben bármelyik házastárs kérelmére a szerződést az (1) bekezdésben foglalt okból megszüntetheti és a felek között a jövőre nézve vagyonelkülönítést rendelhet el.

3:72. § [A közszerzemény megosztása]

(1) A közszerzemény megosztását - a szerződés eltérő rendelkezése hiányában - az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazásával lehet követelni. A házastárs azonban nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett.

(2) Ha a szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársat a közszerzeményi vagyon fele része illeti meg.

A vagyonelkülönítési rendszer

3:73. § [A vagyonelkülönítési rendszer]

Ha a házastársak a szerződésben a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy egyes, konkrétan meghatározott vagyonszerzésekre (vagyontárgyakra, terhekre és tartozásokra) kizárták, a vagyonnak abban a részében, amelyre a kizárás vonatkozik, közöttük - a szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a vagyonelkülönítés rendszere az irányadó.

3:74. § [A vagyontárgyak használata és kezelése; tartozások, költségek és kiadások viselése]

(1) Ha a házastársak között a törvény rendelkezése vagy szerződés alapján vagyonelkülönítés jön létre, a házassági életközösség fennállása alatt a vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek és tartozásukért is önállóan felelnek.

(2) A házastársak a közös háztartás költségeit és a közös gyermek megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek. Semmis az a kikötés, amely e költségek és kiadások alól bármelyik házastársat teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek számít.

A szerződés megszűnése

3:75. § [A szerződés megszűnésének esetei]

(1) A házassági vagyonjogi szerződést az életközösség megkezdése előtt a felek felbonthatják, vagy attól bármelyikük elállhat. A házassági életközösség fennállása alatt a felek a szerződést csak a jövőre nézve szüntethetik meg.

(2) A házassági vagyonjogi szerződés megszűnik akkor is, ha

a) a bíróság a törvényben meghatározott esetben megszünteti,

b) megszűnik a házassági életközösség, kivéve, ha arra valamelyik házastárs halála folytán kerül sor és a szerződés a házastársak közös végrendeleteként hatályosulhat.

(3) Ha a szerződést a felek közös megegyezéssel megszüntetik, vagy egyikük a szerződésben biztosított jogával élve felmondja azt, a megszűnés időpontjától az életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyaira a házastársi vagyonközösség szabályai az irányadóak.

(4) A szerződés megszűnésére harmadik személlyel szemben csak attól az időponttól lehet hivatkozni, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik, vagy a harmadik személy a szerződés megszűnéséről tudomást szerez.

3:76. § [Elszámolás, vagyonmegosztás]

A szerződés megszűnése esetén bármelyik házastárs vagy örököse igényelheti a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást, vagy - ha a szerződésben a vagyon egészében vagy annak egy részében vagyonközösséget vagy közszerzeményt kötöttek ki - a házastársi közös vagyon és a közszerzemény megosztására vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával a közös vagyon megosztását.

IV. fejezet

A házastársi közös lakás használatának rendezése

3:77. § [A házastársi közös lakás]

(1) A házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak - akár egyikük, akár mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga, vagy bérleti joga alapján - együtt laknak.

(2) A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználatát a házastársi közös lakásban kell biztosítani.

(3) E fejezet alkalmazásában lakáshasználatra jogosult a lakásra kizárólagos jogcímmel rendelkező házastárs kiskorú gyermeke is.

3:78. § [A közös lakással való rendelkezés korlátai]

(1) A házastársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatáról az életközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a házastárs csak a házastársával együttesen vagy házastársa hozzájárulásával rendelkezhet. A hozzájárulást vélelmezni nem lehet.

(2) A házasság felbontása vagy a házassági életközösség megszűnése önmagában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki a lakást a másik házastárs jogcímén használja.

(3) A házastárs az életközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a kizárólagos jogcíme alapján használt lakással sem rendelkezhet házastársa hozzájárulása nélkül olyan módon, amely házastársának vagy az együttlakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintené.

3:79. § [A használat szerződéses rendezése]

(1) A házastársi közös lakás használatát a házasulók vagy a házastársak a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére szerződéssel rendezhetik. A szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A szerződés hatálya az annak megkötésekor meglévő lakás helyébe lépett közös lakásra akkor terjed ki, ha a szerződés kifejezetten így rendelkezik.

(3) A felek a közös lakás használatáról házassági vagyonjogi szerződésben is rendelkezhetnek.

3:80. § [A gyermek lakáshasználati jogának figyelembevétele]

(1) A szerződésben a felek megállapodhatnak abban is, hogy a lakáshasználatra jogosult gyermekeik további lakhatását a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére - figyelembe véve azt is, hogy a szülői felügyeletet közösen fogják-e gyakorolni vagy az csak egyiküket illeti majd meg - milyen módon biztosítják. Ebben az esetben - eltérő rendelkezésük hiányában - a szerződés az annak megkötését követően született gyermekükre is kiterjed.

(2) Ha a szerződés az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartalmazza, vagy a rendelkezés a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát súlyosan sérti, a bíróság a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a gyermek érdekében a házastársi közös lakás használatát a szerződésben foglaltaktól eltérően rendezheti.

3:81. § [A használat rendezése az életközösség megszűnése után]

(1) Az életközösség megszűnése után a házastársak megállapodhatnak a házastársi közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs alakszerűséghez kötve.

(2) A házastársi közös lakás használatáról szóló szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a házastársi közös lakás további használatáról - bármelyik házastárs kérelmére - a bíróság dönt.

(3) Ha valamelyik házastárs - akár házassági bontóperben, akár a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben - a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését kéri, a bíróság a házastársi közös lakás használatát a közös tulajdon megszüntetésével együtt rendezi.

3:82. § [A közös jogcímen lakott lakás használatának megosztása és a megosztás mellőzése]

(1) Ha a lakás használata a házastársakat közös jogcím alapján illeti meg, a bíróság közöttük a lakás használatát megosztja, ha ez a lakás adottságai alapján lehetséges. A használat megosztására akkor is sor kerülhet, ha a lakás kisebb átalakítással az osztott használatra alkalmassá tehető, feltéve, hogy egyik vagy mindkét házastárs az átalakításra vonatkozó jogosultságát és az átalakítás műszaki előfeltételeit igazolja, és az átalakítás költségeinek viselését vállalja. Az átalakítás költségeinek viseléséről -vita esetén - a bíróság dönt.

(2) A lakáshasználat megosztása esetén a házastársak a lakás meghatározott lakószobáit és helyiségeit kizárólagosan, más helyiségeit közösen használják. A lakáshasználat megosztása a házastársak harmadik személlyel szemben fennálló jogait és kötelezettségeit nem érinti.

(3) A bíróság a lakás használatának megosztását - a felek körülményeinek mérlegelésével - mellőzheti, ha

a) a házastársaknak vagy egyiküknek ugyanabban a helységben más beköltözhető, vagy olyan lakása van, amely egyoldalú nyilatkozattal beköltözhetővé tehető, vagy

b) az egyik házastárs a lakásból önként és a visszatérés szándéka nélkül elköltözött és - ha a szülői felügyeletet ő gyakorolja - a kiskorú gyermek lakáshasználati jogát megfelelően biztosította.

(4) Nem osztható meg az adottságainál fogva arra egyébként alkalmas lakás használata, ha az egyik házastárs olyan felróható magatartást tanúsít, amely miatt a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével járna.

3:83. § [Az egyik házastárs használati jogának megszüntetése]

(1) Ha a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának megosztására nem kerül sor, a bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszünteti és őt - a 3:82. § (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetet kivéve - a lakás elhagyására kötelezi.

(2) A bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszüntetheti és őt a lakás elhagyására kötelezheti akkor is, ha a lakás egyébként alkalmas lenne az osztott használatra, de e házastárs részére a másik házastárs megfelelő cserelakást ajánl fel, és a lakáshasználat rendezésének ez a módja a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek érdekeit nem sérti.

3:84. § [Az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezése]

(1) Ha a házastársi közös lakást a házastársak kizárólag egyikük jogcíme alapján használják, a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a bíróság ezt a házastársat jogosítja fel a lakás további használatára.

(2) A bíróság az adottságainál fogva arra alkalmas lakás osztott használatát akkor rendelheti el, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek, vagy legalább a gyermekek egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlását a másik házastársnak biztosította, vagy a lakás elhagyása a másik házastársra nézve - a házasság időtartama valamint e házastárs körülményei alapján - súlyosan méltánytalan lenne.

(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a házastársat a másik házastárs kizárólagos tulajdonában vagy haszonélvezetében álló lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a szülőt illeti meg, és a kiskorú gyermek lakhatása másként nem biztosítható. Ebben az esetben a házastársat a bérlő jogállása illeti meg azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással csak megfelelő cserelakás felajánlásával szüntethető meg.

(4) A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott, vagy kizárólagos lakáshasználatot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.

3:85. § [A lakáshasználati jog ellenértékének megtérítése]

(1) Az a házastárs, aki szerződés vagy a bíróság döntése alapján a lakás elhagyására köteles, a korábbi használati joga vagyoni értékének megfelelő térítésre tarthat igényt.

(2) Nem tarthat igényt térítésre az a házastárs,

a) aki szerződésben a lakás elhagyását elhelyezési és térítési igény nélkül vállalta,

vagy

b) akitől a bíróság a lakáshasználati jogot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkeztéig vonta meg.

(3) A térítés összegének megállapításánál a gyermek lakáshasználati jogának értékét annak a házastársnak a javára kell figyelembe venni, aki a lakáshasználatot szülői felügyeleti joga alapján a gyermek részére a továbbiakban - akár a volt közös lakásban, akár máshol - biztosítja.

(4) A térítés a lakás elhagyásakor esedékes, kivéve, ha

a) a bíróság a házastársat felróható magatartása miatt kötelezte a lakás elhagyására és az egyidejű teljesítés a bent maradó házastárs és a kiskorú gyermek érdekét súlyosan sértené, vagy

b) a lakás használatának rendezésére a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben kerül sor és a használati jog vagyoni értékét a bíróság a vagyonmegosztás során számolja el.

(5) A lakásban maradó házastárs a térítés helyett a távozó házastárs részére megfelelő cserelakást ajánlhat fel.

3:86. § [A lakáshasználat újrarendezése]

(1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el vagy a tulajdonos (haszonélvező) házastársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik házastárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra történő hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás miatt a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogos érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt házastársnak azt a jogát, hogy a használat megosztását követően a volt házastársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését külön törvény bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.

Harmadik rész

A bejegyzett élettársi kapcsolat

3:87. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejötte]

(1) Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelen lévő két tizennyolcadik életévét betöltött személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatban kíván élni.

(2) Kiskorú személy a gyámhatóság előzetes engedélyével sem létesíthet bejegyzett élettársi kapcsolatot.

3:88. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelensége]

A házasság érvénytelenségét eredményező okok a bejegyzést is érvénytelenné teszik, a bejegyzés érvénytelenségére a házasság érvénytelenségére vonatkozó rendelkezéseket - a 3:87. § (2) bekezdésben foglaltakra tekintettel - megfelelően alkalmazni kell.

3:89. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásai]

(1) A törvénynek

a) a házasságkötésre vonatkozó szabályait a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére és

b) a házastársak tartására, lakáshasználatára és a házastársak közötti vagyoni viszonyokra vonatkozó rendelkezéseit a bejegyzett élettársak tartására, közös lakásuk használatára, vagyoni viszonyuk rendezésére

megfelelően alkalmazni kell.

(2) A törvénynek a közös gyermekké fogadásra és a házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak a bejegyzett élettársakra.

(3) Ha törvény eltérően nem rendelkezik,

a) a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra,

b) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy élettársakra,

c) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett élettársára,

d) az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették,

e) a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra is megfelelően alkalmazni kell.

3:90. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése]

(1) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére a házasság megszűnésére vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadóak azzal, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat nem szűnik meg a bejegyzett élettárs nemének megváltoztatásával.

(2) A bejegyzett élettársi kapcsolat akkor is megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek.

Negyedik rész

Az élettársi kapcsolat

1. cím

Általános rendelkezések

3:91. § [Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése]

(1) Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban.

(2) Az élettársi kapcsolat az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek vagy az életközösségük véget ér.

3:92. § [Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai]

(1) Az élettársak a kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni.

(2) Az élettárs a kapcsolat megszűnését követően a törvényben meghatározott esetekben volt élettársától tartásra, a volt élettársával közösen használt lakás használatának és vagyoni viszonyaiknak a rendezésére tarthat igényt.

2. cím

Az élettársi tartás

3:93. § [Az élettársi tartásra való jogosultság]

(1) Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki arra rászorult, mert magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy

a) az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy

b) az életközösség legalább egy évig fennállott és az élettársak kapcsolatából gyermek született.

(2) A bíróság kivételesen indokolt esetben az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottnál rövidebb időtartamú élettársi kapcsolat esetén is megállapíthatja a tartási kötelezettséget.

(3) Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

3:94. § [A tartásra való érdemtelenség]

(1) Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs,

a) akinek súlyosan kifogásolható életvitele, magatartása járult hozzá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez, vagy

b) aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.

(2) Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó volt élettárs magatartását is.

3:95. § [A tartási képesség]

Nem köteles volt élettársát eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását, vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

3:96. § [A tartás sorrendje az élettárs és a házastárs, bejegyzett élettárs között]

A tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal, különélő bejegyzett élettárssal és a volt házastárssal, volt bejegyzett élettárssal egy sorban jogosult.

3:97. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]

A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára, ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az élettársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb élettársi kapcsolatot létesít vagy házasságot köt.

3. cím

Az élettársak vagyoni viszonyai

3:98. § [Az élettársi vagyonjogi szerződés]

(1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést tehetnek, amely - akár szerződés, akár a törvény alapján - a házastársak között érvényesülhet.

(3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába felvették vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy harmadik személy a szerződésről és annak tartalmáról tudott.

(4) Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

3:99. § [Élettársak közti törvényes vagyonjogi rendszer]

(1) Szerződés eltérő rendelkezése hiányában az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén azonban bármelyik élettárs vagy örököse követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, ami házastársak esetén különvagyonnak minősülne.

(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben, valamint - eltérő megállapodás hiányában - a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.

(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha az bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.

(4) Az élettárs a vagyonszaporulatból őt megillető részesedésre elsősorban természetben tarthat igényt.

4. cím

Az élettársak lakáshasználatának rendezése

3:100. § [A lakáshasználat szerződéses rendezése]

(1) Az élettársak az élettársi kapcsolat létrejöttekor vagy annak fennállása alatt a közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére szerződéssel rendezhetik. A szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A lakáshasználat szerződéses rendezése esetén a gyermek lakáshasználati jogával kapcsolatban a házastársi közös lakás használatának rendezésével kapcsolatos a gyermek lakáshasználati jogának figyelembevételére vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadóak.

3:101. § [A lakáshasználat bírói rendezése]

A lakáshasználatra vonatkozó szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs kérheti a bíróságtól az élettársak által közösen használt lakás további használatának rendezését.

3:102. § [Az élettársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezése]

(1) Az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról a bíróság a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának rendezésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával dönt.

(2) A bíróság a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát is figyelembe veszi, ha az élettársi kapcsolat megszűnése esetén az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról dönt.

3:103. § [Az élettárs feljogosítása a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatára]

(1) Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a bíróság a volt élettársat - kérelmére - feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás további használatára, ha

a) az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy

b) az életközösség legalább egy évig fennállott, és az élettársak kapcsolatából származó kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt.

(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az adottságainál fogva arra alkalmas lakásnak elsősorban az osztott használatát rendelheti el.

(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a volt élettársat a másik élettárs kizárólagos tulajdonjoga vagy haszonélvezeti joga alapján használt lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult közös kiskorú gyermek vagy legalább a gyermekek egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a volt élettársat illeti meg, és a kiskorú gyermek lakáshasználata másként nem biztosítható.

(4) A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott, vagy kizárólagos használatot meghatározott időre, vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.

(5) A lakás kizárólagos használatára feljogosított volt élettársat a bérlő jogállása illeti meg azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással csak megfelelő cserelakás felajánlása esetén szüntethető meg.

(6) Nem tarthat igényt a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás osztott vagy kizárólagos használatára az a volt élettárs, akinek más beköltözhető vagy egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása van.

3:104. § [A lakáshasználat újrarendezése]

(1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el vagy a tulajdonos (haszonélvező) élettársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik volt élettárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra való hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás miatt a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogos érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt élettársnak azt a jogát, hogy a használat megosztását követően volt élettársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését külön törvény bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.

Ötödik rész

A rokonság

1. cím

A rokoni kapcsolat

3:105. § [A rokoni kapcsolat]

(1) Egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik.

(2) Oldalágon rokonok azok, akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyeneságon nem rokonok.

(3) A szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre.

(4) A gyermek leszármazásával vagy örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül.

2. cím

A leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat

I. fejezet

Az apai jogállás keletkezése

3:106. § [Az apai jogállást keletkeztető tények]

Apai jogállást a törvényben meghatározottak szerint

a) házassági kötelék, bejegyzett élettársi kapcsolat,

b) élettársak esetében emberi reprodukcióra irányuló, külön törvényben szabályozott eljárás (a továbbiakban: reprodukciós eljárás),

c) apai elismerő nyilatkozat vagy

d) bírósági határozat

keletkeztet.

3:107. § [Házassági köteléken, bejegyzett élettársi kapcsolaton alapuló vélelem]

(1) A gyermek apjának - a 3:108. § (2) és (3) bekezdésében foglalt kivételekkel - azt a férfit kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban állott. A házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.

(2) A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mindkét határnap hozzászámításával. Bizonyítani lehet azonban, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt.

(3) Ha a nő házasságának vagy bejegyzett élettársi kapcsolatának megszűnése után újból házasságot kötött vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített, az újabb házasságának vagy bejegyzett élettársi kapcsolatának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet vagy bejegyzett férfi élettársat kell tekinteni, ha a korábbi házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el. Ha ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet vagy bejegyzett férfi élettársat kell tekinteni.

3:108. § [Reprodukciós eljáráson alapuló vélelem]

(1) Ha az apaság az anya házassági kötelékén vagy bejegyzett élettársi kapcsolatán alapuló vélelem alapján nem állapítható meg, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával - élettársi kapcsolatuk fennállása alatt - reprodukciós eljárásban vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye.

(2) Az anyának az eredményes reprodukciós eljárás lefolytatását követően a gyermek születéséig terjedő időszakban más férfival létrejött házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsolata a férj vagy bejegyzett élettárs vonatkozásában apasági vélelmet nem keletkeztet.

(3) Az anya élettársát kell az (1) bekezdésben foglaltak szerint a gyermek apjának tekinteni akkor is, ha az anya korábbi házasságának megszűnésétől a reprodukciós eljárásból származó gyermek megszületéséig a vélelmezett fogamzási idő nem telt el.

3:109. § [Apai elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem]

(1) Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban és apasági vélelmet keletkeztető reprodukciós eljárásban sem vett részt, vagy ha az apaság vélelme megdőlt, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak ismerte el.

(2) Apai elismerő nyilatkozatot a gyermeknél legalább tizenhat évvel idősebb férfi tehet.

(3) Apai elismerő nyilatkozat a gyermek fogamzási idejének kezdetétől tehető. Ha erre a gyermek születése előtt kerül sor, a nyilatkozat a (4) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén is csak a gyermek megszületésekor válik teljes hatályúvá.

(4) A nyilatkozatot csak személyesen lehet megtenni. A cselekvőképességében korlátozott kiskorú személy elismerő nyilatkozata csak akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselő a nyilatkozattételben tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja. Annak a nagykorú személynek, akinek cselekvőképességét a bíróság a származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat-tételében korlátozta, az elismerő nyilatkozata csak a gyámhatóság hozzájárulásával érvényes.

(5) A nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, a gyermeknek a hozzájárulása is. Ha az anya a gyermek törvényes képviselője, a hozzájárulást e minőségében is megadhatja, kivéve, ha az anya és a gyermek között érdekellentét áll fenn. Ebben az esetben a gyámhatóság a kiskorú gyermek törvényes képviseletére eseti gyámot rendel. Ha az anya, illetve a gyermek nem él, vagy nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg.

(6) Ha az elismeréskor más férfi apaságának megállapítása iránt per van folyamatban, az apai elismerő nyilatkozat - az (5) bekezdésben meghatározott hozzájáruló nyilatkozatok megléte esetén is - csak akkor válik teljes hatályúvá, ha a per jogerős befejezésére az apaság megállapítása nélkül kerül sor.

(7) Az elismerést és a hozzájárulást az anyakönyvvezetőnél, a bíróságnál, gyámhatóságnál vagy konzuli tisztviselőnél jegyzőkönyvbe kell venni vagy közjegyzői okiratba kell foglalni. A jegyzőkönyv vagy az okirat aláírását követően a nyilatkozat nem vonható vissza.

(8) A teljes hatályú apai elismerés mindenkivel szemben hatályos.

3:110. § [Az apaság bírósági megállapítása]

(1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy bejegyzett élettársi kapcsolata, sem reprodukciós eljárás, sem teljes hatályú apai elismerés alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági úton lehet megállapítani.

(2) A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik.

(3) Ha az apaság bírósági megállapítására nagykorú gyermek esetében került sor, a gyermek nyilatkozhat, hogy a vérszerinti apa családi nevét kívánja-e viselni, vagy az addig viselt családi nevét viseli tovább.

(4) Az apaságot megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(5) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az apaság bírói úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet adományozott.

3:111. § [Az apaság megállapítása iránti per indítására jogosultak]

(1) Az apaság bírósági megállapítását az anya, az apa, a gyermek és a gyermek halála után leszármazója kérheti.

(2) A kiskorú gyermek a perben a gyámhatóság hozzájárulásával az anya pertársaként vehet részt.

(3) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a férfi, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet adományozott.

3:112. § [A perindítás személyessége]

(1) A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

(3) Cselekvőképtelen kiskorú személy helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel.

(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.

(5) Az a nagykorú személy, akinek a cselekvőképességét a bíróság származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat tételében korlátozta, a gyámhatóság hozzájárulásával indíthat pert, vagy nevében az ügyész is eljárhat.

3:113. § [Az apaság megállapítása iránti per alperesei]

(1) Az apaság megállapítása iránti pert az apa ellen, az apának pedig a gyermek ellen kell megindítania.

(2) Ha az anya által indított perben a gyermek nem az anya pertársa, a pert az anyának a gyermek ellen is meg kell indítania. Ebben az esetben a gyermek képviseletére a gyámhatóság eseti gyámot rendel.

(3) Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani, nem él, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

II. fejezet

Az apaság vélelmének megtámadása

3:114. § [Az apasági vélelem megtámadásának okai]

(1) Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik.

(2) Ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, ha

a) a nyilatkozatnak a jogi feltételek hiányában nincs teljes hatálya,

b) az apai elismerő nyilatkozat tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt jött létre, vagy

c) valószínűsíthető, hogy a gyermek örökbefogadására vonatkozó jogszabályi rendelkezések megkerülésére irányul.

(3) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, az apaság vélelme akkor támadható meg, ha az anya férje, bejegyzett élettársa vagy élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.

3:115. § [A vélelem megtámadásának kizártsága]

Nem lehet az apaság vélelmét megtámadni, ha

a) a származás reprodukciós eljárás következménye, kivéve a 3:114. § (3) bekezdésében foglalt esetet, vagy

b) az apaságot bíróság állapította meg.

3:116. § [A vélelem megtámadására jogosultak]

(1) Az apaság vélelmének megtámadására a vélelmezett apa, az anya, a gyermek, a gyermek halála után leszármazója jogosult.

(2) Az apaság vélelmét azon a címen, hogy az apai elismerő nyilatkozat tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt jött létre, kizárólag a vélelmezett apa támadhatja meg.

(3) Az anya csak a gyámhatóság jóváhagyásával, kiskorú gyermekével együttesen indíthat pert.

(4) Az anya volt férje, volt bejegyzett élettársa akkor jogosult az apaság vélelmének megtámadására, ha a vélelem az, hogy az anya újabb házasságbeli férje vagy újabb bejegyzett élettársa az apa, de ennek a vélelemnek megdőlte esetén a volt férjet, volt bejegyzett élettársat kellene apának tekinteni.

(5) Ha az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, a határidő eltelte folytán megtámadásra már nem jogosult, az apaságot érdekében az ügyész támadhatja meg. Megtámadásnak azonban csak a vélelmezett apa életében van helye.

(6) Azon az alapon, ha az apai elismerő nyilatkozat valószínűsíthetően az örökbefogadásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések megkerülése érdekében jött létre, kizárólag az ügyész és a gyámhatóság jogosult az apai elismerő nyilatkozat megtámadására.

3:117. § [A perindítás személyessége]

(1) A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja. Az a nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat tételében korlátozta, a pert a gyámhatóság hozzájárulásával indíthatja meg, vagy nevében az ügyész is eljárhat.

(3) Cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel.

(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.

3:118. § [A megtámadási határidők]

(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek hároméves koráig kezdeményezheti. Ugyanezen időn belül jogosult az anya is-a gyámhatóság jóváhagyásával - a perindításra. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

(2) A vélelmezett apa a 3:114. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben a tévedés, megtévesztés felismerésétől, a jogellenes fenyegetés esetén pedig a kényszerhelyzet megszűnésétől számított egy éven belül indíthat pert.

(3) Ha az (1)-(2) bekezdés alapján a perindításra a gyermek a nagykorúvá válásáig nem került sor, az ezt követő egy éven belül a gyermek maga - önállóan - jogosult a perindításra.

(4) Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

(5) A 3:114. § (2) bekezdés c) pontjában megjelölt esetben az ügyész és a gyámhatóság az apai elismerő nyilatkozat megtételétől számított három hónapon belül indíthat pert.

3:119. § [A megtámadási per alperesei; az ítélet hatálya]

(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti keresetet a gyermeknek, illetve az anyának az apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak a gyermek és az apa ellen kell megindítania. A keresetet - a gyermek által indított kereset kivételével - az anya ellen is meg kell indítani, kivéve, ha ez halála miatt nem lehetséges.

(2) Ha a gyermek az anya újabb házasságának fennállása alatt, de az anya korábbi házasságának megszűnésétől számított háromszáz napon belül született, a keresetet az anya korábbi férje ellen is meg kell indítani.

(3) Ha az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(4) Az apaság vélelmét megdöntő ítélet mindenkivel szemben hatályos.

3:120. § [Névviselés és kapcsolattartás a vélelem megdöntése után]

(1) Ha a bíróság az apaság vélelmét megtámadó keresetnek helyt ad, indokolt esetben, kérelemre

a) a gyermeket feljogosíthatja családi nevének további viselésére,

b) azt a férfit, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában a sajátjaként nevelte, feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti családi nevet a gyermek tovább viselheti akkor is, ha az apai jogállást más tölti be a továbbiakban.

3:121. § [Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban]

(1) Nincs szükség az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra, ha az anya házassága, bejegyzett élettársi kapcsolata alapján az apaság vélelme fennáll, a házastársak, bejegyzett élettársak életközössége azonban már legalább háromszáz napja megszűnt és az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származott, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság nemperes eljárásban a vélelmezett apa, az anya, valamint a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magának elismerni kívánó férfi közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermeknek nem az anya férje, volt férje, bejegyzett élettársa, volt bejegyzett élettársa az apja. Az apaság kérdését ugyanebben az eljárásban "Az apai elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem" című § rendelkezései szerinti teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal kell rendezni.

(3) A (2) bekezdésben foglalt eljárás megindítására az apaság vélelmének megdöntése iránti megtámadási határidők nem irányadóak.

III. fejezet

Az anyai jogállás

3:122. § [Az anyai jogállás]

(1) A gyermek anyja az a nő, aki megszülte.

(2) Ha az anya személye nem állapítható meg, a gyermek kérheti annak bírósági megállapítását, hogy az anyja az általa megjelölt személy. Ha a gyermek meghalt, ez a jog a leszármazóját illeti meg.

(3) Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermek anyja.

(4) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a nő, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

3:123. § [Negatív megállapítási per]

Mind a gyermek, vagy halála után leszármazója, mind a vérszerinti anya kérheti annak bírósági megállapítását, hogy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy nem az a nő, aki a gyermeket megszülte, feltéve, hogy az anyaságra vonatkozó téves bejegyzés közigazgatási úton nem orvosolható.

3:124. § [A perindítás személyessége]

(1) Az anyasági pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

(3) Cselekvőképtelen kiskorú helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel.

(4) Az a nagykorú személy, akinek cselekvőképességét a bíróság a származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat tételében korlátozta, a pert a gyámhatóság hozzájárulásával indíthatja meg, vagy nevében az ügyész is eljárhat.

3:125. § [Az anyasági per alperesei]

(1) A pert a gyermeknek vagy leszármazójának az anya, vagy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen, az anyának pedig a gyermek, vagy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen kell megindítania.

(2) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

(3) Ha az anyai jogállás megállapítása iránt indított perben az anyai jogállás változása a nő házassága folytán az apaság vélelmére is kihat, a pert a férj ellen is meg kell indítani, akit az apai jogállást keletkeztető tények alapján a gyermek apjának kell tekinteni.

(4) Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani már nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(5) Az anyai jogállás változása esetén a nagykorú gyermek névviselésére a 3:110. § (3) bekezdésében, valamint a 3:120. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megfelelően irányadóak.

(6) Az anyasági perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.

3. cím

Az örökbefogadás

I. fejezet

Az örökbefogadás célja és feltételei

3:126. § [Az örökbefogadás célja]

(1) Az örökbefogadás az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott gyermek között rokoni kapcsolatot létesít az örökbefogadott családban történő nevelkedése érdekében.

(2) Örökbefogadni csak kiskorú gyermeket lehet.

3:127. § [Az örökbefogadás általános feltételei]

(1) Az örökbefogadáshoz az örökbefogadni szándékozó személy és a gyermek törvényes képviselőjének egyező kérelme, valamint a gyermek szüleinek, a házasságban, bejegyzett élettársi kapcsolatban élő örökbefogadó házastársának, bejegyzett élettársának a hozzájárulása szükséges.

(2) A tizennegyedik életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú csak a beleegyezésével fogadható örökbe. A tizennegyedik életévét még be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú véleményét - örökbefogadására vonatkozóan - megfelelő súllyal figyelembe kell venni.

(3) Az örökbefogadás során figyelembe kell venni a gyermek nevelésében megkívánt folyamatosságot, különös tekintettel a gyermek családi kapcsolataira, nemzetiségére, vallására, anyanyelvére és kulturális gyökereire.

(4) Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi.

(5) A gyámhatóság az örökbefogadást a törvényben meghatározott egyéb feltételek megléte esetén is csak akkor engedélyezi, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll. Ha annak törvényi feltételei egyébként biztosítottak, elsősorban a házastársak által, közös gyermekként történő örökbefogadást kell a kiskorú gyermek érdekében állónak tekinteni.

3:128. § [Az örökbefogadó személye]

(1) Örökbefogadó az a

a) huszonötödik életévét betöltött,

b) cselekvőképes személy lehet,

c) aki a gyermeknél legalább tizenhat évvel idősebb,

d) aki a gyermeknél legfeljebb negyvenöt évvel idősebb,

e) személyisége, valamint körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására, és

f) részt vett az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamon és tanácsadáson.

(2) A gyermek érdekében rokoni vagy házastársi örökbefogadás esetén a gyámhatóság eltekinthet a törvényben előírt mértékű korkülönbségtől, a felkészítő tanfolyamon és tanácsadáson való részvételtől.

(3) A bíróság a gyermek érdekében, különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet az (1) bekezdés d) pontja szerinti korkülönbség feltételétől.

(4) Közös gyermekként történő örökbefogadás esetén az (1) bekezdésben meghatározott életkornak és korkülönbségnek csak az egyik örökbefogadónál kell fennállnia. Ha testvérek örökbefogadására kerül sor, az idősebb gyermek életkorát kell alapul venni. A bíróság különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet közös gyermekként történő örökbefogadásnál a teljes cselekvőképesség személyi feltételétől az egyik örökbefogadó szülő esetén.

(5) Nem fogadhat örökbe az, aki a szülői felügyelet megszüntetését vagy a közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll, továbbá az, akinek gyermeke átmeneti vagy tartós nevelésben van.

3:129. § [Az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítása]

(1) Az örökbefogadásra való alkalmasságot az örökbefogadó személyére vonatkozó feltételek fennállása esetén - ideértve a bíróságnak a feltétel fennállásának követelményétől eltekintő döntését is - a jogszabályban meghatározott előzetes eljárás és felkészítés lefolytatását követően, a gyámhatóság állapítja meg.

(2) A gyámhatóság a rokonok, a szülő házastársa, a gyermeket a szülő hozzájárulásával legalább egy éve folyamatosan a saját háztartásában nevelő örökbe fogadni szándékozó természetes személy, nemzetközi örökbefogadás esetén pedig az örökbe fogadni szándékozó természetes személy alkalmasságát az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás során állapítja meg.

(3) A gyámhatóság alkalmasságot megállapító határozatának érvényességével kapcsolatos szabályokról külön jogszabály rendelkezik.

3:130. § [Az örökbefogadható gyermek]

(1) Örökbefogadni - a házastárs kiskorú gyermekének örökbefogadása kivételével - csak olyan gyermeket lehet, akinek a szülei nem élnek, vagy akit a szülei megfelelően nevelni nem képesek.

(2) Az örökbefogadott személyt az örökbefogadás fennállása alatt csak az örökbefogadó házastársa fogadhatja örökbe, az örökbefogadó halála után azonban más személy is. Az utóbbi esetben a korábbi örökbefogadás megszűnik.

3:131. § [Az örökbefogadhatónak nyilvánítás]

(1) A gyámhatóság az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja, ha a szülő önhibájából

a) gyermekével egy éve nem tart rendszeres kapcsolatot, vagy fél éven át semmilyen formában nem tart kapcsolatot, illetve életvitelén, körülményein nem változtat és emiatt az átmeneti nevelés nem szüntethető meg; erre a jogkövetkezményre a szülőt az átmeneti nevelést elrendelő határozatban figyelmeztetni kell, vagy

b) lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helyének hátrahagyása nélkül megváltoztatja, és az annak felderítésére irányuló intézkedések fél éven belül nem vezetnek eredményre.

(2) A gyámhatóság a gyermek örökbefogadása érdekében az örökbefogadhatónak nyilvánítással egyidejűleg a szülő kapcsolattartási jogát is korlátozhatja, vagy szüneteltetheti.

(3) Ha a kiskorú örökbefogadására nem került sor, és utóbb a gyámhatóság az átmeneti nevelést megszünteti, az örökbefogadhatónak nyilvánító határozat hatályát veszti.

3:132. § [Szülői hozzájárulás nyílt és titkos örökbefogadáshoz]

(1) Nyílt az örökbefogadás ha a vérszerinti szülő meghatározott, általa ismert örökbefogadó számára járul hozzá az örökbefogadáshoz.

(2) Titkos az örökbefogadás, ha a vérszerinti szülő olyan módon járul hozzá gyermeke örökbefogadásához, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri, továbbá akkor is, ha a szülő hozzájárulására a törvény értelmében nincs szükség. A hozzájáruló nyilatkozat megtételére a gyermek születése előtt is sor kerülhet.

(3) A szülő a hozzájáruló nyilatkozatot nyílt és titkos örökbefogadás esetén egyaránt a gyermek hathetes korának betöltéséig vonhatja vissza. A visszavonás lehetőségére a szülőt figyelmeztetni kell.

(4) Ha a gyermek a hatodik életévét betöltötte, vagy egészségileg károsodott, a (3) bekezdés szerinti hozzájáruló nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

(5) A szülő felügyeleti joga, ha nyilatkozata hathetesnél idősebb gyermekre vonatkozik, a nyilatkozattételkor, a hathetesnél fiatalabb gyermekre tett nyilatkozat esetén pedig a gyermek hathetes korában szűnik meg. A szülői felügyeleti jog megszűnését a gyámhatóság határozata állapítja meg.

(6) Titkos örökbefogadás esetén a szülő az örökbefogadásról értesítést nem kap, és az örökbefogadásról hozott határozat ellen fellebbezéssel nem élhet, az örökbefogadó és a gyermek személyes adatait nem ismerheti meg.

3:133. § [Örökbefogadás szülői hozzájárulás nélkül]

(1) Nincs szükség az örökbefogadáshoz annak a szülőnek a hozzájárulására,

a) aki a szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll,

b) akinek átmeneti nevelésbe vett gyermekét a gyámhatóság örökbefogadhatónak nyilvánította,

c) aki ismeretlen helyen tartózkodik és a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, vagy

d) aki gyermekét annak érdekében, hogy más nevelje fel - személyazonosságának feltárása nélkül - az egészségügyi intézményben hagyja vagy az egészségügyi intézmény erre kijelölt helyén helyezi el, feltéve, hogy hat héten belül a gyermekért nem jelentkezik.

(2) Nincs szükség az örökbefogadáshoz az örökbefogadó házastársának, bejegyzett élettársának hozzájárulására, ha

a) ismeretlen helyen tartózkodik,

b) a házastársak, bejegyzett élettársak között az életközösség megszűnt.

3:134. § [Az örökbefogadás előtti gondozás]

(1) Az örökbefogadás iránti kérelem előterjesztését, és az érdekeltek hozzájárulását követően az örökbe fogadni szándékozó természetes személynek a gyermeket legalább egy hónapig a saját háztartásában kell gondoznia. Az örökbefogadás csak a gondozási idő eredményes eltelte után engedélyezhető.

(2) Az örökbefogadás az (1) bekezdés szerinti gondozási idő mellőzésével engedélyezhető, ha

a) az örökbefogadó és a vérszerinti szülő házastársak,

b) az örökbefogadó a vérszerinti szülő hozzájárulásával a gyermeket már legalább egy éve saját háztartásában gondozza, vagy

c) a nevelésbe vett gyermeket a nevelőszülője fogadja örökbe, aki a gyermek gondozásáról és neveléséről legalább egy éve gondoskodik.

3:135. § [A nemzetközi örökbeadás]

(1) Nemzetközi örökbeadásnak minősül, ha az örökbefogadás következtében a gyermek más országba kerül, függetlenül az örökbefogadó állampolgárságától és attól, hogy a gyermek állampolgársága megváltozik-e.

(2) A gyermek külföldre történő örökbeadása - a rokonok és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével - csak örökbefogadhatóvá nyilvánított, átmeneti nevelésbe vett, vagy tartós nevelésbe vett gyermek esetében engedélyezhető, feltéve, hogy a gyermek örökbefogadására a tartós nevelésbe vételt, vagy az örökbefogadhatóvá nyilvánítást követően belföldön nem került sor, mivel azt nem kezdeményezték, vagy az örökbefogadása érdekében tett intézkedések nem vezettek eredményre.

(3) A nemzetközi örökbefogadás részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.

3:136. § [A haszonszerzés tilalma]

(1) Az örökbefogadást az előző rendelkezésekben megszabott feltételek fennállása esetében sem lehet engedélyezni, ha az akár a felek, akár az örökbefogadásban közreműködő személyek vagy szervek részére külön jogszabályban meghatározott költségeiket meghaladó vagyoni előnnyel jár.

(2) Nyílt örökbefogadás - a rokonok és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével - csak a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy működési engedéllyel rendelkező örökbefogadást elősegítő szervezet közreműködésével jöhet létre.

3:137. § [Az örökbefogadás létrejötte és az örökbefogadást követő gondozás]

(1) Az örökbefogadás az engedélyező határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba. Ha azonban az örökbefogadó az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai - annak engedélyezése esetében - már az örökbefogadó halálával beállnak.

(2) Az örökbefogadást követően a gyermek helyzetét, életkörülményeinek alakulását az örökbefogadást elősegítő szervezet a külön jogszabályban foglaltak szerint figyelemmel kíséri és segíti.

II. fejezet

Az örökbefogadás joghatásai

3:138. § [Gyermeki jogállás az örökbefogadó családjában]

(1) Az örökbefogadott mind az örökbefogadó, mind annak rokonai tekintetében az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.

(2) Azt, akit mindkét házastárs - akár együttesen, akár külön-külön - örökbefogadott, a házastársak közös gyermekének kell tekinteni (közös gyermekké fogadás). Közös gyermekké fogadás az is, ha egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe.

(3) Az örökbefogadás kihat az örökbefogadott leszármazóira is.

3:139. § [Joghatás a leszármazásból eredő jogokra és kötelezettségekre]

(1) Az örökbefogadás folytán a leszármazáson alapuló rokonságból származó szülői felügyeleti és rokontartási jogok valamint kötelezettségek megszűnnek. Ha azonban az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadta örökbe, ennek a szülőnek a jogait és kötelezettségeit az örökbefogadás nem érinti.

(2) Ha az egyik házastárs a másik házastárs korábbi házasságából származó gyermekét fogadja örökbe, és az a házasság, amelyből a gyermek származik, a házastárs halála folytán szűnt meg, az örökbefogadás a meghalt házastárs rokonainak kapcsolattartási jogát nem érinti. Kivételesen indokolt esetben a gyámhatóság nyílt örökbefogadás esetén azt a vérszerinti szülőt is feljogosíthatja a kapcsolattartásra, aki hozzájárult gyermekének a másik szülő házastársa által történő örökbefogadásához.

3:140. § [Az örökbefogadott neve]

(1) Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó családi nevét viseli. Ha az örökbefogadó házassági neveként akár a házasságra utaló toldással, akár anélkül házastársa, volt házastársa nevét vagy kettőjük összekapcsolt családi nevét viseli, az örökbefogadott új családi neve - az örökbefogadó választása szerint - a házastárs, volt házastárs családi neve, az összekapcsolt családi név, vagy az örökbefogadó születési neve. Ugyanazon örökbefogadó által örökbefogadott több gyermek csak azonos családi nevet viselhet.

(2) Közös gyermekké fogadás esetén az örökbefogadóknak az örökbefogadás iránti kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy az örökbefogadott melyik örökbefogadó családi nevét viselje. Az örökbefogadók megállapodása alapján az örökbefogadott az örökbefogadók családi nevét együtt viselheti abban az esetben is, ha az örökbefogadók a családi nevüket nem kapcsolták össze. Ha a házastársak a gyermeket nem együtt fogadták örökbe, megegyezésük hiányában a gyermek a korábbi örökbefogadó családi nevét viseli.

(3) A gyámhatóság kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott megtarthassa addigi családi nevét.

(4) A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását is. Az utónevet az örökbefogadók határozzák meg.

(5) Az örökbefogadott családi nevét és utónevét az örökbefogadás engedélyezésével egyidejűleg kell megállapítani.

(6) Ha a születési anyakönyvbe - az örökbefogadók kifejezett kérésére - az örökbefogadásnak csak a tényét jegyezték be, az örökbefogadó szülők halála vagy ismeretlen helyen való tartózkodása esetén az örökbefogadott törvényes képviselője vagy a nagykorú örökbefogadott bármikor kérheti, hogy az örökbefogadó szülőket vérszerinti szülőkként jegyezzék be.

3:141. § [A vérségi származás megismeréséhez fűződő jog]

(1) Az örökbefogadott felvilágosítást kérhet a gyámhatóságtól arról, hogy őt örökbefogadták-e és - ha a tizennegyedik életévét már betöltötte - kérheti vérszerinti szülőjének természetes személyazonosító adatait is. A tizennegyedik életévét betöltött gyermek a kérelmet törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is előterjesztheti. Erről az örökbefogadási eljárás során a feleket tájékoztatni kell.

(2) A felvilágosítás megadásához a vérszerinti szülő meghallgatása, továbbá, ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatása is szükséges.

(3) Nincs szükség sem a vérszerinti szülő, sem az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatására, ha ismeretlen helyen távol van, vagy meghallgatása elháríthatatlan akadályba ütközik.

(4) A (3) bekezdésben megjelölt esetben, valamint akkor, ha a vérszerinti szülő a meghallgatás során úgy nyilatkozik, hogy természetes személyazonosító adatai közléséhez nem járul hozzá, gyermekével nem kíván kapcsolatba lépni, a bíróság - külön törvényben foglaltak szerint - a gyermek érdekének figyelembevételével dönt a vérszerinti szülő természetes személyazonosító adatainak az örökbefogadott gyermekkel való közléséről vagy az adatok közlésének megtagadásáról.

(5) A vérszerinti szülő adatairól való tájékoztatást az előző rendelkezésekben meghatározott feltételek esetén sem lehet engedélyezni, ha a kiskorú örökbefogadott érdekeivel ellentétben áll, különösen, ha a szülő felügyeleti jogát a bíróság azért szüntette meg, mert a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sértette vagy veszélyeztette.

III. fejezet

Az örökbefogadás hatálytalanná válása és felbontása

3:142. § [Az örökbefogadás hatálytalanná válása]

(1) Az örökbefogadás hatálytalanná válik, ha az örökbefogadó az örökbefogadottat teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal gyermekének ismeri el, vagy ha az örökbefogadót jogerős bírósági ítélet következtében az örökbefogadott apjának vagy anyjának kell tekinteni.

(2) Ha az örökbefogadás hatálytalanná válik, úgy kell tekinteni, mintha az örökbefogadásra nem került volna sor.

3:143. § [Az örökbefogadás felbontása kölcsönös kérelemre]

(1) Az örökbefogadást a felek kölcsönös kérelme alapján a gyámhatóság felbonthatja.

(2) Ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadás csak a kiskorú érdekében bontható fel. Az eljárás során a gyámhatóság - elháríthatatlan akadály kivételével - az örökbefogadott vérszerinti szüleit is meghallgatja.

(3) Az örökbefogadás a gyámhatósági határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. Ha azonban bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai - a felbontás engedélyezése esetében - a kérelem beadásának napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.

(4) A felbontás kihat az örökbefogadóra, annak rokonaira, továbbá az örökbefogadottra és annak leszármazóira is.

3:144. § [Az örökbefogadás felbontása egyoldalú kérelemre]

(1) Az örökbefogadást a bíróság felbontja, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik fél számára elviselhetetlenné vált. Ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadás felbontására az örökbefogadó kérelmére csak kivételesen indokolt esetben a gyermek érdekében kerülhet sor.

(2) Az örökbefogadó halála után az örökbefogadást annak érdekében is fel lehet bontani, hogy az örökbefogadott leszármazáson alapuló családi jogállását visszanyerje.

(3) Az örökbefogadás bírósági felbontását bármelyik fél kérheti. Kiskorú örökbefogadott érdekében az örökbefogadás bírósági felbontása iránt a gyámhatóság is indíthat pert. Ha az a fél, aki ellen a pert meg kellene indítani nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. Ha az örökbefogadó az eljárás során meghal, ez a már megindított eljárás folytatását nem akadályozza. Ilyen esetben a pert a bíróság által kirendelt ügygondnokkal szemben kell folytatni.

(4) Ha több örökbefogadó közül a kereset benyújtásakor már csak az egyik örökbefogadó él, az nem akadálya annak, hogy az örökbefogadás felbontását a még élő örökbefogadó a meghalt örökbefogadó vonatkozásában is kérje az örökbefogadott örökbefogadókkal szemben tanúsított elviselhetetlen magatartása miatt.

(5) Kiskorú örökbefogadott esetében a bíróság a vérszerinti szülőket is meghallgatja, kivéve, ha az elháríthatatlan akadályba ütközik.

3:145. § [A felbontó ítélet hatálya]

(1) Az örökbefogadás az azt felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ha azonban bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai - felbontás esetében - a keresetlevél beadásának napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.

(2) Az örökbefogadást felbontó ítélet kihat az örökbefogadóra, annak rokonaira, továbbá az örökbefogadottra és annak leszármazóira.

(3) Az örökbefogadást felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.

3:146. § [Az örökbefogadást felbontó határozat hatálya]

Ha az örökbefogadást csak az egyik örökbefogadóra vonatkozóan bontották fel - a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - az örökbefogadás is csak az ő és az ő rokonai vonatkozásában szűnik meg.

3:147. § [Névviselés az örökbefogadás felbontása esetén]

Az örökbefogadás felbontása után az örökbefogadott és leszármazói az örökbefogadással felvett családi nevet általában nem viselhetik. A gyámhatóság és a bíróság azonban indokolt esetben - kérelemre - feljogosíthatja az érintetteket az örökbefogadással felvett név további viselésére.

3:148. § [A meghalt örökbefogadó után megszerzett jogok védelme]

Az örökbefogadás megszűnése nem érinti a gyámhatósági eljárás vagy a per megindítása előtt meghalt örökbefogadó után már megszerzett jogokat. A már átszállt örökséget ilyen esetben visszakövetelni nem lehet.

3:149. § [Az örökbefogadás megszűnésének egyes jogi hatásai]

Az örökbefogadás megszűnésével felélednek a leszármazáson alapuló rokonságból származó azon jogok és kötelezettségek, amelyek az örökbefogadással megszűntek.

IV. fejezet

Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok

3:150. § [Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok]

(1) Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel csak személyesen lehet megtenni. Személyesen, törvényes képviselője hozzájárulása nélkül teheti meg a jognyilatkozatát a korlátozottan cselekvőképes kiskorú gyermek is.

(2) A cselekvőképtelen személy helyett az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat törvényes képviselője teheti meg, azonban a tizennegyedik életévét még be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorút a gyámhatóságnak meg kell hallgatnia.

(3) Annak a nagykorú személynek, akinek cselekvőképességét a bíróság az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok megtételében korlátozta, az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatához a gyámhatóság hozzájárulása szükséges.

(4) Az örökbefogadás felbontásával kapcsolatban az örökbefogadó nem járhat el az örökbefogadott törvényes képviselőjeként. Ebben az esetben a kiskorú örökbefogadott részére eseti gyámot kell kirendelni.

4. cím

A szülői felügyelet

I. fejezet

A szülői felügyelet általános szabályai

3:151. § [A szülői felügyelet tartalma]

(1) A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll.

(2) A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában.

3:152. § [A szülői felügyelet gyakorlásának elvei]

(1) A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni.

(2) A szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei egyenlőek.

3:153. § [A gyermek bevonása a döntésekbe]

A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére való tekintettel - megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.

3:154. § [A szülői felügyelet korlátozásának kivételessége]

A szülő felügyeleti jogának gyakorlását a bíróság vagy más hatóság csak törvényben meghatározott, kivételesen indokolt esetben, olyan mértékben korlátozhatja vagy vonhatja el, amely a gyermek érdekének biztosításához szükséges.

II. fejezet

A szülői felügyelet tartalma

A gyermek nevének meghatározása

3:155. § [A gyermek nevének meghatározása]

(1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának családi nevét (születési nevét vagy a házasságkötéssel szerzett nevét) viseli. Ha a szülők nem kötöttek házasságot, a gyermek nem viselheti az anyja más személlyel kötött házassága folytán a 29. § (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint viselt nevét. A gyermek családi névként szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti, akkor is, ha a szülők a házasságkötés után családi nevüket nem kapcsolták össze vagy a szülők nem kötöttek házasságot, nem létesítettek bejegyzett élettársi kapcsolatot. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.

(2) A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet, kivéve, ha a szülők a házasság, fennállása alatt családi (házassági) nevüket módosították. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. Ha csak a szülők egyike viseli házassági nevét a 3:29. § (3) bekezdése szerint, a gyermek - a szülők megállapodása alapján a másik szülő 3:29. § (1) bekezdésének a) vagy d) pontja szerint viselt nevét vagy a szülők összekapcsolt családi nevét viseli.

(3) A gyermek utónevét a szülők határozzák meg.

(4) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja családi nevét (születési nevét vagy az (1) bekezdésben foglalt kivétellel a házasságkötéssel szerzett nevét) viseli. Az anya a gyámhatóságon kezdeményezheti, hogy a születési anyakönyvbe a gyermek apjaként képzelt személyt jegyezzenek be. Az anya a képzelt személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során bejelentheti, hogy a gyermeke továbbra is az ő családi nevét viseli.

(5) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek a nagykorúvá válását követően kérheti, hogy a születési anyakönyvbe - ha arra korábban nem került sor - apjaként képzelt személyt jegyezzenek be, és kezdeményezheti a korábban bejegyezett képzelt apa nevének törlését is. Ebben az esetben arról is nyilatkozhat, hogy a továbbiakban is viselni kívánja-e a képzelt apa családi nevét.

3:156. § [A gyámhatósági névmegállapítás]

A gyámhatóság állapítja meg a gyermek nevét, ha

a) a szülői felügyeleti jogot csak az egyik szülő gyakorolja, aki az anyakönyvvezető vagy a gyámhatóság felhívása ellenére a gyermek utónevét - a felhívás közlésétől számított harminc napon belül - nem határozza meg,

b) a szülői felügyeletet - e tekintetben együttélésüktől, vagy különélésüktől függetlenül - közösen gyakorló szülők a gyermek családi, illetve utónevének meghatározásával kapcsolatos megállapodásukat a gyámhatóság felhívásától számítva harminc napos jogvesztő határidőn belül nem jelentik be, vagy

c) a gyermek mindkét szülője ismeretlen.

A gyermek gondozása és nevelése

3:157. § [A gyermek gondozása és nevelése]

(1) A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák.

(2) A szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakóhelyét biztosítani. A gyermek lakóhelye (tartózkodási helye) - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - a szülei lakása (tartózkodási helye) akkor is, ha a gyermek átmenetileg máshol tartózkodik.

(3) A szülő, vagy a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál.

(4) A tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét (tartózkodási helyét) vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság jóváhagyásával a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja, ha az az érdekeivel nem ellentétes. A szülői ház elhagyása önmagában a szülői felügyeletet - a személyes gondozás és nevelés kivételével - nem érinti.

(5) A gyermek egy évet meghaladó időtartamra tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés érdekében vagy más hasonló célból önállóan vagy egyik szülőjével csak mindkét szülő egyetértése esetén utazhat külföldre.

3:158. § [A gyermek nevelésének és életpályájának megválasztása]

(1) A szülők jogosultak a gyermek nevelését megválasztani.

(2) Azt, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön, a gyermek hajlama, testi és értelmi képességei és az egyéb körülmények figyelembevételével a szülők és a gyermek közösen döntik el.

(3) Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a gyermek taníttatásával, iskolájának megválasztásával kapcsolatban a szülő és a gyermek között felmerülő vitában a gyámhatóság dönt.

3:159. § [A gyermekekkel tényleges családi kapcsolatban álló részvétele a gyermek gondozásban és nevelésben]

A gyermek gondozása, nevelése során egyes jogok és kötelezettségek gyakorlásában -a felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával - részt vehet az a személy is, akinek saját vagy a szülővel közös háztartásában a gyermek huzamos időn át nevelkedik.

A gyermek vagyonának kezelése

3:160. § [A gyermek vagyonának kezelői]

(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermekük minden olyan vagyonát kezeljék, amely a törvény szerint nincs kivéve a kezelésük alól.

(2) Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy azt szülei nem kezelhetik, a gyámhivatal - a vagyont juttató személy javaslatának figyelembe vételével - a vagyon kezelésére gyámot rendel ki (vagyonkezelő gyám). Ha a vagyont juttató harmadik személy a vagyon kezeléséből csak az egyik szülőt zárta ki, a vagyont a szülői felügyeletet gyakorló vagy a vagyonkezelésre egyébként feljogosított másik szülő kezeli.

3:161. § [A szülő egyedüli vagyonkezelői joga]

(1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők akár kölcsönösen, akár külön-külön közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt meghatalmazást adhatnak egymásnak, hogy a gyermek vagyonát az egyik szülő a másik helyett kezelje.

(2) A gyermek nevében eljáró szülőt a kisebb jelentőségű vagyonjogi szerződések megkötésénél jóhiszemű harmadik személyek olyannak tekinthetik, mint aki a másik szülő meghatalmazottjaként is eljár.

(3) Ha azt a gyermek érdekei indokolják, a gyámhatóság a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők közül kijelölheti azt a szülőt, aki a gyermek vagyonának kezelője.

3:162. § [A gyermek vagyonának és jövedelmének felhasználása]

(1) A szülők a gyermek vagyonából eredő jövedelemnek azt a részét, amely a vagyon terheinek kifizetése után fennmarad, a gyermek indokolt szükségleteire kötelesek fordítani.

(2) A szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából a gyermek vagyonának állagát a törvénynek a gyermek tartására vonatkozó rendelkezései szerint vehetik igénybe.

(3) Ha a gyermek szülője háztartásában nevelkedik és keresménnyel rendelkezik, a szülő igényelheti, hogy a háztartás költségeihez megfelelő mértékben járuljon hozzá.

3:163. § [Felelősség a vagyonkezelésért]

(1) A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és számadás kötelezettsége nélkül kezelik.

(2) A szülők gyermekük vagyonának kezelése során a rendes vagyonkezelés szabályai szerint, ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni, mint saját ügyeikben. Ez azonban nem mentesíti őket a súlyos gondatlanságért való felelősség alól.

3:164. § [A szülők vagyonkezelői jogának korlátozása]

Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülők gyermekük vagyonának kezelése tekintetében kötelességüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem teljesítik, a gyámhatóság indokolt esetben

a) elrendelheti a gyermek pénzének és értéktárgyainak a gyámhatóság részére történő átadását, ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell,

b) a szülőket biztosítékadásra kötelezheti,

c) a vagyonkezelést rendszeres felügyelete alá vonhatja,

d) kötelezheti a szülőket, hogy a vagyonkezelésről úgy adjanak számot, mint a gyám,

e) a szülőktől a vagyonkezelés és a vagyoni ügyekben való képviselet jogát egyes vagyoni ügyekben vagy ügycsoportokban korlátozhatja vagy megvonhatja.

3:165. § [A gyermek vagyonának kiadása]

A szülők vagyonkezelői joguk megszűntével kötelesek gyermekük vagyonát kiadni a nagykorú gyermeknek, vagy annak, akinek kezelése alá a vagyon kerül.

A gyermek törvényes képviselete

3:166. § [A gyermek törvényes képviselete]

(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermeküket mind személyi mind vagyoni ügyeiben képviseljék.

(2) A vagyonkezelői joggal rendelkező szülő ellátja a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogát is.

3:167. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága a jognyilatkozat személyessége miatt]

A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermeknek azokra a jognyilatkozataira, amelyeket törvény értelmében csak személyesen lehet megtenni.

3:168. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága érdekellentét miatt]

(1) A szülő - ha a törvény kivételt nem tesz - nem képviselheti a gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga, házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa, egyenesági rokona, vagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel.

(2) Ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló szülő akár törvény, akár a gyámhatóság rendelkezése, akár érdekellentét vagy más tényleges akadály folytán nem járhat el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel.

(3) Eseti gyám kirendelését bármely érdekelt és bármely hatóság kérheti és annak hivatalból is helye van. A szülő eseti gyám kirendelése céljából köteles a gyámhatóságnak haladéktalanul bejelenteni, ha a (2) bekezdésben megjelölt okból az ügyben nem járhat el.

(4) Az eseti gyám az ügyben olyan jogkörrel jár el mint a gyám.

III. fejezet

A szülői felügyelet gyakorlása

A szülők megállapodása a szülői felügyelet gyakorlásáról

3:169. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása]

(1) A szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, megállapodásuk esetén akkor is, ha már nem élnek együtt.

(2) A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.

(3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében - a másik szülő haladéktalan értesítése mellett - közös szülői felügyelet esetén is önállóan dönthet.

3:170. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeletről]

(1) A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet teljes körűen csak az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje megszakítás nélkül egyikük háztartásában nevelkedik.

(2) A házassági, bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése iránti vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös kérelmére a bíróság - a gyermek érdekét mérlegelve - a szülők közös szülői felügyeletre vagy a szülői felügyelet (1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy arról ítélettel határoz.

3:171. § [Döntés a közös a szülői felügyelet gyakorlásával összefüggő' vitában]

Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben nem tudnak egyetértésre jutni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével - a gyámhatóság dönt.

A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése

3:172. § [A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése]

(1) A különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja.

(2) A bíróság a perben a gyermek érdekében azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.

3:173. § [A különélő szülő feljogosítása egyes szülői felügyeleti jogok gyakorlására]

(1) Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő - a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában - a szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja.

(2) A gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására és kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges gyakorlására is, továbbá ha a gyermek érdekei megkívánják, a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát korlátozhatja vagy megvonhatja.

3:174. § [A gyermek elhelyezése harmadik személynél]

(1) Ha a szülői felügyeletnek a szülők által történő gyakorlása a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri. Ebben az esetben ezt a személyt gyámul kell kirendelni, és a szülő felügyeleti joga szünetel.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság a gyermeket elsősorban olyan személynél helyezi el, aki a gyermek gondozásában, nevelésében a gyermek érdekeinek megfelelően már korábban is részt vett.

3:175. § [A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésének megváltoztatása]

A szülői felügyelet gyakorlásának vagy a gyermek harmadik személynél való elhelyezésének megváltoztatása a bíróságtól akkor kérhető, ha azok a körülmények, amelyekre a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen módosultak, és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. Nem hivatkozhat a körülmények megváltozása miatt a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást felróható magatartásával maga idézte elő, így különösen, ha a gyermeket jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.

3:176. § [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti per]

(1) A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a felügyelet, az egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése és az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhatóság indíthat pert. A gyermek nála történő elhelyezése iránt a gyámhatóság jóváhagyásával a nagyszülő is pert indíthat.

(2) A pert - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a szülőnek a másik szülő ellen, a gyámhatóságnak pedig mindkét szülő ellen meg kell indítania.

(3) A harmadik személynél történt elhelyezés megváltoztatása iránti pert az ellen a személy ellen kell megindítani, akinél a gyermeket elhelyezték.

(4) A bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, különösen ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatnia a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, a szülői felügyeletre és az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.

(5) A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében - ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást - külön törvényben szabályozott közvetítői eljárást vegyenek igénybe.

A gyermekétől különélő szülő jogai és kötelezettségei

3:177. § [A szülők együttműködési kötelezettsége]

A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében - egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva - együtt kell működniük.

3:178. § [A gyermekkel együttélő szülő tájékoztatási kötelezettsége]

A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.

3:179. § [Közösen gyakorolt felügyeleti jogok]

(1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján csak az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta.

(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülő lakóhelyén (tartózkodási helyén) kívüli, valamint külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása, iskolájának, életpályájának megválasztása.

(3) Ha a különélő szülők a (2) bekezdésben meghatározott, közösen gyakorolt felügyeleti jogosítványokban nem tudnak megegyezni, a döntést a gyámhatóság hozza meg.

(4) A gyermek tartós vagy végleges letelepedés szándékával történő külföldre vitelére a szülők megegyezése, vagy a gyámhatóság határozata alapján kerülhet sor.

3:180. § [A különélő szülő tájékoztatási kötelezettsége]

Ha a bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosítja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet gyakorlására, a szülői felügyeletet ezekben az esetekben a különélő szülő gyakorolja azzal, hogy tevékenységéről a szülői felügyeletet egyébként gyakorló szülőt tájékoztatni köteles.

3:181. § [Közvetítői eljárás]

A szülői felügyeletet gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása érdekében a gyámhatóság - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a szülők számára külön törvényben meghatározott közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el.

A kapcsolattartás

3:182. § [A kapcsolattartás joga]

(1) A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

(2) A gyermekétől különélő szülő - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.

(3) A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel.

(4) Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy akinek szülői felügyeleti joga a 3:194. § (1) bekezdésének

b) vagy d) pontja alapján szűnt meg, és a gyermek örökbefogadására nem került sor. Erről a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy - ha a gyermeket tartós nevelésbe vették - a gyámhatóság dönt.

3:183. § [Kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozók]

(1) A kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér, - ha a szülő és a nagyszülő nem él, vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére, vagy szülőjének házastársa, bejegyzett élettársa is jogosult.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kapcsolattartási jogát nem érinti a 3:139. § (2) bekezdése szerinti közös gyermekké fogadás, ha az a házasság, amelyből az örökbe fogadott gyermek származik, a gyermek szülőjének halála folytán szűnt meg.

(3) A kapcsolattartásra - ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában nevelkedett - kérelmére feljogosítható a szülő volt házastársa, volt bejegyzett élettársa, a gyermeket korábban nevelő más személy, gyám és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíróság megdöntötte.

3:184. § [A kapcsolattartási jog tartalma]

(1) A kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli folyamatos fenntartására.

(2) A gyermek elvitelével felmerülő kiadások - a bíróság, vagy a gyámhatóság eltérő rendelkezése hiányában - a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.

3:185. § [A kapcsolattartás rendezése]

(1) A kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezséget köthetnek, egyezségük hiányában pedig a kapcsolattartásról - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt. Ha házassági, bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban, a kapcsolattartásról a szülők megegyezésének hiányában a gyámhatóság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni.

(2) A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik.

(3) A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról és időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról, arról, hogy -külön jogszabályban meghatározott - felügyelt kapcsolattartásra kerül-e sor, a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról, a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségről és az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról.

(4) Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két év jogvesztő határidőn belül csak a bíróságtól lehet kérni.

3:186. § [Tájékoztatási kötelezettség; az elmaradt kapcsolattartás pótlása]

(1) A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek megfelelő időben és módon kötelesek tájékoztatni egymást.

(2) A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.

3:187. § [Felelősség a kapcsolattartás akadályozásáért]

Ha a gyermeket gondozó személy a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza vagy meghiúsítja, az ezzel okozott kárt köteles a jogosultnak megtéríteni.

3:188. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása]

A gyámhatóság vagy a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.

3:189. § [A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása]

A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról - függetlenül attól, hogy azt a bíróság vagy a gyámhatóság hozta-e meg - a gyámhatóság gondoskodik.

IV. fejezet

A szülői felügyeleti jog szünetelése és megszűnése

A szülői felügyeleti jog szünetelése

3:190. § [A szülői felügyeleti jog szünetelése]

(1) Szünetel a szülői felügyelet, ha

a) a szülő kiskorú, kivéve a tizenhatodik életévét betöltött személy gondozási, nevelési jogát és kötelezettségét, vagy ha a szülő cselekvőképességét a bíróság szülői felügyelettel kapcsolatos jognyilatkozat tételében korlátozta,

b) a szülő ismeretlen helyen távol van, vagy ténylegesen akadályozva van a szülői felügyelet ellátásában,

c) a gyámhatóság a gyermek családba fogadásához hozzájárult,

d) a szülő hathetes életkoránál fiatalabb gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához járult hozzá,

e) a szülő a gyermek meghatározott személy általi örökbefogadásához járult hozzá és a gyámhatóság a gyermeket ennek a személynek a gondozásában elhelyezte,

f) a gyermeket a gyámhatóság átmeneti nevelésbe vette, vagy

g) a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el.

(2) Az életközösség fennállása alatt szünetel a szülői felügyelete annak a szülőnek, aki együtt él a szülői felügyelettől megfosztott másik szülővel.

(3) A szülői felügyelet megszüntetése vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per jogerős befejezéséig szünetel a szülői felügyelete annak, akinek a gyermekét a gyámhatóság ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más személynél vagy intézményben helyezte el.

A családbafogadás

3:191. § [A családbafogadás]

(1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők vagy a szülői felügyeletet gyakorló szülő kérelmére - a különélő másik szülő meghallgatásával - a gyámhatóság hozzájárulhat ahhoz, hogy a szülő egészségi állapota, indokolt távolléte vagy más családi ok miatt a gyermeket más, általa megnevezett család átmenetileg befogadja, gondozza és nevelje, feltéve, hogy a családbafogadás a gyermek érdekében áll.

(2) A gyámhatóság a családbafogadáshoz akkor járul hozzá, ha a családbafogadó szülő személyisége és körülményei alapján alkalmas a gyermek gondozására, nevelésére, a gyámság ellátására, és e feladatok ellátását maga is vállalja.

(3) A családbafogadó szülőt a gyámhatóság gyámul rendeli.

3:192. § [A szülő jogai és kötelezettségei családbafogadás esetén]

(1) A családbafogadás ideje alatt a szülő felügyeleti joga szünetel.

(2) A szülőt megilleti a kapcsolattartás joga és a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való együttes döntési jog.

(3) Különösen indokolt esetben a gyámhatóság a szülőt feljogosíthatja a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával is.

(4) A családbafogadás a szülő tartási kötelezettségét nem érinti.

3:193. § [A családbafogadás felülvizsgálata]

(1) A családbafogadás feltételeinek fennállását a gyámhatóság szükség szerint, de legalább évente felülvizsgálja.

(2) A családbafogadást meg kell szüntetni, ha azt a szülő vagy a családba fogadó szülő kéri, vagy annak fenntartása a gyermek fejlődését veszélyezteti.

A szülői felügyeleti jog megszűnése

3:194. § [A szülői felügyeleti jog megszűnése]

(1) Megszűnik a szülői felügyeleti jog:

a) a gyermek nagykorúvá válásával,

b) a gyermek örökbefogadásával, kivéve, ha a házastárs a másik szülő gyermekét fogadja örökbe,

c) a szülőnek a gyermek ismeretlen személy által történő örökbefogadásához adott hozzájárulásával a nyilatkozat megtételekor, vagy ha a hozzájárulás hathetesnél fiatalabb gyermekre vonatkozik, a gyermek hathetes korának eléréskor, kivéve, ha a szülő a hozzájáruló nyilatkozatot visszavonta, valamint

d) ha a szülő a gyermeket, annak érdekében, hogy más nevelje fel - személyazonosságának feltárása nélkül - egészségügyi intézményben, arra kijelölt helyen hagyja, és a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik.

(2) Ha a szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, az egyik szülő halála esetén a szülői felügyelet a túlélő szülőt illeti meg.

(3) Ha az a szülő hal meg, aki a szülői felügyeletet vagy annak egyes részjogosítványait egyedül gyakorolta, a felügyelet a túlélő szülőt illeti meg, feltéve, hogy nem áll a szülői felügyelet megszüntetését kimondó ítélet hatálya alatt.

(4) Ha a szülői felügyeleti jog a (3) bekezdés alapján a túlélő szülőt illeti meg, a gyámhatóság felhívja őt a szülő felügyeleti jogok gyakorlására, kivéve, ha szülői felügyeleti joga a 190. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában foglalt okból szünetel vagy ha az a gyermek érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll.

3:195. § [A szülői felügyeleti jog bírósági megszüntetése]

(1) A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet:

a) ha a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti, valamint

b) ha a gyermeket más személynél helyezték el, vagy átmeneti nevelésbe vették és a szülő a gyermek elhelyezésére vagy az átmeneti nevelésre okot adó magatartásán, életvitelén, körülményein önhibájából fél éven belül nem változtat.

(2) Ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte, a bíróság a felügyeletet a szülő valamennyi gyermeke felett megszüntetheti. A bíróság úgy is rendelkezhet, hogy a megszüntető határozat hatálya kihat a később születető gyermekre is.

(3) Az, aki szülői felügyeletet megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem fogadhat örökbe, gyámságot nem viselhet, gyermek nála nem helyezhető el és - a bíróság vagy a gyámhatóság kivételes rendelkezésének hiányában - nincs joga arra, hogy gyermekével kapcsolatot tartson.

3:196. § [A szülői felügyeleti jog bírósági visszaállítása]

A bíróság a jövőre nézve visszaállítja a szülői felügyeletet, ha az az ok, amely miatt azt megszüntették, már nem áll fenn, és nincs egyéb olyan ok sem, amely a megszüntetésre alapul szolgálna.

3:197. § [A szülői felügyeleti jog megszüntetése és visszaállítása iránti per indítására jogosultak és a per alperesei]

(1) A szülői felügyelet megszüntetése iránt a másik szülő, visszaállítása iránt pedig bármelyik szülő indíthat pert. Mindkét esetben perindításra jogosult a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész is.

(2) A szülői felügyelet megszüntetése, valamint visszaállítása iránt a korlátozottan cselekvőképes szülő és a cselekvőképtelen gyermek helyett a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthat pert. A korlátozottan cselekvőképes gyermek a pert törvényes képviselője hozzájárulásával maga indíthatja meg. A szülői felügyelettel kapcsolatos jognyilatkozatok tételében cselekvőképességében korlátozott nagykorú szülő a gyámhatóság hozzájárulásával indíthat pert.

(3) A szülői felügyelet megszüntetése iránt a keresetet az ellen a szülő ellen kell megindítani, akinek szülői felügyeletét meg kívánják szüntetni. A szülői felügyelet visszaállítása iránt az ellen kell pert indítani, akinek keresete folytán a bíróság a szülői felügyeletet megszüntette; ha már nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(4) A szülői felügyelet megszüntetése, valamint az annak visszaállítása iránt indított perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.

5. cím

A rokontartás

I. Fejezet

A rokontartás közös szabályai

3:198. § [A rokontartásra való jogosultság]

(1) Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki arra rászorult, mert magát önhibáján kívül nem képes eltartani és akinek tartásra kötelezhető házastársa,volt házastársa, bejegyzett élettársa, volt bejegyzett élettársa vagy volt élettársa nincs.

(2) Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől - figyelembe véve a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegét, valamint a kötelezett magatartását is - nem várható el.

(3) A gyermek csak a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére, ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett.

3:199. § [A tartási képesség]

Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné. Ez a szabály a szülőnek a kiskorú gyermekével szemben fennálló tartási kötelezettségére nem irányadó.

3:200. § [A tartási kötelezettség sorrendje]

(1) A tartási kötelezettség - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - az egyenesági rokonokat terheli egymással szemben.

(2) Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben.

(3) Ha a tartásra jogosultnak sem tartásra kötelezhető szülője, sem gyermeke nincs, eltartása távolabbi leszármazóira, tartásra kötelezhető leszármazó hiányában távolabbi felmenőire hárul oly módon, hogy a tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon a távolabbit megelőzi.

(4) Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenes ági rokona nincs, nagykorú testvére köteles eltartani, feltéve, hogy ezt saját maga, házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa és tartásra rászoruló egyenes ági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.

(5) A tartásra rászoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra történő hivatkozással, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében közelebb álló kötelezettel szemben nem érvényesíthetné.

3:201. § [A házastárs, bejegyzett élettárs gyermekének tartása]

(1) A házastárs, bejegyzett élettárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának, bejegyzett élettársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét, akit házastársa, bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.

(2) A szülő házastársának, bejegyzett élettársának tartási kötelezettsége nem érinti a vérszerinti szülő tartásdíj-fizetési kötelezettségét.

3:202. § [A szülő házastársa, bejegyzett élettársa és a gyermeket nevelő más személy tartása]

(1) A gyermek szülőjének tartásra rászoruló házastársát, bejegyzett élettársát akkor köteles eltartani, ha a házastárs, bejegyzett élettárs az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel köteles eltartani a gyermek a gyermeket nevelő más személyt.

3:203. § [A tartás sorrendje a gyermekek és a szülők között]

Tartásra a vérszerinti gyermek, a szülő házastársa, bejegyzett élettársa által nevelt gyermek és a gyermeket nevelő más személy által nevelt gyermek, illetve a vérszerinti szülő - ha a jogi feltételek egyébként fennállnak - a szülő házastársa és bejegyzett élettársa, illetve a gyermeket nevelő más személy egysorban jogosult.

3:204. § [A tartási kötelezettség teljesítése]

(1) Több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg.

(2) Ha a tartásra köteles személy a tartás alól mentesül, a rá eső tartás a vele egy sorban álló kötelezettekre, ilyenek hiányában pedig a sorban utána kötelezettekre hárul.

(3) Annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó tevékenységet és egyéb terhet a tartási kötelezettség megállapításánál figyelembe kell venni.

3:205. § [A tartásra való jogosultság sorrendje]

(1) Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a jogosultság sorrendjében

a) kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket,

b) a gyermek a házastársat, volt házastársat, bejegyzett élettársat, volt bejegyzett élettársat és a volt élettársat,

c) a házastárs, volt házastárs, bejegyzett élettárs, volt bejegyzett élettárs, a volt élettárs - egymással egy sorban - a szülőt,

d) a szülők - egymással egy sorban - a többi rokont,

e) a többi rokon közül a leszármazó a felmenőt és a leszármazás rendjében a közelebbi rokon a távolabbit megelőzi.

(2) A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg.

3:206. § [Eltérés a sorrendtől]

A bíróság indokolt esetben - kérelemre - mind a tartásra való jogosultság, mind a tartási kötelezettség fenti sorrendjétől eltérhet.

3:207. § [A tartás mértékének és módjának meghatározása]

A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó. Ennek hiányában a jogosult a tartás bírósági megállapítását kérheti.

3:208. § [A tartás mértéke]

(1) A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján állapítja meg.

(2) A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének ésszerű költségeit kell figyelembe venni.

(3) A leszármazó és a kiskorú testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.

(4) Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló rokon tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségeire és az azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed.

(5) Ha a jogosult a tartásra csak részben szorul rá, tartáskiegészítés illeti meg. Ha a jogosult rászorultsága teljes, de a tartására elsősorban köteles rokonai nem képesek az indokolt szükségleteinek megfelelő tartást nyújtani, a sorban következő kötelezettektől kérhet tartáskiegészítést.

3:209. § [A tartás módja]

(1) A tartást a kötelezett - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - elsősorban pénzben szolgáltatja (tartásdíj).

(2) Bármelyik fél kérelmére a bíróság a tartás szolgáltatásának más módját is elrendelheti, ha az a felek körülményeire tekintettel indokolt és az ellen a másik fél nem tiltakozik.

(3) A tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni.

3:210. § [A tartásdíj megállapítása]

A tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani. A bíróság ítéletében úgy is rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente, az öregségi nyugdíj legkisebb összege emelkedésének megfelelően a következő év január 1. napjától - külön intézkedés nélkül - módosul.

3:211. § [Tartással kapcsolatos per]

(1) A kiskorút illető tartás iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, a szülőt illető tartás iránt pedig a szülő érdekében - egyetértésével - a jegyző is indíthat pert.

(2) Az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosult tartásáról maga gondoskodik, illetve őt gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán is pert indíthat.

3:212. § [A tartás időtartama]

(1) A tartás teljesítését a bíróság határozatlan időre rendeli el.

(2) A tartás határozott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig is megállapítható, ha feltehető, hogy a jogosult rászorultsága meghatározott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.

3:213. § [A tartás mértékének módosítása]

(1) Ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a tartás mértékének vagy a szolgáltatás módjának megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában ésszerűen számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható.

(2) A tartásra kötelezett járandóságát folyósító szerv vagy személy a jogosultat - kérelmére - köteles tájékoztatni a kötelezett munkabérének és egyéb juttatásának összegéről.

3:214. § [A tartási kötelezettség megszüntetése]

(1) Ha a tartást bíróság állapította meg, az a személy, akinek a tartásdíjat folyósítják, köteles - a kötelezett egyidejű értesítése mellett - a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért felel. A bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg.

(2) A kötelezett a tartás megszüntetését kérheti, ha a körülmények megváltozása folytán a tartási kötelezettségének alapjául szolgáló feltételek már nem állnak fenn, vagy a jogosult elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét.

3:215. § [A tartási kötelezettség megszűnése]

(1) A tartáshoz való jog a jogosult halálával, a határozott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.

(2) A tartási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik. A kötelezett haláláig esedékessé vált és meg nem fizetett tartásdíj azonban - az örökhagyó tartozásaiért fennálló felelősség szabályai szerint - átszáll az örökösökre.

II. fejezet

A kiskorú gyermek tartása

3:216. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]

A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a rokontartás közös szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni

3:217. § [A rászorultság vélelme]

A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is - legfeljebb azonban a huszadik életévének betöltéséig - érvényesül, ha középfokú iskolai tanulmányokat folytat.

3:218. § [A szülő tartási kötelezettsége]

(1) A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye, vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van.

(2) Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülők az eltartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát - meghatározott részletekben - igénybe vegyék.

3:219. § [A gyermektartás módja]

(1) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (gyermektartásdíj).

(2) A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásáról nem gondoskodik.

3:220. § [A szülők megegyezése a gyermektartásról]

(1) A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megegyezése irányadó.

(2) A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, továbbá, ha azt a gyámhatóság, vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.

(3) A (2) bekezdés szerinti megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása végett indokolt.

3:221. § [A gyermektartásdíj bírósági megállapítása]

(1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

(2) A gyermektartásdíj megállapítása során figyelembe kell venni:

a) a gyermek indokolt szükségleteit,

b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét,

c) a szülők háztartásában eltartott más szülő által nevelt gyermeket,

d) a gyermek saját jövedelmét, valamint

e) a gyermeknek, valamint reá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

(3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

(4) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell megállapítani. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a keresetlevél beadását megelőző egy évi összes jövedelmét figyelembe kell venni.

III. Fejezet

A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

3:222. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok alkalmazása]

A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait, valamint a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

3:223. § [A nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]

(1) A nagykorú, munkaképes gyermek "A rászorultság vélelme" című §-ban foglalt eseten kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai ésszerű időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A szülőt a továbbtanulási szándékról megfelelő időben tájékoztatni kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani

a) ha a gyermek a tartásra érdemtelen; érdemtelen a nagykorú gyermek akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot,

b) ha a gyermek tanulmányi- és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, vagy

c) ha ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

(4) A szülő a huszonötödik életévét betöltött gyermekének tartására csak rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

3:224. § [A tartásdíj mértéke]

A tartásdíj mértékének megállapításánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.

3:225. § [Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányok folytatásáról]

A tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt a továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény - kérelmére - köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.

Hatodik rész

A gyámság

1. cím

A gyámrendelés

3:226. § [Gyámság alatt álló kiskorú]

Az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik.

3:227. § [A gyám feladatköre]

A gyám - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a gyámsága alatt álló gyermek gondozója, nevelője, vagyonának kezelője és a gyermek törvényes képviselője.

3:228. § [A gyámrendelés szükségességének bejelentése]

(1) A kiskorú gyermek közeli hozzátartozója és az a személy, akinek a gondozásában a gyermek él, köteles a gyámhatóságnak haladéktalanul bejelenteni, ha a kiskorú részére gyám kirendelése szükséges. A bíróság vagy más hatóság is köteles értesíteni a gyámhatóságot, ha hivatalos eljárása során tudomást szerez arról, hogy valamely kiskorú részére gyámot kell kirendelni. A gyámrendelés szükségességét bárki más is bejelentheti.

(2) A gyámhatóság a gyámrendelés iránt hivatalból intézkedik.

(3) A gyámrendelés részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.

3:229. § [Nevezett gyám]

(1) A gyámság elsősorban azt illeti meg, akit a szülői felügyeletet gyakorló szülő közokiratban, végrendeletben vagy előzetes jognyilatkozatban gyámul megnevezett (nevezett gyám). Ha a szülői felügyeletre egyaránt jogosult szülők más-más gyámot neveztek meg, a gyermek érdekét mérlegelve a gyámhatóság határoz arról, hogy a gyámságot melyikük lássa el.

(2) A nevezett gyámot csak akkor lehet mellőzni, ha

a) a gyámságot nem vállalja,

b) a törvény értelmében gyámságot nem viselhet,

c) a gyámság gyakorlásában - betegség, távollét vagy más ok miatt - akadályozva van,

vagy

d) kirendelése a kiskorú érdekét veszélyeztetné.

3:230. § [Rendelt gyám]

(1) Nevezett gyám hiányában a gyámhatóság elsősorban a gyámság ellátására alkalmas közeli hozzátartozót rendel ki gyámul. Ha ilyen hozzátartozó nincs, a gyámhatóság más hozzátartozót vagy arra alkalmas személyt rendel ki, elsősorban azok közül, akik a gyermek gondozásában, nevelésében már korábban részt vállaltak.

(2) A gyámhatóság - a gyermekvédelmi gyámság kivételével - rendszerint minden kiskorú részére külön gyámot rendel ki, azonos helyen nevelkedő testvérek részére azonban gyámul ugyanazt a személyt kell kirendelni (közös gyám), ha az a kiskorúak érdekével nem ellentétes.

3:231. § [Ítélőképes gyermek véleményének figyelembevétele]

A gyámrendelés során az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermek véleményét - korára, érettségére való tekintettel - megfelelő súllyal figyelembe kell venni. Nem rendelhető ki a tizennegyedik életévét betöltött gyermek gyámjául az, aki ellen a gyermek alapos okból, kifejezetten tiltakozik.

3:232. § [Kötelező gyámrendelés]

A gyermek gyámjául kell kirendelni azt a személyt,

a) akinél a gyámhatóság a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte,

b) akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte,

c) aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta.

3:233. § [Gyermekvédelmi gyámság]

(1) Gyermekvédelmi gyámság alá tartozik az a gyermek, akit

a) átmeneti vagy tartós nevelésbe vettek, vagy

b) ideiglenes hatállyal nevelőszülőknél, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben helyeztek el, és szülője ellen a szülői felügyelet megszüntetése iránti per indult.

(2) Gyermekvédelmi gyámság esetén gyámul a gyámságot vállaló és arra alkalmas nevelőszülő rendelhető ki. Annak a gyermekotthonnak a vezetőjét, ahol a gyámhatóság a gyermeket elhelyezte, a gyermek gyámjául kell kirendelni.

(3) A gyámhatóság gyermekvédelmi gyámul hivatásos gyámot rendel ki, ha

a) az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezte el,

b) a nevelőszülő a gyámságot nem vállalja, vagy

c) a szülő hozzájárult gyermeke titkos örökbefogadásához, és a gyámhatóság a gyermeket ideiglenesen a leendő örökbefogadó szülőnél helyezte el.

3:234. § [Többes gyámrendelés]

(1) A gyermek részére kivételesen több gyám is kirendelhető. Többes gyámrendelésre akkor kerülhet sor, ha

a) a gyermeket saját háztartásukban nevelő házastársak, bejegyzett élettársak közösen vállalják a gyámságot,

b) a gyámság alá tartozó kiskorú két közeli hozzátartozója vállalja együttesen a gyámságot, vagy

c) a gyermek vagyonának kezelése, egyes más ügyeinek intézése különös szakértelmet igényel.

(2) A (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a gyámhatóságnak meg kell határoznia a gyámok feladatkörének pontos megosztását.

3:235. § [A gyámság viselésének feltételei]

(1) Gyám lehet minden nagykorú természetes személy, akivel szemben a törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn és személyében, körülményeiben alkalmas a gyámság ellátására.

(2) Gyámul - a nevelőotthon vezetője és a hivatásos gyám kivételével - csak az rendelhető ki, aki a gyámi tisztséget vállalja.

3:236. § [Kizárás a gyámság viseléséből]

(1) Nem rendelhető ki gyámul az a személy,

a) akinek cselekvőképességét a szülői felügyelet gyakorlásával összefüggésben korlátozták,

b) aki a szülői felügyeletet megszüntető vagy a közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll,

c) akinek szülői felügyeleti joga azért szünetel, mert gyermekét a gyámhatóság átmeneti nevelésbe vette,

d) akinek a gyermekét tartós nevelésbe vették,

e) akinek a gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították, valamint

f) akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból közokiratban vagy végrendeletben kizárt.

(2) Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő azt a személyt zárta ki a gyámságból, akit a másik szülő gyámul nevezett, a kiskorú gyermek érdekeinek figyelembevételével a gyámhatóság dönti el, hogy melyik rendelkezés érvényesüljön.

2. cím

A gyámság gyakorlása

3:237. § [A gyámság gyakorlása]

(1) A gyám tevékenységét a gyermek érdekeinek megfelelően köteles gyakorolni. Ennek során biztosítania kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú az őt érintő döntések előkészítésében részt vehessen, véleményt nyilváníthasson.

(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadóak a gyám jogaira és kötelezettségeire is.

3:238. § [A gyám jogkörének korlátai]

(1) A gyám nem jogosult a gyermek nevének meghatározására vagy megváltoztatására, és nem adhat hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához.

(2) A gyám jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha az a gyermek családi jogállására és az ezzel kapcsolatos perindításra vonatkozik.

(3) A gyermekvédelmi gyám a gyermek gondozási helyét csak a gyámhatóság jóváhagyásával változtathatja meg.

(4) Ha a gyermekvédelmi gyám hivatásos gyám, a gyermek gondozásával és nevelésével kapcsolatos feladatokat a nevelőszülő, a gyermekotthon, vagy a fogyatékosok és pszichiátriai betegek otthona biztosítja.

3:239. § [A gyám vagyonkezeléssel kapcsolatos jogai és kötelezettségei]

(1) A gyám köteles a gyermek pénzét és értéktárgyait - ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell - a gyámhatóságnak átadni.

(2) Ha a gyermekvédelmi gyámságot nevelőszülő látja el, a gyermek vagyonát csak akkor kezelheti, és a gyermeket vagyoni ügyeiben csak akkor képviselheti, ha arra a gyámhatóság - kérésére - feljogosítja. A gyámhatóság vagyonkezelésre vonatkozó felhatalmazása a vagyon egészére vagy az ügyek meghatározott csoportjára vonatkozhat. Felhatalmazás hiányában a vagyonkezelésről erre rendelt gyám gondoskodik.

(3) A nevelőszülő a (2) bekezdésben előírt felhatalmazás nélkül is megkötheti a gyermek képviseletében a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó szerződéseket.

3:240. § [Gyámhatósági felügyelet a gyám működése felett]

(1) A gyám működését a gyámhatóság rendszeres felügyelete - gyermekvédelmi gyámság esetén az irányítása - alatt látja el. Tevékenységéről bármikor köteles felvilágosítást adni a gyámhatóságnak.

(2) A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, intézkedéseit a gyermek érdekében hivatalból vagy a gyámság alatt álló gyermek vagy közeli hozzátartozói kérelmére - ideértve a szülőt is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel - meg is változtathatja.

(3) A gyámhatóság a gyámság alatt álló kiskorú fontosabb ügyeiben határozathozatal előtt köteles a gyámot, az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermeket és indokolt esetben a kiskorú közeli hozzátartozóit meghallgatni.

3:241. § [A gyám költségeinek és kiadásainak megtérítése]

(1) A gyermek megélhetését szolgáló juttatásokat, így különösen a tartásdíjat, gondozási díjat, gyermekvédelmi és társadalombiztosítási támogatásokat, családtámogatásokat - ha törvény kivételt nem tesz - a gyám részére kell folyósítani.

(2) A gyám a gyermek jövedelmét a gyermek szükséges tartására igénybe veheti. Ha a gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a gyám az eltartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát - meghatározott részletekben - igénybe vegye.

(3) A gyám a gyámság ellátásával kapcsolatos indokolt kiadásainak, költségeinek megtérítését a gyermek jövedelméből igényelheti. Megfelelő jövedelem hiányában a kiadások, költségek megtérítéséről a gyámhatóság gondoskodik.

3:242. § [A gyám számadási kötelezettsége]

(1) A gyám a vagyonkezelésről - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - évenként köteles a gyámhatóságnak számot adni.

(2) Ha a gyámság alatt álló jövedelme nem haladja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket, a gyám számára - a gyermekvédelmi gyám kivételével - a gyámhatóság egyszerűsített számadást is engedélyezhet. Ha a gyámságot közeli hozzátartozó látja el, a gyám az egyszerűsített számadási kötelezettség alól is mentesíthető.

(3) A gyámhatóság a gyámot az (1)-(2) bekezdésben meghatározott eseteken kívül - indokolt esetben - hivatalból vagy a korlátozottan cselekvőképes gyámság alatt álló, illetve hozzátartozója kérelmére - eseti számadásra kötelezheti.

3. cím

A gyámságnak és a gyám tisztségének megszűnése

3:243. § [A gyámságnak és a gyám tisztségének megszűnése]

(1) A gyámság megszűnik, ha a gyámság alatt álló szülői felügyelet alá kerül, vagy nagykorúságát eléri.

(2) A gyám tisztsége megszűnik:

a) a gyámság megszűnésével,

b) a gyám felmentésével vagy elmozdításával.

3:244. § [A gyám felmentése]

(1) A gyámhatóság a gyámot felmenti, ha

a) a gyám fontos okból felmentését kéri,

b) a gyám alkalmatlannak bizonyul a gyámi tisztségre, vagy

c) a kirendelést követően szerez a gyámhatóság tudomást olyan akadályról, vagy utólag keletkezik olyan akadály, amely miatt gyámságot nem viselhet.

(2) A gyermekvédelmi gyámot a gyámhatóság akkor is felmenti, ha

a) a gyermek gondozási helyét megváltoztatja,

b) a gyermekotthon vezetőjének vezetői beosztása megszűnt.

(3) A gyámhatóság kivételesen felmentheti a gyámot akkor is, ha a gyermek érdekében más személy gyámként való kirendelése indokolt.

3:245. § [A gyám elmozdítása]

(1) A gyámhatóság a gyámot elmozdítja, ha a gyám jogaival visszaél, kötelességét elhanyagolja, vagy olyan cselekményt követ el, amellyel a gyámsága alatt álló gyermek érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy amely miatt a feladat ellátására méltatlanná válik.

(2) Ha alaposan feltételezhető, hogy a gyámot el kell mozdítani és a késedelem veszéllyel járhat, a gyámhatóság a gyámot e tisztségéből azonnali hatállyal felfüggeszti.

3:246. § [A gyám kötelezettségei a gyámi tisztség megszűnésekor]

(1) A gyám tisztségének megszűnése után köteles a gyámhatóságnak működéséről jelentést, a korábban a kezelése alatt lévő vagyonról pedig végszámadást előterjeszteni.

(2) A gyám ellen számadási kötelezettsége alapján támasztható követelések a gyámot a vagyonkezelés alól felmentő határozat közlésétől számított egy év alatt évülnek el. Ha azonban a követelés alapjául szolgáló ok csak később jutott az érdekelt tudomására, a határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani, feltéve, hogy a követelés a rendes elévülés szabályai szerint már korábban el nem évült.

3:247. § [A gyám kártérítési felelőssége]

A gyám a gyámsága alatt álló gyermeknek a vagyonkezelés során okozott kárért a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint felel.

3:248. § [A gyámság és a gyámolt közti vitás követelések érvényesítése]

A gyám és a gyámsága alatt álló személy között keletkezett vitás követeléseket az eseti-, az időszakos számadás vagy a végszámadás elfogadása után is lehet bírósági úton érvényesíteni.

NEGYEDIK KÖNYV

DOLOGI JOG

Első rész

A birtok

1. cím

A birtok és a birtokvédelem

I. fejezet

A birtok; a birtok megszerzése és elvesztése

4:1. § [A birtokos]

(1) Birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja.

(2) Olyan birtokos mellett, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogcím alapján tényleges hatalmában tartja a dolgot (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos).

(3) Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába került.

(4) A dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.

4:2. § [Birtokátruházás]

(1) A birtokátruházás az erre irányuló megállapodás alapján a dolognak vagy azoknak az eszközöknek az átadásával valósul meg, amelyekkel a dolog feletti tényleges hatalom gyakorolható.

(2) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával megvalósul, ha

a) a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja, vagy

b) az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja.

(3) A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak.

(4) Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás a dolog kiadása iránti igénynek a birtokot szerző félre való átruházásával megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtokot szerző fél megállapodnak.

4:3. § [A birtok elvesztése]

(1) A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.

(2) A birtok nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásával időlegesen felhagy vagy a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen akadályoztatva van.

(3) A birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a hagyaték megnyíltával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át. Az örökös vagy a jogutód birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a jogelőd birtokláshoz való jogcíme határozza meg.

II. fejezet

A birtokvédelem

4:4. § [A birtokost megillető birtokvédelem]

(1) A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (tilos önhatalom).

(2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg.

(3) Az albirtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben a főbirtokossal szemben.

(4) Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és bármelyik birtokos követelheti a dolog közös birtokba bocsátását.

(5) A közös birtokosok - egymás közötti viszonyuk alapján - egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre.

4:5. § [A birtokost megillető önhatalom]

(1) A tilos önhatalom ellen a birtokos - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - önhatalommal is felléphet.

(2) Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal csak akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

4:6. § [Birtokvédelem közigazgatási úton]

(1) Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.

(2) A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapotot helyreállítását, és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelmet kért, nem jogosult a birtoklásra, vagy birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. A jegyző határozhat a hasznok, a károk és a költségek kérdésében is.

(3) A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. Az a fél, aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.

(4) A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát annak meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani akkor is, ha az érdekelt fél keresetet indított.

(5) A bíróság elrendelheti a birtoklás kérdésében a jegyző által hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható. A hasznok, károk és költségek kérdésében hozott határozat alapján végrehajtásnak nincs helye ha az érdekelt fél ebben a kérdésben, vagy a birtoklás kérdésében keresetet indított.

(6) A törvény eltérő rendelkezése hiányában a jegyző eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései az irányadóak.

4:7. § [A birtokper]

(1) A birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését a bíróságtól kérheti egy év eltelte után vagy ezt megelőzően, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás.

(2) A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. A békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.

2. cím

Jogalap nélküli birtoklás

4:8. § [A jogalap nélküli birtokos helyzete és kiadási kötelezettsége]

(1) Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni.

(2) A jogalap nélküli birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Nem tagadhatja meg a dolog kiadását az, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakosan vagy csalárd módon szerezte meg.

(3) A jogalap nélküli birtokos jogállására a felelős őrzés szabályai irányadóak.

4:9. § [A jogalap nélküli birtokos megtérítési igénye és elviteli joga]

(1) A jogalap nélküli birtokos követelheti a dologra fordított indokolt, hasznos költségei megtérítését - a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadások kivételével -, továbbá ingatlan esetén elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat.

(2) A jogalap nélküli birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett indokolt, hasznos költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést.

(3) A jogalap nélküli birtokos az elvitel jogát csak az állag sérelme nélkül gyakorolhatja.

4:10. § [A dolog hasznainak kiadása és a jogalap nélküli birtokos felelőssége]

(1) A jogalap nélküli birtokos köteles a jogosultnak kiadni a dolog meglevő hasznait, valamint a dolog helyébe lépő értéket, kivéve, ha ellenszolgáltatás fejében jutott birtokához és jóhiszemű volt.

(2) A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos az addig terjedő időre, amíg a birtokot tőle a jegyző vagy a bíróság előtt vissza nem követelik, az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékének megtérítésére nem köteles, és a dologban bekövetkezett károkért nem felelős. A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos a dolog visszakövetelése ellenére sem köteles azoknak az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékének megfizetésére, amelyeket vélt jogának megfelelően a visszakövetelésig beszedett vagy beszedhetett volna, és nem felel azokért a károkért sem, amelyek a dologban vélt jogának gyakorlása következtében keletkeztek.

(3) A rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos köteles megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott, továbbá a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a dologban bekövetkezett mindazon károkat, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be.

4:11. § [A jogalap nélküli birtokos joga a dolog értékesítésére és felhasználására]

(1) Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a jogalap nélküli birtokos a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja.

(2) A gyorsan romló vagy az olyan dolgot, amely esetében a késedelem jelentős értékveszteséggel járna - ha lehetséges - értékesíteni kell, vagy fel kell használni.

(3) Az értékesítésből befolyt összeg vagy a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.

3. cím

A felelős őrzés

4:12. § [A felelős őrzés fogalma]

Aki a dolgot más érdekében anélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg a jogosult a dolgot át nem veszi. A felelős őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja.

4:13. § [Jogok és kötelezettségek a felelős őrzés során]

(1) A felelős őrzés tartama alatt a felelős őrző a dolgot nem használhatja, kivéve ha a használat a dolog fenntartásához szükséges. Ha a dolgot a tilalom ellenére mégis használja, a jogosulttal szemben minden olyan kárért felel, amely enélkül nem következett volna be.

(2) A felelős őrző köteles a dolog meglevő hasznait kiadni és az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékét - az őrzésből folyó igényei beszámításával - megtéríteni.

(3) Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshoz való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a felelős őrző a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja. A gyorsan romló dolgot - amennyiben lehetséges - értékesíteni kell, vagy fel kell használni.

(4) Az értékesítésből befolyt összeg valamint a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.

Második rész

A tulajdonjog

1. cím

A tulajdonjog általános szabályai

I. fejezet

A tulajdonjog általában

4:14. § [A tulajdonjog]

(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán általános és kizárólagos jogi uralom illeti meg, amelyből fakadóan joga van bárki más jogosulatlan behatásának kizárására.

(2) A tulajdonost - törvény, törvény felhatalmazása alapján bírósági, hatósági határozat, vagy szerződés eltérő rendelkezése hiányában - megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznok szedése, valamint a rendelkezés joga.

II. fejezet

A tulajdonjog tárgyai

4:15. § [A tulajdonjog tárgyai]

(1) Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet.

(2) Dolognak minősül a pénz, az értékpapír, a pénzpiaci eszköz, az üzletrész, a dolog módjára hasznosítható természeti erő, valamint - törvény ilyen tartalmú rendelkezése esetén - a törvényben meghatározott vagyoni értékű jog is.

(3) A tulajdonjog szabályai az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével alkalmazhatók.

4:16. § [Az alkotórész]

Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, vagy az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.

4:17. § [A tartozék]

A tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt elősegíti.

4:18. § [Az épület és a föld tulajdonjoga]

(1) Az épület tulajdonjoga - ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás eltérően nem rendelkezik - a földtulajdonost illeti meg.

(2) Az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba.

4:19. § [A földhasználat szerződéses szabályozásának lehetősége a föld és az épület tulajdonosa között]

(1) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa az épület létesítésével és a föld használatával kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket szerződésben szabályozhatják.

(2) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa közötti szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha azt az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezték.

(3) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa az épület tulajdonjogáról rendelkező szerződésben megállapodhatnak abban, hogy az épület tulajdonosa az épületet csak a földtulajdonos hozzájárulásával idegenítheti el vagy terhelheti meg. Az épület tulajdonosa a föld tulajdonosától a hozzájárulás megadását követelheti, ha az elidegenítés vagy a terhelés az épület tulajdonosát terhelő kötelezettségek teljesítését vagy az épület szerződésben rögzített célját nem veszélyezteti.

4:20. § [Elővásárlási jog az épület és a föld elváló tulajdona esetén]

Ha a föld és a rajta álló épület tulajdonjoga elválik, a földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát pedig a földre elővásárlási jog illeti meg.

III. fejezet

A köztulajdon

4:21. § [A köztulajdon]

(1) A törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben foglaltak szerint kizárólagos állami, önkormányzati, valamint a köztestületi tulajdon azon része, amely állami vagy önkormányzati vagyonjuttatásból, költségvetési támogatástól származik, továbbá törvényben meghatározott egyes korlátozottan forgalomképes tulajdon köztulajdonnak minősül.

(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az állam kizárólagos tulajdonában vannak és forgalomképtelenek különösen

a) a föld méhének kincsei,

b) a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvizek és természetes tavak, valamint ezek medre,

c) a természetes felszíni vizek által véglegesen elhagyott meder és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget,

d) az országos közutak és az országos törzshálózati vasúti pályák,

e) a rádiótávközlési frekvenciák és a hírközlési hálózatok azonosítói, valamint

f) az ország területe feletti légtér.

(3) Törvény a (2) bekezdésben foglaltakon kívül meghatározhatja a kizárólagos állami tulajdon további tárgyait.

(4) A köztulajdon tárgyai - törvény eltérő rendelkezése hiányában - nem idegeníthetők el és nem terhelhetők meg.

(5) A köztulajdon tárgyainak birtokát, használatát, hasznai szedésének jogát - törvényben meghatározott módon - az állam, az önkormányzat és a köztestület másnak átengedheti.

2. cím

A tulajdonjog tartalma és védelme

I. fejezet

A birtokláshoz való jog

4:22. § [A birtoklás joga]

A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem.

II. fejezet

A használat és a hasznok szedésének joga

Általános szabályok

4:23. § [A használat és a hasznok szedésének joga]

A tulajdonos jogosult a dolog használatára, hasznai szedésére, valamint viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott kárt, ha annak megtérítésére más nem kötelezhető.

4:24. § [A dolog használatának általános magánjogi korlátja]

A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat szükségtelenül zavarna vagy jogaik gyakorlásában szükségtelenül korlátozna.

Szomszédjogok

4:25. § [Kártalanítás a szomszédos ingatlan értékcsökkenése miatt]

A tulajdonos, ha az ingatlanán a jogszabályi előírások szerint folytatott építkezés következtében a szomszédos ingatlanok értéke csökken, az értékcsökkenés mértékének megfelelő kártalanításra köteles.

4:26. § [Kártérítés szakszerűtlen építkezés miatt]

A szakszerűtlen építkezéssel a szomszédos ingatlanban okozott kárért az építtető felelősséggel tartozik akkor is, ha a kárt az építkezéshez igénybe vett közreműködők okozták.

4:27. § [A földtámasz joga]

A tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a szükséges földtámasztól anélkül, hogy más megfelelő támasztékról gondoskodnék.

4:28. § [A lehulló gyümölcsök felszedésének joga]

A tulajdonos a földjére áthajló ágakról lehullott gyümölcsöket megtarthatja, ha azokat a fa tulajdonosa fel nem szedi; az áthajló ágak és átnyúló gyökerek levágására nem jogosult, kivéve ha azok a föld rendes használatában gátolják, és a fa tulajdonosa azokat felhívás ellenére sem távolítja el.

4:29. § [A szomszédos telek igénybevétele]

(1) Ha közérdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak gyümölcsének összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása céljából vagy más hasonló okból szükséges, a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.

(2) A tulajdonos a szomszédos ingatlant kártalanítás ellenében használhatja, ha ez a ingatlanán való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok elvégzéséhez szükséges.

4:30. § [A közös határ használata és fenntartása]

(1) Ha az ingatlanokat kerítés, sövény vagy mezsgye választja el egymástól, ennek használatára mindkét szomszéd jogosult.

(2) A fenntartással járó költségek a szomszédokat olyan arányban terhelik, amilyen arányban őket jogszabály a kerítés létesítésére kötelezi. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a költségek őket a határolt földhosszúság arányában terhelik.

4:31. § [A határon álló fa és bokor gyümölcsei]

(1) A föld határvonalán álló fa vagy bokor és annak gyümölcse a szomszédokat egyenlő arányban illeti. A fenntartással járó költségeket a szomszédok ugyanilyen arányban viselik.

(2) Ha a határvonalon álló fa vagy bokor valamelyik ingatlan rendeltetésszerű használatát gátolja, ennek az ingatlannak a tulajdonosa követelheti, hogy azt közös költségen távolítsák el. A növényzet kivágására való kötelezésre abban az esetben kerülhet sor, ha az érdeksérelem más módon nem hárítható el.

4:32. § [A tilosban talált állat]

A föld használatára jogosult az ingatlanán lévő idegen állatot mindaddig visszatarthatja, amíg az állat által okozott kárt annak tulajdonosa meg nem téríti.

4:33. § [Eltérés a szomszédjogi rendelkezésektől]

A törvénynek a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitől jogszabály vagy a felek megállapodása eltérhet.

A használat különös esetei

4:34. § [A szükséghelyzet]

(1) Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetében a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a veszély megszüntetése céljából a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, illetve abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető veszély esetében ez a kötelezettség a tulajdonost csak akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti.

(2) A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól pedig, aki a veszély megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet.

(3) Ha több személy életét, testi épségét vagy vagyonát fenyegető veszélyt egyes veszélyeztetett tárgyak feláldozásával hárítanak el, az ebből eredő kárt, ha e tárgyak feláldozása szükséges volt, veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik; ezt a szabályt kell alkalmazni a veszély elhárítására fordított szükséges költség megosztására is.

4:35. § [A tulajdonos tűrési kötelezettsége, a közérdekű használat]

(1) Az ingatlan tulajdonosa - ha annak törvényben meghatározott feltételei fennállnak - köteles tűrni, hogy a közérdeket szolgáló, törvényben nevesített szakfeladatok ellátása érdekében a feladatkörüknél, tevékenységi körüknél fogva arra feljogosított személyek - a feladataik ellátáshoz szükséges mértékben - az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti - a közérdekű használat körébe tartozó, törvényen vagy egyedi hatósági döntésen alapuló - tűrési kötelezettség akkor áll fenn, ha az azzal járó korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki, vagy jelentős mértékben nem akadályozza.

(3) Ha a közérdekű használattal kapcsolatos korlátozás a használat következtében és terjedelmében a rendeltetésszerű használatot kizárja, lehetetlenné teszi, vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvételét vagy kisajátítását kérheti.

Túlépítés

4:36. § [A jóhiszemű túlépítés]

(1) Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd - választása szerint - követelheti, hogy a túlépítő

a) a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást,

b) a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható, vagy

c) az egész földet vásárolja meg.

(2) A szomszéd a földje egészének megvásárlását akkor követelheti a túlépítőtől, ha

a) a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik, vagy

b) a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik.

4:37. § [A rosszhiszemű túlépítés]

(1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd a jóhiszemű túlépítésre vonatkozó szabályokban foglaltakon túl követelheti, hogy a túlépítő

a) saját földjét és az épületet a gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa tulajdonába,

vagy

b) az épületet bontsa le.

(2) A szomszéd az épület lebontását akkor követelheti, ha az az okszerű gazdálkodás követelményével nem ellenkezik. A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítőt terhelik. A túlépítőt megilleti a beépített anyag elvitelének a joga.

(3) A bíróság a túlépítés következményeit a szomszéd választásától eltérően is megállapíthatja; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindkét fél tiltakozik.

III. fejezet

A rendelkezési jog

A rendelkezési jog általános szabályai

4:38. § [A rendelkezési jog tartalma]

(1) A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja, vagy tulajdonjogát más módon megterhelje, másra átruházza vagy azzal felhagyjon. A rendelkezési jog tartalmát jogszabály korlátozhatja.

(2) Ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet.

Az elidegenítési és terhelési tilalom

4:39. § [Elidegenítési és terhelési tilalom alapítása]

(1) A tulajdonos a tulajdonjog tárgyára - erre vonatkozó jog biztosítása érdekében, harmadik személlyel szemben is hatályosan - szerződéssel az elidegenítés vagy a terhelés jogát kizárhatja. Ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál.

(2) Az elidegenítés kizárása a tulajdonjog átruházásának tilalmán felül - eltérő rendelkezés hiányában - magában foglalja a tulajdonjog tárgya megterhelésének tilalmát is.

(3) Az (1)-(2) bekezdések szerinti tilalom (a továbbiakban: elidegenítési és terhelési tilalom) megszűnik az azzal biztosított jog megszűnésével.

4:40. § [Az elidegenítési és terhelési tilalom hatása]

(1) Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmis, feltéve, hogy

a) a tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhiteles lajstromba bejegyezték, és

b) a rendelkezésre jogot alapító személy egyébként rosszhiszemű volt, vagy

c) a rendelkezés ellenérték nélkül történt.

(2) Ha a tulajdonjog tárgyán csak elidegenítési tilalom áll fenn, e szabályokat az elidegenítési tilalomba ütköző, ha pedig csak terhelési tilalom áll fenn, a terhelési tilalomba ütköző rendelkezésre kell alkalmazni.

4:41. § [Elidegenítési és terhelési tilalom jogszabály vagy bírósági, hatósági határozat alapján]

A jogszabályban, bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott személyek javára megállapított elidegenítési és terhelési tilalomra a szerződéssel létesített elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

4:42. § [Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés ingatlannyilvántartási bejegyezhetősége]

Ingatlanra bejegyzett vagy ingatlanon jogszabály alapján ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is fennálló elidegenítési és terhelési tilalom esetén a tulajdonváltozás vagy a további megterhelés csak az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata esetén jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba.

IV. fejezet

A tulajdonjog védelme

4:43. § [A tulajdoni igények elévülésének kizártsága]

A tulajdoni igények nem évülnek el.

4:44. § [A tulajdonjog védelme]

(1) A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését és a jogalap nélküli birtokostól a dolog kiadását.

(2) Ha az albirtokos a dolog birtokát jogosulatlanul engedte át harmadik személynek, a tulajdonos a harmadik személytől az albirtokos nevében követelheti, hogy a dolgot az albirtokosnak adja vissza. Ha az albirtokos a dolog átvételét megtagadja, a tulajdonos a dolog kiadását saját részére követelheti.

(3) Olyan tulajdonos dolog kiadása iránti igényével szemben, aki a dolog tulajdonjogát tényleges átadás nélkül, a dolog kiadása iránti követelés átengedése útján szerezte meg, a dolog birtokosát mindazok a kifogások megilletik, amelyek a dolog kiadása iránti követelést átruházó tulajdonosnak a dolog kiadására irányuló követelésével szemben is megillették volna.

(4) A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi.

4:45. § [Ingatlan-nyilvántartási igény]

Ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse.

3. cím

A tulajdonjog megszerzése

I. fejezet

Tulajdonszerzés átruházással

4:46. § [Tulajdonostól való tulajdonszerzés]

Átruházással - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.

4:47. § [Tulajdonszerzés nem tulajdonostól]

(1) Kereskedelmi forgalomban eladott ingó dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos.

(2) Kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. A tulajdonos azonban a dolgot az első szerzéstől számított egy éven belül az ellenszolgáltatás megtérítése fejében visszaválthatja. A felek jogviszonyára egyébként a jóhiszemű jogalap nélküli birtoklás szabályai irányadóak.

4:48. § [Az átruházás]

(1) Az ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a dolog birtokának átruházása szükséges.

(2) Ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

4:49. § [A dematerializált értékpapír tulajdonjogának átruházása]

(1) A dematerializált értékpapír tulajdonosának - az ellenkező bizonyításáig - annak az értékpapír-számlának a jogosultját kell tekinteni, amelyen a dematerializált értékpapírt nyilvántartják.

(2) A dematerializált értékpapír tulajdonának átruházásához az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és az átruházó által az értékpapírszámla vezetőjének adott átutalási megbízás alapján az átruházó értékpapírszámlájának a megterhelése, valamint az értékpapír tulajdonjoga megszerzőjének értékpapírszámláján az értékpapír jóváírása szükséges.

4:50. § [Az okirati formában kiállított névre szóló értékpapír tulajdonjogának átruházása]

(1) Az olyan okirati formában kiállított értékpapír tulajdonjogának átruházásához, amely tartalmazza a jogosult megnevezését, és nem tartalmaz olyan kikötést, amely szerint a kötelezett az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni (névre szóló értékpapír), az átruházásra irányuló jogcímen alapuló birtokátruházáson kívül teljes vagy üres forgatmány szükséges.

(2) A teljes forgatmány a névre szóló értékpapírra vagy az ahhoz csatolt lapra (toldatra) vezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, és megjelöli azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák.

(3) Az üres forgatmány az értékpapír hátlapjára vagy a toldatra rávezetett, az átruházó által aláírt olyan írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, de nem tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire az értékpapírt átruházzák. Üres forgatmánynak minősül az átruházónak az értékpapír hátlapján vagy a toldaton szereplő aláírása is.

(4) Az értékpapír üres forgatmánnyal való átruházása esetében az értékpapír birtokosa

a) az üres forgatmányt kitöltheti a saját nevére vagy más személy nevére,

b) az értékpapírt újból átruházhatja üres forgatmánnyal vagy más személy nevére szóló teljes forgatmánnyal, valamint

c) az értékpapírt harmadik személynek továbbadhatja anélkül, hogy az üres forgatmányt kitöltené és az értékpapírt újabb forgatmánnyal látná el.

(5) Ha jogszabály felhatalmazása alapján a kibocsátó a névre szóló értékpapírba felvett írásbeli nyilatkozatával a forgatmány útján való átruházás lehetőségét kizárja (negatív rendeleti záradék), az értékpapír az engedményezés hatályával ruházható át.

4:51. § [Tulajdonszerzés pénzen és értékpapíron]

Akire az átruházás időpontjában törvényes fizetőeszközként használt pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.

II. fejezet

Tulajdonszerzés hatósági határozattal és hatósági árverés útján

4:52. § [A hatósági határozat vagy hatósági árverés útján való szerzés]

Aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Ez a rendelkezés ingatlan árverésére nem vonatkozik.

4:53. § [A tulajdonjog megszerzése és a dolgot terhelő jogok sorsa hatósági határozattal való tulajdonszerzés esetén]

(1) A tulajdonjogot hatósági határozattal szerző jogosult - ha a hatósági határozat eltérően nem rendelkezik -, a tulajdonjogot ingó dolog esetében a hatósági határozatban megjelölt időponttal, ingatlan esetében tulajdonjogának ingatlannyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.

(2) Hatósági árverés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot - ha jogszabály további feltételt nem határoz meg - ingó dolog esetében a vételár kifizetésének időpontjával, ingatlan esetében pedig a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.

(3) A dolog tulajdonának hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján való megszerzésével - ha törvény eltérően nem rendelkezik - megszűnnek harmadik személynek a dolgot terhelő jogai, kivéve, ha a hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján szerző e jogokkal kapcsolatban nem volt jóhiszemű.

4:54. § [Az állam kártalanítás nélküli tulajdonszerzése hatósági határozattal]

(1) Ha az állam bírósági, hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdonjogot, a dolog forgalmi értékének erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor jogszabály, bírósági, hatósági határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért. Az állam felelőssége akkor áll fenn, ha a volt tulajdonosnak egyéb lefoglalható vagyontárgyára vezetett végrehajtás eredménytelen volt.

(2) Az állam tulajdonszerzése nem érinti az ingatlan-nyilvántartásban jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jogokat.

III. fejezet

A kisajátítás

4:55. § [A kisajátítás feltételei]

(1) Kisajátítással ingatlan tulajdonjoga kivételesen, törvényben meghatározott közérdekű célra, azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás ellenében szerezhető meg.

(2) A kisajátítási eljárásra irányadó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.

IV. fejezet

Az elbirtoklás

4:56. § [Az elbirtoklás feltételei]

Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, egyéb dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja.

4:57. § [A jogcímes elbirtoklás]

Az elbirtoklás három év elteltével bekövetkezik akkor, ha a birtokos a dolog birtokát a tulajdonostól olyan szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdon feltétlen átruházását követelhetné, ha a szerződés az érvényességéhez megkívánt alakszerűségi követelményeknek megfelelne, és a birtokos az ellenszolgáltatást teljesítette.

4:58. § [Jogutódlás az elbirtoklásban]

Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült, ha azonban a birtokos jogelődje elbirtoklás útján a tulajdonjogot már megszerezte, az elbirtoklási időt összeszámítani nem lehet.

4:59. § [Az elbirtoklás kizártsága]

(1) Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy csalárd úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.

(2) Ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján nem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg.

(3) Az elbirtoklásra vonatkozó általános szabályok szerint birtokolható el a dolog tulajdoni hányada is.

4:60. § [Az elbirtoklási idő nyugvása]

Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra.

4:61. § [Az elbirtoklás megszakadása]

(1) Az elbirtoklás megszakad, ha

a) a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fordul,

b) a tulajdonos a dologgal rendelkezik, vagy

c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, vagy egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.

(2) Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.

4:62. § [A dolgot terhelő jogok hatása az elbirtoklásra és sorsuk elbirtoklás esetén]

(1) Elidegenítési tilalom fennállása nem zárja ki az elbirtoklással való tulajdonszerzést, ha az elbirtoklás feltételei egyébként fennállnak.

(2) Az ingó dolog tulajdonjogának elbirtoklásával megszűnnek harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az elbirtokló birtokának megszerzése előtt keletkeztek, és amelyekre nézve az elbirtoklás ideje szintén eltelt, kivéve, ha az elbirtokló a harmadik személy jogának fennállásával kapcsolatban nem volt jóhiszemű, vagy ha annak fennállásáról az elbirtoklás idejének eltelte előtt értesült.

V. fejezet

Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton

4:63. § [Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton]

(1) Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá.

(2) Az érintett felek eltérő megállapodásának hiányában, ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja, megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, követelheti, hogy a tulajdonos vagy az új jogosult a termékeket, a terményeket, a szaporulatot munkája értékének arányában és máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig - a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint - természetben térítse meg.

(3) A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a terméken, terményen és dolog szaporulatán.

VI. fejezet

A növedék

4:64. § [Tulajdonszerzés növedéken]

A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé. Ezt a szabályt a termékre, a terményre és a szaporulatra nem lehet alkalmazni, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.

VII. fejezet

Tulajdonszerzés gazdátlan dolgokon

4:65. § [Tulajdonszerzés gazdátlan dolgokon]

(1) Gazdátlan ingó dolog tulajdonjogát megszerzi, aki a dolgot tulajdonszerzés szándékával birtokba veszi, kivéve, ha a dolgon való tulajdonszerzést törvény tiltja.

(2) Gazdátlan az az ingó dolog, amely még senkinek sem volt a tulajdona, vagy amelynek birtoklásával a tulajdonos a tulajdonról való lemondás szándékával felhagyott.

(3) Ha a tulajdonos a kirepült méhraját két napon belül nem fogja be, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.

VIII. fejezet

A vadon élő állatok tulajdonjogának megszerzése

4:66. § [Tulajdonszerzés vadakon és halakon]

(1) A vadon élő állatok - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állam tulajdonában vannak.

(2) A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjedt. Ilyen jogosultság hiányában a vadon az a más vadászterületen vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, akinek területéről a vad kiváltott, ha az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni.

(3) A kifogott hal és egyéb víziállat tulajdonjogát a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg.

IX. fejezet

A találás

4:67. [A találás joghatásai]

(1) Ha valaki vélhetően ismeretlen tulajdonában álló, vagy ismeretlen helyen tartózkodó tulajdonos tulajdonában álló kisebb értékű dolgot talál - amennyiben arra igényt tart - a dolgon tulajdonjogot szerez, ha

a) megtett mindent annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonos visszakaphassa, és

b) a dolog tulajdonosa, illetve az átvételére jogosult más személy a jegyző hirdetményi értesítésének közzétételétől számított egy éven belül a dologért nem jelentkezik.

(2) Ha a találó a dolgon nem szerez tulajdonjogot, méltányos összegű találódíjra jogosult, ha megtett mindent annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonos visszakaphassa.

(3) Ha a dolgot többen találják meg, a találótársakat a találó jogai együttesen, egymás között egyenlő arányban illetik meg és kötelességei egyetemlegesen terhelik.

4:68. [A találó kötelezettségei]

(1) Aki idegen dolgot talál, köteles a dolgot a találástól számított nyolc napon belül a lakóhelye vagy a találás helye szerinti települési önkormányzat jegyzőjének - az átvétel igazolása mellett - átadni.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a dolog tulajdonosa és az - ismert helyen tartózkodó - átvételre jogosult személy ismert, elegendő, ha a találó a találástól számított nyolc napon belül értesíti az átvételre jogosultat a dolog megtalálásáról. Ebben az esetben a találó a dolog kiadásáig, vagy addig, míg azon tulajdont szerez, köteles a dolog felelős őrzéséről és tárolásáról megfelelően gondoskodni.

(3) A találó köteles a dolgot kiadni az átvételre jogosultnak, illetve a tulajdonosnak, ha az értesítéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül ezt kéri; a dolog kiadását találódíja és a talált dolog tárolásával és megőrzésével kapcsolatban felmerült költségének kiegyenlítéséig megtagadhatja.

(4) Ha a dolog átvételére többen jogosultak, a találó jogosult a dolgot annak kiadni, aki azt - a találódíj megfizetésének és a költségek megtérítésének egyidejű felajánlásával - először kéri.

4:69. § [A jegyző eljárása]

(1) A jegyző a dolog átvételével egyidejűleg nyilatkoztatni köteles a találót arról, hogy

a) igényt tart-e a dolog tulajdonjogára,

b) a találó részéről a talált dolog tárolásával és megőrzésével kapcsolatban milyen összegű költség merült fel.

(2) A jegyző a talált dolog átvételét követő nyolc napon belül - ha az átvételre jogosult személye nem ismert, hirdetményi úton - értesíti az átvételre jogosultat, hogy az értesítéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül - a találódíj megfizetése és a dolog őrzésével és tárolásával felmerült költségek megtérítése ellenében - a dolog kiadását kérheti.

(3) Ha a talált dologért az értesítéstől számított egy éven belül a tulajdonos, vagy az átvételre jogosult nem jelentkezik, a talált dolgot a találónak ki kell adni, vagy - ha a dolog tulajdonjogát a találó nem szerzi meg - a dolgot értékesíteni kell.

(4) Ha a talált dolog nem tartható el vagy nem őrizhető meg, a jegyző annak értékesítéséről haladéktalanul gondoskodik; a befolyt vételár a talált dolog helyébe lép.

4:70. § [Találás közönség számára nyitva álló helyen]

(1) Az ügyfélforgalom számára nyitva álló épületben, helyiségben, az azokhoz tartozó elkerített területen, továbbá közforgalmú közlekedési (szállítási) szolgáltató szállítóeszközén talált dolgot a találó köteles az épületet, helyiséget vagy területet ügyfelek fogadására használó jogalany, vagy a közlekedési (szállítási) szolgáltató alkalmazottjának - az átvétel igazolása ellenében - azonnal átadni.

(2) Az épületet, helyiséget vagy területet ügyfelek fogadására használó jogalany illetve a közlekedési (szállítási) szolgáltató köteles a talált dolgot nyolc napon belül a találás helye szerinti települési önkormányzat jegyzőjének - az átvételi elismervény ellenében, a találó személyének valamint az őrzés és tárolás költségeinek megjelölése mellett - átadni vagy a 4:69. §-ban meghatározott intézkedéseket megtenni.

4:71. § [Kincstalálás]

(1) Ha valaki olyan értékes dolgot talál, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani.

(2) A találó tulajdonjogot szerez a dolgon, ha annak muzeális vagy műemléki értéke nincs és arra az állam nem tart igényt; ellenkező esetben a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult.

(3) Abban az esetben, ha a talált dolog muzeális vagy műemléki értékű, tulajdonjoga az államot illeti meg.

X. fejezet

A feldolgozás, az átalakítás, az egyesülés, a hozzáépítés, az átépítés, a beépítés és a ráépítés

4:72. § [A dolog feldolgozása és átalakítása]

(1) Aki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga számára jóhiszeműen új dolgot állít elő, a dolog tulajdonosának választása szerint köteles a dolog értékét megtéríteni, vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát átengedni.

(2) Ha a munka értéke a feldolgozott vagy átalakított dolog értékét lényegesen meghaladja, a dolog tulajdonosa a dolog értékének megtérítését követelheti.

(3) Ha a feldolgozó vagy átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga a feldolgozott, átalakított anyag tulajdonosát illeti.

(4) Ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja, csak gazdagodását köteles megtéríteni.

(5) Ha az új dolog tulajdonjogát a feldolgozó szerzi meg, harmadik személynek a dolgot terhelő joga megszűnik. Ha az új dolog tulajdona az anyag tulajdonosáé, az anyagot terhelő jog az új dolgot is terheli.

4:73. § [A dolgok egyesülése és vegyülése]

(1) Ha több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás, aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik.

(2) Ha az egyesült vagy vegyült dolgok valamelyikét az egyesülés vagy vegyítés folytán keletkező új dolog többi eleméhez képest értékénél, minőségénél és gazdasági céljánál vagy egyéb oknál fogva főalkotórésznek kell tekinteni, e főalkotórész tulajdonosa választhat, hogy az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dolgot a többi tulajdonos kártalanítása ellenében tulajdonába veszi, vagy kártalanítás ellenében azoknak átengedi.

(3) A választási jog nem illeti meg azt, aki az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen maga idézte elő. Ilyen esetben a rosszhiszemű volt tulajdonos csak a gazdagodás megtérítését követelheti.

(4) Ha az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dolog a törvény szabályai szerint közös tulajdonba kerül, harmadik személyeknek az egyesített vagy vegyített külön dolgokat terhelő jogai a külön dolgok helyébe lépő tulajdoni hányadokra mennek át. Ha az egyik dolgot jog terheli és az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dolog a másik dolog tulajdonosáé lesz, a dolgot terhelő joga - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - megszűnik. A dolgot terhelő jog az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dologra száll át, ha ez a terhelt dolog tulajdonosáé lesz.

4:74. § [A feldolgozott, az átalakított, az egyesült vagy összevegyült dolog értékesítése]

(1) Ha a feldolgozott, az átalakított, az egyesült vagy az összevegyült dolog tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt, azt értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak között a tulajdoni hányad arányában fel kell osztani.

(2) Ilyen esetben azt a felet, aki csak gazdagodása mértékéig igényelhet megtérítést, a vételárból legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó összeg illeti meg.

4:75. § [A beépítés jogkövetkezményei]

(1) Ha valaki idegen anyag felhasználásával úgy építkezik, hogy a felhasznált anyag a telek alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag - a beépített anyag és a telek tulajdonosa eltérő megállapodása hiányában - a telek tulajdonosáé lesz.

(2) Ha valaki idegen anyagot úgy épít be, hogy a felhasznált anyag az épület alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag - ha a beépített anyag és az épület tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - az épület tulajdonosáé lesz.

4:76. § [Tulajdonszerzés ráépítéssel]

(1) Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, vagy- ha a föld megosztható - a föld megfelelő részének a megvásárlására.

(2) A ráépítő szerzi meg a földnek, vagy a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, vagy a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A bíróság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerezte meg; ebben az esetben a ráépítőt a földön használati jog illeti meg.

(3) Ha valaki a más tulajdonában lévő épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy ha az idegen földön már épület áll, a ráépítéssel - a felek eltérő megállapodása hiányában - közös tulajdon keletkezik. A ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani.

(4) A ráépítő tulajdonszerzésére vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni, ha a ráépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást.

4:77. § [A ráépítő megtérítési kötelezettsége és a túlépítés szabályainak alkalmazása]

(1) Ha a ráépítő szerzi meg a földnek, vagy a föld megfelelő részének tulajdonjogát, köteles annak forgalmi értékét a földtulajdonosnak megtéríteni; ha pedig a ráépítő földhasználati jogot szerzett, a föld használatáért köteles ellenértéket fizetni. Ha a ráépítő nem szerzi meg az egész föld tulajdonjogát, a ráépítéssel okozott értékcsökkenésért is köteles a földtulajdonosnak kártalanítást fizetni.

(2) A ráépítésre egyébként a túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

4:78. § [Közös tulajdonra vonatkozó szabályok]

A feldolgozás, az átalakítás, az egyesülés, a vegyítés, a hozzáépítés, a beépítés és a ráépítés szabályai megfelelően alkalmazandók abban az esetben is, ha a tulajdonostárs a közös tulajdonban lévő dolgot dolgozza fel vagy alakítja át, a közös tulajdonban lévő épületet a tulajdonostárs bővíti, átépíti vagy ahhoz hozzáépít, vagy a közös tulajdonban lévő ingatlanra a tulajdonostárs épít rá.

4. cím

A közös tulajdon és a társasház

I. fejezet

A közös tulajdon

4:79. § [A közös tulajdon fogalma]

(1) A dolgon fennálló tulajdonjog meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet.

(2) Kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő.

4:80. § [A tulajdonostársak joga a birtoklásra és használatra]

Eltérő megállapodás hiányában a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többi tulajdonostárs jogának és a dologhoz fűződő jogi érdekének sérelmére.

4:81. § [A közös tulajdon hasznainak szedése, költségviselés és veszélyviselés]

A dolog hasznai - eltérő megállapodás hiányában - a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dologgal kapcsolatos kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is.

4:82. § [A közös tulajdon állagának megóvása]

Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni; az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs köteles viselni. Ilyen kiadások előtt a tulajdonostársakat - lehetőség szerint - értesíteni kell.

4:83. § [Több dologból létrejövő közös tulajdon anyagain fennálló jogok sorsa]

Ha közös tulajdon több dologból jön létre, harmadik személyeknek a közös tulajdon keletkezése előtt a dolgokat terhelő jogai a külön dolgok helyébe lépő tulajdoni hányadokat terhelik.

4:84. § [A tulajdonostársak határozathozatala]

(1) Ha törvény vagy a felek eltérően nem rendelkeznek, a tulajdonostársak szótöbbséggel határoznak, minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga.

(2) A tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével -

a) a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz,

b) az egész dolog tulajdonjogának átruházásához, az egész dolog megterheléséhez vagy az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz.

(3) A tulajdonostársak - valamennyi tulajdonostárs közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalt megállapodásában - a (2) bekezdés szerinti egyhangú döntéshozatal követelményétől eltérő döntéshozatali rendről állapodhatnak meg. Törvény a (2) bekezdésben foglalt kérdések egyhangú határozattal való eldöntését kötelezővé teheti.

4:85. § [A szótöbbséggel hozott határozat bíróság előtti megtámadása]

(1) Ha törvény vagy a tulajdonostársak megállapodása szótöbbséges határozatot kíván meg, és a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, vagy a kisebbség méltányos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a kisebbség a határozatot a bíróságnál megtámadhatja. A megtámadásnak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, a bíróság azonban indokolt esetben a végrehajtást felfüggesztheti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a tulajdonostársak között vitás, hogy a tervezett munkálat feltétlenül szükséges-e az állag megóvásához és fenntartásához.

(3) Ha valamennyi tulajdonostárs vállalkozás, a tulajdonostársak az (1)-(2) bekezdésben foglaltak alkalmazhatóságát kizárhatják. Erre vonatkozó megállapodásuk csak írásban érvényes.

4:86. § [Bírósághoz fordulás szótöbbséggel hozott határozat hiányában]

Ha törvény szótöbbséggel hozott határozatot kíván meg, de ilyen határozat nincs, a birtoklás, a használat vagy a hasznosítás kérdésében bármelyik tulajdonostárs kérelmére a bíróság határoz.

4:87. § [Rendelkezési jog a saját tulajdoni hányaddal]

Saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet.

4:88. § [A tulajdonostárs elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti joga]

(1) A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben - eltérő megállapodás hiányában - elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jog illeti meg.

(2) Ha az eladó előtt nyilvánvaló, hogy az ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosai is vannak, részéről az ajánlat közlésének kötelezettsége azokkal szemben is az általános szabályok szerint áll fenn. Ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosok esetében a közlési kötelezettség elmulasztásából folyó jogkövetkezmények nem alkalmazhatók azzal a jogot szerzővel szemben, aki a szerződés megkötésénél jóhiszeműen járt el.

(3) A tulajdonostársak az elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jogot az érintett tulajdoni hányadra - eltérő megállapodás hiányában - tulajdoni hányaduk arányában gyakorolhatják. Ha közöttük megegyezés nem jön létre, de van olyan tulajdonostárs, aki - akár másik tulajdonostárssal közösen - az érintett tulajdoni hányadra az ajánlatot magáévá teszi, az elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jog egyedül őt vagy őket illeti meg. Ha több ilyen - egyedül fellépő - tulajdonostárs van, közülük a tulajdonos választ, s ez esetben az elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jog a választott tulajdonostársat illeti meg.

(4) A tulajdonostárs és a vele együtt élő nem tulajdonos házastársa, bejegyzett élettársa az elővásárlási jogot - ezirányú megállapodás esetén - együtt is gyakorolhatják.

(5) A tulajdonostárs elővásárlási joga - ha törvény eltérően nem rendelkezik - megelőzi a külön jogszabályban más személy részére biztosított elővásárlási jogot.

(6) A tulajdonostárs az elővásárlási jogot - eltérő megállapodás hiányában - végrehajtási árverés esetén is gyakorolhatja.

4:89. § [A közös tulajdon védelme]

A tulajdonjog védelmében bármelyik tulajdonostárs önállóan is felléphet.

4:90. § [A közös tulajdon megszüntetése iránti igény]

(1) A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis.

(2) A közös tulajdon megszüntetését a bíróság nem rendelheti el, ha a közös tulajdon megszüntetése valamelyik tulajdonostárs méltányolható érdekeinek jelentős sérelmét okozná.

4:91. § [A közös tulajdon megszüntetésének módozatai]

(1) A közös tulajdon megszüntetése során elsősorban a tulajdonostársak ezirányú megállapodásában foglaltak az irányadóak. Ennek hiányában a közös tulajdon tárgyait - ha erre lehetőség van - természetben kell megosztani. A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt - megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit.

(2) Ha a közös tulajdon más módon - így társasháztulajdon alapításával - nem szüntethető meg, vagy a természetbeni megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait - hatósági (bírósági) árverés útján - értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben - eltérő megállapodás hiányában - az értékesítés során is megilleti.

(3) Ha valamennyi tulajdonostárs vállalkozás, a bíróság az (1)-(2) bekezdésben megállapított sorrendtől eltérhet.

4:92. § [A közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályai]

(1) A közös tulajdon tárgyának a tulajdonostárs tulajdonába adása esetén a megfelelő ellenértékeket, az árverés útján való értékesítésnél pedig a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania. Az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a végrehajtás során sem a végrehajtó, sem a végrehajtást elrendelő bíróság nem szállíthatja le.

(2) Ha olyan közös ingatlanról van szó, amelyben a volt tulajdonostárs benne lakik, őt a bíróság kiköltözésre kötelezi. Ha azonban ez méltányos érdekeit súlyosan sértené, a bennlakó volt tulajdonostárs kivételesen az ingatlanban való bennmaradásra is feljogosítható. Ilyen esetben a bíróság ítéletében meghatározza a bennlakó volt tulajdonostárs lakáshasználatának a jogcímét. Ez történhet a felek megállapodása alapján, vagy haszonélvezeti jog, illetve használat joga bíróság által történő alapításával. A bíróság a volt tulajdonostárs indokolt szükségleteihez mérten meghatározza a lakás vagy lakrész használatának terjedelmét, annak időtartamát és rendelkezik a jogosultság ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről.

(3) A saját bennlakása folytán előállt értékcsökkenés következményeit - ha csak méltánylandó körülmények mást nem indokolnak - a bennlakónak kell viselnie mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind pedig az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál.

(4) Az ingatlanon fennálló közös tulajdon - ha a társasház létesítésének feltételei egyébként fennállnak - az ingatlanon történő társasháztulajdon alapítással is megszüntethető. Ha a közös tulajdont társasháztulajdon alapításával a bíróság szünteti meg, a társasház alapító okiratát a bíróság ítélete pótolja.

(5) A bíróság nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.

II. fejezet

A társasház

4:93. § [A társasház]

(1) Társasháztulajdon jön létre, ha az épületingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, vagy legalább egy önálló lakás és egy önálló nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épület-berendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás pedig a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül.

(2) Ha a földrészlet, amelyen az épület áll, nem tartozik a közös tulajdonba, arra a tulajdonostársakat földhasználati jog illeti meg.

(3) A közös tulajdonban lévő ingatlanrésznek az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányada és a lakásra (helyiségre) vonatkozó tulajdonjog - ha törvény eltérően nem rendelkezik - egymástól függetlenül nem ruházható át és nem terhelhető meg.

(4) A társasházra vonatkozó részletes szabályokat törvény állapítja meg. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Harmadik rész

A korlátolt dologi jogok

1. cím

A zálogjog

I. fejezet

A zálogjog alapítása

4:94. § [A zálogjog létrejötte]

A zálogjog létrejön, ha

a) a felek megalapították a zálogjogot, és

b) a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír a zálogtárgy fölött.

4:95. § [A zálogjog alapítása]

Zálogjogot zálogszerződés alapján

a) a zálogjog bejegyzésével (jelzálogjog), vagy

b) a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházásával (kézizálogjog) lehet alapítani.

4:96. § [A zálogszerződés]

(1) A zálogszerződésben a zálogkötelezett és a zálogjogosult meghatározott vagyontárgynak (zálogtárgy) meghatározott követelés biztosítása céljából zálogjoggal való megterhelésében állapodnak meg.

(2) A zálogtárgy fajta és mennyiség szerint vagy más, a zálogtárgy azonosítására alkalmas körülírással is meghatározható. A meghatározás magában foglalhat olyan vagyontárgyat is, amely még nem létezik vagy amely felett a zálogkötelezettet még nem illeti meg rendelkezési jog.

(3) A zálogjoggal biztosított követelés az alapul fekvő egy vagy több jogviszonyra utalással vagy más, a biztosított követelés azonosítására alkalmas körülírással is meghatározható.

(4) A zálogszerződés csak írásban érvényes.

4:97. § [Fogyasztói zálogszerződés]

(1) Fogyasztói zálogszerződésnek minősül a zálogszerződés, ha

a) a zálogkötelezett természetes személy,

b) a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett gazdasági tevékenysége vagy önálló foglalkozása körébe nem tartozó célra használatos és

c) a zálogjoggal biztosított követelés olyan szerződés alapján áll fenn, amelyet a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettje gazdasági tevékenysége vagy önálló foglalkozása körébe nem tartozó célból kötött.

(2) A fogyasztói zálogszerződésben a zálogtárgyat egyedileg kell meghatározni, továbbá meg kell határozni azt az összeget (keret), amelynek erejéig a zálogjogosult kielégítést kereshet a zálogtárgyból.

(3) Fogyasztói zálogszerződés alapján nem jön létre zálogjog olyan zálogtárgyon, amely felett a zálogkötelezettnek a zálogszerződés megkötésekor nincs rendelkezési joga, kivéve, ha a zálogjoggal biztosított követelés abból a szerződésből származik, amely lehetővé teszi a rendelkezési jog megszerzését.

4:98. § [Törvényes zálogjog]

A zálogszerződést törvény rendelkezése pótolhatja.

4:99. § [A jelzálogjog bejegyzése]

(1) A jelzálogjogot

a) ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba,

b) ingó dolog, jog és követelés esetén a zálogjogi nyilvántartásba

kell bejegyezni.

(2) Ha az ingó dolog tulajdonjogának megszerzéséhez a tulajdonosváltozás valamely közhiteles nyilvántartásba való bejegyzése szükséges (lajstromozott dolgok), illetve ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja (lajstromozott jogok), a jelzálogjogot a megfelelő közhiteles nyilvántartásba (lajstrom) kell bejegyezni.

(3) Az ingatlan-nyilvántartásba és a lajstromokba való bejegyzés alapjául csak olyan zálogszerződés vagy a zálogkötelezett olyan bejegyzési engedélye szolgálhat, amely egyedileg meghatározza a zálogtárgyat.

(4) Az ingatlan-nyilvántartásba és a lajstromokba csak olyan dolog, vagy jog jegyezhető be, amelyek felett a zálogkötelezettnek rendelkezési joga van.

(5) Az ingatlan-nyilvántartásba és a lajstromokba való bejegyzésnek közokirat vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye.

4:100. § [A birtokátruházás a kézizálogjog alkalmazásában]

(1) A birtokátruházást közös birtok engedésével lehet pótolni oly módon, hogy a dolgot a zálogjogosult és a zálogkötelezett közösen zár alatt tartja vagy részükre harmadik személy mint zálogtartó őrzi.

(2) Ha a dolog harmadik személy mint albirtokos birtokában van és a birtok átruházása a dolog kiadása iránti igénynek az átruházásával történik, a kézizálogjog megalapításához az is szükséges, hogy a tulajdonos az albirtokost az elzálogosításról értesítse.

(3) Nem jön létre a kézizálogjog, ha a birtokátruházás csak a tulajdonos és a zálogjogosult erre irányuló megállapodásával megy végbe, oly módon, hogy a tulajdonos albirtokosként továbbra is a dolog birtokában marad.

4:101. § [A birtokátruházás bankszámla-követelés és értékpapír elzálogosítása esetében]

(1) Bankszámla-követelés és értékpapír elzálogosítása esetében birtokátruházásnak kell tekinteni azt is, ha

a) a követelést, illetve az értékpapírt a zálogkötelezett vagy harmadik személy számláján a zálogjogosult javára zárolt alszámlán jóváírják, vagy

b) a számlatulajdonos, a számlavezető és a zálogjogosult megállapodnak abban, hogy a számlavezető a továbbiakban a számlatulajdonos rendelkezéseit csak a zálogjogosult jóváhagyásával teljesíti, illetve a zálogjogosult rendelkezéseit a számlatulajdonos jóváhagyása nélkül teljesíti.

(2) A számlatulajdonos által a számlavezetője javára alapított zálogjog esetében a birtokátruházás a számlatulajdonos és a számlavezetője erre irányuló megállapodásával megvalósul.

II. fejezet

A zálogjoggal biztosított követelés

4:102. § [A zálogjoggal biztosítható követelés]

(1) Zálogjog egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb követelés biztosítására alapítható.

(2) A bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására zálogjog nem alapítható.

4:103. § [A zálogtárggyal való helytállás terjedelme]

(1) A zálogtárggyal való helytállás terjedelme annak a követelésnek a mindenkori terjedelméhez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál.

(2) A zálogtárggyal való helytállás terjedelme kiterjed a zálogjoggal biztosított követelés kamataira, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is.

(3) Ha a felek meghatározták azt az összeget (keret), amelynek erejéig a zálogjogosult kielégítést kereshet a zálogtárgyból (keretbiztosítéki zálogjog), a zálogjog a követelést és járulékait csak annyiban biztosítja, amennyiben azok a keretet nem haladják meg.

4:104. § [A biztosított követelés átruházása]

(1)A biztosított követelés átruházásával vagy egyéb módon való átszállásával a zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára. A követelés átruházója köteles a zálogtárgyat vagy a jelzálogjog átszállásának a bejegyzéséhez szükséges engedélyt kiadni.

(2) A zálogjogot csak a zálogjoggal biztosított követeléssel együtt lehet átruházni.

III. fejezet

A zálogjog tárgya

4:105. § [A zálogjog tárgya]

(1) Zálogjog tárgya lehet minden forgalomképes dolog, jog vagy követelés, ide értve a korlátozottan forgalomképes dolgokat, jogokat és követeléseket is.

(2) Kézizálogjog tárgya csak ingó dolog és bankszámla-követelés lehet.

(3) Nem lehet zálogjogot alapítani dolog vagy jog egy részén, azonban zálogjog alapítható közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni hányadán, vagy több személyt megillető jognak a zálogkötelezettet megillető egész hányadán.

(4) Zálogjog osztható követelés meghatározott részén is alapítható.

(5) A zálogjog a dolgot mindenkori alkotórészeivel és tartozékaival együtt terheli.

(6) A követelés elzálogosításának szerződés keretében történő kizárása vagy korlátozása - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - semmis.

4:106. § [A körülírással meghatározott zálogtárgy]

Ha a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzéssel alapított zálogjog tárgya körülírással van meghatározva, a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok, követelések alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír.

4:107. § [A zálogtárgy hasznai]

(1) A felek eltérő megállapodása hiányában a zálogjog a zálogtárgy hasznaira is kiterjed.

(2) A zálogjog nem terjed ki az ingatlantól a zálogjogosult kielégítési jogának megnyílta előtt elvált terményre és egyéb alkotórészre, ha

a) az elválás a rendes gazdálkodás szabályai szerint történt, vagy

b) az elválás a rendes gazdálkodás szabályai ellenére történt, azonban az elvált terményen vagy az egyéb alkotórészen jóhiszemű és ellenérték fejében szerző személy tulajdonjogot szerzett.

4:108. § [A zálogtárgy helyébe lépő dolog vagy más érték]

(1) A zálogtárgy értékcsökkenésének vagy elpusztulásának pótlására szolgáló biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték, továbbá az ezekre vonatkozó követelés a zálogtárgy helyébe lép, vagy a zálogfedezet kiegészítésére szolgál.

(2) A zálogtárgy kisajátításáért kapott kártalanítás, továbbá az erre vonatkozó követelés a zálogtárgy helyébe lép.

(3) Ha a zálogtárgyat birtokló zálogjogosult károsodás elhárítása érdekében értékesíti a zálogtárgyat, a befolyt vételár a zálogtárgy helyébe lép.

(4) Ha a zálogkötelezett a zálogtárgyat feldolgozza, átalakítja, más vagyontárgyakkal egyesíti vagy vegyíti, a feldolgozással, átalakítással, egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett új dolog az eredeti zálogtárgy helyébe lép, a zálogjogosultat azonban csak az eredeti zálogtárgy feldolgozás, átalakítás, egyesítés vagy vegyítés előtti értéke erejéig illeti meg kielégítési jog.

(5) Ha a zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett megfelelő új zálogtárgyat adott az eredeti zálogtárgy helyett, az új zálogtárgy az eredeti helyébe lép.

(6) Az elzálogosított követelés teljesítéseként szolgáltatott pénz vagy más vagyontárgy a zálogjog tárgyaként a követelés helyébe lép.

(7) Az elzálogosított követelést biztosító garancia alapján befolyt összeg a zálogjog tárgyaként a követelés helyébe lép.

4:109. § [Zálogjog több zálogtárgyon: egyetemleges zálogjog]

(1) Ha a zálogjog ugyanannak a követelésnek biztosítására több zálogtárgyat terhel, kétség esetén minden zálogtárgy az egész követelés biztosítására szolgál. A zálogjogosult határozhatja meg a kielégítési jog érvényesítésének sorrendjét, azonban a kielégítési jog csak annyi zálogtárgyra terjedhet ki, amennyi a biztosított követelés kielégítéséhez szükséges.

(2) Ha a zálogtárgyak több személy tulajdonában vannak vagy több személyt illetnek és jogviszonyukból más nem következik, egymás közti viszonyukban a zálogtárgyak kielégítéskori értékének arányában kötelesek helytállni. Akinek terhére ezt az arányt meghaladó kielégítés történik, a többi tulajdonostól vagy jogosulttól a többlet arányos megtérítését követelheti, e megtérítési igényének biztosítására a zálogjog rá átszáll.

IV. fejezet

A felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílta előtt

4:110. § [A kézizálogjog tárgyának használata és hasznosítása]

(1) A zálogjogosult köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni.

(2) A felek eltérő megállapodása hiányában a zálogjogosult a zálogtárgyat nem használhatja és nem hasznosíthatja.

(3) Ha a zálogtárgy természeténél fogva hasznot hajt és a zálogtárgy a zálogjogosult kizárólagos birtokában van, a zálogjogosult, a felek eltérő megállapodásának hiányában, a zálogtárgy hasznait jogosult beszedni.

(4) A felek megállapodása vagy a (3) bekezdés alapján a zálogtárgy hasznosítására jogosult zálogjogosult köteles a hasznok beszedéséről gondoskodni, és a beszedett hasznokkal elszámolni.

(5) A zálogjogosult a beszedett hasznokat a zálogtárgy őrzésével, állagának fenntartásával kapcsolatos, szükséges költségek fedezésére jogosult fordítani.

4:111. § [Rendhagyó zálogjog]

(1) Ha a kézizálogjog tárgya pénz, sorozatban kibocsátott értékpapír vagy más, helyettesíthető, vagy természeténél fogva elhasználható dolog, a felek eltérő megállapodása hiányában a zálogjogosult a zálogtárgyat elhasználhatja, vagy megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát.

(2) Ha megszűnik a zálogjoggal biztosított követelés és nem áll fenn olyan jogviszony, amely alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, a rendhagyó zálogjog jogosultja az eredeti zálogtárggyal megegyező vagy a felek által meghatározott fajtájú és minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles a zálogkötelezettnek visszaadni.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kézizálogjog tárgya bankszámla-követelés.

4:112. § [A kézizálogfedezet védelme]

(1) A zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett a zálogtárgy állagát és használatát ellenőrizheti.

(2) Ha a zálogtárgy állagának romlásától vagy értékének lényeges csökkenésétől lehet tartani, a zálogjogosult a zálogkötelezettet vagy a személyes kötelezettet haladéktalanul értesíteni köteles.

(3) Ha a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti, a zálogkötelezett - a zálogjogosult felszólítására - köteles megfelelő határidőn belül a zálogtárgyat helyreállítani, megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot adni. Ha a zálogkötelezett a zálogjogosult felhívásának a megszabott határidőn belül nem tesz eleget, a zálogjogosult a zálogtárgyat - a zálogjog érvényesítésére irányadó szabályok szerint - értékesítheti. A felszólítás és a határidőtűzés elmaradhat, ha elháríthatatlan akadályba ütközik vagy a zálogkötelezett intézkedésének bevárása a zálogtárgy további jelentős értékcsökkenésével járna.

(4) Ha a zálogtárgy pénz, bankszámla-követelés, pénzpiaci eszköz vagy sorozatban kibocsátott értékpapír, a felek megállapodhatnak abban, hogy a zálogkötelezett az eredeti zálogtárgy helyett más, megfelelő biztosítékot adhat.

(5) Ha a zálogtárgy pénz, bankszámla-követelés, pénzpiaci eszköz vagy sorozatban kibocsátott értékpapír, a felek megállapodhatnak abban, hogy a zálogtárgy vagy a biztosított követelés értékének változásakor a zálogkötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, a zálogjogosult pedig a túlzott biztosíték zálogkötelezett részére való kiadására köteles.

(6) A zálogkötelezett jogosult a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási összeget, kártérítést vagy más értéket a zálogtárgy helyreállítására fordítani, ha ez a biztosított követelés kielégítését nem veszélyezteti.

4:113. § [A jelzálogjog tárgyának használata és hasznosítása]

(1) A zálogkötelezett köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni.

(2) A zálogkötelezett jogosult a zálogtárgy rendeltetésszerű használatára és hasznosítására.

(3) A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett zálogjog kötelezettje a rendes gazdálkodás körében jogosult a zálogtárgy feldolgozására, átalakítására és a zálogtárggyal való rendelkezésre.

4:114. § [A jelzálogfedezet védelme]

(1) A zálogjogosult a zálogtárgy állagát és használatát ellenőrizheti.

(2) Ha a zálogkötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a zálogjogosult kérheti a bíróságtól a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához szükséges intézkedések elrendelését.

(3) Ha a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti, a zálogkötelezett - a zálogjogosult felszólítására - köteles megfelelő határidőn belül a zálogtárgyat helyreállítani, megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot adni. Ha a zálogkötelezett a zálogjogosult felhívásának a megszabott határidőn belül nem tesz eleget, a zálogjogosult a zálogtárgyat - a zálogjog érvényesítésére irányadó szabályok szerint - értékesítheti.

(4) A zálogkötelezett köteles a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási összeget, kártérítést vagy más értéket a zálogtárgy helyreállítására fordítani, kivéve ha ennek elmaradása a biztosított követelés kielégítését nem veszélyezteti.

4:115. § [Az elzálogosított követelés kötelezettjének jogai és kötelezettségei]

(1) Az elzálogosított követelést annak kötelezettje mindaddig a követelés jogosultja kezéhez teljesítheti, amíg a zálogjog megalapításáról a zálogkötelezett vagy a zálogjogosult nem értesítette.

(2) Ha a követelés elzálogosításáról a követelés kötelezettjét a követelés jogosultja (zálogkötelezett) értesítette, a kötelezett - a zálogjogosult eltérő rendelkezése hiányában - az értesítés után csak a zálogjogosultnak teljesíthet.

(3) Ha a követelés elzálogosításáról a követelés kötelezettjét a zálogjogosult értesíti, a kötelezett követelheti az elzálogosítás megtörténtének igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki zálogjogosultként fellépett.

4:116. § [Az elzálogosított követelés mint zálogfedezet védelme]

Az elzálogosított követelés kötelezettjének a zálogjog megalapításáról való értesítését követően a zálogjogosulttal szemben hatálytalan a zálogkötelezettnek az a jognyilatkozata, amely a zálogjogosult kielégítési alapját megszünteti, vagy hátrányosan változtatja meg.

4:117. § [A számlavezető bank jogai és kötelezettségei]

A bankszámla-követelést terhelő jelzálogjog megalapításáról való értesítés nem érinti a számlavezető banknak a számlatulajdonossal szembeni jogait és kötelezettségeit.

V. fejezet

A személyes kötelezettől különböző zálogkötelezett helyzete

4:118. § [A személyes kötelezettől különböző zálogkötelezett helyzete]

(1) Ha a zálogkötelezett a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettjétől (személyes kötelezett) különböző személy, és a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kapott, a követelés egyéb biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig a zálogkötelezettre száll át.

(2) A zálogkötelezettnek jogában áll a zálogjogosult követelését kielégíteni. A zálogkötelezett a zálogjogosult követelésébe beszámíthatja a saját és a személyes kötelezett ellenköveteléseit és érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt vagy a személyes kötelezettet megilletik. A zálogkötelezett nem veszti el e jogát azzal, hogy a személyes kötelezett a zálogjog megalapítása után lemondott a kifogásról vagy az ellenkövetelésről.

(3) Ha a zálogkötelezett, aki nem személyes kötelezett, a zálogjogosult követelését kielégíti, a követelés - biztosítékaival együtt - rá átszáll, ha a kielégítés alapján a személyes kötelezettől vagy mástól megtérítést követelhet. E szabály megfelelően alkalmazandó akkor is, ha egyébként ugyanaz a személy lesz a zálogkötelezett és a zálogjogosult.

(4) Ha a személyes kötelezett, aki nem zálogkötelezett, a zálogjogosult követelését kielégíti, a követelés kielégítésével a zálogjog rá átszáll, ha a kielégítés alapján a zálogkötelezettől megtérítést követelhet. E szabály megfelelően alkalmazandó akkor is, ha egyébként ugyanaz a személy lesz a személyes kötelezett és a zálogjogosult.

(5) A követelést kielégítő személyes kötelezett, zálogkötelezett vagy bármely más harmadik személy követelheti a zálogjogosulttól, hogy a zálogtárgyat vagy a zálogjog átszállásának bejegyzéséhez szükséges engedélyt részére adja ki.

VI. fejezet

A zálogjogosulti bizományos

4:119. § [A zálogjogosulti bizományos kijelölése]

(1) A zálogjogosult a zálogszerződésben zálogjogosulti bizományost jelölhet ki. A zálogjogosulti bizományos kijelölése csak írásban érvényes.

(2) Zálogjogosulti bizományost több zálogjogosult együttesen is kijelölhet. A zálogjogosulti bizományos lehet a zálogjogosultak egyike vagy a zálogjogosultak körén kívül álló személy.

4:120. § [A zálogjogosulti bizományos kijelölésének harmadik személyekkel szembeni hatályossága]

A zálogjogosulti bizományos kijelölése harmadik személyekkel szemben attól az időponttól kezdődően hatályos, amikor a bizományos személyét az ingatlannyilvántartásba, a lajstromba vagy a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzik.

4:121. § [A zálogjogosulti bizományos jogai és kötelezettségei]

(1) Az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba vagy a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett zálogjogosulti bizományost a zálogjogosult jogai illetik és kötelezettségei terhelik, e körben a zálogjogosulti bizományos a saját nevében, a zálogjogosult javára jár el.

(2) A zálogjogosulti bizományos a zálogjoggal biztosított követelés átruházására nem jogosult.

(3) A zálogjogosult a zálogjogból fakadó jogokat a zálogjogosulti bizományos bejegyzésének tartama alatt nem gyakorolhatja, azonban a zálogjogosulti bizományos által a zálogjogosulti jogok gyakorlása során okozott károkért egyetemleges felelősséggel tartozik.

(4) A zálogjogosulti bizományos jogait és kötelezettségeit nem érinti, ha a zálogjogosult vagy a zálogjogosultak egyike a zálogjoggal biztosított követelést átruházza.

4:122. § [A zálogjogosulti bizományos által kezelt különvagyon]

(1) A zálogjogosulti bizományos köteles saját vagyonától elkülönítve tartani és kezelni mindazt, ami a zálogjog érvényesítése alapján vagy egyébként a zálogjoggal kapcsolatban hozzá befolyt, illetve a birtokába került.

(2) A zálogjogosulti bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt a zálogjogosulti bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt pénzösszegekre, amelyekről megállapítható, hogy a zálogjogosultat illetik meg.

4:123. § [A zálogjogosulti bizományos megbízásának visszavonása]

(1) A zálogjogosulti bizományos megbízása - a felek eltérő megállapodása hiányában - bármikor visszavonható.

(2) A zálogjogosulti bizományos megbízásának visszavonása harmadik személyekkel szemben attól az időponttól kezdődően hatályos, amikor a visszavonását az ingatlannyilvántartásba, a lajstromba vagy a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzik.

VII. fejezet

A zálogjogi nyilvántartás

4:124. § [A zálogjogi nyilvántartás alapelvei]

(1) A zálogjogi nyilvántartás a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan közhitelűen tartalmazza a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon és követeléseken alapított jelzálogjogot és a vagyont terhelő zálogjogot alapító zálogszerződés létrejöttét.

(2) A zálogjogi nyilvántartás nyilvános, tartalmát internetes honlapon bárki személyazonosítás nélkül, térítésmentesen megtekintheti.

4:125. § [A zálogjog bejegyzése]

(1) A zálogjog zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzésére zálogszerződés alapján kerülhet sor. A zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzés szabályait külön törvény állapítja meg.

(2) A zálogjogi nyilvántartásba bejegyezhető zálogjog olyan dolgon, jogon vagy követelésen is, amely még nem létezik, vagy amely felett a zálogkötelezettnek még nincs rendelkezési joga.

4:126. § [A zálogjogi nyilvántartás tartalma]

(1) A zálogjogi nyilvántartás tartalmazza

a) a zálogkötelezett nevét és külön jogszabályban meghatározott adatait,

b) a zálogjogosult nevét és külön jogszabályban meghatározott adatait,

c) a zálogtárgy és a zálogjoggal biztosított követelés meghatározását,

d) - amennyiben a felek ilyet a zálogszerződésben meghatároztak - azt az összeget (keret), amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet, és

e) a bejegyző közjegyző nevét, székhelyét és törzsszámát.

(2) A zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzés iránti kérelemnek tartalmaznia kell az (1) bekezdés a)-d) pontjában foglaltakat.

(3) A zálogjogi nyilvántartás vezetésének szabályait külön törvény állapítja meg.

VIII. fejezet

A zálogjogok rangsora

4:127. § [A zálogjog megalapításához kötődő rangsor elve]

Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítés joga a zálogjogosultakat a zálogjogok alapításának a sorrendjében illeti meg.

4:128. § [Bankszámla-követelést vagy értékpapírt terhelő zálogjogok közötti rangsor]

Ha ugyanazt a bankszámla-követelést vagy számlán nyilvántartott értékpapírt kézizálogjog és jelzálogjog is terheli, a kézizálogjog jogosultját kielégítési elsőbbség illeti meg a jelzálogjog jogosultjával szemben, akkor is, ha a jelzálogjogot korábban jegyezték be a zálogjogi nyilvántartásba.

4:129. § [A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyainak változása]

Ha a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya több, körülírással meghatározott dolog, jog, követelés, az egyes dolgok, jogok, követelések változása a zálogjog ranghelyét nem érinti.

4:130. § [A rendelkezési jog korábbi jogosultja által alapított zálogjog]

Ha a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya felett a zálogkötelezett a bejegyzés után szerez rendelkezési jogot, a bejegyzés időpontjához kötődő ranghelyre nem lehet hivatkozni azzal szemben, akinek javára a rendelkezési jog korábbi jogosultja alapított zálogjogot.

4:131. § [A zálogtárgy helyébe lépő vagy a zálogfedezet kiegészítésére adott tárgyon fennálló zálogjog ranghelye]

A zálogtárgy helyébe lépő vagy a zálogfedezet kiegészítésére adott tárgyon a zálogjog az eredeti zálogtárgyon alapított zálogjog ranghelye szerint áll fenn.

4:132. § [Ranghelyszerződés]

(1) A zálogjogosultak harmadik személyek jogainak sérelme nélkül megállapodhatnak a rangsor módosításában (ranghelyszerződés).

(2) A ranghelyszerződés érvényességéhez annak írásba foglalása és a zálogkötelezett előzetes írásbeli hozzájárulása vagy utólagos írásbeli jóváhagyása szükséges.

4:133. § [A zálogjog ranghelyének előzetes biztosítása]

(1) A tulajdonos vagy a jogosult az ingatlan-nyilvántartásban, a lajstromban vagy a zálogjogi nyilvántartásban feljegyeztetheti, hogy valamely dolgot vagy jogot egy éven belül a feljegyzésben meghatározott összegnél nem nagyobb összeg erejéig zálogjoggal kíván megterhelni. Ha a zálogjog bejegyzését a feljegyzésben meghatározott határidő alatt kérik, a bejegyzett zálogjog a feljegyzés ranghelyéhez igazodó ranghelyet kap.

(2) A feljegyzés meghatározott személy javára is kérhető. Ebben az esetben a feljegyzés ranghelyéhez igazodó zálogjogot csak a feljegyzésben megjelölt személy javára lehet bejegyezni.

4:134. § [Rendelkezés a megszűnt zálogjog ranghelyével]

(1) Ha az ingatlan-nyilvántartásba, lajstromba vagy a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett zálogjog egészben vagy részben megszűnik, a tulajdonos vagy a jogosult a megszűnés terjedelmében a zálogjog ranghelyével rendelkezhet. E jogánál fogva a tulajdonos vagy a jogosult az eddigi zálogjog törlésével egyidejűleg a zálogjog ranghelyén akár az eddigi, akár új jogosult javára az eddiginél nem terhesebb új zálogjogot alapíthat.

(2) Ha a követelés csak részben szűnt meg és a törölt zálogjog ranghelyén a tulajdonos vagy a jogosult új zálogjogot alapít, ezt a fennmaradó zálogjog a rangsorban megelőzi.

(3) A tulajdonos vagy a jogosult a zálogjog törlése alkalmával az ingatlannyilvántartásba, lajstromba vagy a zálogjogi nyilvántartásba azt is feljegyeztetheti, hogy a törölt bejegyzés ranghelyét egy év tartamára fenntartja a törölt zálogjognál nem terhesebb új zálogjog bejegyzésének céljára. Ez a fenntartás tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonos javára is szolgál.

(4) A tulajdonos a ranghellyel való rendelkezés jogáról harmadik személlyel vagy a lemondással érintett ranghelyet követő ranghelyen bejegyzett zálogjogosulttal szemben mondhat le.

IX. fejezet

A zálogjog érvényesítése

A kielégítési jog gyakorlásának általános szabályai

4:135. § [A kielégítési jog]

(1) Zálogjoga alapján a zálogjogosult kielégítést kereshet a követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból.

(2) A zálogtárgyból való kielégítés joga megnyílik, ha a zálogjoggal biztosított követelést esedékessé válásakor nem teljesítik.

4:136. § [A kielégítési jog gyakorlásának módjai]

A kielégítési jog gyakorlása a zálogjogosult választása szerint bírósági végrehajtás útján vagy bírósági végrehajtáson kívül történhet.

A zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének közös szabályai

4:137. § [A kielégítési jog bírósági végrehajtáson kívüli gyakorlása]

(1) A kielégítési jog bírósági végrehajtáson kívüli gyakorlása a zálogjogosult választása szerint

a) a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése,

b) a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése,

c) az elzálogosított követelés érvényesítése, vagy

d) a zálogtárgy külön törvényben foglaltak szerinti egyszerűsített végrehajtási értékesítése

útján történik.

(2) Ha a zálogtárgy jog vagy követelés, a zálogtárgy tulajdonjogán a jogot vagy követelést, a zálogtárgy tulajdonosán a jogosultat kell érteni.

(3) A zálogjogosult a kielégítési jog érvényesítésének választott módjáról másikra térhet át.

4:138. § [A kielégítési jog gyakorlása fogyasztói zálogszerződés esetében]

(1) Fogyasztói zálogszerződés alapján létrejött zálogjog esetében a zálogjogosult

a) csak nyilvános értékesítés (pályázat, árverés) formájában értékesítheti a zálogtárgyat, kivéve, ha a felek a kielégítési jog megnyílta után írásban eltérő értékesítési módban állapodtak meg,

b) nem szerezheti meg a biztosított követelés kielégítése fejében a zálogtárgy tulajdonjogát.

(2) Nem alkalmazható az (1) bekezdés pénzt, bankszámla-követelést, pénzpiaci eszközt vagy nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapírt terhelő kézizálogjog esetében.

4:139. § [A zálogjog érvényesítésének átvételéhez való jog]

(1) Az a zálogjogosult, akit a zálogjogok közötti rangsor alapján kielégítési elsőbbség illet meg a zálogjog érvényesítését megkezdő zálogjogosulttal szemben, a zálogtárgy értékesítéséig, a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzéséig, vagy az elzálogosított követelés érvényesítéséig - a zálogjogot érvényesítő zálogjogosultnak címzett írásbeli nyilatkozattal - bármikor átveheti a zálogjog érvényesítését, amennyiben megtéríti az érvényesítést megkezdő zálogjogosult már felmerült költségeit.

(2) Ha a zálogjogot érvényesítő zálogjogosult a kielégítési elsőbbséggel rendelkező zálogjogosulttól az érvényesítés átvételére irányuló nyilatkozatot kap, köteles az addig megtett lépésekről és a már felmerült költségekről megfelelő tájékoztatást adni a kielégítési elsőbbséggel rendelkező zálogjogosult részére.

4:140. § [A zálogjoggal biztosított követelés teljesítése a zálogjog érvényesítésének megkezdése után]

(1) A zálogkötelezett, a személyes kötelezett vagy a személyes kötelezett helyett teljesítésre jogosult bármely más személy a zálogtárgy értékesítéséig, a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzéséig, vagy az elzálogosított követelés érvényesítéséig bármikor teljesítheti a zálogjoggal biztosított követelést.

(2) A biztosított követelés teljesítéséhez való jogáról a zálogkötelezett, a személyes kötelezett és a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt személy csak a kielégítési jog megnyílta után és csak írásban mondhat le érvényesen.

4:141. § [A kielégítési jog gyakorlásának felfüggesztése vagy korlátozása nemperes eljárásban]

Ha a zálogjogosult a kielégítési jogának gyakorlása során a törvényben meghatározott kötelezettségeit megszegi, a zálogkötelezett, a személyes kötelezett vagy bármely más személy, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, nemperes eljárásban kérheti a bíróságtól a kielégítési jog gyakorlásának felfüggesztését vagy a zálogjogosult kötelezését a kielégítési jognak a bíróság által meghatározott feltételek szerinti gyakorlására.

4:142. § [A zálogjogosult felelőssége a kielégítési jog gyakorlása során okozott károkért]

A zálogjogosult a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel azért a kárért, amelyet a kielégítési jog gyakorlása során a törvényben meghatározott kötelezettségei megszegésével a zálogkötelezettnek, a személyes kötelezettnek vagy a zálogtárgyat terhelő más zálogjog jogosultjának okoz.

A zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése

4:143. § [A zálogtárgy birtoklásához való jog]

(1) Ha a zálogtárgy nincs a zálogjogosult birtokában, a zálogjogosult a kielégítési jog megnyílta után felszólíthatja a zálogkötelezettet, hogy a zálogtárgyat a felszólításban meghatározott megfelelő időn belül bocsássa a birtokába. A birtokba bocsátás teljesítésére ingó zálogtárgy esetében legalább tíznapos, ingatlan zálogtárgy esetében legalább húsznapos határidőt kell szabni.

(2) Ha a zálogtárgy lakóingatlan, a zálogjogosult felszólíthatja a zálogkötelezettet az ingatlan kiürített állapotban való birtokba adására. A lakóingatlan birtokba bocsátásának teljesítésére legalább három hónapos határidőt kell szabni.

(3) A zálogkötelezett - a kielégítési jog megnyílta után, a zálogjogosult felszólítására - köteles az értékesítés céljából a zálogjogosult számára kiadni a birtokában lévő zálogtárgyat, lehetővé tenni a zálogtárgy birtokba vételét és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a zálogjogosultat e jogának gyakorlásában akadályozná.

(4) A birtokba bocsátás elmaradása nem akadálya a zálogtárgy értékesítésének.

4:144. § [Az előzetes értesítés]

(1) A zálogjogosult köteles a zálogtárgy értékesítésére vonatkozó szándékáról írásban értesíteni

a) a zálogkötelezettet, a személyes kötelezettet és a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt személyeket,

b) a zálogkötelezett értesítését megelőző tizedik napig az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba, illetve a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett, a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait és

c) azokat, akik a zálogtárgyat terhelő joguk fennállásáról a zálogkötelezett értesítését megelőző tizedik napig írásban tájékoztatták és a jog fennállását okirattal igazolták.

(2) Az előzetes értesítés és az értékesítés között legalább tíz napnak, fogyasztói zálogszerződés esetében legalább harminc napnak kell eltelnie.

(3) Az előzetes értesítésnek meg kell jelölnie

a) a zálogjogosultat és a zálogkötelezettet,

b) az értékesíteni kívánt zálogtárgyat,

c) az érvényesített követelés összegét és járulékait,

d) a kielégítési jog megnyíltának okát és időpontját,

e) az értékesítés módját,

f) a nyilvános értékesítés helyét és idejét, egyéb módon történő értékesítés esetén azt az időpontot, amely után az értékesítésre sor kerül.

(4) A zálogkötelezett, a személyes kötelezett és a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt személy az előzetes értesítéshez való jogáról csak a kielégítési jog megnyílta után és csak írásban mondhat le érvényesen.

(5) A zálogjogosult előzetes értesítés nélkül jogosult a zálogtárgy értékesítésére, ha a zálogtárgy

a) gyorsan romló dolog vagy egyéb olyan dolog, amelynek értéke a késedelem hatására jelentősen csökkenne, vagy

b) olyan dolog vagy jog, amellyel tőzsdén vagy más szabályozott piacon kereskednek.

4:145. § [A kereskedelmi ésszerűség követelménye]

(1) A zálogjogosult a zálogtárgy értékesítése során a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint, a zálogkötelezett, a személyes kötelezett és a zálogtárgyat terhelő más zálogjogok jogosultjainak az érdekeit is szem előtt tartva köteles eljárni.

(2) Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a zálogtárgy értékesítése a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint történik, ha az értékesítésre

a) tőzsdén vagy más szabályozott piacon, az értékesítés időpontjában érvényes áron,

vagy

b) a zálogtárgy kereskedelmi forgalma során általában alkalmazott, az adott piacon szokásos módon kerül sor.

4:146. § [Az értékesítés]

(1) A zálogjogosult - a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva - jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására.

(2) Az értékesítés történhet

a) a zálogtárgy eredeti állapotában vagy kereskedelmi szempontból ésszerű feldolgozása, illetve átalakítása után,

b) magánúton vagy nyilvánosan,

c) a zálogjogosult vagy a zálogjogosult megbízottja által.

(3) Ha a zálogjog több zálogtárgyat terhel, azok értékesítése történhet együtt vagy külön-külön.

(4) A zálogjogosult az általa értékesített zálogtárgy tulajdonjogát csak nyilvános értékesítés esetében vagy akkor szerezheti meg, ha a zálogtárggyal tőzsdén vagy más szabályozott piacon kereskednek.

4:147. § [Elszámolás, az értékesítés bevételének felosztása]

(1) A zálogjogosult az értékesítést követően haladéktalanul írásbeli elszámolást köteles készíteni, amelynek meg kell jelölnie

a) a befolyt vételárat,

b) a zálogtárgy zálogjogosult által beszedett hasznait,

c) a zálogtárgy őrzésével, fenntartásával, feldolgozásával, átalakításával és értékesítésével kapcsolatban felmerült költségeket, és

d) a zálogtárgyat terhelő zálogjogok rangsorát és a zálogjogok által biztosított követelések összegét.

(2) A zálogjogosult köteles megküldeni az elszámolást a zálogkötelezettnek és az előzetes értesítésre jogosult személyek közül annak, aki azt kéri.

(3) A zálogjogosult a befolyt vételárnak a beszedett hasznokkal növelt értékéből jogosult levonni a zálogtárgy őrzésével, állagának fenntartásával, feldolgozásával, átalakításával és értékesítésével kapcsolatban felmerült költségeit, majd a fennmaradó összeget köteles haladéktalanul felosztani a zálogtárgyat terhelő zálogjogok jogosultjai között a zálogjogok rangsora szerint, végül az esetleg fennmaradó felesleget köteles kiadni a zálogkötelezettnek.

(4) A zálogjogosult a befolyt vételárnak a költségek levonása, az őt rangsorban megelőző zálogjogosultak követelésének és saját követelésének kielégítése után fennmaradó részét - az írásbeli elszámolással együtt - bírósági letétbe is helyezheti, ha őt a rangsorban követő zálogjogosultak is vannak.

A zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése

4:148. § [A zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése]

(1) Semmis az olyan megállapodás, amely szerint a zálogjogosult kielégítési joga megnyíltakor megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát.

(2) A zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát követően írásban felajánlhatja a zálogkötelezettnek, hogy elfogadja a zálogtárgy tulajdonjogát a biztosított követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében.

(3) Az ajánlatnak meg kell jelölnie

a) a zálogjogosultat és a zálogkötelezettet,

b) a zálogtárgyat, amelyre az ajánlat vonatkozik,

c) a zálogjoggal biztosított, fennálló követelés összegét,

d) a kielégítési jog megnyíltának okát és időpontját, és

e) azt, hogy a zálogtárgy tulajdonjogának megszerzése a biztosított követelés milyen mértékű kielégítését eredményezné, illetve azt az összeget, amelyet a zálogjogosult fizetne a zálogkötelezett részére.

(4) A zálogjogosult az ajánlatról - annak megküldésével - köteles értesíteni a zálogkötelezetten túl

a) a személyes kötelezettet és a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt személyeket,

b) az ajánlat zálogkötelezett részére való megküldését megelőző tizedik napig az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba, illetve a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett, a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait és

c) azokat, akik a zálogtárgyat terhelő joguk fennállásáról az ajánlat zálogkötelezett részére való megküldését megelőző tizedik napig írásban tájékoztatták és a jog fennállását okirattal igazolták.

(5) Ha a zálogkötelezett írásban elfogadja a zálogjogosult ajánlatát az annak kézhezvételét követő húsz napon belül és a (3) bekezdésben meghatározott személyek nem emelnek írásban kifogást az ajánlat ellen az annak kézhezvételét követő húsz napon belül, a zálogjogosult megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát és a zálogjoggal biztosított követelés - az ajánlat tartalmának megfelelően - részben vagy teljesen megszűnik.

4:149. § [A közvetlen kielégítés joga]

(1) Ha a kézizálogjog tárgya pénz, bankszámla-követelés, pénzpiaci eszköz vagy nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír, kielégítési joga megnyíltakor a zálogjogosult a biztosított követelés fejében egyoldalú nyilatkozattal - ajánlattétel és az ajánlat kötelezett általi elfogadása nélkül - megszerezheti a zálogtárgy tulajdonjogát.

(2) A zálogjogosult köteles a zálogkötelezettel - a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint - haladéktalanul elszámolni, és a követelését és annak járulékait meghaladó fedezetet a zálogkötelezett részére kiadni.

(3) Vélelmezni kell, hogy az elszámolás a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint történt, ha annak során a zálogjogosult a zálogtárgyat a tőzsdén vagy más szabályozott piacon, a kielégítési jog gyakorlásának időpontjában érvényes értéken vette figyelembe.

Az elzálogosított követelés érvényesítése

4:150 § [Az elzálogosított követelés érvényesítése]

(1) Ha a zálogjog tárgya követelés, a zálogjogosult a kielégítési jogának megnyíltát és a követelés esedékessé válását követően követelheti az elzálogosított követelés kötelezettjétől a követelés teljesítését is.

(2) A zálogkötelezett a zálogjogosult kérésére köteles a zálogjog érvényesítéséhez szükséges okiratokat átadni.

(3) Ha az elzálogosított követelés esedékessége e követelés jogosultjának jognyilatkozatától vagy általa teljesíthető feltételtől függ, kielégítési jogának megnyílta után e jognyilatkozatot a zálogjogosult is megteheti vagy teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt.

(4) Az elzálogosított követelés érvényesítése alapján befolyt összeg felosztására a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételár felosztására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

4:151. § [A bankszámla-követelést terhelő jelzálogjog érvényesítése]

A bankszámla-követelést terhelő jelzálogjog érvényesítése csak bírósági végrehajtás útján történhet.

4:152. § [Az elzálogosított követelés biztosítékainak érvényesítése]

(1) Ha a zálogjog tárgya követelés, a zálogjogosult - követelése erejéig - az elzálogosított követelésen túl érvényesítheti az elzálogosított követelést biztosító zálogjogból, illetve kezességből eredő jogokat is.

(2) A zálogjogosultat nem illeti meg az elzálogosított követelést biztosító garancia lehívásának joga.

X. fejezet

A zálogjog megszűnése

4:153. § [A zálogjog megszűnése]

(1) A zálogjog megszűnik, ha

a) a zálogjogosult lemond a zálogjogáról és visszaadja a zálogtárgyat a zálogkötelezettnek vagy törlik a jelzálogjogot a megfelelő nyilvántartásból,

b) a zálogjog tárgyául szolgáló dolog elpusztul, a zálogjog tárgyául szolgáló követelés vagy jog megszűnik,

c) a zálogjoggal biztosított követelés, illetve minden olyan jogviszony, amely alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, megszűnik,

d) a zálogjoggal biztosított követelés elévül,

e) a zálogjogosult a kielégítési jogát gyakorolva a zálogtárgyat értékesíti, vagy

f) a zálogjogosult a kielégítési jogát gyakorolva a zálogtárgy tulajdonjogát megszerzi.

(2) A zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére a zálogjog fennmarad a követelést kielégítő személyes kötelezett, zálogkötelezett vagy harmadik személy megtérítési követelésének biztosítására.

(3) Az (1) bekezdés e)-f) pontja szerinti esetekben a kielégítési jogát gyakorló zálogjogosult zálogjogán túl a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok is megszűnnek.

4:154. § [A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes tulajdonszerzés]

Ha a zálogtárgy olyan ingó dolog, amelynek értékesítése a zálogkötelezett üzleti körébe tartozik és az értékesítésre a zálogkötelezett rendes gazdálkodása körében kerül sor, a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes tulajdonjogot szerez az a személy, aki nem tudott arról, hogy a zálogkötelezett nem jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának tehermentes átruházására.

4:155. § [A zálogjogosult kötelezettsége a zálogjoggal biztosított követelés megszűntekor]

(1) Ha megszűnik a zálogjoggal biztosított követelés és nem áll fenn olyan jogviszony, amely alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, a zálogjogosult köteles

a) a birtokában lévő zálogtárgyat a zálogkötelezettnek visszaadni,

b) a zálogjog törléséhez szükséges engedélyt kiadni,

c) a számláján jóváírt zálogtárgynak a zálogkötelezett számláján való jóváírásáról rendelkezni,

d) a zálogkötelezett számlavezetőjét a zálogjog megszűntéről írásban értesíteni, vagy

e) azt a harmadik személyt, aki mint zálogtartó a zálogtárgy birtokában van vagy akinek a számláján a zálogtárgyat a zálogjogosult javára jóváírták, a zálogjog megszűntéről írásban értesíteni.

(2) Ha a harmadik személy, aki mint zálogtartó a zálogtárgy birtokában van vagy akinek a számláján a zálogtárgyat a zálogjogosult javára jóváírták, a zálogjog megszűntéről való írásbeli értesítést kézhez vette, köteles a zálogtárgyat a zálogkötelezettnek visszaadni vagy a számláján jóváírt zálogtárgynak a zálogkötelezett számláján való jóváírásáról rendelkezni.

2. cím

A vagyont terhelő zálogjog

4:156. § [A vagyont terhelő zálogjog]

(1) A jogi személy, továbbá a jogi személyiség nélküli jogalany vagyonának egészén vagy annak a zálogszerződésben meghatározott részén (vagyon) az ezt alkotó dolgok, jogok és követelések (vagyontárgy) meghatározása nélkül - a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéssel - vagyont terhelő zálogjog alapítható.

(2) A vagyont terhelő zálogjog a zálogszerződés megkötése után a zálogkötelezett vagyonába kerülő vagyontárgyra is kiterjed, attól az időponttól kezdve, hogy azon a zálogkötelezett rendelkezési jogot szerez, megszűnik azonban, ha a vagyontárgy a zálogkötelezett vagyonából kikerül.

4:157. § [A vagyont terhelő zálogjog átalakítása]

(1) A vagyont terhelő zálogjog jogosultja a kielégítési jogának megnyíltával a vagyont terhelő zálogjogot a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal az abban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakíthatja át és az ekként létrejött zálogjogok alapján az általános szabályok szerint kereshet kielégítést. Az átalakító jognyilatkozat az általa létesítendő zálogjogok létrejöttéhez a zálogszerződésen felül szükséges további feltételeket nem pótolja.

(2) A zálogjogosult az átalakító jognyilatkozattal létesített zálogjoga alapján a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhatja kielégítési jogát. E rendelkezésre azonban nem hivatkozhat azzal szemben, aki a vagyonba tartozó valamely vagyontárgyon

a) annak a vagyonba kerülését megelőzően zálogjogot, vagy

b) a zálogjogi nyilvántartáson kívüli más nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogot, szerzett.

(3) Az elzálogosított vagyon - a biztosított követelés kielégítését veszélyeztető mértékű - csökkenése esetén a zálogjogosult az átalakító jognyilatkozatot a kielégítési jogának megnyílta előtt is megteheti.

4:158. § [A zálogfedezet védelme]

(1) Az elzálogosított vagyon - a biztosított követelés kielégítését veszélyeztető mértékű - csökkenéséről a zálogkötelezett a zálogjogosultat értesíteni köteles. A felek szerződésükben meghatározhatják a vagyon csökkenésének kielégítést veszélyeztető mértékét.

(2) A felek eltérő megállapodása hiányában a zálogjogosult ellenőrizheti a zálogkötelezett gazdálkodását.

4:159. § [A jelzálogjogra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazása]

A vagyont terhelő zálogjogra egyebekben a jelzálogjogra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

3. cím

Az önálló zálogjog

4:160. § [Az önálló zálogjog]

(1) Ingatlanon jelzálogjog úgy is alapítható, hogy az az ingatlant a biztosított követelés fennállásától függetlenül terhelje.

(2) Az önálló zálogjog által biztosított követelés megjelölését az ingatlan-nyilvántartás nem tartalmazza.

4:161. § [A biztosítéki szerződés]

(1) A zálogjogosult az ingatlanból kizárólag a biztosítéki szerződés feltételei szerint kereshet kielégítést. A biztosítéki szerződés csak akkor érvényes, ha azt ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba vagy közokiratba foglalták.

(2) A biztosítéki szerződés különösen az önálló zálogjog alapításának célját, a felmondás gyakorlásának módját és a felmondási időt, az önálló zálogjogból való kielégítés mértékét, valamint a zálogkötelezettet megillető jogok gyakorlásának feltételeit tartalmazza.

(3) A zálogkötelezett az önálló zálogjog mindenkori jogosultjával szemben hivatkozhat azokra a kifogásokra, amelyek őt a biztosítéki szerződés alapján megilletik.

4:162. § [Az önálló zálogjog átváltoztatása]

(1) Az önálló zálogjog követelést biztosító zálogjoggá, ez utóbbi pedig önálló zálogjoggá a felek erre irányuló megállapodásával és az átváltoztatás ingatlannyilvántartásba való bejegyzésével átváltoztatható.

(2) Az átváltoztatáshoz nincs szükség a rangsorban azonos vagy hátrább álló zálogjogosultak hozzájárulására.

(3) Az átváltoztatás a zálogjog eredeti ranghelyét nem érinti.

4:163. § [Az önálló zálogjog átruházása]

(1) Az önálló zálogjog a biztosított követelés nélkül, valamint részletekben is átruházható. A zálogjogosult igényelheti az önálló zálogjog megosztását az ingatlannyilvántartásban.

(2) A biztosítéki szerződés alapján a zálogkötelezettet megillető kifogásokat a zálogkötelezett az önálló zálogjog átruházása esetén az új jogosulttal szemben is felhozhatja.

4:164. § [Az önálló zálogjog érvényesítése]

(1) Az önálló zálogjog alapján a zálogjogosult legfeljebb az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett összeg erejéig kereshet kielégítést a zálogtárgyból.

(2) A felek eltérő megállapodása hiányában a zálogjogosult kielégítéséhez az önálló zálogjognak a zálogkötelezett vagy a zálogjogosult általi felmondása szükséges.

(3) A felmondás ideje - a felek eltérő megállapodása hiányában - hat hónap. A felmondási jogot nem lehet kizárni.

4:165. § [Az önálló zálogjog törlése, harmadik személy javára való átjegyzése]

Ha az önálló zálogjog alapításának a biztosítéki szerződésben megjelölt célja véglegesen meghiúsult, a zálogjoggal biztosított követelés megszűnt, illetve a biztosítéki szerződésben foglalt más megszűnési ok, vagy feltétel bekövetkezett, a zálogjogosult a zálogkötelezett írásbeli felszólítására köteles hozzájárulni ahhoz, hogy az önálló zálogjogot harmadik személy javára jegyezzék át, vagy töröljék az ingatlannyilvántartásból.

4:166. § [A zálogjogra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazása]

Ha a biztosított követelés fennállásától való függetlenségből más nem következik, az önálló zálogjogra egyebekben a zálogjogra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

4. cím

A használati jogok

I. fejezet

A földhasználat

4:167. § [Földhasználati jog a föld és az épület szétváló tulajdonjoga esetén]

(1) Ha föld és a rajta álló épület tulajdonjoga mást illet meg, az épület tulajdonosát az épület fennállásáig az épület használatához szükséges mértékben a földön földhasználati jog illeti meg.

(2) Földhasználati jogánál fogva az épület tulajdonosa jogosult az épület használathoz szükséges föld használatára és hasznai szedésére, valamint köteles viselni az ennek fenntartásával járó terheket.

II. fejezet

A haszonélvezet és a használat

4:168. § [A haszonélvezet meghatározása]

(1) Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti.

(2) A haszonélvezeti jog korlátozott ideig, legfeljebb a jogosult haláláig vagy jogutód nélkül történő megszűnéséig állhat fenn.

(3) A haszonélvezeti jog - eltérő megállapodás hiányában - a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad.

(4) A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él.

4:169. § [A haszonélvezet keletkezése]

(1) Haszonélvezeti jog szerződés alapján való keletkezéséhez ingó dolog esetében a dolog birtokának átruházása, az ingatlanon vagy ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogon alapított haszonélvezeti jog esetében pedig a haszonélvezeti jog ingatlannyilvántartási bejegyzése szükséges. Jogon fennálló haszonélvezeti jog alapítása a jog átruházásának szabályai szerint történik.

(2) Ha az ingatlanon vagy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogon jogszabálynál fogva keletkezik haszonélvezet, a haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni; ha ez elmarad, a haszonélvezeti jog a dolognak csak rosszhiszemű vagy olyan megszerzőjével szemben érvényesíthető, aki a dologért ellenszolgáltatást nem adott.

(3) A haszonélvezeti jog a felek vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában nem terjed ki arra, amivel a haszonélvezeti jog tárgya a haszonélvezet keletkezését követően gyarapszik, kivéve, ha a gyarapodás a haszonélvezet tárgyának a rendes gazdálkodás körében való hasznosításához tartozik.

4:170. § [A haszonélvezeti jog gyakorlása több jogosult esetében és a haszonélvezet átruházása]

(1) Ha a haszonélvezeti jog egyidejűleg több haszonélvezőt illet meg, a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogára a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) A haszonélvező a szerződésen alapuló haszonélvezeti jogot a tulajdonos hozzájárulásával átruházhatja. A törvényen, bírósági vagy más hatósági határozaton alapuló haszonélvezeti jog nem ruházható át.

(3) A felek eltérő rendelkezése hiányában nincs szükség a tulajdonos előzetes hozzájárulására a birtoklás, a használat és a hasznok szedése joga gyakorlásának átengedéséhez. Ellenérték fejében a haszonélvezeti jog gyakorlását csak akkor lehet átengedni, ha a tulajdonos - azonos feltételek mellett - a dolog használatára nem tart igényt.

4:171. § [A haszonélvező jogai és kötelezettségei a haszonélvezet fennállása alatt]

(1) A haszonélvező jogának gyakorlása során a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni.

(2) A haszonélvező a tulajdonos hozzájárulása nélkül a haszonélvezet tárgyát képező dolog gazdasági rendeltetését csak akkor és annyiban változtathatja meg, és a dolgot csak akkor alakíthatja át vagy változtathatja meg lényegesen, amennyiben a dolog gazdasági rendeltetésének fenntartása vagy eredeti formájában való hagyása a rendes gazdálkodás követelményeivel ellentétes.

(3) A haszonélvező viseli a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével a dolog fenntartásával járó terheket és a dologhoz fűződő közterheket. A haszonélvezőt terhelik a dolog használatával kapcsolatos kötelezettségek.

(4) A haszonélvező köteles a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesíteni - ideértve azt az esetet is, ha őt harmadik személy a haszonélvezet gyakorlásában akadályozza -, köteles továbbá tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárításához vagy a kár következményeinek megszüntetéséhez a szükséges intézkedéseket megtegye.

4:172. § [A költségek viselése]

(1) A haszonélvező a rendkívüli felújítási, javítási vagy helyreállítási munkálatokat elvégezheti, ha felszólítására a tulajdonos azokat nem végzi el.

(2) A haszonélvező a tulajdonostól a saját költségén elvégzett rendkívüli felújítási, javítási vagy helyreállítási munkálatok következtében a dologban beállott értéknövekedés megtérítését - a munkálatok elvégzését követő öt éven belül - jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti.

4:173. § [A rendhagyó haszonélvezet]

(1) A haszonélvező a haszonélvezet keletkezésekor meglevő, természetüknél fogva elhasználható dolgokkal, így gazdasági felszereléssel és állatállománnyal, árukészlettel és pénzzel a rendes gazdálkodás által indokolt mértékben rendelkezhet; a haszonélvezet megszűnésekor azonban köteles ezeket a pótolni, ha pedig ez nem lehetséges, értéküket megtéríteni.

(2) Ha a haszonélvezettel terhelt és értékesített vagy elhasznált dolog volt tulajdonosának a pótlás vagy az értékmegtérítés iránti követelése veszélyeztetve van, a tulajdonos biztosítékot követelhet.

4:174. § [A tulajdonos jogai a haszonélvezet fennállása alatt]

(1) A tulajdonos jogosult a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni.

(2) Ha a haszonélvező a dolgot nem rendeltetésének megfelelő módon használja, rongálja, gazdasági rendeltetését meg nem engedett módon megváltoztatja vagy a dolognak a haszonélvezet megszűntével való visszaadását egyébként veszélyezteti, és a tulajdonos tiltakozása nem vezetett eredményre, a tulajdonos biztosítékot követelhet.

(3) Ha a haszonélvező nem ad megfelelő biztosítékot, a bíróság a tulajdonos kérelmére a haszonélvezetet megszüntetheti.

(4) A tulajdonost ezek a jogok azzal szemben is megilletik, akinek a haszonélvező a haszonélvezetből fakadó jogok gyakorlását átengedte. Ebben az esetben a megfelelő biztosíték elmaradása esetén a bíróság a haszonélvező által a harmadik személy részére átengedett jog gyakorlásának jogát szünteti meg.

4:175. § [Tagsági jog mint a haszonélvezet tárgya]

Ha a haszonélvezeti jog tárgya tagsági jogot megtestesítő üzletrész vagy értékpapír, a tagsági jogviszonyból eredő jogok gyakorlása, a kötelezettségek teljesítése - eltérő megállapodás hiányában - a haszonélvezőt illeti és őt terheli. Ebben az esetben a tulajdonos ellenőrzési jogát a felek korlátozhatják, vagy kizárhatják.

4:176. § [A haszonélvezet tárgyának elpusztulása]

(1) Ha a dolog vagy annak jelentős része elpusztul, a tulajdonos nem köteles azt helyreállítani.

(2) Ha a tulajdonos a dolgot helyreállítja, a haszonélvezeti jog feléled, de a tulajdonos kérheti annak a helyreállításra fordított összeggel arányos korlátozását.

(3) Ha a tulajdonos a dolgot nem állítja helyre, a haszonélvezet megszűnik. Ha a haszonélvezet tárgya helyébe más dolog vagy követelés lép, a haszonélvezet erre terjed ki. Ha a dolog helyébe pénzösszeg vagy követelés lépett, a tulajdonos és a haszonélvező is követelheti ennek az összegnek a dolog helyreállítására vagy pótlására fordítását, ha ez a rendes gazdálkodás követelményeinek megfelel.

(4) A tulajdonos a helyreállítást vagy a pótlást maga elvégezheti vagy a megtérítési összeget erre a célra a haszonélvezőnek átengedheti.

4:177. § [A haszonélvezet megszűnése]

(1) A haszonélvezet megszűnik a határozott időtartam lejártával, - jogszabály vagy a felek eltérő rendelkezése hiányában - a jogosult halálával, jogi személy esetében a törvényben előírt idő elteltével vagy a jogi személy megszűnésével, továbbá ha a haszonélvező szerzi meg a dolog tulajdonjogát.

(2) A haszonélvezetnek jogügylettel való megszüntetéséhez a haszonélvező lemondó nyilatkozata, ingatlanon vagy ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogon fennálló haszonélvezet esetében a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásból való törlése is szükséges.

(3) Ingatlan vagy ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog haszonélvezete esetén a lemondó nyilatkozatot írásban kell megtenni.

(4) A lemondó nyilatkozatot dolog haszonélvezete esetében a tulajdonoshoz, jog haszonélvezete esetén a haszonélvezet tárgyát képező jog jogosultjához vagy a jog megalapítójához kell intézni.

4:178. § [A haszonélvező kötelezettségei a haszonélvezet megszűnése esetén]

(1) A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező köteles a dolgot a tulajdonosnak visszaadni. A haszonélvező a dologban bekövetkezett károkért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel. A rendeltetésszerű használattal járó értékcsökkenést a haszonélvező nem köteles megtéríteni.

(2) A haszonélvezeti jog megsértéséből eredő igényekre a tulajdonjog védelmére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

III. fejezet

A jog és követelés haszonélvezetére vonatkozó különös szabályok

4:179. § [A jogok mint haszonélvezet tárgyai]

(1) A hasznot hajtó jog haszonélvezetére a dolgok haszonélvezetének szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) Haszonélvezettel terhelt jogot a haszonélvezetre kiterjedő hatállyal csak a haszonélvező hozzájárulásával lehet szerződéssel megszüntetni vagy a haszonélvező hátrányára megváltoztatni.

4:180. § [A jog haszonélvezőjének jogállása]

Ha a haszonélvezetnek olyan jog a tárgya, amelynél fogva valaminek a szolgáltatását lehet követelni, a haszonélvező és a szolgáltatásra kötelezett közötti jogviszonyra megfelelően irányadóak azok a szabályok, amelyek a jog átruházásának esetében a jog megszerzője és a kötelezett közötti jogviszonyra vonatkoznak.

4:181. § [A követelés haszonélvezőjének jogállása]

(1) Követelés haszonélvezője jogosult a követelést érvényesíteni, és ha az esedékességhez a hitelező felmondása szükséges, a hitelezőt megillető felmondási jogot gyakorolni. Ha a követelést a haszonélvező hajtja be, a követelés érvényesítéséért a jogosulttal szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel. A haszonélvezőnek a követelésre vonatkozó más rendelkezése semmis.

(2) Az adós teljesítésével a szolgáltatás tárgyát a követelés jogosultja szerzi meg azzal, hogy azon a haszonélvező a teljesítéssel egyidejűleg haszonélvezetet szerez.

IV. fejezet

A használat

4:182. § [A használat]

(1) A használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint vele együtt élő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja, és hasznait szedheti. Jogi személy a használat jogánál fogva a dolgot a létesítő okiratában meghatározott céljával és tevékenységével összhangban használhatja és szedheti annak hasznait. A használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át.

(2) Egyebekben a használatra a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni.

5. cím

Szolgalom és közérdekű használat

I. fejezet

A telki szolgalom

4:183. § [A telki szolgalom fogalma]

(1) Telki szolgalom alapján az ingatlan mindenkori birtokosa átjárás, vízellátás, vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy az ingatlan mindenkori birtokosa számára előnyös más hasonló célra más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a másik ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék.

(2) Ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy az ingatlan mindenkori birtokosa ingatlanjaikon - meghatározott útvonalon és terjedelemben - átjárjon.

4:184. § [A telki szolgalom létrejötte]

(1) Telki szolgalom szerződéssel, elbirtoklással, törvény rendelkezésével, valamint bírósági, hatósági határozat alapján jöhet létre.

(2) A telki szolgalom létesítésére az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(3) Elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tizenöt éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra.

(4) A telki szolgalom önállóan forgalom tárgya nem lehet.

4:185. § [A telki szolgalom gyakorlása]

(1) A telki szolgalom gyakorlása során a jogosult - a szolgáló ingatlan mindenkori birtokosának érdekeit kímélve - kizárólag a rendeltetésszerű használathoz (joggyakorláshoz) elengedhetetlenül szükséges mértékben veheti igénybe a szolgalommal terhelt ingatlant. A szolgalom gyakorlása nem vezethet mások, különösen a szolgalommal terhelt dolog tulajdonosa, használója jogainak szükségtelen sérelmére.

(2) Ha a telki szolgalom gyakorlása valamely berendezés vagy felszerelés használatával jár, a fenntartás költségei a szolgalom jogosultját és kötelezettjét - ellenkező megállapodás hiányában - olyan arányban terhelik, amilyen arányban a berendezést vagy felszerelést használják.

4:186. § [A telki szolgalom megszűnése]

(1) A bíróság a telki szolgalmat megszüntetheti, korlátozhatja, vagy gyakorlását felfüggesztheti, ha az az ingatlan mindenkori birtokosa ingatlanának rendeltetésszerű használatához már nem szükséges.

(2) A szolgalom megszűnik, ha a jogosult azt - bár ez módjában állt - tizenöt éven át nem gyakorolta, vagy eltűrte, hogy gyakorlásában akadályozzák, továbbá ha az azt megalapozó ok megszűnik, valamint ha a felek a közöttük létrejött szerződést közös akaratelhatározással megszűntetik.

II. fejezet

Közérdekű használat

4:187. § [A közérdekű használati jog]

(1) Ingatlanra közérdekből, törvényben meghatározott közfeladatok ellátása vagy a közszolgáltatás igénybevételének biztosítása érdekében közigazgatási szerv határozatával szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani, feltéve, hogy az azzal járó korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki, vagy jelentős mértékben nem akadályozza. A használati jog alapításáért az ezzel járó igénybevétel, korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás jár.

(2) A használati jog alapításából bekövetkező károkat a kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni.

ÖTÖDIK KÖNYV

KÖTELMI JOG

Első rész

A kötelmek közös szabályai

1. cím

Általános rendelkezések

I. fejezet

A kötelem keletkezése és megszűnése

5:1. § [A kötelem]

(1) A kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére.

(2) A kötelmek közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály az eltérést nem tiltja.

5:2. § [A kötelemkeletkeztető tények]

(1) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, jogszabályból, bírósági, hatósági határozatból, jogszabályban megállapított esetekben egyoldalú nyilatkozatból, valamint a személyhez fűződő vagy dologi jog megsértéséből, megbízás nélküli ügyvitelből vagy jogalap nélküli gazdagodásból.

(2) Az egyoldalú nyilatkozatokra - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(3) Kötelem jogszabályból, bírósági, hatósági határozatból akkor keletkezhet, ha a jogszabály, a bíróság, vagy a hatóság törvényes jogkörében így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ezekre a kötelmekre - ha a jogszabály, a bíróság, vagy a hatóság eltérően nem rendelkezik - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

5:3. § [A kötelem megszűnése]

A kötelem megszűnik

a) a szolgáltatás kötelemszerű teljesítésével,

b) a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával,

c) ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik,

d) a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége csak személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult,

e) a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak jellegénél fogva - részére kellett nyújtani; vagy

f) a kötelmet létrehozó jogszabályban, bírósági, hatósági határozatban meghatározott egyéb okból.

II. fejezet

Az elévülés és a jogvesztő határidő

5:4. § [Az időmúlás joghatása]

A jogosultság gyakorlására és a követelések érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eredménytelen eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha jogszabály vagy a kötelmet létrehozó bírósági, hatósági határozat kifejezetten így rendelkezik. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.

5:5. § [Az elévülés]

(1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések az esedékessé válástól számított öt év alatt évülnek el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.

(2) A feleknek az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodása csak írásban érvényes.

(3) Az elévülést kizáró megállapodás semmis.

5:6. § [Az elévülés joghatásai]

(1) Az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Elévült követelés beszámítására a törvényben előírt egyéb feltételek teljesülése esetén is csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kötelezett a követelést korábban elismerte.

(2) Az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást - a követelés elévülésére tekintettel - visszakövetelni nem lehet.

(3) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek, még ha az azokra irányadó elévülési idő nem is telt el. A főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelés elévülését nem érinti.

(4) Az elévülést a bírósági eljárásban - ha törvény másként nem rendelkezik - hivatalból nem lehet figyelembe venni.

5:7. § [Az elévülés nyugvása]

(1) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik.

(2) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egyéves - ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapos - jogvesztő határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetve három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott.

5:8. § [Az elévülés megszakítása]

(1) Az elévülést megszakítja

a) a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás,

b) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése,

c) a kötelem megegyezéssel történő módosítása, ide értve az egyezséget is,

d) a követelés bírósági úton történő érvényesítése, közvetítői eljárás és békéltetői testületi eljárás megindításának kezdeményezése, vagy

e) a törvényben meghatározott egyéb ok.

(2) Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik.

(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülés megszakítására az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadóak azzal, hogy az elévülést bármely végrehajtási cselekmény is megszakítja.

III. fejezet

A tartozáselismerés, és az egyezség

5:9. § [Tartozáselismerés]

Ha a kötelezett a tartozását elismeri, ez kötelezettsége jogcímét és tartalmát nem változtatja meg, de őt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása az elismerő nyilatkozat megtételének időpontjában nem, vagy nem a nyilatkozatban foglalt tartalommal, terjedelemben állt fenn.

5:10. § [Egyezség]

(1) A felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan tartalmú jogokat és követeléseket írásban megegyezéssel rendezhetik. Egyezség létrejöhet úgy is, hogy a felek követeléseikből kölcsönösen engednek egymásnak.

(2) Az egyezség érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak.

2. cím

Többalanyú kötelmek

I. fejezet

Több kötelezett a kötelemben

5:11. § [Osztott kötelezettség]

Ha többen tartoznak egy osztható szolgáltatással, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a jogosult minden kötelezettől csak a ráeső részt követelheti. Kétség esetén a kötelezettek egyenlő mértékű szolgáltatás teljesítésére kötelesek.

5:12. § [Egyetemleges kötelezettség]

(1) Ha többen tartoznak egy, nem osztható szolgáltatással, a teljesítés - részben vagy egészben - bármelyik kötelezettől követelhető.

(2) Egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de ha bármelyikük teljesít, a jogosulttal szemben a teljesített rész erejéig a többiek kötelezettsége is megszűnik. Az egyetemleges kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek.

(3) A kötelezett a más kötelezettet megillető olyan kifogásra is hivatkozhat, amely a jogosult kielégítésével kapcsolatos. A többi kötelezett követelése nem számítható be.

(4) A jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára beáll. A követelésnek egyik kötelezettel szembeni elévülése nem hat ki a többi kötelezettre.

5:13. § [Az egyetemleges kötelezettek egymás közti viszonya]

(1) Az egyetemleges kötelezetteket - ha jogviszonyukból más nem következik - a kötelezettség egymás között egyenlő mértékben terheli. Ha a kötelezett kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített a jogosultnak, a többi kötelezettől a követelésnek őket terhelő része erejéig az általa nyújtott többletszolgáltatás megtérítését kérheti.

(2) A kötelezett nem hivatkozhat a többi kötelezettel szemben olyan kedvezményre, amelyben a jogosulttól részesült.

(3) Az a kötelezett, amellyel szemben a jogosult követelése elévült, az elévülés kifogására a többi kötelezettel szemben is hivatkozhat.

(4) Ha a jogosultnak teljesítő kötelezett a többi kötelezettől megtérítést követelhet, rá a jogosultat megillető és a többi kötelezett teljesítésének biztosítására is szolgáló jogok átszállnak.

II. fejezet

Több jogosult a kötelemben

5:14. § [Több jogosult osztható szolgáltatás esetében]

Ha egy osztható szolgáltatást többen követelhetnek, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában minden jogosult csak az őt megillető részt követelheti. A jogosultak részaránya kétség esetén egyenlő.

5:15. § [Jogosulti együttesség]

Ha többen jogosultak nem osztható szolgáltatást követelni, valamennyiük kezéhez kell teljesíteni.

5:16. § [A jogosultak egyetemlegessége]

(1) Ha a követelés több jogosultat úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, de a kötelezettet egyszeri szolgáltatás terheli, a kötelezettség minden jogosulttal szemben megszűnik, ha bármelyik jogosult kielégítést kap.

(2) A jogosultak bármelyikének késedelme vagy az olyan jognyilatkozat, amely a követelés érvényesítésének vagy a kötelezettség teljesítésének feltétele, mindegyik jogosultra kihat.

(3) A követelés egyik jogosulttal szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei valamennyiükkel szemben be nem következtek.

(4) Ha valamelyik jogosult a teljesítés iránt pert indít, a per jogerős befejezéséig a kötelezett - anélkül, hogy a késedelem jogkövetkezményei alól ezzel mentesülne - a többi jogosult irányában megtagadhatja a teljesítést.

(5) A jogosultakat - ha jogviszonyukból más nem következik - a követelés egymás között egyenlő arányban illeti meg.

3. cím

A kötelem teljesítése

I. fejezet

Általános rendelkezések

5:17. § [A teljesítés általános szabálya]

A szolgáltatást a kötelem természetének megfelelően kell teljesíteni.

5:18. § [A teljesítés esedékessége]

Ha jogszabályból, bírósági, hatósági határozatból vagy a felek megállapodásából, továbbá a kötelem természetéből más nem következik, a szolgáltatás a kötelem keletkezését követően nyomban esedékes.

5:19. § [A teljesítés helye]

(1) Ha jogszabályból vagy a kötelem természetéből más nem következik, a szolgáltatás teljesítésének helye - amennyiben a kötelezett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany - a kötelezettnek a kötelem keletkezésének időpontja szerinti székhelye.

(2) Ha a kötelezett a székhelyét a kötelem keletkezését követően megváltoztatja, és erről a jogosultat értesíti, a teljesítés helye az új székhely. A teljesítés helyének megváltoztatásából eredő többletköltséget a kötelezett viseli.

(3) Ha a kötelezett természetes személy, a teljesítés helye a lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye.

(4) Ha a kötelem dolog szolgáltatására irányul, és a dolgot a kötelezett székhelyétől (telephelyétől, fióktelepétől), lakóhelyétől (szokásos tartózkodási helyétől) különböző helyre kell eljuttatni, a teljesítés azzal történik meg, hogy a kötelezett a dolog birtokát elszállítás érdekében a jogosultra, a fuvarozóra vagy a szállítmányozóra átruházza.

(5) Ha a kötelem dolog szolgáltatására irányul, és a kötelezett a dolgot saját szállítóeszközével vagy teljesítési segédje útján küldi a jogosultnak, a teljesítés helye a jogosult székhelye, természetes személynek pedig lakóhelye (szokásos tartózkodási helye).

5:20. § [Elszámolás több tartozás esetén]

(1) Ha a kötelezettet a jogosulttal szemben több egynemű szolgáltatás terheli, és a teljesítés nem fedezi valamennyi tartozását, a kötelezett a teljesítés időpontjában megjelölheti, hogy mely tartozására kívánja azt elszámolni.

(2) Ha a kötelezett a tartozások elszámolásának rendjéről nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel, a másik fél jogosult választani, hogy az esedékes és nem vitás tartozások közül a teljesítést melyik tartozásra számolja el. A jogosult választásáról a kötelezettet megfelelő határidőn belül értesíteni köteles.

(3) Ha egyik fél sem választott, vagy a jogosult választásáról a kötelezettet nem értesítette, a teljesítést

a) a régebben lejárt,

b) azonos lejárat esetén a kevésbé biztosított,

c) egyenlő mértékben biztosított követelések közül a kötelezettre terhesebb tartozásra kell elszámolni.

(4) Ha a (3) bekezdés szerinti egyik feltétel sem alkalmazható, a teljesítést valamennyi tartozásra arányosan kell elszámolni.

II. fejezet

Pénztartozás teljesítése

5:21. § [Pénztartozás teljesítésének módja]

(1) A pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell megfizetni. A más pénznemben meghatározott tartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő árfolyam alapulvételével kell átszámítani.

(2) Ha a jogosult pénztartozás teljesítéseként csekket, utalványt, váltót, egyéb fizetési megbízást vagy ígérvényt fogad el, vélelmezni kell, hogy ezt csak azzal a feltétellel teszi, hogy az alapján teljesítést kap. A jogosult csak akkor követelheti az eredeti kötelezettség teljesítését, ha az elfogadott csekk, utalvány, váltó vagy egyéb fizetési megbízás vagy ígérvény alapján nem kap teljesítést.

(3) Ha a pénzbeli kötelezettség teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A jogosult ettől eltérően rendelkezhet.

5:22. § [Pénztartozás teljesítésének helye]

(1) Ha jogszabályból vagy a kötelem természetéből más nem következik, a pénztartozás teljesítésének helye a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti székhelye.

(2) Ha a jogosult a székhelyét a kötelem keletkezését követően megváltoztatja, és erről a kötelezettet értesíti, a teljesítés helye az új székhely. A teljesítés helyének megváltoztatásából eredő többletköltséget a jogosult viseli.

(3) Ha a jogosult természetes személy, a pénztartozás teljesítésének helye a természetes személy lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye.

5:23. § [A kamat]

(1) Pénztartozás után - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - kamat jár.

(2) A kamat mértéke - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - megegyezik a jegybanki alapkamattal. A fizetendő kamat számításakor az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.

(3) Ha a fizetési kötelezettséget idegen pénznemben kell teljesíteni, a kamat mértéke -ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az adott pénznem szerinti központi banki irányadó kamat. A fizetendő kamat számításakor az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes kamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.

III. fejezet

Beszámítás

5:24. § [Pénzkövetelések beszámítása]

(1) A kötelezett pénztartozását - ha jogszabály kivételt nem tesz - úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja. A beszámított pénzkövetelést a pénztartozás teljesítésére irányadó szabályok szerint kell elszámolni.

(2) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.

5:25. § [Pénzkövetelések beszámításának korlátai]

(1) A jogosult az elévült pénzkövetelését akkor számíthatja be, ha azt a kötelezett korábban elismerte és a beszámítani kívánt pénzkövetelés a pénztartozás esedékességének időpontjában még nem évült el.

(2) A végrehajtható határozattal, egyezséggel megállapított vagy közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani.

(3) Végrehajtás alól mentes pénzköveteléssel szemben csak olyan pénztartozást lehet beszámítani, amely a pénzköveteléssel azonos jogalapból ered.

5:26. § [A beszámítás kizártsága]

(1) Beszámításnak nincs helye

a) olyan pénzköveteléssel szemben, amelyet meghatározott célra kell fordítani,

b) a tartási, életjáradéki és a jövedelempótló járadékköveteléssel szemben, a túlfizetés esetét kivéve, valamint

c) a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott kár megtérítésére irányuló pénzköveteléssel szemben.

(2) Törvény a beszámítás lehetőségét az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül is kizárhatja vagy korlátozhatja.

5:27. § [A beszámítás szabályainak alkalmazása nem pénzkövetelés esetén]

A beszámítás szabályait megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló bármely más egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett nyilatkozattal a tartozásába beszámítja.

IV. fejezet

A teljesítés egyéb, sajátos esetei

5:28. § [A letét útján való teljesítés]

(1) A kötelezett a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján is teljesítheti, ha

a) a jogosult személye bizonytalan, és azt a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani,

b) a jogosult a teljesítés helyén nem található,

c) a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadja el,

vagy

d) jogosulti együttesség esetén a jogosultak nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez teljesítsen.

(2) A kötelezett a letétet mindaddig visszavonhatja, amíg arról a jogosult értesítést nem kapott.

(3) A kötelezett a letétbe helyezés alkalmával kikötheti, hogy a letétet csak akkor adják ki a jogosultnak, ha az az őt terhelő szolgáltatás teljesítését igazolja.

(4) A jogosultnak a letét kiadására irányuló joga a letétbehelyezésről szóló értesítés kézhezvételével kezdődik. Ha a jogosultnak a letét kiadására irányuló joga megszűnt, a kötelezett követelheti a letét visszaadását.

(5) A letétbehelyezésnek a teljesítés helye vagy a kötelezett székhelye, illetve lakóhelye szerint illetékes bíróságnál kell történnie. A letétbehelyezéssel való teljesítés költségét a jogosult viseli.

(6) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a kötelezett - az (1)-(5) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával - közjegyzői bizalmi őrzés vagy ügyvédi letét útján is teljesíthet.

5:29. § [Harmadik személy részéről történő teljesítés]

(1) A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetve nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a teljesítést elmulasztotta vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud teljesíteni.

(2) A követelés biztosítékai - az (1) bekezdés szerinti esetben - fennmaradnak, ha a követelés a teljesítő harmadik személyre átszáll, vagy a harmadik személy a kötelezettől megtérítést követelhet.

Második rész

A szerződés általános szabályai

1. cím

A szerződési jog alapelvei.

A fogyasztói szerződés

I. fejezet

A szerződési jog alapelvei

5:30. § [A szerződési szabadság]

(1) A felek szabadon - az általuk megválasztott féllel és tartalommal - köthetnek szerződést. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

(2) Szerződés megkötését törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály kötelezővé teheti.

(3) A szerződés egyes tartalmi elemeit törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály meghatározhatja és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.

(4) A megkötött szerződés tartalmát törvény kivételesen és csak annyiban változtathatja meg, amennyiben az a nemzetgazdasági viszonyokban, vagy a közrendben bekövetkezett előre nem látható, lényeges változások következtében szükséges.

(5) Ha a szerződés (4) bekezdés szerinti okból megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges és jogos érdekét sérti, a fél jogosult a szerződés bíróság általi módosításának kezdeményezésére vagy - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a szerződéstől elállhat, vagy azt felmondhatja.

5:31. § [A felek együttműködési kötelezettsége]

(1) A felek a szerződéskötést megelőzően, továbbá a szerződés megkötése és fennállása során, különösen a szerződéssel kapcsolatos jogaik gyakorlásakor és kötelezettségeik teljesítésekor kötelesek együttműködni. Az együttműködési kötelezettség keretében a felek kötelesek tájékoztatni egymást a szerződést érintő minden lényeges körülményről. Jogszabály a tájékoztatási kötelezettség lényeges tartalmát meghatározhatja.

(2) Ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.

(3) Ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni. Ez a kötelezettsége azonban csak olyan mértékben áll be, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy a kár, mint az együttműködési kötelezettség megszegésének lehetséges következménye a kötelezettségszegés időpontjában előre látható volt.

5:32. § [A visszterhesség vélelme]

A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

II. fejezet

A fogyasztói szerződés

5:33. § [A fogyasztói szerződés]

(1) Fogyasztói szerződés jön létre, ha önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében eljáró személlyel köt szerződést.

(2) A törvénynek vagy a törvény felhatalmazása alapján más jogszabálynak a fogyasztói szerződésre irányadó szabályait - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - alkalmazni kell arra a szerződésre is, amelyet a külön törvény szerint legalább középvállalkozásnak számító vállalkozás köt alapítvánnyal, egyesülettel, társasházzal, egyéni vállalkozóval vagy legfeljebb mikrovállalkozásnak minősülő vállalkozással.

5:34. § [Különös tájékoztatási kötelezettség fogyasztói szerződésnél]

Ha jogszabály a kötelezettet a fogyasztóval szemben külön tájékoztatási kötelezettséggel terheli, a kötelezettet terheli annak a bizonyítása, hogy tájékoztatási kötelezettségének eleget tett.

5:35. § [A fogyasztó különös elállási joga]

Ha jogszabály feljogosítja a fogyasztót, hogy a szerződéstől meghatározott határidőn belül indokolás nélkül elálljon, az elállás jogkövetkezményeit a jogszabály állapítja meg.

2. cím

A szerződés megkötése és értelmezése

I. fejezet

A szerződés létrejötte

5:36. § [A szerződés létrejötte és tartalma]

(1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésben, amelyet jogszabály rendez.

(3) Vállalkozások közötti szerződés esetében a szerződés tartalmává válik az a szokás és gyakorlat, amelyet a felek korábbi üzleti viszonyukban egymás között kialakítottak és rendszeresen alkalmaztak, kivéve, ha a szokás vagy gyakorlat mellőzéséről a felek a szerződésben kifejezetten rendelkeztek.

5:37. § [Az ajánlati kötöttség]

(1) Aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő, határozott kikötéseket tartalmazó jognyilatkozatot tesz (ajánlat), ahhoz kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja.

(2) Az ajánlati kötöttség ideje az ajánlat hatályossá válásával veszi kezdetét.

(3) A jelenlevők között tett ajánlat nyomban hatályossá válik. Jelenlévők között tett ajánlatnak minősül a jognyilatkozat abban az esetben, ha arról a másik fél annak megtételével egyidejűleg tudomást szerez.

(4) A távollevők között tett ajánlat a címzetthez történő megérkezéssel válik hatályossá. A jognyilatkozat akkor minősül megérkezettnek, amikor azt a címzett székhelyére vagy lakóhelyére kézbesítik.

(5) Az elektronikus úton tett ajánlat közlésére vonatkozóan jogszabály a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően rendelkezhet.

5:38. § [Az ajánlati kötöttség megszűnése]

(1) Ha az ajánlattevő kötöttségének idejét nem határozza meg, jelenlevők között tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik fél az ajánlatot nyomban el nem fogadja. Távollevők között tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek az elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat megtételének módjára tekintettel - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta.

(2) Megszűnik az ajánlati kötöttség, ha az ajánlattevő ajánlatát a másik fél elfogadó nyilatkozatának elküldését vagy ráutaló magatartás esetén a magatartás tanúsítását megelőzően a címzetthez intézett nyilatkozatával visszavonja. A hatályos ajánlat nem vonható vissza, ha az ajánlat ezt tartalmazza, vagy az elfogadásra határidőt állapít meg.

5:39. § [Az ajánlat elfogadása]

(1) Az ajánlat címzettjének egyetértést kifejező nyilatkozata elfogadásnak minősül. Az elfogadó nyilatkozat hatályossá válására az ajánlat hatályossá válására vonatkozó szabályok irányadóak.

(2) Elfogadásnak minősül az ajánlat címzettjének egyetértést kifejező magatartása is.

(3) A hallgatás vagy valamely magatartástól történő tartózkodás csak törvény rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján minősül elfogadásnak.

5:40. § [Új ajánlat, módosított elfogadás]

(1) Az ajánlattól lényeges kérdésekben eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni.

(2) Az ajánlat címzettjének olyan nyilatkozata, amely az ajánlattal való egyetértést fejez ki, elfogadásnak minősül akkor is, ha olyan kiegészítő vagy eltérő feltételeket tartalmaz, amelyek lényegesen nem változtatják meg az ajánlatban foglalt feltételeket. A kiegészítő vagy eltérő feltételek ebben az esetben a szerződés részévé válnak, kivéve, ha az ajánlat az elfogadás lehetőségét kifejezetten az ajánlatban szereplő feltételekre korlátozta, vagy az ajánlattevő késedelem nélkül tiltakozik a kiegészítő vagy eltérő feltételekkel szemben.

(3) Ha a felek a szerződést nem foglalták írásba, és az egyik fél a szerződés megkötését követően késedelem nélkül olyan írásbeli nyilatkozatot küld a másik félnek, amely a szerződés megerősítését jelenti, de amely lényegesnek nem minősülő további vagy eltérő feltételt tartalmaz, e feltétel a szerződés részévé válik, kivéve, ha a címzett a feltétel ellen haladéktalanul tiltakozik.

5:41. § [A késedelmes elfogadás]

(1) Késedelmesen megtett elfogadó nyilatkozat esetén a szerződés nem jön létre, és az ajánlati kötöttség megszűnik.

(2) Az elfogadó nyilatkozat késedelmes megtétele ellenére létrejön a szerződés, ha az ajánlattevő erről haladéktalanul tájékoztatja az ajánlat címzettjét.

(3) Az elfogadó nyilatkozat késedelmes megtétele ellenére létrejön a szerződés, ha az elkésett elfogadó nyilatkozatot olyan körülmények között tették meg, hogy az rendes körülmények szerinti továbbítás esetén kellő időben megérkezett volna az ajánlattevőhöz. Nem jön létre a szerződés, ha az ajánlattevő késedelem nélkül tájékoztatja az ajánlat címzettjét arról, hogy ajánlatát hatályát vesztettnek tekinti.

5:42. § [A szerződés létrejöttének időpontja és helye]

(1) A szerződés akkor jön létre, amikor az elfogadó nyilatkozat hatályossá válik. Ráutaló magatartással történő elfogadás esetén a szerződés akkor jön létre, amikor a magatartásról az ajánlattevő tudomást szerez.

(2) Ha a szerződés távollevők között jön létre, a szerződéskötés helye - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az ajánlattevő székhelye vagy lakóhelye.

II. fejezet

A szerződéskötési kötelezettség

5:43. § [Az előszerződés]

(1) A felek kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy általuk meghatározott, későbbi időpontban egymással szerződést kötnek. Az előszerződés létrejöttéhez a feleknek meg kell állapodniuk a végleges szerződés lényeges kérdéseiben. Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni, az előszerződésre az annak alapján megkötendő szerződés szabályai megfelelően irányadóak.

(2) Az előszerződés alapján a felek kötelesek a szerződést megkötni. A szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a fél bizonyítja, hogy az előszerződés megkötését követően beállott, érdekkörén kívüli, előre nem látható körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy e körülmény alapján elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.

(3) Ha bármelyik fél a későbbi időpontban a szerződés megkötésétől elzárkózik, a bíróság a másik fél kérelmére a szerződést létrehozza, és tartalmát - a felek lényeges kérdésekben való megállapodásának megfelelően - megállapíthatja, ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy a felek különös méltánylást érdemlő érdeke indokolja.

5:44. § [Jogszabályon alapuló szerződéskötési kötelezettség]

(1) Ha a szerződéskötési kötelezettség jogszabályon alapul és a felek a szerződést nem kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja és annak tartalmát a jogszabályban előírtak figyelembevételével megállapítja.

(2) A jogosult - a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével - ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel (kötelezett). A kötelezettnek - ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik - a felhívás kézhezvételétől számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie.

(3) Ha a felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat vagy okiratokat, a kötelezett - ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik - a felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok pótlásától számít.

(4) A szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a fél bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy a szerződéstől történő elállásnak vagy felmondásnak volna helye.

(5) Az (1)-(4) bekezdésekben foglaltaktól eltérő szerződéses kikötés semmis.

5:45. § [Elzárkózás szerződéskötéstől gazdasági erőfölénnyel visszaélve]

Azzal a vállalkozással szemben, aki gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik az ügylet jellegének megfelelő szerződés létrehozásától vagy fenntartásától, a másik fél külön törvényben meghatározott esetben követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a jogszabályon alapuló szerződéskötési kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre.

III. fejezet

A szerződéskötés általános szerződési feltételekkel

5:46. § [Az általános szerződési feltétel fogalma]

(1) Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

(2) Fogyasztói szerződés esetében az általános szerződési feltétel alkalmazóját terheli annak bizonyítása, hogy az általa egyoldalúan, a fogyasztó közreműködése nélkül előre meghatározott szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.

5:47. § [Az általános szerződési feltétel szerződéses tartalommá válása]

(1) Az általános szerződési feltétel alkalmazására - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak azt követően kerülhet sor, hogy azt a feltételt kialakító fél a honlapján - a kezdőlapon önálló menüpont alatt, jól felismerhető módon - közzétette. Az általános szerződési feltétel alkalmazásának időtartama alatt az általános szerződési feltétel alkalmazója köteles honlapján az általános szerződési feltétel megismerésének lehetőségét folyamatosan biztosítani. Az általános szerződési feltétel alkalmazója az általános szerződési feltétel papíralapú változatának megismerhetőségét - így különösen annak kifüggesztésével - is köteles biztosítani.

(2) Az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha az azt alkalmazó fél lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötést megelőzően - az (1) bekezdés szerinti módon - megismerje, annak lényeges tartalmi elemeire vonatkozóan - ha a szerződés megkötésének módja, körülményei azt lehetővé teszik - előzetesen tájékoztatást kapjon, és ha azt kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.

(3) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a szokásos szerződési gyakorlattól, vagy eltér a felek között korábban alkalmazott feltételtől. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadja.

5:48. § [A szerződési feltételek ütközése]

Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé.

5:49. § [Az általános szerződési feltételek ütközése]

(1) Ha az általános szerződési feltételekre utalással közölt ajánlatot a másik fél saját általános szerződési feltételeivel fogadja el, és az általános szerződési feltételek egymással nem ellentétesek, mindkettő a szerződés részévé válik.

(2) Ha az általános szerződési feltételek - akár részlegesen - eltérnek egymástól, és az eltérés nem lényeges feltételre vonatkozik, a szerződés létrejön, az általános szerződési feltételek pedig annyiban képezik a szerződés részét, amennyiben tartalmuk azonos.

(3) Ha az egymásnak ellentmondó általános szerződési feltételek a szerződés lényeges kérdéseire vonatkoznak, a szerződés nem jön létre.

5:50. § [Az általános szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések kötelező alkalmazása]

Az 5:46 - 49. §-ban foglaltaktól eltérő szerződéses kikötés semmis.

IV. fejezet

Szerződéskötés versenyeztetési eljárás alapján

5:51. § [Felhívás ajánlattételre versenyeztetési eljárásban]

Ha a fél olyan ajánlati felhívást tesz közzé, amelyben több személytől kéri ajánlatok benyújtását, a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köti meg a szerződést. A fél a felhívásban megjelölt határidő lejártáig felhívását visszavonhatja.

5:52. § [Ajánlati kötöttség versenyeztetési eljárásban]

(1) Az ajánlati kötöttség a felhívásban megjelölt ajánlattételi határidő lejártával kezdődik. Az ajánlattevő ajánlatát e határidő lejártáig módosíthatja vagy visszavonhatja.

(2) Az ajánlattevő a felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontot követő harminc napig marad kötve ajánlatához.

(3) Ha az ajánlattevő ajánlatát az ajánlati kötöttség ideje alatt visszavonja, a letett biztosítékot elveszti; egyébként a biztosíték a versenyeztetés lezárása után visszajár.

5:53. § [A szerződéskötés elmaradása versenyeztetési eljárásban]

(1) A felhívást közzétevő fél a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel szemben a szerződés megkötését akkor tagadhatja meg, ha a felhívásban ezt a jogot kikötötte.

(2) A felhívást közzétevő fél a kiválasztott ajánlattevővel a szerződés megkötését akkor tagadhatja meg, ha bizonyítja, hogy az időközben beállott, általa előre nem látható, érdekkörén kívül eső okból a szerződés teljesítésére nem képes, vagy elállásra, felmondásra lenne jogosult.

(3) Ha a felhívást közzétevő fél a szerződést nem a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köti meg, e szerződés a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel szemben hatálytalan.

(4) A legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevő a hatálytalanságból eredő igényeit a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított három hónapon belül, de legfeljebb a szerződéskötéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül gyakorolhatja.

5:54. § [Az árverés]

(1) Ha a versenyeztetési eljárás kizárólag az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozik (árverés), az árverés eredményeként a szerződés a nyertes kihirdetésével létrejön.

(2) Az árverési ajánlat hatálya megszűnik, ha más árverező kedvezőbb árat ajánl, vagy ha az árverés nyertes kihirdetése nélkül fejeződik be.

5:55. § [A versenyeztetési szabályok alkalmazhatósága]

Az 5:51 - 54. §-okban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a versenyeztetési eljárásra külön törvény meghatározott szabályok kötelező alkalmazását írja elő.

V. fejezet

A jognyilatkozatok megtétele

5:56. § [A jognyilatkozat megtételének módja]

Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában jognyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással tehető.

5:57. § [A szerződés írásba foglalása]

(1) Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződésre írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni.

(2) Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a szerződés akkor minősül írásba foglaltnak, ha a szerződési nyilatkozatát mindegyik szerződő fél aláírta. A szerződés érvényességét nem érinti, ha nem ugyanaz az okirat tartalmazza valamennyi fél szerződési nyilatkozatát, hanem a szerződő felek külön okiratba foglalt nyilatkozatai együttesen tartalmazzák az egybehangzó akaratnyilvánítást. A szerződés akkor is érvényes, ha a több példányban kiállított okiratok közül mindegyik fél csak a másik félnek szánt példányt írja alá.

(3) Írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas - ha törvény eltérő követelményt nem állapít meg legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott - elektronikus dokumentumban kerül sor.

(4) Írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére csak írásban lehet ajánlatot és elfogadó nyilatkozatot tenni.

(5) Ha a szerződés megkötése meghatározott alakhoz kötött, a szerződés módosítása és megszüntetése is csak a meghatározott alakban érvényes.

(6) Ha a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, szerződési nyilatkozatának írásba foglalásához annak közokiratba foglalása szükséges.

VI. fejezet

A képviselet

5:58. § [A képviseleti jog]

(1) Szerződéskötésre irányuló vagy más jognyilatkozatot tenni és meghatározott cselekményt végezni más személy (képviselő) útján is lehet, kivéve, ha törvény előírja, hogy a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. Cselekvőképes személyt olyan nagykorú személy is képviselhet, akinek cselekvőképességét a képviselt ügytől eltérő, valamely más ügycsoportra vonatkozóan korlátozták.

(2) Képviseleti jog erre irányuló megállapodáson (ügyleti képviselet), valamint törvényen, bírósági, hatósági határozaton és létesítő okirat rendelkezésén alapulhat.

(3) A megállapodáson alapuló képviseleti jogot a képviseltnek a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett, erre irányuló jognyilatkozata tanúsítja (meghatalmazás).

(4) A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre vagy megtételre kerülő jognyilatkozatra előír. A meghatalmazás alakszerűségi hibáját - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a képviselt utólag, alakszerűen tett jóváhagyása pótolja.

5:59. § [Az általános meghatalmazás]

(1) Ügyek előre meg nem határozott körére, határozott vagy határozatlan időre képviseleti jog (általános meghatalmazás) adható. Az általános meghatalmazás csak akkor érvényes, ha teljes bizonyító erejű magánokiratba, vagy közokiratba foglalták.

(2) Az általános meghatalmazás az általános meghatalmazásokról szóló külön törvény szerint vezetett elektronikus nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre.

(3) Az általános meghatalmazás visszavonása vagy felmondása csak a visszavonás vagy felmondás tényének az általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartásába való bejegyzésével válik érvényessé.

5:60. § [A képviselő eljárása]

(1) Ha a képviselő a képviselt nevében jár el, cselekménye által közvetlenül a képviselt válik jogosítottá és kötelezetté.

(2) A képviseleti jog kiterjed mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok megtételére, amelyek a képviselettel elérni kívánt cél érdekében szükségesek.

(3) A képviselő nem járhat el, ha az ellenérdekű fél ő maga vagy az általa képviselt személy. Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat.

(4) Kétség esetén a másik fél vagy az érdekelt hatóság a képviselttől a meghatalmazás írásbeli megerősítését kérheti. Ha a képviselt a körülmények által indokolt megfelelő határidőn belül nem kifogásolja a képviselő eljárását, azt meghatalmazáson alapulónak kell tekinteni.

(5) A képviselő a személyes természetű feladatok kivételével, törvény eltérő rendelkezése hiányában, jogosult a képviselet ellátását másra bízni (alképviselet); a képviselt azonban az alképviselő igénybevételét kizárhatja.

5:61. § [A vélelmezett képviselet]

(1) Az áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával foglalkozó vállalkozás azon alkalmazottját vagy tagját, akiről munkakörénél fogva alappal feltételezhető, hogy az ezzel összefüggő jognyilatkozatok megtételére is jogosultsággal rendelkezik, képviselőnek kell tekinteni.

(2) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik vagy a körülményekből más nem következik, az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó a természetes vagy jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben dolgozó alkalmazottjára vagy tagjára az ott szokásos szerződések megkötésével és lebonyolításával kapcsolatban.

5:62. § [A képviseleti jog korlátozása és megszűnése]

(1) A megállapodáson vagy létesítő okirat rendelkezésén alapuló képviseleti jogot a képviselt egyoldalú nyilatkozattal korlátozhatja vagy visszavonhatja.

(2) A képviseleti jog korlátozása vagy megszűnése harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha arról tudott vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna.

5:63. § [Az álképviselet]

(1) Aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében jognyilatkozatot tesz (álképviselő), nyilatkozatával a képviseltre csak annak jóváhagyásával vált ki joghatást.

(2) Ha a képviselt a nevében kötött szerződést nem hagyja jóvá,

a) a jóhiszemű álképviselő a harmadik személynek a szerződés megkötéséből eredő kárát,

b) a rosszhiszemű álképviselő a harmadik személy teljes kárát megtéríteni köteles.

5:64. § [A közvetett képviselet]

(1) Ha a képviselő a saját nevében jár el a képviselt javára, cselekménye által a harmadik személlyel szemben kizárólag ő válik jogosítottá és kötelezetté.

(2) Ha a képviselő a képviselt személy tagsági illetve részvényesi jogviszonyából eredő jogok gyakorlásával összefüggésben jár el, a képviselt és az őt képviselő személy (részvényesi meghatalmazott) jogaira és kötelezettségeire külön törvény további rendelkezéseket állapíthat meg.

5:65. § [Az eseti gondnokság]

(1) Ha a szülő, a gyám vagy a gondnok jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság eseti gondnokot rendel.

(2) Eseti gondnokot kell rendelni akkor is,

a) ha sürgősen kell intézkedni és a korlátozottan cselekvőképes személynek nincs törvényes képviselője vagy annak személye nem állapítható meg, továbbá

b) ha az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása érdekében szükséges.

(3) Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gyám, vagy a gondnok.

(4) A szülői felügyeletet gyakorló szülő, a gyám és a gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyek ellátására eseti gondnokot rendeltek.

VII. fejezet

A szerződés értelmezése

5:66. § [A szerződés értelmezése]

(1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

(2) Ha az általános szerződési feltétel tartalma, valamint a szerződés más, egyedileg meg nem tárgyalt feltételének vagy a fogyasztói szerződés bármely feltételének tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára legkedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Ez a szabály nem alkalmazható a közérdekű kereset alapján, a fogyasztóra hátrányos vagy tisztességtelen szerződési feltétel megállapítása iránt indult eljárásban.

(3) Jogról lemondani vagy abból engedni csak kifejezett nyilatkozattal lehet. Ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.

5:67. § [A teljességi záradék]

Ha az írásbeli szerződés olyan kikötést tartalmaz, amely szerint az a felek közötti megállapodás valamennyi feltételét tartalmazza, az írásbeli szerződésbe nem foglalt korábbi megállapodások hatályukat vesztik.

3. cím

Az érvénytelenség

I. fejezet

A semmisség és a megtámadhatóság

5:68. § [A semmisség]

(1) A semmis szerződés a törvény erejénél fogva megkötésének időpontjától érvénytelen.

(2) Ha valamely semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehető szándékával ellentétes.

(3) A semmis szerződés érvénytelenségére - ha törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli.

(4) A szerződés semmisségének megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre jogszabály feljogosít.

(5) Közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében az ügyész, valamint akit külön törvény erre feljogosít, keresetet indíthat a szerződés semmisségének megállapítása, illetve a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt.

5:69. § [A megtámadhatóság]

(1) A megtámadható szerződés az eredményes megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik.

(2) A megtámadást két éven belül, írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni.

(3) A megtámadásra nyitva álló határidő a szerződés megkötésével kezdődik, a határidő számítása során az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadóak. A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben megtámadási igényét kifogás útján akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.

(4) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után - a megtámadási ok ismeretében - a szerződést írásban megerősíti vagy a megtámadás jogáról írásban lemond.

A szerződési akarat hibái

5:70. § [A tévedés]

(1) Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülményt illetően tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.

(2) Jogi kérdésben való tévedés címén a szerződési nyilatkozatot akkor lehet megtámadni, ha a tévedés lényeges volt, és az eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. A fogyasztói szerződést jogi kérdésben való tévedés címén a fogyasztó az (1) bekezdésben írt feltételek szerint támadhatja meg.

(3) A fél nem támadhatja meg a szerződést, ha a tévedését kellő gondosság mellett felismerhette volna vagy a tévedés kockázatát vállalta.

(4) Ha a felek a szerződéskötéskor lényeges kérdésben ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.

5:71. § [A megtévesztés, a fenyegetés és a kényszer hatása alatt tett jognyilatkozat]

(1) Akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, a megtévesztés hatására tett szerződési nyilatkozatát megtámadhatja.

(2) Akit a másik fél fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja.

(3) Ezeket a szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett.

(4) A kényszer hatása alatt tett jognyilatkozat semmis.

5:72. § [Titkos fenntartás, színlelt szerződés]

(1) A fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös.

(2) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.

(3) Ha a vállalkozás tagjai, részvényesei a nyilvános létesítő okiratban szabályozott kérdésről nem nyilvános, külön szerződésükben eltérő tartalommal rendelkeznek, a külön megállapodás ezen rendelkezése semmis.

5:73. § [Akarathiba ingyenes szerződés esetén]

Ingyenes szerződés esetében tévedés, téves feltevés vagy harmadik személy részéről történő megtévesztés, fenyegetés címén a szerződést akkor is meg lehet támadni, ha e körülményeket a másik fél nem ismerhette fel.

A szerződési nyilatkozat hibái

5:74. § [A szerződés alakja]

(1) Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - semmis.

(2) A felek által kikötött alak csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak meg.

(3) A teljesítés elfogadásával - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a szerződés a teljesített rész erejéig akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték. Ha jogszabály közokiratba, ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba vagy legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a teljesítés az alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja.

(4) A szerződésnek az alakiság mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

A szerződés tartalmi hibái

5:75. § [A tilos szerződés]

(1) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Más jogkövetkezmény előírása mellett is semmis a szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön kimondja, vagy ha a jogszabály célja a tilos szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása.

(2) Ha jogszabály a szerződés egyes tartalmi elemeit kötelezően meghatározza, vagy egyes kikötéseket tilt, a szerződés a jogszabály által előírt tartalommal érvényes. Ez a rendelkezés akkor is irányadó, ha a vállalkozás létesítő okiratának egyes tartalmi elemeit határozza meg kötelezően jogszabály, vagy tiltja egyes kikötéseit.

5:76. § [A jóerkölcsbe ütköző szerződés]

Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.

5:77. § [A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés]

(1) Semmis az a szerződés, amelyben a kötelezett fizikai vagy jogi okból lehetetlen szolgáltatás teljesítését vállalja.

(2) Nem semmis a szerződés amiatt, hogy a fél a szerződés megkötésének időpontjában nem jogosult azzal a dologgal, joggal vagy követeléssel rendelkezni, amelyre nézve a szerződést megkötötték, ha annak megszerzését jogszabály vagy egyéb ok nem zárja ki.

5:78. § [Az uzsorás szerződés]

Semmis a szerződés, ha az egyik szerződő fél a szerződés megkötésekor - a másik fél helyzetének kihasználásával - feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. A fél helyzete kihasználásának minősül különösen, ha az a másik féllel függő viszonyban vagy a szerződés megkötésekor kiszolgáltatott helyzetben volt vagy kellő üzletkötési jártassággal nem rendelkezett.

5:79. § [A feltűnő értékaránytalanság]

Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között - anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné - a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékaránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. Nem hivatkozhat feltűnő értékaránytalanságra az, aki arról tudott, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, továbbá az, aki a feltűnő értékaránytalanság kockázatát vállalta.

5:80. § [A fogyasztóra hátrányos szerződési feltétel]

(1) Semmis az a szerződési feltétel, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér.

(2) Semmis a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogairól lemondó nyilatkozata.

5:81. § [A tisztességtelen szerződési feltétel]

(1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, és a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg.

(2) Az általános szerződési feltétel, és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

(3) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

(4) Jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.

(5) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, valamint a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, feltéve, hogy ezek a feltételek világosak és érthetőek.

(6) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

5:82. § [A tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége]

(1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltételt a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

(2) Semmis a tisztességtelen általános szerződési feltétel, ha a fél a feltételt gazdasági erőfölényével visszaélve alkalmazza.

(3) Fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen szerződési feltétel semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

5:83. § [A közérdekű kereset indításának feltételei]

(1) A tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetet indíthat a bíróság előtt

a) az ügyész,

b) a miniszter, a központi közigazgatási szerv vezetője,

c) a közigazgatási hivatal, a jegyző és a főjegyző,

d) a gazdasági, a szakmai kamara, az érdekképviseleti szervezet, valamint

e) az általa védett fogyasztói érdekek körében a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet és az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján létrejött minősített szervezet, feltéve, hogy az általános szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója a Magyar Köztársaság területén fejti ki tevékenységét.

(2) Gazdasági erőfölényben álló által alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltétel esetében a Gazdasági Versenyhivatal is indíthat közérdekű keresetet.

(3) A bíróság a tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségét a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja, és elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója saját költségére az érvénytelenség megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről gondoskodjék. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt. Közzététel alatt érteni kell különösen az országos napilapban és az internet útján történő nyilvánosságra hozatalt.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott személy illetve szervezet kérheti továbbá az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.

(5) A (4) bekezdés szerinti per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötés céljából meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, eltilt az alkalmazásra ajánlástól.

(6) A (3) bekezdés közzétételre vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a bíróság szerződésben még nem alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelenségét állapítja meg. A közzétételről az érintett általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozójának, illetve alkalmazásra ajánlójának kell saját költségére gondoskodnia.

II. fejezet

Az érvénytelenség jogkövetkezményei

5:84. § [Az érvénytelenség joghatása]

(1) Az érvénytelen szerződés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultságot a szolgáltatás teljesítésének követelésére.

(2) Ha az érvénytelen szerződés alapján teljesítés történt, a felek jogviszonyát a bíróság - bármelyik fél kérelmére - az 5:85.§-5:88.§-okban foglaltak figyelembevételével rendezi. A bíróság a jogviszony rendezésének módját a kérelemtől eltérően is megállapíthatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.

(3) A fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérheti a bíróságtól akkor is, ha ezzel egyidejűleg nem kéri a felek közötti jogviszony rendezését.

5:85. § [A szerződés érvényessé nyilvánítása visszamenő hatállyal]

(1) Az érvénytelen szerződést a bíróság a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy az érvénytelenség oka utóbb megszűnt.

(2) Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a szerződő felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni és a szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna.

5:86. § [Az eredeti állapot helyreállítása vagy pénzbeli megtérítés elrendelése]

(1) Érvénytelen szerződés esetén bármelyik fél kérheti a teljesített szolgáltatás természetbeni visszatérítését, feltéve, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást. A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő beálltától függetlenül terheli a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítását kérő felet.

(2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása célszerűtlen.

(3) A teljesítéssel a kárveszély a szerződés érvénytelensége ellenére a másik szerződő félre száll át.

(4) A fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a másik fél felelős. Ha pedig a fél a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő maga a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, feltéve, ha bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a másik fél felelős.

5:87. § [A részleges érvénytelenség]

(1) Ha az érvénytelenségi ok csak a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek csak erre a részére kell alkalmazni. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor válik érvénytelenné, ha feltehető, hogy a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.

(2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor válik érvénytelenné, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

5:88. § [Járulékos igények érvényesítése érvénytelen szerződés esetén]

(1) Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeivel nem orvosolt hasznok és költségek kiegyenlítésére a jogalap nélküli birtoklás, a gazdagodás megtérítésére a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni.

(2) A szerződés érvénytelen megkötésével, továbbá a visszatérítési kötelezettség alá eső szolgáltatásban okozott károkat a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kell megtéríteni.

(3)Aki érvénytelen szerződés fennállásában jóhiszeműen bízott, a felektől a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti; ha azonban az érvénytelenség az egyik fél magatartására vezethető vissza, a bíróság a másik fél elmarasztalását mellőzi. Ha a felek valamelyike a harmadik személlyel szemben rosszhiszemű volt, teljes kártérítéssel tartozik akkor is, ha az érvénytelenség nem az ő magatartására vezethető vissza. Ezt a kártérítést a bíróság a szerződés teljes vagy részleges hatályban tartása útján is nyújthatja.

III. fejezet

A szerződés hatálytalansága

5:89. § [Feltétel és időhatározás]

(1) Ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya a feltétel bekövetkeztével áll be.

(2) Ha a felek a szerződés hatályának megszűntét bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé (bontó feltétel), a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatályát veszti.

(3) A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték.

5:90. § [A függőben lévő feltétel]

(1) Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a másik fél jogát a feltétel bekövetkezése, vagy meghiúsulása esetére csorbítja vagy meghiúsítja. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.

(2) A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő.

5:91. § [Beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződés]

(1) Ha a szerződés hatályossá válásához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a szerződés a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással válik hatályossá. A hatály - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a szerződés megkötésének időpontjától kezdődik.

(2) A szerződés megszűnik, ha a harmadik személy a beleegyezést, a hatóság pedig a jóváhagyást nem adja meg, vagy arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik.

(3) A beleegyezésről, vagy a jóváhagyásról történő nyilatkozattételig valamint a nyilatkozattételre megszabott határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a függőben lévő feltétel szabályai szerint kell megítélni.

5:92. § [A hatálytalan szerződés joghatása]

(1) Ha a szerződés hatálya nem állt be vagy a szerződés hatályát vesztette - ide értve azt az esetet is, ha a szerződéshez harmadik személy beleegyezése vagy hatóság jóváhagyása hiányzik, vagy a beleegyezést és jóváhagyást megtagadták - a szerződés teljesítése nem követelhető.

(2) A hatálytalan szerződés alapján történt teljesítéseket a felek között a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kell elszámolni.

5:93. § [A fedezetelvonó szerződés]

(1) Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

(2) Ha valaki a fedezetelvonó szerződést hozzátartozójával vagy olyan vállalkozással köti, amelyben legalább többségi befolyással rendelkezik, vagy amely benne legalább többségi befolyással rendelkezik, továbbá ha a vállalkozás a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével vagy annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet azonos természetes személy vagy vállalkozás befolyása alatt működő vállalkozások egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.

(3) A harmadik személy kérelmére a szerző fél a vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles. Ha a szerző fél vállalkozás, a megszerzett vagyontárgy értékének erejéig teljes vagyonával áll helyt a harmadik személlyel szemben.

(4) Ha a szerző fél a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgytól rosszhiszeműen esett el, a harmadik személlyel szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig felelősséggel tartozik.

(5) A fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem az ügyleti nyilatkozatot tevő személynél jelentkezik.

IV. fejezet

Bírósági úton nem érvényesíthető követelés

5:94. § [A bírósági úton nem érvényesíthető követelések]

(1) Bírósági úton nem lehet érvényesíteni:

a) az elévült követelést;

b) azokat a követeléseket, amelyek bírósági úton való érvényesítését törvény kizárja; valamint

c) az a)-b) pontokban meghatározott követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződésből vagy kikötésből eredő követelést.

(2) A bírósági úton nem érvényesíthető követelés önkéntes teljesítését nem lehet visszakövetelni.

(3) Azt, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthető - az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak kivételével - hivatalból kell figyelembe venni.

4. cím

A szerződés teljesítése

I. fejezet

Általános rendelkezések

5:95. § [A teljesítés általános szabályai]

(1) A szerződéseket a tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni.

(2) A teljesítéssel a kárveszély - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a másik szerződő félre száll át.

5:96. § [Az akadályközlési kötelezettség]

(1) Ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előre láthatóan akadályba ütközik, erről a felek kötelesek egymást időben értesíteni, kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett.

(2) Az akadályközlési kötelezettség elmulasztása miatt felmerült kárért - ha a mulasztó fél vállalkozás - a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint felelős akkor is, ha egyébként az érdekkörén kívül felmerült akadály elháríthatatlan volt, és a felelősség alól magát kimenti.

5:97. § [Teljesítés vagylagos szolgáltatás esetén]

(1) Ha a kötelezettség több szolgáltatás közül vagylagosan teljesíthető, a választás joga a teljesítésre kötelezett felet illeti.

(2) Ha a választásra jogosult fél a választással indokolatlanul késedelmeskedik, a másik fél a választási jog gyakorlására határidőt tűzhet. A határidő eredménytelen elteltével a választás joga a másik félre száll át.

5:98. § [Teljesítés osztható szolgáltatás esetén]

Ha a szolgáltatás a jogosult szerződési érdekének részbeni kielégítésére alkalmas részekre osztható, a jogosult részteljesítést köteles elfogadni, kivéve, ha ezt a szerződés kizárta, vagy a részteljesítés a lényeges érdekét sérti.

5:99. § [Harmadik személy javára szóló szerződés teljesítése]

(1) Harmadik személy javára szóló szerződésnek minősül az a megállapodás, amely alapján a harmadik személy közvetlenül jogosult a szerződéses kötelezettség teljesítésének követelésére. A harmadik személy akkor követelheti közvetlenül a szerződéses kötelezettség teljesítését, ha ezt a jogát a felek kifejezetten kikötötték, vagy ha ez a megállapodás a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből következik.

(2) A harmadik személy a javára kikötött joggal attól kezdve rendelkezik, hogy a szerződésből folyó jogáról őt valamelyik fél értesítette. Ha a jogot visszautasítja, azzal a javára szerződött fél rendelkezik.

(3) A kötelezett a szerződésből folyó kifogásait a harmadik személlyel szemben is érvényesítheti.

(4) A jogosult a harmadik személytől a teljesítés követelésének jogát - a kötelezett egyidejű értesítésével - megvonhatja, kivéve, ha

a) a harmadik személy ezt megelőzően már értesítette a jogosultat vagy a kötelezettet, hogy a javára kikötött jogot elfogadja, vagy

b) a harmadik személy a jogosulttól olyan értesítést kapott, hogy a javára kikötött jog visszavonhatatlan.

II. fejezet

A teljesítés helye

5:100. § [A teljesítés helye dolog szolgáltatására irányuló fogyasztói szerződéseknél]

Ha a szolgáltatás jellegéből és rendeltetéséből más nem következik, dolog szolgáltatására irányuló fogyasztói szerződés esetén a teljesítés azzal történik meg, hogy a dolog birtokát a fogyasztónak a szerződés megkötésének időpontja szerinti lakóhelyén, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyén, vagy fuvarozó igénybevételével történő teljesítés esetén a rendeltetési állomáson átruházzák. Az 5:33. § (2) bekezdés alkalmazásában lakóhely helyett a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany székhelyét, ennek hiányában telephelyét vagy fióktelepét kell érteni.

III. fejezet

A teljesítés ideje

5:101. § [A teljesítés ideje]

(1) A felek a szerződésben a teljesítés idejét előírhatják határnap vagy határidő tűzésével. A felek megállapodhatnak abban, hogy a szolgáltatást meghatározott időszakonként visszatérően kell teljesíteni. Osztható szolgáltatás esetén a felek - választásuk szerint - a részteljesítések időpontját is meghatározhatják.

(2) A szolgáltatást teljesíteni kell

a) határnap kitűzése esetén ezen a napon,

b) ha a szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő kétségtelenül megállapítható, ebben az időpontban,

c) határidő megjelölése esetén az időtartamon belül bármikor, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját.

(3) Ha a teljesítés idejét az (1) és a (2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, a szolgáltatást a jogosult felszólításában meghatározott időben, ha a jogosult felszólításában határidőt nem határozott meg, a felszólítás kézhezvételétől számított harminc napon belül, felszólítás hiányában pedig a szerződés megkötését követően olyan időn belül kell teljesíteni, amelyen belül rendes körülmények között - a teljesítés előkészítéséhez szükséges időre is tekintettel - azt a jogosult várhatja.

5:102. § [A teljesítésre előírt idő bekövetkezése előtt felajánlott teljesítés]

(1) A teljesítési idő előtt a másik fél beleegyezésével lehet teljesíteni. A másik fél az idő előtti teljesítést visszautasíthatja, kivéve, ha a teljesítés elfogadása jogi érdekét nem sérti, és a kötelezett az esetleges többletköltségeket viseli.

(2) A teljesítési idő előtti teljesítés elfogadása nem érinti a másik fél szolgáltatása teljesítésének szerződés szerinti esedékességét.

5:103. § [Az egyidejű teljesítés]

A teljesítési idő beálltával bármelyik fél követelheti a másik fél esedékessé vált szolgáltatásának teljesítését, feltéve, hogy saját szolgáltatása egyidejű teljesítését felajánlja.

IV. fejezet

A teljesítés módja

5:104. § [A szolgáltatás minősége]

(1) A szolgáltatásnak rendelkeznie kell mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a szolgáltatás minőségére vonatkozóan jogszabály vagy a felek szerződése meghatároz.

(2) A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt a rendeltetése szerinti célra lehessen felhasználni, így a teljesítés időpontjában

a) alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és

b) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell mindazt, ami azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amit a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó, különösen kereskedelmi kommunikációban vagy a termék címkéjén megjelenő nyilvános kijelentését, és

c) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta és abba a kötelezett beleegyezett, valamint

d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő vagy az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban levő tulajdonságokkal.

(3) A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie a (2) bekezdés b) pontjában említett nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy

a) a nyilvános kijelentést nem ismerte és azt nem is kellett ismernie;

b) a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették; vagy

c) a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.

(4) A szolgáltatásnak a rendeltetés szerinti célra való alkalmassága szempontjából a nem kötelező minőségi előírásokat is értékelni kell.

(5) Ha a felek a szerződés tárgyát fajta és mennyiség szerint határozták meg, a kötelezettnek a forgalomban szokásos jó minőségű dologgal kell teljesíteni.

5:105. § [A kötelezett többletszolgáltatása]

Ha a kötelezett a szerződésben előírtnál nagyobb mennyiség szolgáltatását ajánlja fel, a többletszolgáltatást a jogosult visszautasíthatja. Ha a jogosult a többletszolgáltatást átveszi, annak ellenértékét a szerződéses ellenérték alapulvételével kell megfizetnie.

5:106. § [A teljesítés elismerése]

A kötelezett a teljesítéskor a teljesítés tényének írásbeli elismerését követelheti. Azt, aki a jogosult aláírásával ellátott írásbeli elismerést mutat fel, a teljesítés elfogadására jogosított személynek kell tekinteni, kivéve, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy a teljesítés elfogadására nem jogosult.

5:107. § [A szolgáltatás megvizsgálásának sajátos szabályai]

(1) A jogosult a körülmények által lehetővé tett legrövidebb határidőn belül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás minősége és mennyisége megfelelő-e.

(2) A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják vagy amelyekre jótállás vonatkozik.

(3) A felek a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra vagy más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással, továbbá mintavétellel vagy egyéb részletes leírással.

5:108. § [A teljesítési költségek viselése]

Az átadással járó költségek - ideértve a csomagolásnak és a mennyiség megállapításának költségeit is - a kötelezettet, az átvétellel járó költségek - ideértve a minőség megvizsgálásának költségeit is - a jogosultat terhelik.

V. fejezet

A pénztartozás teljesítésének különös szabályai

5:109. § [A pénztartozás teljesítésének ideje]

(1) Ha a felek a szerződésben a teljesítés idejét határnap vagy határidő tűzésével nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának (számlájának) kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell teljesíteni.

(2) A jogosult teljesítésétől számított tizenöt napon belül kell teljesíteni a pénztartozást, ha

a) a számlának vagy azzal egyenértékű más okiratnak a kézhezvétele a jogosult teljesítését megelőzte,

b) a kötelezettnek számla vagy azzal egyenértékű más okirat bevárása nélkül teljesítenie kell a fizetési kötelezettségét, vagy

c) ha a számla vagy azzal egyenértékű más okirat kézhezvételének időpontja nem állapítható meg.

5:110. § [A pénztartozásnak a teljesítési idő bekövetkezése előtti teljesítése]

(1) A jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni.

(2) Fogyasztói szerződésben az eltérő tartalmú kikötés, és az olyan kikötés, amely ebben az esetben a fogyasztóra további kötelezettséget (kamat, díj, kártalanítás fizetése) ró, semmis.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem érintik annak a lehetőségét, hogy a jogosult -külön törvényben meghatározott feltételek szerint - igényelje a teljesítési idő bekövetkezése előtti teljesítéshez kapcsolódó költségeinek a megtérítését.

5:111. § [A kikötött kamat mérséklése]

A bíróság a kötelezett kérelmére, a felek által a szerződésben túlzott mértékben megállapított kamatot méltányosságból mérsékelheti.

5. cím

A szerződésszegés

I. fejezet

A szerződésszegés általános szabályai

5:112. § [A szerződésszegés]

A szerződés megszegését jelenti bármely szerződéses kötelezettség nem szerződésszerű teljesítése, a teljesítés lehetetlenné válása vagy megtagadása, függetlenül attól, hogy azt kimentették-e.

5:113. § [A szerződésszegés jogkövetkezményei]

(1) Szerződésszegés esetén a törvényben foglalt feltételek szerint a sérelmet szenvedett fél

a) követelheti a szerződéses kötelezettség szerződésszerű teljesítését;

b) visszatarthatja saját szolgáltatását;

c) a törvényben nevesített szerződésszegések esetében, az ott meghatározott feltételek megvalósulásakor, egyéb esetekben pedig ha a szerződésszegés jellege vagy súlyossága miatt a teljesítés elfogadása nem várható el, a szerződéstől elállhat, vagy azt azonnali hatállyal felmondhatja; vagy

d) követelheti a szerződésszegéssel okozott kára megtérítését.

(2) A szerződésszegésnek azokat a jogkövetkezményeit, amelyek nem zárják ki egymást, a sérelmet szenvedett fél együttesen is érvényesítheti.

(3) Ha a fél az érdeksérelmét a szerződésszegés jogkövetkezményein kívül más jogcímen is orvosolhatja, választhat, hogy mely jogkövetkezményeket kívánja alkalmazni. Ilyen esetben a választott jogcímhez a bíróság is kötve van. A választott jogcímről a jogosult másikra térhet át, köteles azonban a kötelezettnek az áttéréssel okozott kárt megtéríteni, kivéve, ha az áttérés indokolt volt.

A teljesítéshez való jog

5:114. § [A teljesítéshez való jog]

(1) Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult a kötelezettség szerződésszerű teljesítésének követelésére.

(2) A szerződésszerű teljesítés nem követelhető, ha

a) a teljesítés lehetetlen vagy jogellenes,

b) a teljesítés a kötelezett számára ésszerűtlen nehézséget okozna, vagy aránytalanul költséges lenne, vagy

c) a jogosult helyettesítő ügyletet alkalmazott.

(3) Szerződésszegés esetén a jogosult a szerződésszerű teljesítésre megfelelő határidőt tűzhet ki.

Visszatartási jog

5:115. § [A visszatartási jog]

(1) Szerződésszegés esetén a jogosult a saját esedékes szolgáltatásának vagy arányos részének teljesítését megtagadhatja mindaddig, amíg a kötelezett szerződésszerűen nem teljesít, vagy a számára megfelelő biztosítékot nem nyújt.

(2) A teljesítés visszatartása az alapul szolgáló ok fennállásáig vagy addig jogszerű, amíg a másik fél megfelelő biztosítékot nem nyújt. A teljesítés visszatartására jogosult fél elállhat a szerződéstől, ha megfelelő határidőt szabott, és ez alatt a másik fél a teljesítés visszatartásának okát nem hárította el, vagy a teljesítésre megfelelő biztosítékot nem nyújtott.

(3) Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a teljesítés visszatartására jogosult, egyebekben a felelős őrzés szabályai irányadóak.

A szerződésen alapuló jogviszony megszüntetése

5:116. § [Az elállás és a felmondás joga]

(1) Ha a szerződésszegés jellege vagy súlyossága miatt a teljesítés elfogadása a féltől többé nem várható el, a törvényben meghatározott eseteken kívül is jogosult a szerződéstől elállni, illetve a szerződést felmondani.

(2) Ha bármelyik szolgáltatás természetbeni visszatérítésére nincs mód, a fél - a törvényben biztosított elállási joga helyett - a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja, és az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését kérheti.

(3) A sérelmet szenvedett fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a másik fél felelős. Ha pedig a fél a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő maga a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, amennyiben bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a másik fél felelős.

Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért

5:117. § [Felelősség szerződésszegéssel okozott károkért]

Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést általa nem befolyásolható (ellenőrzési körén kívül eső), a szerződésszegéskor ésszerűen el nem hárítható, olyan körülmény okozta, amelyet a szerződéskötés idején nem látott és ésszerű elvárhatóság mellett nem is láthatott előre.

5:118. § [A kártérítés mértéke]

(1) Kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárt.

(2) A szerződésszegés következményeként a károsult vagyonában keletkezett egyéb károkat (következménykár) és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előrelátható volt.

(3) Szándékos vagy súlyosan gondatlan szerződésszegés esetében meg kell téríteni a károsultnak azt a kárát is, amelyet a szerződésszegő fél csak a szerződésszegés időpontjában láthatott előre.

5:119. § [A szolgáltatást helyettesítő ügylet]

(1) A jogosult jogszerű elállása esetén megfelelő határidőn belül és az adott piaci lehetőségek között elfogadható ellenérték mellett helyettesítő ügylet kötésére jogosult, egyben követelheti a szerződésben és a helyettesítő ügyletben kikötött ellenértékek közötti különbség, továbbá a helyettesítő ügylet megkötéséből fakadó költségek kártérítés címén való megtérítését.

(2) Helyettesítő ügylet hiányában is követelheti a jogosult a szerződési ár és az elállás idején irányadó piaci ár közötti különbség megtérítését, ha a szerződésben meghatározott szolgáltatásnak piaci ára van.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott esetekben a károsultnak nem kell bizonyítania, hogy a kár a szerződés megkötésének időpontjában előrelátható volt.

5:120. § [A károsulti közrehatás és kárenyhítési kötelezettség]

(1) Nem kell megtéríteni a szerződésszegéssel okozott kárt annyiban, amennyiben a károsult fél a kár bekövetkezésében közrehatott.

(2) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét sem, amely abból származott, hogy a károsult a kárenyhítési kötelezettségének felróható módon nem tett eleget.

5:121. § [A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak alkalmazása]

A kár megtérítésének mértékére, módjára egyebekben a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a kártérítés méltányosságból való mérséklésének nincs helye.

A közreműködőért való felelősség

5:122. § [A közreműködőért való felelősség]

(1) Aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához más személy közreműködését veszi igénybe, az igénybevett személy magatartásáért felelős.

(2) Közreműködőnek minősül az a személy, akit a fél már létrejött szerződés teljesítése érdekében vesz igénybe, továbbá az is, akinek a közreműködése - a szerződés létrejöttét megelőzően is - hozzájárult ahhoz, hogy a kötelezett valamely szerződésben vállalt szolgáltatását teljesítse, feltéve, hogy a kötelezettel közvetlen szerződéses jogviszonyban állott.

5:123. § [A kötelezett megtérítési igénye]

(1) Ha a kötelezett a jogosulttal szemben olyan szerződésszegésért áll helyt, amelyért a közreműködő felelős, az emiatt felmerült kárának megtérítését - felelőssége arányában - a vele szerződő közreműködőjétől követelheti.

(2) A kötelezett megtérítési igénye a jogosulttal szembeni helytállásától számított egy év alatt évül el.

(3) A kötelezett a közreműködővel szemben érvényesítheti a szerződésszegési igénynek a megtérítési igénnyel nem fedezett részét.

5:124. § [A jogosultat megillető választás joga]

Ha többen különböző jogviszony alapján egyidejűleg kötelesek helytállni ugyanazon szerződésszegéssel okozott kárért és felelősségük a jogosulttal szemben nem egyetemleges, a jogosult választhat, hogy a teljesítést melyiküktől követeli. A választás joga a jogosultat a bírósági kereset benyújtásáig illeti meg.

A részleges szerződésszegés

5:125. § [A részleges szerződésszegés]

Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén a szerződésszegés jogkövetkezményei csak erre a részre következnek be, kivéve, ha a szerződésszegés olyan súlyos, hogy a jogkövetkezmények részleges alkalmazása a jogosult lényeges érdekét sértené.

A közbenső és az előzetes szerződésszegés

5:126. § [A közbenső szerződésszegés]

(1) A fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse.

(2) Az egyik felet terhelő közbenső intézkedés elmulasztása kizárja, hogy a másik fél olyan kötelezettségére nézve kövessen el szerződésszegést, amely kötelezettségének teljesítését a közbenső intézkedés elmulasztása megakadályozza.

5:127. § [Az előzetes szerződésszegés]

Ha a teljesítési idő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a másik fél a szolgáltatását az esedékességkor szerződésszerűen teljesíteni nem tudja, a jogosult a szerződésszegésből eredő jogait a teljesítést megelőzően is gyakorolhatja.

A szerződésszegés jogkövetkezményeinek korlátozása

5:128. § [A szerződésszegés jogkövetkezményeinek korlátozása]

(1) A szándékosan, súlyos gondatlansággal vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá az életet, testi épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni vagy korlátozni.

(2) Fogyasztói szerződésben - az (1) bekezdésben foglaltakon kívül is - semmis a szerződésszegésért való felelősség kizárása vagy korlátozása, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti.

II. fejezet

A szerződésszegés egyes esetei

A kötelezett késedelme

5:129. § [A kötelezett késedelme]

A kötelezett késedelembe esik, ha a teljesítési idő eredménytelenül eltelt.

5:130. § [A kötelezett késedelmének jogkövetkezményei]

(1) A jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett a késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést, vagy, ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől.

(2) Nincs szükség az elálláshoz a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha

a) a szerződést - a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva - meghatározott teljesítési időben kellett volna teljesíteni; vagy

b) a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő póthatáridőt szabott, és az is eredménytelenül telt el.

(3) A jogosult kikötheti, hogy a póthatáridő eredménytelen eltelte esetén a szerződés külön elállás nélkül megszűnik.

(4) Ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett kárért felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna.

A jogosult átvételi késedelme

5:131. § [Az átvételi késedelem]

(1) A jogosult késedelembe esik, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el.

(2) Átvételi késedelem esetén - függetlenül attól, hogy a jogosult késedelmét kimentette-e - a kötelezett a dolog őrzésére a felelős őrzés szabályai szerint köteles, a kárveszély pedig a jogosultra száll át.

(3) A jogosult késedelme kizárja a kötelezett egyidejű késedelmét.

A fizetési késedelem külön szabályai

5:132. § [A késedelmi kamat]

(1) Pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a tartozás egyébként kamatmentes volt. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.

(2) Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig jogszabály vagy szerződés alapján kamat jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező késedelmi kamatot, de összességében legalább az (1) bekezdésben meghatározott kamatot köteles fizetni.

(3) A felek által túlzott mértékben megállapított késedelmi kamatot a bíróság a kötelezett kérelmére mérsékelheti.

(4) Semmis az a kikötés, amely szerint a késedelmi kamat a tőketartozás részévé válik és maga is kamatozik.

5:133. § [A késedelmi kamatot meghaladó kár]

Ha a kötelezett a késedelemért felelős, a jogosult követelheti a szerződésszegéssel okozott, a késedelmi kamatot meghaladó kárának megtérítését.

5:134. § [A késedelmi kamat mértéke vállalkozások között]

Olyan szerződés esetén, amelyben mindkét fél vállalkozás, a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt értéke. Jogszabály e rendelkezéstől érvényesen csak a jogosult javára térhet el.

5:135. § [A késedelmikamat-kikötés megtámadása és bíróság általi megváltoztatása]

(1) Olyan szerződés esetén, amelyben mindkét fél vállalkozás, a késedelmi kamat mértékét vagy esedékességét a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító szerződési feltételt a jogosult megtámadhatja.

(2) Olyan szerződés esetén, amelyben mindkét fél vállalkozás, az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, az (1) bekezdés szerinti szerződési feltételt a kis-és középvállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó köztestület, társadalmi szervezet (egyesület) és alapítvány is megtámadhatja a bíróság előtt. Ha a megtámadás megalapozott esetén a bíróság a szerződési feltétel érvénytelenségét - a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal - megállapítja. Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek.

(3) A kis- és középvállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó köztestület, társadalmi szervezet, egyesület, alapítvány kérheti továbbá az olyan, az (1) bekezdés szerinti általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. A bíróság a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása esetén eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.

(4) Az (2) és a (3) bekezdés szerinti eljárásban a bíróság az igény érvényesítőjének kérelmére elrendelheti, hogy a szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, vagy alkalmazásra ajánlója saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel érvénytelenségének, illetve tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket. Közzététel alatt érteni kell különösen az országos napilapban és az internet útján történő nyilvánosságra hozatalt.

(5) Olyan szerződés esetén, amelyben mindkét fél vállalkozás, a felek által túlzottan alacsony mértékben megállapított késedelmi kamatot, továbbá a késedelmi kamat kezdő időpontját a bíróság megváltoztathatja, kivéve ha a törvény rendelkezéseitől eltérő kikötéseket a szerződéskötéskor fennálló körülmények indokolták.

A szerződés teljesítésének lehetetlenné válása

5:136. § [A szerződés teljesítésének lehetetlenné válása]

(1) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, ha pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.

(2) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kártérítést követelhet.

(3) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a felek a lehetetlenné válásából eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik a másik féltől.

(4) A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős.

(5) Ha a lehetetlenné vált dologszolgáltatás esetén a dolog maradványa a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett mástól a dolog helyébe lépő értéket kapott vagy igényelhet, a jogosult ennek átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.

5:137. § [Vagylagos szolgáltatás lehetetlenné válása]

(1) Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik.

(2) Ha a lehetetlenülésért a választásra nem jogosult fél a felelős, a másik fél választhat a lehetséges szolgáltatás és a szolgáltatás lehetetlenné válásának következményei között.

A teljesítés megtagadása

5:138. § [A teljesítés megtagadása]

Ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a másik fél választhat a késedelem vagy a szolgáltatás lehetetlenné válása jogkövetkezményeinek alkalmazása között.

A jognyilatkozat megtételének elmulasztása

5:139. § [A jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlása]

Ha a fél a szerződésben jognyilatkozat tételére kötelezi magát, és ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja.

III. fejezet

A hibás teljesítés

5:140. § [A hibás teljesítés]

(1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott követelményeknek illetve tulajdonságoknak, kivéve, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett.

(2) Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség és azt a kötelezett vagy más olyan személy végezte, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza.

(3) Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e fejezet rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el.

5:141. § [Vélelem a hibás teljesítés mellett a fogyasztói szerződések esetében]

Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül - amennyiben a szerződés tárgya építmény, egy éven belül - a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

Kellékszavatosság

5:142. § [Kellékszavatosság]

A kötelezett a hibás teljesítésért kellékszavatossági kötelezettséggel tartozik.

5:143. § [Kellékszavatossági jogok]

(1) Hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint

a) kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek - a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva - aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott érdeksérelmet, vagy

b) az ellenszolgáltatás megfelelő mértékű csökkentését igényelheti, ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta vagy e kötelezettségének a (3) bekezdés szerinti feltételekkel nem tud eleget tenni, illetve, ha a hibás teljesítés miatt a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.

(2) A szerződés hibás teljesítése esetén a jogosult az ellenszolgáltatás megfelelő mértékű csökkentése helyett el is állhat a szerződéstől, illetve fel is mondhatja azt. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak, illetve felmondásnak nincs helye.

(3) A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságait és a jogosult által elvárható rendeltetését figyelembe véve - megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve kell elvégezni.

(4) Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, nem végzi el, vagy a jogosultnak a kötelezett általi kijavításhoz fűződő érdeke megszűnt, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.

5:144. § [Áttérés más kellékszavatossági jogra]

(1) A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott költséget köteles a kötelezettnek megfizetni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.

(2) A jogosult által választott szavatossági jog helyett a bíróság a kötelezettet más szavatossági jog teljesítésére kötelezheti, ha

a) a választott szavatossági jog teljesítése lehetetlen, vagy

b) az a kötelezettnek a másik szavatossági jog teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, a szavatossági jog teljesítésével és annak időigényességével a jogosultnak okozott érdeksérelmet.

(3) Nem kötelezhet a bíróság olyan szavatossági jog teljesítésére, amely ellen valamennyi fél tiltakozott.

5:145. § [A kellékszavatossági igény közlése]

(1) A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles azt kifogásolni, és szavatossági igényét a kötelezettel közölni.

(2) Fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt szavatossági igényt megfelelő időben közöltnek kell tekinteni.

(3) A közlés késedelméből eredő kárt a jogosult viseli.

5:146. § [A kellékszavatossági igény elévülése]

(1) A jogosult szavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított három év alatt - az állatra vonatkozó szavatossági idő hatvan nap elteltével - évül el.

(2) Ha a szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

(3) Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, a szavatossági igény a teljesítés időpontjától számított öt év alatt évül el.

(4) Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem tudja használni.

(5) A dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett részére a szavatossági igény elévülése újból kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kijavítás következményeként új hiba keletkezik.

5:147. § [Jogvesztő határidő a kellékszavatossági igény érvényesítésére]

(1) Ha jogszabály a dolog kötelező alkalmassági idejét meghatározza, és azt, vagy az abból hátralévő időt a jogosulttal a szerződés megkötésekor írásban közölték, a kötelező alkalmassági idő eltelte a kellékszavatossági igény tekintetében jogvesztéssel jár. Ha a dolog kötelező alkalmassági ideje két évnél rövidebb, fogyasztói szerződés esetén a jogvesztés a teljesítés időpontjától számított két év elteltével következik be.

(2) Ha jogszabály a dolog kötelező alkalmassági idejét nem határozta meg, a kellékszavatossági igény érvényesítésének jogvesztő határideje a teljesítés időpontjától számított tíz év.

(3) A szavatossági jogok az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként az elévülési határidő letelte után is érvényesíthetők.

5:148. § [Az érvényesített szavatossági igény terjedelme]

A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét a dolognak - a megjelölt hiba szempontjából - elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.

5:149. § [A szavatossági kötelezettség költségei, a kötelezett megtérítési és kártérítési igényének feltétele]

(1) A szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik.

(2) Ha a kötelezettet a minőség megvizsgálásának kötelezettsége terhelte, a hibás teljesítéssel összefüggő megtérítési és kártérítési igényt csak akkor érvényesíthet, ha e kötelezettségének eleget tett.

5:150. § [A kötelezett gazdagodási igénye]

Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye. Ha a dolog meghibásodásában a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása is közrehatott, a szavatossági kötelezettség teljesítésével felmerült költségeket közrehatása arányában a jogosult viselni köteles, feltéve, hogy a dolog karbantartására vonatkozó ismeretekkel rendelkeznie kellett.

5:151. § [Kárigény a szavatossági jog érvényesítése mellett]

Szavatossági jogainak érvényesítésén túl a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint.

Termékszavatosság

5:152. § [A termékszavatosság fogalma, érvényesítésének feltételei]

(1) Az üzletszerűen forgalomba hozott ingó dolog (termék) hibája esetén a termék mindenkori fogyasztó tulajdonosa követelheti, hogy a gyártó a termék hibáját javítsa ki, vagy - ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges - a terméket cserélje ki.

(2) A gyártó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a terméket nem hozta forgalomba, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta,

b) a termék hibájának oka az általa történt forgalomba hozatal időpontja után keletkezett,

c) a termék forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy

d) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.

(3) A jogosult a termékszavatossági igényét hároméves elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az elévülési határidő akkor kezdődik, amikor a jogosult tudomást szerzett vagy az adott helyzetben elvárható gondosság mellett tudomást szerezhetett volna a termék hibájáról és ezzel összefüggésben a hiba okáról, a kár bekövetkeztéről, valamint a gyártó (importáló) személyéről. A termékszavatossági igény érvényesítésének jogvesztő határideje a termék forgalomba hozatalától számított öt év.

(4) Importtermék esetén a gyártóra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az importálóra.

(5) Termékszavatossági igény - külön törvény rendelkezései szerint - a csoportos perlésre irányadó szabályokat alkalmazva is érvényesíthető.

A jótállás

5:153. § [A jótállás fogalma]

(1) Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért jótállást vállal, a jótállás időtartama alatt a helytállás alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.

(2) A jótállás a jogosultnak a törvényből eredő szavatossági jogait nem érinti.

(3) Jogszabály a jótállás vállalását kötelezővé teheti.

5:154. § [A jótállás tartalma és formája]

(1) A jótállás a kötelezettet a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó kereskedelmi kommunikációban foglalt jótállási feltételek szerint terheli.

(2) Fogyasztói szerződés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti.

(3) A jótállás kötelezettjének gondoskodnia kell a jótállási nyilatkozat írásbeli vagy a nyilatkozat más módon való maradandó rögzítéséről és annak a fogyasztó rendelkezésére bocsátásáról.

(4) Nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét, ha a jótállási nyilatkozat nem tesz eleget a (2)-(3) bekezdésekben foglalt követelményeknek.

5:155. § [A jótállásból eredő jogok érvényesítése]

(1) A jótállásból eredő jogokat a dolog átruházása esetén az új tulajdonos - törvényi engedményesként - érvényesítheti a jótállást vállaló kötelezettel szemben. A jótállásból eredő kötelezettségeket a jótállást vállalóval kötött megállapodás alapján a jótállási nyilatkozatban megjelölt más személy is teljesítheti.

(2) A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles azt kifogásolni, és jótállási igényét a kötelezettel közölni. A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.

(3) A jótállási időn belül nem kifogásolt hibákra a jótállási igény a jótállási idő elteltével megszűnik. A jótállási időn belül kifogásolt hibákra a jótállási igény az általános szabályok szerint évül el.

(4) A jótállási jogok gyakorlására egyebekben a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A hibás teljesítés különös szabályai

5:156. § [A hibás teljesítés szabályai eredmény létrehozására irányuló szerződéseknél]

(1) Ha a kötelezett valamely dolog létrehozására vállal kötelezettséget, a hibás teljesítésre vonatkozó általános szabályokat megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy

a) a kicserélésen a szerződés szerinti eredmény részben vagy egészben történő újbóli teljesítését kell érteni,

b) a kijavítás vagy a szolgáltatás részben vagy egészben való újbóli teljesítése - a jogosult szerződésszerű teljesítéshez fűződő érdekei figyelembevételével - a mű létrehozásának az eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is megvalósulhat; az ebből eredő többletköltségek a kötelezettet terhelik.

(2) A kötelezett mentesül a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól, ha a hiba a jogosult által adott

a) anyag alkalmatlanságára vagy hibájára,

b) adat hiányosságára vagy hibájára, vagy

c) utasítás célszerűtlenségére vagy szakszerűtlenségére

vezethető vissza, és e körülményekre a kötelezett a jogosultat megfelelően figyelmeztette.

(3) A figyelmeztetés ellenére sem mentesül a kötelezett, ha az eredmény előállítása jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezet.

5:157. § [A hibás teljesítés szabályai használatra irányuló szerződéseknél]

Ha a jogosult más tulajdonában lévő dolog időleges használatára vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a szerződés teljes tartama alatt a hibás teljesítés általános szabályainak megfelelő alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy tulajdona a szerződésszerű használatra vagy hasznosításra alkalmas.

A jogszavatosság

5:158. § [Jogszavatosság a jogszerzés akadálya miatt]

(1) Ha tulajdonjog, más jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetében a jog megszerzését vagy a követelés érvényesítését harmadik személy joga akadályozza, a jogosult elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint.

(2) Ha a kötelezett jóhiszemű volt, csak a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megfizetni.

(3) Jogszavatossági jogainak gyakorlása előtt a jogosult köteles a kötelezettet megfelelő határidő tűzésével felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot.

5:159. § [Jogszavatosság a jogszerzés korlátozott volta miatt]

(1) Ha tulajdonjog, más jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetében a jog gyakorlását vagy a követelés érvényesítését harmadik személy joga korlátozza vagy értékét csökkenti, a jogosult megfelelő határidő tűzésével tehermentesítést követelhet.

(2) A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult a tehermentesítést a kötelezett költségére elvégezheti.

(3) Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a jogosult a szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében az ellenérték megfelelő csökkentését követelheti. Ezek a jogok a jogosultat akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a jogosult nem kívánja a dolog tehermentesítését.

(4) Nem illetik meg ezek a jogok a jogosultat, ha a szerződés megkötésekor tudta vagy tudnia kellett, hogy a dolgon korlátozástól mentes jogot vagy követelést nem szerezhet, kivéve, ha a kötelezett a jog vagy követelés korlátozásmentességéért kifejezetten felelősséget vállalt.

5:160. § [Jogszavatosság használati és hasznosítási szerződéseknél]

Ha a jogosult más tulajdonában lévő dolog vagy jog időleges használatára vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a szerződés teljes tartama alatt a jogszavatosság szabályainak megfelelő alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy a dolog vagy jog szerződésszerű használatát vagy hasznosítását harmadik személy joga nem akadályozza és nem korlátozza.

6. cím

A szerződés megerősítése és módosítása

I. fejezet

A szerződés megerősítése

A foglaló

5:161. § [A foglaló]

(1) Ha a fél a kötelezettségvállalás megerősítéseként meghatározott pénzösszeget ad át vagy utal át a másik félnek, ezt csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből egyértelműen kitűnik.

(2) Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani. Ha pedig a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.

(3) Ha a szerződésen alapuló jogviszony a fél kötelemszerű teljesítésének elmaradása miatt megszüntetésre kerül, a szerződés teljesítésének meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni.

(4) A foglaló elvesztése, vagy kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít. A kötbérbe és a kártérítésbe a foglaló összege beszámít.

A kötbér

5:162. § [A kötbér]

(1) A kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít. Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni.

(2) Kötbér után kamat kikötése semmis, az esedékessé vált kötbér után azonban a kötelezett késedelmi kamatot köteles fizetni.

(3) Ha a kötbér kikötése pénzkövetelésre vonatkozó szerződés megerősítéséül szolgál, a kötbér meghatározására a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.

5:163. § [A kötbér és az egyéb szerződésszegési igények viszonya]

(1) A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését és a nem szerződésszerű teljesítés esetére kikötött kötbér követelését kizárja. A késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól.

(2) A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha kára nem merült fel.

(3) A jogosult a kötbér mellett érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait.

(4) A jogosult a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti akkor is, ha kötbérigényét nem érvényesítette.

A jogvesztés kikötése

5:164. § [Jogvesztés kikötése szerződésszegés esetére]

A felek megállapodhatnak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján egyébként megilletné. Jogvesztést csak írásban lehet érvényesen kikötni.

Bírósági mérséklés

5:165. § [A szerződés megerősítéséből eredő joghátrány bíróság általi mérséklése]

A bíróság a szerződés megerősítéséből eredő joghátrányt a kötelezett kérelmére kivételesen mérsékelheti, ha az a szerződésszegéssel okozott érdeksérelemhez képest túlzott.

II. fejezet

A szerződés módosítása

5:166. § [A felek szerződésmódosítása]

(1) A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét. A szerződés módosítása harmadik személynek a módosítást megelőzően megszerzett jogait - a harmadik személy beleegyezése hiányában - nem érinti.

(2) A megváltoztatott szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad. A kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a zálogkötelezett és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat terhesebbé.

(3) A szerződés módosítására a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(4) A szerződés tartalmát valamelyik fél egyoldalúan akkor módosíthatja, ha ezt a szerződésben előzetesen közösen kikötötték vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja.

5:167. § [A bírósági szerződésmódosítás]

(1) A fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban, a szerződés megkötését követően bekövetkezett körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, feltéve, hogy

a) a körülmények megváltozásának lehetőségével a szerződés megkötésének időpontjában nem lehetett számolni,

b) azt nem a fél maga idézte elő, és

c) a körülmények változása nem tartozik a fél rendes üzleti kockázatának körébe.

(2) A bíróság a szerződést az általa meghatározott időponttól, legkorábban a szerződésmódosításra irányuló igény bíróság előtti érvényesítésének időpontjától kezdődően úgy módosíthatja, hogy a körülmények megváltozása miatt egyik fél lényeges jogi érdeke se sérüljön.

7. cím

Az engedményezés és a tartozásátvállalás

I. fejezet

Az engedményezés

5:168. § [Az engedményezés fogalma]

(1) A jogosult (engedményező) a kötelezettel szemben fennálló, jövőbeli vagy feltételesen keletkező követelését szerződéssel másra (engedményes) átruházhatja. A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés csak írásban érvényes.

(2) Az engedményezés tárgya lehet egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes követelés. Nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött követeléseket, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja.

(3) Ha a követelés osztható, a jogosult a követelés meghatározott részének engedményezésére is jogosult.

(4) A követelés engedményezésének szerződés keretében történő kizárása vagy korlátozása - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - semmis.

(5) Az engedményezett követeléseket a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb módon úgy kell meghatározni, hogy azok az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén pedig legkésőbb a követelés létrejöttekor azonosíthatók legyenek.

5:169. § [Az engedményezésről szóló értesítés]

(1) A kötelezett az engedményezésről történő értesítésig az engedményezőnek köteles teljesíteni. Ha a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az új jogosultnak teljesíthet. Az értesítés érvényességének feltétele annak írásba foglalása.

(2) A nem az engedményezőtől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ha az értesítés nem az engedményezőtől származik, a kötelezett csak saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett.

(3) Ha a kötelezettet az engedményező értesíti az engedményezésről vagy a mástól származó értesítés esetén az engedményező igazolja az engedményezés megtörténtét (érvényes értesítés), a kötelezett értesítése után a kötelezett és az engedményező szerződésének módosítása nem érinti az engedményesnek a kötelezettel szemben fennálló jogait.

(4) A Magyar Állammal szembeni követelések engedményezése esetén a Magyar Állam nevében eljáró személyt az engedményezésről értesíteni kell.

5:170. § [Az engedményezés joghatásai]

(1) Az engedményezéssel az engedményes az engedményező helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító, járulékos mellékkötelezettségekből eredő jogok is.

(2) A kötelezettnek az engedményezésről való érvényes értesítése az elévülést megszakítja.

(3) A kötelezett az engedményessel szemben - ha erről a jogáról nem mondott le - érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az érvényes értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.

5:171. § [Többszöri és utólagos engedményezés]

(1) Ha a kötelezett azonos engedményezőtől származó azonos követelés több engedményezéséről kap érvényes értesítést (többszöri engedményezés), kötelezettsége alól akkor mentesül, ha az elsőként kapott értesítésnek megfelelően teljesít.

(2) Ha a kötelezettet az engedményes engedményese is értesíti (utólagos engedményezés), a kötelezett kötelezettsége alól akkor mentesül, ha az utolsó érvényes értesítésben foglaltaknak megfelelően teljesít.

5:172. § [Az engedményező felelőssége]

Ellenérték fejében történő engedményezés esetén az engedményező készfizető kezesként felel az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért, kivéve, ha a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre.

5:173. § [Jogok átruházása]

Az engedményezésre vonatkozó szabályok - törvény eltérő rendelkezése hiányában - megfelelően alkalmazandóak a jogok átruházására is.

5:174. § [Engedményezés jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]

(1) Ha a követelés jogszabály vagy hatóság határozata folytán száll át másra, arra az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) Egyebekben az ellenérték fejében való engedményezésre az adásvétel, az ingyenes engedményezésre az ajándékozás szabályait kell alkalmazni.

II. fejezet

A tartozásátvállalás

5:175. § [A tartozásátvállalás]

(1) Ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (átvállaló) abban, hogy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. Tartozásátvállalásról érvényesen csak írásban lehet rendelkezni.

(2) A tartozás átvállalásra sor kerülhet ellenérték fejében, vagy ingyenesen, az ajándékozás szabályainak megfelelő alkalmazásával.

(3) Az átvállalót mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették.

(4) A tartozásátvállalással a követelést biztosító mellékötelezettségek megszűnnek. Fennmarad a követelést biztosító mellékkötelezettség, ha a mellékkötelezettség kötelezettje így rendelkezik.

(5) A jogosult a tartozásátvállaláshoz szükséges jognyilatkozatát előzetesen is megteheti. Ebben az esetben a tartozásátvállalás a jogosult értesítésével válik hatályossá. A jogosult jognyilatkozata megtételekor lemondhat a visszavonás jogáról. Lemondás hiányában a jognyilatkozat visszavonható.

5:176. § [A teljesítésátvállalás és a tartozáselvállalás]

(1) Ha harmadik személy megállapodik a kötelezettel a kötelezett tartozásának átvállalásáról (teljesítésátvállalás), a harmadik személy köteles lesz a kötelezett tartozását teljesíteni vagy a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az lejáratkor teljesíthessen. A jogosult nem követelheti a tartozást a harmadik személytől.

(2) Ha a felek a megállapodásról a jogosultat értesítik (tartozáselvállalás), kötelezetti egyetemlegesség jön létre. Tartozáselvállalás esetén az egyetemleges kötelezettet mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozás elvállalója nem jogosult beszámítani a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló egyéb követelését.

5:177. § [Tartozásátvállalás jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]

Ha a tartozás jogszabály vagy hatóság határozata folytán száll át másra, eltérő rendelkezése hiányában a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

III. fejezet

Szerződésátruházás

5:178. § [A szerződésátruházás joghatásai]

(1) A szerződéses jogviszonyból kilépő, a jogviszonyban bent maradó és az abba belépő fél megállapodhatnak a kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződéses jogviszonyba belépő félre történő átruházásáról.

(2) A szerződés átruházásának eredményeként a jogviszonyból kilépő fél és az abban bent maradó fél közötti szerződés megszűnik. Az új szerződés a régi szerződéssel azonos tartalommal, annak megszűnésének időpontjában a jogviszonyba belépő fél és a jogviszonyban bent maradó fél között jön létre.

(3) A szerződéses jogviszonyba belépő felet megilletik mindazon jogok és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a jogviszonyból kilépő felet a bent maradó féllel szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A jogviszonyba belépő fél nem jogosult beszámítani a jogviszonyból kilépő félnek a bent maradó féllel szemben fennálló egyéb követelését. A szerződéses jogviszonyban bent maradó fél nem jogosult beszámítani a kilépő féllel szemben fennálló egyéb követelését.

(4) A szerződésátruházás az elévülést megszakítja.

5:179. § [Előzetes hozzájárulás a szerződésátruházáshoz]

(1) A szerződéses jogviszonyban bent maradó fél a szerződésátruházáshoz a hozzájárulását előzetesen is megadhatja.

(2) Előzetes hozzájárulás esetében a szerződésátruházás a jogviszonyban bent maradó fél értesítésével válik hatályossá. Az előzetes hozzájáruló nyilatkozat megtételekor a fél fenntarthatja a jogot a hozzájárulás értesítést megelőző visszavonására; ellenkező esetben a hozzájárulás nem vonható vissza.

5:180. § [Az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazása]

A szerződésátruházásra egyebekben a követelések tekintetében az engedményezés, a tartozások tekintetében pedig a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

5:181. § [Szerződésátruházás jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]

Ha valakinek szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, eltérő rendelkezés hiányában a szerződésátruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

8. cím

A szerződés megszűnése teljesítés nélkül

5:182. § [A szerződés megszüntetése megállapodással]

(1) A felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy - ha a teljesített szolgáltatások természetben visszatéríthetők - felbonthatják. A szerződés megszüntetése vagy felbontása a szerződésből eredő kötelmeket megszünteti.

(2) A szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, ha pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.

(3) A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.

5:183. § [A szerződés megszüntetése egyoldalú nyilatkozattal]

(1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra vagy felmondásra jogosult, a másik félhez intézett nyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést. A szerződés felmondása esetén a szerződés megszüntetésének, elállás esetén a szerződés felbontásának a szabályait kell alkalmazni azzal, hogy elállásra a fél csak akkor jogosult, ha az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja.

(2) Az elállás jogát a felek meghatározott pénzösszeg (bánatpénz) fizetése ellenében is kiköthetik. A bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét a kötelezett kérelmére mérsékelheti.

(3) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja. A felmondási jog kizárása semmis.

Harmadik rész

Egyes szerződések

1. cím

A tulajdonátruházó szerződések

I. fejezet

Az adásvételi szerződés általános szabályai

5:184. § [Az adásvétel fogalma]

(1) Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonjogát a vevőre átruházni, a jogot és a követelést a vevőre engedményezni, a vevő köteles a vételárat megfizetni, a dolgot átvenni, illetve az engedményezést elfogadni. Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is.

(2) Adásvétel tárgya lehet minden forgalomképes dolog, jog és követelés.

(3) Ingatlan adásvétele csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

5:185. § [A vételár meghatározása]

(1) Ha a felek vételárként a piaci ár alkalmazását kötötték ki - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a teljesítési helynek megfelelő piacon, a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni.

(2) A súly szerint megállapított vételárat a tiszta súly alapján kell kiszámítani.

5:186. § [Az eladó tájékoztatási kötelezettsége]

(1) Az eladó köteles a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos körülményekről, különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekről tájékoztatni. Köteles továbbá az ilyen körülményekre, jogokra és terhekre vonatkozó okiratokat a vevőnek átadni.

(2) A vevő nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból megismerhetett volna.

5:187. § [Az adásvétel költségei]

Az eladó viseli a birtokátruházással és a ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket. Az átvételnek és a tulajdonváltozás ingatlannyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik.

5:188. § [A tulajdonjog-fenntartás kikötése]

(1) A szerződő felek az adásvételi szerződés megkötésekor írásban megállapodhatnak abban, hogy az eladó a tulajdonjogot legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja.

(2) A vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg.

(3) A tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején az ingatlan-nyilvántartásba az eladó ingatlanára a jogszabályon alapuló jogok és tények - a vevő egyidejű értesítése mellett - be-, illetve feljegyezhetők.

5:189. § [Hasznok szedése és veszélyviselés ingatlan esetén]

Ha az adásvétel tárgyát képező ingatlan birtokának a vevőre történő átruházása a vevő tulajdonjogának a ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt megtörténik, a vevő a birtokátruházás napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.

II. fejezet

Az adásvétel különös nemei

5:190. § [Az elővásárlási jog meghatározása]

(1) Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt megelőzve jogosult a dolog megvételére.

(2) Ha a tulajdonos egymást követően több személynek enged ugyanarra a dologra elővásárlási jogot, a jogosultak az elővásárlási jogok keletkezésének sorrendjében gyakorolhatják elővásárlási jogukat.

(3) Ha jogszabály az elővásárlási jog átruházását nem zárja ki, a jogosult az elővásárlási jogot a tulajdonos hozzájárulásával ruházhatja át. Az elővásárlási jog - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az örökösökre nem száll át.

(4) Ha az ingatlanra szerződéssel létesített elővásárlási jogot a ingatlannyilvántartásba, továbbá, ha a közhiteles nyilvántartásban nyilvántartott ingóságra szerződéssel létesített elővásárlási jogot a közhiteles nyilvántartásba bejegyzik, az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ilyen dolgon valamely jogot szerez.

(5) Az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazni kell. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a szerződéses elővásárlási jogot megelőzi.

5:191. § [A vételi ajánlat közlése az elővásárlásra jogosulttal]

(1) Ha a tulajdonos harmadik személytől olyan vételi ajánlatot kap, amelyet el kíván fogadni, a szerződés megkötése előtt teljes terjedelemben köteles az ajánlatot az elővásárlásra jogosulttal közölni. Nem terheli a kötelezettség a tulajdonost - a jogosult első, bizonyítottan megkísérelt értesítését követően -, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.

(2) Az ajánlat közlése a tulajdonos mint eladó által tett ajánlatnak minősül. A tulajdonos az ajánlati kötöttség időtartamát meghatározhatja, de ez az időtartam nem lehet rövidebb harminc napnál.

(3) Ha a jogosult az ajánlati kötöttség ideje alatt nem tesz elfogadó nyilatkozatot, a tulajdonos a dolgot az ajánlatot tevő harmadik személy ajánlatának megfelelően vagy annál az eladóra nézve kedvezőbb feltételek mellett eladhatja.

(4) Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlatot elfogadja, a szerződés közöttük jön létre.

(5) Ha ugyanazon dologra nézve több személyt azonos rangsorban illet meg elővásárlási jog, és közülük többen tesznek elfogadó nyilatkozatot, az adásvételi szerződés - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a tulajdonos által meghatározott elfogadó nyilatkozatot tett jogosulttal jön létre.

5:192. § [Az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalansága]

(1) Ha a tulajdonos az elővásárlási jogból eredő kötelezettségei megszegésével köt szerződést, az így megkötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben hatálytalan.

(2) A jogosult a hatálytalanságból eredő igényeit - a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított egy éven belül, de legfeljebb a szerződéskötéstől számított hároméves jogvesztő határidőn belül - azzal a feltétellel gyakorolhatja, hogy ezzel egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tesz és az elfogadott ajánlatnak megfelelő teljesítést felajánlja.

5:193. § [Az első ajánlat joga]

(1) A tulajdonos írásban kötelezettséget vállalhat arra, hogy amennyiben a tulajdonát a jövőben el kívánja adni, úgy először a jogosult számára tesz vagy először tőle kér ajánlatot.

(2) A jogosult az ajánlat megtételét követő harminc napon belül nyilatkozhat annak elfogadásáról vagy ezen időszak alatt teheti meg ajánlatát. A határidő eredménytelen elteltét követően a tulajdonos szabadul ajánlati kötöttségétől, és tulajdonával szabadon rendelkezik azzal, hogy tulajdonát a jogosult ajánlatánál az eladóra nézve kedvezőbb feltételek mellett eladhatja.

(3) Egyebekben az első ajánlat jogára az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni.

5:194. § [A visszavásárlási jog]

(1) Ha az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felek írásban megállapodnak abban, hogy a vevő határozott időre szóló visszavásárlási jogot enged, az eladó a vevőhöz intézett nyilatkozatával volt tulajdonát visszavásárolhatja.

(2) Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztóval szemben gyakorolható visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

(3) A visszavásárlási árat a felek a visszavásárlási jog létesítéséről szóló megállapodásukban határozzák meg. A visszavásárlási ár úgy is meghatározható, hogy az a dolognak a visszavásárlási jog gyakorlásakori forgalmi értékével azonos.

(4) A visszavásárlási jog kötelezettje köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a visszavásárlási jog gyakorlását meghiúsítaná vagy korlátozná.

(5) Megszűnik a visszavásárlási jog, ha a dolog az eredeti vevőnek fel nem róható okból megsemmisül.

(6) Egyebekben a visszavásárlási jogra az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni.

5:195. § [A vételi és az eladási jog]

(1) Ha a tulajdonos másnak határozott időre szóló vételi jogot enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja.

(2) Ha valaki a dolog tulajdonosának határozott időre szóló eladási jogot enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal eladhatja az eladási jog kötelezettjének.

(3) Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztóval szemben gyakorolható vételi és eladási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

(4) A vételi és eladási jogra vonatkozó megállapodást - legalább a dolog, a vételár és a jog gyakorlása időtartamának megjelölésével -, ha törvény eltérően nem rendelkezik, írásba kell foglalni.

(5) Egyebekben a vételi és eladási jogra a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni.

5:196. § [A részletvétel]

(1) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, de a dolog birtokát a vételár teljes kiegyenlítése előtt a vevőre átruházzák (részletvétel), az eladó - választása szerint - az elállás vagy a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát gyakorolhatja akkor, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Ezzel a jogával az eladó a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetében csak akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett.

(2) Ha az eladó a szerződéstől elállt, a vevő köteles használati díjat fizetni, továbbá meg kell térítenie azt a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést meghaladja.

5:197. § [A megtekintésre vétel]

(1) Ha a vevő az adásvételi szerződést a szerződés tárgyát képező dolog megtekintése nélkül köti meg, de a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a dolog megtekintése után nyilatkozhat a szerződés hatályba lépéséről (megtekintésre vétel), akkor az eladó köteles lehetővé tenni a dolog megtekintését, s a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő a nyilatkozatát nem köteles indokolni.

(2) Ha az eladó lehetővé tette a dolog megtekintését, megfelelő határidőt szabhat a vevő nyilatkozatának megtételére. Ha a vevő a szerződésben kikötött vagy az eladó által a nyilatkozattételre kitűzött határidőt elmulasztja, a szerződés nem lép hatályba.

(3) Az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amelyeket a vevő a megtekintéskor felismert vagy fel kellett volna ismernie. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a vevő a dolgot megtekintett állapotban vásárolta meg.

5:198. § [A próbára vétel]

(1) Ha a felek az adásvételi szerződésben kikötik, hogy az adásvétel tárgyát képező dolog kipróbálása alapján a vevő meghatározott időn belül nyilatkozhat a szerződés hatályáról (próbára vétel), a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő e nyilatkozatát nem köteles indokolni.

(2) Ha a vevő a nyilatkozattételre a szerződésben megszabott, ilyennek hiányában pedig a dolog kipróbálására általában szükséges vagy az eladó által megszabott megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik, a szerződés hatályban marad.

(3) Az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amelyeket a vevő a kipróbálás ideje alatt felismert vagy fel kellett volna ismernie.

5:199. § [A minta szerinti vétel]

(1) Minta szerinti vétel esetében az eladó a szerződés tárgyát képező dolog fizikai tulajdonságait magában hordozó mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni.

(2) Az eladó a dolog fel nem ismerhető hibájáért akkor is szavatossággal tartozik, ha e hiba a mintában is megvolt.

(3) Ha a vevő a mintát nem mutatja fel, őt terheli annak bizonyítása, hogy a minta milyen tulajdonságokkal rendelkezett.

III. fejezet

Az adásvételi szerződés altípusai

5:200. § [A szállítási szerződés]

(1) Ha az eladó fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására vállal kötelezettséget, és a felek rögzítik annak a mennyiségi eltérésnek a mértékét, amennyivel az eladó a szerződésben kikötött mennyiségnél többet vagy kevesebbet szolgáltathat, a vevő a ténylegesen szolgáltatott mennyiségnek megfelelő vételárat köteles megfizetni.

(2) Ha az eladó a mennyiségi eltérés által lehetővé tett legkisebb mennyiségnél kisebb mennyiséget szolgáltat, a szerződésszegése következményeit a szerződésben kikötött mennyiség figyelembevételével kell alkalmazni.

(3) Ha az eladó fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására vállal kötelezettséget, a vevő az eladó teljesítésének felajánlásáig indokolás nélkül elállhat a szerződéstől, ha pedig az eladó a szerződést részletekben köteles teljesíteni, s a szolgáltatás egy részének teljesítését már felajánlotta, akkor a vevő a teljesítésre még fel nem ajánlott szolgáltatásokra vonatkozóan a szerződést felmondhatja. Az elállási vagy felmondási jog gyakorlásával az eladónak okozott kárért a vevő kártalanítási kötelezettséggel tartozik. Törvény az elállási és a felmondási jog gyakorlásának lehetőségét kizárhatja.

5:201. § [A mezőgazdasági adásvételi szerződés]

(1) Ha az eladó az adásvételi szerződésben maga termelte mezőgazdasági termény, termék vagy saját nevelésű, illetve hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal kötelezettséget, jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződést az eladó jogosult a kikötött teljesítési idő előtt is teljesíteni, feltéve, hogy a vevőt a teljesítés megkezdéséről az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíti.

5:202. § [A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági termény, termék, szolgáltatására kötött adásvételi szerződés]

Ha az eladó az adásvételi szerződésben maga termelte mezőgazdasági termény, termék vagy saját nevelésű, illetve hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal kötelezettséget, és a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, továbbá ehhez kapcsolódó tájékoztatás ad az eladónak, akkor az eladó köteles ezt a szolgáltatást a tájékoztatásnak megfelelően igénybe venni. Az eladó a vevő teljesítést elősegítő szolgáltatásainak szerződés szerinti ellenértékét akkor is köteles megfizetni, s a vevő által folyósított termelési előlegnek a vételárral nem fedezett részét akkor is köteles visszafizetni, ha erre a termelés eredménye nem biztosít fedezetet.

IV. fejezet

A csereszerződés

5:203. § [A csereszerződés]

Ha a szerződő felek tulajdonuk kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatását és vevő a másik fél szolgáltatását illetően.

V. fejezet

Az ajándékozási szerződés

5:204. § [Az ajándékozási szerződés fogalma]

(1) Ajándékozási szerződés alapján az ajándékozó köteles a dolog tulajdonjogát a megajándékozottra ingyenesen átruházni, a jogot és a követelést a megajándékozottra engedményezni, a megajándékozott pedig köteles a dolgot átvenni, illetve az engedményezést elfogadni. Ha az ajándékozási szerződés tárgya ingatlan, az ajándékozó a tulajdonjog átruházásán felül köteles az ajándék birtokának átruházására is.

(2) Ajándékozás tárgya lehet minden forgalomképes dolog, jog és követelés.

(3) Ingatlan ajándékozása csak akkor érvényes, ha azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

5:205. § [Az ajándékozási szerződés teljesítésének megtagadása]

Az ajándékozási szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle többé el nem várható. Ilyen változás lehet különösen a megajándékozotthoz való viszonyának lényeges megváltozása vagy saját körülményeinek olyan hátrányos módosulása, mely révén a teljesítés - egyéb kötelezettségeire is tekintettel - veszélyeztetné saját megélhetését, avagy azon személyek eltartását, akiknek tartására törvény erejénél fogva köteles.

5:206. § [Az ajándékozó felelőssége]

(1) Az ajándékozó a megajándékozott tulajdonszerzésének, továbbá az ajándék tárgyának lényeges fogyatékosságáért vagy az ajándékozás során abban beálló kárért csak akkor felel, ha a megajándékozott bizonyítja, hogy az ajándékozó szándékosan vagy súlyosan gondatlanul járt el; a felelősség a kárért akkor is terheli az ajándékozót, ha a megajándékozottat nem tájékoztatja az ajándék olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a megajándékozott nem ismer.

(2) Az ajándékozó a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felelős azért a kárért, amelyet az ajándékozással kapcsolatosan a megajándékozott egyéb vagyonában okoz.

5:207. § [Az ajándék visszakövetelése]

(1) A még meglevő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti, ha arra körülményeinek a szerződés teljesítését követő lényeges változása folytán, létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. A létfenntartás veszélyeztetésére alapított visszakövetelési igény érvényesítése esetén a megajándékozott mentesülhet az ajándék visszaadásának kötelezettsége alól abban az esetben, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.

(2) Ha a megajándékozott vagy vele együtt élő közeli hozzátartozója az ajándékozóval vagy közeli hozzátartozójával szemben durva hálátlanságot tanúsít, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket.

(3) Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket, ha az a megajándékozott által felismerhető feltevés, amelyet figyelembe véve az ajándékot adta utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

(4) Visszakövetelésnek nincs helye, ha az ajándékozót vezető feltevés meghiúsulása kizárólag az ajándékozó magatartására vezethető vissza, vagy ha az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetése időpontjában már nincs meg, továbbá, ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. Megbocsátásnak, vagy a visszakövetelésről történő lemondásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül, hosszabb időn keresztül nem követeli vissza.

(5) A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.

(6) Az ajándékozó örököse a saját nevében az ajándékot nem követelheti vissza, kivéve, ha az ajándékozás okát adó feltevés részben vagy egészben az ő javára szólt és visszakövetelési jogának gyakorlása a feltevés jellegére, valamint az ajándékozás körülményeire tekintettel a közfelfogás szerint indokolt.

2. cím

A vállalkozási típusú szerződések

I. fejezet

A vállalkozási szerződés általános szabálya

5:208. § [A vállalkozási szerződés]

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó meghatározott, munkával elérhető eredmény elérése érdekében tevékenység kifejtésére és az eredmény megvalósítására (mű létrehozására) vállal kötelezettséget. A megrendelő a szolgáltatás átvételére és a díj megfizetésére köteles.

5:209. § [A munkavégzés megszervezése]

(1) A munkavégzés tárgyi és személyi feltételeit a vállalkozó úgy köteles megszervezni, hogy biztosítsa a munka biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezését, építőipari kivitelezési tevékenység esetén a külön jogszabályban meghatározottak szerint.

(2) A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el.

(3) A szerződésben vállalt eredmény előállításához szükséges anyagot a vállalkozó köteles beszerezni. Ha a vállalkozó a saját anyag felhasználásával a megrendelő számára új dolgot állít elő, a dolog az átadással (birtokbaadással) a megrendelő tulajdonába kerül.

5:210. § [Az alvállalkozó igénybevétele]

A vállalkozó jogosult alvállalkozó igénybevételére. Alvállalkozó igénybevétele esetén a vállalkozó a közreműködőért való felelősség szabályai szerint felel a megrendelővel szemben. Az alvállalkozó igénybevételét jogszabály feltételhez kötheti.

5:211. § [A megrendelő utasításadási joga]

(1) A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére és nem teheti a teljesítést terhesebbé.

(2) Ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a vállalkozó a szerződéstől elállhat, vagy az utasítást a megrendelő kockázatára teljesítheti. Meg kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

(3) A feleknek az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérő megállapodása semmis.

5:212. § [A munkavégzés helye]

(1) Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles azt munkavégzésre alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani.

(2) A vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségének elmulasztása őt a munkavégzésben meggátolja. Ha megfelelő határidőn belül a megrendelő a munkavégzés helyét nem biztosítja, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és felmerült kárának megtérítését követelheti.

5:213. § [A megrendelő ellenőrzési joga]

(1) A megrendelő vagy megbízottja a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor ellenőrizheti. Ha a vállalkozó anyagot, szerkezetet, berendezést épít be (takar el), köteles a megrendelőt erről előzetesen megfelelő időben értesíteni és részére a szükséges tájékoztatást megadni, valamint az ellenőrzést lehetővé tenni. A beépített munkarészt a megrendelő utóbb csak akkor ellenőrizheti, ha az emiatt felmerülő költségeket a vállalkozónak megtéríti.

(2) Nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő vagy megbízottja az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el.

5:214. § [Az elállás és a felmondás joga]

(1) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a megrendelő a szerződéstől vagy annak egy részétől a munkák megkezdése előtt bármikor elállhat, ezt követően pedig a teljesítésig azt azonnali hatállyal, indokolás nélkül felmondhatja.

(2) A megrendelő elállása, illetve felmondása esetén köteles a vállalkozót kártalanítani. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.

5:215. § [A szolgáltatás átadás-átvétele]

(1) A vállalkozó a szerződésben meghatározott, általa létrehozott eredményt a szakmailag szokásos vagy a jogszabályban meghatározott műszaki átadás-átvételi eljárás keretében adja át.

(2) Az átadás-átvételi eljárás során a felek vizsgálatokkal, próbákkal és mérésekkel ellenőrzik, hogy a szerződésben foglaltak maradéktalanul megvalósultak-e, és a teljesítés megfelel-e a szakmai, valamint az irányadó jogszabályi követelményeknek.

(3) A vállalkozó köteles a megrendelőnek a szolgáltatott mű felhasználáshoz, használatához, üzemeltetéséhez és a karbantartáshoz szükséges tájékoztatást megadni, az ezzel kapcsolatos dokumentációt átadni.

5:216. § [A vállalkozói díj]

(1) A vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes. Ha a vállalkozó és a megrendelő a szerződésben a műszakilag körülhatárolt munkarészeknek (részteljesítéseknek) a szerződés teljesítése előtti átadás-átvételében (részelszámolásában) és annak díjában külön megállapodott, akkor a részteljesítések szerződésben rögzített módon és feltételekkel meghatározott díja az egyes, műszakilag körülhatárolt munkarészek átadás-átvételekor esedékes.

(2) A díj kellően meghatározott, ha a szerződés megjelöli a díj összegét, vagy ezt az összeget a szerződés alapján a teljesítéskor ki lehet számítani.

(3) A vállalkozói díjat a felek a szerződésben a költségvetésre utalás nélkül, egyösszegű átalánydíj formájában is meghatározhatják.

(4) A vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű és szakszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükségesek. Ha pedig a vállalkozó a szerződés kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújt a megrendelő részére, e szolgáltatással kapcsolatban a felek közötti jogviszonyra a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(5) A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek, valamint a szerződés alapján létrehozott művön. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.

5:217. § [A lehetetlenülés díjkövetkezményei]

(1) Ha a mű létrehozása vagy az eredmény teljesítése meghiúsul, és

a) a lehetetlenné válás oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó költségekben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna;

b) a lehetetlenülés oka mindkét fél érdekkörében merült fel, a vállalkozó az elvégzett munka és költségei fejében a díjnak - a meghiúsulásban való közrehatásához igazodó - arányos részére tarthat igényt.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetekben a megkezdett, de be nem fejezett, illetve az át nem adott mű a megrendelőt illeti.

(3) Egyéb esetben - akkor is, ha a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörén kívül merült fel - a vállalkozó nem tarthat igényt díjra , az át nem adott mű azonban őt illeti. A megrendelő követelheti, hogy a vállalkozó a megkezdett, de be nem fejezett művet -a díj arányos részének megtérítése fejében - részére adja át. Ha pedig a megkezdett, de be nem fejezett mű a megrendelő számára gazdagodása folytán hasznos eredménnyel jár, a díj arányos részének megtérítésére - a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint - köteles.

5:218. § [Kárveszélyviselés lehetetlenülés esetén]

(1) A megkezdett, valamint a befejezett, de át nem adott művel kapcsolatos kárveszély a teljesítés lehetetlenné válására vonatkozó szabályok szerint oszlik meg a megrendelő és a vállalkozó között.

(2) A vállalkozó az érdekkörén kívüli, előre nem látható, elháríthatatlan ok miatt elpusztult mű újbóli előállítására nem kötelezhető.

(3) A szerződés teljesítéséhez szükséges anyagokban és eszközökben esett kár viselésére az általános szabályokat kell alkalmazni.

II. fejezet

A vállalkozási szerződés altípusai

A tervezési szerződés

5:219. § [A tervezési szerződés]

(1) Tervezési szerződés alapján a tervező a megrendelő által igényelt tervezői munka elvégzésére és az elkészített dokumentáció átadására, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles.

(2) Az építészeti-műszaki tervezésre és az építőipari kivitelezési dokumentáció készítésére a külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak.

5:220. § [Az elévülés és a korszerűségi felülvizsgálat]

(1) A terv hibája miatt érvényesíthető jogok nem évülnek el addig, amíg a terv alapján kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése miatt jogok gyakorolhatók.

(2) A korszerűségi felülvizsgálatra jogszabály részletes szabályok alkalmazását írhatja elő.

5:221. § [A jogszavatosság]

A tervező jogszavatossággal tartozik azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, így különösen a terv egészére vagy részére vonatkozó jog, amely a terv felhasználását akadályozza vagy korlátozza.

A kivitelezési szerződés

5:222. § [A kivitelezési szerződés]

(1) Az építtető a vállalkozó kivitelezővel (alvállalkozói szerződés esetén a vállalkozó kivitelező az alvállalkozó kivitelezővel) a megvalósuló építőipari kivitelezési tevékenység vagy építési szerelési munka végzésére kivitelezési szerződést köt, melynek alapján a kivitelező eredmény létrehozására és átadására, a megrendelő pedig annak átvételére (birtokbavételére) és díj fizetésére köteles.

(2) A vállalkozót a teljesítése időpontjától a megrendelő tulajdonát képező, a szerződés szerinti munkák elvégzésére szolgáló ingatlanon a díjkövetelése erejéig, a megrendelőt pedig az általa fizetett részteljesítés esetén annak időpontjától vagy a vállalkozó késedelme esetén a késedelem kezdőnapjától, a vállalkozó ingatlanán követelése erejéig jelzálogjog illeti meg.

(3) A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából a megrendelő, illetve a vállalkozó tulajdonát képező ingatlannak kell tekinteni azt az ingatlant is, amelynek tulajdonosával való viszonyában a megrendelőnek, illetve a vállalkozónak vagy a megrendelőhöz, illetve a vállalkozóhoz való viszonyában a tulajdonosnak többségi befolyása áll fenn, vagy amelynek tulajdonosa, és a megrendelő, illetve a vállalkozó ugyanazon jogi személy többségi befolyása alatt áll.

(4) Az alvállalkozót teljesítése időpontjától követelése erejéig, a fővállalkozó (2)-(3) bekezdések szerinti vagyonára jelzálogjog illeti meg.

(5) A jelzálogjog akkor érvényesíthető, ha a teljesítésre alkalmas, ésszerű póthatáridő eredménytelenül telt el.

(6) Az (1)-(5) bekezdésekben foglaltaktól eltérő megállapodás semmis.

5:223. § [A többletmunka és a pótmunka]

(1) A többletmunka a szerződéskötés alapját képező dokumentációban kimutathatóan szereplő, a szerződéses árban figyelembe nem vett tétel, feltéve, hogy ez utóbbi munkák felmerülésével a vállalkozó a szerződés megkötésekor kellő gondosság mellett számolhatott.

(2) A pótmunka az utólag megrendelt, így különösen a tervmódosítás folytán felmerült munkatétel, továbbá az olyan, a tervben nem szereplő, műszakilag szükséges munka, amely nélkül a mű rendeltetésszerűen nem lenne használható, feltéve, hogy annak felmerülésével a vállalkozó a szerződés megkötésekor kellő gondosság mellett sem számolhatott. A pótmunka elrendelése nem teheti a kivitelező munkavégzését aránytalanul terhesebbé.

(3) Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, a kikötött díjon felül csak a pótmunkák ellenértéke számolható el.

5:224. § [A munkaterület; az építési napló; a megrendelő ellenőrzési joga]

(1) A munkaterületet a megrendelő kivitelezésre alkalmas állapotban köteles a kivitelező rendelkezésére bocsátani. Ennek hiányában a kivitelező az akadályoztatott munka megkezdését megtagadhatja. A felek megállapodhatnak abban is, hogy a munkaterületet a kivitelező - a megrendelő költségére - munkavégzésre alkalmassá teszi.

(2) A felek a kivitelezéssel kapcsolatos minden lényeges adatot, a szerződésszerű teljesítést érintő körülményt, a munkavégzésre vonatkozó utasítást a helyszínen vezetett naplóban kötelesek egymással közölni. Az építési napló időrendi sorrendben tartalmazza a munka menetére, megfelelőségére vonatkozó, valamint az elszámoláshoz szükséges adatokat. Jogszabály az építési napló vezetését és tartalmi követelményeit kötelezően előírhatja.

(3) A megrendelő a kivitelezést jogosult időközönként ellenőrizni. Ellenőrzési jogát műszaki ellenőr útján is gyakorolhatja.

5:225. § [Az átadás-átvételi eljárás]

(1) A megrendelő köteles a munkát a kivitelező értesítésében megjelölt időpontban, a kitűzött átadás-átvételi eljárás során megvizsgálni, és a felfedezett hiányokat, hibákat, az érvényesített kifogásokat jegyzőkönyvben rögzíteni.

(2) Ha a megrendelő egyes munkarészeket a teljesítés előtt ideiglenes jelleggel átvesz (előzetes átadás), ez a szolgáltatást nem teszi oszthatóvá, az átvett munkarészekkel kapcsolatos kárveszély azonban a megrendelőre száll át.

5:226. § [Az átadás joghatásai]

(1) Szerződésszerűen teljesít a kivitelező, ha a műszaki átadás-átvétel külön jogszabályban meghatározott előírásai szerint az építtető birtokába adja az építményt, építményrészt. Az ettől eltérő megállapodás - a (2) bekezdésben foglalt eseteken kívül - semmis.

(2) Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a tényleges birtokbavétel, illetve használatbavétel alapján állnak be.

(3) A használatbavételt követő egy év múlva a megrendelő a munka újbóli felülvizsgálatát tűzheti ki. Az utófelülvizsgálati eljárást a megrendelő készíti elő és meghívja arra a kivitelezőt.

5:227. § [A próbaüzem]

(1) A próbaüzem előtt meg kell győződni arról, hogy a berendezés és az alkalmazott technológia a működés közbeni üzemeltetésre alkalmas.

(2) A próbaüzem a felszerelt berendezés és az alkalmazott technológia felek által meghatározott ideig történő működtetése, amely alkalmas az esetleges hibák, hiányok kimutatására. A próbaüzem alatt jelentkező hibák, hiányok miatt - ha azokat a próbaüzem során megszüntetik - a hibás teljesítés következményei nem alkalmazhatók.

(3) Egyebekben a próbaüzemre az átadás-átvételi eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

5:228. § [A tervező és a kivitelező felelőssége a terv hibája miatt]

(1) Ha a terv alapján kivitelezett szolgáltatás a terv hibája vagy hiányossága miatt nem felel meg a kivitelezés átadásának időpontjában a törvényben, más jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, a megrendelő számára a tervező a hibás teljesítés miatt kijavítási terv szolgáltatására, a kivitelező pedig a javítási terv szerint a kijavítás elvégzésére köteles.

(2) A kijavítással felmerülő kárjellegű költségeket a tervező és a kivitelező egymás között közrehatásuk arányában kötelesek viselni, ha pedig a terv hibája nem volt felismerhető, az ezzel összefüggő javítási költségek a tervezőt terhelik.

(3) Ha a megrendelő a terv hibája miatt nem kijavítási igényt érvényesít, a kivitelező felelősségére a figyelmeztetési kötelezettség általános szabályait kell alkalmazni.

A mezőgazdasági vállalkozási szerződés

5:229. § [A mezőgazdasági vállalkozási szerződés]

(1) Mezőgazdasági vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó a megrendelő tulajdonában lévő állat (állatállomány) nevelésére, vagy valamely terménynek a megrendelő tulajdonában álló, meghatározott területen való megtermelésére köteles, díj ellenében.

(2) A vállalkozó az állatállomány, és a növényzet betegségével összefüggésben a szerződés lehetetlenülése miatt felelősséggel nem tartozik, ha bizonyítja, hogy a megbetegedés a tevékenységi körén kívüli elháríthatatlan okra volt visszavezethető. Ebben az esetben a vállalkozót arányos díj is megilleti.

A közszolgáltatási szerződés

5:230. § [A közszolgáltatási szerződés]

Közszolgáltatási szerződés alapján a szolgáltató - külön törvényben meghatározott feltételekkel - köteles meghatározott időponttól a megrendelő számára folyamatosan és biztonságosan szolgáltatást nyújtani, a megrendelő pedig időszakonként visszatérően díjat fizetni.

5:231. § [A szerződés megkötése, felmondása, a szolgáltatás korlátozása és szünetelése]

(1) Jogszabály előírhatja, hogy a szerződés a szolgáltatás igénybevételével létrejön.

(2) A szolgáltató a szerződés megkötését csak jogszabályban meghatározott esetekben tagadhatja meg, a szerződés tartalmát csak jogszabályban meghatározott feltételektől teheti függővé.

(3) A szolgáltató a megrendelővel szemben a teljesítést csak jogszabályban meghatározott esetekben szüneteltetheti, vagy korlátozhatja és a szerződést csak a jogszabályban előírt feltételek teljesülése esetén mondhatja fel.

Kutatási szerződés

5:232. § [A kutatási szerződés]

(1) Kutatási szerződés alapján a kutató meghatározott, kutatómunkával elérhető és a szellemi alkotásokra vonatkozó szabályok szerint jogi oltalomban részesíthető eredmény elérésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles.

(2) A felek megállapodhatnak abban, hogy a díj a kutatás eredménytelen befejezése esetén is jár. Ilyen szerződés esetében a kutatás végzésére és a kutató díj igényére a megbízás szabályait kell alkalmazni.

(3) A szerződés csak írásban érvényes.

5:233. § [A megrendelő jogai]

(1) A kutató a szerződéssel a kutatómunka alapján elkészített szellemi alkotáshoz fűződő vagyoni jogot átruházza a megrendelőre. Ha az adott szellemi alkotásra irányadó törvény alapján a vagyoni jog nem átruházható, a szerződéssel a megengedett legszélesebb terjedelmű felhasználási jog átruházása következik be.

(2) A kutatómunka alapján elkészített szellemi alkotás nyilvánosságra hozatalához a megrendelő előzetes hozzájárulása szükséges.

(3) A szerződéssel összefüggő üzleti titok jogosultja a megrendelő.

(4) A megrendelő a kutató szolgáltatását csak a szerződésben meghatározott célra használhatja fel.

5:234. § [Közreműködő a kutatási szerződés teljesítése során]

A kutató közreműködőt csak a megrendelő hozzájárulásával vehet igénybe. Nincs szükség a megrendelő hozzájárulására, ha a kutató olyan meghatározott eredmény elérésére vállalkozott, amelynek eléréséhez szükséges kutatás jellegével a közreműködő igénybevétele együtt jár.

5:235. § [A kutató jogszavatossága]

A kutató szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a kutatómunka alapján elkészített szellemi alkotáshoz fűződő, a megrendelőre átruházott vagyoni, vagy a megrendelőnek átengedett felhasználási jogok gyakorlását megakadályozza vagy korlátozza. A jogszavatosság kizárása vagy korlátozása semmis.

Az utazási szerződés

5:236. § [Az utazási szerződés megkötése]

(1) Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazási szolgáltatások megszervezésére és teljesítésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles.

(2) Az utazási szerződést - annak valamennyi kikötésével együtt - írásban kell megkötni. Semmis a szerződés olyan kikötése, amelyet nem foglaltak írásba.

5:237. § [A jogok és kötelezettségek átruházása]

(1) A megrendelő az utazás megkezdése előtt az utazási szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit átruházhatja olyan harmadik személyre, aki az utazási szerződésben foglalt feltételeknek megfelel.

(2) A jogok és kötelezettségek átruházását megelőzően keletkezett kötelezettségekért és az átruházásból eredő többletköltségek megfizetéséért a megrendelő és a harmadik személy egyetemlegesen felelnek.

5:238. § [A megrendelő jogainak védelme]

Semmis az utazási szerződés olyan kikötése, amely ezen alfejezet rendelkezéseitől a megrendelő hátrányára eltér.

III. fejezet

A fuvarozási szerződés

5:239. § [A fuvarozási szerződés]

(1) A fuvarozási szerződés a fuvarozó és a fuvaroztató között jön létre.

(2) Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó köteles a szerződésben meghatározott dolgot (a továbbiakban: áruküldemény) a fuvaroztatótól vagy az általa megjelölt személytől (a továbbiakban: feladó) átvenni, azt a szerződésben megjelölt helyre (a továbbiakban: rendeltetési hely) továbbítani, és a rendeltetési helyen a fuvaroztató által megjelölt személy (a továbbiakban: címzett) részére kiszolgáltatni, a fuvaroztató pedig köteles a szerződésben meghatározott fuvardíjat, valamint a szerződés teljesítése érdekében felmerült - és a fuvardíjban meg nem jelenő - egyéb költségeket a fuvarozó részére megfizetni.

(3) A felek áruküldemény többszöri alkalommal történő, vagy meghatározott időközönként ismétlődő továbbításában is megállapodhatnak. A megállapodásban (a továbbiakban: keretszerződés) együttműködésük feltételeit szabályozzák. A keretszerződést írásba kell foglalni, az írásba foglalás elmaradása azonban - ha a teljesítést már megkezdték - a keretszerződés érvényességét nem érinti.

(4) A fuvaroztató a fuvarozási szerződésben és annak teljesítése során egyszemélyben lehet feladó és címzett. Abban az esetben, ha nem a fuvaroztató a feladó és a címzett, akkor a fuvarozási szerződés teljesítése során a feladót, és - kivéve, ha jogszabály kifejezetten csak a címzettet jelöli meg - a címzettet is a fuvaroztató megbízottjának kell tekinteni.

(5) A fuvarozóval szemben a feladó és a címzett tevékenységéért a fuvaroztató köteles helytállni. Harmadik személlyel szemben a feladó tevékenységéért, valamint - kivéve, ha jogszabály valamely jog, kötelezettség vagy tevékenység gyakorlására kifejezetten csak a címzettet jelöli meg - a címzett tevékenységéért is a fuvaroztató felelős.

5:240. § [A fuvarlevél]

(1) A fuvarozási szerződésről a fuvarozónak - áruküldeményenként - fuvarlevelet kell kiállítania, és azt a fuvarozási szerződés teljesítésének során folyamatosan vezetnie kell.

(2) A fuvarlevél - amennyiben a fuvarlevelet mindkét szerződő fél aláírta - bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét és tartalmát, valamint - ellenkező bizonyításig - azt is, hogy a fuvarozó a fuvarlevélben megjelölt áruküldeményt átvette. Ha a fuvarlevél nem tartalmazza a fuvarozó, kiszolgáltatásnál pedig a címzett fenntartásait, az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az áruküldemény és annak csomagolása az átvételkor, vagy a kiszolgáltatáskor külsőleg megfelelő állapotban volt, és az árudarabok száma, jele és sorszáma a fuvarlevél adataival megegyezett.

(3) Jogszabály meghatározhatja az egyes áruküldemény-fajtáknál vagy egyes fuvarozási változatoknál használt fuvarlevél kötelező tartalmi elemeit és alaki kellékeit.

5:241. § [Az áruküldemény csomagolása]

(1) A fuvaroztató (feladó) köteles az áruküldeményt úgy csomagolni, hogy az a továbbítás során a fuvarozó és alkalmazottai, valamint harmadik személyek életét, testi épségét, vagyonát ne veszélyeztesse, és az áruküldeményt megóvja.

(2) A csomagoláson fel kell tüntetni az áruküldemény kezeléséhez szükséges lényeges ismereteket.

(3) Amennyiben rátekintéssel felismerhető, hogy a csomagolás az (1) és a (2) bekezdésben foglaltaknak nem felel meg, a fuvarozó az áruküldemény átvételét megtagadhatja, a fuvarozási szerződéstől elállhat, és kárának megtérítését követelheti. Ha a csomagolás hiányossága kizárólag az áruküldemény épségét veszélyeztetheti - és a fuvaroztató (feladó) a fuvarlevélbe írt nyilatkozatával kifejezetten ragaszkodik az ilyen módon veszélyeztetett áruküldemény továbbításához -, a nyilatkozat alapján a fuvarozó a továbbítást a fuvaroztató (feladó) veszélyére megkezdheti.

(4) Ha a fuvaroztató (feladó) olyan áruküldemény továbbítását igényli, amelynek fuvarozását, vagy csomagolásának módját jogszabály külön feltételhez köti, a fuvaroztató köteles a szerződéskötés során erről a fuvarozót tájékoztatni. Tájékoztatás hiányában a fuvarozó - amennyiben az áruküldemény továbbítását még nem kezdte meg - a fuvarozási szerződéstől elállhat, és kárának megtérítését követelheti. Ha a fuvarozó az áruküldemény továbbításának megkezdését követően szerez tudomást arról, hogy olyan áruküldeményt fuvaroz, amellyel kapcsolatban a fuvaroztató a tájékoztatási kötelezettségét megszegte, - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - választása szerint

a) az áruküldemény továbbítását - ha az áruküldemény őrizete biztosítható - abbahagyhatja,

b) az áruküldeményt a feladás helyére visszafuvarozhatja, vagy

c) az áruküldeményt a rendeltetési helyére továbbíthatja.

5:242. § [Okmányok a fuvarozás során]

(1) A fuvaroztató köteles a fuvarozónak az áruküldemény továbbításához, vagy a fuvarozás folyamán szükséges hatósági kezeléséhez a megfelelő okmányokat átadni. Az okmányok átadásáig a fuvarozó az áruküldemény átvételét megtagadhatja.

(2) A fuvarozó köteles az átadott okmányokat a fuvaroztató utasításai szerint felhasználni. A fuvarozó nem felelős azért a kárért, amely a szükséges okmányok hiányosságainak következtében áll elő.

(3) A fuvarozó - az áruküldemény elveszésére vonatkozó mértékig - felelős azért a kárért, amelyet az okmányok elvesztésével vagy azok nem a rendeltetés szerinti felhasználásával okozott.

5:243. § [A fuvareszköz kiállítása és az áruküldemény rakodása]

(1) A fuvarozó köteles a fuvareszközt a fuvarozási szerződésben - vagy a szerződés alapján - meghatározott időben és helyen fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani, és a szerződés szerinti tevékenységét megkezdeni.

(2) Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában az áruküldemény berakodása a fuvaroztatót (feladót), le- illetve kirakása a címzettet terheli.

(3) A berakodás magában foglalja a be- illetve felrakást, a fuvareszközön való elhelyezést, és - ha szükséges - a rögzítést. A fuvaroztató (feladó) az általa végzett berakodás során köteles figyelembe venni a fuvarozónak - a közlekedés biztonsága érdekében adott - iránymutatásait.

(4) Ha a fuvarozó a megfelelő fuvareszköz kiállításával késlekedik, a fuvaroztató elállhat a fuvarozási szerződéstől. Amennyiben a berakodás a fuvaroztató (feladó) feladata, a fuvareszköz kiállításának késedelme vagy elmaradása esetén követelheti a berakodás eredménytelen megkísérléséből eredő kárát.

(5) Ha a fuvaroztató a fuvarozóval előzetesen közölte az áruküldemény tárgyát és értékét, vagy arról a fuvarozó e nélkül is tudott vagy tudnia kellett, az áruküldemény -késlekedés miatti - elveszése, megsemmisülése, vagy a késedelemből származó értékcsökkenése esetén a fuvaroztató követelheti a fuvarozótól az áruküldemény értékének vagy értékcsökkenésének a megtérítését.

5:244. § [A fuvaroztató utasítási joga]

A fuvaroztató a fuvarozás teljesítésével összefüggésben a fuvarozónak utasítást adhat. Ennek keretében a továbbítás megkezdését követően az áruküldeményt feltartóztathatja, más rendeltetési helyre irányíthatja, vagy igényelheti, hogy azt a fuvarozó más címzett részére szolgáltassa ki. A fuvarozó az utasítást - amennyiben az nem jár aránytalan nehézséggel - a fuvaroztató költségére és veszélyére teljesíti. A fuvarozó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtásával más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy mások vagyonát megkárosítaná. Jogszabály a fuvaroztató utasítási jogát korlátozhatja.

5:245. § [A fuvarozási akadály]

(1) Ha az áruküldemény továbbításának a megkezdését követően a fuvarozás szerződés szerinti teljesítése akadályba ütközik, a fuvarozó dönt arról, hogy a továbbítást az útvonal megváltoztatásával folytatja, vagy a fuvaroztató érdekében tőle utasítást kér.

(2) A fuvaroztató a fuvardíjnak az akadály felmerüléséig járó arányos részét és a fuvarozó költségeit köteles megfizetni, ha azok meg nem fizetésével gazdagodnék.

5:246. § [A fuvaroztató elállási joga]

A fuvaroztató a fuvarozás megkezdése előtt a szerződéstől elállhat. Keretszerződés esetén az elállás joga az első áruküldemény fuvarozását megelőzően illeti meg a fuvaroztatót, ha azonban a keretszerződés teljesítését már megkezdték, a keretszerződés már csak felmondással szüntethető meg. A fuvarozó - ha az elállásra illetve a felmondásra nem az ő hibájából került sor - a kárigényét érvényesítheti.

5:247. § [Értesítés az áruküldemény megérkezéséről]

(1) A fuvarozó az áruküldeménynek a rendeltetési helyre történő megérkezéséről a címzettet haladéktalanul köteles értesíteni. Az értesítés vétele után az áruküldemény a címzett rendelkezésére áll.

(2) A címzett az áruküldemény biztonsága és az átvétel előkészítése érdekében - már az áruküldemény megérkezéséről szóló értesítés vétele előtt is - utasítást adhat a fuvarozónak. Az utasítás a fuvarozót abban az esetben kötelezi, ha az nem ellentétes a fuvaroztató rendelkezésével. Kétség esetén az utasítást a fuvaroztató rendelkezésével ellentétesnek kell tekinteni. A címzett köteles megtéríteni az utasításának teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket és a fuvarozónak járó többletdíjat.

(3) Ha az áruküldeményt nem lehet kiszolgáltatni, vagy a címzett az átvételkor esedékes követelést nem egyenlíti ki (a továbbiakban együtt: kiszolgáltatási akadály), a fuvarozó köteles a fuvaroztatót értesíteni, a fuvaroztató pedig köteles a fuvarozót mentesíteni minden, a címzett mulasztásából fakadó következmény alól.

(4) Ha a címzett - rendelkezési jogát gyakorolva - más címzettet, vagy más rendeltetési helyet jelölt meg, és ezt követően következik be kiszolgáltatási akadály, a (3) bekezdésben foglaltakat úgy kell alkalmazni, hogy a fuvaroztató helyett a címzettet, a címzett helyett pedig az általa megjelölt harmadik személyt illetik meg az ott megjelölt jogok és terhelik az ott megjelölt kötelezettségek.

(5) A kiszolgáltatási akadályról szóló értesítés vételét követően az áruküldeményt a fuvarozó a felelős őrzés szabályai szerint őrzi.

(6) A kiszolgáltatásról szóló értesítés vétele után a fuvarozó elleni igényeket a fuvaroztatón kívül a címzett is érvényesítheti. Bármelyik fél igényérvényesítése a másik félnek ezt a jogát megszünteti.

5:248. § [A fuvarozó felelőssége az általa igénybe vett személyekért]

(1) A fuvarozó az áruküldemény továbbítása érdekében harmadik személyek közreműködését veheti igénybe.

(2) A fuvarozásban részt vevő fuvarozók egyetemlegesen felelősek. Ha azonban a fuvarozókat, vagy az áruküldemény továbbításában résztvevő egyéb közreműködőket a fuvaroztató jelölte meg, a fuvaroztatóval szemben minden közreműködő önállóan felel.

5:249. § [A fuvardíj és a költségek megfizetése]

(1) A fuvarozó a fuvardíj, továbbá a fuvarozásra szükségesen és hasznosan fordított -a fuvardíjba bele nem foglalt - költségek megtérítését követelheti.

(2) A fuvardíjat és a költségeket a fuvaroztató köteles a fuvarozónak megfizetni. A felek azonban a fuvarozási szerződésben meghatározhatják, hogy a fuvardíjnak és a költségeknek (vagy azok meghatározott részének) a megfizetésére a címzett köteles, valamint azt is, hogy ilyen esetben a címzett helyett a fuvaroztató helytállással tartozik-e.

(3) Amennyiben a fuvarozási szerződésben meghatározott fuvarozási feladatot - a fuvarozón kívüli okból - nem lehet teljesíteni, a fuvarozó a teljesítéssel arányos díjra és költségre tarthat igényt.

(4) Ha a fuvardíjat vagy a költségeket a fuvarlevélbe bejegyzett adat alapján kell megállapítani, a fuvarlevélbe bejegyzett adatot - az ellenkező bizonyításáig -pontosnak kell tekinteni akkor is, ha a fuvarozónak a fuvarlevélbe tett bejegyzése szerint az adatok ellenőrzésére önhibáján kívül nem volt módja.

5:250. § [A fuvarozó követelésének biztosítása]

(1) A fuvarozót a fuvardíj és a költségek erejéig zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozási szerződéssel kapcsolatosan a birtokába kerültek. A zálogjog a fuvaroztatóval kötött, az adott fuvarozási szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződésekből eredő lejárt - keretszerződés esetén a keretszerződés alapján kötött szerződésekből eredő lejárt - és nem vitatott követeléseket is biztosítja.

(2) A fuvarozó a zálogjogot a többi fuvarozó előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni; ha ezt elmulasztja, az előző fuvarozókkal szemben sortartó kezesként felel.

(3) Ha a zálogtárgyat jelzálogjog is terheli, a fuvarozó a zálogjoggal biztosított követelését a zálogtárgyból a zálogtárgyat terhelő jelzálogjog jogosultját megelőzően elégítheti ki akkor is, ha a jelzálogjogot korábban jegyezték be a zálogjogi nyilvántartásba.

(4) Semmis az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérő megállapodás, ha a fuvarozó a külön törvény szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül.

5:251. § [Utánvét beszedése a fuvarozó által]

Ha a fuvarozó vállalta, hogy a fuvaroztató javára a címzettől valamely összeget beszed, a beszedendő összegért felel.

5:252. § [A fuvarozó kötbérfizetési kötelezettsége]

(1) A fuvarozási határidőben bekövetkezett késedelem esetén a fuvarozó a fuvarozási szerződésben meghatározott, a késedelem mértékéhez igazodó, legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő összegű kötbért köteles fizetni.

(2) A károsult a kötbért meghaladó kárának megtérítését abban az esetben követelheti, ha a fuvarozó a határidőben való teljesítéshez fűződő érdek ismeretében vállalta a határidő megtartását (érdekbevallás), és nem bizonyítja, hogy a késedelmet tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A kártérítés mértéke azonban nem haladhatja meg az érdekbevallásban megjelölt összeget.

5:253. § [A fuvarozó kártérítési felelőssége]

(1) A fuvarozó felelős azért a kárért, amely az áruküldemény átvételétől a kiszolgáltatásáig terjedő idő alatt az áruküldemény teljes vagy részleges elveszéséből, megsemmisüléséből vagy megsérüléséből keletkezett, kivéve ha a kár

a) a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan oknak,

b) az áruküldemény természetes (belső) tulajdonságának,

c) a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányosságának,

d) a fuvaroztató (feladó, címzett) által végzett berakodásnak, vagy le-, illetve kirakásnak,

e) a fuvaroztató (feladó, címzett) vagy az általuk rendelt kísérő tevékenységének vagy mulasztásának, vagy

f) annak a következménye, hogy a fuvarozás - a fuvarozási szerződés alapján - nyitott fuvareszközön történt.

(2) A fuvaroztató (feladó, címzett), vagy az általa rendelt kísérő tevékenysége vagy mulasztása abban az esetben mentesíti (részben vagy egészben) a fuvarozót a kártérítési felelősség alól, ha a fuvaroztató (feladó, címzett) illetve a kísérő nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.

(3) A fuvarozó kártérítési felelőssége szempontjából nem minősül nyitott fuvareszközön végzett fuvarozásnak a konténerbe helyezett áruküldemény fuvarozása.

(4) A fuvarozó nem felel azért a kárért, amely annak a következménye, hogy a fuvaroztató az áruküldemény továbbításához szükséges okmányokat nem adta át, azokat helytelenül töltötte ki, vagy a fuvarozót nem tájékoztatta az áruküldeménynek a fuvarozás szempontjából lényeges tulajdonságairól, rendkívüli értékéről.

5:254. § [Vélelem az áruküldemény elveszéséről]

Ha a fuvarozó az áruküldeményt a fuvarozási határidő lejártától - ha kiszolgáltatási akadály van, annak megszűnésétől - számított harmincadik nap elteltével nem szolgáltatja ki, azt a fuvaroztató elveszettnek tekintheti, és követelheti a fuvarozótól az áruküldemény elveszése miatt keletkezett kárának megtérítését. Ha az áruküldemény a kártérítés megfizetése után megkerül, a fuvaroztatót azonnal értesíteni kell. A fuvaroztatónak azonnal nyilatkoznia kell, hogy igényli-e a kiszolgáltatást, a kártérítés visszafizetése ellenében.

5:255. § [A bizonyítás terhe a fuvarozásnál]

(1) A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy a kár a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok következménye, a fuvaroztatót terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem az áruküldemény természetes (belső) tulajdonságára vezethető vissza.

(2) A csomagolás hiányosságát a fuvarozó, azt, hogy a kár nem ennek következtében állott elő, a fuvaroztató (feladó, címzett) köteles bizonyítani.

(3) Ha a berakodást, a le-, illetve kirakást a fuvaroztató (feladó, címzett) végezte, őt terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a berakodás vagy a le-, illetve kirakás következtében állott elő.

(4) A fuvaroztatót (feladót, címzettet) terheli annak a bizonyítása, hogy ő, vagy az általa rendelt kísérő úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

5:256. § [Az áruküldemény elveszése és megsemmisülése, a kártérítés mértéke]

(1) Az áruküldemény teljes vagy részleges elveszése, vagy megsemmisülése esetén a fuvarozó köteles megtéríteni az elveszett dolog értékét. A fuvardíjra és költségeinek megtérítésére vagy azok arányos részére a fuvarozó nem tarthat igényt.

(2) Az áruküldeményben keletkezett kárt a fuvaroztatónak kell bizonyítania. Ha az áruküldemény értékét a fuvarozási szerződésben a fuvaroztató megjelölte és a fuvarozó azt kifejezetten elfogadta (értékbevallás), az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az áruküldemény értéke azonos az értékbevallásban szereplő értékkel.

(3) Az áruküldemény megrongálódása esetén a fuvarozó az értékcsökkenés megtérítésére köteles. Az értékcsökkenés számítási alapja az áruküldemény értéke.

(4) Ha a kárt a fuvarozó szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozta, az ebből eredő minden kárért felelős.

(5) A kármegállapítással összefüggő költségek, közterhek és a fuvarozással összefüggő egyéb költségek a fuvarozót felelőssége mértékében terhelik, kivéve ha valamely költségelemet, közterhet egyedül a fuvarozó tevékenységére vagy mulasztására lehet visszavezetni. Ez utóbbi esetben minden költség a fuvarozót terheli.

5:257. § [Felelősség külföldinek okozott kár esetén]

Ha a fuvarozó külföldi károsultnak tartozik kártérítéssel, felelősségének mértéke nem lehet magasabb, mint a károsultnak saját nemzeti joga szerint fizethető kártérítési összeg.

5:258. § [A fuvaroztató kártérítési felelőssége]

(1) A fuvaroztató felel azért a kárért, amely a csomagolás hiányából vagy elégtelenségéből, helytelen vagy hiányos jelölésből, adatok, információk, okmányok hiányából, hiányosságából, pontatlanságából származik.

(2) Ha a fuvaroztató írásban utasította a fuvarozót arra, hogy a küldeményt a csomagolás hiánya vagy elégtelensége ellenére vegye át, a csomagolás hiánya (elégtelensége) következtében a fuvarozóra vagy harmadik személyre háruló kárt köteles megtéríteni, és viseli az áruküldeményben keletkezett kárt is. Ha azonban rátekintéssel felismerhető volt, hogy a csomagolás hiánya (elégtelensége) nem kizárólag az áruküldemény épségét veszélyeztetheti, a fuvaroztató írásbeli utasítása esetén is fele részben a fuvarozó viseli a fuvarozóra vagy harmadik személyre háruló kárt. Ha pedig a fuvarozó a csomagolás kívülről észrevehető hiánya (elégtelensége) ellenére anélkül vette át az áruküldeményt, hogy erre a fuvaroztató írásban utasította volna, a fuvarozóra vagy harmadik személyre háruló kárt, valamint az áruküldeményben keletkezett kárt fele részben a fuvarozó, fele részben a fuvaroztató viseli.

(3) Harmadik személyekkel szemben a fuvarozó köteles helytállni, a fuvaroztatótól azonban megtérítést - a megtérítésre pedig a fuvarozási szerződés megkötésekor, vagy az áruküldemény továbbításának megkezdését megelőzően a fuvaroztatótól megfelelő biztosítékot - követelhet.

5:259. § [A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények bejelentése]

(1) Ha a kiszolgáltatáskor felismerhető, hogy az áruküldemény hiányos vagy sérült, a fuvaroztatónak ezt a tényt, valamint azt, hogy emiatt kártérítést fog követelni, azonnal közölnie kell a fuvarozóval.

(2) Ha a hiányt vagy sérülést a kiszolgáltatáskor nem lehetett felismerni, az (1) bekezdés szerinti közlést legkésőbb a kiszolgáltatástól számított hét napon belül kell megtenni.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott határidő jogvesztő, kivéve ha az áruküldemény kiszolgáltatását követően jut a fuvaroztató tudomására, hogy a fuvarozó az áruküldemény továbbítása során bekövetkezett - az áruküldeményt érintő -valamely lényeges körülményről nem tájékoztatta, és ilyen körülményre a fuvarlevélben sincs utalás.

(4) A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. A szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk az általános szabályok szerint évülnek el. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény kiszolgáltatásának időpontja, vagy az az időpont, amikor a küldeményt ki kellett volna szolgáltatni.

5:260. § [Egyéb rendelkezések]

(1) E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a fuvarozási szerződésre a vállalkozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) Ha az áruküldeményt az országhatáron túlra kell továbbítani, e fejezet rendelkezéseit és a vállalkozási szerződés szabályait csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerződés másképpen nem rendelkezik.

(3) Az egyes fuvarozási változatokra (vasúti, közúti, légi, vízi árufuvarozás) jogszabály további rendelkezéseket állapíthat meg.

(4) Személyek szállításának elvállalására a vállalkozási szerződés szabályait kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy a közszolgáltatásnak minősülő menetrend szerinti közforgalmú személyszállítást végző vállalkozót (szolgáltatót) - a menetrendben meghatározott kapacitás mértékéig - szerződéskötési kötelezettség terheli.

(5) A küldeménynek postai szolgáltatás keretében postai küldeményként történő felvételére, feldolgozására, továbbítására és kézbesítésére a postai szolgáltatás szabályait tartalmazó külön törvény rendelkezései vonatkoznak.

3. cím

A megbízási típusú szerződések

I. fejezet

A megbízási szerződés

5:261. § [A megbízási szerződés]

Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a megbízó által rábízott ügyet a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően ellátni, a megbízó pedig díjat fizetni, kivéve, ha az ügy természetéből vagy a felek közötti jogviszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott a feladat ellátását ingyenesen vállalta.

A felek jogai és kötelezettségei

5:262. § [Közreműködő igénybevétele]

(1) A megbízott személyesen köteles eljárni; igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével együtt jár. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el.

(2) A megbízott igénybe veheti más személy közreműködését, akkor is, ha ez a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében szükséges. Ebben az esetben az igénybe vett személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

(3) Ha a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be.

(4) Ha a megbízott által igénybe vett személyt a megbízó jelölte ki, a megbízott e személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy az igénybe vett személy utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

5:263. § [A megbízó utasítási joga]

(1) A megbízott köteles a megbízó utasításait követni.

(2) A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdekeinek védelme feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell.

(3) Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a megbízott a szerződéstől elállhat, vagy az ügyet a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára elláthatja. Meg kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

5:264. § [A megbízott tájékoztatási kötelezettsége]

(1) A megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és az ügy állásáról kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni, különösen, ha más személy igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá.

(2) A megbízott köteles a megbízót a megbízás teljesítéséről haladéktalanul értesíteni.

5:265. § [A megbízási díj]

(1) A megbízott megbízási díjra akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat csökkentheti, vagy kifizetését megtagadhatja, ha a megbízott a feladat ellátása során nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, így különösen ha az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amely a megbízottnak felróható. Ebben az esetben a megbízott az okozott kár megtérítésére is köteles.

(2) A díj magában foglalja a megbízás ellátásával rendszerint együtt járó költségeket. A megbízott azonban követelheti a rendkívüli, de szükséges költségek megtérítését. A szükséges költségek megtérítését a megbízott akkor is követelheti, ha a megbízást ingyenesen vállalta.

(3) A megbízott a költségek előlegezésére nem köteles.

(4) A díj a szerződés megszűnésekor esedékes. Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti.

5:266. § [Törvényes zálogjog]

A megbízottat költségei és díjkövetelése biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába. Semmis az ettől eltérő megállapodás, ha a megbízott a külön törvény szerint mikro-, vagy kisvállalkozásnak minősül.

A megbízási szerződés megszűnése

5:267. § [A megbízási szerződés megszűnésének esetei]

A szerződés a megbízás teljesítése nélkül is megszűnik, ha

a) valamelyik fél a szerződést felmondja,

b) a megbízó vagy a megbízott meghal vagy jogutód nélkül megszűnik, vagy

c) a megbízott a megbízás tárgyával összefüggő ügycsoport vonatkozásában korlátozottan cselekvőképessé válik, kivéve, ha ez a körülmény az ügy ellátását nem teszi lehetetlenné.

5:268. § [A megbízási szerződés felmondása]

(1) A megbízó - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a szerződést bármikor, azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért.

(2) A szerződést a megbízott is bármikor felmondhatja; a felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék. A megbízó súlyos szerződésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet.

(3) Ha a megbízás bármelyik fél részéről történő felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve, ha a megbízás ingyenes volt és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék.

(4) A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis; tartós megbízási jogviszonynál a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak.

(5) A megbízási jogviszony külön törvényben szabályozott eseteire az (1)-(4) bekezdésben foglaltak csak a külön törvény eltérő rendelkezésének hiányában alkalmazhatók.

5:269. § [A megbízás megszűnésének időpontja]

(1) Ha a megbízás a megbízó személyében rejlő okból szűnik meg, a megszűnés abban az időpontban következik be, amikor a megbízott a megszűnés okáról hitelt érdemlően tudomást szerez.

(2) A megbízott a megbízás felmondása vagy a megbízó halála esetén, a szerződés megszűnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó vagy jogutódja az ügy intézéséről gondoskodni nem képes.

5:270. § [Elszámolás a megbízás megszűnésekor]

(1) A szerződés megszűnésekor a megbízott köteles elszámolni és ennek keretében a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve, amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált.

(2) A szerződés megszűnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és hasznos költségeit megtéríteni.

II. fejezet

A bizomány

5:271. § [A bizományi szerződés]

(1) Bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében ingó dologra adásvételi szerződést kötni.

(2) Bizományi szerződés az a szerződés is, amelynek alapján a bizományos nem adásvételi, hanem más szerződés(e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: adásvételi szerződés) megkötésére vállal kötelezettséget.

5:272. § [Eltérés a bizományi szerződés feltételeitől]

(1) Ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a megbízót illeti.

(2) Ha a bizományos a bizományi szerződésben megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni, kivéve, ha bizonyítja, hogy az adásvételi szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót kártól óvta meg, és a megbízót idejében értesíteni nem tudta.

(3) Ha a bizományos a bizományi szerződésben kikötött feltételektől lényegesen eltér, a megbízó az értesítést követően haladéktalanul jogosult az adásvételi szerződést visszautasítani, kivéve, ha a bizományos a megállapított árnál drágábban vásárolt, de az értékkülönbözetet megtéríti.

5:273. § [A bizományos jogállása]

(1) A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a bizományost jogosítja és kötelezi.

(2) A bizományos akkor áll helyt mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik, ha ezt külön díj ellenében elvállalta.

(3) A bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt

a) a bizományossal szerződő féllel szemben fennálló és a megbízót illető követelésekre;

b) vételi bizomány esetén a bizományos által megvett dolgokra; valamint

c) a bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt olyan pénzösszegekre, amelyekről megállapítható, hogy a megbízót illetik.

5:274. § [A bizományos belépési joga]

(1) A bizományos az adásvételi szerződést a megbízóval maga is megkötheti, ha a dolog nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkezik. A felek e rendelkezéstől érvényesen nem térhetnek el.

(2) A bizományos díjigényét nem érinti, ha a szerződést a megbízóval maga köti meg.

5:275. § [A bizományi díj]

A bizományosnak díj csak annyiban jár, amennyiben az adásvételi szerződést teljesítették, vagy ha azt a megbízó érdekkörében felmerült okból nem teljesítették.

5:276. § [A megbízás szabályainak megfelelő alkalmazása]

A bizományra - e fejezet eltérő rendelkezései hiányában - a megbízás szabályait kell alkalmazni, ideértve a megbízó javára vagy megbízásából történő tulajdonszerzés vagy tulajdonátruházás esetét is.

III. fejezet

A szállítmányozás

5:277. § [A szállítmányozási szerződés]

Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely áruküldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket, valamint jognyilatkozatokat a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, illetve megtenni, továbbá az áruküldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket, így például az okmánykezelést, a csomagolást, az egységrakomány-képzést, a rakodást és a raktározást elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni.

5:278. § [A megbízás végrehajtása]

A szállítmányozónak a fuvarozó, továbbá az igénybe vett közreműködő megválasztásában, az útirány és más feltételek megállapításában, valamint egyéb kötelezettségei teljesítésében az áruküldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia.

5:279. § [A megbízó utasítási joga]

(1) A szállítmányozó köteles a megbízó utasításait követni. Ha célszerűtlen, vagy szakszerűtlen utasítást kap, amely például veszélyezteti az áruküldemény biztonságos továbbítását, köteles erre megbízójának figyelmét haladéktalanul felhívni.

(2) Ha a megbízó a célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást írásban megismétli, a szállítmányozó a szerződéstől elállhat, vagy a megbízó költségére és veszélyére az utasítást végrehajthatja. Meg kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

5:280. § [A megbízót terhelő tájékoztatási kötelezettség]

(1) A megbízó köteles a szállítmányozónak tájékoztatást adni mindazokról az adatokról, tényekről és körülményekről, amelyek az árutovábbítás megszervezéséhez szükségesek (így például arról, hogy az áruküldemény fuvarozását, csomagolásának módját jogszabály külön feltételhez köti), továbbá köteles a szállítmányozó részére az árutovábbításhoz szükséges okmányokat átadni.

(2) A szállítmányozó köteles tevékenységéről és az ügy állásáról a megbízónak - kívánságára, szükség esetén e nélkül is - tájékoztatást adni, például olyan esetekben, amikor az áruküldemény gazdaságos és biztonságos továbbítása nehézségekbe ütközik, az áruküldemény károsodásának veszélye áll fenn, vagy az áruküldemény károsodott, vagy ha a felmerült új körülmények a megbízó utasításainak módosítását teszik indokolttá.

(3) A szállítmányozó köteles a megbízót a szerződés teljesítéséről haladéktalanul értesíteni.

5:281. § [Igényérvényesítés a szállítmányozó által]

A megbízó igényeit a fuvarozóval és a szállítmányozó által megbízott közreműködőkkel szemben a szállítmányozó köteles érvényesíteni; felelős minden kárért, amely e kötelezettségének megszegése folytán a megbízót éri. Ez a szabály nem érinti a megbízónak azt a jogát, hogy igényét maga érvényesítse.

5:282. § [A szállítmányozási díj meghatározása]

(1) A szállítmányozó a szállítmányozási díj, továbbá a szállítmányozásra szükségesen és hasznosan fordított - a szállítmányozási díjba bele nem foglalt - költségek megtérítését követelheti.

(2) A szállítmányozót illeti az az utólagos fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék, amelyet a fuvarozó a szállítmányozó közreműködésével továbbított küldemények után neki juttat.

(3) A szállítmányozó az áruküldeményt csak a megbízó utasítására és költségére köteles biztosítani.

5:283. § [A szállítmányozó követelésének biztosítása]

(1) A szállítmányozót díja és költségei erejéig zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a szállítmányozási megbízással kapcsolatosan birtokába kerültek, illetve amelyek felett a birtokában levő okmányok révén rendelkezik. A zálogjog a megbízóval kötött más szállítmányozási szerződésekből származó lejárt és nem vitatott követeléseket is biztosítja.

(2) A szállítmányozó a zálogjogot a többi szállítmányozó előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni; ha ezt elmulasztja, az előző szállítmányozókkal szemben sortartó kezesként felel.

(3) Ha a zálogtárgyat jelzálogjog is terheli, a szállítmányozó a zálogjoggal biztosított követelését a zálogtárgyból a zálogtárgyat terhelő jelzálogjog jogosultját megelőzően elégítheti ki akkor is, ha a jelzálogjogot korábban jegyezték be a zálogjogi nyilvántartásba.

(4) Semmis az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérő megállapodás, ha a szállítmányozó a külön törvényben meghatározott mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül.

5:284. § [A szállítmányozó felelőssége]

(1) A szállítmányozó fuvarozó módjára felel a (2) bekezdésben meghatározott esetekben. Minden más esetben a szállítmányozó az általános szabályok szerint felel; az általa igénybe vett fuvarozó, valamint közreműködő tekintetében felelőssége annak kiválasztására, utasításokkal való ellátására és tevékenységének felügyeletére terjed ki.

(2) A szállítmányozó akkor felel fuvarozó módjára, ha

a) az áruküldeményt maga fuvarozta,

b) fuvarozóként szerződött, illetve fuvarozói felelősséget vállalt,

c) az áruküldeményt mások áruküldeményeivel együtt, ugyanazzal a szállítóeszközzel, el nem különítve (gyűjtőforgalomban) továbbíttatta, és a kár ennek során keletkezett,

vagy

d) a kár a szállítmányozó birtokában levő áruküldeményben az annak továbbításával kapcsolatos egyéb teendők elvégzése során keletkezett.

(3) Ha a szállítmányozó fuvarozó módjára felel, felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) Ha a szállítmányozó külföldi károsultnak tartozik kártérítéssel, felelősségének mértéke nem lehet magasabb, mint a károsultnak saját nemzeti joga szerint fizethető maximális kártérítési összeg.

5:285. § [A megbízó felelőssége]

A megbízó felel azért a kárért, amely a szakszerűtlen vagy célszerűtlen utasításából, az elégtelen csomagolásból, jelölésből, a szállítmányozó rendelkezésére bocsátott adatok, okmányok, információk hiányosságából, pontatlanságából, hiányából származik.

5:286. § [A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények elévülése]

(1) A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. A szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk az általános szabályok szerint évülnek el.

(2) Az elévülés kezdő időpontja az az időpont, amikor az áruküldeményt a fuvarozónak át kellett adni, ha pedig átadták, az az időpont, amikor a fuvarozó felelősségének elévülése megkezdődött.

5:287. § [Egyéb rendelkezések]

(1) A szállítmányozás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a szállítmányozó a megbízója nevében köti meg az áruküldemény továbbításához szükséges szerződést, továbbá akkor is, ha a szállítmányozó áruküldemény átvételére kap megbízást; ez utóbbi esetben felel azért is, hogy a címzett érdekei sérelmet ne szenvedjenek.

(2) Ha a szállítmányozó a megbízója nevében kötötte meg az áruküldemény továbbításához szükséges szerződést, a megbízó igényeit csak akkor érvényesítheti, ha erre a megbízó kifejezetten feljogosította.

(3) Ha e fejezet másként nem rendelkezik, a szállítmányozó szerződéseire és más jogcselekményeire a bizomány, az áruküldemény kezelésére, megóvására és továbbítására pedig a fuvarozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

4. cím

Használati szerződések

I. fejezet

Bérleti szerződés

5:288. § [A bérleti jogviszony]

Bérleti szerződés alapján a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának átengedésére, a bérlő pedig a dolog átvételére és bér fizetésére köteles.

A felek jogai és kötelezettségei

5:289. § [A bérbeadó szavatossága]

(1) A bérbeadó kellék- és jogszavatosságára az általános szerződési jogi szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet.

(2) Ha lakás vagy emberi tartózkodás céljára szolgáló más helyiség olyan állapotban van, hogy használata az egészséget veszélyezteti, a bérlő a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja akkor is, ha erről a tényről a szerződés megkötésekor vagy a dolog birtokbavételének időpontjában tudott vagy tudnia kellett. Erről a jogról a bérlő érvényesen nem mondhat le.

5:290. § [A bérelt dolog használata]

(1) A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.

(2) A bérbeadó

a) a bérlő szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot;

b) követelheti a szerződésellenes vagy rendeltetésellenes használat megszüntetését, továbbá az ilyen használatból eredő kárának megtérítését;

c) abban az esetben, ha a b) pont szerinti használat a bérbeadó felszólítása ellenére folytatódik, vagy ha a bérelt dolgot fenyegető veszély súlyossága miatt az abbahagyás követelése sem vezetne célra, a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja, és kártérítést követelhet.

(3) Ha a bérlő a dolgon jogosulatlanul olyan átalakítási munkálatokat végeztetett, amelyekhez a bérbeadó, harmadik személy vagy hatóság engedélye lett volna szükséges, a bérbeadó kívánságára köteles az eredeti állapotot helyreállítani.

(4) Ezeket a jogokat a bérbeadó akkor is gyakorolhatja, ha a bérlő a dolgot akár engedélyével, akár anélkül albérletbe vagy egyébként harmadik személy használatába adta.

5:291. § [A bérelt dolog használatának átengedése harmadik személy részére]

(1) A bérelt dolgot a bérlő a bérbeadó engedélye nélkül albérletbe vagy harmadik személy használatába nem adhatja.

(2) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért mint a sajátjáért felel.

(3) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azokért a károkért is, amelyek e nélkül nem következtek volna be.

5:292. § [A bérelt dolog költségeinek viselése]

(1) A dolog fenntartásával járó kisebb kiadásokat a bérlő, a többi kiadást, valamint a dologgal kapcsolatos közterheket a bérbeadó viseli.

(2) A bérlő köteles a bérbeadót értesíteni, ha a bérbeadót terhelő munkálatok szükségessége merül fel, és köteles megengedni, hogy a bérbeadó azokat elvégezze, továbbá a károk elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye. Az értesítés elmulasztásából eredő károkért a bérlő felelős.

(3) A bérlő a dologra fordított szükséges kiadásainak megtérítését követelheti; egyéb költségeinek megtérítésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint tarthat igényt.

5:293. § [A bérleti díj]

(1) A bérlő a bért időszakonként előre köteles megfizetni. Arra az időre, amely alatt a dolgot rajta kívül álló okból nem használhatja, bér nem jár.

(2) A bérbeadó a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja a bér, valamint a törvény vagy szerződés alapján a bérlőt terhelő költségek és közterhek megfizetésének elmulasztása esetén, feltéve, hogy a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és következményekre való figyelmeztetéssel a hátralék megfizetésére írásban felszólította, és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett.

5:294. § [A bérbeadó törvényes zálogjoga]

(1) Ingatlan bérbeadóját (albérletbe adóját) a hátralékos bér és járuléka erejéig a bérlőnek a bérlemény területén levő vagyontárgyain zálogjog illeti.

(2) A bérbeadó mindaddig, amíg e zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását.

(3) Ha a bérlő írásban kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik.

(4) Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén történő visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.

A bérlet megszűnése

5:295. § [A határozott idejű bérlet megszűnése és a dolog elpusztulása]

(1) A szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével a bérlet megszűnik.

(2) Határozatlan időtartamúvá alakul át a határozott időre kötött bérlet, ha a bérleti idő lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó tizenöt napon belül nem tiltakozik.

(3) Megszűnik a bérlet akkor is, ha a dolog elpusztul.

5:296. § [A bérleti jogviszony megszüntetése rendes felmondással]

(1) A határozatlan időre kötött bérletet bármelyik fél rendes felmondással felmondhatja

a) napi bér kikötése esetén bármikor egyik napról a másikra,

b) heti bér kikötése esetén a hét végére, legkésőbb a hét első napján,

c) havi vagy hosszabb időszakok szerint meghatározott bér kikötése esetén a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig,

d) a törvényes felmondási idő betartásával idő előtt gyakorolható felmondási jog esetében a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig.

(2) Ha a felmondás nem az (1) bekezdésben meghatározott határidő betartásával történik, a bérleti jogviszonyt a felmondás közlését követő bérleti időszak végére felmondottnak kell tekinteni.

(3) A bérlő örökösei a határozott időre kötött bérletet is rendes felmondással felmondhatják; e jogukat azonban legkésőbb a hagyaték birtokbavételétől, illetve annak átadásától számított harminc napon belül gyakorolhatják.

5:297. § [A bérleti jogviszony megszüntetése rendkívüli felmondással]

(1) A bérleti szerződést - akár határozott, akár határozatlan időtartamra jött létre -bármelyik fél a másik fél szerződésszegése esetén, törvényben vagy szerződésben meghatározott esetekben szüntetheti meg azonnali hatályú felmondással.

(2) Ha az azonnali hatályú felmondást a fél, akihez intézték, nyolc napon belül nem veszi tudomásul, az azonnali hatályú felmondás jogát gyakorló fél további tizenöt napos jogvesztő határidőn belül fordulhat bírósághoz. Ennek elmulasztása esetén a felmondás hatályát veszti.

5:298. § [A bérelt dolog átruházása]

(1) A bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse.

(2) Ha a bérbeadó a bérbe adott dolog tulajdonjogát azt követően ruházza át, hogy azt a bérlő rendelkezésére bocsátotta, a tulajdonos személyében bekövetkezett változással a bérleti szerződésen alapuló jogok és kötelezettségek az új tulajdonosra szállnak át. A bérbeadó készfizető kezesként felel az új tulajdonost a bérlővel szemben a bérleti jogviszony átszállása folytán terhelő kötelezettségek teljesítésért.

(3) A határozott időre kötött bérletet a bérbe adott dolog vevője felmondhatja, ha őt a bérlő a bérleti viszony fennállásával vagy lényeges feltételeivel kapcsolatban megtévesztette.

(4) A vevő arra az időre, amelyre a bérlő a béreket az eladónak előre megfizette, bérfizetést csak akkor követelhet, ha az előrefizetésről az adásvételi szerződés megkötésekor nem tudott, és arról nem is kellett tudnia, különösen ha a bérlő az előrefizetéssel kapcsolatban megtévesztette.

5:299. § [A felek jogai és kötelezettségei a bérlet megszűnése során]

(1) A bérlő a bérlet megszűnése előtt köteles megengedni, hogy az, aki a dolgot bérbe kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse.

(2) A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni; a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja. Ezt a szabályt ingatlan bérletére nem lehet alkalmazni.

(3) Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, a visszatartás idejére a szerződés alapján kikötött bért köteles kártérítésként megfizetni, ezt meghaladóan pedig minden olyan kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be.

(4) A bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti.

5:300. § [Utaló szabály a lakásbérleti szerződés szabályozására]

A lakásbérleti és a helyiségbérleti szerződésre irányadó sajátos rendelkezéseket külön törvény állapítja meg.

II. fejezet

A haszonbérlet

5:301. § [A haszonbérleti jogviszony]

(1) Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő termőföld vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára vagy hasznot hajtó jog gyakorlására és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni.

(2) A haszonbérletre - ha a törvény másként nem rendelkezik - a bérleti jogviszonyra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(3) A haszonbérleti szerződést írásban kell megkötni.

(4) Mezőgazdasági földterület alhaszonbérbe adása - ha törvény másként nem rendelkezik - semmis.

A felek jogai és kötelezettségei

5:302. § [A rendes gazdálkodás követelményeinek érvényesítése]

(1) A haszonbérlő a dolog használatára és hasznainak szedésére csak a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően jogosult.

(2) Termőföld haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon.

5:303. § [Költségviselési szabályok]

(1) A haszonbérlet tárgyát képező dolog fenntartásához szükséges felújítás és javítás, továbbá a dologgal kapcsolatos közterhek viselése a haszonbérlőt terheli.

(2) A rendkívüli felújítás és javítás a haszonbérbe adót terheli.

5:304. § [A haszonbér megfizetése]

(1) A haszonbér a felek megállapodása szerint pénzben vagy természetben jár.

(2) A haszonbért időszakonként utólag kell megfizetni.

(3) A haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény miatt az átlagos termés kétharmada sem termett meg, méltányos haszonbérmérséklést, vagy haszonbér-elengedést igényelhet. Erre irányuló igényét köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbeadóval közölni.

(4) A mérsékelt vagy elengedett haszonbér pótlását a következő évek terméséből nem lehet követelni.

5:305. § [A haszonbérbeadó törvényes zálogjoga]

(1) A haszonbérbeadót a hátralékos haszonbér és járulékai erejéig a dolog hasznain, valamint a haszonbérlőnek a haszonbérbe vett területen levő vagyontárgyain zálogjog illeti meg.

(2) A haszonbérbeadót az (1) bekezdésben foglaltak szerint megillető zálogjogra az ingatlan bérbeadóját megillető zálogjog szabályait kell alkalmazni.

(3) Semmis az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérő megállapodás, ha a haszonbérbeadó a külön törvény szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül.

A haszonbérlet megszűnése

5:306. § [A haszonbérlet felmondása]

(1) A határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérletet hat hónapi felmondással a gazdasági év végére lehet megszüntetni. Más dolog vagy jog haszonbérlete esetében a felmondási időre a bérleti szerződés felmondására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) A haszonbérbeadó azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérletet akkor is, ha a haszonbérlő figyelmeztetés ellenére sem műveli meg a haszonbérbe vett termőföldet, vagy általában olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét, a termőföld termőképességét, az állatállományt vagy a felszerelést.

(3) A haszonbérlő örökösei a mezőgazdasági haszonbérletet a gazdasági év végére akkor is felmondhatják, ha az örökhagyó a gazdasági év végét megelőző hat hónapon belül halt meg. Az örökösök e jogukat csak a hagyatéki eljárás jogerős befejezésének időpontjától számított harminc napon belül gyakorolhatják.

(4) A haszonbérlet rendes vagy rendkívüli felmondással írásbeli nyilatkozat útján szüntethető meg.

5:307. § [Dolog visszaadása mezőgazdasági haszonbérlet esetén]

A mezőgazdasági haszonbérlet megszűntével a termőföldet és a többi haszonbérbe vett dolgot olyan állapotban kell visszaadni, hogy a termelést megfelelő módon azonnal folytatni lehessen.

III. fejezet

A haszonkölcsön

5:308. § [A haszonkölcsön-szerződés]

(1) Haszonkölcsön-szerződés alapján a kölcsönadó köteles a dolgot a szerződésben meghatározott időre ingyenesen a kölcsönvevő használatába adni, a kölcsönvevő pedig köteles azt átvenni és a szerződés megszűntekor visszaadni.

(2) A szerződés teljesítését a kölcsönadó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár a kölcsönvevő körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle el nem várható, továbbá ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.

5:309. § [A haszonkölcsönbe adott dolog használata, hasznainak szedése]

(1) A kölcsönvevő a dolgot rendeltetésének megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely rendeltetésellenes vagy nem szerződésszerű használat következménye.

(2) A kölcsönvevő a dolgot a kölcsönadó engedélye nélkül harmadik személy használatába nem adhatja. E rendelkezés megszegése esetében azokért a károkért is felelős, amelyek enélkül nem következtek volna be.

(3) A dolog szaporulata a kölcsönadót illeti.

(4) A dolog fenntartásának költségei a kölcsönvevőt terhelik. A dologra fordított egyéb költségeit a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint követelheti.

5:310. § [A haszonkölcsön megszűnte]

(1) A haszonkölcsön megszűnik

a) a kikötött, vagy a haszonkölcsön célja szerint szükséges idő elteltével,

b) felmondással,

c) a dolog visszaadásával, vagy

d) a kölcsönvevő halálával.

(2) Ha a haszonkölcsön tartama nem állapítható meg, a kölcsönadó a szerződést tizenöt napra mondhatja fel. A kölcsönadó halála esetén örököse a felmondás jogát akkor is gyakorolhatja, ha felmondásnak egyébként nem volna helye.

(3) A kölcsönvevő a dolog visszaadását bármikor felajánlhatja; a kölcsönadó a dolog visszavételét alapos ok nélkül nem tagadhatja meg.

(4) A kölcsönadó azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést, ha

a) a haszonkölcsön meghatározott célja lehetetlenné vált,

b) a kölcsönvevő a dolgot rongálja, rendeltetésellenesen vagy nem szerződésszerűen használja, engedély nélkül harmadik személy használatába adja, vagy pedig egyébként fennáll a veszély, hogy a dolgot a kölcsönvevő nem fogja épségben visszaadni,

c) a felek között a viszony a kölcsönvevő magatartása következtében megromlott,

vagy

d) a szerződéskötéskor nem ismert oknál fogva a kölcsönadónak szüksége van a dologra.

5. cím

Letéti szerződések

I. fejezet

A letét közös szabályai

5:311. § [A letéti szerződés]

(1) Letéti szerződés alapján a letevő köteles a szerződésben meghatározott dolgot a letéteményesnek időleges megőrzésre átadni, a letéteményes köteles azt átvenni, megőrizni és a szerződés megszűntekor visszaadni.

(2) A dolog átvételét a letéteményes megtagadhatja, ha olyan körülmények következnek be, amelyeknél fogva a már letétbe helyezett dolog visszavételét követelhetné.

5:312. § [A letett dolog használata, alletétbe adása, hasznainak szedése, kezelése]

(1) A letéteményes a letett dolgot nem használhatja és azt más személy őrizetébe (alletétbe) sem adhatja, kivéve, ha ebbe a letevő beleegyezett, vagy ez a letevőnek károsodástól való megóvása érdekében szükséges. E tilalom megszegése esetében felelős minden kárért, amely enélkül nem következett volna be.

(2) A letéteményes a letett dolgot nem hasznosíthatja, köteles azonban a letett dolog hasznainak szedésére, ha az természeténél fogva hasznot hajt. A letéteményes a beszedett hasznokat köteles a letevőnek kiadni.

(3) A letéteményes kötelezettsége a letett dolog kezelésére csak akkor terjed ki, ha a kezelést kikötik, vagy a letett dolog természete azt szükségessé teszi. Ilyen esetben a letevő köteles tájékoztatni a letéteményest arról, hogy a letett dolog milyen kezelést igényel. A tájékoztatás elmulasztásából eredő kárért a letéteményes a letevővel szemben felelősséggel nem tartozik. Egyebekben a kezelés vonatkozásában a megbízás szabályait kell alkalmazni.

5:313. § [A letéteményes felelőssége ingyenes letét esetén]

Ingyenes letét esetén a letéteményes a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség szabályai szerint felel azért a kárért, amelyet a letevő a letett dolog elveszése, elpusztulása vagy megrongálódása folytán szenved.

5:314. § [A letéteményes felelőssége az alletéteményes magatartásáért]

A letéteményes a jogosan igénybe vett harmadik személy magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot ő maga őrizte volna. Ha azonban a harmadik személy igénybevételét a letevőnek károsodástól való megóvása tette szükségessé, az igénybe vett személyért a letéteményes nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

5:315. § [A letéteményes díja és költségei]

(1) A letevő díj fizetésére köteles, kivéve ha a körülményekből, különösen a felek viszonyából arra lehet következtetni, hogy a letéteményes a megőrzést ingyen vállalta. Ha a felek a díj mértékét nem határozták meg, a letevő a szokásos díj fizetésére köteles.

(2) A díj magában foglalja a megőrzéssel rendszerint együttjáró költségeket. A letéteményes egyéb szükséges költségei megtérítését követelheti.

(3) A szükséges költségek megtérítését a letéteményes akkor is követelheti, ha a letét egyébként ingyenes.

(4) A letéteményest díjkövetelése és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába.

5:316. § [A letevő felelőssége a letéteményesnek okozott károkért]

A letevő felelős azért a kárért, amelyet a letett dolog a letéteményesnek okozott, kivéve, ha a letett dolog károkozásra alkalmas minőségét a letétbe helyezéskor nem ismerte és azt nem is kellett ismernie, vagy arról a letétbe helyezéskor a letéteményest tájékoztatta vagy arról a letéteményes tájékoztatás nélkül is tudott.

5:317. § [A letét megszűnése]

(1) A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti, abban az esetben is, ha az őrizet időtartamát meghatározták.

(2) Ha a szerződésből a letét időtartama nem állapítható meg, a letéteményes a letéti szerződést tizenöt napi felmondással bármikor megszüntetheti.

(3) Ha a szerződésből a letét időtartama megállapítható, a letéteményes a dolgot ennek az időnek az elteltével köteles visszaadni, a letevő pedig visszavenni. Ezt megelőzően a letéteményes csak akkor követelheti a dolog visszavételét, ha a dolog biztonsága veszélyben van, vagy ha a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látja el, és a szerződéskötéskor általa nem ismert olyan körülmények következtek be, amelyek a dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik.

(4) Ha az ellenérték fejében vállalt letét a szerződésből megállapítható idő eltelte előtt szűnik meg, a letevő a díj arányos részét köteles megfizetni. Ha a letétet a letéteményes szüntette meg, a letevő a díjból levonhatja azt a kárt, amely őt a dolog idő előtti visszaadásából érte. Ha a letétet a letevő szüntette meg, a letéteményes a díj arányos részén túl követelheti az őt a dolog idő előtti visszaadásából ért kár megtérítését is.

(5) A letéteményes a letett dolgot azon a helyen köteles visszaadni, ahol őriznie kellett. Ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a felelős őrzés szabályait kell alkalmazni.

II. fejezet

A gyűjtő és a rendhagyó letét

5:318. § [A gyűjtő letét]

(1) A letevő kifejezett eltérő rendelkezése hiányában a letéteményes jogosult több letevő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgát együtt őrizni, anélkül, hogy azokat letevők szerint elkülönítené vagy egyedileg megkülönböztetné. Ebben az esetben a letevőknek közös tulajdonjoga keletkezik az azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgokon és tulajdoni hányaduknak megfelelő mennyiségű, a letett dologgal azonos fajtájú és minőségű dolog kiadását követelhetik.

(2) A letéteményes jogosult bármely tulajdonostársnak a tulajdoni hányada szerinti mennyiséget a többi tulajdonostárs beleegyezése nélkül is kiadni.

(3) A letéteményes köteles a gyűjtő letét tárgyait saját vagyonától elkülönítve őrizni és nyilvántartani.

(4) A gyűjtő letétben lévő értékpapírokról a letéteményes minden letevő számára külön számlát köteles vezetni. A gyűjtő letétben lévő értékpapír átruházására a dematerializált értékpapír átruházására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

5:319. § [A rendhagyó letét]

(1) Ha a letét tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog és a felek abban állapodnak meg, hogy a letét tárgyának tulajdonjoga a letéteményesre szálljon át, és a letéteményes később ugyanolyan fajtájú és minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles visszaadni, a kölcsönre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a visszaadás helyére és idejére a letét szabályai irányadóak, és hogy a letevő követelésébe csak a letéttel kapcsolatos ellenkövetelést lehet beszámítani.

(2) Ha a letét tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog és a felek abban állapodnak meg, hogy a letéteményes a letett dolgot elhasználhatja, vagy azzal egyébként rendelkezhet, az (1) bekezdés szabálya attól az időponttól kezdve alkalmazandó, hogy a letéteményes a dolgot elhasználta, vagy azzal rendelkezett.

III. fejezet

Szállodai letét

5:320. § [A szállodai letét]

(1) A szálloda felelős azért a kárért, amelyet a megszálló vendég dolgainak elveszése, elpusztulása vagy megsérülése folytán szenved, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló elháríthatatlan ok vagy a vendég maga okozta.

(2) A szálloda felelőssége azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, vagy általában erre rendelt helyen, továbbá a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott.

5:321. § [A szálloda felelőssége a vendég értékpapírjait, készpénzét és egyéb értéktárgyait ért kárért]

Értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda csak akkor felelős, ha

a) a dolgot megőrzésre kifejezetten átvette,

b) a megőrzésre átvételt kifejezetten megtagadta, vagy

c) ha a vendég bizonyítja, hogy a szálloda nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

5:322. § [A szálloda felelősségének mértéke]

(1) A szálloda felelőssége alapján a kártérítés mértéke legfeljebb a napi szobaár összegének ötvenszerese. A felelősség ezt meghaladó mértékű korlátozása vagy kizárása semmis.

(2) A szálloda felelőssége korlátlan, ha a vendég bizonyítja, hogy a szálloda nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, valamint a vendég értékpapírjait, készpénzét és egyéb értéktárgyait ért kár esetében.

5:323. § [A vendég bejelentési kötelezettsége]

A vendég a kárt haladéktalanul köteles bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén a szálloda a kárért csak akkor tartozik felelősséggel, ha a vendég bizonyítja, hogy a szálloda nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

5:324. § [A szálloda törvényes zálogjoga]

A szállodát az elszállásolásból származó követelései biztosítására zálogjog illeti meg a vendégnek azon a dolgain, amelyeket a szállodába magával vitt. Erre a zálogjogra a bérbeadó zálogjogának szabályait kell megfelelően alkalmazni.

5:325. § [Fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló intézmények felelőssége]

(1) A fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló intézmények, továbbá a ruhatárat üzemben tartók felelősségére a szálloda felelősségének szabályait a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) felelősségük csak az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók ezen intézményekbe rendszerint magukkal visznek,

b) ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, az intézmény csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.

(2) A felelősség e korlátozásai figyelmen kívül maradnak, ha a látogató bizonyítja, hogy az intézmény nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

6. cím

Pénz- és hiteljogviszonyok

I. fejezet

A hitelszerződés

5:326. § [A hitelszerződés]

(1) Hitelszerződés alapján a hitelező díj ellenében arra vállal kötelezettséget, hogy a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén a másik szerződő féllel kölcsönszerződést köt.

(2) A hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a hitelszerződést, ha

a) a szerződés megkötése után a másik fél körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely miatt a szerződés teljesítése már nem várható el, vagy

b) a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondásának lenne helye.

(3) A másik fél a hitelszerződést bármikor felmondhatja.

(4) A hitelszerződés felmondása a szerződő felek külön megállapodása nélkül a már megkötött kölcsönszerződéseket nem szünteti meg.

II. fejezet

A kölcsönszerződés

5:327. § [A kölcsönszerződés]

Kölcsönszerződés alapján a hitelező köteles az adósnak meghatározott pénzösszeget fizetni, az adós pedig köteles a szerződés szerinti későbbi időpontban ugyanakkora pénzösszeget és a kamatot a hitelezőnek megfizetni.

5:328. § [A kölcsön átadásának megtagadása]

A kölcsönösszeg átadását a hitelező megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy

a) a szerződés megkötése után az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható, vagy

b) a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására jogosult.

5:329. § [A kölcsönösszeg igénybevételének elmaradása]

Az adós a kölcsönösszeg igénybevételére nem köteles, meg kell azonban térítenie a hitelezőnek a szerződés megkötéséből eredő kárát.

5:330. § [A kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondása]

(1) A hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönszerződést az adós súlyos szerződésszegése esetén, különösen ha

a) a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra való fordítása lehetetlen vagy az adós a kölcsönösszeget nem erre a célra használta fel,

b) az adós a hitelezőt megtévesztette, amennyiben ez a szerződés megkötését és annak tartalmát befolyásolta,

c) az adós a fizetőképességére vonatkozó, valamint a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot - figyelmeztetés ellenére - akadályozza,

d) az adós a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét - figyelmeztetés ellenére - megszegi,

e) az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetését,

f) a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke vagy érvényesíthetősége jelentősen csökkent és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki, vagy

g) az adós fizetési késedelembe esik, és mulasztását felszólításra sem pótolja.

(2) Az adós azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönszerződést a hitelező súlyos szerződésszegése esetén.

5:331. § [A szívességi kölcsön]

(1) Az adós nem köteles kamat vagy egyéb ellenszolgáltatás fizetésére, ha ezt a felek kifejezetten kikötötték, vagy ha a szerződés céljából, vagy az eset körülményeiből ez következik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a kölcsönszerződés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

a) a hitelező a saját körülményeiben bekövetkezett lényeges változás miatt is megtagadhatja a kölcsönösszeg átadását és a már kifizetett kölcsönösszeget visszakövetelheti,

b) ha a kölcsön határozatlan időre szól, vagy egyébként a visszafizetési kötelezettség időpontja bizonytalan, a hitelező a kölcsönt bármikor visszakövetelheti,

c) ha a kölcsön határozatlan időre szól, az adós a kölcsönt bármikor visszafizetheti.

(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha az (1) bekezdés szerinti kölcsönt pénzügyi intézmény nyújtja.

5:332. § [A kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazása]

(1) A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a hitelező nem pénzt fizet, hanem más helyettesíthető dolgot ad az adós tulajdonába, azzal, hogy az adós a szerződésben meghatározott későbbi időpontban ugyanolyan fajtájú, minőségű és mennyiségű dolognak a hitelező tulajdonába adására köteles. Ebben az esetben kamatfizetésen a kölcsönadott dolog átadáskori értékének és a kamatszámítás szabályainak alapulvételével kiszámított díj megfizetését kell érteni.

(2) A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni minden olyan esetben, amikor az egyik fél által nyújtott szolgáltatás megelőzi a másik fél által nyújtandó pénzszolgáltatást, ideértve a jövőbeli vagy feltételesen keletkező követelés engedményezését is.

III. fejezet

A fogyasztói kölcsönszerződés

5:333. § [A fogyasztói kölcsönszerződés]

A kölcsönszerződés szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni akkor, ha a hitelező a kölcsönt - ideértve a részletfizetés és a halasztott fizetés esetét is - a külön jogszabályban meghatározott fogyasztói kölcsönszerződés keretében nyújtja.

5:334. § [Az írásbeliség követelménye]

(1) A fogyasztói kölcsönszerződés csak írásban érvényes.

(2) A fogyasztói kölcsönszerződés egy példányát a fogyasztónak át kell adni.

5:335. § [A költségek arányos csökkentése előtörlesztés esetén]

Ha a fogyasztó a kölcsönt a teljesítési idő előtt visszafizeti, jogosult a kölcsön felhasználásával összefüggésben fizetendő költségeinek arányos csökkentésére. E rendelkezéstől érvényesen a fogyasztó hátrányára nem lehet eltérni.

5:336. § [A követelések érvényesítése harmadik személlyel szemben]

Ha a hitelező a fogyasztóval szembeni követelését harmadik személyre ruházza át, a fogyasztó e harmadik személlyel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek a hitelezővel szemben az átruházásról szóló érvényes értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.

IV. fejezet

A betétszerződés

5:337. § [A betétszerződés]

(1) Betétszerződés alapján a hitelintézet köteles a szerződő fél (betétes) által átadott pénzt a szerződés szerinti időpontban (lejáratkor) visszafizetni. A betétszerződés csak írásban érvényes.

(2) A hitelintézet a szerződés szerinti időpontban a szerződésben meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni a szerződő fél (betétes) részére.

(3) Határozott időre kötött betétszerződés esetén a hitelintézet nem jogosult a lejáratot megelőzően felmondásra vagy előtörlesztésre.

(4) A bankszámla-tulajdonos bankszámlán nyilvántartott követelésére a betétszerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

V. fejezet

A takarékbetét-szerződés

5:338. § [A takarékbetét-szerződés]

(1) Természetes személyek írásban megkötött takarékbetét-szerződés alapján is elhelyezhetnek betétet a hitelintézetnél. A hitelintézet a betételhelyezés idejére kamatot, nyereménybetét esetén a sorsolástól függően nyereményt fizet ki.

(2) A takarékbetét összegének visszafizetésére és a kamat, továbbá a nyeremény kifizetésére vonatkozó követelés nem évül el.

(3) A természetes személyeknek bankszámlaszerződés keretében elhelyezett pénzeszközeire a takarékbetét-szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(4) Nagykorú betétes a takarékbetét elhelyezésekor rendelkezhet arról, hogy elhalálozása esetén a takarékbetétet az általa megjelölt kedvezményezett részére kell kifizetni. Az így elhelyezett takarékbetét nem tartozik a takarékbetétes hagyatékához, a kedvezményezett a takarékbetét felett a hagyatéki eljárás lefolytatásától függetlenül rendelkezhet.

VI. fejezet

A bankszámlaszerződés

5:339. § [A bankszámlaszerződés]

(1) Bankszámlaszerződés alapján a hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy az erre a célra nyitott bankszámlán a vele szerződő fél (számlatulajdonos) rendelkezésére álló látra szóló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja, és azok terhére a fizetési megbízásokat teljesíti. A bankszámlaszerződés csak írásban érvényes.

(2) A bankszámlán rendelkezésre álló betét vagy a hitelintézet által nyújtott hitelösszeg kimerülése a bankszámlaszerződést nem szünteti meg.

VII. fejezet

A lízingszerződés

5:340. § [A lízingszerződés]

(1) A lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában levő, vagy a lízingbevevő által kiválasztott és a lízingbeadó által beszerzett dolgot, vagy a lízingbevevő által meghatározott feltételeknek megfelelően előállított (előállíttatott) dolgot meghatározott időtartamra a lízingbevevő használatába adja. A lízingbevevő köteles a dolgot átvenni és a lízingszerződés szerinti díjat megfizetni.

(2) A lízingszerződés csak írásban érvényes.

5:341. § [A lízingszerződés kötelező tartalma]

A lízingszerződés érvényes létrejöttének feltétele, hogy a felek a szerződésben rendelkezzenek

a) arról, hogy a dolog hasznai és terhei átszállnak-e és milyen módon a lízingbevevőre,

b) arról, hogy a lízingbevevő a lízingszerződésben meghatározott időtartam végén megszerzi-e a dolog tulajdonjogát és a tulajdonjog megszerzésének módjáról,

c) arról, hogy a lízingszerződés időtartama miként viszonyul a dolog hasznos élettartamához,

d) a lízingdíjnak a dolog értékéhez viszonyított mértékéről és a lízingdíj összetevőiről,

e) a lízingszerződés felmondásának feltételeiről és a felmondás esetén követendő eljárásról.

5:342. § [A dolog használata]

(1) A lízingbevevő a dolgot rendeltetésének és a szerződésben foglaltaknak megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy a szerződésellenes használat következménye.

(2) A dolgot a lízingbevevő csak a lízingbeadó előzetes hozzájárulásával alakíthatja át, dolgozhatja fel, egyesítheti vagy vegyítheti más dolgokkal, építheti be ingatlanba, ideértve az ingatlan átépítését, az ingatlanhoz való hozzáépítést és a ráépítést is. Az eredeti állapot helyreállítása esetén annak költségei a lízingbevevőt terhelik.

(3) A lízingbeadó

a) a lízingbevevő szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot,

b) követelheti a szerződésellenes vagy egyébként nem rendeltetésszerű használat megszüntetését, továbbá az ilyen használatból eredő kárának megtérítését,

c) abban az esetben, ha a nem rendeltetésszerű használat tovább folytatódik, vagy ha a dolgot fenyegető veszély súlyossága miatt a rendeltetésellenes használat megszüntetésének követelése nem vezetne eredményre, a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondhatja.

5:343. § [A dolog használatának átengedése harmadik személy részére]

(1) A lízingbevevő a dolog használatának - a lízingszerződésben meghatározott időtartamon belüli - átengedésére csak a lízingbeadó előzetes hozzájárulásával jogosult.

(2) Ha a lízingbevevő a dolgot a lízingbeadó engedélyével - az (1) bekezdés szerint - más használatába adta, a használó magatartásáért sajátjaként felel.

(3) Ha a lízingbevevő a dolgot a lízingbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azokért a károkért is, amelyek e nélkül nem következtek volna be.

5:344. § [A hibás teljesítésből eredő jogok gyakorlása]

(1) A lízingbeadót a dologgal, vagy a dolog használatának átengedésével összefüggésben szavatossági felelősség nem terheli, kivéve, ha

a) a dolgot maga állította elő;

b) a felek a lízingszerződésben kifejezetten ebben állapodtak meg; vagy

c) ha a lízingbeadó a dolog tulajdonjogának megszerzésére irányuló szerződés hibás teljesítéséből eredő jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott.

(2) A dolog tulajdonjogának megszerzésére irányuló - a dolog eladójával, illetve gyártójával kötött - szerződés hibás teljesítéséből eredő jogok - az elállás kivételével -a lízingszerződés, vagy ha a dolog tulajdonjogának megszerzésére irányuló szerződés későbbi, úgy ennek megkötésével, a lízingbevevőre szállnak át azzal, hogy a dolog kicserélése esetén átvett új dolgon a lízingbeadó szerez tulajdonjogot.

(3) A lízingbevevő a (2) bekezdés szerint őt megillető jogokat a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül saját költségére köteles gyakorolni. A lízingbevevő felelős azért a kárért, amely e kötelezettsége elmulasztásából ered.

(4) A lízingbevevő a hibás teljesítésből eredő jogok gyakorlását harmadik személynek csak a lízingbeadó előzetes hozzájárulásával engedheti át.

5:345. § [Lízingdíj]

(1) A lízingbevevő a díjat a szerződésben meghatározott időszakonként köteles megfizetni.

(2) A rendeltetésszerű használat lízingbeadónak fel nem róható akadálya vagy korlátozása a lízingbevevő szerződés szerinti díjfizetési kötelezettségét nem érinti.

(3) Harmadik személy részéről a rendeltetésszerű használat akadályozásával vagy korlátozásával kapcsolatos bármilyen jogcímen teljesített pénzszolgáltatás, - így különösen biztosítási összeg vagy kártérítés - azt a felet illeti, amelyik a biztosítási díjat fizeti a lízingszerződés időtartama alatt. Amennyiben a lízingszerződés szerint a lízingbevevőt terheli a biztosítási díj fizetése, a dologban beálló kár viselése, és a lízingbevevő részére fizetett biztosítási összeg vagy kártérítés a lízingbeadót illeti meg; a rendeltetésszerű használatnak harmadik személy részéről történő akadályozása vagy korlátozása időtartamára a lízingbevevő nem köteles lízingdíjat fizetni, illetőleg csökkentett mértékű lízingdíjat fizet.

5:346. § [A lízingszerződés megszűnése]

(1) A lízingszerződés megszűnésekor a lízingbevevő köteles a dolgot a lízingbeadónak visszaszolgáltatni, kivéve, ha a lízingszerződés alapján ő vagy az általa kijelölt harmadik személy a dolog tulajdonjogát megszerezte.

(2) A lízingbeadó a lízingszerződés azonnali hatályú felmondására a lízingszerződésben meghatározott esetekben jogosult.

(3) A lízingszerződés azonnali hatályú felmondása esetén a lízingbevevő a dolgot a lízingszerződésből keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig még annak használata nélkül sem tarthatja vissza.

(4) Ha a lízingszerződés a szerződésben meghatározott időtartam lejárta előtt szűnik meg, a felek kötelesek egymással elszámolni. Az elszámolás során a lízingbeadó érvényesítheti a szerződés megszűnéséig esedékessé vált követeléseit, a hátralévő időre fennmaradó díját, köteles azonban követelését - a lízingszerződésben meghatározott módon - csökkenteni a dolog későbbi hasznosításából, értékesítéséből származó vagy a dologgal kapcsolatosan más jogcímen keletkező megtérülések összegével, feltéve, hogy a lízingbevevő vagy az általa kijelölt személy a dolog tulajdonjogát nem szerzi meg.

5:347. § [A lízingszerződés szabályainak alkalmazása]

(1) A lízingszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a lízingbeadó vagyoni értékű jog gyakorlásának lehetőségét biztosítja határozott időtartamra a lízingbevevő számára.

(2) Lízingszerződésnek minősül az a szerződés is, amellyel a lízingbeadó a korábban lízingbeadás céljára beszerzett vagy előállított dolgot e fejezet rendelkezései szerint ismételten, a korábbi vagy más lízingbevevő - határozott időtartamra szóló - használatába adja.

VIII. fejezet

A faktoring szerződés

5:348. § [A faktoring szerződés tartalma]

(1) Faktoring szerződés alapján a faktor vállalkozás díjazás ellenében arra vállal kötelezettséget, hogy a javára engedményezett követelést

a) az engedményezőnek részben vagy egészben finanszírozza, továbbá

b) nyilvántartja, érvényesíti, illetve behajtja, és az engedményező irányában elszámol.

(2) Faktoring szerződés jön létre akkor is, ha annak keretében a faktor a követelés részére történő engedményezését követően csupán az (1) bekezdés b) pontja szerinti szolgáltatást nyújtja.

5:349. § [A faktoring szerződésre alkalmazandó szabályok]

A faktoring szerződés keretében történő engedményezésre az ellenérték fejében történő engedményezés szabályait kell alkalmazni azzal, hogy

a) az engedményezésről a kötelezettet írásban kell értesíteni; az írásbeli értesítés azonban aláírás hiányában is hatályos, ha azonosíthatóan megjelöli azt a személyt, aki azt küldte, vagy akinek nevében azt küldték, az engedményezett követelést (jövőbeli követelés esetén az erre történő utalást), továbbá a faktort, amelynek, vagy amelynek számlája javára a követelést teljesíteni kell,

b) ha a faktoring szerződés az engedményezőt megillető - a követelés teljesítését biztosító, járulékos mellékkötelezettségekből eredő jogokon kívüli további - jogoknak a faktorra történő átszállásáról rendelkezik, e rendelkezés a kötelezettel szemben csak annyiban hatályos, amennyiben őt e jogok átszállásáról is írásban értesítették,

c) a kötelezett a faktorral szemben nem számíthatja be az érvényes értesítéskor már fennállt jogalapon keletkezett azokat az ellenköveteléseket, amelyek a beszámítással érintett követelést követően jöttek létre.

7. cím

Biztosítéki szerződések

I. fejezet

A kezességi szerződés

5:350. § [A kezességi szerződés]

A kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogy ha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.

5:351. § [A kezességvállalás formája]

Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni.

5:352. § [A kezességgel biztosítható kötelezettség]

(1) Kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható.

(2) Kezesség a kötelezettnek egy vagy több meghatározott jogviszony alapján fennálló, illetve a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségéért vagy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló, illetve a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségéért is vállalható.

5:353. § [A kezesség járulékossága]

(1) A kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. A kezes a kötelezett ellen folytatott per és végrehajtás költségeiért csak akkor felel, ha a keresetindítás előtt a jogosult a teljesítésre felszólította.

(2) A kötelezett a kezes kötelezettségét a kezesség elvállalása után nem terjesztheti ki.

(3) A kezes érvényesítheti az őt saját személyében megillető kifogásokon túl azokat a kifogásokat is, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A kezes nem veszti el e jogát azzal, hogy a kötelezett a kezesség elvállalása után lemondott a kifogásról.

(4) Bírósági úton nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

5:354. § [A jogosultat terhelő tájékoztatási kötelezettség]

(1) A jogosult köteles haladéktalanul tájékoztatni a kezest a kötelezett teljesítésének elmaradásáról, illetve a biztosított kötelezettség teljesítési határidejének módosításáról. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a biztosított kötelezettségnek a tájékoztatás időpontjában fennálló mértékére.

(2) A jogosult nem köteles az (1) bekezdés szerinti tájékoztatásra, ha a kötelezett teljesítésének elmaradása csak a mellékkövetelésekre terjed ki, kivéve, ha a nem teljesített mellékkövetelések mértéke eléri a főkövetelés tíz százalékát.

(3) Ha a kezesség a kötelezettnek egy vagy több meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi kötelezettségét vagy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló valamennyi kötelezettségét biztosítja, a jogosult arról is köteles haladéktalanul tájékoztatni a kezest, ha

a) a biztosított kötelezettség mértéke a kezesség elvállalásakori mértékéhez képest húsz százalékkal nőtt, vagy

b) a biztosított kötelezettség mértéke az utolsó tájékoztatáskor fennálló mértékéhez képest húsz százalékkal nőtt.

(4) Nem terheli a jogosultat tájékoztatási kötelezettség a kezes irányában, ha a kezes legalább többségi befolyással rendelkezik a kötelezett jogi személyben.

(5) A jogosult felelős az (1)-(4) bekezdések szerinti tájékoztatás elmulasztásából vagy késedelméből eredő, a kezest ért kárért.

5:355. § [A sortartás kifogása]

(1) A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a jogosult nem igazolja, hogy a követelés behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést.

(2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezés nem gátolja a kötelezett és a kezes együttes perlését.

(3) A kezest nem illeti meg a sortartás kifogása (készfizető kezesség), ha

a) kifejezetten készfizető kezességet vállalt,

b) a jogosult igazolja, hogy a kötelezettel szembeni egyéb követelések behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést, vagy

c) a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolást indult.

5:356. § [A kártalanító kezesség]

Ha a kezes kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállalt felelősséget, a jogosult csak akkor követelheti a kezestől a biztosított követelés kielégítését, ha végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést.

5:357. [A határozott időre vállalt kezesség]

(1) Határozott időre vállalt készfizető kezesség esetében a határozott idő lejárta után a kezes szabadul a kötelezettség alól, kivéve ha a jogosult a biztosított követelés esedékessé válása után, de még a határozott idő lejárta előtt felszólította a teljesítésre.

(2) Határozott időre vállalt sortartásos kezesség esetében a határozott idő lejárta után a kezes szabadul, kivéve, ha a jogosult a biztosított követelés esedékessé válása után, de még a határozott idő lejárta előtt

a) tájékoztatta arról, hogy végrehajtást kezdeményez a kötelezett vagyonára, és

b) a végrehajtás folyamatáról háromhavonta tájékoztatja, amennyiben ezt a kezes kéri.

(3) Ha a kezességgel biztosított követelés a határozott idő lejártakor vagy az azt megelőző tizenöt napon belül válik esedékessé, az (1) bekezdés szerinti felszólítás illetve a (2) bekezdés a) pontja szerinti tájékoztatás megtehető a biztosított követelés esedékessé válása előtt is, de legfeljebb a határozott idő lejárta előtti tizenötödik napon.

5:358. § [A határozatlan időre vállalt kezesség felmondása]

Ha a határozatlan időre vállalt kezesség a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló, vagy a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségét biztosítja, a kezes három hónapos felmondási idővel megszüntetheti a kezességi szerződést.

5:359. § [A kezes teljesítése]

(1) A teljesítés előtt a kezes köteles értesíteni a kötelezettet és tájékoztatást kérni a kezességgel biztosított kötelezettség mértékéről és a kötelezettet a jogosulttal szemben megillető kifogásokról és követelésekről.

(2) Ha a kezes a jogosult követelését kielégíti, a kielégítés erejéig a követelés az azt biztosító jogokkal együtt reá száll.

(3) A kezes teljesítését követően a jogosult köteles haladéktalanul átadni a kezesnek mindazokat az okiratokat, valamint megadni azt a tájékoztatást, amelyek a kezes kötelezettel szembeni igényérvényesítéséhez szükségesek.

5:360. § [Az alkezes teljesítése]

Ha a kezes kötelezettségéért kezességet vállalt személy (alkezes) kielégíti a jogosult követelését, a kielégítés erejéig mindazokat a jogokat is érvényesítheti, amelyeket a kezes érvényesíthetett volna, ha a jogosult követelését kielégíti.

5:361. § [A kezes szabadulása a kötelemből]

(1) Ha a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról a kezes szabadul annyiban, amennyiben a követelés átszállása következtében a követelést biztosító jog alapján kielégítést kaphatott volna.

(2) A kezes szabadul, ha a követelés a jogosult hibájából a kötelezettel szemben behajthatatlanná vált.

5:362. § [Több kezes ugyanazért a kötelezettségért]

(1) Ha ugyanazért a kötelezettségért többen vállalnak kezességet, a kezesek egyetemlegesen felelnek a jogosulttal szemben.

(2) Ha a kezesek egymásra tekintet nélkül vállalnak kezességet, egymás közötti viszonyukban a kötelezettség egyedül azt terheli, aki korábban vállalta a kezességet. A jogosult követelését kielégítő kezesre a jogosultnak az előző kezesek elleni jogai is átszállnak. Az a kezes, aki a jogosulttal szemben a sortartás kifogásával élhetett, e kifogással a jogosult követelését kielégítő kezessel szemben is élhet.

(3) Ha a kezesek egymásra tekintettel vállalnak kezességet, egymás közötti viszonyukban kockázatvállalásuk arányában kötelesek helytállni.

5:363. § [Azonos követelést biztosító kezesség és zálogjog]

Ha ugyanazt a kötelezettséget kezesség és a kötelezettől eltérő személy által alapított zálogjog is biztosítja, a kezes és a zálogkötelezett egyetemlegesen felelnek, egymás közötti viszonyukban kockázatvállalásuk arányában kötelesek helytállni. A zálogkötelezett kockázatvállalásának mértékét a zálogtárgy értéke határozza meg.

5:364. § [Jogszabály alapján fennálló kezesség]

Ha a kezesség jogszabály alapján áll fenn, a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a kezességi szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

5:365. § [Fogyasztói kezességi szerződés]

(1) Fogyasztó által vállalt kezesség esetében a jogosult köteles a fogyasztót a kezességi szerződés létrejöttét megelőzően tájékoztatni

a) a kezes jogairól és kötelezettségeiről, és

b) a kötelezett helyzetéből fakadó, a hitelező előtt ismert különleges kockázatokról.

(2) Ha a jogosult nem tesz eleget az (1) bekezdés szerinti kötelezettségének, a kezes határidő nélkül visszavonhatja ajánlatát vagy elállhat a szerződéstől.

(3) Ha a fogyasztó a kötelezettnek egy vagy több meghatározott jogviszony alapján fennálló, vagy a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségéért vagy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló, vagy a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségéért vállal kezességet, a kezesség csak akkor érvényes, ha a kezességi szerződésben meghatározták azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezes felel a jogosult tartozásáért.

(4) Ha a kötelezett késedelembe esik, a jogosult köteles a kezest haladéktalanul értesíteni, ennek elmulasztása esetén a kezes nem felel a késedelemből eredő kárért és késedelmi kamatért.

II. fejezet

A garanciaszerződés

5:366. § [A garanciaszerződés]

(1) A garanciaszerződéssel a garantőr kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben arra, hogy a jogosult fizetési felszólításának (lehívás) kézhezvétele, illetve a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott egyéb feltételek teljesülése esetén a jogosultnak fizetést fog teljesíteni.

(2) Garanciát csak írásban lehet érvényesen vállalni.

5:367. § [A járulékosság hiánya]

(1) A garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.

(2) A garanciavállaló nyilatkozatban vagy a garanciaszerződésben foglalt, a biztosított kötelezettségre történő általános jellegű utalás nem érinti a garantőr kötelezettségének a biztosított kötelezettségtől való függetlenségét.

5:368. § [A garancia érvényesítése]

(1) A jogosult a lehívás jogát nem ruházhatja át, de kijelölheti azt a személyt, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni köteles.

(2) A garancia lehívásának joga átszáll a jogosult törvényes jogutódjára.

5:369. § [A garantőr teljesítése]

(1) A garantőr csak abban az esetben jogosult és köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott formai követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre.

(2) A garantőr köteles haladéktalanul értesíteni a kötelezettet a fizetési felszólítás kézhezvételéről.

(3) A garantőr érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt a jogosulttal szemben saját személyében megilletik.

(4) A garantőr haladéktalanul, de legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított három napon belül köteles

a) a jogosultnak teljesíteni és a teljesítés megtörténtéről a kötelezettet haladéktalanul értesíteni, vagy

b) a teljesítést megtagadni és a teljesítés megtagadásáról - annak indokát megjelölve -a kötelezettet és a jogosultat haladéktalanul értesíteni.

(5) Ha a garantőr a jogosult követelését kielégíti, a kötelezettel szemben megtérítési igényt érvényesíthet.

5:370. § [Nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás]

(1) Ha a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával,

a) a garantőr nem köteles fizetést teljesíteni, illetve a már teljesített fizetést visszakövetelheti,

b) a kötelezett kérheti a bíróságtól, hogy az tiltsa meg a garantőrnek a teljesítést.

(2) A jogosult akkor jár el nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen, ha

a) a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított,

b) a garancia lehívásának feltételei minden kétséget kizáróan nem teljesültek,

c) a kötelezett minden kétséget kizáróan teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt,

d) minden kétséget kizáróan a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy

e) bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt.

5:371. § [Határozatlan időre vállalt garancia felmondása]

A garantőr a határozatlan időre kötött garanciaszerződést öt év elteltét követően legalább egyéves felmondási idővel megszüntetheti.

5:372. § [A fogyasztói garanciavállalás jogi minősítése]

Ha a garantőr fogyasztó, a garanciaszerződés készfizető kezességi szerződésként érvényes.

III. fejezet

Vételi jog biztosítéki célú kikötése

5:373. § [Vételi jog biztosítékként való kikötésének feltételei]

(1) A tulajdonos a pénzfizetésre vonatkozó kötelezettségvállalása biztosítékaként vételi jogot engedhet a dolgon a jogosult számára arra az esetre, ha nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít.

(2) A vételi jognak az (1) bekezdés szerinti célból történő érvényes kikötésének feltétele, hogy

a) a megállapodást közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalják és

b) ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba, ingó dolog, jog és követelés esetén a zálogjogi nyilvántartásba bejegyezzék, valamint hogy

c) a megállapodás tartalmazza a dolognak - a hat hónapnál nem régebben készült -szakértői vélemény alapján meghatározott értékét, vagy az érték meghatározásának módját.

(3) A jogosultnak vételi joga érvényesítéséhez a dolog, jog és követelés - a vételi jog érvényesítésének időpontjában, szakértői vélemény által meghatározott - értékének, valamint a vételi joggal biztosított követelés értékének egybevetése alapján a kötelezettel el kell számolnia.

(4) Semmis az a megállapodás, amely a (3) bekezdésben foglaltak teljesítése alól részben vagy egészben a jogosultat mentesíti.

8. cím

Biztosítási szerződések

I. fejezet

Közös szabályok

5:374. § [A biztosítási szerződés fogalma]

Biztosítási szerződés alapján a biztosító a szerződésben meghatározott biztosítási kockázat viselésére és a biztosítási eseménynek a kockázatviselés kezdő időpontja utáni bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatás teljesítésére, a szerződő fél, illetve a biztosított pedig díj fizetésére kötelezi magát.

5:375. § [A biztosítások fajtái]

A biztosító szolgáltatása - a biztosítási esemény bekövetkezésétől függően - a biztosított kárának a szerződésben meghatározott módon és mértékben történő megtérítésében vagy a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás teljesítésében (kárbiztosítás), vagy pedig a szerződésben meghatározott összeg megfizetésében (összegbiztosítás) áll.

5:376. § [A biztosítási érdek]

(1) Biztosítási szerződést csak az köthet, aki valamely vagyoni, vagy személyhez fűződő jogviszony alapján a biztosítási esemény elkerülésében - életkor elérésére, születésre, vagy házasságkötésre szóló életbiztosítás esetében a biztosítási esemény bekövetkezésében - érdekelt, vagy aki a szerződést az érdekelt személy javára köti meg. Az e rendelkezés ellenére megkötött kárbiztosítási és csoportos összegbiztosítási szerződés semmis.

(2) Ha a csoportos összegbiztosítási szerződés úgy rendelkezik, a biztosítási fedezetet a biztosított és a szerződő fél között fennálló jogviszony megszűnése (érdekmúlás) nem érinti.

(3) Összegbiztosítás esetén egyébként a szerződés létrejöttéhez és módosításához - ha a szerződést nem ő köti meg - a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Ha a biztosított kiskorú, és a szerződést nem a törvényes képviseletet gyakorló szülője köti meg, a szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A biztosított hozzájárulása nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része semmis; ilyen esetben kedvezményezettnek a biztosítottat, vagy örökösét kell tekinteni, aki azonban az ennek folytán neki járó biztosítási összegből a szerződő félnek a szerződésre fordított költségeit- beleértve a kifizetett biztosítási díjakat - köteles megtéríteni.

5:377. § [A biztosított személyek és vagyontárgyak csoportos biztosítás esetén]

Abban az esetben, ha a szerződésben a biztosított személyeket valamely csoporthoz történő tartozásuk alapján, vagy a biztosított vagyontárgyakat valamely csoportképző ismérv szerint határozták meg, azokat a személyeket, vagyontárgyakat kell biztosítottaknak tekinteni, akik, illetve amelyek a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjában a csoporthoz tartoztak, vagy a csoportképző ismérvvel rendelkeztek.

5:378. § [Az együttbiztosítás]

(1) Abban az esetben, ha - előre rögzített arányok szerint - a biztosítási kockázatokat több biztosító közösen viseli és a biztosítási szolgáltatást közösen teljesíti (együttbiztosítás), a biztosítási szerződésben az együttbiztosításban résztvevő valamennyi biztosítót és kockázatvállalása mértékét is fel kell tüntetni. Együttbiztosítás esetén a biztosítók szolgáltatási kötelezettsége csak a saját kockázatvállalásuk mértékéig terjed.

(2) A biztosítókat a biztosítottal, illetve a szerződő féllel szemben a szerződésben megnevezett vezető biztosító képviseli. Ha a szerződésben nem nevezték meg a vezető biztosítót, a biztosított, illetve a szerződő fél - választása szerint - bármelyik biztosítóhoz joghatályosan teljesíthet, vagy intézhet nyilatkozatot.

5:379. § [Az általános szerződési feltételek módosulása]

(1) Az általános szerződési feltételek tartalmazhatnak olyan rendelkezést, amely szerint a felek megállapodhatnak abban, hogy a szerződés fennállása alatt az általános biztosítási feltételek a következő biztosítási időszak első napjától kezdődő hatállyal módosulhatnak. A kikötés érvényességének feltétele a (2)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezések megvalósulása.

(2) A biztosító az (1) bekezdés szerinti módosulásról, a változások pontos megjelölése mellett, a (3) bekezdésben meghatározott következményekre történő figyelmeztetéssel egyidejűleg a következő biztosítási időszak kezdete előtt legalább hatvan nappal köteles a szerződő felet írásban értesíteni. Az előírt figyelmezetés elmaradása esetén a szerződés az eredeti tartalommal marad hatályban.

(3) Ha a szerződő fél a módosítást nem fogadja el, az arról szóló értesítést követően -a biztosítási időszak végére (utolsó napjára) legalább harminc nappal azt megelőzően -a szerződést írásban felmondhatja. Ha a szerződő fél nem él a felmondási jogával, a szerződés a biztosító által közölt módosítás szerint marad hatályban.

5:380. § [A biztosítási szerződés létrejötte]

(1) A biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre.

(2) Az írásbeliséget pótolja, ha a biztosító a szerződésről kötvényt (fedezetigazolást) állít ki, vagy a fedezet fennállását más egyértelmű módon - így különösen biztosítási bélyeg, igazolójegy útján - igazolja. Ha a kötvény tartalma a fél ajánlatától eltér, és az eltérést a fél tizenöt napon belül nem kifogásolja, a szerződés a kötvény tartalma szerint jön létre. Ezt a rendelkezést lényeges eltérésekre csak akkor lehet alkalmazni, ha a biztosító az eltérésre -az eltérés pontos megjelölésével - a szerződő fél figyelmét a kötvény kiszolgáltatásakor írásban felhívta; ha az előírt felhívás elmarad, a szerződés az ajánlat tartalmának megfelelően jön létre.

(3) Az ajánlattevő ajánlatához tizenöt napig - abban az esetben, ha az ajánlat elbírálásához orvosi vizsgálatra van szükség, hatvan napig - van kötve.

5:381. § [A biztosító ráutaló magatartása fogyasztói szerződésben és az ajánlat visszautasítása]

(1) Ha a szerződő fél fogyasztó, aki a jogviszony tartalmára vonatkozó, a törvényben előírt tájékoztatás birtokában az ajánlatot a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tette, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra tizenöt napon, ha az ajánlat elbírálásához orvosi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül (kockázatelbírálási idő) nem nyilatkozik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a szerződés - az ajánlat szerinti tartalommal - a kockázatelbírálási idő kezdő napjára visszamenő hatályú kockázatvállalással, a kockázatelbírálási időt követő nappal jön létre.

(3) Ha a kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, az ajánlatot a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségét az ajánlati lapon figyelemfelhívásra alkalmas módon megjelölte, és az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához, vagy elutasításához a kockázat egyedi elbírálására van szükség.

5:382. § [A biztosító kockázatviselésének kezdete, várakozási idő]

(1) A biztosító kockázatviselése a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik.

(2) A szerződő fél kezdeményezésére a biztosító írásban vállalhatja, hogy a biztosítási kockázatot már olyan időponttól kezdődően viseli, amikor a felek között a biztosítási szerződés - a szerződés valamely lényeges elemében történő megállapodás hiánya miatt - még nem jött létre (előzetes fedezetvállalás).

(3) Az előzetes fedezetvállalásban meg kell határozni a biztosító által vállalt biztosítási kockázatokat, és a felek megállapodhatnak az előzetes fedezetvállalás időszakára járó biztosítási díj összegéről. Az előzetes fedezetvállalás a biztosítási szerződés megkötéséig, vagy az ajánlat visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes.

(4) Ha a biztosítási szerződés létrejön, az abban meghatározott biztosítási díjba az előzetes fedezetvállalás időszakára fizetett összeg beszámít. A biztosítási szerződés megkötésének meghiúsulása esetén a szerződő fél az előzetes fedezetvállalás időszakára a biztosító által - a kockázatvállalás előzetesen meghatározott módszerei alapján - megállapított méltányos díjat tartozik megfizetni.

(5) A biztosítási szerződésben kiköthető, hogy a biztosító a szerződésben vagy az általános szerződési feltételeiben meghatározott okból bekövetkező biztosítási esemény kockázatát csak a biztosítási szerződés létrejöttétől számított későbbi időponttól vállalja (várakozási idő). A várakozási idő tartama legfeljebb hat hónap.

5:383. § [A biztosítási kockázat jelentős növekedése]

(1) Ha a biztosító csak a szerződéskötés után szerez tudomást a szerződést érintő lényeges körülményekről, vagy ha a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változását közlik vele és ezek a körülmények a biztosítási kockázat jelentős megnövekedését eredményezik, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül írásban javaslatot tehet a szerződés módosítására, vagy a szerződést harminc napos határidővel írásban felmondhatja.

(2) Ha a biztosított, illetve a szerződő fél a módosító javaslatot nem fogadja el, vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik. Erre a következményre a szerződő fél figyelmét a módosító javaslat megtételekor fel kell hívni.

(3) Ha a biztosítási szerződés egyidejűleg több egyedileg meghatározott vagyontárgyra, több vagyoncsoportra, vagy több személyre vonatkozik és a biztosítási kockázat jelentős megnövekedése ezek közül csak egyesekkel összefüggésben merül fel, a biztosító az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott jogait a többi vagyontárgy, vagyoncsoport, vagy személy esetében nem gyakorolhatja.

(4) A biztosító az (1)-(2) bekezdések szerint javasolhatja a szerződés megfelelő módosítását, vagy azt felmondhatja azon biztosítási kockázatokra, amelyekre viszontbiztosítási fedezete a szerződéskötést követően az érdekkörén kívül eső okból lényegesen csökkent, vagy megszűnt és emiatt e kockázatok további vállalására nem képes.

5:384. § [A díjfizetési kötelezettség]

(1) Ha a biztosítási szerződést nem a biztosított, hanem az ő javára harmadik személy köti, a biztosítási esemény bekövetkezéséig, vagy a biztosított belépéséig a díjfizetési kötelezettség a szerződő felet terheli.

(2) A biztosítás első díjrészlete a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttekor, folytatólagos díja pedig annak a biztosítási időszaknak az első napján esedékes, amelyre a díj vonatkozik.

(3) Az egyszeri díjat a szerződés létrejöttekor kell megfizetni.

(4) A biztosítási időszak egy év.

5:385. § [Díjfizetési kötelezettség a szerződés megszűnése esetén]

(1) Ha a biztosítási esemény bekövetkezik és ezzel a biztosítási szerződés is megszűnik, a biztosító a biztosítási időszakra járó díj megfizetését követelheti, kivéve ha a szerződésben meghatározott biztosítási időszak egy évnél rövidebb.

(2) A szerződés megszűnésének egyéb eseteiben a biztosító az addig a napig járó díj megfizetését követelheti, amikor kockázatviselése véget ért. Abban az esetben, ha az időarányos díjnál több díjat fizettek be, a biztosító a díjtöbbletet visszatéríti.

5:386. § [A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményei]

(1) Ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító - a következményekre történő figyelmeztetés mellett - a szerződő felet a teljesítésre a felszólítás elküldésétől számított harmincnapos póthatáridővel írásban felhívja. A póthatáridő eredménytelen elteltével a szerződés az esedékesség napjára visszamenő hatállyal megszűnik, kivéve ha a biztosító a díjkövetelést bírósági úton érvényesíti. A fentiek elmaradása esetén a biztosítási szerződés díjfizetés hiányában a biztosítási időszak végén megszűnik.

(2) Abban az esetben, ha a biztosítási szerződés az (1) bekezdésben írt módon, a folytatólagos díj meg nem fizetése következtében szűnt meg, a biztosított, illetve a szerződő fél a megszűnés napjától számított százhúsz napon belül írásban kérheti a biztosítót a kockázatviselés helyreállítására. A biztosító a biztosítási fedezetet a megszűnt szerződés feltételei szerint a jövőre nézve helyreállíthatja, feltéve, hogy a szerződés megszűnéséig esedékessé vált biztosítási díjat megfizetik.

5:387. § [A jognyilatkozatokra vonatkozó szabályok a biztosított javára kötött szerződés esetén]

(1) Ha a biztosítási szerződést nem a biztosított, hanem az ő javára harmadik személy köti, a biztosítási esemény bekövetkezéséig, vagy a biztosított belépéséig a jognyilatkozatokat hozzá kell intézni és ő köteles a megfelelő jognyilatkozatok megtételére.

(2) A szerződő fél a hozzá intézett jognyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról a biztosítottat kérésére tájékoztatni tartozik.

5:388. § [A fél közlési kötelezettsége]

A biztosított, illetve a szerződő fél a szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy megfelelő gondosság mellett ismernie kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal a fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések megválaszolatlanul hagyása önmagában nem jelenti a közlési kötelezettség megsértését.

5:389. § [A fél változás-bejelentési kötelezettsége]

A biztosított és a szerződő fél a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változását a szerződésben, vagy az általános szerződési feltételekben megállapított határidőn belül köteles a biztosítónak írásban bejelenteni. Lényeges körülménynek minősül a szerződő fél (biztosított) lakcímének megváltozása is.

5:390. § [A közlési és a változás-bejelentési kötelezettség szabályai]

A közlésre és a változás bejelentésére irányuló kötelezettség egyaránt terheli a szerződő felet és a biztosítottat; egyikük sem védekezhet olyan körülmény vagy változás nem tudásával, amelyet bármelyikük elmulasztott a biztosítóval közölni vagy neki bejelenteni, noha arról tudnia kellett, és a közlésre, vagy bejelentésre köteles lett volna.

5:391. § [A közlési és a változás-bejelentési kötelezettség megszegésének következményei]

(1) A közlésre, vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetében a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében.

(2) Ha a biztosítási szerződés egyidejűleg több egyedileg meghatározott vagyontárgyra, vagyoncsoportra, vagy több személyre vonatkozik és a közlésre, vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése ezek közül csak egyesekkel összefüggésben merül fel, a biztosító a közlésre, vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértésére a többi vagyontárgy, illetőleg vagyoncsoport vagy személy esetében nem hivatkozhat.

5:392. § [A biztosítási esemény bejelentésének kötelezettsége]

(1) A biztosítási esemény bekövetkezését a szerződésben megállapított határidőben a biztosítónak be kell jelenteni, a szükséges felvilágosítást meg kell adni, és lehetővé kell tenni a bejelentés és a felvilágosítás tartalmának ellenőrzését.

(2) A biztosító kötelezettsége nem áll be, ha a biztosított az (1) bekezdésben előírt kötelezettségeket nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak.

5:393. § [A szerződés lehetetlenülése]

(1) Ha a biztosító kockázatviselésének kezdete előtt a biztosítási esemény bekövetkezett, bekövetkezése lehetetlenné vált vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, vagy annak megfelelő része megszűnik.

(2) Ha a biztosító kockázatviselésének tartama alatt a biztosítási esemény bekövetkezése lehetetlenné vált, vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, vagy annak megfelelő része megszűnik.

5:394. § [A szerződés automatikus meghosszabbítása]

Érvényes a határozott időre létrejött biztosítási szerződés azon rendelkezése, hogy a szerződés a következő biztosítási időszakra automatikusan meghosszabbodik, ha a lejárat előtt, a szerződésben meghatározott időn belül egyik fél sem közli a másikkal, hogy a szerződés további folytatását nem kívánja.

5:395. § [A biztosítási szerződés eltérést nem engedő rendelkezései]

(1) Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a biztosított, illetve a szerződő fél javára térhet el a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre, a díjfizetés elmaradásának következményeire, a biztosított és a károsult egyezségére, a jelen címnek a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre, a fedezetfeltöltésre, a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségre, a biztosítási esemény előidézésére, továbbá a törvényi engedményre, valamint az élet-, baleset- és betegségbiztosításra vonatkozó rendelkezésektől.

(2) A kötelező és a nem piacképes biztosítást jogszabály eltérően szabályozhatja.

5:396. § [A biztosítási szerződések cím rendelkezéseinek kiterjesztése]

E cím rendelkezéseit alkalmazni kell az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra is.

II. fejezet

A kárbiztosítások A kárbiztosítások közös szabályai

5:397. § [Belépés a szerződésbe]

Ha a szerződést nem a biztosított kötötte, a biztosított a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal bármikor a szerződő fél helyébe léphet. Ebben az esetben a folyó biztosítási időszakban esedékes díjakért a szerződő féllel egyetemlegesen felelős.

5:398. § [A túlbiztosítás tilalma]

(1) A biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított érdek (vagyontárgy, követelés) valóságos értékét. A biztosított érdek valóságos értékét meghaladó részben a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, s a díjat megfelelően le kell szállítani.

(2) Az (1) bekezdés ellenére is lehet biztosítási szerződést kötni valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá helyreállításának vagy új állapotban való beszerzésének értéke erejéig.

(3) Ha a felek a vagyontárgy értékére vonatkozóan kifejezetten megállapodtak, ez az érték irányadó a valóságos érték szempontjából, hacsak a biztosító nem bizonyítja, hogy a vagyontárgy valóságos értéke a megállapodásban szereplő értéknél kisebb.

(4) A biztosítási esemény bekövetkezésekor a folyó biztosítási időszakra vonatkozó biztosítási összeg a biztosító szolgáltatási kötelezettségének a felső határa.

5:399. § [A többszörös biztosítás tilalma]

(1) Az a biztosítás, amelyet egy már biztosított érdekre nézve és azonos biztosítási kockázatokra vonatkozóan kötöttek, a biztosítási érdek valóságos értékét meghaladó részében semmis és a biztosítási díjat ebben a részében vissza kell téríteni.

(2) A további biztosítás érvényes azon kockázatok esetében, amelyekre az első biztosítás fedezetet nem nyújt.

5:400. § [A biztosító kötelezettsége alulbiztosítás esetén]

Ha a biztosítási összeg a biztosított érdek valóságos értékénél kisebb, a biztosító a kárt olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a valóságos értékéhez aránylik.

5:401. § [A fedezetfeltöltés szabálya]

(1) Az adott biztosítási időszakra vonatkozó biztosítási összeg az ugyanabban az időszakban bekövetkezett biztosítási esemény miatt kifizetett kártérítési összeggel csökken, kivéve, ha a szerződő fél a díjat megfelelően kiegészíti.

(2) E jogkövetkezményt a biztosító abban az esetben alkalmazhatja, ha arra legkésőbb a szolgáltatás teljesítésével egyidejűleg írásban a biztosított, illetve a szerződő fél figyelmét felhívta és a fedezetfeltöltés díját közölte.

(3) Ha a szerződő fél a fedezetfeltöltés jogával nem él, a szerződés a kifizetett kártérítési összeggel csökkentett biztosítási összeg mellett marad hatályban.

5:402. § [A biztosító teljesítése]

(1) Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító a szerződésben a teljesítés előkészítéséhez szükséges időre tekintettel megállapított határidőn belül köteles szolgáltatását teljesíteni.

(2) Abban az esetben, ha a biztosító a kockázatot fakultatív viszontbiztosítás keretében túlnyomórészt viszontbiztosításba adja, az (1) bekezdésben foglaltak sérelme nélkül érvényes az a megállapodás, hogy a teljesítésre a viszontbiztosító (a vezető viszontbiztosító) állásfoglalását követően és pénzügyi teljesítésétől függően kerülhet csak sor.

(3) Érvényes az a megállapodás, amelynek alapján a biztosított biztosítási szolgáltatás iránt a biztosító viszontbiztosítójával szemben közvetlenül igényt érvényesíthet.

5:403. § [Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség, a kötelezettség megszegésének következménye]

(1) A biztosított a kár megelőzése érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást köteles tanúsítani, abban az esetben is, ha a biztosítási szerződés szabályozza a biztosítottnak a kármegelőzés érdekében tanúsítandó magatartását, teendőit, ide értve a kár megelőzését vagy korlátozását célzó eszközöket, berendezéseket, eljárásokat, valamint szakképzettségi követelményeket is.

(2) A biztosított a biztosító előírásai és a káresemény bekövetkeztekor adott utasításai szerint, ezek hiányában az adott helyzetben általában elvárható módon köteles a kárt enyhíteni.

(3) A kárenyhítés szükséges költségei a biztosítási összeg keretei között akkor is a biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre.

(4) Alulbiztosítás esetén a biztosító a kárenyhítés költségeit olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a vagyontárgy értékéhez aránylik.

(5) A biztosító annyiban mentesül szolgáltatási kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a biztosított, vagy valamely vele egy tekintet alá eső személy a kármegelőzési kötelezettségének nem tett eleget és a biztosítási esemény ezzel oksági összefüggésben következett be, vagy kárenyhítési kötelezettségének elmulasztása a bekövetkezett kárt növelte. E jogkövetkezmény azonban csak a biztosított, vagy a vele egy tekintet alá eső személyek szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása esetén alkalmazható. A biztosítottal egy tekintet alá eső személy a szerződő fél, annak vezető beosztású vagy a biztosított vagyontárgy kezelésére felhatalmazott munkavállalója, megbízottja, továbbá a biztosított vállalkozás vezető tisztségviselője vagy a biztosított vagyontárgy kezelésére felhatalmazott tagja.

5:404. § [Mentesülés károkozás esetén]

A biztosító mentesül szolgáltatási kötelezettsége alól, amennyiben a kárt a biztosított, vagy valamely vele egy tekintet alá eső személy jogellenesen maga okozta. E jogkövetkezmény azonban csak a biztosított, a vele egy tekintet alá eső személyek szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartása esetén alkalmazható.

5:405. § [Állapotmegőrzési kötelezettség]

A biztosítási esemény bekövetkezése után a biztosított vagyontárgy állapotán a biztosított a szerződésben megállapított határidőn belül csak annyira változtathat, amennyire az a kárenyhítéshez szükséges. Ha a megengedettnél nagyobb mérvű változtatás következtében a biztosító számára szolgáltatási kötelezettsége elbírálása szempontjából lényeges körülmények kideríthetetlenekké váltak, kötelezettsége nem áll be.

5:406. § [Az érdekmúlás]

(1) A biztosítási érdek megszűnéséhez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazandók, ha az érdekmúlás kizárólag vagyontárgy tulajdonjoga átszállásának következménye és a vagyontárgy más jogcím alapján már korábban is az új tulajdonos birtokában volt.

(2) Ebben az esetben a tulajdonjoggal együtt a biztosítási védelem is átszáll és a tulajdonjog átszállásának időpontjában esedékes biztosítási díjakért a korábbi és az új tulajdonos egyetemlegesen felelős.

(3) A szerződést bármelyik fél a tulajdonváltozást, vagy az arról való tudomásszerzést követő harminc napon belül írásban, harmincnapos határidővel felmondhatja.

5:407. § [Rendes felmondás kárbiztosítás esetén]

(1) A határozatlan időre kötött szerződést a felek írásban a biztosítási időszak végére harmincnapos határidővel felmondhatják.

(2) A felek a szerződésben a felmondási jogot legfeljebb három évre kizárhatják.

(3) Ha a szerződés három évnél hosszabb időre szól, és a felek nem kötötték ki, hogy az a megállapított időtartam eltelte előtt is felmondható, a negyedik évtől kezdve a szerződést bármelyik fél felmondhatja.

(4) A szerződő fél felmondása esetében a biztosító követelheti annak a díjengedménynek egészben vagy részben történő a megfizetését, amelyet a szerződés hosszabb tartamára tekintettel a biztosítottnak nyújtott (tartamengedmény).

5:408. § [A részleges díjfizetés jogkövetkezménye]

(1) Ha az esedékes díjnak csak egy részét fizették meg és a biztosító a díjfizetési kötelezettség elmulasztására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával eredménytelenül hívta fel a szerződő felet a befizetés megfelelő kiegészítésére, a szerződés - változatlan biztosítási összeggel - a befizetett díjjal arányos időtartamra marad fenn.

(2) Ha a szerződés a díj nem fizetése miatt megszűnik, a biztosító követelheti a tartamengedmény időarányos részének megfizetését.

5:409. § [Törvényi engedmény kárbiztosítás esetén]

(1) Amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, azt követően, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg harmadik személlyel szemben (törvényi engedmény).

(2) A biztosítót a törvényi engedmény alapján megillető jogának érvényesítéséhez a biztosított, illetve a szerződő fél köteles - nyilatkozatok tételével, okiratok átadásával - támogatni.

(3) A biztosító a törvényi engedmény alapján megillető jogát csak akkor érvényesítheti a biztosítottal közös háztartásban élő, vagy olyan személlyel szemben, akinek magatartásáért a biztosított a törvény alapján felelős, ha ezt a személyt a kár okozásáért szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli.

(4) Ha a biztosítóra a kár megtérítésére irányuló jog csak részben száll át, és a biztosító a kárért felelős személy ellen keresetet indít, a biztosított kérésére köteles az ő igényét is érvényesíteni. A biztosított igényének érvényesítését a biztosító a költségek előlegezésétől függővé teheti.

(5) Ha a megtérült összeg nem fedezi a biztosító és a biztosított együttes követelését, a biztosított élvez elsőbbséget.

5:410. § [A biztosított vagyontárgy megkerülése]

Ha a biztosított vagyontárgy megkerül, a biztosított arra igényt tarthat; ebben az esetben azonban a kártalanítási összeget vissza kell fizetni.

A felelősségbiztosítás 5:411. § [A felelősségbiztosítás fogalma]

(1) Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.

(2) A felelősségbiztosítási szerződés nyújtotta védelem kiterjed a felelősség kérdésének vizsgálatára és a megalapozott kártérítési követelések kielégítésére. A biztosítás kiterjed a védelem költségeire, ha olyan cselekmény miatt indul büntetőeljárás, amelynek a biztosított harmadik személlyel szemben fennálló felelőssége lehet a következménye, amennyiben e költségek a biztosító útmutatásai nyomán merültek fel. A biztosított követelésére a biztosítónak a költségeket meg kell előlegeznie.

(3) A biztosítónak az útmutatása nyomán perre vitt jogvita és a (2) bekezdés szerinti védelem költségét, továbbá a kamatokat akkor is meg kell térítenie, ha ezek a kártérítési összeggel együtt a biztosítási összeget meghaladják.

5:412. § [A biztosító helytállási kötelezettségének kizárása]

Érvényes a biztosítási szerződés azon rendelkezése, hogy a biztosító a biztosított szándékos károkozásáért történő helytállási kötelezettségét kizárja.

5:413. § [A túlbiztosítás és az alulbiztosítás felelősségbiztosítás esetén]

Ha a felelősségbiztosítási díj kiszámítása a biztosított valamely pénzügyi adata alapján történik, a valóságostól eltérő adat szolgáltatása alapot adhat a túlbiztosítási tilalom vagy az alulbiztosítás jogkövetkezményeinek alkalmazására.

5:414. § [A biztosítási esemény bejelentése]

A biztosított öt munkanapon belül a bejelentési kötelezettség megszegése esetére vonatkozó jogkövetkezmények mellett köteles a biztosítónak írásban bejelenteni, ha vele szemben a felelősségbiztosítási szerződésben meghatározott tevékenységével kapcsolatban kárigényt jelentenek be, vagy ha olyan körülményről szerez tudomást, amely ilyen kárigénynek okszerűen alapot adhat. A szerződés megszűnése után a biztosítási esemény bejelentésére legalább harminc nap bejelentési időt kell meghatározni.

5:415. § [A biztosító szolgáltatása]

(1) A biztosító a megállapított kártérítési összeget a károsultnak fizetheti meg. A biztosított csak akkor követelheti, hogy a biztosító az ő kezéhez fizessen, ha a károsult követelését ő egyenlítette ki.

(2) Ha a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igények miatti felelősségét vagy összegszerű helytállási kötelezettsége mértékét nyilvánvalóan megalapozatlanul vitatja, a biztosító jogosult a károsultnak teljesíteni. Az alaptalan tagadás többletköltségei a biztosítottat terhelik, ha pedig azokat a biztosító viselte, megtérítését követelheti a biztosítottól.

(3) A biztosítási szerződésben a biztosító hozzájárulásával érvényesen kiköthető, hogy a károsult a felelősségbiztosítási szerződésre alapított követelését másra engedményezheti.

5:416. § [A károsult igényének érvényesítése]

(1) A károsult igényét - a kötelező felelősségbiztosítás kivételével - közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti.

(2) Ez a szabály nem akadályozza ugyanakkor, hogy a károsult a biztosítóval szemben annak bírósági megállapítása iránt indítson keresetet, hogy a biztosított felelősségbiztosítási fedezete a károkozás időpontjában fennállt.

5:417. § [A biztosított és a károsult egyezsége]

(1) A biztosított a biztosító előzetes hozzájárulása nélkül egészben vagy részben sem ismerhet el, fizethet meg vagy teljesíthet bármilyen egyéb módon kártérítési követelést.

(2) A biztosított és a károsult egyezsége a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt a biztosító tudomásul vette, a biztosított bírósági elmarasztalása pedig csak akkor, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott, vagy ezekről lemondott.

(3) Nem hivatkozhat azonban a biztosító arra, hogy a harmadik személy követelésének a biztosított által történt elismerése hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott, és az adott körülmények között a biztosított nyilvánvalóan nem tagadhatta meg az elismerést.

5:418. § [Törvényi engedmény felelősségbiztosítás esetén]

A biztosítót a kár megtérítését követően törvényi engedmény illeti meg. A kifizetett kárt a biztosítottól is visszakövetelheti. E jogait a biztosító csak akkor érvényesítheti a biztosítottal, a vele közös háztartásban élő, vagy olyan személlyel szemben, akinek magatartásáért a biztosított törvény alapján felelős, ha ezt a személyt a kár okozásáért szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli.

III. fejezet

Az összegbiztosítások

Az életbiztosítás

5:419. § [Életbiztosítások]

Életbiztosítási szerződés alapján a biztosító természetes személy halála, meghatározott életkor, vagy időpont elérése, esemény bekövetkezése esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg kifizetésére, járadék élethosszig tartó, vagy időszakos folyósítására vállal kötelezettséget. Az életbiztosítás lehet különösen:

a) kockázati életbiztosítás, mely esetben a biztosító kockázatviselésének megszűnésével maradékjogok nem keletkeznek, vagy

b) maradékjoggal rendelkező életbiztosítás, ideértve a befektetési egységekhez kötött életbiztosítást is, amelynek befektetési kockázatát a szerződő fél viseli.

5:420. § [Az életbiztosítási szerződés kedvezményezettje]

(1) Életbiztosítási szerződésben kedvezményezett lehet

a) a szerződésben megnevezett személy,

b) a bemutatóra szóló kötvény birtokosa, vagy

c) a biztosított vagy az örököse, ha kedvezményezettet nem jelöltek, és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki, vagy a kedvezményezett megnevezése nem volt érvényes a biztosítási esemény időpontjában.

(2) A szerződő fél a kedvezményezettet a biztosítóhoz címzett és a biztosítónak eljuttatott írásbeli nyilatkozattal jelölheti ki, a biztosítási esemény bekövetkezéséig azonban bármikor ugyanilyen formában a kedvezményezett kijelölését visszavonhatja, vagy a kijelölt kedvezményezett helyett más kedvezményezettet nevezhet meg. Abban az esetben, ha bemutatóra szóló kötvényt állítottak ki, a későbbi kedvezményezett jelölés akkor lép hatályba, ha a kötvényt megsemmisítették és új kötvényt állítottak ki. Ha nem a biztosított a szerződő fél, ehhez a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges.

(3) A szerződő fél a biztosítotthoz, vagy a kedvezményezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal kötelezettséget vállalhat arra, hogy a kedvezményezett kijelölését folyamatosan hatályban tartja (visszavonhatatlan kedvezményezett-jelölés). Ebben az esetben a kedvezményezett kijelölését nem lehet visszavonni vagy megváltoztatni azon személy hozzájárulása nélkül, akinek részére a kötelezettségvállalást tették. A visszavonhatatlan kedvezményezett-jelölésről a biztosítót is tájékoztatni kell.

(4) A kedvezményezett kijelölése hatályát veszti, ha a kedvezményezett a biztosítási esemény bekövetkezte előtt meghal.

5:421. § [Az életbiztosítási szerződés megkötése és módosítása]

(1) Az életbiztosítási szerződés megkötéséhez és módosításához - ha a szerződést nem ő köti meg - a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges.

(2) A biztosított a szerződés megkötéséhez adott hozzájárulását írásban bármikor visszavonhatja. Csoportos életbiztosítási szerződés ettől eltérően is rendelkezhet. A visszavonás következtében a szerződés a biztosítási időszak végével megszűnik, kivéve ha a biztosított a szerződő fél írásbeli hozzájárulásával a szerződésbe belép.

5:422. § [A biztosított belépése életbiztosítás esetén]

(1) A biztosított a szerződő fél írásbeli hozzájárulásával a szerződésbe bármikor beléphet; a belépéshez a biztosító hozzájárulása nem szükséges. Csoportos biztosítási szerződés a biztosított belépési jogát korlátozhatja, vagy annak gyakorlását feltételhez kötheti.

(2) A biztosított - mielőtt a szerződés felmondás vagy díjfizetés elmaradása miatt megszűnik - a biztosítóval közölt írásbeli nyilatkozatával a szerződő fél helyébe léphet.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetekben a biztosítási időszakban esedékes díjakért a biztosított a szerződő féllel egyetemlegesen felelős. A szerződéses jogviszonyba belépő biztosított a szerződő félnek a szerződésre fordított költségeit -ideértve a biztosítási díjat is - köteles megtéríteni.

5:423. § [Többszörös biztosítás életbiztosítás esetén]

A felek azonos biztosítási érdekre és azonos biztosítási kockázatokra több életbiztosítást köthetnek érvényesen.

5:424. § [A díjfizetés elmulasztásának következménye életbiztosítás esetén]

(1) A teljes biztosítási időszakra járó díjat a biztosító az első évben bírósági úton érvényesítheti; ezt követően csak akkor élhet e jogával, ha abban az évben a biztosított, illetve a szerződő fél a díjfizetést már megkezdte, vagy a felek díjfizetésre halasztásban állapodtak meg.

(2) A díjfizetés elmulasztása esetén a maradékjogot tartalmazó életbiztosítási szerződés megfelelően csökkentett biztosítási összeggel marad fenn (díjmentesítés). A biztosított, illetve a szerződő fél azonban e jogkövetkezmény helyett választhatja a szerződés rendes felmondását.

(3) Nem lehet díjmentesíteni a szerződést, ha visszavásárlási összeg a szerződő díjmentesítési kérelmének időpontjában még nem keletkezett, ebben az esetben a szerződés kifizetés nélkül szűnik meg.

5:425. § [A közlési kötelezettség megszegésének következménye életbiztosítás esetén]

(1) Ha a biztosító csak később szerez tudomást a szerződéskötéskor már fennállott lényeges körülményekről, az ebből eredő jogokat a szerződés fennállásának csupán az első öt évében gyakorolhatja.

(2) A közlési kötelezettség megsértése ellenére beáll a biztosító kötelezettsége, ha a szerződés megkötésétől a biztosítási esemény bekövetkeztéig öt év már eltelt.

5:426. § [Rendes felmondás életbiztosítás esetén]

(1) A szerződő fél - ha az első évi biztosítási díjat befizették - az életbiztosítási szerződést írásban, harminc nap felmondási idő mellett, a biztosítási időszak utolsó napjára felmondhatja.

(2) Az életbiztosítási szerződést a biztosító - a biztosítási kockázat jelentős növekedésének esetét kivéve - nem mondhatja fel.

5:427. § [Maradékjogot tartalmazó életbiztosítási szerződés]

(1) Ha a maradékjogot tartalmazó életbiztosítási szerződés bármely okból a biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg, a biztosító köteles a szerződésben meghatározott visszavásárlási összeget kifizetni.

(2) A biztosító a biztosítási összeg kifizetése alól mentesül, ha a biztosított a kedvezményezett szándékos magatartása következtében vesztette életét; a visszavásárlási összeg ebben az esetben az örökösöket illeti meg, és a kedvezményezett abból nem részesülhet.

(3) A szerződés a biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg, és a biztosító nem a visszavásárlási összeget, hanem a díjtartalékot köteles visszatéríteni, ha a biztosított szándékosan elkövetett súlyos bűncselekmény folytán vagy azzal összefüggésben, vagy a szerződéskötéstől számított két éven belül elkövetett öngyilkosság következtében halt meg.

5:428. § [Mentesség a hagyaték alól]

A biztosított halála esetén fizetendő szolgáltatás nem része a biztosított hagyatékának.

5:429. § [Csoportos életbiztosítás]

(1) Csoportos életbiztosítás esetén a biztosítottak meghatározása valamely szervezethez való tartozásuk, vagy a közöttük és a szerződő fél között fennálló jogviszony alapján történik, a biztosító ugyanakkor a kockázatot a csoport és nem az egyes biztosítottak szempontjából vizsgálja és vállalja el.

(2) A csoportos életbiztosításban biztosított lehet a csoport tagjának hozzátartozója is.

(3) Csoportos életbiztosítás esetén a biztosító tájékoztatási kötelezettségét csak a szerződő fél részére kell hogy teljesítse.

A balesetbiztosítás

5:430. § [Az életbiztosítás alkalmazandó szabályai a balesetbiztosításra]

(1) A balesetbiztosításra az életbiztosítás szabályait kell alkalmazni a következő kérdésekben:

a) a csoportos életbiztosításra,

b) a biztosított részéről szükséges hozzájárulásra, ha nem a biztosított a szerződő fél,

c) a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának visszavonására és belépési jogára,

d) a kedvezményezett kijelölésére és jogaira, valamint

e) a biztosító mentesülésére, ha a biztosítási eseményt, különösen a biztosított halálát a biztosítási összegre jogosult okozta.

(2) A felek azonos biztosítási érdekre és azonos biztosítási kockázatokra több balesetbiztosítást is köthetnek érvényesen.

(3) A felek a felmondási jog korlátozásában érvényesen nem állapodhatnak meg.

(4) A balesetbiztosításra egyébként a kárbiztosítás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a biztosító a balesetért felelős személlyel szemben a törvényi engedmény alapján igényt nem támaszthat.

IV. fejezet

A betegségbiztosítás

5:431. § [Az életbiztosítás alkalmazandó szabályai a betegségbiztosításra]

(1) A betegségbiztosításra az életbiztosítás szabályait a következő kérdésekben kell alkalmazni:

a) a csoportos biztosításra,

b) a biztosított részéről szükséges hozzájárulásra, ha nem a biztosított a szerződő fél,

c) a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának visszavonására és belépési jogára valamint

d) a biztosító kötelezettségei beállására a közlési kötelezettség megsértése esetén.

(2) Abban az esetben, ha a betegségbiztosítást a kárbiztosítás szabályai szerint kötötték, a II. fejezet rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a kárenyhítési kötelezettség szabályainak alkalmazása során nem tekinthető a biztosító mentesülését eredményező oknak, ha a biztosított az őt törvény alapján megillető rendelkezési joggal élve az orvosi beavatkozáshoz nem járul hozzá,

b) a biztosítási esemény bekövetkezése esetén a helyszín megváltoztatásának tilalma nem alkalmazható,

c) a törvényi engedmény alapján igényérvényesítésnek a szerződő féllel szemben is helye van, ha a biztosítási esemény bekövetkezéséért a szerződő fél, mint a biztosított munkáltatója felelős.

5:432. § [Túlbiztosítás betegségbiztosítás esetén]

Abban az esetben, ha a betegségbiztosítást az összegbiztosítás szabályai szerint kötötték, az életbiztosításra irányadó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni,hogy a túlbiztosítási tilalom annyiban érvényesül, hogy a felek azonos biztosítási érdekre és azonos biztosítási kockázatokra több betegségbiztosítást is köthetnek érvényesen az összegbiztosítás szabályai szerint.

5:433. § [Várakozási idő]

(1) A felek a biztosítási szerződés közös szabályainál meghatározott várakozási időnél hosszabb, de legfeljebb három éves várakozási időben csak ápolási szolgáltatásra irányuló biztosítás esetében, vagy akkor állapodhatnak meg, ha a biztosítottnak a várakozási idő kikötésére okot adó egészségi állapota a szerződéskötéskor mindkét fél által ismert volt.

(2) A várakozási időbe beszámít az az időtartam, amelynek során a biztosított a betegségbiztosítás megkötését megelőzően legkésőbb hatvan napon belül megszűnt korábbi betegségbiztosítási szerződés alapján folyamatosan betegségbiztosítási szolgáltatásra jogosult volt. Ezt a rendelkezést arra az esetre is alkalmazni kell, ha a biztosított a harmadik személy által megkötött betegségbiztosításba belép, ide értve azt is, ha a harmadik személy által megkötött csoportos betegségbiztosítás a biztosított belépésével egyéni betegségbiztosítássá válik.

5:434. § [Felmondás betegségbiztosítás esetén]

(1) A betegségbiztosításban nem alkalmazhatók a biztosítási kockázat jelentős növekedésére vonatkozó szabályok. A felek azonban a szerződésben megállapodhatnak abban, hogy a biztosított egészségi állapotának a biztosítási szolgáltatás tartós igénybevételét eredményező megromlása esetén a biztosító arányos pótdíj érvényesítésére, vagy a szolgáltatás időbeli korlátozására jogosult.

(2) A betegségbiztosítást a biztosító rendes felmondással nem szüntetheti meg.

(3) Abban az esetben, ha nem a biztosított körülményeiben, hanem a veszélyközösséget érintően a megállapodás szerinti díj számítási alapjaihoz viszonyítva következtek be előre nem látható, nem átmeneti változások, a biztosító jogosult a megállapodás szerinti díj újbóli megállapítására.

(4) A díjnak a módosított kalkulációs alapoknak megfelelő újbóli meghatározása szükséges és indokolt, ha a biztosítási szolgáltatás tartós teljesíthetőségét biztosítja, feltéve, hogy független szakértő a kalkulációs alapokat és a (3) bekezdés szerinti feltételeket felülvizsgálja és igazolja.

9. cím

A tartási és az életjáradéki szerződés

I. fejezet

A tartási szerződés

5:435. § [A tartási szerződés]

(1) Tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosultat olyan ellátásban köteles részesíteni, amely körülményeinek és szükségleteinek megfelel. E körben gondoskodni kell különösen a tartásra jogosult lakhatásának biztosításról, élelemmel és ruházattal való ellátásáráról, gondozásáról, betegsége esetén ápolásáról és gyógyíttatásáról, halála esetén pedig illő eltemettetéséről.

(2) A szerződés a tartásra jogosult haláláig áll fenn. A tartásra kötelezett halála esetén a tartási kötelezettség - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint - annyiban száll át a tartásra kötelezett örökösére, amennyiben a tartásra kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.

(3) Több tartásra jogosult javára szóló szerződés esetén - ha a körülményekből vagy a felek rendelkezéséből más nem következik - bármelyik tartásra jogosult halála után a túlélő az oszthatatlan szolgáltatásokat - ideértve a megszokott életvitel folytatásához és az ezt biztosító használati tárgyak fenntartásához szükséges szolgáltatásokat is - egészben, az osztható szolgáltatásokat pedig olyan arányban jogosult követelni, amilyen arányban azok őt megillették.

(4) Tartási szerződés harmadik személy javára is köthető. A harmadik személy a szerződésből eredő jogát az értesítéstől számított hatvan napon belül visszautasíthatja. A visszautasítás a szerződést felbontja.

(5) Tartási szerződés csak írásban érvényes.

5:436. § [Tartás fejében ingatlan tulajdonjogának átruházása]

(1) Ha a tartási kötelezettség fejében a tartásra kötelezettre ingatlan tulajdonjogát ruházzák át, a tartási kötelezettség teljesítését biztosító jogot a tulajdonváltozással egyidejűleg a tartásra jogosult javára az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.

(2) A ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tartási kötelezettség teljesítését biztosító jog alapján a tartásra jogosult a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén az ingatlanból a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint kielégítést kereshet. Ha a tartási kötelezettséggel terhelt ingatlant elidegenítik, a kielégítést az új tulajdonos is tűrni köteles.

(3) Az (1) bekezdés szerinti jog ingatlan-nyilvántartásból való bejegyzése mellőzhető abban az esetben, ha a tartásra jogosult javára haszonélvezeti jog bejegyzésére került sor.

5:437. § [A tartási szerződés módosítása és megszüntetése]

(1) A bíróság a tartási szerződést bármelyik fél kérelmére - mindkét fél érdekeinek figyelembevételével - módosíthatja.

(2) Ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé.

(3) Ha a szerződés célja sem annak módosításával, sem pedig életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatásával nem valósítható meg, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés megszüntetését. A bíróság a szerződést a felek megfelelő kielégítésével szünteti meg.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben szabályozott jogkövetkezmények közül a bíróság nem alkalmazhatja azt, amelyik ellen valamennyi fél tiltakozik.

5:438. § [Az ingyenes tartási szerződés]

(1) Ha a körülményekből más nem következik, a közeli hozzátartozók között létrejött tartási szerződésből folyó kötelezettségek teljesítéséért ellenszolgáltatás nem jár.

(2) Az ingyenes tartási szerződés a tartásra kötelezett halálával megszűnik.

(3) A tartásra kötelezett az ingyenes tartási szerződés megszüntetését követelheti, ha annak teljesítése vagy életjáradéki szerződéssé átalakítása a szerződéskötés után megváltozott vagyoni körülményeinél fogva rá nézve túlságos megterheléssel járna.

(4) Az ingyenes tartásra az ajándékozás szabályait is megfelelően alkalmazni kell.

II. fejezet

Az életjáradéki szerződés

5:439. § [Az életjáradéki szerződés]

(1) Életjáradéki szerződés alapján a járadékszolgáltató a járadékos javára meghatározott pénzösszeg vagy más helyettesíthető dolog időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles.

(2) Ha az életjáradéki szerződést a járadékos javára úgy kötik, hogy az életjáradékot a járadékszolgáltató vagy más személy haláláig, vagy valamely más meghatározott időpont vagy feltétel bekövetkezéséig kell teljesíteni, a járadékost túlélő járadékszolgáltatót a járadékos helyébe lépő kedvezményezett javára is a szerződésben meghatározottak szerinti szolgáltatási kötelezettség terheli.

(3) Az életjáradékot a szerződésben megállapított időszakonként előre kell fizetni.

(4) Az életjáradéki szerződésre egyebekben a tartási szerződés szabályait, ha pedig a járadékszolgáltató az életjáradék szolgáltatását üzletszerűen és a kapott ellenszolgáltatásra figyelemmel kalkulált üzleti kockázat alapján nyújtja, úgy a járadékszolgáltatót terhelő tájékoztatási kötelezettségre, az általános szerződési feltételek tartalmi követelményeire, - a szerződés üzleti jellegétől függetlenül a (2) bekezdésben meghatározott esetben - a kedvezményezett jelölésére és jogaira, valamint a biztosítási szerződésre vonatkozó szabályokat is megfelelően alkalmazni kell.

10. cím

A polgári jogi társasági szerződés

5:440. § [A polgári jogi társasági szerződés]

(1) Szerződéssel a felek egymás irányában arra vállalnak kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, a közös cél megvalósításához szükséges vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és tevékenységük kockázatát közösen viselik.

(2) Polgári jogi társaságot a felek közös gazdasági érdekeik előmozdítására és az erre irányuló tevékenységük összehangolására, vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozhatnak.

(3) A polgári jogi társasági szerződés alapján nem jön létre jogalany, az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására kötött polgári jogi társasági szerződés semmis.

(4) A polgári jogi társasági szerződés csak írásban érvényes.

5:441. § [A vagyoni hozzájárulás]

(1) A felek fejenként egyenlő mértékben teljesítenek vagyoni hozzájárulást.

(2) A hozzájárulás állhat dolgok közös tulajdonba vagy közös használatba adásából, valamint bármilyen egyéb szolgáltatásból, így különösen személyes munkavégzésből.

(3) A nem pénzben nyújtott hozzájárulásokat a szerződő felek maguk értékelik, és ennek alapján megállapítják a hozzájárulások egymáshoz viszonyított arányát.

5:442. § [A vagyoni hozzájárulás szolgáltatásának módja]

(1) A hozzájárulásként adott elhasználható dolgok közös tulajdonba, az el nem használható dolgok közös használatba kerülnek.

(2) A közös tulajdonba került dolog tulajdoni hányadával a fél önállóan nem rendelkezhet. A felek e rendelkezéstől érvényesen nem térhetnek el.

5:443. § [Igényérvényesítés a szerződő féllel szemben]

Ha valamelyik szerződő fél nem szolgáltatja a szerződésben vállalt hozzájárulást, bármelyik fél követelheti tőle a szerződésszerű teljesítést. Ezt a jogot érvényesen nem lehet kizárni.

5:444. § [A nyereségből való részesedés és a veszteség viselése]

(1) A harmadik személlyel kötött szerződés alapján a polgári jogi társasági szerződés szerződő felei válnak közvetlenül jogosulttá és kötelezetté. A szerződő felek harmadik személyekkel szembeni felelőssége egyetemleges. A szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis.

(2) A szerződő felek a nyereségből egyenlő mértékben részesednek, a veszteséges egyenlő mértékben viselik; a működés során szerzett, közös tulajdonba került dolgok tulajdoni hányada egyenlő. Semmis a felek azon rendelkezése, amely valamely szerződő felet a nyereségből teljesen kizár vagy a veszteség viselése alól teljesen mentesít.

5:445. § [A polgári jogi társaság ügyeinek vitele]

(1) A szerződésből eredő ügyek vitelére minden szerződő fél jogosult.

(2) Az ügyvitelre jogosult felet jogosultnak kell tekinteni arra is, hogy az ügyvitel körében a többi szerződő felet képviselje. A képviseleti jogot a szerződő felek többsége akkor is megvonhatja, ha a képviselőt a szerződés rendelte ki.

(3) Valamelyik szerződő fél nem megfelelő ügyvitele ellen a többi fél tiltakozhat; a vitát a szerződő felek többsége dönti el.

5:446. § [A polgári jogi társasági szerződés megszűnése]

(1) A szerződés megszűnik:

a) ha a szerződésben meghatározott cél megvalósult, vagy az többé nem lehetséges,

b) ha eltelt az a határidő, amely időtartamra a felek a szerződést létrehozták,

c) valamely fél halálával, illetőleg jogutód nélküli megszűnésével, a szerződés felmondásával, vagy

d) ha a szerződő felek közös elhatározással a megszüntetésről döntenek.

(2) Valamely fél halála, jogutód nélküli megszűnése vagy - az azonnali hatályú felmondás kivételével - a szerződés felmondása esetén a többi szerződő fél a szerződéses jogviszony fennmaradásáról határozhat.

5:447. § [A szerződés felmondása]

(1) A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik szerződő fél három hónapos felmondási idővel felmondhatja. A felmondási jogot nem lehet érvényesen kizárni.

(2) Aki alkalmatlan időben gyakorolja felmondási jogát, köteles az ebből fakadó károkat megtéríteni, feltéve, hogy az időpont alkalmatlanságára a többi fél előzetesen figyelmeztette, és felmondását a figyelmeztetés ellenére fenntartotta.

5:448. § [Azonnali hatályú felmondás]

A szerződés azonnali hatályú felmondással is megszüntethető, ha erre a másik fél fontos okot szolgáltat, így különösen ha a szerződést súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést nagy mértékben veszélyezteti.

5:449. § [Elszámolás a szerződés megszűnésekor]

(1) A szerződés megszűnéskor a felek kötelesek elszámolni egymással Semmis az olyan megállapodás, amely az elszámolást előre kizárja.

(2) Az elszámolás során a felek közös tulajdonba került vagyoni hozzájárulását vagyoni hozzájárulásuk arányában kell közöttük felosztani.

(3) A harmadik személyekkel fennálló jogviszonyokat a polgári jogi társaság megszűnése önmagában nem érinti.

(4) A közös használatba adott dolgokat vissza kell szolgáltatni a tulajdonosnak.

11. cím

A díjkitűzés, valamint kötelezettségvállalás közérdekű célra

I. fejezet

A díjkitűzés

5:450. § [A díjkitűzés]

(1) Ha valaki meghatározott teljesítmény vagy eredmény létrehozójának nyilvánosan díjat ígér, a díjat köteles kiszolgáltatni annak, aki a megszabott követelménynek eleget tett. E kötelezettség akkor is terheli, ha a teljesítményt vagy eredményt a díjkitűzésre tekintet nélkül hozták létre.

(2) Ha a megszabott követelménynek többen együttesen tettek eleget, a díjat közöttük közreműködésük arányában, ha pedig ezt nem lehet megállapítani, vagy a követelménynek többen külön-külön tettek eleget, egyenlő arányban kell megosztani.

(3) A díjkitűzésre irányuló ígéret visszavonása csak akkor érvényes, ha a díjkitűző a visszavonás jogát kifejezetten fenntartotta, és a visszavonás az eredmény megvalósulása előtt legalább ugyanolyan nyilvánosan történt, mint a díjkitűzés.

II. fejezet

Kötelezettségvállalás közérdekű célra

5:451. § [Kötelezettségvállalás közérdekű célra]

Bármely személy kötelezettséget vállalhat arra, hogy általa meghatározott közérdekű célra ingyenesen vagyoni szolgáltatást teljesít.

5:452. § [A cél megvalósítását biztosító szerv kijelölése]

(1) Ha a kötelezett nem jelölte ki azt a szervet, amely a szolgáltatást a meghatározott célra fordítja, annak kijelöléséről az ügyész keresete alapján a bíróság határoz.

(2) Ha a kijelölt szerv a szolgáltatást nem fordítja a meghatározott célra, az ebből eredő igények érvényesítésére az ügyész is jogosult.

5:453. § [A kötelezettségvállalás visszavonása]

(1) Az egyszeri szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást csak a teljesítés előtt és csak akkor lehet visszavonni, ha a kötelezettség elvállalása után a kötelezett körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a teljesítés tőle többé nem elvárható.

(2) A határozatlan időre szóló, rendszeres szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást a kötelezett bármikor visszavonhatja.

(3) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a már teljesített szolgáltatás visszakövetelésének nincs helye.

5:454. § [A kötelezettség megszűnése]

(1) A kötelezettség megszűnik a kötelezett halálával, jogutód nélküli megszűnésével, továbbá ha az a cél, amelyre a szolgáltatást fordítani kell, megvalósult, vagy megvalósítása többé nem lehetséges.

(2) Ha a kötelezettség a cél megvalósulása vagy meghiúsulása miatt szűnt meg, a fel nem használt szolgáltatásokat a kötelezett részére vissza kell szolgáltatni.

Negyedik rész

Az értékpapír

5:455. § [Az értékpapírrá minősítés feltételei]

(1) Értékpapírnak minősül az olyan okirat vagy - jogszabályban meghatározott - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat,

a) amelyet kibocsátója illetve kiállítója értékpapírnak nyilvánított és a jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik,

b) amely kibocsátásának helye szerint értékpapírnak minősül, vagy

c) amelyet jogszabály értékpapírnak minősít.

(2) Értékpapír előállítható

a) okiratként vagy dematerializált értékpapírként,

b) névre szóló vagy bemutatóra szóló értékpapírként.

(3) Ha a kibocsátó dematerializált értékpapírt bocsátott ki, vagy a nyomdai úton előállított értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő előállításáról utóbb nem rendelkezhet.

5:456. § [Az értékpapírral való rendelkezés]

Értékpapírban meghatározott joggal és követeléssel rendelkezni (az értékpapírt átruházni, megterhelni) dematerializált értékpapír esetén - külön jogszabályban meghatározott módon - az értékpapír számlán történő terhelés, illetve jóváírás útján, okiratként előállított értékpapír esetében pedig az értékpapír által, annak birtokában lehet.

5:457. § [Az értékpapír megsemmisítése]

Az értékpapír megsemmisítésének rendjét jogszabály állapítja meg.

Ötödik rész

A bizalmi vagyonkezelés

5:458. § [A más személy javára kezelt vagyon létrejötte]

(1) Természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany (a továbbiakban együtt: vagyonrendelő) meghatározott személy javára kezelt vagyont (a továbbiakban: kezelt vagyon) hozhat létre. A kezelt vagyon nem jogi személy.

(2) A kezelt vagyon létrejön, ha

a) a vagyonrendelő egyoldalú nyilatkozatban (vagyonrendelő nyilatkozat) kezelt vagyon létrehozásának szándékáról nyilatkozik és vagyonkezelőt jelöl ki,

b) a vagyonrendelő nyilatkozatban kijelölt vagyonkezelő a kijelölést elfogadja, és

c) a vagyonrendelő tulajdonjogot, jogot, illetve követelést ruház át a vagyonkezelőre abból a célból, hogy a vagyonkezelő a vagyontárgyakat a vagyonrendelő vagy harmadik személy (a továbbiakban együtt: kedvezményezett) javára kezelje.

(3) A vagyonrendelő nyilatkozat érvényességéhez annak közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges.

(4) Vagyonrendelő nyilatkozat közvégrendeletben is tehető.

(5) Törvény, bírósági és hatósági határozat is kötelezhet meghatározott személy javára történő vagyonkezelésre.

5:459. § [Tulajdonjog, jog, követelés vagyonkezelési célú átruházása]

A vagyonrendelő nyilatkozat a tulajdonjog, jog, illetve követelés vagyonkezelési célú átruházásának jogcíméül szolgál, a tulajdonjog, jog, illetve követelés átruházásához a jogcímen felül szükséges további feltételeket nem pótolja.

5:460. § [A kezelt vagyon és a vagyonkezelő személyes vagyona]

(1) A vagyonkezelés céljából a vagyonkezelő tulajdonába került dolgok, illetve a vagyonkezelőre átruházott jogok, követelések a vagyonkezelő személyes vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönült vagyont képeznek.

(2) A vagyonkezelő házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa és személyes hitelezői nem támaszthatnak igényt a kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyakra. A kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának.

(3) A kezelt vagyon hitelezői nem támaszthatnak igényt a vagyonkezelő személyes vagyonába tartozó vagyontárgyakra.

(4) A kezelt vagyonba tartozik

a) a vagyonkezelésbe adott vagyontárgyak minden haszna,

b) a vagyonkezelés során értékesített vagyontárgy helyébe lépő más vagyontárgy és

c) a vagyonkezelésbe adott vagyontárgy értékcsökkenésének vagy elpusztulásának pótlására szolgáló biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték is.

5:461. § [A vagyonrendelő nyilatkozat kötelező tartalma]

(1) A vagyonrendelő nyilatkozatban meg kell határozni:

a) a kedvezményezett személyét, ideértve azt az esetet is, amikor a vagyonrendelő a kedvezményezett,

b) a vagyonkezelő személyét, valamint

c) a vagyonkezelésbe adott vagyontárgyakat.

(2) A kedvezményezett személyét úgy kell meghatározni, hogy az mindenkor alkalmas legyen a kedvezményezett egyértelmű azonosítására.

(3) A vagyonkezelésbe adott ingatlant, lajstromozott ingó dolgot és lajstromozott jogot egyedileg kell meghatározni. Egyébként a vagyonkezelésbe adott vagyontárgyak egyértelmű azonosításra alkalmas körülírással is meghatározhatók.

5:462. § [A vagyonrendelő nyilatkozat szükség szerinti tartalmi elemei]

(1) A vagyonrendelő nyilatkozat szükség szerint rendelkezik

a) határozott időre szóló vagyonkezelés esetén a vagyonkezelés időtartamáról, illetve arról, hogy a vagyonrendelő fenntartja-e a bizalmi vagyonkezelés egyoldalú megszüntetésének a jogát a határozott idő letelte előtt,

b) feltételhez kötött vagyonkezelés esetén a feltételről,

c) a vagyonkezelés módjáról, a vagyonrendelő utasítási jogainak fenntartásáról vagy annak korlátozásáról, illetve kizárásáról,

d) a vagyonkezelő díjazásáról,

e) a további vagyonkezelők kijelölésének módjáról,

f) közreműködő vagyonkezelő általi igénybevételének kizárásáról vagy korlátozásáról, valamint

h) a kedvezményezetti jogok átruházhatóságának kizárásáról vagy korlátozásáról.

(2) A vagyonrendelő a vagyonrendelő nyilatkozatban fenntarthatja magának a jogot

a) a vagyonkezelő felmentésére,

b) új vagyonkezelő kijelölésére,

c) a kedvezményezett személyének megváltoztatására,

d) a vagyonrendelő nyilatkozat meghatározott részének módosítására,

e) a vagyonkezelés időtartamának meghatározására vagy módosítására.

(3) A vagyonrendelő a (2) bekezdés szerinti jogok gyakorlására a vagyonrendelő nyilatkozatban más személyt is kijelölhet.

(4) Ha a vagyonrendelő nyilatkozat szerint a vagyonkezelő a feladatának ellátása során a vagyonrendelő utasításai szerint köteles eljárni, a vagyonrendelésre a megbízási szerződés szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy a vagyonkezelőnek kijelölt személy a kijelölést elfogadta.

5:463. § [A vagyonkezelő kijelölése]

(1) Vagyonkezelővé csak a Kormány rendeletében meghatározott személyek jelölhetők ki. Egyidejűleg több személy is kijelölhető vagyonkezelőnek.

(2) A vagyonkezelői megbízatás annak kifejezett elfogadásával veszi kezdetét. A vagyonkezelői megbízatás részleges elfogadása érvénytelen.

(3) Új vagyonkezelőt jelölhet ki

a) a vagyonrendelő nyilatkozatban erre feljogosított személy,

b) a kedvezményezett vagy a vagyonkezelő kérelme alapján a bíróság.

(4) A vagyonkezelő nem lehet a bizalmi vagyonkezelés kizárólagos kedvezményezettje.

(5) A vagyonkezelő nem lehet maga a vagyonrendelő.

5:464. § [Jogutódlás a vagyonkezelői tisztségben]

Új vagyonkezelő kijelölése esetén a kezelt vagyon az új vagyonkezelőre mint jogutódra száll át.

5:465. § [A vagyonkezelő jogai, kötelezettségei]

(1)A vagyonkezelő köteles a vagyonrendelő nyilatkozatban foglaltak szerint, a kedvezményezett érdekében gyakorolni a tulajdonosi jogokat.

(2) A vagyonkezelő a kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyakat személyes vagyonától és az általa kezelt egyéb kezelt vagyonoktól elkülönítetten köteles nyilvántartani.

(3) Ha a vagyonrendelő nyilatkozat eltérően nem rendelkezik, a vagyonkezelő köteles elkerülni a kezelt vagyonnal való érdekellentétet.

(4) A vagyonkezelő köteles a vagyonkezelésről kérésre tájékoztatni a vagyonrendelőt és a kedvezményezettet.

(5) A vagyonkezelő a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség szabályai szerint felel a kedvezményezett irányában a kötelezettségeinek megszegésével a kezelt vagyonban okozott kárért. Rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén sincs mód a kártérítés mértékének a teljes kárnál alacsonyabb összegben történő meghatározására.

(6) Ha a vagyonrendelő nyilatkozat eltérően nem rendelkezik, a vagyonkezelő méltányos díjazásra és felmerült költségei megtérítésére tarthat igényt az általa kezelt vagyonból.

(7) Ha több személy egyidejűleg tölti be a vagyonkezelői tisztséget, olyan közös tulajdonosoknak kell tekinteni őket, akik - a vagyonrendelő nyilatkozat eltérő rendelkezése hiányában - közösen jogosultak rendelkezni a kezelt vagyonnal. A vagyonrendelő nyilatkozatban foglaltak megszegéséért egyetemleges kötelezettekként felelnek.

5:466. § [A vagyonkezelő felelőssége közreműködő igénybevételéért]

(1) Ha a vagyonrendelő nyilatkozat eltérően nem rendelkezik, a vagyonkezelő jogosult a vagyonkezelői feladatok ellátásához közreműködőt igénybe venni. Az igénybevett személyért úgy felel, mintha maga járt volna el.

(2) Ha a vagyonkezelőnek közreműködő igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be.

5:467. § [A kedvezményezett jogai]

(1) A kedvezményezett bírósághoz fordulhat a vagyonrendelő nyilatkozat szerinti vagyonkezelés helyreállítása érdekében.

(2) A kedvezményezett kérheti a bíróságtól új vagyonkezelő kijelölését.

(3) A vagyonrendelő nyilatkozat kizárhatja vagy korlátozhatja a kedvezményezetti jogok átruházását. A vagyonrendelő nyilatkozat ilyen tilalma vagy korlátozása harmadik személyekkel szemben is hatályos.

5:468. § [Harmadik személyek követelései]

(1) Ha harmadik személyek követelése olyan szerződésből származik, amelyet a vagyonkezelő a vagyonrendelő nyilatkozat szerinti vagyonkezelés keretében kötött, a harmadik személyek követeléseiket

a) a kezelt vagyonnal szemben érvényesíthetik, valamint

b) a vagyonkezelő személyes vagyonával szemben is érvényesíthetik, ha a vagyonkezelő a szerződéskötéskor nem közölte, hogy vagyonkezelői minőségben jár

el.

(2) Ha harmadik személyek követelése olyan szerződésből származik, amelyet a vagyonkezelő a vagyonrendelő nyilatkozat szerinti kötelezettségeit megszegve kötött, a harmadik személyek követeléseiket

a) a vagyonkezelő személyes vagyonával szemben érvényesíthetik, valamint

b) a kezelt vagyonnal szemben is érvényesíthetik, ha a vagyonkezelő a szerződéskötéskor közölte, hogy vagyonkezelői minőségben jár el, kivéve, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyonkezelő a vagyonrendelő nyilatkozat szerinti kötelezettségeit megszegve jár el.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a vagyonkezelő jogosult a kezelt vagyon terhére a személyes vagyonát kiegészíteni a harmadik személy által a személyes vagyonával szemben érvényesített követelés erejéig.

(4) A (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben a vagyonkezelő köteles a személyes vagyona terhére a kezelt vagyont kiegészíteni a harmadik személy által a kezelt vagyonnal szemben érvényesített követelés erejéig.

5:469. § [A vagyonkezelés bíróság általi felügyelete]

(1) A vagyonrendelő vagy a kedvezményezett kérelmére a bíróság határidő tűzésével kötelezheti a vagyonkezelőt a vagyonrendelő nyilatkozat szerinti vagyonkezelés helyreállítására.

(2) A vagyonkezelő vagy a kedvezményezett kérelmére a bíróság módosíthatja a vagyonrendelő nyilatkozatot. A vagyonrendelő nyilatkozat bíróság általi módosítása nem sértheti a kedvezményezett érdekeit a kedvezményezett kifejezett beleegyezése nélkül.

(3) A vagyonkezelő kérelmére a bíróság iránymutatást adhat a vagyonkezelőnek arra nézve, hogy mi minősül a vagyonrendelő nyilatkozatnak megfelelő vagyonkezelésnek.

5:470. § [A vagyonkezelés megszűnése]

(1) A vagyonkezelés megszűnik, ha

a) a vagyonrendelő nyilatkozatban meghatározott idő eltelt vagy feltétel bekövetkezett,

b) a vagyonrendelő - a vagyonrendelő nyilatkozatban foglaltak szerint - a bizalmi vagyonkezelés megszüntetéséről határoz, vagy

c) a kezelt vagyon kimerült és nincs kilátás arra, hogy új vagyontárgyak kerülnek a kezelt vagyonba.

(2) Ha a vagyonkezelés a vagyonrendelő nyilatkozatban meghatározott idő eltelte vagy feltétel bekövetkezte miatt szűnik meg, a vagyonkezelő köteles a kezelt vagyont a vagyonrendelő nyilatkozat rendelkezései szerint felosztani és a kedvezményezett felé írásban nyilatkozni a vagyonkezelés megszűntéről.

Hatodik rész

Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért

1. cím

A kártérítési felelősség általános szabálya.

Közös szabályok

I. fejezet

A kártérítési felelősség általános szabálya

5:471. § [A károkozás általános tilalma]

(1) A törvény tiltja a károkozást. Minden károkozás jogellenes, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik.

(2) Nem jogellenes a károkozás, ha a károkozó a kárt

a) a károsult beleegyezésével okozta és a károkozás társadalmi érdeket nem sért, és nem veszélyeztet,

b) a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl,

c) szükséghelyzetben okozta, vagy

d) törvény kifejezett engedélye alapján okozta.

5:472. § [A felelősség általános szabálya. Felróhatóság]

Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

II. fejezet

A felelősség és a kártérítés közös szabályai

Közös felelősségi szabályok

5:473. § [A károsodás veszélye]

Akit károsodás veszélye fenyeget, kérheti a bíróságtól, hogy azt, aki magatartásával a veszélyt előidézte, tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, vagy kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére vagy megfelelő biztosíték adására.

5:474. § [Többek közös károkozása]

(1) Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a károsulttal szemben egyetemleges.

(2) A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását és a károkozókat felróhatóságuk, illetve közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha a károsult a kár bekövetkeztében maga is közrehatott, vagy ha az rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása miatt indokolt.

(3) A kártérítés a károkozók között magatartásuk felróhatósága, ennek hiányában közrehatásuk arányában oszlik meg.

(4) Ha a felróhatóság és a közrehatás arányát nem lehet megállapítani, a kárt a károkozók egymás között, egyenlő arányban viselik.

5:475. § [A károsult kárenyhítési kötelezettsége]

(1) A károsult a kár elhárítása és csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.

(2) A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.

5:476. § [Felelősségkorlátozás és felelősségkizárás tilalma]

Semmis az olyan szerződési kikötés, amely a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért, az életben, a testi épségben, az egészségben okozott károsodásért, továbbá bűncselekmény következményeiért való felelősséget előre korlátozza vagy kizárja.

A kártérítés mértéke és módja

5:477. § [A kártérítési kötelezettség terjedelme]

(1) A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A teljes kárból le kell vonni a károsultnak a károkozásból származó jogalap nélküli gazdagodását, kivéve, ha ez az eset összes körülményeire tekintettel nem indokolt.

(2) Nem kell megtérítenie a károkozónak azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható. Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetében ezt a szabályt nem lehet alkalmazni.

(3) A bíróság rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.

5:478. § [A kár elemei]

A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni

a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést,

b) az elmaradt vagyoni előnyt (jövedelmet, hasznot, nyereséget) továbbá,

c) a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges célszerű és ésszerűen indokolt költségeket.

5:479. § [Az általános kártérítés]

(1) Ha a kár mértéke valamennyi rendelkezésre álló és célravezető bizonyítás lefolytatása mellett sem állapítható meg pontosan, a károkozásért felelős személy olyan összegű kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes kárának a kiegyenlítésére alkalmas (általános kártérítés).

(2) Az általános kártérítés tárgyában hozott, bírósági határozattal megállapított egyösszegű kártérítési igény többé nem tehető vitássá.

(3) Ha a károkozó általános kártérítésként járadék fizetésére kötelezett, a körülmények változása esetén a felek igényelhetik a járadék mértékének, illetve a járadékfizetés időtartamának a megváltoztatását, vagy a járadékfizetési kötelezettség megszüntetését.

5:480. § [Az eredeti állapot helyreállítása. A kártérítés módja]

(1) A károkozásért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult kárát megtéríteni.

(2) A kárt pénzben kell megtéríteni. A bíróság a károkozót a kár természetben való megtérítésére kötelezheti, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll, vagy ha a természetbeni kártérítést a károkozó kifejezetten vállalja.

(3) A bíróság a kártérítés módjának megállapításánál nincs kötve a károsult kérelméhez, a kártérítésnek azt a módját azonban nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.

5:481. § [A kártérítési járadék]

(1) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani.

(2) Járadékot kell megállapítani - kivéve ha a károsult vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója kárának más módon való megtérítésére tart igényt - ha a kártérítés a károsultnak vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának a tartását, vagy tartásának a kiegészítését hivatott szolgálni (jövedelempótló járadék és tartást pótló járadék).

5:482. § [A jövedelempótló járadék feltételei]

(1) Akinek munkaképessége a káreset folytán csökkent, akkor követelhet jövedelempótló járadékot, ha a káreset utáni jövedelme az azt megelőző időszak jövedelmét neki fel nem róható okból nem éri el.

(2) A káreset folytán munkaképesség-csökkenést szenvedett károsult kártérítési járadékát az eset összes körülményei, így különösen a káresettel összefüggő eredetű munkaképesség-csökkenés mértékének és a káreset folytán bekövetkezett jövedelemveszteségének együttes vizsgálata alapján kell megállapítani.

(3) A járadék megállapításánál a járadékot csökkentő tényezőként nem vehető figyelembe az a jövedelem, amelyet a károsult a káresetből eredő jelentős munkaképesség-csökkenés ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el.

5:483. § [A jövedelempótló járadék számítása]

(1) A jövedelempótló járadékot rendszerint havonta, visszatérően kell teljesíteni. A károsult jövedelemkiesését a káresetet megelőző három évben elért rendszeres jövedelmének havi átlaga alapul vételével kell meghatározni. Ha az említett idő alatt a károsult jövedelmében tartós változás következett be, csak a változás utáni jövedelem átlagát lehet figyelembe venni. Ha a károsult a káresetet megelőző három évben nem rendelkezett rendszeres jövedelemmel, a jövedelempótló járadékot úgy kell megállapítani, hogy az a károsult szükségleteinek a káreset előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítsa.

(2) Ha a károsult jövedelme a káreset bekövetkeztekor rendszeres jellegű és határozott összegű volt, a keresetveszteség megállapításánál ezt kell számításba venni.

(3) Ha a jövedelemkiesés az (1) és (2) bekezdés alapján nem állapítható meg, annak meghatározásánál az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek átlagos havi jövedelme az irányadó.

(4) A jövedelemkiesés megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni. A jövedelempótló járadék felemelése jövedelememelkedés címén csak akkor igényelhető, ha a jövedelememelkedésben a járadékos is részesült volna, amennyiben a káreset nem következik be.

5:484. § [A tartást pótló járadék]

(1) Tartást pótló járadék megállapításának van helye a káreset folytán meghalt személy által - törvény vagy szerződés alapján - tartásra jogosult részére. A jogosult olyan összegű tartást pótló járadékra tarthat igényt, amely szükségleteinek - a tényleges, és az elvárhatóan elérhető jövedelmeket is figyelembe véve - a káreset előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja.

(2) Járadék követelhető akkor is, ha a káreset következtében meghalt személy a tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy ha a járadékot igénylő a tartási igényét menthető okból nem érvényesítette.

(3) A járadék mértékének megállapításánál értékelni kell azt is, hogy a járadékot igénylő érvényesítette-e, valamint hogy érvényesíthet-e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a káreset bekövetkeztekor meghalt személlyel egy sorban voltak kötelesek.

5:485. § [Az értékviszonyok változásának figyelembevétele]

(1) Ha a károkozás és a kár megtérítése között az időmúlásra vagy egyéb körülményre tekintettel az értékviszonyokban jelentős változás következett be, a bíróság az okozott kár mértékét az ítélethozatal időpontjában fennállott értékviszonyok szerint határozhatja meg.

(2) Ilyen esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére csak az értékmegállapítás időpontjától kezdődően köteles.

(3) Ha a károsult kártérítési igénye érvényesítésével felróhatóan késlekedik, az ár- és értékviszonyok rá nézve kedvezőtlen változásának kockázatát maga viseli.

5:486. § [A kártérítés esedékessége]

A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes.

5:487. § [Egységes kamatfizetési kezdő időpont]

Ha a kártérítési összeg egyes részei különböző időpontokban esedékesek, a bíróság a kamatfizetés kezdő időpontjaként - átlagos számítás alapján - egységes kamatfizetési kezdő időpontot is meghatározhat.

5:488. § [Az elévülési idő számítása]

(1) A kártérítésre az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy bűncselekménynek minősülő magatartással okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

(2) Jövedelempótló járadékkövetelés esetén az elévülési idő a járadékkövetelés egészére egységesen akkor kezdődik, amikor a káreset folytán bekövetkezett munkaképtelenség első ízben vezetett jövedelemkiesésre.

2. cím

A felelősség egyes esetei

I. fejezet

Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenységért

5:489. § [A veszélyes üzemi felelősség]

(1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat (üzembentartó), köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő.

(2) E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan esetben is, amikor törvény a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősségre utal.

5:490. § [Az üzembentartó fogalma]

(1) Üzembentartónak kell tekinteni

a) aki veszélyes üzemet tart fenn,

b) aki a veszélyes üzemmel rendelkezni jogosult,

c) akinek érdekében a veszélyes üzem működik,

d) aki a fokozott veszély elleni különös védekezésre köteles, valamint

e) akit törvény veszélyes üzem üzembentartójának minősít.

(2) Ha ugyanannak az üzemnek több üzembentartója van, a károsult irányában felelősségük egyetemleges.

5:491. § [A károsult közrehatása]

(1) Az üzembentartónak nem kell megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott.

(2) A károsult felróható közrehatása esetén a kármegosztás során az üzembentartó terhére kell értékelni az üzem veszélyességét is, amennyiben az a károkozásban közrehatott.

(3) Ha a károkozásban elhárítható magatartásával vétőképtelen személy hatott közre, az üzembentartót a vétőképtelen károsult irányában teljes felelősség terheli.

(4) Az üzembentartó megtérítési igényét a vétőképtelen gondozójával szemben érvényesítheti.

5:492. § [A veszélyes üzemi felelősség kizárásának tilalma]

A veszélyes üzemi felelősség kizárása vagy korlátozása - törvény eltérő rendelkezése hiányában - semmis.

5:493. § [Elévülés veszélyes üzemi felelősség esetén]

A veszélyes üzemi felelősségből eredő kártérítési követelés három év alatt évül el.

5:494. § [Többek károkozása veszélyes üzem esetén]

Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymás közti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni.

5:495. § [Veszélyes üzemek találkozása]

(1) Ha egy veszélyes üzem egy másik veszélyes üzemben okoz kárt, az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek azt viselni.

(2) Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni.

(3) Ha az egymásnak okozott kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség okozta, továbbá, ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli.

II. fejezet

Felelősség az állatok károkozásáért

5:496. § [A vadkárért való felelősség]

(1) A vadkár megtérítéséért az tartozik felelősséggel, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult és akinek a vadászterületén a károkozás történt, ennek hiányában akinek a vadászterületéről a vad kiváltott. A felelősség alól kimentésnek helye nincs.

(2) Nem kell megtéríteni a kárt, ha az a károsultnak a vadkár megelőzésére külön jogszabályban előírt kötelezettségének felróható elmulasztásából vagy más felróható magatartásából származott.

5:497. § [Felelősség a vad által a mező- és erdőgazdálkodáson kívül okozott kárért]

A vad által a mező- és erdőgazdálkodáson kívül okozott kárért a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatóra irányadó szabályok szerint az felel, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult és akinek a vadászterületén a károkozás történt, ennek hiányában akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.

5:498. § [A vadászati kárért való felelősség]

(1) A vadászati kárt a vadászatra jogosult köteles megtéríteni. A felelősség alól kimentésnek helye nincs.

(2) Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott.

5:499. § [A vadászat során okozott egyéb károkért való felelősség]

A vadászat során okozott egyéb károkra a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség szabályait kell alkalmazni.

5:500. § [A vadkár és a vadászati kár iránti igény érvényesítése]

A vadkár és a vadászati kár megtérítése iránti igény - a külön jogszabályban foglalt eljáráson kívül - közvetlenül a bíróság előtt is érvényesíthető.

5:501. § [Elévülés vadkár és vadászati kár esetén]

A vadkár és a vadászati kár megtérítése iránti követelés három év alatt évül el.

5:502. § [Állattartás körében okozott kár]

(1) Aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okozott. Veszélyes állat tartója úgy felel, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat.

(2) Azt, hogy az állat veszélyes állatnak minősül-e - tekintettel annak fajtájára, viselkedésére és veszélyességére -, külön jogszabály alapján kell megítélni.

III. fejezet

Termékfelelősség

5:503. § [Felelősség a termékkárért]

(1) A termékkárért a hibás termék gyártója felelősséggel tartozik.

(2) Importtermék esetén a törvénynek a gyártóra vonatkozó rendelkezéseit az importálóra is megfelelően alkalmazni kell. Ez a szabály nem érinti az importálónak a gyártóval szemben érvényesíthető visszkereseti igényét.

(3) Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, a károsultnak nem nevezi meg. E szabály importtermék esetében akkor is megfelelően alkalmazandó, ha a termék gyártója feltüntetésre került, de az importálója nem állapítható meg.

(4) A forgalmazó a (3) bekezdés szerinti nyilatkozatát legkésőbb a károsult írásbeli felhívásától számított harminc napon belül teheti meg.

(5) Ha többen felelnek ugyanazon kárért, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges.

5:504. § [A termék és a hibás termék]

(1) E fejezet alkalmazásában termék minden ingó dolog - akkor is, ha utóbb más ingó vagy ingatlan alkotórészévé vált -, valamint a villamosenergia.

(2) A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, figyelembe véve különösen a termék rendeltetését, ésszerűen várható használatát, a termékkel kapcsolatos tájékoztatást, a termék forgalomba hozatalának időpontját, a tudomány és a technika állását.

(3) A terméket nem teszi hibássá önmagában az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül a forgalomba.

5:505. § [A termékkár meghatározása]

Termékkárnak számít

a) valakinek a hibás termék által okozott halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása miatt bekövetkezett vagyoni kár és sérelem, továbbá

b) a hibás termék által más dolgokban okozott, a kár bekövetkeztekor ötszáz eurónak a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza középárfolyama szerinti forint összegénél nagyobb összegű kár, ha az a más dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya, és azt a károsult is rendszerint ilyen célra használta.

5:506. § [Mentesülés a felelősség alól]

(1) A gyártó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a terméket nem hozta forgalomba,

b) a terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, vagy azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta,

c) a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba oka később keletkezett,

d) a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy

e) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.

(2) Az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a hibát a végtermék szerkezete, illetőleg összetétele okozta, vagy

b) a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.

(3) A gyógyszer előírás szerinti alkalmazásával okozott kár esetén a gyártó az (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra hivatkozással nem mentesülhet a felelősség alól.

5:507. § [Harmadik személy közrehatása]

A gyártó nem mentesül a felelősség alól, ha a kár bekövetkeztében harmadik személy magatartása is közrehatott. Ez a szabály nem érinti a gyártónak a harmadik személlyel szemben érvényesíthető igényét.

5:508. § [A termékfelelősség kizárása]

A károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis.

5:509. § [A termékkárból származó igény elévülése]

(1) A károsult kártérítési igényét hároméves elévülési idő alatt érvényesítheti.

(2) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy kellő gondossággal tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztéről, a termék hibájáról vagy a hiba okáról és a gyártó, vagy az importáló személyéről.

5:510. § [Jogvesztő határidő a termékkár érvényesítésére]

Az e fejezetben meghatározott felelősség alapján a gyártóval szemben az adott termék forgalomba hozatalától számított tízéves jogvesztő határidő alatt lehet igényt érvényesíteni.

5:511. § [Vegyes rendelkezések]

(1) E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén sincs mód a kártérítés mértékének a teljes kárnál alacsonyabb összegben történő meghatározására.

(2) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatóak az atomenergiáról szóló törvényben meghatározott károkra, továbbá az olyan nukleáris balesetek által okozott károkra, amelyeket a Magyar Köztársaság által ratifikált nemzetközi egyezmények rendeznek.

(3) Termékfelelősségi igény - külön törvény rendelkezései szerint - a csoportos perlésre irányadó szabályokat alkalmazva is érvényesíthető.

IV. fejezet

Felelősség a környezeti károkért

5:512. § [A felelősség alapja]

Aki környezeti kárt okoz, azért felelősséggel tartozik. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a környezeti kárt a tevékenységi körén kívül eső, valamely elháríthatatlan ok, vagy a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

5:513. § [Egyetemleges felelősség]

(1) A környezeti kárért való felelősség - az ellenkező bizonyításáig - annak az ingatlannak a környezetkárosodás bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a környezetkárosító magatartást folytatták.

(2) A tulajdonos mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli.

(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a nem helyhez kötött (mozgó) környezetet károsító forrás tulajdonosára és birtokosára is.

(4) Ha több károkozó közösen hoz létre olyan szervezetet, amelyben korábban végzett azonos, vagy egymást kiegészítő tevékenységüket egyesítik, a létrehozott szervezet e fejezet alkalmazásában az alapítók jogutódjának minősül, felelőssége pedig az alapítókkal egyetemleges.

5:514. § [A minősített befolyással rendelkező felelőssége]

A környezeti kárért felelős károkozóval egyetemlegesen felel a károkozó szervezetben legalább minősített befolyással rendelkező személy. Ha a károkozó elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságnak számít, az uralkodó tag egyetemlegesen felel az okozott környezeti kárért.

5:515. § [Nyilvános elégtétel adása]

(1) A bíróság a közérdekű keresetben meghatározott igény érvényesítője kérelmére ítéletében elrendelheti, hogy a károkozó a jogsértést megállapító jogerős ítéleti rendelkezés közzétételéről országos napilapban vagy honlapján, saját költségére gondoskodjon. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt.

(2) A környezeti károkozás miatti közérdekű kereset indításának részletes feltételeiről külön törvény rendelkezik.

5:516. § [A kártérítési igény érvényesítésére nyitva álló idő]

A környezeti károkért való felelősség harminc évig érvényesíthető. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

V. fejezet

Felelősség vétőképtelen személy károkozásáért

5:517. § [A felelősség alanya]

Aki vétőképtelen, nem felel az okozott kárért. Helyette gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a gondozás vagy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

5:518. § [A vétőképtelen és a gondozó meghatározása]

(1) Vétőképtelen az, akinek a konkrét károkozási cselekménnyel vagy mulasztással kapcsolatban belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos.

(2) Gondozó az, aki a vétőképtelen személy felügyeletét ténylegesen ellátja, magatartását ellenőrzi, irányítja és felügyeli. Gondozó továbbá az is, akit törvény alapján a vétőképtelen gondozójának kell tekinteni.

5:519. § [A méltányossági kártérítés]

Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a vétőképtelen károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére, ha a vétőképtelen személy megfelelő vagyonnal rendelkezik, és a kár viselése a károsultra nézve különösen méltánytalan.

5:520. § [A károkozó önhibája]

A vétőképtelen károkozó nem hivatkozhat belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára, ha ezt az állapotát maga idézte elő.

5:521. § [Egyetemleges felelősség]

(1) Ha a kárt a konkrét károkozás körülményeivel kapcsolatban belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy a gondozó kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó az okozott kárért a károkozóval egyetemlegesen felelős.

(2) A törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem tartozik felelősséggel.

VI. fejezet

Felelősség az alkalmazott, a tag és a megbízott károkozásáért

5:522. § [Felelősség az alkalmazott és a tag károkozásáért. A felelősség áttörése]

(1) Ha az alkalmazott a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyával, valamint a vállalkozás tagja tagsági viszonyával továbbá a vállalkozás vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, törvény eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató, illetve a vállalkozás a felelős.

(2) Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a vállalkozás vezető tisztségviselője, illetve tisztségviselője károkozása esetén akkor is, ha feladatát megbízottként látja el.

5:523. § [A megbízott és a megbízó felelőssége]

A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében felróhatóság nem terheli.

VII. fejezet

Felelősség a közhatalom gyakorlása során okozott kárért

5:524. § [Felelősség a közigazgatási jogkörben okozott kárért]

(1) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt hatósági jogalkalmazó tevékenységgel, vagy annak elmulasztásával okozták és a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható.

(2) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy vagy az a közigazgatási szerv tartozik felelősséggel, amelynek vezetője a közhatalmi jogkör gyakorlója.

(3) A helyi önkormányzatot terheli a felelősség közhatalmat gyakorló képviselőtestülete, annak bizottsága, a polgármester, a jegyző (körjegyző), a képviselőtestület hivatalának ügyintézője és a hatósági igazgatási társulás által okozott kárért.

(4) A közigazgatási jogkörben hozott döntések, tett intézkedések jogalkalmazási, jogértelmezési tévedései csak akkor alapoznak meg kártérítési felelősséget, ha azok kirívóan súlyosak.

5:525. § [A bírósági és ügyészségi jogkörben okozott károkért fennálló felelősség]

(1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni a bírósági, ügyészségi jogkörben okozott kárért.

(2) A bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló pereket az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala ellen kell megindítani.

5:526. § [Felelősség a bíróság előtti eljárás tisztességtelen lefolytatása, időbeni elhúzódása esetén]

(1) Az a fél, akinek a bíróság előtti eljárás tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát az eljárt bíróság megsértette, kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható. E pereket az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala ellen kell megindítani.

(2) A bíróság előtti eljárás befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit, ideértve a felek perbeli magatartását is, figyelembevéve határozható meg. Nem hivatkozhat az eljárás ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a személy, aki magatartásával, illetve mulasztásával az eljárás elhúzódásához maga is hozzájárult.

VIII. fejezet Felelősség az épületkárokért

5:527. § [Az épület tulajdonosának felelőssége]

(1) Épület egyes részeinek lehullásából vagy az épület hiányosságaiból másra háramló kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezés vagy a karbantartás során a károk megelőzése, valamint a kárenyhítés érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt szabályt kell alkalmazni az épületre kifüggesztett tárgyak leesésével okozott kárért való felelősségre azzal az eltéréssel, hogy a károsulttal szemben azt, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették, az épület tulajdonosával egyetemleges felelősség terheli.

(3) Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse.

5:528. § [Használói felelősség]

(1) Valamely tárgynak lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás bérlője, illetőleg a helyiség használója felelős.

(2) Ha a bérlő, vagy a használó a károkozót megnevezi, kezesként felel. Mentesül a felelősség alól ha bizonyítja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben.

(3) Valamely tárgynak az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel.

(4) Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a kárért egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelhesse.

3. cím

Kártalanítás jogszerű károkozásokért

5:529. § [A kártalanítás]

(1) Ha jogszabály külön rendeli, a jogszerűen okozott kárért a károkozó a károsultat kártalanítani köteles.

(2) A kártalanítás módjára és mértékére a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Hetedik rész

Egyéb kötelem-keletkeztető tényállások

1. cím

Jogalap nélküli gazdagodás

5:530. § [Jogalap nélküli gazdagodás]

(1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni, ha a jogalap nélküli előny a felek jogviszonyára egyébként irányadó szabályok alapján nem térül meg.

(2) Nem köteles visszatéríteni azt, amivel gazdagodott, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha

a) számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy

b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz.

5:531. § [A vagyoni előny értékének megtérítése]

Ha a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet, értékét kell megtéríteni.

5:532. § [Az életfenntartás céljára adott juttatás visszakövetelése]

Az életfenntartás céljára adott juttatást visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha törvény másként rendelkezik, vagy ennek hiányában is, ha a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg.

5:533. § [A jogalap nélkül közösen gazdagodók felelőssége]

A jogalap nélkül közösen gazdagodók egyetemlegesen felelnek a gazdagodás visszatérítéséért.

2. cím

A megbízás nélküli ügyvitel

5:534. § [A megbízás nélküli ügyvitel]

Aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott.

5:535. § [A beavatkozás helyénvalósága]

(1) A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni, ha megfelel a másik feltehető érdekének és akaratának, különösen ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg.

(2) Életveszély elhárítása végett az életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy, tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.

5:536. § [A megbízás nélküli ügyvivő]

(1) A megbízás nélküli ügyvivő köteles azt, akinek érdekében beavatkozott, erről haladéktalanul értesíteni; egyebekben őt a megbízott kötelezettségei terhelik.

(2) Ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e.

(3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következhetett volna be.

5:537. § [Idegen ügy sajátként való ellátása]

Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit beszámíthatja.

3. cím

Utaló magatartás

5:538. § [Utaló magatartás]

A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.

HATODIK KÖNYV

ÖRÖKLÉSI JOG

1. cím

Általános rendelkezések

I. fejezet

Az öröklés

6:1. § [Az öröklés]

Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre.

6:2. § [Az öröklési igény]

Az öröklési igény, mint tulajdoni igény nem évül el.

6:3. § [Az öröklés jogcímei]

(1) Örökölni végintézkedés vagy törvény alapján lehet. Öröklésre képes minden személy (jogalany) kivéve, ha a törvény szerint nem örökölhet.

(2) Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó.

II. Fejezet

Kiesés az öröklésből

6:4. § [Kiesés az öröklésből]

(1) Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közös balesetben vagy más hasonló veszélyhelyzetben elhalt személyek az egymás után történő öröklésből a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők.

(2) Kiesik az öröklésből az is

a) aki az öröklésre érdemtelen,

b) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott,

c) aki lemondott az öröklésről,

d) aki az örökséget visszautasította, vagy

e) aki az öröklés megnyiltakor az öröklés tárgya tekintetében jogok szerzésére a törvény szerint képtelen. A végintézkedéssel létrehozott alapítvány azonban az örökösnevezésről szóló rendelkezésben foglaltak szerint öröklési képességgel rendelkezik.

6:5. § [Kiesés a haszonélvezeti jogból, használati jogból, a kötelesrészből, továbbá a hagyományból és a meghagyásból]

Az öröklésből kiesésre vonatkozó rendelkezéseket a házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezeti jogára, az élettárs használati jogára, a kötelesrészre, továbbá a hagyományra és a meghagyásra is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos és a meghagyás kedvezményezettjének kiesése - ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt - a hagyománnyal és a meghagyással terhelt személy mentesülését jelenti.

6:6. § [Az érdemtelenség]

(1) Érdemtelen az öröklésre

a) aki az örökhagyó életére tört,

b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad kinyilvánítását megakadályozta, vagy az örökhagyó végakaratának érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte, vagy

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy (az örökös, a hagyományos, a meghagyás kedvezményezettje, a halál esetére megajándékozott) életére tört.

(2) Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást - bárki ellen irányult is - az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult, megbocsátotta.

(3) Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

(4) Aki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésnek a szülő vagyonkezeléséből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:7. § [Lemondás az öröklésről]

(1) Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben egészben vagy részben lemondhat az örökhagyó utáni törvényes öröklésről.

(2) Az örökhagyó végintézkedése alapján nem örökölhet az, aki az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben lemondott az örökhagyó utáni végrendeleti öröklésről.

(3) A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet.

6:8. § [A lemondás személyi hatása]

(1) A lemondás csak akkor hat ki a lemondó leszármazóira, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérő kielégítés fejében történt.

(2) A meghatározott személy javára való lemondás kétség esetén csak arra az esetre szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása kétség esetén csak a többi leszármazó javára szolgál.

6:9. § [A lemondás terjedelme]

(1) Az öröklésről való lemondás - ellenkező megállapodás hiányában - a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.

(2) A lemondás ellenkező megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg.

(3) Ha a hagyaték termőföldet és külön törvényben meghatározott mezőgazdasági vagyoni értékű jogot egyaránt tartalmaz, ezekről a vagyonelemekről lemondani csak együttesen lehet.

2. cím

Végintézkedésen alapuló öröklés

I. fejezet

A végrendelet

6:10. § [Végintézkedés]

(1) Az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet.

(2) Végintézkedés minden olyan jogügylet, amely halál esetére szóló rendelkezést foglal magában. Halál esetére szóló rendelkezés pedig minden olyan rendelkezés, amely a túlélés feltételéhez van kötve.

6:11. § [A végrendelkezés személyessége]

Végrendelkezni csak személyesen lehet.

6:12. § [A végrendelet fajtái]

(1) Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához legalább az szükséges, hogy az okirat külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék, és az örökhagyó halála esetére szóló olyan nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik.

(2) Végrendelkezni lehet közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel; szóbeli végrendelkezésnek csak a törvény által külön meghatározott esetekben van helye.

(3) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú, valamint az a korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét vagyonával való rendelkezésében korlátozta, csak közvégrendeletet tehet; végrendelete érvényességéhez sem a törvényes képviselő hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.

(4) A vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet érvényesen nem tehet.

6:13. § [A közvégrendelet]

(1) Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni.

(2) A közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességét szabályozó rendelkezések irányadóak.

(3) Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának, bejegyzett élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka.

(4) Érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól.

6:14. § [Az írásbeli magánvégrendelet nyelve]

Írásbeli magánvégrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen saját kezűleg írt végrendelet esetében írni, más által írt végrendelet esetében olvasni tud.

6:15. § [A saját kezűleg és a más által írt végrendelet]

(1) Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja.

(2) A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik.

(3) Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen.

6:16. § [Az írásbeli magánvégrendelet alaki érvényességi feltételei]

(1) Az írásbeli magánvégrendelet érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének ideje, az hogy melyik országban készült, magából az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt

a) elejétől végig maga írja és aláírja,

b) két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják, vagy

c) aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezi.

(2) A több különálló lapból álló saját kezűleg írt írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el.

(3) A több különálló lapból álló más által írt írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és mindkét tanú aláírásával.

6:17. § [Az írásbeli magánvégrendelet tanúja]

(1) Az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre.

(2) Az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, ha a tanú

a) a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes,

b) korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét úgy korlátozta, hogy az kizárja tanukénti közreműködését, vagy

c) írástudatlan.

6:18. § [A tanú vagy más közreműködő számára rendelt juttatás]

(1) Az írásbeli magánvégrendelet tanúja vagy más közreműködő személy vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta.

(2) A tanú vagy a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelkezésnél - rajta kívül - két tanú működött közre.

(3) Közreműködőnek minősül a végrendelet leírója, megfogalmazója, valamint az a személy is, aki a végrendelet megalkotásában a végrendelet tartalmát érdemben befolyásoló szerepet játszott.

(4) A végrendelet fogalmazásában vagy leírásában résztvevő személy és annak hozzátartozója javára szóló juttatás csak akkor érvényes, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és külön aláírta, vagy ha a végrendeleti tanúk a végintézkedés megtételének időtartama alatt együttesen és folyamatosan jelen voltak, és az ekként jelen volt tanúk előtt az örökhagyó a végintézkedés megtételekor szóban tett nyilatkozattal a végrendeletnek ezt a részét külön megerősítette, és mindez magából az okirat szövegéből kifejezetten kitűnik.

(5) Vállalkozásnak vagy vállalkozásnak nem minősülő jogi személynek rendelt juttatás esetén a közreműködőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja működött közre a végrendelet megalkotásában.

6:19. § [A szóbeli végrendelettétel feltételei]

(1) Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely az írásbeli végrendelet megtételét nem teszi lehetővé.

(2) A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja, és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.

(3) A szóbeli végrendeletre irányadóak az írásbeli magánvégrendelet tanújának és más közreműködőjének személyére vonatkozó, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére tekintettel megállapított korlátozások, a tanú írni tudása azonban a szóbeli végrendelet érvényességének nem kelléke.

6:20. § [A közös végrendelet]

(1) Közös végrendelet két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végintézkedése.

(2) Kölcsönös végrendelet az a közös végrendeletbe foglalt végintézkedés, amelyikben a végrendelkezők egymást kölcsönösen örökösükké nevezik.

(3) Viszonos végrendelet az a közös végrendeletbe foglalt végintézkedés, amelyet egyik végrendelkező sem tett volna meg a másik végrendelkező végintézkedése nélkül és ez magából a végrendelet tartalmából kifejezetten megállapítható.

(4) A közös végrendelet érvénytelen.

(5) Érvényes a házastársaknak vagy a bejegyzett élettársaknak ugyanabba az okiratba foglalt végrendelete, ha

a) saját kezűleg írt végrendelet esetében az okiratot az egyik örökhagyó elejétől végig maga írja és aláírja, a másik örökhagyó pedig ugyanazon az okiraton maga írja és aláírja azt a nyilatkozatot, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja,

b) más által írt végrendelet esetében az örökhagyók egymás és a tanúk együttes jelenlétében teszik meg végintézkedési nyilatkozatukat és írják alá az okiratot, vagy ha az már megtörtént, mindkét örökhagyó egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön-külön nyilatkozik arról, hogy az okirat a végakaratát foglalja magában, és hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja, vagy

c) azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják.

(6) Hatályát veszti a házastársak vagy a bejegyzett élettársak közös végrendelete a házasság felbontásával, vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésével.

(7) A közös végrendeletbe foglalt kölcsönös vagy viszonos végintézkedését a másik végrendelkező életében mindegyik végrendelkező egyoldalúan visszavonhatja. A másik végrendelkező halála után a közös végrendeletbe foglalt kölcsönös vagy viszonos végintézkedés visszavonása csak abban az esetben hatályos, ha a végintézkedését visszavonó végrendelkező, valamint a meghalt végrendelkező által a közös végrendeletben részesített más személy egyúttal a javára szóló örökséget, hagyományt, vagy meghagyást visszautasítja.

6:21. § [A végrendelet értelmezése]

A végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson.

II. fejezet

A végrendelet tartalma

6:22. § [Az örökösnevezés]

(1) Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet.

(2) Örökös az, akinek az örökhagyó az egész hagyatékát vagy annak meghatározott hányadát juttatja.

(3) Kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét tevő meghatározott egy vagy több vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.

(4) Annak örökössé nevezése, aki az örökhagyó halálakor még meg sem fogant, érvénytelen.

(5) A végintézkedéssel létrehozott, így a hagyaték megnyíltakor még létre nem jött, a végrendeletben a hagyatékból részesített alapítványt - bejegyzése esetén - úgy kell tekinteni, mintha már az örökhagyó halála előtt létrejött volna.

6:23. § [Az örökrész meghatározása]

Ha az örökhagyó akár az egész hagyatékra, akár annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több örököst nevezett, és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő arányban örökölnek.

6:24. § [A helyettes-örökös nevezése]

(1) Az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, mást nevezhet örökössé.

(2) Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját - ellenkező végrendeleti intézkedés hiányában - helyettes örökösnek kell tekinteni.

(3) Az (1) és a (2) bekezdést a hagyományosra és a meghagyás jogosultjára is megfelelően kell alkalmazni.

6:25. § [A kizárás az öröklésből]

(1) Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse, vagy azzá válhat, akár más személynek örökössé nevezésével, akár végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni.

(2) A kötelesrészt meghaladó törvényes öröklésből a kötelesrészre jogosult is kizárható.

6:26. § [A végrendelettel ki nem merített hagyaték]

Ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a végrendeletből más nem következik.

6:27. § [A hagyományrendelés]

(1) Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek. Dologi hagyomány tárgya a hagyatékban meglévő vagyontárgy (dolog, jog, követelés) juttatása vagy a hagyományosnak az örökhagyó irányában fennálló terhe (kötelezettsége, tartozása) elengedése lehet.

(2) Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen. Kötelmi hagyományul bármely szolgáltatást lehet rendelni, amelynek vagyoni értéke van és kötelem tárgya lehet.

(3) Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni (előhagyomány). Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos (alhagyomány). Kétség esetében a hagyomány az örököst terheli.

6:28. § [A meghagyás]

(1) Az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá (meghagyás). Olyan közérdekű meghagyás teljesítését azonban, amely szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban áll, az érdekelt szerv követelheti. Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.

(2) Ha feltehető, hogy az örökhagyó hagyatékból való részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánja kötni, a meghagyással terhelt a részesítést elveszti, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítésére neki felróható okból nem válik jogosulttá.

6:29. § [Az öröklés szabályainak alkalmazása a hagyományra és a meghagyásra]

A hagyományra és a meghagyásra - amennyiben a rájuk vonatkozó rendelkezésekből más nem következik - a végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:30. § [Az utóörökös nevezése, az utóhagyomány rendelése]

(1) Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az eddigi örököst más váltja fel, érvénytelen.

(2) Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés helyettes örökös-nevezésnek minősül, ha annak feltételei megvannak.

(3) A házastársak, a bejegyzett élettársak egymás javára érvényesen tehetnek olyan végrendeletet, amely az örökössé nevezett házastárs vagy bejegyzett élettárs halála esetére is nevez örököst a végrendelkező hagyatékára. A házastársnak, a bejegyzett élettársnak az örökséggel történő, a szokásos mértéket meghaladó ingyenes rendelkezése - az utóörökös előzetes hozzájárulása vagy utólagos jóváhagyása hiányában - érvénytelen. Az érvénytelenségre jóhiszemű és visszterhes jogszerzőkkel szemben hivatkozni nem lehet.

(4) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és anélkül hal meg, hogy ezt a képességét megszerezte volna.

(5) A feltételtől vagy időponttól függő hagyományrendelés valamint a feltételtől vagy időponttól függő meghagyás érvényes. A feltételtől függő örökösnevezés is érvényes, de a feltétel nem szólhat a hagyaték megnyílta utáni időre. A hagyaték megnyílta utáni időre szóló feltétellel történő örökösnevezés - ha az egyben nem megengedett utóörökös-nevezés - érvénytelen. Az, aki a hagyomány tárgyát megszerezte, azzal - a feltétel vagy időpont bekövetkezéséig - sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhet. Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.

6:31. § [A növedékjog]

(1) Ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös részesedése arányosan növekszik.

(2) Ha a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs helyettes örököse, és a végrendeletből más nem következik.

(3) A meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst csak az ugyanazon tárgyra nevezett másik örökös kiesése következtében és csak erre a tárgyra nézve illeti növedékjog.

6:32. § [A növedékjog hagyományon és meghagyáson]

Az ugyanarra a vagyontárgyra, vagy ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat, valamint a több személy javára szóló azonos meghagyásnak a jogosultjait ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket.

III. fejezet

A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága

6:33. § [A végrendelet megtámadása]

(1) A végrendelet érvénytelenségét és hatálytalanságát csak megtámadó nyilatkozat alapján lehet megállapítani. Megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül.

(2) A megtámadó nyilatkozatban meg kell jelölni az érvénytelenség vagy a hatálytalanság okát. A végrendelet érvénytelenségét vagy a hatálytalanságát csak a megtámadásban érvényesített okból lehet megállapítani.

(3) A végrendelet érvénytelenségét vagy hatálytalanságát csak a megtámadó személy javára lehet megállapítani.

(4) A végrendelet érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítására irányuló igény nem évül el, azt a jogosult bármikor érvényesítheti.

6:34. § [A feltételes végrendeleti rendelkezés]

(1) Az érthetetlen, lehetetlen vagy ellentmondó feltétel érvénytelen. A feltétel érvénytelensége azonban a végrendeleti rendelkezés érvényességét nem érinti, kivéve, ha megállapítható, hogy az örökhagyó a rendelkezést a feltétel nélkül nem tette volna meg.

(2) A jogellenes felfüggesztő feltételhez kötött végrendeleti részesítés érvénytelen, a jogellenes bontófeltételt pedig nem kell figyelembe venni.

6:35. § [Az örökhagyó akarati hibája]

(1) Érvénytelen a végrendeleti rendelkezés, ha

a) az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában, vagy ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni,

b) az örökhagyót annak megtételére valaminek a téves feltevése vagy valamely utóbb meghiúsult várakozás indította, vagy

c) az örökhagyót valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá az intézkedésre; feltéve mindegyik esetben, hogy az örökhagyó a rendelkezést különben nem tette volna meg.

(2) Az érvénytelen rendelkezés érvényes lesz, ha azt az örökhagyó utóbb a végrendeletre megszabott alakban jóváhagyja.

6:36. § [A végrendelet visszavonása]

(1) A végrendelet a visszavonással hatálytalanná válik. A visszavonásra - ha a törvény másként nem rendelkezik - a végrendelet tételére vonatkozó szabályok irányadóak.

(2) Ha az örökhagyó újabb végrendeletet tesz, a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni. A korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet rendelkezéseivel nem ellentétes rendelkezései - ha az örökhagyó ellenkező akarata nem állapítható meg -hatályban maradnak.

6:37. § [Az írásbeli végrendelet megsemmisítése vagy megsemmisülése]

(1) Az írásbeli magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkezésre képes örökhagyó vagy az ő beleegyezésével más megsemmisíti, vagy az örökhagyó az akaratán kívüli megsemmisülésbe belenyugszik.

(2) A közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi.

(3) Sem a közvégrendelet, sem pedig az írásbeli magánvégrendelet hatályát nem szünteti meg az, ha a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisül, vagy egyébként nem található meg; ha azonban az írásbeli magánvégrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező bizonyításáig azt kell feltenni, hogy az örökhagyó azt megsemmisítette.

6:38. § [A szóbeli végrendelet hatálytalansága]

A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább harminc napon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet.

6:39. § [A házastárs, a bejegyzett élettárs, az élettárs javára tett végintézkedés hatálytalansága]

Az életközösség fennállása alatt a házastárs, a bejegyzett élettárs, az élettárs javára tett végintézkedés alapján nem örökölhet a házastárs, a bejegyzett élettárs, az élettárs, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak, bejegyzett élettársak vagy az élettársak között életközösség nem állott fenn, kivéve, ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát, bejegyzett élettársát, élettársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni.

6:40. § [A végrendelet részleges érvénytelensége vagy részleges hatálytalansága]

Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, ez - feltéve, hogy az örökhagyó másként nem rendelkezik, vagy feltehető akaratával nem ellentétes - a többi rendelkezés érvényességét vagy hatályát nem érinti.

IV. fejezet

Az öröklési szerződés

6:41. § [Az öröklési szerződés]

(1) Az öröklési szerződésben az örökhagyó a magának vagy másnak járó tartás, életjáradék, vagy gondozás fejében nevez örököst, az örökhagyóval szerződő fél pedig a szerződés szerinti tartás, gondozás nyújtására, vagy életjáradék fizetésére vállal kötelezettséget.

(2) Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet. Az örökhagyóval szerződő másik félnek az öröklési szerződésbe foglalt ilyen rendelkezése érvénytelen.

6:42. § [Az írásbeli végrendelet érvényességi követelményeinek megfelelő alkalmazása]

Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy korlátozottan cselekvőképes örökhagyó öröklési szerződésének érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, továbbá hogy a szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadóak, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült.

6:43. § [Az örökség biztosítása]

(1) Ha a felek az öröklési szerződésben eltérően nem állapodtak meg, akkor az örökhagyó arról a vagyontárgyról, amelyet öröklési szerződéssel lekötött, a szerződéses örökös hozzájárulása nélkül sem élők között, sem halála esetére nem rendelkezhet. Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.

(2) Ha az örökhagyó az öröklési szerződésben nem meghatározott vagyontárgyra, hanem általában a hagyatékára nevezett szerződéses örököst, az (1) bekezdést - a szerződésben kifejezetten le nem kötött vagyontárgyakra nézve - csak az örökhagyónak a halála esetére szóló rendelkezéseire kell alkalmazni.

(3) Az örökhagyóval szerződő fél az öröklési szerződéssel kifejezetten lekötött ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásba bármikor elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztethet be. Ehhez a bejegyzéshez - ha az öröklési szerződésben a felek másként nem rendelkeztek - az eltartott örökhagyó hozzájárulása, bejegyzési engedélye nem szükséges.

6:44. § [A tulajdonostársak közös öröklési szerződése]

(1) Tulajdonostársaknak mint örökhagyóknak a közös tulajdonban álló meghatározott vagyontárgyra vonatkozó és ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződése érvényes.

(2) A túlélő tulajdonostársat - a szerződés eltérő rendelkezése hiányában - e vagyontárgynak a tulajdonostársa hagyatékához tartozó tulajdoni hányadán holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg.

6:45. § [Az öröklési szerződés módosítása és megszűnése]

(1) Az öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási és az életjáradéki szerződésre vonatkoznak.

(2) A módosítás vagy a megszüntetés alakiságaira az öröklési szerződés létrejöttére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha azonban a szerződést a kötelező alakiságok nélkül szüntették meg, és az ennek megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött, a szerződés megszüntetése a különben kötelező alakiságok nélkül is érvényes.

V. fejezet

Halál esetére szóló ajándékozás, rendelkezés várt öröklésről

6:46. § [A halál esetére szóló ajándékozás]

(1) Ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, a szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződés alakiságaira az öröklési szerződés alakiságai az irányadóak.

(2) Halál esetére szóló ajándékozás csak olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetében dologi hagyománynak minősülne.

6:47. § [Rendelkezés várt öröklésről]

(1) Az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében is köthetnek szerződést várt örökségük tárgyában. Más személyek ilyen szerződést nem köthetnek.

(2) A szerződés csak írásban érvényes.

VI. fejezet

A végrendeleti végrehajtó

6:48. § [A végrendeleti végrehajtó kijelölése]

(1) Az örökhagyó végakaratának végrehajtására végintézkedésében végrendeleti végrehajtót nevezhet meg.

(2) Végrendeleti végrehajtónak cselekvőképes nagykorú személy vagy jogi személy jelölhető.

(3) Nem lehet végrendeleti végrehajtó az,

a) aki közreműködött a végrendelet megtételében, kivéve a végrendelet elkészítésében közreműködő ügyvédet, vagy

b) aki a végrendelet alapján juttatásban részesül.

(4) A végrendeleti végrehajtói megbízatás a hagyaték megnyílta után, a megbízatás kifejezett elfogadásával jön létre.

(5) Az örökhagyó helyettes végrendeleti végrehajtót nevezhet meg arra az esetre, ha a végrendeleti végrehajtó megbízatása annak elfogadása előtt bekövetkezett okból nem jön létre vagy megszűnik.

(6) Az örökhagyó végrendeleti végrehajtót az (1) bekezdésben foglaltakon kívül arra az esetre is nevezhet, hogy - érvényes utóörökös nevezés esetén - az utóörökösödés beálltáig az utóörökös jogait gyakorolja, és az utóörökös kötelezettségeit teljesítse, illetve hogy gondoskodjon a hagyományos részére teljesítendő kötelezettség végrehajtásáról.

(7) Ha az örökhagyó a végintézkedéssel létrehozott alapítványt nevezte örökössé, végrendeleti végrehajtót kizárólag arra a feladatra is rendelhet, hogy a végintézkedéssel létrehozott alapítvány bejegyzése iránt eljárjon, az ehhez szükséges intézkedéseket megtegye, a bejegyzés tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedéséig az alapítványnak juttatott vagyont kezelje, és az alapítvány bejegyzése esetén az alapítványnak juttatott vagyont az alapítvány rendelkezésére bocsássa. Az ilyen alapítványrendelés esetén az ebből a célból kirendelt végrendeleti végrehajtót az alapítvány alapítójának jogállása illeti meg.

6:49. § [A végrendeleti végrehajtó feladata]

(1) A végrendeleti végrehajtó jogaira és kötelezettségeire a végintézkedés az irányadó.

(2) Ha a végrendelet a végrendeleti végrehajtó jogait és kötelezettségeit nem határozza meg, a végrendeleti végrehajtó joga és kötelezettsége, hogy

a) az eljáró hatóságokat a hagyaték leltározásában segítse és az örökösök javára szükség esetén biztosítási intézkedést indítványozzon,

b) követelje a végintézkedés rendelkezéseinek foganatosítását az örököstől, hagyományostól és ennek érdekében, amíg az örökhagyó végintézkedésében részesített személy maga fel nem lép, annak javára, de a saját nevében a bíróság előtt is eljárjon.

6:50. § [A hagyaték kezelése, rendelkezés a hagyaték fölött]

(1) A végrendeleti végrehajtó a hagyaték rendes gazdálkodás szerinti kezelésére köteles.

(2) Ha az örökhagyó a végrendeleti végrehajtót a végintézkedésében a hagyaték kezelésére is feljogosította, akkor - eltérő végrendeleti rendelkezés hiányában - a végrendeleti végrehajtó joga és kötelessége, hogy a végintézkedés rendelkezéseit az örökhagyó hagyatéki ügyében hozott hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően maga foganatosítsa, a hagyatéki hitelezőket a saját nevében eljárva, de a hagyaték terhére kielégítse, a hagyatéki követeléseket a saját nevében eljárva, de a hagyaték javára érvényesítse. A végrendeleti végrehajtó a hagyaték átadásáig gyakorolja az örökhagyó vállalkozásban fennálló és a hagyaték megnyíltával az örökösre átszállt tagsági jogait. Vagyonkezelési joga a társasági részesedés elidegenítésére csak akkor terjed ki, ha az örökhagyó végintézkedésében kifejezetten így rendelkezett.

(3) A végrendeleti végrehajtó a hagyatéki vagyon kezelése körében a hagyatékot birtokba veheti, és a hagyaték tárgyairól rendelkezhet, beleértve a vagyontárgyak elidegenítését is, azzal a korlátozással, hogy a végrendeleti végrehajtó a hagyaték terhére ingyenesen nem rendelkezhet.

(4) A végrendeleti végrehajtó a hagyatékhoz tartozó vagyontárgy örököseinek, hagyományosoknak, a halál esetére megajándékozottaknak, a meghagyás jogosultjának és a ismert hagyatéki hitelezőknek (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: örökhagyó hagyatékában érdekelt személyeknek) hozzájárulásával jogosult a hagyatéki vagyontárgy tekintetében kötelezettségeket vállalni.

(5) A végrendeleti végrehajtó kezelési joga alá tartozó vagyontárgyra az örökös rendelkezési joga kizárt. A végrendeleti végrehajtó kezelése alá tartozó jogot csak a végrendeleti végrehajtó érvényesíthet bíróság előtt.

(6) A végrendeleti végrehajtónak azokat az egyébként kezelése alá tartozó hagyatéki vagyontárgyakat, amelyek kötelességeinek teljesítéséhez nyilvánvalóan nem szükségesek, kérelemre át kell engednie az örökösöknek. E tárgyakra kiadásukkal a végrendeleti végrehajtó kezelői joga megszűnik és azokkal az örökös rendelkezik.

6:51. § [A hagyaték rendes kezelése, rendelkezések betartása]

Az örökhagyó által, végintézkedésében a hagyaték kezelésre előírt rendelkezéseket a végrendeleti végrehajtó köteles betartani. A közjegyző a végrendeleti végrehajtót az örökhagyó egyes rendelkezéseinek teljesítése alól nemperes eljárásban felmentheti, ha azt a végrendeleti végrehajtó, az örökhagyó hagyatékában érdekelt személyek közösen kérik és a rendelkezések teljesítése a a hagyatékot jelentősen veszélyeztetné.

6:52. § [A végrendeleti végrehajtó felelőssége]

A végrendeleti végrehajtó a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel az eljárása során okozott kárért.

6:53. § [A végrendeleti végrehajtó megbízatásának megszűnése]

(1) A végrendeleti végrehajtó megbízatása megszűnik:

a) a végintézkedésben meghatározott határidő elteltével, feltétel bekövetkeztével vagy ezek hiányában a hagyatéki eljárás jogerős befejeződésével,

b) a végrendeleti végrehajtó halálával, megszűnésével, lemondással,

c) a megbízatás megvonásával,

d) ha törvényben meghatározott feltételeknek utóbb nem felel meg.

(2) Ha a végrendeleti végrehajtó a megbízatást elfogadta, akkor megbízatásáról csak az örökhagyó hagyatékában érdekelt személyek hozzájárulásával mondhat le.

(3) A végrendeleti végrehajtótól megbízatását az örökhagyó hagyatékában érdekelt személyek egyhangúlag vonhatják meg.

6:54.§ [Egyéb rendelkezések alkalmazása a végrendeleti végrehajtóra]

A végrendeleti végrehajtóra egyebekben - a törvényben foglalt eltérésekkel - a megbízottra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

3. cím

Törvényes öröklés

I. fejezet

A törvényes öröklés általános rendje

6:55. § [A leszármazók törvényes öröklése]

(1) Törvényes állagörökös elsősorban az örökhagyó gyermeke.

(2) Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl.

(3) Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.

6:56. § [Az osztályrabocsátási kötelezettség]

(1) Ha több leszármazó, a házastárs, a bejegyzett élettárs, mint törvényes örökös közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.

(2) A szokásos mértékű ajándékokat, valamint a tartásra rászorult leszármazók, a tartásra rászorult házastárs, bejegyzett élettárs részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.

6:57. § [Az osztályrabocsátás foganatosítása]

(1) A hagyaték, valamint az osztályra bocsátott adományok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes értéknek a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos elosztása útján kell megállapítani az egy-egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket.

(2) A bíróság az adomány értékét annak a juttatáskori értékén veszi számításba. Ha a juttatáskori értékén való számításba vétel valamelyik félre súlyosan méltánytalan lenne, a bíróság az adomány figyelembe vehető értékét az összes körülmények mérlegelésével állapítja meg.

(3) Ha az öröklésből kiesett személynek leszármazója van, ez utóbbi köteles a kiesett személy által kapott adományt osztályra bocsátani. Több leszármazónak az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított örökrészéből a felmenő által kapott adományt a hagyatékban való részesedés arányában kell levonni.

(4) Ha az örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, a többletet azonban visszatéríteni nem köteles. Ilyen esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak, valamint az ilyen örököstárs adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.

6:58. § [A házastárs, bejegyzett élettárs öröklése]

(1) Leszármazók hiányában az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa örököl.

(2) Az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa örökli mindannak a vagyonnak a holtig tartó haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog).

(3) A házastárs, bejegyzett élettárs kiesése esetén a helyettesítés szabályait nem lehet alkalmazni.

6:59. § [Házastárs, bejegyzett élettárs választási lehetősége]

(1) Tíz évi házastársi vagy bejegyzett élettársi együttélés esetén a házastársak, bejegyzett élettársak a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél választhatnak az özvegyi jog, és a (2) bekezdésben szabályozott állagöröklés között.

(2) Ha a házastárs, bejegyzett élettárs állagöröklést választ, akkor az örökhagyó gyermekével egyenlő részt örököl. Több gyermek, valamint a házastárs, bejegyzett élettárs fejenként egyenlő részben örököl.

(3) Ha a házastárs, bejegyzett élettárs a haszonélvezeti jog öröklését választotta, akkor a haszonélvezeti jog megváltásának az ő kérelmére nincs helye.

6:60. § [A házastárs, bejegyzett élettárs, élettárs kiesése a törvényes öröklésből]

(1) Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa ha az öröklés megnyílásakor a házastársak, bejegyzett élettársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.

(2) Az örökhagyó házastársának, bejegyzett élettársának, élettársának az öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy valamely a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

6: 61. § [A házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezeti jogának megváltása]

(1) Mind a törvényes állagörökösök, mind - a 6:59.§ (3) bekezdés kivételével - a házastárs, bejegyzett élettárs bármikor igényelhetik a házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezeti jogának megváltását. A házastárs, bejegyzett élettárs által lakott lakáson, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezet megváltását a házastárssal, bejegyzett élettárssal szemben nem lehet kérni.

(2) A házastársat, bejegyzett élettársat a megváltásra kerülő vagyonból - természetben vagy pénzben - olyan rész illeti meg, amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvényes örökösként a leszármazókkal együtt örökölne. Ági öröklés esetén a házastársat, bejegyzett élettársat az ági vagyon egyharmada illeti meg.

(3) A haszonélvezeti jog megváltásának a haszonélvező és az állagörökösök méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.

6:62. § [A házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezeti jogának korlátozása]

(1) A házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik. A haszonélvezet korlátozásának bármikor helye van.

(2) A haszonélvezet korlátozása csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs, bejegyzett élettárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat.

(3) A házastárs, bejegyzett élettárs által lakott lakáson, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezet korlátozását nem lehet kérni.

(4) Ha a korlátozási igény és a házastárs, bejegyzett élettárs által előterjesztett megváltási igény ütközik egymással, előbb a megváltási igénynek kell helyt adni.

6:63. § [Az élettárs használati joga]

(1) Az örökhagyó élettársát az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a közösen használt szokásos berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó használati jog illeti meg, ha az életközösség közötte és az örökhagyó között a hagyaték megnyíltát megelőző - legalább - tíz évig fennállott.

(2) Az élettárs használati jogának megváltására és korlátozására a házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezeti jogának megváltására és korlátozására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

6:64. § [A szülő és a szülői leszármazó öröklése]

(1) Leszármazók, házastárs és bejegyzett élettárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben.

(2) Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói.

(3) Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő vagy annak leszármazói örökölnek.

6:65. § [A nagyszülő és nagyszülői leszármazó öröklése]

(1) Leszármazóknak, házastársnak, bejegyzett élettársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői.

(2) Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói.

(3) Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl.

(4) Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy az ő leszármazójuk örökli a (2) és (3) bekezdés szabályai szerint.

6:66. § [A dédszülő és dédszülői leszármazó öröklése]

(1) Ha sem az örökhagyó nagyszülője, sem a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó dédszülői.

(2) Az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső nagyszülő helyén ennek leszármazói.

(3) Ha a kiesett dédszülőnek leszármazója nincs, helyette dédszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl.

(4) Ha valamelyik dédszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a többi dédszülőpár vagy az ő leszármazójuk örökli a (2) és a (3) bekezdés szabályai szerint, tekintet nélkül arra, hogy az örökhagyónak apai vagy anyai ági dédszülei.

6:67. § [A távolabbi felmenők öröklése]

Ha sem az örökhagyó dédszülője, sem a dédszülőktől leszármazó nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői.

6:68. § [Az állam öröklése]

Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.

II. fejezet

Az ági öröklés

6:69. § [Az ági vagyon]

(1) Ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy más ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik.

(2) Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy egyébként ingyenesen szerzett vagyontárgyra is, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy egyébként ingyenesen kapta.

(3) Ha a vagyontárgy ági jellege vitás, annak ezt a jellegét annak kell bizonyítania, aki a vagyontárgyat ági örökösként örökölné.

6:70. § [Az ági örökösök]

(1) A szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén leszármazói a törvényes öröklés általános szabályai szerint örökölnek.

(2) Ha sem az ági vagyontárgyak öröklésére jogosult szülő, sem szülői leszármazó nincs, a nagyszülő, ha nagyszülő sincs, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra.

(3) Ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá.

6:71. § [Az ági öröklés korlátozása]

(1) Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki

a) arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg,

b) a szokásos mértékű ajándékra.

(2) Az örökhagyó halálakor már felélt, elpusztult, elhasználódott vagy ingyenesen átruházott ági vagyontárgy pótlásának vagy értéke megtérítésének nincs helye.

(3) A túlélő házastárssal és bejegyzett élettárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani.

6:72. § [Az ági örökség kiadása]

(1) Az ági vagyontárgyat természetben kell kiadni.

(2) Ha a természetben való kiadás célszerűtlennek mutatkozik, a bíróság mind az ági örökös mind a nem ági törvényes örökös kérelmére elrendelheti az ági vagyontárgy pénzbeli megváltását. A megváltással az ági vagyontárgyon az azt megváltó örökös a hagyaték megnyíltára visszamenőleges hatállyal, öröklés jogcímén szerez tulajdont, éppúgy, mintha ezt a vagyontárgyat is ő örökölte volna.

III. fejezet

Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési jogi szabályok

6:73. § [Az örökbefogadott öröklése]

(1) Az örökbefogadott - az örökbefogadás fennállása alatt - az örökbefogadó vér szerinti leszármazójaként örököl.

(2) Az örökbefogadott egyenesági rokona, annak leszármazója vagy az örökbefogadott testvére által történt nyílt örökbefogadás esetén az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát a vér szerinti rokonai után.

6:74. § [Az öröklés az örökbefogadott után]

Az örökbefogadott után - ha az örökbefogadás az örökbefogadott életében nem szűnt meg - leszármazó és házastárs vagy bejegyzett élettárs hiányában az örökbefogadó vagy annak rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint.

4. cím

A kötelesrész

I. fejezet

A kötelesrészi igény

6:75. § [A kötelesrészre jogosultak]

Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, bejegyzett élettársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne.

6:76. § [A kötelesrészi igény elévülése]

A kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül.

6:77. § [A kitagadás]

Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.

6:78. § [A kitagadás okai]

(1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult

a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne,

b) az örökhagyó sérelmére - a rokoni kapcsolatra tekintettel - súlyosnak minősülő bűncselekményt követett el,

c) az örökhagyó egyenesági rokonainak, házastársának, bejegyzett élettársának vagy élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el,

d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette, valamint ha

e) erkölcstelen életmódot folytat.

(2) A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is, a szülőjét pedig a sérelmére tanúsított olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülő szülői felügyeleti jogának megszüntetésére adott vagy adhatott volna alapot.

(3) Házastársát, bejegyzett élettársát, élettársát az örökhagyó házastársi, bejegyzett élettársi, élettársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja.

(4) Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő kiskorú leszármazója örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésnek a szülő vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:79. § [A megbocsátás]

(1) A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik.

(2) Ha a kitagadás érvénytelen, az örökösnek kötelesrészre van igénye. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná váló kitagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl.

6:80. § [A kötelesrész alapja]

(1) A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok tiszta értéke.

(2) A bíróság az adomány értékét annak a juttatáskori értékén veszi számításba. Ha a juttatáskori értéken való számításba vétel valamelyik félre súlyosan méltánytalan lenne, a bíróság az adomány figyelembe vehető értékét az összes körülmények mérlegelésével állapítja meg.

(3) A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem lehet teherként figyelembe venni.

6:81. § [A kötelesrész alapjából kivont adományok]

(1) Nem tartozik a kötelesrész alapjához

a) az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke,

b) az olyan adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott,

c) a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke,

d) a házastárs, a bejegyzett élettárs, az élettárs és a leszármazók részére nyújtott tartás értéke, valamint

e) az arra rászoruló más személynek ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

(2) A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezésének időpontja házasságból, bejegyzett élettársi kapcsolatból származó gyermek esetében az adott házasságkötés, bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének időpontja, örökbefogadott gyermek esetében az örökbefogadás időpontja, egyébként pedig a gyermek fogamzása.

(3) A házastársat, bejegyzett élettársat haszonélvezet alakjában megillető kötelesrész alapjául csak a hagyatékban meglevő vagyontárgyak szolgálnak.

(4) Azt az adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.

6:82. § [A kötelesrész mértéke]

(1) Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti, ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna.

(2) Ha a házastársat, bejegyzett élettársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illetné meg, az ő kötelesrésze a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat. Egyébként a házastársat, bejegyzett élettársat kötelesrészként törvényes örökrészének fele illeti meg.

II. fejezet

A kötelesrész kielégítése

6:83. § [A betudás]

(1) A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani.

(2) Ha a kötelesrészre jogosult az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni.

(3) Az örökhagyó a betudást kifejezett nyilatkozattal elengedheti. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti.

6:84. § [Felelősség a kötelesrész kielégítéséért]

(1) A kötelesrész kiadását vagy kiegészítését a következő sorrend szerint lehet követelni:

a) a kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek,

b) a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek.

(2) Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg.

(3) Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel.

6:85. § [A kötelesrészre jogosult és hozzátartozói kedvezményes felelőssége]

(1) Aki juttatásban részesült, a kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész értékével felel. A kötelesrészre jogosult azonban a juttatásnak csak azzal a részével felel, amely törvényes örökrészét meghaladja.

(2) A kötelesrészre jogosult házastársa, bejegyzett élettársa, leszármazója és ennek házastársa, bejegyzett élettársa mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a kötelesrészre jogosult igényét a házastársával, bejegyzett élettársával, leszármazójával vagy ennek házastársával, bejegyzett élettársával szemben érvényesíti.

(3) A törvényes örökrészt ezekben az esetekben a kötelesrész alapja szerint kell számításba venni.

6:86. § [A kötelesrész kiadása]

(1) A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha azonban a kötelesrész kiadása esetében a megmaradó vagyon a házastárs, bejegyzett élettárs korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni.

(2) Ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás csak a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó azonban úgy is rendelkezhet, hogy a jogosult csupán a kötelesrészét kapja meg, ha a korlátozást vagy terhelést a kötelesrészre vonatkozóan is el nem fogadja.

(3) A kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti. Természetben a kötelesrész csak abban az esetben követelhető, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata.

(4) Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását.

5. cím

Az öröklés jogi hatásai

I. fejezet

Az örökség megszerzése

6:87. § [Az öröklés megnyílta]

(1) Az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg.

(2) Az örökös az öröklés megnyíltával a hagyatékot vagy annak neki jutó részét vagy meghatározott tárgyát (örökség) - elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül - megszerzi.

6:88. § [Az örökség visszautasítása]

(1) Az örökös az öröklés megnyílta után az örökséget visszautasíthatja. Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg.

(2) Az örökös külön is visszautasíthatja a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezés, felszerelési tárgyak, állatállomány, munkaeszközök, a külön törvényben meghatározott mezőgazdasági vagyoni értékű jog öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.

(3) A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett, valamint a meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen.

6:89. § [Lemondás a visszautasítás jogáról]

(1) Ha az örökös az öröklés megnyílta után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza.

(2) A visszautasítás jogáról való lemondás a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél tett bejelentéssel történik.

(3) A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. Lemondásnak minősül az is, ha az örökös a közjegyző által bármely érdekelt kérelmére kitűzött határidő alatt nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot.

(4) Ha ugyanabban a hagyatékban az örökös végintézkedése alapján és a törvényes öröklés rendje szerint egyaránt örökösnek minősül, az örökségnek az egyik alapon való visszautasítása nem zárja ki az örökségnek a másik alapon való megszerzését.

6:90. § [A hagyomány és a meghagyás megszerzése]

Az örökség megszerzésére vonatkozó rendelkezéseket a hagyományra és a meghagyásra is megfelelően alkalmazni kell.

6:91. § [Hagyatéki gondnok]

A törvényes öröklés szabályainak alkalmazása esetén - kérelemre, külön törvényben meghatározottak szerint - hagyatéki gondnok kirendelésére kerül sor; a hagyatéki gondnokot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a végrendeleti végrehajtót megillető jogok illetik meg, kötelezettségek terhelik.

II. fejezet

Az örökös jogállása

6:92. § [Az örökös jogállása]

(1) Több örököst a hagyatéki osztály előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon.

(2) Az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a hagyatéki osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére követelhető, az adós pedig csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet.

(3) A közösség a hagyatéki osztállyal szűnik meg. A hagyatéki osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti.

(4) A hagyatéki osztály a hagyatéknak az örökösök közötti felosztása, az örökösöknek a hagyatékon fennálló osztatlan jogközössége részben vagy egészben történő megszüntetése, vagy módosítása, amelyre a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

6:93. § [Az örököstársak felelőssége]

(1) Az örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért mind a hagyatéki osztály előtt, mind pedig azt követően egyetemlegesen felelnek.

(2) Az az örökös, akinek az örökhagyó a hagyatékból a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékű meghatározott dolgot vagy jogot juttatott, a hagyatéki hitelezők követeléséért csak akkor felelős, ha a követelés a többi örököstárstól nem hajtható be.

6:94. § [Az osztályos egyezség]

Az osztályos egyezség az a hagyatéki osztály, amelyet az örökösök kizárólag a hagyaték tárgyaira vonatkozóan kötnek akként, hogy annak eredményeképpen - bár a megnyílt örökléstől eltérően - hagyatékból mindannyian részesednek, és amely egyezség tárgyául kizárólag a hagyaték szolgál, abba a hagyatékhoz nem tartozó vagyontárgyat még értékkiegyenlítésül sem vonnak be. Az ilyen egyezség esetén a hagyatékot öröklés jogcímén az egyezség szerint kell átadni.

III. fejezet

Hagyatéki tartozások és kielégítésük

6:95. § [A hagyatéki tartozások]

(1) Hagyatéki tartozások:

a) az örökhagyó illő eltemetésének költségei,

b) a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei,

c) az örökhagyó tartozásai,

d) a kötelesrészen alapuló kötelezettségek, valamint

e) a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek.

(2) A hagyatéki tartozásnak ezen a minőségén és fennállásán nem változtat, hogy az -akár az öröklés megnyílta előtt, akár utóbb - az örökös mint hitelező javára keletkezett.

6:96. § [A hagyatéki tartozások sorrendje]

(1) A hagyatéki tartozások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés alkalmával megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat.

(2) Abban a csoportban, amelyben az összes tartozások teljes kielégítésére lehetőség már nincs, kielégítésnek a követelések arányában van helye.

6:97. § [Felelősség a hagyatéki tartozásokért]

(1) Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel.

(2) Azokat a vagyontárgyakat azonban, amelyek nem kerültek az örökös birtokába, továbbá azokat a követeléseket és egyéb jogokat, amelyek nem voltak érvényesíthetők, valamint az átvett vagyontárgyak meg nem levő hasznait csak akkor lehet az örökös felelőssége megállapításánál számításba venni, ha az örökös ezektől neki felróható okból esett el.

(3) A házastárs, bejegyzett élettárs tűrni köteles, hogy a házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezetével terhelt vagyonból, az élettárs pedig, hogy a használati jogával terhelt vagyonból a hitelezők követeléseiket - a hagyományon és a meghagyáson alapuló követelések kivételével - kielégítsék. A kötelesrész a házastárs, bejegyzett élettárs korlátozott haszonélvezetét nem sértheti.

(4) Az örökös az (1)-(3) bekezdés szerinti korlátozott felelősségére nem hivatkozhat a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségeinek megfizetésével kapcsolatban. Ezekért az örökös a teljes vagyonával helytállni tartozik.

6:98. § [Kielégítés az örökös által]

(1) Amíg az örökös felteheti, hogy a hagyatéki tartozásokat a hagyaték teljesen fedezi, ha figyelmen kívül hagyja az örökhagyó által élők között ellenérték nélkül vállalt, valamint a hagyományon és meghagyáson alapuló kötelezettségeket, a tartozásokat a sorrend megtartása nélkül elégítheti ki. Ellenkező esetben csak a sorrend szerint nyújthat kielégítést.

(2) Az a hitelező, akinek a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyon zálogjoga vagy külön kielégítésre igényt adó egyéb joga van, a biztosíték erejéig - a sorrendre tekintet nélkül - teljes kielégítést kereshet.

(3) Ha az örökös ezeket a rendelkezéseket neki felróható módon nem tartja meg, az emiatt kielégítetlenül maradt hitelezőnek egész vagyonával felel.

6:99. § [A hagyományos felelőssége]

(1) A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, amennyiben a hitelező az örököstől kielégítést nem szerezhetett.

(2) A hagyományos az őt terhelő hagyományért és meghagyásért úgy felel, mint az örökös.

6:100. § [A hagyatéki hitelezők felhívása]

(1) Ha alappal lehet feltételezni, hogy ismeretlen hagyatéki tartozások vannak, az örökös kérheti, hogy a közjegyző hívja fel a hagyatéki hitelezőket követeléseik bejelentésére.

(2) Az a hitelező, aki követelését a közjegyzői felhívásban megszabott határidő alatt nem jelentette be, a jelentkezésig történt kielégítéseket a sorrend megtartása és a csoportjához tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja. Ha a hagyatéki osztály már megtörtént, az örököstársaktól csak az örökrészeikhez igazodó aránylagos kielégítését igényelheti, kivéve mindkét esetben, ha az örökösnek a követelésről a bejelentés nélkül is tudomása volt.

HETEDIK KÖNYV

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. cím

Hatálybalépés

7:1. § [Hatálybalépés, átmeneti rendelkezések]

A törvény hatálybalépéséről, a törvény hatálybalépésével hatályukat vesztő jogszabályokról és a kapcsolódó jogszabály-módosításokról, valamint a szükséges végrehajtási és átmeneti rendelkezések megállapításáról külön törvény rendelkezik.

2. cím

Értelmező rendelkezések, a határidők számítása

I. fejezet

A törvény által használt fogalmak értelmezése

7:2. § [A törvény által meghatározott fogalmak]

A törvény alkalmazásában:

1. akadálymentes kommunikáció: a fogyatékossággal élő személyek által választott, a kommunikációról szóló értelmező rendelkezésben meghatározott kommunikációs forma, eszköz és módozat;

2. egyéni vállalkozó: természetes személy, aki üzletszerű gazdasági tevékenységet vállalkozói igazolvány birtokában folytat;

3. élettársi kapcsolat: két, házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között létrejött kapcsolat, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi kapcsolata vagy élettársi kapcsolata és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri (féltestvéri) kapcsolatban;

4. értelmi képesség, pszichés állapot vagy szenvedélybetegség miatt az ügyek vitelében és a döntések meghozatalában való képesség csökkenése: egy vagy több mentális funkció tartós károsodása;

5. foglalkoztatásra irányuló jogviszony: a munkaviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a törvény alkalmazása szerinti közhatalom gyakorlásával nem összefüggő közszolgálati jogviszony, igazságügyi alkalmazottak, bírák, ügyészek, a Magyar Honvédség, illetve a fegyveres szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjainak szolgálati jogviszonya;

6. fogyasztó: olyan, önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy, aki önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében eljáró személlyel köt szerződést;

7. gyártó: a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát a termék gyártójaként tünteti fel;

8. gyermeket nevelő szülő:

a) a szülővel együtt élő házastárs, bejegyzett élettárs, aki a gyermeket saját háztartásában neveli,

b) az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van,

c) az a)-b) pontok alá nem tartozó személy, aki a gyermekről saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodik (gyermeket nevelő más személy);

9. házassági név: a törvényben foglalt névviselési szabályoknak megfelelő, a felek által választott, és a házassági anyakönyvbe bejegyzett névviselési forma;

10. hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, továbbá az élettárs, az egyenesági rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyenesági rokona és testvére, a testvér házastársa;

11. importáló: a terméket gazdasági tevékenysége keretében az Európai Unió területére behozó személy;

12. jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 2:50. § (2) bekezdésével, a 2:65. § (2) bekezdésével, a 2:69. § (1) bekezdésével, a 2:77. §, a 4:25. §, az 5:36. § (2) bekezdésével, az 5:75. § (1) bekezdésével, az 5:80. §, az 5:104. § (1) bekezdésével, az 5:140. § (1) bekezdésével, az 5:152. § (2) bekezdésével, az 5:156. § (3) bekezdésével, az 5:211. § (2) bekezdésével, az 5:215. § (2) bekezdésével, az 5:228. § (1) bekezdésével, az 5:263. § (3) bekezdésével, az 5:279. § (2) bekezdésével, az 5:502. § (2) bekezdésével, valamint az 5:506. § (1) bekezdésével összefüggésben valamennyi jogszabály;

13. kommunikáció a kommunikációra képtelenség szempontjából: nyelv, kivetített szöveg, Braille-nyomtatás, taktilis kommunikáció, nagyméretű betűkkel történő nyomtatás, hozzáférhető multimédia, írott, hangzó és könnyen érthető szöveg, felolvasás, augmentatív és alternatív módozatok, ideértve a hozzáférhető kommunikációs és információs technológiát, valamint a kommunikáció egyéb módozatait, eszközeit és formáit;

14. költségvetési szerv: az államháztartás részét képező jogi személy, amely jogszabályban megállapított állami, illetve önkormányzati feladatokat (együtt: közfeladat) az alapító okiratában előírtak szerint, közérdekből, alaptevékenységként, haszonszerzési cél nélkül, közfeladat-ellátási kötelezettséggel végez;

15. környezeti kár: a környezet igénybevételével, illetve terhelésével járó tevékenységgel vagy mulasztással, másnak a halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása következtében vagy egyébként okozott tényleges vagyoni kár és elmaradt haszon, továbbá

a) a környezeti károkozás felszámolásával és a károkozást megelőző környezeti állapot helyreállításával kapcsolatban felmerült minden ésszerűen indokolt költség és kiadás,

b) a környezeti állapot és minőség hátrányos megváltozásából eredő, illetve

c) a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek romlásában kifejeződő általános kár;

16. közeli hozzátartozó: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyenesági rokon, az örökbefogadott gyermek, a házastársnak, a bejegyzett élettársnak a gyermeke, az örökbefogadó szülő, a szülő házastársa, bejegyzett élettársa és a testvér;

17. közhiteles nyilvántartás: törvényben meghatározott olyan nyilvántartás, amely az abba bejegyzett jogok és feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja;

18. köztestület: önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező, a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot ellátó jogi személy, amelynek létrehozását törvény rendeli el;

19. minősített szervezet: amely a fogyasztók védelme céljából a jogsértéstől eltiltó határozatokról szóló 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepel;

20. személy: a természetes személy, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli jogalany;

21. tagsági jogot megtestesítő értékpapír: tagsági viszonyból eredő jogosultságról külön jogszabály szerint kiállított értékpapír;

22. többségi befolyás: az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik;

a) a befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha

aa) annak tagja, illetve részvényese és

- jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy

- a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával;

ab) a befolyással rendelkező számára az aa) pont szerinti jogosultságok közvetett módon biztosítottak;

b) a befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezésének vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyásának megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával; ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni;

c) a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

23. üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása: állandósult, huzamos és szervezetszerű gazdasági tevékenység végzése jellemzően nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett;

24. vállalkozás: az olyan jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli jogalany, amely elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jött létre; az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdasági tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a vállalkozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz;

7:3. § [A törvény által használt, más jogszabályok által meghatározott fogalmak]

A törvény alkalmazásában:

1. dematerializált értékpapír: a tőkepiaci törvényben meghatározottak szerint elektronikus úton létrehozott, az értékpapír tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség;

2. egyenlő bánásmód: az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényben meghatározott követelmény;

3. elektronikus aláírás: az elektronikus aláírásról szóló törvényben meghatározott elektronikus adat;

4. elektronikus dokumentum: az elektronikus aláírásról szóló törvényben meghatározott adategyüttes;

5. elektronikus út: az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény szerinti alkalmazás igénybevétele;

6. elismert vállalatcsoport: a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti működési forma, uralkodó tag és ellenőrzött társaság részvételével;

7. építési napló: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott dokumentum;

8. épület: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építmény;

9. fenyegető fizetésképtelenség: a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény szerinti helyzet;

10. fizetésképtelenség: a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott esetkörök;

11. fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet: a

fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szervezet;

12. fokozott biztonságú elektronikus aláírás: az elektronikus aláírásról szóló törvény ide vonatkozó feltételeinek megfelelő elektronikus aláírás;

13. föld: az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényben földrészletként meghatározott területek;

14. gazdasági erőfölény: a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényben meghatározott piaci helyzet;

15. gazdasági társaság: a gazdasági társaságokról szóló törvényben ilyenként meghatározott szervezet;

16. halászati jog: a halászatról és a horgászatról szóló törvényben meghatározott vagyonértékű jog;

17. hasznos élettartam: a számvitelről szóló törvényben meghatározott időszak;

18. helyi önkormányzat: a helyi önkormányzatokról szóló törvény szerinti jogi személy;

19. jegybanki alapkamat: a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény szerint a Magyar Nemzeti Bank által megállapított irányadó kamat;

20. kereskedelmi kommunikáció: a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott fogalom;

21. kisvállalkozás: a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint annak minősülő vállalkozás;

22. kis- és középvállalkozás: a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint annak minősülő vállalkozás;

23. közérdekből nyilvános adat: a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben ilyenként meghatározott adat;

24. közokirat: meghatározott szerv vagy személy által kiállított, a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti okirat;

25. mikrovállalkozás: a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint annak minősülő vállalkozás;

26. minősített többséget biztosító befolyás: a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott fogalom;

27. nevelőszülő: a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerinti nevelőszülő;

28. pénzpiaci eszköz: a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben meghatározott fogalom;

29. reprodukciós eljárás: az egészségügyről szóló törvényben meghatározott emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás;

30. sorozatban kibocsátott értékpapír: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;

31. szabályozott piac: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;

32. személyes adat: a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben meghatározott adat;

33. székhely: a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvényben meghatározott hely;

34. termőföld: a termőföldről szóló törvényben meghatározott földrészlet;

35. vadászati jog: a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben meghatározott kötelezettségek és jogosultságok összessége;

36. vadászati kár: a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben meghatározott kár ;

37. vadkár: a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben meghatározott kár;

38. vezető tisztségviselő: a gazdasági társaságokról szóló törvényben, valamint a szövetkezetekről szóló törvényben meghatározott személy, továbbá a külön törvények alapján a tagok által a vállalkozás ügyvezetésére választott tisztségviselő.

II. fejezet

A határidők számítása

7:4. § [A határidők számítása]

(1) A jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani.

(2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.

(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

(4) A határnaphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be.

(5) A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.

3. cím

Az Európai Unió jogának való megfelelés

7:5. § [Az Európai Unió jogának való megfelelés]

Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács - az 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított -85/374/EGK irányelve (1985. július 25.) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről [az 5:472. §, az 5:474. §, az 5:475. § (1) bekezdése, az 5:503. §-5:511. §, a 7:2. § 7. pontja, a 7:2. § 11. pontja],

b) a Tanács 90/314/EGK irányelve (1990. június 13.) a szervezett utazási formákról, 4. cikk (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés [az 5:236. §-5:238. §],

c) a Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről [az 5:33. §, az 5:46. § (1) és (3) bekezdése, az 5:47. §, az 5:66. § (2) bekezdése, az 5:68. §, az 5:80. §, az 5:81-5:83 §, az 5:87. § (2) bekezdése, az 5:128. §, a törvény végrehajtására kiadott külön jogszabállyal együtt],

d) az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól [az 5:33. §, az 5:95. § (1) bekezdése, az 5:104. § (1)-(3) bekezdése, az 5:107. § (1) bekezdése, az 5:122. § (2) bekezdése, az 5:123. § (1) bekezdése, az 5:140-5:143. §, az 5:145. § (1) és (2) bekezdése, az 5:146. § (1) és (2) bekezdése, az 5:149. §, az 5:151. §, az 5:154. §, az 5:155. § (4) bekezdése, az 5:156. §, az 5:184. § (1) bekezdése, az 5:199. §, a 7:2. § 6. pontja, a 7:2. § 7. pontja, a 7:2. § 11. pontja],

e) az Európai Parlament és a Tanács - a 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított - 2000/26/EK irányelve (2000. május 16.) a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról (negyedik gépjárműbiztosítási irányelv), 3. cikk [az 5:416. § (1) bekezdése],

f) az Európai Parlament és a Tanács 2000/35/EK irányelve (2000. június 29.) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről [az 5:109. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja, az 5:113. § (1) bekezdésének d) pontja, az 5:117. §, az 5:129. §, az 5:132. § (1) bekezdése, az 5:133. §, az 5:134. §, az 5:135. § (1)-(3) bekezdése és (5) bekezdése, az 5:188. § (1) bekezdése, a 7:2. § 26. pontja],

g) az Európai Parlament és a Tanács 2002/47/EK irányelve (2002. június 6.) a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról [a 4:101. §, a 4:111. §, a 4:131. §, a 4:144. § (5) bekezdése, a 4:149. §],

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I. Előzmények

1) Polgári átalakulásunk menetét jól tükrözi a magyar polgári törvénykönyv megalkotásának története. Az 1848: XV. törvénycikk elrendelte "az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján polgári törvénykönyv" elkészítését, és "ezen törvénykönyv javaslatának a legközelebbi országgyűlés elibe" terjesztését. A szabadságharc bukása miatt azonban erre nem kerülhetett sor. A kiegyezés után előbb résztervezetek készültek, majd 1900-ban tették közzé a résztervezetek figyelembevételével megalkotott első átfogó tervezetet, amelynek átdolgozott változatát 1913-ban az országgyűlésnek is benyújtották. 1915-ben a kiküldött parlamenti bizottság az általa végzett módosítások után azzal a javaslattal terjesztette az országgyűlés elé az ún. bizottsági szöveget, hogy azt a parlament csak a világháború befejezése után tárgyalja. Az I. világháború után a törvénykönyv előkészítésének munkálatai 1922-ben kezdődtek el újból, és ötödik szövegként készült el az 1928. évi Magánjogi Törvény Javaslat (Mtj.). Szakmai színvonalát általános elismerés övezte, számos megoldását a bírói gyakorlat is átvette, és szokásjogi úton alkalmazta, ennek ellenére elsősorban politikai okokból a 2100 §-ból álló Mtj.-ből sem lett törvény.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1953 és 1959 között készült el. Ebből eredt két meghatározó sajátossága: a Ptk. jelentős mértékben épített a korábbi jogfejlődés eredményeire, ugyanakkor a magántulajdon határok közé szorítása, az állami és a szövetkezeti tulajdon megkülönböztetett védelme jellemezte. A kódex többszöri módosításai közül kiemelendő az 1977. évi átfogó Ptk. reform, amely az adott keretek közötti továbbfejlesztésre irányult. A rendszerváltozás alapvető gazdasági és társadalmi változásai következtében viszont szükségessé vált a Ptk. meghatározó rendelkezéseinek módosítása: 1990 óta több mint félszázszor került sor különböző terjedelmű és jelentőségű változtatásokra. Összességében ezek a folyamatok indokolttá tették egy új Polgári Törvénykönyv megalkotását.

2) Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése érdekében az 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozatnak megfelelően alakultak meg azok a munkacsoportok, amelyek az adott terület legjobb szakemberei bevonásával előkészítették egy-egy témakör koncepciójának tervezetét. A széles körű vita alapján átdolgozott Koncepciót 2003. januárjában a Kormány elfogadta; a Koncepció (és a normaszöveg kidolgozásához vezérfonalul szolgáló részletes tematika) alapján került sor Vékás Lajos professzor vezetésével az új Polgári Törvénykönyv normaszöveg tervezetének kialakítására. Ezt a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságban viták követték, majd sor került a javaslatok és indokolásuk átdolgozásra, kiegészítésre. A Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság felhatalmazása alapján az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2006. során könyvenként - a Kötelmi Könyvet több részben - mindenki számára hozzáférhetővé tette az új Polgári Törvénykönyv első tervezetének és indokolásának teljes szövegét, mintegy 1400 §-t.

A vitára bocsátott javaslatra több száz írásos észrevétel érkezett. A 2007. I. félévében lefolytatott szakmai viták alapján egyértelművé vált, hogy mind a minisztériumok (állami hatóságok), mind a civil szervezetek, érdekképviseletek, kamarák kifogásokat fogalmaztak meg a tervezettel kapcsolatban. Számos területen érdemi tartalmi véleménykülönbség volt az érintett szervezetetek (pl. szellemi tulajdon: Magyar Szabadalmi Hivatal; személyhez fűződő jogok: Nyilvánosság Klub, Társaság a Szabadságjogokért (TASZ); banki és biztosítási szabályok: Magyar Bankszövetség, Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ); gondnokság: a fogyatékosok érdekképviseleti szervezetei) és a Szerkesztőbizottság között.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) 2007 őszén intenzív szakmai egyeztető munkába kezdett annak érdekében, hogy immár a tárca felelősségi körében kiküldésre kerülő törvénytervezet élvezze a javaslat rendelkezései által érintett szervezetek támogatását. A 2007 októberében közigazgatási egyeztetésre bocsátott tervezet a szerkesztőbizottsági javaslat, az annak szakmai-társadalmi vitája során tett észrevételek, a 2007. második félévében lefolytatott szakmai egyeztetések és az ezek alapján kialakított igazságügyi tárca álláspont alapján készült el. A három alkalommal sorra kerülő közigazgatási egyeztetés keretében számos tematikus megbeszélésre került sor, valamint a javaslatot napirendjére tűzte az Országos Érdekegyeztető Tanács munkajogi bizottsága és az Országos Érdekegyeztető Tanács plenáris ülése. A Második könyvet az Országos Fogyatékosügyi Tanács megtárgyalta és MTI Közleményben is hangot adott a gondnoksági és a személyiségi jogi rendelkezésekkel kapcsolatos elégedettségének.

Szakmai konferencián vitatták meg az érdeklődők a családi jog, a személyiségi jog, a jogi személy, a kötelmi jog tervezett szabályait, valamint a közjegyző, az ügyvéd és a jogtanácsos helyzetét az új szabályozás alapján. A KOPINT-TÁRKI Konjunktúrakutató Intézet Zrt., elkészítette a javaslat különböző szempontok szerinti hatásvizsgálatát. A tervezett változások várható társadalmi fogadtatásának feltárására, egy specifikus célcsoportban - a vállalkozások közép- és felsőszintű operatív vezetői, illetve szakértői körében - célzott, zömmel telefonos mélyinterjút készítettek a fogyasztóvédelem, a pénztartozás teljesítési idő előtti teljesítése, a környezetvédelemre, természetvédelemre vonatkozó szabályok, az ún. osztálykereset, valamint az alapítványi szabályozás tárgykörében. A Mental Disability Advocacy Center (Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány - MDAC) az új gondnoksági rendszer következményeit (a gondnokoltak számának alakulása, az új gondnoksági rendszert igénybe vevő személyek társadalmi helyzetében várható változások, a gondnokoltak visszaélésektől való megvédése, valamint a gondnoksági reform költségei) elemezte. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara pedig a megújult öröklési jogi rendelkezéseket vizsgálta.

II. Elvi alapok

1) A Polgári Törvénykönyv Koncepciója nem választott kifejezett külföldi modellt az új Polgári Törvénykönyv megalkotásához, de merített a külföldi kodifikációs példákból. A 20. század elején készített magyar tervezetek főleg az osztrák és a német törvénykönyv megoldásait vették figyelembe, az 1928-as Mtj.-nek a svájci kódex (ZGB) is szolgáltatott mintákat. Az újabb nemzeti kódexek közül a holland törvénykönyv tekinthető a legmodernebbnek. Ez a törvénykönyv a szabályozandó életviszonyok köre és a törvénykönyv szerkezete szempontjából mintául is szolgálhat a magyar reform számára. A nemzeti kódexeken kívül a Ptk. reformja figyelembe veszi a nemzetközi jogalkotás eredményeit is. Így a Bécsi Vételi Egyezmény, az UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts (1994), valamint a The Principles of European Contract Law (I-II: 1999, III: 2002) elveit. Polgári jogunk reformját több területen közvetlenül befolyásolja az Európai Unió jogalkotása.

Úgy foglalt állást az új Ptk. Koncepciója, hogy a szociális piacgazdaság társadalmi modelljét kell mintának, célkitűzésnek tekinteni: az új Polgári Törvénykönyvben egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni. A Kódexben elsősorban a vagyoni forgalom viszonyainak jogi kereteit kell lefektetni; közelebbről: azon vagyoni viszonyokét, amelyekben a jogalanyok az egyenjogúság és mellérendeltség rendszerében állnak szemben egymással. Az új Kódexnek emellett jogi védelmet kell nyújtania a személyeknek is, mindenekelőtt az emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak, továbbá a szervezeti jogalanyok személyiségi jogainak. A piacgazdaság társadalmi modellje a magánjogi szabályozásban mindenekelőtt a magántulajdon teljes körű elismerését és védelmét jelenti. A magánautonómia egyik legfontosabb következménye a szerződési szabadság elve. A magánjognak ezt a pillérét csak ott és annyiban indokolt korlátozni, ahol és amennyiben ez a szociális igazságosság követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges, a piaci verseny szabadságának feltételei között pedig még lehetséges.

Az Alkotmány elveinek és értéktartalmának maradéktalanul érvényesülnie kell a magánjog világában is. Ebből fakad a törvényhozó azon alkotmányos kötelessége, hogy a magánjogi jogviszonyokat szabályozó normákat - így mindenekelőtt a Polgári Törvénykönyv normáit - az Alkotmány követelményeinek betartásával alkossa meg, de emellett juttassa kifejezésre a magánjogi szabályozás sajátosságait is.

Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója így érvel a kódex-alkotás mellett: "A kellően absztrahált, rendszerbe foglalt, azaz kodifikált normák alkalmasabbak az életviszonyok gyors változásainak követésére, mint az egymást sebesen kergető és a részletekbe vesző egyedi és eseti jogszabályok áttekinthetetlen tömege. A külföldi példák is azt mutatják, hogy megmaradt a homogén vagy hasonló jogi módszert alkalmazó normákat koherens rendszerbe foglaló, egységes terminológiára épülő, a jogi normákat racionálisan rendező, a jogalkotó számára ésszerű rövidítéseket lehetővé tevő, a jogkeresők és a jogalkalmazók számára egyaránt könnyebb áttekintést és eligazodást biztosító és - mindezek érdekében - tudományosan előkészített törvénykönyvek iránti igény. Az új Polgári Törvénykönyvnek ilyen kódex-jellegű törvényműnek kell lennie."

A Koncepció abból indult ki, hogy az új Polgári Törvénykönyv megalkotásához a lehető legszélesebb körben indokolt integrálni a külön törvényekbe foglalt magánjogi szabályokat és a Ptk. négy évtizedes bírói gyakorlatának kodifikációra érett eredményeit. Az új Polgári Törvénykönyv tartalmi határait addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai: az egységbe foglalt normák módszerbeli homogenitása, a terminológiai egység, a tömörítés és rövidítés lehetősége stb. megkönnyítik a jogalkalmazást. Ennek megfelelően a Törvénykönyv szabályozási kereteinek határt szab az érintett normák módszerbeli eltérése, ezért eljárási vagy igazgatási szabályokat csak a legszükségesebb esetekben szabad beiktatni a Kódexbe.

Szakmai vitákat követően a Koncepció úgy foglalt állást, hogy a megalkotandó Polgári Törvénykönyv monista elven épül fel. Nem készül külön kereskedelmi törvénykönyv, hanem az új Kódex átfogja az üzleti világ, a kereskedelem, vagyis a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek és a magánszemélyeknek magánjogi viszonyait egyaránt. Ez a kiinduló felfogás mindenekelőtt a szerződési jog új szabályainak kidolgozásánál játszik fontos szerepet. A monista elv következményeként úgy kell megalkotni a szerződések általános szabályait, hogy azok valamennyi jogalany kapcsolatát rendezni legyenek képesek, és e körben ne legyen szükség speciális normákra. Az egyes szerződéstípusok külön szabályainak kialakítása során az üzleti világ szerződéstípusait (bizomány, fuvarozás, szállítmányozás, ügynöki megbízás stb.) eleve erre az igényszintre lehet modellezni. Az üzleti forgalomban és a magánszemélyek kapcsolataiban egyaránt fontos szerepet játszó szerződéstípusoknál is a professzionális üzleti élet követelményszintje lehet a mérvadó (adásvétel, lízing, vállalkozás stb.), s csak sajátos esetekben lehet szükség eltérő szabályokra a magánszemélyek kapcsolataiban (pl. egyes megbízási jogviszonyokban). S végül viszonylag kis számban fordulnak elő olyan szerződéstípusok (tartási szerződés, ajándékozás, haszonkölcsön stb.), amelyek szinte kizárólag csak magánszemélyek kapcsolataiban jutnak szerephez. Mind a szerződések általános szabályainál (pl. a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban, az általános szerződési feltételekre vonatkozó normák között, a kellékszavatosságnál, az elállási jognál stb.), mind bizonyos szerződéstípusok (pl. utazási szerződés, hitelszerződés stb.) jogi rendezésénél esetenként eltérő normákat kell ugyanakkor beiktatni a fogyasztói szerződésekre.

A Kódex tartalmi határait vizsgálva a Koncepció arra következtetésre jut, hogy a családjog anyagát indokolt beépíteni az új Polgári Törvénykönyvbe. Az integrálás során gondoskodni kell a családjogi viszonyok sajátosságainak megfelelő kifejezésre juttatásáról, szükség esetén sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelvek felállításáról. Az egyedi munkaszerződés normái önálló szerződéstípusként nem kerülnek be az új Ptk.-ba. A Kódex és a Munka Törvénykönyve közötti kapcsolatot (különös tekintettel a szerződések általános szabályaira) az Mt. felülvizsgálata során rendezni indokolt. A gazdasági társaságok külön törvényekben foglalt magánjogi szabályait, azoknak a Kódexbe építése lehetőségét vizsgálva a Koncepció arra következtetésre jut, hogy a társasági jog és az új Ptk. viszonya a gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) felülvizsgálata során határozható meg. Az időközben hatályba lépett új Gt. egyértelművé tette, hogy több érv szól a gazdasági társasági szabályozás önállósága mellett, így a magánjogi és közjogi normák vegyülése a gazdasági társaságok szabályozásánál, a Gt. egysége, a gyakoribb felülvizsgálata iránti igény a változó gyakorlatra és az uniós szabályozásra tekintettel stb. Az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát az új Kódex - a hatályos Ptk.-hoz hasonlóan - nem kívánja integrálni, noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és megsértésük szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A külön törvények jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukban, és azokat nem volna szerencsés jellegük különbözősége miatt szétbontani. A jelenlegi megoldás emellett megszokott, és nemzetközileg is elfogadottnak tekinthető.

2) A Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) főbb célkitűzései

a) A kódex-jelleg sajátosságainak kihasználása és érvényre juttatása A Javaslat célja, hogy erősítse a jogbiztonságot, segítse az önkéntes jogkövetést, javítsa a jogban járatlan emberek eligazodását a magánjogi szabályok között, biztosítsa az új Ptk. és a hatályos jogrendszer közötti koherenciát.

E célok érdekében:

• került kialakításra a Javaslat könyvekre bontott, áttekinthető szerkezete, követhető, logikus felépítése,

• a Hetedik könyv végén elhelyezett fogalmak az egyértelmű szabályozást, a más jogszabályokban meghatározott fogalmakra utalás az érintett jogszabályokkal való "automatikus" (a jogszabály módosításakor Ptk. módosítást nem igénylő) összhang megteremtését szolgálják,

• az egyes rendelkezések előtti ún. szakasz címek megkönnyítik a laikus olvasó számára is a keresett szabály megtalálását,

• a Javaslat nyelvhasználata - bár a szaknyelvi fordulatok nem elkerülhetőek - a közérthetőségre törekszik különösen a családjog és az öröklési jog területén, ennek érdekében a Javaslat nyelvi, nyelvhelyességi, stiláris szakértői véleményezésre, ellenőrzésére is sor került,

• a Javaslat alkalmazását, egyes rendelkezései értelmezését segítik elő az alapelvek (általános értelmezési alapelv az Alkotmánnyal és a gazdasági, társadalmi renddel való összhang érdekében, külön alapelvek a családi jogi, szerződési jogi rendelkezések alkalmazásához).

b) A versenyképesség feltételeinek javítása

A piacgazdaság működésének elősegítése érdekében a Javaslat a vállalkozások versenyképességének javítását kívánja elősegíteni a megújuló polgári jogi szabályozás nyújtotta eszközök alkalmazásával.

E cél érdekében:

• a Javaslat erősíti a szerződési szabadság alkotmányos jogának érvényesülését, szabályozási szemléletének kiinduló pontja, hogy eltérést nem engedő szabály alkalmazása csak akkor indokolt, ha létjogosultsága előzetesen bizonyítást nyer (a hatályos jogból nem lehet automatikusan átvenni a megszokott kógens szabályokat); ezt a szemléletet példázza a szerződésen alapuló vételi és eladási opció, a visszavásárlási jog, a közös tulajdon szabályozása,

• a tulajdonosi autonómiát érintő kérdésekben a tulajdonnal való rendelkezés közjogi megterhelésére csak a feltétlenül indokolt esetekben kerülhet sor, a Javaslat ezt csak akkor alkalmazhatja, ha magánjogi szükségessége is kellő mértékben alátámasztott,

• a Javaslat bevezetni javasolja a bizalmi vagyonkezelő intézményét, vagyis azt a lehetőséget, hogy a hivatásos vagyonkezelő díjazás ellenében a tulajdonos pozíciójában gondoskodjon a kezelésébe adott javak hasznosításáról a kezelésbe adó egyoldalú jognyilatkozatában megjelölt személy, a kedvezményezett javára,

• erősíti a jogbiztonságot és a versenyképességet, hogy a Javaslatban megjelenik a gyakorlatban régen létező lízing és a faktoring szerződés,

• a Javaslat lehetővé teszi a szerződésátruházást, vagyis, hogy egy összetett szerződéses jogviszony alanyaiban úgy történjen változás, hogy eközben a szerződésből fakadó jogok, kötelezettségek az eredeti tartalommal élnek tovább a részben új szereplők között,

• a Javaslat módot ad arra, hogy a szerződésen alapuló haszonélvezeti átruházhassák (ilyen lehetőség hiányában jelenleg a haszonélvezeti jog gyakorlását engedik át),

• a piac régi igényének megfelelően nemcsak a pénz és az értékpapír lehet tulajdonjog tárgya, hanem az értékpapírnak nem minősülő társasági üzletrész, valamint az ún. pénzpiaci eszköz, továbbá egyes, külön törvényben meghatározott vagyoni értékű jogok is.

c) A kiszolgáltatott helyzetben levők jogi pozíciójának javítása

Az esélyegyenlőség, a kiszolgáltatott helyzetben levő emberek, mikrovállalkozások pozíciójának javítása érdekében a kódex az adott cél eléréséhez szükséges legkevésbé korlátozó megoldás alkalmazását, a piacgazdasági vonások mellett a szociális szempontok érvényre juttatását is célul tűzte ki.

E cél érdekében:

• a Javaslat további garanciális szabályokkal egészítette ki az általános szerződési feltételek szabályozását (pl. honlapon kell tartani, amíg alkalmazzák),

• a fogyasztói szerződés új fogalmának meghatározása mellett e szerződések alkalmazásának szabályait meghatározott relációban a Javaslat kiterjesztette többek között a mikrovállalkozásokra is, emellett sajátos rendelkezések vonatkoznak a fogyasztói kölcsönszerződésre, a fogyasztói kezességi szerződésre, a fogyasztói zálogszerződésre,

• a kiszolgáltatott helyzetben levő, életjáradéki, tartási szerződés alapján eltartottak, baleset esetén járadékot kapó, mozgássérült vagy mentálisan károsodott fogyatékos személyek védelme érdekében módosult a korábbi szabályozás; pl. a lejárt tartásdíjat, életjáradékot, baleseti járadékot csak hat hónapra visszamenőleg lehet követelni a hatályos Ptk. szerint, aminek a miniszteri indokolás alapján az volt a mára anakronisztikussá vált oka, hogy a korabeli gyakorlat "elutasította az életszükségletek kielégítését célzó szolgáltatások tőkekövetelésként érvényesítését",

• a tartási és életjáradéki szerződéseknél, ha a kötelezettre átruházták az ingatlan tulajdonjogát, a vállalt kötelezettség teljesítését biztosító jogot a tartásra jogosult javára be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba,

• a Javaslat rögzíti, hogy a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti a fogyatékos személyek törvényben biztosított jogainak megsértése, így az akadálymentesítés elmaradása sérelemdíj fizetésével szankcionálhatóvá válik.

d) A gyakorlat által igényelt új jogintézmények, illetve változtatások bevezetése

A Ptk terjedelménél, kódex-jellegénél fogva a hagyományokhoz kötődik, ugyanakkor a gyakorlat igényli új jogintézmények bevezetését, illetve a meglevők átalakítását.

E cél érdekében:

• az előzetes jognyilatkozat és a támogatott döntéshozatal jogintézménye bevezetésével, a gondnokság szabályai megújításával a Javaslat az emberi jogokat a szükséges legkisebb mértékben korlátozó, de az érintettek érdekeit hatékonyan védő rendszert alakít ki,

• a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó közelmúltban elfogadott, 2009. január elsején hatályba lépő törvényi rendelkezések beépülnek a Javaslatba,

• a kazuisztikus, túl részletező szabályozás helyett a jogalkalmazói mérlegelés lehetőségét, így a konkrét ügyben méltányosabb megoldás alkalmazását teszi lehetővé az örökbefogadási feltételek újraszabályozása,

• új elemei a Javaslatnak a faktoringra és a lízingre vonatkozó szabályok, amelyek a gyakorlatban kialakult és a legáltalánosabban alkalmazott megoldásokat vették alapul,

• a bizalmi vagyonkezelés, az ún. első ajánlat joga, a szerződésátruházásának szabályai olyan új jogintézmények a Javaslatban, amelyeknek nincs előzménye a hatályos Ptk-ban.

e) Korszerű szolgáltatásnyújtás az érintettek részére, informatikai eszközök használata A korszerű informatika által biztosított lehetőségeket felhasználva magas színvonalú szolgáltatást kell nyújtani a nyilvántartások adatainak megismerése, valamint az alapítványok bejegyzésekor. A szabályozásnak figyelembe kell vennie az a tényt is, hogy egyre gyakoribb az informatikai eszközök alkalmazása a szerződéskötés során.

E célok érdekében:

• közhiteles nyilvántartások kialakítása, illetve a meglevők átalakítása szükséges (alapítvány, házassági vagyonjogi szerződések, élettársi vagyonjogi szerződések, ingókat terhelő zálogjog nyilvántartása),

• biztosítani kell a nyilvántartásokból történő online lekérdezést,

• az alapinformációk legyenek egyszerűen, ingyenesen megismerhetőek bárki számára,

• az alapítványok nyilvántartásba vétele során az elektronikus bejegyzés cégeljárásban bevált megoldásait hasznosítja a Javaslat,

• az új szabályok egyaránt alkalmazhatóak lesznek a hagyományos módszerekkel és az új technikai, informatikai eszközökkel történő szerződéskötésre, módosításokra, egyéb jognyilatkozat-tételre.

f) A kapcsolódó joganyag korszerűsítése

Az új Ptk. megszületése kényszerítő körülményként esélyt és alkalmat ad a jogrendszer felülvizsgálatára, a deregulációra, új megközelítések, megoldások alkalmazására.

E cél érdekében:

• az új kódex életbelépéséhez kapcsolódó rendelkezéseket tartalmazó új Ptké. előkészítése érdekében tárcaközi bizottság jött létre az IRM vezetésével,

• az új Ptké. tartalmazza az átmeneti rendelkezéseket, valamint az új Ptk. rendelkezései alapján szükségessé váló, más törvényekbe kerülő új és módosuló szabályokat; így például a gazdasági tevékenységet végző alapítványok csődtörvény hatálya alá kerülése szükségessé teszi a hatályos csődjogi szabályozás módosítását,

• a Javaslat rendelkezéseihez kapcsolódóan több területen új önálló törvényi szabályozás kialakítása indokolt; így a termékszavatossághoz kapcsolódóan az ún. class action szabályainak kidolgozása (annak érdekében, hogy a termékhibával kapcsolatos tömegperek valamennyi érintett aktív perben állása nélkül is elbírálhatók legyenek), a gondnoksághoz kapcsolódó két új jogintézmény - a támogatott döntéshozatal és az előzetes jognyilatkozat - rendszerének megteremtése.

III. Az egyes könyvek főbb rendelkezései

ELSŐ KÖNYV: BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

A kódex értelmezési alapelve - amely szerint e törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni - az alkotmányos követelmények érvényre juttatása érdekében kiegészült annak előírásával, hogy az értelmezésnek a Magyar Köztársaság Alkotmányának is meg kell felelnie. Ez a megközelítés sok esetben már ma is jellemzi a bírói gyakorlatot, megjelenítése a törvénykönyvben elvi és gyakorlati szempontból egyaránt jelentős.

MÁSODIK KÖNYV: SZEMÉLYEK

1) A nagykorú személyek döntéshozatalának segítése

Az új szabályozás paradigmaváltást jelent az értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt, valamint az ebből eredő, a társadalmi részvételt akadályozó egyéb körülmények hatására a vagyoni vagy egyes személyi ügyeiben önállóan, a károsodás veszélye nélkül eljárni nem képes nagykorúaknak nyújtható segítség területén.

A szabályozás összhangban áll a progresszív nemzetközi gyakorlattal és szabályozással, figyelemmel van az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)4. számú ajánlására a cselekvőképtelen felnőttek jogi védelméről, illetve az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezményben foglaltakra. A Magyarország által ratifikált ENSZ Egyezmény (és az ahhoz kapcsolódó fakultatív Jegyzőkönyv - 2007. évi XCII. törvény) megközelítése szerint a fogyatékos személyeket az önálló életvitelhez szükséges, személyüket legkevésbé korlátozó támogatás illeti meg. Ennek megfelelően a szabályozást az arányosság, a differenciált megközelítés, a legkevésbé korlátozó alternatíva, a cselekvőképesség vélelmének elve figyelembevételével kell kialakítani.

1.1 Az előzetes jognyilatkozat új jogi lehetőségének biztosítása azt eredményezi, hogy bármelyik cselekvőképes személy rendelkezhetne közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy a gyámhatóság előtt tett jognyilatkozatban arról, hogy belátási képessége csökkenése vagy hiánya esetén milyen döntések érvényesüljenek (pl. ingatlan eladásának megtiltása szociális otthonban való elhelyezése esetén, kit nevezzenek részére támogató személynek vagy gondnoknak, a támogató személy vagy a gondnok milyen szempontok szerint nyújtson támogatást vagy milyen szempontok alapján döntsön). Az előzetes jognyilatkozat keretében rögzített álláspontot utóbb a bíróság csak abban az esetben bírálhatná felül, ha a jognyilatkozat megtételét követően bekövetkezett előre nem látható és lényeges változás következtében a jognyilatkozatban foglaltak változatlan tartalommal történő érvényesítése az időközben gondnokság alá helyezett személy érdekeit jelentősen sértené, illetve e változások ismeretében feltehetően más tartalmú nyilatkozatot tett volna.

1.2 Az új jogintézményként bevezetésre kerülő támogatott döntéshozatal a nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása nélkül nyújt segítséget a rászorultnak jognyilatkozata megtételében. Az érintett személy ugyanis ebben az esetben képes nyilatkozatot tenni, csak a nyilatkozatából eredő következmények mérlegeléséhez segítségre van szüksége (a hatályos szabályozási rendszer alapján mégis gondnokság alá helyeznék). A támogatott döntéshozatal már több országban (Svédországban, Németországban stb.) megvalósult és Magyarországon is szerepel az új Országos Fogyatékosügyi programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat I. fejezetének 8. bekezdésében és a 1062/2007. (VIII. 7.) Korm. határozat III. 9. pontjában.

1.3 Ha támogató kinevezésére nincs lehetőség (pl. arra alkalmas hozzátartozó hiányában) és az érintett személy védelméhez nem szükséges cselekvőképességének korlátozása, akkor a bíróság meghatározott ügycsoportra vagy ügycsoportokra vonatkozóan hivatásos támogatót rendel. A gondnokolt önállóan járhat el ezekben az ügycsoportokban, de igényt tarthat a támogató gondnokkal való előzetes egyeztetésre és arra, hogy a gondnok jelen legyen a jognyilatkozat-tételnél. Ha erre nem került sor, akkor a hivatásos támogató a szerződés megtámadására vonatkozó általános rendelkezések szerint a gondnokolt javára megtámadhatja a létrejött szerződést, jognyilatkozatot.

1.4 Az előzetes jognyilatkozat és a támogatott döntéshozatal révén számos esetben mellőzhetővé válik majd a súlyosabb korlátozást eredményező gondnokság alá helyezés. A tervezett szabályozás a cselekvőképesség korlátozását nem önmagában a belátási képesség romlásának tényéhez köti, hanem az alapvető emberi jogok korlátozását akkor teszi lehetővé, ha az az érintett személy károsodástól való megóvása érdekében szükséges és más kevésbé korlátozó megoldás nem áll rendelkezésre.

A cselekvőképesség korlátozására a jövőben csak meghatározott ügycsoport tekintetében kerülhet sor. A cselekvőképesség ügycsoportokra vonatkozó korlátozására a hatályos Ptk. 2001. évi módosítása következtében már jelenleg is lehetőség van, de a Javaslat - a hatályos szabályozástól eltérően - kizárná annak a lehetőségét, hogy a bíróság a cselekvőképesség korlátozását általános jelleggel mondja ki. Az általános korlátozás lehetőségének megszűnése mellett a bíróság számára nagy rugalmasságot biztosít a szabályozás: az ügycsoportok számát, struktúráját az adott eset körülményei alapján határozhatja meg. A szakértői vélemények alapján célzottan (ha szükséges, akkor igen széles körben) kerülhet csak sor a korlátozásra, mert a cselekvőképesség ilyen mérlegelés nélküli, általános korlátozását a törvény nem teszi lehetővé.

További alapvető változás, hogy a bíróság nem helyezhetne cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a nagykorú személyt. Ezzel a szabályozással a bíróság mintegy "rákényszerül" arra, hogy több szakértő (pszichiáter, gyógypedagógus, pszichológus) bevonásával az egyén személyes körülményeihez igazodó, indokoltan szükséges mértékű korlátozó döntést hozzon. A cselekvőképtelenség jogi kategóriájának e megszűnését a külvilág és az érintett személy aspektusából egyaránt vizsgálni kell. A külvilág (pl. a gondnokolttal szerződő másik fél) szempontjából nem jelent kockázatot, hogy a főszabályként semmis gondnokolti nyilatkozat helyett az új szabályozás alapján a gondnokolt olyan jognyilatkozatot tehet, amelynek érvényességéhez gondnoka vagy a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. Az érintett szempontjából pedig kellőképpen differenciált a tervezett szabályozás: ha a gondnokolt kommunikációra képtelen, akkor a bíróság feljogosítja a gondnokot az önálló eljárásra, a gondnok és a gondnokolt közötti véleményeltérés esetén pedig a gyámhatóság dönt. Főszabály a gondnok és a gondnokolt együttdöntése, a rutin ügyekben és az azonnali intézkedést követelő esetekben pedig eljárhat önállóan (de kellő ellenőrzés mellett) a gondnok.

Garanciális jelentőségű szabálya a tervezetnek, hogy a jövőben végleges, élethosszig tartó korlátozó döntés nem születhet; a gyámhatóság kezdeményezésére legkésőbb öt év elteltével felül kell vizsgálni a korábbi bírósági határozat indokoltságát. Természetesen a felülvizsgálat mélysége, részletezettsége nem lehet egyforma, a törvénynek biztosítania kell, hogy az eljárás ne járjon az érintett személy lelki vagy fizikai zaklatásával, hanem arra biztosítson esélyt, hogy pl. az orvostudomány esetleges eredményei a konkrét esetben is érvényesülhessenek.

Új eleme a tervezett szabályozásnak, hogy garanciális okokból a gondnokot - az ideiglenes gondnokrendelés kivételével - nem a gyámhatóság, hanem a bíróság jelölné ki. A gondnokság alá helyezésről határozó bíróság a gondnokolt körülményei ismeretében dönt a gondnok személyéről és azokról az ügycsoportokról, amelyekre a gondnokság vonatkozik. Így ha például közeli családtag lesz a gondnok, kevésbé korlátozó megoldás is megfelelően szolgálja a gondnokolt és a vele jogviszonyba kerülők érdekeit. A gondnokság alá helyezésre irányuló peres eljárásban a bíróság az orvosszakértő mellett köteles lesz annak érdekében is szakértőt (így pl. gyógypedagógust) kirendelni, hogy az érintett ember társadalomba való beilleszkedésének problémái feltárhatók legyenek.

2) Az alapítvány megújuló szabályozása

2.1 A törvénykönyvet előkészítő szakmai viták során sem vitatta senki, hogy a tradicionálisan a Polgári Törvénykönyvben szabályozott alapítványra vonatkozó rendelkezéseknek a kódexben van a helye. Az alapítványi szabályozás kapcsán a korábbi tervezetre beérkezett észrevételeket, valamint az alapítványok feletti törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség tapasztalatait is figyelembe véve a Javaslat azt az álláspontot képviseli, hogy meg kell őrizni az alapítvány legfontosabb fogalmi elemeit: az alapítvány jogi személyiséggel felruházott célvagyon, amelynél az alapító okiratban meghatározott cél és a hozzá rendelt vagyon az alapító által is csak kivételesen módosítható. Az alapítvány nyilvántartásba vételéről a bíróság határozhat, törvényességi felügyeletét az ügyészség látja el. A hatályos szabályozással összhangban az is meghatározó, hogy gazdasági tevékenységet csak kisegítő jelleggel és az alapítványi célt nem akadályozva folytathat az alapítvány.

2.2 A szabályozás legfőbb tervezett változásai a következők:

a) A Ptk. értelmében alapítványt tartós, közérdekű célra lehet létrehozni. A bírói gyakorlat a több tízezer alapítvány alapítási, működési tapasztalatai alapján mind kiterjesztőbben értelmezte az alapítvánnyal elérni kívánt cél tartós jellegét (pl. ilyennek tekintette egy szobor felállítását, egy gyermek gyógyítatását). Hasonlóképpen a közérdekűség is fennállhat akkor, ha csak egy személy érdekeit szolgálja az alapítvány (pl. gyógyíttatása, iskoláztatása a cél). Az egyeztetések során többen felvetették, hogy az egyesületi szabályozás nem tartalmaz ilyen korlátozásokat sem, hanem elismer minden nem jogellenes célt. Indokolt figyelemmel lenni arra is, hogy az állam támogatási politikájának a közhasznúvá nyilvánításban, illetve az ahhoz kapcsolódó adókedvezményekben kell érvényesülnie, nem az alapítvánnyá minősítés feltételeiben. A Javaslat értelmében ezért a jövőben az alapítványrendelésnek nem lesz előfeltétele, hogy az alapítvány célja "közérdekűnek és tartósnak" minősüljön. Noha várhatóan az alapítványok a jövőben is jelentős részben közérdekűnek minősíthető célt fognak szolgálni, az új Ptk. lehetővé teszi a jogszerű magán célra történő alapítványrendelést is. Az alapítványrendelés így köz és magáncélra egyaránt történhet. A közérdekűséget az adó- és egyéb kedvezményeket szabályozó jogszabályok ismerhetik el. A cél tartósságának követelménye is megszűnik. Az alapítványrendelésnek ugyanakkor véglegesnek, visszavonhatatlannak kell lennie és a cél függvényében dönthető el, hogy szükség van-e "tartósságra" is. (Így például, ha az alapítvány célja egy emlékmű vagy egy templom emeléséhez a pénzeszközök összegyűjtése, az alapítvány tartós működése feleslegesnek tekinthető.) A cél az egyesületi szabályozással egyezően nem lehet jogellenes (nem ütközhet jogszabályba, a jóerkölcsbe és nem szolgálhatja elsődlegesen gazdasági haszon elérését, vagy az alapító gazdagodását).

b) A szervezet-semleges hitelezővédelem biztosítása érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha az alapító okirat az alapítványt üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására is feljogosítja, akkor az alapítvány javára rendelt vagyon nem lehet kevesebb a korlátolt felelősségű társaságok mindenkori jegyzett tőke minimumánál. Az ilyen alapítványok jogutód nélküli megszűnésére a vállalkozások felszámolására vagy végelszámolására vonatkozó szabályok vonatkoznának a tervek szerint, míg az üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató alapítványoknál nem lenne továbbra sem indulóvagyon minimum, és esetükben megszűnéskor egyszerűsített követelésrendezési eljárásra kerülne sor.

c) Újdonság, hogy az alapítvány nyilvántartásba vételére irányuló kérelem elektronikus úton is előterjeszthető lesz, és a bíróság ebben az esetben elektronikus nyilvántartási eljárás keretében határozna. A nyilvántartás adatai (köztük az is, hogy az alapítvány jogosult-e üzletszerű gazdasági tevékenységre) és a benyújtott kérelmek nyilvánosak lesznek és azokat bárki személyesen, vagy elektronikus úton megtekintheti.

3) A Javaslatban nem szereplő gazdasági társasági és egyesületi szabályozás

3.1 Bár az előkészítés során felmerült, a Javaslat nem tartalmazza a gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) szabályait. Ennek egyrészt az az oka, hogy nincs ésszerű indoka annak, hogy a Gt. rendelkezései beépítésre kerüljenek az új Ptk-ba, másrészt a gazdasági körülmények változásával együtt a Gt. rendelkezései gyakrabban változnak, mint ahogy az egy magánjogi kódex rendeltetésével összeegyeztethető lenne.

3.2 A hatályos Ptk. tartalmazza az egyesületre vonatkozó rendelkezéseket, a Javaslatban azonban az egyesület szabályai nem találhatóak meg. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény átfogóan szabályozza az egyesüléshez való jog, egyesületek (társadalmi szervezetek) alapítása, képviselete, működése kérdéseit. A Ptk-ban való szabályozás így vagy párhuzamosságot eredményezne, vagy eltérne egymástól a "feles" elfogadást igénylő Ptk. és a "2/3-os" egyesülési jogról szóló törvény számos előírása. A közigazgatási egyeztetés során a minisztériumok egy része, valamint több érdekképviselet (a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, munkaadói érdekképviseletek, szakszervezetek) igényelte, hogy a tervezet ne tartalmazzon az egyesületekre szabályokat.

4) A személyhez fűződő jogok

4.1 A Javaslat - a hatályos Ptk.-hoz hasonlóan - általános jelleggel védi a személyhez fűződő jogokat, anélkül, hogy meghatározná azok fogalmát; a személyhez fűződő jogok fogalmát a bírói gyakorlatnak kell tartalommal megtöltenie s folyamatosan gazdagítania.

A személyhez fűződő jogok védelmének kereteit az Alkotmányban rögzített egyes jogok és szabadságok adják. Az Alkotmány a szükséges eszközrendszer hiányában nem képes ezeket közvetlenül védelmezni, így a konkrét védelem biztosítása már elsősorban a polgári jog, a büntetőjog és a közigazgatási jog feladata. A polgári jog ezt a funkciót a személyhez fűződő jogokra vonatkozó szabályozáson keresztül elsősorban az alkotmányos jogok vonatkozásában valósítja meg.

A Javaslat a hatályos Ptk.-hoz hasonlóan annak kimondásából indul ki, hogy az ember méltósága, a személyhez fűződő jogok, a törvény védelme alatt állnak és e jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ez a rendelkezés olyan generálklauzula, amely alapján valamennyi személyhez fűződő jog, a nem nevesítettek is, védelem alatt áll. Újabb személyhez fűződő jogok is keletkezhetnek a jövőben, amelyekre az oltalom automatikusan kiterjed, így e rendelkezés alapján a nem nevesített személyhez fűződő jogok esetén is mód nyílik a kódexben szabályozott jogvédelmi eszközök igénybevételére.

4.2 A jellegüknél fogva csak az embert megillető személyiségi jogi szabályokat kivéve a személyhez fűződő jogi rendelkezéseket a jogi személyekre és a jogi személyiség nélküli jogalanyokra is alkalmazni kell.

4.3 A további - kifejtő - szabályozás során kiegészül a Javaslatban a hagyományosan védett személyiségi jogi kör (az élet, testi épség, egészség védelme, valamint a névviselés joga, jóhírnév védelme, képmással, hangfelvétellel visszaélés, titokvédelem, személyes adatok védelme, kegyeleti jog) a fogyatékos személyek jogvédelmével, valamint a természet védelméhez és az egészséges környezethez való jog személyhez fűződő jogvédelmi szabályaival. Ennek a kiterjesztésnek az a gyakorlati jelentősége, hogy a tervezet ezzel egyértelművé teszi - széleskörű konszenzusra alapozva - hogy az ilyen jellegű sérelmek esetén is helye van a sérelemdíj követelésének. Az pedig a Javaslat egyik alapvető jogpolitikai célkitűzése, hogy a fogyatékos személyek védelme és a környezetvédelem alapjogi értékként megjelenjék a rendelkezések között, az egyenlő bánásmód követelményének 2003-ban a hatályos Ptk-ba került szabálya pedig továbbra is része legyen a törvénykönyvnek.

4.4 A Magyar Helsinki Bizottság felvetette, hogy az ún. gyűlöletbeszéd szabályozása kerüljön be az új kódexbe annak ellenére, hogy az Országgyűlés által elfogadott, erről szóló törvénymódosításról az Alkotmánybíróság még nem döntött.

A hatályos Ptk-t módosító - az Alkotmánybíróság elé terjesztett - törvénnyel azonos a Javaslat célja, de attól eltérő jogi megközelítést alkalmaz a köztársasági elnök beadványában foglalt szempontokra is figyelemmel. A tervezett szabályozás értelmében: az emberi személyiség valamely lényegi vonása által meghatározott társadalmi csoportra vonatkozó, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, súlyosan sértő, a csoport tagjainak megbélyegzésére irányuló magatartás sérti a csoporthoz tartozó azon személy személyhez fűződő jogát, akinek az adott csoporthoz való tartozása -meggyőződése szerint - önazonossága meghatározó részét képezi. Annak elkerülése érdekében, hogy anyagi haszonszerzésre használhassák ezt a jogintézményt, a Javaslat rögzíti, hogy az említett jogsértés miatt indított eljárásban sérelemdíj nem állapítható meg. További korlátozás, hogy a politikai meggyőződés alapján szerveződő társadalmi csoportok (pl. pártok) esetében a gyűlöletbeszéd elleni védelem szabály nem alkalmazható.

4.5 Kifejezett nevesítés nélkül biztosítja a know-how védelmét a Javaslat. A know-how ugyanis az üzleti titok speciális fajtája, amely egyaránt élvezi a Ptk. magántitokhoz rendelt és a versenyjog üzleti titkokra vonatkozó védelmét. Erre utal az is, hogy mindkét kategória a TRIPS Megállapodás 39. cikkében foglalt fogalmi elemekre rímel, amely - a tisztességes verseny hatékony védelme érdekében - a nyilvánosságra nem hozott információk védelmét írja elő, egyáltalán nem szól azonban arról, hogy az ilyen jellegű információk számára a versenyjogi jellegű oltalom helyett szellemi tulajdoni természetű védelmet követelne meg a részes államoktól.

A Javaslat a 2003-ban történt Ptk. módosításra (ún. üvegzseb törvény) alapozva az üzleti titok és a közérdekű adat, közérdekből nyilvános adatok kategóriáit egymásra vonatkoztatva, részletesen szabályozza. A kódex nem veszi át a közjogi szabályozás funkcióját, csak utal a külön törvényre, hogy egyértelművé tegye: a titokhoz kapcsolódó jogi védelemnek mikor kell engednie a közérdekű nyilvánosság követelményének. Így a jogi védelem nem terjed ki az olyan üzleti titokra vagy ismeretre, amely közérdekű adatnak vagy közérdekből nyilvános adatnak minősül (például az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével összefüggő adatok). A Javaslat egyértelművé teszi, hogy aki az államháztartás valamely alrendszerével pénzügyi, illetve üzleti kapcsolatot létesít, kérésre köteles a jogviszonnyal összefüggő adatokról - honlapján vagy hirdetményi lapban is - tájékoztatást adni. A felvilágosítás megtagadása esetén, vagy ha a felvilágosítást kérő szerint a tájékoztatás nem kielégítő, a törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárása is kezdeményezhető.

4.6 A személyhez fűződő jogok megsértése esetén alkalmazható szankciórendszer egyaránt tartalmaz objektív és szubjektív szankciókat. A kettő közötti döntő különbség abban áll, hogy objektív szankció esetén nincs szükség felróhatóság meglétére a jogsértő oldalán. A jogsértő tehát a vele szemben alkalmazandó szankciót nem háríthatja el annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt.

a) Objektív szankcióként lehet kérni a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, azt, hogy a jogsértő adjon elégtételt, a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. Igényelhető továbbá a jogsértőtől a sérelmes helyzet megszüntetése, a jogsértést megelőző állapot helyreállítása a jogsértő részéről vagy költségén, a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítése vagy jogsértő mivoltától való megfosztása, a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése. A Ptk-ban található szankciók köréből kikerül a polgári jogtól idegen és a gyakorlatban ritkán alkalmazott közérdekű bírság jogintézménye. Újdonság az objektív jellegű szankciók sorában az a lehetőség, hogy a sértett követelheti a jogsértőtől, hogy az a jogsértéssel elért vagyoni előnyt javára átengedje.

b) Szerkezetileg új helyre - a személyhez fűződő jogok megsértésének szankcióiról szóló fejezetbe, a jogsértés felróhatóságától független szankciók közé - került a sajtóhelyreigazításra vonatkozó, a Ptk. szabályaival megegyező rendelkezés.

c) Szubjektív szankcióként a tervezet az Alkotmánybíróság határozata nyomán "kiürített" egykori Ptk. 354. §-ban szabályozott nem vagyoni kártérítés intézménye helyett bevezeti a sérelemdíjat mint a személyhez fűződő jogok megsértése közvetett kompenzációját, illetve pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetését. A bírói gyakorlat régi problémájára ad gyógyírt az új megoldás. A hatályos jog ugyanis lényegében materiális hátrány bizonyítását követelte meg a sértett részéről a nem vagyoni kártérítésre kötelezés feltételeként is. Ez számos esetben megoldhatatlan bizonyítási problémákhoz vezetett, figyelmen kívül hagyva, hogy a személy társadalmi komfortérzete, életminősége, külső megítélése olyan módon is szenvedhet hátrányos változást, hogy azt kizárólag belső traumaként, mentális, lelki behatásként éli meg, anélkül, hogy az bármilyen költséggel vagy pótlandó kárral járna. A sérelemdíj megfizetésére való kötelezésnek viszont nem feltétele annak bizonyítása, hogy a jogsértés valamilyen hátrányt okozott. A Javaslat megdönthetetlen vélelmet állít fel arra nézve, hogy minden személyiségi jogsértés szükségképpen valamilyen hátrány elszenvedésével jár a sértett oldalán. A bíróság a sérelemdíj mértékét az eset körülményeire - így különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatására - tekintettel állapítja meg. A körültekintő mérlegelésnek szükség szerint ki kell terjednie a jogsértő és a sértett személyi körülményeire, köz- és magánéleti helyzetére, foglalkozására, valamint a sérelem adott helyzetben megállapítható, szubjektív elszenvedésének súlyára is.

A sérelemdíj a személyhez fűződő jogok megsértésének szubjektív, azaz felróhatóságra tekintettel lévő szankciója, ami éppen ezért sok hasonlóságot mutat a kártérítés konstrukciójával. A kártérítéshez képest a legfontosabb különbség, hogy a sérelemdíj megállapításához nincsen szükség hátrány bizonyítására. Egyéb kérdések, mint a kötelezett személy meghatározásának, és a kimentés módjának vonatkozásában azonban a kártérítési felelősséggel azonos szempontok merülnek fel, így kézenfekvő, hogy ezekkel kapcsolatban a tervezet a kártérítési felelősség szabályaira utaljon. A tervezet a felelősség alóli kimentésre a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályait rendeli alkalmazni, abban az esetben is, ha a személyiségi jogsértést szerződésszegéssel okozták. Ezzel a szabályozás egységes kimentési mércét biztosít és figyelembe veszi azt is, hogy az esetek többségében a személyiségi jogsértés szerződésen kívül következik be. A Javaslat alapján a sérelemdíjra vonatkozó szabályokat az egyes szellemi teljesítmények létrehozóit külön törvény alapján megillető személyhez fűződő jogok megsértése esetén is alkalmazni kell. Ugyancsak megalapozza a sérelemdíjat a fogyatékos személyek törvényben biztosított jogainak megsértése vagy a természet védelmére vonatkozó szabályok megszegése.

d) Aki személyhez fűződő jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott kárért való felelősség szabályai szerint követelheti kárának megtérítését. Így a sérelemdíj iránti igény érvényesítése mellett - azzal párhuzamosan - a sértett a személyhez fűződő jogainak megsértésével neki jogellenesen okozott vagyoni károkért az általános szabályok szerint követelhet kártérítést is, ha annak törvényi feltételei fennállnak. A sérelemdíj és a kártérítés iránti igény ilyen értelemben egymástól függetlenek.

e) A Javaslat célja, hogy erősítse a jóhiszemű, etikusan eljáró sajtónak a korrekt módon történő tájékoztatás biztosításában betöltött szerepét. Ennek megvalósítása érdekében szükséges az, hogy a jogalkotó tegyen különbséget az etikátlan, illetve a kifejezetten jogellenes magatartásra és a korrekt sajtótudósításra vonatkozó szabályozás között. Továbbra is indokolt ezért fenntartani a valótlan tény állításával, híresztelésével kapcsolatos sajtóhelyreigazítás jogintézményét. Ugyanakkor a Javaslat biztosítani kívánja - a sajtótudósítással kapcsolatban kialakuló bírói gyakorlattal egyezően - hogy ne fenyegesse sajtóhelyreigazítás (valamint sérelemdíj és kártérítés) az újságírót, illetőleg a szerkesztőséget a nyilvános rendezvényről, a forrás megjelölésével, szöveghű idézet formájában közölt tudósítás tényállítása vonatkozásában, mivel az ilyen híradással a sajtó nem az idézett mondatok valóságtartalmáért, hanem a közlés, az "idézés" korrekt voltáért tartozik felelősséggel.

f) A sajtó közéletet ellenőrző, tényfeltáró szerepe nem érvényesülhet, ha jelentéktelen tévedések miatti szankciók ezt akadályozzák. Erre figyelemmel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha közszereplő jóhírnevének megsértésére a sajtó által, közszereplésével vagy egyébként közéleti megnyilvánulásával összefüggésben kerül sor, a sajtóhelyreigazítás, a sérelemdíj és a kártérítés alkalmazásának feltétele, hogy a közszereplő bizonyítsa, hogy a jogsértés a sajtó szándékos vagy súlyosan gondatlan eljárása miatt történt. Természetesen emellett a közszereplő magánélete, nem közéleti megnyilvánulása bárki máséval azonos védelemben részesül.

g) Annak a vitának az eldöntése érdekében, hogy a közhatalmi jogkörben eljáró személy által megsértett kivel szemben érvényesítheti személyhez fűződő jogait, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a közhatalmi jogkörben eljáró személy által megsértett a személyhez fűződő jogait - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a közhatalmi tevékenységért felelős jogi személlyel, bírósági jogkörben eljáró személy esetén az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalával szemben érvényesítheti. Az utóbbi fordulat figyelemmel van a bíróságok sajátos helyzetére.

HARMADIK KÖNYV: CSALÁDI JOG

1) Alapelvek

Az eddig önálló törvényben szabályozott családjog anyaga beépül az új Polgári Törvénykönyvbe. Ez többek között azzal a következménnyel is jár, hogy a polgári jogi alapelvek kiterjednek a családjog területére is. Ugyanakkor a sajátos családjogi szempontokra és értékekre figyelemmel további családjogi elvek alkalmazása is szükséges. A tervezett szabályozás négy ilyen alapelvet emel ki: a családi kapcsolatok védelme, a gyermek érdekeinek védelme, az egyenjogúság elve, valamint a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve.

2) A házasság felbontása

A házasság megszűnésének egyik leggyakoribb esete a házasság felbontása. A házassági bontójogban a Javaslat a házastársak egyező akaratnyilvánításán alapuló és a nem megegyezésen alapuló bontás szabályait a törvény szövegében a hatályosnál élesebben választja szét, és a megegyezésen alapuló bontás jogintézményét, illetve feltételeit a jelenlegitől részben eltérően építi fel: önálló bontási oknak tekinti a házastársak végleges és befolyásmentes akaratnyilatkozatát és annak törvényes feltételei közül a közös vagyon megosztásában való megállapodást elhagyja. Semmi értelme nincs a házastársaktól a sokkal bonyolultabbá és időigényesebbé vált vagyoni kérdésekben való megegyezést megkövetelni ahhoz, hogy elválhassanak. Továbbra is előtérben kell tartani viszont a válással érintett kiskorú gyermekek védelmét, érdekeik figyelembevételét. A bíróság feladata a megegyezésen alapuló válásnál is a gyermekek, illetve a gyengébb fél érdekeinek védelme.

A Javaslat az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása, valamint a bíróságok tehermentesítése érdekében lehetővé teszi a házasság közjegyzői megszüntetését, de csak akkor, ha a következő feltételek együttesen fennállnak azt a házastársak befolyásmentesen, közösen kérik, a házastársaknak nincs közös kiskorú és nincs tartásra jogosult gyermekük, és a házastársak az őket egymással szemben terhelő, jogszabályon alapuló tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltan megegyeztek.

3) A házassági vagyonjogi szerződés szabályozása

Az eddig szűkszavúan rendezett házassági vagyonjog szabályozása lényegesen kibővül. A házasságok jelentős részében ugyanis nem válik szét a vállalkozói és a családi vagyon, ami különösen akkor jelenthet nehézséget, ha az egyik fél olyan vállalkozás tagja, amelynek tevékenységéért saját javaival felel. Ennek megfelelően hangsúlyozandó, hogy a házassági vagyonjogi szerződések megkötésének nemcsak válás esetén van jelentősége. Jelentős változás az ilyen típusú megállapodások szabályainak a mainál részletesebb kidolgozása diszpozitív rendelkezések formájában, lehetővé téve, hogy azok a házastársak, akik ilyen jellegű szerződést kívánnak kötni vagyoni viszonyaik tisztázása körében, saját egyéni életviszonyaikhoz igazíthassák a megállapodás tartalmát.

A Javaslat keretszabályokat ad ahhoz, hogy ez a szerződéstípus betölthesse társadalmi rendeltetését: a házastársak autonómiájának biztosítását, illetve a család védelmét, valamint megfelelő védelmet a házastársak hitelezői számára. Ennek érdekében a tervezet a házassági vagyonjogi szerződésekre kötelező közokirati vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati formát előírva rendelkezik az országos nyilvántartás a bevezetéséről. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara az általa vezetett nyilvántartás alapján bárkit tájékoztat arról, hogy a házastársak között van-e házassági vagyonjogi szerződés, további felvilágosítást a szerződés tartalmáról azonban csak valamelyik házastárs írásbeli felhatalmazása alapján adhat.

4) A bejegyzett élettársi kapcsolat és az élettársak jogviszonyának szabályozása

4.1 Magyarországon is - Európa többi tagállamához hasonlóan - érvényesül az a tendencia, hogy a házasságon alapuló családmodellt, amelyre a magyar családjogi rendszer is épült, egyre kevesebben választják követendő példaként. Az élettársi kapcsolatok növekedése a házasság rovására olyan társadalmi tendencia, amelyet a jogalkotás sem hagyhat figyelmen kívül. A Javaslat a külön törvénnyel bevezetett bejegyzett élettársi kapcsolat szabályait beépíti a kódexbe: a családjogi könyvben a házasságra vonatkozó rendelkezéseket követő részbe. Az élettársi jogviszonyra vonatkozó magánjogi szabályokat pedig az azt követő cím tartalmazza. A törvénykönyv ezzel kifejezésre juttatja, hogy a bejegyzett élettársak és az élettársak viszonyát családjogi kapcsolatnak tekinti; annak elismertségét, támogatottságát azonban nem helyezi a házasság szintjére.

4.2 Ha áttekintjük a házasság, a bejegyzett élettársi kapcsolat és az élettársak tervezett szabályozását, a következőket állapíthatjuk meg.

a) Mindhárom családjogi kapcsolatra vonatkozik az egyenjogúság elve: a házasság (életközösség) ügyeiben a házastársak (bejegyzett élettársak, élettársak) egyenjogúak, jogaik és kötelezettségeik egyenlőek.

b) A 16. életévét betöltött kiskorúnak a gyámhatóság engedélyezheti a házasságkötést, bejegyzett élettársi kapcsolatot kiskorú személy a gyámhatóság előzetes engedélyével sem létesíthet. Az élettársi kapcsolatra a szabályozás nem állapít meg korhatárt.

c) Házasság kizárólag férfi és nő között jöhet létre, a bejegyzett élettársi kapcsolat vagy az élettársi jogviszony fennállását viszont elismeri a szabályozás azonos és különböző nemű emberek esetében egyaránt.

d) Házastársától, volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, ha pedig a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet. Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorultsága esetén is csak az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás. A bejegyzett élettársak tartására ugyanezek a szabályok vonatkoznak. Élettársi kapcsolat esetén volt élettársától tartást követelhet az életközösség megszűnését követően az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy az életközösség legalább egy évig fennállott és az élettársak kapcsolatából gyermek született. A bíróság kivételesen indokolt esetben tíz évnél rövidebb időtartamú élettársi kapcsolat esetén is megállapíthatja a tartási kötelezettséget. Ha pedig a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

e) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a házastársat a másik házastárs kizárólagos tulajdonában vagy haszonélvezetében álló lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a szülőt illeti meg és a kiskorú gyermek lakhatása másként nem biztosítható. Ez a szabály alkalmazandó a bejegyzett élettársi kapcsolat és az élettársi kapcsolat esetén is. Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén egyébként a bíróság a volt élettársat feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás további használatára, ha az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy az életközösség legalább egy évig fennállott és az élettársak kapcsolatából származó kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt.

f) Házassági vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn (törvényes vagyonjogi rendszer). Ez alkalmazandó a bejegyzett élettársak vagyoni viszonyaira is, az élettársak azonban eltérő szerződéses rendelkezésük hiányában az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén azonban bármelyik élettárs vagy örököse követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulatnak a megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, ami házastársak esetén különvagyonnak minősülne. Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg részesedés, ha az arány nem állapítható meg, azt főszabályként egyenlőnek kell tekinteni.

g) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére a házasság megszűnésére vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadóak, de sor kerülhet a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésére is, ha azt a bejegyzett élettársak befolyásmentesen, közösen kérik, nincs közös kiskorú és nincs tartásra jogosult gyermekük, és az őket egymással szemben terhelő, jogszabályon alapuló tartás, a közös lakás használata, valamint a közös vagyon megosztása kérdésében közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltan megegyeztek. Az élettársi kapcsolat megszűnéséről a Javaslat - a hatályos Ptk-hoz hasonlóan - nem rendelkezik.

5) Az örökbefogadás szabályozása

5.1 Az örökbefogadással kapcsolatban a Javaslat a kiskorú gyermek elsődleges érdeke mellett a hatályos szabályozásnál jobban biztosítja az érdekegyensúlyt a vérszerinti szülők és a vérszerinti család érdeke, valamint az örökbe fogadni kívánó szülők érdeke között. Az említett, sokszor egymással ellentétes érdekek összehangolása az örökbefogadás törvényes előfeltételeinek differenciált szabályozásával és az örökbefogadást követően - amennyiben ez indokolt - a gyermek vérszerinti családjához fűződő kapcsolatát rendező szabályokkal valósul meg (természetesen e tekintetben alapvető különbség van a házastársi, rokoni, valamint az e körbe nem tartozó személyek részéről történő örökbefogadás között, amelyet az eltérő szabályozás is kifejezésre juttat). Fontos változás, hogy a Javaslat nem kívánja kizárni az egyedülálló személy által történő örökbefogadást sem.

5.2 A személyisége és körülményei alapján az örökbefogadásra alkalmas személyekkel szemben törvényi követelmény a cselekvőképesség, a gyermekhez képest legalább 16 év korkülönbség, valamint a felkészítő tanfolyamon, tanácsadáson részvétel. A gyámhatóság mérlegelési körébe adja ugyanakkor a Javaslat, hogy a gyermek érdekében eltekintsen rokoni vagy házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől és a felkészítő tanfolyamon és tanácsadáson való részvételtől. Arra is lehetőséget ad a tervezet, hogy különös méltánylást érdemlő egyéb esetben a korkülönbségtől, vagy közös gyermekként történő örökbefogadásnál a teljes cselekvőképesség feltételétől az egyik örökbefogadó szülő esetén eltekintsen a bíróság. E rendelkezések a gyermek érdekében rugalmasabb megoldást, egyedi mérlegelést tesznek lehetővé.

NEGYEDIK KÖNYV: DOLOGI JOG

1) Felelős őrzés

A közigazgatási egyeztetés során beérkezett észrevételekre is figyelemmel a Javaslat megtartja a felelős őrzés Ptk-beli bevált szabályait és nem helyettesíti azokat a megbízás nélküli ügyvitel rendelkezéseivel.

2) A tulajdonjog tárgya

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy nemcsak a pénz és az értékpapír számít dolognak és lehet tulajdonjog tárgya, de - a piac régóta hangoztatott igényének megfelelően - az értékpapírnak nem minősülő társasági üzletrész, a pénzpiaci eszköz és - ha törvény így rendelkezik - egyes vagyoni értékű jogok is dolog módjára hasznosíthatóak.

3) Köztulajdon

A köztulajdont jellemzően a közjog - állami vagyontörvény, önkormányzati törvény, államháztartási törvény - szabályozza. A Javaslat - a hatályos Ptk-val egyezően - azt rögzíti, hogy a törvény rendelkezése alapján kizárólagos állami, önkormányzati vagy köztestületi tulajdon köztulajdon; a köztulajdon tárgyainak tulajdonjogát kizárólag az állam, az önkormányzat és a köztestület szerezheti meg. Nem köztulajdon a köztestületi tulajdon, ha a köztestület (pl. MÜK, MOKK) állami, önkormányzati vagyonjuttatásban nem részesül és költségvetési támogatást sem kap. A tervezet a hatályos Ptk-val lényegében egyezően határozza meg az állam kizárólagos tulajdonát, törekedve arra, hogy a példálódzó felsorolás a legfontosabb, leginkább jellemző tulajdoni tárgyakat tartalmazza.

4) Szomszédjogok

A szomszédjogi szabályozás kiinduló pontja, hogy a használat joga nem korlátlan jog. A Javaslat is tartalmazza a használati és haszonszedési jogok gyakorlásának általános korlátját: a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarna, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A közigazgatási egyeztetésen jelzett gyakorlati igényekre figyelemmel a Javaslat kiegészül annak rögzítésével, hogy a tulajdonos kártalanításra köteles, ha az ingatlanon - a jogszabályi előírások, a szükséges hatósági engedélyek alapján - folytatott építkezés miatt a szomszédos ingatlanok értéke csökken, valamint azzal, hogy a szakszerűtlen építkezéssel a szomszédos ingatlanban okozott kárért az építtető felelősséggel tartozik akkor is, ha a kárt az építkezéshez igénybe vett közreműködők okozták. (Az előbbi kártalanítás, az utóbbi kártérítés.) A tervezett szabályozás - a tárcaegyeztetésen kifejtett többségi állásponttal összhangban - nem változtat a szomszédjogi szabályok részletező jellegén: átveszi a Ptk. és Ptké. szabályait.

5) Az átruházás szabályozása

5.1 A Javaslat úgy rendelkezik, hogy az ingó dolog tulajdonjogának átruházással történő megszerzéséhez az erre irányuló szerződés vagy más jogcím mellett a dolog birtokának átadása is szükséges. Emellett a Javaslat lehetővé teszi, hogy törvény eltérjen az utóbbi feltételtől, mivel a jövőben a külön törvényben a dologgal azonos jogi megítélést élvező egyes vagyoni értékű jogok esetében másképpen nem lenne értelmezhető a szabályozás.

5.2 A Javaslat - a hatályos Ptk-val egyezően - az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződés vagy más jogcím mellett a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzését is megköveteli. (Változást jelent azonban, hogy a szerződés ügyvédi ellenjegyzése vagy közokiratba foglalása a jövőben az ingatlan átruházásról szóló szerződés érvényességi feltételévé válik). Ehhez kapcsolódóan jelezzük, hogy a közigazgatási egyeztetés során egyetértés alakult ki abban, hogy ne kerüljenek be a törvénykönyvbe az ingatlan-nyilvántartás alapelvei, anyagi jogi szabályai. Jelenleg ugyanis az anyagi és eljárási szabályokat egyaránt az ingatlannyilvántartásról szóló törvény tartalmazza, és ez megkönnyíti a jogalkalmazást. Az anyagi jogi szabályoknak vagy azok egy részének átemelése az új Ptk-ba megbontaná ezt az egységet, és gyakorlati haszonnal sem járna.

6) Az elbirtoklási idő

Az elbirtoklás alapvető szabályainak és gyakorlatának vizsgálata alapján a Javaslat előkészítői és észrevételezői egyaránt arra a következtetésre jutottak, hogy e rendelkezések megváltoztatása a hatályos szabályokhoz képest nem indokolt. A Ptk. az elbirtoklás idejét 32 évről szállította le 10 évre, ugyanazt az elbirtoklási időt állapítva meg ingókra és ingatlanokra. Az elbirtoklási idő leszállításának indoka az volt, hogy a 32 éves elbirtoklási idő túlságosan hosszú, amely kezdetleges jogszolgáltatási, forgalmi és hírközlési viszonyoknak felelt meg, és modern viszonyok között jelentősen csökkentette a jogintézmény jelentőségét. Az elbirtoklási időt ingatlanok esetében a 2001. évi XIX. törvény hosszabbította meg 15 évre. Az ingatlanok elbirtoklási idejének felemelését elsősorban az indokolta, hogy a Ptk. 1991-es módosításának eredményeként az állami tulajdonban lévő dolgokra korábban fennállott elbirtoklási tilalom megszűnése folytán az állami tulajdon is elbirtokolhatóvá vált. Az állammal szembeni elbirtoklás legkorábban 2001. június 9-én következhetett be. A Ptk. 1991-es módosítása óta eltelt idő nem bizonyult elegendőnek arra, hogy az állam tulajdonában maradó dolgok tulajdoni és használati viszonyainak rendezése teljes mértékben megvalósulhasson. Bár ez az indok napjainkra megszűnt, de a 15 évre emelt elbirtoklási idő valamennyi ingatlan tulajdonos érdekeit védi, ugyanakkor az elbirtoklási időnek 10 évre való ismételt leszállítása nehezen követhető és bizonytalansággal járó tulajdonszerzési helyzeteket teremtene. A Javaslat fenntartja ezért az ingatlanokra előírt 15 éves elbirtoklási időt.

7) A közös tulajdon szabályai

7.1 A hatályos szabályozásnál nagyobb döntési szabadságot ad a Javaslat a tulajdonosoknak akkor, amikor megteremti annak a lehetőségét, hogy a tulajdonostársak a közös tulajdon elidegenítése, megterhelése kapcsán megállapodhassanak egymással úgy is, hogy ezen döntésekhez nem szükséges az egyhangúság. (Így pl. ha egy társasági üzletrész van közös tulajdonban, annak megterhelése nem feltétlenül indokolja, hogy a törvény kogens módon kizárja a tulajdonostársak jogát arra, hogy kötelmi alapon eltérjenek az egyhangú döntéshozatal jelenleg érvényesülő követelményétől.)

7.2 A Javaslat megfordítja a hatályos Ptk azon szabályát, amely szerint "A külön jogszabályokban más személy részére biztosított elővásárlási jog - ha törvény kivételt nem tesz - megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát". A helyébe lépő rendelkezés értelmében a tulajdonostárs elővásárlási joga előzi meg a külön jogszabályban másnak biztosított elővásárlási jogot azzal, hogy e szabálytól is eltérhet más törvény.

7.3 A társasházra vonatkozó részletes szabályokat továbbra is külön törvény tartalmazza, ezért a Javaslatba (a hatályos Ptk-hoz hasonlóan) csak a társasház meghatározása és néhány alapvető rendelkezés került.

8) Zálogjog

Az új zálogjogi szabályozás célja az, hogy egyfelől megőrizze a hitelbiztosítékokra vonatkozó szabályozás terén az elmúlt tíz év jogfejlődésének eredményeit, másfelől hasznosítsa a külföldi modellek és a jogegységesítéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek ajánlásait, annak érdekében, hogy fokozza a hitelezés biztonságát, bővítse a bírósági végrehajtáson kívüli értékesítés lehetőségeit, ezáltal javítsa a hitelhez jutás feltételeit és növelje a gazdaságban rendelkezésre álló hitel nagyságát.

• A korábbi felvetésektől eltérően - figyelembe véve a Bankszövetség és pl. a Magyar Országos Közjegyzői Kamara álláspontját is - megőrzendő az önálló zálogjog intézménye.

• Szükség van arra, hogy fennmaradjon a zálogjogi nyilvántartás.

• A Javaslat rögzíti, hogy a zálogjogi nyilvántartás nyilvános, tartalmát internetes honlapon bárki személyazonosítás nélkül és térítésmentesen megtekintheti.

• A Javaslat alapján fennmarad tartalmi korrekciókkal a vagyont terhelő zálogjog.

• Új jogintézményként kerül bevezetésre a saját nevében, de a zálogjogosult javára eljáró zálogjogi bizományos.

• Rendhagyó zálogjogként az óvadék jogintézménye beépül a zálogjogba; ez a rendelkezés a hatály, a kielégítés és - az új Ptk-hoz kapcsolódó csődtörvény- módosítást követően - a felszámolás területén nem jelent eltérést a hatályos óvadéki szabályozáshoz képest, de egyértelművé teszi az óvadék zálogjogi tartalmát.

• Az IRM tervezet - pótolva a hatályos Ptk. hiányosságait - részletesen szabályozza a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli, zálogjogosult általi értékesítésének és a zálogjogosult általi megszerzésének szabályait.

9) Haszonélvezet

A Ptk. alapján a haszonélvezeti jog korlátozott időre, legfeljebb a jogosult haláláig, jogutód nélküli megszűnéséig tart. A haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, de annak gyakorlását átengedheti. E szabályok alapján a haszonélvezeti jog átruházása helyett a gazdálkodó szervezetek a haszonélvezeti jog gyakorlását engedik át ellenérték fejében. A gyakorlati igényekre és tapasztalatokra figyelemmel változtatta meg a haszonélvezet szabályait a tervezet.

Módot adna a Javaslat arra, hogy a szerződésen alapuló haszonélvezeti jogot a haszonélvező a tulajdonos hozzájárulásával átruházhassa. Ellenérték fejében a haszonélvezeti jog gyakorlását akkor lehet átengedni, ha a tulajdonos azonos feltételek mellett arra nem tart igényt. Szerződésben a tulajdonos és a haszonélvező eltérhet attól a főszabálytól, hogy a haszonélvezeti jog korlátozott időre, legfeljebb a jogosult haláláig vagy jogutód nélküli megszűnéséig tarthat.

ÖTÖDIK KÖNYV: KÖTELMI JOG

1) A kötelmek közös szabályai

A tervezet a bírói gyakorlatra és tapasztalatra támaszkodva, a kötelmek közös szabályai között foglalja össze azokat a rendelkezéseket, amelyek nemcsak a szerződéses viszonyokra, hanem egyéb kötelem-keletkeztető tényállások (így mindenekelőtt a szerződésen kívüli jogellenes károkozó magatartások és a jogalap nélküli gazdagodás) következtében létrejövő kötelmekre is vonatkoznak. Ilyen közös szabályként fogalmazza meg a Javaslat a kötelem keletkezésére és megszűnésére, az elévülésre és a jogvesztő határidőre, a többalanyú kötelmekre, továbbá a kötelem teljesítésére vonatkozó rendelkezéseket. A Javaslat ezzel a szerkezeti változtatással több vonatkozásban a Ptk. bírói gyakorlatát kodifikálja, amely eddig is alkalmazott a szerződések szabályai között elhelyezett rendelkezéseket a kártérítési, alaptalan gazdagodási stb. kötelmekre.

2) Elévülés

A Javaslat az elévülés intézményét is a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között helyezi el, tekintettel arra, hogy az elévülés nem csak a szerződésből eredő követelések esetében merül fel. A tervezett szabályozás az általános elévülési időn nem változtat, vagyis - jogszabály, illetve a felek eltérő rendelkezése hiányában - a kötelmi jogi jellegű igények öt év alatt évülnek el.

A Javaslat törekszik az elévülési határidők egységesítésére és a méltánytalanul rövid elévülési határidők növelésére.

• A hatályos Ptk. alapján a jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített tartásdíj, életjáradék és baleseti járadék részleteket bírósági úton többé nem követelheti. A Javaslat megszünteti ezt az általános elévülési szabályoktól indokolatlanul eltérő rendelkezést.

• A Ptk. alapján a jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. A Javaslat főszabályként három éves elévülési határidőt biztosít a jogosult számára szavatossági igénye érvényesítésére. Ha jogszabály a dolog kötelező alkalmassági idejét meghatározza, és azt, illetve az abból hátralévő időt a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon közölték, a kötelező alkalmassági idő eltelte a kellékszavatossági igény tekintetében jogvesztéssel jár. Ha jogszabály a dolog kötelező alkalmassági idejét nem határozta meg, a kellékszavatossági igény érvényesítésének jogvesztő határideje a teljesítés időpontjától számított öt év.

• A Javaslat fenntartja a Ptk. szabályát, amely szerint, ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el.

• A megtámadási jog gyakorlásának határidejét a tervezet úgy állapítja meg, hogy a megtámadást két éven belül (a Ptk. egyéves határidőt tartalmaz) kell írásban közölni a másik féllel, majd haladéktalanul érvényesíteni a bíróság előtt.

• A környezeti károkért való felelősség a Javaslat alapján harmincéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető, figyelemmel a környezeti kár sajátosságaira.

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az időmúlásnak az igények érvényesíthetősége szempontjából kétféle anyagi jogi joghatása van: jogvesztés vagy elévülés. A Javaslat előírja, hogy jogszabálynak (a kötelmet létrehozó bírósági, hatósági határozatnak) kifejezetten ki kell mondania, ha a határidő eredménytelen eltelte az alanyi jog megszűnését eredményezi, azaz jogvesztéssel jár. Egyébként pedig a határidőt elévülési természetűnek kell tekinteni.

Az elévülés legfontosabb joghatása az, hogy az alanyi jog elveszíti igény-állapotát. Ebből következik, hogy az alanyi jogot bírósági úton nem lehet érvényesíteni. A hatályos joggal egyezően fenntartja a Javaslat az elévült követelés beszámításának lehetőségét is. Az elévült követelés érvényesítését azonban korlátozza azzal, hogy a körbetartozások ellen 2007-ben elfogadott szabályozással összhangban, a gazdasági forgalom egészséges működése érdekében rögzíti: a jogosult elévült követelését akkor számíthatja be, ha azt a kötelezett korábban elismerte.

3) Szerződési szabadság, fogyasztói szerződések, általános szerződési feltételek, versenyeztetés

3.1 A Javaslat a szerződési szabadság elvét - a piacgazdaság követelményeinek megfelelően - a szerződési jog alapelvei közül elsőként szabályozza. Abból indul ki, hogy a vagyoni forgalom résztvevői jellemzően képesek érdekeik érvényesítésére és védelmére, ezért a magánjognak a lehető legszűkebb körben kell beavatkoznia szerződéses kapcsolataikba. A kiinduló tétel következménye a magánautonómia széles körű elismerése és az állami beavatkozás lehetőségének visszaszorítása. Beavatkozásra kivételesen és csak olyan esetben van szükség és lehetőség, ahol a szerződő felek jogi egyenjogúsága és mellérendeltsége mögött - a szerződési feltételek meghatározására is nagymértékben kiható módon - gazdasági-szakismereti egyensúlytalanság állapítható meg. Az ún. "gyengébb fél" védelmének eseteit a Javaslat külön meghatározza. Ilyennek minősülnek elsősorban a fogyasztói jogviszonyok és az általános szerződési feltételekkel kötött ügyletek.

3.2 A fogyasztókra és a fogyasztói szerződésre vonatkozóan a Javaslat célja az, hogy a valóban kiszolgáltatott helyzetben lévő személyi körre vonatkozzon ezen rendelkezések személyi hatálya. Szükség van arra is, hogy egyes esetekben az általános, a piacgazdasági viszonyokhoz jól igazodó rendelkezések fenntartása mellett, a fogyasztókra további speciális előírás kerüljön kimondásra.

A hatályos Ptk. értelmében fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő természetes vagy jogi személy; fogyasztói szerződés az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti.

A Javaslat leszűkíti a fogyasztó fogalmát a természetes személyekre, tekintettel arra is, hogy ez megfelel az uniós minimumkövetelményeknek. A Javaslat szerint a fogyasztó az a természetes személy, aki önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül köt szerződést olyan személlyel, aki (amely) önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében jár el. Ugyanakkor indokolt a fogyasztói szerződésekre irányadó szabályok alkalmazását kiterjeszteni az egyesületekre, társasházakra és alapítványokra, valamint a külön törvényben meghatározott egyéni vállalkozóra és mikrovállalkozásokra akkor, ha a velük szerződő vállalkozás jellemzően - mind gazdasági súlyánál, piaci ismereténél fogva - kedvezőbb helyzetben van. Eltérően azonban a természetes személytől egy mikrovállalkozás pl. nem általános jelleggel számít fogyasztónak, hanem csak akkor, ha egy legalább középvállalkozásnak minősülő céggel kerül szerződéses jogviszonyba. Figyelembe veszi ily módon a tervezett szabályozás azt a tényt, hogy ezek a szervezetek és vállalkozások semmivel sem kevésbé kiszolgáltatottak a gazdasági forgalomban megjelenve, mint a természetes személyek. A Javaslat ezért más jogszabályi rendelkezés hiányában alkalmazni rendeli a fogyasztói szerződés szabályait arra a szerződésre is, amelyet alapítvány, egyesület, társasház, egyéni vállalkozó vagy legfeljebb mikrovállalkozás köt (gazdasági tevékenysége körében vagy azon kívül) legalább középvállalkozással.

A Javaslat előírja a kötelezett számára, hogy a jogszabályban előírt kérdésekről a fogyasztót az ott meghatározott módon tájékoztassa. A tájékoztatás megtörténtének bizonyítása a kötelezettet, vagyis a fogyasztóval szerződő felet terheli. Arra is utal a tervezet, hogy ha jogszabály feljogosítja a fogyasztót, hogy a szerződéstől meghatározott időn belül és indokolás nélkül elálljon, akkor az elállás jogkövetkezményeit is a külön jogszabály állapítja meg. Ilyen külön jogszabály rendelkezik például az utazási és utazást közvetítő, valamint az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére vonatkozó szerződésekről.

3.3 A gazdaságban létrejövő ügyletek sajátossága, hogy a szerződések megkötése a klasszikus kétoldalú "alkufolyamatot" gyakran nélkülözi, a szerződéskötések különös jogi formái alakulnak ki. Ilyen különös szerződéskötési mechanizmus az általános szerződési feltételek alkalmazása. Lényege, hogy az egyedi szerződéskötési alkut az előre elkészített, kidolgozott szerződési ajánlatok elterjedt alkalmazása váltotta fel; a szabványszerződések (blankettaszerződések, standardizált szerződési feltételek) érvényesülnek a fogyasztók és a vállalkozások szerződéses viszonyaiban, továbbá a vállalkozások egymás közötti tömeges méretű termékforgalmában is. A Javaslat újdonsága, hogy az általános szerződési feltétel alkalmazását akkor teszi lehetővé, ha azt a feltételt kialakító vállalkozás a honlapján közzétette. (Az általános szerződési feltétel megismerhetőségét annak teljes alkalmazási ideje alatt biztosítania kell honlapján, és nem "rejtheti el": a kezdőlapon önálló menüpont alatt, jól felismerhetően kell szerepeltetni.) Emellett a tervezet megköveteli, hogy az általános szerződési feltétel alkalmazója a vele szerződő fél számára papíralapon is lehetővé tegye a feltételek megismerését, pl. a feltételek kifüggesztésével. A fogyasztói szerződésekre vonatkozó speciális, kiegészítő rendelkezés, hogy a feltétel alkalmazóját terheli annak bizonyítása, hogy egyedileg megtárgyalták az általa egyoldalúan meghatározott szerződési feltételt. Az általános szerződési feltételek csak akkor válnak a felek közötti konkrét szerződés részévé, ha két konjunktív feltétel teljesül: az alkalmazójuk lehetővé tette, hogy azok tartalmát a másik fél legkésőbb a szerződéskötéskor megismerje, és a másik fél azokat kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A feltételek kidolgozóját ezen is túlmenő fokozott tájékoztatási, figyelem felhívási kötelezettség terheli az olyan szerződési feltételekről, amelyek a szokásos szerződési gyakorlattól, illetve a felek közötti korábbi kikötésektől eltérnek. Az ilyen kikötések csak akkor válnak a szerződés részévé, ha a kifejezett, külön tájékoztatás után a másik fél ezeket külön és kifejezetten elfogadta.

3.4 A Javaslat a szerződéskötés különös esetei körében tartalmazza azokat a polgári jogi szabályokat, amelyek a versenyeztetési eljárás keretében létrehozott szerződések megkötését érintik. (A Ptk. ilyen rendelkezéseket nem tartalmaz.) A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) kógens (eltérést nem engedő) szabályokkal megállapítja a hatálya alá tartozó beszerzések szabályait. Azonban a Kbt., illetve a versenyeztetést kötelezően előíró más jogszabályok hatálya alá nem tartozó személyeknek is módjuk van arra, hogy beszerzéseik során versenyeztetéssel válasszák ki szerződő partnerüket. Ilyen esetekben a kiíró szabadon határozhatja meg a "verseny" szabályait. A Javaslat eltérést megengedő (diszpozitív) rendelkezéseket tartalmaz az ajánlattételi felhívásra, az ajánlati kötöttségre, a szerződéskötés elmaradásának jogkövetkezményeire, valamint az árverésre vonatkozóan annak érdekében, hogy támpontot, mintát adjon az érdekelteknek a magánjogi versenyeztetéshez. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy e rendelkezések akkor alkalmazhatók, ha külön törvény (pl. Kbt., koncessziós törvény, államháztartási törvény) az adott versenyeztetési eljárásra kötelezően alkalmazandó szabályokat nem ír elő.

4) Érvénytelenség

A Javaslat (a Ptk-val egyezően) fenntartja a semmis és a megtámadható szerződések közötti megkülönböztetést. Az érvénytelenség két fajtája közötti lényegi eltérés abban áll, hogy a semmisségi ok miatt a szerződés a törvény erejénél fogva (ipso iure) érvénytelen, a megtámadhatóság esetén viszont a szerződés érvényes, érvénytelenné csak akkor válik, ha az arra jogosult az előírt határidőn belül eredményesen megtámadja. A semmisség esetén az érvénytelenség a törvény erejénél fogva áll be, ezért arra főszabályként bárki és határidő nélkül hivatkozhat. Mindez természetesen nem zárja el azt, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre jogszabály feljogosít attól, hogy a semmisség megállapítását peres eljárásban kérje.

A Javaslat kiegészíti a Ptk. szabályait annak kimondásával, hogy a szerződés semmisségét a bíróságnak - mivel megállapításához külön eljárásra nincs szükség -bármilyen eljárásban hivatalból észlelnie kell. Ha azonban bármelyik fél a semmisnek minősített szerződés alapján történt vagyonmozgás rendezését kívánja, úgy ehhez külön kereseti, illetve viszontkereseti kérelmet kell előterjesztenie.

A Javaslatban a Ptk-tól eltérően egy évről két éve növelt megtámadási határidő elévülési természetű, vonatkozik tehát rá az elévülés nyugvásának szabálya. A megtámadásra jogosult a megtámadási határidő eltelte után is érvényesítheti kifogásként a szerződéssel szembeni megtámadási igényét. A Javaslat alapján (a Ptk-val egyezően) a megtámadási határidő kezdete a megtámadási okhoz igazodik (pl. a tévedés felismerése, a kényszerhelyzet megszűnése). Abban is visszatér a Javaslat a hatályos szabályozáshoz, hogy a megtámadás közlésénél és a megtámadás jogról lemondásnál írásos alakot követel meg.

A Javaslat újdonsága annak rögzítése, hogy a fél akkor sem támadhatja meg a szerződést, ha a tévedés, vagy a feltűnő aránytalanság kockázatát vállalta.

Szintén előzmények nélküli új rendelkezésként mondja ki a Javaslat a többi piaci szereplő védelme érdekében, hogy ha a vállalkozás tagjai illetve részvényesei a gazdasági forgalom többi szereplője számára is megismerhető, nyilvános létesítő okiratban szabályozott kérdésről nem nyilvános, külön szerződésükben eltérő tartalommal rendelkeznek, a külön megállapodás ezen rendelkezése semmis.

A bírói gyakorlatot vette át a Javaslat, amikor egyértelművé teszi, hogy nem semmis a szerződés amiatt, hogy a fél a szerződés megkötésének időpontjában nem jogosult azzal a dologgal, joggal vagy követeléssel rendelkezni, amelyre nézve a szerződést megkötötték, ha annak megszerzését jogszabály vagy egyéb ok nem zárja ki.

A tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránti közérdekű kereset indításának és az érvénytelenségről közlemény kiadásának lehetőségét a hatályos szabályozással egyezően biztosítaná a Javaslat is. A gyakorlati tapasztalatokra és igényekre figyelemmel új rendelkezés annak kimondása, hogy a közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt.

A megtámadás lehetőségét szűkítette volna a hatályos joghoz képest a tervezet amikor azt csak a fogyasztó szerződések esetében és a köztulajdonnal gazdálkodó fél részvételével kötött szerződésnél tette volna lehetővé a jó erkölcsbe ütközés vagy a feltűnő értékaránytalanság miatt. A szakmai viták során elhangzottakra figyelemmel a Javaslat visszatér a hatályos Ptk. szabályozásához, az ilyen szerződések általános érvénytelenségéhez.

5) Bírósági úton nem érvényesíthető követelések

Inkább elvi, mint gyakorlati jelentősége van annak a változásnak, hogy a Javaslatból elmaradt annak kimondása, hogy bírósági úton nem lehet érvényesíteni a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket kivéve, ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le, illetve a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket. (Változatlanul nem érvényesíthető bírósági úton az a követelés, amelynek bírósági úton való érvényesítését törvény kizárja.) A Javaslat előkészítői szerint meghaladott ma már a hatályos Ptk. indokolásának érvelése, amely szerint "a megengedett játéknak vagy fogadásnak nincs olyan gazdasági vagy erkölcsi célja, amely indokolttá tenné teljes jogi védelemben való részesítését". Ha ugyanis az adott játékot, fogadást jogszabály tiltja, akkor a szerződés semmis. Ilyen tilalom hiányában viszont indokolt a teljes védelem biztosítása.

6) Pénztartozás teljesítési idő előtti teljesítése

A Ptk. 292. § (2) bekezdésében foglalt szabály értelmében a jogosult a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni; ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy kártalanítás nem jár, a feleknek az ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása jogszabály engedélye hiányában semmis. A Javaslat kiegyensúlyozottabb szabályozásra törekszik, amely egyrészt védi a fogyasztót, másrészt pedig gondoskodik arról, hogy a hitelt nyújtó költségei megtérülhessenek anélkül, hogy új, "kreatív" megoldásokkal kelljen helyettesítenie a kamatot.

A Javaslat által alkalmazott szabályozási megoldás figyelemmel van a fogyasztási kölcsönre vonatkozó, a közelmúltban elfogadott irányelvre is. Csak fogyasztói szerződésben nyilvánítja semmisnek az előtörlesztést tiltó szerződéses rendelkezést. Nem fogyasztói szerződésben ugyanis - kínálati piac feltételei között - az adós ilyen tilalom hiányában is képes kell, hogy legyen érdekeinek megvédésére. A Javaslat fogyasztói szerződésben semmisnek nyilvánítja az olyan kikötést is, amely a fogyasztóra további kötelezettséget ró az idő előtti teljesítés miatt (pl. kamat, díj, kártalanítás fizetését írja elő). E rendelkezés alól a Javaslat más törvény számára annyiban eltérést enged, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a jogosult az idő előtti teljesítéshez kapcsolódó költségei megtérítését követelheti.

7) Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért

7.1 A Javaslat a szerződésszegés általános szabályai között - a Ptk. utaló normája (318. §) helyett - önálló kártérítési alakzatként szabályozza a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget. Ennek az a magyarázata, hogy a kontraktuális (szerződésszegéssel okozott kárért való) kártérítési felelősség koncepcionális változáson megy át, kifejezésre juttatva, hogy a szerződésszegésért való felelősség a kártérítési felelősség olyan különálló alakzata, amelynek jellegzetes vonásai indokolják az önálló szabályozást, és ezzel összefüggésben az utaló norma átalakítását.

A Javaslat 5:117. §-a értelmében: "Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést általa nem befolyásolható (ellenőrzési körén kívül eső), a szerződéskötéskor ésszerűen el nem hárítható olyan körülmény okozta, amelyet a szerződéskötés idején nem látott és ésszerű elvárhatóság mellett nem is láthatott előre."

7.2 Deliktuális (szerződésen kívüli) felelősség esetén a károkozó és a károsult között a károkozó magatartást megelőzően egy abszolút szerkezetű jogviszony létezik, és egy tartózkodásra kötelező tiltó norma megsértése hozza létre a relatív szerkezetű, szerződésen kívüli kárkötelmet. Kontraktuális felelősség esetén viszont a károkozást megelőzően is fennáll egy relatív szerkezetű (szerződéses) jogviszony a felek között, amely meghatározza a feleknek egymással szembeni jogait és kötelezettségeit. Itt a károkozó magatartás nem más, mint a szerződés megszegése. Az eltérő kiinduló helyzetből adódik, hogy a károkozó magatartás más természetű a két területen. A szerződésszegésért való kártérítési felelősség azonban mindenképp szerződést, másik szerződő felet, a szerződés megszegését és azzal okozati összefüggésben keletkezett kárt feltételez. A jogellenesség a kontraktuális felelősségnek is nélkülözhetetlen eleme. E vonatkozásban bármely magatartás jogellenes, amely nem szerződésszerű, vagyis bármely magatartás, amely szerződésszegést valósít meg. A kártérítési felelősség szempontjából nélkülözhetetlen elem, hogy a szerződésszegéshez azzal okozati összefüggésben káreredmény kapcsolódjon. Az okozatosságnak kettős relevanciája van: a szerződésszegő magatartás és a kár közötti okozati összefüggés hiányában nem áll be a kártérítési felelősség, az oksági kapcsolat ugyanakkor a kártérítés mértékének is meghatározó szempontja. Mivel a kárkövetkezmények láncolata elvileg végtelen, a bírói gyakorlatban - a teljes kártérítés elvének fenntartása mellett, mégis a kártérítés összegének meghatározott keretek közé szorítása érdekében - megfigyelhető volt olyan törekvés, amely az okozatosság folyamatának valamilyen lezárására irányult. A Javaslat a kár mértékét érintő, az elméletben és a gyakorlatban is támogatott törekvéseket az "előrelátható kár" fogalmának bevezetésével kívánja törvényi szintre emelni.

7.3 A Javaslat a szerződésszegésekhez kapcsolódó kártérítési szankciót nem a szerződésszegő fél felróhatóságához köti, azaz a szerződésszegő fél nem mentheti ki magát azzal, hogy a szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Kimentésre csak az ad lehetőséget, ha a szerződésszegő fél bizonyítja, hogy a kár olyan, ellenőrzési körén kívüli okra vezethető vissza, amely nem volt elhárítható, és a szerződéskötés időpontjában nem kellett az akadállyal számolnia. A tervezett szabályozás - a hatályos Ptk.-tól eltérően -ezáltal a szerződésszegésért való kárfelelősséget szigorúbb alapra helyezi. A szerződésszegés felróhatósága alóli kimentés bírói gyakorlatában megfigyelhető, hogy az elvben szubjektív kártérítés alól ténylegesen csak a külső elháríthatatlan ok bizonyítása esetén lehet mentesülni. A Javaslat tehát nem módosítja alapvetően az élő jogot, hanem a gazdálkodó szervezetek szerződési körében kialakult bírói gyakorlatot emeli a törvény rangjára, a Bécsi Vételi Egyezmény 79. Cikkében foglalt normát tekintve mintának a szerződésszegésért megállapított kártérítési felelősség alóli kimentés szabályozásánál.

7.4 A Javaslat a kártérítés mértéke meghatározásánál főszabályként a szerződésszegési kártérítés körében is a teljes kártérítés elvéből indul ki, és ezt a kiinduló elvet korrigálja az előreláthatósági klauzula. A nemzetközi kereskedelmi jogban kialakult és elfogadott elvek szerint a szerződésszegő fél vétkességétől elszakított kártérítési felelősség a szerződésszegőre telepíti a szerződésszegés kárkövetkezményeinek teljes kockázatát, de csak az általa a szerződéskötéskor belátható mértékig. A két elv - a vétkességtől független helytállás és az előre látható mértékre korlátozott felelősség -képezi a kárfelelősségi rendszer alapvető pilléreit. Így kártérítésként meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárt. A következménykárokat és az elmaradt vagyoni előnyt viszont csak olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy a szerződéskötés időpontjában előre látható volt a szerződésszegés lehetséges következménye.

8) Szavatosság, termékszavatosság, jótállás, kötelező jótállás

8.1 A kötelezett a hibás teljesítésért - függetlenül attól, hogy azt kimentette-e -kellékszavatossági kötelezettséggel tartozik. A Javaslat fenntartja a Ptk.-ba a 2002. évi XXXVI. törvénnyel beiktatott szabályokat, amelyek a fogyasztói adásvételről szóló 1999/44/EK irányelv rendszerét tükrözik. Az irányelv, és ennélfogva a Ptk. kétlépcsős rendszere egyértelmű prioritást ad a természetbeni teljesítést biztosító szavatossági jogoknak: a kijavításnak és a kicserélésnek. Új eleme a Javaslatnak a Ptk.-hoz képest, hogy a jogosult a kijavításhoz, illetve kicseréléshez (természetbeni teljesítéshez) fűződő érdekmúlását bizonyíthatja, s ebben az esetben árleszállítást követelhet vagy elállhat a szerződéstől, illetve felmondhatja azt. A tervezett szabályozás eltér a Ptk.-tól a tekintetben, hogy a kifogás közlésének a hiba megjelölésén túl a szavatossági igény megjelölésére is ki kell terjednie. Fogyasztói szerződés esetében a két hónapon belül közölt kifogás a Ptk.-val egyezően mindenképpen megfelelő időben közöltnek tekintendő, azonban az adott eset körülményeinek függvényében ennél hosszabb idő elteltével közölt kifogás is "a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül közöltnek" minősülhet.

A hibás teljesítés hatályos szabályait illetően a legtöbb kritika a szavatosság határidőrendszerét érinti, és ezen a Ptk. 2002. évi XXXVI. törvénnyel történt módosítása sem változtatott lényegesen. A szolgáltatásokkal szembeni minőségi követelmények része a tartósság is, a szolgáltatásnak a rendeltetése szerinti tartós használatra kell alkalmasnak lennie. A tartósság követelményét nem a minőségre vonatkozó törvényi körülírásoknak, hanem a szavatossági határidőknek kell kifejezésre juttatniuk. A Javaslat ezért az eddigi hat hónapos (fogyasztói szerződésnél két éves) elévülési határidőnél hosszabb, általános három éves (ingatlan esetében ötéves) elévülési szavatossági határidőt ír elő. Használt dolgok esetén rövidebb elévülési határidő köthető ki, de egy évnél rövidebb határidőben nem állapodhatnak meg a felek (e hatályos szabályt átvette mindkét javaslat). Azokban az esetekben, amikor jogszabály kötelező alkalmassági időt határoz meg, ennek a határidőnek az elteltéhez fűzi a jogvesztés következményét a Ptk. A Javaslat ezt kiegészíti azzal, hogy ha a kötelező alkalmassági idő két évnél rövidebb, fogyasztási szerződés esetén a jogvesztés a teljesítést követő két év után következik be.

8.2 A Javaslat beépíti az új Ptk-ba a termékszavatosság jogintézményét. Ennek alapján az üzletszerűen forgalomba hozott ingó dolog (termék) hibája esetén a termék mindenkori fogyasztó tulajdonosa követelheti, hogy a gyártó a termék hibáját javítsa ki, vagy - ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges - a terméket cserélje ki. A gyártó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a terméket nem hozta forgalomba, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta, vagy a termék hibájának oka az általa történt forgalomba hozatal időpontja után keletkezett, vagy a termék forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. E rendelkezések alkalmazása során gyártónak minősül a termék előállítója, valamint az a személy is, aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát gyártóként tünteti fel. Import termék esetén a gyártóra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az importálóra. A termékszavatossági idő három éves elévülési idő alatt érvényesíthető, az igényérvényesítés jogvesztő határideje öt év. Külön törvény rendelkezései szerint lehetőség lesz a csoportos perlésre (class action) is. Az osztálykereset eljárási szabályai módot adnak majd arra, hogy a termékhibával kapcsolatos tömegperek valamennyi érintett aktív perben állása nélkül is elbírálhatók legyenek.

8.3 A Javaslat a jótállás szabályait a hibás teljesítés jogkövetkezményei között tartalmazza. A gyakorlatban ugyanis a jótállás szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslásának egyik eszközévé vált, a szolgáltatás minőségén kívül más tartalmi elem megerősítésére a szerződés más biztosítékai alkalmasabbak. A jótállás hagyományosan azért szigorúbb helytállás, mint a szavatosság, mert a szavatosságnál a vélelem a hibátlan teljesítés mellett szól - a jogosultnak kell bebizonyítania, hogy a szolgáltatás a teljesítéskor hibás volt -, a jótállásnál viszont a vélelem a teljesítés hibája mellett szól, ezért a kötelezettnek kell bebizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A Javaslat - a közigazgatási egyeztetésben tett észrevételek hatására -fenntartja azt a rendelkezést, amely szerint jogszabály a jótállás vállalását kötelezővé teheti. A jótállás végső soron valamely szerződés megszegéséhez kapcsolódik, a jellegéből adódik azonban, hogy meghatározóan a forgalmazott termékhez, és csak másodlagosan a szerződéses kötelezettséghez kötődik. A bírói gyakorlat szerint a jótállás a szerződéstől független, ún. jótállási jogviszonyt hoz létre a hibás termék mindenkori tulajdonosa és a jótállás kötelezettje között. A tervezet a jótállás szabályozása során a szerződés relatív szerkezetétől való eltávolodást teljessé teszi. A jótállás nem valamely szerződés kötelezettjéhez vagy jogosultjához, hanem meghatározott termékhez kapcsolódik, a jótállási jogokat ezért a termék mindenkori tulajdonosa gyakorolhatja a jótállást felvállaló kötelezettel szemben. A tervezet - a kellékszavatossági jogok gyakorlásához hasonlóan - a jótállási jogok gyakorlásával kapcsolatban is arra kötelezi a jogosultat, hogy ne késlekedjék igényének a kötelezettel történő közlésével. A késedelmes közlést kártérítés szankcionálja. A jótállási igény késedelmes érvényesítése természetesen nem jár az igény elenyészésével. A jótállási igény a jótállási idő egész tartama alatt fennáll, annak elteltével viszont - a jótállási idő jogvesztő jellege folytán - elenyészik. A jótállási időn belül kifogásolt hiba miatti és a kifogásban megjelölt igény bíróság előtti érvényesítésére viszont az általános elévülési időn belül és az elévülés szabályai szerint van lehetőség. A jótállás alapján érvényesíthető igények sorrendjére, az áttérési jogra, a jótállási jogoknak a jótállási határidő eltelte után kifogás formájában történő érvényesíthetőségére, az igényérvényesítés terjedelmére, a kijavítás és a kicserélés joghatására stb. a kellékszavatossági jog szabályai nyújtanak megfelelő eligazítást.

A jótállás önként vállalt többletkötelezettséget jelent, vagyis a jótállás tartalmát elsősorban az azt megalapozó szerződés határozza meg. A jótállást keletkeztető jognyilatkozatban foglalt jótállási feltételekkel azonos jogi hatása van a szolgáltatásra vonatkozó reklámnak (kereskedelmi kommunikációnak) is. Fogyasztói szerződés esetén a jótállási nyilatkozatnak a fogyasztók számára korrekt tájékoztatást kell tartalmaznia, az 1999/44/EK irányelv erre vonatkozó rendelkezéseit a 2002. évi XXXVI. törvény már beépítette a törvénykönyvbe.

9) Engedményezés és tartozásátvállalás

9.1 A Javaslat a hatályos szabályozást kiegészítve szabályozza az engedményezést, újraszabályozza a tartozásátvállalást és új jogintézményként bevezeti a szerződésátruházást. A jogirodalom és a bírói gyakorlat bizonytalansága miatt határozottan állást foglal a jövőbeli követelések és a követelések tömeges engedményezése érvényességének kérdésében. Arra a következtetésre jutottak az előterjesztők, hogy mivel a követelések tömeges engedményezését semmilyen szabály sem tiltja, ezért annak a tervezetben való megfogalmazása felesleges. A Ptk. nem tartalmaz rendelkezést az adós és az engedményező szerződéséből eredő követeléseket kizáró kikötések érvényességére és hatályosságára. A Javaslat erről úgy rendelkezik, hogy semmis a követelés engedményezésének szerződésben történő kizárása vagy korlátozása, ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik.

9.2 Az engedményezési szerződés a megkötésének időpontjában hatályossá válik, az adóssal szembeni hatások kiváltásához azonban még egy aktusra szükség van: ez az engedményezésről szóló értesítés megküldése. A jogirodalom és a bírói gyakorlat nem tekintette az engedményezés érvényességi feltételének az értesítést. A hatályos szabályokkal megegyezően, az értesítés adósvédelmi szerepet tölt be. A Javaslat új szabályt vezet be, amikor kimondja, hogy az adós értesítése után az adós és az engedményező szerződésének módosítása nem érinti az engedményesnek az adóssal szemben fennálló jogait. A Javaslatban az engedményezés joghatásai lényegében azonosak a Ptk-beli szabályozással. A korábbi szabályok nem rendezték a teljesítés során felmerülő kérdéseket. Bár ezek a szabályok a szerződési jog általános szabályaiból levezethetőek, szükséges a többszöri engedményezésnek, az utólagos engedményezésnek és a követelések részletei engedményezésének normatív szabályozása, mivel az engedményezésről való értesítés lényeges funkciója az adós védelme: a szabályokból az adós számára világosan ki kell derülnie, hogy milyen esetekben kinek köteles és jogosult teljesíteni.

A hatályos szabályok nem rendezik egyértelműen az engedményező felelősségének kérdését. A Javaslat értelmében visszterhes engedményezés esetén az engedményező az engedményessel szemben készfizető kezesként felel a kötelezett szolgáltatásáért kivéve, ha a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át.

A Ptk. nem rendezi a jogok átruházásának kérdését, kizárólag a tulajdonjog és a követelések átruházását szabályozza. A jogirodalom ebből arra a következtetésre jutott, hogy jogrendszerünk nem ismeri a jogátruházás intézményét. Jogok átruházására csak abban a körben van lehetőség, ahol ezt törvény külön kimondja. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy az engedményezésre vonatkozó szabályok - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - megfelelően alkalmazandóak az olyan jogok átruházására is, amelyek a jogosultat egy jogváltozás egyoldalú létrehozására hatalmazzák fel.

9.3 A Javaslat értelmében, ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (átvállaló) abban, hogy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. Ez változtatás a hatályos jog szabályához képest, amely a tartozásátvállalást a régi és az új jogosult kétoldalú megállapodásának tekinti. A tartozásátvállalás létrejöttének dogmatikai korrekciója nem érinti a tartozásátvállalás gyakorlatát, mivel a jogviszonyban a gazdasági racionalitás alapján mindhárom fél közreműködése szükséges volt eddig is. A Javaslat - összhangban az Európai Alapelvek 12:101. cikkely (2) bekezdésével és az UNIDROIT Alapelvek 9.2.4. cikkely (2) bekezdésével - lehetővé teszi, hogy a hitelező előzetes jognyilatkozatával lehetővé tegye a tartozásátvállalás létrejöttét. A hitelező előzetes jognyilatkozata jelentősen meggyorsítja, és ezáltal olcsóbbá teszi a tartozások átvállalását azáltal, hogy a jogosulttal szembeni mozzanat elmaradhat. Ilyen esetekben ugyanis a tartozásátvállalás létrejön a régi és az új kötelezett megállapodásával.

9.4 A Javaslat újra szabályoz két, a régi magánjogunkban ismert jogintézményt: a teljesítésátvállalást és a tartozáselvállalást. A teljesítésátvállalás nem valódi tartozásátvállalás, hanem a régi kötelezett és az átvállaló szerződése, amelyben az átvállaló arra vállal kötelezettséget, hogy esedékességkor a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását az átvállaló fogja teljesíteni. A megállapodás kizárólag a felek között hatályos, a jogosult és az átvállaló között nem hoz létre jogviszonyt, így a jogosult nem követelheti a tartozás teljesítését az átvállalótól. Az átvállaló nemteljesítése esetén az eredeti kötelezett szerződésszegés címén fordulhat szembe az átvállalóval. A felek célja lehet magának a teljesítésátvállalásnak a létrehozása, de a teljesítésátvállalás jelenthet egy közbenső lépést a tartozáselvállalás vagy akár a tartozásátvállalás felé is. Tartozáselvállalás esetén új adós jelenik meg a kötelemben. A tartozáselvállalás rokon a teljesítésátvállalással abban a tekintetben, hogy nem következik be alanycsere a kötelemben: a régi adós nem szabadul a kötelezettsége alól. A két intézmény között a legfőbb különbség az, hogy tartozáselvállalás esetén az átvállaló és a hitelező közvetlen jogviszonyba kerülnek egymással, a hitelező az átvállalótól jogosult követelni a tartozás teljesítését.

9.5 A Javaslat külön szabályt alkot a szerződésátruházásra (azaz a felet megillető jogok és a felet terhelő kötelezettségek összessége átruházására), amelynek szabályait az engedményezés, illetve a tartozásátvállalást követően helyezi el. A szerződésátruházás során a szerződéses jogviszonyból kilépő, a jogviszonyban bent maradó és az abba belépő fél megállapodhatnak a kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződéses jogviszonyba belépő félre történő átruházásáról. A szerződésátruházás eredményeként a jogviszonyból kilépő fél és az abban bent maradó fél közötti szerződés megszűnik. Az új szerződés a régi szerződéssel azonos tartalommal, annak megszűnésének időpontjában a jogviszonyba belépő fél és a jogviszonyban bent maradó fél között jön létre. Így a szerződéses jogviszonyba belépő felet megilletik mindazon jogok és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a jogviszonyból kilépő felet a bent maradó féllel szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A jogviszonyba belépő fél nem jogosult beszámítani a jogviszonyból kilépő félnek a bent maradó féllel szemben fennálló egyéb követelését. A szerződéses jogviszonyban bent maradó fél sem jogosult beszámítani a kilépő féllel szemben fennálló egyéb követelését.

A szerződésátruházás az elévülést megszakítja. A szerződéses jogviszonyban bent maradó fél a szerződésátruházáshoz a hozzájárulását előzetesen is megadhatja. Ebben az esetben a szerződésátruházás a jogviszonyban bent maradó fél értesítésével válik hatályossá. Az előzetes hozzájáruló nyilatkozat megtételekor a fél fenntarthatja a jogot a hozzájárulás értesítést megelőző visszavonására; ellenkező esetben a hozzájárulás nem vonható vissza. A szerződésátruházásra egyebekben a követelések tekintetében az engedményezés, a tartozások tekintetében pedig a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni. Eltérő rendelkezés hiányában a szerződésátruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor, ha valakinek szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra.

10) Az adásvételi szerződés szabályozása

10.1 A Javaslat - a közigazgatási egyeztetésen tett észrevételekre is figyelemmel -teljes összhangot kíván teremteni a Ptk. szabályai és az ingatlan-nyilvántartási szabályoknak a bejegyzésre alkalmas okirat alakiságaira vonatkozó előírásai között. A hatályos Ptk. egyszerű írásba foglalást ír elő (így érvényes, de ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre nem alkalmas szerződés jön létre), ezzel szemben az ingatlannyilvántartásról szóló törvény kimondja, hogy tulajdonjog bejegyzésére csak közokirat vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokirat alapján kerülhet sor. A Javaslat ez utóbbi feltételeket az ingatlan adásvétel érvényességi követelményeként írja elő.

10.2 A Javaslat több ponton változtat az adásvétel különös nemei szabályozásán. Az elővásárlási jog szabályozása lehetővé teszi, hogy élők közötti ügylettel át lehessen azt ruházni. Ez annyit jelent, hogy a tulajdonos hozzájárulásával az eredeti szerződő féltől eltérő más személy válhat az elővásárlási jog jogosultjává. Más a helyzet az elővásárlási jog öröklésével. Az ipso iure öröklési rendnek megfelelően az örökhagyó hagyatéka a halál pillanatában minden külön jogcselekmény nélkül száll át az örökösre. Ezt az automatizmust az elővásárlási joggal kapcsolatban nem kívánja a tervezet elismerni: főszabályként kizárja tehát az elővásárlási jog örökölhetőségét, s ezzel az elővásárlási jogot kiveszi a hagyaték köréből. Így megakadályozható az, hogy a tulajdonos hozzájárulása nélkül, rajta kívülálló és általa nem befolyásolható körülmények következtében változzon meg az elővásárlási jog jogosultjának személye. (Az elővásárlási jog szabályainak változása azért is nagy jelentőségű, mert az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni az első ajánlat joga, a visszavásárlási jog, illetve a vételi és eladási jog esetében is az azokra vonatkozó külön rendelkezések mellett.)

10.3 A szerződési szabadság biztosítása érdekében a Javaslat főszabályként megszünteti a vételi és eladási jog, valamint visszavásárlási jog törvényben maximált időhöz kötöttségét, de e jogok csak - a felek által megszabott - határozott időre biztosíthatóak. Fogyasztói szerződés esetében viszont a fogyasztóval szemben gyakorolható vételi és eladási jogot, valamint visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

10.4 Új jogintézményként került a Javaslatba az első ajánlat joga, amelynek lényege, hogy a tulajdonos kötelezettséget vállal arra, hogy ha a tulajdonát a jövőben el kívánja adni, akkor először a jogosult számára tesz, vagy tőle kér ajánlatot. A jogosult a törvény által megszabott határidőben nyilatkozhat, ezt követően a tulajdonos szabadul a kötöttségtől. Egyebekben az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni.

11) A vállalkozási szerződés szabályozása

11.1 A bírói gyakorlat, a vállalkozási, kivitelezési szerződések működésének tapasztalatai nyomán több ponton kiegészült a hatályos szabályozás. A vállalkozó helyzetének javítása érdekében módosulnak a vállalkozástól való megrendelői elállás, felmondás szabályai. A hatályos Ptk. szerint a megrendelő a szerződéstől "bármikor" elállhat. A bírói gyakorlat szerint azonban ennek időbeli korlátja van. A Javaslat erre is figyelemmel úgy fogalmaz, hogy a megrendelő a szerződést egyoldalú nyilatkozatával csak a teljesítésig szüntetheti meg, a teljesítés folytán megszűnt szerződéstől elállni vagy azt felmondani már nem lehet. A Javaslat differenciál aszerint is, hogy a megrendelő jognyilatkozata megtételekor a vállalkozó a munkát megkezdte vagy sem. Az elállás ugyanis a szerződést a megkötésének időpontjára visszaható hatállyal bontja fel és ezért az eredeti állapotot kell helyreállítani. Ha azonban a vállalkozó a munkát már megkezdte, a szolgáltatása rendszerint irreverzibilis, az eredeti állapot nem állítható helyre. Ezért a szerződés megszüntetésére vonatkozó általános szabályokkal összhangban a Javaslat azt tartalmazza, hogy a munkák megkezdése előtt - amikor még az eredeti állapot helyreállítható - a megrendelő a szerződéstől elállhat, azt követően pedig - amikor a vállalkozó irreverzibilis szolgáltatása miatt eredeti állapot helyreállítására nem kerülhet sor - azt azonnali hatállyal a jövőre szólóan mondhatja fel. Kivételt képez az az eset, amikor a felek közötti szerződés - a vállalkozó érdekében - ad a szerződéstől való elállásra lehetőséget a megrendelő részére. A megrendelő elállása, illetve felmondása esetén a vállalkozót kártalanítani köteles és ettől a rendelkezéstől a felek megállapodása sem térhet el.

11.2 A vállalkozói díj esedékességéről a Javaslat a hatályos Ptk-val egyezően úgy rendelkezik, hogy a vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes. Új rendelkezés a Javaslatban, hogy ha a vállalkozó és a megrendelő a szerződésben a műszakilag körülhatárolt munkarészeknek (részteljesítéseknek) a szerződés teljesítése előtti átadás-átvételében (részelszámolásában) és annak díjában külön megállapodtak, akkor a részteljesítések szerződésben rögzített módon és feltételekkel meghatározott díja az egyes, műszakilag körülhatárolt munkarészek átadás-átvételekor esedékes.

11.3 A kivitelezési szerződéseknél a Javaslat alapján (a Ptk. 2007. évi módosításával egyezően) a vállalkozót a teljesítése időpontjától a megrendelő tulajdonát képező, a szerződés szerinti munkák elvégzésére szolgáló ingatlanon a díjkövetelése erejéig jelzálogjog illeti meg. A megrendelőt pedig az általa fizetett részteljesítés esetén annak időpontjától vagy a vállalkozó késedelme esetén a késedelem kezdőnapjától, a vállalkozó ingatlanán illeti meg követelése erejéig jelzálogjog.

A Javaslat a kivitelezési szerződés szabályai között a többletmunka és a pótmunka bírói gyakorlatban kialakult fogalmát rögzíti, és úgy rendelkezik, hogy ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, azon felül a pótmunkák ellenértéke számolható csak el.

A kivitelezési szerződés szabályozása során a Javaslat figyelembe vette az építőipari kivitelezési tevékenységről, az építési naplóról és a kivitelezési dokumentáció tartalmáról szóló 290/2007. (X. 31.) Korm. rendelet rendelkezéseit.

12) Vételi jog biztosítéki célú kikötése

A gyakorlatban a vételi jogot a zálogjoghoz hasonlóan biztosítékként használják, de a hatályos szabályozás nem tartalmaz a vételi jog ilyen alkalmazására rendelkezéseket. A szabályozás ilyen esetben három megoldásból választhat: nem szól róla (nem avatkozik be a jogfejlődésbe, de nem ad biztosítékokat sem), megtiltja (nem hatékony megoldás, megkerüli, kijátssza a gyakorlat) vagy szabályozza (ezzel rögzíti a kialakult gyakorlatot és garanciákat is ad). A Javaslat - hasznosítva a bírói gyakorlat eredményeit - új jogintézményként az egyes szerződések szabályai között rögzíti a vételi jog biztosítékként való kikötésének feltételeit és ezzel (a bírósági esetjoghoz képest) növeli a jogbiztonságot.

A vételi jog biztosítéki célú, de visszaélésszerű kikötésének megakadályozása érdekében a Javaslat úgy szabályozza ezt a gyakorlat által kialakított jogintézményt, hogy kellő garanciákat épít be a kiszolgáltatott helyzetben levő adós érdekeinek védelmére. Így a tulajdonos a pénzfizetésre vonatkozó kötelezettségvállalása biztosítékaként vételi jogot engedhet a dolgon a jogosult számára arra az esetre, ha nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít, de ennek feltétele, hogy a megállapodást közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalják és ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba, ingó dolog, jog és követelés esetén a zálogjogi nyilvántartásba bejegyezzék. További érvényességi feltétel, hogy a megállapodás tartalmazza a dolognak - a hat hónapnál nem régebben készült -szakértői vélemény alapján meghatározott értékét, vagy az érték meghatározásának módját. Az ilyen vételi jog érvényesítéséhez a dolog (jog, követelés), valamint a vételi joggal biztosított követelés szakértői véleményben meghatározott érvényesítéskori értékének egybevetésén alapuló elszámolást kell készíteni. Semmis az a megállapodás, amely az elszámolás alóli mentesítést tartalmaz.

13) A tartási és életjáradéki szerződések szabályai

A Javaslat alapján a tartási és életjáradéki szerződéseknél, ha a kötelezettre átruházták az ingatlan tulajdonjogát, a vállalt kötelezettség teljesítését biztosító jogot a tartásra jogosult javára be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba.

14) Az értékpapírrá minősítés feltételei

Az értékpapírrá minősítés szabályát rugalmasabbá teszi a tervezett szabályozás: értékpapírrá nemcsak az a pénzügyi eszköz minősíthető, amit jogszabály értékpapírként elismer, hanem az is, amely kibocsátásának helye szerint értékpapírnak számít, vagy amelyet a hazai kibocsátó értékpapírrá minősít, feltéve, hogy az megfelel a jogszabályban rögzített alaki követelményeknek. A Javaslat figyelembe veszi, hogy a Polgári Törvénykönyvnek csak limitált szerepe lehet az értékpapírral kapcsolatos szabályozásban, mivel e szabályozási tárgykörben más jogszabályok - tőkepiaci törvény, váltó- és csekk egyezmények, az előállításra és megsemmisítésre vonatkozó eljárási szabályok - a meghatározóak.

15) A bizalmi vagyonkezelés jogintézményének bevezetése

A Javaslat bevezetni javasolja a bizalmi vagyonkezelő intézményét. Az angol trustra emlékeztető konstrukció alapján a hivatásos vagyonkezelő díjazás ellenében a tulajdonos pozíciójában gondoskodik a kezelésébe adott javak hasznosításáról, a kezelésbe adó egyoldalú jognyilatkozatában megjelölt személy, a kedvezményezett javára. A bizalmi vagyonkezelés létrejöhet jogszabály vagy bírósági határozat alapján is. Így pl. egy büntetőeljárás vagy egy hosszan tartó gazdasági perben a záralávétel vagy letétbehelyezés helyett az eljárás által érintett vagyon hasznosítása, értékének megőrzése biztosítható úgy, hogy a bíróság bizalmi vagyonkezelőt rendel. Lehetséges azonban a jogintézmény oly módon való hasznosítása is, hogy a kezelésbe adó egy összeférhetetlenségi helyzetet szüntet meg a vagyonkezelő feljogosításával: meghatározott időre vagy feltétel bekövetkeztéig a kezelésbe adó tulajdonosi rendelkezési jogot (pl. üzleti befektetései felett) nem gyakorolhat.

A bizalmi vagyonkezelés előfeltétele, hogy a vagyonrendelő egyoldalú nyilatkozatban kezelt vagyon létrehozásának szándékáról nyilatkozzon, és vagyonkezelőt jelöljön ki, aki a kijelölést elfogadja. A vagyonrendelő tulajdonjogot, jogot, illetve követelést ruházhat át a vagyonkezelőre abból a célból, hogy a vagyonkezelő a vagyontárgyakat a vagyonrendelő vagy harmadik személy javára kezelje. Ezek a vagyonkezelő vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönült vagyont képeznek. A vagyonrendelő nyilatkozat érvényességéhez annak közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges, valamint vagyonrendelő nyilatkozat közvégrendeletben is tehető. Tevékenységéért a vagyonkezelő díjazásra és költségei megtérítésére tarthat igényt. A vagyonrendelő vagy a kedvezményezett kérheti a bíróságtól, hogy határidő tűzésével kötelezze a vagyonkezelőt a vagyonrendelő nyilatkozat szerinti vagyonkezelés helyreállítására. Ha a vagyonkezelés a vagyonrendelő nyilatkozatban meghatározott idő eltelte vagy feltétel bekövetkezte miatt megszűnik, a vagyonkezelő köteles a kezelt vagyont a vagyonrendelő nyilatkozat rendelkezései szerint felosztani, illetőleg azzal elszámolni.

16) Felelősség a szerződésen kívüli károkozásért

16.1 A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályozása a Javaslatban a következő szerkezetben jelenik meg:

- a kártérítési felelősség általános szabálya, közös szabályok - így a kártérítés mértéke és módja,

- a felelősség egyes esetei - felelősség a fokozott veszéllyel járó tevékenységért, az állatok károkozásáért, a termékfelelősség, a környezeti károkért, a vétőképtelen személy károkozásáért, az alkalmazott, a tag és a megbízott károkozásáért, a közhatalom gyakorlása során okozott károkért, az épületkárokért való felelősség,

- kártalanítás jogszerű károkozásokért.

Az Alkotmánybíróság határozatával részben megsemmisített, majd a deregulációs törvényhozási aktussal hatályon kívül helyezett nem vagyoni kártérítés szabályát a Javaslat kiveszi a deliktuális felelősség köréből, és ahelyett a sérelemdíjat, mint a személyiségi jogok megsértése közvetett kompenzációját és pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetését vezeti be.

16.2 A közigazgatási egyeztetés során kialakult többségi álláspontnak megfelelően a Javaslat fenntartja a hatályos szabályt, miszerint a kárt okozó azzal mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a kár elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ezzel elválasztja a szerződésszegésért fennálló (kontraktuális) kárfelelősséget a szerződésen kívüli (deliktuális) kárfelelősségtől. A különválasztás lényege az, hogy a Javaslat - a nemzetközi kereskedelmi, üzleti gyakorlatban alkalmazott elvet követve - szigorítja a szerződésszegő fél kártérítési felelősség alóli kimentési lehetőségét, ezzel szemben a deliktuális kárfelelősség általános szabályát a Ptk.-ban foglaltakkal egyezően állapítja meg.

16.3 A kártérítés-kártalanítás elméleti kategóriáinak különválasztását a Javaslat is tartalmazza, megállapítva, hogy a törvény által megengedett károkozási esetekben - ha a jogszabály úgy rendelkezik - kártalanítás jár.

16.4 A felelősség egyes esetei között a Javaslat differenciáltan szabályozza többek között a fokozott veszéllyel járó tevékenységért, az állatok károkozásáért, a vétőképtelen személy károkozásáért való felelősség szabályait.

16.5 A hatályos Ptk. nem tartalmaz szabályokat a környezeti kárért való felelősségre. A Javaslat a környezetkárosodást követő mindenkori tulajdonosra, birtokosra, használóra is kiterjeszti azt a rendelkezést, hogy a környezeti kárért való - objektív -felelősség ellenkező bizonyításig egyetemlegesen terheli az ingatlan tulajdonosait, birtokosait. Emellett rögzíti, hogy a környezeti kárért felelős károkozóval egyetemlegesen felel a károkozó szervezetben legalább minősített befolyással rendelkező személy, ha pedig a károkozó elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságnak számít, az uralkodó tagra vonatkozik az egyetemleges felelősség. A külön törvény szerinti közérdekű keresetben előterjesztett kérelemre a bíróság elrendelheti (megállapítva a közlemény szövegét és a közzététel módját), hogy a károkozó a jogsértést megállapító jogerős ítéleti rendelkezés közzétételéről országos napilapban vagy honlapján, saját költségére gondoskodjon a nyilvános elégtétel biztosítása érdekében. A környezeti károkért való felelősség jogvesztő határidejét a Javaslat egységesen harminc évre emeli, figyelemmel e károkozás sajátosságaira.

16.6 A hatályos szabályozás értelmében, ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. A Javaslat pontosítja és részletezi ezt a rendelkezést kitérve a vezető tisztségviselő, tisztségviselő károkozására is.

A Ptk. úgy rendelkezik, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Ezt a szabályt kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Javaslat differenciáltan szabályozza a közigazgatási jogkörben okozott károkért való felelősséget, azt is rögzíti, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy vagy az a közigazgatási szerv tartozik felelősséggel, amelynek vezetője a közhatalmi jogkör gyakorlója.

A közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni a bírósági, az ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is. A bíróság sajátos helyzetére tekintettel a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti pereket az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala ellen kell megindítani.

A Polgári perrendtartás hasonló szabályát alapul véve a Javaslat úgy rendelkezik, hogy kártérítésre tarthat igényt az, akivel szemben a bíróság előtti eljárás tisztességes lefolytatásának és ésszerű időn belül történő befejezésének követelményét az eljárt bíróság megsértette.

HATODIK KÖNYV: ÖRÖKLÉSI JOG

1) Végrendeleti végreható

A hatályos Ptk. öröklési jogi szabályait kiegészítve a Javaslat lehetővé teszi, hogy az örökhagyó végakaratának végrehajtására a végrendeletében végrendeleti végrehajtót nevezzen meg. Ha a végrendelet a végrendeleti végrehajtó jogait és kötelezettségeit nem határozza meg, a végrendeleti végrehajtó feladata, hogy az eljáró hatóságokat a hagyaték leltározásában segítse és az örökösök javára szükség esetén biztosítási intézkedést indítványozzon, valamint a végintézkedés rendelkezéseinek foganatosítását az arra kötelezett örököstől, hagyományostól követelje, és ennek érdekében, amíg a részesített maga fel nem lép, annak javára, de a saját nevében a bíróság előtt is eljárjon. Ha az örökhagyó a végrendeleti végrehajtót a

végintézkedésében a hagyaték kezelésére is feljogosította, akkor - eltérő végrendeleti rendelkezés hiányában - a végrendeleti végrehajtó joga és kötelessége az is, hogy a végintézkedés rendelkezéseit az örökhagyó hagyatéki ügyében hozott hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően maga foganatosítsa, a hagyatéki hitelezőket a saját nevében eljárva, de a hagyaték terhére kielégítse, a hagyatéki követeléseket a saját nevében eljárva, de a hagyaték javára érvényesítse. A végrendeleti végrehajtó a hagyaték jogerős átadásáig gyakorolja az örökhagyó vállalkozásban fennálló tagsági jogait.

2) Hagyatéki gondnok

Számos esetben az örökhagyó halála után haladéktalanul gondoskodni kell a hagyatékba tartozó egyes vagyontárgyakról (pl. földterület öntözése, állatok etetése, gyorsan romló dolgok értékesítése stb.) E probléma orvoslására a Javaslat bevezeti a hagyatéki gondnok jogintézményét. A törvényes öröklés szabályainak alkalmazása esetén kerület sor a hagyatéki gondnok kirendelésére akkor, ha a hagyatéki eljárásról szóló készülő külön törvényben erre feljogosítottak kérik. A hagyatéki gondnokot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a végrendeleti végrehajtó jogai illetik, kötelezettségei terhelik.

3) A házastárs és a bejegyzett élettárs öröklési jogi helyzete

A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló új törvény rendelkezéseivel összhangban a tervezet értelmében is a házastárs és a bejegyzett élettárs öröklési jogi helyzete azonos.

4) A túlélő házastárs (bejegyzett élettárs) választási lehetősége

A Javaslat lehetővé teszi, hogy tíz évi házastársi, bejegyzett élettársi együttélés esetén a házastársak, bejegyzett élettársak a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél választhassanak az özvegyi jog, illetve az állagöröklés között. Az előbbi esetben - a hatályos Ptk. szabályozásával egyezően - az örökhagyó házastársa, és immár a bejegyzett élettársa örökli mindannak a vagyonnak a holtig tartó haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl; ha pedig a házastárs, bejegyzett élettárs állagöröklést választ, akkor az örökhagyó gyermekével (gyermekeivel) egyenlő részt örököl, ebben az esetben azonban a haszonélvezet joga nem illeti meg.

HETEDIK KÖNYV: ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1) Hatálybalépés

Az új törvénykönyv hatálybalépéséről külön törvény (Ptké.) rendelkezik majd, amely tartalmazza a szükséges hatályon kívül helyezéseket, módosításokat, végrehajtási és átmeneti rendelkezéseket. Külön törvényi szabályok kapcsolódnak például a támogatott döntéshozatal, az előzetes jognyilatkozat jogintézményeihez, módosítani szükséges az érintett rendelkezések vonatkozásában a Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseit, a környezetvédelmi törvényt stb. Az előkészítés koordinálása érdekében - az igazságügyi és rendészeti miniszter vezetésével - tárcaközi bizottság létrehozása indokolt.

Az új Polgári Törvénykönyv és az új Ptké. egyaránt 2010. január elsején lép hatályba.

2) Értelmező rendelkezések

A Javaslat úgy határozza meg a tervezetben használt fogalmakat, hogy - külön két paragrafusban - vagy megállapítja tartalmukat, vagy utal azokra a jogszabályokra, amelyek a definíciót tartalmazzák. Az utóbbi esetben nem az érintett jogszabály számát és címét adja meg, csak körülírja azt, így a külön jogszabályban a fogalom változása módosítás nélkül, automatikusan kihat a törvénykönyvbeli fogalom meghatározásra is. Ez a megoldás biztosítja a jogrendszer koherenciáját és nem hagyja figyelmen kívül, hogy egyes jogintézményeket, fogalmakat használ ugyan a Polgári Törvénykönyv, de azok meghatározása elsődlegesen más törvény feladata.

Például A Javaslat meghatározza, hogy alkalmazása során mit kell élettársi kapcsolatnak tekinteni ("két, házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között létrejött kapcsolat, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi kapcsolata vagy élettársi kapcsolata és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri (féltestvéri) kapcsolatban"). Ennek alapján más jogszabály akkor térhet el ettől a meghatározástól, ha saját alkalmazásában kifejezetten eltérő tartalmú definíciót állapít meg.

A másik megoldásra példa: a kis-és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény határozza meg a Javaslatban említett középvállalkozás és mikrovállalkozás kategóriákat. Ezzel az utalással a szabályozás egyrészt jelzi a jogalkalmazó számára, hogy melyik jogszabályban kell keresni a meghatározást, másrészt biztosítja azt, hogy az említett törvény fogalmának esetleges változásakor, módosítás nélkül is az új definíció érvényesüljön a polgári jogi kódexben is.

A közigazgatási egyeztetés során felmerült az a probléma, hogy a nevelőszülő kifejezést a hatályos jogszabályok eltérő tartalommal használják. Egyrészt a

gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermeket ellenszolgáltatás fejében ellátó nevelőszülőt, másrészt a családban nevelkedő gyermeknek a nem vérszerinti szülőjét értik e fogalom alatt. Ugyanakkor nincs olyan fogalom, amit arra az esetre lehet alkalmazni, amikor a gyermeket nem az említett nevelőszülők, hanem például gyámul kirendelt más rokon neveli. (Hasonlóképpen szükséges lenne meghatározni a nevelt gyermek fogalmát is.) Azt is indokolt figyelembe venni, hogy a "mostohaszülő", "mostohagyermek" fogalmak negatív jelentéstartalmat idéznek fel. A Javaslat mindezek alapján bevezeti a "gyermeket nevelő szülő" gyűjtőfogalmat.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

ELSŐ KÖNYV

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

Általános indokolás

1. A Bevezető rendelkezések meghatározzák a törvény célját, szabályozási területét és alapelveit. Ezek a rendelkezések megadják a törvény általános kereteit, áthatják a részletszabályokat, megjelölik azok tárgyi és módszertani jellegzetességeit. A Bevezető rendelkezések között eltérő jellegű szabályok találhatók; többségük alapelvi jellegű, de szerepelnek itt olyan konkrét normák is, amelyeknek általános jelentősége indokolja ezt az elhelyezést. A Bevezető rendelkezések között megfogalmazott alapelvek tömören kifejezik a törvény egészének eszmei alapját, szellemiségét, és közvetlen segítséget adnak a jogalkalmazás számára. Az ítélkezési gyakorlatban az alapelvek mindenekelőtt a konkrét normák értelmezésénél jutnak szerephez, különösen akkor, ha a konkrét norma a bíróság számára kifejezetten mérlegelést enged. Fontos az alapelvek szerepe a törvény hosszú távra szánt szabályainak a változó viszonyokhoz történő alkalmassá tételében is.

2. A Javaslat tudatosan csökkenti a törvény általános alapelveinek számát. A Javaslat abból indul ki, hogy a polgári jogi vitákat az adott kérdésre vonatkozó konkrét normák alapján kell eldönteni, az alapelvekre csak kivételesen és kisegítő jelleggel lehet hivatkozni, továbbá, hogy a Bevezető rendelkezések között csak a törvény valamennyi könyvére vonatkozó elveket kell megjeleníteni. A Ptk. alapelvei közül a Javaslat nem mondja ki a tulajdon védelmének elvét, mivel azt olyan alkotmányos alapelvnek tekinti, amelynek érvényre juttatásáról az egész jogrendszer gondoskodik. A tulajdon védelmének a polgári jogi viszonyokban a törvény konkrét normái segítségével kell érvényt szerezni, s ezért az Alkotmány mellett külön jogágazati alapelv megfogalmazása nem szükséges. Hasonló okból nem fogalmaz meg a Javaslat a személy védelmére vonatkozó alapelvet sem. Az Alkotmány a legmagasabb szinten deklarálja az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelmét. A Javaslat - a tulajdon védelméhez hasonlóan - itt is abból indul ki, hogy az Alkotmányban megfogalmazott követelménynek a polgári jogi viszonyokban történő megvalósulását nem az elvi tétel megismétlésével, hanem konkrét normák segítségével kell biztosítani. A Javaslat nem az általános alapelvek között fogalmazza meg a kölcsönös együttműködés elvét sem, hanem azt - bár kétségkívül a családi viszonyok tekintetében is megjelenő követelmény - alapvetően a szerződéses viszonyok körében érvényesülő, azokat átható alapvető elvnek tekinti, és ezért a szerződési jog alapelvei között helyezi el. Ahol, mint például a már hivatkozott családi viszonyok körében, az együttműködési kötelezettség szintén törvényi követelmény, ott a Javaslat a konkrét rendelkezések megfelelő megfogalmazásával kívánja előmozdítani az érintett jogalanyok együttműködési készségét.

A Javaslat az egész törvényen végigható követelményként csak a legfontosabb alapelveket fogalmazza meg. Ilyennek tekinti a törvény szabályainak értelmezésére vonatkozó általános tételt, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az adott helyzetben általában elvárható magatartás tételét és a joggal való visszaélés tilalmát. Kiegészítő jelleggel külön elveket fogalmaz meg a Javaslat egyes könyvek élén is. Mindenekelőtt - a családjogi viszonyok sajátosságaira tekintettel - külön elvek is érvényesülnek a családjogi szabályokat tartalmazó Könyvben.

3. A Bevezető rendelkezések között elhelyezett konkrét tényállásokra illő normák csak általános jelentőségüknél fogva kapnak itt helyet, de a jogalkalmazásban játszott konkrét szerepük nem különbözik a Javaslat további könyveiben elhelyezett normák funkciójától. Ilyennek tekinthetők a jogszabály által megkívánt jognyilatkozatnak joggal való visszaélésként értékelendő megtagadását szankcionáló szabály és a saját felróható magatartásra előnyök szerzése végett történő hivatkozást tilalmazó rendelkezés; ezek a normák - szemben a többi bevezető rendelkezéssel - konkrét polgári jogi igények jogalapját képezik. Konkrét rendelkezésnek tekinthető a polgári jogi alanyi jogok érvényesítésének bírósági útjára vonatkozó szabály is.

Az 1:1. §-hoz

[A törvény célja]

A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan átfogó jelleggel fogalmazza meg a törvény célját, ezzel egyúttal a szabályozás tárgyát. Ez a rendelkezés elsősorban a jogalkalmazó szerveknek, mindenekelőtt a bíróságoknak ad iránymutatást, de egyúttal a jogalanyok számára is kijelöli a polgári jogi jogvédelem határait. A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - nem az "állampolgárok" és meghatározott szervezetek, hanem - a fogalommeghatározások alapján a természetes személyt, a jogi személyt és a jogi személyiség nélküli jogalanyt átfogó - "személyek" fogalmat használja.

A cél meghatározásából kitűnik, hogy a törvény a polgári jogi viszonyok alanyainak teljes körét átfogja. A polgári jogi viszonyokban elsősorban a természetes személyek és az ő jogalanyisággal rendelkező gazdasági, társadalmi stb. szervezeteik vesznek részt. Jogalanyisággal rendelkező szervezeteknek számítanak a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli jogalanyok és a korlátozott (relatív) jogképességgel rendelkező szervezetek (például a társasházközösségek).

A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - magában foglalja a családi viszonyokra vonatkozó - jelenleg a családjogi kódexben szereplő - alapvető törvényi rendelkezéseket is. Erre tekintettel a törvény céljaként már nem elég az egyes személyi viszonyok szabályozására utalni, hanem a családi viszonyok szabályozását önállóan kell megjeleníteni a szabályozás tárgyai között.

A Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan - kerüli az értelmezési szempontok kimerítő felsorolását, azonban külön is kiemeli, méghozzá a törvény alkalmazásának céljai között: az igazságosság és méltányosság követelményét, ezáltal mintegy önálló törvényi alapelvi tétellé téve e követelményt.

A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan csak a polgári jogi szabályozásra alkalmas, zömükben árujellegű vagyoni viszonyokat vonja szabályozási körébe. Ezért a törvény céljának meghatározásánál kiemeli a polgári jogi szabályozás legfőbb módszertani jellegzetességét: a jogalanyok mellérendeltségét és egyenjogúságát. A szabályozásnak ez az általános tulajdonsága megállapítható annak ellenére, hogy a gyengébb fél, mindenekelőtt a fogyasztó különös védelmére vonatkozó szabályokban sajátosan érvényesül ez a módszertani elv.

Az 1:2. §-hoz

[Értelmezési alapelv]

1. A Javaslat a Ptk hatályos rendelkezésének megőrzése (vagyis hogy a törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni) mellett követelményként írja elő a Ptk-nak az Alkotmánnyal összhangban történő értelmezését. Egyértelművé teszi ezáltal, hogy a jogalkalmazó, így a bíróságok nem hagyhatják figyelmen kívül az alaptörvény értelmezésére jogosult Alkotmánybíróság határozataiban foglaltakat a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek az értelmezése során.

2. A Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan - a törvénynek a polgári jogi viszonyokban játszott általános jelentőségét és kiemelkedő szerepét azzal is kifejezésre juttatja, hogy kimondja: a vagyoni, személyi és családi viszonyokat szabályozó törvényeket - ha eltérően nem rendelkeznek - e törvénynek megfelelően kell értelmezni. E tétel biztosítja, hogy a polgári jogi viszonyokra külön törvényekben meghatározott normák alkalmazása ne kerülhessen szembe a törvény céljával.

Az 1:3. §-hoz

[A jóhiszeműség és tisztesség alapelve]

A Javaslat fenntartja a Ptk.-nak a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megfogalmazó alapelvi tételét, amely ma számos nemzeti kódexben és jogegységesítő tervezetben - így az Európai Szerződési Jog Alapelveiben (Európai Alapelvek) - egyaránt elismert magatartási mérce. A jóhiszeműség és tisztesség nem két különálló elv, hanem terminus technicus, hasonlóan az angol jog good faith and fair dealing és a német jog Treu und Glauben kifejezéseihez. Ez az alapelv etikai megalapozottságú általános és objektív zsinórmértéket fogalmaz meg a polgári jogi viszonyokban követendő eljáráshoz, és a felek kölcsönös bizalmának garanciáját jelenti. Fontos szerepe van ennek a követelménynek a piacgazdaságban érvényesülő magánautonómia szociális szempontokból történő korlátozásánál is. A döntési és cselekvési szabadságot biztosító magánautonómia a kölcsönös bizalom elvével kapja meg kiegyensúlyozott tartalmát. A magánautonómia elve és a jóhiszeműség és tisztesség követelménye szorosan összetartoznak tehát, és a törvény alappilléreit képezik. Az alapelv tartalmi kitöltéséhez és gyakorlati alkalmazásához az általános forgalmi szokások és az adott felek közötti üzleti gyakorlat nyújtanak jelentős támpontokat.

Az 1:4. §-hoz

Az elvárható magatartás elve]

A Javaslat fenntartja az adott helyzetben általában elvárható eljárás (magatartás) elvét, noha az hasonló mércét állít fel a polgári jogi viszonyokban követendő eljáráshoz, mint a jóhiszeműség és tisztesség követelménye. A Ptk. bírói gyakorlata ugyanis szilárd alapokat alakított ki ennek az elvnek az alkalmazásánál, és a Javaslat is számos olyan szabályt tartalmaz, amely az adott helyzetben általában elvárható, azaz a fel nem róható magatartás követelményére épül. Az alapelvként történő kiemelés azoknál a szabályoknál jut szerephez, amelyek az elvárhatóság követelményszintjét nem konkretizálják. Az elvárhatóság mértékét az "adott helyzetben általában" formulában megfogalmazott tipizált követelményszint határozza meg minden olyan szabály esetében, amely az "elvárhatóság" vagy a "megfelelőség" követelményét támasztja, hacsak az illető szabály szigorúbb mércét nem állít. Ebben az értelemben az elvárhatóság valamennyi polgári jogi viszony tekintetében általánosan érvényesülő követelményszintet határoz meg. A Ptk. bírói gyakorlata bizonyítja, hogy az elvárhatósági mérce tipizált követelménye rugalmas és árnyalt jogalkalmazást tesz lehetővé. Azoknál a szabályoknál, amelyek - az elvi követelmény megismétlésével - maguk határozzák meg az elvárhatóság követelményszintjét, az alapelvi tételre történő külön hivatkozásra természetesen nincs szükség.

Az 1:5. §-hoz

[A felróható magatartás és az önhiba értékelése]

1. A Ptk. bírói gyakorlatában bevált, ezért a javaslat is a Bevezető rendelkezések között mondja ki a nemo suam turpitudinem allegans auditur tételét. E szabály szerint saját mulasztására, késedelmére, szerződésszegésére vagy más felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.

2. Fenntartja a Javaslat azt a rendelkezést is, hogy az igényérvényesítő fél felróható magatartása nem zárja ki a másik fél felróható magatartására történő hivatkozás lehetőségét. E szabály mindenekelőtt azzal a következménnyel jár, hogy önhiba esetén is mód van a másik fél felróható magatartása miatti igényérvényesítésre, legfeljebb az igény mértéke csökken az önhiba miatt.

Az 1:6. §-hoz

[A joggal való visszaélés tilalma]

1. A Javaslat az alanyi jogok szabad gyakorlásának elvéből indul ki. Elvi korlátként - a Ptk.-hoz hasonlóan - az egész törvényen végigható közös elvként fogalmazza meg ugyanakkor a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó általános tételt. Az elméleti kiindulópont is változatlan: a joggal való visszaélés kivételes jelenség az alanyi jogok gyakorlásánál, megállapítása esetében az adott alanyi jog gyakorlásának módja valósítja meg a visszaélést.

2. A Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan - a joggal való visszaélés tilalmát összeköti a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével, anélkül azonban, hogy a joggyakorlásnak a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányuló magatartásformáit akár csak példálózva is kiemelné. Az elmúlt évtized ítélkezési gyakorlata a kívánatos önmérsékletet mutatja a joggal való visszaélés megállapításánál, és jórészt kidolgozta a visszaélésszerű joggyakorlás tartalmi határait. A visszafogottság mindenképpen indokolt, figyelemmel arra, hogy a polgári jogi szabályok elsősorban védik és támogatják az alanyi jogok érvényesülését, és csak kirívóan visszaélésszerű esetben gátolják meg azok gyakorlásának konkrét módját.

A jogszabály által megkívánt jognyilatkozatnak bírósági ítélettel történő pótlása erőteljes beavatkozás a magánautonómia körébe. A Javaslat ezért - a Ptk.-hoz hasonlóan - feltételekhez köti a bíróságnak ezt a jogát. A közérdek figyelembe vétele mai viszonyaink között szempont lehet a magánjogi jogalanyok egymás közötti érdekhelyzetének megítélésénél, de e tekintetben különösen indokolt a közérdek nyomós voltának hangsúlyozása. A magánjogi jogviszonyok alanyainak közvetlen érdekmérlegelése általában nem fogadható el, a konfliktus helyes megítélése a jogosult érdekhelyzetéből, azaz az alanyi jogból történő kiindulást kívánja meg. Az alkalmazás kivételességét már az a tény is garantálja, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek jognyilatkozat adását kívánják meg. A megmaradt esetekben viszont változatlanul adekvát jogkövetkezménynek tekinthető a joggal való visszaélés ilyen formán történő szankcionálása. A hivatkozott jogszabályi változásokra, valamint az ítélkezési gyakorlatra figyelemmel ugyanakkor szükségtelen a beavatkozási lehetőség kivételességének normatív formában való rögzítése.

3. Természetesen vannak olyan helyzetek, amelyekben a joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. Ez állapítható meg mindenekelőtt az illető jogalany diszkrecionális jogkörébe tartozó jognyilatkozatok megtagadásával kapcsolatban. Kizártnak tekinti a bírói gyakorlat a joggal való visszaélés lehetőségét például szerződéskötési- vagy szerződésmódosítási nyilatkozat megtagadása esetén. Elvi jellegű egységes megközelítést és ennek folytán - a jogalkalmazó egyértelmű eligazítása céljából - törvényi szabályozást igényel a családi viszonnyal összefüggő jognyilatkozat pótlásának kizárása.

Az 1:7. §-hoz

[A bírósági út igénybevételének biztosítása]

1. A Javaslat nem változtat a hatályos jogon: a polgári jogok érvényesítése elsősorban bíróság előtt történik. Fenntartja ugyanakkor a Javaslat törvényi kivétel biztosításának lehetőségét, és maga is tesz ilyen kivételeket, például a birtokvédelem szabályainál vagy egyes családi viszonyok védelménél. Mellőzi a Javaslat a választottbírósági eljárás alternatív alkalmazásának feltételeit meghatározó szabályt. Elegendő, ha a választottbíráskodásról szóló törvény tartalmaz ilyen rendelkezést.

2. Az utóbbi évtizedben megerősödött az igény arra, hogy a bírósági út mellett más jogvita-rendezési lehetőségek - jellemzően közvetítői eljárás - is álljanak a felek rendelkezésére. A Javaslat ezt az igény- és gyakorlat-változást tükrözi, egyúttal ösztönzőleg hat a bíróságok tehermentesítését szolgáló és a jogviták gyorsabb, a felekhez közelebb álló rendezését segítő közvetítői eljárás szélesebb körű - kötelező -bevezetésére.

MÁSODIK KÖNYV

SZEMÉLYEK

Első rész

Az ember mint jogalany

1. cím

A jogképességre irányadó szabályok, eljárások

I. fejezet

Általános szabályok

A 2:1. §-hoz

[A jogképesség]

1. A XVIII-XIX. századi polgári átalakulás magánjogi kódexeiben deklarált jogegyenlőséget megelőzően a polgári jogi jogképesség rendi alapon, a közjogi hovatartozás szerint differenciált volt. A közjogi státusz - főrendű, nemes, jobbágy, városi polgár stb. - kijelölte az adott csoportba tartozó természetes személy jogképességének terjedelmét is, így az emberek jogképessége sem egyenlő, sem általános, sem pedig feltétlen nem lehetett.

Napjainkra az embert megillető egyenlő jogképességet, mint emberi jogot számos multilaterális nemzetközi szerződés és nemzetközi jogi dokumentum is garantálja. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 6. cikke szerint mindenkinek joga van arra, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék. A hazánkban az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 16. cikke úgy rendelkezik, hogy mindenkinek joga van arra, hogy mindenütt jogképesnek ismerjék el. Ezekkel összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányának [a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény] 56. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden ember jogképes. Az előbbiekkel egybehangzóan a Javaslat 2:1. § (1) bekezdése szerint minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.

Ebben az összefüggésben is indokolt utalni arra a viszonylag ritka esetre, amikor a törvény kellő alkotmányos indokkal egyes konkrét, meghatározott jogosultságok vonatkozásában korlátozásokat állíthat fel azok megszerezhetőségét illetően. Ilyenkor valójában a szerzőképesség és nem a jogképesség korlátozásáról van szó, erről a Javaslat nem kíván rendelkezni. Tehát az ember jogképessége nem, csak a szerzőképessége korlátozható a törvény kivételes rendelkezésével. Az embert megillető jogképesség elvont lehetőség arra, hogy magánjogi jogosultsága és kötelezettsége lehessen, tehát jogviszonyban alannyá válhasson. A jogképesség alapján megszerezhető jogosultságok és elvállalható kötelezettségek akár csak megközelítő felsorolása is lehetetlen feladat: ezek összességükben jelentik a polgári jog által biztosított autonóm mozgástér egészét.

Az ember jogképessége általános, feltétlen és egyenlő, annak ellenére, hogy a Javaslat erre kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. A Javaslat szakított a Ptk. megoldásával, mivel elhagyta a jogképesség egyenlőségével kapcsolatban az életkorra, a nemre, a fajra, a nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra való utalást, mint a jogképesség egyenlőségének sérelmét jelentő, történetileg leggyakrabban alkalmazott negatív diszkrimináció szempontjait. A Javaslat ezzel nem gyengíteni, hanem éppen ellenkezőleg, megerősíteni igyekszik az egyenlő jogképesség elvét: a mellőzött felsorolás már eddig is csak példálózó jellegű volt, a megkülönböztetés tiltott okainak és szempontjainak köre pedig folyamatosan bővül.

Az egyenlőségen túl az ember jogképessége általános is, mert minden embert - e minősége alapján - kivétel nélkül megillet, s feltétlen, mert a törvény rendelkezéséből közvetlenül következik és semmilyen feltételhez nem köthető.

2. A jogképesség megszerzéséhez az ember részéről semmilyen külön teljesítményre -tudati fejlettségre, nyilatkozatra, akaratra stb. - nincsen szükség, az az emberrel vele születik, el nem idegeníthető, át nem ruházható és az embert haláláig megilleti. A jogképességgel maga a jogosult sem rendelkezhet, a törvény nem csak másokkal szemben, de saját magától is védelmezi, hiszen kimondja a (2) bekezdés, hogy a jogképességet korlátozó jognyilatkozat semmis. A Javaslat két - formai - kérdésben szakít a Ptk. szabályaival: a normaszöveg kizárás és korlátozás helyett kizárólag korlátozásról, szerződés és jognyilatkozat helyett kizárólag jognyilatkozatról szól. Az előbbi változtatás indoka, hogy a korlátozás tilalma értelemszerűen a kizárásra is vonatkozik; az utóbbié, hogy a jognyilatkozat fogalma lefedi a szerződések körét is.

A 2:2. §-hoz

[A jogképesség kezdete]

1. A Javaslat 2:2. § (1) bekezdése az ember jogképességének kezdő időpontját határozza meg. Az embernek az a képessége, hogy polgári jogi jogosultságok és kötelezettségek alanya legyen, a fogamzásának időpontjától illeti meg, feltéve, hogy élve születik. A jogképesség megszerzését nem érinti, ha az újszülött az élve születéskor bizonyítottan életképtelen volt: ha a születést követően bármely rövid ideig is életben volt, fogamzásának és halálának időpontja közötti időszakra jogképessé válik. A jogképesség vonatkozásában ezért a születés tényleges órája és perce irreleváns.

A fogamzás és a születés közötti időszakban az ember jogképessége feltételes: az élveszületéstől, mint bizonytalan eseménytől, feltételtől függ. A Javaslat nem tartja hivatásának eldönteni azt a sokat vitatott és feltehetően a jövőben is még sok vitát kiváltó kérdést, hogy a méhmagzat maga absztrakt értelemben embernek tekinthető-e vagy sem. A Javaslat a szóban forgó szabállyal annyit állít mindössze, hogy a magzat még nem jogalany, de feltételes jogalanyisága már van. Az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában kifejtette, hogy a magzati jogalanyiság kérdése a hatályos Alkotmány értelmezésével nem dönthető el. Rámutatott arra, hogy a természettudományok fejlődése következtében a születés többé nem magától értetődő természetes és minőségi választóvonal a magzati és az "emberi" lét között. Biológiai, genetikai szempontból az egyedi emberi élet nem a születés és a halál, hanem a fogantatás és a halál közötti egységes folyamat. Ezen belül sokfajta minőségi szakasz különböztethető meg, amelyek között az emberi élet elején nem szükségképpen a születés a legfontosabb választóvonal.

A magzat társadalmi helyzete is megváltozott. Már nemcsak jövendő társadalmi (vagyoni) pozíciója révén, hanem a maga önálló fizikai valóságában, s egyre inkább egyéni tulajdonságai alapján kap részt a társadalomban. A méhen belüli magzatról az orvosi technika fejlődése és más technikai eszközök alkalmazása révén sokat lehet tudni, például nemét, fizikai tulajdonságait; gyógyítható, manipulálható; a magzat az anya és családja számára is láthatóvá válik, fejlődését nyomon kísérhetik. A természet-és szellemtudományok, valamint a közvélemény ember-fogalmának változása, a magzathoz való viszonynak ez az átalakulása abba az irányba hat, hogy a mindennapi "természetes" ember-fogalom a magzatot is felölelje. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 54. § (1) bekezdése nem zárja ki, hogy a törvényalkotó a magzatot is emberi jogokkal ruházza fel. A Javaslat a maga részéről -osztva az Alkotmánybíróság érdemben helytálló okfejtését - ehhez azzal járul hozzá, hogy a magzat mint feltételes jogalany részére biztosítja az élveszületés feltételétől függő jogképességet.

A méhmagzatról való törvényi gondoskodás természetesen nem merül ki a feltételes jogképesség biztosításában. Számos egyéb rendelkezés mellett a büntetőjog is védi a magzat érdekeit azzal, hogy például a magzatelhajtást bűncselekménynek nyilvánítja [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 169. §], a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény pedig a terhességmegszakítás alkotmányossági szempontból korrigált szabályaival kívánatos egyensúlyt teremt az anya önrendelkezési joga, valamint a magzati élet védelme között.

A jogképesség az olyan jogok tekintetében is az embert és nem méhmagzatot illeti meg, amelyek még a megszületése előtt keletkeztek. Nincs akadálya tehát annak, hogy a magzat például megajándékozott vagy örökös legyen, ilyenkor azonban függő jogi helyzet áll elő, amely véglegessé azzal válik, hogy létrejön a jogalany vagy létrejötte meghiúsul. A neki ajándékozott vagy az általa örökölt vagyon tekintetében a magzat dologi várományosnak tekintendő.

2. A fogamzás időpontját - a korábbi szabályokkal megegyezően - a születéstől visszafelé számított háromszázadik napra vélelmezi a Javaslat, a megdönthető vélelemmel szemben azonban bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábban vagy később történt. A bizonyítás történhet a gyermek (magzat) érdekében vagy annak ellenében is.

A 2:3. §-hoz

[A méhmagzat gyámja]

1. A Ptk. megoldása a születendő gyermek jogainak és törvényes érdekeinek védelmét a gondnokrendeléssel biztosítja, amely indokolt lehet minden olyan esetben, amikor a méhmagzat vagy a születendő gyermek akár vagyoni, akár családjogi viszonyok alanyává válik és a szülők a gyermek törvényes képviseletét nem képesek megfelelően ellátni. A Javaslat a kódex egyes könyvei közötti összhang és a fogalmi pontosság érdekében elfogadja és következetesen érvényesíteni igyekszik azt az elvet, hogy a magyar jogban a kiskorúnak gyámja, a nagykorúnak gondnoka van. Ezt a megfontolást szem előtt tartva a Javaslat gyám által biztosít törvényes képviseletet a méhmagzat részére, felváltva ezzel a gondnok tisztét. A változtatás tulajdonképpen nem érdemi, hiszen a Ptké. 7. § (3) bekezdésének hatályos szövege szerint a gondnok abban az ügyben, amelyben kirendelték, eddig is olyan jogkörben jár el mint a gyám; valójában tehát a Javaslat a tényleges jogkörhöz pusztán a megfelelő elnevezést rendeli hozzá.

A gyám jogaira és kötelezettségeire abban az ügyben, amelyben a gyámhatóság kirendeli, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések irányadók. A gyám kirendelésének eljárási szabályai a gyámhatóság eljárását szabályozó jogszabályba kerülnek.

A Ptk. 10. §-a kiemeli, hogy a gyámrendelésre különösen akkor van szükség, ha érdekellentét van a születendő gyermek és a törvényes képviselője között. A Javaslat ezt a fordulatot elhagyva attól a feltételtől teszi függővé a gyámrendelést, ha az a méhmagzat jogainak megóvása érdekében szükséges. Az esetek többségében erre a méhmagzat és a törvényes képviselő közötti jogvita esetén kerül sor, a Javaslat azonban feleslegesnek tartja egy-egy tipikus eset kiemelését. A gyámhatóság törvényi keretek között szabadon dönthet arról, hogy az adott esetben veszélyben forognak-e a magzat jogai.

2. A (2) bekezdés érdemi változtatás nélkül emeli át a Ptké. 7. § (2) bekezdését, amely a gyám rendelését indítványozni jogosult személyeket sorolja fel.

A 2:4. §-hoz

[A jogképesség megszűnése]

A halál tényével a jogképesség megszűnik: az embernek nem keletkezhetnek új jogai vagy új kötelezettségei, vagyis nem válhat új jogviszonyok alanyává, a halál pillanatában fennálló jogok és kötelezettségek pedig - ha azokat a halál nem szüntette meg - mint egész szállnak át öröklés útján a jogutódra. A halál pontos időpontjának megállapítása éppen az öröklési jogviszonyok szempontjából bír kiemelkedő fontossággal. Ha az örökösként szóba jöhető személy az örökhagyó előtt meghalt, úgy őt az öröklésből kiesettnek kell tekinteni. A haláleset adatait (például a halál helyét és idejét) a halotti anyakönyv tartalmazza [az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 36. § (1) bekezdés]. Az anyakönyv hatósági nyilvántartás, az annak alapján készített másolat, kivonat pedig közokirat, amely ellenkező bizonyításig tanúsítja a benne feljegyzett adatokat [1. § (1) bekezdés]. Természetesen a közokirattal szemben is helye lehet bizonyításnak: esetünkben, hogy a halál egyáltalán nem vagy nem a halotti anyakönyvben feltüntetett napon következett be. Bizonyítás lefolytatható annak megállapítása érdekében is, hogy a halál a kérdéses nap melyik órájában következett be, ennek ismét az öröklés sorrendjének megállapítása céljából lehet jelentősége.

A halál beálltának megállapítása orvosi kérdés, önmagában az ún. klinikai halál (a szívműködés megszűnése) még nem jelenti feltétlenül a halál biztos ismérvét, csak az agyműködés megszűnése s ezen állapot visszafordíthatatlansága (biológiai halál), amelyet hatósági orvosi bizonyítvány közokirati formában igazol. Mára a halál az emberi lét és nem-lét éles cezúrájából egyre inkább folyamattá vált, amely folyamatba az ember a fejlett orvostudományi tapasztalat és technológia birtokában egyre szélesebb körben képes beavatkozni. Ennek megfelelően a halál orvostudományi kritériumai is mind komplexebbé és differenciáltabbá váltak. A biológiai halál nagyjából egységesen elfogadott ismérvei: az izomzat reflexiás állapota, a környezeti ingerekre adott reagálás teljes hiánya, a spontán légzés hiánya, az artériás vérnyomás hiánya és az egyenes vonalú EEG lelet. A halál fogalmát az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 216. §-a tartalmazza, amely a klinikai halál, az agyhalál és a halál (illetve magzat esetében perinatális halál) definícióját tartalmazza.

II. fejezet

Holtnak nyilvánítás, a halál tényének megállapítása

A 2:5. §-hoz

[A holtnak nyilvánítás, a halál tényének megállapítása]

1. A holtnak nyilvánítás anyagi jogi feltételeit az (1) bekezdés a Ptk. rendelkezéseivel egybehangzóan állapítja meg. A holtnak nyilvánítás - amint azt a (2) bekezdés megállapítja - vélelem a halál bekövetkeztéről, amely vélelem természetesen megdönthető. Indoka ennek a jogintézménynek az az érdek, hogy a túlzottan hosszú ideig fennálló bizonytalan állapot megszűnjön, az eltűnt után függőben maradt jogi helyzetek megnyugtatóan rendeződjenek. A holtnak nyilvánítás anyagi jogi feltétele az, hogy a személy eltűnése után öt év elteljen anélkül, hogy ezalatt az életben létére utaló bármilyen adat ismeretes volna.

Nyilvánvaló, hogy holtnak nyilvánítani kizárólag az eltűnt személyt lehet, ha ugyanis az érintett bizonyíthatóan egy adott helyen és időben meghalt, úgy szükség esetén nem holtnak nyilvánításnak, hanem a halál ténye bírósági megállapításának van helye.

2. Ha a rendelkezésre álló adatok szerint a holtnak nyilvánítás feltételei fennállnak, a bíróság az eltűntet holtnak nyilvánítja. A jogerős holtnak nyilvánító bírósági határozat az érintett személy halálának a vélelmét állítja fel, a holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni. A vélelem kettős természetű: nemcsak azt kell vélelmezni, hogy az érintettet a végzésben meghatározott időponttól kezdve kell halottnak tekinteni, de azt is, hogy addig életben volt. A határozatban megállapított időponttól kezdve bekövetkeznek azok a jogkövetkezmények, amelyeket a különböző jogszabályok a halál mint jogi tény bekövetkeztéhez fűznek. Ezek kimerítő felsorolása nemcsak lehetetlen, de felesleges is lenne. A legfontosabb joghatás, hogy a holtnak nyilvánított jogképessége megszűnik, azaz jogai és kötelezettségei a továbbiakban nem lehetnek, vagyonának azon részére pedig, amely hagyatékként jogutódlás tárgya lehet, megnyílik az öröklés. Fontos következmény, hogy a holtnak nyilvánított házastársa visszanyeri házasságkötési szabadságát, s ha az özvegy él ezzel a lehetőséggel, az újabb házasságkötéssel megszűnik a holtnak nyilvánítottal kötött korábbi házassága.

A holtnak nyilvánító végzés olyan bírósági határozat, amely mindenkire kihat, aki a holtnak nyilvánított személy hátrahagyott jogviszonyaival bármilyen módon érintkezésben áll vagy érintkezésbe kerül. A holtnak nyilvánításnak tehát nem külön-külön az eltűnt egyes jogviszonyaira, hanem egységesen, jogképessége egészére nézve van helye.

3. A Javaslat a törvény rendelkezései közé ebben a §-ban említi a halál tényének bírósági megállapítása néven addig is ismert és alkalmazott, a Ptké. 15. §-ában szabályozott eljárást. Így amennyiben a halál tényének igazolására orvosi bizonyítvány nem állítható ki, a haláleset tehát nem anyakönyvezhető, de a halál ténye, helye és ideje egyértelműen bizonyítható, a halál tényének bírósági megállapítására kerülhet sor. Leggyakrabban ezen eljárás lefolytatására akkor kerül sor, amikor az érintett olyan jellegű szerencsétlenségben veszti életét, amely kizárja holttestének előkerülését (robbanás, lavinaomlás, repülőgép-baleset, barlangomlás stb.). Az eljárás célja, hogy a bíróság végzése pótolja a hiányzó orvosi bizonyítványt, s a határozat alapján sor kerülhessen a haláleset anyakönyvezésére, a hagyatéki eljárásra stb.

A halál tényének megállapítása és a holtnak nyilvánítás [Javaslat 2:5 - 2:7. §] között anyagi jogilag az a legfontosabb különbség, hogy míg a halál tényének megállapítására akkor kerülhet sor, ha a halál ténye, helye és ideje maradéktalanul bizonyítható, de ezekről közokirati bizonyítás nem áll rendelkezésre, addig, ha a felsorolt három körülmény bármelyike kétséges, csak holtnak nyilvánítási eljárás lefolytatásának van helye.

A halál tényének bírósági megállapítása esetén értelemszerűen nem a bíróság végzése, hanem a halál bekövetkezte szünteti meg az érintett jogképességét, tehát a halál mint jogi tény hatására állnak be azok a jogkövetkezmények, amelyeket a különböző jogszabályok e tényhez fűznek.

4. A holtnak nyilvánítási eljárás megindítására jogosultak körét a hatályos szabályozás csak rendeleti szinten [1/1960. (IV. 13.) IM rendelet] határozza meg. Az eltűnt személy jogképességének megszűnését eredményező, tehát igen jelentős joghatást kiváltó nemperes eljárás kezdeményezésére feljogosítottak felsorolását a Javaslat indokoltnak tartja törvényi szintre emelni. Ezt tartalmazza a (4) bekezdés.

A 2:6. §-hoz

[A halál időpontjának megállapítása]

1. A holtnak nyilvánító határozatában a bíróságnak a halál vélhető időpontját (év, hó, nap) elsősorban a körülmények mérlegelésével kell megállapítania. Különösen akkor fontos a körültekintő mérlegelés, ha az eltűnés és a holtnak nyilvánító eljárás lefolytatása közötti időben olyan események következtek be - például az örökös halála, hagyaték megnyílása az eltűnt javára -, amelyek a jogviszonyok rendezését befolyásolják. A halál napjának megállapítása nem okoz különösebb nehézséget, ha az eltűnés körülményei ismertek, és alapos következtetések vonhatók le ezekből a halál bekövetkeztének valószínű időpontjára. Ha a bíróság az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint állapítja meg az eltűnt halálának napját, valójában kettős vélelmet alkot: vélelmezi az eltűnt halálának tényét és vélelmezi annak valószínű időpontját.

2. Ha a körülmények mérlegelése nem vezet eredményre - például mert az eltűnés körülményei nem ismertek vagy azokból megalapozott következtetések a halál feltehető időpontjára nem vonhatók le-a bíróság a 2:6. § (2) bekezdésében meghatározott törvényi vélelemre alapozva határozza meg a halál időpontját. Az eltűnt személyt mindkét esetben a megállapított nap elteltével kell halottnak tekinteni.

A 2:7. §-hez

[Változás a holtnak nyilvánítás körülményeiben]

1. Az (1) bekezdés arra az esetre fogalmaz meg rendelkezést, ha az érintett halálának vélelme alapjául szolgáló jogi tények egyike, az eltűnés időpontja utóbb ismertté vált körülmények miatt módosulna. Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított személy akár korábban, akár később tűnt el a határozatban figyelembe vett időponthoz képest, de úgy, hogy a holtnak nyilvánítás feltételei egyéként fennállnak - tehát öt év már eltelt anélkül, hogy életben létére utaló adat ismeretes volna -, a bíróság módosítja a halál időpontját a holtnak nyilvánító határozatában. A jogkövetkezmények ilyenkor a módosított határozat tartalmához igazodnak.

2. A (2) bekezdés alapján a bíróságnak hatályon kívül kell helyeznie a holtnak nyilvánító végzést, ha utóbb bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított személy a határozat alapjául szolgáló időpontnál későbbi időpontban tűnt el, és az ismertté vált új időponttól a hatályon kívül helyező végzés meghozataláig az ötéves határidő még nem telt el. A Ptk. erre az esetre a határozat alapján beállott jogkövetkezmények semmisségét mondta ki, a jogszabályban meghatározott kivételekkel. A Javaslat nem kíván változtatni ezen a megoldáson.

3. A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés arról az esetről szól, amikor a holtnak nyilvánított személyről bebizonyosodik, hogy életben van: utóbb előkerül vagy bármilyen életjelet ad magáról. Ilyenkor a holtnak nyilvánító határozat az előkerülés tényével a törvény erejénél fogva hatályát veszti, a bíróság csak az ipso iure bekövetkező hatálytalanságot kell, hogy észlelje, illetve megállapítsa. A határozat alapján bekövetkezett jogkövetkezmények tekintetében ebben az esetben is semmisség áll be, hacsak a törvény kivételt nem tesz.

2. cím

A cselekvőképességgel összefüggő szabályok, eljárások

I. fejezet

A cselekvőképesség általános szabálya

A 2:8. §-hoz

[A cselekvőképesség]

1. A cselekvőképesség az embernek - és csak az embernek - az a képessége, hogy saját akaratelhatározásával, saját cselekvéseivel jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A cselekvőképességet ilyen értelemben szokás megkülönböztetni a jogképességtől: egyrészt a cselekvőképesség csak az ember tulajdonsága lehet, a jogi személyek és más jogalanyok fogalmilag cselekvőképtelenek, azaz a forgalomban való részvételük érdekében képviseletre szorulnak; másrészt szűkebb kategória a cselekvőképesség azért is, mert míg minden ember - még a méhmagzat is feltételesen - jogképes, addig a cselekvőképesség nem egyformán illet meg minden természetes személyt.

A Javaslat fenntartja azt a korábbi, bevált megoldást, hogy a cselekvőképesség szabályozásánál abból az elvből indul ki, hogy a cselekvőképesség mindenkit megillet, akinek cselekvőképességét a törvény vagy bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza. A Javaslatban tehát nem a cselekvőképesek, hanem a cselekvőképességükben korlátozott és cselekvőképességgel nem rendelkező személyek körét kell pontosan meghatározni.

A Javaslat a cselekvőképesség fogalmát a Ptk. 11. §-ában foglaltakkal azonosan határozza meg, azzal, hogy annak tartalmi összetevőit továbbra sem kívánja definiálni.

2. Az előbbiekkel ellentétben a cselekvőképesség meglétéhez fűződő jogi hatást a Javaslat pontosan meghatározza: "Aki cselekvőképes, saját cselekményeivel jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat." A cselekvőképesség tehát érvényes jognyilatkozatok tételére vonatkozó képességet jelent, amely jognyilatkozatok többsége szerződési nyilatkozat, ilyen értelemben szokás a cselekvőképességet szerződőképességnek is nevezni. A Javaslat szövege maga ugyan nem utal rá, de ismert, hogy a jognyilatkozati képesség aktív oldala mellett megkülönböztetjük az ún. passzív cselekvőképességet is, amely arra ad választ, hogy az érintett személy mennyiben fogadhatja el a hozzá intézett jognyilatkozatokat. Az aktív és passzív cselekvőképesség szabályai néhány kivételtől eltekintve általában azonosak. A Javaslat 2:8. § (2) bekezdése általában a jognyilatkozatokra utal, hangsúlyozva ezzel, hogy a cselekvőképesség követelményei nem csupán a kötelmi jog területén érvényesülnek: a saját akarat elhatározással, saját cselekvésekkel való jogszerzések, illetve kötelezettségvállalások érvényességének szabályait más magánjogi területeken is alkalmazni kell, így különösen a dologi jogban (például birtokátruházás, találás, sajátkénti birtoklás stb.).

A Javaslat 2:8. §-a a cselekvőképesség általános polgári jogi, tehát ágazati fogalmát határozza meg. Léteznek azonban olyan esetek is, amikor egyes jognyilatkozat megtételére az általánostól eltérő módon különleges jognyilatkozat-képességi szabályok érvényesülnek (például végintézkedési képesség az öröklési jogban).

3. A Javaslat 2:8. § (3) bekezdése rendelkezik a cselekvőképesség korlátozásának tilalmáról. Az ember számára alanyi jogként biztosított cselekvőképesség rendeltetésével, funkciójával összeegyeztethetetlen lenne a cselekvőképesség kizárására vagy korlátozására irányuló szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat megengedése. Az érintett ilyen tartalmú rendelkező cselekménye tehát akár szerződés, akár egyoldalú jognyilatkozat formájában semmis, a Javaslat azonban - a jogképesség korlátozásánál írtakkal összhangban - kizárólag a jognyilatkozati korlátozásra tartalmaz szabályt.

II. fejezet

A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség és cselekvőképtelenség

A 2:9. §-hoz

[A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség]

1-2. A Javaslat továbbra is különválasztja az életkor, tehát a kiskorúság miatti cselekvőképtelenségre, illetve korlátozott cselekvőképességre vonatkozó szabályokat a bírói ítélettel - meghatározott ügycsoport tekintetében - gondnokság alá helyezettekre vonatkozó szabályozástól. Míg a kiskoruk miatt cselekvőképességükben érintettekre vonatkozó rendelkezések alapvetően nem módosulnak, addig a nagykorú - cselekvőképességükben érintett - személyekre vonatkozó szabályozás alapjaiban megváltozik.

A Javaslat 2:9. §-a a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak körét határozza meg. Kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A kiskorúság a tizennyolcadik életévig tart, a születésnap 0. órájától kezdve már nagykorúnak számít az érintett, függetlenül attól, hogy születése ténylegesen melyik napszakra esett. A Ptk. megoldásával egyezően szabályozza a Javaslat a házasságkötés nagykorúságot eredményező hatását is. Házasságot nagykorú férfi és nő köthet, de a gyámhatóság a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak a házasságkötésre indokolt esetben engedélyt adhat, feltéve, hogy a házasuló a tizenhatodik életévét már betöltötte. Az érvényes házasságkötés tényével a tizennyolcadik életévét még be nem töltött kiskorú nagykorúvá válik. A házasságkötéssel megszerezhető nagykorúság cselekvőképességet eredményez a polgári jog szabályai szerint, tehát az ilyen módon nagykorúvá vált személy saját maga köthet szerződéseket, tehet vagy fogadhat el jognyilatkozatokat. A nagykorúsítás csak magánjogi cselekvőképességet eredményez, és nem jelenti azt, hogy más törvények alkalmazása szempontjából is nagykorúnak kell tekinteni a házasságot kötött kiskorú személyt. Választójogot kiskorú még házasságkötéssel sem szerezhet.

3. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy önállóan csak nagyon szűk körben járhat el, jognyilatkozatai általában a törvényes képviselőjének hozzájárulásával vagy utólagos jóváhagyásával érvényesek.

4. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú azon jognyilatkozatai, amelyeket önállóan is megtehet, a Ptk.-ban foglaltakkal egyezően négy nagy csoportra oszthatók. Az első csoportba azok a személyes jellegű jognyilatkozatok tartoznak, amelynek megtételére a kiskorút jogszabály jogosítja fel. Így a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a személyéhez fűződő jogok védelmében maga is felléphet, elláthatja más személy képviseletét, tehet közvégrendeletet, valamint olyan nyilatkozatot, amellyel megtiltja halála után testéből szervei, szövetei átültetés céljára történő eltávolítását [egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 211. § (1) bek.], és munkaviszonyt létesíthet (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 72. §). A b) pont, a mindennapi életben a leggyakrabban előforduló jognyilatkozat-csoport azt jelenti, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú önállóan is megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket, így kisösszegben bevásárolhat, jegyet válthat a tömegközlekedési eszközökre, stb. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a munkajog szabályai szerint munkát vállalhat, és a munkával szerzett keresményével szabadon rendelkezhet, arra kötelezettséget is vállalhat. A negyedik csoportba azok a jognyilatkozatok tartoznak, amelyek olyan szerződés létrehozására irányulnak, amellyel a kiskorú kizárólag előnyt szerez. Azonban az ajándékozási szerződés esetében a törvényes képviselő a kiskorúnak ígért vagy adott ajándékot - tekintettel arra, hogy az ingyenes szerződés is hátrányos lehet a kiskorúra - a gyámhatóság engedélyével visszautasíthatja. Ha a gyámhatóság nem hagyja jóvá a visszautasítást, ez a határozat negligálja a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát.

5. A Javaslat a Ptk. rendelkezéseivel egyezően kimondja, hogy a törvényes képviselő a gyermeknek ígért vagy adott ajándékot a gyámhatóság jóváhagyásával visszautasíthatja. A Javaslat elismeri, hogy a gyermeknek ingyenesen juttatott vagyon a kiskorú fejlődésére hátrányos lehet, ezért lehetővé teszi az ajándék visszautasítását. Mivel azonban a visszautasítás által a kiskorú jelentős vagyoni előnytől eshet el, a szülő visszautasító jognyilatkozatának érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges.

6. A legtöbb jognyilatkozatot a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében a törvényes képviselője maga is megteheti. Ez alól változatlanul csak a kiskorú munkával szerzett keresményével való rendelkezés és azok a jognyilatkozatok képeznek kivételt, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg (pl. közvégrendelet).

A 2:10. §-hoz

[A kiskorúság miatti cselekvőképtelenség

1. Az (1) bekezdése értelmében cselekvőképtelen az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét nem töltötte be. Ezt a korhatárt be nem töltött kiskorú a magyar jog szerint nem köthet szerződést és nem tehet jognyilatkozatot. A tizennegyedik életévét be nem töltött gyermek cselekvőképtelenségének kimondását az életkori sajátosságokból eredő belátási képesség éretlensége indokolja, s lényegét tekintve összhangban áll a Btk. büntethetőségi korhatárának [Btk. 23. §] szabályozásával.

2-3. Változatlan szabály, hogy a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselő jár el. Ugyanakkor a forgalom biztonsága érdekében nem lehet semmisnek tekinteni azokat a csekély jelentőségű szerződéseket (pl. bevásárlásokat), amelyeket a kiskorú megkötött, és amelyeket már teljesítettek is, ha a szerződés a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel. E négy törvényi feltétel együttes megléte szükséges ahhoz, hogy a cselekvőképtelen személy önálló jognyilatkozata érvényesnek minősüljön.

4. A Javaslat nem változtat a Ptk. arra vonatkozó célján, hogy biztosítsa, hogy a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes kiskorú is - olyan mértékben, amennyire ezt belátási képessége, ítélőképessége lehetővé teszi - részt vehessen a személyét, vagyonát érintő kérdések meghozatalában. Ez összhangban áll a Gyermekek jogairól szóló New York-i egyezmény (kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény) 12. cikkében foglaltakkal, amely szerint a részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek az őt érintő ügyekben szabadon kinyilvánítsa álláspontját, és a gyermek véleményét figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. A Ptk. 12/D. §-ával egybehangzóan a (4) bekezdés ezt az elvet kívánja érvényre juttatni. Ennek megfelelően a törvényes képviselőnek a kiskorút érintő jognyilatkozatok megtétele során figyelembe kell vennie a kiskorú véleményét, ha korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen kiskorú esetében is akkor, ha ítélőképessége birtokában van, vagyis képes arra, hogy a jogügylet lényegét, következményeit átlássa, véleményt formáljon és véleményét kifejezésre juttassa.

A 2:11. §-hoz

[A korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen kiskorúakra vonatkozó közös szabályok]

1. Akár korlátozottan cselekvőképes, akár cselekvőképtelen kiskorúról van is szó, a törvény a gyámhatóság jóváhagyásához köti a nagyobb jelentőségű vagyoni ügyekben a törvényes képviselő jognyilatkozatának érvényességét függetlenül attól, hogy a törvényes képviselő önálló jognyilatkozatáról van-e szó, vagy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatával kapcsolatos hozzájárulásról vagy jóváhagyásról.

2. A kiskorú tartásáról a szülők közötti bontóperben vagy külön perben általában a bíróság dönt, de nincs akadálya a peren kívüli megegyezésnek sem. A tartás rendszerint a kiskorú megélhetését szolgálja, ezért amennyiben arról a törvényes képviselő - akár jelentősebb vagyontárgy fejében - le kíván mondani, a gyámhatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy az a gyermek érdekeivel nem ellentétes-e. Változatlan szabály, hogy a kiskorúnak az örökösödési jogviszony alapján megillető jogokra (pl. a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti perindítás) és kötelezettségekre vonatkozó jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulására van szükség.

3. Nem változtat a Javaslat azon a szabályon sem, hogy az (1) bekezdésben felsorolt jognyilatkozatok érvényességéhez természetesen nincsen szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha azt bírósági vagy közjegyzői határozat már elbírálta.

A 2:12. §-hoz

[A kiskorú kötelezettség vállalása]

1. A törvény a korábbi szabályozással egyezően határozza meg azon jognyilatkozatok körét, amelyet a kiskorú még a gyámhatóság hozzájárulásával sem tehet meg érvényesen. Ilyen jognyilatkozat, amellyel a kiskorú ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról megfelelő ellenérték nélkül lemond. A szabályozás alapvető szempontja a Ptk.-hoz hasonlóan az, hogy a kiskorú vagyona lehetőleg teljeskörűen álljon rendelkezésre a gyerek nagykorúvá válásakor, amikor már teljes cselekvőképességének birtokában dönthet vagyonának sorsáról.

2. A tiltó szabályok alól kivételt csak a szokásos mértékű ajándékozás és a munkával szerzett keresménnyel való rendelkezés jelent. Az a kiskorú, aki önállóan munkaviszonyt létesíthet, és munkájával keresethez jut, eléggé érettnek tekinthető ahhoz, hogy keresményének felhasználásáról is maga dönthessen.

A 2:13. §-hoz

[A relatív semmisség]

1. A törvény a Ptk.-hoz hasonlóan rendelkezik a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozatainak relatív semmisségéről: a semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek a cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik. Az ellenérdekű fél tehát nem kérheti a szerződés érvénytelenségének megállapítását arra alapítva, hogy a vele szerződő fél korlátozott cselekvőképes vagy cselekvőképtelen volt. Ha a megkötött szerződés megfelel a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen érdekeinek, akkor érvényes és - ebből a jogalapból kifolyólag - senki sem hivatkozhat az érvénytelenségére.

2. A (2) bekezdés a relatív semmisség mint fő szabály alóli kivételről rendelkezik: az a kiskorú, aki a cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik. A felelősségének megállapítása esetén a bíróság akár kártérítés fizetésére vagy a szerződés teljesítésére is kötelezheti.

A 2:14. §-hoz

[Kiskorú cselekvőképességének korlátozására irányuló eljárás megindítása]

1-2. A Javaslat szerint kiskorú személy cselekvőképességének korlátozása bírói ítélettel csak tizenhetedik életévének betöltése után lehetséges. A tizenhét éves korhatár előírása azért szükséges, hogy kellően érett legyen az érintett személy ahhoz, hogy a cselekvőképességének korlátozásánál az életkorából következő pszichés változásoktól függetlenül hozzon döntést a bíróság. Ugyanakkor egy év a nagykorúság eléréséig optimális időtartam a bírósági eljárás lefolytatására. Így, ha az érintett személy nagykorúvá válik és bizonyos ügycsoportokban a cselekvőképességének korlátozása feltétlenül szükséges, akkor nagykorúvá válásakor nem marad kellő védelem nélkül. A kiskorú tizennyolcéves koráig szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll, törvényes képviseletére a szülő vagy a gyám jogosult és csak tizennyolcadik életévének betöltését követően lehet számára gondnokot kirendelni, ha valamilyen ügyben feltétlenül szükséges. Ebben az esetben a gondnokság alá helyezés feltételei ugyanazok, mint a nagykorú személyek tekintetében. Vagyis a bíróság a kiskorú személy cselekvőképességét a nagykorúak esetén előírt szabályozásnak megfelelően a szükségesség és arányosság elvének figyelembevételével csak meghatározott ügycsoport tekintetében korlátozhatja.

III. fejezet

A nagykorú személy döntéshozatalának segítése

Jogintézmények a nagykorú személy védelmében

A 2:15. §-hoz

[A nagykorú személy döntéshozatalát elősegítő jogintézmények]

1. A döntéshozatalukban akadályozott nagykorú személyek számára a Ptk. az eddigi jogintézmények (a cselekvőképességet korlátozó és a cselekvőképességet kizáró gondnokság) helyett differenciáltabb rendszert vezet be, amely kevésbé korlátozó megoldásokat is tartalmaz. A fogyatékos személyek önrendelkezésnek biztosítása olyan általános jelenség, amely nem csak más országok (Kanada, Németország, Svédország, Nagy-Britannia, Hollandia) törvényalkotásában kap egyre nagyobb szerepet az utóbbi években, hanem a nemzetközi jognak is jellemző módon részévé válik. Ennek alapján a kizáró gondnoksághoz hasonló megoldások egyre inkább ellentétbe kerülnek a nemzetközi joggal, míg a kevésbé korlátozó alternatívák megléte nemzetközi követelménnyé válik.

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)4-es ajánlása a Cselekvőképtelen Nagykorúak Jogi Védelméről még csak utalt a gondnokságnál kevésbé korlátozó megoldásokra,[1] azonban a szükségesség és arányosság elvére már nagy hangsúlyt fektetett. Az Európa Tanács ugyanakkor jelenleg egy új ajánlást[2] készít elő, amely a gondnokságnál kevésbé korlátozó megoldásokat helyezi előtérbe. Ezeknek az elveknek tételes jogként való megfogalmazásával a Javaslat összhangba kerül a vonatkozó nemzetközi normával.

Az előzetes jognyilatkozat és a támogatott döntéshozatal nem korlátozzák az érintett cselekvőképességét, hanem korlátozás nélkül részesítik a személyt olyan védelemben, amelynek segítségével ügyeiben el tud járni, és így cselekvőképességét megőrizheti. Előzetes jognyilatkozatában minden cselekvőképes, nagykorú személy rendelkezhet arról, hogy belátási képessége csökkenése esetén milyen döntések érvényesüljenek személyi és vagyoni ügyei tekintetében. A támogatott döntéshozatal során pedig egyéni szükségleteken alapuló személyes döntési segítség biztosítására kerül sor.

2. A szükségesség és arányosság elvéből kiindulva az 1. pontban felsorolt jogintézmények alkalmazására csak konkrét ügycsoportok vonatkozásában van lehetőség, általános elrendelésük (a személy összes ügyére kiterjedően) nem lehetséges. Ugyanakkor a korlátozóbb megoldások csak akkor alkalmazhatók, ha a kevésbé korlátozó lehetőségek nem elegendők. Ennek alapján egy adott személyt különböző ügycsoportok tekintetében különböző jogintézmények segíthetnek.

Elképzelhető akár mindhárom jogintézmény alkalmazása is ugyanazon személy esetében különböző ügycsoportokra. Előfordulhat például, hogy ingatlanvagyona tekintetében a személynek gondnokot rendel ki a bíróság, az érintett egyéb vagyona tekintetében támogató segítségét veszi igénybe, egészségügyi ellátásáról pedig előzetes jognyilatkozatban rendelkezik.

Ugyanarra az ügycsoportra nem rendelhető ki egyszerre támogató személy és cselekvőképességet korlátozó gondnok. Az előzetes jognyilatkozat viszont alkalmazható a másik két jogintézménnyel együtt ugyanazon ügycsoport vonatkozásában is, mivel előzetes jognyilatkozatában a személy rendelkezhet például arról is, hogy milyen utasítások szerint járjon el a támogatója vagy gondnoka. Ha csak ilyen utasításokat ad meg, de nem rendel meghatalmazottat ügyei ellátására, a bíróság hatályba léptetheti az előzetes jognyilatkozatot, és gondnokot is jelölhet az adott ügycsoportra (vagy támogatót nevezhet ki, ha a személynek van szóba jöhető támogatója). A gondnok (vagy támogató) az előzetes jognyilatkozatban lefektetett utasítások szerint jár el, tehát mindkét jogintézmény egyszerre vonatkozik az adott ügycsoportra.

Az előzetes jognyilatkozat

A 2:16. §-hoz

[Az előzetes jognyilatkozat fogalma, létrejötte]

1. Minden természetes személy előzetes jognyilatkozatban rendelkezhet arról, hogy belátási képessége csökkenése esetén milyen döntések érvényesüljenek személyi és vagyoni ügyei tekintetében. A Javaslat lehetővé teszi, hogy bárki még cselekvőképes állapotban előzetesen rendelkezzen személyi és vagyoni ügyei vitelének módjáról és ügyei ellátására az általa megjelölt személynek meghatalmazást is adjon.

A Javaslat meghatározza az előzetes jognyilatkozat érvényességi és hatályossági feltételeit. Érvényesen a nyilatkozat közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy gyámhatóság előtt személyesen tehető, és további érvényességi feltétel a nyilatkozat (3) bekezdés szerinti nyilvántartásba vétele. A formai előírások betartása mellett az előzetes jognyilatkozat érvényességének nem feltétele semmilyen tartalmi elem megléte. Hatályosulásához azonban szükséges, hogy bíróság megállapítsa a belátási képesség korlátozottsága vagy hiánya miatt a nyilatkozat életbelépésének a szükségességét (2:17. §).

2. A rendelkezés (2) bekezdése iránymutatást ad a nyilatkozat tartalmára. Az a-e) pontban foglaltak a személyi döntések meghozatalához nyújtanak segítséget, míg az fg) pontok a vagyoni jellegű rendelkezésekre adnak példákat. Az exemplifikatív jellegű felsorolás érzékelteti, hogy az önrendelkezési jog gyakorlása e tekintetben milyen széles körű lehet. Különösen időskori mentális változások esetére válhat a jövőben elterjedtté, hogy valaki még betegsége kezdeti stádiumában, teljesen cselekvőképes állapotban rendelkezik arról, hogy a későbbiekben ki legyen a támogatója vagy ha cselekvőképessége korlátozása válik szükségessé, kit nevezzenek részére gondnokul. Ugyanígy dönthet például előzetesen arról is, hogy beleegyezik-e ingó vagy ingatlan vagyontárgyai elidegenítésébe vagy vagyona kezelésére meghatalmazást adhat a nyilatkozatban megjelölt személynek.

3. Az előzetes jognyilatkozat csak akkor válik érvényessé, ha azontúl, hogy megfelelő alakiságokkal létrejött, az arra kijelölt szerv nyilvántartásba is veszi. Indokolt, hogy a nyilvántartás közhiteles és országos nyilvántartás legyen. A nyilvántartás vezetésére legalkalmasabb az a szerv lehet, amely a gondnokság alá helyezettek, illetve támogatott döntéshozatalban részesülők listáját is vezeti. A gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről és a névjegyzék adataiból történő felvilágosítás adásról, valamint annak költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.) IM rendelet szerint a gondnokság alá helyezettek névjegyzékét az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vezeti. Célszerű az előzetes jognyilatkozatot is a gondnokoltak névjegyzékével azonos helyen nyilvántartani. Az előzetes jognyilatkozat létezéséről, hatálybalépéséről bárki információt kaphat, azonban annak tartalmáról csak az, aki az ehhez fűződő érdekét bizonyítja. A bíróságnak a gondnokság alá helyezési eljárás során mindenképp tájékozódnia kell arról, hogy az érintett személynek van-e érvényes jognyilatkozata. A nyilvántartás részletes szabályairól a Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg törvényi szinten szükséges rendelkezni.

Az 2:17. §-hoz

[Az előzetes jognyilatkozat alkalmazása, visszavonása]

1. Az előzetes jognyilatkozat érvényességi feltétele az előző §-ban előírt formai követelmények betartása és az okirat nyilvántartásba vétele. Hatályosulásához az szükséges, hogy a bíróság által megállapításra kerüljön a belátási képesség korlátozottsága miatt a nyilatkozat életbelépésének szükségessége. Erre egyrészről a gondnoksági eljárás során kerülhet sor; ha az eljárás megindítójának tudomása van arról, hogy az eljárás alá vont személy tett előzetes jognyilatkozatot, akkor erről tájékoztatnia kell a bíróságot. Az eljáró bíróságnak viszont feladata, hogy az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartására hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérjen arról, hogy tett-e az érintett személy előzetes jognyilatkozatot és milyen tartalommal. Ha a bíróság megállapítja, hogy a személy belátási képessége csökkent, azonban cselekvőképessége korlátozására nincs szükség, (mivel érdekeit megfelelő módon védik az előzetes jognyilatkozatban foglaltak), akkor olyan döntést hoz, amelyben az előzetes jognyilatkozat hatálybalépéséről rendelkezik. Természetesen ennek eljárási szabályairól a Pp. megfelelő módosításával is rendelkezni kell. Az előzetes jognyilatkozat hatálybalépéséről dönthet a bíróság kifejezetten erre irányuló eljárás során is. Ha a nyilatkozattevő állapota miatt (pl. hirtelen baleset) szükség van arra, hogy az előzetes jognyilatkozatban foglalt rendelkezések érvényesülhessenek, szükséges, hogy a nyilatkozattevő környezete intézkedhessen ennek érdekében anélkül, hogy a gondnokság alá helyezését kezdeményeznék. Külön törvényben meghatározott személyek lehetőséggel kell rendelkezzenek egy olyan nemperes eljárás megindítására, melynek keretében a bíróság határoz az előzetes jognyilatkozatban foglaltak hatálybalépéséről. Az eljárás során a bíróságnak arról kell meggyőződnie (például orvosi szakvélemény vagy a nyilatkozattevő meghallgatása alapján), hogy a nyilatkozattevő valóban olyan állapotban van-e, hogy ügyeit nyilatkozatának megfelelően más intézze.

2-3. Ha a bíróság a gondnokság alá helyezési vagy támogató személy kinevezésére irányuló eljárás során bizonyosodik meg arról, hogy az érintett személy még teljesen cselekvőképes állapotában előzetes jognyilatkozatot tett, az abban foglaltakat figyelembe kell vennie. Következésképpen a nyilatkozatban megnevezett személyt szükséges gondnokként kirendelni, illetve támogatóként kinevezni. Az előzetes jognyilatkozatban foglaltaktól ebben az esetben is csak - a (3) bekezdésben felsorolt okokból - akkor tekinthet el a bíróság, ha a támogatóként, gondnokként megjelölt személy az előzetes jognyilatkozatban foglaltakat nem vállalja vagy a 2:18 § (5) bekezdésében megjelölt okok miatt támogatóként, 2:33. § (2) bekezdésében felsorolt kizáró körülmények miatt pedig gondnokként nem járhat el, illetve a körülmények változtak meg oly mértékben, hogy a megjelölt személyek kinevezése a nyilatkozattevő érdekét utóbb már jelentősen sértené.

4-5. Az előzetes jognyilatkozat a végrendelethez hasonlóan bármikor visszavonható, illetve módosítható, de a visszavonó, illetve módosító jognyilatkozatok érvényességéhez az szükséges, hogy ugyanolyan feltételek közt kerüljön rá sor, mint a jognyilatkozat tételére. Vagyis közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy gyámhatóság előtt lehet megtenni a módosító jognyilatkozatot, valamint a nyilvántartásban is szerepeljen a megváltozott nyilatkozat. Az előzetes jognyilatkozat érvénytelensége és hatálytalansága esetén is ugyanaz az irányadó, mint a végrendeletnél. Az előzetes jognyilatkozat visszavonása nem a jognyilatkozat érvényességét, hanem annak hatályosságát érinti. Az előzetes jognyilatkozat hatálytalansága tehát azt jelenti, hogy az érvényesen létrejött jognyilatkozat a megalkotása után bekövetkező valamely - törvényben meghatározott - okból nem érvényesülhet.

A 2:18. §-hoz

[A támogatott döntéshozatal fogalma]

1. A támogatott döntéshozatal, mint új jogintézmény bevezetésével egyéni szükségleteken alapuló, döntési segítség biztosítására kerül sor anélkül, hogy ez az érintett személy cselekvőképességének korlátozásával járna. A támogatott döntéshozatal során egy vagy több - a támogatottal bizalmi viszonyban álló - személy segítséggel látja el az ítélőképességében korlátozott személyt döntései meghozatalában. A támogatott döntéshozatal létrejöttének feltétele, hogy a támogatott személy rendelkezzen bizonyos szociális kapcsolatokkal, mivel a jogintézmény alapja a kölcsönös bizalom. Támogató lehet bármely családtag vagy barát, aki ezt vállalja. A támogatót a bíróság nevezi ki, miután megbizonyosodott arról, hogy az a személy, akivel a támogatott megállapodott, valóban bizalmi viszonyban van az érintett személlyel.

2. Támogató kinevezésére csak meghatározott ügyek vagy ügycsoportok vonatkozásában kerülhet sor. Ha a bíróság meghatározott ügycsoportok tekintetében szükségesnek tartja a cselekvőképesség korlátozását, azokban az ügyekben nincs lehetőség egyidejűleg támogató kinevezésére is.

3-4. A támogatott döntéshozatal a támogató és a támogatott személy között megfelelő formában kötött megállapodáson alapul. Ez a megállapodás létrejöhet közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban, illetve az érintettek a gyámhatóság vagy a bíróság előtt is nyilatkozhatnak a köztük lévő bizalmi viszonyon alapuló megegyezésük létrejöttéről. A bíróság a támogató személyt kinevezése előtt meghallgatja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a megállapodás a felek szabad elhatározásából jött létre és fennáll egy olyan bizalmi kapcsolat, amely biztosítja, hogy a támogatott döntéshozatal ne vezessen a támogatott személy kihasználására. A bíróság akkor dönt a meghallgatás mellett, ha a felek megállapodása alapján aggálya merül fel azzal kapcsolatban, hogy a támogatott személy befolyásmentesen tette-e meg a jognyilatkozatot.

Támogató kinevezésére sor kerülhet abban az esetben is, ha a gondnokság alá helyezésre irányuló eljárás során a bíróság a cselekvőképesség korlátozását egyes ügycsoportokban nem rendeli el, de az érintett döntései elősegítéséhez ugyanakkor támogatásra van szükség. Ekkor sem jelenti azt a támogatott döntéshozatal, hogy a bíróság az alperesre kényszerít egy támogatói hálózatot. A támogatott döntéshozatal akkor jön létre, ha az érintettek ebben megállapodnak. Ha mindannyian jelen vannak a bíróság előtt, ezt a megállapodást jegyzőkönyvbe is mondhatják.

5. Az (5) bekezdés taxatíve rendelkezik arról, hogy ki nem jelölhető ki támogatóként. Az a) pont a támogató és a támogatott személy közti viszonyból eredő kizáró okokat sorolja fel. Tekintettel a támogatott döntéshozatal bizalmi jellegére, nyilvánvaló, hogy nem nevezhető ki támogatóként, aki ellen a támogatott személy kifejezetten tiltakozik, illetve akinek kinevezése ellentétes a támogatott érdekeivel. A b)-d) pont a támogató személyében rejlő kizáró okokról szól, vagyis támogató személy csak az lehet, aki teljesen cselekvőképes, ő maga nem támogatott és nem áll közügyektől eltiltó ítélet hatálya alatt sem.

6. A bíróság a támogató személy kijelölése után gondoskodik a határozata tartalmának nyilvántartásba vételéről. A nyilvántartás közhiteles országos nyilvántartás, bárki számára nyilvános, aki valószínűsíti, hogy jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy tudomást szerezzen arról, hogy az érintett személy támogatott döntéshozatalban vesz részt. Így az a harmadik személy, aki szerződést kíván kötni valakivel és kételyei merülnek fel a másik fél cselekvőképességével kapcsolatban, az tájékoztatást kérhet a gondnokság alá helyezésen kívül arról is, hogy a másik félnek vannak-e támogatói, és ha igen, mely személyek azok. A nyilvántartás vezetésére legalkalmasabb szerv az lehet, amely a gondnokság alatt állók listáját is vezeti. A gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről és a névjegyzék adataiból történő felvilágosítás adásról, valamint annak költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.) IM rendelet szerint a gondnokság alá helyezettek névjegyzékét az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vezeti. Célszerű a támogatott személyek nyilvántartásának vezetését is a gondnokoltak névjegyzékével azonos helyre, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalához rendelni. A nyilvántartás részletes szabályait a Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg külön törvény rendezi majd.

A 2:19. §-hoz

[A támogató és a támogatott személy eljárása]

1-3. A támogatott döntéshozatal jogintézményének bevezetésével sok esetben elkerülhetővé válik a cselekvőképesség korlátozásával járó gondnokság alá helyezés. A támogató és a támogatott személy közötti bizalmi viszony lehetővé teszi, hogy a támogatott személy egyéni szükségleteitől függően tanácsokat, szempontokat kapjon döntései megalapozásához. A támogató személy a támogatott érdekei szem előtt tartásával kell eljárjon, figyelembe véve a támogatott kívánságait. A támogatott személy jogosult jelen lenni és a támogatott személyt tanácsokkal ellátni például olyan helyzetekben, ahol a támogatott személy tárgyal, szerződést köt, vagy hivatalban ügyfélként jelen van. A támogatott személlyel jogviszonyt létesítő harmadik fél kérheti, hogy a támogató személy aláírásával lássa el a támogatott személy által kötött szerződéseket, feltüntetve saját szerepét, "támogatói" minőségét a jognyilatkozaton. A támogató aláírása a harmadik személyek védelmét szolgálja, egyértelmű lehetőséget biztosít a (3) bekezdésben biztosított megtámadási jog gyakorlásának kiiktatására.

Amennyiben a támogatott személy a támogató személy jelenléte és tudomása nélkül köt szerződést vagy tesz más jognyilatkozatot, a támogató is jogosult a támogatott érdekében a jognyilatkozat megtámadására az Ötödik Könyv megtámadási okainak fennállása esetén. Így különösen a támogatott érdekében kérheti a szerződés semmisségének megállapítását jogszabályba ütköző, vagy jogszabály megkerülésével kötött szerződés (tilos szerződés), fogyasztóra hátrányos szerződési feltételt tartalmazó megállapodás, jóerkölcsbe ütköző szerződés, lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés vagy uzsorás szerződés esetén. Továbbá a támogató is megtámadhatja a támogató érdekében az általa kötött megállapodást feltűnő értékaránytalanság esetén. A támogatottal szerződő fél a támogatottak névjegyzékéről vezetett országos nyilvántartásból tájékozódhat arról, hogy a vele szerződő felet támogató segíti és így számíthat arra, hogy a támogatott érdekében a támogató is megtámadhatja a támogatottal kötött szerződését.

4. Garanciális jellegű rendelkezés, hogy attól az időponttól kezdve, amikor a támogatott személy a támogatott döntéshozatal megszüntetését indítványozza, - vagyis a kapcsolat alapját képező bizalmi viszony megrendül a felek között -, nincs lehetőség a támogató (3) bekezdés szerinti megtámadási jogának gyakorlására.

A 2:20. §-hoz

[A támogató és a támogatott személy közötti jogviszony megszűnése]

1-3. A Javaslat különbséget tesz a támogatói tisztség megszűnése, illetve a támogatott döntéshozatal megszűnése között. A támogató kinevezésének visszavonásáról ugyanúgy, ahogy a támogató kinevezéséről a bíróság határoz. A támogatói tisztség megszűnése csak abban az esetben eredményezi a támogatott döntéshozatal megszűnését is, ha a támogatottnak nincs más támogatója.

A támogatói tisztség megszűnik a támogatott vagy a támogató halálával, illetve a támogató más okból történő törlésével a nyilvántartásból. Ez utóbbira akkor kerül sor, ha a támogató vagy a támogatott személy ezt kezdeményezi, tekintettel arra, hogy kettőjük között a bizalmi viszony megszűnt. A bíróság akkor is dönthet a támogató kinevezésének visszavonásáról, ha a támogató nem tesz eleget kötelezettségeinek, vagy ha a támogatóval szemben a 2:18. § (5) bekezdés szerinti kizáró ok keletkezik. Így például, ha a támogató személy utóbb kerül közügyektől eltiltó ítélet hatálya alá vagy gondnokság alá helyezik. Ugyanakkor az (1) bekezdés a) - b) pontjában foglalt okból a tisztség megszüntetése és törlése nem lehet automatikus. Ahogy a kinevezés során a bíróság feladata a támogatott tényleges akarata felől meggyőződni, a támogatott személyt a megszüntetés során is meg kell hallgatni, hogy egyetért-e a felmentést kezdeményezővel. Ugyanúgy célszerű akkor is meghallgatni a támogatót, ha ő kezdeményezi az eljárást, mivel így elkerülhető, hogy a támogatott személy úgy kérje támogatója felmentését, hogy nem gondolja át döntése következményeit.

A támogatott döntéshozatal azon túl, hogy a támogatott személy halálával, vagy a meghatározott idő elteltével megszűnik, megszűnhet azért is, mert a támogatott személy körüli támogatói hálózat szétesik. Ha nem alakítható ki rövid időn belül újabb támogatói hálózat és a segítségre továbbra is szükség van, akkor a gyámhatóságnak hivatásos támogató kijelölésére irányuló eljárás megindítása a feladata.

A hivatásos támogató eljárása

A 2:21. §-hoz

[A hivatásos támogató eljárása]

A "hivatásos támogató" néven bevezetendő jogintézmény létrehozásával a Javaslat azok számára nyújt a bizalmi viszonyon alapuló támogatott döntéshozatalhoz hasonló tartalmú segítséget, akik nem családban élnek, szociális kapcsolatrendszerrel nem rendelkeznek és pszichés állapotuk vagy szenvedélybetegségük miatt egyes vagyoni, illetve személyi ügyeik intézése során támogatásra szorulnak; ugyanakkor állapotuk nem indokolja feltétlenül cselekvőképességük korlátozását. A hivatásos támogatás tartalma, jogkövetkezményei szempontjából a támogatott döntéshozatallal azonos, azzal a különbséggel, hogy a bíróság a hivatásos támogatót nem a támogatott és támogató közötti kölcsönös bizalmi viszonyon alapuló megállapodás alapján jelöli ki, hanem a hivatalból nevezi ki. A Javaslat ezáltal lehetővé teszi, hogy az érintett személy cselekvőképességének korlátozása ne váljon szükségessé csak azért, mert nem rendelkezik olyan megfelelő szociális kapcsolatrendszerrel, ún. támogatói hálózattal, amelynek segítségével személyi és vagyoni ügyeit támogatott döntéshozatal keretében el tudná látni.

Hivatásos támogatót a bíróság ügycsoportra, vagy ügyek meghatározott csoportja tekintetében jelöl ki, hasonlóan a cselekvőképesség korlátozásával járó gondnokrendeléshez. Ugyanakkor a hivatásos támogató jogköre a támogató jogkörével azonos. Jogosult a gondnokolt jognyilatkozatainak megtételekor jelen lenni, közreműködni, a nyilatkozattételt elősegíteni, azzal, hogy a támogatott személy önállóan jogosult a jognyilatkozatok megtételére.

A Javaslat a megállapodáson alapuló támogatáshoz hasonlóan a hivatásos támogató számára is biztosítja azt a lehetőséget, hogy amennyiben a támogatott a támogató jelenléte és tudomása nélkül köt szerződést vagy tesz más jognyilatkozatot, a támogató személy is jogosult a támogatott érdekében a jognyilatkozat megtámadására, az Ötödik Könyv rendelkezései szerint. A hivatásos támogató által gyakorolható megtámadási jog a támogatás alatt álló személy védelmének végső eszköze.

A megállapodáson alapuló támogatott döntéshozatal vagy a hivatásos támogatás a Ptk. szerinti korlátozó gondnokság alternatívája, tehát nem külön személyi körre alkalmazandó, hanem alapvetően ugyanazok a személyek (többségében enyhén értelmi fogyatékosok) részesülnek támogató által nyújtott segítségében. Olyan, objektívan csökkent belátási képességű személy kap a Javaslattal bevezetett új jogintézmények által támogatást, aki valószínűleg támogatott döntéshozatal hiányában a Ptk. szerint cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá kerülne. Ennek megfelelően a támogatott személyekkel létrejövő jogügyleteket a forgalom biztonsága szempontjából is a bizonyos ügycsoportok tekintetében korlátozó gondnokság alatt álló személyek által kötött szerződésekkel érdemes összehasonlítani. Míg a korlátozó gondnokság alatt álló személy esetén a gondnok hozzájárulása a jogügylethez kötelező (ennek hiányában a jognyilatkozat semmis), addig támogatott döntéshozatal vagy hivatásos támogatói segítség esetén a támogató részvétele az eljárásban csak lehetőség, így közös eljárás esetén is a megtámadás csak egy lehetőség (az érvénytelenséghez pedig további feltétel, hogy azt a bíróság mondja ki az anyagi érvénytelenségi okok valamelyikének további fennállása alapján). Harmadik személy a támogatott személyek névjegyzékéből - a gondnokság alatt állókhoz hasonlóan - tájékozódhat arról, hogy a vele szerződő fél támogatott döntéshozatalban részesül vagy támogató gondnokság alatt áll. Ha ennek ellenére bármilyen aggálya van azzal kapcsolatban, hogy az általa kötött szerződés megtámadható-e támogató által, akkor kérheti a támogatót közös eljárásra, illetve arra, hogy aláírásával lássa el a támogatott személy jognyilatkozatát. Ugyanakkor - a cselekvőképességet korlátozó gondnoksággal ellentétben - arra is lehetőség van, hogy a résztvevők kényszerűen ne alkalmazzák a közös eljárást, ha erre nincs szükség (sem ők, sem harmadik személy nem kívánja).

A cselekvőképességet korlátozó gondnokság

A 2:22. §-hoz

[A cselekvőképességet korlátozó gondnokság]

1. A Javaslat alapján a bíróság senkit sem helyezhet ún. "kizáró gondnokság" vagy "általánosan korlátozó gondnokság" alá. Az arányosság és szükségesség elve azt kívánja meg, hogy a belátási képességében korlátozott személy autonómiájában csak annyiban legyen korlátozva, amennyiben ez jogainak és érdekeinek védelmében feltétlenül szükséges.

Annak a lehetősége, hogy a bíróság a belátási képesség csökkenését ne általános jelleggel, hanem csak ügyek meghatározott körére vonatkozóan, tehát részlegesen állapítsa meg, már a hatályos Ptk.-ban is 2001. óta adott azzal az eltéréssel, hogy a Ptk. módosításáról szóló 2001. évi XV. évi törvény a cselekvőképesség részleges korlátozása mellett továbbra is lehetővé tette a cselekvőképesség általános korlátozását és a cselekvőképesség teljes kizárását is.

A Javaslat az érintett személyek számára a pontosan meghatározott területeken biztosítandó célirányos segítségnyújtásra helyezi a hangsúlyt, így a bíróságnak a cselekvőképesség ügycsoportonkénti korlátozásáról személyre szabottan, a korlátozással érintett életviszonyokat a gyakorlati szükségesség mentén vizsgálva kell döntenie. A Javaslat nem kívánja még példálózó jelleggel sem felsorolni azokat az ügycsoportokat, amelyek vonatkozásában a bíróság ítélete a cselekvőképességet korlátozhatja. Így lehetővé teszi, hogy a joggyakorlat az egyéni körülményekhez jobban alkalmazkodjon. A Javaslat így összhangban van az Európa Tanács (99) 4. számú ajánlásában foglaltakkal, mely szerint a szükségesség és arányosság elvére tekintettel olyan jogszabályokra van szükség, amelyek a cselekvőképesség korlátozását az eset által szükségessé tett lehető legszűkebb körre szorítják vissza. Ennek megfelelően lehetőség van arra, hogy valakit vagyoni ügyeiben helyeznek korlátozó gondnokság alá, de arra is, hogy csak ingatlan vagyontárgyainak elidegenítését korlátozzák. Ugyanígy a családjogi jognyilatkozatok korlátozása is túl tág lehet egy adott személy esetén, ha károsodástól való megóvása céljából elég örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatai tekintetében korlátozni. Ennek megfelelően a Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - nem tartalmaz még példálózó felsorolást sem az ügycsoportokról.

2. A (2) bekezdés tartalmazza a bíróságnak azt a feladatát, hogy a korlátozó határozat egy felsorolást adjon a korlátozandó ügycsoportokról. Nem megengedett tehát a negatív felsorolás, amikor a bíróságok azokat az ügycsoportokat jelölik meg, ahol a személy cselekvőképessége nem korlátozott.

A személy cselekvőképes minden ügycsoport tekintetében, amely vonatkozásában cselekvőképessége nem volt korlátozva. Ez alól kivételt képez a választójog, amelynek gyakorlását az Alkotmány 70. §-ának (5) bekezdése kizárja minden cselekvőképességében (bármilyen ügycsoportban) korlátozott személy számára.

3. A gondnokság alá kerülő személyek körének meghatározásakor a törvény átvette az eddigi szabályozás terminológiáját, mivel azt a bírói gyakorlat megfelelően kezelni tudta, és tartalmi változtatás igénye sem merült fel. Ennek alapján a gondnokság alá helyezett személyek jogi kategóriája továbbra is az értelmi fogyatékos, a pszicho-szociális fogyatékos személyek (régebbi terminológiával pszichiátriai betegek vagy elmebetegek), a szenvedélybetegek, és az időskori deminenciában szenvedő személyek csoportjaiból fog állni.

A Javaslat a cselekvőképességet korlátozó gondnokság további fogalmi összetevőit a hatályostól eltérően állapítja meg. A hatályos cselekvőképességi szabályok a fogyatékosság már meghaladott orvosi modelljére épülnek. A belátási képesség hiánya önmagában elegendő a cselekvőképesség teljes kizárásához. Az új szabályozás szerint az a döntés, hogy az érintett személynek bizonyos ügycsoportban cselekvőképességet korlátozó gondnokra van szüksége, nem csupán orvosi diagnózison kell alapuljon, hanem egy komplex értékelésre van szükség, amely magában foglalja a személy szociális helyzetének, a környezetében fellelhető emberi és anyagi erőforrásoknak a vizsgálatát és annak a mérlegelését, hogy ezeknek az erőforrásoknak a felhasználásával az egyén problémái megoldhatók-e. A bíróságnak minden esetben vizsgálnia szükséges, hogy a személy ténylegesen képes-e saját ügyei megfelelő vitelére és ha nem, abban az esetben vannak-e a környezetében olyan természetes és professzionális segítségnyújtási formák, amelyek elegendőek helyzete megoldásához. Ez azt jelenti, hogy családja vagy közvetlen környezete segítségével el tudja intézni ügyeit vagy további támogatásra szorul. A fogyatékos személy akadályozottságának mértéke ennek alapján nem állapítható meg pusztán orvosi szakértelem igénybevételével. Két orvosi szempontból teljesen azonos fogyatékos személy (pl. Down kóros, vagy súlyos mániákus depresszióban szenvedő) ugyanis teljesen eltérő mértékben lehet képes ügyeit intézni olyan tényezők függvényében, amelyek az orvosi szakma látókörén kívül esnek (pl. részesült-e oktatásban, van-e gyakorlata az adott feladat megoldásában, mennyire akadálymentes - információs szempontból is - a környezete, részesül-e formális támogatásban vagy informális segítségben, stb.). Ennek alapján a cselekvőképesség korlátozása nem a személy orvosi értelemben vett fogyatékosságának (vagy betegségének), hanem a személy tényleges ügyintézési és döntéshozási képességének a függvénye (eljárni és döntéseket hozni nem képes), aminek vizsgálatához szükséges feltárni a személy tényleges képességeit és a tágabb értelemben vett környezete ügyintézést akadályozó vagy támogató/elősegítő jellegét is. Nem elfogadható ezért a személy fogyatékosságából kiindulva feltételezni, hogy az adott személy bizonyos ügyekben nem képes dönteni, hiszen a fogyatékosságán kívül számos más szempont segítheti, illetve akadályozhatja döntéseinek meghozatalában, különböző ügycsoportok esetén különböző módon.

A Javaslat nem csak azokat a személyeket tekinti cselekvőképesnek, akik egyedül képesek döntéseket hozni, hanem azokat is, akik segítséggel képesek ügyeikben eljárni. Ez az interdependens autonómia elvének törvényi szintű rögzítését jelenti, amely alapján minden személy a környezetével kölcsönhatásban hozza meg döntéseit. Fogyatékos személyek esetében ennek fokozott jelentősége van, mivel számosan környezetük valamilyen mértékű támogatásával képesek ügyeiket ellátni. A Javaslat ezt a tényt ismeri fel, amikor nem engedi olyan személyek cselekvőképességét korlátozni, akik segítséggel képesek eljárni. A segítség jelentheti a törvényben rögzített kevésbé korlátozó megoldások valamelyikét (pl. támogatott döntéshozatal), de lehet pl. meghatalmazáson alapuló képviselet, vagy támogató szolgáltatás, vagy teljesen informális családi, baráti segítség is. Az arányosság elve alapján, ha a személy képes ennek a segítségnek az igénybevételével (vagy akár anélkül) ügyeit ellátni, döntéseket hozni, akkor nem alkalmazható a korlátozóbb megoldás (gondnokság).

További szemléletbeli változás a Ptk.-hoz képest, hogy a cselekvőképesség korlátozásának a belátási képesség korlátozott volta nem egyetlen legitim alapja, hanem csak egyik feltétele. Ezen kívül további nemzetközi szerződésekből eredő feltétel a korlátozás szükségessége és arányossága. Ennek megfelelően a belátási képesség korlátozott voltán kívül meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e az adott korlátozásra (ezt fejezi ki a "károsodás veszélye"), nem létezik-e más megoldás (pl.: támogatott döntéshozatal).

A Javaslat a szükségesség elvét rögzítve csak akkor engedi meg a cselekvőképesség korlátozását, ha ezt a személy károsodásának veszélye indokolja. Önmagában az a tény tehát, hogy a személy nem képes egy adott ügyben eljárni, még nem indokolja cselekvőképességének korlátozását az adott ügycsoportban. Ehhez az is kell, hogy tényleg szükség legyen a korlátozásra, más szóval meg kell jelölni azt a veszélyt, amelyet a gondokság alá helyezéssel kíván a jogalkalmazó elhárítani. A veszélynek valósnak kell lennie, ugyanakkor a Javaslat nem követel meg közvetlen veszélyt, és nem definiálja a veszély jellegét. Ennek alapján bármilyen jövőben bekövetkező esemény megfelel a törvényi feltételeknek, amely a személy károsodásával jár (vagyoni, családi, egészségügyi, vagy más jellegű kár), és a cselekvőképesség adott ügycsoporton belüli korlátozásával elhárítható, pontosabban csak a cselekvőképesség korlátozásával hárítható el (kevésbé korlátozó megoldásokkal nem), és a cselekvőképesség korlátozásának elmaradása esetén bekövetkezte valószínűsíthető.

A Javaslat a személy vagyoni vagy egyes személyi ügyeit illetően állítja fel a fenti szabályokat. Ennek alapján az ismertetett szempontokat minden egyes korlátozandó ügy-, illetve ügycsoport vonatkozásában vizsgálni kell. Nem elfogadható a cselekvőképesség korlátozása egy ügycsoport vonatkozásában csupán azzal az indokkal, hogy egy másik ügycsoport viszonyában már bebizonyosodott, hogy a súlyosan fogyatékos személy nem képes eljárni. A Javaslat megkívánja, hogy a szükségesség és arányosság elvei alapján a bíróság minden egyes ügycsoport vonatkozásában, amely tekintetében a cselekvőképességet korlátozza, vizsgálja és indokolja a gondnokság alá helyezés indokoltságát.

4. A (4) bekezdés megerősíti a (3) bekezdésben már megjelenő arányosság elvét, ami alapján nem korlátozható a személy cselekvőképessége, ha adott esetben kevésbe korlátozó alternatíva is megfelelő védelmet nyújt. A különböző megoldásokat természetesen ügycsoportok szerint kell vizsgálni, ezért előfordulhat, hogy ugyanannak a személynek az esetében bizonyos ügycsoportban cselekvőképesség korlátozására kerül sor, egy másik ügycsoportban támogató kijelölésére, egy harmadikban pedig az előzetes jognyilatkozatban lefektetett utasítások alkalmazására, ha ezek megfelelő védelmet biztosítanak a személy számára.

A Javaslat, szakítva az eddigi gyakorlattal, a gondnokság alá helyezéshez nem elégszik meg egy pszichiátriai szakvéleménnyel. Mivel a személy orvosi értelemben vett fogyatékosságával szemben annak képességeit helyezi előtérbe, nevesíti a pszichológiai és gyógypedagógiai vizsgálatot, mint a képességek felmérésének megfelelőbb eszközét. Ugyanakkor a (3) bekezdésben rögzített szempontok alapján a bíróság nem elégedhet meg szakvéleményekkel, bármennyire alaposak és pontosak is. Mivel a személy cselekvőképességének korlátozása tényleges döntéshozói és ügyintézői képességének függvénye, a bíróságnak arról is meg kell meggyőződnie, hogy a személy mennyire képes a mindennapi életben ügyeit ellátni, milyen akadályok, problémák merülnek fel, amelyek indokolják a gondnokság alá helyezését. Ehhez a bíróság igénybe veheti más szakemberek (pl. szociális munkás) segítségét, de nem tekinthet el a személy, illetve a képességeiről, életviteléről közvetlen ismeretekkel rendelkezők (családtagok, barátok, munkatársak, tanárok, kezelőorvos, fogyatékosok nappali klubjának munkatársa, stb.) meghallgatásától sem.

5. Az (5) bekezdés rögzíti azt a fontos szempontot, hogy a kommunikáció módja önmagában nem lehet a cselekvőképesség korlátozásának az oka. Tehát például egy jelnyelvet használó siket személy, bár nyilván társadalmi akadályok miatt kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tud bizonyos ügyeiben eljárni, nem korlátozható cselekvőképességében ebből az okból kifolyólag. Értelmi fogyatékos személyek esetében is a megszokottól eltérő kommunikációs forma (ami lehet testi fogyatékosság következménye is) kelti sokszor azt a látszatot, hogy a személy nem tud megfelelő szinten állást foglalni, véleményt nyilvánítani. A Javaslat itt egyértelműen elválasztja a döntéshozói képességet nem érintő kommunikációs akadályozottságot a döntéshozatalt akadályozó egyéb problémától, és az előbbi leküzdése egyetlen elfogadható módjának a társadalmi akadályok kiküszöbölését (tolmács, segítő, kommunikációs segédeszközök, fogyatékos személyekkel való kommunikációban járatos más szakember igénybevétele, jelnyelv, Braille-írás, és egyszerű nyelv használata) tekinti, nem a cselekvőképesség korlátozását.

A 2:23. §-hoz

[A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatára vonatkozó általános szabályok]

1. Főszabály szerint a gondnokolt és a gondnok együtt tesznek jognyilatkozatot. Ha nem tudnak megegyezni a jognyilatkozat tartalmában, kettőjük vitáját a gyámhatóság dönti el. A gyámhatóság döntése helyettesíti a jognyilatkozattal egyet nem értő ("a vitában vesztes") fél nyilatkozatát.

A felek közti vitában a gyámhatóság a 2:35. § (3) és (4) szerint jár el. Az ott előírt szempontok alapján kell eldöntenie, hogy a jognyilatkozat, amihez valamelyik fél nem akar hozzájárulni (vagy más tartalommal akarja megtenni), a gondnokolt érdekében áll-e vagy sem. A gyámhatóságnak mindenkor figyelembe kell vennie a gondnokolt álláspontját, hiszen bár ez nem perdöntő, de kétségkívül nagyon fontos szempontja a gondnokolt érdekei megállapításának.

Ha a gondnokolt álláspontjának megállapítása nehézségekkel jár, a gyámhatóságnak mindent meg kell tennie a kommunikációs nehézségek leküzdéséért, adott esetben fogyatékos személyekkel foglalkozásban járatos szakemberek igénybevételével. Ha egyáltalán nem lehetséges a gondnokolt véleményének megállapítása, ezt a tényt kell rögzítenie a gyámhatóság döntésének.

A Javaslat arra ösztönzi a gondnokot és a gondnokoltat, hogy közös megegyezéssel hozzák meg a jognyilatkozatokat, mivel így nem kell a gyámhatósághoz fordulniuk, ez gyorsabb és egyszerűbb megoldás. Mindkettejük számára megadja ugyanakkor a külső döntéshozóhoz fordulás lehetőségét. Ez előrelépés az eddigi gyakorlattal szemben, amikor a gondnok önmaga dönthetett a gondnokolt nevében, és a gondnokolt véleményének figyelmen kívül hagyása nem járt semmilyen jogi szankcióval. A gondnokolt álláspontjának ismerete nélkül a Javaslat szerint nem lesz lehetőség dönteni (a gyámhatóságnak mindig meg kell hallgatnia a gondnokolt véleményét), ami egyrészt a gondnokolt önrendelkezését erősíti azáltal, hogy ténylegesen állást kell foglalnia, részt kell vennie ügyei irányításában, másrészt a gondnok esetleges önkényes döntései és a visszaélései számát csökkenti jelentősen.

A jognyilatkozat tétele nem kötődik formai feltételhez. Speciális rendelkezés hiányában a gondnokolt a jognyilatkozatát nem csak írásban teheti meg, az írásképtelen fogyatékos személyek is tehetnek tehát jognyilatkozatot. Azonban vannak helyzetek, amikor a gondnokolt nem tud, vagy nem akar hozzájárulni egy jognyilatkozathoz. Különösen súlyosan halmozottan fogyatékos személyek esetén fordulhat elő, hogy nem tudnak egy adott kérdésben értékelhető módon állást foglalni. Annak érdekében, hogy az ő érdekeik se szenvedjenek csorbát a jognyilatkozatok elmaradása miatt, a Javaslat kiterjesztően értelmezi a "vitát", beleértve azokat a helyzeteket is, amikor a gondnokolt nem tud, vagy nem akar jognyilatkozatot tenni, vagy hozzájárulni a jognyilatkozathoz.

A fenti szabályok alapján bármilyen jognyilatkozat megtételével kapcsolatos probléma kezelhető, a gyámhatóság bevonásával vagy anélkül. A Javaslat az eddigi gyakorlattal ellentétben erősíti a gondnokoltak önrendelkezési képességét és a visszaélésekkel szembeni jogorvoslati lehetőségeket, anélkül, hogy a gondnokoltak saját döntéseikkel szembeni védelme gyengülne, hiszen jognyilatkozataikhoz továbbra is szükségük van a gondnok vagy a gyámhatóság hozzájárulására, egyedül nem tudnak jognyilatkozatot tenni.

2. A (2) bekezdés azokra az azonnali intézkedést igénylő esetekre nyújt speciális szabályozást, amikor a gondnoknak időhiány miatt nincs lehetősége arra, hogy az (1) bekezdés szerint kérje a gyámhatóság döntését a gondnokolt nyilatkozatának helyettesítésére. A gyámhatóság a gondnok jognyilatkozatát akkor hagyhatja jóvá e rendelkezés alapján, ha az egyrészt megfelelt a formai követelményeknek (1. valóban azonnali intézkedésről volt szó, nem volt lehetőség a gondnokolttal együtt eljárni vagy a gyámhatósághoz fordulni, 2. a gondnok haladéktalanul értesítette a gyámhatóságot), és tartalmi szempontból olyan nyilatkozatról van szó, amelyet a gyámhatóság az (1) bekezdés szerint egyébként jóváhagyna. A gyámhatóság érvénytelenné nyilvánítja a gondnok döntését, ha az adott kérdésben nem fogadja el a gondnok álláspontját (mert például a gondnokolt ellenzi a jognyilatkozatot, és a gyámhatóság a kettejük közti vitában a gondnokolt javára dönt), vagy olyan jognyilatkozatról van szó, amely esetében nem volt indokolt a sürgősségi eljárási mód igénybevétele, a gondnok az (1) bekezdés alapján is fordulhatott volna döntésért a gyámhatósághoz. A (2) bekezdés kivételt jelent a főszabály szerinti eljárás alól, gyengítve a gondnokolt önrendelkezési jogát és önvédelmi lehetőségeit, ezért fontos, hogy a jogalkalmazó az azonnali intézkedés fogalmát szűkítően értelmezze, valóban csak azokra az esetekre fenntartva a sürgősségi eljárás lehetőségét, amelyek nem oldhatók meg az (1) bekezdés alapján.

3. A (3) bekezdés az ismétlődő jognyilatkozatok esetén ad lehetőséget a gondnoknak az önálló jognyilatkozat-tételre. A bíróság a gondnok és a gondnokolt közös kérelmére meghatározza azokat az ismétlődően illetve rendszeresen jelentkező ügyeket, amelyekben a gondnok önállóan járhat el, és egyben megszabja a gondnok eljárásának szempontjait. Ha tehát például a gondnokolt havi bevételének kezelése kíván meg jognyilatkozatot (bankfiókban történő személyes pénzfelvétel), akkor a bíróság döntése alapján a gondnok havi rendszerességgel egyedül is felveheti az adott összeget a gondnokolt bankszámlájáról, nem kell sem a gondnokolt, sem a gyámhatóság eseti hozzájárulását kérnie.

A 2:24. §-hoz

[A kommunikációra képtelen korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatára irányadó szabályok]

1. A Javaslat a kommunikációképtelen személyek esetében is lehetőséget ad a gondnoknak jognyilatkozatok megtételére, eseti gyámhatósági jóváhagyással. Azonban olyan személyek esetében, akik semmilyen kommunikációra nem képesek, körülményes lenne minden esetben eseti gyámhatósági engedélyért folyamodni. Ezért a Javaslat speciális szabályt állít fel a kommunikációképtelen személyekre, akik nevében a gondnok a bíróság döntésében szabályozott mértékben általánosan (nem eseti jóváhagyással) önállóan járhat el.

A fogyatékos személyek kommunikációja értelmezése terén az utóbbi évtizedekben nemzetközi és hazai szinten is komoly előrelépések történtek. A gyógypedagógiai szakma mai álláspontja szerint minden fogyatékos személy képes a kommunikációra a másik fél megfelelő szakértelme és a kommunikáció akadályainak eltávolítása esetén. Ma már számos alternatív kommunikációs forma áll rendelkezésre a hagyományosan beszédképtelennek minősülő emberekkel való kapcsolattartásra is, mint például a taktilis (érintésen alapuló) vagy az augmentatív (nonverbális technikákat és segédeszközöket igénybe vevő) kommunikáció. Vannak személyek, akik a légzésük ritmusával, vagy aktivitásukkal kommunikálják érzéseiket, amit egy döntés meghozatalakor állásfoglalásként lehet értelmezni. Például annak eldöntésekor, hogy egy gondnokoltat szociális intézetben kell-e elhelyezni, mindenképpen megállapítható az előbb jelzett módon, hogy ő maga hol szeretne élni.

A Javaslat figyelembe veszi, hogy a hazai gondnoksági gyakorlatban még sajnos nincs lehetőség minden fogyatékos személy számára megfelelő szakértelemmel rendelkező gondnok kirendelésére. A kommunikációképtelenséget azonban szűken értelmezi a Javaslat, adott gondnok, gondnokolt és ügycsoport viszonyában. Elképzelhető tehát, hogy bizonyos ügycsoportok területén a gondnokolt nem képes kommunikációra (pl. vagyoni ügyek terén nem képes értelmezhető véleményt formálni), azonban más ügycsoportok területén igen (képes fájdalmat közvetíteni, és így véleményt nyilvánítani egészségügyi beavatkozásokról). A törvény célja, hogy valóban csak azok a személyek minősüljenek kommunikációképtelennek, akiknek álláspontja egy adott ügycsoporthoz tartozó kérdésben semmilyen módon nem ismerhető meg. Akik képesek bármilyen fajta vélemény kommunikálására, azoknak véleményét annak tartalma alapján kell kezelni (elfogadni vagy elutasítani) a Javaslat 2:23. §-ának (1) bekezdése szerint, azonban nem nyilváníthatók kommunikációképtelennek. Minden egyes kommunikációképtelennek való nyilvánítás egyben határozat a gondnokolt véleményének irrelevánssá nyilvánításáról, ezért annak lehetőségét a jogalkalmazóknak nagyon szűkítő módon kell értelmezniük, végső megoldásként csak olyan személyek esetén alkalmazva, akiknél nem fér kétség hozzá, hogy semmilyen módon nem képesek és nem is lesznek képesek véleményt nyilvánítani az adott ügycsoporton belül. Erre leginkább kómában fekvő személyek esetén kerülhet sor, esetleg kivételes esetben súlyosan halmozottan fogyatékos személyek esetén.

A kommunikáció csak két ember viszonyában értelmezhető, ezért elképzelhető, hogy az illető gondnokolt képes egy adott gondnokkal kommunikálni, egy másikkal viszont nem. Ezért a törvény nem ad lehetőséget a gondnokolt kommunikációképtelenné nyilvánítására a gondnoksági eljárás során, hiszen a gondnok tevékenységére ekkor még nem került sor. A gondnoknak kijelölése után először kísérletet kell tennie a kapcsolatfelvételre, amihez szakember (pl. pszichológus, gyógypedagógus) segítségét is igénybe kell vennie, és csak ha ez a kísérlet sikertelen volt, kerülhet sor a gondnokolt kommunikációképtelenné nyilvánítására bírói döntéssel.

2. Mivel a kommunikációt a törvény két személy viszonyában értelmezi, a gondnok személyének változása értelemszerűen a gondnokolt kommunikációképtelenségének felülvizsgálatát vonja maga után. Az új gondnoknak kísérletet kell tennie a kommunikációra, és a kísérlet sikertelensége esetén az (1) bekezdés szerint eljárva van lehetőség a gondnokolt kommunikációképtelenné nyilvánítására.

A 2:25. §-hoz

[A korlátozottan cselekvőképes személy önálló jognyilatkozat tételének esetei]

A Javaslat a Ptk.-val nagyjából egyezően határozza meg azoknak a jognyilatkozatoknak a körét, amelyeket a gondnokság alá helyezett személy a korlátozással érintett ügycsoportokban is önállóan tehet meg. Az a) pont értelmében a korlátozottan cselekvőképes személy tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja, így például tehet közvégrendeletet akkor is, ha vagyonával való rendelkezése tekintetében korlátozták vagy felléphet személyhez fűződő jogai megsértése miatt. A b) pont értelmében megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket. Az, hogy az adott szerződés a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozik-e, csak a konkrét személy társadalmi helyzetének, vagyoni és személyi viszonyainak vizsgálata alapján dönthető el. A c) pont rendelkezik arról, hogy a gondnokolt továbbra is személyesen megköthet minden olyan szerződést, amellyel kizárólag előnyt szerez, így például elfogadhat ajándékokat, haszonkölcsönt stb.

Ugyanakkor változik a munkából származó jövedelemmel való önálló rendelkezés mértéke a vagyoni ügycsoportban korlátozott személyek esetén. A Ptk. 2001. évi módosítása a munkából szerzett jövedelem 50 %-ára korlátozta a korlátozottan cselekvőképes személy keresményével való rendelkezési jogát, kiegészítve ezt a társadalombiztosítási, munkanélküli és szociális ellátásból származó jövedelemmel való részleges rendelkezés jogával. A Javaslat megszünteti ezt a konkrét arányszámban előírt jogszabályi korlátozást és a jogalkalmazóra bízza annak megítélését, hogy az eset összes körülményeit mérlegelve - támaszkodva a szakértői véleményre - eldöntse, hogy munkával szerzett összes keresménye vonatkozásában tehet-e a vagyoni ügyeiben korlátozott gondnokolt jognyilatkozatot vagy annak csak meghatározott hányadával rendelkezhet.

A 2:26. §-hoz

[Jóváhagyáshoz kötött jognyilatkozatok]

1 . Az (1) bekezdés lényegében érdemben nem kíván változtatni azon jognyilatkozatok körén, amelyek érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyását is megkívánja a törvény, ha a bíróság a cselekvőképességet a gondnokolt vagyonával való rendelkezése tekintetében korlátozta. A korábbi szabályozással megegyezően a tartós jellegű, illetve kiemelt jelentőségű - így a gondnokolt tartására, örökösödési jogviszony alapján megillető jogára vagy kötelezettségére vonatkozó - jognyilatkozatok érvényessége továbbra is gyámhatósági jóváhagyáshoz kötött:

- az a) pont szerint azok a nyilatkozatok, amelyek a gondnokolt tartására vonatkoznak, függetlenül attól, hogy a tartás törvényen vagy szerződésen alapul;

- a b) pont szerint a gondnokoltat örökösödési jogviszony alapján megillető jogára vagy kötelezettségére vonatkozó jognyilatkozat;

- a c) pont szerint a gondnok által kezelt vagyon;

- a d) pont szerint a gondnokot kirendelő határozatban a vagyon mértékétől függően megállapított összeg, illetve külön törvényben (például a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendeletben, a továbbiakban: "Gyer.") meghatározott összeget meghaladó értékű egyéb vagyonára, vagyoni értékű jogára vagy kötelezettségére vonatkozó jognyilatkozat;

- az e) pont szerint az ingatlan tulajdonjogának átruházása vagy megterhelése.

2. Az (2) bekezdésben foglalt rendelkezések a Ptk szabályával egyező módon lehetővé teszik olyan jogügylet érvényes létrejöttét, amely a gondnokolt vagyonának csökkenését eredményezi. Az a) pont szerint a gondnokolt leszármazójának önálló háztartás alapításához, fenntartásához, illetve más létfontosságú cél eléréséhez támogatást nyújthat, ha kivételesen indokolt esetben ehhez a gyámhatóság hozzájárul. A b) pont alapján kivételesen indokolt esetben a gyámhatóság a hozzájárulhat ahhoz is, hogy a gondnokolt leszármazóján kívül bárki másnak ajándékozzon, javára jogokról ellenérték nélkül lemondjon vagy közcélra történő felajánlással éljen.

Ugyanakkor a gondnokolt a gyámhatóság jóváhagyását a Javaslat szerint - a Ptk. 16. § (2) bekezdésétől eltérően - egyedül kérheti, nincs szükség a gondnokkal való közös kérelemre. A támogatás mértéke egyik esetben sem a kötelesrésztől függ, hanem arra vonatkozóan a gyámhatóság mérlegelésénél a gondokolt törvényes érdeke, optimális megélhetése szab határt.

3. A törvény - a kiskorúakra vonatkozó szabályozással egyezően - kimondja, hogy nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására bírósági, vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat esetén.

4. A Javaslat a (4) bekezdésben utal arra, hogy vannak olyan jognyilatkozatok, amelyek érvényességéhez nem a gondnok közreműködésére, hanem - a jognyilatkozat jellegétől függően - külön jogszabályban meghatározott szervezet, testület jóváhagyására van szükség. Ennek megfelelően speciális szabályok vonatkoznak egyes családjogi jognyilatkozatokra, így például a Javaslat a Harmadik Könyvben rendelkezik arról, hogy a házasságkötéshez a gyámhatóság engedélye szükséges annál a személynél, akinek cselekvőképessége ebben az ügycsoportban korlátozott, de ugyanígy a gyámhatósági jóváhagyás szükséges a családjogi jognyilatkozat tételben korlátozott személyek esetén apai elismerő nyilatkozat megtételéhez. Speciális jogszabályi előírások szükségesek az egészségügyi jognyilatkozatok érvényes létrejöttéhez is, ennek megfelelően a Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg az egészségügyről szóló törvény módosítására is szükség van.

A gondnokolt jognyilatkozatai azokban az ügyekben, ügycsoportokban, amelyekben cselekvőképességét korlátozták

A 2:27. §-hoz

[Zárlat elrendelése és zárgondnokrendelés]

1. A Javaslat érdemben fenntartja a Ptk.-nak a zárlat elrendelésével kapcsolatos szabályait. A gyámhatóság által elrendelhető zárlatnak egyik feltétele, hogy az érintett személy cselekvőképességét korlátozó gondnokság alá helyezése iránt a perindítás indokolt, vagyis a perindításra jogosult gyámhatóság szerint a gondnokság alá helyezés törvényi feltételei fennállnak. Tekintettel arra, hogy a gyámhatóság zárlatra és zárgondnok kirendelésére vonatkozó határozata meghozatalától számított 8 napon belül köteles az érintett személy gondnokság alá helyezése iránti pert megindítani, az érintett elmeállapotára vonatkozó szakorvosi vélemény hiányában zárlatot nem rendelhet el. Az érintett elmeállapotára vonatkozó szakorvosi véleményt egyébként a gyámhatóság köteles keresetleveléhez csatolni [Pp. 307. § (2) bekezdés, Gyer. 145. § (4) bekezdés b) pont].

2. A zárlat elrendelésének másik feltétele, hogy a gondnokság alá helyezendő személy vagyonának védelme érdekében sürgősen kell intézkedni. A Javaslat a zárlatra, a zárgondnok működésére vonatkozó részletes szabályok körében a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) rendelkezéseire utal külön. A Vht.-nak a biztosítási intézkedések végrehajtására vonatkozó teljes fejezetét alkalmazni kell tekintettel arra, hogy a gyámhatóság által elrendelt zárlat szélesebb körű, mint a bírósági végrehajtás keretében elrendelt zárlat, az ugyanis az ingó és ingatlanvagyon mellett az érintett személy értékpapírjaira, bankszámlájára, munkabérére, nyugdíjára is kiterjed.

3. A zárlat elrendelésénél garanciális szabály, hogy az csak a legszükségesebb ideig állhat fenn bírói kontroll nélkül. Ezért a Javaslat kimondja, hogy a zárlat elrendelésére vonatkozó határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, mivel igen rövid időn belül sor kerül a gyámhatósági döntések bírósági felülvizsgálatára. A gyámhatóságnak ugyanis a határozat meghozatalát követő 8 napon belül a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig - a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását követően - a zárlatot felül kell vizsgálnia, és döntenie kell annak fenntartásáról vagy megszüntetéséről.

A 2:28. §-hoz

[Ideiglenes gondnokrendelés]

1. A Javaslat a hatályos törvényi szöveget - a cselekvőképesség korlátozásának megváltozott szabályaira tekintettel - pontosítva fogalmazza meg, hogy a gyámhatóság ideiglenes gondnokot kivételesen, csak annak a nagykorú személynek rendelhet, akinek értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt, valamint az ebből eredő, a társadalmi részvételt akadályozó egyéb körülmények hatására a vagyoni vagy egyes személyi ügyeit illetően önállóan vagy segítséggel eljárni és döntéseket hozni nem képes. A perindítás szükségességét a perindításra jogosult gyámhatóság elmeorvosi szakorvosi véleményre alapíthatja.

Az ideiglenes gondnokrendelés másik feltétele a gondokság alá helyezendő személy -vagyoni, illetve személyi - érdekeinek védelmét kívánó olyan helyzet, amelyben az érdekvédelem más módon (például zárlat elrendelésével) nem lehetséges. További feltétele az ideiglenes gondnokrendelésnek, hogy az érdekvédelem körében halasztást nem tűrő, azonnali intézkedésre van szükség.

2. Az ideiglenes gondnok rendelése a gondnokrendelés speciális esete, amelyre - a (2) bekezdés alapján - a gondnokokra vonatkozó szabályok alkalmazandóak azzal, hogy az ideiglenes gondnok jogköre a kirendelő határozatban megjelölt ügycsoportokra terjed ki.

3. A zárlat elrendeléséhez hasonlóan ideiglenes gondnok rendelésénél is garanciális szabály, hogy az csak a legszükségesebb ideig állhat fenn bírói kontroll nélkül. Ezért a Javaslat ebben a §-ban is kimondja, hogy a gyámhatóságnak az ideiglenes gondnok kirendeléséről szóló határozat meghozatalát követő 8 napon belül a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig - a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását követően - az ideiglenes gondnokrendelést felül kell vizsgálnia, és döntenie kell annak fenntartásáról vagy megszüntetéséről.

A 2:29. §-hoz

[Relatív semmisség]

1. A Ptk. 16/A. §-ához hasonlóan fogalmazza meg a Javaslat a relatív semmisség szabályát, amely kivételt képez azon rendelkezés alól, mely szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. Tekintve, hogy a Javaslat a cselekvőképességet a teljes belátási képességgel nem rendelkező személy védelmében szabályozza, kézenfekvő, hogy az ilyen személyek jognyilatkozatainak a semmisségre csak az ő érdekükben lehet hivatkozni. A szabály azt is jelenti, hogy ha a megkötött szerződés a teljes cselekvőképességgel nem rendelkező személy érdekeinek megfelel, akkor érvényben marad, és senki sem hivatkozhat az érvénytelenségre.

2. A (2) bekezdés a relatív semmisség, mint fő szabály alóli kivételről rendelkezik: az a nagykorú személy, aki cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik. A felelősségének megállapítása esetén a bíróság akár kártérítés megfizetésére vagy a szerződés teljesítésére is kötelezheti.

A 2:30. §-hoz

[A korlátozottan cselekvőképes személy cselekvőképessé válása]

A Javaslat a Ptk. hatályos rendelkezését fenntartva kimondja, hogy ha a korlátozottan cselekvőképes személy cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatának érvényessége felől. A Javaslat nem tartalmaz határidőt arra nézve, hogy a függő jognyilatkozat érvényességéről a cselekvőképessé válást követően mennyi időn belül kell a cselekvőképessé vált személynek a döntést meghoznia. Ebben az esetben is érvényesülnek a joggyakorlás általános szabályai: a jognyilatkozatot tehát az eset körülményei által meghatározott ésszerű időn belül kell a jogosultnak megtennie. Kifejezett jognyilatkozat hiányában a jognyilatkozat - ráutaló magatartással - megadottnak minősül.

A gondnokrendelésre, a gondnok jogaira és kötelezettségeire, valamint a gondnokság megszűnésére irányadó szabályok

A 2:31. §-hoz

[A gondnokság alá helyezésre vonatkozó rendelkezések]

1. A gondnokság alá helyezést a bíróságtól az érintett személy házastársa, bejegyzett élettársa, egyenesági rokona, testvére, a gyámhatóság és az ügyész kérheti. A cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés iránti pert a gondnokság alá helyezendő személlyel mint alperessel szemben kell megindítani, aki az ilyen perben teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik [Pp. 306. § (1) bekezdés].

2. A (2) bekezdés - a Ptk. 14. § (3) bekezdéséhez hasonlóan - a gyámhatóság számára írja elő a gondnoksági per megindításának kötelezettségét arra az esetre is, ha a hozzátartozó felhívás ellenére nem nyújtja be a keresetet.

3. A gondnoksági per során a bíróság hivatalból köteles tájékoztatni a feleket a támogatott döntéshozatal lehetőségéről, illetve arról, hogy erre vonatkozóan megállapodás köthető azokban az ügycsoportokban, amelyekben a cselekvőképesség korlátozása nélkül is sor kerülhet támogatásra.

A 2:32. §-hoz

[A gondnokrendelés]

Annak érdekében, hogy a gondnok tevékenysége felett hatásos ellenőrzés valósuljon meg, célszerű hogy más döntsön a gondnok személyéről és más a gondnok tevékenysége értékeléséről. Ennek megfelelően a Javaslat - a korábbi szabályozástól eltérően - a gondnokrendelést átteszi a bíróság hatáskörébe. A gondnok bíróság által történő kirendelése a legtöbb európai országban már jól működik. A Javaslat a változtatással lehetővé teszi, hogy a bíróság már a gondnokság alá helyezési eljárással egyidejűleg kijelölje a gondnokot. A gondnok személyének megfelelő kiválasztása természetesen szükségessé teszi a hozzátartozók meghallgatását, illetve a gyámhatóság is javaslatot tesz a gondnok személyére. További lényeges tényező a gondnok személyének kiválasztásánál a gondnokolt személy előzetes jognyilatkozatában a gondnok személyére meghatározott szempontjai (ha konkrét személyt nem jelölt meg). A bíróság az eljárás során tájékozódhat, hogy van-e előzetes jognyilatkozat és megismeri annak tartalmát. A felsoroltok figyelembevételével a bíróság a gondnokolt személyiségének megfelelően tudja a gondnokot kijelölni.

A 2:33. §-hoz

[A gondnoki tisztség viselésének feltételei]

1 . A gondnok személyének, tevékenységének alapvető jelentősége van a gondnokság alá helyezett személyek szempontjából. A gondnok rendelésével, tevékenységével, a tisztség megszüntetésével összefüggő alapvető, garanciális jellegű szabályokat ezért a törvény, a részletszabályokat pedig továbbra is a Gyer. tartalmazza.

A Javaslat nem kíván változtatni azon a rendelkezésen, hogy gondnokká csak olyan nagykorú, cselekvőképes személy rendelhető, aki a gondnoki tisztséget elvállalja. További feltételként ugyanakkor a Javaslat előírja, azt a szubjektív körülményt is, hogy a gondnoknak személyében és körülményeiben alkalmasnak kell lennie a gondnoki tisztség ellátására. A gondnoki tisztség betöltésének további feltételei a Gyer.-ben találhatóak.

2. A Javaslat széleskörűen rendelkezik arról, hogy ki nem rendelhető gondnokul. A gondnokolt döntési autonómiáját veszi figyelembe a (2) bekezdés, amely szerint nem lehet gondnokul rendelni azt, aki ellen a gondnokság alá helyezett kifejezetten tiltakozik vagy előzetes jognyilatkozatban kifejezetten kizárt a gondnokká jelölhető személyek köréből.

3-4. A Javaslat a gondnokolt személy érdekeivel szinkronban lévőnek tartja azt a jelenlegi szabályozást, amely a bíróság számára a gondnokul rendelhető személyek sorrendjét állapítja meg. A szabályozásban ezúttal is érvényesül a gondnokolt döntési autonómiája, a Javaslat ugyanis kimondja, hogy elsősorban az általa még cselekvőképes állapotában megjelölt vagy a gondnokság alá helyezés során megnevezett személyt kell gondnokul rendelni, ha ez az érdekeivel nem ellentétes.

Amennyiben a gondnokolt nem nyilatkozik vagy nyilatkozatát formai vagy más okból nem lehet figyelembe venni, a gyámhatóság a gondnoki teendők ellátására alkalmas személyek közül rendel gondnokot. Az ilyen személyek között is sorrendet állít fel a Javaslat. Elsősorban az együtt élő házastársat, bejegyzett élettársat, ilyen hiányában a szülőket (vagy a szülők által haláluk esetére közokiratban vagy végrendeletben megnevezett személyt) rendelheti gondnokul a bíróság.

A gondnokoltnak életkoránál, állapotánál fogva számos esetben személyes gondoskodásra, ellátásra, ápolásra is szüksége van. Ezért a Javaslat kimondja, hogy a gondnokként rendelhető személyek közül előnyben kell részesíteni azt, aki szükség esetén a személyes gondoskodást is el tudja látni.

5. Ha az említett személyi körből nem lehet gondnokot rendelni, akkor kerülhet sor hivatásos gondnok rendelésére. A Javaslat a 2001. évi XV. törvény hatályba lépése óta eltelt időre is tekintettel, garanciális okból a törvény rendelkezései közé emeli át a Gyer. azon szabályát [134. § (3) bekezdés], amely a hivatásos gondnoki tisztség ellátását külön jogszabály által meghatározott képesítési feltételekhez köti. A Javaslat továbbra is lehetővé teszi, hogy a sérült emberekkel foglalkozó civil szervezetek is ajánlhassanak tagjaik közül hivatásos gondnokot. Tekintettel arra, hogy a gondnok személyének kiválasztása kiemelkedő jelentőséggel bír a gondnokolt számára, nagyon fontos, hogy abban az esetben, ha a bíróság a gyámhatóság javaslatára jogi személyt (civil szervezetet) rendel gondnokul, a jogi személy köteles legyen megnevezni azt a természetes személyt, aki felelős a gondnoki teendők ellátásáért.

6. A gondnok és a gondnokolt közötti közvetlen kapcsolat kialakításának feltétele, hogy a gondnoknak - így a hivatásos gondnoknak is - lehetősége legyen minél több személyes találkozásra a gondnokolttal. Erre pedig csak akkor van lehetőség, ha egy-egy hivatásos gondnoknak a lehető legkevesebb számú gondnokolt pártfogását kell ellátnia. Ennek érdekében a Javaslat az egy gondnokra jutó gondnokoltak számát - eltérően az eddigi harminctól - húsz főben maximálja.

A 2:34. §-hoz

[Többes és helyettes gondnokrendelés]

1. Sajátos életbeli tényállást vett figyelembe a Ptk. akkor, amikor lehetőséget biztosít többes gondnokrendelésre is. A Javaslat átveszi az erre vonatkozó szabályozást, azzal az eltéréssel, hogy a - Ptk. 19/B. §-ához képest elhagyja a "kivételes" szót a normaszövegből. Ezzel hangsúlyozni kívánja, hogy több gondnok kirendelésére nemcsak rendkívüli esetben kerülhet sor. A többes gondnokrendelés a) és b) pontokban szabályozott esetei csak példálózó felsorolásnak tekinthetők, a gyakorlatban más olyan körülmények is előfordulhatnak, amelyek indokolhatják, hogy a bíróság a gondnokolt érdekében több gondnokot rendeljen. Az a) pont a többes gondnokrendelésnek a tipikus esetére utal, amikor mindkét szülő vagy az egyik szülő és a testvér látják el együttesen a gondnoki teendőket. De lehetséges például az egyes ügycsoportokra különböző személyek gondnokként rendelése.

2. A több gondnok feladatköreinek megosztását elsősorban maguk a gondnokok határozhatják meg egymás közötti megállapodásukkal. Ha közöttük vita támad vagy más okból ez szükséges, a bíróság meghatározhatja a gondnokok feladatkörének pontos megosztását. A feladatkörök megosztása ugyanakkor nem érinti az (1) bekezdés a) pont szerinti szülő, illetve közeli hozzátartozó többes gondnokok önálló, teljes körű törvényes képviseleti jogát. A feladatkörök megosztása kívülálló harmadik személyek irányában a gondnokok önálló képviseleti jogát nem korlátozza. Ha azonban a többes gondnokság elrendelésének oka a b) pontban említett külön szakértelem szükségessége, úgy a feladatkör megosztásának a gondnokok között egyben a képviseleti jogkör megosztását is kell jelentenie, tehát a bíróság határozata erről rendelkezni fog.

3. A helyettes gondnokrendelés olyan helyzetekre jelenthet előre megoldást, amikor már a gondnok kirendelésekor egyértelmű, hogy a gondnok teendőit bizonyos időszakokban vagy időszakonként visszatérően távolléte vagy más akadályoztatás következtében személyesen nem tudja majd ellátni. A gyámhatóságnak a helyettes gondnok kirendelésénél is figyelemmel kell lennie a gondnok kirendelésére irányadó szabályokra. A helyettes gondnok csak a gondnok ügykörében, és csak azonnali intézkedést igénylő esetben járhat el.

A 2:35. §-hoz

[A gondnok tevékenysége és kötelességei]

1. A gondnok azon ügycsoportok tekintetében képviseli a gondnokoltat, amelyekre a bíróság kinevezte. Hasonló módon, a gondnokolt vagyonának is azt a részét kezeli, amely tekintetében a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét korlátozta. Ez lehet a gondnokolt teljes vagyona, de lehet annak csak egy bizonyos része is (ingatlanok, befektetések).

A gondnok a vagyont olyan módon kezeli, illetve a gondnokoltat olyan módon tudja képviselni, ahogy azt a törvény egyéb rendelkezéseiben megszabja (pl. 2:23. §, 2:24. §, 2:25. §), a Javaslat 2:35. § (1) bekezdése nem biztosít külön jogosultságot a gondnoknak a gondnokolt helyett és nevében történő önálló eljáráshoz.

2. A gondnok nem kötelezhető a gondnokolt gondozására, ezt azonban önként vállalhatja. Sokszor (családtagok esetén) a gondozás elvállalása a gondnokká való kinevezést időben megelőzi.

Minden gondnok (nem csak vállalás esetén) köteles gondoskodni gondnokoltja halála esetén a végtisztesség megadásáról. Mivel az eddigi szabályozás szerint a gondnokolt halálával a gondnok feladatai megszűntek, sokszor nem volt, aki a gondnokolt temettetéséről rendelkezzen, amit a törvény ezzel a külön szabállyal próbál kiküszöbölni.

3. Az eddigi szabályozás nem nyújtott útmutatást a gondnoknak abban a tekintetben, hogy minek alapján hozza meg a gondnokoltat érintő döntéseit. Ezt az űrt tölti ki a (3) bekezdés, amely a gondnokolt minden döntésére vonatkozó általános szabályt állít fel.

A gondokolt mindig köteles megismerni a gondnokolt véleményét. Ez alól nem ad felmentést a gondnok elfoglaltsága, a gondnok és a gondnokolt között lévő nagy távolság, vagy a kommunikáció nehézkessége. Ha a gondnokolt kommunikációjában akadályozott, a gondnok köteles alkalmazkodni hozzá. A kommunikáció módja és szintje a gondnokolt értelmi képességeihez és kommunikációjának módjához kell, hogy igazodjon.

A Javaslat a gondnokolt véleményét a döntés meghozatalához szükséges lényeges szempontnak tekinti, amelynek megismerésétől nem lehet eltekintetni. A gondnok ugyanakkor nem köteles minden esetben követni a gondnokolt akaratát, csak a "lehető legnagyobb mértékben". Mivel a gondnoknak más szempontokat is figyelembe kell vennie döntése meghozatalánál, ha kifogása támad a gondnokolt utasításai ellen, kérheti a gyámhatóságot, hogy mentse fel a gondnokolt utasításának követésétől a (4) bekezdés alapján.

Ha a gondnokolt jelenlegi akarata nem állapítható, mert nem tud véleményt nyilvánítani az adott kérdésről a gondnok minden erőfeszítése ellenére sem (vagy például mert nem akar véleményt nyilvánítani), a gondnok az előzetesen kifejezett utasítások szerint jár el. Ezek nem csak előzetes jognyilatkozatba foglalt utasítások lehetnek, hanem bármilyen írásban (akár egy magánlevélben) vagy szóban bizonyíthatóan kifejezett utasítás, amely útmutatással szolgálhat a gondnok számára. Például egy előrehaladott Alzheimer kórban fekvő személy családtagjai előtt régebben tett nyilatkozata arról, hogy hol szeretné élete utolsó éveit leélni, ilyen utasítás a gondnok számára. Ha ezt a családtagok a gondnok tudomására hozzák, a gondnoknak ez alapján kell a döntését meghoznia, ha nem tud a gondnokolttól új nyilatkozatot szerezni a kérdésben. A Javaslat tehát abból a vélelemből indul ki, hogy a gondnokolt akarata megegyezik régebben kifejtett akaratával. A gondnokolt új akaratnyilvánítása vagy a körülmények lényeges megváltoztatása alapján ez a vélelem megdőlhet.

Ha a gondnoknak előzetesen kifejtett utasításokról sincs tudomása, a gondnokolt értékrendje, hite, világnézete alapján kell eljárnia. Ezek vonatkozhatnak a gondnok egészségügyi ellátására (pl. vérátömlesztés elutasítása, ha a gondnokolt a Jehova Tanúi egyház híve), vagyoni viszonyaira (pl. milyen társadalmi szervezeteket vagy célokat támogatna vagyonából a gondnokolt), személyes ellátására (pl. egyházi vagy világi szociális intézményben szeretne-e lakni), illetve minden olyan kérdésre, amelyben a gondnokolt ismert világnézete alapján következtetni lehet arra, milyen döntést hozna a gondnokolt, ha cselekvőképes lenne.

Ha a fentiek szerint nincs lehetőség a gondnokolt véleményének megállapítására, a gondnok a gondnokolt körülményeit figyelembe véve a gondnokolt érdekeit legjobban szolgáló módon jár el. Ebben az esetben a gondnok dönti el, hogy mi a gondnokolt "legjobb érdeke", az ésszerűség követelményének figyelembevételével.

A Javaslat 2:35. §-ának (3) bekezdése általános szabályt fektet le a gondnok döntéseire vonatkozóan. Ezt kell figyelembe vennie a gondnoknak akkor is, ha egyedül jár el (a Javaslat 2:23. § (2) és (3) bekezdése, valamint a 2:24. §-a alapján), és akkor is, ha a gondnokolttal együtt tesz jognyilatkozatot a Javaslat 2:23. §-ának (1) bekezdése alapján. A Javaslat 2:35. §-ának (3) bekezdése szerint bírálja el a gyámhatóság a gondnok nyilatkozatait például a gondnok és gondnokolt közti vita 2:23. § (1) bekezdése alapján történő eldöntése esetén, a gondnok azonnali intézkedése 2:23. § (2) bekezdése szerinti felülvizsgálata esetén, vagy a gondnok tevékenységének 2:36. § és 2:37. § alapján történő felügyelete esetén.

4. A gondnoknak minden esetben meg kell ismernie a gondnokolt álláspontját, hiszen ez bármilyen döntésnek lényeges szempontja, azonban nem minden esetben köteles a szerint eljárni. Ha úgy véli, hogy a gondnok akaratának követése esetén a gondnokolt egyéb érdekei kerülnének veszélybe, kérheti a gyámhatóságot, hogy mentse fel a gondnokolt utasításainak kötelezettsége alól. Hasonlóan, ha a gondnokolt úgy véli, hogy a gondnok nem az ő utasításai alapján jár el, kérheti a gyámhatóság beavatkozását.

A gyámhatóság döntése utasítja a gondnokot a megfelelő módon történő eljárásra. Ha a vitára konkrét jognyilatkozat keretei között kerül sor, a gyámhatóság a Javaslat 2:23. §-ának (1) bekezdése alapján egyben helyettesíti is a vitában vesztes fél jognyilatkozatát. A gyámhatóság általános jelleggel is utasíthatja a gondnokot a megfelelő eljárásra, megszabva azokat a szempontokat, amelyek alapján a gondnoknak meg kell a jövőben hozni döntéseit, bármilyen módon jár is el.

A 2:36. §-hoz

[A gondnok tevékenységének felügyelete]

1. A gondnok tevékenysége ellenőrzésének eszköze a beszámolási és a számadási kötelezettség. A gondnok tevékenységét a gyámhatóság felügyelete, ellenőrzése mellett végzi. A gyámhatósági felügyelet annak vizsgálatára terjed ki, hogy a gondnok a vagyonkezelést és a személyes gondozást megfelelően látja-e el. A vagyonkezelésnek két alapvető célt kell szolgálnia. Egyrészt, hogy megóvja a gondnokság alá helyezett személy vagyonát (annak teljes körét és állagát), másrészt pedig, hogy e vagyonból biztosítsa a gondnokolt jólétét.

2. Az általános szabály szerint a gondnoknak a működéséről a gyámhatóság felhívására bármikor kötelessége beszámolni. Eseti felhívás hiányában a gondnok évenként kell, hogy eleget tegyen e kötelezettségének. Az éves vagy eseti beszámolóban a gondnoknak számot kell adnia a megelőző beszámolótól eltelt időszakban végzett tevékenységéről, és annak tartalmaznia kell a gondnokolt állapotára vonatkozó megállapításokat is. Ez utóbbi kötelezettség előírását az indokolja, hogy az erre vonatkozó beszámolóból a gyámhatóság tudomást szerezhet a gondnokolt állapotában esetleg bekövetkezett változásokról, és ennek folytán a gondnokság alá helyezés megszüntetése vagy módosítása iránti esetleges perindítás szükségességéről.

3. A gondnok a gondnokolt teljes vagyonát a kirendelésekor leltárral veszi át [Gyer. 146. § (2) bekezdés]. A beszolgáltatási kötelezettség kizárólag a gondnokolt pénzére, értékpapírjaira és egyéb értéktárgyaira rendelhető el. A gondnokolt e körbe eső vagyontárgyaira azonban nincs általános érvényű beszolgáltatási kötelezettség: a vagyonnak a Gyer. alapján kizárólag azt a részét köteles a gondnok a gyámhatóságnak átadni, amelyet a rendes vagyonkezelés szabályai szerint nem kell a folyó kiadásokra készen tartani.

4. A gondokolt érdekében feltétlen szükséges jogszabályban előírni, hogy a gyámhatóság, illetve a gondnok engedélyezni, illetve tűrni köteles, hogy a gondnokolt a saját vagyonáról - a gondnok és a gyámhatóság által - készített dokumentációkba betekinthessen és ha igényli azokról másolatot is készíthessen.

A 2:37. §-hoz

[Számadás a gondnok vagyonkezeléséről]

1. A Javaslat főszabályként mondja ki, hogy a gondnok legalább évente köteles számadásra. A törvényi szabályozás azonban differenciált a szerint, hogy ki tölti be a gondnoki tisztséget, illetve, hogy milyen vagyona van a gondnokoltnak. A közeli hozzátartozók mint gondnokok általában megbízhatóan és nagy lelkiismeretességgel szokták betölteni tisztségüket, esetükben tehát a Javaslat lehetőséget kíván adni a gyámhatóságnak arra, hogy indokolt esetben a rendes számadás kötelezettsége alól őket felmentse, illetve részükre egyszerűsített számadást engedélyezzen.

2. A Javaslat nem változtat azon sem, hogy könnyebbségként azt is lehetővé teszi, hogy ha a gondnokoltnak nincs vagyona és jövedelme kis összegű, a gondnok - a hivatásos gondnok kivételével - nem köteles évente számadásra. Erre tekintettel a közeli hozzátartozók számára - a (3)-(4) bekezdésekben foglaltak kivételével - még az egyszerűsített számadás sem kötelező, ha a gondnokoltnak nincs vagyona és a munkaviszonyból származó jövedelme, illetve nyugdíja is kisösszegű. A hivatásos gondnokra természetesen ezek a kedvezmények nem alkalmazhatók.

3-4. Akár hozzátartozó, akár hivatásos gondnok látja is el a gondnoki teendőket, a gyámhatóság indokolt esetben, különösen, ha a gondnokolt vagyonának veszélyeztetésére utaló körülményeket észlel, eseti - tehát rendkívüli - számadást is előírhat. Ezt maga a gondnokolt vagy megbízottja is kezdeményezheti. Erre vonatkozó megbízást adhat a gondnokolt például még cselekvőképes állapotban készített előzetes jognyilatkozatában.

A 2:38. §-hoz

[A gondnokrendelés indokoltságának felülvizsgálata]

1-4. Továbbra is nagyon lényeges garanciális eljárási szabály, hogy a gondnokság alá helyezés vagy a hivatásos támogató kirendelése nem határozatlan időre szól, hanem a bíróságnak meg kell határoznia a kötelező felülvizsgálat időpontját. Ez nem lehet később, mint az ítélet jogerőre emelkedéséről számított öt év, de sor kerülhet rá jóval hamarabb is. A szabályozásnak ezt a módját az indokolja, hogy a gondnokolt vagy támogatott személy állapota, körülményei az idő múlásával jelentősen változhatnak és méltánytalan helyzetet teremthet, ha a keresetindításra jogosultak nem indítanak pert a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt.

A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóság indítja meg. A kötelező felülvizsgálat adott ügycsoportban a gondnokság alá helyezés megszüntetésére, illetve a támogató segítségével gyakorolt jogkörök módosítására, és a gondnokságnak vagy támogatott döntéshozatalnak változatlan feltételekkel hatályában fenntartására is irányulhat. A kötelező felülvizsgálat természetesen nem jelenti azt, hogy a gondnokság megszüntetésére irányuló per megindítására jogosult személyek - maga a gondnokolt is - bármikor ne kérhetnék a gondnokság megszüntetését vagy módosítását A Javaslat a gondnokolt, illetve családtagjai érdekében előírja, hogy a felülvizsgálati eljárás nem okozhat aránytalan sérelmet, megterhelést a gondnokolt életében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos esetekben a gondnokolt állapotára és körülményeire tekintettel például a bíróság az érintetteket saját lakhelyükön hallgatja meg.

A 2:39. §-hoz

[A gondnokság megszűnése]

1-2. Lényeges változás összhangban a gondnok kirendelésére vonatkozó szabályozással, hogy a gondnokot csak a bíróság mozdíthatja el tisztségéből. Ugyanakkor a Javaslat kisebb szerkezeti változtatással, de a Ptk. 19/C. §-ával lényegében azonos tartalommal meghatározza, hogy mikor kell a gondnokot tisztségéből felmenteni, illetve mikor kerülhet sor a gondnokság megszűnésének megállapítására, elmozdítására (pl. értelemszerűen a gondnokolt halála esetén, amiről a gondnokoltak névjegyzékét vezető szervet értesíteni kell). A gondnok maga is kérheti a felmentését fontos okból, pl. súlyos betegségére figyelemmel. A gondnok felmentésére sor kerülhet akkor is, ha utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amelyre tekintettel a gondnokul történő kirendelésre sem kerülhetett volna sor, így ha a gondnokot magát is gondnokság alá helyezi a bíróság.

A gondnoknak tevékenységét a gondnokolt érdekeinek figyelembevételével kell ellátnia. Amennyiben e kötelezettségét megszegve a gondnokolt érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti, a bíróság a tisztségéből elmozdítja.

A belátási képesség hiánya

A 2:40. §-hoz

[A belátási képesség hiánya miatti semmiség]

A belátási képesség átmeneti vagy tartós hiányát számos ok előidézheti - gyógyszer, kábítószer, alkoholfogyasztás, altatás következtében előállt bódult állapot stb. - amelyek időleges jellege miatt a gondnokság alá helyezés szükségtelen vagy még nem történt meg, viszont a törvénynek rendelkeznie kell az ilyen állapotban tett jognyilatkozatok jogkövetkezményeit illetően.

A hatályos Ptk. szerint gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Ilyen személy egyaránt lehet 14-18. életéve közötti kiskorú és nagykorú is. A cselekvőképtelen állapot csak a belátási képesség teljes hiánya esetén állhat fenn, ha a belátási képesség csak csökkent valamely okból, az ilyen állapotban megtett jognyilatkozat érvényes.

A Ptk. által cselekvőképtelen állapotnak nevezett helyzetet a Javaslat a "belátási képesség átmeneti hiányaként" definiálja. Az ebben az állapotban tett jognyilatkozat semmis. Ez alól az az eset jelent kivételt, amikor a jognyilatkozat tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozatot a fél teljes belátási képessége esetén is megtette volna. A végintézkedés tekintetében nem lehet az említett fikciót alkalmazni.

Második rész

A jogi személyek és a jogi személyiség nélküli jogalanyok

1. cím

A jogi személyek általános szabályai

A 2:41. §-hoz

[A jogi személy jogképessége]

1-2. A Javaslat nem vállalkozik arra, hogy az új Polgári Törvénykönyvben létrehozza a valamennyi jogi személy típusra irányadó közös, részletező és jellemzően kötelező szabályokat. Ez a megoldás ugyanis egyfajta "jogi prokrusztesz ágyként" ésszerűtlen korlátok közé kényszerítené a tagsággal rendelkező jogi személyeket (pl. gazdasági társaság, szövetkezet) a tagsággal nem rendelkező jogi személyekkel (alapítvány), közös szabályok alkalmazását írná elő a magánjogi célból alapított jogi személyekre (pl. egyesület) és a törvényben meghatározott közjogi funkciók betöltésére létrehozott jogi személyekre (egyház, párt, köztestület). Nyilvánvalónak tűnik, hogy egy ilyen tartalmú kodifikációs kísérlet nem venné figyelembe - egyebek között - azt sem, hogy az egyes jogi személy típusok eltérő részletezettségű szabályozást igényelnek, más az állam szabályozó szerepe egy kft és pl. egy politikai párt esetében.

A Javaslat előkészítése során az az álláspont alakult ki, hogy mivel az új kódex fenntartja a jogi személyekre irányadó ún. típuskényszer előírását (csak törvényben szabályozott jogi személy típus alapítható), feleslegesnek tűnik a jogi személyek absztrakt módon megfogalmazott általános jogának a feltétlenül szükségesnél nagyobb terjedelemben való megalkotása. Ez abban az esetben lenne hasznos a jogalkalmazó számára, ha a törvényben meghatározott kötelező feltételek betartása mellett a jogalkotó lehetőséget adna egyénileg kialakított ún. atipikus jogi személy formációk létrehozására. Erre azonban a Javaslat hitelezővédelmi és forgalombiztonsági okból nem kíván módot adni.

A Javaslat fenntartja a Ptk. 1977. évi reformjának egyik legfontosabb vívmányát, a jogi személyek abszolút jogképességét. Kétségtelen, hogy piacgazdasági viszonyok között a relatív, célhoz kötött jogképesség a forgalom biztonságát fokozottan veszélyeztetné. Az ultra vires elv alkalmazását a közösségi társasági jog már az 1. sz. társasági jogi irányelv (68/151/EEC) megalkotásával elvetette. A hazai gazdasági jog rendszerváltozáskori megújításában döntő jelentőségű társasági törvény (1988. évi VI. törvény) szintén az üzleti vállalkozások abszolút jogképessége mellett foglalt állást. Az abszolút jogképesség elismeréséből következik, hogy a jogi személy az alapítóinak vagy tagjainak jogalanyiságától függetlenül, saját neve alatt szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettségeket úgy, hogy ennek során az alapító illetve létesítő okiratban meghatározott célok nem képeznek magánjogi értelemben vett korlátot a jogképesség érvényesítése, gyakorlása során.

3. A Javaslat a jogképesség elnyerését főszabályként a nyilvántartásba vétel megtörténtéhez köti, a bejegyzésnek a jogi személyek túlnyomó többsége esetében keletkeztető hatálya van. Kivételt képeznek egyes közjogi jogi személyek (így pl. a Magyar Tudományos Akadémia vagy az Országgyűlés Hivatala), amelyeknek jogképessége nem függ (nem függhet) a nyilvántartásba vétel aktusától.

A 2:42. §-hoz

[A jogi személy alaptípusai, a jogi személy alapításának szabadsága]

1. A Javaslat nem változtat azon a jogi személyek szabályozását determináló sarkalatos elven, hogy az egyes jogi személy típusok meghatározása törvényhozói kompetenciába tartozik. A jogi személy típusok köre ennek megfelelően behatárolt, az állam által korlátozott. A természetes személyeknek és a jogi személyeknek nem áll módjukban új és még újabb jogi személy típusok magánjogi úton történő megalkotására, kikísérletezésére. Igaz ez nem csupán a közjogi jogi személyekre, de a magánjogi relációban működő jogi személy típusokra is. Az üzleti forgalom jogi személyiséggel felruházott szereplői akkor képesek teljesíteni a hitelezővédelmi elvárásokat, ha a szervezetükre és a működésükre vonatkozó alapvető normák (a típusalkotó ismérvek) törvényben kerülnek meghatározásra.

Mint azt Kisfaludy megállapítja "A formakényszer alkalmazásának jelentős előnye, hogy kiküszöböli azokat a bizonytalanságokat, amelyekkel a piaci szereplőknek számolniuk kellene, ha a piacon egyedileg kialakított feltételek mellett működő jogi személyek is megjelenhetnének. E nagyobb fokú biztonság a piac működését hatékonyabbá teszi, s az ebből származó előnyök vélhetően meghaladják azokat a hátrányokat, amelyek abból adódnak, hogy a jogi személyt létesítő jogalanyok nem az egyedi igényeiknek mindenben megfelelő szabályozás mellett működő jogi személyeket hozhatnak csak létre. Egyébként ezek a hátrányok jelentős mértékben csökkenthetők is a jogi személy fajták kínálatának gondos megtervezésével, s ekként a jogi személyek formakészletének alkalmassá tételével arra, hogy minden valós igényt optimális szinten kielégíthessen". (Lásd Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, CompLex, Budapest, 2008.; szerkesztő: Vékás Lajos).

Az egyes jogi személyekre vonatkozó törvények ugyanakkor nem feltétlenül követik a kógens szabályozási felfogást. A jellemzően személyegyesítő gazdasági társaságok esetében (bt., kkt., kft.) a törvényhozó a minimális kógens előírásoktól eltekintve széles körű szerződésalakító szabadságot ad az egyes jogi személy típusok keretei között a társasági szerződés tartalmának meghatározása során.

2-4. A Javaslat felsorolja a hatályos jogrendszer által ismert meghatározó jelentőségű jogi személy típusokat, ezeket tekinti ún. alaptípusoknak. Ezek közül a helyi önkormányzatra, a köztestületre (amelynek törvényi definícióját a Hetedik Könyv állapítja meg), az egyesületre és a költségvetési szervre a Ptk. még szubszidiárius jelleggel is csak akkor alkalmazható, ha azt az adott jogi személy típusra irányadó törvény kifejezetten előírja. Ennek indoka, hogy a Javaslat tartózkodik attól, hogy e meghatározó jelentőségű közjogi jogi személyeket szabályozó törvények hatókörét elvonja vagy annak látszatát keltse.

A jogi személyek alapítását illetően a Javaslat fenntartja a normatív alapítás rendjét, törvényben megállapított szükkörű kivételtől eltekintve a jogi személyek állami elismerése nem esetenkénti mérlegelésen alapuló engedélyhez kapcsolódik. Mindazok, akik teljesítik az adott jogi személy típus alapítására irányadó jogszabályi követelményeket, biztosan számíthatnak arra, hogy a jogi személy a közhiteles nyilvántartásba bejegyzésre kerül és ezáltal elnyeri a működéshez szükséges jogképességét. A normatív döntés esetleges hibája pedig bíróság előtti eljárásban orvosolható.

A 2:43. §-hoz

[A jogi személy neve]

A jogi személyt megillető általános jogképesség érvényesítésének előfeltétele, hogy a jogi személy olyan névvel rendelkezzen, amely biztosítja más szervezetektől való elhatárolhatóságát. A hatályos jogrendszerben jelenleg a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény rendelkezik teljes körűen a névkizárólagosság, a névvalódiság és a névszabatosság követelményéről. Indokolt, hogy a cégnek nem minősülő jogi személyek tekintetében is rögzítésre kerüljenek a névhasználatra irányadó alapvető rendelkezések.

A Javaslat a névkizárólagosság követelményét akként definiálja, hogy a jogi személy elnevezésének egyértelműen különböznie kell a hasonló működési körben és azonos területen tevékenykedő jogi személy elnevezésétől. A jogi személy működésének hatóköre - ha törvény másként nem rendelkezik - a névhasználat szempontjából országos összevetésben vizsgálandó. Így pl. egy debreceni székhelyű egyesület nem hivatkozhat arra, hogy tevékenysége nem érinti Budapestet és annak vonzáskörzetét és ezért nem jelent jogi értelemben vett problémát, ha neve összetéveszthető egy korábban Budapesten bejegyzett jogi személy nevével. A névkizárólagosság követelménye kizárja az ilyen tartalmú érvelések jogszerűségét.

A Javaslat a névvalódiság követelményével biztosítani kívánja azt, hogy a jogi személy neve ne tartalmazzon valótlan vagy megtévesztésre alkalmas kitételeket. Ebből a szempontból kiemelt jelentősége van annak, hogy a jogi személy típusa a névből megállapítható legyen. A névkizárólagosság és a névvalódiság elve mellett a névszabatosság követelménye arról hivatott gondoskodni, hogy a Magyarországon bejegyzett jogi személyek elnevezése a magyar nyelv és nyelvtan szabályainak figyelembevételével kerüljön megállapításra.

A 2:44. §-hoz

[A jogi személy létesítése]

1-3. A jogi személy létrejöttének előfeltétele, hogy az alapító vagy alapítók elfogadják a szervezet létesítő okiratát. (Mint arra a Javaslat 2:42. § (3) bekezdése utal, ha jogi személy alapítását törvény rendeli el, a létesítő okiratot a törvénybe kell beépíteni, jellemzően a törvény mellékleteként.) A létesítő okirat elnevezés olyan gyűjtőkategória, amely magába foglalja az egyesületi alapszabályt éppúgy, mint a gazdasági társaságok társasági szerződését vagy pl. az alapítvány alapító okiratát. Mivel a Ptk. valamennyi jogi személy típus vonatkozásában határozza meg a létesítő okirat kötelező tartalmi elemeit, az erről szóló rendelkezés szükségképpen kisegítő jellegű, alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az adott jogi személy típusára irányadó törvény eltérően nem rendelkezik. Másfelől a Polgári Törvénykönyv absztrakciós szintjén csak a legfontosabb, alapvető tartalmi elemek nevesíthetőek.

A létesítő okirat tartalmára vonatkozó törvényi minimum meghatározása természetesen nem jelenti azt, hogy az alapító vagy az alapítók a Ptk. és az adott jogi személy típusra irányadó törvény keretei között a létesítő okiratban ne rendelkezhetnének további, a szervezet belső struktúráját és működését érintő kérdésekről.

A 2:45. §-hoz

[A jogi személy nyilvántartásba vétele]

1-2. A Javaslat szerint a jogi személyek állami elismerésének, a jogképesség elnyerésének keletkeztető aktusa a szervezet nyilvántartásba vétele. A közhiteles nyilvántartásba való konstitutív hatályú bejegyzés követelménye alól törvény állapíthat meg kivételt egyes közjogi jogállású jogi személyek vonatkozásában.

A Javaslat nem rendelkezik arról, hogy a jogi személyek nyilvántartása egyetlen adatbázis legyen-e vagy más törvényekben meghatározott rendező elv szerint az állam több nyilvántartás fenntartásáról gondoskodjon. Megjegyzendő, hogy célszerűnek tűnik az a jelenlegi megközelítés, amely különbséget tesz a cégeket regisztráló, bíróság által vezetett cégnyilvántartás és az alapítványok, egyesületek nyilvántartása között. Nem a nyilvántartások számának van egyébként gyakorlati jelentősége, hanem annak, hogy ezek a nyilvántartások olyan elektronikus adatbázisokká alakuljanak a jövőben, amelyekből bárki késedelem és költségráfordítás nélkül megismerheti a számára fontos információkat. Az elmúlt időszak cégjogi reformmunkálatai, valamint az alapítványok, egyesületek nyilvántartásba vételének a közeljövőben megújuló rendje azt célozza, hogy a jogi személyek bejegyzésére, az adatváltozások regisztrálására és a jogi személyek törlésére gyors, egyszerű és olcsó nemperes eljárásban kerüljön sor.

A 2:46. §-hoz

[A jogi személy szervezete, képviselete, felelőssége]

1-3. A Javaslat az egyes jogi személy típusok szervezetére, működésére irányadó szabályok megállapítását az adott típust szabályozó törvény hatáskörébe utalja. Nem tűnik ésszerűnek ugyanis, hogy akár szóhasználatában, akár tartalmi jellemzőiben a Javaslat megkísérelje "közös nevezőre hozni" az egyesület és a betéti társaság vagy éppen az alapítvány és a költségvetési szerv szabályozását. Az egyes jogi személy típusok között jelentős különbség mutatkozik abban is, hogy milyen mélységben szükséges az állam szabályozói eszközökkel történő beavatkozása, mit, milyen részletezettséggel kell eltérést meg nem engedő módon előírni és hol indokolt az alapítók (társulók, tulajdonosok) szerződési szabadságának tiszteletben tartása.

A Javaslat megerősíti, hogy az ún. ultra vires szabály alkalmazására forgalombiztonsági okból - főszabályként - nincs lehetőség. A jogi személy absztrakt jogképességéből következik, hogy tagjai vagyonától elkülönült tulajdonnal rendelkezik és - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - ez a vagyon képezi a tartozásaiért az elsődleges fedezetet is.

A 2:47. §-hoz

[A jogi személy szervezeti egységének jogi személlyé nyilvánítása]

1-4. A Ptk. hatályos 30. §-a rendelkezik a jogi személy szervezeti egysége (irodája, gyáregysége, kirendeltsége stb.) önálló jogi személlyé nyilvánításának a feltételeiről. Eszerint főszabályként a jogi személy szervezeti egysége nem minősül jogi személynek, egy cég telephelye, fióktelepe nem rendelkezik a vállalkozás központjához képest önálló jogképességgel. Ezen szabálytól eltérésre csak az adott jogi személy típusáról rendelkező törvény kifejezett felhatalmazása alapján nyílik lehetőség. Így pl. a Ptk. 74/B. §-ának (3) bekezdése módot ad arra, hogy az alapítványt rendelő személy az alapító okiratban az alapítvány szervezeti egységét jogi személlyé nyilvánítsa, feltéve, hogy a szervezeti egységnek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van és rendelkezik a működéséhez szükséges elkülönített vagyonnal. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény ugyanakkor nem tartalmaz feljogosító rendelkezést, következésképpen a gazdasági társaságok egyik típusa esetében sem születhet olyan tulajdonosi határozat, amely a társaság szervezeti egységét jogi személyiséggel ruházná fel.

A Javaslat érdemben nem változtat a hatályos szabályozáson, mivel a jövőben is kizárólag akkor minősítheti jogi személlyé az alapító a szervezeti egységet, ha arra az adott jogi személy típus szabályait megállapító törvény kifejezetten lehetőséget ad. Hitelezővédelmi szempontból fontos kiegészítése a Javaslatnak, hogy a jogi személy szervezeti egység tartozásaiért a jogi személy kezesként felel.

A 2:48. §-hoz

[A jogi személy megszűnése]

1-2. A Javaslat a jogi személy megszűnése vonatkozásában rögzíti, hogy - csakúgy mint a jogi személy létrejöttekor - a közhiteles nyilvántartásban történő változásnak van jogi jelentősége, a megszűnés a nyilvántartásból való törléssel, a jövőre nézve következik be. A Javaslat az egyes jogi személy típusra vonatkozó törvények hatáskörébe utalja, hogy a megszűnés vagy megszüntetés jogcímeiről és feltételeiről rendelkezzen, ideértve annak meghatározását is, hogy a jogi személy típusra alkalmazni kell-e a felszámolásra és csődeljárásra irányadó szabályokat.

2. cím

Az állam jogképessége

A 2:49. §-hoz

[Az állam a vagyoni jogviszonyokban]

1-3. A Javaslat fenntartja a Ptk. hatályos rendelkezéseit az állam polgári jogi jogállását illetően. Eszerint az állam nem hivatkozhat közjogi jogcímre alapított immunitásra, ha a vagyoni viszonyok alanyaként jelenik meg az üzleti forgalomban. E tekintetben ugyanazok a jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik, mint bármely más jogi személyt.

A Javaslat változtatás nélkül veszi át a 2003. évi LV. törvénnyel a Ptk-ba beillesztett azon rendelkezést is, amely egyértelművé teszi, hogy az állam szerződéses és kártérítési, valamint kártalanítási kötelezettségeiért költségvetési fedezet hiányában is helytállni tartozik. (Lásd ezzel kapcsolatban a Ptk. 2003. évi módosítását előidéző 313777/2000. számú LB ítéletet, amely elismerte az állam közjogi megalapozású kimentési lehetőségét a magánjogi úton vállalt kötelezettség teljesítése alól.)

3. cím

Az alapítvány

Általános rendelkezések

A 2:50. §-hoz

[Az alapítvány fogalma és célja]

1-3. A Javaslat a jövőben is a Polgári Törvénykönyv által szabályozandó jogi személy típusnak tekinti az alapítványt, nincs ugyanis ésszerű indoka annak, hogy a jogalkotó eltérjen az 1987. év 11. tvr. által kialakított megoldástól, nevezetesen, hogy az alapítványra irányadó, törvényi szintű szabályozást igénylő kérdésekről a Ptk. rendelkezik. A Javaslat nem változtat az alapítvány jogi lényegén sem: az alapítvány eszerint olyan jogi személyiséggel felruházott célvagyon, amely létrejöttét, jogi elismerését követően véglegesen elválik az alapító vagy az alapítók tulajdonában lévő más vagyonelemektől és amely jogi személyben az alapító irányítási-döntési jogokkal - a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - nem rendelkezik.

Az alapítvány tehát olyan jogi személy, amely - eltérően a gazdasági társaságtól, a szövetkezettől vagy épp az egyesülettől - tagsággal nem rendelkezik, az alapítást elhatározó és a vagyont juttató személyeket a törvény nem jogosítja fel a jogi személy fennállása idején a stratégiai döntések meghozatalára. Az alapítvány nyilvántartásba vételét követően a vagyonjuttatás és annak esetleges hozama az alapító okiratban meghatározott célt kell hogy szolgálja, a vagyon és annak nyeresége elvonására nincs törvényes lehetőség. Eltérően pl. a gazdasági társaságoktól, a kifizetéseket nem hitelezővédelmi szempont, hanem az alapítvány jogi rendeltetése zárja ki.

A Javaslat az alapítvány létrehozására - lényegében a Ptk. hatályos rendelkezéseivel egyezően - mind természetes személy, mind jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany számára módot ad. Tárgyi oldalról fontos eltérés azonban, hogy a Javaslat nem tartja fenn a Ptk. 74/A. §-ának azt a követelményét, hogy alapítvány csak "tartós közérdekű célra" hozható létre. A magánjogi szabályozás ennek megfelelően az alapítvány létesítését minden olyan esetben elismeri majd, amikor az alapítók által az alapító okiratban megjelölt célkitűzések nem ütköznek a törvényben tételesen meghatározott valamely kizáró okba. Ezen felül azonban a törvény nem minősíti, nem értékeli a vagyonrendelés célját, az állam a jogszerűen létrehozott alapítvány célkitűzését illetően - már ami a nyilvántartásba vételt illeti - semleges. Egyezően az egyesületekre, társadalmi szervezetekre irányadó hatályos rendelkezésekkel, az állam az alapítványi célok között a közhasznúsági besorolás kapcsán rangsorolhat, ekkor (a közhasznúsági törvényben) döntheti el, hogy melyek azok a célkitűzések, amelyek - más feltételek teljesítése esetén - megalapozhatják a közhasznú vagy a kiemelten közhasznú besorolást.

A Javaslat tételesen rögzíti, hogy melyek azok az esetek, amikor az állam az alapítványi vagyonrendelést tiltani kívánja. Eszerint az alapítvány

- nem hozható létre jogszabályba ütköző vagy jogszabály megkerülésére irányuló célra,

- összhangban a Javaslat 5:76. §-ában foglaltakkal, alapítványnak sem lehet olyan célja, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik,

- elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására nem alapítható, valamint

- célja - a tervezetben meghatározott kivételektől eltekintve - nem irányulhat az alapítók, a csatlakozók és ezen személyek hozzátartozóinak kedvezményezésére.

A 2:51. §-hoz

[Az alapítvány tevékenységének korlátai]

1. A Javaslat - egyezően a hatályos Ptk-val - nem ismeri el az ún. gazdasági alapítvány létrehozásának lehetőségét, üzletszerű gazdasági tevékenység abban az esetben sem lehet az alapítvány elsődleges alapítási célja, ha az alapító okirat rögzítené, hogy az üzleti tevékenységből származó eredmény nem osztható ki az alapítók, csatlakozók között.

Az alapítvány üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jelleggel az alapító okiratban rögzített cél vagy célok megvalósítását (finanszírozását) elősegítendő folytathat. Erre sem kerülhet azonban sor akkor, ha az üzleti tevékenység (pl. annak kockázatos volta révén) az alapítványi cél megvalósítását veszélybe sodorhatná. Az üzletszerű gazdasági tevékenység alárendelt, kisegítő szerepét teszi egyértelművé az a rendelkezés is, amely nemcsak az alapító, a csatlakozó által juttatott vagyon kivonását tiltja meg, de a vállalkozás eredményét sem engedi az alapítók és a csatlakozók között felosztani.

2. A Javaslat az alapítvány ún. társulási szabadságát szigorú korlátok közé szorítja. Alapítvány eszerint további alapítványt nem létesíthet, de nem válhat olyan vállalkozás tagjává sem, amelyben a hitelezői tartozásokért korlátlan felelősséggel tartozik. Nincs ugyanakkor akadálya annak, hogy pl. alapítvány részvényt vásároljon vagy az üzleti tevékenységét kft-be szervezze ki.

A 2:52. §-hoz

[Az alapítvány létrejötte]

A Javaslat alapján az alapítvány a bírósági nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. Nem változtat a hatályos Ptk-ban foglaltakhoz képest a Javaslat abban sem, hogy a bíróság a nyilvántartásba vétel megtagadására kizárólag akkor jogosult (egyben köteles), ha az alapító okirat nem felel meg a törvényi kritériumoknak, így ha az alapítvány célja törvénysértő, vagy az alapító okirat nem tartalmaz rendelkezést a Javaslat által kötelezően szabályozandó kérdéseket illetően.

A Javaslat a nyilvántartásba vétel jogi tényéhez két jogkövetkezményt fűz: ezzel az aktussal nyeri el az alapítvány jogi személyiségét (kezdheti meg működését), és ezen időponttól kezdődően válik véglegessé, visszavonhatatlanná az alapító vagyonrendelése.

Az alapító okirat

A 2:53. §-hoz

[Az alapító okirat tartalmi elemei]

1-3. A Javaslat fenntartja a Ptk.-nak azt a megoldását, amely alapján a törvény az alapító okirat tartalmát illetően kötelező és fakultatív elemek között különböztet. Ugyanakkor azonban megkönnyítendő a jogalkalmazó munkáját, pontosítja és bővíti a két részhalmazba tartozó elemeket.

A jövőben az alapítvány alapítójának kötelessége lesz, hogy egyértelműen állást foglaljon abban a kérdésben, hogy megengedi-e az alapítványhoz történő csatlakozást. Annak ugyanis, hogy az alapítvány nyílt vagy zárt alapítványként működik, már a nyilvántartásba vételkor (az alapításkori vagyon meghatározásakor) jelentősége van. (A Ptk. 74/B. §-ának (2) bekezdése az alapítványhoz való csatlakozásról szóló rendelkezést illetően csupán mint lehetőségről szól.)

Az alapító okiratban - egyebek között - rendelkezni kell arról is, hogy az elérendő cél érdekében milyen mértékű vagyonrendelésre kerül sor és hogy a célvagyon felhasználására miként kerülhet sor. Megjegyzendő, hogy az alapításkori vagyon felhasználása nem jelenti azt, hogy az alapítványi vagyon kezelőjét szükségképpen, általános jelleggel terheli egyfajta gyarapítási vagy legalábbis megőrzési kötelezettség. Az alapítvány akkor is jogszerűen tölti be rendeltetését, ha egy adott célra összegyűjtött vagyon az alapító okiratban előírt rendben (az alapító okiratban meghatározott cél érdekében) meghatározott kedvezményezettek között akár rövid időn belül is kiosztásra kerül.

Az alapító okirat szükségképpeni tartalmi elemei nem jelentik azt, hogy mindig az alapító szabad mérlegelésén múlik az adott kérdésnek az alapító okiratban való szabályozása. Ha ugyanis pl. az alapítvány üzletszerű gazdasági tevékenységet is kíván végezni, úgy az alapító köteles erről az alapító okiratban rendelkezni. (A gazdasági forgalom számára fontos információ a nyilvános, elektronikus úton vezetett nyilvántartásban is rögzítésre kerül.) Hasonlóképpen "szükség szerint kötelező", hogy az alapító okirat rögzítse az alapító számára fenntartott jogokat vagy azt, ha az alapítvány határozott időre jön létre. Ilyen rendelkezés hiányában ugyanis utóbb úgy kell tekinteni, hogy az alapító alapítói jogokat nem tartott fenn magának, illetve hogy az alapítvány határozatlan időre jött létre.

A 2:54. §-hoz

[Az alapítvány vagyona]

1. A Javaslat az alapító által, az alapítás időpontjában szolgáltatandó vagyon mértékét függővé teszi attól, hogy az alapító okirat lehetőséget ad-e az alapítványhoz történő csatlakozásra. Nyílt alapítvány esetében elegendő, hogy az alapító a cél szerinti működés megkezdéséhez szükséges vagyont bocsássa rendelkezésre, a később csatlakozó személyek ugyanis kiegészíthetik az alapítvány vagyonát. Ha azonban zárt alapítványról van szó, úgy az alapító vagyonrendelésének a cél megvalósításához is elegendőnek kell lennie. A Javaslat ezen rendelkezése egyébként megfelel a hazai bírói gyakorlatnak.

2-3. A Javaslat újdonsága, hogy ha az alapítvány üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására is vállalkozik (értelemszerűen kiegészítő jelleggel), úgy az alapításkor szolgáltatott célvagyon nem lehet kevesebb a gazdasági társaságokról szóló törvényben a korlátolt felelősségű társaság alapításához előírt jegyzett tőke minimumnál. Ez a rendelkezés követi a szervezet-semleges szabályozás elvét és csökkenti annak veszélyét, hogy az alapítóknak érdemes legyen alapítványi formába "bújtatottan" létrehozni üzleti vállalkozást. A jövőben a nyilvántartás adatainak könnyebb megismerése, az alapítóra és a piac elhagyására vonatkozó szabályok egységesítése kizárja, hogy az alapítvány működésében a deklaráltan kisegítő célzattal folytatott üzleti tevékenység váljon meghatározóvá.

A 2:55. §-hoz

[A jogutód nélkül megszűnő alapítvány vagyonáról való rendelkezés]

1-3. A Ptk. 74/E. §-ának (5) bekezdése a megszűnő alapítvány vagyonát illetően előírja, hogy azt az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában "... a bíróság hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani." A Javaslat - miközben megőrzi a hatályos szabályozás lényegi vonását, vagyis az alapító ezirányú rendelkezési jogát továbbra is biztosítja - több elemében pontosítja az előírásokat. Így mindenekelőtt egyértelművé teszi, hogy az alapítvány megszűnése esetén a vagyonmaradvány mindenekelőtt az alapítvány hitelezői követeléseinek fedezetéül szolgál. (Lásd ezzel kapcsolatban a Javaslat 2:72. §-át is, amely a hatályos szabályozás érdemi hiányosságát szünteti meg azáltal, hogy szabályozza a megszűnő alapítvány elszámolási kötelezettségének rendjét.)

A Javaslat alapján továbbra is elsősorban az alapító határozhat a megszűnő alapítvány vagyonának a hitelezők kielégítését követően fennmaradó hányadáról. Az alapító ezt a döntését rögzítheti előre az alapító okiratban, de kinyilváníthatja a megszűnés időpontjában is. Mindkét esetben kizárt azonban, hogy az alapító az általa eredetileg juttatott vagyonhoz képest a maga vagy az általa kijelölt személy nézőpontjából pozitív egyenleggel zárja le az alapítvány működtetésének időszakát. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az alapítót vagy az általa meghatározott személyt megillető vagyonrész nem haladhatja meg az alapításkor juttatott vagyont.

A Javaslat - a hatályos Ptk-val egyezően - a bíróság feladatává teszi a vagyonmaradvány hasonló célú felhasználásáról történő gondoskodást, ha az alapító nem rendelkezett vagy az általa megjelölt személy a vagyont visszautasította, valamint ha azt nem szerezhette meg.

A 2:56. §-hoz

[Az alapító okirat módosítása]

A Javaslat ezen paragrafusa az alapítvány fogalmi, önálló jogintézményi lényege szempontjából fontos kérdést tárgyal. Az alapítvány mint az alapító végleges döntésén alapuló vagyonrendelés azt jelenti, hogy - eltérően pl. egy gazdasági társaságtól, ahol a társasági szerződésben rögzített főtevékenység ezirányú tulajdonosi döntés esetén bármikor megváltoztatható -, utóbb az alapító már nem jogosult az eredetileg általa kijelölt cél módosítására és a célhoz rendelt vagyon átcsoportosítására. A Javaslat fenntartja a Ptk. 74/B. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat: az alapítvány javára rendelt vagyon célja nem módosulhat az alapító esetleg megváltozó elképzeléseinek függvényében. E szigorú követelmény azonban nem zárja ki azt, hogy az alapító okirat új cél feltüntetésével kiegészítésre kerüljön, feltéve, hogy ez nem jelenti az eredeti cél megvalósításáról való lemondást vagy annak teljesülése veszélyeztetését.

A Javaslat új eleme, hogy módot ad az alapítónak arra, hogy ha az alapítvány eredeti célja megvalósult vagy ellenkezőleg lehetetlenné vált, ne csupán az alapítvány megszüntetéséről dönthessen, hanem új cél megjelölésével az alapítvány működésének folytatását határozhassa el.

Az alapítvány létesítése végintézkedéssel

A 2:57. §-hoz

[Alapítvány létesítése végintézkedéssel]

1-4. Az alapítványrendelés gyakori formája, hogy arra végrendeletben vagy öröklési szerződésben kerül sor. A Javaslat ezzel összefüggésben pontosítja, kiegészíti a Ptk. 74/D. §-ában foglaltakat, figyelembe veszi a Hatodik Könyvben szabályozott végrendeleti végrehajtó intézményének bevezetésével megnyíló lehetőségeket.

A 2:58. §-hoz

[Alapítvány létesítése meghagyással]

1-3. A Javaslat a meghagyás útján történő alapítványi vagyonrendelés szabályozásával egyértelművé teszi az alapítvány létrehozása során hatáskörrel rendelkező személyek (közjegyző, szükség esetén az ügyész és a bíróság) feladatát, kiiktatva ezáltal a jogalkalmazás során napjainkban jelentkező bizonytalanságot.

Az alapítvány nyilvántartásba vétele

A 2:59. §-hoz

[A nyilvántartásba vétel módja]

1-4. A Javaslat változatlanul a megyei bíróságok (Fővárosi Bíróság) illetékességébe utalja az alapítási kérelemről való döntést. Fontos előrelépés ugyanakkor, hogy a jövőben a nyilvántartásba vételről a bíróságnak határidőhöz kötötten kell eljárnia. Eszerint

- a hiánypótlási felhívást - ha annak törvényi oka fennáll - legkésőbb a kérelem érkezésétől számított harminc napon belül kézbesíteni kell,

- a bejegyzés érdemében történő határozatnak pedig legkésőbb a kérelem érkezésétől számított hatvan napon belül meg kell születnie.

A Javaslat lehetőségként (tehát a cégeljárástól eltérően nem kötelezettségként) biztosítja az alapítványrendelők számára az elektronikus út igénybevételét. Ha az alapító a kérelmet elektronikus okirat formában terjeszti elő, a bíróság is elektronikus úton értesíti majd a nyilvántartásba vételre vonatkozó döntéséről.

A 2:60. §-hoz

[A nyilvántartott adatok és azok nyilvánossága]

1-2. A Javaslat alapján a jövőben törvényi szinten kerülnek rögzítésre az alapítványok nyilvántartására vonatkozó legfontosabb rendelkezések. Az alapítványok közhiteles nyilvántartása olyan elektronikus adatbázisként működik majd, amelyből bárki, ellenérték fizetése nélkül tájékozódhat a létező és a már megszűnt alapítványokról, a fennálló és a törölt adatokról. Ily módon az alapítványok jogszerű működését nem csupán az erre kijelölt hatóságok, de végső soron bármely érdeklődő (ideértve a sajtót is) ellenőrizni lesz képes, a bejegyzett tények, adatok és a valóságos működés esetleges ellentmondásai könnyebben feltárhatóak lesznek.

A gazdasági forgalom biztonsága szempontjából fontos, hogy a nyilvántartásból az is megállapítható legyen, hogy az alapítvány - alapító okirata alapján - folytat-e üzletszerű gazdasági tevékenységet. Az üzletszerű gazdasági tevékenységet a Javaslat Hetedik Könyve a következőképpen határozza meg: "állandósult, huzamos és szervezetszerű gazdasági tevékenység végzése jellemzően nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett" (lásd a Javaslat 7:2. §-ának 25. pontjában foglaltakat.)

Kedvezményezettek

A 2:61. §-hoz

[A kedvezményezett meghatározása]

1-4. A Javaslat lényegében a Ptk. hatályos rendelkezései nyomán kialakult bírói gyakorlattal egyezően határozza meg az alapítványi cél kedvezményezettjének meghatározására vonatkozó jogi rendet, a kedvezményezetti minőségből kizárt személyeket. Eszerint a kedvezményezett személyéről vagy a kedvezményezettek köréről mindenekelőtt maga az alapító jogosult rendelkezni. Az alapító ennek gyakran nem névszerinti kijelöléssel, hanem az alapítvány céljának meghatározásával közvetve tesz eleget. Ha az alapító alapító okiratba foglalt döntése önmagában nem elégséges az alapítványi vagyonból részesülők meghatározásához, a kezelő illetve a kuratórium határozata válik szükségessé.

A Javaslat nem tekinti az alapítvány rendeltetésével azt sem ellentétesnek, ha az adott esetben egyetlen személy érdekét szolgálja, így pl. ha egy beteg gyógyításának költségeit hivatott az alapítvány biztosítani. Az egyedi kedvezményezett érdekeinek előmozdítása azonban nem lehet az illető jövedelem szerzésének segítése, - erre egyebek között - az újonnan bevezetésre kerülő bizalmi vagyonkezelés jogintézménye lesz a jövőben használható.

A hazai bírói gyakorlattal egyezően, az alapító, a csatlakozó, valamint ezen személyek hozzátartozója kedvezményezett csak akkor és annyiban lehet - összhangban a Javaslat 2:50. § (3) bekezdésében foglaltakkal -, ha az alapítvány célja gondozási, ápolási, tudományos-művészeti vagy oktatási jellegű. Az alapítványi vagyonnal rendelkező kezelő illetve kurátor viszont kedvezményezett még e viszonylag szűk körben sem lehet.

Csatlakozás az alapítványhoz

A 2:62. §-hoz

[A csatlakozás jelentősége]

1-2. A Javaslat - a Ptk. hatályos szabályaival egyezően - az alapító kompetenciájába utalja az alapítványhoz való későbbi csatlakozás lehetőségéről való döntést, amelyről immár az alapító okiratban kötelezően rendelkezni kell (lásd a Javaslat 2:53. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat). Pontosításként értékelhető, hogy a Javaslat a csatlakozás módjáról is rendelkezik, a csatlakozásra nem csupán vagyoni hozzájárulással, de - a társasági jog által el nem ismert - munkavégzésre vonatkozó kötelezettségvállalással is sor kerülhet.

A 2:63. §-hoz

[A csatlakozó jogállása]

1 . Az alapítvány olyan jogi személy, amelynek - eltérően a gazdasági társaságoktól vagy pl. az egyesülettől - nincs tagsága, az alapítványhoz később csatlakozókat nem illeti meg eleve az alapító jogállása, nem jön létre a csatlakozó és az alapítvány között tagsági jogviszony. Az alapító az alapító okiratban meghatározhatja a csatlakozókat megillető jogokat, tagi minősítést azonban az alapító sem biztosíthat számára. Annak azonban nincs akadálya - sőt kifejezetten hasznos lehet az alapítvány szempontjából -, ha az alapító maga helyett egy vagy több csatlakozót az alapítói jogok gyakorlására feljogosít.

2. A csatlakozónak a nyílt alapítvány javára tett felajánlása, vagyonrendelése éppúgy végleges és visszavonhatatlan, mint az alapítóé. A különbség technikai természetű, a csatlakozó esetében értelemszerűen nem az alapítvány nyilvántartásba vétele, hanem az az időpont a releváns, amikor a vagyoni hozzájárulását az alapítvány rendelkezésére bocsátotta.

Az alapítói jogok gyakorlása

A 2:64. §-hoz

[Az alapítói jogok gyakorlása]

1-5. Az alapító a nyilvántartásba vételt követően csak korlátozott jogosítványokkal rendelkezik az alapítvány működését, e működés befolyásolását illetően. A kezelő illetve kuratóriumi tag visszahívására, új személy kijelölésére vagy az alapítvány céljának kiegészítésére csak az alapító okirat ezirányú felhatalmazása esetén és kizárólag a törvényi keretek között van lehetőség. Az alapító ezen jogával nem folytathat továbbá üzleti tevékenységet, az alapítói jog a Javaslat szerint nem minősül olyan vagyoni értékű jognak, amelyet az alapító ellenérték fejében más személy javára átruházhatna. Az alapítói jogok gyakorlására történő kijelölést az alapító okiratban kell elvégezni. A kijelölést az alapító valamely feltétel bekövetkeztéig vagy időtartam elteltéig is biztosíthatja.

A gyakorlatban felmerült problémát orvosol a Javaslat azáltal, hogy lehetőséget ad arra, hogy az alapító kijelölési jogát akkor is visszanyerje, ha a kijelölése alapján a korábban eljárt személy véglegesen, de legalábbis tartósan képtelenné válik a feladat ellátására.

Az alapítványok működése során gondot okozhat, ha az alapítványt több alapító hozza létre közösen (az alapítói jogok gyakorlására is együttesen jogosultak) és utóbb valamely alapító halála, megszűnése vagy ismeretlen helyre távozása következtében a közös joggyakorlás lehetősége megszűnik. A Javaslat ezért egyértelművé teszi, hogy ilyen esetben a többi alapító (ideértve az általuk kijelölt személyt is) változatlan feltételek mellett jogosultak az alapítói jogok együttes gyakorlására.

A Ptk. hatályos rendelkezéseivel összhangban, ha sem az alapító, sem általa kijelölt személy nem képes ellátni az alapítót megillető feladatokat, a bíróság hozza meg azokat a döntéseket, amelyek az alapítvány életében elkerülhetetlenné válnak.

Az alapítvány szervezete

A 2:65. §-hoz

[Az alapítvány kezelője, feladatai és felelőssége]

1-4. A Javaslat az alapítvány ügyvezetésére, képviseletére továbbra is az alapítvány kezelőjét és testületi működés esetén - immár nevesített formában is - a kuratóriumot jogosítja fel. A Javaslat a kuratóriumi tagságra vagy a kezelői szerepkör betöltésére csak természetes személy kijelölését teszi lehetővé annak érdekében, hogy a személyes felelősség és számonkérés mindig egyértelmű és elkendőzhetetlen legyen.

A Javaslat a kezelő jogkörét illetően arra az álláspontra helyezkedik, hogy a célvagyon kezelője nem veheti át az alapítót megillető jogokat, nem hozhat az alapító vagy a csatlakozók helyett döntéseket. Erre az alapító által kifejezetten e célból kijelölt személyek jogosultak vagy végső soron maga a bíróság. A kezelői és az alapítói jogok szétválasztása azért is fontos, mivel az alapító vagy az alapítói jogokkal felruházott személy joga, hogy a törvényben meghatározott esetben a kezelő részére adott kijelölést visszavonja.

A 2:66. §-hoz

[A kezelő kijelölésével kapcsolatos eljárások]

1-5. A Javaslat fenntartva a Ptk. 74/C. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, a jövőben is ki kívánja zárni annak a lehetőségét, hogy az alapítvány alapítója a létrejött jogi személy működésére meghatározó befolyást gyakorolhasson. Az alapítvány mint az alapítótól a nyilvántartásba vétel pillanatában véglegesen elváló (jogi személyiséggel felruházott) célvagyon ugyanis nem az alapító kizárólagos vagy többségi tulajdonában álló társaság, amely akkor és olyan tartalmú határozatokat hoz, amit és amikor az alapító elhatároz. Az alapítvány esetében az alapító a céljait és feltételeit a vagyonrendelés időpontjában határozhatja meg, ezt követően már csak arra van joga, hogy a törvényi keretek között korrekciós célú beavatkozásokat hajtson végre, így pl. leváltsa az alapítványi cél megvalósítását veszélyeztető kuratórium tagjait. A Javaslat ezen előírásai ugyanakkor nem zárják ki azt, hogy az alapító a kuratórium tagja legyen vagy a testületbe delegálja képviselőjét, feltéve, hogy a döntéshozatalnál az alapító álláspontja nem kerül túlsúlyba.

Az alapítvány és a gazdasági társaságok közötti fontos elhatároló ismérv, hogy míg egy társaság esetén a tulajdonos (a tulajdonosi többség) bármikor és indokolás nélkül jogosult a vezető tisztségviselők visszahívására, a jogi személyiséggel felruházott célvagyonként működő alapítvány esetében az alapító (az alapítói jogok gyakorlására jogosult) számára a beavatkozási lehetőség csak kivételes esetben biztosított. A Javaslat a Ptk. 74/C. §-ának (6) bekezdésében foglaltakkal egyezően csak az alapítványi cél teljesülésének veszélyeztetését tekinti a kijelölés visszavonására alapos indoknak. Annak természetesen a jövőben sincs akadálya, hogy a kijelölésre határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkeztéig kerüljön sor.

A 2:67. §-hoz

[A kuratórium működése]

1-3. A Javaslat arra az esetre, ha az alapítvány ügyvezetését kuratórium végzi, kisegítő szabályok megfogalmazásával kívánja megkönnyíteni a jogalkalmazók munkáját. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a testület összetételére, működésére vonatkozó részletszabályokat akár az alapító az alapító okiratban, akár a kuratórium belső szabályzatában megállapítsa.

A 2:68. §-hoz

[Egyéb alapítványi szervek]

A Javaslat az alapítvány alapítója számára nem írja elő további testületek, bizottságok létrehozását. Így nem kötelező, hogy felügyelő bizottság ellenőrizze a kezelő, illetve a kuratórium munkáját. Természetesen, ha az alapítvány működésének tartalmi sajátosságaira figyelemmel a felügyelő bizottság megalakítását külön törvény (így mindenekelőtt a számviteli törvény) szükségessé teszi, úgy az alapítvány is csak a felügyelő bizottság létrehozásával biztosíthatja működésének törvényességét. Egyebekben azonban a Javaslat az alapító belátására bízza az alapítvány belső struktúrájának a kialakítását.

A 2:69. §-hoz

[Az alapítvány törvényességi felügyelete]

1-2. A Javaslat nem változtat a Ptk. 74/F. §-ában foglalt megközelítésen, eszerint az alapítvány feletti törvényességi felügyeletet a jövőben is a megfelelő tapasztalatokkal rendelkező ügyészség látja el, amely végső esetben a bíróságtól kérheti az alapítvány megszüntetését.

Az alapítvány megszűnése

A 2:70. §-hoz

[Az alapítvány megszűnése]

1-3. A Javaslat az alapítvány megszűnését kiváltó okokat lényegében a Ptk. 74/E. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal egyezően szabályozza. Eltérés, hogy a jövőben az alapítvány akkor is megszüntetésre kerülhet, ha az alapítványi cél megvalósítása nem válik ugyan lehetetlenné, de az alapítvány további működtetése a körülmények lényeges változása folytán okszerűtlen, vagyis értelmetlen lenne.

A 2:71. §-hoz

[Az alapítvány átalakulása]

1-2. A Javaslat továbbra sem ad lehetőséget arra, hogy az alapítvány gazdasági társasággá alakuljon át, az általános jogutódlás a tervezet szerint kizárólag akkor megengedett, ha az egyesülésben csak alapítvány vesz részt. A bíróság az alapítványok egyesülése és szétválása esetén a jogelőd nélküli alapítás szabályai szerint jár el.

A 2:72. §-hoz

[Az alapítvány megszüntetésére irányuló eljárás szabályai]

1-2. A Javaslat régóta fennálló jogalkotói adósságot törleszt azáltal, hogy kijelöli az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetén irányadó eljárási szabályokat. Ha az alapítvány üzletszerű gazdasági tevékenységet is folytatott, a megszűnés feltételeitől, körülményeitől függően végelszámolásra, csődeljárás vagy felszámolási eljárás lefolytatására kerül sor. Ha az alapítványi nyilvántartás szerint az alapítvány még kiegészítésképpen sem folytatott üzletszerű gazdasági tevékenységet, a végelszámolás vagy felszámolás lefolytatása indokolatlan bürokratikus terhet jelentene. Ez esetben elegendő, ha az alapítvány megszüntetésére egy gyors, a hitelezőkkel való elszámolást biztosító eljárás nyomán kerül sor. Az erre vonatkozó szabályok a Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg kerülnek bevezetésre.

4. cím

A jogi személyiség nélküli jogalanyok

A 2:73. §-hoz

[A jogi személyiség nélküli jogalany meghatározása]

A Javaslat változatlanul biztosítja annak a lehetőségét, hogy törvény olyan általános jogképességgel felruházott szervezetek alapítására adjon módot, amely szervezetek (így pl. a betéti társaság és a közkereseti társaság) bár polgári jogi jogalanyisággal rendelkeznek, nem minősülnek jogi személynek. Megjegyzendő, hogy az Ötödik Könyvben szabályozott polgári jogi társasági szerződés (5:440. §-449. §) megkötése nem eredményezi a szerződő felektől elszakadó, önálló jogalany létrejöttét.

Harmadik rész

A személyhez fűződő jogok

1. cím

Általános szabályok

A 2:74. §-hoz

[A személyhez fűződő jogok általános védelme]

1. A Javaslat a Második Könyv Harmadik részében szabályozza a személyhez fűződő jogokra irányadó rendelkezéseket. Az 1. cím alatt az általános rendelkezések, a 2. címben a nevesített személyiségi jogok, míg a 3. címben a személyhez fűződő jogok megsértésének szankciói kerülnek elhelyezésre. A javasolt szabályozási struktúra lényegében megegyezik a Ptk. felépítésével, eltérés azonban, hogy a Javaslat (bár utal a sérelemdíjra irányadó szabályok között a szellemi alkotások jogvédelmére) nem rendelkezik önálló alcím alatt a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokról.

A polgári jogi személyiségvédelem tárgyát illetően a Javaslat - egyezően a Ptk-val - nem vállalkozik (nem vállalkozhat) arra, hogy a személyiség védelemre jogosított aspektusainak akárcsak megközelítően teljes körű katalógusát adja. Az 1. cím élére helyezett generálklauzula alapján - összhangban az Alkotmánybíróság közel húszéves ítélkezési gyakorlatával - az ember méltóságának anyajogából származtatott, a Javaslatban külön nem nevesített személyiségi jogok is védelemre tarthatnak számot. Másként fogalmazva, az Alkotmány alapján a személyt megillető alapvető jogok védelmének magánjogi eszköztáráról gondoskodik a Polgári Törvénykönyv a személyhez fűződő jogok szabályozása által. A Javaslat szerint nem helytálló az a megközelítés, amely alapján az államnak az alapjogok védelmét kizárólag büntetőjogi és közjogi eszközökkel kell biztosítania, a polgári jog nyújtotta intézmények arra nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak. Ellenkezőleg, a polgári jog intézményei - a Javaslat szerinti változtatásoknak is betudhatóan - hatékonyan, a sértett érdekeinek és a jogérvényesítésre irányuló döntésének megfelelően szolgálhatják az alapjogvédelmi célkitűzések megvalósulását.

A polgári jogi személyiségvédelem abszolút szerkezetű jogviszonyok keretében realizálódik. A személy mindenkitől követelheti személyhez fűződő jogainak tiszteletben tartását. A jogsértéstől való tartózkodás igénylése, valamint a jogsértés reparációja a jogosult akaratától függ. A jogosult belátása határozza meg, hogy a személyhez fűződő jogának érvényesítését szolgáló jogi eszközöket igénybe veszi-e. A jogvédelem abszolút jellegű abban az értelemben is, hogy - egyezően a Ptk. hatályos rendelkezéseivel - védelmet nyújt a személyhez fűződő jogok megsértésének minden formája ellen.

A Javaslat továbbra is mindenekelőtt egy olyan generálklauzulára építi a személyeket megillető jogvédelmet, amely alapján külön jogalkotói aktus nélkül biztosított a személyiség védelemre méltó elemeinek bővülése. Nyilvánvaló ugyanis, újabb személyhez fűződő jogok keletkezhetnek a jövőben, amelyekre a generálklauzula "jogi közvetítése" révén az oltalom automatikusan kiterjedhet, mód nyílik a jogvédelmi eszközök igénybevételére. A Javaslat a generálklauzulát az emberi méltóság fogalmára alapozva szabályozza, ezáltal is egyértelművé téve, hogy az emberi méltóság valamennyi más nevesített és nem nevesített magánjogi személyiségi jog mögöttes forrása, eredeztetője, "anyajoga".

2. A Javaslat - a Ptk. rendelkezéseivel egyezően - nem csupán az ember személyhez fűződő jogait ismeri el, a törvényi védelem - legalábbis főszabályként - megilleti a jogi személyeket és a jogi személyiség nélküli jogalanyokat is. Ez a megközelítés összhangban van az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatával, amely már működésének kezdeti időszakában is egyértelművé tette, hogy pl. az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt jogegyenlőségi tétel hatálya nem korlátozható a természetes személyekre. A Javaslat a jogi személy kategóriáján belül sem tesz a jogvédelemre való jogosultság tekintetében különbséget aszerint, hogy a jogi személy vállalkozás vagy az egyesülési jog alapján létrehozott jogi személy, vagy éppen olyan közjogi jogi személy, amelynek léte törvény kötelező rendelkezésén nyugszik.

Vannak olyan személyhez fűződő jogok, amelyek szükségképpen csak természetes személyeket illethetnek meg (lásd pl. mindenekelőtt az élethez, a testi épséghez kötődő vagy a képmás és hangfelvétel készítésével összefüggő személyiségi jogot). Erre utal a hatályos Ptk. rendelkezését fenntartva a Javaslat a (2) bekezdésben.

3. A Javaslat a Ptk. 75. §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól eltérve absztraktabb megközelítést alkalmaz a jogosult érvényes nyilatkozatának szabályozásával összefüggésben. Eszerint a jogosult a személyhez fűződő jogáról rendelkező nyilatkozatot a szerződési nyilatkozatok érvényességére vonatkozó szabályok keretei között tehet. A jogosultnak ezek a nyilatkozatai jellemzően egyes személyhez fűződő jogokról való lemondást, azaz tulajdonképpen a személyhez fűződő jogok megsértésének jogellenességét kizáró hozzájárulást tartalmaznak. A kötelmi jog általános szabályai alapján az egyoldalú nyilatkozatokra - ha törvény kivételt nem tesz - a szerződésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ez vonatkozik az érvényességi szabályokra is. Ennek megfelelően a jogról való lemondást tartalmazó nyilatkozatoknál is értelemszerűen alkalmazandók a kötelmi jogi résznek a szerződések érvénytelenségi okaira, az érvénytelenség jogkövetkezményeire irányadó rendelkezései. A jogról való lemondás érvénytelenségének leggyakoribb esete a jóerkölcsbe ütközés lehet.

A Javaslat - a Ptk-tól eltérően - nem tartalmazza azt a rendelkezést sem, amely szerint a jogosult hozzájárulásának feltétele az, hogy a hozzájárulás megadása ne sértsen vagy veszélyeztessen társadalmi érdeket. A társadalmi érdek védelme az érvénytelenség intézményének szűrőjén keresztül maradéktalanul megvalósítható. A fentiekre tekintettel a hatályos jog azon deklarációja, hogy "a személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat semmis" felesleges, ezért kimarad a tervezetből.

2. cím

Egyes személyhez fűződő jogok

A 2:75. §-hoz

[Az élethez, az egészséghez és a testi épséghez való jog]

A Javaslat a 2:74. §-ban foglalt generálklauzulához képest önálló cím alatt nevesíti azokat a személyhez fűződő jogokat, amelyek védelmének kiemelt jelentőséget tulajdonít. A felsorolás - mint ahogy azt a Javaslat e részének címe is egyértelművé teszi - példálózó jellegű, a törvény generálklauzulájából kivált, önállóan meghatározott jogokat jelöli. Ugyanakkor (mint erről a 2:74. § kapcsán már említés történt) a személyiségi jogok nevesítése nem értelmezhető más, nem nevesített jogok érvényesítésének korlátjaként. A Javaslat a 2. cím alatt elhelyezett szabályokkal mindenekelőtt jogpolitikai feladat ellátására vállalkozik, egyértelművé kívánja tenni, hogy melyek azok az alapvető emberi illetve személyhez fűződő jogok, amelyek magánjogi eszközökkel történő védelmét az állam köteles biztosítani.

A személyhez fűződő jogok példálózó listája élén értelemszerűen az élet, az egészség és a testi épség védelméhez való jog áll. Ezeket, az ember biológiai, fiziológiai létéből fakadó alapvető jogokat, az embert megillető alapjogként az Alkotmány is deklarálja, kimondva, hogy minden embernek vele született joga van az élethez, amelytől senkit sem lehet önkényesen megfosztani. Az emberi életnek az Alkotmányból folyó majdnem feltétlen védelmét mindenekelőtt a büntetőjog hivatott szolgálni. A polgári jogi személyiségi jogok azonban szintén fontos összetevőjét jelentik e garanciarendszernek. A kérdés polgári jogi területén jelentkezik pl. az orvosi tevékenység jogi problémája, a jogosult beleegyezésének kérdése a műtéti beavatkozásnak minősülő egyes eljárások során, valamint az egészségügyi intézménynek az orvosi műhibákért való kártérítési felelőssége. A testi épséghez és az egészséghez való jog esetében különös jelentősége van a jogellenességet kizáró körülményeknek. Így pl. mindenki jogosult az életét, testi épségét, egészségét sértő vagy veszélyeztető jogtalan támadást elhárítani, a védekezés jogszerűségének feltétele, hogy a védekezés módja és eszköze megfeleljen a szükségesség, arányosság követelményének.

A 2:76. §-hoz

[A fogyatékos személyek jogvédelme]

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló többször módosított 1998. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 4. §-a alapján fogyatékos személynek az a személy minősül, "aki érzékszervi - így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi - képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során."

Az Ftv. tíz évvel ezelőtti megalkotása a hazai jogalkotás jelentős eredménye volt, amely figyelembe vette, hogy Magyarországon több tízezer társadalmi életében súlyosan akadályozott fogyatékos személy él, a fogyatékos személyekkel szembeni jogsértések pedig a mindennapi élet számos területén mind a mai napig gyakoriak. Az Ftv. különös fontosságot tulajdonított a fogyatékos személyek jogai védelmének a kommunikáció, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés, az akadálymentes és biztonságos épített környezethez való jog terén.

A Javaslatban a személyhez fűződő jogok megsértéséhez kapcsolódó valamennyi jogkövetkezmény igénybe vehető, ha sor kerül a fogyatékos személyek törvényben biztosított jogainak megsértésére. Így pl. ha a jogszabály címzettje nem tesz eleget az akadálymentesítésre vonatkozó kötelezettségének, a jogaiban sértett fogyatékos személy éppúgy követelhet sérelemdíjat, mint - károsodásának bizonyítása - mellett kártérítést. Annak ellenére, hogy a hatályos Ptk. külön nem nevesíti a fogyatékos személyek jogvédelmét, a Javaslat rendelkezése nem előzmény nélküli. Az Ftv. 27. §-a ugyanis már ma is kimondja, hogy "Amennyiben valakit fogyatékossága miatt jogellenesen hátrány ér, megilletik mindazok a jogok, amelyek a személyhez fűződő jogok esetén irányadók."

A 2:77. §-hoz

[A természet védelméhez és az egészséges környezethez való jog]

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (természetvédelmi törvény) a természetkárosításra irányadó szabályokat összefoglaló VI. részben rendelkezik a jogsértő polgári jogi felelősségéről is. A természetvédelmi törvény 81. §-ának (1) bekezdése szerint "Az, aki a természet védelmére vonatkozó jogszabályokat, egyedi hatósági előírásokat megszegve kárt okoz, a kárt a Polgári Törvénykönyv 345-346. §-aiban foglalt szabályok szerint köteles megtéríteni." Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése a "természet védelmének szabályai megszegésével okozott kár" kategóriáján belül nevesíti azt a nem vagyoni kárt, amely a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek romlásában fejeződik ki. A (3) bekezdés alapján az ügyész jogosult a nem vagyoni kár okán a kártérítési igény érvényesítésére, ha annak károsultja a társadalom egésze vagy annak egy csoportja.

Figyelemmel arra, hogy a nem vagyoni kártérítés intézményét a Javaslat megszünteti és helyette a nem vagyoni sérelem kompenzációjaként a sérelemdíj kerül bevezetésre, a jövőben a környezeti károkozáshoz is jogkövetkezményként a sérelemdíjhoz való jog társul. A Javaslat a természetvédelmi törvény és a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény hatálya alá tartozó jogsértésekkel szembeni védelmet egyaránt nevesíti a személyhez fűződő jogok között, biztosítva a 2:88 - 2:91. §-ok szerinti jogkövetkezmények igénybevételét azzal, hogy nem vagyoni kártérítés helyett immár a helyébe lépő sérelemdíj követelésére lesz mód.

A 2:78. §-hoz

[Az egyenlő bánásmód követelménye]

Az egyenlő bánásmód követelményét a 2003. évi CXXV. törvény (egyenlő bánásmód törvény) 37. §-a állapította meg és illesztette be a Ptk-nak a személyhez fűződő jogokat megállapító rendelkezései közé. A törvény hatálya nem korlátozódik az állami (közhatalmi, költségvetési) intézmények és a magánszemélyek közötti vertikális viszonyokra, hanem kiterjed az ún. horizontális, a magánjog világába tartozó jogviszonyokra is. Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülnie kell - egyebek között - a szolgáltatások nyújtásával, áruk forgalmazásával foglalkozó kereskedelmi tevékenységgel összefüggésben, a munkajogi kapcsolatokban, az előre meg nem határozott személyek számára, szerződés kötésére irányuló ajánlattétel során (lásd az egyenlő bánásmód törvény 5. §-át). A diszkrimináció tilalma kiterjed a közvetett hátrányos megkülönböztetés eseteire is (lásd a 8. §-t).

A Javaslat - egyezően a Ptk-val - az egyenlő bánásmód követelményének kiemelt jelentőséget tulajdonít, amit kifejez azáltal is, hogy önálló paragrafusban szabályozza az egyes személyhez fűződő jogok között. A jogalkotó továbbra sem csupán a törvényi követelmények megsértéséhez kapcsolódó közjogi természetű szankció érvényesítését biztosítja, hanem a sértettre bízza, hogy érvényesíti-e a Javaslat szerinti jogkövetkezményeket, ideértve a nyilvános elégtételadás és a sérelemdíj követelésének jogát is.

A 2:79. §-hoz

[Névviseléshez való jog]

1-3. A Javaslat nem tartalmaz érdemi változást a hatályos joghoz képest. A névviseléshez való jog minden jogképességgel rendelkező személyt, így a természetes és a jogi személyeket egyaránt megilleti. A név mind a természetes, mind a jogi személyek esetében arra szolgál, hogy a személy másoktól megkülönböztethető legyen. "Mindenkinek joga van nevének viseléséhez", amely annyit jelent, hogy neve alapján mindenki jogosult arra, hogy magát másoktól elkülönítésre alkalmas módon megjelölje, és ily módon elérje, hogy neve alapján őt és lehetőleg csakis őt lehessen felismerni.

A Javaslat az alkalmazott abszolút szerkezet logikája alapján előírja, hogy mindenki köteles tiszteletben tartani más névhasználati jogát, nem gátolhatja a másik személyt nevének viselésében. A névhez fűződő jog sérelmét jelentheti más nevének jogosulatlan nyilvánosságra hozatala, a név eltorzítása, önkényes megváltoztatása stb. A Ptk. kifejezetten csak arról rendelkezik, hogy a névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogosulatlanul más nevét használja, vagy jogosulatlanul máséval összetéveszthető nevet használ. A Javaslat a névviselési jog lehetséges megsértése eseteinek szintén példálózó felsorolását adja a "... különösen ..." fordulat alkalmazásával.

A védelem objektív jellegű, tehát a névbitorlás megállapításához a jogellenesség mellett nincs szükség a felróhatóság bizonyítására megállapítására is. A felróhatóságnak csak a jogkövetkezmények egy része esetében (sérelemdíjra, kártérítésre való jogosultság) van jelentősége.

A névviseléshez való jog a felvett névre is kiterjed, a (2) bekezdés szerint tudományos, irodalmi, művészi vagy közszerepléssel járó tevékenységet felvett névvel is lehet folytatni. Az ilyen név a személyt meghatározott tevékenységi területen fogja mindenki mástól megkülönböztetni. A felvett név a jogosult elhatározásával és a felvett név használatával keletkezik, semmiféle anyagi vagy alaki feltételhez nincs kötve, de nem sértheti mások jogait, törvényes érdekeit. Ezért nem lehet halott művészek, tudósok nevét felvett névként használni.

A tudományos, irodalmi, művészeti vagy közszerepléssel járó tevékenységek területén a Javaslat sajátos kötelezettséget ír elő arra az esetre, ha az ilyen tevékenységet folytató személynek a neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével.

Ilyen esetben az említett tevékenység folytatója a korábban is hasonló tevékenységet végző személy kérésére a tevékenység gyakorlása során a saját, egyébként jogszerűen használt nevét is csak megkülönböztető toldattal vagy elhagyással használhatja. A szóbanforgó rendelkezés felvett névre is vonatkozik.

A 2:80. §-hoz

[A jóhírnévhez és a becsülethez való jog]

1-2. A Javaslat változatlan formában veszi át, őrzi meg a Ptk. 78. §-ának (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezéseit. Következésképpen a jóhírnév védelme a Javaslat szerint is megilleti a természetes és a jogi személyeket, a jogsértés a felróhatóságra tekintet nélkül megállapítható. (Az alkalmazásra kerülő jogkövetkezmények tekintetében természetesen már van jelentősége a magatartás szubjektív oldalának is.)

A Javaslat - a Ptk-hoz hasonlóan - iránymutatást ad arra, hogy milyen magatartások valósítják meg a jóhírnévhez fűződő jog sérelmét. A normaszövegben példálózó jelleggel, a tipikus hírnévrontó magatartások kerülnek felsorolásra.

A jogsértés tehát akkor valósul meg, ha valaki

- más személyre közlést tesz,

- a közlés sértő az érintettre nézve,

- a közlés tényállítást tartalmaz, és

- valótlant állít vagy híresztel vagy a valóságot hamis színben tűnteti fel.

A közlést a legtágabb értelemben kell felfogni, amely magában foglalja a gondolatkifejezés minden elképzelhető és alkalmas módját, a tipikus szóban vagy írásban történő információ átadás mellett a rajz, ábra, szobor, festmény, gesztus, cselekvés stb. útján való kifejezést.

A hírnév sérelmét csak a valóságnak nem megfelelő tényközlések valósíthatják meg, ezért az értékítélet, bírálat, óhajok kifejezése a jóhírnév megsértéseként csak akkor jöhet szóba, ha legalább burkoltan tényállítást tartalmaznak. A közlés természetesen ennek hiányában is lehet a becsületet vagy az emberi méltóságot sértő. A tényállásban szereplő "híresztelés" akkor valósul meg, ha valaki nem saját tudomását közli másokkal, hanem a mástól szerzett valótlan információt adja tovább, azaz azt terjeszti. Ezzel összefüggésben a sajtótudósításra a 2:92. § sajátos, eltérő szabályokat állapít meg.

A jóhírnévhez való jog védelme adott esetben a szólásszabadság korlátozásával jár. Tekintettel arra, hogy a szólásszabadság az Európai Emberi Jogi Egyezményben és az Alkotmányban védett alapjog, a jóhírnév és a szólásszabadság védelmének határát különös gonddal kell megvonni. E határok kijelöléséhez az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata mértékadó támpontot nyújt.

A Javaslat nem a 2:80. §-ban, hanem a jogkövetkezményekre vonatkozó 3. cím alatti részben szabályozza a sajtó-helyreigazítás intézményét és itt helyezte el azokat a sajátos rendelkezéseket is, amelyek a sajtótudósításra és a közszereplő jogvédelmére vonatkoznak. Annak ellenére, hogy ez utóbbi rendelkezések a jóhírnév sérelmével szoros összefüggést mutatnak, indokolt a jogkövetkezmények közötti szabályozásuk, mivel pl. a közszereplők tekintetében nem a jogsértés ténye (a közszereplő jóhírnevének megsértése), hanem annak szankcionálhatósága vonatkozásában tartalmaz a Javaslat az általánostól eltérő rendelkezéseket.

3. A Javaslat a 2:80. § (3) bekezdésében a Ptk. alkalmazása során felmerült értelmezési problémára kíván megnyugtató választ adni. Egyértelművé teszi, hogy ha a közhatalmi jogkörben eljáró személy (pl. a vádat képviselő ügyész) hivatalos eljárása során más személyről (így a vádlottról) olyan kijelentéseket tesz, amelyek alkalmasak jóhírnevének a megsértésére, csak kivételes esetben (így súlyos jogalkalmazási tévedés vagy indokolatlanul durva, megalázó nyilatkozat esetén) vonható felelősségre. Eltérő szabályozás vagy értelmezés mellett ugyanis az igazságszolgáltatás ésszerű működése kerülne veszélybe.

A 2:81. §-hoz

[Védelem a gyűlöletbeszéd ellen]

1-3. A személyhez fűződő jogok szabályozása tárgykörében az egyik legérzékenyebb, legtöbb vitát kiváltó kérdés az ún. gyűlöletbeszéd szabályozásához kapcsolódik. A gyűlöletbeszéd kapcsán felmerülő jogi kérdések látszatra csupán eljárási jogi jellegűek, az eldöntendő kérdés eszerint az lenne, hogy van-e kereshetőségi joga annak az embernek, aki a nyilvánosság előtt elhangzó, súlyosan sértő - pl. rasszista - megnyilvánulást magára vonatkoztatja annak ellenére, hogy a gyalázkodó sem névszerint, sem áttételesen (kikövetkeztethető módon) őt nem nevesítette. Valójában azonban elsősorban nem eljárási jogi, hanem anyagi jogi és mindenekelőtt alapjogi dilemmával szembesül a társadalom, azzal, hogy az ember méltóságának szóbeli vagy írásos formában való nyilvános és durva megsértéséért igényelhet-e jogvédelmet a támadott csoport, közösség tagja, vagyis az a személy, aki az emberi személyiség valamely lényegi vonását megbélyegző megnyilvánulást önnön méltósága megsértéseként értékeli?

Másfelől közelítve a döntést igénylő kérdés az, hogy az állam korlátozhatja-e (és ha igen, miként, mely eszközökkel) a véleménynyilvánítás szabadságát az emberi méltóság súlyos megsértésére hivatkozva, adhat-e polgári jogi eszközt a személyükben közvetlenül nem támadott sértettek számára, hogy fellépjenek a társadalmi csoport elleni gyalázkodóval szemben? Jól látható tehát, hogy többről van szó, mint perjogi problémáról, az államnak, a törvényhozónak abban kell állást foglalnia, hogy a véleménynyilvánítás jogának milyen súlyú korlátozást lehet illetve kell elviselnie az ember méltóságát közvetve, egy társadalmi csoport ellen irányuló nyilvános és megbélyegző sértés megvalósulása esetén?

A kérdések eldöntéséhez figyelemre méltó szempontokat ad Sajó András, aki szerint jó tíz évvel az 1992-ben meghozott alkotmánybírósági határozatot követően, indokolt felülvizsgálni "az eredeti elvi kiindulópont tarthatóságát". Sajó gondolatmenete szerint: "... Az Alkotmánybíróság kiindulópontja szerint minden közlés szabad - a közlés tartalmától függetlenül -, de korlátozható, ha magát a kommunikációs teret veszélyezteti, sérti, például mások közlési lehetőségét kizárja, mások jogait, vagy a diszkurzus-közösség működésének társadalmi alapjait kockáztatva ezzel. A társadalmi diszkurzus, a szabad közvélemény-formálódás elve viszont kétségessé teszi egyes gyűlöletkeltő, különösen rasszista közlések védendőségét, mitöbb, valószínűtlen, hogy e közlések hozzájárulnak a közösség fenntartó diszkurzushoz. (....). Távolról sem egyértelmű, hogy a "versengő érvek felvonultatása" körébe tartoznak az "indul a vonat Auschwitzba" kezdetű rigmusok, s a rasszista nézetek szabad versenye sem járul hozzá igazolhatóan "a felmerülő társadalmi probléma megoldásához". Miféle politikai vita az, ahol az egyik fél azt mondja a másikról, hogy a másikat ki kell rekeszteni a társadalmi érintkezésből, az országból, a másik pedig azt szepegi, hogy kérem szépen, ne tessék azt tenni, mi ide tartozunk. Nem sorolható a demokratikus közösség értelmes vagy bármiképp elfogadható vitái közé a szélsőséges gyalázkodás, pusztán mert ez alkalomból állampolgárok egy másik csoportjának alkalma nyílik emlegetni, hogy a nemzet része." (Lásd Sajó András: A szólásszabadság kézikönyve, KJK-KERSZÖV, Budapest, 2005.)

Az Országgyűlés 2007. őszén a Polgári Törvénykönyvet módosító törvényt fogadott el a gyűlöletbeszéddel szembeni hatékony fellépés érdekében. A törvénnyel szemben a köztársasági elnök alkotmányossági kifogásokat fogalmazott meg, indítványt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány tárgyában a Javaslat Országgyűléshez történő beterjesztésének időpontjáig döntés nem született.

A Javaslat a köztársasági elnöki indítványban megfogalmazott észrevételeket figyelembe véve állapította meg a 2:81. § három új bekezdését, amelyekhez természetszerűleg kell kapcsolódnia a polgári perrendtartást módosító új eljárásjogi rendelkezéseknek. A személyhez fűződő jog sérelmét a gyűlöletkeltő-gyalázkodó megnyilvánulás négy feltétel együttes teljesülése esetén valósítja meg. Eszerint az ún. gyűlöletbeszéd

- nagy nyilvánosság előtt elkövetett,

- olyan súlyosan sértő megnyilvánulás, amely

- az emberi személyiség valamely lényegi vonása által meghatározott társadalmi csoportra vonatkozik, annak megbélyegzésére irányul, és

- a sértettnek a támadott csoporthoz való tartozása - meggyőződése szerint - önazonossága meghatározó részét képezi.

Még ezen négy konjunktív feltétel teljesülése esetén sem következik be jogsértés, ha a támadott, megbélyegezni kívánt társadalmi csoport csoportképző jellemzője politikai meggyőződés. Miközben a Javaslat e korlátozással él, nem vállalkozik arra, hogy akár csak példálózó felsorolását is adja az emberi személyiség azon lényegi, meghatározó vonásainak, amelyek a támadott társadalmi csoport csoportképző jellemzője lehet. Erről adott esetben a bíróságnak kell határoznia, mérlegelve, hogy a jogsértőnek állított megnyilvánulás súlyosan sértőnek számít-e és az emberi személyiség olyan lényeges jellemzője kerül-e a támadás célkeresztjébe, amely támadással szemben a személyhez fűződő jogok megsértése esetére biztosított jogi eszköztár arányos - a véleménynyilvánítás szabadságát csak a szükséges mértékben korlátozó - választ jelenthet. Annak érdekében, hogy fel se merülhessen annak kockázata, hogy pl. a rasszista gyalázkodással szembeni jogvédelem igénybevételét az anyagi haszonszerzés is motiválja, a Javaslat kizárja, hogy a 2:81. § alapján sérelemdíj kerüljön megállapításra.

A 2:82. §-hoz

[A magánélet tiszteletben tartásához való jog]

A Javaslatnak a magánélet tiszteletben tartásához való joga a legkülönfélébb életmegnyilvánulások komplexumát foglalja magába, amelyek védelmére egy demokratikus társadalom tagjai feltétlenül igényt tartanak. Minden embert megillet a jog, hogy tiszteletet követeljen magánélete iránt. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikkének rendelkezése szerint senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával kapcsolatos önkényes beavatkozásnak. Az ilyen beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére. A magánéletbe való beavatkozás akkor sérti a személyhez fűződő jogot, ha önkényes, indokolatlan és szükségtelen. Általában akkor kell önkényesnek tekinteni a beavatkozást, ha az az érintettek akaratával, szándékával kifejezetten ellentétes, illetve arról az érintetteknek nincs tudomása és a beavatkozást a gondosan mérlegelt körülmények sem indokolják. Különösen ilyennek kell tekinteni a mások intim szférájába való illetéktelen beavatkozást, ha az anyagi előnyszerzés érdekében történik.

Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikke a magánszférához való jog részeként nevesíti a magánélethez fűződő jogot.

A 2:83. §-hoz

[A személyes adatok védelméhez való jog]

1-2. Az adatvédelmi jog mint személyiségi jog alapját az Alkotmányban deklarált információs önrendelkezési jog alkotja, amely deklarálja, hogy minden természetes személy maga jogosult rendelkezni személyes adatairól és a belátása szerint tárja fel vagy tartja titokban személyi adatait mások előtt. Más személyes adatát megszerezni, tárolni, felhasználni stb. csak az érintett hozzájárulásával lehet. Mindenkinek joga van tudni, hogy személyes adatát ki, hol, miért és milyen feljogosítás alapján tartja nyilván, kezeli. Törvény előírhat adatszolgáltatási kötelezettséget.

Az adatvédelmi jog összetett jogterület, rendelkezései, intézményei között keverednek a közjogi és a magánjogi elemek. A Javaslat a személyes adatok védelméhez való jog rögzítésével az adatvédelem magánjogi oltalmát biztosítja bármilyen jogsérelem esetén azzal, hogy alkalmazhatóvá teszi a személyiségi jogok megsértésére kilátásba helyezett jogkövetkezményeket. A jogsértéseknek természetesen nem csak magánjogi következményei lehetnek, speciális szankciókat találhatunk az adatvédelmi törvényben, a Btk-ban, az egyes adatfajták védelmét biztosító "ágazati" törvényekben.

A Javaslat a személyes adatok védelméhez való jog tartalmát, illetve megsértésének lehetséges eseteit illetően csak példálózó jellegű meghatározást ad.

A 2:84. §-hoz

[A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]

1-4. A Javaslat fenntartja a Ptk. 80. §-ában foglalt rendelkezéseket azzal, hogy a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a hatályos szabályok kiegészítéséről is gondoskodik.

Mentesül a hozzájárulás beszerzésének kötelezettsége alól az ún. tömegfelvételek készítője. A tömegfelvételek általában közterületen készülnek, rajtuk emberek sokasága látható, az ábrázolt személyek nem mint egyedi személyek, hanem mint a tömeg részei láthatók. A gyakorlat nem alakított ki szabályt arra nézve, hogy hány embertől tekinthető egy csoport tömegnek, de a józan ész szabályai szerint ez eldönthető: ha a képre pillantva nem az egyének külön-külön hívják fel magukra a figyelmet, hanem mint sokaság vannak jelen, tömegfelvételről van szó. A tömegből való kiemelés azonban, történjen bármely rögzítés-technikai eszközzel (például teleobjektív, zoom stb.) a képmást újra individualizálja, azaz egyedivé teszi, s ilyen esetben már a képmás elkészítéséhez is az érintett hozzájárulása szükséges, s természetesen bármilyen felhasználásához is.

A képek és hangok bizonyos fokú szabad felhasználása nélkül a modern tömegtájékoztatás egyszerűen nem létezhetne. Ezért a képmás- és hangfelvételek felhasználásának körében indokolt bizonyos kivételeket teremteni, ahol is mellőzhető az érintett hozzájárulása. Ilyen kivétel a Javaslat szerint a nyilvános közszereplés esete. A nyilvános közszereplő engedélye nem szükséges sem a felvétel elkészítéséhez, sem annak nyilvánosságra hozatalához, feltéve, hogy a felhasználás nem visszaélésszerű. A nyilvános közélet eseményein, rendezvényein résztvevő közszereplők hangja szabadon rögzíthető, képeik felhasználhatók. Ugyanakkor a gyakran nyilvánosan közszereplő személyek közel sem minden megnyilvánulása közszereplés, tehát magánéletük "képileg" sem szabad préda. Ha magánemberként jelenik meg a nyilvánosság előtt - például egy üzletben vásárol -, úgy felvétel csak a hozzájárulásával készülhet róla.

A Javaslat új esetkörrel bővíti az érintett hozzájárulását nem igénylő helyzetek körét. Ha a titkos, az érintett beleegyezését nem bíró képmás vagy hangfelvétel készítésének célja fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés feltárása (így pl. korrupciós célú visszaélés dokumentálása), a hozzájárulás előzetes megkövetelése épp a felvétel készítésének célját lehetetlenítené el. Ebben az esetben azonban a képmás illetve a hangfelvétel készítőjét terheli annak bizonyítása, hogy magatartása nem okoz a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest aránytalan sérelmet.

Az eltűnt személy hozzájárulására éppen amiatt nincsen szükség, mert a felvétel felhasználása az ő feltalálása illetve felkutatása érdekében történik. Az eltűnt személy esetében a cél miatt kell a tömegfelvételhez és a nyilvános közszereplés során készített felvételhez képest megkülönböztetést tenni, ugyanis itt nemcsak, hogy nem lehet visszaélésszerű a felhasználás, hanem kizárólag csak az eltűnt személy megtalálása érdekében történhet. Önmagában tehát természetesen az eltűnés nem enged teret az eltűnt személyről készült képmás vagy hangfelvétel hozzájárulás nélküli széleskörű felhasználásához. A hatályos megoldáshoz képest újítást jelent a felhasználás céljára vonatkozó megszorítás, és az is, hogy az eltűnt személyről készült felvétel felhasználásához nincsen szükség a hatóság engedélyére. Ez utóbbi változás megszünteti azt az indokolatlan és értelmetlen korlátozást, amelynek alapján például a közeli hozzátartozók is csak hatósági engedély birtokában tehetik közzé eltűnt családtagjuk fényképét.

5. A Javaslat a bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személyről készült képmás (hangfelvétel) esetében is a felhasználás céljára vonatkozó megszorítással egészíti ki a hatályos jog erre vonatkozó szövegrészét. Ennek alapján a bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személyről készült képmás, illetve hangfelvétel az érintett hozzájárulása nélküli felhasználására, nyilvánosságra hozatalára csak akkor kerülhet sor, ha a felhasználás célja és terjedelme kizárólag a büntetőeljárás sikeres befejezése. Maga a tény, hogy valaki büntetőeljárás alatt áll, nem ad okot arra, hogy képmását vagy hangfelvételét korlátlanul felhasználják. Büntetőeljárás alatt álló személyről készült képmás illetve hangfelvétel felhasználása esetén azonban továbbra is szükség van a hatóság engedélyére.

A 2:85. §-hoz

[A magántitokhoz való jog]

1-2. A Javaslat alapján a magántitok a titok polgári jogi vetülete, amely gyűjtőfogalomként számos sajátos (a magántitokhoz képest különös szintű) titokfajtát foglal magába. Magántitoknak számít így mindenekelőtt az üzleti titok, a levéltitok, a hivatásbeli titok és az elektronikus hírközlési titok. A Javaslat a (2) bekezdésben utal a magántitok megóvására vonatkozó jog megsértésének tipikus eseteire.

A 2:86. §-hoz

[Az üzleti titokhoz való jog]

1-3. A Javaslat fenntartja a Ptk. 81. §-ában az üzleti titok védelmére és e védelem korlátaira irányadó rendelkezéseket. Az üzleti titok jelenleg hatályos szabályait a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény (közkeletű nevén az ún. üvegzseb törvény) vezette be a hazai jogrendszerbe. Az elmúlt évek során a jogalkalmazási tapasztalatok, (így pl. az adatvédelmi biztos hivatalának szakértőié) kifejezetten kedvezőek voltak, ezért a Javaslat egyeztetése során az az álláspont alakult ki, hogy az új kódexben csak a feltétlenül szükséges korrekciók elvégzése indokolt.

A Javaslat valamely tény, információ, adat (továbbiakban: adat) üzleti titokká minősítését két együttes feltétel teljesüléséhez köti, szükség van arra, hogy

- az adattal jogszerűen rendelkező személy megtegye az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket az adat titokban maradása érdekében, és hogy

- az adat nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése, felhasználása sértse vagy legalábbis veszélyeztesse a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit.

Fenti feltételek együttes teljesülése esetén sem lehet hivatkozni üzleti titokra, ha az adat a közpénzek, a közvagyon felhasználásával hozható összefüggésbe. A (2) bekezdésben meghatározott esetekben a közérdek védelme által diktált átláthatósági követelmény elsőbbséget élvez az üzleti titokhoz képest.

A Javaslat a Ptk-val egyezően írja elő a magánszemélyt terhelő tájékoztatási kötelezettséget, ha bárki felvilágosításra tart igényt az államháztartás valamely alrendszerével fenntartott pénzügyi, üzleti kapcsolatáról. A vállalkozás nem hivatkozhat sem az üzleti titokra, sem pedig arra, hogy az ügyletben résztvevő állami, önkormányzati szerv hozzájárulása nélkül nem jogosult a kért információk közlésére.

4-5. A Javaslat az üzleti titok megsértése jogkövetkezményeit rendeli alkalmazni a know-how jogosulatlan megszerzése, hasznosítása, nyilvánosságra hozatala esetén. A Javaslat - összhangban a TRIPS-Egyezmény 39. cikkében foglaltakkal - védi a jogosultat, hogy az azonosításra alkalmas módon rögzített műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeretet (tapasztalatot vagy ezek összeállítását) hozzájárulása nélkül megszerezzék, hasznosítsák.

A védelemre való jogosultság feltétele, hogy

- az ismeret ne legyen közismert és ezáltal vagyoni értéket képviseljen, valamint hogy

- a jogosult az ismeret titokban maradása érdekében megtegye az adott helyzetben elvárható intézkedéseket.

Eltérően a szabadalmi oltalomtól, a Javaslat nem teszi lehetővé az ismeret birtokosa számára, hogy azokkal szemben is fellépjen, akik az ismerethez tőle függetlenül (pl. párhuzamos fejlesztés útján) jutottak. Veszélyes következménye lenne ugyanis annak, ha a know-how jogi védelme elérné a szellemi tulajdoni védelem szintjét. Ezáltal ugyanis a műszaki megoldások titokban tartására - jogi értelemben - ugyanakkora, sőt, talán még erősebb ösztönzés alakulna ki, mint a nyilvánosságra hozataluk "árán" történő szabadalmaztatásukra.

A 2:87. §-hoz

[A kegyeleti jog]

A meghalt személy emléke számos formában sérthető meg, így elképzelhető jóhírnevének, becsületének megsértése, képmásával, magántitkával, személyi adatával való visszaélés stb. A halott emlékének megsértése minden olyan módon elképzelhető, amely személyiségi jogait sértené még életében, feltéve, hogy a konkrét jog a halott vonatkozásában egyáltalán értelmezhető. A szóban forgó rendelkezésből világosan kitűnik, hogy a kegyeleti jog a túlélők saját személyiségi joga, amely halottjuk emlékének megőrzéséhez fűződik. A gyakorlati tapasztalatok alapján a kegyeleti jog keretei között élvez védelmet a kegyeleti jogosultaknak azon igénye is, hogy az elhunyt hozzátartozó eltemetésének helyét megválasszák (amennyiben arról maga az elhunyt nem rendelkezett), valamint, hogy illő síremlékeket állítsanak és tartsanak fenn.

A meghalt személy emlékének megsértése miatt továbbra is bírósághoz fordulhat majd a hozzátartozó, valamint az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített (örökös, hagyományos). A meghalt személy emlékét sértő magatartások azonban természetesen nemcsak e két jogosulti kör, hanem a személyek tágabb, előre meg nem határozható körének személyhez fűződő (kegyeleti) jogát sérthetik, ezért a Javaslat bővíti a kegyeleti jog megsértése esetén való jogérvényesítésre jogosultak körét. Az új rendelkezés szerint a meghalt személy emlékének megsértése esetén az a szervezet (pl. egyesület vagy alapítvány) is felléphet, amelynek alapítási célja az elhunyt emlékének az ápolása.

Mivel a kegyeleti jogok megsértése a meghalt személy halálát követően bármikor bekövetkezhet, a kegyeleti igény érvényesítése sincs határidőhöz kötve.

A megszűnt jogi személy emlékének megsértése esetében a Javaslat az olyan magatartásokkal szemben kívánja biztosítani a polgári jogi igények érvényesítésének lehetőségét, amelyek adott esetben a közérdeket is sértik. Ebben az esetben a kegyeleti jog érvényesítésére az ügyész is jogosult.

A személyhez fűződő jogok megsértése esetén érvényesíthető másik vagyoni jellegű igény, a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése esetében a Javaslat a sérelemdíj vonatkozásában megfogalmazottakon túl egyéb szempontokat is figyelembe vesz. A Javaslat abból indul ki, hogy nem vezet méltányos eredményre, ha a jogsértő a meghalt személy emlékének és a kegyeleti jognak a megsértésével szerzett vagyoni előnyt megtarthatja. Ezért a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését bármely örökös kérheti.

A Javaslat rendezi az igényérvényesítésre jogosultak egymás közötti viszonyát is, amikor kimondja, hogy az elvont vagyoni előnyt olyan arányban kell közöttük megosztani, mintha a meghalt személy hagyatékából részesednének.

3. cím

A személyhez fűződő jogok megsértésének szankciói

2:88. §-hoz

[A jogsértés felróhatóságtól független szankciói]

A Javaslat önálló cím alatt szabályozza a személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezményeit. Ezek közül a 2:88. §-ban és a 2:89. §-ban foglaltak objektív szankcióként érvényesíthetőek, a 2:90. §-ban szabályozott sérelemdíj fizetési kötelezettség és a 2:91. §-ban foglalt kártérítési felelősség megállapítására a jogsértő felróhatósága esetén kerülhet sor. Az objektív és a szubjektív szankció közötti különbség abban áll, hogy objektív szankció esetén az alkalmazhatóságot a jogsértés puszta ténye (és persze az okozati összefüggés) megalapozza a jogsértővel szemben; nincs szükség felróhatóság meglétére a jogsértő oldalán. A jogsértő tehát a vele szemben alkalmazandó szankciót nem háríthatja el annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt.

A Javaslat a 2:88. §-ban öt objektív szankció típust nevesít, amelyek közül a Ptk. hatályos rendelkezéseihez képest érdemi újdonságnak a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésére kötelezés intézményének a bevezetése tekinthető.

A Javaslat szerinti jogkövetkezmények igen változatos jellegűek, ami következik abból, hogy maguk a jogsértő magatartások is rendkívül sokfélék lehetnek (indokaik, célzatuk, súlyuk stb. alapján). A Javaslat szerint a 2:88. §-ban szabályozott jogkövetkezmények közül az eset körülményeihez képest egyet, többet vagy akár valamennyit is alkalmazni lehet a jogsértővel szemben.

a) A jogsértés tényének bírósági megállapítása

A jogsértés bírósági megállapítása minden további szankció kiszabásának feltétele is, de egyes esetekben önálló jogvédelmi eszköz is lehet. Ha a bíróság megállapítja, hogy a sértettel szemben elkövetett cselekmény jogsértés, azzal prevenciós és pszichikai értelemben vett reparációs funkciót is szolgál, s kifejezi szolidaritását az állam és a jog nevében a sértett mellett. Éppen ezért gyakori, hogy a sérelmet szenvedettek önmagában ezzel a szankcióval megelégszenek, sérelmük orvoslásaként elfogadják, és más, további igényt nem érvényesítenek.

A jogsértés megállapításának az ítélet rendelkező részében kell szerepelnie, pontosan ki kell derülnie belőle, hogy milyen jogsértés történt, milyen magatartás, mikor és hogyan valósította meg a jogsértést.

b) A jogsértés abbahagyására és a jogsértéstől való eltiltásra kötelezés

Abbahagyásra akkor kötelezhető a jogsértő, ha a jogsértéssel előidézett állapot folyamatosan fennáll még a határozat meghozatalakor is (például más nevének jogosulatlan használata esetén). Az eltiltásra való kötelezés akkor célszerű, ha okkal lehet tartani attól, hogy a jogsértő a cselekményét megismétli. Az abbahagyásra kötelezés megszünteti a fennálló jogsértő állapotot, az eltiltás pedig a jövőre nézve kizárja azt.

c) Elégtétel adására kötelezés

Az elégtételadási kötelezettségben a személyiségi jogi szankciók erkölcsi jellege igen hangsúlyosan mutatkozik meg. Lényege abban áll, hogy a jogsértőt arra kötelezi a bíróság, hogy ismerje el cselekményének jogsértő voltát és egyben juttassa kifejezésre megbánását, kövesse meg a sértettet.

Az elégtételadás csak akkor töltheti be jóvátételi funkcióját, ha ugyanazt a nyilvánosságot éri el, amely előtt a jogsértés megtörtént. Ezért a bíróság elrendelheti, hogy az elégtétel adására nyilatkozattal vagy más megfelelő módon a nyilvánosság előtt kerüljön sor. Az eset körülményeihez képest történhet szóban, írásban, szűkebb vagy tágabb nyilvánosság előtt, a bíróság rendelkezése szerint. A nyilvánosság lehet sajtónyilvánosság is, az elégtételadás ilyen esetben végeredményben nem sokban fog különbözni a sajtó-helyreigazítástól (az eljárás szabályai természetesen mások). A nyilvánosságra hozatal költségei a jogsértőt terhelik. Leginkább a megfelelő elégtételadásban nyilvánul meg a személyiségvédelmi szankciók helyreállítási és jóvátételi funkciója, mivel ettől remélhető, hogy a jogsértő és a társadalmi környezet tudatvilágában a sérelem folytán bekövetkezett negatív változás pozitív irányban helyrebillenjen. Az olyan elégtételadás tehát, amely esetleg további negatív változás veszélyét hordozza (súlyosbítja a helyzetet), jogilag nem megfelelő, ezért nem alkalmazható. A "megfelelőség" kérdésében és az elégtételadás módjának kiválasztásában különös gonddal kell eljárnia a sértett félnek és a bíróságnak.

d) A sérelmes helyzet megszüntetése, helyreállításra kötelezés

A jogosult követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását.

A szóban forgó igény megint csak a folyamatosan fennálló személyiségi jogsértések orvoslásának lehetséges módja. Ez a szankció is tág mozgásteret biztosít mind a sértett fél, mind a bíróság számára. A felsorolt eszközök mindegyike tipikusan tevőleges magatartásra kötelezést jelent, aminek enyhébb vagy súlyosabb anyagi vonzata is van a jogsértőre nézve, anélkül azonban, hogy ez a sérelmet szenvedett fél szempontjából sérelemdíjnak minősülne. Az említett szankciók alkalmazására tipikusan akkor kerülhet sor, ha a jogsértés valamilyen dolog (például fénykép, hang- vagy videofelvétel, rajz, írás, könyv stb.) elkészítése útján, azaz tárgyiasult formában történt. A sérelmes helyzetet szünteti meg például a jogsértő plakátok leszedése vagy jogsértő részük eltakarása, a megelőző állapotot állítja helyre például egy kép- vagy hangfelvétel torzításának kiküszöbölése, a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését jelenti a jogellenesen készített kép- vagy hangfelvétel letörlése, könyv zúzdába küldése, a dolog jogsértő mivoltától megfosztása viszont, ha a könyvről csak annak személyiséget sértő borítóját kell eltávolítani stb.

e) A vagyoni előny átengedése

Új megoldása a Javaslatnak, hogy az objektív szankciók körében lehetőséget biztosít a sértett számára a jogsértéssel előállt vagyoni előny átengedésének követelésére. A személyiségi jogok gyakorlása nem egyszer vagyoni javak forrása is lehet, így a jogsértéssel kapcsolatban bekövetkezett vagyoni eltolódás kiküszöbölésére is szükség van. A vagyoni érdeksérelem orvoslásának a legfontosabb eszköze a kártérítés, az immateriális sérelmek kiegyenlítésére pedig a Javaslat a sérelemdíj intézményét vezeti be. Ezek alkalmazhatóságának azonban feltétele a jogsértő felróhatósága. Azokban az esetekben, amikor a károsult érdeksérelme a jogsértő részére vagyoni előnyt eredményezett, indokolt, hogy a vagyoni hátránnyal járó jogsértés orvoslása a kártérítés és a sérelemdíj szubjektív feltételeitől függetlenül megtörténjék. Erre a legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogalap nélküli gazdagodás.

A vagyoni előny elvonására elvileg alkalmas lehetne a közérdekű célra fordítható bírság is. A Javaslat azonban azért részesíti előnyben a jogalap nélküli gazdagodást, mert egy kétpólusú magánjogi viszonyban (a jogsértő és a sérelmet szenvedett személy közötti kapcsolatban) az indokolatlan vagyoni eltolódás korrigálására helyesebb egy jellegzetesen magánjogi eszközt alkalmazni, mint egy, a polgári jog szabályozási módszerétől idegen jogi instrumentumot. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával a leginkább érdekelt (a sérelmet szenvedett) személy válik az igényérvényesítésre jogosulttá, ezáltal biztosítva a szabályozás céljának megvalósulását, nevezetesen, hogy a jogsértéssel elért vagyoni előnyt a jogsértő személy lehetőség szerint ne tarthassa meg.

A jogsértő magatartásból származó vagyoni előny (gazdagodás) elvonására hatályos jogunkban már eddig is volt lehetőség, a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok körében. A szerző jogainak megsértése estén egyéb polgári jogi igények mellett a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését is követelheti [a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 94. § (1) bekezdés e) pont], és ilyen igénnyel a szabadalmas is felléphet a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosító személlyel, azaz a bitorlóval szemben [a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 35. § (1) bekezdés e) pont].

A vagyoni előny átengedése helyreállító, értékkiegyenlítő jellegű objektív szankció. Feltétele más személy személyiségi értékeinek jogosulatlan elsajátítása, felhasználása és az ebből eredő jogosulatlan vagyoni előny.

A 2:89. §-hoz

[A sajtó-helyreigazítás szabályai]

A Javaslat a sajtó-helyreigazítás szabályait - eltérően a Ptk. hatályos rendelkezéseitől

- nem az egyes nevesített személyhez fűződő jogok sorában helyezi el, hanem a személyhez fűződő jogok megsértésének szankciói között. A sajtó-helyreigazítás, csakúgy mint az előző, 2:88. §-ban felsorolt jogkövetkezmények, objektív jellegű szankció, alkalmazására a jogsértő vétkességétől függetlenül kerülhet sor. Kivételt képez a közszereplők jóhírnevének megsértésével összefüggésben rendelkező 2:93. § szerinti esetkör.

A Javaslat a sajtó-helyreigazítás hatályos rendjén érdemben nem változtat, a jövőben is akkor kerülhet sor az anyagi jogi és az eljárási jogi rendelkezések alkalmazására, ha a sajtó valakiről

- valótlan tényt állít vagy híresztel, valamint ha

- a való tényeket hamis színben tünteti fel.

A sajtó-helyreigazítás keretében közzétenni kért közlemény a jövőben informatívabbá válik annyiban, hogy a Javaslat különbséget tesz a "valótlan" és a "megalapozatlan" tényállítások között; az utóbbi fordulat azokra az esetekre vonatkozna, amikor a sajtóhelyreigazítás elmaradása nyomán indult perben a sajtó tényállításának valótlan volta ugyan nem nyert bizonyítást, de a sajtó nem volt képes alátámasztani a közzétett állítás valóságnak való megfelelését sem.

A sajtó-helyreigazítás szabályainak hatálya a Javaslat szerint nem terjed ki a sajtótudósításra, feltéve, hogy a tudósítás megfelel a Javaslat 2:92. §-ában foglalt feltételeknek. A jóhírnevében megsértett közszereplő pedig a közszereplésével összefüggésben sajtó-helyreigazítási igényt is csak a 2:93. § korlátai között érvényesíthet.

A Javaslat hatályba lépésének időpontjáig szükséges, hogy érdemben megújuljon a polgári perrendtartás sajtó-helyreigazításra vonatkozó fejezete.

A 2:90. §-hoz

[Sérelemdíjra való jogosultság]

1. A Javaslat megszünteti a nem vagyoni kártérítés intézményét és bevezeti helyette a sérelemdíjat, mint a személyhez fűződő jogok megsértésének kompenzációját.

A bíróságok már hosszú ideje érthetően ellentmondásosan voltak kénytelenek a személyhez fűződő jogok megsértésének orvoslását az alapvetően vagyoni jellegű kártérítés keretei között biztosítani. A Javaslat a bírói gyakorlat régi problémájára próbál megoldást találni a sérelemdíj intézményének bevezetésével. A hatályos jog ugyanis lényegében materiális hátrány bizonyítását követelte meg a sértett részéről a nem vagyoni kártérítésre kötelezés feltételeként is: a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése a vagyoni és a nem vagyoni kártérítés címén az értékcsökkenésen és az elmaradt vagyoni előnyön túl egyaránt csak a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlás vagy költségek megtérítését írta elő, szorosan vett "erkölcsi" kártérítésre nem tért ki. Ez számos esetben megoldhatatlan bizonyítási problémákhoz vezetett, figyelmen kívül hagyva, hogy a személy társadalmi komfortérzete, életminősége, külső megítélése olyan módon is szenvedhet hátrányos változást, hogy azt kizárólag belső traumaként, mentális, lelki behatásként éli meg a sértett, anélkül, hogy az bármilyen költséggel vagy pótlandó kárral járna és amit konkrétan bizonyítani igen nehéz.

A sérelemdíj mint a személyhez fűződő jogok megsértésének szubjektív, tehát a jogsértés felróhatóságától függő szankciója, az eset körülményeire tekintettel kettős természetű jogkövetkezmény. Jogsértéssel okozott nem vagyoni hátrány vagyoni ellensúlyozásával fejti ki reparatív hatását; ugyanakkor hasonló esetek megelőzését is szolgáló represszió, magánjogi büntetés.

2-3. A sérelemdíjra való jogosultság megállapítása kapcsán a bíróság a jövőben két törvényi előfeltétel teljesülését vizsgálja, egyrészt, hogy a személyhez fűződő jog megsértése bekövetkezett-e, másfelől pedig hogy a jogsértőnek a magatartása illetve mulasztása felróható-e. A Javaslat ugyanakkor kétséget kizáró módon rögzíti, hogy ezen felül nem követelhető meg semmiféle további negatív eredmény (hátrány, vagyoni kár) bekövetkeztének a bizonyítása. A személyhez fűződő jogok megsértése, ha a jogsértő nem bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, önmagában elegendő és közvetlenül vonja maga után a sérelemdíjra való jogosultságot. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a sértett követelje a jogsértéssel okozati összefüggésben álló vagyoni kárának a megtérítését is.

A személyhez fűződő jogok megsértésének mértéke, súlyossága tehát nem a jogalap vonatkozásában, hanem a sérelemdíj mértékének megállapítása során válik jogilag jelentőssé. A bíróság ehhez képest határozhat úgy is, hogy elismerve a sérelemdíjra való jogosultságot, annak mértékét egy szimbolikus összegben állapítja meg.

4. A Javaslat a szellemi alkotások létrehozóit e minőségükben megillető jogok megsértése esetére is biztosítja a sérelemdíjra való jogosultságot. Nincs mód ugyanakkor a 2:81. § szerinti gyűlöletbeszéd tényállásához kapcsolva sérelemdíj érvényesítésére. (Lásd a 2:81. §-hoz fűzött indokolást.)

A 2:91. §-hoz

[Kártérítési felelősség]

A sérelmet szenvedett személy a 2:88-89. §-okban szabályozott szankciók, valamint a sérelemdíj iránti igény mellett, azokkal párhuzamosan kártérítést is követelhet, ha annak törvényi feltételei egyébként fennállnak. A Javaslat alapján a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségi szabályok kerülnek ennek során alkalmazásra. (Lásd a Javaslat Ötödik Könyvében a Hatodik részben foglaltakat.)

A 2:92. §-hoz

[A sajtótudósításra irányadó sajátos rendelkezések]

Az általános előírásokhoz képest eltérő jogi megítélést igényel az az eset, amikor a sajtó nem maga alkot értékítéletet valakiről és arra sem vállalkozik, hogy valamely valós vagy valótlan tény fennállását illetően állást foglaljon, hanem "csupán" beszámol mások véleményéről, tényállításáról. A tudósítás a hírekről, eseményekről híven beszámoló sajtó egyik alapvető feladata, amely nem mosható össze a sajtószerv olyan közléseivel, amelyek a szerkesztőség saját véleményét, feltételezését, állítását tartalmazzák.

A Javaslat ennek megfelelően védelmet és biztonságot kíván nyújtani a sajtó számára, ha a nyilvános eseményen elhangzottakról a forrás pontos megjelölésével, szöveghű idézet formájában közöl tudósítást. Ily módon nem kell a sajtótudósítást közzétevő, műsorra tűző szerkesztőségnek attól tartania, hogy miközben a tudósítással alapvető feladatát teljesíti, a tudósításban elhangzó nyilatkozat által megsértett személy a nyilatkozó helyett a sajtón vesz elégtételt. A Javaslat mindazonáltal a sértett fél számára is egyértelművé teszi a jogi helyzetet, amennyiben ugyanis a tudósításból nem állapítható meg a nyilatkozatért felelősséggel tartozó személy, a sajtó áll helyt a közölt (a tudósításnak nem minősülő) állításért. Fontos továbbá, hogy a sajtó az általános szabályok szerint felelős azokért a publikációkért, amelyek adott esetben a tudósítást kiegészítik, ahhoz kommentárt, véleményt, kiegészítő tényállítást fűznek.

A sajtótudósításnak minősülő beszámoló esetében az a személy, akinek személyhez fűződő jogait megsértették, a tudósításban megjelölt (egyértelműen beazonosítható), a jogsértést megvalósító személlyel szemben veheti igénybe a Javaslat kínálta jogorvoslati eszközöket. A sajtó ebben az esetben csak azért tehető felelőssé, ha beszámolója pontatlan, a valóságnak nem megfelelő állításokat tulajdonít valakinek. A Javaslat alapján tudósításnak minősül az is, ha a sajtó a bírósági vagy a hatóságok hivatalos eljárása során történtekről számol be olvasóinak illetve nézőinek.

A sajtótudósítás javasolt új szabályozása nem csupán a sajtó-helyreigazítás jogkövetkezményei alól mentesíti a sajtót, de kizárja azt is, hogy más jogorvoslati igényt érvényesítsen a sértett vele szemben.

A 2:93. §-hoz

[A közszereplő jogvédelme]

A Javaslat egyértelműen állást foglal a személyhez fűződő jogok szabályozásának oly módon történő megváltoztatása mellett, amely elismeri a közügyeknek a sajtó által történő nyílt és érdemi megvitatását. A közszereplők a közszereplésükkel összefüggésben vagy egyébként közéleti megnyilvánulásuk során nem élhetnek a magánszemélyeket általában megillető jogvédelemmel, mivel az akár az öncenzúra, akár a polgári jogi szankciók alkalmazása következtében alkalmatlanná tenné (teszi) a sajtót alkotmányos szerepe, rendeltetése betöltésére.

A Javaslat - az anyagi jogi szabályok mellett javaslatot téve a peres eljárásra vonatkozó rendelkezések megújítására is - olyan jogi szabályozást szeretne Magyarországon meghonosítani, amely garantálja, hogy a bíróság késedelem nélkül (még mielőtt az ügy aktualitását veszti) határozzon a sajtószerv ellen indított jogvitákban. Másfelől azonban arra is biztosítékot nyújtana, hogy a közügyek visszásságait, visszaéléseit feltáró sajtónak ne kelljen súlyos retorziókkal számolnia akkor, ha jóhiszemű és a társadalom számára nyilvánvalóan hasznos munkája során egyes, a feltárt ügy érdeméhez képest jelentéktelen pontatlanságok, ténybeli hibák is kimutathatóak a közzétett elemzésben, riportban. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó tanulságokkal szolgál a hazai jogalkotásra nézve is az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának az ún. New York Times v. Sullivan ügyben 1964-ben hozott korszakos jelentőségű határozata. Az ítéletet jegyző Wiliam Brennan bíró megállapítása szerint "A kérdés megítélésében abból kell kiindulni, hogy ebben az országban mély nemzeti elkötelezettség fűződik ahhoz, hogy a vitának közügyekben szabadnak, elevennek és nyitottnak kell lennie. (... ) egy magát demokratikusnak valló kormányzat nem büntetheti meg bírálóit, még magánszemélyek sérelme címén sem. A közügyek szabad vitatásához fűződő érdek azt követeli meg, hogy a közlés teljes alkotmányos védelmet élvezzen, vagyis elfojtására nem jogosít fel ténybeli hiba, sem sértő tartalom, sem a kettő keveréke." (Lásd ezzel kapcsolatban Halmai Gábor: A véleményszabadság határai, Atlantisz, Budapest, 1994.)

A Javaslat a jóhírnév megsértése esetén irányadó objektív (felróhatóságtól független) és szubjektív (felróhatósághoz kötött) szankciók alkalmazását eltérő feltételek mellett engedi igénybe venni akkor, ha a jogsértést a sajtó közszereplő vonatkozásában valósítja meg. A közszereplő jóhírnevének védelme azonban nem általában, hanem csak abban az esetben igényel eltérő jogi megítélést, ha a közszereplő jóhírnevének megsértésére "közszereplésével vagy egyébként közéleti megnyilvánulásával összefüggésben" kerül sor. A közszereplő magánéletével kapcsolatos, a 2:80. § szerinti jogsértéshez az általános jogkövetkezmények társulnak.

A 2:93. §-ban foglalt tényálláshoz a Javaslat az általános hatályú előírásokhoz képest eltérő jogkövetkezményt kapcsol. Eszerint a személyhez fűződő jogok megsértésének ún. felróhatóságtól független jogkövetkezményeit is csak a sajtó felróhatósága esetén lehet alkalmazni, mégpedig akkor, ha a jogsértés szándékos, vagy legalábbis súlyosan gondatlan eljárás következménye. A sérelemdíjra vonatkozó jogosultság és a kártérítési igény érvényesítése esetén sem elegendő a sajtó enyhe gondatlanságának a bizonyítása. A 2:93. § alapján a sértettet terheli jóhírneve megsértésének bizonyítása, a sajtónak azonban módjában áll kimentenie magát bizonyítva, hogy eljárása sem szándékosnak, sem súlyosan gondatlannak nem tekinthető. Szándékosnak minősül a jogsértés, ha a sajtó tudta, hogy jóhírnév sértő közlése, állítása valótlan, tekintet nélkül arra, hogy az olvasó (néző) tudatos félrevezetése a közlés fontos vagy kevésbé fontos részére vonatkozott-e. A sajtóra irányadó alapvető szakmai szabályok, követelmények figyelmen kívül hagyása vezethet a súlyos gondatlanság megállapításához. Abban az esetben, ha a sajtó bizonyítja, hogy a jogsértésért való felelőssége, gondatlansága a körülmények mérlegelése alapján nem tekinthető súlyosnak, mentesül a 2:88 - 91. §-ban foglalt jogkövetkezmények alól. Ennek következtében, ha pl. a sajtó tényfeltáró elemzése - enyhe gondatlanság miatt - tartalmaz ugyan a közlés érdemét nem érintő pontatlanságokat, az írás (műsor) ezen fogyatékosságai nem adhatnak jogi alapot az egyébként a köz érdekét szolgáló közlés készítője elleni sikeres fellépésre.

Az ismertetett szabályokra figyelemmel a Javaslat hatályba lépéséig módosítani kell a Polgári perrendtartás sajtó-helyreigazításra vonatkozó rendelkezéseit is; gyorsabb, hatékonyabb jogorvoslati eljárás biztosítása szükséges.

A 2:94. §-hoz

[A személyhez fűződő jog érvényesítésének módja]

1. A Javaslat csak a feltétlenül szükséges mértékben változtat a hatályos szabályokon a jogérvényesítést illetően. Csakúgy mint a személyiségi jogokról rendelkező (hozzájáruló) jognyilatkozatok, a személyhez fűződő igények érvényesítése is főszabály szerint az ún. legszemélyesebb jognyilatkozatok közé tartozik és csak kivételesen érvényesíthető törvényes képviselő útján. Ugyanezen elvi okból következik, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy maga is felléphet személyhez fűződő jogai védelmében.

2. A Javaslat "átveszi" a természetvédelmi törvény rendelkezését: a társadalom vagy annak csoportjai életkörülményeit sújtó nem vagyoni sérelem miatt sérelemdíj iránti keresetet a jövőben is az ügyész terjeszthet elő.

3. A joggyakorlatban kialakult bizonytalanságot megszüntetendő, a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a közhatalmi szerv természetes személy alkalmazottja, tisztségviselője által okozott személyiségi jogi sérelem miatt az ebben a címben szabályozott jogkövetkezmények a közhatalmi tevékenységért felelős jogi személlyel szemben érvényesíthetők. A bírósági jogkörben eljárt személy okán pedig az OIT Hivatala perelhető.

4. Sajátos helyzet áll elő abban az esetben, ha a jogaiban megsértett fél a személyiségvédelmi tárgyú per lezárultát megelőzően meghal. A Javaslat indokoltnak és méltányosnak tekinti annak kimondását, hogy ebben az esetben a személyes jogérvényesítés szabálya nem zárja ki azt, hogy a per a kegyeleti jog jogosultjának perbenállása mellett kerüljön lefolytatásra.

HARMADIK KÖNYV

CSALÁDJOG

Első rész

Alapelvek

A 3:1.§-hoz

[A családi kapcsolatok védelme]

A családjog szabályainak a Polgári Törvénykönyvbe való beépítése szükségessé teszi a Harmadik Könyv élén néhány olyan alapelv megfogalmazását, amelyek kifejezésre juttatják a családi viszonyoknak a Javaslat más szabályaiban elsődlegesen szem előtt tartott üzleti élet viszonyaitól való különbözőségeit. Ezt teszi egyértelművé a Javaslat a családjogi viszonyokra jellemző, illetve azokra a polgári jogi viszonyokéitól eltérő módon jellemző alapelvek felállításával.

A Harmadik Könyv (Családjog) nem ismétli meg a polgári jognak azokat az alapelveit, amelyek az új Ptk. Első Könyvében, a polgári jog általános - a családi viszonyokra is kiható - alapelveiként kerülnek megfogalmazásra (jóhiszeműség és tisztesség, joggal való visszaélés tilalma, saját felróható magatartásra hivatkozás tilalma). Nem rögzíti a családjog alkotmányos alapelveit sem (Alkotmány 15. §: a házasság és a család védelmének elve, 66. §: férfiak és nők egyenjogúságának elve, 67. §: a gyermek joga a családja, az állam és a társadalom részéről a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra). Tartózkodik attól is, hogy katalógusszerűen felsorolja a házastársakat, a szülőket és a gyermeket mint személyeket megillető jogokat valamint a gyermeki jogokat; az utóbbiakat -beleértve nemcsak a gyermekvédelmi jellegű, hanem egyes, magánjogi viszonyokban is érvényesülő jogosultságokat - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban: Gyvt.) 6-9. §-ai kimerítően tartalmazzák A gyermeki jogok közül alapelvként a gyermek érdekeinek fokozott védelmét és a családban nevelkedéshez fűződő jogot nevesíti.

Az előzőeknek megfelelően a Javaslat négy fő elvet emel ki, amelyek a Harmadik Könyv (és a magánjog részét képező családjog) vezérlő eszméit tömören megfogalmazzák:

- a családi kapcsolatok védelme,

- a gyermek érdekének védelme,

- az egyenjogúság elve,

- a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve.

A családi kapcsolatok védelme a család védelmének alkotmányos elvéből ered és azt juttatja kifejezésre, hogy a családjog szabályai elsősorban a családot mint közösséget (az egyes családtagok közötti kapcsolatokat) védik. Ez kiterjed mind a törvény alapján létrejött (például házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, leszármazás, örökbefogadás, gyámság), mind a törvény által szabályozott ún. tényleges családi kapcsolatokra (élettársak, gyermeket nevelő szülő-nevelt gyermek). Az Emberi Jogok Európai Bírósága is a család tág fogalma mellett foglalt állást az Emberi Jogok Európai Egyezménye 12. cikkének a magánélet és a családi élet védelméről szóló rendelkezésének értelmezése során (például Marckx v. Belgium 1979, Johnston v. Ireland 1986.). A családnak mint közösségnek a védelmével szorosan összefügg a családi és az egyéni érdek összhangjának elve, amely a házasságról, a családról, a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénynek (továbbiakban: Csjt.) a "társadalmi és egyéni érdek" összhangjának követelményét váltja fel.

A 3:2. §-hoz

[A gyermek érdekének védelme]

A kiskorú gyermek érdekének védelmét a Csjt. 1995. évi módosítása külön bekezdésben iktatta be a törvény céljai közé [Csjt. 1. § (2) bekezdés], bár azt a Csjt. számos részlet-rendelkezése és a jogalkalmazás már korábban is következetesen figyelembe vette. A módosítás előzménye az volt, hogy Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel a magyar jogrendbe iktatta a gyermekek Jogairól szóló, az ENSZ 1989. évi november 20-i közgyűlése által elfogadott Egyezményt. Ez az alapelv kifejezésre juttatja, hogy valamennyi, a gyermekkel összefüggő jogviszony elsődleges rendezési szempontja a gyermek érdeke.

A gyermek érdekeinek védelmében a Gyvt. is rögzít magánjogi jellegű alapelveket (a gyermek személyiségi jogainak védelmén kívül a gyermeknek saját családjához illetve a családi környezethez, továbbá a származásának, vér szerinti családjának megismeréséhez és a rokonaival való kapcsolattartáshoz fűződő jogait). Ezek azonban a magánjogban (is) elvi jelentőségű tételek. Ezért a Javaslat - annak kiemelése mellett, hogy a családi viszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek (ami a "the child's best interests" nemzetközi norma tartalmát hívebben adja vissza, mint a gyermek "mindenek felett álló" érdeke) - a gyermeknek a saját családjában való nevelkedéséhez, illetve, ha ez nem valósítható meg, lehetőleg családi környezetben való felnövekedéséhez és ebben az esetben is - ha érdekeivel nem ellentétes - korábbi kapcsolatai megtartásához való jogát (amelybe természetesen vérségi származása megismeréséhez fűződő joga is beletartozik) szükségesnek látja a Könyv elején rögzíteni.

Az alapelv a törvény számos részlet-rendelkezésében tükröződik: a gyermeknek a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatainak megállapítására vonatkozó jogától (apaság, anyaság, vérségi származás kiderítése örökbefogadásnál: kezdve, a szülői felügyelet, az örökbefogadás és a gyámság körében az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembe vételén keresztül, az örökbefogadás és a gyámság azon rendelkezéseinek tartalmáig, amelyek biztosítják, hogy a gyermek a saját családjától csak törvényben meghatározott esetben, saját érdekében (és akkor is lehetőleg másik családba helyezéssel) legyen elválasztható.

A 3:3. §-hoz

[Az egyenjogúság elve]

1. A házastársak egyenjogúságának elve ma már minden civilizált országban követelmény és azt több nemzetközi dokumentum is tartalmazza [például Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk (1) bekezdés, ET Miniszterek Bizottsága R (78) 37 Határozata a házastársak polgári jogi jogegyenlőségéről]. Az elv egyrészt a jogok és kötelezettségek egyenlőségét, másrészt a család ügyeiben való közös döntés jogát foglalja magában és áthatja a házastársak személyi, továbbá vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezéseket éppúgy, mint a házastársakra mint szülőkre vonatkozó szabályokat. Az egyenjogúság két irányban is biztosított: egyfelől a házastársi kapcsolatban, másfelől a családi életben. Alapvető tartalma, hogy egyik házastársnak sincs hatalma a másik személye és vagyona felett, és nem élvezhet előjogokat a szülői felügyeleti jogok területén a másikkal szemben sem a házasság fennállása alatt, sem annak megszűnésekor.

2. A (2) bekezdés egyértelművé teszi, hogy az egyenjogúság alapelve a bejegyzett élettársak és az élettársak együttélésére is irányadó. Mellérendeltségi viszonyt fejez ki, amely az együttélő felek autonómiáját és kölcsönös alkalmazkodási kötelezettségét egyszerre juttatja kifejezésre.

A 3:4. §-hoz

[A méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve]

A Csjt. 31. § (5) bekezdése csak a házastársak vagyoni viszonyainak rendezése körében tartalmaz szabályt a méltányosságra ("a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz"). A méltányos rendezés elvének azonban valamennyi családjogi jogviszonyban érvényesülnie kell, hiszen a családi viszonyok rendezése során fordulhat elő leginkább, hogy a jog betűjéhez való szigorú ragaszkodás méltánytalansághoz vezethet (summum ius summa iniuria). A méltányosság érvényesítése természetesen nem a jogszabállyal szemben történik, hanem annak az eset egyedi körülményeihez mért, a felek méltányos érdekeit kölcsönösen mérlegre tevő alkalmazásában valósul meg. Hátterében az áll, hogy a családi kapcsolatok bonyolult szövedékébe a jogalkalmazó nehezen lát bele, és a bizonyítás is nehezebb mint az üzleti élet viszonyaiban (a jogilag releváns tényeket általában nem rögzíti okirat), ezért méltányos érdekkiegyenlítésre kell törekedni (például a házastársak vagyoni elszámolásakor figyelembe kell vennie, hogy ők egymással szembeni számadásra az életközösség fennállása alatt nem kötelesek).

Szorosan összefügg a méltányossággal az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelme (a nemzetközi családjogi irodalomban: protection of the weaker party), amely a koránál, egészségi állapotánál, lehetőségeinél fogva segítségre szoruló, kiszolgáltatott fél helyzetének megfelelő figyelembe vételét (például a lakásból "elüldözött" családtag bizonyítási nehézségeinek értékelését) jelenti. Lényegében mind a méltányosság, mind a gyengébb fél védelme mint egymással szorosan összetartozó alapelvek azt kívánják kifejezésre juttatni, hogy a családjogi jogvitákban nem a "győztes-vesztes" vagy a "kinek van igaza" pozíció megállapítására kell a jogalkalmazónak törekednie, hanem e viták kulturált, lehetőség szerint minden érintett félnek megbékélést hozó rendezésére. A családi jogviták békés rendezésében az e célra létrehozott békéltető szervek valamint társadalmi szervezetek is közreműködnek.

Második rész

A házasság

1. cím

A házasságkötés

A 3:5. §-hoz

[A házasság létrejötte]

1. Magyarországon 1895. október 1. óta a családjog egyik alappillére a kötelező polgári házasság, amelyet csaknem fél évszázados vitát (az ún. egyházpolitikai küzdelmet) követően az 1894. évi XXXI. tc. intézményesített. Bár az utóbbi években felmerült az a gondolat, hogy a házasulni kívánók választásuk szerint köthessenek polgári vagy egyházi házasságot, azzal, hogy a kizárólag egyházi házasságnak ugyanolyan hatálya legyen, mint a polgári házasságnak, a több mint egy évszázada fennálló jogtól - az állami és az egyházi házassági jog teljes elválasztásától - való eltérés nem indokolt. Minthogy az egyházi házassághoz a magyar jog nem fűz semmiféle joghatást, nincs szükség olyan - az 1950-es évekig hazánkban is létező -szabálynak a kimondására sem, amely szerint a polgári házasságkötésnek meg kellene előznie az egyházi házasságkötést.

A házasságkötésről szóló cím a Csjt.-hez képest kisebb szerkezeti és szövegezésbeli változtatásokat tartalmaz, amelyeknek azonban elvi jelentősége is van. A szerkezeti felépítés: 1. A házasság létrejötte 2. A házasság megkötése (a házasságkötési folyamat rövid leírása, a magánjogi kapcsolat szempontjából legfontosabb, garanciális eljárási szabályok rögzítése, a végén utalással arra, hogy a részletes eljárási szabályokat külön törvény tartalmazza). Bár a névválasztás a házasságkötést megelőzően merül fel, és az erre vonatkozó nyilatkozat hiányában az anyakönyvvezetőnek a házasságkötésnél való közreműködést meg kell tagadnia [az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. (a továbbiakban: At.) 19. § (2) bekezdés h) pontja], a házastársak névviselésére vonatkozó szabályokat "A házastársak személyi viszonyai" (4. cím) tartalmazza. Az ún. házassági akadályokat - a hatályos törvényhez hasonlóan - a párhuzamosság elkerülése érdekében "A házasság érvénytelensége" c. következő címben indokolt elhelyezni, az érvénytelenségre vezető okok megjelölésével.

Az (1) bekezdés a házasság létrejöttének feltételeit együtt tartalmazza, azokat a tényezőket tehát, amelyek nélkül a házasság nem jön létre. Ez a megoldás - a mai szabályozással szemben - markánsan elkülöníti egymástól a nemlétező és az érvénytelen házasságot, ami gyakorlati szempontból az eltérő jogkövetkezmények miatt fontos: az érvénytelen házassághoz ugyanis számos ún. maradék-joghatás fűződik, míg a nemlétező házasság semmiféle joghatás kiváltására nem alkalmas.

A Javaslat - összhangban az Alkotmánybíróság döntéseivel - egyértelműen kifejezésre juttatja azt, hogy létező házasságról csak férfi és nő akaratkijelentése esetén beszélhetünk. Az utóbbi időben ugyanis több európai országban felmerült annak igénye, hogy a jog ismerje el az azonos neműek házasságkötésének lehetőségét. A holland Polgári Törvénykönyv ennek az igénynek eleget téve 2001. óta nemcsak férfi és nő, hanem két egynemű személy között is lehetővé teszi a házasságkötést. Hasonló szabályozás van érvényben 2003-tól Belgiumban, és 2005-től Spanyolországban. Németországban 2001. augusztus 1-jén hatályba lépett "Az azonos nemű közösségek diszkriminációjának megszüntetéséről" szóló törvény (Lebenspartnerschaftsgesetz), amely az azonos nemhez tartozó partnerek között a házassághoz hasonló együttélési közösséget szabályoz. Az Angliában 2005-ben bevezetett "Civil Partnership" ugyancsak az azonos neműek közötti regisztrált élettársi kapcsolat lehetőségét teremtette meg, de a házasságéihoz csaknem azonos joghatásokkal. A Javaslat az utóbbi országokhoz hasonlóan az azonos neműek partnerkapcsolatát a Harmadik részben szabályozott - házassághoz hasonló jogkövetkezményekkel járó - bejegyzett élettársi kapcsolat formájában ismeri el.

Az anyakönyvvezető alatt az At. 2. § (1) bekezdésében anyakönyvvezetői feladatokat ellátó polgármestert és jegyzőt is érteni kell, bár az előbbi az At. 2. § (2) bekezdés értelmében a házasságkötési "szertartás" levezetésére az anyakönyvvezetőre megállapított képesítési feltételek hiányában is jogosult, így semmiképpen nem "fér bele" az anyakönyvvezető kategóriába. Az egyértelműség kedvéért szükségesnek látszik ezért majd az At. említett szakaszának olyan módosítása, amely nem "anyakönyvvezetői feladatokat" ad a polgármesternek és a jegyzőnek, hanem őket a házasságkötésnél való közreműködés szempontjából anyakönyvvezetőnek tekinti.

A magyar külképviseleti hatóság közreműködése a házasságkötésnél ma már nem merülhet fel, mert az At. módosításáról rendelkező 2002. évi XLV. törvény 34. § (3) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmt.) 37. § (3) bekezdését, amely a külföldön, magyar külképviseleti hatóság előtti házasságkötést is lehetővé tette (a hatályon kívül helyezés előzménye az volt, hogy a rendszerváltás óta a magyar külképviseleti hatóság előtt nem kötöttek házasságot, ugyanis a kormány arra egyik hatóságot sem hatalmazta fel).

A házasulók együttes jelenlétének kívánalmát a házasság megkötésekor a Csjt. is tartalmazza, de csak érvényességi feltételként [Csjt. 12. § b) pont]. A házasság létrejöttének azonban fontos jellemzője, hogy a házasulók nyilatkozataikat egymásra tekintettel, kölcsönösen teszik (együtt mondják ki az "igen"-t). Azt a minimumot tehát, hogy a házasfelek a házasságkötésnél személyesen és együttesen legyenek jelen, a házasság létezési feltételeként kell megállapítani.

Az At. 25/A. § (2) bekezdése tartalmazza, hogy ha a házasulók vagy azok egyike "a nyilatkozatot feltételhez vagy időhöz köti", közöttük a házasság nem jön létre. Az tehát, hogy ilyen megkötés ne történjék - a házasságkötésre irányuló együttes és személyes kijelentés mellett - létezési feltétel, s mint ilyennek - más külföldi Kódexekhez hasonlóan - a magánjogban van a helye. Az "időhöz" helyett a "határidőhöz" szó használata a pontos. Az At.-ben ugyanezen mondatban szereplő disszenzust viszont (vagyis ha a házastársak nem egybehangzó "igen"-nel válaszolnak az anyakönyvvezető kérdésére) nem kell a Javaslatban külön említeni, mert az a contrario következik a 3:5. § (1) bekezdésének megfogalmazásából.

2. A (2) bekezdésnek a hatályoshoz képest kissé bővített szövege kifejezésre juttatja, hogy a házasulók egymás jelenlétében, személyesen tett akaratkijelentésének kölcsönös megtörténtével valósul meg a házasságkötés. A házasság létrejöttét az anyakönyvvezető nyomban megállapítja: szóban kinyilvánítja, hogy a házasság a törvény értelmében létrejött. A házasságkötés folyamatának ezt az utóbbi elemét a hatályos Csjt. - több külföldi Ptk.-val szemben [például Holland Ptk. Első Könyv 67. § (1) bekezdés] - nem tartalmazza, az az At. 25. § (4) bekezdésében szerepel akként, hogy az anyakönyvvezető "a következő kijelentést teszi: <megállapítom, hogy.......a Magyar Köztársaság családjogi törvénye értelmében házastársak>". A korábbi anyakönyvi jogszabályok megfogalmazása szerint az anyakönyvvezető a házasulókat "a törvény értelmében házastársaknak nyilvánította". A "házastársaknak nyilvánítás" szó azonban kerülendő, mivel abból nem egyértelmű, hogy az anyakönyvvezető kijelentésének semmiféle konstitutív hatálya nincs. A házasság létrejöttének ugyanakkor nélkülözhetetlen feltétele, hogy a házasulók nyilatkozataikat az állam erre hivatott szerve: az anyakönyvvezető előtt tegyék meg. Ezzel válik ugyanis teljessé a házasság létrejöttéhez szükséges tényállás. Az tehát, hogy az anyakönyvvezető e minőségében a nyilatkozatok kölcsönös elhangzását észleli és ezt a házasulóknak még az anyakönyvi bejegyzés előtt "visszajelzi", fontos tényezője a házasságkötésnek.

A 3:6. §-hoz

[A nemlétező házasság]

1. A Javaslat a házasságkötésről szóló cím élén, külön pontban szabályozza a házasság létrejöttét, és a házasság létrejöttéről szóló § (1) bekezdésében rögzíti annak valamennyi feltételét. Ezek bármelyikének hiányában a házasság nem jön létre akkor sem, ha az valamilyen okból anyakönyvezésre került. Megfordítva: az anyakönyvezés elmaradása ellenére a házasság létrejön, ha az házasság létrejötte című § (1) bekezdésében meghatározott létezési feltételek megvalósultak. Bármennyire csekély is az ilyen esetek előfordulásának valószínűsége, a törvénynek választ kell adnia arra, hogy ha a házasság - a közokiratban foglaltak ellenére - nem áll fenn, vagy annak ellenére, hogy nincs róla közokirat, fennáll, milyen hatóság, kinek a kérelmére állapíthatja ezt meg.

2. Annak megállapításához, hogy nemlétező házasságról van szó, nincs szükség bírósági ítéletre, de még az sem szükséges, hogy a nemlétező házasságra vonatkozó bejegyzést az anyakönyvből töröljék. Ezt juttatja kifejezésre az (1) bekezdés, míg a (2) bekezdés kimondja, hogy a nemlétező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna, vagyis ahhoz semmiféle jogkövetkezmény nem fűződik [ellentétben az érvénytelen házassággal, amelyhez a törvényben meghatározott jogkövetkezmények fűződnek].

A 3:7. §-hoz

[Házasság létezésének vagy nemlétezésének megállapítása ]

1. A házasság létezésével vagy nemlétezésével kapcsolatban szóba jöhető esetek egy része igazgatási úton: a hiányzó anyakönyvi bejegyzés utólagos megtörténtével [At. 37. §, az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 6/2003. (III. 7.) BM r. - (a továbbiakban: Ar.) 71-72. §-ai) az anyakönyvezett adatok kijavításával, kiegészítésével (At. 14. § a)-b) pontjai] rendezhető. Ha erre nincs mód, bírósági úton: státuszperben is lehetőség van a házasság létrejöttével kapcsolatos vita rendezésére. A kérelem előterjesztése illetve a per megindítása - szemben a házasság érvénytelenségének megállapításával - nincs határidőhöz kötve. A házasság létezésének megállapítása iránti per célja annak kimondása, hogy a házasság a törvényben előírt feltételek fennállása folytán létrejött. A nemlétezés iránti per annak megállapítása iránt folyik, hogy a házasság a 3:5. § (1) bekezdésében előírt feltételek hiányában egyáltalán létre sem jött (non existens). Ilyen per indítására kerülhet sor akkor, ha például a házasságot az anyakönyvbe bejegyezték, de vitás, hogy tettek-e házasságkötési nyilatkozatot, illetőleg annak mi volt a tartalma.

2. A perindításra jogosultak (felperesek) és az alperesek körét - a hatályos szabályokkal egyezően - az érvénytelenítési perrel azonosan indokolt szabályozni [vö. 16. § (2) bekezdés].

3. A házasság létezését vagy nemlétezését megállapító ítélet - mint a státusz kérdésekben hozott bírói határozatok mindegyike - mindenkivel szemben hatályos.

A 3:8. §-hoz

[A házasságkötést megelőző eljárás]

1. A 3:8-9. §-ok a házasságkötés folyamatának a magánjog szempontjából leglényegesebb elemeit tartalmazzák. Ennek a folyamatnak is két szakasza van: a házasságkötést megelőző eljárás és maga a házasságkötés. A házasságkötést megelőző eljárást az anyakönyvi jogszabályok [At. II. fejezet 15-24. §§ és az Ar. 35-42. §§] részletesen szabályozzák, a magánjogi kódexben csupán a legfontosabb elemek kiemelése indokolt. Ezek: 1. a házasulók kijelentése, hogy tudomásuk szerint nem áll fenn házassági akadály, és ezzel összefüggésben a házasságkötés jogi feltételeinek igazolásához szükséges az Ar. által előírt okiratok bemutatása, (a jogi feltételek közül nem mindegyiket lehet és kell okirattal igazolni), valamint 2. a házasságkötés előtt szükséges nyilatkozatok megtétele (megállapodás a házassági névről illetve a születendő gyermekek családi nevéről).

A Javaslat a házasságkötés előtti várakozási idő előírását mellőzi. A várakozási időt a házasságkötés megfontoltsága, a pillanatnyi hangulat hatása alatt kötött házasságok elkerülése indokolhatja. Nem valószínű azonban, hogy a meggondolatlan házasságkötés megakadályozására "gondolkodási idő" jogszabályi előírása [amely a Csjt. 3. § (2) bekezdése szerint 30 nap] alkalmas, különösen egy olyan Polgári Törvénykönyvben, amely a magánjogi kapcsolatokban a felek önálló és felelős döntési képességéből indul ki.

A házasságkötés előtti kötelező tanácsadáson való részvételről 1988 óta nem rendelkezik jogszabály [a korábbit, amely 35. év alatti házasulók esetén ezt elrendelte, a 15/1988. (XII. 15.) SZEM r. 15. §-a hatályon kívül helyezte], és ehhez hasonló rendelkezést - az eljárás formális jellege miatt - nem is indokolt újból megállapítani. Ezért ezzel kapcsolatban a külön jogszabályra mint lehetőségre utalás [Csjt. 3. § (1) bekezdés második mondata] ma már idejét múlta, azt a Javaslat nem tartja fenn.

2. A (2) bekezdés változatlanul fenn kell tartani viszont a házasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapotának esetére a házasságkötés jogi feltételei igazolásának pótlására vonatkozó szabályt, a várakozási idő előírásának mellőzésére tekintettel elhagyva azt a fordulatot, hogy "a bejelentés után a házasságot nyomban meg lehet kötni", mivel kötelező várakozási idő hiányában ennek kimondása szükségtelen [vö. Csjt. 3. § (3) bekezdés].

3. A házasulóknak a házassági névre vonatkozó (3) bekezdés szerinti nyilatkozata elmaradhatatlan része a házasságkötést megelőző eljárásnak, annak hiányában ugyanis az anyakönyvvezető a házasságkötésnél való közreműködést megtagadja [At. 19. § (2) bekezdés h) pontja]. Ezért az e nyilatkozat megtételére vonatkozó kötelezettséget indokolt a Javaslatba emelni. Ehhez szorosan hozzátartozik a házasságból származó gyermekek családi nevében történő megállapodás abban az esetben, ha a szülők a házasságkötés után nem viselnek közös családi nevet. A gyermek névviselésének részletes szabályait "A szülői felügyelet" cím tartalmazza (155-156. §§).

A 3:9. §-hoz

[A házasság megkötése]

1. Ez a § tartalmazza a házasságkötés lefolyásának leglényegesebb szabályait, az ún. alaki szabályokat. A § (1) bekezdése a házasságkötési eljárás három lényeges elemét emeli ki: 1. két tanú jelenléte, 2. nyilvánosság, 3. az anyakönyvvezető hivatalos helyisége. Utóbbi két feltétel nem minden esetben szükséges azonban az érvényes házasságkötéshez. Ezért célszerűnek látszik utalni törvény eltérő rendelkezésének lehetőségére.

2. A házasságkötés helyszínét illetően a mai szabály helyett ("rendkívüli körülmények esetén" köthető meg a házasság az anyakönyvvezető hivatalos helyiségén kívül) rugalmasabb, a mai igényekhez és szokásokhoz jobban illeszkedő rendelkezés szükséges, amely a házasulók kérelmére eltérést enged a főszabály alól (számos esetben van igény arra, hogy kastélyban, szállodában vagy más, reprezentatív helyiségben, illetve a házastársak foglalkozásától, hobbyjától függően például barlangban, hegytetőn történhessék a házasságkötés, amelyet az anyakönyvvezetői gyakorlat nem szokott megtagadni). A jelenlegi, az élet által "áttört" szigorú szabály fenntartása nem indokolt; azt, hogy a házasságkötés ne történjék méltatlan vagy az anyakönyvvezetőre hátrányos (például testi épségét veszélyeztető) körülmények között, a (2) bekezdés az "erre megfelelő helyen" fordulattal fejezi ki, amelynek részleteit az anyakönyvi jogszabályokban kell rögzíteni.

A nyilvánosság mellőzése azt jelenti, hogy azokon a személyeken kívül, akiknek jelenlétét a törvény kötelezően előírja (anyakönyvvezető, tanúk) mások csak akkor lehetnek jelen a házasságkötésnél, ha azt a házastársak akarják. (Hasonló értelmezést tartalmaz a házasságkötés nyilvánosságáról a 102/B/1999. AB. hat. - ABH 2000/12. sz.)

3. A magánjogi és az igazgatási jellegű szabályokat kapcsolja egybe az a rendelkezés, amely a házasságkötési eljárás részletes szabályai tekintetében külön törvényre utal.

A külföldi elemet tartalmazó házasságkötés magánjogi szabályai az Nmt. 37-38. §-aiban rendezettek, az adminisztratív többlet-feltételeket pedig az At. 20-23. §-ai rögzítik. Ezek közül a magánjogi jellegű rendelkezések sem tartoznak a Harmadik Könyvbe.

2. cím

A házasság érvénytelensége

I. fejezet

Az érvénytelenségi okok

A 3:10. §-hoz

[A házasságkötési korhatár]

1-4. Magyarországon a házasság érvénytelenségének mint jogintézménynek a csökkenő gyakorlati jelentőségét mutatja, hogy a házassági bontóperek nagy száma mellett érvénytelenítési per az elmúlt évtizedekben csak elvétve fordult elő. Sem a gyakorlat igényei, sem elvi okok nem indokolják tehát az érvénytelenségre vonatkozó szabályok lényeges módosítását.

A Javaslat a Csjt.-hez képest a házasságkötés feltételeit illetően további szűkítést tartalmaz a nem vérrokon hozzátartozói körben, mellőzi továbbá az érvénytelenségi okok közül a házasságkötés alakiságainak megsértését [vö. Csjt. 8. § (1) bekezdés d) pontja és 12. §-a - indokait részletesen lásd később, az egyes érvénytelenségi okoknál].

A hatályos szabályok kisebb mértékben módosulnak az érvénytelenségi okok sorrendje, az érvénytelenségi ok elhárítása (elhárulása) vonatkozásában, és egyes hiányos rendelkezések kiegészítésére valamint fogalmazásbeli pontosításokra is sor kerül.

Az I. fejezet szerkezete - a Csjt. szerkezetéhez képest - annyiban változik, hogy a 3:10-14. §-ok először meghatározzák az érvénytelenségi okokat (házassági akadályokat), majd - azoknál az érvénytelenségi okoknál, amelyeknél az lehetséges -az érvénytelenség elhárításának módját tartalmazzák. Az érvénytelenség orvoslására természetszerűen csak a házasság fennállása alatt kerülhet sor, ami a megszövegezésben ("fennálló házasság", "házasság fennállása alatt") megfelelően kifejezésre jut. Az érvénytelenségi ok elhárulásával a házasság - a 3:14. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - a megkötésének időpontjától érvényessé válik (ezt a Javaslat az egyértelműség kedvéért a törvény szövegében is kifejezésre juttatja). A II. fejezet az érvénytelenség megállapításának menetét, joghatását, az érvénytelenítési per indítására jogosultak körét és az érvénytelenítésre nyitva álló határidőket tartalmazza. Az utóbbi fejezet kiegészül azzal - az eddig Pp.-ben szabályozott rendelkezéssel -, hogy kik ellen kell a jogosultaknak a keresetet megindítani (az érvénytelenítési per alperesei).

Az érvénytelenségi okok sorrendjét a Javaslat a jelenlegitől eltérő logikai rendszerben határozza meg. Ez a következő:

- a házasságkötési képesség hiánya:

- házasságkötési korhatár el nem érése,

- házasságkötésre képtelen állapot

- a házasság intézményével össze nem férő kapcsolatok:

- meghatározott rokoni, hozzátartozói kör,

- kettős házasság vagy házasság és bejegyzett élettársi kapcsolat egyidejű fennállása

A hatályos jog a fentieken túl a házasságkötés alakiságainak megsértése miatt is érvényteleníthetővé teszi a házasságot, két esetben: 1) ha megkötésénél az anyakönyvvezető nem hivatalos minőségben járt el, 2) ha a házasfelek a házasságkötésre irányuló kijelentésük megtételekor nem voltak együttesen jelen [Csjt. 12. § a) és b) pont]. Az utóbbit - az együttes jelenlét követelményét - a Javaslat a házasság létezési feltételeként és nem érvényességi feltételként szabályozza [3:5. § (1) bekezdés]. Az anyakönyvvezető hivatalos minőségben való eljárását pedig az érvénytelenségi okok köréből azért mellőzi, mert az a mai anyakönyvi szabályok mellett a házasfelek számára is felismerhető módon, megfelelően nem értelmezhető. Nyilvánvalóan nem a "hivatalos minőség" hiányáról van ugyanis szó akkor, ha olyan anyakönyvvezető adja össze a feleket, aki nem rendelkezik a megfelelő képesítéssel [At. 2. § (1) bekezdés], nem illetékes - még helyettesként sem - az eljárásra [At. 4. § (2) bekezdés, Ar. 7. § (3) bekezdés, 35. §], aki az eljárásból a törvény értelmében kizárt vagy aki munkaidején vagy munkahelyén kívül jár el, mert ez utóbbi kettőre bizonyos esetekben a törvény lehetőséget ad [3:9. § (2) bekezdés, Ar. 8. §]. A közigazgatási eljárásnak a felsorolt, és a felek számára az esetek többségében fel sem ismerhető hibái államigazgatási vagy munkajogi szankciókat vonhatnak maguk után, magánjogi oldalról azonban nem jelentik az anyakönyvvezető hivatalos minőségen kívüli eljárását, mert ebből a szempontból csupán annak van jelentősége, hogy a házasságkötés állami tisztviselő előtt történjék és az állami tisztviselő ne magánemberként legyen jelen. Ha a házasságkötés nem anyakönyvvezető előtt történik, a házasság nem jön létre [3:5. § (1) bekezdés], ez tehát nem érvénytelenségi ok, hanem létezési feltétele a házasságnak, a magánemberi közreműködés pedig akkor, amikor a házasságkötésre, indokolt kérelemre akár az anyakönyvvezető hivatali helységén kívül is sor kerülhet, elenyészően ritka esetben fordulhat elő (például ha a házasulók az utcán "rohanják meg" az anyakönyvvezetőt). A Javaslat ezért mindkét esetet mellőzi az érvénytelenségi okok köréből.

A házasságkötési képesség hiányai körében a házassági korhatár kérdése az 1986. évi IV. törvény (II. Csjt. novella) óta megfelelően rendezett. Ennek értelmében nagykorú férfi és nő köthet házasságot és a a 16. életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak a gyámhatóság előzetes engedélye birtokában van módja házasságra lépni. Azok a szempontok, amelyek alapján a gyámhatóság az engedélyt megadja vagy megtagadja, a Gyer. 34. és 36. §-aiban kellő mértékben szabályozottak.

A Csjt. szerint a gyámhatóság az engedélyezés kérdésében "a szülő (törvényes képviselő) meghallgatása után határoz" [Csjt. 10. § (4) bekezdés]. Ez a megfogalmazás nem pontosan igazít el abban a tekintetben, hogy a gyermekétől különélő és a szülői felügyeleti jogokat nem vagy csak egyes rész-jogosítványok tekintetében gyakorló szülőt a házasságkötés előtt meg kell-e hallgatni vagy sem. A Javaslat szerint a kiskorú házasságkötése van olyan fontos ügy, mint azok az esetek, amelyeket a törvény a gyermek sorsát érintő lényeges kérdéseknek minősít (névviselés, életpálya meghatározása stb.), és amelyekben a különélő szülő együtt-döntési jogáról rendelkezik. Ezért a Javaslat a kérdést úgy rendezi, hogy a kiskorú házasságkötése előtt a gyámhatóságnak azt a szülőt is meg kell hallgatnia, aki a szülői felügyeleti jogát legalább a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben gyakorolhatja [3:179. § (2) bekezdés]. A meghallgatásra tehát csak akkor nincs szükség, ha a szülő a felügyeleti jogát ezekben a kérdésekben sem gyakorolhatja, mert a szülői felügyeleti joga megszűnt vagy azt a bíróság megszüntette, e jogok tekintetében korlátozta vagy megvonta. Ugyancsak mellőzhető a különélő szülő meghallgatása, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik.

A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll, az utóbbi esetben a gyám a gyermek törvényes képviselője. Ezért a meghallgatással kapcsolatban a szülő mellett a gyámra is indokolt utalni. A "meghallgatás" azt jelenti, hogy a gyámhatóság a határozat meghozatala előtt az említettek véleményét kikéri, azt mérlegeli, de a döntésében a vélemény nem köti.

A gyámhatóság engedélyét előzetesen kell beszerezni, annak pótlólagos megadására és ezzel az érvénytelenségi ok elhárítására - ellentétben az egyes rokoni, hozzátartozói kapcsolatok esetén kérhető jegyzői felmentéssel - nincs lehetőség.

A 3:11. §-hoz

[Érvénytelenség a cselekvőképesség korlátozása miatt]

1-2. A Csjt. alapján érvénytelen a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy házassága. A Második Könyv megváltozott cselekvőképességi szabályai alapján megszűnik nagykorú személyek esetén a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés. Az új szabályozás szerint a nagykorúak cselekvőképessége csak meghatározott ügycsoportban korlátozható. Ennek megfelelően a bíróság korlátozó döntésében külön kell rendelkezzen arról, hogy az érintett személy cselekvőképességét családjogi jognyilatkozataira általános jelleggel, vagy csak házasságkötése tekintetében korlátozza-e. A Javaslat az említett ügycsoportban korlátozott személy házasságkötéséhez - a tizenhat év feletti kiskorú személyhez hasonlóan - gyámhatósági engedélyt ír elő. Következésképp a házasságkötésre vonatkozó jognyilatkozata tekintetében korlátozott nagykorú személynek a gyámhatóság előzetes engedélye birtokában van módja házasságot kötni, egyébként a személy házasságkötése érvénytelen.

3. A házasságkötést érintő korlátozott cselekvőképesség, mint érvénytelenségi ok elhárulását követően a döntés jogát az érvénytelenítés kérdésében indokolt annak a házastársnak adni, akinek személyében az érvénytelenség fennállott. A Javaslat ezt azzal biztosítja, hogy az érvénytelenségi ok megszűnését követően (gondnokság alá helyezés adott ügycsoportban való megszüntetése) csak ennek a házastársnak ad lehetőséget az érvénytelenítési per megindítására. Ha ezzel a lehetőséggel a házasság fennállása alatt, a hat hónapos megtámadási határidőben nem él a házasság érvényessé válik (ld. 12.§-hoz fűzött indoklást).

A 3:12. §-hoz

[Érvénytelenség a belátási képesség átmeneti hiánya miatt]

1-2. A házasságkötésre képtelen állapot fennállása (cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állás illetve teljesen cselekvőképtelen állapot) Csjt. szerint a házasság érvénytelenségéhez vezethet. A Harmadik Könyv a Csjt. szerinti cselekvőképtelen állapotot a Második Könyv szóhasználatának megfelelően "belátási képesség átmeneti hiányaként" nevesíti.

A házasságkötési képesség hiánya mint érvénytelenségi ok elhárulását követően (kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiányában a nagykorúság elérése, illetőleg belátási képesség visszanyerése után) a döntést az érvénytelenítés kérdésében egységesen indokolt annak a házastársnak a kezébe adni, akinek személyében az érvénytelenség oka fennállott. Ezt a Javaslat egyrészt - a hatályos joggal egyezően -azzal biztosítja, hogy az érvénytelenítési per megindítására az érvénytelenségi ok megszűnését követően csak ennek a házastársnak ad lehetőséget [3:17. § (1)-(2) bekezdés]. Ha ezzel a lehetőséggel a hat hónapos megtámadási határidőben, a házasság fennállása alatt nem él, a házasság érvényessé válik. Másrészt lehetővé teszi a Javaslat, hogy a házastárs a személyében rejlő ok elhárulása után a más jogosult által ezen okból indított per folytatását megakadályozza: az érvénytelenség megállapítását elháríthatja azzal, ha úgy nyilatkozik, hogy a per folytatást nem kívánja. A Csjt.-ben ez a kérdés nincs következetesen megoldva: csak a gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelennek van joga a cselekvőképesség visszanyerése után a házasság "helybenhagyására".

Az érvénytelenségi ok elhárulását célszerűbb ahhoz kötni, ha a személyében rejlő érvénytelenségi ok megszűnése után a házastárs nem indít határidőben pert, vagy a más által indított pert leállítja. Ez utóbbi "perjogi nyelven" a per megszüntetésére irányuló kérelem, és a házasság azzal válik - a megkötésének időpontjára visszamenőleg - érvényessé, hogy a bíróság azt teljesíti, azaz a pert megszünteti. Ennek megfelelően a Pp.-nek a házassági perekre vonatkozó rendelkezéseit ki kell egészíteni ezzel a permegszüntetési okkal.

A 3:13. §-hoz

[A rokoni, hozzátartozói kapcsolat]

1. Meghatározott rokoni és hozzátartozói körben a házasság megtiltásának részben az egészséges utódok nemzéséhez fűződő egyéni és társadalmi érdek, részben a családi kapcsolatokkal szembeni erkölcsi elvárás a célja. A 3:13. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban foglalt házassági akadályok kimondását mindkét szempont, a d) és e) pontban foglaltakét az utóbbi szempont indokolja. Az a) és b) pont - a Csjt.-vel egyezően - elháríthatatlan házassági akadály, míg a c) és d) pontban megjelölt akadály felmentéssel, az e) pont akadálya pedig az örökbefogadás felbontásával elhárítható.

Az a) és b) pontban szabályozott tilalmak a közeli vérrokonság tényén alapulnak és nem függenek az apai státusz rendezettségétől. Az egyenes ági rokonok és a testvérek közötti nemi kapcsolatot büntetőjogi tényállás is tiltja (vérfertőzés Btk. 203. §). Testvéreken a féltestvérek is értendők (egyik szülőjük közös), amit a Javaslat magában a törvényszövegben is megjelenít, de a tilalom nem vonatkozik az örökbefogadás útján létrejött testvéri kapcsolatra és olyan nem azonos szülőktől származó testvérekre, akiknek a szülei házastársak vagy bejegyzett élettársak, akik között féltestvéri kapcsolat sincs (mostohatestvérekre).

A Csjt. 8. § (1) bekezdésének d) pontja elhárítható házassági akadályként tartalmazza a házastársnak volt házastársa egyenes ági rokonával kötendő házassága tilalmát. Ennek a házassági tilalomnak kizárólag erkölcsi oka van: a családon belül olyan nem kívánt kapcsolatoknak a meggátlása (például Csjt. szóhasználatával élve: mostohaszülő - mostohagyermek között), amelyek a gyermek szülője és szülője házastársa, bejegyzett élettársa (gyermek mostohaszülője) házasságának felbomlásához vezethetnek. A Javaslat ebből kiindulva a kapcsolatot akkor tekinti házassági akadálynak, ha a házastársnak volt házastársa leszármazójáról van szó és volt házastársa leszármazóját tartósan saját háztartásában nevelte. A jegyző e házassági akadály alól felmentést adhat, mérlegelve, hogy a leszármazó valójában mennyi ideig nevelkedett szülője házastársának, bejegyzett élettársának (mostohaszülője) háztartásában, továbbá milyen érdekek (például a születendő gyermek érdeke) szólnak a házasság érvényes megkötése mellett.

2. A (2) bekezdés a házassági akadály elhárításának lehetőségéről rendelkezik. A testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házasság érvénytelensége elhárítható, ha e házassági akadály alól a jegyző felmentést ad. A hatályos jog - sem a Csjt. sem más jogszabály - nem mondja meg azonban, hogy a jegyző a felmentés iránti kérelemről milyen szempontok alapján dönt. A Javaslat ezért a legfontosabb szempontot kiemeli: tekintettel arra, hogy e házassági akadálynak elsődlegesen az az indoka, hogy a házasságból genetikailag károsodott utódok ne szülessenek, kimondja azt, hogy a jegyző akkor adhat felmentést, ha a születendő utódok egészségét a házasságkötés nem veszélyezteti. Ez fog fennállni abban az esetben, ha valamelyik házasuló már nincs nemzőképes korban, vagy azt előzetes orvosi vizsgálat igazolja. A jegyzői felmentés előtti eljárás részletes szabályait (orvosi igazolás beszerzése, javasolt tanácsadáson részvétel) alacsonyabb szintű jogszabályban indokolt elhelyezni.

A 3:14. §-hoz

[Korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása]

1-2. A kettős házasság tilalmára vonatkozó szabály a monogám házasság elvéből következik, amelyet a Csjt. is a Javaslatnak megfelelően tartalmaz. A Csjt. azonban nem szabályozza pontosan, hogy az érvénytelenség okának elhárítása esetén az újabb házasság milyen időponttól kezdve válik érvényessé, attól függően, hogy a korábbi házasság - az egyik házastárs halálával vagy bontással - megszűnik, illetőleg azt érvénytelenné nyilvánítják. [Csjt. 7. § (2) bekezdés]. A Legfelsőbb Bíróság a Pfv.II.20 697/2000/2. számú ítéletében kimondta, hogy az előbbi esetben a második házasság mindaddig érvénytelen, amíg a korábbi házasság meg nem szűnik, ezért a bíróságnak ítéletében az érvénytelenséget eddig az időpontig meg kell állapítania. Ez megegyezik a jogirodalom álláspontjával is, amely szerint a második esetben viszont - tehát a korábbi házasság érvénytelenné nyilvánítása esetén - az újabb házasság a megkötésétől (ex tunc) érvényessé válik. A Javaslat ezt a különbséget az érvényessé válás időpontja tekintetében a § (2) bekezdésében megfelelően kifejezésre juttatja.

Tekintettel arra, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi és öröklésjogi jogkövetkezményei azonosak a házasság joghatásaival, ezért a házasság érvénytelenségét idézheti elő az a körülmény is, ha az egyik fél bejegyzett élettársi kapcsolatban él más személlyel.

II. fejezet

A házasság érvénytelenségének megállapítása

A 3:15. §-hoz

[A házasság érvénytelenítése]

1-3. A házasság - érvénytelenségi ok fennállása esetén is - csak akkor érvénytelen, ha a bíróság azt az arra jogosult keresete alapján kimondja. A bíróság ítélete azonban anyagi jogi értelemben nem konstitutív hatályú: a bíróság az erre irányuló perben megállapítja, hogy a házasság megkötésekor fennállt-e a hivatkozott érvénytelenségi ok. Nem a bíróság ítélete eredményezi tehát az érvénytelenséget, hanem a törvényben megjelölt ok. Ebből következik, hogy az érvénytelenség, annak bírói megállapítása esetén a házasságkötés időpontjára visszamenőlegesen (ex tunc) következik be. Ezért a Javaslat - a fejezet címében és a normaszövegben - "az érvénytelenség megállapítása" szóhasználatot alkalmazza. Az ítélet mindenkivel szemben hatályos.

Hiányzik a Csjt.-ből annak kimondása, hogy mi az általános jogkövetkezménye annak, ha a házasság - bírói ítélet megállapítása szerint - érvénytelen. Ennek a tartózkodásnak alapja lehet, hogy az érvénytelen házassághoz számos ún. maradékjoghatás fűződik (például a házasságból született gyermek apaságának vélelme, névviselés, vagyonjogi hatások az ún. vélt házasság esetén, ezen keresztül öröklési jogi jogkövetkezmények). Az érvénytelen házasság tehát egyáltalán nem jogkövetkezmények nélküli házasság. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a házasság érvénytelenségének megállapítása a házastársakat a házasságkötés előtti személyi állapotába helyezi vissza; a főszabály tehát az, hogy az érvénytelen házassághoz a házasságból eredő jogok és kötelezettségek nem fűződnek, és kivételként a törvény nevesíti azokat a jogkövetkezményeket, amelyek az érvénytelenség ellenére fennmaradnak. Ezen az elvi alapon lehet egyébként az érvénytelen házasságot a nemlétező házasságtól elhatárolni: a nemlétező házassághoz ugyanis semmiféle jogkövetkezmény nem fűződik, az ilyen "házasságban" élés legfeljebb élettársi kapcsolatnak minősülhet. Emiatt a Javaslat szükségesnek tartja annak normatív rögzítését, hogy az érvénytelen házassághoz a törvényben meghatározott joghatások fűződnek [például érvénytelen házasság vagyonjogi hatásai, apasági vélelem].

A 3:16 - 17. §-hoz

[Érvénytelenítési per indításának jogosultsága] [A perindítási jogosultság korlátozása]

Érvénytelenítési pert a házasság megkötésétől kezdődően nemcsak a házasság fennállása alatt, hanem a házasság megszűnése után is lehet indítani, hiszen a jogosultnak a házasság megszűnésétől függetlenül érdeke fűződhet az érvénytelenség megállapításához (például öröklés). Ez szorosan összefügg azzal, hogy a házasság érvénytelenítése csak bírói ítélettel lehetséges és míg erre nem kerül sor, a házasság érvényesnek minősül. Ezt a fontos jogtételt a Javaslat beemeli a törvény rendelkezései közé.

Az érvénytelenítési per indítására jogosultak és a perindítási határidők tekintetében a hatályos joghoz képest nincs változás. A perindítási határidők jogvesztők, azaz ha a jogosult a keresetlevelet határidőben nem nyújtja be, megtámadási joga elenyészik. Ennek kimondása a törvényben indokolt, mert a Kódexen belül meg kell különböztetni a szerződés megtámadásának határidejétől, amely elévülés jellegű.

Felvetődhet a kérdés, hogy indokolt-e továbbra is az ügyésznek perindítási jogot adni a házasság érvénytelenségének megállapítása érdekében, összefér-e ez a magánélet tiszteletben tartásának jogával, a magánjogi viszonyokban az állami beavatkozás minimumra szorításával és ezzel összefüggésben az ügyész polgári jogi és polgári eljárásjogi szerepének a folyamatos csökkenésével. Az ügyész perindítási jogosultságát lényegében az indokolja, hogy olyan esetben, amikor a házasfelek nem érdekeltek az érvénytelenségi ok felfedésében és az érvénytelenítési per megindításában, az ügyész a házasság érvényességi feltételeinek tiszteletben tartása érdekében - közérdekből - felléphessen. Ezt a lehetőséget a házasság intézményével össze nem férő kapcsolaton alapuló érvénytelenségi ok esetében (meghatározott rokoni, hozzátartozói kör, kettős házasság) - a más jogosultakra is irányadó korlátok között - változatlanul indokoltnak látszik fenntartani. A házastárs személyében rejlő érvénytelenségi ok (kiskorúság, belátási képesség átmeneti hiánya) esetében viszont az érvénytelenségi ok elhárulását követően amúgy is az érintett házastárs kezében van a döntési jog, hogy érvényteleníteni akarja-e a házasságot vagy sem (az utóbbi esetben az ügyész által korábban indított per megszüntetését is kérheti).

A 3:18.§-hoz

[A perindítási jog személyes gyakorlása]

A Javaslat a Csjt.-hez hasonlóan a keresetindítási jog személyességéről rendelkezik.

A 3:19. §-hoz

[Az érvénytelenítési per alperesei]

A Csjt. hiányossága, hogy míg a személyállapoti perekben a perindításra jogosultakat (a felperesi legitimációt) meghatározza, nem jelöli meg egyúttal, hogy ki (kik) ellen kell a keresetet előterjeszteni (kik a per alperesei); a per lehetséges alpereseit az eljárási jogszabály (Pp.) tartalmazza. A Javaslat - itt és a többi személyállapoti per (származás megállapítás, szülői felügyelet megszüntetése stb.) tekintetében is - azt a logikusabb és áttekinthetőbb megoldást követi, hogy a felperesek mellett az alpereseket is e törvény keretei között nevesíti. A szabály tartalmilag a Pp. 281. § (1) bekezdésében foglaltakkal azonos.

A 3:20. §-hoz

[A házasság érvényességének megállapítása]

1. A házasság érvényességének megállapítása iránti per megindításának akkor van jelentősége, ha az érdekeltek annak bizonyítására van szükségük, hogy házasságuk érvényesen jött létre, de az annak megállapításához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, vagy pedig éppen annak bizonyítása szükséges, hogy az eredetileg fogyatékos házasság az érvényessé tételhez szükséges felmentés folytán érvényessé vált [jegyző felmentése hozzátartozói kapcsolat esetén 13. § (2) bekezdés]. A Javaslat a szoros összefüggés miatt emeli át a Javaslat rendelkezései közé a Pp. 276. § (3) bekezdésében rögzített szabályt.

2. A (2) bekezdés egyértelművé kívánja tenni, hogy a házasság érvénytelenségére az Ötödik Könyv szerződés érvénytelenségére vonatkozó rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.

3. cím

A házasság megszűnése

A 3:21. §-hoz

[A házasság megszűnésének esetei]

1. A hivatkozott § a házasság megszűnésének eseteit és az egyes esetekben a megszűnés időpontját tartalmazza. Az (1) bekezdés a hatályos joggal egyezően mondja ki, hogy a házasság megszűnik az egyik házastárs halálával, illetőleg a házasság bírósági felbontásával.

A Javaslat a felek egyező akaratnyilvánítása (közös megegyezés) esetén és kiskorú vagy tartásra szoruló gyermek hiányában a bírósági eljárásnál gyorsabb és rugalmasabb közjegyzői eljárásban is lehetőséget nyújt a megszüntetésre, ha a felek a Javaslatban meghatározott kérdéseket megegyezéssel rendezik. Ezzel nem egy teljesen új jogintézmény bevezetésére kerülne sor, mivel a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetését a 2009. január 1-jén hatályba lépő bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007 évi CLXXXIV. törvény már lehetővé teszi. A közjegyzők bevonása a válások intézésébe jelentősen enyhítené a bíróságokra nehezedő nyomást és tehermentesíthetné a bíróságokat a közös megegyezésen alapuló válások intézésénél.

A Javaslat a házasság megszűnésének új eseteként tartalmazza az egyik házastárs nemének megváltozását is. Az utóbbi évtizedben mind külföldön mind Magyarországon igény merült fel transzszexuális személyek részéről anatómiai nemük megváltoztatására annak érdekében, hogy az megegyezhessen vállalt, pszichikailag elfogadott nemükkel. Az orvostudomány fejlődésével a sebészeti technika ma már lehetővé teszi az anatómiai nem megváltoztatásához szükséges műtét-sorozat elvégzését. Ennek eredményeként az érintett személy neme megváltozik: férfiből nővé, illetve nőből férfivé válik. A beavatkozás számos jogi és etikai kérdést vet fel, amelyek a műtét előtt és azt követően rendezésre szorulnak. Az Egyesült Államokban például az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége szabályokat állított fel arra, hogy milyen tünet-együttes esetén lehet a transzszexualitást megállapítani, amely előfeltétele annak, hogy az érintett egyáltalán kérelmezhesse a műtétet. Azt, hogy Magyarországon az említett sebészeti beavatkozásra mely esetekben, milyen feltételekkel kerülhessen sor, nem a családjog hivatott eldönteni. Először a szóban forgó műtét-sorozat egészségügyi és szociális feltételeit, valamint jogi és etikai hátterét kell megteremteni, és ezzel összefüggésben lehet rendezni azt a kérdést, hogy a személy státuszát és családi kapcsolatait illetően milyen jogkövetkezmények fűződjenek a nem megváltozásához. Egy új magánjogi kódexnek azonban fel kell készülnie arra a helyzetre, amikor a nem megváltoztatásának az említett feltételei már megvalósultak, különös tekintettel arra is, hogy néhány esetben Magyarországon is sor került már az említett beavatkozásra és ezekben az esetekben Egészségügyi Tudományos Tanács megállapította, hogy a nem megváltoztatása végleges, befejezettnek tekinthető. A kérdés alapvető emberi jogokat érint: az Emberi Jogok Európai Bírósága a B. v. France ügyben (ECHR judgement of 25 March 1992 Series 'A' no. 232-C) az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkének (magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jog) sérelmét állapította meg, amikor a hatóságok nem voltak hajlandóak elismerni a nemet változtató tényleges nemét és végrehajtani az általa kért anyakönyvi módosításokat. (Meg kell említeni, hogy korábbi ítéleteiben az Emberi Jogok Európai Bírósága elzárkózott a nem változtatás ilyesfajta elismerésétől). Magyarországon az anyakönyvekről, az Ar. 60. § (1) bekezdésének e) pontja a születési anyakönyvbe történő utólagos bejegyzésként nevesíti "a gyermek nemének, valamint ezzel összefüggően utónevének megváltozását". A Javaslat ezért szükségesnek látja, hogy a Harmadik Könyvben a nem megváltozásának családjogi következményei rögzítésre kerüljenek; amennyiben a nem megváltoztatásának az említett előkérdései a Javaslat hatályba lépéséig nem nyernének jogi rendezést, az idevonatkozó családjogi jogszabályok későbbi hatályba léptetése is lehetséges.

A Javaslat a házasságot férfi és nő közötti kötelékként határozza meg, az eltérő nem a házasság létrejöttének feltétele. Abban az esetben, ha a nemét megváltoztató személy házas, a nem megváltoztatásával a házasságnak ez a létezési feltétele szűnik meg. Ebből következik, hogy az egyik házastárs nemének megváltozása a házasság megszűnésének jogkövetkezményét vonja maga után.

2. A § (2) bekezdése a házasság megszűnésének speciális, de a hatályos jogban is ismert esetét tartalmazza, amikor valaki annak tudatában, hogy házastársa meghalt, jóhiszeműen újabb házasságot köt és utóbb bebizonyosodik, hogy a korábbi házastárs mégis életben van. Elhagyja a Csjt. 17. § (2) bekezdésének azt a mondatát, amely azt rögzíti, hogy a házastárs halálára mely közokiratok alapján lehet hivatkozni. Nem a Javaslatra tartozik ugyanis annak rendezése, hogy a halál tényét hogyan lehet bizonyítani. A halotti anyakönyvi bejegyzés igazgatási feltételei az At. 36. § (1) bekezdésében, a holtnak nyilvánítás anyagi jogi szabályai a Ptk. Második Könyvében, az eljárásjogi kérdései valamint a halál tényének bírói megállapítására vonatkozó rendelkezések a holtnak nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásról szóló 1/1960. (IV. 13.) IM rendeletben találhatók. Azt pedig, hogy az anyakönyv alapján milyen közokirat állítható ki és az milyen tények fennállását bizonyítja közhitelesen, külön törvényben kell rendezni. A Javaslatnak kell viszont szólnia arról, hogy mi történjék, ha az említett anyakönyvi bejegyzés, illetőleg bírósági határozatok hatálya megdől, vagyis kiderül, hogy a holtnak tekintett házastárs életben van. Ekkor a házasság halál folytán nem szűnt meg, hiszen a megszűnés a halál természeti tényéhez (fizikai bekövetkezéséhez) kapcsolódik. A monogám házasság elve miatt ez a helyzet akkor kíván jogszabályi rendezést, ha a másik házastárs a halált bizonyító közokirat birtokában újabb házasságot köt. A Javaslat ilyenkor - a hatályos joggal egyezően - az újabb házasságkötéshez a korábbi házasság megszűnésének jogkövetkezményét fűzi, feltéve, hogy mindkét házasuló jóhiszemű volt: az újabb házasságkötéskor egyikük sem tudta, hogy a halál ténylegesen nem következett be. Változást a Javaslat annyiban hoz, hogy a halál bizonyítására vonatkozó (itt) felesleges mondat elhagyásával a házasság megszűnésének ez az esete a (2) bekezdés élére kerül, mintegy folytatásaként az (1) bekezdés a)-b)-c) pontokban haladó felsorolásának, (megtartva a "megszűntnek kell tekinteni" szóhasználatot), továbbá abban, hogy az újabb házasságot kötő felek jóhiszeműségének követelménye a szabály alkalmazhatóságának feltételeként, pozitíve fogalmazódik meg (a Csjt. vonatkozó rendelkezése szerint: "nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha az újabb házasságkötéskor bármelyik házasuló tudta, hogy a halál nem következett be", a rosszhiszeműséget mint kizáró okot definiálja). A megszűnés időpontját - amely erre az esetre a hatályos jogban csak következtetéssel vezethető le - a következő bekezdés tartalmazza.

3. A házasság megszűnésének kérdéséhez szorosan hozzátartozik, hogy a megszűnés személyi és vagyoni jogkövetkezményei mely időponthoz kapcsolódnak. Ezért a Javaslat a (3) bekezdésben egy helyen rendezi, hogy az egyes esetekben a házasság mely időpontban szűnik meg. Időponton a megszűnés napját kell érteni, mert az anyakönyv az anyakönyvezésre kerülő tények (születés, házasságkötés, házasság megszűnés, halál stb.) idejét napra szólóan rögzíti [At. 35. § (1) a) pontja, 36. § (1) a) pontja, (2) b) pontja]. Ha valamelyik eljárásban ennél pontosabb időhatározásra van szükség (például az elhalálozás sorrendjének jelentősége van), arra külön bizonyítást kell lefolytatni.

A házastárs halálának időpontját a halotti anyakönyvi bejegyzés, illetve a bíróságnak a halál tényét megállapító vagy az eltűnt házastársat holtnak nyilvánító végzése tartalmazza. A Pp. 195. § (5) bekezdése értelmében e közokiratokkal szemben is helye van bizonyításnak. Az anyakönyvi bejegyzés valamint az említett bírósági határozatok adatait azonban csak az arra hivatott igazgatási illetőleg nemperes eljárásban lehet módosítani. A bírói gyakorlat szerint például a halál időpontjának a holttá nyilvánító végzésben megjelölt időponttól eltérő megállapítására a közigazgatási per keretében nincs lehetőség (BH 2001/11. sz. 554.) A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a holttá nyilvánítás nemcsak az elhalálozás tényére, hanem időpontjára nézve is vélelmet teremt, az eltűnés időpontjára vonatkozóan utóbb tudomásra jutott adatok a holttá nyilvánító végzés módosítását eredményezhetik, ennek hiányában a halál időpontjának eltérő megállapítására a más hatóság által kiállított igazolás megfelelő alapul nem szolgálhat (BH 2002/4. sz. 165.). A házasság megszűnése időpontjának tehát halál esetén - az ellenkező bizonyításáig - azt a napot kell tekinteni, amelyet a halotti anyakönyvi bejegyzés, illetőleg bírósági határozat a halál napjaként megállapít. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a házasság a (2) bekezdésben foglalt okból szűnik meg, ilyenkor nem az újabb házasságkötés időpontja, hanem az utóbb megdőlt és jóhiszeműen valósnak hitt halálozási nap a megszűnés időpontja.

A megszűnés időpontjának egy helyen való szabályozásával függ össze, hogy ebbe a bekezdésbe kerül át az a szabály, amely szerint bontás esetén a házasság a bontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg [jelenleg: Csjt. 20. §]. Ha a házasságot közjegyző szünteti meg, akkor a közjegyzői nemperes eljárás során hozott végzés jogerőre emelkedésének napján kell a házasságot megszűntnek tekinteni.

Abban az esetben, ha a házasság a nem megváltoztatásának következtében szűnik meg, a megszűnés időpontjának meghatározására többféle megoldás képzelhető el. A Javaslat a megszűnést a nem megváltoztatásának közhiteles bizonyításához: az új nem (és az annak megfelelő utónév) anyakönyvezéséhez köti. A házasság megszűnéséhez azonban a személyi állapot megváltozásán túl más jogkövetkezmények is fűződhetnek, számos járulékos kérdés szorulhat rendezésre, amely a volt házastársak kiskorú gyermekét is érintheti. Ezeket a házasság megszűnését követően vagy ahhoz kapcsolódva bírói úton (végrehajtható egyezséggel, vita esetén ítélettel) lehet rendezni.

4. Ugyanakkor a (4) bekezdés lehetőséget biztosít arra, hogy ha a házasság bármelyik fél nemének megváltoztatása miatt szűnne meg, akkor az azonos neművé vált partnerek továbbra is "hivatalos keretek között" élhessenek együtt, ha úgy kívánják, tekintettel arra, hogy a nemváltáson áteső személyek nem biztos, hogy szükségképpen fel kívánják bontani azt az életközösséget, amelyben a nemváltás előtt éltek. A Javaslat által meghatározott 90 nap reális időtartamnak tűnik arra vonatkozóan, hogy a felek eldöntsék és nyilatkozzanak arról, hogy bejegyzett élettársként kívánnak-e tovább együtt élni. Ha így döntenek és jogszabály valamely jogot vagy kötelezettséget a házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat meghatározott időtartamához kapcsol, abban az esetben a jog vagy kötelezettség fennállása szempontjából a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat időtartamát együttesen kell figyelembe venni. Így megakadályozható, hogy az életközösség fennállásának hosszához kötött jogosultságok (pl. özvegyi nyugdíj) azért ne illessék meg a feleket, mert a nemváltás előtti együttélés időszaka a jogosultsági idő megállapításakor nem számítható be.

A 3:22. §-hoz

[A házasság felbontása]

1. A hivatkozott § a házasság megszűnésének egyik esetét: a házasság felbontásának anyagi jogi szabályait tartalmazza. A válások számának növekedése az utóbbi fél évszázadban világjelenségnek tekinthető, ami elsősorban a házassággal szemben támasztott társadalmi elvárások megváltozására vezethető vissza: a XX. század végére a házasság a civilizált világban olyan önkéntesen vállalt kapcsolattá vált, amelyet önkéntes alapon meg is lehet szüntetni, ha az együttélés működésképtelen. Ennek megfelelően az európai bontójogokban is nagyfokú liberalizálódásnak lehetünk tanúi, amit hármas tendencia jelez. Azokban az államokban, ahol a házasság sokáig felbonthatatlan volt (Olaszország, Portugália és - az 1930-as éveket kivéve -Spanyolország), az 1970-es-80-as évekre a bontás megengedetté vált. Azokban az országokban, amelyekben az ún. vétkességi rendszer volt az általános, ezzel együtt vagy főként e helyett sorban vezették be a feldúltságon alapuló ún. objektív bontási rendszert (például a Németországi Szövetségi Köztársaságban 1977-ben). Végül a feldúltság burkában, kisegítő elvként megjelent az ún. megegyezésen alapuló bontás, amely számarányát tekintve ma már mindenütt, ahol ismerik, a leggyakoribb bontási forma, és hol a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának bizonyítékaként, hol absztrakt bontási okként képezi a házassági kötelék alóli feloldás alapját. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy az utóbbi évtizedekben mindenütt előtérbe került a válással érintett kiskorú gyermekek hatékonyabb védelme, érdekeinek kiemelt figyelembe vétele.

A magyar házassági bontójog a Csjt. hatályba lépése, 1953 óta az ún. feldúltsági elvet követi. Alapvető vonása, hogy kerettényállást tartalmaz arra nézve, hogy a házasság mikor bontható fel, nem ismer egyedi bontó okokat, nem alkalmazza a vétkesség kategóriáját, amiből az is következik, hogy a házastársi kötelezettségét megsértő fél is kérheti a házasság felbontását, megfelelő feltételek esetén megengedi a megegyezésen alapuló bontást. A házasság felbontása szempontjából a megromlás folyamatának és az annak következtében kialakult objektív helyzetnek (megszűnt-e az együttélés a házastársak között, van-e remény annak helyreállítására) van jelentősége. A házastársak közös kiskorú gyermekének érdekét mind a bontásnál, mind a bontóperhez kapcsolódó és a gyermeket érintő járulékos kérdések rendezésénél figyelembe kell venni. Magának a bontópernek a szabályai a Polgári Perrendtartásban találhatók és főként ezeknek az eljárásjogi szabályoknak a többszöri módosításával próbálta a jogalkotó az elmúlt ötven évben a válások meggondoltabbá tételét (békítés) és a bontóper járulékos kérdéseinek kultúráltabb rendezését elősegíteni.

A magyar bontójognak az ismertetett elveken nyugvó szabályai nem szorulnak alapvető módosításra.

A Javaslat a házastársak egyező akaratnyilvánításán alapuló ("közös megegyezéses", helyesen: megegyezéses) és a nem megegyezésen alapuló bontás szabályait a törvény szövegében a mainál élesebben választja szét. Természetesen nemcsak akkor nem megegyezéses a bontás, ha az egyik házasfél kéri a házasság felbontását, a másik pedig ellenzi azt, hanem akkor sem, ha mindketten kérik (vagy egyik kéri, másik nem ellenzi) a bontást, de valamelyikük nem kívánja mellőzni a házasság megromlására vezető okok és körülmények vizsgálatát, vagy nem tudnak megállapodni azokban a járulékos kérdésekben, amelyekben megegyezésük az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás feltétele (vagy - ritka esetként - egyezségüket a bíróság nem hagyja jóvá). A jogalkalmazás a kétfajta bontást évtizedek óta eltérő szempontok alapján folytatja le, a Legfelsőbb Bíróság 3. számú majd 9. számú irányelvével vezérelt bírói gyakorlat megfelelő perkonstrukciót alakított ki mindkét fajta eljárásra, amelyeknek legfontosabb szabályai a Csjt. 1974-es és 1986-os novelláiban beépültek mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályokba, és azok a köztudatban is elterjedtek. Mégis a Csjt.-nek a bontásra vonatkozó szabályai [Csjt. 18. § (1)-(2) bekezdés] nem adnak teljesen világos választ a kétfajta bontás közti különbségre: a törvény szövegében a házastársak megegyezése csupán mint a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának bizonyítéka, a járulékos kérdésekben való egyezség pedig mint az egyező akaratnyilvánítás véglegességét igazoló tény jelenik meg. A nem megegyezéses bontásnál a törvény még példálózva sem említi meg, hogy a házasság "teljes és helyrehozhatatlan megromlásának" megállapítása körében mely tényezőknek lehet szerepe (talán ennek is köszönhető, hogy a köztudatban még ötven évvel a Csjt. objektív bontási rendszerének bevezetése után is jelentőséggel bíró tényként él az, hogy kinek a "hibájából" mondták ki a "válást").

A fentiekre tekintettel a Javaslat a jelenlegivel egyezően tartalmazza, hogy a bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére akkor bontja fel, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott (a "teljesen" szó a házasélet valamennyi elemére való kihatást, a "helyrehozhatatlanul" szó a visszafordíthatatlanságot fejezi ki, a megromlás a tönkremenetelt, meghiúsulást jelenti). Elhagyja ebben a mondatban a házastársak közös kérelmére utalást, mert a "bármelyik házastárs" kifejezésben benne van, hogy a bontásra csak az egyik házastárs, valamint a házastársak külön-külön vagy együttesen előterjesztett kérelmére is sor kerülhet. Az objektív bontás elvét hangsúlyozandó a Javaslat beiktat egy magyarázó mondatot arra vonatkozóan, hogy miből lehet elsősorban következtetni a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlására. A bírói gyakorlatban felmerült tipikus esetekben az életközösség megszűnése (végleges megszakadása) és az életközösség helyreállításának kilátástalansága az, ami a nem vétkességen alapuló bontási rendszerben ebből a szempontból elsődleges jelentőségű. Az életközösség visszaállításának kilátástalanságát pedig a bíróság az életközösség megszűnésére vezető folyamat és a különélés időtartama alapján állapíthatja meg, természetesen nemcsak ezeket a kiemelt tényezőket, hanem az eset összes körülményeit vizsgálva (erre utal a "különösen" szó). Külföldi példa: az 1976-os bontójogi reformtörvénnyel módosított német Ptk. (BGB) is tartalmaz hasonló "magyarázó" rendelkezést, eszerint "a házasság abban az esetben minősül meghiúsultnak, ha a házastársak életközössége már nem áll fenn, és nem várható, hogy a házastársak az életközösséget helyreállítják" [BGB 1565. § (2) bekezdés].

2. A Javaslat a (2) bekezdésben a megegyezésen alapuló bontás jogintézményét, illetve feltételeit a jelenlegitől részben eltérően építi fel. Nem tartja fenn azt a megoldást, hogy a házastársak bontásra irányuló egyező akaratnyilatkozata csak mint a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának a bizonyítéka értékelendő, hanem a bíróság feladatává önmagában a két egybehangzó akaratnyilatkozat (a "megegyezés") véglegességének és befolyásmentességének vizsgálatát teszi; erről a bíróság - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - elsődlegesen a felek személyes meghallgatásának alapján győződhet meg (lényegében azt keresi, hogy befolyásoltságra utaló tény nem merült-e fel). Abból indul ki ugyanis, hogy két felelősen gondolkodó ember akkor tesz ilyen, a saját és családja további sorsára nézve meghatározó közös nyilatkozatot, ha a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása valóban bekövetkezett. Ez a megoldás összhangban áll azzal, hogy a jogrendszerek többsége a megegyezésen alapuló bontást önálló bontási lehetőségként ismeri el. (Megjegyzést érdemel, hogy a Csjt. előtt a 6800/1945. ME rendelet 6. §-a tartalmazta ezt az absztrakt bontási formát). A Javaslat az egyértelműség és a bontás két fajtája közti eltérés hangsúlyozása kedvéért kimondja, hogy a végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezés esetén a bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények (vagyis a megromlás okainak, folyamatának) vizsgálata nélkül bontja fel.

A megegyezésen alapuló bontásnak azonban minden jogrendszerben, amely ezt a bontási formát ismeri, további feltételei vannak, nevezetesen, hogy a megegyezés a bontáshoz kapcsolódó járulékos kérdésekre, vagy legalábbis azok egy részére is kiterjedjen, illetőleg emellett (vagy ettől függetlenül) a házastársak meghatározott idő óta külön éljenek. A Csjt. szerint az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontáshoz vagy az szükséges, hogy a házastársak a közös gyermek elhelyezése, tartása, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon kivételével - a házastársi közös vagyon kérdésében megegyezzenek és egyezségüket a bíróság jóváhagyja, vagy legalább három év teljen el életközösségük megszakadása óta úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték [Csjt. 18. § (2) bekezdés].

Azt a feltételt, hogy a megegyezéses bontás feltétele a közös vagyon megosztása kérdésében való megállapodás is, második Csjt.-novella iktatta be a törvénybe, azzal a korlátozással, hogy ennek a megegyezésnek a közös tulajdonú ingatlanra nem kell kiterjednie. Az ingatlan vagyon mint kivétel elismerése mögött feltehetően az állt, hogy az ingatlan-tulajdon megosztása, illetve az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése bonyolultabb, hosszabb időt igénybe vevő lehet, és ennélfogva indokolatlan ennek a megosztásától is függővé tenni a házasság felbontásának egyszerűbb és gyorsabb lehetőségét. A megegyezéses bontás feltételei közé a jogalkotó azért emelte be a közös vagyon megosztását is, mivel gyakran előfordult, hogy a házasság egyező akaratnyilvánítással történt felbontását követően - ami nem mérgesíti el szükségtelenül a felek viszonyát és ez feltétlenül a közös kiskorú gyermek érdekét szolgálja - gyakran évekig tartó kiélezett küzdelem kezdődött az elvált házastársak között az egyes vagyontárgyak tulajdonjogának megszerzéséért. Ennek következményeit pedig legtöbbször gyermekük is megszenvedte. Valamennyi ún. járulékos kérdésben való megállapodás az elképzelések szerint ennek elejét vehette volna.

1986-ban a törvényhozó minden bizonnyal ingó és ingatlan vagyonban gondolkodott csak. Mára azonban a vagyoni viszonyok sokkal összetettebbekké váltak, üzletrészek, tagsági viszonyok, más vagyoni értékű jogosultságok és természetesen ezekkel járó vagyoni természetű kötelezettségek is jelentős elemei a házastársak vagyonának, amelyek a közös vagyon megosztása során a megosztás nehézségi fokát illetően inkább az ingatlanokéhoz közelítenek, semmint az ingókéval volnának egy tekintet alá vonhatók. Semmi értelme nincs a házastársaktól a sokkal bonyolultabbá és időigényesebbé vált vagyoni kérdésekben való megegyezést megkövetelni ahhoz, hogy egyszerűbben elválhassanak, különösen akkor, amikor a vagyonmegosztás mikéntje szempontjából a házasság megromlására vezető okoknak és körülményeknek, amelyeknek feltárása a bontás alaptényállása esetén a bíróság kötelessége, nincs jelentősége. Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése ma sem feltétele a megegyezéses válásnak (ami egyébként a vagyoni kérdések egységes rendezése elvével nincs összhangban), az említett, sokszor nagyon összetett vagyoni elemeket is magukban foglaló "ingóságok" megosztásával kapcsolatban pedig a gyors és átgondolatlan egyezségkötés csak az utólagos jogvitáknak, az egyezségek megtámadásának a számát szaporítaná. Ezért a Javaslat a megegyezéses bontás jogi feltételei közül a közös vagyon megosztásában való megegyezést nem tartja fenn.

Ez a megoldás természetesen nem jelenti azt, hogy a felek a közös vagyon megosztása kérdésében ne köthetnének perbeli egyezséget a bontóperben, sőt azt mind a perjogi szabályokkal (bírósági tájékoztatási kötelezettség a bontóperrel összefüggő valamennyi kérdés együttes rendezésének előnyeiről), mind az illeték-kedvezmények fenntartásával (a házastársi közös vagyon megosztási igényt a pertárgy értékének meghatározásánál ilyenkor nem kell az eljárási illeték alapjaként figyelembe venni) elő kell segíteni.

A megegyezésen alapuló válás másik törvény adta lehetőségének az alkalmazására (a házastársak között három éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek) a bírói gyakorlatban elenyészően kevés esetben kerül sor. Ennek oka egyrészt az, hogy a hazai lakásviszonyok között a külön lakásban élés nehezen valósítható meg, másrészt, hogy az életközösség megszűnésétől a bontókereset benyújtásáig a házasfelek ritkán várnak több évig, a bontóperek tapasztalatai szerint a bontópert megelőző különélés ideje az esetek többségében a hat hónapot sem éri el. Ezért okkal vetődik fel a kérdés, hogy ezt a bontási lehetőséget, amelyet a Csjt. 18. § (2) bekezdésének b) pontja tartalmaz, egyáltalán indokolt-e fenntartani. Abban az esetben ugyanis, ha elhagyjuk azt a többnyire illuzórikus feltételt, amely a külön lakásban élésre vonatkozik, problematikus lehet - az akár egy lakáson belüli - különélés idejének a bizonyítása, illetőleg a bíróság ebben a tekintetben kénytelen lesz a felek egybehangzó személyes előadására hagyatkozni. Márpedig komoly érdek - a közös gyermek "mindenek felett álló" érdeke - fűződik ahhoz, hogy perbeli egyezség rögzítse a feleknek az ő elhelyezésére, tartására, lakhatására vonatkozó megállapodását, aminek megfelelő rendezését e bontási forma esetén csak "igazolniuk" kell (a gyakorlatban ez úgy "valósul meg", hogy a házastársak egyezően úgy nyilatkoznak a bíróságnak, hogy a rendezés megtörtént). Az érvek többsége -élükön az életszerűség és a gyermek érdeke - tehát amellett szól, hogy a hároméves különélésen alapuló egyszerűbb bontási forma szűnjék meg, ezért azt a Javaslat nem tartalmazza.

A (2) bekezdés megfogalmazása (miben kell a házasfeleknek megegyezniük és mely esetekben), a "Szülői felügyelet" cím részben új fogalomrendszeréhez igazodik (a szülők között nem gyermekelhelyezésre, hanem "a szülői felügyelet rendezésére" kerül sor, közös szülői felügyelet esetén a kapcsolattartás és a gyermek tartása nem szükségképpen tartoznak a rendezendő kérdések közé).

A Csjt. 18. § (3) bekezdése a bontóperben kötött és a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség bírói úton történő megváltoztatását az egyezség megkötésétől számított két éven belül csak kivételesen, az ott rögzített feltételekkel teszi lehetővé. A Javaslat egyetért azzal az elvvel, hogy az ilyen egyezség megváltoztatásának csak nagyon indokolt esetekben legyen helye, de mégis mellőzni javasolja a rendelkezést a házassági bontójog szabályai közül. Amennyiben ugyanis az egyezség a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére, a gyermek tartására és a kapcsolattartásra vonatkozik, a törvény az ezekre vonatkozó szabályok körében tartalmaz rendelkezést arra, hogy megváltoztatásnak csak akkor van helye, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja. A gyermeket nem érintő kérdésekben vagy ha a feleknek nincs gyermeke és egyezséget kötnek (például a lakáshasználat, házastársi tartás kérdésében), abból kell kiindulni, hogy az egyezség mint szerződés bírói úton történő módosítására részben speciális rendelkezések, részben az általános kötelmi jogi feltételek vonatkoznak. A szabályok megismétlése tehát a bontójogban szükségtelen.

3. A gyakorlatban számos esetben előfordul, hogy a megegyezésen alapuló bontóperként indult eljárás - a megegyezés elmaradása vagy más feltétel hiánya miatt - ún. tényállásos bontásként folytatódik, vagy - ami a kívánatosabb eset - a tényállásos bontóperként indult ügyben nyílik lehetőség a megegyezéses rendezésre. A jognak lehetővé kell tennie, hogy az eljárás bármely szakaszában mód nyíljon az egyik bontási formáról a másikra történő áttérésre. Minthogy a bontási formának anyagi jogi jelentősége van, erre a lehetőségre indokolt a Családjogi Könyvben utalni, míg ennek eljárásjogi feltételeit a Pp.-ben kell rendezni.

4. A Csjt. az európai gyakorlattal összhangban tartalmaz szabályt arra nézve, hogy a házasság felbontásánál a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe kell venni. Ezt - a bontás valamennyi formájánál meghatározó - követelményt a Javaslat is elvi jelentőségű rendelkezésként rögzíti. A gyermek érdeke azonban eltérően jelentkezik a bontóperben attól függően, hogy szülei válásáról vagy az őt közvetlenül érintő járulékos kérdések mikénti rendezéséről van szó. Bár a gyermek érdekét a bíróságnak abban a kérdésben is mérlegelnie kell, hogy bontsa-e fel a házasságot, vagy a kereset elutasítására kerüljön-e sor, a valóban teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasságot, amelyben az életközösség helyreállítására nincs remény, a gyermek érdekében sem lehet fenntartani; a gyermek érdeke tehát a bontás kérdésében egy a fontos mérlegelendő szempontok közül, az elsődleges követelmény inkább az, hogy a házasság a gyermek számára a lehető legkisebb megrázkódtatással szűnjék meg.

5. Más a helyzet az (5) bekezdésben említett, a gyermekre kiható járulékos kérdésekkel - mint a szülői felügyelet rendezése, a tartás, a különélő szülővel való kapcsolattartása - kapcsolatban. Ezekkel kapcsolatban a gyermek érdeke már nem csupán egy a vizsgálandó szempontok közül, hanem elsődlegesen a gyermek érdekének kell érvényesülnie, amint azt a Gyermek Jogairól szóló New York-i Egyezmény 3. cikkének 1. pontja is tartalmazza. A Javaslat ezt a különbségtételt a § (4) és (5) bekezdésének szövegében megjeleníti.

A 3:23. §-hoz

[A közvetítői eljárás]

A gyermek érdekével, további kiegyensúlyozott fejlődésével is összefügg, de a válni akaró házastársaknak is segít a kulturált válásban és a vitás kérdések megegyezéses rendezésében a mára már a világ számos országában bevezetett mediációs eljárás, amelyet az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésről szóló R (98) 1. sz. Ajánlása is bevezetésre javasol a tagállamoknak. Nem vitatva azt, hogy magának a bírósági eljárásnak a során is törvényi lehetőséget kell adni - elsősorban az eljárási szabályokban - a békítésre, a békés válás elősegítésére, a külföldi tapasztalatok alapján a bírósági eljárástól független, a felek önkéntes részvételén és aktív közreműködésén alapuló mediáció alkalmasabbnak tűnik a konfliktusok felelős, egyetértő - és a későbbi jogvitákat inkább kizáró - megoldására. Magyarországon a közvetítői tevékenységéről szóló 2002. évi LV. törvény teremtette meg a közvetítői működés és a közvetítői eljárás általános alapjait. A családjog egy rész-területén, a gyermekkel való kapcsolattartás kérdésében pedig a 14/2003. (II. 12.) Korm. rendelet 11. §-ával beiktatott Gyer. 30/A - 30/D. §-ai vezették be az ún. gyermekvédelmi közvetítői eljárást. A mediációs eljárásnak a családjogi hatósági eljárásokba való bekapcsolására részben az anyagi jogi, részben az eljárásjogi szabályok módosítására, kiegészítésére van szükség. Ebből az anyagi jogi szabályok között (tehát a Harmadik Könyvben) a mediációt két nagy területen indokolt megjeleníteni: a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések lehetséges rendezési útjaként, valamint a szülői felügyelet körébe tartozó, a bontópert követően felmerülő (elsősorban a gyermeket érintő) vitás ügyekben, esetleg kötelezően. (Az utóbbit részletesen lásd "A szülői felügyelet" szabályainál).

A Javaslat az anyagi bontójogba tartozó kérdésnek tartja az utalást a konfliktus rendezésének ezen új, alternatív lehetőségére, valamint azt, hogy arra kinek a kezdeményezésére kerülhet sor és mi a joghatása a mediációs eljárás eredményeként létrejött megállapodásnak. Rögzíti, hogy a házastársak mind megromlott kapcsolatuk helyrehozatala (a "békítés") mind a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések rendezése érdekében már a házassági bontóper megindítása előtt igénybe vehetik a közvetítést, de arra közös elhatározásukból vagy a bíróság javaslatára a bontóper alatt is sor kerülhet. A bíróság a közvetítői eljárást nyilván akkor fogja kezdeményezni, ha a felek hajlandóságot mutatnak a békülésre, illetőleg a vitás kérdés rendezésére vagy közöttük csupán részlet-kérdésekben van vita. Természetesen a felek elhatározásán múlik, hogy a közvetítői eljárást ténylegesen igénybe veszik-e. Az ET Min. Biz. R. (98) 1. Ajánlásának fontos elve, hogy "az államoknak biztosítaniuk kell a közvetítéssel elért megállapodás bírói vagy más hatósági jóváhagyását amennyiben a felek ezt kívánják, és biztosítani kell az így jóváhagyott megállapodások végrehajtását a nemzeti jognak megfelelően" [Ajánlás IV. pont]. A közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás tehát perbeli egyezségbe foglalható és ennek megfelelően -bírósági jóváhagyás esetén - az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás alapjául szolgál. (A Javaslat azért nem a közvetítői eljárásban született megállapodás közvetlen jóváhagyásáról rendelkezik a bontóperben, mert annak - a megfelelő jogi szabatosság és a végrehajthatóság miatt - a tárgyalási jegyzőkönyv részét képező bírói egyezség formáját kell öltenie.)

A mediációs eljárás bevezetése az eljárásjogi szabályok kiegészítését és módosítását is igényli. Így például rendelkezni kell arról, hogy házassági perben a bíróság tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás per alatti igénybe vételének lehetőségéről, és ha a felek azzal élni kívánnak, lehetővé kell tenni az eljárás szünetelését (vagy felfüggesztését) a mediációs eljárás befejezéséig vagy meghatározott ideig. Ki kell mondani, hogy a bíróság szükség esetén ilyenkor is hivatalból hozhat ideiglenes intézkedést a kiskorú gyermek elhelyezése, tartása és a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás kérdésében [Ajánlás V/b. pont II. alpont]. Megfontolás tárgyát képezheti a közvetítői eljárásról szóló általános szabályokhoz képest a családjogi ügyekben alkalmazható speciális közvetítői eljárásról szóló jogszabály kidolgozása és ebbe a kapcsolattartásra vonatkozó gyermekvédelmi közvetítői eljárás szabályainak integrálása. Ennek körében lehet rendelkezni arról - az Ajánlás III./IX. pontjában említett - kérdésről, hogy amennyiben a felek között erőszak fordult elő vagy fordulhat elő a jövőben, a közvetítői eljárás lefolytatását - az erőszaknak a felek tárgyalási pozíciójára gyakorolt hatása miatt - a közös kérelem ellenére mellőzni lehet.

A 3:24. §-hoz

[A házasság felbontása iránti per megindítása]

1-2. A Javaslat a Csjt.-vel nagyjából egyező szabályt tartalmaz a házasság felbontása iránti per megindítására vonatkozóan, kiegészítve azt - az érvénytelenítési per Javaslatbeli szabályaihoz hasonlóan - a per alperesének: a másik házastársnak a megjelölésével, valamint annak törvényben való rögzítésével, hogy a bontóítélet mindenkivel szemben hatályos.

Tekintettel arra, hogy a Második Könyvben a cselekvőképességre vonatkozó szabályozás - a Ptk. rendszeréhez képest - megváltozik és a javasolt szabályozás szerint a bíróság a nagykorú személy cselekvőképességét csak meghatározott ügycsoport tekintetében korlátozhatja, a Harmadik Könyv is ennek megfelelő cselekvőképességi kategóriáról rendelkezik. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a házassága felbontása iránt az is önállóan indíthat pert, akinek a bíróság a cselekvőképességét házasságkötése vonatkozásában korlátozta.

A 3:25. §-hoz

[A házasság közjegyzői megszüntetése]

1-2. Az (1) bekezdés rögzíti a közjegyzői eljárás lefolytatásának feltételeit: arra akkor van lehetőség, ha a felek a házasság megszüntetését közösen kérik, nincs közös kiskorú vagy tartásra jogosult gyermekük és a jogszabályon alapuló tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében megegyeztek és egyezségüket ügyvéd által ellenjegyzett okiratba vagy közokiratba foglalták. Természetesen az egyezséget közokiratba foglalhatja az egyébként - a házasság megszüntetése ügyében - eljáró közjegyző is. A (2) bekezdés felsorolja, azokat az eseteket, amikor - az (1) bekezdésben foglalt feltételek esetén - sincs helye a közjegyzői eljárásnak és a jogviszony megszüntetéséről csak a bíróság dönthet.

A jogintézmény célja lehetőséget adni a házasság gyors megszüntetésére, ezért a közjegyző eljárásra vonatkozó szabályoknak kell rögzíteniük, hogy az eljárásban bizonyításnak nincs helye, s ugyancsak nem alkalmazhatók a Pp. felfüggesztésre, szünetelésre vonatkozó rendelkezései sem (hiszen nem merülnek fel a felek által vitatott tények, bizonyítandó körülmények). A félbeszakadásra vonatkozó szabályok alkalmazásának tilalma azért mellőzhető, mert a kapcsolat természete folytán a jogutódlás kizárt, a felek valamelyikének halála esetén pedig az eljárást meg kell szüntetni.

Hangsúlyozandó, hogy a közjegyzői megszüntetése egy lehetőség a konfliktusmentes válás meggyorsítása érdekében. A feleknek bármikor lehetőségük van a közjegyzői megszüntetésről áttérni a bírói bontásra, illetve a közjegyző végzése természetesen a bíróság előtt megtámadható.

4. cím

A házastársak személyi viszonyai

I. fejezet

Általános rendelkezések

A 3:26. §-hoz

[Az együttműködési és támogatási kötelezettség]

A házasság megkötésével a házastársak között jogokat és kötelezettségeket magában foglaló kapcsolatrendszer jön létre. A kapcsolatok részben a házastársak közötti viszonyokat, részben a közös gyermek (gyermekek) irányában, a közösen gyakorolt felügyelet keretében megnyilvánuló viszonyokat foglalnak magukban.

A házastársi jogviszony egyrészt személyi, másrészt vagyoni jogokra és kötelezettségekre terjed ki. A mindkét tekintetben megkívánt egyenlőség a családjognak alapelve, amely nemzetközi egyezményekben megfogalmazott elvárás is (Lásd 3:3. § (1) bekezdése: "A házastársak a házasélet és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik egyenlőek").

A házastársak személyi viszonyait ma már elsősorban erkölcsi normák szabályozzák, ezért ebben a körben csak néhány olyan, keretjelleggel megfogalmazott jogszabály rögzítése indokolt, amelyek kifejezésre juttatják a házastársak autonómiáját és együttműködését. Hagyományosan a házastársak személyi viszonyai körében szabályozza a családjog a házastársak névviselését is. A Javaslat három olyan szabályt állít fel, amelyek általánosságban meghatározzák a személyi viszonyok jogi kereteit: 1) a kölcsönös együttműködési és támogatási kötelezettségre, 2) a döntési jogkörökre, valamint a 3) az e jogkörök részét képező, de jelentőségénél fogva külön kiemelt lakóhely megválasztására vonatkozó szabályt.

Az együttműködési kötelezettség előírása a ma már nem elsősorban és kizárólag a szexuális hűséget jelentő "hűséggel tartoznak egymásnak" tételt (Csjt. 24. §-a) váltja fel, és lényegében a házastársak mindenre kiterjedő összetartozását, egymással való szolidaritását kívánja kifejezésre juttatni. A joggyakorlat a "hűség" követelményét a Csjt. hatályba lépésétől kezdve ebben a szélesebb értelemben fogja fel, amely magában foglalja a másik házastárs érdekeit sértő magatartások tilalmát.

Az egymás támogatásának kötelezettsége részben személyes, részben vagyoni kötelezettség, a házassági viszonyban azonban a személyi oldalnak (a másik házastárs egyénisége fejlődésének előmozdítása, továbbtanulásának elősegítése, gondozás, betegségben ápolás stb.) van meghatározó szerepe, ezért a Javaslat ezt ebben a §-ban rögzíti. A támogatási kötelezettség vagyoni oldala, a tartási kötelezettség, amely az életközösség fennállása alatt szintén ebből a rendelkezésből vezethető le, miután "A házastársi tartás" címben a Javaslat a különélő, illetőleg az elvált házastárs tartásáról rendelkezik.

A 3:27. §-hoz

[A közös és önálló döntési jog]

Abból az alapelvi tételből, hogy a házastársak egyenjogúak, vagyis egyiknek sincs hatalma a másik személye és vagyona felett, következik, hogy a döntéseikben is tekintettel kell lenniük egymás és a család érdekeire. A § kimondja, hogy a házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen döntenek, a személyüket érintő ügyekben azonban önállóan, de a család érdekét szem előtt tartva. Mindkét esetben korlátja döntési joguknak kiskorú gyermekük érdeke, de kölcsönösen tekintettel kell lenniük egymás érdekeire is.

A 3:28. §-hoz

[A lakóhely megválasztása]

A II. Csjt. Novella hatályon kívül helyezte a Csjt.-nek azt a korábbi rendelkezését, amely kimondta, hogy "A házastársak lakásukat egyetértve választják meg. A lakás helyére vonatkozó megállapodástól a másik házastárs beleegyezése nélkül csak alapos okból lehet eltérni." A "lakás" szóhasználatot a jogirodalom az akkori lakáshelyzetre tekintettel bírálta. Ugyanakkor valamennyi európai családjogi törvény tartalmaz a lakóhely közös megválasztásával kapcsolatban szabályt, és ezt rögzíti az Európa Tanács Miniszterek Bizottságának R (78) 37 sz. Határozata is (II/5.) pont. Ennek értelmében mindkét házastársnak egyenlő joga van ahhoz, hogy a család közös lakóhelyét kiválassza vagy a másik házastársétól különálló lakóhelyet válasszon. Lakóhely alatt mind az állandó, mind az ún. szokásos tartózkodási helyet érteni kell.

A közös lakás a család hajléka, a házastársak (és gyermekeik) együttélésének színtere, aminek az e lakás használatára vonatkozó rendelkezések szempontjából is jelentősége van. Ezért a Javaslat szükségesnek tartja, hogy a "lakás" szót "lakóhely"-re cserélve, annak megválasztásában a házastársak egyetértése - a közös döntési jog általános szabálya mellett - kiemelten szerepeljen a Harmadik Könyv rendelkezései között.

II. fejezet

A házastársak névviselése

A 3:29. §-hoz

[Névviselés a házasságban]

1-5. Az emberi méltósághoz fűződő jog [Alkotmány 54. § (1)] az általános személyiségi jog egyik megfogalmazása. Az Alkotmánybíróság az emberi méltóság jogilag releváns attributumaiként kezeli az önrendelkezési jogot, illetve az önazonossághoz való jogot. Az 58/2001. (XII. 7.) AB határozat szerint az önazonossághoz való jog részjogosítványa a névjog, függetlenül attól, hogy születési névről van-e szó, vagy a házasságkötéssel megszerzett (felvett) névről. Az ember neve arra szolgál, hogy őt mástól megkülönböztesse. A név egyben hordozója lehet a családi kapcsolatnak (leszármazás, családba tartozás stb.)

A Javaslatnak a házastársnak (volt házastársnak) névviselésre vonatkozó rendelkezései alapvetően a Csjt. rendelkezéseinek megfelelően szabályozzák ezt a kérdést, különös tekintettel arra, hogy a jogterület felülvizsgálata a közelmúltban megtörtént.

A Csjt. - különösen a törvény 1974. évi módosítása óta - számos lehetőséget biztosít a feleség számára arra, hogy megválaszthassa a házasságkötést követően a névhasználatát. Ennek következtében - döntésétől függően - változatlanul kizárólag a maga (korábbi) nevét használhatja (a Javaslat egyértelművé teszi, hogy ez a név a születési név, amennyiben pedig a házasuló nő korábban házasságban élt és ezzel összefüggésben nevet változtatott, akkor ez az előző házasságkötéssel szerzett név, melyet az újabb házasságban is viselhet, sőt az új házastársa is felveheti házassági névként), vagy a házastársával az összetartozását névváltoztatással is kifejezheti, több formában is (a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a közvetlenül a házasságkötés előtt viselt nevét hozzákapcsolja vagy a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez kapcsolja a közvetlenül a házasságkötés előtt viselt nevét, vagy a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét). Az ezzel kapcsolatos szabályozás nem változik. Az Alkotmánybíróság 58/2001. (XII. 7.) AB határozata megállapította, hogy a Csjt.-nek a házastársak névviselésére vonatkozó szabályozása a vizsgált időszakban nem elégítette ki maradéktalanul az 1982. évi 10. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról 1979. december 18-án, New York-ban elfogadott egyezmény 16. Cikk 1. g) pontjában, sem az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 26. Cikkében írtakat. Ezek az egyezmények ugyanis - szemben a korábban hatályos magyar megoldással - nemcsak a nők, de a férfiak számára is lehetővé teszik a házasságkötésük alkalmával a névváltoztatáshoz való jogot. A Csjt. rendelkezései pedig az Alkotmánybíróság döntésének időpontjában csak a nők számára biztosították azt, hogy a házasságkötést követően felvegyék a férjük nevét.

Az Alkotmánybíróság döntése alapján a férfiak számára is biztosítani kellett annak lehetőségét, hogy leendő házastársukkal való összetartozásukat névváltozással is kifejezhessék. Ezért a 2002. évi XLIV. törvénnyel módosított Csjt., illetve a Javaslat már a férfiak számára is biztosítja a házasságkötéssel összefüggő névváltoztatás jogát. Amennyiben nem kívánják megtartani korábbi - születési vagy előző házassággal szerzett - nevüket, a házastársuk családi nevéhez hozzákapcsolják az utónevüket.

2004. január 1. óta mindkét nemre vonatkozó lehetőség, hogy a házasulók a családi nevüket összekapcsolhatják, hozzáfűzve az utónevüket. A kettős családi név lesz tehát a közös házassági nevük. Annak sincsen azonban akadálya, hogy csak az egyik házasuló válassza a kettős házassági nevet. E jogi megoldással összhangban az anyakönyvi jogszabályok is úgy módosultak, hogy a házassági, illetve családi név - a korábbi tilalommal szemben - kéttagú is lehet. Közös házassági névnek minősül a Javaslat értelében az összekapcsolt családi név mellett az a névviselési forma is, amikor a feleség vagy a férj a házasságkötés után valamilyen formában házastársának teljes vagy családi nevét viseli.

Tekintettel arra, hogy már nem a nő kizárólagos joga az, hogy - döntésétől függően -a házasságkötést követően nevet változtasson, a házasulóknak a hatályos rendelkezésekkel egyezően meg kell állapodniuk abban, hogy ha élni kívánnak a névváltoztatás lehetőségével, úgy melyikük lesz az, aki házastársa családi nevét "felveszi", illetve - kettős házassági név esetén - milyen sorrendben kapcsolják össze családi nevüket. Csak ezt követően tudnak ugyanis az anyakönyvvezető előtt a házasságkötést követő névviselésről nyilatkozni. Amennyiben közös házassági nevet választanak, ez lényegében előzetes megállapodást, döntést jelent a közös gyermeknek a névviselésről is.

A 3:30. §-hoz

[Névviselés a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után]

1-3. A Javaslat a rendelkezésekkel egyezően kimondja, hogy a házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása a házasság fennállása alatt viselt név használatát nem érinti, főszabályként tehát a házastársak ezt a nevet viselik tovább, figyelemmel arra, hogy a házasságkötéssel választott név az érintett személy saját nevévé válik. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatának indokolása is tartalmazza, hogy a házasulandó szabadon mérlegelheti, hogy felveszi-e házastársa nevét. A házasság megszűnése után ismét szabad belátásától függ, hogy a felvett nevet továbbra is viselni kívánja-e. Amennyiben pedig ettől el kíván térni, ezt az anyakönyvvezetőnek bejelentheti. Már korábban megszűnt az a megkötés, hogy ezzel a jogával az elvált személy csak egy alkalommal élhet, ezt követően a házasságkötéssel felvett név újabb módosítása már csak belügyminiszteri engedéllyel lehetséges. A korlátozás eltörlése figyelemmel volt az 58/2001. (XII. 7.) AB határozat azon rendelkezésére, amely alkotmánysértőnek találta, hogy az anyakönyvvezető az utónevet- bizonyos esetekben - csak egy alkalommal módosíthatja. A házassági név anyakönyvvezető általi módosításának csupán egyszeri lehetősége is túlzott mértékben korlátozta a névváltoztatás jogát, ezért ebben az esetben is felmerülhetett, hogy "az állam ilyen mélységű beavatkozása a magánszférába kellő alkotmányos indokkal már nem támasztható alá."

Változatlanok azok a rendelkezések, melyek kimondják, hogy a volt feleség nem viselheti a volt férje nevét a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte, illetve új házasságkötés esetén már nem viselhető a volt férj neve a házasságra utaló toldással. Ez utóbbi rendelkezéssel összefüggésben ugyanis az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a házasság megszűnésével és új házasságkötéssel a korábbi házasságra tekintettel viselt származékos név elveszíti keletkezési alapját és az csak újabb, a megelőző férjjel kötött ismételt házasság révén szerezhető vissza. Mindezek a változások a feleség saját elhatározásából, saját döntései alapján következnek be, s emiatt nem sértik az emberi méltóság alapjogát. Az a rendelkezés, hogy többszöri házasság esetén csak a legutóbbi házasságban szerzett, férjezett név használatára jogosítják fel a volt feleséget, kifejezetten összhangban állnak az Alkotmány házasságot védő rendelkezésével.

A névviseléstől való eltiltás továbbra is csak szűk körben érvényesül (ezt a jogi megoldást a 995/B/1990. AB határozat alkotmányosnak ítélte). A bíróság csak akkor tilthatja el a volt feleséget férje nevének viselésétől, ha férje teljes nevét vagy a családi nevét a házasságra utaló toldással viselte és szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. A "né" toldatos névviselési forma ugyanis egyértelműen azonosítja az elvált házastársat (férjet), tanúsítja a korábbi szoros köteléket. (A volt férj névviseléstől való eltiltása erre tekintettel fogalmilag kizárt.)

5. cím

A házastársi tartás

A 3:31. §-hoz

[A tartásra való jogosultság]

1-3. A házastársi tartás jelentősége hazai viszonyaink között jóval kisebb, mint számos nyugati országban. Ennek oka, hogy hazánkban a kétkeresős családmodell a meghatározó, és a szülők különválását követően a gyermekétől különélő szülő elsősorban gyermektartásdíj formájában járul hozzá a gyermeket gondozó szülőre háruló többlet-kiadásokhoz. Ezért nincs szükség olyan jogi megoldásra (mint például Németországban), hogy a kiskorú gyermeket gondozó szülő mindaddig, amíg a gyermek az ő háztartásában nevelkedik, a tartásra a gyermekkel egysorban jogosulttá váljon. Bár alappal feltételezhető, hogy a társadalmi-gazdasági viszonyok egyes változásai (például az elhelyezkedési nehézségek növekedése) nálunk is a házastársi tartás jelentőségének kismértékű növekedéséhez fognak vezetni, a házastársi tartás hatályos szabályai csak kisebb kérdésekben szorulnak módosításra, kiegészítésre vagy pontosításra.

A házastársi tartásnak alapvetően két esetkörével kell a jogalkotónak számolnia: a házasság felbontását követő tartás kérdéseivel és a házasság felbontása nélkül a házassági életközösség megszűnése folytán bekövetkező tartás kérdéseivel. Ez utóbbi vonatkozhat az életközösség megszűnése és a házasság felbontása közötti időszakra és arra az esetre is, ha az életközösség megszűnését utóbb nem követi a házasság felbontása. Elméletileg és jogtörténetileg a házastárs eltartására vonatkozó kötelezettségnek van egy harmadik esete is: nevezetesen az, ha az egyik házastárs az életközösség fennállása alatt válik rászorulttá arra, hogy a másik eltartsa és a közös vagyon a létfenntartás biztosításához nem nyújt kellő fedezetet, vagy a felek között nincs vagyonközösség. Ilyenkor a másik házastársnak a közös háztartás keretében, vagy -haa házastársak az életközösség fennállása ellenére külön élnek és az szükséges - megfelelő pénzösszeg fizetésével is hozzá kell járulnia házastársa megélhetéséhez. Ez a tartási kötelezettség azonban az életközösségben élő házastársak kölcsönös támogatási kötelezettségének) természetes eleme, jogvitás helyzetet nem idéz elő, így a házastársi tartás keretei között külön szabályozásra nem szorul.

A Csjt. a házastársi tartás jogszabályi rendezést kívánó, említett két esetét két különböző helyen, részben azonos, részben eltérő szabályokkal rendezi. A Csjt. 21-22. §-ai "A házasság megszűnése" c. fejezetben, a házasság felbontására vonatkozó 2. pontban, közvetlenül a bontás szabályait követően rendelkeznek arról, hogy a házasság felbontása "esetén" a volt házastárstól milyen feltételekkel igényelhető tartás. A szabályozásból kitűnik, hogy az igény érvényesítésére nemcsak a bontóperben, hanem a válást követően, főszabály szerint a házasság felbontását követő öt éven belül lehetőség van. A Csjt. 32. § (3) bekezdése a közös háztartás költségeinek viselésére vonatkozó szabályokkal egy szakaszban szól a különélő és önhibáján kívül rászoruló házastárs eltartásának kötelezettségéről, amelynek az előbbi esethez képest plusz feltétele, hogy a házastárs megélhetésének költségeit a közös vagyon ne fedezze, vagy a házastársak között ne álljon fenn vagyonközösség. Sem a két eset különböző helyeken való rendezésének, sem a részben eltérő feltételeknek nincs indokoltsága (ez esetleg még fennállhatott akkor, amikor a törvény - az I. Csjt. novellával történő módosítását megelőzően - a házastárstól "jogos" különélést követelt meg a tartáshoz való jog érvényesítéséhez). Nem szólva arról, hogy a 32. § (3) bekezdésének megfogalmazása nem különbözteti meg világosan az életközösség megszűnésekor érvényesíthető tartási igényt attól az esettől, amikor a házastársak az életközösség fennállása mellett élnek külön, ami - a fentieknek megfelelően - nem a házastársi tartás, hanem a kölcsönös támogatási kötelezettség szabályozási körébe esik.

A Javaslat ezért azt a megoldást követi, hogy a házastársak személyi viszonyaira vonatkozó szabályokat követően külön címben rendelkezik a házastársi tartásról mind az életközösség megszűnése, mind a házasság felbontásának esetére, és a tartási jogosultság valamint a kötelezettség feltételeit mindkét esetre nézve azonosan rendezi.

A Javaslat a hozzátartozók egymással szembeni tartási kötelezettségét "A rokontartás" címben szabályozza, amelyben a rokontartás általános szabályai, valamint a kiskorú és a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására vonatkozó speciális rendelkezések kapnak helyet. "A rokontartás közös szabályai" fejezet számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek a családjogi kapcsolatokban valamennyi tartási jogra és kötelezettségre irányadó, lényegében tehát a hozzátartozói kapcsolaton alapuló valamennyi tartásnak "általános részeként" szolgálnak. Ezért a Javaslat a házastársi tartásról szóló jelen címben is csupán a házastársakra vonatkozó speciális szabályokat emeli ki (csak ott ismétli meg az általános szabályt, ahol anélkül a speciális nem lenne megfelelően értelmezhető), majd egy utaló szabállyal kapcsolja azokat az általános rendelkezésekhez (3:34. §). Hasonló technikai megoldást alkalmazott a házastársi tartás vonatkozásában a Magánjogi Törvényjavaslat (Mtj. 119. §), és az fellelhető több nyugati jogrendszerben is.

1. A törvényen alapuló házastársi tartás általános előfeltételeit, nevezetesen a jogosult oldalán azt, hogy ő a tartásra önhibáján kívül rászorult legyen és ne legyen a tartásra érdemtelen, a kötelezett oldalán pedig azt, hogy ő a tartás nyújtására saját megélhetésére és az őt mások irányában terhelő tartási kötelezettségre figyelemmel is képes legyen, a Javaslat a hatályos joggal egyezően rendezi. Az "önhiba" fogalmát a Javaslat sem itt, sem a rokontartás közös szabályai körében nem kívánja definiálni, mert az ezzel kapcsolatos tényállások sokfélesége miatt, a konkrét esetekben e keretfogalomnak tartalommal való kitöltését célszerűbb változatlanul a bírói gyakorlatra bízni. (Az "önhiba" a családjogban nyilvánvalóan más fogalmat takar, mint a polgári jogi felelősség körében, lényegében a jogosult magatartásának értékelését foglalja magában a létfenntartásához szükséges anyagi eszközök megteremtését illetően, ez alatt például a német BGB 1611. §-a szerint azt a helyzetet kell érteni, amikor "a jogosult a tartásra való rászorultságát jó erkölcsbe ütköző vétkes magatartásával maga idézte elő". Nálunk a tartás vonatkozásában általában azt jelenti, hogy bár lehetősége lenne például munkaviszonyt létesíteni, ezt nem teszi meg.)

A volt házastárs tartási igényének az az elvi alapja, hogy a házasság a családjog alapintézménye, amelyet alkotmányos védelem is megillet. A házasság alapintézmény jellegéből következik, hogy a házasfelek felelőssége egymás iránt a házasság felbontását követően sem szűnik meg teljesen. A házastárs tehát volt házastársáról is köteles anyagilag gondoskodni, ha az a tartásra rászorul. Ennek az elvnek az igazságos érvényesüléséhez azonban bizonyos korrekciókra van szükség: nyilvánvaló, hogy kevésbé lehet elvárni a volt házastárssal szembeni szolidaritást a házassági életközösség megszűnését követő hosszabb idővel, tehát akkor, amikor a házasság tartalma: a valóságos együttélés már évekkel korábban megszűnt mint ahogy a volt házastárs rászorultsága a tartásra bekövetkezett, valamint akkor is, ha az együttélés igen rövid ideig tartott és a házasságból gyermek sem született.

2. A Csjt. az első esetre azt a korlátozást tartalmazza, hogy ha a volt házastárs a tartásra a házasság felbontását követő öt év eltelte után válik rászorulttá, volt házastársától csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást. Ezt a szabályt a (2) bekezdés annyiban változtatja meg, hogy az ötéves határidő kezdetét az életközösség megszűnésének időpontjához köti, mivel a házasság tartalmát, amelynek alapján a volt házastárs anyagi támogatása elvárható, az életközösség fennállása adja.

3. Több külföldi jogban van példa arra, hogy az igen rövid ideig tartó, gyermektelen házasság egyáltalán nem vagy csak az életközösség idejével azonos időtartamra alapoz meg tartási igényt. Más országokban rövid együttélés esetén csökkentett mértékű tartásdíjat lehet követelni. A Javaslat a hazai viszonyok és a gyakorlat igényei alapján az egy évnél rövidebb, gyermektelen házassági életközösség esetén tart indokoltnak olyan korlátozást, hogy ebben az esetben a volt házastársat rászorultsága esetén is csak az életközösség időtartamával egyező időre illesse meg a tartás. A bíróságnak azonban ebben az esetben is lehetővé kell tenni, hogy különös méltánylást érdemlő esetben a szabálytól eltérjen.

A 3:32. §-hoz

[A tartásra való érdemtelenség]

1-2. A Javaslat szükségesnek ítéli megfelelően tág, rugalmasan alkalmazható körülírással az érdemtelenség törvényi megfogalmazását. Ennek indoka, hogy az érdemtelenség meghatározását ma a Legfelsőbb Bíróság többszörösen módosított V. Polgári Elvi Döntése (PED) tartalmazza. Az elvi döntés rendelkező része a szükséges absztrakcióval beépíthető a törvénybe, ami a magyar családjogi fejlődés hagyományainak is megfelel (a Csjt. hatályba lépése óta a Legfelsőbb Bíróság számos elvi jellegű iránymutatása vált a tételes jog részévé a Csjt. módosításai során). Erről rendelkezik a tárgybeli §, amely a házastárs érdemtelenségének eseteit az (1) bekezdés a) - b) pontjaiban sorolja fel.

A házastárs tartásra való érdemtelenségének elbírálásánál a gyakorlat különválasztja a házasság felbontásakor, illetve a házasság megszűnését követően értékelhető magatartásokat. Az előbbi esetben érdemtelenség címén attól a házastárstól tagadja meg a tartást, aki "a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is kiható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan terhet jelentene", tehát a házasság megromlására vezető súlyosan felróható magatartásnak tulajdonít jelentőséget, hangsúlyozva, hogy vizsgálni kell a másik házastárs magatartását is. A második esetben az érdemtelenség intézményének már nem lehet célja az, hogy a házasság erkölcsi alapját védje, hiszen ilyenkor a tartásra kötelezett és a tartásra jogosult volt házastárs között már nem áll fenn házastársi kötelék. Ekkor a volt házastárs (vagy vele együtt élő hozzátartozója) személyi vagy vagyoni érdekeit durván sértő magatartás, illetve a társadalmi együttélés szabályainak más olyan módon történő megsértése vezethet az érdemtelenség megállapítására, amelynek következtében a társadalmi felfogás szerint a tartási kötelezettség fenntartása a volt házastársra nézve súlyosan méltánytalannak mutatkozna (például kicsapongó, sorozatos jogellenes cselekményekre "épülő" életmód, súlyos megítélés alá eső bűncselekmény elkövetése).

A Javaslat a (volt) házastárs érdemtelenségének szabályozásánál az említett kettősséget megtartja. Az a) pont megszövegezésében azonban - a feldúltsági elven alapuló bontási rendszerből kiindulva - nem a házasság erkölcsi alapjának felróható sérelmét helyezi a középpontba, hanem azt, hogy a tartásra jogosult házastárs súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele mennyiben járult hozzá a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához. A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása az életközösség megszűnésével következik be: ezért ennek időpontjától (és nem a házasság megszűnésétől) irányadó az érdemtelenség megítélésénél a b) pont rendelkezése, ahol a házastárs vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekei ellen irányuló magatartásoknak van jelentősége. Mindkét esetkörre vonatkozik a (2) bekezdés, amely szerint az érdemtelenség elbírálásánál az arra hivatkozó volt házastárs magatartására is tekintettel kell lenni, aminek nemcsak az érdemtelenség okának megvalósulását megelőzően, hanem azt követően is szerepe van: nyilvánvalóan nem hivatkozhat ugyanis az érdemtelenségre az a (volt) házastárs, aki az érdemtelenség alapjául szolgáló magatartást megbocsátotta.

A Javaslat a házastárs életvitelének, a társadalmi együttélés szabályaival össze nem egyeztethető magatartásának szélesebb körű - azaz nem kifejezetten a másik fél érdekei ellen irányuló - értékelését csak a házassági életközösség fennállása alatti időszakra nézve teszi lehetővé, és csak annyiban, amennyiben az a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlására vezetett. Az életközösség megszűnését és különösen a házasság felbontását követően ugyanis már nincs a házastársak között olyan tartalmú kapcsolat, összetartozás, hogy a tartásra egyébként jogosult házastársnak az együttélés szabályait a másik házastárs érdekeire ki nem ható módon sértő életvitelét vagy magatartását indokolt lenne az érdemtelenséggel szankcionálni. Ezért a Javaslat a házassági életközösség megszűnését követően tanúsított magatartások közül - ellentétben az V. PED-ben foglalt iránymutatással - csak a házastárs (volt házastárs) és vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő cselekményeket tekinti érdemtelenségi oknak.

A 3:33. §-hoz

[A tartási képesség]

A Javaslat - a Csjt.-vel egyezően - kizárja a házastárs tartási kötelezettségét abban az esetben, ha annak teljesítése a rokontartás jogosulti sorrendjében előbbre álló gyermek tartását veszélyeztetné. A szabály csak a rokontartásra vonatkozó cím megfelelő rendelkezéseivel együtt értelmezhető, azok kiegészítésének tekinthető. A rokontartás szabályai szerint a tartásra való jogosultság sorrendjében a gyermek a különélő házastársat, elvált házastársat és a volt élettársat megelőzi [3:205. § (1) bekezdés]. Ebből okszerűen következik, hogy nem köteles a házastársát (volt házastársát) eltartani, aki ezáltal a gyermekének tartását veszélyeztetné (tehát például akinek jövedelmét gyermektartásra a törvényben meghatározott maximális mértékben igénybe vették). A házastárs és a volt házastárs a Csjt. szerint is egy sorban jogosult a tartásra [Csjt. 64. § (2) bekezdés], a rokontartás rendelkezései közül azonban indokolt az erre vonatkozó szabályt a házastársi tartás keretei közé emelni. A Javaslat szerint a házastárssal és a volt házastárssal egysorban jogosult tartásra - amennyiben jogosultságának a törvényben meghatározott többlet-feltételei fennállnak - a volt bejegyzett élettárs, volt élettárs is.

A 3:34.§-hoz

[A rokontartás szabályainak alkalmazása]

A családjogi tartásnak számos olyan szabálya van, amelyek a hozzátartozók közötti tartás valamennyi esetére egyaránt vonatkoznak. A Javaslat ezeket a szabályokat "A rokontartás" címben, "A rokontartás közös szabályai" c. I. fejezetben tartalmazza. Ezeknek az általános szabályoknak a megismétlése a rokontartás speciálisan szabályozott eseteiben, így a házastársi tartás szabályai között - szükségtelen. E §-ban ezért a Javaslat utal arra, hogy mely esetekben kell a házastársi tartásra az általános szabályokat megfelelően alkalmazni. Ezek a tartás mértékére (3:208. §), szolgáltatásának módjára (3:209. §) és időtartamára (3:212. §) - beleértve ezek megállapodáson alapuló rendezésének elsődlegességét (3:207. §) - valamint az említettek megváltoztatására (3:213. §), az igény visszamenőleges érvényesítésére (3:211. §), továbbá a tartáshoz való jog megszűnésére és megszüntetésére (3:214-215. §§) vonatkozó szabályok. A házastársi tartáshoz való jog megszűnésének speciális esete, ha a jogosult újabb házasságot köt, bejegyzett élettársi- vagy élettársi kapcsolatokat létesít, ezért ezt a Javaslat külön kimondja.

A tartás mértékére és a teljesítés módjára elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó (3:207. §), amely természetszerűleg vonatkozik a házastársi tartásra is, és ebben az esetben a megváltoztatás feltételei is ennek megfelelően alakulnak [3:213. § (1) bekezdés]. Ennek következtében a házastársi tartás szabályai körében nincs szükség a házasfelek megállapodásán alapuló tartás szabályozására és annak a nyilvánvaló ténynek a kimondására sem, hogy szerződésben a jogi előfeltételek hiányában is vállalható tartás. A megállapodáson alapuló tartás megváltoztatására vonatkozó speciális rendelkezéseket szintén a rokontartás közös szabályai tartalmazzák [3:213. § (1) bekezdés]. A megegyezésen alapuló bontásnak egyébként feltétele, hogy - amennyiben arra igény van - a házastársi tartás kérdésében is megállapodás szülessék [3:22. § (2) bekezdés].

A törvényen alapuló tartásra vonatkozó jogosultság - értelemszerűen - megszűnik akkor, ha a jogosult a további tartásra nem szorul rá; a jogosultat a 3:214. § szerint ezzel kapcsolatban bejelentési és értesítési kötelezettség terheli. A Javaslat mellőzi azt - a Csjt.-ben csupán a házastársi tartás körében kimondott - szabályt [Csjt. 22. § (2) bekezdés], hogy a tartásra való jog újból feléled, ha a korábbi jogosult a tartásra ismét rászorul. Ilyen kötelezettséggel járó szolidaritás ugyanis a másik volt házastárstól akkor sem várható el, ha a házassági életközösség megszűnése óta az öt év nem telt el.

6. cím

Házassági vagyonjog

I. fejezet

Általános rendelkezések

A 3:35. §-hoz

[A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése]

1-3. A Csjt. házassági vagyonjogi szabályai a magántulajdon mielőbbi "elhalását" célul tűző korszakban keletkeztek, amikor az uralkodó felfogás a házastársak vagyoni viszonyainak csekély jelentőséget tulajdonított: a családot elsősorban fogyasztási közösségnek tekintette, amelyben a személyi tulajdon tárgyai játszanak döntő, az esetek túlnyomó részében kizárólagos szerepet, míg az egyéni gazdálkodás fejlesztésére szolgáló értékek és eszközök teljesen visszaszorultak. Bár az ekkor bevezetett és kötelezően érvényesülő törvényes vagyonjogi rendszernek, a házastársi vagyonközösségnek maradandó értéke, hogy megfelelően figyelembe veszi a házastársak egyenjogúságát, a férfiak és a nők kereseti lehetőségének különbözőségeit, a feleségnek a háztartásban és a gyermekek nevelésében kifejtett tevékenységét, a mindössze öt §-ban megállapított házassági vagyonjogi szabályok (Csjt. 27-31. §-ok) a gyakorlat igényei szempontjából kezdettől túlságosan szűkszavúnak bizonyultak.

A rendezetlenül hagyott kérdéseket előbb a bírói gyakorlat igyekezett pótolni, részben a Legfelsőbb Bíróság vagyonjogi tárgyú iránymutatásaival (PK 70. állásfoglalás, 5. számú, majd 10. számú irányelv), részben az eseti bírói ítélkezés során. Később a bírói gyakorlatban kialakult jogtételek egy része a Csjt. 1974. évi, illetve 1986. évi Novelláiban törvényi szabályozást kapott. 1986-ban a gazdasági és a tulajdoni viszonyokban kezdődő változásokat a törvényhozó oly módon próbálta meg követni, hogy újból elismerte az 1952-ben eltörölt házassági vagyonjogi szerződés kötésének lehetőségét. Ezzel a házastársak vagyoni viszonyainak elsődleges forrásává - elvileg - a házassági vagyonjogi szerződés vált. A házassági vagyonjogi szerződés szabályai - a szerződés alakiságaira vonatkozó szabályok kivételével - mégis nagyon szűkszavúan és nem egyértelműen kerültek rendezésre [Csjt. 27. § (2) bekezdése a szerződés tartalmáról mindössze annyit rögzít, hogy a szerződésben a felek "a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetve a különvagyonba"]. Abban, hogy a törvényben szabályozott vagyonközösségi rendszertől való eltérés hogyan, milyen tartalommal valósítható meg, a törvény nem kínál fel lehetőségeket, és nem ad diszpozitív szabályozást a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérő más vagyonjogi rendszer kikötésére sem.

A szerződés hiányában érvényesülő házastársi vagyonközösség szabályainak jellege, terjedelme sem változott lényegesen. 1990-től ugyanakkor olyan új vállalkozási és pénzügyi befektetési formák épültek ki, amelyek korábban nem léteztek, és a privatizáció, a szövetkezetek vagyonának felosztása is jelentősen megnövelte a magánszemélyek kezén lévő vagyon mennyiségét, és megváltoztatta annak összetételét is. A házastársak vagyonában sok esetben két, gazdasági szempontból jól szétválasztható vagyonrészt lehet megkülönböztetni: az üzleti (vállalkozási) célú, valamint a házastársak (a család) fogyasztási célját szolgáló vagyont. Bár végső soron mindkettő a család boldogulását, jobb életkörülményeinek kialakítását szolgálja, működtetésük elvei eltérőek: az üzleti vagyon a piac törvényeinek van alávetve, nyereség elérésére törekszik, a családi vagyon pedig elsősorban fogyasztási és használati jellegű és a mindennapi élet szükségleteihez igazodik. A gazdaság átalakulásának logikájából következő fenti különbség azonban a jogi szabályozásban nem tükröződik: a házastársak közös vagyonának használata, kezelése, az azzal való rendelkezés, valamint a vagyonmegosztás tekintetében az üzleti (vállalkozói) célú vagyon rendeltetése által megkívánt különbözőségek nem jelennek meg.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a házassági vagyonjog szabályozása részben a családi viszonyok változása - így különösen a házastársak egyenjogúságának elismerése, a kétkeresős családok általánossá válása, a nőknek a gazdasági életben való fokozottabb részvétele - folytán, részben a vagyonok összetételében bekövetkezett változások eredményeként a XX. század második felében Európa valamennyi országában jelentős módosuláson esett át. Ez egyrészt a házastársak autonómiájának elismerését, annak lehetővé tételét jelenti, hogy maguk határozhassák meg együttélésük vagyoni kereteit. Másrészt, ha különböző úton, különböző házassági vagyonjogi rendszereket követve is érik el, minden európai jogrendszerben megtalálható a törekvés arra, hogy a házasélet alatt bekövetkezett vagyonszaporulatból, még ha az csak az egyik fél tevékenységére vezethető is vissza, mind a két házasfelet részesítsék. Ezeknek a követelményeknek a magyar házassági vagyonjogban is következetesen érvényre kell jutniuk.

2. A Javaslat megszünteti a házassági vagyonjogi szabályok szűkszavúságát: 42 §-t (az e címben elhelyezett lakáshasználati szabályokkal együtt 52 §-t) szentel a házastársak vagyoni viszonyaira. Nem törekszik minden áron való újításra: a törvényes házassági vagyonjogi rendszerként megtartott házastársi vagyonközösség szabályait a bírói gyakorlatban évtizedek alatt kialakult elvekre építi, a normaszöveg mennyiségi változása jelentős részben a bírói gyakorlatban bevált jogtételek beemelése a jogszabályba (ahol a bírói gyakorlat nem egységes vagy vitatható, esetleg csak a probléma jelzéséig jut el, az elméletileg leginkább alátámasztható megoldást alkalmazza). Ugyanakkor a törvényes vagyonjogi rendszerben a használat, kezelés, rendelkezés joga, valamint a vagyon megosztása tekintetében is különbséget tesz a házastársak mindennapi életvitelét szolgáló vagyon, és a házastársak foglalkozásának gyakorlását, üzleti életben való részvételét szolgáló (vállalkozói) vagyon között, az utóbbiakra speciális szabályokat állapít meg. Külön szabályok vonatkoznak a család hajlékául szolgáló házastársi közös lakásra is, éspedig nemcsak a használatnak a házasság felbontása esetére való rendezésére, hanem a lakással (annak használatával) való rendelkezésre az életközösség fennállása alatt - beleértve az egyik házastárs különvagyonába tartozó vagy egyéb kizárólagos jogcíme folytán használt lakást is.

Jelentős változás a házassági vagyonjogi szerződés szabályainak a mainál részletesebb kidolgozása jórészt diszpozitív szabályok formájában. Kógens jellegű rendelkezések a szerződés megkötésével és alakiságaival kapcsolatban, valamint a házastársak egyenjogúságának és a család védelmének érdekében jelennek meg. A házastársak egymás közötti, valamint a harmadik személyekkel kötött szerződései tekintetében a házasság vagyoni alapjait és a harmadik személyek (hitelezők) érdekeit egyaránt védeni kívánja Azokban a kérdésekben, amelyekben a házassági vagyonjog eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a Javaslat Ötödik Könyvének a szerződésekre vonatkozó szakaszai érvényesülnek; így alkalmazandók a Kötelmi jognak a szerződés érvénytelenségére vonatkozó rendelkezései is (például a jóerkölcsbe ütközés tilalma).

A Javaslat a törvényes házassági vagyonjogi rendszer mellett (amely változatlanul az elmúlt ötven évben megszokottá és elfogadottá vált házastársi vagyonközösség) választható ún. alternatív vagyonjogi rendszerek szabályait a házassági vagyonjogi szerződés szabályai közé iktatja be. Nem tartja ugyanis szükségesnek, hogy néhány alapvető, az adott rendszerre karakterisztikusan jellemző rendelkezésen kívül, több külföldi jogrendszerhez (például francia Code Civil, német BGB) hasonló, aprólékos szabályozást adjon egy-egy vagyonjogi rendszerre. Azok a házastársak ugyanis, akik szerződést kívánnak kötni vagyoni viszonyaik körében, nagy valószínűséggel saját egyéni életviszonyaikhoz igazítják majd a megállapodás tartalmát, élve a diszpozitivitás adta lehetőséggel. A Javaslat csupán mintát, kereteket kíván biztosítani a törvényes rendszertől való eltéréshez. Alternatív vagyonjogi rendszerként a Javaslat - az ügyvédi szerződéskötési gyakorlat által jelzett igényeket alapul véve - az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösségre (amit a Csjt. előtti magánjogban használt elnevezéssel, de nem teljesen azonos tartalommal közszerzeménynek nevez), valamint a vagyonelkülönítésre ad minta-szabályokat. A törvényes és a választható vagyonjogi rendszerbe is beépülnek a házastársat a másik házastárs eladósodásától, visszaélésszerű joggyakorlásától védő rendelkezések [3:55. § (1) bekezdés, 3:71. §].

A Házassági vagyonjog cím I. fejezete azokat az általános rendelkezéseket tartalmazza, amelyek egyrészt meghatározzák a törvényes és a szerződéssel kikötött vagyonjogi rendszer egymáshoz való viszonyát, másrészt valamennyi vagyonjogi rendszerben irányadóak (a vagyoni szabályok időbeli hatálya, érvénytelen házasság vagyonjogi következményei). A II. fejezet a törvényes vagyonjogi rendszerről: a házastársi vagyonközösségről szól, lényegében a jelenlegi Csjt. szerinti szerkezetben, csak sokkal részletesebben, a következő sorrendben: 1) a házastársi közös vagyon és különvagyon köre, 2) a vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és kezelése, 3) a közös vagyonnal való rendelkezés, 4) a vagyonközösség megszűnése, 5) a közös vagyon megosztása. A III. fejezet a házassági vagyonjogi szerződést tárgyalja a szerződés megkötése (módosítása) - tartalma - megszűnése sorrendben; a szerződés tartalmaként kiköthető vagyonjogi rendszerek - nagyrészt diszpozitív - szabályai a szerződés tartalmára vonatkozó rendelkezések között találhatók.

A házastársi közös lakás használatára vonatkozó rendelkezések a hatályos Csjt. szerint nem a házassági vagyonjogban, hanem azt követően, külön pontban vannak elhelyezve. Kétségkívül érvek hozhatók fel a teljesen elkülönült szabályozás mellett is. A Javaslat azonban azokat az elemeket kívánja erősíteni, amelyek a lakáshasználati jog vagyoni jellegét és a vagyonmegosztás illetve a lakáshasználat rendezése közötti összefüggést fejezik ki. Ezek valósulnak meg egyrészt a használati jog önálló forgalmi értékének elismerésében (3:85. §), másrészt a lakáshasználat rendezésének - lehetőség szerint - a vagyonmegosztás keretei közé terelésében [3:81. § (3) bekezdés]. Mindezek miatt a Javaslat a házastársi közös lakás használatának szabályait a Házassági vagyonjog cím IV. fejezetében helyezi el.

A Javaslat az 3:35-37. §-okban azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek a házassági vagyonjog szempontjából alapvetőek: annak meghatározását, hogy a házassági vagyonjogi szerződés és a törvényes házassági vagyonjogi rendszer hogyan viszonyul egymáshoz, mi az időbeli hatálya a szerződésben kikötött, illetve a törvényben meghatározott vagyonjogi rendszernek, továbbá milyen vagyoni joghatások fűződnek az érvénytelen házassághoz. Ezek a rendelkezések arra tekintet nélkül érvényesülnek, hogy a házastársak milyen vagyonjogi rendszerben élnek.

1. A Javaslat abból az elvből indul ki, hogy ha a házasság önkéntes alapon, a felek szabad választása alapján jön létre, akkor annak vagyoni jogkövetkezményei is a választásuk szerint kell, hogy alakuljanak. Ezért a Csjt. 27. §-ában meghatározott sorrendtől eltérően az (1) bekezdésben első helyre teszi a vagyoni viszonyok szerződéses rendezésének lehetőségét. Házassági vagyonjogi szerződésen azt a szerződést érti, amelyben a felek a jövőre nézve meghatározzák, hogy milyen vagyonjogi rendszer az irányadó számukra az együttélésük alatt. A házassági vagyonjogi szerződés részletes definícióját a 3:64. § tartalmazza. A szerződés alanyai - a hatályos joggal egyezően - házasulók (házasságot kötni szándékozók, ami nem szűkíthető a "jegyesekre") és házastársak lehetnek, utóbbiak a házasság fennállása alatt bármikor és többször is köthetnek ilyen szerződést. A szerződés időbeli hatályát az életközösség időtartama szabja meg: az az életközösség létrejöttével kezdődik, és az életközösség megszűnésével ipso iure szűnik meg. Más kérdés, hogy a felek a szerződésben az életközösségük előtt megszerzett vagyonuk további sorsáról is rendelkezhetnek. A házassági vagyonjogi szerződést meg kell különböztetni az életközösség megszűnése után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában kötött szerződéstől, illetőleg a házastársak egyéb, a Javaslat által a házassági vagyonjogi szabályozás körébe vont szerződéseitől (3:42. §), amelyekre eltérő rendelkezések vonatkoznak (például a törvény által előírt alakiságokat illetően). A házassági vagyonjogi szerződés részletes szabályai a III. fejezetben találhatók.

2. A (2) bekezdés arra utal, hogy maga a Javaslat is mintát, keretet ad - a közszerzeményi-, illetve vagyonelkülönítési rendszer felvázolásával - a törvényes vagyonjogi rendszertől való eltérésre.

3. Házassági vagyonjogi szerződés hiányában, vagy ha a szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség jön létre. A házastársi vagyonközösségnek a II. fejezetbe fogalt szabályai az irányadók akkor is, ha a házastársak a szerződésben nem, vagy csak meghatározott rendeltetésű vagyonuk tekintetében kötöttek ki más vagyonjogi rendszert. A Javaslat tehát törvényes vagyonjogi rendszerként az 1953 óta fennálló vagyonközösséget tartja fenn.

A 3:36. §-hoz

[A vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya]

1. A Javaslat a bírói gyakorlatból két fontos - korábban irányelvvel is rendezett - jogtételt emel be a törvény rendelkezései közé. Az (1) bekezdés kimondja, hogy a törvényes házassági vagyonjogi rendszer az életközösség létrejöttétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt az élettársi kapcsolat jogi kritériumai szerint együtt élnek (korábbi 10. irányelv 2. pont, majd CDT., Családjog, 44. jogeset). Mivel a házassági vagyonjogi szerződés elsősorban a jövőre nézve rendezi a vagyoni viszonyokat, a szerződéses vagyonjogi rendszerben ilyen szabály nem mondható ki, de a felek nincsenek elzárva attól, hogy a vagyonjogi szerződésben maguk határozzák meg, hogy a szerződés mikortól hatályos, és rendelkezzenek az élettársi kapcsolatuk alatt szerzett vagyonukról. Azt, hogy a felek a házasságkötés előtt együtt éltek-e, vita esetén az arra hivatkozó félnek kell bizonyítania. A házasság megkötésével azonban a bizonyítási teher megfordul, mert ettől kezdve a vélelem az életközösség fennállása mellett szól (BH 1992/6. sz. 398. eseti döntés).

2. Ugyancsak a bírói gyakorlatban kialakult tételt tartalmaz a (2) bekezdés, mely szerint az életközösség átmeneti megszakadása - ha a felek között vagyonmegosztásra nem került sor - a szerződésben kikötött, illetve a törvény alapján fennálló vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti. Abban az esetben, ha ennek az elvnek a merev alkalmazása valamelyik félre a későbbi vagyonmegosztásnál méltánytalan eredménnyel járna, a bíróság a sérelmet a méltányossági klauzula alapján (3:59. § 2. mondata) orvosolhatja, és természetesen a felek szerződésben is eltérően rendezhetik a kérdést. Amennyiben az életközösség megszűnésekor vagyonmegosztásra került sor, az átmeneti különélés alatt szerzett vagyonérték nem tartozik a házasfelek közös vagyonába, és a Javaslat szerint - a bírói gyakorlattal ellentétben - nem válik automatikusan újból közös vagyonná a már megosztott, valamelyik házastárs által "visszavitt" közös vagyon sem [ez összefügg azzal is, hogy a Javaslat az egyik alvagyonból a másik alvagyonba "utalás" lehetőségét nem ismeri el - lásd 3:42. §-hoz és a 3:60. § (2) bekezdéshez fűzött indokolást].

A 3:37. §-hoz

[Az érvénytelen házasság vagyonjogi hatásai]

1-3. Az ebben a §-ban foglalt rendelkezéseket a Csjt. "Vélt házasság vagyonjogi hatásai" cím alatt, a 33. §-ában tartalmazza. A Javaslat a szabályozás lényegét megtartja (a házastársak jóhiszeműsége dönti el, hogy az érvénytelen házassághoz az érvényes házasság vagyonjogi hatásai fűződnek-e), de azt több tekintetben pontosítja. A többségi jogirodalmi álláspontot követve kimondja, hogy vagyonjogi hatások alatt a házastársi közös lakás használatát is érteni kell (a házastársi tartásra és az öröklésre nézve ez magától értetődő), továbbá a vagyonjogi követeléseket, ha az érvénytelenség megállapítására az egyik házastárs halála után került sor, a másik úgy érvényesítheti, mintha a házasság ennek a házastársnak a halálával szűnt volna meg. Kimondja, hogy a jóhiszemű házastárs joga az örökösére is átszáll [Ezt a rendelkezést tartalmazta például az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat - a továbbiakban: Mtj. - 172. § (3) bekezdés]. Végül harmadik személyek védelmében úgy rendelkezik, hogy a házasság érvénytelensége nem érinti a házastársak vagy bármelyikük által jóhiszemű (az érvénytelenségről nem tudó) harmadik személlyel kötött szerződésnek a törvény szerinti - vagyis a Javaslat 3:46-48. §-ai által meghatározott - hatályát (például a házastárs vélelmezett hozzájáruláson alapuló felelősségét az ilyen szerződésért).

II. fejezet

A házastársi vagyonközösség

A házastársi közös vagyon és a különvagyon

A 3:38. §-hoz

[A házastársi közös vagyon]

1. A házastársi vagyonközösség Csjt.-beli szabályait az évtizedek során a bírói gyakorlat töltötte meg tartalommal, és számos kérdésben olyan időtálló jogtételekkel gazdagította, amelyeket célszerű a törvény rendelkezései közé iktatni. Más kérdésekben viszont éppen a bírói jogalkalmazás helyes irányba terelése miatt szükséges a jogszabály kiegészítése. Végül nem mellőzhető a törvényes házassági vagyonjog kérdéseinek a mai gazdasági viszonyokhoz igazodó, előremutató szabályozása. A törvényhozás ugyanis nem indulhat ki abból, hogy a törvényben nem rendezett kérdéseket, esetleg joghézagokat a házastársak majd házassági vagyonjogi szerződésben rendezik, vagy azokat a bírói gyakorlat megoldja. Ennek érdekében a jelenlegi öt § helyett 26 §-ra bővíti a házastársi vagyonközösség szabályait, és azokat jól áttekinthető rendszerbe foglalja, amelynek felépítése: a közös vagyon és a különvagyon körének meghatározása és az egyes vagyontárgyak alvagyonhoz való tartozásának megváltoztatása a házastársak közti szerződéssel, a vagyonközösséghez tartozó tárgyak használata, kezelése, az azokkal való rendelkezés szabályai, a vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása, beleértve az alvagyonok vegyülése folytán előállt megtérítési igények rendezését.

A házastársi vagyonközösséget a Csjt. 27. § (1) bekezdése lényegében a házastársak osztatlan tulajdonközösségeként határozza meg. A jogirodalom már az 1950-es években, de az utóbbi évtizedben a bírói gyakorlat is egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a vagyon szélesebb körű fogalom, mint a tulajdon a házassági vagyonjogban is, a házastársak vagyonának elemévé válik tehát egyrészt az a vagyoni érték vagy jog is, amit nem tulajdonként szerzenek meg, másrészt abba beletartoznak a vagyon passzív elemei is (Lásd például BH 1998/5. sz. 233., 2000/9. sz. 395., 22. sz. és 209. sz. Elvi Határozat). A passzívumok megjelenítése a normaszövegben azért is fontos, mert számos esetben nehézséget okoz a közös adósságoknak és a külön adósságoknak az elhatárolása.

Az (1) bekezdés a közös vagyon aktív oldalát határozza meg: e szerint a közös vagyonba tartozik mindaz, ami a Negyedik Könyv (Dologi Jog) értelmében tulajdonjog tárgya lehet, továbbá a vagyoni értékű jogok (például haszonélvezet, jelzálogjog) és a követelések (például szerződéses szolgáltatásra vonatkozó jogosultság), feltéve, hogy azokat a házastársak együttesen vagy bármelyikük külön-külön a vagyonközösség fennállása alatt szerezték (a Javaslat az "életközösség" fennállása helyett következetesen használja a "vagyonközösség" kifejezést, ugyanis a vagyonközösség az 3:54. § a) és b) pontja szerint az életközösség alatt is megszűnhet.) A vagyon felsorolt aktív elemeinek átfogó elnevezése a továbbiakban: vagyontárgy.

2. A (2) bekezdésben a vagyon passzív oldala szerepel: a közös vagyontárgyak terhei valamint a közös (illetve a közösnek tekintendő) tartozások. A Javaslat nem az adósság, hanem a valamennyi kötelemre használható legátfogóbb "tartozás" szót tartja a vagyon elemeinek felsorolásakor helyesnek. Nem minősülnek közös tartozásnak a különvagyon terhei és tartozásai, valamint azok a tartozások, amelyeket a törvény különvagyonnak minősít.

3. A Csjt. hiányossága, hogy nem tartalmazza azt a - gyakorlatban következetesen érvényesülő - rendelkezést, hogy a közös vagyon a házastársakat osztatlanul és - eltérő megállapodásuk hiányában - egyenlő arányban illeti meg. Az első fordulatnak a használat, kezelés és a rendelkezés körében van jelentősége, a másodiknak a vagyon megosztásakor.

4. A (4) bekezdés az (1) és (2) bekezdéssel szemben kiveszi a közös vagyon köréből azokat a vagyontárgyakat, terheket és tartozásokat, amelyeket a 3:39-40. §-ok különvagyonként felsorolnak.

A 3:39. §-hoz

[A házastárs különvagyona]

1. A Csjt.-ben a különvagyon köre többé-kevésbé az európai országokban általánosan elfogadottaknak megfelelően szabályozott. Ennek ellenére a szabályozás több, a gyakorlat által felvetett kérdésben kiegészítésre, illetve pontosításra szorul - van, ahol a jelenlegi bírói gyakorlattal szemben. A különvagyon tárgyai a § (1) bekezdésében foglaltak szerint haladva, a következők.

a) pont: A diszpozitív szabályokon alapuló vagyonjogban a különvagyon felsorolásakor első helyen kell állnia annak a vagyontárgynak, amit a házastársak szerződésben egyikük különvagyonának nyilvánítottak. Ez a szerződés lehet házassági vagyonjogi szerződés vagy az ahhoz csatolt leltár, de lehet a házastársaknak más szerződése is, amely egy vagyontárgynak a külön- vagy közös vagyonhoz tarozásáról rendelkezik. Az ilyen szerződésnek a harmadik személyekkel szembeni hatályát a 3:42. § (2) bekezdése határozza meg, házassági vagyonjogi szerződés esetén a 3:68. §-a. Ezzel a különvagyonba "utalás" bizonytalan jogi kategóriája is megszűnik.

A b) és a c) pont a Csjt. 28. § (1) bekezdésének a) és b) pontjával azonos tartalmú normaszöveg; csupán annyi az eltérés, hogy a b) pont a "házasságkötéskor megvolt" vagyontárgy helyett a "vagyonközösség létrejöttekor" kifejezést használja, miután a kettő nem szükségképpen esik egybe, a c) pontban pedig egyértelműen kiemelésre kerül (általa örökölt, részére ajándékozott), hogy a különvagyoni minősítés szempontjából az örökhagyó, illetve az ajándékozó akarata a meghatározó (előbbi túlhaladja tehát azt a bírói gyakorlatot, hogy az öröklési szerződéssel az egyik házastárs által örökölt vagyontárgy közös vagyon - ami természetesen nem érinti az ellenszolgáltatás esetleges közös teljesítéséből eredő megtérítési igényt).